utóbbi vérig sérti a szegény idealistát. Ő tudniillik magas összefoglaló
színvonalról nézvén a világot, látja az erkölcsi léhaságot, az általános
tettetést, színlelést, az erkölcsi érzék tompulását, mit a realista nem
vesz észre, mert a maga vaczkában, gubójában ismer ugyan minden
szálat, minden pelyhet; a felsőbb, az erkölcsi világ azonban terra
incognita, ismeretlen tájék neki, melyet föl kell fedezni számára. A
bomladozó idealista elkeseredve látja ezt a realis társadalmat, látja
az erkölcsök egyetemes sülyedését, az érzékiség, az önérdek
uralmát, látja a tömérdek bajt és nyomort, az emberek
elégedetlenségét, saját tehetetlenségét, nem csábítja el őtet sok
ember anyagi jóléte, sőt felháborítja a gazdagok dőzsölése, fénye,
pompája, kicsapongása, mert rögtön mellé állitja a nyomoruak, a
szenvedők kínjait, nélkülözését. Lelkének bomlása egész viseletében,
beszédében, ruházkodásában, magatartásában nyilvánul. Míg a
realista síma, nyájas, ő goromba udvariatlan; a realista figyelmes,
megjelenik a család ünnepein, jól érzi magát a társaságban, ő
figyelmetlen s távozik, ha mások közelednek; a realista, ha teheti,
finoman, elegánsan, a legutolsó divat szerint öltözködik, ő cynikus a
ruházatában, nem hódol a divatnak.
Az igazi pessimisták azonban nincsenek valami nagy számmal.
Két nagy ellenségök: a tébolyda és a halál könnyen végez velök. De
kisebb mértékben sok ember sajátságai közt vannak idealis elemek,
akárhányunknak van egy kis összefoglaló képessége, az ilyenek
nagyjából símulnak ugyan a korhoz, de többnyire idegesek lesznek,
sok minden bántja őket, a miről nem tudnak számot adni, keresik a
szórakozást, az izgatottságot, bomlanak a szép asszonyok és szép
férfiak után, mások az ivásban, utazások- és kirándulásokban,
tengeri és más fürdőkben keresnek enyhülést. De nemcsak az úri
népben mutatkozik ez a kisebb fajta pessimismus, melyet
legtöbbször idegességnek hivnak, hanem az egyszerű gyári és mezei
munkásban is. A munkás azonban némi orvosságot talál egész napi
tevékenységében. Reggeltől estig dolgozva ráér ugyan gondolkozni,
de a legtöbbnek kiveri fejéből a sok töprengést, a kenyérkereset
nehéz gondjától nem ér rá sokat elmélkedni és beszélni s a hosszu
munka után elfáradva nagyot alszik, álmában nem nyugtalanítják a