gyönyörƱsĂ©g, â mint pĂ©ldĂĄul a vĂĄrosi köntöst a kalotaszegi fehĂ©rnĂ©p, egy-egy
butordarabot, pĂ©ldĂĄul a faliĂłrĂĄt, a kalotaszegi festĆ-ember.
A gyakorlatiassĂĄg, a hasznossĂĄg ily arĂĄnyĂș Ă©rvĂ©nyesĂŒlĂ©se mellett, mi hĂĄt a
népmƱvészet båja? Szépsége, igazån mƱvészies volta és becse miben rejlik?
Abban, hogy a nĂ©p mƱvĂ©szete hƱ kifejezĆdĂ©se a nĂ©p legbensĆbb Ă©rzĂ©sĂ©nek, igaz
tĂŒkrözĆdĂ©se jellemĂ©nek, kedvĂ©nek, egĂ©sz Ă©letfelfogĂĄsĂĄnak s amig Ă©rintetlen, addig
föltĂ©tlenĂŒl uralkodik minden egyes alkotĂĄsĂĄn a nemzeti jelleg Ă©s megĆriz e jellegbĆl igen
sokat a legkĂŒlönfĂ©lĂ©bb hatĂĄsok ellenĂ©ben is. De mennyi bĂĄj rejlik naiv ĆszintesĂ©gĂ©ben,
közvetetlenségében, keresetlenségében, abban, hogy nincs semmi mesterkélt sem a
kitalålåsban, sem a szerkezetben, sem a kivitelben; abban, hogy az az ösztönszerƱleg,
öntudatlanul mƱvĂ©szkedĆ paraszt önmagĂĄhoz hƱ, egyĂ©nien eredeti tud lenni mĂ©g akkor is,
amikor mår utånoz és båmulatos egyszerƱséggel, szinte jåtszva, mert természetesen oldja
meg a nehéz, a bonyolult föladatokat is. E mesterkéletlenség mellett csudålatos egyes
magyar vidĂ©k nĂ©pĂ©ben a dĂșs formaĂ©rzĂ©k s a szĂn tobzĂłdĂł, kielĂ©gĂthetetlen szeretete, â Ă©s
mindez a romlatlan, teljes egĂ©szsĂ©g jegyĂ©ben. Nem riad vissza a rikĂtĂłan szines, nem a
tĂșldiszĂtett holmitĂłl; ezt megokolja az az erĆs nagy vilĂĄgĂtĂĄs, ami szines holmijĂĄra,
köntösĂ©re, hĂĄza falĂĄra, gazdasĂĄgi eszközeire a szabadban, a napsĂŒtĂ©ses mezĆn, a
napfĂ©nyben fĂŒrdĆ faluban ĂĄrad â s megokolja otthonĂĄban, többnyire kis ablakos hĂĄzĂĄban,
a fĂ©lhomĂĄly; kĂŒnt a nagy vilĂĄgossĂĄg enyhĂt az erĆs szineken, bent a fĂ©lhomĂĄly követeli meg
a szinek gazdagsĂĄgĂĄt. LĂĄm, a parasztszobĂĄban oly harmonikus föstött butor mennyire rikĂtĂł
a vĂĄrosi hĂĄzban! A nĂ©pmƱvĂ©szet tĂșlzĂĄsaiban is ritkĂĄn lesz bĂĄntĂłvĂĄ, â valami kacagĂł
vidĂĄmsĂĄg, egyĂŒgyƱsĂ©gĂ©ben is ĂŒde kedvessĂ©g ĂĄrad belĆlĂŒk. VĂĄltozatossĂĄga is megnyerĆ, a
pĂĄrosat kedveli, de hĂĄrom egyformĂĄt mĂĄr nem szivesen csinĂĄl.
TalĂĄn mĂ©gis, legjellemzĆbb: szinekben tobzĂłdĂł öröme, az a tĂșlĂĄradĂł gyönyörƱsĂ©g, amit
az Ćszinte, tiszta, hatĂĄrozott Ă©s vidĂĄm szinekben lel. Valamennyi szinĂŒk vilĂĄgĂt, harsad s oly
Ă©lesen elĂŒtnek egymĂĄstĂłl, mint kedves virĂĄgjaik a kis kertben, mint a mĂĄk, a liliom, a
tulipĂĄn, a muskĂĄtli. De a szƱz, a hatĂĄrozottan tiszta szinek illĆ megvĂĄlasztĂĄsĂĄban Ă©s
szomszĂ©dosĂtĂĄsĂĄban mester a parasztmƱvĂ©sz; pĂ©lda erre viselete, a vasĂĄrnapi, köznapi, a
lakodalmi vagy temetĂ©si köntös. A kalotaszegi nĂ©p pĂ©ldĂĄul, szines fejkendĆkkel terĂti le a
ravatalt, virĂĄgot szĂłr a halottra, csupa szĂn, szĂn Ă©s szĂn⊠és mĂ©gis, ki tudja fejezni a
gyĂĄszt, mĂ©g szomorĂșbban, mintha minden fekete volna. Szines a temetĆi fejfa, olyik helyt
szines pĂĄntlika, szines keszkenĆ lobog a sĂr fölött â Ă©s mennyivel hangulatosabb, mennyivel
temetĆbb ez a temetĆ a mi vĂĄrosi sĂrkertjeinknĂ©l!
Kedve, mondjuk hangulata, teljes mĂ©rtĂ©kben Ă©rvĂ©nyesĂŒl munkĂĄjĂĄn, a vallĂĄsos Ă©rzĂ©s
rĂ©vĂ©n nyilvĂĄnulĂł erkölcsi tartalmĂĄval egyĂŒtt. A hĂĄz homlokĂĄra, a kapu fölĂ©, a lĂĄdĂĄra, a
cserĂ©pedĂ©nyekre kerĂŒlt jĂĄmbor mondĂĄs szĂvbĆl, hitbĆl s meggyĆzĆdĂ©sbĆl fakad; templomĂĄt
nem a parĂĄdĂ© kedvéért diszesĂti. TeremtĆjĂ©nek hĂĄlĂĄlkodik, hitet vall vĂ©le, nem pusztĂĄn
imådkozó hely az, igazån Isten håzånak tekinti. Lelkének nemes egyszerƱsége azonban
semmi botrånkoztatót sem talål abban hogy keresztény vallåsi szimbolumokkal keverjen
rĂ©gi pogĂĄny jelvĂ©nyeket, meg hazafias Ă©s historiai jelvĂ©nyeket, â hisz a milyen gyakran s
kedvtelve alkalmazza a nemzeti cĂmert, Ă©p Ășgy megtƱri kancsĂłin, varrottas kendĆin a
kĂ©tfejƱ sast. NyilvĂĄn valami rĂ©gi susztertallĂ©ron, a nĂ©gykrajcĂĄroson lĂĄtta, â hiszen az
forgott parasztkĂ©zen legtöbbet, â s megtetszett nĂ©ki a kĂ©tfejƱ madĂĄr, mert formĂĄsnak,
alkalmas dĂszĂtĂ©si motivumnak talĂĄlta. Mennyi kölcsönzött elem van a rĂ©gi «mĂ©zes