zsarnok – tökéletesen mindegy! Utálom a ti világotokat; tudni se
akarok rólatok. A ti örökös marakodásotok, az a szörnyű, esztelen
vérengzés, amelyben ti a hatalmat, az érvényesülést, vagy a
kenyeret keresitek, engem undorral tölt el. Mi egyebet csináltok,
mint hogy meggyanusítjátok, megrágalmazzátok s aztán
lemészároljátok egymást, mindenkit, a ki az utatokban áll, a ki
vetélytársnak látszik, a kinek valami konc van a birtokában vagy a ki
ugyanarra a koncra les, amelyre ti?!… Mi egyebet csináltok, mint
hogy nap-nap után öltök-gyilkoltok, csak azért, hogy a másik helyet
csináljon nektek vagy hogy az a másik ki ne marjon a helyetekről?!…
Mindenkire rákerül a sor ebben az eszeveszett öldöklésben, mert ma
ti faljátok fel a régieket, s holnap uj emberek jönnek, a kik
benneteket falnak fel! És ez a haza, a szabadság, az előrehaladás
nevében történik! De hát azt kivánná a haza, a szabadság és az
előrehaladás, hogy az emberek úgy pusztítsák egymást, mint a
fenevadak?! Hát bánom is én, faljátok fel egymást mindannyian,
hogy hírmondó se maradjon közületek! De én látni se akarom a ti
„közélet“-eteket, a melynek minden szép jelszó csúfjára nincs más
célja, csak: a zsákmány, meg a zsákmány, s a melyben nincs más
változatosság, mint hogy: mérgezett nyíllal, hátulról, orozva lövitek
le az előttetek törtetőket, vagy a mellettetek rohanó cimborának
váratlanul kést döftök a mellébe, vagy végre hirtelen visszalőttök
arra, a kinek azt kiáltottátok: „Utánam!!“… s a kiben joggal vagy
minden alap nélkül rátok leselkedő orgyilkost sejtetek. Több, mint
két esztendeje visszahúzódtam a ti világotokból az otthonomba; s
nem érintkezem senkivel, mert mindenkit utálok. Nem járok sehová,
nem olvasok ujságot, nem nézek ki az ablakomon az utcára, s
igyekszem azokra az ártatlan gyermekes dolgokra gondolni, a melyek
nagyapáinkat foglalkoztatták, a szerencsésebb idők embereit. „Esik,
esik, pásztorlányka!…“ gyermekjátékokról álmodozom, a mig ti
folytonos öldöklésben kerestek hatalmat, sikert, kenyeret és
természetellenes kéjt. Tudod-e miből élek, több mint két éve?! Kis
szinházaknak és vásári bódéknak vidám komédiákat irok Arlekkinóról
és Kolombináról, mert arra, a mi körülöttem történik, gondolni se
akarok! És ha most itt állok előtted, ennek nem lehet más
magyarázata, mint hogy valami tévedés áldozata vagyok…