vel, az «Ns» betűnek pedig soha nem szabad a neve elől elmaradni,
czímerét pecsétnyomó gyűrűjében viseli, s ötágú korona illeti. A
nemes ember fiát nem viszik el katonának. A nemes embert nem
foghatják el birói itélet nélkül. A nemes ember udvarára nem szabad
semmiféle potentátnak belépni az ő beleegyezése nélkül. A nemes
ember számára van hozva az egész hármas törvénykönyv, az ő
ügyeit intézi el a szolgabiró, a törvényszék, királyi tábla és a
hétszemélyes; a parasztét az urbarium és úriszékek. A nemes ember
birtoka ősiség, az unokák visszaperelhetik. A nemes embert testi
büntetés meg nem alázza, s ha főbejáró bűnt követett el, nem a
bitófa áll rajta boszút, hanem a pallos, s a ki őt megüti, felsőbb
hatalmaskodás bűnébe esik. A nemes ember özvegyének választói
joga van és szavazata, mint egy férfinak. Az értelmiség, tudomány,
közigazgatás, törvényhozás, a nemzeti szellem mind az ő kizárólagos
tulajdona. Ő tanácskozik a megyeház termében, ő választ
tisztviselőt, országgyűlési követet a megyeház udvarán, ő ád
utasítást a követeinek, s ha azok tetszése ellen dolgoznak a diætán,
hazaparancsolja őket. A diæta csak souverain, de a nemesség:
dictator!
És ennyi felséges előjogért az a kötelessége, hogy mikor a király
parancsolja, fegyvert fogjon és legyen készen meghalni a hazájáért,
királyáért.
Vavel Lajos szabadcsapatjának valamennyi emberét külön
tanulmánya tárgyává tette. Tömérdek typikus alakot talált közöttük,
a kik érdemesek voltak a lerajzolásra: a hetvenkedőt, a bölcselkedőt,
a büszke szegényt, a diákoskodót, a szavavehetetlent, a falusi
nyalkát, a tréfacsinálót, a kötekedőt, az elbúsult hazafit, a
rakonczátlant, a fitogtatót, a nyakából lerázhatatlan hű czimborát, a
verseket mondó mezei poétát, a tekintélyére féltékeny falusi
orákulumot: – egy hét alatt mind jó katonát csinált belőlük.
Megszerették egymást, mind a vitézek, mind a vezér.
Mire összekerült a csapat: háromszáz lovas vitéz, gyönyörűen
felkészülve, tüzes felföldi paripákon, akkorra elkészült a zászló is.