Education Trends in Perspective Analysis of the World Education Indicators 2005 Edition Oecd

Education Trends in Perspective Analysis of the
World Education Indicators 2005 Edition Oecd pdf
download
https://ebookfinal.com/download/education-trends-in-perspective-
analysis-of-the-world-education-indicators-2005-edition-oecd/
Explore and download more ebooks or textbooks
at ebookfinal.com

We have selected some products that you may be interested in
Click the link to download now or visit ebookfinal.com
for more options!.
Education at a Glance 2007 OECD Indicators EDUCATION AT A
GLANCE OECD INDICATORS Oecd
https://ebookfinal.com/download/education-at-a-glance-2007-oecd-
indicators-education-at-a-glance-oecd-indicators-oecd/
Education at a Glance OECD Indicators 2003 Edition
Education at a Glance Oecd Indicators Oecd
https://ebookfinal.com/download/education-at-a-glance-oecd-
indicators-2003-edition-education-at-a-glance-oecd-indicators-oecd/
Society at a Glance OECD Social Indicators Oecd
https://ebookfinal.com/download/society-at-a-glance-oecd-social-
indicators-oecd/
Worldwide Trends in Green Chemistry Education 1st Edition
Vânia Zuin
https://ebookfinal.com/download/worldwide-trends-in-green-chemistry-
education-1st-edition-vania-zuin/

OECD Reviews of Tertiary Education New Zealand Oecd
Organisation For Economic Co-Operation And Development
https://ebookfinal.com/download/oecd-reviews-of-tertiary-education-
new-zealand-oecd-organisation-for-economic-co-operation-and-
development/
Philosophical Analysis and Education International Library
of the Philosophy of Education Volume 1 1st Edition
Reginald Archambault
https://ebookfinal.com/download/philosophical-analysis-and-education-
international-library-of-the-philosophy-of-education-volume-1-1st-
edition-reginald-archambault/
Trends and Issues in Distance Education 2nd Edition
International Perspectives Lya Visser
https://ebookfinal.com/download/trends-and-issues-in-distance-
education-2nd-edition-international-perspectives-lya-visser/
OECD Economic Surveys 2005 New Zealand Oecd
https://ebookfinal.com/download/oecd-economic-surveys-2005-new-
zealand-oecd/
Ethnicity Race and Nationality in Education A Global
Perspective The Rutgers Invitational Symposium on
Education Series 1st Edition N. Ken Shimahara
https://ebookfinal.com/download/ethnicity-race-and-nationality-in-
education-a-global-perspective-the-rutgers-invitational-symposium-on-
education-series-1st-edition-n-ken-shimahara/

Education Trends in Perspective Analysis of the World
Education Indicators 2005 Edition Oecd Digital Instant
Download
Author(s): OECD
ISBN(s): 9789264013605, 9264013601
File Details: PDF, 1.45 MB
Year: 2005
Language: english

Education Trends
in Perspective ANALYSIS OF THE WORLD
EDUCATION INDICATORS
2005 EDITION
Education Trends in Perspective ANALYSIS OF THE WORLD EDUCATION INDICATORS
2005 EDITION

Education Trends in Perspective ANALYSIS OF THE WORLD EDUCATION INDICATORS, 2005 EDITION
ISBN 92-64-01360-1
96 2005 07 1 P1
The full text of this book is available on line via these links:
http://www.sourceoecd.org/education/9264013601
http://www.sourceoecd.org/emergingeconomies/9264013601
http://www.sourceoecd.org/transitioneconomies/9264013601
Those with access to all OECD books on line should use this link:
http://www.sourceoecd.org/9264013601
SourceOECD is the OECD’s online library of books, periodicals and statistical databases. For more information about this
award-winning service and free trials, ask your librarian or write to us at
[email protected].
Governments the world over are trying to cope with unprecedented demand for greater learning
opportunities from citizens who increasingly recognise the long-term beneﬁ ts of education in a
changing world.
This publication provides a range of comparable, cross-national indicators that policy-makers need
to benchmark their own national education systems and to learn from other countries.
This is the fourth volume in a series of publications analysing the education indicators developed
by the OECD/UNESCO World Education Indicators (WEI) programme. It includes 19 middle-income
countries comprising over 50 per cent of the world population. By analysing trends in WEI countries
between 1995 and 2003 and comparing them to OECD countries, this volume examines the factors
which can generate growth in education in one country and constrain it in another.
This study examines the extent to which countries were able to widen participation in higher levels
of education since 1995. It looks at the trade-offs that growth implies when investing human and
ﬁ nancial resources in education. This study also provides a better understanding of trends in
educational ﬁ nancing in WEI countries by including a broad range of public and private actors.
In addition, country proﬁ les describe major changes in national policy contexts and education
systems.
The countries participating in WEI include: Argentina, Brazil, Chile, China, Egypt, India, Indonesia,
Jamaica, Jordan, Malaysia, Paraguay, Peru, the Philippines, the Russian Federation, Sri Lanka,
Thailand, Tunisia, Uruguay and Zimbabwe.
WORLD BANK
www.uis.unesco.org
www.unesco.org/publications
www.oecd.org
www.SourceOECD.org
WEI2005-cover-oecd.indd 1 WEI2005-cover-oecd.indd 1
29/09/05 22:56:34 29/09/05 22:56:34

EDUCATION TRENDS
IN PERSPECTIVE
ANALYSIS OF THE WORLD EDUCATION INDICATORS
2005 Edition
UNESCO INSTITUTE FOR STATISTICS
ORGANISATION FOR ECONOMIC CO−OPERATION AND DEVELOPMENT
WORLD EDUCATION INDICATORS PROGRAMME
01-WEI2005-Titlepage.indd 101-WEI2005-Titlepage.indd 1 29/09/05 22:24:5529/09/05 22:24:55

UNESCO
The constitution of the United Nations Educational, Scientiﬁ c and Cultural Organization (UNESCO) was adopted by
20 countries at the London Conference in November 1945 and entered into effect on November 4, 1946. The Organization
currently has 191 Member States and six Associate Members.
The main objective of UNESCO is to contribute to peace and security in the world by promoting collaboration among
nations through education, science, culture and communication in order to foster universal respect for justice, the rule of
law, and the human rights and fundamental freedoms that are afﬁ rmed for the peoples of the world, without distinction of
race, sex, language or religion, by the Charter of the United Nations.
To fulﬁ ll its mandate, UNESCO performs ﬁ ve principal functions: 1) prospective studies on education, science, culture and
communication for tomorrow’s world; 2) the advancement, transfer and sharing of knowledge through research, training
and teaching activities; 3) standard−setting actions for the preparation and adoption of internal instruments and statutory
recommendations; 4) expertise through technical co−operation to Member States for their development policies and
projects; and 5) the exchange of specialized information.
UNESCO is headquartered in Paris, France.
The UNESCO Institute for Statistics
The UNESCO Institute for Statistics (UIS) is the statistical ofﬁ ce of UNESCO and is the UN depository for global statistics
in the ﬁ elds of education, science and technology, culture and communication.
UIS was established in 1999. It was created to improve UNESCO’s statistical programme and to develop and deliver the
timely, accurate and policy−relevant statistics needed in today’s increasingly complex and rapidly changing social, political
and economic environments.
UIS is based in Montreal, Canada.
Organisation for Economic Co-operation and Development
The OECD is a unique forum where the governments of 30 democracies work together to address the economic, social
and environmental challenges of globalisation. The OECD is also at the forefront of efforts to understand and to help
governments respond to new developments and concerns, such as corporate governance, the information economy and the
challenges of an ageing population. The Organisation provides a setting where governments can compare policy experiences,
seek answers to common problems, identify good practice and work to co−ordinate domestic and international policies.
The OECD member countries are: Australia, Austria, Belgium, Canada, the Czech Republic, Denmark, Finland, France,
Germany, Greece, Hungary, Iceland, Ireland, Italy, Japan, Korea, Luxembourg, Mexico, the Netherlands, New Zealand,
Norway, Poland, Portugal, the Slovak Republic, Spain, Sweden, Switzerland, Turkey, the United Kingdom and the
United States. The Commission of the European Communities takes part in the work of the OECD.
OECD Publishing disseminates widely the results of the Organisation’s statistics gathering and research on economic, social
and environmental issues, as well as the conventions, guidelines and standards agreed by its members.
Photo credit: Panos Publications Ltd.
Copyright UNESCO−UIS/OECD 2005
Permission to reproduce a portion of this work for non−commercial purposes or classroom use should be obtained through the
Centre français d’exploitation du droit de copie (CFC), 20, rue des Grands−Augustins, 75006 Paris, France, tel. (33−1) 44 07 47 70,
fax (33−1) 46 34 67 19, for every country except the United States. In the United States, permission should be obtained through the
Copyright Clearance Center, Customer Service, (508) 750−8400, 222 Rosewood Drive, Danvers, MA 01923, USA, or CCC Online
(www.copyright.com). All other applications for permission to reproduce or translate all or part of this book should be made to OECD
Publications. Email: [email protected] or UNESCO Publishing, Editorial and Rights Division, 1, rue Miollis, 75732 Paris CEDEX 15,
France. Fax: (33−1) 45 68 57 39. Tel. (33−1) 45 68 49 92. Email: [email protected]
The designations employed and the presentation of material throughout this publication do not imply the expression of any opinion whatsoever on the
part of UNESCO and OECD concerning the legal status of any country, territory, city or area or of its authorities, or the delimitation of its frontiers or
boundaries.
© UNESCO-UIS/OECD 2005
02-WEI2005-Historique.indd 202-WEI2005-Historique.indd 2 29/09/05 22:27:1629/09/05 22:27:16

© UNESCO-UIS/OECD 2005   Education Trends in Perspective – Analysis of the World Education Indicators
TABLE OF CONTENTS
Foreword ...........................................................................................5
Reader’s Guide ...................................................................................7
Chapter 1:
TRENDS IN EDUCATION PARTICIPATION AND OUTPUTS
.............11
Introduction ..................................................................................... 12
1.  Educational attainment: levels and trends ..............................................13
2.  Patterns in school life expectancy ...........................................................21
3.  Demographic contexts and education systems ................................................25
4.  Changing patterns of educational participation ...........................................29
References ........................................................................................................49
Chapter 2: RESPONDING TO INCREASED PARTICIPATION: TRENDS
IN RESOURCES INVESTED IN EDUCATION ................................................51
Introduction ........................................................................................52
1. Trends in public and private expenditure: the importance of economic
and social developments .......................................................................55
2. Responding to increased demand: trade−offs in infrastructure investments
and human resources in education ...........................................................84
References ........................................................................................... 107
Chapter 3: COUNTRY PROFILES ...........................................................109
Argentina .......................................................................................... 110
Brazil ............................................................................................... 112
Chile ............................................................................................... 114
China ............................................................................................... 116
Egypt ............................................................................................... 118
India ................................................................................................ 120
Indonesia .......................................................................................... 122
Jamaica ..........................................................................................124
Jordan .............................................................................................. 126
Malaysia ........................................................................................ 128
Paraguay ..................................................................................... 130
Peru ................................................................................................ 132
Philippines ......................................................................................134
Russian Federation ....................................................................... 136
Sri Lanka ........................................................................................138
Thailand ........................................................................................... 140
Tunisia ...........................................................................................142
Uruguay .........................................................................................144
Zimbabwe ......................................................................................... 146
Annexes .......................................................................................149
A1.   General notes .............................................................................. 150 A2.   Deﬁ nitions, methods and technical notes ............................................. 154 A3.   Cross−reference between data tables and technical notes .......................... 168 A4.   Data tables ...............................................................................171 A5a. International Standard Classiﬁ cation of Education (ISCED97) .................... 205 A5b. Allocation of national education programmes to ISCED97 ........................ 208
03-WEI2005-ToC.indd 303-WEI2005-ToC.indd 3 29/09/05 22:28:3029/09/05 22:28:30

© UNESCO-UIS/OECD 2005 Education Trends in Perspective – Analysis of the World Education Indicators
The world has changed markedly in the eight years covered by this report, with greater global
interdependence and competition and dramatic short−term changes in the economic fortunes of
nations. At the same time there has been strong growth in the demand for learning opportunities, from
early childhood programmes to advanced tertiary−level studies, as individuals and societies recognise
the important long−term beneﬁ ts of education.
In searching for effective approaches to promoting and managing growth in education systems,
governments are increasingly looking internationally, using cross−nationally comparable indicators to
benchmark national education systems and examining policy outcomes in other countries.
In many countries, this international perspective has been reﬂ ected by efforts to strengthen the
collection and reporting of comparative statistics and indicators on education. Building on the OECD
Indicators of Education Systems (INES) programme, 11 countries, together with UNESCO and the
OECD and with the ﬁ nancial support of the World Bank, launched the World Education Indicators
programme (WEI) in 1997. The original group of participants consisted of Argentina, Brazil, Chile,
China, India, Indonesia, Jordan, Malaysia, the Philippines, the Russian Federation and Thailand. In
addition to the original 11 countries, eight new countries, Egypt, Jamaica, Paraguay, Peru, Sri Lanka,
Tunisia, Uruguay and Zimbabwe, subsequently joined the programme.
The objectives of the WEI programme are to: explore education indicator methodologies; reach
consensus on a set of common policy concerns amenable to cross−national comparison and agree upon
a set of key indicators that reﬂ ect these concerns; review methods and data collection instruments
needed to develop these measures; and set the direction for further developmental work and analysis
beyond this initial set of indicators.
This report marks the eighth year of this on−going collaborative effort. During this time, participating
countries have advanced the conceptual and developmental work in many different ways. They have
applied the WEI data collection instruments and methodology at the national level. In collaboration
with the OECD and UNESCO, they have co−operated in national, regional and international meetings
of experts, and worked jointly on the development of the indicators, in areas such as governance,
teachers and ﬁ nancial investments in education.
This report is the fourth in a series that analyses indicators on key education policy issues, bringing
together data from participating countries with comparable data from OECD countries. It focuses on
trends in education between 1995 and 2003, identifying which countries have made progress and the
contextual and policy factors that have contributed to the different educational outcomes.
It explores how school−age populations and participation and graduation rates in education, especially at
secondary and tertiary levels, have changed since 1995 and it looks at the factors that act as constraints
to growth. It links changes in demand for education with trends in investments of human and ﬁ nancial
resources in education and how they relate to the quantity and quality of educational provision. It looks
beyond public education systems and discusses change in terms of the range of public and private actors
that are involved in the ﬁ nance and governance of education.
FOREWORD
04-WEI2005-Foreword.indd 504-WEI2005-Foreword.indd 5 29/09/05 22:29:2329/09/05 22:29:23

FOREWORD
6
Education Trends in Perspective – Analysis of the World Education Indicators © UNESCO-UIS/OECD 2005
Despite the considerable progress that has been achieved in the ﬁ rst eight years of the WEI programme,
further progress will be needed. For example, while it has been possible to compare countries in terms
of the inputs into education – students, teachers and spending patterns – comparative information on
the quality of education in WEI countries is only beginning to emerge. The WEI Survey of Primary
Schools (WEI−SPS) serves as an example of efforts to move from the use and interpretation of nationally−
aggregated data to information at the school− and teacher−level to better understand what makes
effective schools and educational systems. Thus participating WEI countries, together with UNESCO
and the OECD, continue to build upon the past successes of the project and to set new directions in
indicator development and robust statistical analyses that can assist governments in bringing about
improved schooling and preparing young people to conﬁ dently enter a changing world.
Michael Millward
Director, a.i.
UNESCO Institute for Statistics
Barry McGaw
Director for Education
OECD
Ruth Kagia
Education Director
Human Development Network
The World Bank
04-WEI2005-Foreword.indd 604-WEI2005-Foreword.indd 6 29/09/05 22:29:2429/09/05 22:29:24

READER’S GUIDE
7
© UNESCO-UIS/OECD 2005 Education Trends in Perspective – Analysis of the World Education Indicators
READER’S GUIDE
Deﬁ nitions and methods
The World Education Indicators programme (WEI) places great importance on the cross−national
comparability of indicators presented in this report. To accomplish this, participating countries
have sought to base the collection of data on a common set of deﬁ nitions, instructions and methods
that were derived from the OECD Indicators of Education Systems (INES) programme.
The annexes to this report provide the deﬁ nitions and methods that are most important for the
interpretation of the data presented in this publication, as well as notes pertaining to reference
periods and data sources.
There are ﬁ ve annexes:
•
Annex A1 provides general notes pertaining to the coverage of the data, the reference periods
and the main sources for the data.
•
Annex A2 provides deﬁ nitions and technical notes that are important for the understanding of
the indicators presented in this publication (the notes are organised alphabetically).
•
Annex A3 provides a cross−reference between data tables and technical notes.
•
Annex A4 provides the full set of data tables used in this publication.
•
Annex A5 documents the classiﬁ cation of the 19 WEI countries’ educational programmes
according to the 1997 International Standard Classiﬁ cation of Education (ISCED97).
The full documentation for national data sources and calculation methods is provided in the OECD
2005 edition of Education at a Glance and at www.oecd.org/edu/eag2005.
In order to enhance the comparability of the indicators, countries participating in the WEI
programme have adopted the international standard for the classification of educational
programmes – ISCED97, which was developed by UNESCO to enhance the comparability of
education statistics.
Important notice to readers
While the comparability of data is a prerequisite for the validity of international comparisons, it
often poses challenges for the interpretation of indicators within the national institutional context.
This is because the implementation of internationally comparable standards and classiﬁ cations
requires countries to report data in a way that may not reﬂ ect national institutional structures.
For example, education that is classiﬁ ed as ISCED Level 1 (primary level of education) may differ
from the national deﬁ nition of primary education, e.g. in terms of the number of grades covered
by the term.
For some countries, grades typically associated with primary or basic education according to their
national systems are classiﬁ ed as lower secondary education in order to facilitate more accurate
international comparisons.
05-WEI2005-Reader'sGuide.indd 705-WEI2005-Reader'sGuide.indd 7 29/09/05 22:29:5329/09/05 22:29:53

READER’S GUIDE
8
Education Trends in Perspective – Analysis of the World Education Indicators © UNESCO-UIS/OECD 2005
Readers are thus invited to refer to the categorisation of  national educational programmes according
to ISCED97 provided in Annex A5 in order to better assess data from a  national context.
Similarly, readers should be aware that the use of international deﬁ nitions and methods for the
coverage of education data and the calculation of indicators may yield different estimates from
those obtained with national sources and methods.
Comparability over time
WEI data are the result of a continuous process of convergence towards an international framework
that is itself evolving over time. As a result, the coverage of data has changed over time for many WEI
countries. In light of this, in past reports, readers were discouraged from using WEI data to analyse
trends over time. To address the need for trend data, WEI countries carried out a retrospective
data collection using, for most countries, data for the school year beginning in 1995 based on the
methodology and coverage of the 2002 school year to ensure comparability. All comparisons over
time presented in this report are based on this special retrospective data collection.
The reference periods for comparison over time were not identical for all countries. The intended
base year for comparison is the school year which had the greatest overlap with the calendar year
1995. This could be 1994/95, 1995 or 1995/96. Peru and Uruguay were able to provide data for
1993 and 1996, respectively. In order to compare countries with different time spans between
reference school years, the use of annual growth rates is preferable. Yet, to facilitate the presentation
of data, absolute change is presented in the report. Annual growth rates are presented in Annex A4,
Table 1.10. Index of change, presented in other tables, can be converted to annual growth rates using
the formula provided in Annex A2 or are readily available at www.uis.unesco.org/wei2005.
Reference period
The  reference period for this report is the academic year ending in 2003 and the ﬁ nancial year 2002.
Where the academic year is spread across two calendar years, the academic year 2002/03 is
presented as 2003. For time comparisons the  reference year is the academic year having the greatest
overlap with the year 1995. This can be 1994/95, 1995 or 1995/96.
For Argentina, Brazil, Malaysia, Paraguay, Peru, Uruguay and Zimbabwe, data for the academic year
2003 were not yet available. For these countries data for the academic year 2002 are presented.
For Thailand more recent data were available and are presented. For the trend data, the baseline
year for Peru is 1993 and 1996 for Uruguay.
In the report all data are referred to as 1995 and 2003, despite the differences noted here. The
tables in Annex A4 provide details on the reference period, indicating the beginning and end of
the academic year for WEI countries. For OECD countries, 2003 is given as the reference year
including countries where 2003  refers to the 2002/03 school year. Please refer to the 2005
edition of Education at a Glance for further details.
Please note that the convention of citing end of the academic year as the reference year is different
from that currently used in other UNESCO publications, where the beginning of the academic
year determines the reference year.
05-WEI2005-Reader'sGuide.indd 805-WEI2005-Reader'sGuide.indd 8 29/09/05 22:29:5529/09/05 22:29:55

READER’S GUIDE
9
© UNESCO-UIS/OECD 2005   Education Trends in Perspective – Analysis of the World Education Indicators
Coverage of the data
Although a lack of data still limits the scope of some indicators in  WEI countries, the coverage
extends, in principle, to the entire national education system regardless of the ownership or
sponsorship of the institutions concerned and regardless of education delivery mechanisms.
With one exception described below, all types of students and all age groups are meant to be
included: children (including those classiﬁ ed as exceptional), adults, nationals, foreigners, as well
as students in open distance learning, special education programmes or educational programmes
organised by ministries other than the Ministry of Education provided that the main goal of the
programme is the educational development of the individual. However, vocational and technical
training in the workplace, with the exception of combined school− and work−based programmes
which are explicitly deemed to be part of the education system, is excluded from the education
expenditure and enrolment data.
Educational activities classiﬁ ed as ‘adult’ or ‘non−regular’ are covered, provided that the activities
involve studies or have subject−matter content similar to ‘regular’ education studies, or that the
underlying programmes lead to qualiﬁ cations similar to those gained through corresponding regular
educational programmes. Courses for adults that are primarily for general interest, personal
enrichment, leisure or recreation are excluded.
Population data
Population data are collected through the WEI data collection and are, for the most part, based on national census data. For 1995, where data are not available to present changes in population, United Nations Population Division (UNPD) population estimates, 2002 revision, are used.
Symbols for missing data
Five symbols are employed in the tables and graphs to denote missing data:
a Data not applicable because the category does not apply.
n Magnitude is either negligible or zero.
... Data not available from countries.
– Data not requested from countries.
x (y) Data included in another category/column (y) of the table.
Calculation of international means
The WEI and OECD country means, which are often provided as a benchmark, are calculated as the unweighted mean of the data values of WEI or OECD countries for which data are available or can be estimated. The country means, therefore, refer to an average of data values at the level of national systems and do not take into account the absolute size of the education system in each country.
05-WEI2005-Reader'sGuide.indd 905-WEI2005-Reader'sGuide.indd 9 29/09/05 22:29:5529/09/05 22:29:55

© UNESCO-UIS/OECD 2005 Education Trends in Perspective – Analysis of the World Education Indicators
Chapter 1
TRENDS IN EDUCATION PARTICIPATION
AND OUTPUTS
Prepared by Michael Bruneforth and Albert Motivans
UNESCO Institute for Statistics
06-WEI2005-ch1.indd 1106-WEI2005-ch1.indd 11 29/09/05 23:19:3029/09/05 23:19:30

CHAPTER 1    TRENDS IN EDUCATION PARTICIPATION AND OUTPUTS
12
Education Trends in Perspective – Analysis of the World Education Indicators © UNESCO-UIS/OECD 2005
    INTRODUCTION
Education brings a wide range of beneﬁ ts for both individuals and societies,
which is why it is recognised both as a human right and as instrumental to
economic growth and social cohesion. The steady expansion of education
systems in WEI countries between 1995 and 2003, the period under study
in this report, reﬂ ects the increased demand for educational opportunities,
especially at upper secondary and tertiary levels. The higher education and
skill levels which are associated with these programmes can add further
momentum to improvements in outcomes for both individuals and societies.
But expanding the range and beneﬁ ts of educational opportunity goes beyond
simply promoting growth in student numbers, it must also ensure relevant
content and effective learning.
The expansion of educational systems is a process that needs to be monitored
carefully. Rapid growth can overcome existing infrastructures and negatively
affect the quality of learning outcomes. The goal is not only to expand student
numbers but to develop more efﬁ cient, effective and equitable systems.
It is also important to distinguish between the different educational levels
where expansion takes place. Universal primary education has been nearly
achieved in most WEI countries and there are a wide range of policy aims
and cost differentials in expanding educational opportunities before or after
basic schooling. Maintaining an even distribution of expansion across different
education levels is considered important to sustainable improvements (World
Bank, 2005), but can be difﬁ cult given changes in school−age population and
variation in costs. For example, the annual public expenditure for one tertiary
student is equal to that for 10 upper secondary students in Brazil and the total
annual expenditure on 11 primary pupils in Indonesia is equivalent to 3.5
secondary students or 1 tertiary student.
With such large differences in costs the question thus arises, of who should
play a role in ﬁ nancing the expansion of education. The provision and ﬁ nancing
of basic or compulsory education for all children is traditionally seen as an
important role of the state, while at other levels, more emphasis is placed on
private governance and sources of funding.
The chapter touches upon these issues as it examines the change in demand
for education in WEI countries since 1995. First, it compares changes in
educational attainment among populations and subgroups between 1995 and
2003 and examines of the implications of educational attainment as a measure
of human capital.
The chapter also assesses changes in the overall volume of educational
provision as measured by the indicator school life expectancy, a measure
which summarises participation across the educational system. The chapter
06-WEI2005-ch1.indd 1206-WEI2005-ch1.indd 12 29/09/05 23:19:3129/09/05 23:19:31

TRENDS IN EDUCATION PARTICIPATION AND OUTPUTS    CHAPTER 1
13
© UNESCO-UIS/OECD 2005   Education Trends in Perspective – Analysis of the World Education Indicators
also examines the demographic context in countries and the extent to which
population growth contributes to demand for education and how it constrains
expanding coverage of educational systems.
The chapter also looks at changes in participation and completion rates by
education level since 1995 – or the proportion of children of the relevant age
that are enrolled or graduate. Finally the chapter examines public and private
roles in the provision of education and its expansion and addresses gender
issues related to participation by educational level.
1  EDUCATIONAL ATTAINMENT: LEVELS AND TRENDS
Measures of educational attainment reﬂ ect the knowledge and skills, or human capital, of the population. Human capital plays an increasingly important role in the social and economic outcomes of individuals and societies. Recent research shows that the impact of human capital and education on economic growth in WEI countries may be even stronger than in OECD countries (UIS/OECD, 2003). The comparison of growth patterns in OECD and WEI countries suggests that while investment in capital is important at early stages of industrialization, the role of human capital increases with industrial development and eventually grows in relative importance. Overall, the WEI study results indicate that for every single year that the average level of schooling of the adult population is raised there is a corresponding increase of 3.7 per cent in long−term economic growth (ibid). Trends in WEI countries since 1995 reﬂ ect rapid improvements in the educational attainment not only for the youth population but for the working−age population as a whole.
Figure 1.1 displays the distribution of the adult population (hereafter deﬁ ned
as 25 to 64 years, with the lower limit just beyond the typical age of tertiary
graduation) by the highest level of education attained. In almost all WEI
countries more than 70 per cent of the adult population has completed
primary schooling. In Malaysia, the Russian Federation and Uruguay primary
completion is near universal, as it is achieved by more than 90 per cent of the
adult population. Yet, almost half of the same population did not complete
primary education in Thailand and more than one−third did not in Paraguay.
The situation in Thailand is explained by low levels of educational attainment
among the older population, e.g. just 15 per cent of the population aged 55
to 64 years had completed primary education (see also Annex A4, Table 1.2).
The picture is different in Paraguay, where 27 per cent of 25 to 34−year−olds
had not completed primary education.
In WEI countries, more women than men had not completed primary
education, on average 23 per cent of women compared to 18 per cent of men
in the same age group (see also web−resource complementing Annex A4,
Table 1.2).
Primary completion is almost universal in Malaysia, the Russian Federation and Uruguay, but more than one-third of the adult population in Thailand and Paraguay did not complete primary education.
06-WEI2005-ch1.indd 1306-WEI2005-ch1.indd 13 29/09/05 23:19:3229/09/05 23:19:32

CHAPTER 1    TRENDS IN EDUCATION PARTICIPATION AND OUTPUTS
14
Education Trends in Perspective – Analysis of the World Education Indicators © UNESCO-UIS/OECD 2005
The attainment of secondary education among the adult population is much
less common in WEI countries than in OECD countries. One exception is the
Russian Federation, where 96 per cent of the adult population has completed
lower secondary and most of them also have an upper secondary education.
The level of educational attainment in the Russian Federation exceeds the
OECD average. More than two−thirds of the population have attained secondary
education in Chile and Jordan, and almost half received an upper secondary
100
90
80
70
60
50
40
30
20
10
0
Primary education
Lower secondary education
Upper secondary education
Tertiary (type B) education
Tertiary (type A) education
Tertiary education (A and B combined)
Countries are ranked in ascending order by the percentage of persons having
attained at least primary education.
The residual between the bar and 100% represents the share having
no or incomplete primary education.
Source: OECD/UNESCO WEI, Table 1.1 in Annex A4.
How to read this chart: For the percentage of the population that has attained at least
upper secondary education, the segments for tertiary type A, B and upper secondary
must be added because persons who attained tertiary education also have attained upper
secondary education.  Similarly, the segments for primary, lower and upper secondary
and tertiary education together give the total percentage of the population with at least
primary education. The segment on primary education alone indicates the percentage of
persons having attained primary education only.
%
Figure 1.1
Educational attainment of the adult population, 2003
Distribution of the population aged 25 to 64 years by highest level
of education completed
Thailand
Paraguay
Peru
Brazil
Indonesia
Jordan
Chile
Argentina
Uruguay
Malaysia
Russian Federation
OECD mean
Secondary educational
attainment is less
prevalent in WEI countries.
06-WEI2005-ch1.indd 1406-WEI2005-ch1.indd 14 29/09/05 23:19:3329/09/05 23:19:33

TRENDS IN EDUCATION PARTICIPATION AND OUTPUTS CHAPTER 1
15
© UNESCO-UIS/OECD 2005 Education Trends in Perspective – Analysis of the World Education Indicators
education in Chile. On the contrary, less than half of the working−age population
has secondary education in Brazil and Indonesia and less than one−third in
Thailand and Paraguay.
Finally, countries differ with respect to the prevalence of tertiary education
attainment. Between 9 and 12 per cent of the adult population in almost all
WEI countries have achieved tertiary (type A) education.
There is wide variation in terms of attainment of tertiary (type B) education.
In Jordan an additional 12 per cent of the population has attained this
level compared to only one per cent in Chile. More than half of the adult
population in the Russian Federation has attained tertiary education when
both type A and B are combined. In Jordan the combined total is 24 per
cent, which is similar to the OECD average. Only a small proportion of the
adult population has achieved tertiary education in Indonesia (4 per cent)
and Paraguay (7 per cent).
Patterns of educational attainment among the adult population are the result of
the output from education systems over several decades. While adult education
is growing in importance, changes in levels of educational attainment are
driven by the higher attainment levels of the youngest age cohorts.
Population age structures provide an important context to understand change
in educational attainment over time. Figure 1.2 illustrates trends for two age
groups – 15 to 19 and 20 to 24−year−olds – that have completed primary and
upper secondary education in nine WEI countries. Because these age groups
are close to the typical graduation age for primary or secondary education
levels, they reﬂ ect the output of educational systems from the last ten or so
years. Although in countries where there are many over−age students who are
still enrolled, this may underestimate measures of completion.
The ﬁ gure shows that a large share of the population has not completed primary
education especially in the WEI countries in Latin America. For example, in
Paraguay 19 per cent of 15 to 19−year−olds had not completed primary education
in 2003 and in Brazil and Peru the proportion was about 10 per cent. Nevertheless,
all three countries made substantial progress compared to levels in 1995. In Brazil
and Peru the share without primary education was halved, although it should be
noted that the result is not statistically signiﬁ cant in the case of Peru.
A number of countries made impressive gains in levels of upper secondary
educational attainment (Figure 1.2). The share of 20 to 24−year−olds having
completed upper secondary education doubled in Thailand in just eight years.
Brazil, Chile, Malaysia and Paraguay also made considerable progress. At the
same time, a number of countries did not achieve gains. Indonesia, which had
a higher level of attainment than Thailand in 1995, fell behind in 2003. The
Tertiary attainment in the Russian Federation and Jordan is above or equal to the OECD average.
Since 1995, Brazil,
Paraguay and Peru have
successfully lowered
the proportion of
youth without primary
education.
The share of the youth
population having
attained upper secondary
education doubled
in Thailand in just
eight years.
06-WEI2005-ch1.indd 1506-WEI2005-ch1.indd 15 29/09/05 23:19:3329/09/05 23:19:33

CHAPTER 1 TRENDS IN EDUCATION PARTICIPATION AND OUTPUTS
16
Education Trends in Perspective – Analysis of the World Education Indicators © UNESCO-UIS/OECD 2005
relative share of persons with upper secondary education decreased slightly in
the Russian Federation (although levels are very high) and Peru. In Uruguay
the share of young adults having upper secondary attainment dropped from
40 to 36 per cent.
Figure 1.3 displays the age and educational attainment structure for WEI
countries in 1995 and 2003. The pyramids provide a comparison by age
group along the vertical axis, and between 1995 and 2003 on either side of
the pyramid. By presenting the absolute size of the population by age and
education, it is possible to assess how quickly change may occur in different
countries. For example, in countries with small, less−educated and older
populations, change will be much faster when larger and better−educated
cohorts enter the adult ages. Levels of educational attainment will improve
slowly in Uruguay, while the educational attainment proﬁ le of Malaysia and
Thailand will improve in the relatively near future.
100
90
80
70
60
50
40
30
20
10
0
2003
1995
%
Countries are ranked in descending order by the percentage point difference between 1995 and 2003.
Source: OECD/UNESCO WEI, Table 1.2 in Annex A4.
Completed primary education
(15- to 19-year-olds)
At least upper secondary education
(20- to 24-year-olds)
100
90
80
70
60
50
40
30
20
10
0
%
Figure 1.2
Educational attainment of the youth population, 1995 and 2003
Percentage of the population aged 15 to 19 years that completed primary education;
percentage of the population aged 20 to 24 years that completed
upper secondary education
Brazil
Peru
Paraguay
Indonesia
Chile
Thailand
Malaysia
Russian Federation
Thailand
Brazil
Malaysia
Chile
Paraguay
Indonesia
Russian Federation
Peru
Uruguay
06-WEI2005-ch1.indd 1606-WEI2005-ch1.indd 16 29/09/05 23:19:3429/09/05 23:19:34

TRENDS IN EDUCATION PARTICIPATION AND OUTPUTS    CHAPTER 1
17
© UNESCO-UIS/OECD 2005   Education Trends in Perspective – Analysis of the World Education Indicators
1. Those with no primary education are included in primary education.
Notes: Ten−year age groups, i.e. 35−44, 45−54, 55−64, are represented by double bars. The axis gives the number of persons per
five−year age group. For ten−year age groups, the number must be multiplied by two.
Source: OECD/UNESCO WEI database (www.uis.unesco.org/wei2005), see also  Table 1.2 in Annex A4.
5 000
10 000
15 000
55−64 years
35−44 years
30−34 years
25−29 years
20−24 years
15−19 years
45−54 years
20 000
5 000
10 000
15 000
20 000
0
0
0
400
800
1 200
55−64 years
35−44 years
30−34 years
25−29 years
20−24 years
15−19 years
45−54 years
1995 2003 1995 2003
1 400
1 000
600
200
0
200
400
800
1 200
1 400
1 000
600
55−64 years
35−44 years
30−34 years
25−29 years
20−24 years
15−19 years
45−54 years
55−64 years
35−44 years
30−34 years
25−29 years
20−24 years
15−19 years
45−54 years
1995 20031995 2003
5 000
10 000
15 000
25 000
0
20 000
5 000
10 000
15 000
25 000
0
20 000
5 000
10 000
15 000
25 000
0
20 000
5 000
10 000
15 000
25 000
0
20 000
Persons (thousands) Persons (thousands)
Persons (thousands) Persons (thousands)
55−64 years
35−44 years
30−34 years
25−29 years
20−24 years
15−19 years
45−54 years
1995 2003
0
200
400
600
500
300
100
0
200
400
600
500
300
100
Persons (thousands)
Persons (thousands)
55−64 years
35−44 years
30−34 years
25−29 years
20−24 years
15−19 years
45−54 years
1995
1
2003
4 000
8 000
12 000
0
0
10 000
6 000
2 000
14 000
4 000
8 000
12 000
10 000
6 000
2 000
14 000
Figure 1.3
Educational attainment of the population by level and age group, 1995 and 2003
No education Incomplete
primary education
Primary education Lower secondary
education
Upper secondary
education
Tertiary education
Brazil Chile
MalaysiaIndonesia
Paraguay
Russian
Federation
06-WEI2005-ch1.indd 1706-WEI2005-ch1.indd 17 29/09/05 23:19:3429/09/05 23:19:34

CHAPTER 1    TRENDS IN EDUCATION PARTICIPATION AND OUTPUTS
18
Education Trends in Perspective – Analysis of the World Education Indicators © UNESCO-UIS/OECD 2005
There are sizeable differences in the educational attainment of the 55 to
64−year−old population as compared to the youth population. And the share
of persons with no or little education decreases sharply from older to younger
age groups. Nevertheless, in Brazil, and Paraguay, the absolute number of
persons without any education remains high.
Thailand stands out in terms of overall progress. The educational attainment
proﬁ le of the population in 2003 reﬂ ects substantial expansion of primary and
secondary education. While 77 per cent of the 45 to 54−year−olds had not
completed primary education, the level drops to 9 per cent for persons aged
25 to 34 years. Among the 15 to 19−year−old age group, just 2 per cent had
not completed primary education. Progress was also evident at higher levels
of education. For 20 to 24−year−olds the proportion of upper secondary
and tertiary degree holders doubled. Compared to 1995, the share of 15 to
19−year−olds having completed at least lower secondary education increased
from 50 to 75 per cent.
The overall change is partly due to better−educated young people, but also to
older adults who have upgraded their qualiﬁ cations through adult education
programmes. The proportion of 35 to 44−year−olds with less than primary
education decreased from three−quarters to about half in just eight years.
Thailand improved
levels of educational
attainment by expanding
educational opportunities
for both children
and adults.
1. Those with some primary education are included in primary education.
Notes: Ten−year age groups, i.e. 35−44, 45−54, 55−64, are represented by double bars. The axis gives the number of persons per
five−year age group. For ten−year age groups, the number must be multiplied by two.
Source: OECD/UNESCO WEI database (www.uis.unesco.org/wei2005), see also  Table 1.2 in Annex A4.
Persons (thousands)
0
2 000
4 000
6 000
55−64 years
35−44 years
30−34 years
25−29 years
20−24 years
15−19 years
45−54 years
1995 2003
7 000
5 000
3 000
1 000
0
2 000
4 000
6 000
7 000
5 000
3 000
1 000
Persons (thousands)
Figure 1.3 (continued)
Educational attainment of the population by level and age group, 1995 and 2003
Thailand
55−64 years
35−44 years
30−34 years
25−29 years
20−24 years
15−19 years
45−54 years
1995
1
2003
50
100
150
300
0
200
0
250
50
100
150
300
200
250
Uruguay
No education Incomplete
primary education
Primary education Lower secondary
education
Upper secondary
education
Tertiary education
06-WEI2005-ch1.indd 1806-WEI2005-ch1.indd 18 29/09/05 23:19:3529/09/05 23:19:35

TRENDS IN EDUCATION PARTICIPATION AND OUTPUTS    CHAPTER 1
19
© UNESCO-UIS/OECD 2005   Education Trends in Perspective – Analysis of the World Education Indicators
Tertiary educational attainment grew in many WEI countries. The share of 25
to 34−year−olds who attained tertiary education almost doubled in Malaysia
and Thailand in 2003 compared to 1995. Brazil, Chile, the Russian Federation
and Thailand also experienced substantial increases in tertiary attainment.
In Paraguay almost 20 per cent of 15 to 19−year−olds have not yet completed
primary education, which falls well short of universal primary education.
Furthermore, the decreasing number of tertiary degree holders aged 20 to
24 signals either declining participation in tertiary education or the tendency
for students to extend the duration of university studies. One positive trend
in Paraguay has been the strong increase in upper secondary education among
the youth population.
Progress in educational attainment is the result of increasing investment in
education by governments but also by individuals. With growth in the number
of young well−trained individuals entering the labour market in WEI countries,
does education pay off? Do individuals get returns from their investment?
There is widespread concern that with increasing numbers of secondary
graduates, labour markets in middle−income countries will not be able to
absorb school leavers. For OECD countries, indicators on labour market
outcomes of education clearly show that higher levels of education are
associated with higher labour market participation and employment rates.
Similar indicators for WEI countries seem to contradict this ﬁ nding for middle−
income countries. Yet a recent study based on WEI data examines this issue
more closely (see Box 1.1).
Box 1.1
Labour market outcomes of education:
evidence from WEI countries
In OECD countries, better educated people face a lower risk of unemployment and their labour
force participation rates tend to be higher. Does this also hold true for WEI countries?  Based on
national labour force survey data compiled as part of the WEI project, a study assessed labour
market outcomes for seven WEI countries for 1998: Brazil, Chile, Indonesia, Malaysia, Peru,
Thailand and Uruguay.
It shows a weak relationship between educational attainment and employment; with the
exception of Uruguay, a higher level of educational attainment level does not reduce the risk
of unemployment. In fact, in Indonesia, the unemployment rate is highest among the most
highly educated.
Almost 20 per cent of 15 to 19-year-olds left school without completing the primary level in Paraguay.
06-WEI2005-ch1.indd 1906-WEI2005-ch1.indd 19 29/09/05 23:19:3529/09/05 23:19:35

CHAPTER 1 TRENDS IN EDUCATION PARTICIPATION AND OUTPUTS
20
Education Trends in Perspective – Analysis of the World Education Indicators © UNESCO-UIS/OECD 2005
Yet, unemployment, taken alone, does not sufﬁ ciently reﬂ ect the employment situation. Having
worked for just one hour during the reference period is considered as employed. Despite being
“employed”, many people are looking and available for work. This phenomenon leads to the
notion of underemployment. Figure 1.4 shows that underemployment is far more widespread
than unemployment in several of the WEI countries.
Taking underemployment into account, a positive relationship between educational attainment
and labour market outcomes is more evident (see Figure 1.5). Notable exceptions are Peru and
Indonesia where the combined unemployment and underemployment rates for tertiary graduates
exceed 20 and 30 per cent respectively. The excess supply of skilled labour cannot be absorbed
by the labour market which may lead to employment difﬁ culties for those with high levels of
educational attainment.
25
20
15
10
5
0
%
Countries are ranked in ascending order by the unemployment rate.
Underemployment rateUnemployment rate
Figure 1.4
Unemployment and underemployment rates, 1998
Malaysia
Indonesia
Thailand
Peru
Brazil
Chile
Uruguay
40
35
30
25
20
15
10
5
0
Incomplete primary education or less
Primary education
Lower secondary education
Upper secondary education
Tertiary (type B) education
Tertiary (type A) education or higher
%
Figure 1.5
Combined unemployment and underemployment rates
by level of education, 1998
Brazil
Chile
Peru
Uruguay
Indonesia
Malaysia
Thailand
Source: Michaelowa and Waller, 2003; ﬁ gures based on WEI 1998 data.
06-WEI2005-ch1.indd 2006-WEI2005-ch1.indd 20 29/09/05 23:19:3629/09/05 23:19:36

TRENDS IN EDUCATION PARTICIPATION AND OUTPUTS    CHAPTER 1
21
© UNESCO-UIS/OECD 2005   Education Trends in Perspective – Analysis of the World Education Indicators
2  PATTERNS IN SCHOOL LIFE EXPECTANCY
This section examines changes in the overall output of education provided by
education systems in WEI countries, as reﬂ ected by the school life expectancy
measure. The indicator is based on a common scale – the number of school
years provided – and thus, it is possible to compare the output across education
systems with different programme types and durations from pre−primary to
tertiary education levels.
School life expectancy is deﬁ ned as the total number of years of schooling
that a child at age 5 can expect to receive in the future, assuming current
probabilities of enrolment in school by age. It indicates the average duration of
schooling, and not the number of grades reached. Since school life expectancy
is an average, there is variation in the number of years of schooling, e.g. there
are those children who never go to school and those who spend more than
20 years in the system. As with any average, school life expectancy masks
differences within the population. This is important in countries where not
all children participate in school, and especially at secondary and tertiary
education levels, where participation is much more limited.
Although school life expectancy does not directly forecast the educational
attainment of the population, when adjusted for rates of repetition and drop−
out, it provides a perspective on potential educational attainment of the adult
population in the near future.
The average school life expectancy in WEI countries in 2003 is 13.5 years,
almost four years less than the average in OECD countries. With the exception
of India (9.8 years), the average school life expectancy exceeds 11 years in all
WEI countries. The highest number of expected years of schooling is found in
Argentina (17.6 years), Brazil (16.1) and Uruguay (16.4) (see Figure 1.6).
Argentina is the only WEI country where the number of expected years in
education exceeds the OECD average. Most other WEI countries fall well
short of levels in OECD countries. A few OECD countries – notably Austria
and Luxembourg – fall below the school life expectancy of the WEI countries
with the next highest results (Brazil and Uruguay).
However, levels in OECD countries also reﬂ ect relatively large proportions
of part−time enrolments. Part−time education adds three or more years
of schooling in Australia, Belgium, New Zealand, Sweden and the
United Kingdom. Most WEI countries do not have substantial part−time
programmes, with the exception of Argentina, Thailand and the Russian
Federation (see Annex A4, Table 1.4).
In several WEI countries school life expectancy is inﬂ ated by high rates of
grade repetition. In Brazil, one in ﬁ ve primary students repeats a grade, which
Children in WEI countries can expect to participate in school for 13.5 years, almost four years less than in OECD countries.
06-WEI2005-ch1.indd 2106-WEI2005-ch1.indd 21 29/09/05 23:19:3629/09/05 23:19:36

Discovering Diverse Content Through
Random Scribd Documents

trombitaszóra. És tizenegy nap mulva megveri Jellasichot s elgázolja,
Győrig kergeti hadseregét.
Ezt csinálja meg a német!
Krein ezredes jelenti a hadügyminiszternek: minden ló megvan,
minden ló kitünő ló.
Mészáros Lázár hadügyminiszter felölti diszruháját, ugy fogadja
Brachfeldet. Eléje lép, megfogja jobb kezét s megszoritja melegen.
– Köszönöm a haza nevében! Igy már legyőzzük az ország
ellenségeit. Ön csodát mivelt. Hogyan tudta ezt megcselekedni?
– Miniszter ur, az én zsidóim jó szivvel megtesznek mindent, ha
jó szóval beszélünk velük.
Hejh zsidó, neked még a neved is csufság! Ha szidni kell valakit:
téged szidnak. Ha ütni lehet valakit: téged ütnek. Ha áldozat kell
száz közügyre: tőled várják az áldozatot. Haragudnod semmiért se
szabad, panaszaidért kinevetnek. Ezer szegényed van: nem
sajnálnak. Tiz gazdag embered van: irigység mar érte. Rossz
embereidet a szemedre hányják, jó embereidért mindenki fukar a
dicsérettel. Mostoha gyermeke vagy a mivelt világnak. Orosz, német,
franczia kikergetne a föld kerekségéből. Csak a mi jó magyar népünk
van meg veled békességben.
Hejh zsidó – száz ellenség rohant meg bennünket ötvenkét év
előtt. Huszárlónak, ágyus lónak, szekeres lónak huszezer ló kellett. S
te összehajszoltad azt és kézre adtad azt felényi idő alatt, mint a
mennyire vállalkoztál. Hova lett volna harczunk dicsősége, fajunk
becsülete, ha nem lett volna lova a szabadságharcz hőseinek!
Attól a rég porrá vált szép asszonytól tudom, a mit most
elbeszélek.
Haynau német volt, katona volt és hóhér volt. A német is, a
katona is, a hóhér is haragszik a zsidóra. Mekkora lehetett Haynau
haragja?

Voltak emberek, a kik Haynauval higgadtan tudtak beszélgetni.
S Haynau valamennyitől azt kérdezte: hogyan tudta a magyar
forradalmi sereg és Kossuth kormánya magát egy pillanat alatt
elegendő lóval és alkalmas lóval ellátni?
Rég meghalt az a boldogtalan ember, alkanczellár egykor, nevét
akár meg se mondjam, a ki semmi rosszat nem sejtve, azt mondta
Haynaunak:
– Könnyü volt az kegyelmes uram. A forradalmi kormány
felhivására a zsidók szedték össze s adták kézre néhány nap alatt a
szükséges lovat.
– Hogyan tudták ezt pénz nélkül megtenni?
– Hitelbe!
– Hitelbe?
Felugrott a szörnyeteg. Lelke haragba, szeme vérbe borult.
Kardjával verte a padlót s orditott nagy indulatában.
– No majd én megtanitom őket, hogy hitelbe többé ne
dolgozhassanak.
Rögtön kirótt az óbudai zsidókra egy millió forint sarczot s azt
behajtotta azonnal kegyetlenül.
Ebből a pénzből emeltünk negyedszázad előtt a magyarországi
zsidók számára magyar papnöveldét.
Ez annak a Haynau-féle zsidó hadisarcznak igaz története.
És az is igaz, hogy a zsidók hitelbe adták a lovakat.
Nem a szegény lókupeczek, hanem a Brachfeldek. Mert nem egy
Brachfeld dolgozott ugy, a hogy elbeszélem, hanem több is és
valamennyi. Utóbb a nagy lószállitóknak alig volt már más nevük,

csak Brachfeld. Még ha Jakab, Izsák, Szról vagy Deutschländer volt
is az igaz nevük.
Megkapta Brachfeld az elismerést irásban a lovakról az ezredestől
s megkapta az utalványt a lovak áráról a hadügyminisztertől.
Ezzel az utalványnyal el kellett menni Duschekhez, a bankjegyek,
az aranyak és ezüstök miniszteréhez és a szép asszony barátjához.
Ne gondoljon ám pedig senki semmi rosszat se Duschekről, se a
szép asszonyról. Mert a szép asszony ugyan keresett sok pénzt, de
azt nem az ország kárára és nem Duschektől szerezte.
Csak az volt a kérdés: melyik utalvány mikor kerül kifizetésre. Ha
a szép asszony sürgette a fizetést, akkor megtörtént az rögtön. Ha
más sürgette: sorára kellett várnia szépen.

A SZÉP ASSZONY TÖRTÉNETE.
(Hol fizetik ki a lovak árát? – Brachfeld Debreczenbe megy. – A
bankócsináló gép. – A barkhend ujjas. – A szép asszony ereje. – Az
enyéngi követválasztás. – Az abauj-szántói zsidó orvos. – Az orosz
nagyherczeg nem lesz magyar király. – Duschek megmenekül. – A szép
asszonyra alkonyodik. – A nemzet bárója.)
Az államnak sok keze van s ha fizetnie kell, ha vállalkozónak,
szállitónak vagy szegény embernek jár a pénz: minden kezén
keresztül megy, mig oda jut, a hová kell.
A pénztárnok az, a ki fizet. Először megnézi a nyugtát. Azután az
embert elküldi az ellenőrhöz. Az ellenőr tovább küldi a számfejtőhöz.
A számfejtő kikeres mindenféle könyvet, irást, előiratot és főnököt s
megvizsgálja: jár-e a pénz, kinek jár a pénz, mennyi pénz jár, miért
jár a pénz. S különös gondja van nem arra, hogy hibát ne találjon,
hanem arra, hogy hibát találjon. Mert az állam, mikor pénzt hajt be,
behajtja azt gyorsan s nem keresi: milyen ember az, a kitől behajtja.
De ha pénzt ád ki: akkor előtte mindenki tolvaj, csaló, hamisitó,
álorczás, a kire vigyázni kell.
Ha azonban már elvégre minden rendben »találtatik«: akkor a
pénzért járó embernek be kell bizonyitani, hogy ő nem más, mint
csupán csak ő. Hogy ő se nem bátyja, se nem öcscse, se semmiféle
rokona önnönmagának, hanem ő az önnönmaga. Mert a mig ezt be
nem bizonyitja: addig ugyan pénzt nem lát, ha minden igazsága
együtt van is.
Hát a függetlenségi harcz alatt hogy jutott pénzéhez a lószállitó?
Ő

Csányi László ott lakott Pesten a Koppély-házban. Ő volt a
főember, a ki kiutalta a pénzt.
Brachfeldék szivesen vártak a ló árára. S erre jó okuk volt, mert
akkor is csak várniok kellett volna, ha nem szivesen vártak volna.
Első volt a honvéd és lova és fegyvere.
A moóri csatát elvesztettük. Jött Windischgräcz Pest felé, mint a
förgeteg. Pár nap alatt itt is lesz.
Siet Brachfeld Csányi Lászlóhoz a ló-nyugtával: vezesse rá az
utalványt. Kocsi áll Csányinál a kapu előtt.
A kocsi tele mindenféle utipodgyászszal.
Az öreg huszár, a napoleonkori öreg huszár áll elébe. Nagy
tarisznyába gyömöszöl mindenféle utravalót.
– A nagyságos urral szeretnék beszélni.
– A miből ugyan semmi sem lesz.
– Én vagyok a Brachfeld.
– A kend baja az, nem az enyém.
Nagyon udvarias volt a vén huszár, hogy a gazdag zsidót kendnek
szólitotta.
Szerencsére nyilt az ajtó, jött ki Csányi. Asztrakán süveg a fején,
bunda a vállán, botosok a lábain. Kegyetlen hideg tél volt e január
harmadik napja. Ment a függetlenségi kormány Debreczenbe.
– No Brachfeld, mi jó szél hordozza itt?
– Erre a kis nyugtára szeretném, ha Nagyságos uram rá vezetné
az utalványt Duschekhez.
– No ezt hát még elvégezzük.
Az a kis nyugta szólt hetvenezer forintról. A ló áráról.

Most az ilyen apróságot a vámházban fizetnék ki.
Akkor pedig a vámház helyén a Dunának egy nagy öble állott tele
vizzel. Ugy nevezték: A molnárok tava. Ez volt a dunai malmok téli
kikötője. Most is tele volt dunai malommal. A malmok lábnyi vastag
jégbe fagyva. Nem őrizte a malmokat más, csak az isten meg a
patkányok. Szép napos időben egy csomó vihánczoló kölyök mindig
ott ácsorgott a partokon. Leste a mint a patkányok mennek
látogatóba egyik malomból a másikba. S dobálta őket apró
kavicsokkkal. Volt kavics a Dunaparton elegendő.
A patkányok ugyan Duschek helyett ki nem fizették a lovak árát.
De hol volt akkor már Duschek is?
Valahol a Hortobágyon.
Ő már néhány nap előtt elindult a bankócsináló gépekkel és
emberekkel, a bankópapirossal és a sok istentelen protokolummal.
Bankópapirost ötszáz mázsát kellett Debreczenbe vinni. Száz kocsi
szállitotta csak a papirost. Mert akármilyen hires nevezetes, gazdag
város Debreczen városa: azért bankópapirosa még se volt se azelőtt,
se azóta, se akkor. Három millió aranyja, ezüstje volt a magyarnak,
mikor függetlenségi harczát megkezdette. Ma épen másfél napra
lenne elég béke idején. Akkor pedig egy évig hadakoztunk vele,
pedig két európai nagyhatalommal verekedtünk. A mi még kellett
hozzá, azt előteremtette a hősi elszántság, a bankócsináló gép, ezer
mázsa bankópapiros és a zsidó.
Volt hát Brachfeldnek már utalványa, csak embert kellett keresni,
a ki kifizeti.
Ha Windischgräcznek mutatja be: akkor felakasztják. Az lesz a
fizetés.
Ha eltagadja, elégeti vagy bizonytalanra vár vele: akkor sohase
látja pénzét.

Nincs egyéb választás: jó két lovu paraszt kocsira felülni s neki
vágni a télnek, fagynak, alföldi sivatagnak, el napkelet felé
Debreczenbe. Vagy megeszik a farkasok, vagy agyonütik a betyárok,
vagy megkapja pénzét jó szerével.
Ma is érdekes lenne az utazás nyitott paraszt kocsin hóban,
fagyban, téli zimankóban Debreczenig. Hát ezelőtt ötven
esztendővel?
Egyik nap késő éjszakáján bevetődik Nádudvarra. Azt se tudja:
micsoda falu, micsoda város. Minden ablak sötét, sehol senki ébren,
vendégfogadónak se hire, se hamva, lovak elfáradtak, emberek
elgémberedtek, szél szitálja a havat az utczán, kutyák feleselnek,
kakasok szólnak; más életnek, egyéb hangnak semmi nyoma. Utczai
lámpa van ugyan Bécsben, Párisban, sőt már Pesten is, de annak
fénye Nádudvarig el nem világit. A mivel Nádudvar egy csöppet se
törődik.
De a város végén még is ég a gyertya egy ablakban. Ott lakik a
Kakuk zsidó. Azért hivják Kakuknak, mert ha tüsszent, mindig ugy
szól, mint a kakuk madár. Különben pedig németszabó volna.
Szegény az istenadta, mint afféle németszabó Nádudvaron. Mit is
keres németszabó Nádudvaron? Hiszen nem jár ott más pantallóban,
csak a gatyás galamb. Abból is csak egypár van a tisztelendő urnál.
De hát gyertya mégis ég az ablakban.
Brachfeld bezörget, bemegy, szivesen látják. El is fér a szobában,
ha a bundáját kint hagyja a konyhában. Az egész szoba akkora, mint
egy jóravaló szekrény. S már be is költözött oda éjjeli szállásra
Altstädter veszprémi zsidó s két veszprémi szürszabó. Az egyik Vörös
Sándor, nekem egykor közel harmincz év előtt lelkes, hü választóm.
A másiknak nevét elfeledtem.
Vacsora is akadt: meleg burgonyaleves. A forró viznél többet ér.
A lovakat is beköthetik, de nem az istállóba, mert az nincs,
hanem a kamarába, a honnan előbb ki kell dobálni a sok ócska

rongyot. Reggelire már van tej is, szalonna is, puha kenyér is.
Hatalmas lakoma. Kell is fizetni fejenként tizennégy forintot,
lovanként három forintot. Jámbor Kakuk zsidó, öt esztendőre
beszerezte házbérét egyetlen éjszakán.
Ugy kell neki!
Duschek pedig nem henyélt. A mint gépe és papirosa
Debreczenbe ért: a legelső éjszakán már berendezett mindent, hogy
mire a nap fölkel: ontsa gépe a bankót.
Ott volt mühelye és raktára a nagy kollégium földszinti
helyiségeiben. Egyik szobában egy nagy vasalt szekrény tele kész
bankóval. Rozzant ajtóit, rozzant ablakjait uj lakatok, városi hajduk,
uj honvédek őrzik. Minek őrzik? Ki orozna a nemzet kincséből? Hogy
merne belépni tolvaj istennek szentegyházába?
Duschek nem ott lakott, hanem a nagy kollégium mellett egy
kisded házban, csak egy szük utcza választotta el a kollégiumtól. De
a szekrényes szoba mellett is volt hivatalszobája.
Festett asztal, fapad, nehány festett faszék, mosdószekrény és
egy fiókos fali szekrény: ez volt a szoba minden butorzata. Tükörnek,
csillárnak, szőnyegnek semmi nyoma. De volt egy fali fogas. Azon
lógott egy szürke posztóköpenyeg, egy fekete kabát és egy
barkhendből készült rövid ujjas mellény.
Mi a barkhend?
A barkhend pamutból készült ócska, bolyhos vászon. Egyik oldala
se fényes. A szine vagy kékre, vagy szürkére, vagy vegyes bágyadt
koczkákra festve, a viszája szintelen szürke bolyhosság. A világ
legolcsóbb kelméje. Tizenhat váltókrajczár volt rőfe s még ma se
drágább tizenöt krajczárnál. Kapczaruhának szokta használni a
középosztály, mellénynek a legszegényebb ember, alsó szoknyának a
legszegényebb asszony.
Nos hát ilyen barkhendből készült rövid ujjas mellényt viselt
Magyarország pénzügyminisztere magánlakásán és

hivatalszobájában. A fekete kabátot csak szükségből öltötte fel.
Minden nap egy millió bankót nyomatott ez a miniszter. Ki vette
számon? Ki ellenőrizte? Az a néhány hivatalnok, ki vagy elhalt, vagy
világnak futott, vagy a harczban hullott el, vagy a tömlöczben, vagy
az akasztófán. S a kinek ellenőrizetlen volt kezén minden nap egy
millió: az az ember két forintos kabátban járt.
Pedig ott volt mellette a szép asszony is. A csodaszép
balatonfüredi Gutthardtné. A ki csikorgó hidegben elment vele,
elment utána Debreczenbe. A ki szerette a minisztert, azt a rideg
szürke hivatalnokot még barkhend ujjasában is. S a kiért rajongott
az a miniszter, mintha csak ifju müvész lett volna.
Hejh pedig a szép asszony két szép szeme nagy hatalom. Megöl
az ő nézésével. Leszedi a csillagot az égről, kiveszi a kincset a
szekrényből, kilopja az önérzetet a szivből, a hősi elszántságot a
honfilélekből.
A szép asszony két szép szeme.
Keresztültör a várak falán, a királyi paláston, a papok
biboröltönyén, a férfi komolyságán s a hitvesi hüségen. Mi tud annak
ellentállani?
A barkhend ujjas. Azon nem hat keresztül se könyje, se lángja.
Korán reggel bemutatja Brachfeld a hetvenezer forintos utalványt
Duscheknek.
– Volt ön Gutthardtnénál?
– Nem voltam miniszter ur, nem is megyek, sietős az utam.
Akkor a barkhend ujjasában volt a miniszter. Átment a
kollégiumba, felnyitotta a szekrényt s szó nélkül kifizette a pénzt.
A zsidó pedig sietett vissza a tenger pénzzel Buda pestre. Hiszen
ha Windischgräcz föl nem akasztja: megint csak kell lovat vennie a

honvédek számára. De miként jusson vissza Budapestre? Ez volt a
kérdés.
Dehogy volt ez kérdés. Nem lehet a lókereskedőt megakasztani.
Aztán Windischgräcz jámbor ember volt. Csak a Duna balpartját
őriztette. Szentül hitte, hogy háta mögött már mindenki jó barátja.
Tétény felől az jött be Budára és Pestre, a ki akart. S az osztrák
főhadiszálláson csak oly biztosan jártak-keltek a magyar sereg
kémjei, mint akár Debreczenben. Csak Promontor és Budaörs felől
kellett bejönni.
Mi lett utóbb a szép asszonyból?
Hosszu története van ennek, de ez a történet már nem tartozik a
Balatonhoz. De egyszer-kétszer még is érinti azt.
Az enyéngi kerület képviselője a 48-diki országgyülésen Bocsor
István volt. Enyéng szülöttje, pápai tanár, kemény hitvallásu magyar
ember. Nagy tudós, de a remek gondolkozásu csöndes tudósok
fajából. Nekem is kedves tanárom volt. Az akadémia sohase
választotta be tagjai közé, pedig sok és szép és uttörő tudományos
munkája jelent meg, – de pápai kiadásban.
Ez volt egyik büne. A másik pedig az volt, hogy Szent István
királyról megirta, hogy az nem volt se szent király, se nagy király,
mert német lányt vett el feleségül, mert ő csinálta meg a némettel
először a közös ügyeket s mert ő kezdte meg nálunk a latin és
német nyelvek elültetését.
– Ez a két nyelv amici, olyan átok a magyar nemzeten, mint a
szerb tövis a mezei gazdán. Ma se tudtuk, sohase tudjuk kiirtani.
Igy beszélt tanitványainak.
Történettudós létére ugy gondolkodott, hogy ha a némettel
összeveszünk, vagy legyőzetés vagy árulás, de az egyik bukásra visz
bennünket. Ez ok miatt az országgyüléssel együtt nem ment el
Debreczenbe, hanem visszafelé keresztül tört Windisgräcz táborán s
elment haza Enyéngre, Pápára.

A debreczeni nemzetgyülés azonban gondolt egyet, a
távolmaradt képviselőkre körözvényt bocsátott ki s elrendelte, hogy
a ki ennyi s ennyi idő alatt székét el nem foglalja s távollétét nem
igazolja: helyét üresnek mondja ki. Bocsor István se meg nem jelent,
se nem mentegetődzött s igy az enyingi kerület megürült.
Ez a kerület a füzfői öböltől a Sióig ráfekszik a Balatonra. A szép
asszony rábirta Duscheket, hogy vállalja el az enyéngi
képviselőséget. Ki tudja: minő terve volt a szép asszonynak? Ki
tudja: miért ábrándozott vissza a szép Balatonra?
Duschek közölte a dolgot Kossuthtal. Kossuth, a kormányzó, irt
egy szép magánlevelet az alispánnak: Kenesei Kenessey Antal
urambátyámnak, a levélben ajánlotta Duscheket. Az alispán irt a
szolgabirónak Nagybaráti Huszár Pongrácz urambátyámnak s aztán
alispán szolgabiró, esküdt, nyakukba vették a kerületet, beszéltek
minden falusi biróval, jegyzővel és előljáróval s lelkükre kötötték,
hogy meg kell választani Duscheket, az ország pénzügyminiszterét,
mert Kossuth apánk, az ország kormányzója ugy parancsolja.
– Parancsolja?
Ez a szó volt a hiba.
Mezőföldi magyar ember parancsszóra meg nem választ senkit.
Volt kéznél egy ékesszavu, érczes hangu, jókedvü kálvinista káplán:
Cserky István. Őt választotta meg. Ugy megbukott Duschek, mint a
parancsolat.
A kálvinista káplánnak akkor husz forint volt az esztendei
fizetése. Azt hiszem, ma sem több ötven forintnál. Mai napság
merjen csak egy kálvinista segédlelkész a pénzügyminiszter ellen
valahol föllépni képviselőjelöltnek!
Duschek sorsa az lett, a mi a függetlenségi kormányé.
Debreczenből Pestre, Szegedre és Aradra költözött s utóbb osztrák
fogságba került. Az egész világ bámulatára azonban se föl nem
akasztották, se sulyosan el nem itélték.

Pedig ő is elfogadta a függetlenségi határozatot s ő is
trónjavesztettnek mondta ki Ferencz József császárt.
Ő is minisztere volt a függetlenségi kormánynak s a hősi harcz
diadalmaihoz mindvégig ő szolgáltatta a pénzt.
Minden függetlenségi minisztert fölakasztottak a ki el nem
menekült. S ha volt hóhérlogikája Haynaunak: akkor Duscheknek
kötél által kellett meghalnia.
Volt hóhérlogikája s Duschek még is megszabadult.
Áruló volt talán Duschek alattomban? Nem.
Becsületes magyar ember volt minden izében. Megmentette őt a
szép asszony.
Mikor Haynau Komárom várának átvétele után Pestre jött s gróf
Batthyányit, Csányi Lászlót, báró Perényi Sigmondot, Szacsvayt s
társaikat kivégeztette: szemlét tartott hadserege fölött, Pest és Buda
helyőrsége fölött. Katonái kopottak és rongyosak voltak. A
katonáknak még diszruhája is szenny és foszlány volt. A fehérnemü
rég lemállott testükről s a hosszu táborozás férgei hemzsegtek
rajtuk.
A hóhérnak volt érzéke a katonai disz iránt. Kegyetlenül
összeszidta a bécsi hadügyi kormányzatot, törzstisztjei csak ugy
ámultak-bámultak rajta. Rögtön irt is Bécsbe sürgetni az uj ruházati
fölszerelést.
A szemlére kiment a szép asszony is. A szemle azon a vidéken
volt a tábori kórház körül, a hol most az elevátor és közvágóhid
fekszik. A szép asszony fiakkerről nézte végig a hadi szemlét.
Még az napon fölkereste a hóhért. Valami Friedberg nevü
segédtisztjét találta ott. A szép asszony követelte, hogy rögtön
jelentse őt be a hóhérnál. A segédtiszt lehetetlennek tartotta, a
hóhér nem is volt már otthon, valami kaszinóba vagy valami
látogatóba ment. A segédtiszt tudta: hová.

Gutthardtné egyszerü, de előkelő és értékes öltönyben volt.
Ragyogó szépségének fényét, melegét és illatát fokozták nagybecsü
ékszerei. Friedberg százados tagadó feleletét föl se vette. Kért egy
levélboritékot.
A fiatal és udvarias százados sietett levélboritékot adni. A szép
asszony bele tett egy névjegyet. »Madame Gutthardt.« És bele tette
Paskievits herczegnek egy ajánló levelét és Konstantin orosz
nagyherczegnek egy látogatójegyét.
Hol vette ezeket a szép asszony.
Ki tudná azt?
Volt Abauj-Szántón egy zsidó orvos, dr. Weiser. Apja Weiser
Károly budapesti királyi közjegyzőnek. Az orvos neje: Amália orosz
lány. De 1849-ben már jó magyar. Magas miveltségü hölgy volt. Nem
tudom: él-e még. A magyaron kivül a német, franczia és orosz
nyelvet is kitünően beszélte s müvész volt a zongorán.
Paskievits herczeget hozzá szállásolta be a városi előljáróság. Egy
hétig volt nála. A volgamelléki bájos orosz népdalokat örömest
hallgatta magyar házi urnőjétől a különben komor és agguló orosz
herczeg. A magyar népdalokat nem akarta hallani. Nem értette meg.
De megértette és megszerette Konstantin nagyherczeg. Ő is ott
volt szállva három napig. A balaton-füredi szép asszony itt találkozott
Paskievits herczeggel is és Konstantin nagyherczeggel is nem
egyszer.
És a hogy elbeszélte, jelen volt akkor is, a mikor Weiserné a
legszebb rimavölgyi és tiszavidéki népdalokat verte s a mikor ezek
édes-bus dallama ránehezedett a nagyherczeg szivére.
Támlásszéken hátra dőlve, hallgatta az ismeretlen dalokat s
merengve nézett ki az asszonyok feje fölött az ablakon át a világba.
Az orosz-magyar asszony egyszer csak félben hagyta a
zongorázást. Oda fordult a nagyherczeghez:

– Fenség, tetszik Önnek a magyar dal?
– Nagyon tetszik.
– Hát szerezze meg magának a magyar népet is. Egy szavától
függ s a magyar nemzet fenségedet választja királyává.
Az orosz nagyherczeg mosolygott. Aztán fejét tagadólag rázta.
– Nem lehet.
Egy perczig hallgatott. Mit gondolhatott ez idő alatt? Azután e
szavakat ejté ki:
– Nagyon szomoru a magyar dal.
A szép asszony rögtön felelt rá.
– Vidám lesz az, ha fenséged lesz a magyarok királya.
Német nyelven folyt a társalgás. A nagyherczeg elkomolyodott
arczczal mondá:
– Hagyományaink ezt nem engedik meg.
Pár nap mulva nem csak két zsidó asszony ajánlotta fel
Konstantin orosz nagyherczegnek Szent István koronáját.
Sejtette ezt a szép asszony? Vagy volt-e ebben része neki is?
Ez a találkozás, ez a társalgás megfejti azt a rejtélyt, miért
lehetett a szép asszonynak látogatójegye az orosz fővezértől is, az
orosz nagyherczegtől is.
Friedberg százados nagy szemeket meresztett, mikor a látogató
jegyeket meglátta. De a szép asszony nem hagyta sokáig bámulni.
Leragasztotta a levélboritékot s oda adta Friedbergnek.
– Keresse föl százados ur kérem Haynau ő excellencziáját, én
addig majd itt várakozom s kérem, adja át neki levelemet.
Egy óra mulva otthon volt a hóhér s fogadta a szép asszonyt.

– Kegyelmes uram, én ma végig néztem a hadiszemlét. Láttam,
hogy a katonák ruhája rongy és szenny. Tudom, hogy fehérnemüik
nincsenek. Azt is láttam, hogy excellencziád kedvetlen és bosszus e
miatt. Bécsből nem kap fehérnemüt három hónap előtt, én ellátom
hadseregét fehérnemüvel három nap alatt.
A hóhér két kézzel egyenesre huzta araszos hosszuságu két kajla
bajuszát s ugy nézte a szép asszonyt. Bámulatba ejtette az asszony
szépsége és bátorsága. S a két látogatójegy.
– Hol veszi Ön három nap alatt azt a sok fehérnemüt?
Az asszony észbomlasztó mosolylyal billentette meg vállát.
– Akárhol veszem! Hátha már készen is van? Hátha én már régen
számitottam arra, hogy készletet gyüjtök össze vagy a magyar, vagy
az orosz, vagy az osztrák hadsereg számára?
– Miért nem jelentkezett Ön juliusban, mikor én itt Pesten katona
fehérnemüre pályázatot hirdettem?
– Mert Exczellencziáddal akkor személyesen nem találkozhattam s
ajánlatomnak árát nem szabhattam.
– S mi az ára?
– Az a mit Exczellencziád juliusban megszabott. De azonfelül még
az is, hogy Duscheknek a haja szála se görbüljön meg.
– Mi köze Önnek Duschekhez?
– Barátom volt.
Igy adta el a szép asszony a hóhérnak azt a negyvenezer inget-
gatyát, melyet Liebmannal a honvédhadsereg számára készittetett s
melyet ez már nem vehetett át.
S igy mentette meg Duscheket az akasztófától.

De igy lett aztán a szép asszony Pesten mindenható mindaddig,
mig itt a hóhér uralkodott.
És még azután is, mig a solferinói csata be nem következett. És
mig ragyogó szépségének sugarai el nem halványodtak.
Balaton-Füredre még ellátogatott egy-két nyáron át. Rokonai föl-
fölkeresték Vár-Palota és Veszprém vidékéről s ő meglátogatta őket.
Elvált férjével is szivesen váltott egy-egy szót.
– Jer vissza hozzám, visszaveszlek!
Szegény kis szabó. Megkeresett naponta két-három forintot, a
szép asszony pedig duskálkodott a százezrekben.
– A mikor én tehozzád visszajönnék, akkor te már nem vennél
vissza feleségnek.
De a világ mégis megváltozott körülötte.
A savanyuviz-forrása csak ugy buzgott, mint máskor. A szolgák és
hajduk csak ugy hajlongtak előtte, mint régen. Vén cserfái az
erdőnek, vén hársfái a sétálónak, meredek jegenyefái az alsó
partnak csak ugy illegették előtte lombjaikat, mint évek előtt.
Napsugár az égen, csillagfény az éjben, felhők és ábrándok képe a
Balaton tükrén csak ugy játszott gyönyörüségére, mint egykoron.
Hanem az emberek más szemmel néztek rá. Szép volt, ragyogó
volt még, de a legyeskedők már elmaradtak. Egy rokon nővel
sétálgatott magánosan. Megtudták valahogy s elsuttogták róla, hogy
az osztrák hatalom embereivel jó barátságban él.
S nem mondták meg neki a hidegség okát.
Csak a nemzet bárója mondta meg.
Ki volt a »nemzet bárója?«
Hejh, ha azt valaki igazán tudná! Jókai harmincz esztendeig
ismerte, én közel negyven esztendeig: sohase tudtuk meg, kicsoda,

mi a neve, honnan való.
Agglegény volt. Zömök termet, jól megtermett idomokkal.
Hatalmas fő tüzes fekete szemekkel, római orral, borotvált arczczal.
Csak szép fekete bajusza volt mindig huszárosan kipödörve és csak
fekete hullámos haja gondosan fodoritva. Szép férfi mindig, még
öreg embernek is nyalka öreg ember. Mikor kezdődött vendéghaja s
mikor lett deressé bajusza: megmondani senki se tudta.
Mindig fehér mellényben, fekete kabátban s magyar sarkantyus
csizmában járt. Se Haynau, se a divat őt ettől el nem riasztotta.
Nyaka körül nagy szines kendő, kissé olaszos alaku nagy karimáju
kalapja mindig hetykén félfejére csapva. Divatos pálcza a kezében,
értékes gyürük ujjain, maroknyi fityegő zsebbeli órájának vastag
aranylánczán.
Mindig jókedvü. Mindig harsány hangon beszélt mindenkivel.
Telét Budapesten, nyarát Balaton-Füreden töltötte. Minden embert,
minden nagy embert és minden szép asszonyt ismert az egész
országból. Nem jött olyan fiatal menyecske Balaton-Füredre, a kinek
a nagymamájával el ne járta volna a ballagót és a ropogóst, mikor az
még lány volt.
Több, mint ötven éven át volt állandó vendége Balaton-Fürednek.
Tíz apátur és tizenkét perjel dőlt ki mellőle. Három nemzedéknek
látta támadását, enyészését. Őt megváltozni nem látta senki.
Sokan azt mondják: borbély volt valamikor suhancz korában.
Nem tudom, de nem hiszem.
Sokan azt mondják, az idősebb nőknek, a tüzesebb
menyecskéknek udvarolt.
Nem tudom, de elhiszem.
Tartott lakásán egy kis játékszobát. Volt belőle haszna, de nem
sok haszna. A kártyapénzt csak nagyon szerény összegben fogadta
el.

Birtoka, foglalkozása, ipara, kenyérkeresete semmi nem volt. De
azért ur volt, gavallér volt tetőtől talpig minden időben. Élődi volt, de
ezt a közönség soha észre nem vette.
Ezer adoma szól róla.
Szellemes és ledér ötleteivel könyvet lehetne megtölteni.
Deák Ferenczet ő nevezte el a »haza bölcsé«-nek. Azelőtt csak
»Zala bölcse« volt a neve.
A házas élet üdvös voltáról beszéltek előtte. Olyan az, ugy
mondták, mint a suba, megvéd az idő viszontagságától. »Már én
csak olyan subát nem veszek magamra, a melyet le nem tudok aztán
vetni. Ha pedig mégis levetném: más melegedik alatta.«
Simon apát megszólitja:
– Öregszünk báró; – most már a templomra is kellene ám
gondolni.
– Minden nap látom főtisztelendőségedet, a mint templomba
megy, de azt is látom, hogy nem sokáig marad ott, hanem ebédre,
vacsorára mindig kijön. Hát miről jó az?
Kemény magyar volt. Senkinek se engedte meg, hogy németül
beszéljen. A pinczérek ugy féltek tőle, mint a jégesőtől. Tüskés
megjegyzéseivel a grófoknak és báróknak is mindig nyakukon ült.
A nemzeti szinmüvészetet nem hagyta éhezni. Minden nap órákig
hajszolta a közönséget, hogy a szinház üres ne maradjon.
Mikor a nemzeti szinház ott a fürdőtelepen megnyilt, kiment a
falvakba, Balaton-Füredre és Arácsra, hogy a mezei gazdát és a
paraszt népet is rábeszélje: járjon a szinházba.
Szinház: ki az ördög hallotta ennek hírét? Mi lehet az? Komédiást
láttak már a falvak, de csak olyat, a ki maga ment oda helyükbe.
Kóczot evett, tüzet fujt és száz rőfös piros selyem szalagot huzott ki
gyomrából. Ez azután mulatság. Ez megérdemli a két váltó garast.

Nem is tudom, miért hagytak föl ezzel a büvészek és ezermesterek.
Ma is nagyobb gyönyörüség lenne ez a népnek, mint a
gyürüeltüntetés, kardnyelés, kártyalapdázás.
Keserves harczokat kellett vívni a nemzet bárójának a jókedvü
parasztok röhögése ellen. Mert a nép jól ismerte őt s már nevetett,
ha látta is.
Odaszól a báró egy suhanczhoz, a ki leghangosabban nevetett:
– Hogy hivnak öcsém?
– Csepeli Jóska a nevem.
– Hát öreg apád él-e?
– Nem él biz az.
– Ismerted-e?
– A világon se voltam még, a mikor meghalt.
– No akasztani való, hát holnap az öreg apád elevenen ott lesz a
szinpadon.
Ez már beszéd volt. Erre aztán elámult, elhallgatott mindenki.
Másnap a fele falu ott volt a szinházban, hogy meglássa a Csepeli
Jóska öreg apját. Ügyes művész találó jelmezzel, vidékbeli bajuszszal
és beszéddel ugy oda állitotta az öreg Csepeli Bénjámint, hogy az
emberek hazamenet majd agyon verték egymást a fölött való
vitájukban, hogy hát csakugyan az öreg Csepeli volt-e az, vagy csak
a képemása?
Halálos holtáig igy támogatta a nemzet bárója a balaton-füredi
nemzeti szinmüvészetet.
Nos hát ez a nemzet bárója volt az, a ki a szép asszonynak
megmondta az igazságot.

– Csókolom a kezét babám, ragyogó szép asszonyom, van egy
kedves dalom, meghallgatná-e, ha eldalolnám?
– Ne bolondozzék báró! Micsoda dala volna nekem?
– Bizony szép kis dal az! Elmehetsz már házam előtt; nem
vigyázlak, mint azelőtt; – ha szólok is egyet-kettőt: de azt se ugy,
mint azelőtt!
Aztán oda hajolt a füléhez s ugy sugta neki:
– Három esztendeig ne jőjjön ide nagysád, mert az urak önnel
szemben megnémultak.
Igy maradt el Balaton-Füredről a szép asszony.
Azután sok pénze lett. Zitterbarth épitővállalkozónak üzlettársa
lett. Együtt épitették a gellérthegyi czitadellát s együtt vesztették el
vagyonukat is. Ennek épen negyven éve.
A szép asszonynak azért maradt még némi pénze s Kis-
Tétényben szőleje és szép nyaralója. A nyaraló most is megvan, a
szép asszony épen most husz éve, hogy meghalt. Szeretett és
vétkezett. De volt szive is. Talán porai röpködnek most már a
napfényben, a hol egykor ő oly sokáig ragyogott.

VÖRÖSMARTY.
(Mi a költő? – A nagy költő alakja. – A halász-ebéd. – Az utolsó dal. –
Tamassa Pál. – A vén táblabiró erényei. – Gyüjtsétek össze a nagy költő
emlékeinek nyomait.)
Bizay pedig, a nemzet bárója, tovább mulattatta a füredi
közönséget.
De sohase csinált szentebb dolgot, mint a mikor Vörösmartynak
csinált egy arany napot. Az utolsó napot, melyen a nemzet nagy
költője még egyszer boldog volt. Elfeledte nemzete bukását,
eszményeinek romba dőltét, reményeinek elsorvadását s hanyatló
életének minden keserüségét. S együtt dudolta barátaival Farkas
Miska hegedü szavára:
Hess légy, ne szállj rám, beteg vagyok ám én! Adj egy csókot
magyar lányka: meggyógyulok ám én!
Ezt dudolta utoljára halála előtt három hónappal, Balaton-
Füreden a fürdő közelében, az arácsi halásztanyán.
Vörösmartyt akkor láttam először és akkor láttam utoljára. De jól
megnéztem. Siheder észszel, de tudtam már: ki ő s mije a
nemzetnek.
Kovács János volt első tanitóm az elemi iskolában. Végzett pápai
diák, később egresi kálvinista pap. Vére és vallása és tudománya
szerint erős érzésü magyar.
Az ábéabot a Szózaton kezdte tanitani. A hogy a jesibában kell a
bókhernek a zsidó szentirást tanulni: ugy kellett nekünk tanulni azt:
Hazádnak rendületlenül légy híve oh magyar! Mikor pedig már irni

tudtunk: le kellett ezt irnunk. Még pedig nem mindennapi papirosra.
Valami fényes, sima, erős, kissé kékes vagy zöldes szinü papirost
szerzett e czélra, azóta se került kezembe ilyen papiros.
– Minden nap elhozzátok gyerekek, minden nap látni akarom,
megvan-e ez az irástok. El ne veszitsétek, be ne piszkoljátok, éjjel a
fejetek alá tegyétek, reggeli és estéli imádság előtt mindig
elmondjátok; édes apátokat, édes anyátokat rá megtanitsátok.
Hazádnak rendületlenül légy hive oh magyar!
– Mert ezt gyerekek Vörösmarty Mihály irta. A mi édes
nemzetünknek legnagyobb költője. Tudjátok-e mi a költő?
Megmagyaráztam a Hübnerben, hogy hajdanában az isten, mikor
beszélni akart az emberekkel, prófétákat küldött az emberek közé,
azoknak mondta meg mondanivalóját s istennek izenetét azok adták
tudtára az embereknek. Mai időben az isten a költők utján adja
tudtunkra izenetét. Legtöbb izenetét és legszebb mondani valóját
Vörösmarty Mihályra bizta. Ő neki hagyta meg, hogy eljönne
hozzánk, magyarokhoz s mondaná meg nekünk, hogy ébredjünk föl
valahára s szeressük hazánkat. Ez a Szózat is istennek izenete
hozzánk. Ugy megtanuljátok, mint az ó-testamentomi próféták
intését.
Igy magyarázta meg nekünk Vörösmartyt és a Szózatot.
Ilyennek képzeltem én Vörösmartyt. Csodálatos képzelet volt ez.
Volt egy derék, kitünő birtokos és nemes öreg barátunk a
vármegyében. Molnár Dénes tótvásonyi birtokos s 1848-ban a
nagyvázsonyi kerület képviselője Pesten is, Debreczenben is. Molnár
Aladár barátomnak s kortársamnak és egykori képviselőtársamnak
édes apja, talán szegrül-végről rokonom is. Abban az évben s később
haláláig balaton-füredi szőlejében lakott s én Aladár fiával gyakorta
együtt voltam. Ezen a napon ezt mondta nekünk:
– Fiaim, ma leviszlek benneteket a Savanyuvizre s megmutatom
nektek Vörösmarty Mihályt. Ámbár nem vagytok már kis gyerekek:

Welcome to our website – the ideal destination for book lovers and
knowledge seekers. With a mission to inspire endlessly, we offer a
vast collection of books, ranging from classic literary works to
specialized publications, self-development books, and children's
literature. Each book is a new journey of discovery, expanding
knowledge and enriching the soul of the reade
Our website is not just a platform for buying books, but a bridge
connecting readers to the timeless values of culture and wisdom. With
an elegant, user-friendly interface and an intelligent search system,
we are committed to providing a quick and convenient shopping
experience. Additionally, our special promotions and home delivery
services ensure that you save time and fully enjoy the joy of reading.
Let us accompany you on the journey of exploring knowledge and
personal growth!
ebookfinal.com

Education Trends in Perspective Analysis of the World Education Indicators 2005 Edition Oecd

About This Presentation

Slide Content

Tags

Categories

Download

Quick Actions

Statistics

Related Slideshows

Education Trends in Perspective Analysis of the World Education Indicators 2005 Edition Oecd

About This Presentation

Slide Content

Slide 1

Slide 2

Slide 3

Slide 5

Slide 6

Slide 7

Slide 8

Slide 9

Slide 10

Slide 11

Slide 12

Slide 13

Slide 14

Slide 15

Slide 16

Slide 17

Slide 18

Slide 19

Slide 20

Slide 21

Slide 22

Slide 23

Slide 24

Slide 25

Slide 26

Slide 27

Slide 28

Slide 29

Slide 31

Slide 32

Slide 33

Slide 34

Slide 35

Slide 36

Slide 37

Slide 38

Slide 39

Slide 40

Slide 41

Slide 42

Slide 43

Slide 44

Slide 45

Slide 46

Slide 47

Slide 49

Slide 50

Slide 51

Tags

Categories

Download

Quick Actions

Statistics

Related Slideshows

TLE-9-Prepare-Salad-and-Dressing.pptxkkk

LESSON 1 ABOUT MEDIA AND INFORMATION.pptx

GRADE-8-AQUACULTURE-WEEKQ1.pdfdfawgwyrsewru

Feelings PP Game FOR CHILDREN IN ELEMENTARY SCHOOL.pptx

Jeopardy_Figures_of_Speech_Template.pptx [Autosaved].pptx

Jeopardy_Figures_of_Speech.pptxvdsvdsvsdvsd