Essentials of Anatomy and Physiology 6th Edition Martini Solutions Manual

Essentials of Anatomy and Physiology 6th Edition Martini Solutions Manual
Essentials of Anatomy and Physiology 6th Edition Martini Solutions Manual
Essentials of Anatomy and Physiology 6th Edition Martini Solutions Manual

1. Download the full version and explore a variety of test banks
or solution manuals at https://testbankdeal.com
Essentials of Anatomy and Physiology 6th Edition
Martini Solutions Manual
_____ Tap the link below to start your download _____
https://testbankdeal.com/product/essentials-of-anatomy-and-
physiology-6th-edition-martini-solutions-manual/
Find test banks or solution manuals at testbankdeal.com today!

2. We believe these products will be a great fit for you. Click
the link to download now, or visit testbankdeal.com
to discover even more!
Essentials of Anatomy and Physiology 6th Edition Martini
Test Bank
https://testbankdeal.com/product/essentials-of-anatomy-and-
physiology-6th-edition-martini-test-bank/
Essentials Of Anatomy and Physiology Global 7th Edition
Martini Test Bank
https://testbankdeal.com/product/essentials-of-anatomy-and-physiology-
global-7th-edition-martini-test-bank/
Fundamentals of Anatomy and Physiology 10th Edition
Martini Solutions Manual
https://testbankdeal.com/product/fundamentals-of-anatomy-and-
physiology-10th-edition-martini-solutions-manual/
Handbook of Informatics for Nurses and Healthcare
Professionals 5th Edition Hebda Test Bank
https://testbankdeal.com/product/handbook-of-informatics-for-nurses-
and-healthcare-professionals-5th-edition-hebda-test-bank/

3. Interactive Statistics Informed Decisions Using Data 1st
Edition Sullivan Solutions Manual
https://testbankdeal.com/product/interactive-statistics-informed-
decisions-using-data-1st-edition-sullivan-solutions-manual/
Applied Circuit Analysis 1st Edition Sadiku Solutions
Manual
https://testbankdeal.com/product/applied-circuit-analysis-1st-edition-
sadiku-solutions-manual/
Pharmacology 4th Edition Brenner Test Bank
https://testbankdeal.com/product/pharmacology-4th-edition-brenner-
test-bank/
Statistics for Business and Economics Canadia 5th Edition
Lind Test Bank
https://testbankdeal.com/product/statistics-for-business-and-
economics-canadia-5th-edition-lind-test-bank/
Managers and the Legal Environment Strategies for the 21st
Century 6th Edition Bagley Test Bank
https://testbankdeal.com/product/managers-and-the-legal-environment-
strategies-for-the-21st-century-6th-edition-bagley-test-bank/

4. Employment Relations An Integrated Approach 1st Edition
mcphail Solutions Manual
https://testbankdeal.com/product/employment-relations-an-integrated-
approach-1st-edition-mcphail-solutions-manual/

5. 56 Copyright © 2013 Pearson Education, Inc.
CHAPTER
8
The Nervous System
Introduction to the Chapter
Many students are already very curious about the brain and how it contributes to their person-
ality or ability to form memories. Instructors can capitalize on this interest, but should be
careful not to lose the forest for the trees in the initial sections of the chapter. The vocabulary
relating to nervous system cells and the chemistry of neuronal signaling can intimidate some
students at the outset of their nervous system studies. Instructors might keep the broader rele-
vance of this material at the forefront by focusing on a topic like learning or memory forma-
tion. Very few students have concrete ideas about what happens biologically when they learn
something new. Even fewer students realize that real physical and chemical changes happen
in our brains during the process of learning. Instructors might not wish to go too deeply
into the still-mysterious topic of long-term potentiation (LTP), as that subject is not specifi-
cally covered in this text. However, some basics of LTP are very useful from an instructional
standpoint, since they touch on material from many areas of Chapter 8, and bring real world
application to the microscopic/molecular content of the chapter. If students are to understand
what happens when they learn, they must understand how changes in neuron anatomy (Sec-
tion 8-2) can create stronger connections to store learned information. While neurons rarely
undergo mitosis, they can sprout or prune dendrites and axon terminals to change connection
pathways. Students must also understand how oligodendrocytes and astrocytes hold strong
neuronal connections in place, and how microglia clear space for new connections. Learned
information might also be stored at the chemical level of the synapse. Neurons may begin
releasing more neurotransmitters or may add neurotransmitter receptors (Section 8-4) such
that graded potentials more quickly reach the threshold (Section 8-3). Certain learned beha-
viors (e.g., potty training) partially depend on myelination giving rise to saltatory conduction
of action potentials (Section 8-2). Myelination of neurons related to voluntary control of uri-
nation takes 1-2 years, though some level of control is occasionally possible earlier. Later
sections of Chapter 8 provide opportunities to step back and start thinking about where in
the brain cellular changes for learning are happening, and how impulses related to learned
behavior travel to and from to peripheral locations. For example, the instructor might trace a
learned sensation (e.g., the feeling of your cat’s fur) from peripheral receptors, up the spinal
cord, and to the sensory and association areas of storage in the brain. In this manner, both the
microscopic and macroscopic content of Chapter 8 can have a common, real world emphasis.
Chapter Learning Outcomes
8-1 Describe the anatomical and functional divisions of the nervous system.
8-2 Distinguish between neurons and neuroglia on the basis of structure and function.
8-3 Describe the events involved in the generation and propagation of an action potential.

6. Copyright © 2013 Pearson Education, Inc. CHAPTER 8: The Nervous System 57
8-4 Describe the structure of a synapse, and explain the mechanism of nerve impulse
transmission at a synapse.
8-5 Describe the three meningeal layers that surround the central nervous system.
8-6 Discuss the roles of gray matter and white matter in the spinal cord.
8-7 Name the major regions of the brain, and describe the locations and functions of each.
8-8 Name the cranial nerves, relate each pair of cranial nerves to its principal functions,
and relate the distribution pattern of spinal nerves to the regions they innervate.
8-9 Describe the steps in a reflex arc.
8-10 Identify the principal sensory and motor pathways, and explain how it is possible to
distinguish among sensations that originate in different areas of the body.
8-11 Describe the structures and functions of the sympathetic and parasympathetic divisions
of the autonomic nervous system.
8-12 Summarize the effects of aging on the nervous system.
8-13 Give examples of interactions between the nervous system and other organ systems.
Teaching Strategies
1. Encouraging Student Talk
a. If, as described in the Introduction above, the instructor employs the subject of
learning as a centerpiece of Chapter 8, then the following question could be posed to
students before beginning instruction on the chapter: “After you learn something new,
in what ways is your brain different than it was before?”
1
Have students discuss their
thoughts in pairs, and randomly select a few students to share the ideas that came up in
their discussions. Students might say that their brains “store the information in long-
term memory” or that a particular part of their brain (e.g., hippocampus) remembers
the learned information. Neither of those ideas accurately describes a way their brains
are “different” after learning, and the latter idea potentially hints at a misconception
(skills and memories of different types are stored throughout multiple areas of the
brain). Other students—considering the prompt more carefully—might admit they
don’t think anything really is “different” about their brain after learning. The key is to
further understand the cellular physiology of neural tissue and the functional regions of
the brain. After discussing Chapter 8 with an eye toward how learning might impact
the cells and areas of the brain, students discussing this same question would hopefully
refer to details regarding neuron anatomy, glial cells, synaptic transmission, and brain
regions. This could make the post-instruction discussion a good assessment of stu-
dents’ ideas regarding a broad swath of the chapter.
2. Lecture Ideas & Points to Emphasize
a. State clearly that the nervous system works together with the endocrine system to
control and regulate all other systems of the body. The two systems, by virtue of
their cellular processes, work on different timescales. The nervous system is quick


1
Prompt modified from Fulop, R. M. 2008. How High School Students and Biology Teachers Conceptualize the
Biology of Learning. M.S. Biology Thesis. San Francisco State University.

7. 58 INSTRUCTOR’S MANUAL FOR ESSENTIALS OF ANATOMY & PHYSIOLOGY, 6e Copyright © 2013 Pearson Education, Inc.
to respond, and its effects are short-lived. In contrast, the endocrine system is slower
to respond, but its effects are longer lasting. The marriage of the two systems, the
neuroendocrine system, provides a continuum of control.
b. The anatomy of a neuron as depicted in Figure 8-2 is not terribly complex, but it
includes many unfamiliar terms. Take some time to establish the common vocabulary
of neuron anatomy that will be relevant throughout the chapter.
c. Underscore the connection between the gross color of CNS tissue to its underlying
structure and function: gray matter ⇒ high concentration of neuron somas ⇒ region of
integration, while white matter ⇒ high concentration of myelinated axons ⇒ region of
nerve conduction.
d. One can never speak too often about integral membrane proteins in the context of
membrane potentials. They underlie much of how cells and tissues work, and yet they
remain a vague and distant notion to many students. In this chapter, voltage-gated
channels, chemically gated channels, mechanically gated channels, and diverse pumps
and transporters all crop up in discussions of neural tissue. Help students grapple with
these proteins at many times and in many ways. Discuss them in the context of A&P
Flix (ex. Resting Membrane Potential, Generation of an Action Potential, Propagation
of an Action Potential), have students draw them (see the following section), and dis-
cuss poisons or pharmaceuticals that impact the proteins (see Applications section).
e. Get the students to equate the left- and right-hand sides of this table:
If you put up just one side of a given row, can they supply the missing term?
f. Note that ependymal glia are epithelial cells within the CNS; they line the ventricles of
the brain and central canal of the spinal cord. They possess many epithelial properties:
continuous sheet of tightly packed cells that secrete and possess cilia.
g. Neuroglia greatly outnumber the more famous neurons, and recent studies have shown
that glia can even participate in synaptic transmission.
h. The gyri and sulci are a bit random but a general pattern exists sufficient to name and
identify particular features (e.g., central sulcus, dentate gyrus). On the other hand, the
patterns can differ for the two hemispheres of the same individual.
i. Ask the students to trace a drop of CSF as it flows from the site of its production
(choroid plexuses within the lateral ventricles) to the place of its reabsorption
(arachnoid granulations in the superior sagittal sinus). Rely on Figure 8-18 to
document this trip.
j. If you are standing in a large area with lots of people around, and someone calls your
name, it is the reflex controlled within the nuclei of the midbrain that enables you to
turn your head in the direction of the sound to seek its origin. That is, visually orien-
ting to the source of a sound is an ability housed in adjacent parts of the midbrain.
INPUT OUTPUT
Afferent efferent
Sensory motor
Dorsal ventral (cord)
dendrites/soma axon (at the cellular level)

8. Copyright © 2013 Pearson Education, Inc. CHAPTER 8: The Nervous System 59
k. Help students recognize the litany of important functions handled by the relatively
small hypothalamus (Section 8-7).
l. The midbrain reticular formation can focus our attention on particular sensory
modalities; thus, the brain can select among the streams of sensory information,
attending to some, ignoring others.
m. A simplifying principle for spinal pathways is this: Ascending tracts are always sen-
sory; descending tracts are always motor. Point out that somatosensory information
enters the dorsal aspect from the periphery and moves up the cord to the brain; except
for segmental reflexes, motor responses move down from the brain and out the ventral
aspect to the periphery.
n. Point out the amazing fact that, of the twelve cranial nerves, six (II, III, IV, V, VI, VII)
are involved with eye function.
o. In addition to the mnemonic device given in the text for remembering the names of
the cranial nerves in order, one is frequently used to remember the primary functions
of the cranial nerves: “Some Say Marry Money, But My Brother Says Bad Business
Marry Money” (S = sensory, M = motor, B = both).
p. Point out that because the dorsal root is the afferent pathway from the periphery, it
makes sense that the dorsal columns should be the sensory tracts within the CNS.
Similarly, point out that, with the exception of the rubrospinal and lateral corticospinal
tracts, the descending motor pathways occur in the ventral region of the spinal cord.
This places them close to the ventral roots, the efferent path to the periphery.
q. Emphasize that ANS effects on peripheral effectors may be either to activate or inhibit
them, in contrast with the purely excitatory somatic nervous system. It is this property
that enables control by dual innervation, for example, airway resistance, heart rate, and
pupil diameter.
r. Regarding the “craniosacral” organization of the parasympathetic nervous system
point out that only four cranial nerves (III, VII, IX, and X) compose, the “cranio”
portion of the PS branch of the ANS and the “sacral” portion involves only S2, S3,
and S4. The cranial nerves innervate ganglia in the head, neck, thorax, and abdomen
(remind them of the “vagrant” nature of the vagus).
s. Figures 8-34 and 8-35 display structural comparisons of the sympathetic and parasym-
pathetic branches of the ANS. Functionally, the systems are compared in Table 8-5.
These graphic elements concisely summarize much of the chapter’s information about
the ANS.
3. Making Learning Active
a. The instructor might want to make use of a peer teaching jigsaw activity as a way to
cover the information on structure and function of the brain. Prior to class, each
student could be assigned a couple of the brain parts/regions from Section 8-7. Before
class, students would have to learn the locations and functions of their assigned brain
parts, such that they could point out these parts on a diagram and explain this informa-
tion to others. Students could submit a brief electronic report on their research prior
to class. During class, students would meet briefly in expert groups (with others who
were assigned the same brain parts), and then the instructor would count students
in expert groups off into heterogeneous jigsaw groups. Each member of a jigsaw
group would point out and describe their parts, and the group would be required to
answer some assessment questions on those brain parts for a grade. This would both

9. 60 INSTRUCTOR’S MANUAL FOR ESSENTIALS OF ANATOMY & PHYSIOLOGY, 6e Copyright © 2013 Pearson Education, Inc.
incorporate peer teaching for a large amount of content, and eliminate the need to
lecture on the very-lengthy Section 8-7, which could otherwise feel like a long list of
vocabulary and definitions.
4. Analogies
a. It can be helpful to compare the nervous system to a telephone system. The CNS is the
switchboard, the wires are the axons, and the telephones are the periphery. Point out,
however, that unlike wires, axons carry information in one direction only. Since most
students have cell phones, this analogy is almost obsolete.
b. A more modern analogy to the nervous system, of course, is the computer. The CPU is
the CNS. Its transistors are its neurons, and they do fire in a regenerative, all-or-none
fashion. There is both short-term memory (DRAM, hippocampus) and long-term
memory (hard drive, cerebral cortex). Inputs (afferents) such as the keyboard or mouse
are clearly separate from outputs (efferents) such as the printer or monitor.
c. One can draw an analogy between the separate paths of information transfer to the
movement of trains. To avoid collisions and keep things well managed, trains enter
(afferents) the rear of the station (the dorsal root). After suitable “processing,” they
exit (efferents) the front of the station (the ventral root).
d. Impulse conduction in the nervous system only works correctly if it’s one way. This
is like the proper operation of freeways. Traffic flow occurs in inbound or outbound
lanes, separated by a barrier. Traffic going the wrong way in a one-way road is chaos.
To change directions, information must negotiate a “cloverleaf exchange,” that is,
enter the CNS for processing by synaptic circuits.
e. Chemically gated channels that underlie synaptic transmission can be likened to a
key and lock. The neurotransmitter is the key; it has a very specific structure that per-
mits entering the keyhole (sticking to the binding site) and opening the lock (gating the
channel open). An agonist is like a master key; it can enter and turn the lock because
it sufficiently resembles the structure of the key. An antagonist is like a faulty key that
can enter a lock but not turn it. While it is in the keyhole, no other key can enter and so
the channel is blocked.
f. The propagation of the action potential is like the flame sizzling along a line of gun-
powder. The wave of flame moves as the heat of the flame itself ignites the unburned
powder. Thus, a local reaction causes the wave of activity to propagate along the axon
(local inward current depolarizes the adjacent axon segment triggering its sodium
channels to open).
g. The hierarchy of brain divisions is somewhat like the hierarchy of government. The
smallest subdivision, a town or village, is the most crucial, affecting daily life at all
times. As you move up the neural axis, it is like moving up to county, state, and
national government. The higher up you go, the larger, more complex, and more
redundant are the components.
h. Compare the two thalami to two scoops of ice cream side by side in a cone. The
hollow cone is the third ventricle leading to the aqueduct of the midbrain.
i. Stress that the brain derives from the original embryonic neural tube and thus is
hollow. The ventricles are filled with cerebrospinal fluid produced by specialized
cells within ependyma of the choroid plexus. The ventricles are continuous with the
central canal of the cord. To clarify these relations, take them on a ride on a miniature
“Yellow Submarine” beginning in the most caudal corner of the lateral ventricle,

10. Copyright © 2013 Pearson Education, Inc. CHAPTER 8: The Nervous System 61
noting the fingers of choroid plexus waving like seaweed, then down the interventricu-
lar foramen to the third ventricle, through the midbrain aqueduct to the shallow sea of
the fourth ventricle to the central canal.
j. The brain is like a mushroom. The cap is the cerebrum; when it’s pulled off, it reveals
the diencephalon and brain stem beneath it.
k. The use of the word “sympathetic” in daily life can be contrasted to the role of the
sympathetic nervous system. Students might think of a sympathetic person as someone
very calming and comforting to their friends and family. In contrast, the sympathetic
nervous system is associated with the body’s reaction to stressful or dangerous
situations.
l. Each autonomic ganglion is like the handoff in a relay race. The preganglionic fiber
“hands off” the baton to the postganglionic fiber that carries the race to the target
effector. In the sympathetic NS, the “baton” changes from acetylcholine to
norepinephrine.
5. Demonstrations
a. The “wave” performed at football games may be used to illustrate the continuous
propagation of the action potential. The stimulus must be strong enough to get a mini-
mum number of participants involved (exceed threshold). It propagates at a constant
rate based on the delays of seeing and standing. It shows a refractory period in that a
fan can’t stand up again until he has sat down. It emulates continuous propagation in
a related way: The “wave” moves but the people stay in place. The stimulus to stand
is the standing up of spectators just to the side of you. You can try this in class—up
one row and down the other as students rise when triggered by their immediate neigh-
bor rising and sit when they have finished standing.
b. Show the corpus callosum in both sagittal and coronal views (e.g., Figures 8-16 and
8-22) so that students can better visualize its size and extent. In lab, while dissecting
the sheep brain, insert your thumbs into the longitudinal fissure and gently spread the
two cerebral hemispheres apart to reveal its extent in situ.
c. To describe the left and right thalami, ball your hands and place them together, knuck-
les touching, to indicate how close the walls of the third ventricle are to each other.
Describe the thalamic nuclei as being located within each hand.
d. To dramatize the limit of our understanding of higher brain function, point out how
much neural real estate of the cerebral cortex is labeled “association” or “integrative,”
about which we know almost nothing in detail.
e. It is relatively easy to test cranial nerve function, and most aspects of a clinical cranial
nerve examination can be performed in a class setting. Descriptions and videos of a
cranial nerve examination can be found at this address:
http://library.med.utah.edu/neurologicexam/html/cranialnerve_normal.html.
f. Demonstrate the ability of descending influences to increase the excitability of
quadriceps motor neurons (bringing them closer to threshold), by investigating the
strength and briskness of the patellar stretch reflex (knee jerk). Repeatedly tap the knee
with a reflex hammer as the subject voluntarily contracts forearm muscles by making a
tight fist.

11. 62 INSTRUCTOR’S MANUAL FOR ESSENTIALS OF ANATOMY & PHYSIOLOGY, 6e Copyright © 2013 Pearson Education, Inc.
g. Students can very easily observe the affects of the sympathetic and parasympathetic
divisions during class. You might recruit a self-confident volunteer prior to class who
doesn’t mind serving as a model in front of the class. A different student can take the
volunteer’s pulse, then you can suddenly ask the volunteer to explain an A&P concept
in front of the whole class. The pulse rate will likely go up sharply as the volunteer’s
sympathetic division reacts to the stressful situation. You could also record other
changes that occur in the stressful situation, like change in pupil diameter and increase
in sweat production. If you can hook the volunteer up to a pulse monitor or EKG dur-
ing this exercise, you will have clear data showing sympathetic activation.
h. Adrenergic agonists (e.g., stimulators of NE receptors) are widely used to modify
illnesses. List the warnings against use of the behind-the-counter medicine pseu-
doephedrine (e.g., hypertension, diabetes, hyperthyroidism). Ask the students why
the use of the medication is contraindicated for people who have these conditions.
Why are dry mouth or racing of the heart common side effects?
6. Applications
a. Many drugs act at synapses. Some are agonists (e.g., nicotine, muscarine); some are
uptake inhibitors (e.g., Prozac and cocaine); some are neuromodulators (e.g., caffeine);
some act presynaptically (e.g., tetanus toxin).
b. Local anesthetics block the perception of pain by blocking the sodium channel and
thus preventing the passage of sodium ions. They act on any peripheral axon, both
afferent and efferent; thus, both sensation and movement are blocked. Remind your
students that dental anesthesia makes them numb but also makes it hard to speak and
impossible to whistle!
c. Peripheral nerve regeneration after a nerve has been cut can occur because axons grow
back within the tunnels of Schwann cells that remain. Central axons don’t regrow
because their myelin layer is formed by oligodendrocytes that become disrupted after
lesioning, leaving no trail to follow.
d. The introduction of ionized compounds into the CNS (e.g., for chemotherapy of
cancer or infections) cannot rely on intravenous injection because of the blood–brain
barrier. In this case, drugs are injected “intrathecally” (literally, “within a sheath”) by
lumbar puncture into the subarachnoid space. The rapid circulation of the CSF distrib-
utes the medication widely within the brain.
e. The dural folds can act like knives to slice into brain substance. To-and-fro violent
movement (e.g., shaken baby) can cause the dura (e.g., the falx cerebri) to slice into
the brain.
f. Neural tube defects (e.g., spina bifida, hydrocephalus) result from improper formation
of the early embryonic nervous system. Including folic acid in the diet prevents many
cases. Since the neural tube forms before the first missed period, any woman that may
potentially become pregnant should consume adequate levels of folic acid.
g. The fact that morphine (synthesized by a plant) can block pain in the spinal cord and
brain implies that there are CNS receptors of some kind for morphine and endogenous
ligands for those receptors. These concepts fostered intensive worldwide research that
led to the discovery of the endorphins and enkephalins, and to characterization of the
essential structural features of endogenous and foreign agonists. Powerful new pain
medicines have resulted from these insights.

12. Copyright © 2013 Pearson Education, Inc. CHAPTER 8: The Nervous System 63
h. Peripheral neuropathies can occur in the arms and hands of someone using ill-fitting
crutches that put constant pressure on nerves within the axilla. The functional loss can
become irreversible if it is not treated quickly.
i. Some students are aware that multiple sclerosis is an autoimmune process that disrupts
and destroys the myelin on central axons, causing loss of sensation and movement.
However, they are usually unaware that an exactly parallel disease can selectively
damage peripheral myelinated nerves. One form, Guillain–Barré syndrome, has a sud-
den onset and can strike anyone irrespective of age or gender. The cause is unknown
but often follows a viral or bacterial infection. This brings out the difference between
myelination of CNS and PNS nerve fibers.
j. Erb’s palsy, injury to the brachial plexus leading to weakness and loss of feeling in the
shoulder and arm, frequently results from birth trauma. Excessive stretch of the shoul-
der can cause irreversible damage.
k. Branches (maxillary, mandibular) of the trigeminal nerve (CN V) often are the nerves
that are “deadened” with local anesthetic by the dentist.
l. Amyotrophic lateral sclerosis (ALS), often referred to as Lou Gehrig disease, is named
after the beloved New York Yankees first baseman who died of ALS in 1941. The
disease remains incurable and fatal. Lower motor neurons die, leading to complete
flaccid paralysis and respiratory failure.
m. The sharp point (pain) and blunt side (light touch) of a safety pin can be used to probe
the skin to localize and differentiate spinal cord injury, with the dermatomal map in
mind.
n. Impress upon those students planning on entering health care professions they should
try to understand the central role the autonomic nervous system plays in maintaining
homeostasis. Because most diseases either lead to or result from disruptions to auto-
nomic function, this understanding of unconscious control is crucial for comprehending
normal and pathological physiology.
o. Belladonna (literally, “beautiful lady”) is a toxic plant once used for cosmetic purposes.
The active principal, atropine, is a potent cholinergic antagonist. As such, it blocks con-
traction of the radial muscle fibers in the pupil and so causes dilation. Because pupil
dilation is a sign of sexual interest in their companion, women would ingest belladonna
to enhance their allure. Atropine is still used to dilate the pupil for ophthalmoscopic
examination.
p. Police are trained to pay close attention to autonomic function in suspects. Pupil
diameter responds to certain illicit drugs. Amphetamine and cocaine are sympathomi-
metic and dilate the pupils. Heroin and other opiates activate the PS central pathway
and cause constriction.
q. Numerous interesting examples of ANS-based pharmaceuticals exist. These can
provide an excellent context for discussing sympathetic vs. parasympathetic functions
and neurotransmitters. Some examples are Propanolol, Lopressor, Phenylephrine, and
Albuterol (in addition to Atropine above). For additional ideas of drugs to study, see
the lists at http://en.wikipedia.org/wiki/Sympathomimetic_drug (drugs that mimic
sympathetic activation) and http://en.wikipedia.org/wiki/Parasympathomimetic_drug
(drugs that mimic parasympathetic activation).

13. 64 INSTRUCTOR’S MANUAL FOR ESSENTIALS OF ANATOMY & PHYSIOLOGY, 6e Copyright © 2013 Pearson Education, Inc.
7. Common Student Misconceptions & Problems
a. A danger in showing a classification of neuron types, such as in Figure 8-3, is that
students might be misled to think they all are of equal significance. Emphasize that
most neurons are multipolar. The others are rare and/or highly specialized.
b. Students have difficulty understanding the origin of the electrical charge across the
plasma membrane. They can see the ionic concentration differences but fail to see
how that leads to a voltage difference. Remind students of the presence of negatively
charged proteins inside the cell. Those are often overlooked when focusing on the
locations of sodium and potassium. Also emphasize that the numbers of cations leav-
ing and entering are not equal. Potassium ions exit faster than sodium ions can enter
because the resting membrane is much more permeable to potassium ions. Thus, the
resting membrane potential is established more by the potassium efflux than by the
sodium influx. With depolarization, sodium permeability rises markedly, leading to
the net entry of positive charge. This excess positive charge reverses the membrane
potential.
c. All peripheral axons, both unmyelinated and myelinated, are surrounded by Schwann
cells.
d. Students may have learned in earlier classes that neurons are stimulated at the den-
drites, and might not realize that the neuron’s cell body can also receive postsynaptic
potentials.
e. Many students will describe all synapses and neurotransmitters as excitatory. Their
secondary school biology classes or basic college courses might only have looked at
the neuromuscular junction or other very common examples of excitatory synapses.
Emphasize the existence and roles of both excitatory and inhibitory neurotransmitters.
f. Due to its complexity, brain structure and function present a substantial challenge for
most students. Part of the difficulty is to visualize that the brain is a three-dimensional
structure with cavities inside—and not a solid homogeneous mass. To help with this,
allot some time to the embryological development of the brain so students realize that
the brain originates as a fluid-filled neural tube that transforms to the three primitive
brain vesicles. Emphasize that the “hollowness” continues throughout development,
eventually becoming the four fluid-filled ventricles.
g. The functional distinction between primary and association areas of the cortex can be
confusing to students. Propose some hypothetical patient cases to students where the
patients have traumatic brain injuries (TBI) to various areas of the cortex (including
primary and association areas). Have students predict the types of symptoms or
abnormal behavior the patients might exhibit in each case (e.g., TBI in primary visual
area might lead to the inability to see whereas TBI in visual association area might
lead to a lack of recognition of what is seen).
h. Students often have difficulty understanding that the PNS and CNS are physically
continuous. It may help to trace a sensory impulse from a cutaneous receptor along a
peripheral nerve to the dorsal root, dorsal root ganglion, and then to the dorsal horn.
i. It is often difficult for students to visualize the various paths leading into and out of the
spinal cord. Remind students of their directional terminology by reiterating the areas of
those diagrams facing the “back” vs. facing the “belly/chest.”
Also point out these essential features:
1. Sensory axons enter by way of the dorsal root. Motor axons leave by way of the
ventral root.

14. Copyright © 2013 Pearson Education, Inc. CHAPTER 8: The Nervous System 65
2. Sensory cell bodies reside in the dorsal root ganglion. Motor cell bodies reside in
the lateral and anterior gray horn.
3. Somatic efferents have but a single peripheral synapse, whereas visceral efferents
have two.
j. Students have a hard time dissociating action from intent. Let them know that spinal
reflexes are based within the spinal cord and require no conscious awareness. We only
become consciously aware of them from ascending tracts carrying somatosensory
information to the cortex where consciousness is housed.
k. Students might come away with the impression that either the sympathetic system
is turned on or the parasympathetic system is turned on at any given time. This
all-or-none situation would be relatively rare in life. Normally, the two systems
would be making fine-tuned adjustments as if they were balancing on either ends of a
teeter-totter.
l. The sympathetic nervous system has effects that are in many ways contrary to the
ways we think of the word “sympathetic” in daily life (see analogies above).
m. Try to clarify that, because of autonomic tone, a drug can produce the action of one
division by inhibiting the activity of the other. Thus, a “sympathomimetic” drug—a
drug that mimics sympathetic activation—might be an NE agonist or an ACh antago-
nist.
8. Terminology Aids
a. When discussing astrocytes, note that the word astro- means “star” and denotes the
shape of these cells.
b. “Dendro-” is the combining form from Greek for tree. Students encounter this root in
dendrites and oligodendroglia.
c. To remember the sign of the resting membrane potential, associate Negative with
iNside, and pOsitive with the Outside.
d. To distinguish afferent from efferent, remember Exit means to leave. That will remind
you of Efferent.
e. Axons don’t think; they act. That is, axons carry action potentials.
f. Associate the “S” in the word Sensory with the “S” in poStcentral gyrus.
g. Limbic comes from limbus, Latin for “border.” This grouping is at the border of
cerebrum and diencephalon.
h. Somato- refers to body (soma). Somatosensation is the body sensation, that is,
sensation of the body, excluding the special senses.
i. The literal translation of dura mater is “hard mother.” It takes its name from the
tough biomembrane that forms over fermenting wine, referred to as the “mother” of
the culture.
j. The network of delicate fibers within the arachnoid membrane gives this layer a
weblike appearance; arachnoid means “cobweb-like” in Greek.
k. The translation of pia mater is “tender mother” because it is so delicately thin.
l. Before describing the function of the trochlear nerve (CN IV), remind the students
of the trochlea of the humerus, so called because it resembles a pulley. Given that
reminder, ask them to figure out which extrinsic eye muscle the trochlear nerve
controls.

15. 66 INSTRUCTOR’S MANUAL FOR ESSENTIALS OF ANATOMY & PHYSIOLOGY, 6e Copyright © 2013 Pearson Education, Inc.
m. As you discuss the abducens nerve (CN VI), ask students what the word abducens
reminds them of. Prompt them into saying “abduct.” Ask them how the eyeball would
move if it were being “abducted.” Then ask them to deduce what extrinsic eye muscle
this nerve controls.
n. Associate the word vagus (the wandering nerve) with the word vagrant, a wandering
person. The vagus is the only cranial nerve that leaves the head region and “wanders”
to the viscera of the thorax and abdomen, far from the other cranial nerves.
o. Parasympathetic should be compared to parallel. One meaning of “para-” is
“alongside of.” The sympathetic and parasympathetic nervous systems work
alongside of each other.
9. Incorporating Diversity & the Human Side of A&P
a. Dr. Ben Carson directs pediatric neurosurgery at Johns Hopkins. He is an African
American physician who grew up in extreme poverty in Detroit. After receiving
very poor grades in his early schooling, his single mother enforced strict studying
rules and helped turn his academics around. He later attended Yale as an undergradu-
ate and University of Michigan for medical school. Dr. Carson specializes, among
other things, in traumatic brain injuries and tumors in the brain and spinal cord. He
has gained particular acclaim for his talent at performing high-risk brain surgeries.
He has separated Siamese twins and performed hemispherectomies (removal of large
portions or one entire half of the brain) to treat seizure conditions. Dr. Carson’s
biography and professional accomplishments could help to elaborate on topics such as
hemispheric lateralization and the functional divisions of the cortex and other brain
regions. For additional information, Dr. Carson has written a number of interesting
memoirs and books, including Gifted Hands, Take the Risk, and The Big Picture.
b. Dr. James W. Black won the Nobel Prize for Medicine in 1988 for his discovery of
beta-blockers (i.e., NE blockers) as pharmaceuticals. Specifically, he developed the
drug, Propanolol, which is a nonselective beta-blocker used for hypertension. Dr.
Black’s discovery is considered one of the greatest breakthroughs in pharmaceutical
research, and it opened the door for the development of a host of other chemicals
designed to act on ANS receptors. Dr. Black came from a poor Scottish family that
could not afford to send him to college. One of his teachers encouraged him to apply
for a scholarship, which allowed him to further his education. After completing his
medical education, Dr. Black decided he did not want to be a practicing physician
because he felt patients were treated insensitively in hospitals at that time. The death
of his father from a heart attack served as one of the motivators for investigating heart
conditions and remedies. Dr. Black’s biography and groundbreaking discovery could
help to frame discussions of sympathetic vs. parasympathetic receptors and neuro-
transmitters. Students could predict the potential side effects of Propanolol, given that
it is a nonselective NE blocker.
References / Additional Information:
http://carsonscholars.org/content/dr-ben-carson/general-information
http://www.achievement.org/autodoc/page/car1bio-1
http://www.nytimes.com/2010/03/23/health/23black.html
http://nobelprize.org/nobel_prizes/medicine/laureates/1988/black-autobio.html

16. Other documents randomly have
different content

17. vagy az úr a háznál.
E szótól aztán úgy megrettent szegény Béni, hogy a pipát kiejté a
kezéből az utczára.
– Tied már minden! Nem osztozol már senkivel. Nem kér már
belőle senki. Magad parancsolsz mindenből. Ura vagy minden
birtokomnak.
S azzal az öreg asszony két karját szeme elé fogva, keservesen
sírni kezdett s bement a hálószobájába, ott lefeküdt az ágyba egész
öltözötten és tovább sírt.
Béni bácsi pedig leült a székre, melyen addig térdelt, két tenyerét
két térdére fektetve, s bámult maga elé mereven. Felfoghatatlan
rémségü gondolat volt az ő előtte, hogy ő legyen ura minden
birtokuknak, hogy ő parancsoljon mindenből. Ha halálitéletét hallotta
volna, nem esett volna le tőle úgy az álla.
Még a pipáját is ott hagyta az utczán, nem ment le érte.
Hát Kálmán hová tért?
Mikor az utczára kilépett, olyan idegennek érezhette magát
ebben a városban, mintha nem a Duna vetette volna ki a partra,
hanem a tenger valamelyik délamerikai város kikötőjébe.
Nem volt szüksége az idegen szabásu öltözetre, a változtatott
szakállviselésre, hogy ismeretlenné legyen. Próbálja meg akárki,
menjen ki az utczára kopott öltözetben, húzza le a kalapot a
szemére, arczán mutassa belül viselt gondjait s végig mehet a
városon a nélkül, hogy valaki megszólítaná.
Léptei ösztönszerüleg vitték egy hosszú széles utczán végig, mely
kivezet a városból. Az utczának egy darabon volt gyalogjárdája,
másutt megint nem volt. Egy helyen épen márványból volt a járda,
ott eszébe jutott, hogy ezen a márványon ő sokat járt valaha. Ott
volt egy úri ház, a minek a kapuja fölött nagy kőczimer volt
kifaragva. Ez a kapu is ismerős volt. És az emeleten egy ablak nyitva

18. volt; azon keresztül egy ismerős walzer zongora dallama hangzott le
hozzá. És neki úgy rémlett, mintha most oda fel kellene mennie, a
hol olyan szépen zongoráznak, és kiállni a fényes társaság elé a sima
parquetre, és sarkantyus bokáit összeütni s a délczeg magyar
magántánczot riadó tapsok közt eljárni, s aztán addig nézni egy
elefántcsontra festett madonnaképre, míg megelevenedik s akkor
megkérdezni tőle: «Oh grófnő, szép grófnő, virulnak-e még a
nefelejtsek?»
A kapus megszólítása téríté magához.
– No uram, jól megnézte ön már magának azt a czimert ott a
kapu fölött?
Ez sem ismert már rá. Pedig de sokszor tisztelgett neki azzal az
ezüst gombos nagy buzogánynyal.
A megszólításra Kálmán tekintete leszállt a fellegekből s csizmáira
esett. Biz azok sárosak voltak a hosszú gyalog úttól. S másik párnak
ezuttal nem volt birtokában. A mi rajta volt s a mi a szivében volt, az
volt mindene. Se pénze, se szállása.
Eszébe jutott nagyanyjának keserű utasítása: «keresd fel a
legpiszkosabb kávéházat».
Ez utasításnak a legjobban engedelmeskedett, ha lépteit a Zrinyi
felé fordítá. Ott állt ez akkor hirhedett barlang az országút és hatvani
kapu szegletén. Egy alacsony emeletes ház, melynek a teteje is
emeletes, kétszerte magasabb, mint a házfal.
Ez igazán olyan idegen hely volt Kálmánra nézve, a hol még
életében soha sem járt. Gyülhelye minden korhelynek, kártyásnak,
szállástalan csavargónak, zsebmetszőnek, híres verekedőnek.
Az alacsony ajtón belépve, oly vastag athmosphaera fogadja az
érkezőt, pipafüstből, emberbüzből, pálinkaszagból tömörülve, hogy
ott mindjárt a levegőbe beburkolhatja magát, mint Jupiter, mikor
nem akarta, hogy lássák. Három pislogó lámpa küzdött a
félhomálylyal, de hamar megadta magát, s vörös holdudvart kerített

19. maga körül. A terem hoszszában tömör oszlopok voltak; a mik
mellett könnyű volt elosonni a tolvajkereső commissárius, vagy a
hajhász hitelező szemei elől. A szögletbe hajló terem két osztályában
két tekeasztal volt körülállva munkában izzadt tekézőktől, a
szögleten volt a kávés rekesze, melyben felbodrozott haju fiatal
kisasszony ült, a kinek épen udvarol valami félrecsapott kalapu
jurátus. Az ablakoknak mély fülkéik vannak, és mindazok az alakok,
a kik e fülkéket megtöltik, a kik az oszlopok mögött letelepedtek, oly
kétségbevonhatlan vágyat árulnak el a meg nem láttatás után, hogy
a mellettük elhaladó megbántani véli őket az által, ha rájuk néz.
Rácz disznóhajtsárok török dohányt színak asztal alá eresztett
csibukból; kopott zugprókátor suttog vedlett uzsorással valami meg
nem hallani való ügyről; mámoros rongyhad bóbiskol fejére húzott
kalappal, zsebébe dugott kézzel az üres asztal előtt; részeg
mészároslegény traktál puncscsal szedett-vedett korhely kompániát;
hárman-négyen kártyáznak egy asztalnál s öten-hatan a hátuk
mögött bele beszélnek a játékba; egy szinházi tapsoncz állhatatosan
fütyül valami operát végig; egyes, lopva elsuhanó alakok, mint
Macbeth árnyképei a pipafüst ködfátyolában, s ismét egy-egy
félrészegen bebukó alak, ki odakin elkezdett veszekedés, dal, lárma,
röhögés zaját folytatja idebenn.
Kálmán szétnézett, hogy hová bujjék el itten? Minden szögletnek
volt már valami troglodyth lakója. Az ajtó mellett volt még egy üres
asztal. Azt nem igen szeretik, mert minden embernek útjába esik. A
mellé leült s kért magának fekete kávét. Nagyon jó az, mikor az
ember egész nap nem evett.
A mint a szemei hozzá szoktak a füsthöz, elkezdte a
barlanglakókat szemügyre venni. Egyetlen egy ismerős arczot nem
látott közöttük. Egy egészen más világ lakói voltak azok, mint a
miben ő eddig lélekzett.
Az idő telt, s a kávéház népessége szaporodott. A kis asztal
mellett még volt egy hely, de oda senki sem telepedett le.

20. Kálmán tenyerébe hajtá fejét, és úgy érezte magát, mint a kit az
örvény megkapott s forgatja körül. Megszünt gondolkozni.
Egyszer megfogja valaki a kezét és a fülébe sug:
– Jenőy úr.
Kálmán széttekintett, hogy hol az az úr, a kit hínak? Már azt sem
akarta hinni, hogy az az ő saját neve.
A megszólító ott ült az asztal másik oldalán.
– Ah! ön az, Tseresnyés uram?
A csizmadia arcza csak olyan komoly volt most is, mint máskor;
pedig Kálmán arcza mosolyogva fejezte ki a viszontlátás örömét.
– Hazaérkezett ön, s most már itthon marad? kérdezé Tseresnyés
uram. Aztán be sem várta a feleletet, hanem tovább folytatá:
«Körülbelől ugyanazon oknál fogva találkozunk most e helyen mind a
ketten; ön is arra vár itt, a kire én: Bányaváryra».
– Ide szokott jönni?
– Minden este. Már bizonyosan itt van; de ilyenkor még egy zárt
szobában ül, a hol nasivasi bankot adnak, s onnan csak éjfél után
kerül elő. Engem oda be nem eresztenek, mert ahoz különös
protectió kell, s engem már ismernek, hogy nem vagyok sem
játékos, sem kozák. Ott ül ő már bizonyosan és játszik. Meglátjuk
rajta, hogy nyert-e vagy vesztett? Ha nyer, akkor az egész
lumpkompániát megtraktálja, ha pedig vesztett, akkor összevész
velük. Akár megtraktálja, akár összevész velük, a vége az, hogy
kilökik az ajtón. Akkor aztán az én dolgom, őt karon fogni és haza
vezetni.
– A nejéhez?
– Nem oda, hanem hozzám. A neje Budán lakik, és odáig nem
volna hatalom, mely elczepelje; hanem a szomszéd utczáig valahogy

21. elcsalom s otthon aztán a kis szobában lefektetem. Mert úgy
sajnálom, hogy ilyen szép talentum így rongálja agyon magát.
Kálmán megszorítá a kézműves kezét.
– Ugy-e bár; monda a csizmadia, most már ketten majd csak
könnyebben vigyázunk reá.
A csizmadia nem kérdezte sem azt, hogy miért látja most itt
Kálmánt, sem azt, hogy miért látja ily kopott, sáros ruhában? tudta ő
azt mind igen jól.
Nem is kérdezősködött tőle olaszországi élményeiről, inkább ő
beszélt neki azokról, a mik itthon történtek az alatt, hogy Kálmán
odajárt, a szinészekről, a tudósokról, a közönségről.
E közben lassan eltelt az idő. A pinczérek ismerték már
Tseresnyés uramat, s nem háborgatták kérdezősködéseikkel, hogy
mit parancsol? inkább összehordták neki a hirlapokat, a miket olvasni
szokott.
Éjfél után aztán nagy zajjal jöttek elő a zárt szoba lakói, a
kártyahősök.
Elszomorító alakok, vad indulatoktól feldult arczokkal, öngyilkos
tekintetü szemekkel, kíntól, vágytól halálsápadtak, a veríték a
homlokon feledve.
Azok között volt Bányaváry is.
Már ittas volt; énekelt. A kezében egy török megygyfa
csibukszárral hadonázott s hangosakat csapott vele egy asztalra.
– Pinczér! Te lusta ficzkó! Hol vagy? Puncsot ezeknek az uraknak!
Puncsot iszik ma minden ember!
Nyert…
S aztán maga körül telepíté a barlang legkorhelyebb népét, tálat
hozatott elő, abba rhumot töltött czukorral, azt meggyujtá s a

22. lángoló tálat körülülő csorda közepett elnökölt és verte az ütenyt
valami utczariasztó dalhoz.
És aztán ivott mindenkivel Bruderschaftot.
S mentül részegebb lett, annál inkább követelte, hogy ő iránta
minden ember tisztelettel viseltessék.
Annál jobban nevetett rajta mindenki.
Azt a megygyfa pipaszárt úgy viselte a kezében, mint valami
királyi pálczát. S haragudott érte nagyon, ha megfogták a királyi
pálczát a kezében, mikor meg akart vele valakit ütni.
– Ki vagyok én, te rabszolga? rivallt a felszolgáló pinczérre.
Az gunyos megalázkodással felelt:
– Ő felsége Mátyás király.
– Fia a nagy Hunyady Jánosnak, veté utána a részeg.
«Éljen Hunyady Mátyás király!» ordíták kaczagva a korhelyek s
felemelék őt székestűl a levegőbe.
Tseresnyés uram szomorú komolysággal monda Kálmánnak:
– Valahányszor sokat iszik, mindig azt állítja magáról, hogy ő
Mátyás király. Ez a bolondsága – szegénynek. S ezek a lumpok
tudják azt már s csúfot űznek belőle.
Hunyady Mátyásnak is görbe orra volt s borotvált arcza;
Bányavárynak is. Az utóbbi józan korában is szivesen hallotta, ha
feltünőnek találták a hasonlatosságot közte és a nagy király arczképe
között; ha pedig egyszer a pohár fenekére mélyebben tekintett,
akkor meg épen bele lehetett vinni ebbe a bolondságba.
A kozákok között volt egy infámis fancsali pofáju ficzkó, a kiben
minden áron Czilley Ulrikra akart ráismerni, s biztatta a barátait,
hogy álljanak rajta boszut László bátyja kiontott véreért; öljék meg.

23. Azok váltig hitegették, hogy régen összeaprították azt már; de csak
azt erősítette, hogy nem jól aprították össze; s utoljára is, mikor
egyszer jó közel jött hozzá a Hunyady családnak ez esküdt ellensége,
olyat húzott neki a fejére a királyi meggyfapipaszár jogarral, hogy
annak összehorpadt a cilindere.
Ebből azután nagy lázadás támadt; a Garák és Ujlakyak
letaszították ő felségét a trónusáról, míg Czilley egy dákó után kapott
felségsértési dühében; a pinczér sietett puncsos tálát megmenteni a
rebellio szinhelyéről; mire aztán Tseresnyés uram és Kálmán
felugrottak az asztal mellől s veszélyben forgó felséges urukat
iparkodtak az ajtón kivonszolni; a mi nem ment a nélkül, hogy a
meggyfapipaszár még egynéhány igazságos és megszolgált ütleget
jobbra-balra ki ne osztott volna, mely ütlegekért viszont Tseresnyés
uram és Kálmán vették át a neki szánt oldalba ütéseket, míg az
ajtóig el tudtak vele hatolni.
A veszett Czilley azonban utána szaladt a dákóval s hozzácsapván
vele, szentül agyonüti Bányaváryt, ha Kálmán eléje nem tartja a
karját, a midőn aztán a tekebot az ő karján tört ketté s csak a hátán
csapott végig Bányavárynak, azt egyuttal az ajtón is kisegítve.
Az utczára aztán nem üldözték; sőt rögtön becsapták utána az
ajtót, hogy a czirkáló tűzőrség meg ne hallja a lármát.
A két jó barátnak fogni kellett kétfelül Bányaváryt, hogy el ne
essék, vagy vissza ne menjen.
A hátát tapogatta és büszke arczot csinált.
– Láttátok ez ütést? Mikor Bécset ostromoltam, s mint kém
beszöktem a vívott város kapuján, egy kereket hajtva magam előtt,
az őr azt mondá: te ficzkó, épen olyan orrod van, mint Mátyás
királynak, s nagyot húzott a pálczájával a hátamra. Igaz-e, hogy a
hátamra húztak, vagy sem?
– Igaz, fölséges uram, hagyá helyben a csizmadia; de már most
siessünk Bécs kapuja elől; mert ott kicsiny híja, hogy Mátyás királyt

24. meg nem lőtték.
– Árulás volt! mondá a szinész. Áruló volt a saját titkárom, ki
sátorom falán megjegyezte a helyet, a hol ülni szoktam.
Ennél a szónál eszébe jutott a gyanakodás.
– De hát ti kik vagytok «csiribiri emberek»? (Ez is Mátyás király
szava volt.)
– Hát nem ismer már fölséged? esedezék nyájaskodva a
csizmadia.
– Ahán! te vagy a czinkotai kántor. Te neked is megigértem, hogy
dupla itczét rendelek a számodra. Gyere vissza a kocsmába, hadd
tapasztalom, megfogadták-e parancsomat?
– Nem vagyok én a czinkotai kántor, fölséges uram; szabódék a
csizmadia. Én csak az a bizonyos varga vagyok.
– Oh úgy; az, a ki azzal jött hozzám, hogy «róka fogta csuka,
csuka fogta róka, varga fogta mind a kettő». Hahaha! Még most is
nevetek, ha eszembe jut. S mit kivántál tőlem jutalmul? Száz botot.
Felét az ajándéknak előre lefoglalta a sáfár, felét az ajtónálló. Nem
ez itt az a sáfár?
– Nem fölséges uram, sietett Kálmánt kimenteni Tseresnyés
uram: hiszen tetszik ismerni. Ez Galeotti, fölséged krónikairója.
– Ah! A tudós Galeotti? szólt nyakonölelve Kálmánt az ittas
ember.
– Menjünk tehát felséges uram, haza, hadd írja le a tudós
Galeotti felséged viselt dolgait e mai napról.
Ebben megnyugodott a képzelt király s ráállt, hogy haza menjen.
De nagy mesterség volt az, szép szerével elcsalogatni a szomszéd
utczáig, a hol Tseresnyés uram háza volt; mert az ittas ember
minden lépten megállt s disputába elegyedett vezetőivel.

25. – De hová haza? Fel budai királyi várlakomba?
– Oda most nem mehetünk, mert az most be van zárva s a kapus
aluszik.
Ekkor aztán megbikacsolta magát, hogy miért van a királyi várlak
éjszaka bezárva? Ez már megint annak a Szilágyi Mihálynak a
cselszövénye, meg az ő áruló szakácsának, Lábatlannak; holnap
Fejetlent fog belőle csinálni rögtön.
A csizmadia csitította, hogy hiszen ő maga rendelte el: hogy
«egyszer volt Budán kutyavásár!» A kóborló kutyák kirekesztése
végett van a vár bezárva.
Nem nyugodott meg benne, erővel a várba akar rontani.
– No hát jól van, mondá a csizmadia. Menjünk a várba. A
felséges asszony úgy is nyugtalanul várja már felséges férjét.
Ez használt.
– A feleségem? szólt visszahőkölve a szinész s nagyon
meggondolta magát. Oda ne menjünk. Derék asszony, jó asszony; és
én nagyon tisztelem őtet; de tudjátok, hogy Mátyás király balkézre is
házasodott. Csitt! El ne mondjátok azt valakinek. Meg ne tudja az az
áldott jó asszony; mert minden csepp könyjeért tenger vért fogok
ontani. E drága könyekért!
Akkor aztán elkezdett sírni.
Ez alatt valami nehezen bekanyarodtak vele a magyar-utcza
szegletén.
Ott valami boltczímeren megakadt a szeme.
– Ez itt az én czímerem! Hogy jön ide az én czímerem? A holló,
szájában a gyűrűvel.
Hasztalan volt vele disputálni, hogy az nem holló, hanem
oroszlán, s nem gyűrű az a szájában, hanem sós perecz: ő annak

26. látta.
– Hát jól van, felséges uram; mondá a varga. Amoda van egy
lámpás; menjünk odáig, ott majd megállunk s a mint ezek a házak
szépen sorban elmendegélnek mellettünk, majd mikor ez az ajtó is
odaér a lámpás elé, akkor megnézzük, hogy mi van rajta?
Azt biz elhitte az ittas ember, hogy a házak mendegélnek s
elhagyta magát édesgetni a lámpásig, útközben azzal kínozva a
szegény csizmadiát, hogy «miért nincs a csóri csukának mája?»
A lámpástól már csak ötven lépés volt Tseresnyés uram kapujáig,
hanem itt megint új veszedelem következett. A czukor-utczán végig
jött ügetve a czirkáló lovas őrszem, s a lódobajra felriadt Bányaváry.
– Hah! ez ottan Holubár! kiálta a patról-káplárra mutatva,
Holubár, a cseh óriás! ott jön engemet vitézi tornára hívni. Készen
vagyok. Le foglak dobni a porba, gőgös óriás, hogy a csontod törik
bele. Lovamat ide gyorsan, hadd taszítom őt a porba! Lovamat ide!
És azzal csibukja meggyfanyelét dárdául kapva hóna alá és a
jobb markába, készült megrohanni a lovas czirkálót.
– Felséges uram, a lova nincs közel, mentegetőzék a jámbor
varga, hanem kegyeskedjék felülni a nyakamba, majd aztán úgy
attakirozzuk meg a cseh óriást.
S azzal lekuporodott a handabandázó elé, a kit Kálmán felsegített
a csizmadia vállaira. Tseresnyés uram aztán, a mint a nyakába
kaphatta ő felségét, s hóna alá szoríthatta a két lába szárát, neki
iramodott vele, de nem Holubárnak, hanem saját hajléka ajtajának,
a hol már nyugtalanul várta az öreg nőcseléd, s meg sem állapodott
vele addig, a míg a hátulsó szobájába érve, hátáról a vetett ágyba le
nem dobhatta; a hol aztán ő felsége kezeit, lábait szétnyujtva,
rögtön elaludt, ideiglenes kimulása perczében e szót dörmögve:
«meghalt Mátyás király, oda az igazság!»
Tseresnyés uram szomorú arczczal fordúlt Kálmánhoz.

27. – Ez minden este így megy – variatiókkal.
Kálmán kábult agygyal ült le az ágy mellé, mintha ő rá is ragadt
volna bajtársa mámorából valami.
– Minden este én hozom ide haza; beszélt tovább Tseresnyés
uram, mert különben az utczán elesik s vagy kifosztják a tolvajok,
vagy beviszi a patról. Mikor olyan nagyon sajnálom, hogy ilyen szép
talentum így pusztul el.
– Hát a neje? kérdé Kálmán szorongva.
– Az tűr és hallgat. Az egy szent, egy angyal, egy martyr. Budán
lakik, a vár alatt egy szűk utczában, egy kis szobában. A szomszédok
látják, hogy reggelig ég a gyertya ablakában s ő az alatt varr, úgy
hiszem pénzért dolgozik. Egész éjjel várja a férjét. Mert néha mikor
elkártyázza a pénzét, korábban otthagyja a kávéházat s kevésbbé
ittas, aztán hazamegy. Soha sem tesz neki szemrehányást és
senkinek sem engedi, hogy férjéről valami rosszat mondjon. Hanem
este, mikor valami olyan szerepet játszik, a hol szenved a nő, akkor
igazi könyeket látnak a szemében. Azt mondják, hogy «érzi» a
szerepét.
Kálmán a szék támláját szorongatta markával és mondá
magában: «óh kedves bajtársam; de közel vagy hozzá, hogy ezzel a
székkel itt a fejedet bezúzzam!»
A vén nőcseléd azalatt sonkát, kenyeret tett az asztalra és két
kést mellé.
– Mi ketten még ma nem vacsoráltunk, uram, szól a varga;
tartson velem. Essünk át rajta.
Kálmánnak jól esett a kinálás, mert az nap még nem evett.
Hagyott magának szelni a sonkából, kenyérből s hozzálátott jó
étvágygyal.
– Én meg vagyok felőle győződve, mondá a csizmadia, hogy ön
az egyedüli ember, a ki Bányaváryt ki tudja gyógyítani ebből a

28. betegségéből. Önt nagyon respektálja. Szívére beszélni nem ér
semmit. Mikor kijózanodik, ő maga teszi magának a legnagyobb
szemrehányásokat, s az ember még kénytelen vigasztalni. Hanem ha
valaki a megszokott hajlandóságának útját tudná állni; ha ön például
az előadás után, a mikor felhevülten megy a betegségévé vált
ragályos társaságot keresni: szépen haza vinné, otthon valami
nemes mulatsággal, valami felolvasással elfoglalná, vagy ha csak
annyira vihetné is, hogy ne jőjjön át Pestre, hanem üljön be egy
budai korcsmába, a hol nincsenek ezek a lumpok: hát lassankint
kigyógyítaná a bajából. Mert baj ám ez, nyavalya, mint a
lunatikusság, mint a nehéz kórság, a mit gyógyítani kell.
– Úgy fogok tenni, szólt Kálmán, megszorítva a csizmadia kezét.
Lássa ön, én minden tanácsát megfogadtam önnek és köszönettel
tartozom érte. Felkerestem Génuában, a kihez utasított; s nem
bántam meg. Aztán megemlékeztem arról, a mit ön mondott, hogy
hagyjak békét a nagy historiai alakoknak; nyuljak bele a mindennapi
életbe s azt mutassam fel a közönségnek. Az alatt, míg Győrtől nagy
lassan szállított a tölgyfahajó, neki ültem egy vígjátékot írni; mikor a
hajó elsülyedt, épen készen lettem vele. Három napi munka. A
tragoediámon három évig dolgoztam. De ennek több sikere lesz.
Mindenemből csupán ezt mentettem meg. Holnap átadom
Bányaváryéknak. A míg erre készülnek, addig nem fog a mi barátunk
korhely társaságba járni. S mire ez elkopik, akkorra készen lesz a
másik. Soha sem engedem kijönni a munkából. Ez kigyógyítja majd.
– No annak ugyan örülök, hogy tudtam önnek olyan tanácsot
adni, a minek hasznát vette, hát már most még egy indítványt
próbálok tenni. A siker elbízottá teszi az embert. – Milyennek találta
ön ezt a mai vacsorát?
– Fölséges volt!
– A kenyér nem nagyon barna?
– Igen jó ízű.

29. – No hát az én indítványom odamegy ki, hogy ez a barna kenyér,
ez az egyszerű vendégség, ez a puszta falazatú szoba, önnek, ha
akarja, rendelkezésére áll. Ne értsen félre. Nem kinálok ajándékot,
az nincs is módomban. Hanem ha ön meg van elégedve ilyen
kevéssel – (s ön bölcs, ember, hát hogy ne volna?) – akkor én
megalkuszom önnel, hogy évenkint nyolczvan forintért önnek szállást
és ellátást adok. Fizethet majd az év végén. Nyolczvan forintot csak
megkeres odáig valahogy.
Kálmán összeszorítá ökleit és fogait; valami fájdalmas érzés akart
kitörni testének minden porusán.
– Én tudom azt, hogy micsoda helyzetben van ön most, folytatá a
csizmadia, s urát is adom, hogy miként tudom? Önnek a nagyanyja
itt lakik Pesten; nem volt nehéz megtudnia, hogy én vagyok az a
hóbortos ember, a ki azt a szegény komédiás fejedelmet estenkint
magamhoz haza hozom, hogy el ne pusztuljon. A nagyasszony
gyűlöli ezt az embert; ön jobban tudja, hogy miért? Egyszer a
nagyasszony magához hivatott azalatt az ürügy alatt, hogy Béni
bácsinak szabjak csizmát. A jó Béni bácsinak tizenhárom tyúkszeme
nőtt, a mióta a pesti kövezetet a pesti topányokban járja, egészen
sántít bele. A nagyasszony bennem helyezé bizalmát, hogy talán
tudok még olyan lábhüvelyt önteni, a miben Béni bácsi lábai
békében elférjenek. Akkor azután szóba állt velem s egyik szó a
másikat adta. Kikérdezett, hogy miért hordom én estenkint a részeg
komédiást magamhoz haza. Mért nem engedem, hogy feküdjék ott
az utcza közepén? hadd menne rajta keresztül valami társzekér a
sötétben; vagy botorkáznék végig a hidon, talán majd belebuknék
róla a Dunába. Azután elmondta nekem azt is, hogy miért haragszik
rá olyan nagyon? Hogy fogadott leányát, szép ártatlan angyalt,
elcsábította, elszöktette, meggyalázta. Az nem volt elég, még önt is,
kedvenczét, unokáját szintén elcsábította, szép, fényes, nagyra
törekvő pályafutásából kitérítette, nagy urak barátságától,
atyafiságától megfosztotta; jó szerencse, hogy ő arra a gondolatra
jött, hogy önt külföldre kiküldje; ott ön híres festővé lesz s elfelejti a
komédiás atyafiságot. Meg is mutogatta a nagyasszony a szép

30. festményeket, a miket ön haza küldött. Azután, hogy azok nekem is
nagyon megtetszettek, azt mondta, hogy nekem ád belőlük egyet,
választhatok tetszésem szerint, ha megígérem, hogy felhagyok azzal
a bolondsággal, hogy azt a korhely, kártyás, részeges komédiást
ápolgassam. Én erre aztán azt mondtam neki, hogy azt semmiképen
nem cselekszem. És óvtam a nagyasszonyt, nehogy megtalálja
önnek írni, hogy ezek az ő gyűlölt emberei mily nyomoruságban
vannak, mert ön abban a perczben falhoz vágja a festékeit, hazajön,
és épen úgy fogja azt a sárba esett igazgyöngyöt felszedegetni,
szennyeiből tisztogatni, miként én magam. Ezért aztán a
nagyasszony nagyon megharagudott rám, összeteremtettézett,
cseszkónak, csiszliknek, repülő csizmadiának nevezett, megtagadta
az egész magyar csizmadia czéhet s azt mondta, hogy nem kell a
Béninek több csizma, járni fog ezentúl czipőben, és hogy már most
azért is meg fogja önnek írni, hogy Bányaváryék milyen állapotok
közt vannak, s ha akkor ön haza merészel jönni, az ő házába be nem
lép, sem az ő abroszához többé nem törli a késit, hanem mehet az
utczára és tanulhatja a nyomoruságot; mert ő minden vagyonából
majoratust csinál s abba beülteti Béni urat. Én nem feleltem rá
többet semmit, a fülemre húztam a köpönyegemet s iparkodtam ki a
házból. És ime bekövetkezett, a mit előre mondék. Önt itt látom,
beszennyezett, sajnálatra méltó barátja fekhelyénél; sáros csizmái
tudatják velem, hogy messze útról gyalog jött; és így gazdag
nagyanyjának vagyonához többé semmi köze. Ön maga mondá,
hogy egy vígjátékot írt, s írni fog többet; ebből tudom, hogy ön el
van határozva szegényül élni, szegény íróként élni. Itt vannak az okai
előbb tett indítványomnak. Szűk szobácska, barna kenyér, házi
eledel. Mi kell több? A többit belül viseli ön. Talán nem vénülünk meg
együtt. Talán jön oly idő, a mikor ön ismét paloták lépcsőin fog járni,
a mikor a magyar írónak saját háza lesz, saját úri fogata lesz. Talán
nem lesz. Talán itt fog ön mindvégig ez oduban maradni. De ez
biztos odu. Házam rongyos, de adósság nincs rajt, két kezem
munkája mindig kenyeret ád, s azt kétfelé törjük. Talán ez a rongyos
ház arra van hivatva, hogy egykor majd a késő unokák, mikor palota
lesz már a helyén, bucsut járjanak majd hozzá s mondogassák
egymásnak: itt állt hajdan az a vityilló, a honnan annyi fény

31. sugárzott egész országunkra: emeljetek kalapot, mikor ezen mentek.
A házat rég lebontották, gazdája nevét mindenki elfeledte; de
vendége nevénél örökön örökké melegedni fogtok. Legyen ön
vendége ennek a háznak.
Kálmán a kézműves nyakába borult és érzelmei túlömlöttek
ajkain, szemein. Hevesen zokogott.
Volt már otthona!
És ebből a szűk oduból, ebből az archimedesi pontból
megmozdította a földet…

32. A HŐSNŐ.
Kálmán tollat és tintát kért házi gazdájától, hogy még az éjjel
átdolgozza új szinművét. Ha készen lesz vele, majd ledül a pamlagra
s alszik ott.
Fényes reggel volt, mikor Bányaváry mámoros álmából felébredt,
s akkor úgy rémlett előtte, mintha egy gyertya még mindig égne az
asztalon; a minek gombává nőtt kanócza csak vereslik és büzöl, de
nem világít. Az asztal mellett pedig mintha egy ismeretlen ember
ülne, arczával két karjára borulva és álomtól elnyomva.
Ez nem lesz igaz, mondá magában Bányaváry; azzal felugrott az
ágyból, az ágy mellett volt egy kőkorsó, meg egy dézsa, mind a
kettő tele vízzel. A korsó víz felét kiitta, a másik felét a dézsa fölé
tartott fejére öntötte, azután az egész fejét bedugta a dézsa vízbe, s
azután megint kihúzta onnan s az asztal felé tekintett. Az az eltakart
arczu ember még mindig ott ült.
Ejh én még most is álmodom, gondolá magában s vette a szék
karjára készített durva vászontörülközőt, jól megdörzsölte vele
arczát, szemeit, a fejét köröskörül; hanem az asztal mellett ülő alak
csak nem akart eltünni onnan. Végtére is kénytelen volt elfogadni,
hogy a mit lát, az valóság.
Hogy ő maga hogyan került ide? arról már voltak homályos
sejtelmei; sőt az iránt is kezdett tisztába jönni, hogy ő maga valami
szinházigazgató, a kinek ma valahova haza kell menni; hanem hogy
ez a másik alak hogyan került ide, és ki fia? arról mentül jobban
gondolkozott, annál jobban megfájdult tőle minden hajaszála. Mert a
részeges embernek a fejéből kiűzött esze a hajaszálaiba menekül s

33. másnap úgy érzi, mintha minden szál haja egy külön élő öntudatos
állat volna.
Úgy fél ettől az arcznélküli embertől!
Oda lopózott hozzá: valjon mi lehet az az írás, a mi előtte hever?
Beletekintett. Szinmű! Elolvassa a kitárva talált lapokat. Nagyon
érdekesnek találta a dolgot. Szépen kihúzta az alvó könyökei alól a
többi részét is az irásnak s kiosont vele a kertbe. Az alvót hagyta
aludni, a gyertyát hagyta égni.
Rövid idő mulva fut be lélekszakadva az öreg szolgáló Tseresnyés
uramhoz, hogy Bányaváry úr megbolondult: ott kinn szaladgál a
kertben, valamit olvas, kaczag és tánczol, ugrál s a mi fődolog, mind
összetapossa az ugorkaindákat.
Tseresnyés uram föltevé magában, hogy megszemléli a dolgot;
de a kertajtóban majd feltaszította a szeleburdi, a ki szétszórt hajjal
rohant be a házba, ragyogó arczczal kiabálva: «ez Kálmán! ez
Kálmán!» s a kis szobában nyakába borult a felriasztott alvónak: «te
vagy az Kálmán!»
És aztán összevissza csókolta.
Kálmán csak nézett rá hallgatva, míg az kérdést kérdésre intézett
hozzá.
– Hogy jösz ide? Te irtad ezt? Ránk gondoltál? Hogy vagy? Mi
bajod? Szeretsz még bennünket? No ne nézz hát rám ilyen
komolyan, ne verj meg ezzel a hallgató arczoddal! Részegen szedtél
fel az utczán ugy-e? úgy hoztál ide? Mondd ki, hogy czudar ember
vagyok: aztán ölelj meg.
Kálmán nem mondta neki, hogy czudar ember; hanem azért
megölelte.
– Tudod, bajtárs, ilyen a szinész élete, magyarázá egész komoly
képet öltve Bányaváry; ha nagyon jó dolga van, elkorhelykedik, ha
nagyon rossz dolga van, akkor is elkorhelykedik. Nálam az utóbbi

34. eset van. Iszom, hogy ne gondolkodjam. De most már másképen
lesz minden! Te visszajöttél; veled új korszak kezdődik meg ránk
nézve. Orozva elolvastam legujabb művedet. Homéri tréfa! Csupa
élet. Meghódítjuk vele a hűtlen közönséget újra. Alig várom, hogy
Czilikém olvashassa. Jösz velem oda, ugy-e?
Tseresnyés uram közbe szólt, hogy elébb reggelizni illik; már
készen áll a szalonna, kenyér és szilvorium.
– Nem iszunk pálinkát, szólt magas megvetéssel Bányaváry. Mi
dolog volna az, ha Czilike megérezné ajkainkon, hogy pálinkat ittunk.
Pfúj! Jösz hozzám Kálmán, ott fogunk reggelizni együtt, ugy-e bár?
Kálmán rá hagyta, hogy jó lesz.
Azzal bucsut vettek a jó házi gazdától s karöltve neki indultak
Bányaváry szállását felkeresni.
Az Budán volt a vár alatt, egy szűk sikátorban, mely a Horváth-
kertre torkollik.
Útközben elbeszélte Bányaváry Kálmánnak egy évi
viszontagságos küzdelmeit a szinészetnek a fővárosban. Tengődés
volt az és nyomorúság. Százszor megszöktek volna, ha az
adósságaik engedik. Ezek szegezték le a nyomorúság folytatásához.
A kísérlet arra volt jó, hogy bebizonyítsa, miszerint nincs
Magyarországnak fővárosa, nincs a magyar szellemnek hódító ereje.
Kálmán csak hallgatott.
Útjuk a gyümölcspiaczon vitt keresztül. Bányaváry megállt egy
kofánál, s egy papirdobozt tele vásárolt szilvával; egy másik sátor
alatt pedig szarvasokat szerzett be.
– Ez a mai reggelire való. Tudod, Czilike nem állhatja ki a kávét,
gyümölcsöt szeret reggelizni.
Kálmán úgy tudta, hogy Czilike odahaza nagyon is szerette a
kávét. Értette a többit. Takarékosságból mondott le e fényűzési

35. czikkről. Nem telik rá.
A hidon áthatoltak, onnan egy szűk márványlépcső vezetett fel a
budai Tabán városrészbe, melynek egyik, labodával benőtt
utczájában Bányaváry megtalálta azt a vályogból épült kicsi házat,
melyben saját szállása volt.
Itt lakik Czilike: egész nap egyedül. Egyetlen kis udvari szobában.
– Te most maradj hátra, súgá Bányaváry Kálmánnak. Én hadd
menjek előre! elkészíteni az angyalomat a meglepetésre.
Abban is kellett valami theatralikumnak lenni.
Bányaváry maga nyitott be elébb az ajtón. Czilike már a
varróasztalnál ült s a mai előadáshoz készíté a jelmezeit. A szinész
melodrámai reminiscentiával bocsátá maga előtt a papirdobozba
rekesztett szilvákat, rekedt hamis hangon énekelve: «hajdan almát
nyújta Páris, a szerelem isten-asszonyának».
Czilike mosolyogva nyujtá neki kezét.
– Nos? Nem ver engem az én angyalom? kérdé a férj; itt a
hátam, fogja azt a légycsapót. Már megint korhely voltam.
Czilike szeliden ingatá fejét.
– Hát nem haragszik? Ugyan haragudjék egyszer egy kicsit,
szidjon meg jól. Kössön meg az asztal lábához czérnával, hogy ne
szökhessem el. Azt sem teszi? Hát magam verjem meg magamat?
Azt akarja, hogy magam verjem a fejemet a falba? Panaszkodjék
legalább egy szóval.
Czilike fölkelt, megölelte a hazatérőt, és szeliden sugá fülébe:
– Csak hogy itthon vagy, és nincsen semmi bajod.
– De ha azt tudnád, hogy mit hoztam még magammal? akkor
örülnél még igazán.

36. – Nekem nincsen semmi vágyam.
– Teszem föl mégis! Ha egy blattra föltettem volna mindent, a mi
az enyim és a tied, s azt mondtam volna, hogy «va banque!» vagy
«semmi» – vagy «Jenőy Kálmán», s aztán megnyertem volna.
Czilike felsikoltott e szóra.
E perczben megjelent Kálmán az ajtóban, s a másik pillanatban
nyakába borulva zokogott a sokat szenvedett nő.
De nem zokogott a fájdalomtól, hanem az örömtől.
«Kálmán, oh kedves Kálmán!»
– Bizony úgy van az «kedves Kálmán!» És nem elég, hogy ő
maga jött; hozott magával egy új remekművet. Új, ismeretlen genre!
a mitől meg lesz bolondulva a publikum; két nap alatt betanuljuk és
előadjuk, s aztán megint leomlanak a trombitaszóra Jéricho falai.
Neked hódító szereped van benne! Én pedig leszek a
mokánygavallér! Kibujok a bőrömből, ha csak rágondolok is, s az
nagyon jó lesz rám nézve; mert azt a régi bőrömet utálom és
levetem. Majd meglátod, milyen más ember leszek az új bőrömben!
Kálmán örökre velünk marad most már. Együtt emelkedünk. Egyedül
a múzsáknak fogunk ezentúl élni, és teneked. Majd meglátod.
Sehova egy tappot sem fogok menni ezentúl Kálmán nélkül; s ha
valaki egy pohár borral meg mer még kínálni, feladom a politzájnak,
mint méregkeverőt: egyedül a lelkesedéstől leszek még ezután ittas,
s a hozzád való szerelemtől.
És mind ezt térden állva deklamálta el a szinész, s Isten látja a
veséket: ő abban a perczben mind ezt igazán érezte; ki tehet róla,
hogy este kilencz óra után megint más gondolatok vették elő, a
miket szinte olyan igazán érezett.
Czilike olyan hamar kész volt megbocsátani; de mit?
megbocsátani? hisz ő neheztelni sem tudott soha. Ő soha arczának
egy bánatos vonásával sem árulta el, hogy szenved: szenved az
önválasztotta pálya nyomora, s az önválasztotta férj nyomorúsága

37. miatt. Tűrt, és abban volt a hősnő. Mint mondják, csak a szinpadon
szokott sírni, mikor szomorú szerepe van; olyankor jól esik neki,
hogy kisírhatja magát: a játék, a müvészet rovására.
És férje mind ezt tudja jól.
– Nézd ezt az angyalt! szól Kálmánnak. Látod, hogy egy hanggal,
egy tekintettel sem tesz szemrehányást; nekem, az ő bűnben
elsülyedett gyilkosának; ő, a ki ellen én mindennap hétszer követek
el halálbűnt, s ki engem mindennap hétszer megvált a pokolból.
Nem, ilyet nem látott a világ soha.
Kálmánt pedig boszantotta ez az ömledezés.
– Hagyd abba pajtás az exaltatiót. Majd egyszer vígjátékban irok
le egy olyan férjet, mint te vagy, s egy olyan nőt, mint Czilike, s
akkor majd lát a világ, a mit még nem látott. Hanem most
beszéljünk prózában. Én nem azért jöttem az operentiák mögül
haza, hogy a te rendkivüliségeidet tanulmányozzam, hanem hogy
komolyan felvegyek egy ügyet, melyet mindenki elesettnek hisz. Én
nem hiszem. Kezdjük újra. Itt van egy mű, mely egy új ismeretlen
nem; egészen a mai életből véve, a mai kor nyelvén irva. Ha ez
sikerül, akkor megtaláltuk az igazi útat. Én azt hiszem, hogy ez a
Kolumbus tojása. Mindenfelé keressük a magyar nemzetet; kinn
Ázsiában, fenn a jeges tengernél, hátul az ős historiában, magasan a
fényes ranguaknál, csak ott nem keressük, a hol van, körülöttünk és
a mai napon. Feszítsük meg erőnket. Te még ma ezt a müvet
kiszerepelteted, estére nincsen előadás, mert csak minden
másodnap játszatok, tehát tarthatunk belőle olvasópróbát. Ha
tagtársaidnak kedvük van hozzá, két nap alatt betanulhatják
szerepeiket s harmadnap előadhatjuk a darabot; mire ti elkészültök a
betanulással, akkorra én készen leszek az új szimüvemmel; és így
folytatjuk tovább. Oh egész sorozata a tárgyaknak él már a
fejemben. Nem hagyunk magunknak pihenni egy napot sem, míg
kifordítjuk a sarkából ezt a lusta mozdulatlan közönséget, mely
központja minden lételünknek; a míg ez nem lüktet, addig nem ver a
nemzetben semmi ér. Tehát kezdjünk hozzá ma és rögtön.

38. Bányaváryra mindig elhatározó volt az első benyomás; ha valaki
lépten-nyomon követte volna, hogy a jó benyomást, mint
morphiumot, minduntalan befecskendezze a bőre alá: még
egészséges embert csinálhatott volna belőle. Már olyant, a milyenné
az ember a morphiumtól lesz.
Kálmán megjelenése egyet fordított rajta. Elfoglalta őt olyan
munkával, mely szenvedélyét felkölté, azt a szenvedélyt, mely
erősebb a kártyadühnél, a borszomjnál, a gyönyörvágynál: a
dicsvágyat. Nem ért rá sem a kártya, sem a tivornyaczimborákat
felkeresni, míg az új szinműre készült.
És a siker tökéletes volt.
Harmadnapra előadták a hirtelen betanult vigjátékot, s a lusta,
mozdulatlan közönség ki volt lódítva helyéből. Ez kellett neki! Kép, a
melyben magára ismer; nyelv, a melyet megért; humor, mely
kedélyével rokon; satyra, mely meg van érdemelve.
Kálmán nevének dicsőség, Bányavárynak tele szinház.
S mire az egyik szinmű kopottá lett, akkorra Kálmán készen volt a
másodikkal, azután a harmadikkal, és egyre szórta magától a
kincseket, mint Bosco, mint Philadelphia.
Bámulat tárgya lett!
Félév alatt az egész ország zengett a hirétől. Tizenkét vidéki
szintársulat vitte szerteszét a Budáról elhiresült szinmüveket, s a
közönség meg volt hódítva általuk.
S mi volt e hatás titka?
Az, a mit a csizmadia fedezett fel Kálmán előtt.
Hogy a közönség elé állítá azon mindennapi alakokat, kiket
mindenki ismer: a parlagi úrfit, a henczegő katonát, a nyaffadt
úrhölgyet; a szerelmes vénleányt, a pénzért házasodó úrfit, a
gyomrának élő haspókot, a kevély főurat, a renyhe parasztot, a

39. részeges kántort, a kupaktanácsot, részrehajló hivatalnokot, a
fösvényt, az álszenteskedőt; – mindazokat, a kiknek nevetségessé
tétele igazságszolgáltatás a közönség előtt.
Ez gyujtott, ez hatott, ez hódított.
A közönség felismerte az alakokat, miket a költőnek csak
fantaziája vezetett eléje; azok, a kik magukra ismertek bennük,
dühösek voltak értte; s a sikert csak növelte dühösködésük. Az egész
tudós világ pedig meg volt lepve, hogy ime egy új csoda támad, a ki
bebizonyítja, hogy közönséges, egyszerű, mindennapi nyelven lehet
a legszebb költészetet irni; a ki halomra dönti az eddigi fogalmakat a
virágokkal terhelt poezisról, az idegen mintára szabott műnyelvről, s
bűbájjal beszél, mikor érthetően beszél.
És mily bámulatos munkaerő volt az!
Tizenkét nap alatt, néha három éjszaka alatt egy új művet
alkotott, melyben eredeti volt minden gondolat; önkényt szülemlett
minden helyzet. És közbe-közbe aztán egy-egy szomorújátékot is irt,
mintegy saját gyönyörűségére s az egyszer megkapott közönség
kezdett megbarátkozni a nagy históriai alakokkal is, s a magvas
jámbusokkal, és a magas sarku tragikus pathossal.
Nem kellett már a közönséget Tseresnyés uramnak és a hozzá
hasonló buzgó embereknek egy-egy jutalomjáték alkalmával
keservesen összetoborzani: dült az magától. Este egész processio-
járás volt a hidon keresztül Budára. Hej ha még Pesten
játszhatnának! De hát ott már nincs arravaló hely. A rundella
lebontva, a Csollánné-féle terem szűk, a nagy szinház idegen múzsa
papjaié; jó, ha Budán van helye a magyarnak.
De hiszen megtelt a szinház mindig ott is; s a társaság soha nem
látott boldog napokat élt azóta. Nem volt már adósság; tele volt a
pénztár, fixumot fizettek, kiegészítették a ruhatárt, és a mi fődolog
volt Czilikére nézve, Bányaváry azon nagy munka napjai alatt nem
járt tivornyázni, hazament, tanult, jó férj volt. Czilike nyert legtöbbet
Kálmán diadalaiból.
É

40. És Kálmán?
Ő pedig esténkint a nagy diadal után hazament Tseresnyés uram
házához s megosztotta annak rántott levesből álló vacsoráját.
Arra az egyre nem gondolt még senki, hogy a költőnek nem lehet
puszta dicsőségből megélni; honorarium, irói tantiéme még nem volt
felfedezve.
Hogy létrejött e mythoszi csoda, az iró anyagi jutalmazása, ez az
eszme csak nőtől születhetett. Ha férfi alkotta volna, az nagyon
durva műnek jött volna ki a kezéből.
A dolog eredete pedig az.
Bányaváry azt mondá: a szinész akkor korhelyedik el, mikor vagy
nagyon rosszul megy a dolga, vagy nagyon jól. És nem mondta
hiába. Mert a mint egyszer aztán nagyon jól kezdett menni a dolga,
akkor azon vette észre magát, hogy megint eljár kártyázni,
kocsmázni. Ő ugyan azt a czímet adta neki, hogy csak egy kicsit
mulatni megy; s szilárdsága bebizonyításául éjfél tájon rendesen
hazament, vagy inkább vezettette magát a szállására; de az is igaz,
hogy rendesen oly felmagasztalt állapotban, a minőben az ember
istennek képzeli magát, a környezete pedig négylábu állatnak.
Kálmán komolyan megdorgálta egyszer e visszaesésért; de ugyan
pórul járt vele. Bányaváry ezuttal nem hagyta a morphiumot
befecskendezni a bőre alá.
– De hát mit iskolamesterkedel te itt én rajtam? förmedt rá a
megnőtt taraju jó barát. Apám vagy te nekem? vagy kuratorom?
Gyerek vagyok én? vagy rabszolgád? hogy nekem parancsolni
akarsz. Ha én iszom, igyál te is!
Kálmán nagyot sohajtott és nem szólt neki többet, sőt napokig fel
sem kereste.
Bányaváry valódi őstypusa volt a fajának. Mesésen ragaszkodó és
bámulatosan háladatlan, a kinek neje ellen hűtlenséget elkövetni

41. Welcome to our website – the perfect destination for book lovers and
knowledge seekers. We believe that every book holds a new world,
offering opportunities for learning, discovery, and personal growth.
That’s why we are dedicated to bringing you a diverse collection of
books, ranging from classic literature and specialized publications to
self-development guides and children's books.
More than just a book-buying platform, we strive to be a bridge
connecting you with timeless cultural and intellectual values. With an
elegant, user-friendly interface and a smart search system, you can
quickly find the books that best suit your interests. Additionally,
our special promotions and home delivery services help you save time
and fully enjoy the joy of reading.
Join us on a journey of knowledge exploration, passion nurturing, and
personal growth every day!
testbankdeal.com