Experimental Psychology 7th Edition Myers Test Bank

agahimguntzur 7 views 43 slides Apr 27, 2025
Slide 1
Slide 1 of 43
Slide 1
1
Slide 2
2
Slide 3
3
Slide 4
4
Slide 5
5
Slide 6
6
Slide 7
7
Slide 8
8
Slide 9
9
Slide 10
10
Slide 11
11
Slide 12
12
Slide 13
13
Slide 14
14
Slide 15
15
Slide 16
16
Slide 17
17
Slide 18
18
Slide 19
19
Slide 20
20
Slide 21
21
Slide 22
22
Slide 23
23
Slide 24
24
Slide 25
25
Slide 26
26
Slide 27
27
Slide 28
28
Slide 29
29
Slide 30
30
Slide 31
31
Slide 32
32
Slide 33
33
Slide 34
34
Slide 35
35
Slide 36
36
Slide 37
37
Slide 38
38
Slide 39
39
Slide 40
40
Slide 41
41
Slide 42
42
Slide 43
43

About This Presentation

Experimental Psychology 7th Edition Myers Test Bank
Experimental Psychology 7th Edition Myers Test Bank
Experimental Psychology 7th Edition Myers Test Bank


Slide Content

Experimental Psychology 7th Edition Myers Test
Bank download
https://testbankfan.com/product/experimental-psychology-7th-
edition-myers-test-bank/
Find test banks or solution manuals at testbankfan.com today!

Here are some recommended products for you. Click the link to
download, or explore more at testbankfan.com
Social Psychology Canadian 7th Edition Myers Test Bank
https://testbankfan.com/product/social-psychology-canadian-7th-
edition-myers-test-bank/
Exploring Social Psychology 7th Edition Myers Test Bank
https://testbankfan.com/product/exploring-social-psychology-7th-
edition-myers-test-bank/
Exploring Social Psychology 7th Edition Myers Solutions
Manual
https://testbankfan.com/product/exploring-social-psychology-7th-
edition-myers-solutions-manual/
Engineering Economics Financial Decision Making for
Engineers Canadian 5th Edition Fraser Solutions Manual
https://testbankfan.com/product/engineering-economics-financial-
decision-making-for-engineers-canadian-5th-edition-fraser-solutions-
manual/

The Nurse The Math The Meds Drug Calculations Using
Dimensional Analysis 3rd Edition Mulholland Test Bank
https://testbankfan.com/product/the-nurse-the-math-the-meds-drug-
calculations-using-dimensional-analysis-3rd-edition-mulholland-test-
bank/
Financial Markets and Institutions Global 7th Edition
Mishkin Test Bank
https://testbankfan.com/product/financial-markets-and-institutions-
global-7th-edition-mishkin-test-bank/
Starting Out with Java Early Objects 6th Edition Gaddis
Solutions Manual
https://testbankfan.com/product/starting-out-with-java-early-
objects-6th-edition-gaddis-solutions-manual/
Anatomy Physiology and Disease An Interactive Journey for
Health Professions 2nd Edition Colbert Test Bank
https://testbankfan.com/product/anatomy-physiology-and-disease-an-
interactive-journey-for-health-professions-2nd-edition-colbert-test-
bank/
Project Management Achieving Competitive Advantage 4th
Edition Pinto Test Bank
https://testbankfan.com/product/project-management-achieving-
competitive-advantage-4th-edition-pinto-test-bank/

Intermediate Algebra Functions and Authentic Applications
5th Edition Jay Lehmann Solutions Manual
https://testbankfan.com/product/intermediate-algebra-functions-and-
authentic-applications-5th-edition-jay-lehmann-solutions-manual/

Chapter 8
199
Chapter 8

Solving Problems: Controlling Extraneous Variables

Chapter Overview

Extraneous variables threaten an experiment’s internal validity when they are
allowed to confound the experiment. In well-designed experiments, only the
independent variable changes systematically across treatment conditions. This chapter
examines four kinds of extraneous variables (physical, social, personality, and context)
and the procedures used to control them.

Physical variables are aspects of the testing conditions that need to be controlled.
Elimination, constancy of conditions, and balancing are three techniques that
researchers use to control physical variables. While elimination is the most effective
strategy since it removes the extraneous variable from the experiment, it is not always
feasible. In these cases, a researcher can either use constancy of conditions or
balancing to ensure that the extraneous variable does not affect the treatment
conditions differently.

Experiments are social situations and can be confounded by uncontrolled social
variables, including demand characteristics and experimenter bias. Single-blind
experiments and cover stories can control demand characteristics, and double-blind
experiments can control both demand characteristics and experimenter bias. Since
cover stories involve deception, researchers must only use them when absolutely
necessary and the participants should be debriefed.

Personality variables, characteristics of experimenters and volunteer subjects, can
affect subject behavior in an experiment. We control these variables by standardizing
our procedures and minimizing face-to-face contact with subjects. Volunteers are more
sociable and intelligent than nonvolunteers, and these differences might decrease the
external validity of experiments that mainly recruit college student subjects.

Context variables are extraneous variables created by the experimental setting
itself. Subject selection of experiments and experimenter selection of subjects threaten
both an experiment’s internal and external validity. Experimenters should be aware that
they can show practice and fatigue effects over the course of an entire experiment and
should take precautions to control for them.

Chapter 8
200
Chapter Outline

Physical Variables
Elimination and Constancy
Balancing
Social Variables
Demand Characteristics
Experimenter Bias
Personality Variables
Experimenters
Volunteer Subjects
Context Variables
When the Subjects Select the Experiment
When the Experimenter Selects the Subjects
Some Folklore about Subjects
Summary
Key Terms
Review and Study Questions
Critical Thinking Exercise
Online Resources



Key Terms

DSBalancing Experimenter bias
Constancy of conditions Personality variables
Context variable Physical variables
Cover story Placebo effect
Demand characteristics Rosenthal effect
Double-blind experiment Single-blind experiment
Elimination Social variables

Chapter 8
201
Teaching Suggestions

Cengage Online Workshop Exercises

http://www.wadsworth.com/psychology_d/templates/student_resources/workshops/res_
methd/controls/controls_01.html
Many of the workshops referred to in the last chapter are relevant to the topics of this
chapter as well. For example, this is a workshop on various issues of “Control” in
experiments. Students should learn to answer:
Why is control an important part of experimentation?
What are inclusion and exclusion criteria?
Define the term “double-blind” and explain its usefulness
How can we control a between-subjects design? A within-subjects design?
What are order effects? How can we control for them?

http://www.wadsworth.com/psychology_d/templates/student_resources/workshops/res_
methd/confounds/confounds_01.html
The workshop on “Confounds” should be covered again here as well, as it overlaps with
content of the current chapter. Have students work through it and then ask them the
following:
What good is internal validity in an experiment?
How can you tell if you have construct validity?
What are confounds and why are they bad?
What is differential mortality?
What problems are reduced when you make your study double-blind?

Additional Web Resources

A classic article on Demand Characteristics is “The Nature and Role of Demand
Characteristics in Scientific Inquiry,” by Ralph Rosnow (2002). Check your library’s full-
text databases for it. The journal is Prevention & Treatment, Vol 5(1), Oct, 2002. ArtID:
37.

http://www.psywww.com/intropsych/ch08_animals/clever_hans.html
http://www.comnet.ca/~pballan/C2P1.htm
Above are just two of many sites that describe Clever Hans, the mathematical horse. No
discussion of demand characteristics or experimenter bias is complete without mention
of Hans.

http://www.psy.gla.ac.uk/~steve/hawth.html
This page presents a nice description of many of the topics discussed in Chapter 8:
Rosenthal effect, Hawthorne effect, Placebo effects, etc.

Chapter 8
202
Classroom/Homework Exercises

Handout 8-1: Identifying and Fixing Extraneous Variables
There are several extraneous variables in the experiment described below. Identify all
the extraneous variables you see. For each one, explain what type it is (e.g., social,
personality), whether or not it is confounding, and how you could eliminate or minimize
the problem it creates.

Jared and Molly are conducting an experiment on how performance is
affected by the presence of other people. They ask their participants to
solve a series of difficult math problems in one of two conditions: alone or
in a large group. All the volunteers for the Alone condition are recruited
from an Introductory Psychology class, and those for the Group condition
are recruited from a Social Psychology class. Jared tests the individuals in
the Alone condition, and Molly tests the Group condition. The two rooms
they have reserved are appropriate for the treatment sizes; Jared’s is very
small and Molly’s is an auditorium. While they are testing some of their
participants, the lights in the rooms go out for a minute or so (this happens
occasionally to both Jared and Molly). They each grade half of the
problems from each condition; but when Molly grades them, she marks
any problem wrong if the participant failed to show his or her work,
whereas Jared only marks a problem wrong if the answer was incorrect.


Identifying Extraneous Variables
Students often assume that published research is perfect, and thus fail to examine
previous studies with a critical eye. For this exercise, ask students to bring to class
published articles that they find interesting and comprehensible. Divide the class into
small groups and have each group work on one or two of the papers. Ask them to
scrutinize the Method section in order to identify possible extraneous variables. Have
them specify how these variables might have affected the data and then ask them to
indicate how they might fix the problems if they were to replicate the study.

Chapter 8
203
Key to Review and Study Questions

1. What are physical variables in an experiment?

Physical variables are aspects of the testing conditions that need to be controlled.
These include the day of the week, time of day, the testing room, and potential
distractions like noise.

2. How is elimination used as a control procedure? Give two examples of variables
that could be controlled by elimination.

Elimination controls extraneous variables by removing them from an experiment. A
researcher could eliminate noise by testing subjects in a soundproof room and
visual distraction by closing window blinds.

3. What is constancy of conditions? Give two examples of variables that could be
controlled through constancy of conditions.

Constancy of conditions prevents confounding by holding extraneous variables
constant across treatment conditions. An experimenter could control the effect of
room color by testing all subjects in the same room. She could control the effect of
instructions by reading directions from a printed script.

4. What is balancing? Give two examples of variables that could be controlled by
balancing.

Balancing prevents confounding by distributing the effects of extraneous variables
equally across treatment conditions. We could control the effect of experimenter
personality by asking each experimenter to run half the subjects in each treatment
group. We could control the effect of time of day by running half of each treatment
group in the morning and the remaining half in the evening.

5. You are doing a study at a local school. Because of the way things are scheduled,
you can have one small testing room in the morning and another much larger
testing room in the afternoon. If you have two treatment conditions (A and B), how
can you assign subjects to the testing rooms so that the type of room will not lead
to confounding in your experiment?

Room size is a potentially confounding physical variable. Since you are required to
use two rooms, the best control procedure is balancing. After you randomly assign
subjects to condition A or B, you could randomly assign half of each treatment
group to the small room and half to the large room.

Chapter 8
204
6. What are demand characteristics?

Demand characteristics are aspects of the experimental situation that demand or
elicit specific responses that subjects believe are expected of them in the
experiment. For example, Orne and Scheibe’s (1964) “sensory deprivation”
experiment employed cues like an “Emergency Tray” and white medical coats to
manipulate expectations of sensory distortion.

How do they affect our data?

Since demand characteristics can consciously or unconsciously alter subject
behavior, they can distort data and confound an experiment.

How can they be controlled?

Researchers can control demand characteristics using single-blind experiments
and cover stories. In a single-blind experiment, subjects do not know which
treatment they are receiving. A cover story is an alternative procedure where a
researcher provides a plausible but false explanation of the experimental
procedures to disguise the research hypothesis.

7. A researcher says, “I want my experiment to be a success. I’m sure my hypothesis
is correct, so I’ll just give my subjects a couple of hints here and there. You know,
maybe a wink now and then if they give a good answer. That way I’ll really be able
to show that my independent variable had an effect.”

a. How would you convince her that her plan is faulty?

I would explain that providing different demand characteristics for each
treatment condition constitutes experimenter bias that would confound the
experiment. She could not separate the effects of her cues from the changes
produced by the independent variable and therefore could not draw causal
conclusions.

b. What is a double-blind experiment? Would you recommend that she use it?
Why or why not?

In a double-blind experiment, neither the subjects nor the experimenter know
the treatment the subjects are receiving. Given the researcher’s eagerness to
confirm her experimental hypothesis, a double-blind experiment is necessary
to keep her honest by preventing her from selectively providing hints to
subjects in different conditions. If she doesn’t know their experimental
condition, she can’t systematically influence them through demand
characteristics.

Chapter 8
205
8. Dr. L. is planning a large-scale learning experiment. He would like to have 100 rats
in one treatment group and another 100 in the other group. Because he needs so
many rats, he says, “Well, I can’t test all these animals by myself. I’ll ask Dr. P. to
help me. He can run the animals in the one group while I test the animals in the
other group.”

a. Knowing what you know about confounding, is Dr. L.’s solution a good
one? What can happen if one experimenter tests all the subjects in one group
while another tests all the subjects in another group?

Dr. L.’s solution could confound the experiment with experimenter bias since
the two researchers may have different expectations about the treatment
groups’ performance and may not handle the animals in the same manner.

b. Given what you know about balancing procedures, work out a better plan for
Dr. L.

The two researchers should be randomly assigned to run 50 rats from each
treatment group to balance the effects of experimenter bias across both
conditions.

9. When should a cover story be used?

A cover story should be used when there is a risk that subjects will guess the
experimental hypothesis and jeopardize an experiment’s internal validity.

When shouldn’t one be used?

Cover stories should not be used when they are unnecessary or when they
preclude informed consent by misrepresenting an experiment’s potential risks and
benefits.

Discuss the ethical problem raised by the use of cover stories.

Since cover stories are a form of deception, they should only be used when
needed to protect internal validity. Experimenters should fully debrief subjects after
their participation in the study.

10. Why is it important that an experimenter behave in the same way toward all
subjects in the experiment?

Rosenthal’s research documented the risk of experimenter bias. Failure of an
experimenter to behave the same way toward all subjects could confound an
experiment and prevent drawing causal conclusions.

Chapter 8
206
What precautions can be taken to ensure that he or she does this?

A double-blind experiment controls for experimenter bias since neither the subjects
nor the experimenter know the treatment the subjects are receiving.

11. In what ways are volunteer subjects different from nonvolunteers?

Volunteer subjects are more sociable and score higher in social desirability than
nonvolunteers. They hold more liberal social and political attitudes, tend to be less
authoritarian, and score higher on intelligence tests than nonvolunteers.

What difference does it make?

These differences could limit the external validity of social psychological and
cognitive studies that may be affected by these subject variables.

12. Find out the names of several experiments that are being conducted in your
department this term. Evaluate each name in terms of its potential to bias the
sample.

The answers will depend on study availability and advertising (class
announcements, e-mail, newspaper ads, sign-up boards, and web sign-up).

13. Think of two things an experimenter could do to safeguard against fatigue effects
during the course of the experiment.

Experimenters who run long or numerous experimental sessions risk fatigue.
Precautions against fatigue effects include short experimental sessions, breaks
between sessions, use of multiple experimenters distributed equally across
treatment conditions, and minimizing face-to-face contact with subjects.

Chapter 8
207
Test Questions

Multiple Choice


1. (F) Physical Variables
____ are aspects of the testing conditions that need to be controlled.
a. Context variables
b. Demand characteristics
* c. Physical variables
d. Social variables


2. (F) Physical Variables
Which of these could be a physical variable in an experiment?
a. level of illumination
b. temperature
c. time of day
* d. all of these


3. (A) Physical Variables
When Heather ran all the subjects in condition A on Thursday and those in
condition B on Friday, she confounded her experiment with a ____ variable.
a. context
b. personality
* c. physical
d. social


4. (A) Physical Variables
Tim prevented noise from distracting his subjects by testing them in a
soundproof room. This illustrates the control technique called
a. balancing.
b. constancy of conditions.
* c. elimination.
d. isolation.


5. (F) Physical Variables
Experimenters remove potentially confounding extraneous variables when
they employ
a. balancing.
b. constancy of conditions.
c. counterbalancing.
* d. elimination.

Chapter 8
208
6. (C) Physical Variables
Sometimes physical variables like ____ cannot be controlled through
elimination.
a. a blinking fluorescent light
b. noise from a custodian’s vacuum
c. seeing classmates walk by a window
* d. the weather


7. (F) Physical Variables
In ____, an experimenter controls physical variables by keeping all aspects of
treatment conditions as nearly similar as possible.
a. balancing
* b. constancy of conditions
c. elimination
d. isolation


8. (C) Physical Variables
Which of these should be controlled using constancy of conditions instead of
elimination?
a. a poster for a controversial speaker
* b. bright room lighting
c. interruptions by students opening the door
d. visual distraction by classmates outside the room


9. (A) Physical Variables
Michele ran all treatment conditions during the evening to control for the effect
of time of day. Which control technique did she use?
a. balancing
* b. constancy of conditions
c. elimination
d. isolation


10. (A) Physical Variables
Lindsay videotaped instructions for subjects to ensure that all subjects in each
condition receive the same information. This illustrates the control procedure
of
a. balancing.
* b. constancy of conditions.
c. counterbalancing.
d. elimination.

Chapter 8
209
11. (C) Physical Variables
Sometimes we cannot remove physical variables and it is impractical to hold
them steady. In these cases, we can control them using
* a. balancing.
b. constancy of conditions.
c. elimination.
d. isolation.


12. (F) Physical Variables
Balancing is a control procedure that
* a. distributes the effect of physical variables equally across the treatment
conditions.
b. distributes the effect of the independent variable equally across all of the
treatment conditions.
c. ensures that subjects in all conditions experience nearly identical physical
variables.
d. removes potentially confounding physical variables from the testing
situation.


13. (A) Physical Variables
Although James wanted to run all the subjects in his experiment by himself,
he realized that he couldn’t complete the experiment in time without a second
experimenter. To control for experimenter personality, he ran half the subjects
in each condition and his roommate ran the other half. This strategy is called
* a. balancing.
b. constancy of conditions.
c. elimination.
d. isolation.


14. (C) Physical Variables
When an extraneous variable systematically changes across treatments,
a. the extraneous variable has the same value in the control and
experimental conditions.
* b. the extraneous variable has one value in the control condition and a
different value in the experimental condition.
c. the independent variable has no effect on the dependent variable.
d. this presents a lower risk of confounding than when it changes randomly.

Chapter 8
210
15. (C) Physical Variables
By randomly assigning subjects to treatment conditions, many extraneous
variables are automatically ____ across conditions.
* a. balanced
b. eliminated
c. isolated
d. kept constant


16. (A) Physical Variables
Chase is designing an experiment that requires intense concentration and is
concerned about confounding by outside noise. If he can use any of the
control techniques discussed in this chapter, his first choice should be
a. balancing.
b. constancy of conditions.
* c. elimination.
d. isolation.


17. (F) Social Variables
Which of these are social variables?
a. demand characteristics
b. experimenter biases
c. response sets
* d. demand characteristics and experimenter bias


18. (F) Social Variables
The demand characteristics of an experiment may result in a subject
a. following his/her own interpretation of the experimenter’s directions.
b. trying to confirm the experimental hypothesis.
c. trying to guess the experimental hypothesis.
* d. all of these


19. (A) Social Variables
Anna participates in a social psychological experiment in which she observes
pairs of lights that are briefly turned on and off in a completely darkened
room. Although the distance between each pair of lights in the Hex paradigm
is always identical, the experimenter asks, “Is the first pair of lights farther
apart or closer together than the second pair?” This question, which implies
that Anna should perceive different spacing, illustrates the concept of a
* a. demand characteristic.
b. physical variable.
c. placebo effect.
d. Rosenthal effect.

Chapter 8
211
20. (F) Social Variables
Experimenters generally want subjects to be as naïve as possible concerning
the experimental hypothesis to reduce confounding by
a. context variables.
* b. demand characteristics.
c. experimenter bias.
d. response sets.


21. (C) Social Variables
In Orne and Scheibe’s (1964) sensory deprivation experiment, the
“Emergency Tray” and alarm button in the experimental condition were
* a. demand characteristics.
b. extraneous variables.
c. latent cues.
d. placebos.


22. (F) Social Variables
In single-blind experiments,
a. experimenters are unaware of the treatments given to subjects.
b. experimenters encourage subjects to guess the experimental hypothesis.
* c. subjects do not know which treatment they are receiving.
d. subjects do not receive feedback on their performance.


23. (F) Social Variables
Single-blind experiments only control for
a. context variables.
* b. demand characteristics.
c. experimenter bias.
d. response set.


24. (A) Social Variables
Russ suffers from social anxiety and participated in a 6-month study of a drug
developed to treat this disorder. While the physician who provided his
medication knew that Russ was in the experimental group, he did not disclose
this information to Russ until the study was completed. Russ participated in
a(n)
a. double-blind experiment.
b. ex post facto study.
c. quasi-experiment.
* d. single-blind experiment.

Chapter 8
212
25. (C) Social Variables
Placebo effects in drug trials are due to
* a. demand characteristics.
b. experimenter bias.
c. maturation threat.
d. response set.


26. (F) Social Variables
Which of these techniques to control demand characteristics involves
deception?
* a. cover story
b. double-blind experiment
c. quasi-experiment
d. single-blind experiment


27. (C) Social Variables
Hannover and Kuhnan (2002) informed their subjects were that they would be
participating in a study of eye-witness identification and that they would be
part of a “police line-up.” This constituted a ____ to disguise the experimental
hypothesis.
* a. cover story
b. double-blind experiment
c. quasi-experiment
d. single-blind experiment


28. (C) Social Variables
Researchers should not routinely employ cover stories because they
a. are a departure from fully-informed consent.
b. can confound a study with demand characteristics.
c. involve deception.
* d. are a departure from fully-informed consent and involve deception.


29. (F) Social Variables
____ is a form of confounding due to an experimenter providing implicit or
explicit cues to subjects to respond in a particular way.
* a. Experimenter bias
b. History threat
c. Response set
d. Response style

Chapter 8
213
30. (A) Social Variables
Tammy’s experiment compared the effectiveness of videotape and textbook
presentation of a history lesson. Unexpectedly, her demeanor changed with
each treatment condition. She appeared worried during the videotape
condition because the audiovisual equipment periodically broke down. In
contrast, she seemed relaxed in the textbook condition during which subjects
read from a book. Which problem does this illustrate?
a. confounding by a context variable
* b. experimenter bias
c. history threat
d. selection threat


31. (A) Social Variables
Graduate students who were told their rats were either “maze-bright” or
“stupid” observed dramatic differences in maze performance. The “maze-
bright” rats quickly learned to run the maze while the “stupid” rats did poorly.
What do these results illustrate?
a. experimenter bias
b. selection threat
c. the Rosenthal effect
* d. experimenter bias and the Rosenthal effect


32. (F) Social Variables
In animal studies, experimenters should not handle animals in treatment
conditions differently than those in control conditions since this would be a
form of
a. demand characteristic.
* b. experimenter bias.
c. history threat.
d. the Rosenthal effect.


33. (A) Social Variables
A swimming instructor, who was told his athletes had outstanding motor
coordination and the potential to become excellent swimmers, coached them
so well that they became excellent swimmers even though their motor skills
were really about average. These results illustrate
a. experimenter bias.
b. selection threat.
c. the placebo effect.
* d. the Rosenthal effect.

Random documents with unrelated
content Scribd suggests to you:

IV.
Görgei táborában az utóbbi napokban többen fordultak meg a
képviselőházi pártok és a magyar miniszterium emberei közül, a kik
mind azzal a hírrel tértek vissza, hogy a hadsereg általában igen
rosszúl van hangolva a nemharczos hazafi osztályok iránt.
Most nincs itt az ideje annak okairól beszélnem.
Ennek az eredménye bizonyos nyomasztó bizalmatlanság,
kétkedés, őszinteség-hiány volt mind a két részről, a mi gonosz
álomnyomásként nehezedett a kedélyekre. Görgei volt az a pont, a
hol a félelem és a bizalom egymással érintkezének.
Az előbbeni napokban különös összejövetelei voltak a rejtélyes
emberrel nehány politikai nevezetes emberünknek.
Akármi eshetőséget kérdeztek tőle, mindenre azt felelte, hogy az
«természetes,» ez «úgy fog lenni»; semmit sem tudhattak ki tőle.
Végre Szemere elküldte hozzá Sz… gh képviselőt, hogy tanulja ki
a vezér akaratát s szükség esetén beszéljen jól a lelkére; azonban el
ne árulja, hogy őt a miniszterelnök küldé, mert akkor tartózkodó
lesz.
Sz… gh egyike a legnemesebb lelkű, őszinte embereknek, ki
tettetni egyáltalában nem tud, ki ennél fogva azon kezdte a beszédet
a vezérrel, hogy őt Szemere küldé s elmondott aztán mindent
őszintén, nyiltan, a mire választ akart nyerni.
És ez volt a legsikeresebb mód. A kinek a kabbalisztikus
válaszaiból az alattomos fürkészőnek lehetetlen volt eligazodni, az a
becsületes őszinteséggel, és szigorúan kérdező hazafi előtt nyílt,
őszinte lett, s elmondott neki mindent, mit ez tudni akart.
Másnap megérkezik hozzá Szemere: fölkeresi őt; a vezér a mint
meglátja, azon kezdi, hogy «tegnap beszéltem Sz… ghgal».
– Melyik Sz… ghgal? kérdi nagy csodálkozást tettetve a miniszter.

– A képviselővel.
– Úgy? Igen. Ismerem. Derék ember. – Mit akart itt?
Erre Görgei végig nézett hideg, fagyos tekintetével rajta – s azzal
elfordult és egy szót sem szólt hozzá többet.
Szemere tehát méltán, és egész ártatlan, semmit sem sejtéssel
állíthatá, hogy ez olyan eszeveszett ember, a kivel már beszélni sem
lehet.
Növelte a keserűséget az, hogy nehány kormánybiztos
teledicsekedte vele a környéket, hogy meg van bízva a kormánytól
Görgeit elfogni. Az absurdumoknak mindig legtöbb hivője akad.
Annyi bizonyos, hogy a kardnélkül járó emberre nagyon kevés
becsüléssel néztek a táborban, a melybe utolsó reménységünket
vetettük.
Augusztus 10-én találkozott Nyáry Görgeivel. Miért nem egy
héttel előbb? Talán minden egészen más fordulatot veende akkor.
Görgei el volt keserítve s a mi legjobban hatott ellenszenveire: ez
kormányférfiaink őszintétlensége volt. Ezért lett nagy hatással rá egy
olyan férfival találkozása, ki, mint ismerjük, egész a kíméletlenségig
őszinte; ki életét nem félti, vagyon után nem vágyik, hatalomra nem
féltékeny, dicsőségre nem hiú, és a mellett minden ízében becsületes
hazafi, s a mi fődolog, neki semmi tekintetben nem vetélytársa, vagy
előljárója.
– Legyen ön őszinte irántam, mondá Nyári és mondja meg
nyíltan, van-e még reménye valamit kivihetni?
A vezér komolyan helyt állt a kérdezőnek és válaszolt:
– Abból, a mit önnek mondani fogok, látni fogja, hogy őszintén
beszélek. Reményem van, de az nem a magyar respublika fölállítása,
nem is egy európai háború, hanem egy «becsületes békekötés».
Harczolok, de nem a győzelemért többé, hanem a békességért. A
nyomor az országban iszonyatos; a katonaság el van csigázva: ez így

sokáig nem tarthat; mikor az oroszok a váczi-csata után
parlamentairt küldtek hozzám, mindenki azt kérdezte: tán békét
ajánlanak?
– Szegeden is ez a hír járt; – és mit ajánlottak?
– Semmiségeket. Határozatlan alkudozásokba akartak velem
elegyedni, s e végett 48 órai fegyverszünetet engedtek; de mire én
azt feleltem, hogy fegyverszünetet se nem kérek, se nem adok. Itt
egyszerre azt a hírt kezdte valaki terjeszteni, hogy a tiszteknek az
orosz seregbe való átállhatás volna megajánlva, rangjok megtartása
mellett. E hír kútfeje előttem ismeretlen, én siettem azt megczáfolni,
mert az nem igaz, nem lehet és nem is fogadná el derék ember.
– S miért utasította ön vissza a fegyverszünetet?
– Mert azalatt idejük lett volna seregeiket körülem összevonni, s
úgy hiszem, az alkudozás is csak e czélból volt megajánlva.
– S mi volna tehát az annyit emlegetett orosz sympathia?
– Az, mit jó katona érez jó katona iránt. A huszárok és kozákok
az előőrsökön egymást kulacsból itatják, a tisztek fraternizálnak, a
foglyok barátságot kötnek; hanem ebből senki se következtesse azt,
hogy az orosz minisztertanács a mi kedvünkért európai háborút
idézzen elő.
– Önnek mindenesetre addig kellene lépéseket tenni, a míg
tekintélyes hadserege van, háborút is csinálhatni.
– Azt én nem tehetem. Kormány én nem vagyok. A mostani
kormánynyal pedig ezek nem akarnak beszélni; kénytelen voltam a
magam részéről azt válaszolni, hogy én jelenleg még csak a kormány
által kinevezett fővezér sem vagyok, csupán többség által választott
hadparancsnok.
(Mint tudjuk: Szegeden az országgyülés többsége nevezte ki
Görgeit az összes magyar hadak fővezérének.)

– S miből tudja ön azt, hogy a mostani kormánynyal nem
akarnak beszélni?
– Meg volt próbálva. – Mikor ezelőtt nehány nappal Szemerével
beszéltem, azt mondá, hogy a forradalom ügyét csak a diktátori
hatalom mentheti meg. Szükség azonban, hogy két diktátor legyen:
egy katonai és egy polgári. Ez utóbbi természetesen ő. Azt feleltem
neki, hogy én két diktátort egyszerre nem tudok képzelni. A
diktátura eszméje kizárja az osztakozást. Polgári diktátort pedig épen
nem ismerek.
– S ha ön maga lenne az, mit fogna tenni?
– Azt nem igérem, hogy fényes győzelmeket fogok aratni, hanem
azt igen, hogy ha az összes magyar seregeket egyesithetem, azokkal
oly tekintélyes pozicziót foglalhatok el, a hol a világ két első
hatalmasságának sem váland szégyenére, velem alkuba bocsátkozni.
– És ha még sem akarnák azt tenni?
– Akkor megverekszem velük. Tud még az én katonám verekedni,
kivált ha a téli ellenséget látja majd maga előtt. Ha nem győzök is,
de rendben visszavonulok, újra álláspontot foglalok, mindaddig, a
míg békére nem hajolnak. Azt már csak láthatják, hogy el nem
tudnak fogni.
– Ha ez a szándéka önnek, miért nem siet a déli seregekkel
egyesülni?
– Rá érünk. Az orosz nem fog bennünket üldözni többé.
Ez igen nevezetes mondás; jó lesz, rajta hosszan gondolkozni,
egy kicsit a térképet is kézbevenni. Görgei Szalontán volt mintegy 25
ezer emberrel; Dembinszky Temesvár alatt 40 ezerrel; vele szemközt
Haynau nem sokkal többel. Váradon volt Paskevics Görgeitől három
katonai napi járatra; hogy mi történhetett volna akkor, ha
Dembinszky az ellenséges Temesvár helyett Arad felé jő, s ott a
három sereg találkozik, míg a negyedik (az orosz) három
állomásnyira elmarad tőlük?

Azonban ez illuzióját a vezérnek hamar lerontá Nyáry.
– Ámde a déli sereg ezalatt folyvást távozik és pusztul.
– Az én intézkedéseim szerint közelednie kellene. Egyébiránt, ha
én sietek, ismét nem érünk czélt. Mihelyt egy kis lélekzethez jövünk,
megint elbizottak fogunk lenni. A mi uraink nincsenek még eléggé
megijedve.
– Az ön megérkezte határozó lenne. Miért időzött annyit
Tokajnál? miért nem jött mindjárt Tisza-Fürednél keresztűl?
– Azért kerültem Tokaj felé, hogy Kazinczy hadtestét vonjam
magamhoz. A mint az országgyülés fővezérnek kinevezett, rögtön
intézkedtem, hogy a szélylyelhányt hadseregek, a mik együtt 110
ezer főre mennének még, siessenek velem csatlakozni, és még eddig
egyetlen egy dandár sem jutott el hozzám; úgy látszik, mintha
másfelől valaki az én parancsaimmal épen ellenkezőket osztogatna.
Kazinczyra két napig vártam, ő tizenötezer emberrel elmaradt, s én
vesztettem két napot; Dembinszky pedig 40 ezer emberrel oly irányt
vett, melyből azt látom, hogy inkább tőlem siet, mint felém.
V.
Estebédnél együtt találtam Görgeit egész táborkarával.
Sebesült fején keresztül fehér pontos kék selyem kendő volt
kötve. Voltak, a kik később ezt is árulási jelenségül számíták be neki,
mert e kendő a pétervári udvar szineit viselte.
Ott ült az asztal egyik szegletén, a hol épen hely jutott számára,
környezete demokrát rangtalanságban ülte az asztalt körül.
Ott volt Piller, kit még Komáromból ismertem, mint Bakonyi
segédét, most alig ismertem rá, övig érő fekete szakállától; ott ült

Leiningen, szép szőke, komoly ifjúdad arcz. Izmos, életerős
termetéből még félszázados élet reménye igérkezék.
Görgei maga mellé ültetett, s tréfálva kérdezé, hogy mitől ijedtek
meg az uraságok olyan igen Aradon?
– Úgy gondolom, hogy vagy az osztrák, vagy az orosz seregek
közeledésétől.
– Ha az oroszok volnának közel, régen elfogták volna őket, az
orosz ravasz.
– Megbocsát ön, ha kiváncsiságom indiskrétté tesz. Azt hallottam,
hogy ön a zsolczai csata után egy pár pisztolyt kapott emlékül,
melyek egyikére az volna felírva: «Görgei Arthurnak, midőn
körülfogott seregeit csodás vitézséggel megmenté, emlékül, halálos
ellensége, Paskievics.»
– A tárgy igaz; hanem már látszik, hogy sok poéta kezén ment
keresztül. Pisztolyokat kaptam e napon, de semmi verseket hozzá;
nem is Paskievics herczegtől.
S ezzel inte egyik segédének, hogy mutassa elő a hozott
fegyvereket.
Három pisztoly volt, antikszerű ezüst veretes agygyal, egyik
drótcső, franczia mű, a másik kettő Lazzarino.
– Azért, ha a csatában találkozunk, saját pisztolyainkkal is
megöljük egymást, – szólt Görgei, ismét félretétetve a halálos
ajándékot.
– Mennyi lehet a seregek létszáma, – kérdezém, – mik most
közvetlen az ön vezénylete alatt vannak?
– Nagyon megfogyott, – válaszolt erre elkomorultan Görgei. –
Csaták és szökések igen leapaszták.
– Szöknek is az ön táborából? – Kérdém elbámulva.

E csudálkozásomra Leiningen közbeszólt.
– Mit gondol ön, mennyi maradozott el tőlünk, mióta Komáromot
elhagytuk?
Nagyot akartam mondani: «ezer?»
– Nyolczezer.
– Hallatlan! mi növelte ennyire e számot?
– Sanyarúság, éhség, elkényszeredés.
Egy ezredes vágott itt közbe:
– Hallgasson ön meg egy esetet: – Miskolczon innen egy
krumpliföldben két közvitézt látok meglapulva, mindkettő az előttünk
menő hadtesttől maradt el. Ismertem a zászlóaljukat: derék
verekedők voltak. – Egyik feküdt a földön, a másik guggolt és
foghegyen rágta – a nyersburgonyát, mit akkor tépett fel a földből.
Én rájuk kiálték, hogy csatlakozzanak a sereghez. A melyik feküdt,
annak nagy okai voltak, parancsomra nem ügyelni, a másik vad,
elkényszeredett tekintettel néze fel rám s nyöszörögve mondá:
«hagyjon itt, ezredes úr, úgy sem messze mehetnék már.» – Én nem
hajtottam kértére, hanem újból ráriadtam, hogy költse fel a másikat
is, és álljon a sorba! – «Költhetem már ezt: – válaszolt erre keserüen
a honvéd, – egy órája, hogy meghalt éhen, én is mindjárt mellé
fekszem.» Leszálltam hozzá. A földön fekvő már hulla volt, az élőnek
odaadtam megmaradt profuntom darabját, s lovagoltam odább. –
Ilyen ellenség is van ám a csatában.
– Valót beszél. – Mondá rá a vezér.
Nehány percz mulva egy szalontai gazda jött a vezérhez,
panaszkodva, hogy a katonák elhordták a kerítését tüzelőnek.
– «Elhordták», – kérdé a vezér keserű iróniával; – ez nagy
disciplina volt tőlük; másutt ott gyujtották meg, a hol találták s úgy
feküdtek mellé. Ne haragudjék érte, jámbor hazafi, három nap óta

veri már őket az eső, s még «ebben az esztendőben» nem háltak
fedél alatt.
A panaszttevő elkotródott. Fogalma sincs arról békés tűzhelye
mellett ülő embernek, hogy a nyomor nem tanult loyalis lenni.
Vacsora után egy fiatal művész, kit Görgei nagyon szeretett, s
mindig magával hordott, vette elő nyirettyűjét, s hatalmas varázs
hangokon húzta el az akkor legkedveltebb népdalokat: «Talpra
magyar!» «Ég a kunyhó, ropog a nád», – azután még azt, melynek
az a refrainje, hogy «Éljen a magyar». Olyan szépen húzta, hogy
nekem a szivem facsarodott el a gondolatnál, hogy talán egy hónap
mulva már a dalokat majd nem lesz szabad énekelni; keményszivű
urak megbüntetik érte még azt is, a ki dallamaikat az utczán
fütyörészi.
– Hiszi-e ön? – szólt e mélázásom közben Görgei, – hogy ez a
gyerek valaha európai hírű művész fog lenni?
Olyan kedvem volt akkor, hogy semmit sem hittem.
Pedig ebben igaza volt Görgeinek, mert az a nyirettyüs fiú abban
a piros bársony bluzban Reményi Ede volt.
Az orvos jónak látta figyelmeztetni Görgeit, hogy ideje volna
sebét beköttetni.
Mintha most is látnám azt a hosszú mély sebet. Valahányszor
kisértetbe jövök, hogy a kárhoztatás kövét felemeljem az egykori
fővezér feje ellen, mintha mindannyiszor e sebet látnám, e meg-
megnyiló, vércseppekben felelő sebet, és a vezér fájdalomtalan,
csukott ajkát mellé, és mintha előttem állana az a kemény tekintetű
szempár most is és mondaná: «látod, neked ez jobban fáj, a ki
nézed, mint nekem, a ki érzem».
Orvosa Orzsovenszky, egy magas barna fiatal férfi, nagy gonddal
ápolá a sebet, mely még akkor tört csontokat is vetett ki, s azt
mondta nekünk, hogy az a sebe Görgeinek még nem szűnt meg
halálos lenni.

Be jól járt volna vele!
VI.
Másnap délben indult tova Görgei hadteste. Az eső folytonosan
szakadt, a ki az ottani utakat ismeri, képzelheti, mivé lettek azok,
három napi esőzés után?
A városból pusztult a nép jobbra-balra a szerteeső falvakba. Az
nap már semmi, de semmi élelmi szert sem lehete kapni, még
kenyeret sem; a lakosok elrejték azt, hogy a nyomban levő orosz
seregnek legyen mit előadni, nehogy a várost boszúból elpusztítsák.
Egy muszka hadi-fogolylyal találkozám, kit egy «hadi költő»
barátom vezetgetett karon fogva. A fogoly valami herczeg fia volt
(van az oroszoknál elég) s jól beszélt francziául, értett németűl is.
Csak mosolygott, midőn a hadipacsirta szokott enthuziasmusával
hegyestűl-völgyestűl odaajánlotta Muszkaországnak Magyarországot
és a forradalmi seregeket.
– Nekünk ti nem kelletek, – felelt nagy őszinteséggel, – nem kell
országotok; ha ti még most sem tudjátok, hogy miért jöttünk ide? az
rátok nézve szomorú dolog.
Poéta barátom odasúgta fülembe: hogy ne igen hallgassunk a
fiatal emberre, a ki külömben jó fiú, – de hiszen arról ő muszkalétére
nem tehet, hogy a politikából egy szót sem ért.
A hadtest tova vonult Arad felé. Az egész magyar seregben ez
volt a legszebb hadtest, a III-ik és a VII-dik. Semmi sem mutatta
rajta az ellenség elől futó sereget. Rendben, tömegben vonult elől a
huszárság; utána hét ágyú, a nyolczadik vetágyú, azután a
gyalogság, oldalt egy-egy markotányosnő kétkerekű talyigájával,
utána ismét egy lovas üteg, a tüzérek ötével sorban fennültek az
ágyúszekéren, a kanócz kézben volt; jöttek a vörös sipkások,
megfogyott, de mindig hős csapat; utánuk ismét ágyúk, az ágyúk

után huszárok fehér csákókkal; ismét daczosképű, robogó gyalogság,
a manszwörthi viadorok, a hatvanharmadik zászlóalj; leghátul a
legjobb lovasütegek, és a Hunyady-huszárok kerek, vörös szalagos
és tollas kalapokkal; azt beszélték róluk, hogy ezeknek van legtöbb
szenvedélyük a kozák lándsákkal vitába keveredni. Fedezetnek voltak
hagyva.
Követte a sereg vonulását, oldalt és utána a minden rendű
menekvők és maradozók szomorú csapata, rendetlen tömegben
lepve el erdőket, mezőket, s bujkálva szerte a kukoriczaföldeken.
A dinnye akkor ért; a rendetlen, kiéhezett zagyva csoportok neki
estek az egészségtelen tápláléknak, a környék, melyen átvonultunk,
úgy tűnt elő a felszeldelt és elszórt dinnyéktől, mint valami csatatér,
a hol iszonyú sok lekaszabolt emberfő van elszórva.
Másnap érkezett meg a sereg Aradra.
Egy és ugyanazon szálláson voltam Nyáryval Aradon, melyben
Csányi és Görgei voltak. Csányi szobája Nyáryéra nyílt, Görgei az
emeleten lakott.
Semmi hang, semmi szó el nem kerülheté figyelmemet, a mi az
utolsó napok alatt, e szobákban mondatott; most is oly rettenetesen
jelen van előttem minden alakja e soha ki nem törülhető emléknek,
mintha az multtá lenni soha nem bírna.
Az általános hit, melyben katona és nem katona megállapodott,
ez volt: visszavonulni a Dunántúlra s Komárom előtt foglalni újra
állást. Klapka diadala már ekkor tudva volt; a hid még a mienk volt,
melyen Kmetty átjött a Dunán, külömben is volt a sereggel egy
teljesen felszerelt hídkészlet. Egyébre nem gondolt senki.
Még azon este, hogy Aradra érkezénk, jött Görgeinek egy futárja
Debreczenből, az orosz fővezértől. Beszélte, mily kitüntetéssel
fogadták az oroszok eleinte, a vele volt huszárokat aranyakkal,
rubelekkel ajándékozák meg, sőt maga Rüdiger tábornok kisérte el
az előőrsökig, s ez így ment – egész a fővezér, Paskievics

hadiszállásáig, ott azonban már igen hidegen bántak vele és semmi
jóval sem bíztatták. Pöltenberg tábornok, ki szintén parlamentaireűl
küldetett, még nem érkezett vissza.
11-én reggel a magyar kormány férfiai egy okiratot
szerkesztettek Csányi szobájában, mely felszólitás volt a
kormányzóhoz, hogy a hatalmat tegye le Görgei kezébe.
Az okiratot aláírta legelől Csányi, s egy óranegyed mulva Aulich.
A többi minisztereket is hivatták.
Megjelent nemsokára Vukovics s szintén aláírta. Valamivel
későbben jött Szemere.
Csak az ő arczán nem látszott meg az a gondolat, a mitől
bennem majd szétszakadt a szív.
Eléje adták az iratot: «mi ez?» kérdezé.
– Olvasd és írd alá. – Szólt hozzá Csányi.
A miniszterelnök olvasá és mosolygott; de oly keserűen és
fagyosan.
– Nincs rá szükség, hogy aláírjam, hárman vagytok már alatta, az
okirat érvényes, elküldhetitek.
És nem írta alá.
A felszólítási oklevelet azután összehajtogatták, lepecsételték s
beküldték a várba.
A beszélgetés közömbös tárgyakra tért át. Hideg vérrel
mondogatta minden ember, hogy holnap talán sokkal kevesebben
leszünk, hogy most már igazán szemközt áll mindenki a halállal. Még
ekkor a «halál» neve alatt mindenki a csatát értette.
Csányi sajnálkozott azon, hogy az utóbbi napok eseményeiről
nem vitt naplót.

– Tehát az előbbiekről vittél? – kérdezé Szemere.
– Még pedig kommentárokkal! – viszonzá Csányi, szúró-
tekintettel Szemerére, kivel sok ellenkezése volt.
– Én magam nem írtam naplót; – szólt Szemere; – az
eseményekre azért tisztán emlékezem, igen jó emlékezőtehetségem
van.
Azzal vette kalapját: Isten hozzádot mondott a társaságnak s
indult kifelé.
Én az ajtó mellett álltam; mikor mellettem elhaladt, odafordult
hozzám s elég fennhangon ezt mondá:
«Bizony elvesztette Görgei Magyarországot.»
Most is előttem áll a mosolygó arcz, mely e szavak után egy
percz mulva eltűnt előlem; maig is emlékezem e keserű mosolyra,
egy férfi mosolyára, ki azon perczben hazát, vagyont, családot,
jövendőt elveszített, kinek még csak útlevele sem volt, hogy
meneküljön, sem félretett pénze, hogy másutt megéljen, sem
családja jelen, hogy attól búcsút vegyen, csak mérhetetlen
büszkesége: nem sírni akkor, midőn «ennyit» elveszített.
VII.
A következő nap egy perczre sem találkoztam Görgeivel; csak
annyit hallottam, hogy Csányival együtt a várban vannak, a
kormányzóval értekezni.
Délben Dániel képviselőnél voltunk ebéden Nyáryval és Kiss
Ernővel, midőn Új-Arad felől erős ágyúzás kezdett hallatszani; arra
átmentünk mind a Maroson, s még láttuk a csata végét, mely Nagy
Sándor hadteste és a császári hadseregek között kifejlődött. Egyes
kiáltások az ellentáborból, mint «vivát Jellasich» áthatottak hozzánk,
hogy az ágyúzás megszűnt.

Estefelé a másik két hadtest is megkezdte átvonulását a
Maroson; honvédtisztek, asztalraterített térképről értekeztek a
holnap reggeli csataterv felől, mely Haynau seregét Görgei és
Dembinszky seregei által két tűz közé szorítandja.
Késő este jött vissza Csányi Kossuthtól. Tizenegy óra volt. Azért
tudom ilyen pontosan az órát, mert életemnek ez volt
legrettentesebb forduló pontja.
Mondá, hogy a kormányzó mindennemű hatalmát letette Görgei
kezébe, s a fővezér, ki most már diktátor, azonnal rendelkezéseket
tőn, hogy csapatai induljanak Dembinszky seregével egyesülni, a mi
kezdete lesz egy talán oly hosszú csatának, a milyen volt a Hort és
Iszaszeg közötti. Tehát holnap kezdődik a végső eldöntő harcz.
A végső eldöntő harcz!
Ez volt az első megnyugtató eszme, a min lelkem két hónapi
hánykodás után megnyugodott.
Tehát holnap kezdődni fog.
Mindenki lefeküdt a háznál, a gyertyákat eloltogatták, én a földön
feküdtem leteritett gubámon s hallgattam az ablakunk alatt
szakadatlanúl folyó robajt; a csendben, dobszó nélkül vonuló
hadsereg lépteinek moraját.
Nincs dajkamese, nincs dallam ennél altatóbb! A hős fiúk
indulnak a csatába!
Így gondolám ki magamban: most e halk, együtésü léptek
moraján csendesen elalszom; majd mikor aztán jönnek a nehéz
ágyúk, azoknak dübörgésére fölébredek; egy kard van a fejem mögé
támasztva, azt felkötöm, felöltöm köpenyemet, s észrevétlenül
kisuhanok az alvó házból, odasorakozom a tüzérség közé; – ott is
érek még valamit.
Ez oly boldog, olyan nyugalmas gondolat volt, hogy ott a kemény
földön elszenderedtem rajta.

… De mielőtt e nehéz, dübörgő ágyúk jöttek volna, egy kéz
ébreszte fel, mely vállamat érinté. Feltekinték, s Nyáryt láttam
magam előtt, felöltözve; a gyertya ismét égett a szobában.
– Öcsém, be édesdeden alszol; – mondá Nyáry, – Dembinszky
serege szét van verve; – vége mindennek!
Milyen álom, és milyen ébredés!
A halálra ítélt ébredése ennél nem iszonyúbb, ki családja körében
álmodta magát, s kit azzal ébresztenek fel, hogy vár a halottas
szekér!
E pillanat emlékeinek leírását megtagadja tőlem a sziv,
megtagadja a kéz; annyit mondhatok, hogy ez beillik «kóstolónak az
örök kárhozatból!»
VIII.
Egy sebesült tiszt érkezett a temesvári csatából, ki e hírt hozta,
melyet később Guyon tudósitása megerősített. Guyon, ki a rossz
híreket nem szokta nagyítani, tudósítá a kormányt, hogy Dembinszky
serege tökéletesen szétveretett. Kmetty Lugoson védte túlnyomó erő
ellen a sereg maradványainak menekültét, Mészáros és Vetter
törökföldre indultak, segédeik visszajöttek Aradra.
Ütközetről e percztől fogva senki sem beszélt.
Csak az volt a kérdés: merre lehet még menekülni?
Nyáry azt mondá barátainak, hogy maradjanak együtt s várják be
nyílt homlokkal, a minek meg kell történni, legalább ne essék rajtuk
az a szégyen, hogy a nemzet képviselőit kukoriczák közt,
mocsárokban fogdossák össze, mint egy szétszaladt guerilla
csapatot.

Csányi hidegvérrel ajándékozá el értékesebb holmiait, könyveit,
pisztolyait olyan embereknek, a kikről azt hitte, hogy túl fogják élni.
Midőn Nagy Sándor fájó sarkasmussal mondá előtte: vajjon közölünk
hányan válnak meg a fejüktől? «Mi ketten bizonyosan» felelé rá az
öreg honfi, komolyan, hideg vérrel.
Mikor pisztolyait osztogatta, én kértem, hogy adjon nekem is
egyet.
Szemembe nézett, s azzal haragosan elutasított:
«– Tedd, de ne mondd…»
Én nagyon elszégyenlettem magamat, hogy arczom elárulta, mire
gondolok s kimentem a szobából.
Kiss Ernő utánam jött s megfogva karomat addig beszélt hozzám,
míg kibeszélte fejemből azt a sötét gondolatot, a mit már
homlokomon lehetett olvasni.
Ő volt az, a ki rábeszélt, hogy kedvem legyen, újra kezdeni azt a
megsiratott drámát, a minek élet a neve; ő volt az, a ki arra a
határozatra birt, hogy meg ne adjam magamat sem a sorsnak, sem
embernek, sem a halálnak, s nem bántam meg, hogy ezt tettem és
köszönöm neki a föld porában azt a szót, a mi sorsomon határozott.
– Önnek neje is van…
Nőm Gyulán maradt el tőlem, odáig minden nyomorúságon
átkisért; elhatározám, hogy visszajutok hozzá, ha lehet.
Este nyolcz órakor érkezett meg Pöltenberg Paskievicstől. Az
orosz fővezér utolsó válasza volt: «Föltétlen megadás.»
Ez volt az utolsó elvesztett reménység.
S mintha a sors tréfát akart volna üzni az eltiportakkal, épen
akkor érkezett meg a «Messenger» angol lap azon száma, mely a
britt országgyülésen tartott beszédeket közli a magyar ügyek fölött.

Csalhatatlan gyógyszer, – egy halott számára.
IX.
Az aztán következő jelenetek csak másolatai a negyednap
előttieknek.
Ugyanazon tanácstalan készülődés, csak hogy nem azon tréfás
alakok többé, hanem a szomorúság, a kétségbeesés tragikus képei.
A férfiak, kik találkoztak egymással, álöltözetekben, elmásított
arczczal, nem nevettek most egymásra, hanem sirva fakadtak,
egymásra borultak, úgy váltak el. Sokan nem is látták egymást
többet.
Az utczán mindenki búcsúzott egymástól.
Legnagyobb ellenségek, politikai antagonisták, egymást
föltalálva, kiengesztelten nyújtának kezet, – épen mint egy elsülyedő
hajón. – A képviselők, kik elhatározák ott maradni, ott ültek sorban a
piaczon, a fal mellett, a boltok lépcsőin, a puszta földön, búsan,
szótlanúl.
Nekem a római senatus jutott eszembe, mely a Gallusok jöttekor
a forumon sorban ülve várta be az ellenség bosszúját.
Este felé kiszedték a Maros hídját, mely a várat a várossal
összekötve tartá, az egész hadsereg visszavonatott; a vár védelmére
rendelt sugárágyúk, miknek Temesvár alúl kellett volna
megérkezniök, ezentúl oda be nem juthattak. Másnap az útban
találkoztunk velök.
Hajnal előtt nem lehetett a hadseregnek megindulni, mert a
menekvők szekerei oly sűrű tömegben torlottak meg a városból
kivezető széles főutczán, hogy azok közt utat nyitni teljes
lehetetlenség volt.

E várakozás alatt találgatta mindenki jövendő sorsát. Legtöbben
azt hivék, hogy az Szibériában fog végződni.
Csányi nagy lemondással jegyzé meg:
– Bizony nehéz lesz már ilyen öreg embernek, mint én,
hozzászokni ahhoz, hogy megkancsukázzák.
Egy fiatal rokona járt vele, azt bíztatta, hogy hagyja el, ne kisérje
tovább balsorsa elé. Hanem az ott maradt vele s nem tudom hová
lett.
Ez utolsó estén családapák leveleket írtak otthon levő
szeretteiknek, s azokat menekülni készülő fiataloknak átadták;
némely levél soká nedves maradt.
Aztán az iratokat, mik másokat bajba keverhetnének, égették el;
mindent akép, a hogy egy öngyilkolásra készülő szokta tenni.
Éjfél után két órakor jelenté a vezérnek a Hunyady-huszárok
egyik tisztje, hogy az út megnyílt, azzal szekérre ültek mind, s
indultak Világos felé.
Túl a Maroson látszottak az osztrák seregek elszórva csillámló
őrtüzei.
Simánd felől, a szürkület ködében, kivehetők voltak az orosz
előőrsök dárdahegyei.
X.
Még azon éjjel az egész hadsereg átvonult Világos alá.
Annyi fájdalom közt legjobban fájt az ellenszenv, a mit
honvédeink nyiltan mutattak a polgári osztály bajtársai iránt.
Nem mondhatom, hogy az ellenszenv igaztalan volt.

A jó katona, ki annyi csatában tette ki magát a halálnak, ki azzal
a tudattal pazarolta vérét, tűrt nyomort, sanyarúságot, hogy
mindezen áldozatot hona boldogságáért hozza; – most minket okolt,
hogy ez áldozatok eredményét belviszálkodásaink, egymás iránti
féltékenységünk porba ejté.
Úgy szégyenlettem magamat a porfedett vitézek előtt.
A következő napot már nem vártam be Világoson.
Még egy szomorú emlékkel nehezebben jöttem el onnan, mint
mások.
Ottlétem nehány órája alatt egyike legjobb barátaimnak, a pesti
vészbiróság elnöke, ki nem véritéletekkel, hanem bölcs
kegyelmezéssel tünteté ki magát, egyike a legmagasabb
szellemeknek, tiszta fő, igaz hazafi és becsületes ember: Molnár
József, – főbe lőtte magát.
És senkisem kivánta el tőle ezt az útját a férfias szabadulásnak!
sietnem kellett e helyről.
A mik ezután történtek Világoson és Aradnál, azoknak
körülményei ismeretlenek előttem.
Mint történt az, hogy Görgei nem volt képes legjobb barátait,
köztük Csányit, ki úgy viselte magát hozzá, mint édes apja,
megmenteni?
Azt sem teszem kérdésbe, hogy nem vonúlt Világos helyett
inkább Komárom felé? a merre nagyon elzárva nem lehetett az útja,
midőn Haynau Lugoson, Paskievics Váradon volt. Komáromban
legalább emelt homlokkal beszélhetett volna, nem a czár lábainál
fekve. Ez hadtudományi kérdés, s ahhoz én nem értek.
Nem volt czélom Görgeit sem menteni, sem vádolni.
A világosi katastropha nem a mi ügyünk, hanem a világhistóriáé.
Egész Európa feleljen arról; nem mi!

Ha volna törvényszék, mely e kérdésben itéljen, kit kellene
mentenem, kit kellene vádolnom?
Azokat a honfiakat-e, kik évtizedek nyomorát, csalódásait,
epesztő vágyát hordozzák szivükben a hontalanság üldöző kínja
mellett?
A hadvezéreket-e, kiknek még síremlékkel is adósok maradtunk?
A lengyel vezért-e, ki csak dicsőséget írt hazánk évlapjaira, s csak
sebeket vitt el innen magával?
Azt a férfit-e, kinek nagyravágyása az volt, hogy hazáját tegye
nagygyá?
Vagy azokat, kik kimondott elveikért férfiakként kiszenvedtek, de
meg nem törtek?
Vagy azt a népet, mely áldozni meg nem szünt, s melyet a
szenvedés honától el nem tántorított?
Vagy azt a közkatonát, ki húszszor rohant a halálba e szóval:
éljen a haza! s kiejté kezéből fegyverét, midőn azt mondták neki,
hogy «meghalt a haza?»
Van-e nekünk szükségünk e vádakra? kell-e itt itéletet kérnünk?
Nincs-e igazolva a történet előtt sorsunk fordulata e szókban:
«két világhatalom keze súlyosúlt rájuk, s ők kevesen voltak».
Csak egyikét is e világhatalmaknak azóta sem bírta leverni két
másik hatalom: csoda-e, ha a mi ifjú erőnk összetört egy óriás előtt?
Szorúlt-e a magyar név dicsősége arra, hogy ily kétségbeesett
harcz kimeneteleért egy embert áldozzon föl? Egy embert, ki legjobb
vitézeinek egyike volt, mint hadvezér és mint közkatona.
Én nem találok semmi gyönyört, annak, mi nagy volt,
elgázolásában. Fáj rálépnem arra, a ki elesett – és olyan magasról
esett.

Ha valaha, úgy ma nincs ideje a rekriminátióknak.
Ha kimondta a magyar nemzet azt, hogy ez évében az Úrnak, a
magyar nemzet fiai között nincsen párt, nincs testvérkülömbség,
nincs osztálybüszkeség; nincs elvviszálkodás, nincs fajgyűlölet;
(1861.)
Ha a magyar nemzetben volt bátorság kimondani azt, hogy 1861-
ben nem ismer a magyar nemzet a multak miatt száműzöttet,
fölségsértőt, elitéltet;
Akkor legyen a magyar nemzetben szív és ész, kimondani azt is,
hogy 1861-ben a magyar nemzetből a multak miatt nincs vádlott,
nincs elitélt, nincs hazaáruló!

FELTÁMADUNK.
Legmagasabb, legédesebb gondolatja az emberi szívnek:
feltámadás! Istentől adott vigasztalásunk, halálfölötti győzelmünk,
hadd pihenjen meg rajtad e napon az én lelkem.
Egy mulandó ember akarja magát oltalmadba ajánlani, ki
eltemetett sokat, a mi rá nézve drága volt, igen sok és nagyon
megsiratott halottakat s gondol az Idvezítőnek példájára,
valahányszor halottaira gondol.
Jőjjön ide az, kinek megsiratott halottja volt, (kinek ne lett
volna?) és nézzen velem együtt az égbe, és tanuljon olvasni annak
végtelenségéből.
Jőjjön ide az, kinek az elmult évek emlékeiben gyásznapjai
vannak eltéve, kinek bánat nyomja szivét, ki visszahozhatlanok után
sóhajt és mondja el áhitatos lélekkel magában:
«Feltámadunk».
Egy szép, egy vigasztaló példáját mondom el előttetek a
feltámadásnak.
Nem igen régen történt, hogy a nemzetnek egy nagy költője
meghalálozott, az ég visszavette őt tőlünk, mintha mondta volna,
minek tinektek a dicsőség dalnoka többé? a költőt eltemettük,
megsirattuk, sírján megtapostuk a földet, és azt mondtuk, hogy meg
van halva. Özvegye valóban özvegy, árvái valóban árvák, de senki
sem annyira özvegy és árva, mint maga azon nemzet, mely dalnokát
el tudta feledni és érte nem hevült.
É

Welcome to our website – the perfect destination for book lovers and
knowledge seekers. We believe that every book holds a new world,
offering opportunities for learning, discovery, and personal growth.
That’s why we are dedicated to bringing you a diverse collection of
books, ranging from classic literature and specialized publications to
self-development guides and children's books.
More than just a book-buying platform, we strive to be a bridge
connecting you with timeless cultural and intellectual values. With an
elegant, user-friendly interface and a smart search system, you can
quickly find the books that best suit your interests. Additionally,
our special promotions and home delivery services help you save time
and fully enjoy the joy of reading.
Join us on a journey of knowledge exploration, passion nurturing, and
personal growth every day!
testbankfan.com