VIII. Rodostó, a régi Thrácia partmellékén, a Propontisra dőlve
fekszik, s egynapi tengeri út Konstantinápolyhoz. Mind helyzete, s a
város maga, mind mívelt környéke, melyet Mikes egy nagy kerthez
hasonlít, s jövevényeink alkalmatos elhelyeztetése kielégíték Mikest.
Harminc főnyi jancsár-őrizet díszre és biztosságra szolgált
egyszersmind. S e hely adott utolsó menedéket egy nagy ház utolsó
s legnagyobb díszének, ki szellemi adományok, tanultság és
míveltségre, mindenek felett pedig magas jellem és szeretetre-
méltóságával kora elsői közé tartozott. Szenvedésekben dús ifjuság
után háborús és munkás férfikora legszebb éveiben, a hatalom és
gazdagság magasságaiból leesve, hitvesétől, gyermekeitől
megfosztva, de szerető hívei körében írói foglalatosságok közt,
philosophusi nyúgalomban itt volt leélendő hátralevő napjait. A
díszes házirendet, a fejdelem erkölcseit levélírónk több helyt festi.
Mikes maga mint első kamarása kormányozta közvetlenűl a házat,
el-elkísérte urát vadászataira, savanyúvízre, látogatásain. A tizenöt
évi hosszú nyúgalom egyformaságát kétszeri dögvészjárvány (1722.
1726.) szakasztotta meg, Rákóczy György látogatása (1727. jun. –
1728. mart.), s néhány haláleset, mint a fejdelemnéé, gr. Esterházy
Antalé (1722) s a Bercsényié. Mikes vallásos és elszánt kedélye is
osztotta e lelki nyugalmat, s ha néha élesben jelentkezék honvágyas
fájdalma, azt munkával s a bölcsnek resignátiójával győzte le.
Leveleiben e küzdés s e győzelem sokszor a leg-megindítóbb
kifejezést nyeri. De a Zsuzsi szerelme is, valamint neki a legszebb,
legvidorabb órákat adta, úgy gazdagon látogatta meg szelíd
szomorúsággal is. Mióta köztök e bizodalmas, meleg viszony
keletkezett, egyek voltak az óhajtásban, de a leány, eszét kérdezve,
mely egy honvesztett vagyontalan férfi oldalán kétes világításban
látta jövőjét, sorsát hozzá kötni nem merészlette. 1723-ban
Bercsényi, elvesztvén második feleségét, e leányt vezette az
oltárhoz, ki neki, nem szerető, de hű és gondos hitestársa és ápolója
lett. Ha mégis a fejdelmi vadásznak, Kőszeginek
26)
árva leánya akkor
is, midőn két évvel utóbb özvegygyé s Bercsényi örökösévé lett,
megtagadta kezét attól, kit szeretett, s Lengyelországba költözött,
akár a fényes név megőrizhetése végett, akár a bújdosás