Physics for Scientists and Engineers Knight 3rd Edition Test Bank

Physics for Scientists and Engineers Knight 3rd Edition Test Bank
Physics for Scientists and Engineers Knight 3rd Edition Test Bank
Physics for Scientists and Engineers Knight 3rd Edition Test Bank

1. Download the full version and explore a variety of test banks
or solution manuals at https://testbankmall.com
Physics for Scientists and Engineers Knight 3rd
Edition Test Bank
_____ Tap the link below to start your download _____
https://testbankmall.com/product/physics-for-scientists-and-
engineers-knight-3rd-edition-test-bank/
Find test banks or solution manuals at testbankmall.com today!

2. We believe these products will be a great fit for you. Click
the link to download now, or visit testbankmall.com
to discover even more!
Physics for Scientists and Engineers Knight 3rd Edition
Solutions Manual
https://testbankmall.com/product/physics-for-scientists-and-engineers-
knight-3rd-edition-solutions-manual/
Test Bank for Physics for Scientists and Engineers 4th by
Knight
https://testbankmall.com/product/test-bank-for-physics-for-scientists-
and-engineers-4th-by-knight/
Physics for Scientists and Engineers A Strategic Approach
with Modern Physics 4th Edition Knight Solutions Manual
https://testbankmall.com/product/physics-for-scientists-and-engineers-
a-strategic-approach-with-modern-physics-4th-edition-knight-solutions-
manual/
Clinical Laboratory Hematology 3rd Edition McKenzie Test
Bank
https://testbankmall.com/product/clinical-laboratory-hematology-3rd-
edition-mckenzie-test-bank/

3. Test Bank for Oral Pharmacology for the Dental Hygienist,
2nd Edition, 2/E Mea A. Weinberg, Cheryl Westphal Theile,
James Burke Fine
https://testbankmall.com/product/test-bank-for-oral-pharmacology-for-
the-dental-hygienist-2nd-edition-2-e-mea-a-weinberg-cheryl-westphal-
theile-james-burke-fine/
Test bank for Introduction to Medical Surgical Nursing 6th
Edition by Linton
https://testbankmall.com/product/test-bank-for-introduction-to-
medical-surgical-nursing-6th-edition-by-linton/
Test Bank for HDEV 6th Edition Rathus,
https://testbankmall.com/product/test-bank-for-hdev-6th-edition-
rathus/
Test Bank for Life Span Development 16th Edition By
Santrock
https://testbankmall.com/product/test-bank-for-life-span-
development-16th-edition-by-santrock/
Test Bank for Anatomy and Physiology 9th Edition by Patton
https://testbankmall.com/product/test-bank-for-anatomy-and-
physiology-9th-edition-by-patton/

4. Test Bank for ECG Essentials of Electrocardiography 1st
Edition by Soto
https://testbankmall.com/product/test-bank-for-ecg-essentials-of-
electrocardiography-1st-edition-by-soto/

5. 2
Copyright © 2013 Pearson Education, Inc.

Var: 1

6. 3
Copyright © 2013 Pearson Education, Inc.

6) Suppose that a car traveling to the west (the -x direction) begins to slow down as it approaches a
traffic light. Which statement concerning its acceleration in the x direction is correct?
A) Both its acceleration and its velocity are positive.
B) Both its acceleration and its velocity are negative.
C) Its acceleration is positive but its velocity is negative.
D) Its acceleration is negative but its velocity is positive.
Answer: C
Var: 1

7) The motion of a particle is described in the velocity versus time graph shown in the figure. We can
say that its speed













A) increases.
B) decreases.
C) increases and then decreases.
D) decreases and then increases.
Answer: D
Var: 1

8) The motions of a car and a truck along a straight road are represented by the velocity-time graphs in
the figure. The two vehicles are initially alongside each other at time t = 0. At time T, what is true about
these two vehicles since time t = 0?














A) The truck will have traveled further than the car.
B) The car will have traveled further than the truck.
C) The truck and the car will have traveled the same distance.
D) The car will be traveling faster than the truck.
Answer: A
Var: 1

7. 4
Copyright © 2013 Pearson Education, Inc.

9) The graph in the figure shows the position of an object as a function of time. The letters H-L
represent particular moments of time. At which moments shown (H, I, etc.) is the speed of the object
(a) the greatest?
(b) the smallest?















Answer: (a) J (b) I
Var: 1

10) The figure shows the position of an object (moving along a straight line) as a function of time.
Assume two significant figures in each number. Which of the following statements about this object is
true over the interval shown?



A) The object is accelerating to the left.
B) The object is accelerating to the right.
C) The acceleration of the object is in the same direction as its velocity.
D) The average speed of the object is 1.0 m/s.
Answer: A
Var: 1

8. 5
Copyright © 2013 Pearson Education, Inc.

11) The figure shows the graph of the position x as a function of time for an object moving in the
straight line (the x-axis). Which of the following graphs best describes the velocity along the x-axis as a
function of time for this object?











A)
B)
C)


D)







E)








Answer: D
Var: 1

9. 6
Copyright © 2013 Pearson Education, Inc.

12) An object is moving with constant non-zero acceleration along the +x-axis. A graph of the velocity
in the x direction as a function of time for this object is
A) a horizontal straight line.
B) a vertical straight line.
C) a straight line making an angle with the time axis.
D) a parabolic curve.
Answer: D
Var: 1

10. 7
Copyright © 2013 Pearson Education, Inc.

13) An object is moving in a straight line along the x-axis. A plot of its velocity in the x direction as a
function of time is shown in the figure. Which graph represents its acceleration in the x direction as a
function of time?















A)

















B)

11. 8
Copyright © 2013 Pearson Education, Inc.

C)

















D)


















E)


















Answer: C
Var: 1

12. 9
Copyright © 2013 Pearson Education, Inc.

14) An object starts its motion with a constant velocity of 2.0 m/s toward the east. After 3.0 s, the object
stops for 1.0 s. The object then moves toward the west a distance of 2.0 m in 3.0 s. The object continues
traveling in the same direction, but increases its speed by 1.0 m/s for the next 2.0 s. Which graph below
could represent the motion of this object?
A)















B)















C)

13. 10
Copyright © 2013 Pearson Education, Inc.

D)















Answer: D
Var: 1

15) The figure shows the velocity of a particle as it travels along the x-axis. What is the direction of the
acceleration at t = 0.5 s?















A) in the +x direction
B) in the -x direction
C) The acceleration is zero.
Answer: B
Var: 1

14. 11
Copyright © 2013 Pearson Education, Inc.

16) The figure represents the velocity of a particle as it travels along the x-axis. At what value (or
values) of t is the instantaneous acceleration equal to zero?















A) t = 0
B) t = 0.5 s and t = 2 s
C) t = 1 s
Answer: C
Var: 1

17) A ball is thrown directly upward and experiences no air resistance. Which one of the following
statements about its motion is correct?
A) The acceleration of the ball is upward while it is traveling up and downward while it is traveling
down.
B) The acceleration of the ball is downward while it is traveling up and upward while it is traveling
down.
C) The acceleration is downward during the entire time the ball is in the air.
D) The acceleration of the ball is downward while it is traveling up and downward while it is traveling
down but is zero at the highest point when the ball stops.
Answer: C
Var: 1

18) Two objects are thrown from the top of a tall building and experience no appreciable air resistance.
One is thrown up, and the other is thrown down, both with the same initial speed. What are their speeds
when they hit the street?
A) The one thrown up is traveling faster.
B) The one thrown down is traveling faster.
C) They are traveling at the same speed.
Answer: C
Var: 1

15. 12
Copyright © 2013 Pearson Education, Inc.

19) Two objects are dropped from a bridge, an interval of 1.0 s apart, and experience no appreciable air
resistance. As time progresses, the DIFFERENCE in their speeds
A) increases.
B) remains constant.
C) decreases.
D) increases at first, but then stays constant.
E) decreases at first, but then stays constant.
Answer: B
Var: 1

20) Which one of the following graphs could possibly represent the vertical position as a function of
time for an object in free fall?
A)
B)
C)

16. 13
Copyright © 2013 Pearson Education, Inc.

D)















E)















Answer: D
Var: 1

2.2 Problems

1) A cat runs along a straight line (the x-axis) from point A to point B to point C, as shown in the figure.
The distance between points A and C is 5.00 m, the distance between points B and C is 10.0 m, and the
positive direction of the x-axis points to the right. The time to run from A to B is 20.0 s, and the time
from B to C is 8.00 s. As the cat runs along the x-axis between points A and C
(a) what is the magnitude of its average velocity?
(b) what is its average speed?



Answer: (a) 0.179 m/s (b) 0.893 m/s
Var: 1

17. 14
Copyright © 2013 Pearson Education, Inc.

2) The figure shows the position of an object as a function of time. During the time interval from time
t = 0.0 s and time t = 9.0 s,
(a) what is the length of the path the object followed?
(b) what is the displacement of the object?















Answer: (a) 5.0 m (b) 1.0 m
Var: 1

3) As part of an exercise program, a woman walks south at a speed of 2.00 m/s for 60.0 minutes. She
then turns around and walks north a distance 3000 m in 25.0 minutes
(a) What is the woman's average velocity during her entire motion?
A) 0.824 m/s south
B) 1.93 m/s south
C) 2.00 m/s south
D) 1.79 m/s south
E) 800 m/s south
(b) What is the woman's average speed during her entire motion?
A) 0.824 m/s
B) 1.93 m/s
C) 2.00 m/s
D) 1.79 m/s
E) 800 m/s
Answer: (a) A (b) C
Var: 1

18. 15
Copyright © 2013 Pearson Education, Inc.

4) The figure shows the position of an object as a function of time, with all numbers accurate to two
significant figures. Between time t = 0.0 s and time t = 9.0 s,
(a) what is the average speed of the object?
(b) what is the average velocity of the object?















Answer: (a) 0.56 m/s (b) 0.11 m/s
Var: 1

5) If the fastest you can safely drive is 65 mi/h what is the longest time you can stop for dinner if you
must travel 541 m in 9,6 h total?
A) 1.0 h
B) 1.3 h
C) 1.4 h
D) You can't stop at all.
Answer: B
Var: 50+

6) Arthur and Betty start walking toward each other when they are 100 m apart. Arthur has a speed of
3.0 m/s and Betty has a speed of 2.0 m/s. Their dog, Spot, starts by Arthur's side at the same time and
runs back and forth between them at 5.0 m/s. By the time Arthur and Betty meet, what distance has Spot
run?
Answer: 100 m
Var: 1

7) A racing car accelerates uniformly from rest along a straight track. This track has markers spaced at
equal distances along it from the start, as shown in the figure. The car reaches a speed of 140 km/h as it
passes marker 2. Where on the track was the car when it was traveling at 70 km/h?









A) Before marker 1
B) At marker 1
C) Between marker 1 and marker 2
Answer: A
Var: 1

19. 16
Copyright © 2013 Pearson Education, Inc.

8) The figure represents the position of a particle as it travels along the x-axis. Between t = 2 s and t = 4
s, what is (a) the average speed of the particle and (b) the average velocity of the particle?















Answer: (a) 1.0 m/s (b) 0.00 m/s
Var: 1

9) The figure shows a graph of the velocity as a function of time for a basketball player traveling up and
down the court in a straight-line path. for the 10 s shown on the graph, find
(a) the net displacement of the player.
(b) the total distance run by the player.
















Answer: (a) 18 m (b) 20 m
Var: 1

10) The position of an object as a function of time is given by x =bt
2
- ct, where b = 2.0 m/s
2
and
c = 6.7 m/s, and x and t are in SI units. What is the instantaneous velocity of the object when t = 2.2?
A) 1.7 m/s
B) 2.1 m/s
C) 2.3 m/s
D) 2.7 m/s
Answer: B
Var: 22

20. 17
Copyright © 2013 Pearson Education, Inc.


11) The position of an object is given by where
and x and t are in SI units. What is the instantaneous acceleration of the object when


A) -13 m/s2
B) 2.9 m/s2
C) 4.6 m/s2
D) 13 m/s2
Answer: D
Var: 36

12) The velocity of an object as a function of time is given by v(t) = 2.00 m/s + (3.00 m/s) t - (1.0 m/s2)
t2. Determine the instantaneous acceleration of the object at time t = 5.00 s.
A) -8.00 m/s2
B) -7.00 m/s2
C) 2.00 m/s2
D) 0.00 m/s2
E) -2.00 m/s2
Answer: B
Var: 5

13) The position of an object as a function of time is given by where
c = 60 m/s and d = 7.0 m.
(a) Find the instantaneous acceleration at t =2.4 s.
(b) Find the average acceleration over the first 2.4 seconds.
Answer:
(a) 44 m/s2
(b) 18 m/s2
Var: 1

14) The velocity of an object is given by the expression v(t) = 3.00 m/s + (4.00 m/s3)t2, where t is in
seconds. Determine the position of the object as a function of time if it is located at x = 1.00 m at time
t = 0.000 s.
A) (4.00 m/s)t + 1.00 m
B) (3.00 m/s)t + (1.33 m/s3)t3
C) (4.00 m/s)t
D) 1.33 m
E) 1.00 m + (3.00 m/s)t + (1.33 m/s3)t3
Answer: E
Var: 5

21. 18
Copyright © 2013 Pearson Education, Inc.

15) The acceleration of an object as a function of time is given by a(t) = (3.00 m/s3)t, where t is in
seconds. If the object is at rest at time t = 0.00 s, what is the velocity of the object at time t = 6.00 s?
A) 18.0 m/s
B) 54.0 m/s
C) 0.00 m/s
D) 15.0 m/s
E) 108 m/s
Answer: B
Var: 5

16) The acceleration of an object as a function of time is given by a(t) = (3.00 m/s3)t, where t is in
seconds. If the object has a velocity 1.00 m/s at time t = 1.00 s, what is the displacement of the object
between time t = 2.00 s and time t = 4.00 s?
A) 33.0 m
B) 30.0 m
C) 36.0 m
D) 27.0 m
Answer: D
Var: 1

17) A car accelerates from 10.0 m/s to 30.0 m/s at a rate of 3.00 m/s2. How far does the car travel while
accelerating?
A) 80.0 m
B) 133 m
C) 226 m
D) 399 m
Answer: B
Var: 50+

18) A dragster starts from rest and travels 1/4 mi in 6.70 s with constant acceleration. What is its
velocity when it crosses the finish line?
A) 296 mi/h
B) 269 mi/h
C) 188 mi/h
D) 135 mi/h
Answer: B
Var: 40

19) A airplane that is flying level needs to accelerate from a speed of 2.00 × 102 m/s to a speed of
2.40 × 102 m/s while it flies a distance of 1.20 km. What must be the acceleration of the plane?
A) 4.44 m/s2
B) 2.45 m/s2
C) 7.33 m/s2
D) 5.78 m/s2
E) 1.34 m/s2
Answer: C
Var: 1

22. 19
Copyright © 2013 Pearson Education, Inc.

20) A runner maintains constant acceleration after starting from rest as she runs a distance of 60.0 m.
The runner's speed at the end of the 60.0 m is 9.00 m/s. How much time did it take the runner to
complete the 60.0 m distance?
A) 6.67 s
B) 15.0 s
C) 9.80 s
D) 10.2 s
E) 13.3 s
Answer: A
Var: 1

21) An object starts from rest at time t = 0.00 s and moves in the +x direction with constant acceleration.
The object travels 12.0 m from time t = 1.00 s to time t = 2.00 s. What is the acceleration of the object?
A) -12.0 m/s2
B) 24.0 m/s2
C) -4.00 m/s2
D) 4.00 m/s2
E) 8.00 m/s2
Answer: E
Var: 5

22) A car starts from rest and accelerates with a constant acceleration of 1.00 m/s2 for 3.00 s. The car
continues for 5.00 s at constant velocity. How far has the car traveled from its starting point?
A) 24.0 m
B) 9.00 m
C) 19.5 m
D) 4.50 m
E) 15.0 m
Answer: C
Var: 1

23) A ball rolls across a floor with an acceleration of 0.100 m/s2 in a direction opposite to its velocity.
The ball has a velocity of 4.00 m/s after rolling a distance 6.00 m across the floor. What was the initial
speed of the ball?
A) 4.15 m/s
B) 5.85 m/s
C) 4.60 m/s
D) 5.21 m/s
E) 3.85 m/s
Answer: A
Var: 1

23. 20
Copyright © 2013 Pearson Education, Inc.

24) A car is 200 m from a stop sign and traveling toward the sign at 40.0 m/s. At this time, the driver
suddenly realizes that she must stop the car. If it takes 0.200 s for the driver to apply the brakes, what
must be the magnitude of the constant acceleration of the car after the brakes are applied so that the car
will come to rest at the stop sign?
A) 2.89 m/s2
B) 3.89 m/s2
C) 4.17 m/s2
D) 3.42 m/s2
E) 2.08 m/s2
Answer: C
Var: 1

25) A speeding car is traveling at a constant 30.0 m/s when it passes a stationary police car. If the police
car delays for 1.00 s before starting, what must be the magnitude of the constant acceleration of the
police car to catch the speeding car after the police car travels a distance of 300 m?
A) 6.00 m/s2
B) 3.00 m/s2
C) 7.41 m/s2
D) 1.45 m/s2
E) 3.70 m/s2
Answer: C
Var: 1

26) A soccer ball is released from rest at the top of a grassy incline. After 8.6 seconds, the ball travels 87
meters and 1.0 s after this, the ball reaches the bottom of the incline.
(a) What was the magnitude of the ball's acceleration, assume it to be constant?
(b) How long was the incline?
Answer: a) 2.4 m/s2 b) 110 m
Var: 50+

27) A package is dropped from a helicopter moving upward at 15 m/s. If it takes 16.0 s before the
package strikes the ground, how high above the ground was the package when it was released if air
resistance is negligible?
A) 810 m
B) 1000 m
C) 1200 m
D) 1500 m
Answer: B
Var: 25

24. 21
Copyright © 2013 Pearson Education, Inc.

28) A ball is projected upward at time t = 0.0 s, from a point on a roof 90 m above the ground. The ball
rises, then falls and strikes the ground. The initial velocity of the ball is 36.2 m/s if air resistance is
negligible. The time when the ball strikes the ground is closest to
A) 9.4 s
B) 9.0 s
C) 8.7 s
D) 9.7 s
E) 10 s
Answer: A
Var: 50+

29) At the same moment from the top of a building 3.0 × 102 m tall, one rock is dropped and one is
thrown downward with an initial velocity of 10 m/s. Both of them experience negligible air resistance.
How much EARLIER does the thrown rock strike the ground?
A) 0.95 s
B) 0.86 s
C) 0.67 s
D) They land at exactly the same time.
Answer: A
Var: 21

30) Two identical objects A and B fall from rest from different heights to the ground and feel no
appreciable air resistance. If object B takes TWICE as long as object A to reach the ground, what is the
ratio of the heights from which A and B fell?
A) hA/hB = 1/
B) hA/hB = 1/2
C) hA/hB = 1/4
D) hA/hB = 1/8
Answer: C
Var: 1

31) A foul ball is hit straight up into the air with a speed of 30.0 m/s.
(a) Calculate the time required for the ball to rise to its maximum height.
(b) Calculate the maximum height reached by the ball.
(c) Determine the time at which the ball pass a point 25.0 m above the point of contact between the bat
and ball.
(d) Explain why there are two answers to part (c).
Answer:
(a) 3.06 s (b) 45.9 m (c) 0.995 s and 5.13
(d) One value is for the ball traveling upward; one value is for the ball traveling downward.
Var: 1

25. 22
Copyright © 2013 Pearson Education, Inc.

32) A rock is dropped from the top of a vertical cliff and takes 3.00 s to reach the ground below the cliff.
A second rock is thrown vertically from the cliff, and it takes this rock 2.00 s to reach the ground below
the cliff from the time it is released. With what velocity was the second rock thrown, assuming no air
resistance?
A) 4.76 m/s upward
B) 5.51 m/s downward
C) 12.3 m/s upward
D) 4.76 m/s downward
E) 12.3 m/s downward
Answer: E
Var: 1

33) To determine the height of a flagpole, Abby throws a ball straight up and times it. She sees that the
ball goes by the top of the pole after 0.50 s and then reaches the top of the pole again after a total elapsed
time of 4.1 s. How high is the pole above the point where the ball was launched? (You can ignore air
resistance.)
A) 10 m
B) 13 m
C) 16 m
D) 18 m
E) 26 m
Answer: A
Var: 1

34) A test rocket is fired straight up from rest with a net acceleration of 20.0 m/s2. After 4.00 seconds
the motor turns off, but the rocket continues to coast upward with no appreciable air resistance. What
maximum elevation does the rocket reach?
A) 487 m
B) 327 m
C) 320 m
D) 408 m
E) 160 m
Answer: A
Var: 1

35) A toy rocket is launched vertically from ground level (y = 0.00 m), at time t = 0.00 s. The rocket
engine provides constant upward acceleration during the burn phase. At the instant of engine burnout,
the rocket has risen to 72 m and acquired a velocity of 30 m/s. The rocket continues to rise in
unpowered flight, reaches maximum height, and falls back to the ground with negligible air resistance.
The speed of the rocket upon impact on the ground is closest to
A) 48 m/s
B) 44 m/s
C) 39 m/s
D) 54 m/s
E) 59 m/s
Answer: A
Var: 50+

26. 23
Copyright © 2013 Pearson Education, Inc.

36) A ball is projected upward at time t = 0.00 s, from a point on a roof 70 m above the ground and
experiences negligible air resistance. The ball rises, then falls and strikes the ground. The initial velocity
of the ball is 28.5 m/s. Consider all quantities as positive in the upward direction. The velocity of the
ball when it is 39 m above the ground is closest to
A) -38 m/s.
B) -30 m/s.
C) -23 m/s.
D) -15 m/s.
E) -45 m/s.
Answer: A
Var: 50+

37) On the earth, when an astronaut throws a 0.250-kg stone vertically upward, it returns to his hand a
time T later. On planet X he finds that, under the same circumstances, the stone returns to his hand in 2T.
In both cases, he throws the stone with the same initial velocity and it feels negligible air resistance. The
acceleration due to gravity on planet X (in terms of g) is
A) g/4.
B) g/2.
C) g/ .
D) g .
E) 2g.
Answer: B
Var: 1

38) Two identical stones are dropped from rest and feel no air resistance as they fall. Stone A is dropped
from height h, and stone B is dropped from height 2h. If stone A takes time t to reach the ground, stone B
will take time
A) 4t.
B) 2t.
C) t .
D) t/ .
E) t/2.
Answer: C
Var: 1

39) A rock is thrown directly upward from the edge of the roof of a building that is 66.2 meters tall. The
rock misses the building on its way down, and is observed to strike the ground 4.00 seconds after being
thrown. Neglect any effects of air resistance. With what speed was the rock thrown?
Answer: 3.05 m/s
Var: 50+

27. 24
Copyright © 2013 Pearson Education, Inc.

40) A rocket takes off vertically from the launchpad with no initial velocity but a constant upward
acceleration of 2.25 m/s2. At 15.4 s after blastoff, the engines fail completely so the only force on the
rocket from then on is the pull of gravity.
(a) What is the maximum height the rocket will reach above the launchpad?
(b) How fast is the rocket moving at the instant before it crashes onto the launchpad?
(c) How long after engine failure does it take for the rocket to crash onto the launchpad?
Answer: (a) 328 m (b) 80.2 m/s (c) 11.7 s
Var: 1

28. Other documents randomly have
different content

29. csak csehül, annak magyarázta meg gyors szavakkal a nagy
eseményt.
(– Te, a mama agyoncsap, ha komédiásokat viszünk neki a
házához! suttogá Arnold a huga fülébe.)
(– Ugyan légy veszteg és ne fecsegj annyit!)
Az impressarió kannibáli módon mély hódolattal hajolt meg a
magas meghivás előtt: a félbajuszát is elvesztette a nagy
dicsőségében, úgy kellett neki ujra felragasztani.
– A propos! (Ezt most már Arnoldhoz intézte Czenczi baronesse.)
Te, talán most megtekinthetnők néhány perczre ezt a műintézetet?
Lehetne egy kis időt szakítanod a lovaglási iskolából. (Vonakodj egy
kicsit.) Ejh no! Csak azért, hogy meggyőződjünk a mæstro művészi
erőiről; egy pillantást vetünk szét, egy pár számot végignézünk s
aztán megyünk.
A direktor pogányul meg volt hatva e szerencse által.
– Méltóztassanak, főméltóságtok, exczellentiátok besétálni.
A kövér asszonyság a piros sirtinggel behuzott pénztárnál a
tenyerén tartá eléjük a belépti jegyeket.
– Mi itt az entrée? kérdé Czenczi baronesse, a lehető
leglaposabbra huzva össze szempilláit, hogy a kövér asszonyságon
végignézhessen.
– Ah! uraságok tetszés szerint! Rebegé a director.
– C’est signé! selypité Czenczi baronesse s belibegett a bátyja
karján a bódéba fizetés nélkül.
A kis vándor kalmár oda is utánuk akart tolakodni.
– Hát te mit akarsz? rivallt rá a csepü- és emberevők nagy
fejedelme.

30. – Az én két krajczárom – a kukkinzlokért.
A két krajczárt ugyan nem kapta meg, hanem kapott helyette egy
pofont, a mi megért három krajczárt. Azonban azzal a nyereséggel
nem volt megelégedve, sőt inkább ott maradt állhatatosan a
komédia-bódé közelében, a vevőire leskelődve.
Odabenn ez alatt folyt az előadás.
«Szép Dalinka kisasszony, más néven az alföldi tündér, előadása
a magyar tánczból, így mondva palotás és csárdás solo.»
Az alföldi tündér épen akkor végezte a magyar solo tánczot
ugyanazzal a tekervényes figurával, a miben a viaszos vászonra le
van festve, a két lábát kigyónak fonva össze s aztán lábujjain jobbra-
balra csúsztatva magát végig a szinpadon (a mi nagy önfeláldozás
egy magyar kebeltől!) Valami derék tenyeres-talpas vászoncseléd
volt, épen olyan sárga rokolyában, zöld pruszlikban, piros bársony
topánkában, a hogy a prospectus elárulá. A táncz végeztével csak
úgy hámlott a fehér és piros vakolat ábrázatjáról az izzadtságos
igyekezet miatt. Egy szál kintorna húzta a táncz mellé azt a szép
dallamos nótát, hogy «Eladtam a kakasom, tizenhárom garason»; a
mit tökéletesen kiegészítettek a nemzeti bajadér topánsarkaira
csatolt csettegő rézsarkantyuk.
A tisztelt publikum a nézőtéren csak a második helyet, és
respective a harmadikat tölté meg egészen, a mikre öt garas és két
garas volt az entrée (még itt garasban beszéltek), az első hely
egészen üres volt, a most érkezett uraságok tehát egészen
genirozatlanul elhelyezkedhettek a rangjukat megillető zártszékeken.
– Biz ez fertelmes volt, mondogatá egy tót honoratior felesége
ott a második helyen. Ez már csak korcsmába való. Oda is csak a
falusi csárdába. Hogy hányta vetette a szemtelen a lábait! Ugyan jó,
hogy a gyerekeket el nem hoztam. No lássuk már a majom-embert.
Czenczi baronesse pedig épen az ellenkező véleményt osztá.

31. – Ugyan, édes direktor úr, mondá francziául az udvarias
vadembernek, legyen oly szives még egyszer eljátszatni a
kedvünkért a megelőző piècet: mi nagy kedvelői vagyunk a nemzeti
táncznak. Ez a koronája az előadásnak.
Ebből persze a tót honoratiornő egy szót sem értett, tehát ellent
sem mondhatott.
Az impresario azonnal készségesen eltünt a ponyva mögé, a hova
az alföldi tündér bevégzett munkája után visszavonult, s sikerült neki
azt, nemes ambitiója felcsiklandozása által, meg egy pohár ánizslikőr
frissitőül felhörpentése mellett rábirni, hogy újra kifesse a képét s
még egyszer kibokázzon csipőre feszített kézzel a három
kecskelábon nyugvó szinpadra s rákezdje a solo-magyart a kintorna
zengedelmeinél. A tót asszony hasztalan kiabált odahátul, hogy
«csoéto to kutykuruty!» ő már ezt egyszer látta, akkor is csunya volt,
most még fertelmesebben ugrál. Ő itt hagyja az egész komédiát,
visszakéri a pénzét! Czenczi baronesse annál hangosabban
nyilvánította magas tetszését, bíztatva Arnold bárót, hogy tapsoljon
még jobban; maga is szabad folyást engedett elragadtatása
kifejezéseinek: «ah! superbe, magnifique! C’est pour devenir fou!
Pompásan volt! Még több tűzzel! Erélyesebben! Brava! brava!
Excellente! Non plus ultra!» A heczczelt tündér annál jobban rugdalt
a lábaival a világ minden sarka felé, annál jobban verte össze a két
bokáját a levegőben, hajtogatta a lábait a ficzamodásig, míg egyszer
a nagy művészi lelkesedésben egy hatalmas hanyatteséssel fejezé be
a tánczot s azzal teljes szinpadi sikert aratott.
«Brava, brava! Da capo!» kiáltozott tapsolva az előkelő nézőpár,
míg a karzat veszett röhejben tört ki, a szemérmetes második hely
ellenben haragos szitkozódásban adott kifejezést a megsértett
erkölcsi érzület tiltakozásának.
– Veru bozse, az ilyenekre oda se kellene nézni az olyan
gyermekeknek, mint ezek itt ni! Nem hogy még tapsolni neki. Csak
én volnék az anyjuk! Patvarkodék a tót honoratiorok nőnemű
képviselője a második hely első padjában.

32. Az impresario sietett helyreütni a fiascot világhírű acrobatai
mutatványaival, a melyek, mint a programm mondja, még senki által
utól nem érettek, combinálva levén négy palaczkból, egy székből,
magából az impresarióból, és egy kis négy esztendős fiucska vagy
leánykából, úgy, hogy utoljára a palaczkok tartották a széklábakat, a
szék karja a Hercules fejét s a Hercules talpai a kis leánynak a
kezeit, a meg aztán a kezein állva nyujtá ki a lábait az ég felé.
– Juj, juj! Jesuska moje! szörnyüködék a hangadó hölgy. Ránézni
is iszonyat! Szegény poronty! Ha leesik, béka se lesz belőle többet!
– Te! Sugá oda Arnold bárónak Czenczi baronesse. Mikor a mama
is ilyen figurákat csinált!
– Ugyan ne légy bolond!
– No? Talán szégyenled! Nekem magamnak is kedvem volna
hozzá.
– Lássunk már szebbet ennél! kiabált a nézők fürmendere.
Lássuk már, hogyan húz pántlikát a szájából? Meg a többit. Hol van
itt a fehérhajú kisasszony, a kinek piros a szeme? Aztán még a
majomember! Te Marczi! Ha a majomember jön, akkor hazaküldd a
feleségedet, meg ne nézze! Mi fog most jönni, komédiás úr? Az
ostromló pudlikutyák? Hallja, azt előre megmondja, mikor lőnek,
hogy én akkor bedughassam a fülemet.
A nagy művész azonban mind nem hallgatott ezekre az
interpellátiókra, mert ő egészen le volt foglalva azon magas
elismerés kifejezései által, a melyben őt a magas uraságok
részesítették, bíztosítva őt felőle, hogy mindaz, a mit láttak, a
netovábbját képezi a művészeti tökélynek, s hogy a holnapi
díszelőadásnál a palotában csak mentül több táncz legyen fölvéve a
programmba, s végül tartogatva ez a legutóbbi acrobatai mutatvány,
mint pièce de resistance. Azzal felkerekedtek, mint igazi uraságokhoz
illik, nem várva be végig az egész előadást.

33. A direktor egész a cassáig sasirozott utánuk, gyakorolva magát a
bókhajlongásban. Úgy látszott, mintha titkos vágyak epesztenék
keblét, annak a megtudása után, hogy vajon mi lesz az a nagylelkű
jutalom, a mire a magas uraságok, a kik tetszés szerint fizetnek, a
kilépéskor el fogják maguk határozni.
Nem kell nyugtalankodni.
– Addio direktor úr! üdvözlé a művész Olymp Apolloját a kis
baronesse, magas protectori fejemeléssel. Holnap délután egész
társaságával együtt! A vendégszereplési tiszteletdíjat bízza ön a mi
munificzencziánkra. Úgy hiszem, hogy meg lesz ön vele elégedve.
– Eh, eh, heh! hehengetett a direktor, nem tudva, hogy azt
mondja-e erre, hogy «merci bien!» vagy azt, hogy «sapristi!» De
hátha, kérem alássan, nem eresztenek be bennünket a kastélyba?
– «Palotába!» Igazítá őt helyre Czenczi baronesse. Azzal finom
mosolylyal kapcsolá ki a spenczerét összetüző mellcsatot, az arany
cserebogárral (rézből) s azt odanyujtá a művészfőnöknek.
– Csak ezt az ékszert mutassák önök a «major domus» előtt, s
rögtön be fogja önöket vezetni a palota szinpadjára. A revoir!
A komédiás furcsául fintorította félre a két hegyes bajuszát a
szájával, hol jobbra, hol balra, azt a tenyerébe tett klenodiumot
műbecsmérelve: vajon megéri-e azt a tíz garast, a mit alacsonyabb
uraságok szoktak a bemenetelnél fizetni.
Czenczi baronesse pedig karját Arnold báró karjába akasztva,
tovább lejtett, oly applombbal, mint a ki annak az öntudatával
lépeget, hogy háromrőfös sleppet húz maga után, pedig kurta
gyerekruhája volt.
A kis vándorkereskedő azonban még mindig meg volt a világon s
nem liquidált.
– Kérem, ez a kukkinzlok két krajczár!
Ú

34. – Úgy? mondá Czenczi baronesse, akkor nem kell! azzal
visszaadta neki a mézeskalács-binoklet.
A mire a bankár-embryo nagyot bámult s nagy keseregve
panaszlá a társul akadt pipaáruló compagnonnak. Ez aztán a szép
gscheftecske! Meghordozza a kukkinzlokomat a theatrumban,
megnézni rajta a ballétot s akkor visszaadja. Csak még sok ilyen
vevőt kaphatnék!
Az úri testvérpár pedig büszkén sétált végig a vásáros bódék
utczáján tovább.
– No, te már a magad komédiábameneteled kisvihákoskodtad,
mondá Arnold báró. De hát az én traktám?
– Majd ennek is módját ejtjük, csak ne essél mindjárt kétségbe!
Vigasztalá őt Czenczi baronesse. Gyere, sétáljunk arra a laczikonyha
felé.
– Csak nem gondolod, hogy oda is beülünk majd lakmározni,
utólagos fizetés kilátásba helyezése mellett. Tudod, hogy nem ad
már nekünk kontóra senki a faluban még csak egy tojást sem.
– Ejh, ki tudja? Menjünk arra. Hallod? ott dalolnak és
muzsikálnak.
– Valami részeg paraszt.
– Én nagyon szeretem a részeg parasztokat nézni, kivált mikor
összeverekednek. Az még szebb, mint a komédia.
S erővel arrafelé vonszolta a bátyját, a honnan a kurjongatás
hangjai jöttek.
A félfedelű laczikonyha alatt mulatott másodmagával egy difinyós
betyár-legény. Egész viseletéből látszik, hogy nem erről a vidékről
való. A keresztlábú asztal egészen az övé, meg a rajta végignyujtott
rézfokosáé. Oda senki sem mer más letelepedni. Mert ez a vidékbeli
legénység nagyon békeszerető. Ennek pedig a strucztolla a kalapja

35. mellett hirdeti, hogy a folyam tulsó partjáról való, a hol csak a híres
verekedők viselhetik a strucztollat, a kiket senki le nem vert. Azért, a
kinek valami éhe, szomja van, csak nagy hirtelen igyekezzék
megkapni, a miért idejött, s elkölteni a sátoron kívül állva. A
korcsmáros tűri a rakonczátlan vendéget, mert az kegyetlenül fizet,
csak úgy repülnek a tarisznyából a tizes bankók. Nem csinál kárt a
gazdának azzal, hogy egymagának lefoglalta az egész asztalt. Épen
most dobta ki onnan a betyár az urasági hajdut, meg a megyei
pandurt egymásután, a kik ott mindenféle alkalmatlanságot
csináltak.
Az a másik meg, a kit eltűr még maga mellett, egy vén czigány, a
ki egy felállított hordó fenekére elhelyezett czimbalmán igyekezik
utána verni azt a nótát, a mit a betyár-legény elbusultában eléje
dalol:
«Czigány asszony gunyhója,
Kigyulladt a hátulja;
Beleégett a vajdája
A vajdának a leánya,
Ihajja, hajja!»
A drágalátos czigánypecsenyeillat csábítólag hívogatja a
járókelőket. Egy neki gyürkőzött kövér termetű asszonyság süti azt
azon frissen egy nagy rézüst sistergő zsírjában, megforgatva a
kétágú villával, aztán egy kétfelé vágott garasos fehér czipónak a
közepébe nyomva, úgy osztogatja a vevőknek. Az öreg csaplárosnak
elég dolga van a csappal, a bort, sert kimérni. A laczikonyha hátulja
csak gyékénynyel van bedeszkázva, s annak a hasadékain keresztül
kiváncsi gyerek-had kukucskál be a magánosan dévánkodó betyárra.
«Nem szaladtok mindjárt?» rivall az rájuk egyszer-egyszer, a fokost
felemelve. Szaladnak is azonnal.
Az ifju úri testvérpár megállt a laczikonyha előtt. Sok élvezni való
volt ott: a nyalka betyár-legény, az új nóta, meg az édes

36. pecsenyeillat. Lehetett látni az arczaikon, hogy az nekik mind a
három tetszik.
A betyárnak hamis szeme volt.
– Te diák! kiálta Arnold báróra. Gyere közelebb.
(– Hallod? Azt mondja nekem, hogy «diák!» szólt neheztelve
Arnold báró Czenczi baronessehez.)
(– Ne fedezd fel magadat, hogy ki vagy? Maradjunk incognito: ez
nagyon érdekes lesz.)
Arnold báró odament a betyárhoz.
– No, hát mit tetszik?
– Hát szereted-e, szógám, a czigánypecsenyét?
Csiklandós kérdés volt.
– Hát miért ne szeretném?
– Hát egy karafina bort be tudnál-e vágni?
– Az sem lehetetlen.
– Hát az a leánycseléd kicsoda ott veled?
(– Mondd neki, hogy szeretőd vagyok. Ez nagyon tréfás kaland
lesz, sugá Czenczi baronesse a bátyjának.)
– Ez itt? Mondá Arnold báró. Ez itt a nagyanyám.
Erre mind a ketten nevettek, a betyár is meg a kis baronesse is.
– Hát te még élczelni is tudsz? sugá Czenczi, a bátyja karjába
csipve.
– Ej, hiszen te fügegyerek vagy! mondá a betyár. No, kerüljetek
belül, aztán telepedjetek le az asztalhoz: én vagyok az az úr, a ki

37. fizet. No, ne féljetek semmit. Nem bántok én ilyen apró-cseprő
csivatag népet, eszem azt a tátottszájú szenteteket!
Arnold báró még tétovázott; de Czenczi baronesse előre
tuszkolta.
– Te! Ez nagyon érdekes kaland lesz.
– No, csak oda beüljetek a szegletbe, a hol nem néz a szátokba
ez a sok csőcselék. Szaladsz innen te gyezsepogyes! Hej édes
szülém (a betyár ezzel a czímmel szokta megbecsülni a
korcsmárosnét) czifra tányérba ennek a két selyemvendégnek azt a
czigánypecsenyét; aztán foghagymát is rá sokat, hogy meg ne
ártson a gyönge termetüknek. Kend meg bátyám uram abból a
jobbik borából egy karafinával. Te meg Ragyás, verd el a nótámat.
Minden parancsolat úgy ment, mint a zsinór. A betyár addig oda
sem nézett, a míg a vendégei lakmároztak, csak rakta egyedül
egymagában azt a tánczot, a mit senki sem tanít, csak úgy magától
jön, a lassú is, a frisse is, ahogy a nóta a láb alá huzza.
Egyszer aztán nagyot ugrik s megüti a fejével a sátor tetejét.
«Kicsi nekem ez a ház! Kirúgom az oldalát!» No hát most! Ki a
legény a csárdában?
Azzal felkapja a fokost, megpörgeti a kezében.
A bámuló népség szalad szerteszélylyel.
Arra a betyár egészen csendesen visszamegy az asztalhoz s
rákönyököl a fokosára s csendesen szól Arnold báróhoz:
– Hát kis öcsém, van-e neked szép irásod?
– Hogyne volna?
– Hát jó volt-e a bor?
– Ahol jobb nincs, ez a legjobb.

38. – Innál még, ha megtöltenék?
– De majd sok lesz.
– Soh se sajnáld. No te kis lány ugorj egyet. Hadd látom,
mekkorát tudsz ugrani? Hozd tele ezt a karafinát frissen.
Czenczi baronessenek végtelenül tetszett ez a tréfa. Ugrott is a
palaczkkal, maga vitte azt a korcsmároshoz, s tartotta a csap alá.
A betyár arra nagy csendesen mormogá Arnoldnak:
– Hát ahhoz értesz-e, gyöngyöm, hogy hogyan kell egy irásból
valamit kivakarni?
– Ahhoz is értek.
– No hát nézd, édes tubám, szólt a betyár, előhúzva a táskájából
egy útlevelet s kiterjesztve azt Arnold elé. Innen kellene ezt a szót ni
szépen kivakarni, aztán a helyébe irni azt, hogy «Kolokát Péter». No
de itt a bor; húzz egyet belőle.
Szükségtelen volt. Arnold úgy volt nevelve, hogy egészen
hiányzott nála az az erkölcsi érzék, a mi külömbséget tud tenni, hogy
mi szabad, mi nem szabad? A mióta eszmélt, mindig azt tanulta,
hogy csalni, hazudni, eltitkolni az embernek a mindennapi föladata.
– Hát aztán megtudnád-e ezt tenni rubintom?
– Hogy ne tudnám? Ide vele.
– Hát akkor nesze ez a peniczilus. Ujdonatuj, most vettem: ezt is
neked adom. Tudod már, melyik ágával kell vakarni? Aztán itt van
egy üveg tinta, meg egy réztoll. Mert hogy épen olyannak kell lenni
az egyik irásnak, mint a másiknak. No hát csak csináld meg szép
csendesen. Nem háborgat senki.
S hogy Czenczi baronesse se háborgassa a bátyját, a betyár
elállta a leány útját nagy dévánkodva: «hát te gyönyörüséges kis

39. porczellán babácskám, nem tanulnád-e meg azt az én nótámat: «én
a vajdát nem bánom!»
De sőt inkább az volt a legforróbb vágya Czenczi baronessenek,
hogy azt a nótát eltanulja.
– No hát dalold utánam, te kis éretlen aranyalma! Ide vigyázz,
Ragyás:
«Én a vajdát nem bánom,
De a lányát sajnálom,
Piros bársony topánkája
Jól illett a lábára,
Jól illett a lábára.
Ihajja, hajja.»
Czenczi baronessenek, bár még kifejletlen, de szép csengő
hangja volt és igen jó hallása: az első elődalolásra már övé volt a
nóta s aztán együtt énekelte azt a parasztlegény férfias baritonjával.
A pár-dalra sok nép összecsődült s az Czenczi baronessenek nagyon
tetszett.
(– Nézd, a kis baronesse a betyárral együtt dalol a
laczikonyhában! mondogatták egymásnak nénémasszonyék s nagyot
szörnyűködtek rajta.)
A legény fel is magasztalta érte.
– Ej ha! hugám! hiszen te olyan csinosan dalolsz, hogy beválnál
komédiásnénak a debreczeni nagy szinházba.
Ezt a bókot begyébe is szedte a kis baronesse.
Arnold báró az alatt vakargatta ki szépen a betüket az útlevélből:
senki sem ügyelt rá.
A nótának rendesen táncz a vége. A vén Ragyás a lassú
tempóból a frissbe ment át; a betyár elkezdte először egymagában
járni, a hogy szoktuk elbusult jó kedvünkben, elébb csak a

40. czigánynak, aztán szétnézünk s a kit legközelebb kapunk, kis leány,
vagy kövér dajna, úrhölgy, vagy szolgáló, megragadjuk,
megforgatjuk, hát ő is úgy tett a kis baronesse-szel, a könnyű alak
csak úgy repült a két kezében. Czenczi baronessenek ez még a
nótánál is jobban tetszett. Olyan animóval járta, mint akármely falusi
nimfa. Utoljára, mikor már a parasztlegény abbanhagyta a tánczot s
rágyújtott egy új nótára, akkor Czenczi baronesse egymagában járta,
csipőre tett kézzel. Nem tanulta ő soha ezt a tánczot, de talentuma
volt hozzá s aztán maga a nóta diktálja azt a láb alá, a nyoszolyó
nóta, a mit parasztlakodalmon dalolnak:
«Hopp itt a tisztán!
A padló deszkán,
Nem leszek többet
Nyoszolyó leány;
Nem ülök többet
A vőfély mellé!
Ha leszek, leszek:
Menyasszony leszek;
Ha ülök, ülök
Vőlegény mellé!»
A komédiabódéból épen akkor jött ki a közönség.
– Jezuska moje! kiálta fel a tót honoratiornő elszörnyedve. Ott
tánczol a betyárral a laczikonyhában! De már ezt megyek
megmondani az anyjának.
Arnold báró ezalatt elkészült az útlevéllel. Ügyesen végezte.
Gyakorlott szem kellett hozzá, hogy észrevegye azt a kis hamisítást.
A betyár félszemmel oda ügyelt.
Mikor látta, hogy a munka készen van, ott hagyta a tánczosnéját
s odament az asztalhoz.
– No, öcsém, hát készen vagyunk? mi?
– Itt van.

41. – Jól van. Hát már most igyunk még egyet egymás egészségeért.
– Nem kell több bor.
– No, de már az én kedvemért. (Nyilván nagyon le akarta itatni a
gyermeket.)
– Én a Pontius Pilátus kedveért sem iszom, ha nekem nem
tetszik.
– No, hát akkor, édes szógám, kotródj innen a sátorból. Mert ha
mindjárt mégy, hát szép lassan elmehetsz, de ha nem mégy, hát
annál hamarabb künn leszesz.
S minthogy Arnold báró nem szándékozott rögtön hasznára
fordítani az intést, a betyár hirtelen karonragadta s olyan hirtelen
kilökte a laczikonyhából, hogy mire az körülnézett, már künn volt.
Azután a hugát is utána penderíté úgy, hogy az egyenesen odarepült
a bátyja keblére.
– Semmirekelő gaz parasztja! dühösködék Arnold báró. Ha
hátulról nem támadt volna meg, a gyomrába döftem volna ezt a
tollkést. Infámis, czudar, bitang, betyár!
Akadtak jószívű emberek, a kik fejébe tették a földreesett
kalapját s aztán barátságosan eltávolították mind a kettőjüket onnan.
Arnold különben képes lett volna visszarontani s összeverekedni a
betyárral. Aztán szépen útbaigazították őket, hogy csak menjenek
haza a kastélyba.
Arnold báró még útközben sem tudta elfelejteni a megbántást.
– Csak el ne adtam volna a pisztolyom, most agyonlőném a
gazembert.
– Oh, kár volna érte, olyan jó tánczos, hallod?
– Tánczoljon az akasztófán!

42. – Azt mondta nekem, hogy beválnék a debreczeni szinházhoz
népszinműénekesnőnek. Hej, de nagy kedvem volna hozzá. Hogy el
tudnám dalolni: «én a vajdát nem bánom!»
S aztán végigdalolta az utczán pacsirtahangjával a most betanult
csárdai dalt; s mikor odaért, hogy «Piros bársony topánkája, Jól illett
a lábára», nemcsak maga rakta meg a tánczot, hanem bátyját is
kényszerítette rá.
Valljuk meg az igazat, hogy hol a bátyja támogatta a hugát, hol a
huga a bátyját. Be voltak csipve mind a ketten erősen.
Nem is találtak mindjárt egyenesen haza: előbb egy kissé el
kellett kódorogni a baromvásárba, aztán felmenni a Kalvária-dombra
s onnan apróbb-nagyobb kavicsokat hajigálni le a háztetőkre oda
alant, mikor aztán ezért a parasztok felzúdultak, s botrakaptak, hogy
a kihágást elkövetőket jól ellazsnakolják, akkor czélszerű volt
megfutamodni s aztán árkon, bokron keresztül a tulsó falu végére
kerülni, úgy jutni el a künn fekvő kastélyba. Akkorra már be is
alkonyodott szépen.
A méltóságos báróné épen akkor érkezett haza az útról, Diadém
úr kiséretében. Nem lehetett tőle észrevétlen beosonni, mert
meglátta a hazaérkezőket.
Alkalmasint útközben beszélt már a honoratiornővel, mert
rettenetesen villámló szemekkel tekinte a gyermekek felé.
Arnold már jól ismerte ezeket a villámokat s ennélfogva
igyekezett magát lőtávolban tartani, meghuzódva egy oszlop mellé;
hanem Czenczi baronesse odafutott szeleburdian a mamájához s
nyakába ugorva, megcsókolta az ajkait egész őszinte örömmel, az is
őtet vissza: a hogy két komédiásnő szokott összecsókolódni, a ki
egymást egész nap mindig szólja, szapulja, de ha összekerül, öleli,
csókolja.
A csókok Judás-csókok voltak: elárulták a foghagyma- és
borillatot. A báróné félrekapta a fejét.

43. – Ah, friponne! Qu’elle sent d’oignon!
S megtörülte a leánya csókjától a száját.
– Mais tu es grise! (Észre kellett vennie, hogy a leány pikós.)
Czenczi erre nagyot nevetett s félreugrott.
– Elle a du chic, la petite! szólt erre mosolyogva a báróné,
Diadém úrhoz.
Meghatva, hogy a mama francziául szól Czenczihez, Arnold is
elődugta a fejét az oszlop mellől; francziául nem szokott a mama
haragudni. Hanem a mint az ő borzas fejét megpillantotta, egyszerre
át is fordította a társalgást németre a báróné, öklét mutogatva
Arnold felé.
– Wart Kerl! Du Lump! Heut sollen Reitgerten feil sein!
Azzal karját Diadém uréba akasztva, fellibegett a lépcsőkön. A
termete még mindig oly ruganyos volt.
– Szépen vagyunk! Mondá Arnold a hugának. Most beszéli az
inas, hogy a falu végén ott leste a mamát a Babiagoráné s mindent
elmondott neki rólunk, a mi a komédia-bódéban, meg a
laczikonyhában történt. Ma nagyon megvernek. Pedig a nélkül is
olyan a fejem, mint egy kas.
– Ne félj semmit. Kivágom én magunkat. Eredj, mosdjál meg s
igyál sok vizet. Aztán majd érted megyek, ha készen leszek.
– Mivel akarsz készen lenni?
– Mivel? Golyhó! Ne félj te semmitől. Kihazudom én még a
szenteknek a fogait is a szájukból. Magamra veszek én mindent.
– Annál rosszabb rám nézve, mert a mama olyankor azt mondja,
hogy te vagy a nemeslelkű s én vagyok az, a ki minden rosszra
ráveszlek.
É

44. – No csak eredj, igyál vizet. Én addig kifőzök valamit. Csak aztán
engemet hagyj beszélni, te bele ne szólj, akármit mondok.
Czenczi betuszkolta Arnoldot a szobájába, maga meg visszafutott
az előtornáczba.
A vén kapus kullogott felfelé a lépcsőn.
– Levelei jöttek a mamának? kérdé, elállva az utját.
– Igenis. Szolgálatjára. Felelt a kapus, s előszedegette a
táskájából a báróné távolléte alatt érkezett leveleket.
– Phü! fujt rájuk Czenczi, hogy akarja ezeket ilyen pipafüstösen
bevinni a mamához? Az mind a fejéhez veri magának. Várjon,
mindjárt hozok ki egy kis otkolont.
Azzal befutott a báróné öltöző-szobájába: felkapta a toilette-
asztalról a kölni vizes üvegcsét, a báróné eleget kiabált rá: «mi kell?
hova szaladsz a kölni vizzel?» de nem kapott tőle választ, olyan
hirtelen kifutott megint.
A kapus ezalatt bejött már az előszobába. – Czenczi kikapta a
kezéből a leveleket s elkezdte azokat szakértő vizsgálattal osztályozni
sorba; «ez váltó-ovás, ez is váltó-ovás, ez masamódkontó, ez a
fehérneműs sürgető levele, ez az ékszerész fenyegető levele, ez a
fiskálistól jön stb. ismerte ő azokat már a borítékjaikról. Ezeket a
mama mind felbontatlanul fogja a papirkosárba dobni.
Végre egy örvendetes levél akadt a kezébe.
– Ah, ezt a báró papa irja!
Rá lehetett ismerni a szörnyeteg irásjegyekről, de még inkább a
pecsétről. Opatovszky Kornél mindig aranyos spanyolviaszkot
használt s a czimere nagyon ismeretes volt.
– Ennek már kell az otkolon, mert ezt a mama elolvassa.
Czenczi végigöntötte a levelet illatszerrel.

45. Ezt ő anyjának egy hajdani komornájától tanulta el.
Az illatszertől az egész levél egyszerre átlátszóvá válik, s ha akkor
az ember a levelet a tükör felé tartja, szépen elolvashatja a java
tartalmát. Pár percz mulva az illatszer elpárolog s nem hagy maga
után semmi nyomot; a betük tintája nem fut szét benne, mint
hogyha víz éri.
– Várjon, a mama épen öltönyt vált, mondá Czenczi a kapusnak.
Azalatt a tükör elé lépve, annyit olvasott ki az átlátszóvá tett
levélből: «Ma éjjel megérkezem. Lesz pénz elég».
Neki is elég volt ennyi.
Visszatette a levelet a többiek közé a chinaezüst tálczára.
– Várjon. Most nincs itt se inas, se szobaleány, majd bejelentem
a báróné-mamánál.
Azzal az illatszerből a saját tenyerébe is töltött s megmosta vele
az arczát, aztán szép nyugodtan visszavitte a báróné öltözőjébe.
S még egészen vakmerően odaállt eléje s azt kérdezé tőle:
– No! Elég jószagú vagyok már?
A báróné kegyetlen szemforgatással mondá:
– Hiszen várj csak! Majd rendelek én nektek mindjárt tormát,
annak lesz jó szaga. Hivd csak ide a bátyádat is.
Czenczi egyik vállát a másik után felrántva s a csipőit riszálva,
trallázott tovább, végig dalolva a termeken: «én a vajdát nem
bánom».
– Beviheti már a leveleket a mamához, veté oda, elhaladtában a
kapusnak.
Aztán átszökdécselt bátyja szobájába.

46. – Itt vagyok. Készen vagyok. Ne félj semmit. Rendben minden.
Ma nem kapunk ütleget és sötét szobát, hanem csókot, sokat. S a mi
annál is több, még vacsorát is.
– Oh be nagy bohó vagy!
– De nem vagyok: egészen okos vagyok. Ma úgy viseltük
magunkat, hogy azzal dicsekedni lehet. Te ne szólj semmit. Te csak
hallgass. Most add a karodat s csinálj büszke, önérzetes képet; lépj
föl biztosan. Aztán majd mikor én beszélek, alkalmazd az arczodat
ahhoz, a mit én mondok: mutasd, hogy meg vagy rettenve, aztán
meg érzékenyülj el; majd megint szedd össze magad és mutass
elszánt bátorságot; mikor meg engem sirni látsz, törölgesd te is a
szemedet.
– Jaj, hagyj nekem békét…
– Ugyan légy férfiu! te gyáva! Legalább mikor más is lát.
– Hiszen épen az bánt, hogy más is lát. Nem szeretem, ha idegen
jelenlétében vernek meg.
– De nem vernek meg. Diadém is ott lesz. Annál jobb. Két
embert sokkal könnyebb bolonddá tenni, mint egyet. Mentül
nagyobb a társaság, annál könnyebb valamit elhitetni.
– De én ki nem állhatom azt az embert.
– Nekem pedig ideálom. Milyen szemtelen tud lenni! Milyen jól
illik ez egy férfinak! Ha én nagy leány volnék, bele tudnék
bolondulni. No hát gyere. Meglátod, hogy ma olyan komédiásné
leszek, hogy mellettem mind valamennyi elbujhat Debreczentől a
Port-Saint-Martinig.
A társalgóba belépő testvérpár csakugyan ott találta már Diadém
urat a báróné-mama társaságában.
A báróné a mozaik táblájú asztal előtt ült, előtte az odavetett
lovagvessző; a bankár pedig a kandalló előtt állt, kétfelé vetett

47. lábakkal és szivarozott.
Czenczi baronesse előkelő mosolygással üdvözölte először a házi
barátot, azután a mamát. S azzal mindjárt belépett «in medias res».
– Hát akarod, mama, hogy elbeszéljek neked egy igen érdekes
eseményt, a mi ma kettőnkkel történt.
– Nagyon kiváncsi vagyok rá.
– Azt előre is megmondom, hogy egy olyan embernek az életéről
és haláláról van szó, a ki minket mindnyájunkat egyenlően érdekel,
sőt mondhatnám: tiszteletünkben részesül.
– Ugyan ki lehet az?
– A báró papa.
– Ah!
– Igenis ő az, a ki ma éjjel haza fog érkezni, még pedig
nevezetes összegekkel; de a ki a mi közbelépésünk nélkül ma éjjel
ott feküdnék meggyilkolva és kirabolva az útfélen.
A báróné meglepetve tekintett Diadém urra.
– Ez kezd érdekes lenni, mondá Diadém úr, egy új szivart véve
elő a tárczájából s meggyujtva azt a réginél; aztán megkinálta a
bárónét a tárczájával, az is kivett belőle egyet és rágyujtott.
– Kérek én is egyet! szólt Czenczi baronesse, s azonnal elfoglalt
egyet a havannák közül, leharapta a végét s rágyujtott a Diadém úr
szivartüzénél.
– De majd nem tudsz beszélni, ha szivarozol, mondá a báróné.
– Csak ezt a fokhagyma haut gout akarom egy kissé neutralisálni,
szólt Czenczi baronesse, kettőt-hármat szíva a szivarból s aztán
odanyujtá azt Arnold bárónak.
(– Hagyj békét, suttogá Arnold, a nélkül is úgy kóvályog a fejem.)
Á

48. (– Hallgatsz mindjárt? S szivod szépen ezt a szivart? Állj oda a
kandallóhoz Diadém mellé s dugd te is a két kezedet a hátulsó
zsebedbe, úgy mint ő.)
– S szabad kérdeznem, hogy hogyan jutottál te ennek a nagy
veszélynek a tudomására?
– Igen véletlenül és egyszerűen. Mi ketten Arnolddal kisétáltunk
délelőtt…
– Megállj elébb! Mit nevezesz te délelőttnek?
– Azt az időt, a mikor még az ember nem ebédelt.
– Akkor ti nektek egy hét óta folyvást délelőtt van.
– Ejnye, hát már ezt is kifütyörészték? Hát már ehhez kinek mi
köze van?
– A szakácsnak, lelkecském. Én átadtam neki a két hétre való
konyhapénzt, mikor elutaztam s ti kicsaltátok tőle a második hétre
való pénzt.
– Csak én magam csaltam ki! Hát ez meg így volt, ott a palotánk
kapujában roskadt össze egy szegény kivándorló honpolgár,
végkimerülésben. Vigasztalanul hevert ott, s egyetlen neje
kétségbeesetten tépte fölötte a haját. Két gyermek volt az ölében,
egy a hátán. Azok közül az egyik sánta volt, a másik vak, a harmadik
néma. Szegény nyomorultak! mondám én testvéremnek. Segítsünk
rajtuk. Kérjük ki a konyhapénzünket a szakácstól s adjuk át ezeknek.
Inkább koplaljuk meg azt magunk! – Hiszen mi csak megélünk
valahogy saját dominiumunkban. És úgy történt. Oh, ha láttad volna
azokat a meghatott arczokat, a mikkel a nyomorultak alamizsnánkat
fogadták! oh, ha hallottad volna azokat az áldásokat, a miket a
reszkető martyrnő és három árvája rebegett felénk! (Valósággal
hullottak a könyei Czenczi baronessenek.)
– Te! A néma is?

49. – Eh, te szívtelen vagy! mondá Czenczi, s azzal odament a
mamához, durczásan kirántotta a mama zsebéből a zsebkendőt (a
magáé ki tudja hol veszett el?) megtörölte vele az orrát, a szemeit, s
megint visszadugta a mama zsebébe, a hogy szokás. Már most nem
mondom tovább. Ha koplaltunk, hát az is a miénk volt.
– De a szakács nem azon a véleményen van, mert ő is veletek
koplalt s már el akart szökni a háztól.
– A gyáva! Hát nem tudott magán segíteni?
– No hát jól van. Délelőtt volt, ti ketten Arnolddal kisétáltatok, és
hová?
– A vetéseket megtekinteni. A tiszttartó azt mondta, hogy az
utóbbi fagy nagyon megártott a rozsnak.
– Pompás leány! Én még sohasem tudtam annyira vinni, hogy
megtudjam külömböztetni, melyik a rozs, melyik az árpavetés?
– Ezt csak a gyakorlat által szerzi meg az ember magának,
mondá Czenczi baronesse, fölöttébb fontos arczkifejezéssel.
– No, hát aztán? Elfagyott a rozs vagy nem fagyott el?
– Ez csak a későbbi fejlődés stádiumában lesz megállapítható.
Egyelőre semmi komolyabb aggodalmakra nincsen alapos okunk.
– Azután! Hát azután?
– Azután visszatértünk a székvárosba. (Falu volt ugyan.)
Útközben hangos üdvözlés hatotta meg füleinket. A derék
nagykereskedő, Rokomozer, állt künn a műterme bejáratánál.
– Értsd: boltajtó.
– Mély tisztelete jeléül még a karszékéből is felkelt előttünk.
– Most mondtad, hogy állt.

50. – Hát hiszen épen azért állt, mert fölkelt. De ugyan kérlek,
mama, ne légy oly kicsinyes! Itt nagy dolgokról van szó. Életről,
halálról és pénzről. Ha te ezeket nem akarod meghallani, hát itt
hagyunk, aztán csinálj, a mit akarsz.
– Jól van, jól. Hát csak beszélj, mit mondott a Rokomozer?
– Elénk jött titokteljes ábrázattal. Kért, hogy térjünk be az
atelierjébe, igen komoly közleni valója van velünk. Én azt mondtam
Arnoldnak: eh mit? hisz ez egy tisztességes ember: nézzünk be
hozzá. Mit vétünk vele a rangunk ellen? És bementünk. A jó ember
örömében egy tál maczeszt tett elénk. Mi nem akartuk elrontani a
kedvét s egy csipetnyit megkóstoltunk belőle. Akkor a derék férfiu
minden alkalmatlan személyt eltávolítva a teremből, így suttogott
hozzánk mély gordonka-hangon: «Tudják már méltóságtok, hogy a
méltóságos báró úr ma hazaérkezik?» – Mi meg voltunk lepetve:
nem tudtunk róla semmit. «Úgy éljek száz esztendeig, a milyen igaz,
folytatá a kitünő ember, ma kaptam a levelét, melyben tudósít róla,
hogy ne nyugtalankodjam: az az ügy, mely oly égetővé vált, az ő mai
hazaérkezése után azonnal ki lesz egyenlítve. Ő meg fog felelni a
kötelezettségének.»
A báróné és Diadém úr egymás szemei közé néztek. Ez nagyon
közel jár az igazsághoz. Holmi lejárt váltók históriája. Egy
tizenharmadfél esztendős kis leány hogy találna ki magától
ilyeneket?
– Jól van, jól no. Ezt nem szükség tovább magyaráznod, te
papagáj! szólt közbe a báróné-mama.
Czenczi ártatlan képet csinált.
– Hát tudom is én, hogy miről lehet szó? Én csak azt láttam,
hogy Rokomozer nagyon meg van indulva és végtelenül érdeklődik a
báró papa iránt. – «Mert hát látja báró úr», ezt már nem nekem
mondta Rokomozer, hanem az Arnoldnak, «mostanában nagyon sok
veszedelmes csőcselék kóborol itt ezen a mi vidékünkön. A mióta a
zsandárokat elvitték, s aztán egy esztendőre a régi vármegye-urak

51. visszakerültek, akkor megint odább mentek, akkor ide jöttek ezek a
sem ide sem oda urak, a kik csak adót exequálnak, egyébre nincs
gondjuk; hát azóta bizony azt sem csodálnám, ha egy éjjel a
háztetőt ellopnák a fejem fölül!» – No hát azt az Arnold érti, én nem
vagyok beavatva a politikába.
Arnold báró csak úgy merengette szemeit, hogy micsoda nagy
beavatott politikus lett ő belőle egyszerre!
– «Pedig hát a méltóságos báró papa rendesen éjjel szokott
utazni, nappal nem szeret a nagy meleg miatt. Itt pedig a nagy
erdőkön keresztül igen könnyen érheti az embert valami veszedelem.
Hát nézze csak a baronesse: – ezt már megint én hozzám beszélte a
Rokomozer. Az elébb, alig két órával ezelőtt, volt itt nálam az az
alföldi tündér, vagy micsoda? No tudja, az a komédiásné, ki itt a
bódéban sólót tánczol. Kérdem tőle, mi tetszik, szép kisasszony?
mivel szolgálhatok? Azt mondja: adjak neki egy font puskaport,
aztán meg gyutacsot és nro 3 göbecset. – Minek magának, szép
kisasszony, a puskapor, gyutacs, meg göbecs? Nem szabad most
őzekre vadászni, vadászati tilalom van. Kit akar meglőni vele?» – Azt
felelte, hogy holnap útra készül a trupp, meg akarják tölteni a
pisztolyokat, attól félnek, hogy valaki kirabolja őket az erdőben. –
Soha sem hallottam én életemben, hogy komédiás-truppot kiraboltak
volna, hanem ellenben annál többször hallottam, hogy az ilyen
csavargó szemfényvesztő csőcselék maga van összeköttetésben
mindenféle rablóbandákkal és orgazdákkal. Ezt elhihetik a
Rokomozernek, mert ebben a Rokomozernek sok tapasztalása van.»
A báróné és Diadém úr csodálkozva néztek egymás szeme közé.
Tud ez a leány valamit? vagy csak képzelete leli meg hazudás közben
az igazat?
– «Én azt hiszem, mondá Rokomozer, hogy ebből a
lőszervásárlásból valami gonosz merénylet kerül ki a méltóságos
papa ellen, a ki az éjjel fog hazaérkezni.» Tudod mit? mondtam én
erre Arnoldnak; nekem van egy jó gondolatom. Főzzük le azokat a
komédiásokat. A terv két percz alatt készen volt. Hanem ehhez

52. valami pénz is kellene, mondám a Rokomozernek. S a tiszttartónk, a
kinél a pénztárunk áll, most nincs idehaza. Szükségünk lesz e
tervhez öt forintra.
Arnold már közbe akart szólni, hogy hiszen csak egy forint volt!
de Czenczi egy tekintettel elnémította, a szemei azt mondták: «hát
rabatt nélkül hazudjam én nektek annyit!»
– «Adjon nekünk holnapig kölcsön öt forintot Rokomozer.» Az
öreg csak fejét lógázta s a két kezét a kaftánja két ujjába dugta. El
nem tudom képzelni, mi kétsége lehetett, hogy kivánságunkat
teljesítse. A büszkeség pirja elfutotta arczomat. «Jó! Tudom, hogy mi
kiskoruak vagyunk, adósságokat nem csinálhatunk. De ne aggódjék
ön, a pénzét megkapja holnap: ime addig itt hagyom önnél zálogba
a fél függőmet, a mi megboldogult nagyatyámtól rám hagyott családi
emlék, a ki spanyol grand volt és guadalaxarai herczeg. Ezt
bizonyára nem fogom itt hagyni veszendőben.» – Erre a biztosítékra
aztán rendelkezésünkre bocsátá a kivánt összeget. Mi abból legelőbb
is egy csinos mellcsatot vásároltunk a megnyerendő művésznő
számára.»
– Úgy megy neki, mintha könyvből olvasná! Dörmögé halkan
maga elé a báróné.
Czenczi baronesse fidélis hányi-vetiséggel folytatta tovább.
Tervünk a legpompásabban sikerült. A míg én a foyerben a
művésztársulat impressarióját foglaltam el, lekötelező
nyilatkozatokkal művészi remeklései iránt, sőt azzal is felbiztattam,
hogy ki fogom eszközölni a méltóságos papánál és mamánál, hogy
saját udvari szinházunkban is bemutathassa rendkívüli produktióit…
– Nem hágy ki semmit… mormogá a báróné.
– Az alatt Arnold gentlemanlike modorban felment a kulisszák
közé s ott egy percz alatt úgy meghódítá az alföldi tündér szivét,
hogy az semmi titkát nem birta előtte többé megőrizni.

53. De már itt Arnold csakugyan tiltakozni akart. Ekkora seladonnak
nem akarja bemutatni magát – a mama előtt; Czenczi azonban
észrevette a dolgot s odafutott hozzá, dévaj nevetéssel
megakadályozva őt, hogy valamit mondjon.
– No, csak ne piruljon el, édesem, nem kell begyeskedni! Hiszen
terv szerint történt. (Közbe ne szólj, te ostoba, mindent elrontasz!)
Aztán ott maradt mellette s fogva tartotta a kezét.
– A kis művésznő bizony megvallott Arnoldnak annyit, hogy ő
neki van egy kedvese, a ki őket mindenütt kiséri. Tulajdonképen
parasztlegény, bizonytalan keresetmóddal, de a kinek mindig van
pénze elég. Az pedig most ott iszik és mulat a laczikonyhában.
Nekünk elég volt annyit megtudnunk. Ez az! A rabló. Ennek a
számára vásárolták a lőszert. Ez akarja a papát az éjjel az útban
kirabolni. A mama nincs itthon, a tiszttartó beteg, itt nekünk kell
gyorsan és erélyesen cselekednünk. Mit tegyünk? Fogassuk el azt a
gyanús embert! Keressük fel a vásárban a pandurt, meg a hajdút.
Keresztül-kasul jártuk mi az egész vásárt, de nem találtunk mi se
pandurt, se hajdut. Utoljára rátaláltunk mind a kettőre. Ott ittak
mind a ketten a laczikonyhában együtt a betyárral. Az pedig előbb
leitatta őket, azután kidobálta a félszerből holtrészegen mind a
kettőt.
– S ezek mind a valószínüséghez közel álló dolgok.
– A betyár ott tánczolt, danolt, dorbézolt aztán egyedül, magában
a sátor alatt s hetykén hivogatta ki a szájtátó legénységet, hogy no,
hát ki áll ki vele egy szál fokosra, aztán meg a bámészkodó
leányokat, hogy ki mer vele egyet tánczolni! Minket leigézve tartott
az a gondolat, hogy ime ez azon ember, a ki a mi drága atyánk életét
fenyegeti. Én Arnoldra tekintettem. Elborult arczán olvastam a
gondolatokat. «Menjünk oda hozzá!» mondánk csaknem egyszerre.
«Én ezt az embert lefőzöm és leitatom», mondtam én. «Én pedig
leütöm, ha az neked nem sikerül!» mondá Arnold. (Fujd fel egy kicsit
magadat! súgá neki, a lábára lépve.)

54. – Nos, azután? szólt a báróné, a ki már kezdett jó kedvre derülni.
– Hát azután az lett belőle, hogy én előbb megkisérlettem a vad
embert nyájas leereszkedéssel meghódítani.
– Tánczoltál is vele?
– Ha azt láttad volna! Ejh de pompásan tánczol. Csupa tűz, csupa
erély! Azt hiszem, hogy egészen meghódítottam a ficzkót. Hanem az
a másik dolog nem sikerült. A leitatás. Hiába hozattam neki egész
batteria számra a palaczkokat: nem birtam eláztatni. Ekkor Arnold
így szólt: «most már rajtam a sor: férfi dolga a többi», s ezzel
merészen neki ment a betyárnak, belékötözködött. Utoljára birokra
keltek. Ah, ha láttad volna Arnoldot, milyen volt a küzdelemben, egy
hős, minden izma csupa aczél! Kifacsarta a betyár kezéből a fokost s
azzal olyat vágott neki a karjára, hogy az bénultan esett alá. A
veszedelmes betyár a mai éjszakára képtelenné van téve, hogy
drága atyánkat megtámadhassa, hős fiának merész föllépése által.
(Dicsekedjél hát magad is egy kicsit, no!)
– Brava, bravi, bravissimo! tapsolt a báróné kaczagva s ledobta
az asztalról a lovagvesszőt.
– S ládd, ezt mi mind tőled örököltük! mondá nemes páthosszal
Czenczi.
A báróné nem tudott hová lenni kaczagtában.
– Mit? Te! A bátyád aczélizmait, vagy a te hazudozási
talentumodat?
– Mindkettőt édes mama! szólt Czenczi, odavetve magát anyja
keblére s átölelve annak a nyakát, s összecsókolva arczát és ajkait.
– Semmirekellők! mondá a báróné. Elmehettek előlem. Most
aztán aludjátok ki a mámort. Majd ha az apátok megjön, lehivatlak a
vacsorához.

55. – No hát úgy-e, hogy megjön a papa? Nem hazudtam semmit.
Nyujtsd karodat Arnold. A siesta után, ha a soupéehez való
toilettemmel kész leszek, jöjj át értem és vezess le.
Czenczi baronesse nagyon sokat adott az etiquettere.
A BÁRÓ PAPA.
A két gyermek, a mint kiszabadult a családi törvényszékből,
szaladt fel a második emeletre. Ott voltak az ő szobáik: együtt a
nevelőikével, a míg t. i. nevelőik voltak, a kik azonban minden évben
kétszer-háromszor változni szoktak; azaz hogy megszöktek.
Czenczi baronesse, amint az anyja ajtaján kiszökött, azonnal
elkezdett fütyölni, s ezt folytatta még a bátyja szobájában is.
– Ugyan, kérlek, ne fütyölj! mondá neki Arnold.
– Nem tetszik?
– Fáj a fejem. Le akarok feküdni.
– Hát feküdjél.
– Eredj te is a magad szobájába.
– Minek?
– Hisz azt mondtad, hogy toilettet akarsz csinálni.
– Oh te, bolond, mintha nem tudnád, hogy mihelyt egy új ruhát
kapunk, a régit rögtön eladjuk a handlénak? Nincs énnekem két
öltöző ruhám egyszerre soha.
– No hát csak eredj innen mégis, kérlek. Szeretnék…
– Mit szeretnél?
– Egy nagy követ kötni a nyakamba s aztán a Vágba ugrani vele.

56. – Hahaha! Ez nagyon jó. S ugyan miért, kis kedveském?
– Megunta testem-lelkem ezt a rettenetes örökké tartó hazudást.
Czenczi még nagyobbat kaczagott erre a szóra.
– Oh milyen kedves vagy! Hát nem arra tanítottak bennünket, a
mióta a szemünk kinyilt szakadatlanul? A cselédek, hogy mit
hazudjunk a mamának? a mama, hogy mit hazudjunk a papának, a
látogatóknak, a cselédeknek? Nem hazudtak-e nekünk örökké? ha
nem akartak valamit adni, azt elvitte a macska! ha el akartak
hallgattatni: jön a mumus! ha tanítani akartak: jön a Mikulás! Az
egyik nevelő nagyokat hazudott a zsidók történetéből, s azt akarta,
hogy higyjük el neki, a másik még nagyobbakat hazudott a római
istenek történetéből s az is úgy tett, mint a ki komolyan veszi a
dolgot. Aztán megtanítottak bennünket, hogy mit mondjunk ennek
meg annak az embernek, hogy meg ne tudja az igazat. Aztán szidták
egymást kölcsönösen, hogy hazudik a paraszt az ispánnak, az ispán
a zsidónak, a zsidó mindkettőnek, a doktor mindháromnak, a fiskális
mind a négynek s a szép asszony mind az ötnek: Hiszen rendes
mesterség ez, mint a vízivás; csak arra kell vigyázni, hogy meg ne
ártson.
– No, én meg vagyok tőle csömörülve, s inkább volna kedvem
vályogot vetni a czigányokkal, térdig a sárban, mint ehhez az
élethez.
– Nagyon hamar meguntad, kedveském. Hidd el nekem, hogy
olyan jó az, az ember annyit mulat rajta. Hanem persze nem olyan
hült pofa kell hozzá, mint a tied, a kiből az első rátekintésre
meglátják, hogy most hazudott, hanem úgy kell azt adni, a hogy én
tudom; tudod, a hogy tinálatok fiúknál a vívást tanítják, hogy nem
kell az embernek a szemét meghunyorítani, nem kell az arczát félteni
a vágástól, hanem mindig kitalálni, hogy hol hagyott az ellenfél
valami rést, a hol oda lehet neki vágni? hát látod, az én nekem épen
olyan gyönyörüség, mint te neked a kardvivás: csakhogy sokkal
nemesebb szenvedély.

57. – Már úgymint a hazudás?
– Hát persze. Te az egyikben vagy kitünő, én meg a másikban.
Látod, a szegény báró papa, ő mind a kettőben olyan ügyetlen,
hanem azért mégis teszi mind a kettőt.
– Ugyan ne szóld meg hát az apánkat!
– No nézd! Egyszer mondok igazat s azért is megneheztelsz. De
hisz azt mindenki tudja, hogy a báró papa nem ért az elsőhöz, azért
mégis mindenkit provokál s akkor megszabdalják, nem ért a
másodikhoz, azért mégis mindig teszi s mindig rajta kapják.
– Eh! Én nem szeretem, hogy ha előttem így beszélsz róla.
– Jól van no. Jámbor tízparancsolatevő! Hát beszéljünk a báró
papáról nagyobb tisztelettel. Vajon milyen képe lesz neki ma megint?
Ráismerünk-e egyszerre, ha elénk toppan? No, mert tudod,
valahányszor beáll hozzánk, mindannyiszor más-más ábrázatot hoz
ide. Minden alkalommal gazdagítja a fénykép-albumodat egy új
fölvételével, a mik közül egyik sem hasonlít a másikhoz.
Czenczi baronesse felkapta az asztalról az ottheverő
meglehetősen kopott fényképalbumot s elkezdte annak a képeit
sorba mustrálgatni.
– No ilyennek, mint ez a legelső, még én nem ismertem. Ezzel az
uhlánus tiszti jelmezzel. Kiváncsi vagyok arra az ellenségre, a kit a
papa valaha megkergetett. A fotográf reszkethetett, a míg őt levette!
Ettől a kétfelé hegyesített bajusztól. Huh! Már itt ezen a második
képen egy csepp bajusza sincs, hanem a helyett két oldalt hosszan
leeresztett cotelettjei: igazi angol. A félszeme elé csiptetve a
monocle. How do you do, sir? Tako, tako, gyekujem peknye! Ezen a
harmadik figurán már megint à la Henry IV. spanyol szakállal,
keresztbe álló bajuszszal, felfelé csavarintott üstökkel, lovagló
csizmákban, ostorral a kezében. Akkor vesztett olyan sokat a turfon.
Igazán van oka rá ilyen büszkén feltartani a fejét. No erre az alakjára
már én is emlékezem ezzel a felkunkorított bajuszszal, a haja

58. középen elválasztva. Milyen epedő mosolylyal tekint ki a világba.
Kezében egy felnyitott könyv, a miből olvas. Akkor volt ez, mikor azt
a szép tánczosnét ide hozta magával s azt akarta, hogy a mama
fogadja meg társalkodónéjának. No hiszen erre a képére nagyon jól
fogsz emlékezni te is: a hol magyar gavallérnak van öltözve; pitykés
dolmányban, darutollas kalap a szemöldökére lenyomva, a két
bajusza hegyesen szétáll, mint két patkány farka. Ez meg akkor volt,
mikor el akartak válni a mamával egymástól; aztán azon czivakodtak,
hogy melyikünk melyiknek maradjon? A báró papa minden áron
téged akart magával vinni, a mama meg nem akart oda adni. Egy
darab ideig egymás keze közül ragadoztak ki bennünket, kiabáltak,
szitkozódtak, az egyik a kezednél, a másik a lábadnál fogva húzott
magához, én eleinte sirtam, azután meg nevettem: utoljára a mama
megharagudott, kilökte a báró papát a szobából, s aztán mind a
kettőnket utána dobott, hogy vigyen magával, akkor aztán a báró
papának egyikünk sem kellett; ott hagyott, megint nem láttuk egy
esztendeig.
– Oh milyen gonosz nyelved van.
– Van biz én nekem még gonoszabb is. Azt is tudom, hogy a báró
papának még a névaláirása sem ugyanaz egyik esztendőről a
másikra, hol a régi, hol az új nevét használja. Néha mindkettőt
együtt, azok mellé majd az igazi keresztnevét, majd meg a
magyarosítottat; a vonásai, a kézirata, a neve után kanyarított czifra
mindig változnak; úgy, hogy már hivatalosan ki van rá mondva, hogy
az aláirását csak úgy fogadják el hitelesnek, ha a czimeres
gyűrűjével, a mit mindig az ujján hord, oda nyomtatja utána a
pecsétjét.
– De hát te hol szedted össze mindezt?
– Hát a mamának volt egyszer egy kedvencz szobaleánya, az
beszélte nekem. Annak meg a Koczur barátunk beszélte.
– Te! Miért hívják ezt Koczur barátunknak?
– Azért, mert senki sem akar vele barátkozni.

59. – Vajon mije lehet ez a papának, hogy mindig magával hordja?
– Már mint – ő a papát. Úgy látom, hogy ez az egyedüli ember, a
ki ő neki szót fogad, meg ő is annak.
– Ki nem állhatom ezt az embert, olyan bizalmaskodva viseli
magát, ha itt van. Vendégek jelenlétében is végigfekszik a pamlagon,
s a mamát «tündér szép bárónénak» szólítja. Aztán mindenkiről
rosszat beszél.
– Én szeretem, mert mulatságosan anecdotázik.
– No már most, kérlek szépen, ne háborgass. Nekem még ma
valami sürgős dolgot kell elvégeznem.
– Neked sürgős dolgod van, jó barátom?
– Tudod: mikor tavaly ilyenkor a papa itthon volt, s aztán egyszer
csak eszébe jutott neki, hogy kiexamináljon, hadd lássa mit
tanultam.
– Tudom, tudom! hahaha! Mindenfélét kérdezett tőled, hogy van
ez, hogy van amaz? Te semmire sem tudtál neki megfelelni, aztán ő
sem tudta megmondani, hogyan van?
– Utoljára azt kérdezte tőlem, hogy «de hát mit tudsz mégis
valamit a világon?» azt feleltem neki, hogy tudok rajzolni, meg
térképet csinálni. – «No hát rajzold le nekem ezt a mi kastélyunkat
egészen az építészeti szabályok szerint, fundamentomostól együtt, a
hogy a kőmívesmajszterek szokták». Ezzel hagyott el.
– S te most akarsz ehhez hozzáfogni?
– Dehogy! Régóta dolgozom rajta; de el szoktam dugni az ágy
fenekére, hogy ki ne nevessenek vele.
Ezzel előkereste a szalmazsákja alól a rajztábláját. Azon
csakugyan rajta volt a kezdetleges vázlata egy palota ábrájának,
alapvázlatával együtt, a hogy ezt készíthette valaki, a kit erre soha

60. sem tanítottak. Készen volt az egész, csak egy kis igazgatás kellett
hozzá.
– Ezzel én most elkészülnék, mire a papa megjön, hogy
meglepjem vele, csak az a baj, hogy a gyertyám mindjárt elég.
– Az ám, másikat pedig nem adnak. Azt mondják, miért nem
megyünk már aludni? Megállj! Én gondoltam ki valamit. Tudok
valahol egy darab viaszkot, a mivel nagy parádé idején az inas a
szobákat szokta kifényesíteni.
– Mit csinálsz vele?
– Azt csinálom, hogy az alsó szoknyám kötőjéből levágok egy
darabot, azt keresztül húzom a viaszkon bél gyanánt, azt
meggyujthatjuk s te rajzolhatsz mellette szépen.
A terv nagyhamar valósítva lőn, a hevenyészett mécsest
beletették egy cseréptányérba s annak a világánál folytatta Arnold a
rajzolását. Czenczi odatámaszkodott a háta mögé s igazgatta, hogy
ez így jobb lesz.
A nagy palota egyik részében akármi történhetett, a másikban
nem vették észre. Valaha húsz embernél kevesebb cselédség soha
sem lakott abban, most pedig alig csengett-bongott benne tíz élő
lélek, az is egymástól szétszórva.
A viaszkmécs ez alatt úgy megtöltötte a szobát füsttel, hogy
Arnoldnak ki kellett nyitni az ablakot, hadd jöjjön be egy kis friss
levegő.
A mint az ablakot kinyitotta, valami lármahang ütötte meg a
fülét.
– Hallga! Nekem úgy tetszik, a papa szavát hallom.
– Nem ismersz te arra, mondá Czenczi; hiszen tudod, hogy a
szavát is mindannyiszor elváltoztatja, a hányszor megtisztel
bennünket a látogatásával, egyszer leptetve beszél, másszor sebesen

61. és orrhangokon, néha nem tudja az «r»-et kimondani, majd meg
lemélyíti a hangját, mintha a föld alól beszélne fel. Nem ismered te
azt így meg.
– De pedig ő az, mert nagyon káromkodik. Azt mondogatja, hogy
«ezermilliom kutyalélek!»
– Akkor ő az! Ez az ő szava járása.
– Siessünk elébe!
– Én jobb szeretném, ha más sietne előre.
De Arnold nem ügyelt rá, felvette a kabátját s szaladt ki a
folyosón, őt aztán Czenczi sem hagyta magára, hanem utána ment.
A káromkodó hang már ekkor jött fölfelé a lépcsőn.
– Vajon milyen megjelenése lesz ezúttal a papának?
kiváncsiaskodék Czenczi.
No ezt bizony nehéz lett volna ezúttal kitalálni, mert az egészen
rögtönzött megjelenés volt. Ebben az alakban nemcsak saját két
gyermeke, de akárki sem ismert volna rá báró Opatovszky Kornél
úrra.
Hogy a rajtalevő ruha micsoda kelméből volt? azt nem lehetett
kitalálni, mert arra a sár azon módon rászáradt, a hogy a
pocsolyában meghentergett benne, s most ez a szikkadt agyagréteg
olyan pikkelyes hüvelyt képezett rajta, mintha krokodilus bőrt
viselne; a kalapjának nem volt semmi emberi formája, a bajusza,
szakála össze volt keveredve a zöld békalencsével, a mi a pocsolya
felszínén szokott úszni: az orráról le volt horzsolva a bőr, s a félarcza
úgy fel volt dagadva, mint egy czipó. S ehhez a jelmezhez még egy
ölnél hosszabb vastag füzfadorongot hozott a kezében. A kapus félve
kisérte, a lámpással világítva az útjába.
– Ezer milliom kutyalélek! rikácsolá tönkrerekedt hangon: Hát
jön-e már valaki elém a kastélyból? Vagy meghalt minden ember?

62. Welcome to our website – the perfect destination for book lovers and
knowledge seekers. We believe that every book holds a new world,
offering opportunities for learning, discovery, and personal growth.
That’s why we are dedicated to bringing you a diverse collection of
books, ranging from classic literature and specialized publications to
self-development guides and children's books.
More than just a book-buying platform, we strive to be a bridge
connecting you with timeless cultural and intellectual values. With an
elegant, user-friendly interface and a smart search system, you can
quickly find the books that best suit your interests. Additionally,
our special promotions and home delivery services help you save time
and fully enjoy the joy of reading.
Join us on a journey of knowledge exploration, passion nurturing, and
personal growth every day!
testbankmall.com