Towards a Sociology of Nursing Ricardo A. Ayala

Towards a Sociology of Nursing Ricardo A. Ayala
Towards a Sociology of Nursing Ricardo A. Ayala
Towards a Sociology of Nursing Ricardo A. Ayala

1. Towards a Sociology of Nursing Ricardo A. Ayala
download
https://textbookfull.com/product/towards-a-sociology-of-nursing-
ricardo-a-ayala/
Download more ebook from https://textbookfull.com

2. We believe these products will be a great fit for you. Click
the link to download now, or visit textbookfull.com
to discover even more!
Evolution Explanation Ethics and Aesthetics Towards a
Philosophy of Biology 1st Edition Francisco J. Ayala
https://textbookfull.com/product/evolution-explanation-ethics-
and-aesthetics-towards-a-philosophy-of-biology-1st-edition-
francisco-j-ayala/
Postmortal Society Towards a Sociology of Immortality
1st Edition Michael Hviid Jacobsen (Editor)
https://textbookfull.com/product/postmortal-society-towards-a-
sociology-of-immortality-1st-edition-michael-hviid-jacobsen-
editor/
Basics: A Comprehensive Outline of Nursing School
Content Kaplan Nursing
https://textbookfull.com/product/basics-a-comprehensive-outline-
of-nursing-school-content-kaplan-nursing/
Histories of Perplexity: Colombia, 1970s-2010s 1st
Edition A Ricardo López-Pedreros
https://textbookfull.com/product/histories-of-perplexity-
colombia-1970s-2010s-1st-edition-a-ricardo-lopez-pedreros/

3. Basics: A Comprehensive Outline of Nursing School
Content Fifth Edition Kaplan Nursing
https://textbookfull.com/product/basics-a-comprehensive-outline-
of-nursing-school-content-fifth-edition-kaplan-nursing/
The Basics: A Comprehensive Outline of Nursing School
Content 8th Edition Kaplan Nursing
https://textbookfull.com/product/the-basics-a-comprehensive-
outline-of-nursing-school-content-8th-edition-kaplan-nursing/
The Sociology of Education A Systematic Analysis Jeanne
H. Ballantine
https://textbookfull.com/product/the-sociology-of-education-a-
systematic-analysis-jeanne-h-ballantine/
A Quest Towards a Mathematical Theory of Living Systems
Nicola Bellomo
https://textbookfull.com/product/a-quest-towards-a-mathematical-
theory-of-living-systems-nicola-bellomo/
A textbook of community nursing Second Edition Bain
https://textbookfull.com/product/a-textbook-of-community-nursing-
second-edition-bain/

4. Towards a Sociology
of Nursing
Ricardo A. Ayala

5. “Nursing is often studied as a single entity as if nursing were a single issue
untouched by culture, geography and political economy. In fact, it is embed-
ded in the social relations and constructed within dierent socio-cultural and
historical contexts. e body of work presented in this book is formidable and
inspiring in its depth and breath. I see the author as uniquely able to contrib-
ute to the disciplines of sociology and nursing.”
—Professor Karen Breda, University of Hartford, USA
“Ricardo Ayala does a remarkable analysis of nursing’s professionalization. By
using the Chilean example, he takes us on a historical and sociological jour-
ney that helps us to understand the progress (and sometimes diculties) nurses
around the world have faced while constructing their social image. is book
is a must-read for those keen to learn more about the sociology of nursing and
also a great methodological input for systematically exploring the sociology of
professions.”
—Professor Paulina Bravo, Catholic University of Chile School of Nursing, Chile
“Dr. Ayala’s book traces the origins and continuum of the nursing profession
throughout history as a powerful force on the health, well-being and shape of
society. His book provides a useful sociological compass for navigating through
the realm of professional and societal issues reected in nursing. Ayala skill-
fully explores how nursing transitioned to academia, investigates the cultural
schisms between nursing and midwifery and scopes the impact of the pro-
fession on modern healthcare. He oers an excellent contemporaneous and
timely analysis to the gendered nuances of nursing which is much needed in an
age searching for equity and equality between the sexes. Ayala’s multi-faceted
text appeals to the reader who willingly thinks and reects about the minutiae,
complexity and conceptuality of issues that can inuence nursing practice. is
book will be valued among those with an inquisitive mind and an appreciation
of the rich sociological vein of interest nursing provides. I expect that lay, pro-
fessional and research-mind people will ınd this book enriching as it adopts an
accessible prose which provides intellectual nutrition that is easily digested by
all types of readers.”
—Professor Nicholas Ralph, University of Southern Queensland, Australia
Towards a Sociology of Nursing

6. RicardoA.Ayala
Towards aSociology
ofNursing

7. Ricardo A. Ayala
Department of Sociology
Ghent University
Ghent, Belgium
ISBN 978-981-13-8886-6 ISBN 978-981-13-8887-3  (eBook)
https://doi.org/10.1007/978-981-13-8887-3
© e Editor(s) (if applicable) and e Author(s), under exclusive license to Springer Nature Singapore
Pte Ltd., part of Springer Nature 2020
is work is subject to copyright. All rights are solely and exclusively licensed by the Publisher, whether
the whole or part of the material is concerned, specically the rights of translation, reprinting, reuse
of illustrations, recitation, broadcasting, reproduction on microlms or in any other physical way, and
transmission or information storage and retrieval, electronic adaptation, computer software, or by
similar or dissimilar methodology now known or hereafter developed.
e use of general descriptive names, registered names, trademarks, service marks, etc. in this
publication does not imply, even in the absence of a specic statement, that such names are exempt
from the relevant protective laws and regulations and therefore free for general use.
e publisher, the authors and the editors are safe to assume that the advice and information in this
book are believed to be true and accurate at the date of publication. Neither the publisher nor the
authors or the editors give a warranty, expressed or implied, with respect to the material contained
herein or for any errors or omissions that may have been made. e publisher remains neutral with
regard to jurisdictional claims in published maps and institutional aliations.
Cover credit: © Alex Linch shutterstock.com
is Palgrave Macmillan imprint is published by the registered company Springer Nature Singapore Pte
Ltd.
e registered company address is: 152 Beach Road, #21-01/04 Gateway East, Singapore 189721,
Singapore

8. v
Contents
Part I  Dierentiation and Structuring
1 Overview of the Study 3
2 Nursing as a Profession: Old Tensions, New Insights 9
3 Nursing the Status: e Construction of Work
and Social Class Identity 31
4 Redoing Gender in Nursing 51
5 Red and Blue: Competing for Jurisdiction, Losing
in Power 65
Part II  Inuencing the Environment
6 e Time Has Come: Changing Patterns of Power 89

9. 7 e Organisation, the Background, the Landscape:
Navigating the Reforms 109
8 Nurses in the New Landscape of Interprofessional
Relations 125
Part III  Research Practice and Ideas
9 A Note on Methodology 145
10 Afterword: e Study?s Inception?Occupational Situs 157
References 175
vi     Contents

10. vii
Useful Denitions
Chapter 2
Profession
Generally, a profession is a knowledge-based category of occupation
which usually follows a period of tertiary education and vocational
training and experience; at least in part, that knowledge comes from
science. Professions are also structural, occupational and institutional
arrangements for work associated with the uncertainties of modern life
in risk societies.
1
Although distinguishing the professions from other, less complex
forms of work is dicult today, oftentimes professional groups either
are elites with strong political links and connections or use elites’ polit-
ical mechanisms of market closure and occupational control. e focus
of sociological interest lies precisely in the exclusionary devices that pro-
fessionalisation encourages.
1
Evetts, J. (2013). Professionalism: Value and ideology. Current Sociology, 61(5–6), 778–796.

11. Para-Profession
Arising in the late 1960s, the term para-profession (or semi-profession)
2

refers to ‘aspiring’ occupations that ‘evolve’ into the status of estab-
lished professions, but are characterised primarily by their shortcom-
ings. Beneath this notion lies the mystiıcation and stigmatisation of
gendered patterns of the division of labour—such as nursing, teaching,
social work and librarianship—which presupposes that all professions
share the same value orientation.
Professionalism
Professionalism is used to denote an array of traits such as reliability and
trustworthiness, which is expected to arise from the relationship with
users. It is common that for professionals to be successful they have
access to users’ conıdential or sensitive information, while users need
the insurance that such knowledge will not be used for fraudulent pur-
poses. is is why mutual trust is key to professionalism.
Social Theory
eory is an assembly of statements of why and how ideas or facts are
interrelated. Social theory uses dierent broad-ranging frames to formu-
late theory, focusing, for example, on social structure (fairly stable behav-
ioural patterns), social functions (roles which are regarded as essential to
the operation of society as a whole), social conict (a frame that regards
society as an arena in which some groups are beneıtted while others are
deprived) and symbolic interactions (an approach that sees society a the
result of people’s everyday interactions).
Most of this book’s contents analyse overt behaviour, struggles and
purposeful interaction between social groups, thus using a social conict
stance.
2
Etzioni, A. (1969). e semi-professions and their organization: Teachers, nurses, social workers.
New York: Free Press.
viii      Useful Denitions

12. Chapter 3
Social Stratication
is is a system of social organisation based on ladders hierarchically
organised. Stratiıcation transcends individuals and persists across gener-
ations and societies.
3
Some societies are stratiıed by castes—where des-
tiny is deıned by birth—while others are stratiıed by classes—where
one’s position in the hierarchy is rather deıned by the dynamics of the
economy.
Social Class
Class, as used in this book, is a rung in the social ladder deıned on the
basis of income, material wealth and lifestyle.
4
Dierent traditions and
agendas of class analysis may lead to dierent emphasis—material or
symbolic. Class coexists with other forms of stratiıcation, such as gen-
der, ethnicity, sexual orientation and citizenship.
Social Class Identity
Class involves not just unequal resources but also dierent beliefs. Class
informs the way people interact with one another both within a single
class and across classes, because individuals are in some way conscious
of being members of a class
5
(i.e. class consciousness). Often people’s
actions, preferences and decisions function as markers of social class (i.e.
leisure, clothes, food, neighbourhood, accent and so on) and thus rein-
force speciıc forms of identiıcation and relationships.
3
Scambler, G. (2013). Social class. In J. Gabe & L. F. Monaghan (Eds.), Key concepts in medical
sociology (pp. 3–6). London: Sage.
4
Wright, E. O. (2005). Social class. In G. Ritzer (Ed.), Encyclopedia of social theory (pp. 717–724).
ousand Oaks: Sage.
5
Jones, P., & Bradbury, L. (2018). Introducing social theory. Cambridge, MA: Polity Press.
Useful Denitions
    ix

13. Social Distinction
Relating their social ranks, individuals make categorising distinctions of
the world around them, as can be observed directly in their social prac-
tices. is creates a pattern of cultural consumption beneath which lies
a speciıc logic: the predisposition to turn taste into markers of class.
6
Social Mobility
People can change their position within the class hierarchy. Mobility
can refer to changes in one’s own class (intragenerational mobility) or
to one’s class as compared to the class of the parents (intergenerational
mobility). Additionally, one can climb in the hierarchy (upward mobil-
ity) or fall in the hierarchy (downward mobility).
Chapter 4
Gender
ere is great variation in what constitutes gender by time and culture.
Generally, gender is a set of representations about sexual dierences,
which lead to social positions based on the meanings assigned to sex.
Owing to an awareness of the pernicious social organisation based on
male dominance (patriarchy), gender is a highly politicised concept.
Sexual Division of Labour
Division of labour based on sex is a form of organisation arising from
the assumption that bodily capabilities are indicative of one’s aptitudes
to specic types of jobs. is assumption is socially, politically and
x     Useful Denitions
6
Bourdieu, P. (2016). La distinction: critique sociale du jugement. Paris: Les éditions de minuit.

14. economically problematic; it aects individual beliefs and lived expe-
riences and in the process deınes life opportunities and the allocation
of rewards. e idea of sexual division of labour helps understand, for
example, why established, more prestigious professions correspond to
a masculine representation of work, or why within a single profession
men and women tend to have dierent career patterns.
Gendered Division of Labour
is is a type of stratication of tasks and roles based on dierences
across the range of dierent genders. A gendered separation implies
a complex assembly of meanings and identities, rather than the sexed
body alone.
7
Gender division is clearly relevant not just to feminism but
to gender studies more broadly.
Chapter 5
Conict
Individuals and groups face conict when there are dierences in inter-
ests. However, conict is not intrinsically undesirable or harmful. It
can, for instance, reinforce communal values, encourage organisation
or intensify association. In sociology, conict theories sustain that social
order is based on relations between groups, which in turn are based on
an unequal distribution of resources,
8
leading to latent conict in the
form of dominance. Overt conict surfaces occasionally.
7
Mills, M. B. (2016). Gendered divisions of labor. In L. Disch & M. Hawkesworth (Eds.), e
Oxford handbook of feminist theory (pp. 283–303). New York: Oxford University Press.
8
Collins, R. (1994). e conict tradition. In R. Collins (Ed.), Four sociological traditions. New York:
Oxford University Press.
Useful Denitions
    xi

15. Interprofessional Care
Interprofessional care is a deep level of collaboration between healthcare
or social care providers to address comprehensively the needs of their
users. It involves not just working together and maintaining boundaries,
but a number of practices such as sharing and even exchanging roles.
9,10
Professional Jurisdiction
Jurisdiction is an area of work, often circumscribed formally by legal
rules, which a profession claims as its own. Formal deınitions can be
accompanied by symbols that highlight the profession’s dominion.
e boundaries between jurisdictions are constantly rethought, rede-
ıned and contested, especially through interaction with neighbouring
professions.
11
Technology
ough often thought of as equipment, technology comprises arrange-
ments that are larger than the machines: ways of living, relationships,
organisation, techniques, routines, ideas, values and, notably, prop-
erty.
12
In this book, technology and technologisation are used mostly in
the ‘hardware’ sense.
12
Gunderson, R. (2016). e sociology of technology before the turn to technology. Technology in
Society, 47, 40–48.
xii      Useful Denitions
9
Coyle, J., Higgs, J., McAllister, L., & Whiteford, G. (2011). What is an interprofessional health
care team anyway? In S. Kitto, J. Chesters, J. istlethwaite, & S. Reeves (Eds.), Sociology of inter-
professional health care practice: Critical reections and concrete solutions (pp. 39–54). New York,
NY: Nova Science Publishers.
10
Reeves, S., Lewin, S., Espin, S., & Zwarenstein, M. (2010). Interprofessional teamwork for health
and social care: Partnership working in action. Oxford: Wiley-Blackwell.
11
Abbott, A. (1986). Jurisdictional conicts: A new approach to the development of the legal pro-
fessions. American Bar Foundation Research Journal, 11(2), 187–224.

16. Chapter 6
Academic Credentials
A degree works as a badge (i.e. a credential) to access the employment
market.
13
During the second half of the twentieth century, credentials
became increasingly the standard requirement to prove one’s skills and
knowledge. Typically, that is the case of the bachelor’s degree, and in
some areas the master’s degree. e Ph.D. degree is usually the formal
requirement to access the scientiıc system, although some speciıc paths
are oriented to professional practice.
Central to the theory of professions, credentials also participate in
professions’ social closure mechanisms.
Credential Ination
Requirements from employers and wide availability of degree holders
increase the level of education required to enter, and stay in, the employ-
ment market. In face of an increasing highly educated workforce, employ-
ers can aord to be more selective, which in turn decreases the value of the
credentials and makes candidates to always look for higher, rarer or more
prestigious training. In sociology, this is called credential ination.
14
Organisations
Organisations can be understood in a range of dierent ways. Generally,
organising is seen as coordinating activities and actors towards the
attainment of certain goals. However, organisation also refers to formal
13
Collins, R. (1979). e credential society: An historical sociology of education and stratication.
New York, NY: Academic Press.
14
Collins, R. (2002). Credential ination and the future of universities. In S. Brint (Ed.), e
future of the city of intellect: e changing American university (pp. 23–46). Stanford: Stanford
University Press.
Useful Denitions
    xiii

17. social entities such as hospitals, companies or associations.
15
Formal
organisations have a certain level of autonomy, are dierentiated from
their environment and use a range of dierent resources to attain their
purposes, including the way they are structured and rationally organised.
In addition, and underlying the central claim of this book, organisations
serve as ‘arenas’ in which multiple external interests and values coexist.
16
Patterns of Power
Historically, the wielding of power has had patterned ways one can iden-
tify. Not all of them are considered legitimate. At an individual level,
there is the use of sheer force, coercion and persuasion, alongside many
gradations in between. In other cases, power is exerted by the use of
legitimate authority (i.e. parental roles, scientiıc degrees, among others).
At a macro-level, power has three identiable ?faces’: (i) open-face
politics, that is, political action that is accessible to the public and con-
sidered legitimate and democratic; (ii) agenda-setting, which is more
secretive in nature, may beneıt some groups but not all stakeholders
and can include both legitimate and illegitimate strategies; and (iii)
manipulating desires, which implies misleadingly persuading others that
decisions are being made in their best interests when that is not really
the case.
17
Some professional collectivities are often wary of power, believing—
erroneously—there is something inherently negative about it, and feel
more comfortable with some strategies than others, but importantly,
this too varies across time and cultures. Using power is not always
related to formal authority (i.e. positions, titles and ranks) and does not
necessarily lead to domination.
xiv      Useful Denitions
15
Sometimes the word institution is used as a synonym, but in sociology institution rather refers
to a society’s essential subsystems, which revolve around a set of values, and this deınes individual
action, such as the family or friendship. Another example is the expression ‘the medical institu-
tion’ to refer to Western medicine as an ideology.
16
Brunsson, N., & Sahlin-Andersson, K. (2000). Constructing organizations: e example of
public sector reform. Organization Studies, 21(4), 721–746.
17
Lukes, S. (2005). Power: A radical view. London: Red Globe Press.

18. Attitudes
Social attitudes are evaluative judgements over something,
18
for example
one’s position regarding the use of power or distaste for strangers. Social
attitudes may dier from individual responses and preferences.
Political Alliances
Political alliances are made when groups have complementary interests.
Some alliances can be formalised and institutionalised, while others are
more symbolic in nature. e aim and strategy of an alliance can change
when interests shift, whereas alliances tend to pull apart when interests
totally conict.
19
Chapter 7
Organisational Reform
Generally, reforms attempt to ‘complete’ areas of an organisation that
are perceived to be ‘incomplete’.
20
Often driven by a new rationality,
reforms thus involve improvement (or attempts to it) in coordina-
tion, eciency and eectiveness, although reforms also alter groupings
and ows of power and inuence in the ?arena’ that an organisation
represents.
18
Voas, D. (2014). Towards a sociology of attitudes. Sociological Research Online, 19(1), 1–13.
19
Roskin, M. G., Cord, R. L., Medeiros, J. A., & Jones, W. S. (2014). Political science: An intro-
duction. Boston: Pearson.
20
Brunsson, N., & Sahlin-Andersson, K. (2000). Constructing organizations: e example of
public sector reform. Organization Studies, 21(4), 721–746.
Useful Denitions
    xv

19. Organisational Dynamics
Often non-linear, organisational dynamics comprise the system of inter-
acting units and subunits. ese dynamics include the ows of informa-
tion and power as well as sequences, patterns and direction of change.
Organisational Culture
An organisation’s culture is a set of shared beliefs and attitudes about
accepted ways to proceed and do things. Culture is as powerful a factor
as formal rules in explaining the way organisations respond.
Commodity
A commodity is a marketable good. In today’s society, knowledge has
become a commodity, too, since it is used in commercial exchanges
either to produce other goods or services or to create more knowledge.
21
Expertise and knowledge cannot be obtained solely from profession-
als. Nowadays, it is also found in guidelines and stored in machines’
software, hence produced and consumed as a commodity in a range of
dierent forms.
Social Movement
Social movements consist of systematic action addressing disagreements,
undertaken by a collectivity that shares a common goal. is collective
action is engaged in by those who are in one way or another excluded
from participation or rendered invisible by cultural politics.
22
xvi      Useful Denitions
22
Arthur, M. M. L. (2008). Social movements in organizations. Sociology Compass, 2(3),
1014–1030.
21
Kendall, D. (2012). Sociology in our times. Belmont: Cengage Learning.

20. Chapter 8
Ecology
Like biological systems, social systems relate to one another as in an
ecosystem. Although metaphorical, this perspective places a particular
emphasis on examining the role of competing group interests within the
wider socio-economic order and how resources are distributed. is per-
spective is useful because one cannot understand a system by looking
only at its own internal dynamics.
In studying ecologies, all interrelated systems, institutions and group-
ings can be relevant units of analysis. By looking at dierent levels, one
can point more eectively to the complex network of forces for change.
Useful Denitions     xvii

21. xix
List of Figures
Fig.2.1 e social ecology of nursing 17
Fig.5.1 Chilean midwives (University of Chile) 69
Fig.5.2 Chilean nurses protesting in defence of their jurisdiction 69
Fig.9.1 Observational guide: general diagram of transit and relations 150

22. Part I
Differentiation and Structuring

23. 3
ere was once a time when we thought of nurses as angelical,
­vulnerable and graceful gures, kneeled, cape uttering, beside
wounded men on the battleıeld, pictured gesturing silence for a
­hospital poster or dressed in a brilliant white dress wrapped in the arms
of some kissing sailor. at was a time when nurses seemed to conjure
up the best blessings of human existence.
In a world crafted by mankind, rather than humankind, there remains
a place for romanticism and heroism and the aesthetic representation
of the nurse; but much as this idyllic image comes to the fore when
we close our eyes and recall that proliıc imagery, that is not the basis
for this research. It may be assumed that although outside the nursing
world people think of the profession in this romantic light, the truth is
altogether dierent. It is, at its heart, a sociological puzzle.
A journey to a hospital poses one intrigue after another in every
physical corner, from the surrounding roads, where one overhears
ambulance sirens and wonders what misfortune may have occurred, to
the very bedside where nurses scribble in patients’ records. Of course,
these thoughts are usually eeting unless one happens to be a hospital
ethnographer. Who are those workers? What do they do? What brought
1
Overview ofthe Study
? e Author(s) 2020
R. A. Ayala, Towards a Sociology of Nursing,
https://doi.org/10.1007/978-981-13-8887-3_1

24. 4     R. A. Ayala
them to this hospital? What is life like here? What do they talk about?
Do they laugh like the rest of us? Or, in academic parlance, how is the
hospital socially organised and what roles do nurses play within it?
Studying society enables tracing the architecture of relations with each
piece containing clues to past and present realities. ese pieces reect
the conventions and practices of those who enact social roles. Work is
an important part of society’s functioning and social life. In this respect
we ask, should nurses’ work be focused on more purposely as a self-
styled profession? e fundamental question being, ?is nursing a profes-
sion?’, and to what extent does the long-standing debate surrounding
the ­professional nature of this occupation hold relevance? While most of
our beliefs, assumptions and knowledge about the nursing profession are
dominated by the realities, problems and politics of the US society, this
research is dierent in that it is possibly one of the largest explorations of
the profession outside the English-speaking world.
In Chile, where only a few occupations are endorsed with such an
investiture, the debate about ‘professionhood’ pointed to the basics of
social stratication at work. is became even more confusing during
sociological debates in European circles, though much less so in the
UK and the USA. is dierence pointed to the need for further exam-
ination of cross-national scholarships, which diered greatly based on
world views and the role of the state in deıning professional groups,
allocating status and upholding privileges. Whereas in the English-
speaking world, with societies oriented to open-economy dynamics, the
notion of ‘profession’ is contested among high-status occupations, in
Europe this discussion seems out of place, where the term, rather than
an honoriıc investiture, is applicable to any specialised area of work,
and thus the question ‘is nursing a profession?’ seemed meaningless. In
this second tradition, the professions (les métiers  ) are subdivided into
categories socio-professionelles, whereas the ırst would primarily dichoto-
mise into professions and crafts—and ranks somewhere in between—
which some would call ‘semi-professions’. Led by two separate tradi-
tions, this divide was most surely crucial to approaching (and explain-
ing) my initial research question.
Engaging the problem in terms of the latter tradition, the answer
would have been all too easy. e former, however, oered a more

25. 1 Overview of the Study     5
comprehensive frame for a nuanced interpretation of the construction
ofprofessions. e attainment of professional status for Chilean nurses
has been a constant theme, a theme that seeps into the international
debate. With this context in mind, the question is changed to: To what
extent is the construction of nursing as a profession shaped by the trans-
formations witnessed by a society? Such change brought aspects of soci-
ological—and historical—relevance to the centre of the ıeld of inquiry.
ere are very few dates marked in my work, and in spite of its some-
what historical scent, this is not an historical study (with the excul-
pated exception of one of its constituent chapters). As a compilation of
narratives, this dissertation tells a story, one possibly known by many
but told dierently. ere are unpretentious reasons why I deliber-
ately developed narratives, rather than simply conforming to the plain,
formulaic writing of the academy, creating my own way of scientiıc
expression. One aspect is that important perspectives of knowledge
come to us in the form of narratives—as we approach other people’s
lives through their experiences, their stories bring fresh insights. A sec-
ond reason is that, while I could not really bring the reader to the actual
research ıeld, improving the description of the setting and reconstruct-
ing personal stories constituted the most realistic resource to express
what I perceived, saw, heard and sensed throughout my ıeld research,
otherwise virtually impossible to share in written form. I could also add
that narratives modify the mood of the writer (and that of the reader),
in ways that facilitate a more intimate connection with the audience,
more imagined than visible. Another reason is that, far from being ‘epis-
temologically opaque’, narratives are intimately connected with induc-
tive ways of knowing, making the researcher’s implicit subjectivity
in the construction of data explicit and in the process enhancing the
possibilities of an enriched sociological imagination. is is why narra-
tive matters and became central to my writing. With that in mind, I
composed the chapters as if they were parts of a conversation with my
unseen readers. Unable to refuse these pluses, and aware of the dearth
of literary merits in them, I collected the stories fragment by fragment,
one fraction of the whole at the time, as I realised that, unlike ıctional
prose, real settings and real stories are exactly that, real. eir lure lies in
their realness.

26. 6     R. A. Ayala
e importance of this work is that we have not really had a substan-
tial explanation or solution to the problem, should nursing be deıned
as a profession. Most studies addressing the topic are accounts of nurses
simply giving their own viewpoint from a vindicatory perspective. is
is the major criticism to nursing research—it concentrates more on
what nurses think than it does on how they do things.
My methodology aimed precisely to bridge this gap. It consisted of
an extensive hands-on ethnographic exploration of the nursing world,
combining what I observed with in-depth interviews, and analyses of
the many documents I compiled throughout my ıeld research.
e data from these dierent sources were then analysed in order to
build a meaningful account of the nursing profession as a systemic unit.
is perspective enabled an exploration of its interaction with envi-
roning occupations, its exchanges with the landscape, its ideologies, its
institutions and its internal stratiıcation. Whereas this exploration drew
attention to the functioning of the indisputable success of Chilean nurs-
ing, it in turn uncovered other problems of sociological interest, such as
the detrimental consequences of its social closure project—a social pat-
tern that beneıts one group while depriving others.
In what follows, Chapter 2 traces the rise of professions in medie-
val societies and contrasts a range of sociological approaches to profes-
sional work. e chapter outlines the concept given to profession within
mainstream nursing literature and then expands the discussion by pre-
senting the systemic approach to the profession presenting a framework
for systematic analyses.
Chapter 3 looks critically at the incorporation of nursing education
into academia as a mechanism participating in the reproduction of
social dierences on the grounds of the eliteness of graduate professions;
ethnographic narratives are provided for a novel argument illustrating
a ‘social distinction’ sense of status elevation through which university-
trained nurses have monopolised the title ‘nurse’ and the practice of
‘nursing’.
Chapter 4 adds to the discussion on gender and gender relations
at work. While there is considerable scholarship addressing internal
boundaries between male nurses and nurses, little is known about the
construction of those boundaries in the early stages of socialisation. Not

27. 1 Overview of the Study     7
only does this chapter highlight the impairments in life opportunities as
gender identity is balanced with nursing identity among male students,
it also provides the bases for an argument about the underlying political
ideology aimed at portraying an empowered image of nurses.
Chapter 5 proles a long-standing conict between two competing
occupations, the nurse and the midwife, tracing back the origins of the
conict to the technologisation and managerialism of healthcare. While
this chapter brings insights relevant to the appeasement of the conict,
it also points to contextual transformations, external to the professions,
as a source or abrasive interaction between remodelling professional
jurisdictions.
Chapter 6 sets forth the intricacies of health reform and the partic-
ipation of professionals in it. As nurses gain new credentials and the
credentials themselves gain more symbolic value, the reform process
has opened up spaces for wielding power and questioning patterns of
power. is argument stresses the increasing system of credentials in
nursing and, more broadly, illustrates the transformation of hierarchies
and relational patterns among occupations.
Chapter 7 takes a look back to the organisational setting of the
reform process previously discussed, in the anticipation that bring-
ing the setting to the fore would favour further insights into exchanges
between the professions and their ecology, and how the former does not
solely adapt to the latter but also manipulates it.
Chapter 8 concludes by putting in perspective the number of rela-
tions that the nursing profession has developed within the system
of healthcare, and the dierent devices nurses use to exert power
collectively.
Chapter 9 oers an overview of how I investigated the nursing pro-
fession. ere is an increasing interest in exploring the professions
ethnographically, because then researchers may have access to what is
implicit and uncover that which participants may not always be aware
of concerning their practices and interactions. By doing this, this
researcher also furnished them with the opportunity to reect upon
their work.
e fundamental purpose of this book is to contribute to the resur-
gent body of literature in sociology regarding professions. Nurses should

28. 8     R. A. Ayala
realise that the aim of critically analysing their profession is, above
all, edifying. In the longer term, this work may indeed encourage fur-
ther thought, debate and research among nurses. e same holds for
sociologists.

29. 9
e professional status of nursing—the starting point of this research—
has been a passionately debated issue among nursing scholars with
much of the debate resting upon whether or not nursing ranks as a pro-
fession. e topic of what a profession is, in and of itself, has also led to
much discussion as it can be vague and confusing, with the term often
being used in contradictory ways, meaning not only that profession can
be treated as a technical label, or a social symbol, but it is often also
associated with honoriıc status. In spite of these seeming contradic-
tions, all of these interpretations can be considered desirable. In order to
reach a conclusion in this area, research in nursing has explored several
approaches, many placing nursing in the realm of the ‘emerging pro-
fessions’ or ?semi-professions’ (Cutclie & Wieck, 2008; Hiscott, 1998;
Hood & Leddy, 2006; Porter, 1992; Reed, 1993).
is chapter presents an overview of the origins of professions and
the main frameworks through which sociology has addressed the
subject. It begins by analysing the long-standing inuence of the the-
ological notion of social order, and the deınition of professional
bodies and its shaping of state-labour relations. is is followed
by a sociological discussion on professional work and expertise in
2
Nursing asa Profession: Old Tensions,
New Insights
? e Author(s) 2020
R. A. Ayala, Towards a Sociology of Nursing,
https://doi.org/10.1007/978-981-13-8887-3_2

30. 10     R. A. Ayala
contemporary societies. At the end of the chapter, the discussion focuses
on the systemic relations that connect the nursing occupation with
other system components and the consequences of this interaction in
the making of modern nursing.
Origins: Theological Notion ofthe Professions
is section of the book opens with a brief overview of the theological
conception of social order and the way it has inuenced the notion of
what professional work is. is idea provides a starting point to under-
standing the social di=erentiation that characterises a profession, as
opposed to other forms of work.
Today, what seems irrefutable is that law and medicine are held up
as the symbols of professionalism. Both professions have a long ­ history
stretching back to the medieval theological model of work and state
(Bouckaert, 2007; Bourdin, 2004). is provides a complex structure of
society until well into the twentieth century. is approach is grounded
in the dogmatic view that the state is elevated into the category of
exclusive universal law guarantor, in ways that deıned the political phi-
losophy and the state corporative system. e corporatism was thus
transposed from Catholicism to the state structure and extended to an
entire conception of politics.
In the middle ages, crafts and professions were at the core of
community development (Dubar & Tripier, 1998). At this time, workers
were grouped by trade into di=erent neighbourhoods, each trade seek-
ing to carve out, and dene its expertise and territory. is was a way
of attempting to control their area of inuence. e status of the profes-
sionals signiıed both erudition and social standing, becoming a juridi-
cally legitimate entity by means of a qualication. is principle is still
reected in such titles as, Professeur d’État (State Teacher) and Diplôme
d’État de Docteur en Medécine (State Medical Doctor), among others. A
professional body—that is, a corporative form—echoes such theologi-
cal notion of social order and public administration (Bouckaert, 2007),
recalling the idea of body of Christ (corpus  = body), where the di=erent
members make up a uniıed whole symbolically. Similarly, a profession,

31. 2 Nursing as a Profession: Old Tensions, New Insights     11
as in professio, implied that one must ‘profess’ an ideology and engage in
it as a life choice, under oath and by means of ordination, becoming an
expert in certain matters and allowed to profess a ministerium. e rst
non-theological disciplines to take on this standing in medieval universi-
ties were medicine and law (Carr-Saunders & Wilson, 1933) with which
they would begin an endurance tradition. Work, in turn, would become
an issue of increasing importance in civic life as well as in spiritual life.
In line with this idea, under the Catholic doctrine, a person who
is not working losses a part of themselves, it is considered ­ shameful
to have no work, a reality magniıed through increasing church-
state integration. is structure would be further broken down into
work spheres; liberal arts pertaining to professions, and mechanical
arts remaining without this status. e reason is that liberal arts were
considered intellectual, sacred, theoretical and abstract, whereas the
mechanical arts were empirical, practical and popular. is ­ stratiıcation
reects the hierarchical, masculine Roman religious view not only
of labour, but also of life and society, whose inuence would be
widespread all over the Christian world.
Despite the rise of an Anglo-Saxon alternative model of ­ professions—
as a result of the Reformation in Germany and the detachment of
England from the Roman Catholic Church—the same structuring
elements were used, though in a dierent prism. For instance, the voca-
tion, the sine qua non-condition to aspire to a higher, professional dig-
nity can spring as a personal calling with no intermediaries, and the
labour activity supported and regulated by a community of equals,
a fraternity. ese elements are at the core of the Germanic dogma, a
völkisch, worldly order that contrasts to the hierarchical Roman, sacred
order (Hahn, 1995; ornhill, 2006).
is religious origin has had a substantial impact on the separation of
the professional and non-professional workspace. Separation has created
a division that claims non-professional workers as the uneducated and
professionals the educated, and a divide between the orderly structure
of professions and the disorder that comes with the non-professional
structure. Almost claiming the profession as a vocational calling under-
pinned by a person’s ideology. Aspiring learners thus were not allowed
to prepare only by themselves but by following a master who assisted

32. 12     R. A. Ayala
in accepting the calling and developing abilities, values and beliefs.
is would give legitimacy to knowledge and practices, but would also
provide disciples a uniqueness and exclusivity which, in the long run,
would create lineage. In this way, a profession would become a com-
munity and a social symbol, underlined by means of a rite of transition,
the oath, bringing together two components that are important for this
perspective: the admission into the lineage and the adoption of a set of
values, to become consecrated into the profession.
While this analysis is relevant as far as it goes in the theological-
political arena historically, it brings to the fore old-fashioned ideas fram-
ing the professions, which have had a privileged position in nurses’
self-interpretation, undermining greater legitimacy and ­ empowerment,
as they have long been socialised into the idea of vocation and
abnegation, and in the process creating a culture of selessness. is
perspective was important in approaching my research problem and
­formulating further questions.
Conceptual Turns inthe Sociology
ofthe Professions
Sociology has largely been concerned with the construction of professions
(i.e. Abbott, 1988; Dingwall, 2008; Dubar & Tripier, 1998; Freidson,
1970; Friedman, 1973; Hughes, 1958; Parsons, 1939; Sciulli, 2005;
Vanderstraeten, 2007). Analysis of sociology points to dierent applica-
tions in the formation of professions, from analysing the concept as a social
symbol to analysing its application. In earlier stages, sociological thinking
strived to nd a proper denition, identifying the professions with the
privileges of male-dominated social elites. Most contemporary theorists,
however, would regard a profession as ‘the knowledge-based category of
service occupations which usually follow a period of tertiary education and
vocational training and experience’ which help deal with ‘the uncertainties
of modern lives in risk societies’ (Evetts, 2013, p. 781).
e literature shows four conceptual turns. ese are the historical
perspective, the structural perspective, the functionalist perspective

33. Discovering Diverse Content Through
Random Scribd Documents

34. És gyermek lett a csecsemő.
Ott nőtt fel a sötétben
A föld alatt, a bűnnel
S férgekkel egy tanyán.
Nem szítta a menny tisztább levegőjét,
Nem látta a földnek szépségeit.
Élt, s olyan volt, mint a halott.
Az öreg úrnak benne kedve telt,
Mert ész s ügyesség villant ki belőle,
Miként a tűzkőből a szikrák,
És gondolá az öreg úr:
Szikrából támad a láng.
Alig négy esztendős és már lopott
Gyümölcsöt a kofától, és kilopta
A vak koldús kalapjából a krajczárt.
Jó nevelője minden csínjáért
Adott szép szót és kenyeret neki,
De egyszersmind megdöngeté, ha
Egész nap semmit sem lopott.
Azonban ez ritkán fordult elő.
S az öreg úr reményei
Szemlátomást növének,
S építé fáradatlanúl a
Jövő szikláin a légvárakat,
És addig épité, míg egyszer
Ott fönn akadt a levegőben,
A jó öreg, a gondos nevelő!
Akasztófára kellett jutnia,
Ki annál sokkal többet érdemelt.
A szomszédasszony ott vala
Fölmagasztaltatásán,
Látá, midőn a mester
Hurkot kötött nyakán, s ő
Nyelvét hosszan kiölté,

35. Mintegy csúfolva a világot,
Ki ilyen csúffá tette őt.
S midőn a czerimónia után
A szomszédasszony haza ment,
A kis fiúhoz így szólt nyájasan:
»Most már az ördög elvihet, fiam; menj
Isten hirével a pokolba.
Mától megszűnt a fizetésem érted,
S magam költségén, nem kivánhatod,
Hogy itt hizlaljalak mint a libát,
Jer, azt a szívességet megteszem,
Hogy kikisérlek a kapun. De
Ha visszajösz, a csatornába doblak.«
A kis fiú ezt a dolgot nem érté,
Némán engedelmeskedett.
Midőn becsukták az ajtót mögötte,
Még egyszer visszapillantott e zajra,
Aztán elindult s ballagott.
Ment, mendegélt
Egy utczából ki, a másikba be.
Ily hosszu útat még nem tett soha,
Uj volt előtte minden, a mit látott…
Szép czifra boltok, czifra emberek,
Bámulva állt, bámulva ment tovább.
S a mint egy utczát elhagyott, a másik
Ott volt azonnal s így végetlenűl,
A városnak végét nem érte.
Sok bámulástól, sok menéstől
Elfáradt a kis fiú,
Egy utczasarkon lekuporodott,
A szögletkőhöz támasztá fejét,
Átellenében tarka játékszerrel
Vigadt egy pár virgoncz gyerek,

36. Azokra nézett, és mosolyga, mintha
Ott játszanék ő is velök,
És addig-addig nézte őket,
Mig szép lassacskán elalutt.
Alutt sokáig; egyszer
Azt álmodá, hogy két hegyes tüzes vas
Közelg feléje, mindig közelebb
Jött az szeméhez, hogy kisüsse ezt…
Nyöszörgött félelmében és
Kétségbeesve ébredett föl…
Az éj immár késő vala,
Az égen csillagok valának és
Az utczákon nem voltak emberek,
Csak egy öreg banya
Állott előtte
Merő szemekkel,
Miktől még jobban félt a kis fiú, mint
Álmában a tüzes vastól… oda
Húzá magát a szögletkőhöz, hogy
Majd belapult feje,
S rá sem mert nézni a banyára,
El sem mert nézni róla.
A vén asszony végig czirógatá
Arczát, s szólt hozzá oly szelíden,
A mint csak tőle telt:
»Hogy hínak, kis fiam?
Ki az apád, ki az anyád,
S hol laknak? majd elkísérlek haza,
Jer, addsza kezedet.«
»Nevem Szilveszter… nincs apám s anyám,
Nem is volt, úgy találtak engem,
És haza mennem többé nem szabad;
A szomszédasszony azt igérte:

37. Ha visszamék, a csatornába dob.«
»Hát jer velem, fiacskám,
Jer hozzám, én anyád leszek,
Gondos, szelíd anyád… jerünk.«
Kézen fogá a kis fiút az asszony,
Követte őt az aggodalmasan
S reszketve, szinte eszméletlenűl,
Nem tudva, hogy mi történik vele?
»Nézd, itt lakunk, fiacskám«,
Szólott otthonn a vén banya,
»Az én lakásom e szoba,
Tied pedig a konyha lesz.
Nem fogsz magadban lakni… hejh, kutyus,
Kutyus ne!… itt van… úgy-e szép kutya?
Ezzel tanyázol itten.
Ott a pokrócz, elfértek rajta ketten,
Olyan jó ágy, hogy jobb se kell,
És a kutyus majd meleget tart,
Ne félj, nem bánt, jó kis kutya,
Látod, mily nyájasan tekint rád,
Hogyan csóválja farkát?
Mint testvérek fogjátok egymást
Szeretni, nem kételkedem.
Fekügy’ le mellé, s alugyál, fiam.
Ehetnél tán? adnék is vacsorát,
De már késő van, látom alhatnál,
Aztán rosz is, kivált gyermeknek, az
Alvás előtti vacsora,
Mert tőle ördögökkel álmodik.
Fekügy’ le hát és alugyál, fiam.«
Ott hagyta őt a vén banya;
Félénken kullogott a

38. Pokróczra a kutyához,
S a pokrócz szélén meghuzá magát,
Nem mert társához közeledni.
De a kutya
Hozzá simúlt barátilag,
Átcsillogott szeme
Az éj sötétségén, s e csillogás
Olyan szelíd, olyan testvéri volt,
Hogy barátságot és bizalmat
Öntött a kis fiúba.
Egymáshoz egyre közelebb
És közelebb huzódtak.
Az eb szőrét simítgatá a gyermek,
S az ennek arczát nyalogatta,
Beszélt is véle a fiú, s az állat
Válasz gyanánt halkan nyöszörgött.
Meleg, forró barátságot kötöttek.
Más nap pediglen a fiúhoz
Igy szólt a vén boszorkány:
»Mostan figyelj rám, gyermekem,
Képzelheted, hogy ingyen
Nem tartalak,
Mert ingyen a Krisztus koporsóját
Sem őrizék.
Dolgozni fogsz, mert írva van:
A ki nem dolgozik, ne is egyék.
Azonban dolgod könnyü lesz,
Valódi kiskirályság…
Koldulni fogsz, mást nem teszesz.
Én a munkát már restelem,
Mert elhíztam nagyon,
S elűznek, hogyha koldulok,
Elűznek a kegyetlen emberek.
Te fogsz koldulni hát helyettem,

39. Te rajtad szánakozni fognak,
S megajándékoznak, fiam.
Azt mondod majd, hogy árva vagy,
Apád most halt meg, és anyád
Honn fekszik éhen s betegen.
Én a távolban lesni foglak,
S vigyázok rád, azért te is vigyázz,
Különben nem lesznek jó napjaid,
Becsűletemre mondhatom.
Én nagyon jó vagyok, ha jó vagyok,
De nagyon rosz vagyok, ha rosz vagyok,
Ezt írd fejedbe és szivedbe,
Kedves fiam.
Koldúlni fogsz mindenkitől,
Kinek jobb a ruhája, mint tiéd,
És ilyet eleget találsz, ne félj.
Előre nyujtod kezedet,
Oldalra hajtod fejedet,
Fel- s összehúzod a szemöldököd,
A szádat le fogod biggyeszteni,
S szemed megnyálazod
És ugy rimánkodol
Beteg anyád s az isten szent nevében.
Megértettél-e, gyermekem?
Ha meg nem értél, ujra magyarázom,
S ha szó után egyáltalában
Meg nem tanúlod ezt a tudományt,
Bottal verem beléd.«
A gyermek állitá, hogy
Mindent tud s nem felejti el.
Az asszony elpróbáltatá vele
A jelenést és elcsudálkozott a
Fiúnak mesterfölfogásán.
»Aranybányát találtam

40. Benned, fiacskám, hihihi!«
Vigyorgott a boszorkány,
»Valódi grófi életünk lesz,
Valódi grófi életünk!
Lássunk mingyárt az aratáshoz…
Ehetnél? majd ha megjövünk, fiam,
Akkor jól lakhatol.
Neked különben nem szabad sokat
Enned, mert mint én elhizol,
Aztán elillan a nyúl
S üthetjük bottal a nyomát.
Kövér koldusnak
Soványan jár az alamizsna.«
Egy népesebb utczába mentenek,
Ott a banya
Kiállitá a gyermeket,
S ő egy közel csapszékbe tért,
És onnan kandikált ki,
S a hányszor a fiú kezébe
Dobának valamit,
Fölvette a pálinkás poharat,
Egyet kortyantott és vigyorgott.
VIII.
Egyik nap úgy folyt, mint a másik.
Koldúlt és koplalt a fiú;
A vén banyának gondja volt reá,
Hogy el ne hízzék valahogy szegényke.
Koldult és koplalt, e kettőt tudá
Az életből s nem egyebet.
Elnézte sokszor,
Midőn játszottak gyermektársai,
Nézett rájok merően,
S gondolta, milyen jó lehet

41. Az a játék, az az öröm!
S elméje napról napra érett,
S érezni kezde, érezé,
Hogy ő boldogtalan…
Két évet élt már át a koldulásban.
Nem volt többé szükség reá,
Hogy megnyálazza szemeit,
Gyakorta telt meg az könyűivel.
Egyetlen egy barátja volt,
Ki nyájasan nézett reá,
Kit szeretett, ki őt szerette,
S kivel megosztá
Sovány falatjait,
A melyeket otthonn kapott,
S a melyeket a városban talált…
Ez egy barátja a kutya,
Mely hálótársa volt.
Mint vágya hozzá, hogyha reggelenként
Elhagyta őt, s ha este haza ment,
Minő örömmel volt vele!
A vén anyó már írigyelni kezdé
A barátságot, a melyet kötének,
Irígyelé, hogy a kutya
A gyermeket jobban szerette, mint őt,
És sokszor megveré, s midőn az állat
Fájdalmában keservesen vonított,
A gyermek sírt, zokogva sírt.
És a vén asszony elkergette végre
A háztul a jó állatot,
Több ízben elkergette, de
Az visszajött mindanyiszor,
S a kis fiúhoz mindig nyájasabb lett.
Igy élt a gyermek. Már hat éves volt,

42. S átélte hat századnak nyomorát
És néhány percznek árva örömét.
Ott állt egy utcza szögletében egyszer,
S didergett… késő őszi este volt.
Sár volt az utczán, s köd a sár felett,
Nehéz, komor köd, s ő a sárban, ködben
Mezítláb és hajadon fővel állt,
S az elmenőkhöz nyöszörögve
Nyujtotta sárga kis kezét.
Ugy ment be hangja a szivekbe,
Miként egy égő fájdalom.
Mint a harang szava,
Mely haldokló ember számára szól.
Egy vén mogorva úr
Megállt mellette s hosszan nézte őt,
Hosszan, merően, átfuró szemekkel.
A gyermek elszaladni készült.
»Megállj!« morgott reá az úr.
A gyermek állt s mocczanni sem mert,
S az úr kérdé: »vannak szülőid?«
»Va…« azt akarta mondani,
Van anyja, a ki éhezik s beteg,
S most halt meg apja,
De a mogorva úr előtt
Nem mert hazudni,
Torkán akadt a szó, azt gondolá,
Hogy ez mindent tud, és így válaszolt:
»Nekem szülőim nincsenek,
Vagy nem tudom, hogy vannak-e?
Mert én talált gyermek vagyok.«
»Kövess tehát«, szólt a mogorva úr,
S utána indult a fiú.
A vén asszony kilépett rejtekéből,
É

43. És rá kiáltott »itt maradsz,
Hazug kölyök!…
Ez a fiú az én fiam, uram!«
»Nagyságos úr«, rimánkodott a gyermek,
»Nagyságos úr, én nem vagyok fia,
Mentsen meg engemet, vigyen magával,
Az isten s a szentek nevére kérem!
Meguntam már a koldulást,
Az ő számára kellett kéregetnem,
És engemet koplaltatott,
Hogy csak minél rosszabb színben legyek,
Hogy szánakozzék rajtam, a ki lát.
Oh istenem, most is hogy éhezem!«
Igy szólt a gyermek, a mogorva úrra
Fölnéze, s esdeklő szeméből
Könny folyt le, könnyek zápora.
»Oh gaz dög, oh te istentagadó,
Te ördögfának makkja te!«
Rivalt a vén boszorkány a fiúra,
»Te bocskortalpra sem méltó pofa,
Te hazugság kalásza,
Te minden rosz, te semmi jó!
Még hogy nekem koldult, uram fia,
Mikor halálba szégyenlem magam,
Hogy kéreget, s e rosz szokása megvan,
Mihelyt elforditom szemem,
És hányszor vertem már meg érte,
Hogy ilyen szégyent hoz reám!
Szegény vagyok, de koldulásra
Nincsen szükségem, mert elélek
Becsűletes munkám után.
És még hogy én őtet koplaltatom!
Én! a legjobb falatokat
A szájamtól szakítom el,

44. S belé tömöm!
De mind ez hagyján… még meg is tagad.
Nem fáj a szíved, te puruttya lélek,
Te csúf poronty, anyádat megtagadni,
Szülő anyádat? hogy ki nem szakadt e
Szóval belőled a lép és tüdő
S a májad és a zúzád?
A földön sincs jobb nagyanya,
Mint én vagyok, s ő ily rosz unoka!
De már nincs messze az itélet…
Saját tulajdon anyját
Tagadja meg a gyermek,
Édes szülőjét!«
Ennyit darált a vén malom
Egy lélekzés alatt;
Itt a mogorva úr
Szóhoz jutott s szólt:
»Elég már a komédiából,
Különben e bottal némítlak el,
Undok szipirtyó!
Részeg vagy mint a csap;
Ha kijózanodol,
Jőj hozzám a keresztlevéllel,
(Ott ama nagy házban lakom,)
S a gyermeket elviheted,
De csak ha a keresztlevéllel jősz.
És most hordd el magad… s te
Kövess, fiú.«
És a fiú követte az urat,
Koronként vissza-visszanézett,
Azt képzelé, hogy a banya
Már nyúl utána s galléron ragadja;
De az nem mert közelgeni,
Ottan maradt állóhelyében,

45. Csak öklével fenyegetőzött,
S forgatta égő szemeit, mint
A kovács a tüzes vasat.
IX.
Jobban lett dolga a fiúnak.
Nem kellett többé lopnia,
És nem kellett koldulnia,
Milyen boldogság, mily jótétemény!
Csak néha szállt az aggalomnak ölyve
Föléje: hátha a boszorkány
Előjön a keresztlevéllel,
Mi lesz akkor megint belőle?…
És néha szállt a bú galambja
Föléje, ha eszébe
Jutott a hű kutya,
A hálótárs és a barát.
Ennek kedvéért gyakran szinte kész volt
A vén banyához visszamenni,
S koldúlni, csak hogy együtt legyenek.
Gyakorta álmodott felőle,
Álmodta, hogy ölelte a kutyát
S ez nyalta képét és kezét,
S midőn fölébredt, s társát nem lelé,
Elkezdett sírni, s hosszan sírdogált.
Midőn haza ért a fiúval a
Nagyságos úr, átadta őt a
Cselédségnek. Kitisztiták őt
A régi szennyből, mely reá nőtt
És régi rongyai helyett
Kapott szép uj ruhát.
Mily jól esett neki!
Azt vélte, eddig nem is élt,
Azt vélte, hogy most született.

46. Ekkor magához hívatá
Az úr, és így szólt szigorúan:
»Fiú, e gyermek itt fiam, te őt
Nagyságos úrfinak hivod,
Ő lesz parancsolód,
S te szót fogadsz neki,
Ő lesz az úr, te lészsz a szolga.
Egyéb dolgod nem lesz, mint szót fogadni,
De ennek pontosan tégy eleget.
Minden szem-intés egy parancsolat;
Ha teljesíted, nem lesz semmi baj,
Lesz enned, innod és ruhád…
Ellenben ócska rongyodat,
A melyben fölfogadtalak,
Nyakad közé akasztatom,
Aztán mehetsz a nagy világba
S koldulsz, mint eddig koldulál.«
Szolgált az árva gyermek a
Nagyságos úrfinak,
Mögötte ment, mögötte állt,
Mindig árnyéka volt,
És leste ajka mozdulását,
S alig volt a parancs kimondva,
Midőn már teljesűlt is,
S a jó fiú
Még is mennyit nem szenvedett!
Mert a nagyságos úrfi
Oly gazkölyök vala,
A milyenek rendesen a
Nagyságos urfiak.
Érezteté, hogy ő az úr,
Érezteté minden nyomon.
Ha száját a leves megégeté,
Kis szolgáját üté pofon;
Ha nem köszönt más nékie,

47. A kis fiú fejéről
Ütötte le a kalapot,
És ennek markolt üstökébe,
Ha a fésű belé akadt hajába,
S nem volt olyan csíny, oly gonoszság,
Mit rajta el nem követett,
Mihelyt eszébe jut vala.
Lábára lépett készakarva,
Aztán ellökte, hogy mért áll az utban?
Sarat kent rá, s aztán nyakon veré,
A mért olyan tisztátalan,
Szemébe önté a vizet, s ha sírva
Fakadt rá, mazna fattyunak nevezte.
Sok szenvedése volt szegény fiúnak,
És napról napra többet szenvedett,
De tűrte békén bajait,
Tűrt elszántan, miként egy férfiú,
Kiben magas lélek lakik.
S mi végre tűrt, miért el nem hagyá
Kínos helyét, mint gyakran volt eszében?
Ha tudnátok, miért maradt!
Nem a jó étel és a jó ruha
Csalá őt vissza, hogyha útnak indult,
Hogy elbujdossék a széles világba;
Nem volt ő olyan, mint a tyúk vagy a lúd,
Mely elbarangol, s ha megéhezik,
Jóllakni ismét visszamegy helyére,
Mig ellenben a csalogány s pacsírta,
Ha megnyílt börtönének ajtaja,
Ott hagyva a kész és jó eledelt,
Elszáll örökre s megelégszik azzal,
Mit kinn a szabadban talál.
Igy érezett a kis fiú,

48. Mint e szabadba vágyó madarak,
S még is maradt, mint a tyuk és a lúd,
S ha indult, ismét visszatért.
Mi csalta vissza őt?
A tanulás.
Az úrfi mellett eltanulgatott.
Ott állt mögötte észrevétlenűl,
Könyvébe kandikált,
S a nevelő minden szavára
Figyelmezett,
S mit egyszer megtanúlt,
El nem feledte.
Előbb tudá az írást, olvasást,
Mint a nagyságos úrfi.
És a mint szaporodtak évei,
Azokkal szaporodtak
Isméreti,
Mint a szarvas szarván az ágak,
S ő büszke kezdett lenni rája,
S ha a nagyságos úrfi
Bolondokat beszélt szokás szerint,
Kijobbitá magában,
S mosolyga a badar beszédeken.
S a nevelő előtt
Nem tűnt el észrevétlen
A szolga fensősége
Az ifju úr fölött,
S ha nem tudá
Leczkéit a tanítvány,
Azzal piríta rá,
Hogy a szolgával mondatá el,
Ki azt hallás után tanulta meg.
Becsűletére vált ez a fiúnak,
De nem vált örömére, erre nem,

49. Mert a kevély nagyságos úrfi
Mindannyiszor keményen
Lakoltatá, hogy őt megszégyeníté.
Naponta új és durvább üldözések
Jutottak a szegény fiúnak,
És ő naponta jobban érezé
A szenvedett méltatlanságokat,
S most már, ha megüté az úrfi őt,
Nem teste érezé, de lelke,
Pirúlt, de nem mivelhogy fájt neki,
Hanem mert szégyenlé magát.
Tizenhat esztendős vala.
Minden nap egy-egy sugarat lövelt
Elméje oszladó ködébe,
S minden sugár egy-egy betű volt,
És ilyen írat lett a sok betűből:
»Mi jognál fogva vernek itten engem?
Mi joggal bánt embert az ember?
Különbnek alkotá az isten
Az egyik embert, mint a másikat?
Igazságosnak hirdetik az istent,
Ha igazságos, úgy azt nem tehette,
Úgy minden embert egyformán szeret.
S én többé tűrni nem fogok.
Akármi lesz belőlem.
Táplálatot, ruhát, szállást kapok,
De én ezért szolgálom őket,
S ezzel leróva a jótétemény.
Dolgoztathatnak, erre van jogok,
De a verésre nincs.
Még egyszer fognak csak megütni,
De többször, istenemre, nem!«
Ugy is lett. Első alkalommal
(És várni erre nem kellett sokáig)

50. Midőn az úrfi rá kezét emelte,
Ekkép kiálta föl:
»Megálljon ön!
Ne bántson többet, mert úgy visszavágom,
Hogy megsiratja holta napjaig.
Elég soká voltam kutya,
Kit verni, rúgni lehetett,
Eztán ember leszek,
Mert ember ám a szolga is!
Megvallom, itt jótéteményt
Rakott egy kéz reám,
De más kéz azt bottal veré le rólam,
És e szerint
Nem tartozunk egymásnak semmivel.«
Az úrfi e szokatlan szókra
Elképedett, megmerevűlt,
S tájtékot turva, ekkép orditott:
»Hah szolgafaj! hah lázadó gazember!«
És a fiú így válaszolt,
És hangja megvető volt:
»Hm, szolgafaj? ha már a születést
Veszszük, talán az én apám
Különb úr volt, mint minden ivadékod,
S hogy eldobott magától,
Az ő hibája, nem enyém,
S ha minden úr ilyen rosz lelkű, mint te,
Jól is tevé, hogy eldobott,
Mert úgy ennek köszönhetem, ha
Becsűletes ember leszek.
És lázadó?… ha lázadás az,
Midőn az ember érzi és kimondja,
Hogy ő is ember, mint akárki más,
Ugy büszkén mondom: lázadó vagyok.
S tudnám csak mind azt, a mit érezek,
Ugy, a mint érezem, kimondani,

51. Föllázadnának milliók velem,
S reszketne a világ,
Mint Spartacustól Róma reszketett,
Midőn eltépett lánczaikkal
Verték falát a gladiátorok! –
Nagyságos úrfi, isten önnel,
Mi együtt többé nem maradhatunk,
Én önnel mint ember beszéltem,
És hogyha egyszer már
A szolga emberré emelkedik,
Éhen hal meg vagy a bitófán,
De többé szolga nem lesz!«
Ezzel megfordult és kiment,
Örökre ott hagyá a házat,
Hol gyermeksége úgy uszott el,
Mint a virág az iszapos patakban.
A merre látott, arra indult,
Ment a világba czéltalan.
Az ifjuság fölgyúladott szivében,
Ugy égett, mint a fölgyúlt város ég,
A melyre rá fúj a viharnak
Süvöltő óriása;
S e lángokban milyen csudálatos
Mesés képek keletkezének!
S lelkét e lángok ugy megedzék,
Mint a hámortűz a vasat.
A város végén utolérte őt
Az úrfi nevelője.
Alig lélekzett a jó férfiú,
Sokat futott, hogy utolérje.
Kiverte arczát a veríték,
Törölgeté mind untalan,
Mi közben a fiúval így beszélt,

52. S beszédiben
Nem volt nagyon sok összefüggés:
»Ne, tedd el ezt a pénzt, fiam,
Nekem egy évi jövedelmem,
Te nálad eltart évekig,
Ha jól gazdálkodol.
Nagy ember lesz belőled,
Én mondom azt neked.
Dicsőbb fiút még nem láttam te nálad.
Én szórul szóra érzem azt, a mit te,
De soha sem mertem kimondani.
Féltem tőled s bámultalak,
Midőn beszéltél.
Az isten áldjon minden szavadért.
Tanácsolom, parancsolom,
Igen, parancsolom, fiú, hogy
Tanúlj, végezd az iskolákat,
Különben én
Megátkozlak s megver az isten.
Te nem magadnak születél,
De a hazának, a világnak.
Azt mondom néked, hogy tanúlj,
A mit különben
Nem is kén mondanom,
Hiszen te úgy szeretsz tanúlni.
És most az isten áldjon meg, fiam,
Légy szerencsés, élj boldogúl,
S emlékezzél meg rólam is koronként,
De ha tanácsomat nem fogadod,
Akkor felejts el engemet.«
Lehajlott a fiú,
Hogy megcsókolj’ a jó ember kezét,
De ő nem engedé, sőt a fiút
Megölelé s arczát csókolta meg,

53. S úgy távozott könnyes szemekkel.
Mily jól esett ez a fiúnak,
Szegény fiúnak milyen jól esett!
Ez volt az első szeretet,
Melylyel találkozott.
Tizenhat évig kelle élnie
S kínlódnia,
Mig oly emberre akadott,
Ki nem taszítá el magától,
Ki megölelte őt!
X.
Kiért a városból az ifju.
Midőn kiért a szűk falak közűl,
Azt gondolá: börtönből szabadúlt,
S mohón szivá a tiszta léget,
Az isten legdrágább ajándokát,
Melytől a láb erőt kap és a
Léleknek szárnya nő.
Egyszer sokára visszanézett,
Nagyot haladt már, messze volt a város,
A házak összeolvadának
Egymással, és a barna tornyokat
Elnyelte félig a távol köde,
S méhdongás volt az ezerek zaja.
Az ifjú biztatá magát:
»Tovább, tovább,
Semmit ne halljak, és semmit ne lássak
Onnét, hol eddig éltem,
Ha életnek mondhatni éltemet.«
S ment, mint a ki ostorhegyet fut.
S midőn végkép eltünt a város,
S ott álla ő a végtelenben,

54. Szabadnak akkor érzé csak magát.
»Szabad vagyok!« kiálta föl,
»Szabad vagyok!«
Többet nem mondhatott,
De könnyei beszéltek,
S jobban mondták el érzeményeit,
Mint nyelve mondta volna.
Oh milyen érzés, milyen gondolat,
Midőn az ember először szabad!
És ment az ifju, egyre ment,
A merre szép táj csalta, arra
Irányozá lépéseit.
Megbámulá a síkot és hegyet,
A sík mezőt és a hegy erdejét
És mindent, a mi csak szemébe tünt,
Mert minden oly új volt előtte,
Először látta a természetet
A természet szépségeit.
És ott a rengetegben,
A fellegekbe
Ágaskodó bérczek között,
A hol mennydörgés a folyam zugása
S a mennydörgés itéletnap rivalma…
Vagy ott a puszták rónaságán,
Hol némán ballag a csendes kis ér,
S hol a bogárdöngés a legnagyobb zaj…
Ottan megállt az ifjú,
Körültekintett áhitattal,
S midőn szemét s lelkét meghordozá
A láthatár fönségein,
Erőt vett rajta egy szent érzemény,
Letérdepelt s imádkozék:
»Imádlak, isten; most tudom, ki vagy,
Sokszor hallottam és sokszor kimondtam,

55. De nem értettem nevedet.
A nagy természet magyarázta meg
Hatalmad és jóságodat…
Dicsértessél, dicsértessél örökre!
Imádlak, isten; most tudom, ki vagy.«
A merre csak ment, mindenütt
Oly szépnek látta a természetet,
De benne mindenütt az embert
Olyan boldogtalannak;
Nyomor s gazság gyötörte mindenütt.
Azt kezdte észrevenni,
Hogy ő nem a legszerencsétlenebb,
És fájt nagyon neki,
Hogy vannak nála szánandóbbak is.
Mindig kicsínyebb lett előtte
Saját baja,
Mig végre végkép elfelejté,
S nem látta és nem érezé azt,
Csak a mások baját,
És homlokát a hideg kőre tette,
S forró keserves könnyeket sírt.
XI.
Eszében tartá, mit szivére
Kötött a jámbor nevelő,
Midőn bucsút vett tőle
És pénzt adott neki;
Eszében tartá ezt az ifju,
S nem hagyta teljesítlenűl.
Beállt az iskolába,
S tanúlt szorgalmasan,
S olyan volt társai körében,
Mint csillagok között a hold.
Azok csodálták őt, de nem szerették,

56. Lelkének fensősége rajtok
Mint sziklakő nehezkedett,
És ellenében
Irígység és gúny támadott föl,
És rá lövöldözé
A sebesítő nyilakat.
»Mért bántotok ti engemet?«
Szólott szelíd jószívüséggel
Gyakorta társihoz,
»Mért bántotok, barátim, engem?
Én nem tanúlok a magam javára,
Ti értetek tanúlok én;
Mit én tudok, higyétek, annak
Más fogja venni hasznát,
Akárki más, csak én nem.
Ha belátnátok lelkem mélyibe,
Ragaszkodnátok hozzám, jó fiúk,
Ugy szeretnétek, mint most nem szerettek,
Mint én szeretlek titeket.
Ha belátnátok lelkem mélyibe,
Általlátnátok gyarlóságtokat,
S nem vagdalnátok a fa ágait,
Mely egykor számotokra hoz majd
Árnyékot és gyümölcsöt,
Szegény rövidlátó fiúk ti!
De majd szerettek még ti engemet,
Szeretni fogtok, istenemre, engem!«
Kaczaj követte ilyetén beszédit,
S csak újabb töltésül szolgáltanak
A gúnyolódás fegyverébe,
A mely mindég szivének állt.
És elvadúlt lassanként a világtól,
Mindegyre mélyebben szállott magába,

57. S kerűlt mindenkit… egy barátja volt,
A senkitől meg nem zavart magány.
Ott élt azon képek között, miket
Üres ábrándoknak tart a világ,
De melyekről ő tudta, hogy azok
Élő valódi lények,
Az ő lelkébe néző
Jövő alakjai.
Ott a magányban buzgón olvasá,
Miként a hívő a koránt
S mint a zsidó a bibliát,
Olvasta ott buzgóan a
Világtörténetet.
Világtörténet! mily csodálatos könyv!
Mindenki mást olvas belőle.
Egyiknek üdv, másiknak kárhozat,
Egyiknek élet, másiknak halál.
Egyiknek így szól s kardot ad kezébe:
»Eredj és küzdj! nem küzdesz hasztalan,
Az emberiségen segítve lesz.«
Másikhoz így szól: »tedd le kardodat,
Hiába küzdenél,
Mindig boldogtalan lesz a világ,
Mint ezredévek óta az.«
Mit olvasott ez ifiú belőle?
Mit gondolt ő, midőn e könyvet
Becsukta reszkető keze?…
Ezt gondolá:
»A szőlőszem kicsiny gyümölcs,
Egy nyár kell hozzá még is, hogy megérjék.
A föld is egy gyümölcs, egy nagy gyümölcs,
S ha a kis szőlőszemnek egy nyár
Kell, hány nem kell e nagy gyümölcsnek,

58. A míg megérik? ez belékerűl
Évezredek vagy tán évmiljomokba,
De bizonyára meg fog érni egykor,
És azután az emberek belőle,
Világ végéig lakomázni fognak.
A szőlő a napsugaraktul érik;
Mig édes lett, hány napsugár
Lehelte rája élte melegét,
Hány százezer, hány miljom napsugár?…
A földet is sugárok érlelik, de
Ezek nem nap sugárai, hanem
Az embereknek lelkei.
Minden nagy lélek egy ilyen sugár, de
Csak a nagy lélek, s ez ritkán terem;
Hogyan kivánhatnók tehát, hogy
A föld hamar megérjék?…
Érzem, hogy én is egy sugár vagyok,
A mely segíti a földet megérni.
Csak egy nap tart a sugár élete,
Tudom, hogy a midőn megérkezik
A nagy szüret,
Akkorra én már rég lementem,
S parányi művemnek nyoma
Elvész az óriási munka közt,
De életemnek a tudat erőt ad,
Halálomnak pedig megnyúgovást,
Hogy én is, én is egy sugár vagyok! –
Munkára hát,
Föl a munkára, lelkem!
Ne légyen egy nap, egy percz elveszítve.
Nagy a föladat, az
Idő röpül, s az
Élet rövid. –
Mi czélja a világnak?
Boldogság! s erre eszköz? a szabadság!
Szabadságért kell küzdenem,

59. Mint küzdtek érte oly sokan,
És hogyha kell elvérzenem,
Mint elvérzettek oly sokan,
Fogadjatok, ti szabadság-vitézek,
Fogadjatok szent sorotok közé,
Zászlótokhoz hűséget esküszöm,
S hahogy véremben lesz egy pártütő csepp,
Kiontom azt, kifeccsentem belőlem,
Habár szivemnek közepén lesz is!«
Ily vallomást tett… nem hallotta ember,
De meghallotta odafönn az isten,
Fölvette a szent könyvet, melybe
Jegyezve vannak a martírok,
S belé irá a Szilveszter nevet.
XII.
A gyermek ifjuvá lett
S az ifju férfivá.
Esztendő esztendő után
Jött a földet meglátogatni,
S bucsút sem véve távozának.
Őt sem kerűlték ki az évek,
Elment hozzája mindenik,
S nyomot hagyott arczán, szivén.
Túl volt immár az iskolákon,
Régen kijárta azokat,
És benn volt a világban.
Az életben, az emberek között,
Hol minden lépten meglökik az embert,
S minden lökés egy darabot töröl le
A lélek zománczából
S az orczának szinéből.

60. Beh másnak látta e világot,
Mint a milyennek képzelé!
Naponta kisebbnek tetszett előtte,
Mélyebben sűlyedettnek
Az ember, a kit isten
Saját képére alkotott,
Az ember, a kinek szemével
A napba kéne néznie,
És e helyett a porba néz,
Mikéntha férgeket keresne,
Hogy tőlök a csúszást tanulja.
És mentül kisebbnek tetszett előtte
Az ember, annyival nagyobbnak
Látá a munkát, a mire
Hivatva érezé magát.
De el nem csüggedett.
Tán oly parányit végzett, mint a hangya,
De mint az, olyan fáradatlan volt.
Szűk volt köre,
De e kört teljesen betölté
Lelkének fényivel.
Erkölcse, tudománya néki
Nevet szerzett még iskoláiban,
S midőn e pályát végezé,
Több úr hivá meg őt
Nagy s gazdag hívatalra
Ilyen kecsegtetéssel:
»Szegődjél hozzám; szolga lészsz, igaz,
De ily urat szolgálni, mint én,
Dicsőség, és azért, hogy
Előttem meghajolsz,
Előtted ezren hajlanak meg.
Más dolgod nem lesz, mint ez ezreket
Nyúznod tehetséged szerint, s e
Könnyű munkából meg fogsz gazdagodni.«

61. Szilveszter megköszönte szépen
E könnyü munkát és így válaszolt:
»Azért, hogy én nekem
Szolgáim legyenek,
Én más szolgája nem leszek.
Én nem kivánom, hogy előttem
Embertársim hajlongjanak,
De ne kivánja tőlem más se, hogy
Előtte én hajoljak;
Nem ismerek nálam kisebbet
S nem ismerek nálam nagyobbat.
S a gazdagságot illetőleg, az
Nekem talán ingyen sem kellene,
Annál kevésbbé kell olyan nagy áron,
Hogy érte nyúzzak másokat!«
Ekkép szokott beszélni ő
Levett kalappal, de fölemelt fővel.
El nem fogadta a nagy hívatalt,
De jöttek hozzá szegény emberek,
És meghivák őt falujokba
Jegyzőnek, és az ifju ment,
Ment örömest és boldogan.
S midőn elért a faluba,
S körülvevék őt a lakók,
Igy szólt hozzájok lángoló szemekkel:
»Üdvöz légy, nép! ugy nézz szemembe,
Tanítód és atyád leszek.
A bölcső óta mit vertek fejedbe?
Kötelességidet;
Én megtanítlak jogaidra!«
És teljesíté, a mit ígért.
Nem a kocsmába jártak ezután
A munkavégzett gazdaemberek,
Mint jártak eddig világkezdet óta;

62. Welcome to our website – the ideal destination for book lovers and
knowledge seekers. With a mission to inspire endlessly, we offer a
vast collection of books, ranging from classic literary works to
specialized publications, self-development books, and children's
literature. Each book is a new journey of discovery, expanding
knowledge and enriching the soul of the reade
Our website is not just a platform for buying books, but a bridge
connecting readers to the timeless values of culture and wisdom. With
an elegant, user-friendly interface and an intelligent search system,
we are committed to providing a quick and convenient shopping
experience. Additionally, our special promotions and home delivery
services ensure that you save time and fully enjoy the joy of reading.
Let us accompany you on the journey of exploring knowledge and
personal growth!
textbookfull.com