Bizonyosan tudom, hogy szenvedélye, mely néha, mikor
hihetetlenül gyermekes kapzsiságban nyilatkozik meg, nevetni
valónak látszik, de máskor, a mikor egész meztelenségében
mutatkozik, valósággal irtózatosnak tünik fel a maga
kizárólagosságában, vakságában, leplezhetetlen ridegségében és
szinte emberietlen önösségében – ebből a rögeszméből sarjadzott ki.
Hogyan keletkezett ez a rögeszme? – fogalmam sincs róla. Talán,
bár különben egészséges eszünek látszik, egy helyütt, egy bizonyos
ponton hiba van az agyában. De azt se tartom lehetetlennek, hogy
gyermekkorában valami rettenetes látvány túlságos erővel, végzetes
hatalommal ragadta meg a képzeletét. A családunk történetében
voltak egyes esetek, a mikor a legzavartalanabb jólétben élőket
egyik napról a másikra a legnagyobb nyomorúságba sodorta egy-egy
váratlan csapás vagy a családfő könnyelműsége. Valami ilyen
sorsfordulatot láthatott közelről, abban a korban, mikor a képzelet a
legelevenebb. Annyit tudok, hogy az apja szenvedélyes kártyás volt;
meglehet, a kártyatragédiák mindig egyforma jelenetei voltak az első
benyomásai, s a rémes hatást a megnyomorított, nyavalyássá tett kis
agyvelő soha se tudta többé kiheverni.
Elég az hozzá, ez az érthetetlen rögeszme, ez a ma már
nevetséges félelem, ez az őrült rettegés irányította az egész életét.
Már az első fiatalsága is olyan volt, mint az öregsége: mindig
megtagadta magától a legcsekélyebb örömöt is, a mi pénzbe került.
Csak dolgozott, takarékoskodott és nélkülözött; mindent nélkülözött,
a mit lehetett. Pénzért házasodott; lábra állította, de alaposan
megsarczolta a betegeit; ekközben szerzett, gyüjtött, kapart,
nyerészkedett, egy kicsit uzsoráskodott is, de csak igen félénken,
mert ahhoz, hogy megnyúzza a könnyelmű adóst, lett volna szive, de
ahhoz, hogy megkoczkáztassa a pénzét, ehhez már nem volt
bátorsága. Már a gazdag emberek közé tartozott, de még folyvást
megvont magától mindent, a miért garasokat kell kiadni; és hogy a
házassága óta bizonyos polgári kényelmet élvez, csak azért bocsátja
meg magának, mert egy gazdag asszony pénzén él: ő maga egy
krajczárt se ad ahhoz, a mit fölöslegesnek itél.