minden ember, ki a városligetbe megy, csak egyetlen krajczárt
fizetne is, ugy egy pár év alatt valódi bájkertté lehetne azt
varázsolni; de hiában, nálunk sem a törvényes, sem az önkéntes adó
nem kaphat lábra, mert az elsőt ellenzik, a másikat meg kinevetik.
Ennél fogva tehát a városliget is megmarad a réginél. Az oda vezető
királyutczáról nem is akarok többé szólani, mert annak érdemeit
annyira méltánylottam már, mintha fizetéstelen történetirója volnék,
és igy csak a hosszu fasort említem meg, mely a királyutcza végéről
az igéret földére vezet. E fasor közt először honi por, azután honi
szivar, és honi viz az, mi a vándort megenyhíti, vagy honi sár, ha az
égnek csatornái megerednek, és bebizonyítják, mikép a sár nem
kellemesb a pornál, s hogy e szerint a rendes öntöztetésre
egyáltalában nem kell pénzt fecsérleni. A két oldalon kertek magas
falaiba ütközik a szem, mi igen jótékony hatásu, mert legalább
messze látásban gátolja az embert, s emlékezteti, hogy ne lásson
orránál tovább, ha mulatni, vagyis kellemesen élni kiván. E kertek
ajtai zárvák, s falaik mögött mély csönd uralkodik, mert mi csak
tanácskozni szeretünk zajosan, de családi köreinkben oly csöndesen
és elzárkozottan mulatunk, mintha attól félnénk, hogy hangos
örömünk talán még mást is fölvidítana. Itt ott poros csemegét
kinálgatnak németül, hogy pillanatig se feledje az ember, mikép a
magyar főváros egyetlen mulatóhelyére siet; a nyomorékok és egyéb
koldusok ellenben magyarul kéregetnek, tudván, hogy a magyar
jószivü, és mindenét örömest elosztogatja, mihelyt gyönge oldalán
támadtatik meg. A fasor végén korlátokba ütközik az ember, melyek
a mulatóhely előtt fölállítvák, és mindenkit arra emlékeztetnek, hogy
rendkivüli jó kedvnek át ne engedje magát, mert minden csak ugy
jó, ha korlátok közé van szorítva, mi alól még a gondolatot sem
vehetni ki; mert ugyan mi lenne a világból, ha minden ember azt
gondolhatná, hogy neki igaza van? Egyébiránt e korlátfákat talán
példás szerénység jeleinek is tekinthetni, mintha tudniillik arra
akarnák az embert előre figyelmeztetni, hogy itt bizony csak
rendkívül korlátolt örömeket fog élvezhetni, főkép ha bal csillagzata
azon gyalulatlan szálfák és deszkák közé vezeti, hol pallérozatlanok
számára holmi faragatlanságot mutatnak és adnak elő, szinköri
előadás czim alatt, melynek csupán azért nincs födele, hogy a zápor