Advances And New Trends In Environmental Informatics Computational Sustainability Volker Wohlgemuth

Advances And New Trends In Environmental
Informatics Computational Sustainability Volker
Wohlgemuth download
https://ebookbell.com/product/advances-and-new-trends-in-
environmental-informatics-computational-sustainability-volker-
wohlgemuth-47217236
Explore and download more ebooks at ebookbell.com

Here are some recommended products that we believe you will be
interested in. You can click the link to download.
Advances And New Trends In Environmental Informatics Digital Twins For
Sustainability Andreas Kamilaris
https://ebookbell.com/product/advances-and-new-trends-in-
environmental-informatics-digital-twins-for-sustainability-andreas-
kamilaris-22051960
Advances And New Trends In Environmental Informatics Stability
Continuity Innovation 1st Edition Volker Wohlgemuth
https://ebookbell.com/product/advances-and-new-trends-in-
environmental-informatics-stability-continuity-innovation-1st-edition-
volker-wohlgemuth-5736574
Advances And New Trends In Environmental Informatics Managing
Disruption Big Data And Open Science 1st Ed Hansjoachim Bungartz
https://ebookbell.com/product/advances-and-new-trends-in-
environmental-informatics-managing-disruption-big-data-and-open-
science-1st-ed-hansjoachim-bungartz-7325654
Advances And New Trends In Environmental Informatics Ict For
Sustainable Solutions 1st Ed 2020 Rdiger Schaldach
https://ebookbell.com/product/advances-and-new-trends-in-
environmental-informatics-ict-for-sustainable-solutions-1st-
ed-2020-rdiger-schaldach-10800442

Advances And New Trends In Environmental And Energy Informatics
Selected And Extended Contributions From The 28th International
Conference On Informatics For Environmental Protection 1st Edition
Jorge Marx Gomez
https://ebookbell.com/product/advances-and-new-trends-in-
environmental-and-energy-informatics-selected-and-extended-
contributions-from-the-28th-international-conference-on-informatics-
for-environmental-protection-1st-edition-jorge-marx-gomez-5354290
New Trends In Medical And Service Robotics Advances In Theory And
Practice 1st Ed Giuseppe Carbone
https://ebookbell.com/product/new-trends-in-medical-and-service-
robotics-advances-in-theory-and-practice-1st-ed-giuseppe-
carbone-7319968
New Trends In Applied Analysis And Computational Mathematics
Proceedings Of The International Conference On Advances In Mathematics
And Computing Icamc 2020 Susanta Kumar Paikray
https://ebookbell.com/product/new-trends-in-applied-analysis-and-
computational-mathematics-proceedings-of-the-international-conference-
on-advances-in-mathematics-and-computing-icamc-2020-susanta-kumar-
paikray-33470124
New Trends In Databases And Information Systems 17th East European
Conference On Advances In Databases And Information Systems 1st
Edition Yamine Ait Ameur
https://ebookbell.com/product/new-trends-in-databases-and-information-
systems-17th-east-european-conference-on-advances-in-databases-and-
information-systems-1st-edition-yamine-ait-ameur-4326604
New Trends In Database And Information Systems Ii Selected Papers Of
The 18th East European Conference On Advances In Databases And
Information Systems And Associated Satellite Events Adbis 2014 Ohrid
Macedonia September 710 2014 Proceedings Ii 1st Edition Nick
Bassiliades https://ebookbell.com/product/new-trends-in-database-and-information-
systems-ii-selected-papers-of-the-18th-east-european-conference-on-
advances-in-databases-and-information-systems-and-associated-
satellite-events-adbis-2014-ohrid-macedonia-
september-710-2014-proceedings-ii-1st-edition-nick-bassiliades-4932596

Progress in IS
Volker Wohlgemuth · Stefan Naumann ·
Grit Behrens · Hans-Knud Arndt ·
Maximilian Höb Editors
Advances and
New Trends in
Environmental
Informatics
Environmental Informatics and the UN
Sustainable Development Goals

Progress in IS

“PROGRESS in IS” encompasses the various areas of Information Systems in
theory and practice, presenting cutting-edge advances in the ﬁeld. It is aimed
especially at researchers, doctoral students, and advanced practitioners. The series
features both research monographs that make substantial contributions to our state
of knowledge and handbooks and other edited volumes, in which a team of experts
is organized by one or more leading authorities to write individual chapters on
various aspects of the topic. “PROGRESS in IS” is edited by a global team of
leading IS experts. The editorial board expressly welcomes new members to this
group. Individual volumes in this series are supported by a minimum of two
members of the editorial board, and a code of conduct mandatory for all members
of the board ensures the quality and cutting-edge nature of the titles published under
this series.

Volker Wohlgemuth
Grit Behrens
Editors
Advances and New Trends
in Environmental Informatics
Environmental Informatics and the UN
Sustainable Development Goals

Editors
Volker Wohlgemuth
HTW Berlin, University of Applied
Sciences
Berlin, Germany
Grit Behrens
FB Campus Minden Bielefeld University of Applied Sciences Minden, Germany
Maximilian Höb
Leibniz Supercomputing Centre Garching, Germany
Stefan Naumann
Environmental Campus Birkenfeld Trier University of Applied Sciences Birkenfeld, Germany
Hans-Knud Arndt
Faculty of Computer Science Otto von Guericke University Magdeburg Magdeburg, Germany
ISSN 2196-8705 ISSN 2196-8713 (electronic)
Progress in IS
ISBN 978-3-031-18310-2 ISBN 978-3-031-18311-9 (eBook)
https://doi.org/10.1007/978-3-031-18311-9
© The Editor(s) (if applicable) and The Author(s), under exclusive license to Springer Nature
Switzerland AG 2023
This work is subject to copyright. All rights are solely and exclusively licensed by the Publisher, whether
the whole or part of the material is concerned, speciﬁcally the rights of translation, reprinting, reuse
of illustrations, recitation, broadcasting, reproduction on microﬁlms or in any other physical way, and
transmission or information storage and retrieval, electronic adaptation, computer software, or by similar
or dissimilar methodology now known or hereafter developed.
The use of general descriptive names, registered names, trademarks, service marks, etc. in this publication does not imply, even in the absence of a speciﬁc statement, that such names are exempt from the relevant protective laws and regulations and therefore free for general use.
The publisher, the authors, and the editors are safe to assume that the advice and information in this book
are believed to be true and accurate at the date of publication. Neither the publisher nor the authors or
the editors give a warranty, expressed or implied, with respect to the material contained herein or for any
errors or omissions that may have been made. The publisher remains neutral with regard to jurisdictional
claims in published maps and institutional afﬁliations.
This Springer imprint is published by the registered company Springer Nature Switzerland AG The registered company address is: Gewerbestrasse 11, 6330 Cham, Switzerland

Preface
This book presents the main research results of the 36th edition of the long-
standing and established international and interdisciplinary conference series on
Environmental Information and Communication Technologies (EnviroInfo 2022).
The conference was held from 26th to 28th of September 2022 in Hamburg,
Germany. It was organized by the Technical Committee on Environmental Infor-
matics of the Gesellschaft für Informatik e.V. (German Informatics Society—GI).
This book presents a selection of peer-reviewed research papers that describe
innovative scientiﬁc approaches and ongoing research in the emerging ﬁeld of envi- ronmental informatics. Combining and shaping national and international activities in the ﬁeld of Applied Informatics and Sustainability, the EnviroInfo conference
series aims at presenting and discussing the latest state-of-the-art development on information and communication technology (ICT) in sustainability-related ﬁelds.
The respective articles cover a broad range of scientiﬁc aspects including advances
in environmental informatics-related technologies and methods, such as Artiﬁ- cial Intelligence Application, Sustainable Mobility, Green Coding, ICT, Circular Economy and other relevant topics in the ﬁeld of Environmental Informatics. A
special focus of the conference lies on the question how Environmental Informatics can help to reach the Sustainable Development Goals of the UN and which goals are explicitly addressed by the Environmental Informatics Community (Fig.
1).
We would like to thank all contributors for their submissions. Special thanks also
go to the members of the program and organizing committees, for reviewing all submissions. In particular, we like to thank our cooperation partner at University of
Hamburg, Department of Informatics, Daniel Demmler and Hannes Federrath, and the team around Daniel Krupka and Alexander Scheibe from the German Informatics
Society for the organizing support.
Last but not least, a warm thank you goes to our sponsors that supported the
conference.
v

vi
Fig. 1
goal of the United Nations (UN)
Finally, we wish to thank Mrs. Barbara Bethke from Springer and the entire
Springer production team for their assistance and guidance in successfully producing
this book.
Berlin, Germany
Magdeburg, Germany
Bielefeld, Germany
Birkenfeld, Germany
Garching, Germany
Volker Wohlgemuth
Stefan Naumann
Grit Behrens
Hans-Knud Arndt
Maximilian Höb

Contents
Circular Economy an Industrial Symbiosis
Cradle-to-Gate Life Cycle Assessment of Bottle-to-Bottle
Recycling Plant: Case Study........................................3
Amira Ragab and Amna Ramzy
Property Rights in Servitisation: A Practical Assessment
with Reused Computers............................................17
Mireia Roura, Leandro Navarro, and Roc Meseguer
Sustainable Mobility and Sustainable Communities
Carbon Travel Budgets (CTB): An Alternative Approach
to Reduce Corporate Travel Emissions..............................39
Sebastian Frers, Rene Kessler, and Jorge Marx Gómez
Commuters’ Expected Utility Obtained in Decision Making
on Residential Location Selection...................................53
Toshihiro Osaragi, Maki Kishimoto, and Natsumi Tanaka
Analysis and Improvement of Two Low-Cost Air Quality Sensor
Measurements’ Uncertainty........................................73
Marios Panourgias and Kostas Karatzas
Usage of Country Evaluations for Sustainable Supplier Selection......91
Theresa Hilger, Katharina Hennig, Rene Kessler, and Marx Gómez Jorge
Artiﬁcial Intelligence Applications
Spatiotemporal Prediction of Nitrogen Dioxide Based on Graph
Neural Networks..................................................111
Ditsuhi Iskandaryan, Francisco Ramos, and Sergio Trilles
vii

viii
Neural Networks for Energy Optimization of Production Processes
in Small and Medium Sized Enterprises.............................129
Martina Willenbacher, Volker Wohlgemuth, and Lisa Risch
Disaster Risk Reduction
Comprehensive Drone System for Deployment in Disaster
Scenarios with Focus on Forest Fire Fighting.........................149
Max Elfgen, Frank Burghardt, Erik Grädener, and Volker Wohlgemuth
A Whole-of-Government Approach to Climate change
and the Process of Making Cities Resilient: Constructing a Digital
Twin Network for Urban Adaptation................................165
Carolin Johannsen, Juliane Salten, and Wiebke Franke
Green Coding and Green IT
Measuring and Assessing the Resource and Energy Efﬁciency
of Artiﬁcial Intelligence of Things Devices and Algorithms............185
Achim Guldner and Julien Murach
Energy Efﬁciency in Web Development: Investigation of the Power
Consumption of a Web Application with Different Load
Distribution.......................................................201
Florian Kleinert and Hans-Knud Arndt
Opportunities of 5G Mobile Technology for Climate Protection
in Switzerland.....................................................217
Jan Bieser, Beatrice Salieri, Roland Hischier, and Lorenz M. Hilty

About the Editors
Dr. Volker Wohlgemuth
at the Department of Engineering—Technology and Life, HTW Berlin, University
of Applied Sciences, Germany. His research ﬁelds are material ﬂow management,
modelling and simulation, industrial symbiosis and environmental management
information systems.
Dr. Stefan Naumann Environmental/Sustainability Informatics at the Trier University of Applied Sciences
(Environmental Campus Birkenfeld, Germany). His research interests are the envi-
ronmental impacts of IT, especially of software, and environmental informatics in
general.
Dr. Grit Behrens feld—University of Applied Science, Germany. Her research ﬁelds are applica-
tions in machine learning in the ﬁelds of photovoltaic solutions and generally in
environmental Informatics.
Dr. Hans-Knud Arndt Information Systems at the Otto von Guericke University Magdeburg, Germany.
His environmental informatics research focuses on meta data, sustainable reporting, sustainable design of information systems and sustainable usability/user experience.
Maximilian Höb the Bavarian Academy of Sciences and Humanities and a lecturer at Ludwig-
Maximilians-University Munich, Germany. His research focuses on the analysis of containerized high-performance computing applications and their deployment strate- gies regarding resource usage and energy efﬁciency, including exascale-ready and
data-centric containerized infrastructures.
ix

Circular Economy an Industrial Symbiosis

Cradle-to-Gate Life Cycle Assessment
of Bottle-to-Bottle Recycling Plant: Case
Study
Amira Ragab and Amna Ramzy
Abstract The main purpose of this study is to assess the environmental impacts of
polyeth
ylene terephthalate (PET) bottle-to-bottle recycling using life cycle assess-
ment (LCA) methodology. Analysis was initially carried out using the material and
energy ﬂow analysis (MEFA), to assess material and energy efﬁciency of a PET recy-
cling plant in Egypt using Umberto efﬁciency + software; followed by LCA using
Umberto LCA software to assess cradle-to- factory gate of recycling post-consumer
beverage bottles. The study has been conducted according to the ISO 14040/14044
standard. The functional unit is deﬁned as 1 ton of recycled food-grade PET pellets.
Depending on the cut-off approach it was discovered that the production of 1 Ton
food-grade PET pellets results in 274 kg CO
2 equivalent which achieves greenhouse
gas emission of nearly 84%. Based on the study it can be said that PET recycling
offers signiﬁcant environmental beneﬁts in-relation to virgin PET pellets production.
Keywords Life cycle assessment
·Commodity plastics ·PET ·Recycling ·
Energy efﬁciency
1 Introduction
Plastics have experienced a rapid advancement; it can be said that it is indispensable.
Half of the plastics global production is intended for single-use applications that are
just used once and then thrown out; resulting in the creation of 300 million tons of
plastic waste yearly [1 ]. Tremendous efforts have been subjected towards reducing
the
amount of plastic waste found in the environment; the plastic stream has to be
reduced from the origin; along with altering the plastic waste management [2 ].
Polyethylene terephthalate (PET) beverage bottle is considered one of the most
essential
packaging product [3]; as it contributes to 26% of the plastic raw material
in
Egypt. Shifting towards using recycled plastics has several advantages such as;
preservation of fossil fuel, reducing energy consumption and municipal solid waste;
A. Ragab · A. Ramzy ( B)
Department of Materials Engineering, Faculty of Engineering and Materials Science, German
Uni
versity in Cairo, Cairo, Egypt
e-mail: [email protected]
© The Author(s), under exclusive license to Springer Nature Switzerland AG 2023
V
. Wohlgemuth et al. (eds.), Advances and New Trends in Environmental Informatics,
Progress in IS, https://doi.org/10.1007/978-3-031-18311-9_1
3

4 A. Ragab and A. Ramzy
in which, altogether contribute in reducing emissions [4, 5]. Sustainable consump-
tion and production goal is one of the SDGs; with targets aiming to achieve sustain-
able management and efﬁcient use of natural resources and considerably reduce
waste generation through prevention, reduction, recycling and reuse [
6]; this can
be achieved through LCA to guarantee that all materials are effectively consumed throughout the life cycle stages [
7].
Comprehensively the sustainability of a production system relies upon the material
inputs, energy inputs, natural resources, and the product’s life [8, 9]. Products were
designed and developed without taking into consideration the impacts imposed on the environment, no recognition was taken regarding the product’s lifecycle such
as use, disposal, and raw material consumption; and, not taking into attention the environmental impacts derived by the product’s overall lifecycle into the product design, the environmental dilemma cannot be resolved [
10].
Life cycle assessment (LCA) is a systematic analytical tool designed for the
environmental assessment of a product’s life cycle stages; LCA has been adopted to assess PET applications, alternatives, in order to provide opportunities for envi-
ronmental improvement [
11]. Several studies have assessed disposal scenarios for
PET consumer waste as landﬁll disposal, chemical recycling, energy recovery and
mechanical recycling; and it had been manly agreed upon that mechanical recy-
cling is environmentally favorable; consequently, it was demonstrated that the use
of recycled PET in bottle production contributed to reduction of 27% in emissions
compared to virgin PET [
12]. The LCA approach had been formerly used in assessing
the environmental sustainability of post-consumer PET; however, there is a limita- tion in assessing the mechanical recycling of PET in the developing countries. Egypt
is considered a signiﬁcant case due to the limitation of LCA studies regarding the mechanical recycling of post-consumer PET; additionally, Egypt’s waste manage- ment is considered one of the great challenges for the PET recycling industry [
13],
limiting supply of post-consumer plastics to the recycling industries due to the reverse logistics link with the collectors and scrap dealers [
14]. The purpose of this study is
to inspect the environmental impacts of recycled PET bottles; and its contribution to
the environment.
The common procedure in assessing PET recycling plants is the cut-off approach
that differentiates the ﬁrst life (virgin product) and second life (recycled product) as separate entities; in which, the after-use product from the ﬁrst life doesn’t bear
any environmental burden when used as raw material in the second life as shown in
(Fig.
1)[3]. Considering the cut-off approach, the post-consumer plastic bottles are
regarded as the raw material for the recycling process “Cradle”.
The cut-off approach is considered straight forward and easily conducted; unlike
the system expansion method where data from the ﬁrst life is required for analysis [
3]. In this study the analysis was carried out using material and energy ﬂow analysis
(MEFA) to establish inventory for the LCA. The material and energy ﬂow analysis
(MEFA) were conducted for a PET recycling plant in Egypt; in the following order,
determining the system boundaries, building a material ﬂow network, data inventory,
determining the functional unit and ﬁnally calculating material and energy ﬂow. Life
cycle assessment was the subsequent stage; using the cut-off approach. The LCA

Cradle-to-Gate Life Cycle Assessment of Bottle-to-Bottle… 5
Fig. 1
off approach
approach is a method for analyzing energy and environmental burdens associated with
a process or activity by identifying the energy and materials utilized, as well as solid
waste discharged into the environment. From raw material extraction and processing
to production, transportation, distribution, reuse, recycling, and ﬁnal disposal, the
evaluation covers the complete life cycle of the process or activity [
11].
The recycling approach examined in this study practices mechanical recycling
of post-consumed PET bottles to produce food grade PET pellets to be used in the remanufacturing process of PET bottles production. Recent study applied material
and Energy ﬂow analysis (MEFA) on the Starlinger stage; subsequently this study is to expand the analysis onto the whole production line using MEFA and LCA [
15].
The main stages considered in the mechanical recycling process is TOMRA, AMUT
and Starlinger. The TOMRA is the pre-sorting stage consisting of various processes
to achieve solely clear colored, de-labeled and un-capped PET bottles; followed by
the AMUT line which performs pre-washing, grinding and ﬁlling to reach quality-
controlled PET ﬂakes; the ﬁnal stage to produce the ﬁnal product is the Starlinger the
main processes in this stage is the extruder to produced pelletized PET and the solid
state polycondensation reactor (SSP) to achieve food-grade quality PET pellets.
2 Methodology
LCA methodology was carried out according to ISO 14040/14044.

6 A. Ragab and A. Ramzy
2.1 Goal
The goal of this LCA is to identify sustainability impacts and optimization of recycled
food-grade PET pellets intended for food and beverage applications. Food-grade PET
pellets are used as a transitional product in the packaging industry. Recycled pellets
contribute in reducing the environmental burden of landﬁlling or incineration of post-
consumer beverage bottles. The main reason for this study is the investigation of the
reduction potential of recycling to landﬁlling or incineration.
2.2 Scope
The scope of this LCA is post-consumer plastic bottles to be recycled as a food-grade PET pellets; the functional unit in this study is deﬁned as one ton of food-grade PET pellets. The system boundary assigned in the scope of this LCA is cradle-to-gate;
this includes the acquisition of post-consumer beverage bottles, transportation, raw materials, and energy, then followed by the transformation steps required to obtain the recycled product. The use and end of life is not taken into consideration; along
with ﬁrst life of the virgin product that had been disregarded by the cut-off principle, since the used beverage bottles are considered waste and waste doesn’t endure any environmental impact from the ﬁrst life.
The allocation assigned in this study is mass allocation; taking into consideration
by-products and waste discharged during the recycling process; as, purge, ﬁnes, dust and mixed plastics consisting of polyoleﬁns. The waste discharged are separated and
each type of waste is managed differently; either, handled as waste or processed to be sold.
Life cycle impact assessment (LCIA) method is applied to the life cycle inventory
data related to industrial processing, raw material, energy, resources, transportation and waste disposal; in which, all serve in the emissions released, are transformed
into environmental impact categories. The environmental indicators selected are; non-renewable energy use (NREU), global warming potential (GWP), acidiﬁcation, human toxicity and fresh water aquatic ecotoxicity.
The data for this study is provided by a recycling plant located in Cairo, Egypt.
The data for production (Primary data) is measured based on the factory’s data inventory for the time period of 2021–2022; secondary data where either obtained
from a recent literature or the Ecoinvent database integrated in Umberto LCA+. Data collection was quantiﬁed based on the ﬂow diagram of the production line to relate all the material exchanges and data categories for respective process. The inventory
is listed in (Table
1); all data are functionalized in respect to the production of 1 Ton
recycled food-grade PET.

Cradle-to-Gate Life Cycle Assessment of Bottle-to-Bottle… 7
Table 1
recycling process
Va l u e
Unit
Input Post-consumer bottles
1.72Ton
Water
318.66Kg
Caustic soda
22.7Kg
Natural gas
20m
3
Electricity consumption
887.294Kwh
Output Dust
1.11Kg
Water loss
316Kg
Polyoleﬁns
560Kg
Purge
29.12Kg
Metal ﬂakes
8.31Kg
Non-food grade pellets
127.88Kg
Food grade pellets
1Ton
2.3 Limitation
The limitation of this study for the data sources is the natural gas; no database was
available for the natural gas production of Egypt; therefore, picking a country in the
same region as Egypt was carried out and Natural Gas production, Algeria was used.
Additionally, the raw materials import distance was averaged to a single location for
simplicity (Table
2).
Table 2
Data
Sources PET bottle-to-pellets recycling Collected from Bariq rPET
pellets producers (Primary
Data) Electricity production Mix, Egypt Ecoinvent v3.8 Transportation distances and raw materials used Collected from Bariq rPET pellets producers (Secondary Data) Land and water transportation Ecoinvent v2.2 Market group for tap waterEcoinvent v3.8 Natural gas productionEcoinvent v3.8

8 A. Ragab and A. Ramzy
3 Recycling PET Bottles into Pellets
3.1 Collection of Post-consumer Bottles
In Egypt, post-consumer bottles are collected with other household waste; it is
collected on a local scale, sorted and compacted into bales. Regarding the energy
requirements related to the baling of the bottles is neglected being insigniﬁcant in
relation to the recycling process energy consumption; therefore, the environmental
burden associated to the collection of the post-consumer bottles is the transportation.
In the case of the recycling operation is in Egypt; however, ﬁfty percent of their bottle
consumption is imported.
3.2 Production of Recycled PET Pellets
The ﬂow of the production of recycled PET ﬂakes is shown in (Fig. 2) presorting
is the ﬁrst stage in the process, in order to separate the bottles based on color and material using an automated technology; as uncolored bottles are more favored and
have higher material value [
3]; the rejected bottles along with the undesired materials
are either thrown out or sold as by-products; then, the bottles are disassembled as the
caps and labels are removed, and are treated to be sold as a by-product. The bottles
then go through multiple stages of cleaning, metal separating, de-dusting, optical
color sorting, grinding and ﬁnally a drying unit to produce the PET ﬂakes. The ﬁnal
stage is mainly consisted of an under-water pelletizing extruder to achieve the PET
pellets followed by a post crystalizing unit and a reactor to achieve high quality,
food-grade recycled PET pellets.
4 Life-Cycle Impact Assessment (LCIA) Results
and Discussion
The LCA is conducted using Umberto LCA+, the ﬂow of the mechanical recycling process is shown in (Fig.
3). The production process is categorized into presorting,
prewashing, grinding and washing, mixing and ﬁlling and Starlinger (extrusion). As aforementioned the LCA is carried out based on the cradle-to factory gate method-
ology, using mass allocation. The ﬁgure shows the phases of the LCA from raw materials, production, to the ﬁnal product and established by-products throughout the production process.
The assessment was conducted based on the inventory data supplied by the recy-
cling plant in relation to 1 ton of recycled PET pellets shown in (Table 1), (Figs. 4,
5, 6, 7, 8 and 9) demonstrate Sankey diagram of the resulting assessment; which is

Cradle-to-Gate Life Cycle Assessment of Bottle-to-Bottle… 9
Production PET pellets
Production PET flakes
Fig. 2
Fig. 3
a ﬂow diagram that improves the visual aspect and the performance of the diagram;
as the width of the arrow represents the ﬂow quantity for mass and energy ﬂows.
As demonstrated in the previous ﬁgures Sankey diagram is a helpful tool in visu-
alizing the mass and energy ﬂows of the production line; based on the width of the line it is simple to establish the processes requiring the highest energy for future
modiﬁcations [
17].

10 A. Ragab and A. Ramzy
Raw Materials and
transportation phase
Manufacturing
Products
Fig. 4
Fig. 5
Fig. 6
Fig. 7

Cradle-to-Gate Life Cycle Assessment of Bottle-to-Bottle… 11
Fig. 8
Fig. 9
The by-products formed throughout the production cycle; doesn’t contribute to
the impact factors; as rather than being landﬁlled, they are sold to perform as a
raw material in a different production process lowering the impact delivered by the
recycling plant (Table
3).
The major impact is derived by the electricity consumption for the Manufacturing
phase of the recycled PET pellets; resulting in high CO
2 equivalent; additionally,
the manufacturing phase contribute in increasing other Impact categories as fossil
depletion, water depletion and human toxicity as shown in (Fig.
10).
Analyzing the LCIA inventory results showed that most of the remaining impact
factors is a result of the transportation in the raw material phase; Due to the issue of post-consumer bottle collection and the lack of waste management [
18]; half of
the recycled bottles are imported; therefore, resulting in an increase in the equivalent
impact categories; nevertheless, the CO
2 equivalent of recycled PET production is
273.37 kg CO
2-Eq which is lower than the carbon footprint equivalent than that of
virgin PET pellets production by 84% [
12].
Taking into consideration the impact of the geographical area onto the energy
consumption [16], due to the difference of electricity mix in different areas [14].
The same production could be carried out in a different are with high renewable
energy resources could lead to a lower carbon-footprint equivalent; additionally, the

12 A. Ragab and A. Ramzy
Table 3
cradle-to-factory gate of the recycling stage
LCIA factors
Equivalent Impact Raw materials phase
Manufacturing phaseGate Phase
Climate change w/o LT, GWP100 w/o LT (kg CO
2-Eq)
78.29
259.050.24
Fossil depletion w/o LT, FDP w/o LT (kg oil-Eq) 28.25
119.430.07
water depletion w/o LT, WDP w/o LT (m
3
)
0.26
1.380.57
human toxicity w/o LT, HTPinf w/o LT (kg 1,4-DCB-Eq) 2.99
5.990.06 kg
freshwater eutrophication w/o LT, FEP w/o LT (kg P-Eq) 1.41E-03
3.78E-041.46E-05
terrestrial acidiﬁcation w/o LT, TAP100 w/o LT (kg SO
2-Eq)
1.06
0.59.71E-04
urban land occupation w/o LT, ULOP w/o LT (m
2
a)
0.55
0.322.97E-03
0
50
100
150
200
250
300
350
Climate change Fossil
deple
water
deple
human toxicity freshwater
eutrophica
terrestrial
acidi
urban land
occupa
%
Raw Materials PhaseManafcaturing PhaseGate Phase
Fig. 10
“Cut-off” approach, cradle-to-factory gate of the recycling stage
geographical location contributes to the availability of post-consumer bottles through
effective waste management systems that will contribute in lowering alternative
impact categories (Fig. 11).

Cradle-to-Gate Life Cycle Assessment of Bottle-to-Bottle… 13
Fig. 11
equivalent of 1 ton recycled
andvirginPET pellets
0
200
400
600
800
1000
1200
1400
1600
1800
2000
Virgin PET [12] Recycled PET
kg CO
2
equivalent
5 Conclusion
In this case study, the environmental impacts of bottle-to-bottle recycling were inves-
tigated with main contribution in the reduction potential of recycling to landﬁlling
or incineration of post-consumer bottles. The LCA results demonstrated for the
geographical location Egypt. The method applied to this study is cut-off using mass
allocation approach. LCA results show that the total climate change impact of high-
quality food-grade PET pellets results in 84% GWP savings in relation to that of
virgin PET. Electricity usage contributes the most in the impact categories assessed
for the Raw material, Manufacturing and gate phases. The cut-off applied to the
system resulted in two cuts resulting in a Gate-to-Gate assessment; which in this
case study of recycling called Cradle-to-gate assigning the post-consumer bottles
as the raw material “cradle” for the recycling process. This case study provides
a fragmented assessment of the complete LCA of beverage bottles; which can be
integrated in an extensive study; System expansion method is not simple to apply
as it requires detailed dataset. Overall environmental beneﬁts from recycling post-
consumer beverage bottles is signiﬁcant in-relation to single-use virgin materials
improving ecoefﬁciency, evading manufacturing of virgin materials and reducing
landﬁlling or incineration (Figs.
12 and 13).

14 A. Ragab and A. Ramzy
Fig. 12
of total electrical power
generating capacity
%
Wind
Solar
Hydroelectric
Mazout
Natural Gas
Fig. 13 production mix, Impact categories contribution/Kwh
0
20
40
60
80
100
120
% Contribu
Impact Categories urban land
occupa
terrestrial
acidi
freshwater
eutrophica
human toxicity
water deple
Fossil deple
Acknowledgements
able Production & Digital Transformation—Project ID: 57587884” supported by the DAAD with
funds from the German Federal Foreign Ofﬁce. Appreciation for Eng. Ahmed Hassan, Eng. Omar
Abouseada, Eng. Amr Sakr and Mr. Ahmed Nabil from Bariq for Techno and Advanced Industries
for providing the technical data required for this research.
References
1. Ryberg, M.W., Laurent, A., Hauschild, M.: Mapping of global plastics value chain, p. 96 (2018).
https://gefmarineplastics.org/ﬁles/2018Mappingofglobalplasticsvaluechainan
dhotspots-ﬁnalversionr181023.pdf
2. Visual Feature | Beat Plastic Pollution. https://www.unep.org/interactives/beat-plastic-pollut
ion/. Accessed 12 Mar. 2022

Cradle-to-Gate Life Cycle Assessment of Bottle-to-Bottle… 15
3. Shen, L., Worrell, E., Patel, M.K.: Open-loop recycling: a LCA case study of PET bottle-to-
ﬁbre recycling. Resour. Conserv. Recycl. (1), 34–52 (2010). https://doi.org/10.1016/j.rescon
rec.2010.06.014
4. Lipkin, M.: Recycling of Polyethylene Terephthalate, no. 4 (2020)
5. Ministry of Planning and Economic Development.: Egypt’s 2021 voluntary national review. Minist. Plan. Econ. Dev. 92 (2021)
6. De Winter, W., Mariën, A., Heirbaut, W., Verheijen, J.: Recycling of Poly(ethylene Terephtha- late) (PET), vol. 57, no. 1 (1992)
7. Guterres, A.: The Sustainable Development Goals Report 2020, pp. 1–64. United Nations Published issued by Department of economic and social affairs (2020)
8. ISO - ISO 14044:2006—Environmental management—Life cycle assessment—Requirements and guidelines.
https://www.iso.org/standard/38498.html. Accessed 20 May 2022
9. Adenuga, O.T., Mpofu, K., Boitumelo, R.I.: Energy efﬁciency analysis modelling system for manufacturing in the context of industry 4.0. Procedia CIRP
https://doi.
org/10.1016/J.PROCIR.2019.01.002
10. ISO-ISO 14040:2006—Environmental management—Life cycle assessment—Principles and framework.
https://www.iso.org/standard/37456.html. Accessed 20 May 2022
11. La Rosa, A.D., Greco, S., Tosto, C., Cicala, G.: LCA and LCC of a chemical recycling process of waste CF-thermoset composites for the production of novel CF-thermoplastic composites. Open loop and closed loop scenarios. J. Clean. Prod.
https://doi.org/10.
1016/j.jclepro.2021.127158
12. Bataineh, K.M.: Life-cycle assessment of recycling postconsumer high-density polyethylene and polyethylene terephthalate. Adv. Civ. Eng.
https://doi.org/10.1155/2020/890
5431
13. Elakkad, E., Rego, N.: PET plastic bottles reverse logistics in Egypt—The role and perspective of the soft drink industry. In: 6th International EurOMA Sustainable Operations Supply Chain, pp. 2014–2015. Forum (2019)
14. Gileno, L.A., Turci, L.F.R.: Life cycle assessment for PET-bottle recycling in Brazil: B2B and B2F routes. Clean. Environ. Syst.
https://doi.org/10.1016/j.
cesys.2021.100057
15. Ramzy, A., Elfeky, A., Aboulseoud, H., Shihata, L., Wohlgemuth, V.: Resource and energy efﬁciency analysis in bottle-to-bottle recycling plant—Case study, pp. 105–115 (2022).
https://
doi.org/10.1007/978-3-030-88063-7_7
16. Abdallah, L., El-Shennawy, T.: Evaluation of CO2 emission from Egypt’s future power plants.
Euro-Mediterr. J. Environ. Integr. https://doi.org/10.1007/s41207-020-001
84-w
17. Efﬁciency, U.: Umberto ® Efﬁciency+. no. December (2017)
18. Giusti, L.: A review of waste management practices and their impact on human health. Waste Manag.

Property Rights in Servitisation:
A Practical Assessment with Reused
Computers
Mireia Roura, Leandro Navarro, and Roc Meseguer
Abstract The circular economy of computers is about producing fewer, more
durable and reusable
products while investing in expanding their life span through
a functional service economy. Reuse is often mentioned as a sustainable solution to
linear consumption’s negative impacts. Shared ownership has potential advantages
in life span extension computers over individual ownership. Moreover, it allows
understanding how computers are used during their reuse phase to estimate lifecycle
impacts and evaluate circular business models. This paper aims to identify speciﬁc
success factors and barriers for shared property in four empirical cases of reused and
servitised computers launched by eReuse, a collaborative computer reuse platform in
Barcelona. The scope of the study is the impact of reused computers under different
ownership-sharing scenarios and roles involved. Ethnographic action research and
quantitative data help us analyse to what extent shared ownership models manage to
lengthen the life span of computers and what roles and life extension strategies are
beneﬁcial to its optimal functionality. We found that roles as maintainers or activities
such as product and software upgrading are essential to ensuring the dynamism and
ﬂexibility required to keep computers functional for an extended lifespan under a
shared ownership model.
Keywords Circular economy
·Digital devices ·Sustainability ·Platform
cooperativism
·Environmental impact ·Social impact ·Climate change ·Software
tools
·Public policy
1 Introduction
Since the Club of Rome report [26 ], it is evident 50 years later that humanity has failed
to design,
produce and sustainably maintain digital devices. As the main ingredient
of economic growth, the accelerated consumption of digital products trespasses the
M. Roura (B) · L. Navarro · R. Meseguer
Universitat Politècnica de Catalunya, Barcelona, ES, Spain
e-mail: [email protected]
URL: http://dsg.ac.upc.edu/circular
© The Author(s), under exclusive license to Springer Nature Switzerland AG 2023
V. W
ohlgemuth et al. (eds.), Advances and New Trends in Environmental Informatics,
Progress in IS, https://doi.org/10.1007/978-3-031-18311-9_2
17

18
environmental and social limits of the planet. Solving the problem requires taking
into account many dimensions.
The circular economy, and reuse, in particular, propose a sustainable relation-
ship between people and ICT devices and related services. From its environmental dimension, all electronic devices can be a resource, with minimal or no e-waste, and
designed considering the durability, reuse, repair, upgrade, and repurpose. From its
social and economic dimension, reuse also delivers ICT devices at affordable prices
whilst promoting decent work in decentralised economic activities and local services
and markets.
This paper describes the eReuse scheme, based on pooling ICT reused devices
and services as a critical resource system. That requires innovative circular busi- ness models based on common property rights, sharing ownership, and servitisation, where ones own the devices, others refurbish and maintain, and others use but do not
own. All this considers environmental, social and economic gains and encourages community investment and contributions.
Following the perspective of common-property resources and incentives for long-
term investment in the improvement of resource systems [35], we have characterised
property-rights regimes that distinguish among diverse rights from different roles in
four empirical cases in eReuse.
The use of refurbished computers in two servitised cases and two ICT facilities
based on use cession has been followed for 4.5 years. The eReuse tracing software has allowed us to measure intensity (life span and usage hours during the ﬁrst and
second ownership period) and do a preliminary lifecycle analysis using the triple
business model canvas. The characterisation of the eReuse property regimes has
been integrated into the ﬁrst layer of the triple business model canvas to discuss its
inﬂuence on related impacts in the environmental and social layers. The contribution
of this paper is to identify success factors and barriers, key roles and activities that
ensure longer-lasting computers under a common property regime.
Our method combines ethnographic action research [39], more speciﬁcally, net-
worked action research [10], with iterative, technology-driven experimentation. We
also performed semi-structured interviews and meetings with different roles: refur- bishers, distributors, maintainers, and public administration. We have discussed our results and model with Allemaal-digitaal (All Digital), Digital Inclusion in Luxem-
bourg, Computer Aid, and Electronics Watch to validate the applicability [
34].
This paper is organised as follows. Section 2 introduces the circular economy
of computers in the context of sustainability and lifecycle impacts during the reuse
phase, speciﬁcally its relationship to shared ownership business models. Section 3
describes background project research of the eReuse model, while Sect. 4 analyses
its conceptual schema of property rights regimes. In Sect. 5, we analyse the four
empirical cases using a Triple canvas framework to synthesise life cycle impacts and
their intersections. We discuss related work in Sect. 6 to help us in the discussion in
Sect. 7. Finally, we conclude with main remarks and future work in Sect. 8.

Property Rights in Servitisation … 19
2 The Circular Economy of Computers
Reconciling the right to use ICT with the right to live in a healthy and just world
as a safe space for both humanity and the planet [32] is a global challenge. That is
reﬂected in several SDGs (4, 10, 12, 13, 15 and 16), by the 2016 Paris Agreement
and by related ITU recommendations to reduce by 2030 to half the environmental
ICT sector footprint of what it was in 2015 [22].
Despite that, we are doing the opposite: estimates for 2040 ICT-related emissions
account for 14 % of global emissions [22] due to a consumption increase. Currently,
more than 6 billion new ICT goods are sold annually worldwide [37], after a long
and unclear process full of environmental and social blind spots during its extraction
and manufacturing. Other problems with a linear economy are premature obsoles-
cence and underutilised lifetimes, [31], the opacity of the reverse chain, the recycling
efﬁciency [9], and the 51.3 % of world households without a computer during the
COVID-19 pandemic [21].
The circular economy relies on the principles of “designing out waste and pollu-
tion, keeping products and materials in use, and regenerating natural systems” [11].
Circularity enables business models based on eco-efﬁciency and the green economy (needed for the global south) to social models based on sufﬁciency and functionality
(needed for the global north). But some circular models are more “circular”—or better—than others. It all depends on how much an attempt has been made to reduce and reuse, and only then recycle, as proposed by the three Rs rule of reducing, reusing
and recycling.
Also, some circular models are more “social” than others. The circular economy
is “an economic model that seeks to respond to human needs and equitably distribute
resources without harming the functioning of the biosphere, or crossing any planetary
boundaries” [17].
Regarding computers, the circular economy is about producing fewer, more
durable and reusable products while investing in expanding their life span. But in reality, there is a context of obsolescence and underutilised computers, with ﬁrst-use
ownership periods reported lasting between three to ﬁve years [
30]. IT asset man-
agement companies tend to replace entire ﬂeets of laptops at three-year intervals for reasons like maintenance efﬁciency rather than functional obsolescence [
2]
User behaviour inﬂuences the life span of products. A product’s actual lifetime
rarely reaches the upper threshold of its designed lifetime due to emotional and socio-economic factors jointly [
5]. With computers, rapid accounting amortisation
is part of the wide range of attributes that also inﬂuence digital devices’ lifespan and obsolescence reviewed by [
3].
In the current context, collecting still functional computers to extend their life
span may be a solution. The beneﬁts of reuse, and business models associated with the second-hand market, have been widely reported in the literature. The second of the 3Rs rule allows achieving the best use of computers by maximising their lifetime,
helping to decarbonise the environment, reducing social inequality with affordable markets, and creating jobs in repairing or refurbishing [
27].

20
However, we should take into consideration that any circular material loop needs
new materials and energy injected [7], or reuse cycle. For example, reusing computers
can be associated with new materials related to product upgrading (RAM, solid disks)
and using the computers during their second life. Nor will sustainability be achieved
if improved efﬁciency is offset by increased consumption [6]. A complementary
approach would be the slow down the way computers are used up (slow consumption).
In addition to energy consumption, reuse faces the challenge of remanufacturing
functional computers that replace ﬁrst-hand ones. Moreover, many socio-economic
factors affect second use. Therefore an understanding of these multiple factors is
essential to prevent rebound effects, as reported by [
25, 40].
2.1 Business and Individual Ownership Models
In a linear economy, manufacturers and distributors promote collecting computers
for, in many cases, premature recycling. That results from an interest in removing
still operational computers from the market. That beneﬁts demand at the expense of
producing more e-waste.
Acquisition, short use and premature recycling of computers follow a private
property rights scheme: the purchase is followed by a relatively short period of use until a decision to replace the device, given the need for the supply chain to continue
selling new units. The relationship between short-term use and the economy has long
been recognised as a strategic goal to stimulate consumption and economic growth
at the expense of rising environmental and social impact. However, this short use
period leaves little room for circular economy strategies to increase computers’ life
span through repair, maintenance or refurbishment.
In Fig. 1, we introduce the value hill [1]. It represents the change of value over
time, as a tool to visually compare business models based on a linear economy and individual property with models based on communal property. In linear models, as
the computer owner, the user has the power to decide on their repair, maintenance, and reuse in its nearby networks, but not on refurbishment or reuse centres, since the latter decision is not in its hands. In contrast, other models can strengthen preventive
maintenance and boost repair by retaining the use-value in circular loops through inter cooperation among several actors, including refurbishment and recondition- ing processes. Ownership retention allows “the transformation of the actual linear
production-focused industrial economy into a utilisation-focused service economy operating in loops” [
36].
Retaining use-value through cycles is often associated with product-service sys-
tems. These business models provide cohesive delivery of products and services, ranging from shared systems to rental or systems based on common-pool resources
(CPR), where the property rights remain in the ﬂeet manager. In all these systems, ownership is displaced in exchange for service provision. Their emphasis is on addressing customer needs rather than selling physical ownership [
6].

Property Rights in Servitisation … 21
v
Manufacturing Second use
Individual
ownership
First use
Manufacture
Design /
Assembly
Repair /
Maintain
Reuse /
Redistribute
Recycle /
Recover
Shared
ownership
First Use
Refurbish
Second Use
Sale
Test, trace,
upgrade,
inventory
Recover
products, parts
Maintenance,
product upgrade,
product as a
service, support
for better usage
New
materials
Non
recoverable
waste
Fig. 1
That “User-service” model has advantages, such as ﬂexibility in utilisation, little
need for product knowledge, green status, etc. In contrast, the ﬂeet manager ensures
a constant value over a long-term utilisation period through products and services.
Fulﬁlling users’ needs requires maintaining function over time and roles in facili-
tating product upgrading and repair. All prevent product dysfunction and reduce the overall system cost. In other words, it encourages design to maximise proﬁt over the
second product life span.
3 Electronics Reuse: eReuse
Outlined in [15], eReuse is an initiative and an action research project in which a
diverse and dense set of actors in different roles cooperate in what are called circuits.
They capture decommissioned computers from private and public institutions to
create common-pool second-hand computers ceded for use to entities and citizens at
prices oriented to circularity costs.
The project started in 2015 with a donation, and by 2022 more than 10,000 com-
puters were processed with their own open-source software tools [16]. In addition,
they have developed software tools that allow circuits to certify and optimise the

22
Public, private
buyers, donors
Users
Second hand circuit manager
Physical transfer of
decomissioned computers
Physical transfer of
operational computers
Physical transfer of low
use value computers
for e-waste treatment
Data traceability & impact
Common pool
Platform
traceability
Refurbisher MaintainerDistributorShops,
second-hand market
e-waste
recycler
Fig. 2
refurbishment process, report ownership changes, trace to ensure ﬁnal recycling,
and monitor collected data to obtain impacts and durability metrics [14].
In Barcelona, 15 entities associated with the eReuse circuit work locally under
principles described in previous works ([12, 13]) and developing experimentation
projects with communities [28].
In Fig. 2, we can see that only one of the actors, the second-hand circuit manager,
mediates with donors as an umbrella for the other actors that participate in the local
circuits. These actors are refurbishers, distributors, maintainers, and communities
with computer needs. A donor contribution is formalised by a single agreement that
beneﬁts all actors and avoids the need to go to public concurrence in the case of
public donors. This scheme can allow even large volumes of computer donations. In
return for the donation, donors will receive detailed impact reports.
The second-hand circuit manager formalises the agreement with a donor, but com-
puters are directly delivered to refurbishers. These refurbishers can receive ﬁnancial
compensation for data wipe as a service to the donor (up to EUR 20). Computers are
put in a rack to be registered and traced with eReuse software at the component level,
wiped, inspected and tested. Those not passing the test are sorted out for recycling
and recorded in the system as prepared for recycling. Those that pass the test are
cleaned, checked in more detail, sometimes upgraded (in terms of battery, RAM and
storage), reinstalled with (usually) a Linux operating system, and registered in an
inventory.
Inventories of prepared computers are shared with second-hand distributors or
directly with ﬁnal users. These are citizens who prefer second-hand for environ-mental or affordability reasons; public social services demanding local ICT products
and social organisations. They receive computers for use in cession mode, at prices
between EUR 40 and 120, or in pay per use in a servitised model.
In servitised cases, the role of maintainer complements the ecosystem that ensures
a functional device through software updates and hardware repair or replacement and
support in case of any incident. There are also training and assistance agents on the
ground to ensure that vulnerable beneﬁciaries have the necessary computer usage
skills in some cases.

Property Rights in Servitisation … 23
Part of the sustainability of this circular model is directly related to feeding,
preserving and maintaining this pool of shared devices, the resource system. At the
same time, entities in a circuit receive a cost-oriented economic compensation. In
the case of the second TIC manager, these compensations are linked to management
costs of working with donors, which involves dealing with receipts, keeping track of
the chain of custody, compliance, fulﬁlment of commitments, and reporting impact.
Other compensations for the other actors are transport, storage, refurbishment/repair,
distribution, and cession of use management,
1
and maintenance.
In practice, the economic viability has several limitations related to a net positive
or value considering the overall cost (processing the device) and beneﬁt (usable
device). Examples are the adequate capacity of second-hand devices to replace a
new device (substitutability) with the sometimes blurred boundary between what is
a product and what is just waste according to supply and demand [
33].
eReuse follows a common-pool resource model [29]. That is a traditional and
recognised model for shared resource systems that include social arrangements that regulate the preservation, maintenance, and consumption of natural or human-made
resource systems, as an in natural or artiﬁcial commons [
4].
4 Collective Ownership Model and the Bundle of Rights
Institutional and social arrangements are needed to transfer property rights between donors (public and private institutions), the circuit roles, and between these roles and
ﬁnal users. An initial introduction of a circuit organisational and governance model, as well as circuit agreements and licences, has been deﬁned in [
8, 13, 34].
Property rights can be seen as a bundle of rights [35], understood as agreed-
upon and enforced prescriptions or rules requiring, forbidding, or permitting speciﬁc actions for actors under different roles. In eReuse circuits, that bundle of rights entitles over a pool of computers coming from a donor. That bundle of rights allows
the transfer of the right to computer use to authorised end-users: specifying who will get them and when and how they will be recycled.
In our scheme, the most powerful
computer to a recycling centre or a computer retailer if the donor allows (see Fig. 2).
This right gets transferred from the donor to a second-hand circuit manager. When the potential for reuse is too low, the circuit manager decides to alienate the device to
a recycling entity, and refurbishers receive economic compensation for it. No other role in the circuit, not even the end-user who receives the computer for use in cession
or servitised, has that alienation right.
Although donors usually lose the right of alienation as a result of the donation, they
maintain the
that circuit roles and ﬁnal users must have to access the donated devices. In short,
the donor’s motivation or political mandate can translate into rules that implement
1
Equivalent to the concept of usufruct, or comodatum in Roman law.

24
the exclusion right. For instance, what type of reuse centres can refurbish/recycle
computers (exclusively non-proﬁt entities, for example), the degree of traceability
to be reported, and the range of target end-users who can use these devices.
The
use of a pool of devices. The authority to determine how, where and when actions will be taken to deﬁne the operational level is transferred from the second-hand circuit manager to all the roles that participate in a circuit: refurbishers, distributors and
maintainers. That also includes the management of ﬁnancial compensation across the value chain in circuits.
Users have
receive.
Property rights over devices get transferred through agreements (de jure) or infor-
mal arrangements that improve efﬁciency without increasing bureaucracy (de facto).
Similar principles apply to all participants that contribute and beneﬁt from being
entitled to participate, as
Based on these rights, there are four types of roles associated with eReuse property
rights:
•The
be reused or become waste.
•The
have access to the devices and who can participate in the circuit.
•The
That is the case of refurbishers, distributors or maintainers that work to extend the device’s useful life as much as possible by upgrading, refurbishing, repairing and
reusing it, and ensuring adequate functionality.
•The
as long as they inform the circuit.
Therefore, claimants have the management right to decide which authorised user
receives and uses each device. That is the case of an association that receives com-
puters to distribute them among individual members under their criteria. If a donor
transfers the exclusion right to a circuit, owners have the right to sell the devices in
the open market (shop).
5 Results
eReuse has more than 10 thousand traced computers, of which 2 thousand are ceded for use or servitised in ICT local facilities. To analyse the differences between cession of use and servitisation and to study the inﬂuence of rights of bundles in lifecycle
impacts, we have analysed four experimental cases with a total sample of 37 com- puters.
“Torre Baró” and “La Bordeta” classrooms
room with nine computers laptops from the common pool in a servitised model

Property Rights in Servitisation … 25
co-created in 2018 between several eReuse actors and the economic development
agency of the Barcelona City Council (Barcelona Activa). From the end of 2018
to the present, several eReuse actors provide a provisioning and maintenance ser-
vice of software and reused hardware in the Torre Baró centre. There, Barcelona
Activa technicians run teach activities to promote employment in citizens of the Nou
Barris vulnerable neighbourhood. The activities do not require devices with high
computational capacity beyond a processor, RAM and hard disk that allows text
editing and web browsing. Their use, not too intensive, is 2 h for one or two days a
week. This model was replicated with variations in 2019, in La Bordeta, in the Sants
neighbourhood, with six computer laptops of their own.
“Ton i Guida” classroom
in April 2017 to the ICT classroom “Ton i Guida” of 9 computer desktops from the common pool to provide hardware but not maintain hardware or software. That is
a cultural centre self-managed by a platform of entities that offers meeting points, information services and a cession of spaces to support the associative network of the Roquetes neighbourhood.
“Banc dels aliments”
entity created in 1987 to provide food to second-tier entities that have historically been
working with reconditioned computers, serving 70 volunteers and 12 employees.
Since 2019, much of its equipment has been obtained, free of charge, from a reuse
centre attached to eReuse, which, in return, uses its facilities and logistics. In this
case, we analyse a sample of 13 towers.
To align the business model of the four cases with property rights and roles and
the impacts of the life cycle, we have used the triple-layered business model canvas
(TLBMC) [24]. The objective is to visualise a summary of the activities that the roles
of the circuit can carry out according to the bundle of rights, the resources necessary
to develop the activities, their cost structure and their impacts.
The triple canvas has been evolving due to learning from three cycles of
experimentation-action. In the cases of Torre Baró and La Bordeta, an attempt has been made to guarantee the servicing and maintenance of hardware and software
while alleviating the risks when buying second-hand, having ﬂexible contracts and a structure adaptable given the successive lockdowns caused by COVID-19.
5.1 Business Model, Roles and Rights
We have associated the concept “partners” with our actors under roles in an eReuse
circuit on the economic business model layer in Fig. 3. To represent their relationship
with the bundle of rights, and associate the activities they can perform according
to collective property regimes, we have coloured the economic layer according to
the four identiﬁed roles (proprietor, owner, claimant, and authorised user) and their
prevalence over alienation, exclusion, management and withdrawal rights. Boxes
that are not coloured are not associated with any particular role or right.

26
Economic business model canvas
ROLES ACTIVITIES
VALUE
PROPOSITION
CUSTOMER
RELATIONSHIPS
CUSTOMER
SEGMENTS
Donors: public (policy)
and private institutions
Donation, specifying
refurbishment centres and end
users segments
Pay per use of
computing products and
services that give value:
reduction of digital
divide, traceability,
reuse quality
certification, green jobs
generation
Agreement: cession of
use or servitisation
Groups of people or
organisations.
To reach and serve:
private or public
organisations in need
of computing and user
devices
Second-hand circuit
manager
Agreements, coordination,
reports, data traceability over
multiples ownership changes
Refurbishers
Transport, data cleaning,
registration, refurbishment-
remanufacture (or recycling)
product upgrade, transfer
Distributor Final users agreements
(cession of use)
Maintainer Maintenance, product upgrade
ICT agent User support
Researchers
Funder sponsors Decomissed computers
(min i3 CPU)
Second-hand
marketplace, projects,
green procurement, word
of mouth, web campaign,
mobile apps, QR codes,
meetings, partner orgs,
social events
Warehouse
Open source operating system
Inventory, tools and services
Economic contributions
COST STRUCTURE REVENUE STREAM
Coordination, agreements, traceability, impacts Economic compensation received by each role (in %):
Refurbisher: between 20.49% (servitised model) and 63%
(cession of use)
Distributor: between 15.66-20.49% (servitised model) and
27% (cession of use)
Maintainer: between 48.78% and 71.59% (servitised model)
Second-hand circuit manager: between 10.2-12.7% (servitised
model) and 10% (cession of use)
Transportation, warehouse storage, 30 min work by a technician per
computer device
Software tools and services development and service, data hosting
Maintenance of devices
Colour Role/rights
Proprietor/exclusion
Owner/alienation
Claimant/management
Authorised user/withdrawal
Fig. 3
5.2 Economic Impact
The creation of services associated with long-lasting computers has been a source
of economic activity. Income in the four experimental cases has been analysed for
an approximate economic impact.
In the case of Torre Baró, which used computers from the pool, the costs for
Barcelona Activa during the ﬁrst year were EUR 66 per computer for the ﬁrst month
(due to refurbishment and set-up costs) and EUR 16 for the rest of the months
(excluding VAT). In the case of La Bordeta, in which the devices were for internal
reuse, the cost per device during the ﬁrst month (with the initial setup cost) was EUR
31.2, while for the rest it was EUR 13.5. For both cases, the cost structure, which we
can seeinFig.
3, varied throughout the annual periods.
In Ton i Guida, the cost of a device in a cession of use was EUR 50, divided into
a structure very different from that of the previous models. In addition, the centre decided to install Windows 10 and Microsoft Ofﬁce, so the cost of the licenses made
the total price much more expensive.

Property Rights in Servitisation … 27
At Banc dels aliments, there is no cost associated with the device nor a compen-
sation structure associated with the roles since it is a barter and volunteer-driven
economic model, which assumes the cost of maintenance.
The economic model appears to work according to the perception of the diverse
stakeholders that ﬁnd it satisfactory and attractive.
5.3 Environmental Impact
To evaluate environmental impact, recommendation L.1024 [23], on Life Cycle
Assessment (LCA) has been taken into account due that its focus being the potential impact of selling services instead of equipment. We have limited our study to Global
Warming Potential (GWP) over a speciﬁc time frame of 100 years.
To estimate the data of extraction, manufacturing, distribution, treatment in the
end-life and distances of transport, the Ecoinvent dataset has been used.
To calculate the impact during the two phases of use, we have considered the
hours of use, since these were captured just after their ﬁrst cycle of use (in the reuse
centres), and at a certain moment during the reuse phase. The estimated power in
active mode (0.2 KW for a desktop and 0.06 KW for a laptop), has been multiplied
by the percentage in which the device has been active (73.33% Ecoinvent estimate)
and by the total hours of use. To this value has been added the resulting operation
of multiplying the power in standby mode (0.005 KW for a desktop and 0.004 KW
for a laptop) by the percentage in which the device has been in standby (26.67%
estimate) and by the total hours of use. The resulting value has been multiplied by
0.4363, according to the carbon intensity of electricity in Spain in recent years [
38].
Finally, to evaluate the environmental beneﬁts, the carbon footprint of a reused
device (scenario A) has been calculated, compared to the alternative, the acquisition of a new device (scenario B). For scenario A, we have considered the extraction, manufacturing, transportation, collection, and distribution for second-hand use, and
the contribution of the total hours of use. For scenario B, the extraction and manufac- turing of two devices have been required, as well as two transportation, one treatment in the end-life and the contribution of the total hours of use. We have been able to
compare the KgCO
2/h for scenarios A and B and the rate of improvement as the
result of subtracting both divided by the KgCO2/h of scenario B. In terms of abiotic
resource depletion, computer reuse results in use hours that do not rely on the new
materials required to manufacture another computer.
The periods of ownership, both in ﬁrst and second use, have been calculated based
on the computer BIOS installation date as an indication of the manufacturing date.
The period between this date and the date when a refurbisher centre registered the
computer in the eReuse software indicates the duration of the ﬁrst ownership period.
For the second period of ownership, we have considered the date on which the
computers were invoiced to the four experiences and the date on which the hours of reuse were captured. We have analysed the 37 computers of the four experimental
cases together. Figure
4 shows environmental life cycle impacts.

28
Environmental life cycle business model canvas
SUPPLIES AND
OUT-SOURCING
(
PRODUCTION
(
FUNCTIONAL VALUE
(time)
END OF LIFE
(
USE PHASE
(KgCO2eq)
Transport from Shangai
to Barcelona port (2.48
for laptop, 8.88 for
desktop)
Extraction and manufacturing
(175 for laptop,
226 for computer desktop)
Extension of ownership
years by a maximum of
13.28 years (up to 4.57
in reuse phase) and a
maximum lifespan of
51,966 hours, up to
13,983 hours in reuse
phase
Decision of replacement
for computers with
computational power ≤
Core2Duo with a
mechanical disk, 3-4GB
RAM (-15)
Average energy first
use: 554
Average energy
second use: 99
MATERIALS (
DISTRIBUTION
(
A new solid state disk: 4.48
New RAM: 8.72
End user takes care of
transport of own device
(0.10-0.37)
ENVIRONMENTAL IMPACTS
(Contribution in % to the life cycle)
ENVIRONMENTAL BENEFITS
(Improvement in % of KgCO2eq)
Average from initial manufacturing and transport: 42.73%
Between 5.75 and 45.14% efficiency with respect
to the linear model
Average first usage electricity: 47.07%
Average second usage electricity: 10.13%
Average second transport and distribution: 0.04%
Fig. 4
Social stakeholder business model canvas
LOCAL COMMUNITIES GOVERNANCE SOCIAL VALUE SOCIAL CULTURE END-USER
Donors
Refurbishment centres
in socio-economic
inclusion programmes
(social enterprises),
maintainers and
distributors associated
with the social and
solidarity economy and
recyclers
Public facilities, ICT
classrooms for
neighborhood
communities
A network of roles working
locally in reuse circuits as a
commons
Offer social inclusion
from refurbishment
(sustainable income,
jobs)
Help citizens participate
in digital society without
contributing to
increased
environmental impact
Feedback/measures of
environmental impact
savings
Culture of
reuse/circularity, use of
service and free
technologies
Public money, public code
Public money, public
hardware
Benefits from
efficiencies of
computing access
Access to knowledge
and learning
Access to public and
private services
Community
participation and
engagement: inclusion
in community activities
with digital elements
Time saving
EMPLOYEES SCALE OF OUTREACH
People in labour inclusion
programs, repair technicians,
maintainer, supporters. Second
hand managers, distributors
Social bonds between
donors, final users,
refurbishment centres,
education around
circularity
SOCIAL IMPACTS SOCIAL BENEFITS
59,712 hours generated in 37 reused computers
Lower-cost computing for social inclusion
Transparency from social impact (jobs created, computing
hours delivered to users)
Digital sovereignty, sense of community
Torre Baró: 32 and 28 people used the service in 2020 and 2021,
with 28 and 45% of job placements
La Bordeta: 23 and 6 people used the service in 2020 and 2021,
with 37 and 43% of job placements
Fig. 5
5.4 Social Impact
We have estimated the social impact from quantitative data (reported reused hours)
analysis and semi-structured interviews focusing on maintenance, product upgrading
strategies, decision replacement, and computers’ functionality.
Figure 5 shows the impact on the number of beneﬁciaries who used the ICT
classrooms of Torre Baró and La Bordeta and who got a job as a result. Speciﬁcally,
the ﬁrst had 1,068 hours of reuse of functional computers; and the second had 159,
more affected by the COVID-19 outbreak.
The maintenance service aims at guaranteeing productivity with operational
devices. That was achieved through continued support during working hours, resolv- ing program incidents on-demand, and updating to a Linux Mint operating system.

Property Rights in Servitisation … 29
The laptops were cleared at least quarterly, and in some cases, components were
replaced to improve their functionality (solid-state disks). Still, currently, the replace-
ment of these computers is being evaluated.
Both ICT facilities have socio-labour insertion techniques (ICT agents) to teach
employment courses and facilitate, if necessary, the user’s adaptation to a Linux operating system. Despite initial doubts, it has not been any limiting factor. People with a lack of ICT skills can be referred to municipal training courses.
At Toni i Guida, since April 2017, 18,134 h of use have been recorded, but this
does not imply a good device to satisfy user needs. The experience relies on cession for use without the associated maintenance. The centre has insufﬁcient resources to
maintain hardware and software, so it works based on sporadic help from users or volunteers.
The tower computers were delivered with Ubuntu, and for months they kept
it despite pushback from classroom users and attempts to promote free software. Finally, a second operating system, Windows 10, was installed in coexistence with Ubuntu. As a consequence of the low computational power, computers started up
very slowly and were often unable to perform several tasks simultaneously.
The functionality of the reused computers is average in Banc dels Aliments, which
accumulates 40,351 h in second use. The ICT volunteer team supports a virtualised ﬂeet with several computers with different computational capacities and operating systems coexisting simultaneously (Linux/Win7 for towers with less than i3 CPU and
Windows 10 OS). They started using Linux, but they abandoned it because virtualisa- tion software is not ﬂexible with open source-based operating systems. Furthermore, the virtualisation software must be reconﬁgured every time the computer is turned
on, which means long waiting times for the user. Consequently, they are renewing their ﬂeet with computers with at least 3 or 4 cores and 4 GB of RAM to be able to install Windows 10.
For Banc dels Aliments, second-hand computers mean that 30% of the time of
its volunteer ICT department is devoted to hardware and software maintenance of a high turnover ﬂeet. Weekly activities are replacing hardware parts and provid-
ing solutions to software adaptability to hardware problems. Of course, going for reusability requires extra effort. But the fact that volunteers donate their time helps mitigate any cost overrun.
6 Discussion
Based on the coherence of the three layers of the triple canvas, which is necessary for sustainability, we can discuss the following aspects.

30
6.1 Alienation and Exclusion Rights
In our shared ownership model, the transfer of the alienation and exclusion rights from
donors to second-hand ICT agents in a reuse circuit expands the life of computers
up to 4.5 years, far beyond literature assumptions between 2 and 3 years in [
2], or
between 1 and 2 years in [20]. Moreover, this increase in use has occurred between
the boundaries of the intrinsic durability of the computer, which results from design and manufacturing decisions. Finally, it shows that product longevity on second-hand
is also conditioned to socio-cultural norms, as [
6] points.
A change in the socio-economic variables can reverse a throwaway society model:
lifetime expansion strategies have avoided the major initial environmental impact of
producing a new device with raw material extraction and manufacture. Instead, the
initial impact of a reused device has spread over a more extended period of use.
After comparing the performance of computers in our circular model with the linear
economy scenarios, which report a higher efﬁciency of between 5.75 and 45.14%.
In any case, they are positive results in line with other studies, such as those to [
2],
who estimates that environmental impacts of using second-hand laptops could be 39–50% lower than for a new laptop purchase, and [
20], who points out that such
impacts could be between 10 and 50% depending on age, functionality and ability
to replace a ﬁrst-hand asset.
6.2 Management Rights
In our model, the environmental beneﬁt is not synonymous with social beneﬁt. The
transfers of alienation and exclusion rights from a donor to a second-hand circuit
manager alone do not guarantee computers’ social impact. The functionality of reused
computers, and their ability to replace ﬁrst-hand ones, is the assumption on which
the literature that estimates the environmental impacts of reuse is based.
In all four cases, adequate functionality depends on the presence, or absence, of
the maintainer, a key role in management rights (computer use) and whose product upgrading decisions are vital to providing the ability to maintain the use-value of the
CPR.
This consideration is crucial when working with reused computers and vulnera-
ble populations to prevent rebound effects. “Just having a computer does not make
sense”, is the headline from [19]. A computer needs preconditions, such as support,
to be useful. That is also shown in the Amsterdam city council program’s report to
face the digital divide during COVID-19: individual and group support was a key to
ensuring device functionality and social impact [18].
The importance of management rights and the maintainer or similar roles, like
user support, translates into a functional service economy and a cost structure. In Torre Baró and La Bordeta, between 48.78 and 71.59% of the circuit revenues went
to this role. In Banc dels Aliments, the volunteer IT team spent 30% of their time

Property Rights in Servitisation … 31
dealing with hardware and software. In contrast, in Ton i Guida’s case, the absence of
a maintainer means a relative negative social impact due to computers’ dysfunction.
In [33], we identiﬁed other cases of dysfunction due to a mismatch between real
usage needs and initial plans, the expectation for Windows or speciﬁc applications
(MS Ofﬁce) while receiving computers with Linux operating systems, and computers
overloaded when reinstalled with Windows (Windows 10 in our recent cases) due to
lack of substantive competence in using Linux.
6.3 Product Upgrading and Decision Replacement
As in [35], maintainers and refurbishers, as claimant roles, can invest in improving the
resource system through product upgrading, both hardware (installing more RAM or changing disks, for example), software and operating system (installing Linux distributions) to ensure sufﬁcient functionality of the devices.
Repair and product upgrading strategies that adapt the software to hardware
requirements, and not the other way around, are part of the circular economy. Fur-
thermore, these upgrades make it possible to continue using devices that are still
functional but the donor discarded for several reasons, including proprietary soft-
ware (e.g. Windows 11).
However, despite having large communities behind them, Linux-based operating
systems may not be as usable for the users as other ﬁrst-hand commercial offerings. In addition, refurbishers cannot give the same warranty as manufacturers. However,
the presence of the maintainer can resolve dependency situations between end-users and refurbishing centres, improving the interaction with second-hand computers.
Regarding decision replacement, Core2Duo with 3–4GB RAM mechanical disk
in all cases proved insufﬁcient. eReuse circuits are receiving computer donations from Intel i3 processors, similar to other cases studied as Computer Aid and Digital Inclusion in Luxembourg [
34].
6.4 Ecosystems
Circuits in eReuse follow a multidisciplinary and cross-cutting approach, and its
scheme requires the adaptation and participation of several actors under a bundle
of rights. Related to [32], we can see that on the triple canvas, four dimensions
associated with actors are in eReuse circuits: (i) public sector and public procurement practice and policies related to product life span (Barcelona City Council in presented cases); (ii) shared and sustainable business model provided by the market (in our
cases, refurbishers, maintainers and second-hand distributors associated to Social and Solidarity Economy); (iii) the society, as the ﬁnal users of ICT public or private facilities, and (iv) the commons, the pool of devices managed under the described
bundle of rights.

32
6.5 Limitations
Enabling ICT computing facilities under servitised or cession models is an activity
that needs to be scalable to be economically sustainable. The outbreak of COVID-19
wholly affected the four empirical cases. Speciﬁcally, Torre Baró and La Bordeta
interrupted their services from March to October 2020 and from this last month to
January 2022. The pandemic also affected the replicability of the servitised schemes,
given that Barcelona Activa has another 14 employment service points for citizens
in the city.
Moreover, servitised public ICT computing facilities are difﬁcult to sustain ﬁnan-
cially if not scaled up to other public interest initiatives (Barcelona Activa in our
case). Also, ﬁnancial issues need to be resolved. Refurbishers will not recover the
value of the devices until 2–3 years later, depending on their durability, which is hard
to foresee. So this is the role that assumes the most signiﬁcant risk.
6.6 Future Work
More empirical evidence is needed to expand the study sample to the 2 thousand
computers in shared ownership that the eReuse circuit has in Barcelona. Likewise,
improving the methodology for estimating impacts and studying rebound effects is
necessary.
However, the combination of shared ownership, reused devices, free software and
virtualisation has aroused the interest of free software advocacy organisations and
other actors related to public policies. To achieve that, it is necessary to continue
strengthening the social muscle of eReuse circuits.
7 Conclusion
The circular economy, and reuse, in particular, effectively help prevent extractivism
and reduce the manufacture of new computers. Models based on common property
systems, such as eReuse, allow a transition from individual ownership to shared
(community) ownership, where diversity and density of actors collaborate to preserve
a common pool of second-hand computers offered in a servitised business model at
affordable prices. It allows to create a local economy and social impact and reduce
e-waste.
Through empirical cases in different communities, supported by social enterprises
and public institutions, we have used technology as a communication tool, as a data source needed for impact reports, and to trace ownership changes between actors.
We have found that property rights schemes are essential to connect impacts
across economic, environmental and social layers in the studied cases. A bundle of

Property Rights in Servitisation … 33
rights allow actors in the ecosystem to take essential decisions such as recycling
or refurbishing, investments and maintenance, and adapting decisions according to
each socio-economic and cultural context.
Linked to the alienation right, we can conclude that collective ownership in
common-pool
resources retains the power to decide on the ﬁnal destination of com-
puter devices according to whether reuse or recycling is economically viable. More-
over, that can develop the ability to maintain and support ﬁnal users’ needs and make
correct software and hardware upgrading decisions.
Acknowledgements The Spanish Government partially funded this work under contracts
PID2019-106774RB-C21, PCI2019-111851-2 (LeadingEdge Chist-era), the NGI DLT4EU, NGI
Policy in Practice, Subtract (Interreg Europe), the Association for Progressive Communications
(APC), the Catalan Waste Agency, and the Barcelona City Council. Our special thanks to David
Franquesa and eReuse, the environmental consultancy Inèdit and all organisations and volunteers
involved in the reported cases.
References
1. Achterberg, E., Hinfelaar Hinfelaar, J., Bocken, N.: Master circular business with the value
Hill
(2016)
2. André, H., Söderman, M.L., Nordelöf, A.: Resource and environmental impacts of using
second-hand
laptop computers: a case study of commercial reuse. Waste Manag. 88, 268–
279 (2019). https://doi.org/10.1016/j.wasman.2019.03.050
3. Bachér, J., Dams, Y., Duhoux, T., Deng, Y., Teittinen, T., Mortensen, L.F.: Electronic products
and
obsolescence in a circular economy (2020)
4. Baig, R., Roca, R., Navarro, L., Freitag, F.: guiﬁ.net: a network infrastructure commons. In:
Proceedings
of the Seventh International Conference on Information and Communication Tech-
nologies and Development, ICTD 2015, pp. 1–4. ACM, Singapore (2015). https://doi.org/10.
1145/
2737856.2737900
5. Cooper, T.: Beyond recycling, the longer life option. New Economics Foundation (1994)
6. Cooper, T.: Longer Lasting Products. Alternatives to the Throwaway Society, 1st edn.
Routk
edge, London, UK (2016). https://doi.org/10.4324/9781315592930
7. Cullen, J.: Circular economy: theoretical benchmark or perpetual motion machine? (2017)
8. Europe, I.: Socially minded platform for the reuse and recycling of electrical and electronic
equipment
(EEE). Policy Learning Platform (2021)
9. Forti, V., Baldé, C.P., Kuehr, R., Bel, G.: The global e-waste monitor 2020. In: United Nations
Uni
versity (UNU). International Telecommunication Union (ITU) & International Solid Waste
Association (ISWA), vol. 120, Bonn/Geneva/Rotterdam (2020)
10. Foth, M.: Network action research. Action Res. 4(2), 205–226 (2006)
11. Foundation, E.M.: What is a circular economy? (2021)
12. Franquesa, D., Navarro, L.: Sustainability and participation in the digital commons. ACM
Interact.
24(3), 66–69 (2017). https://doi.org/10.1145/3058139
13. Franquesa, D., Navarro, L.: Devices as a commons: limits to premature recycling. In: Proceed-
ings
of the 2018 Workshop on Computing within Limits, LIMITS ’18 (2018). https://doi.org/
10.1145/
3232617.3232624
14. Franquesa, D., Navarro, L., Fortelny, S., Roura, M., Nadeu, J.: Circular consumption and
production
of electronic devices. In: ERSCP—Circular Europe for Sustainability, pp. 196–
197. UPC, Barcelona, Spain (2019)

34 M. Roura et al.
15. Franquesa, D., Navarro, L., López, D., Bustamante, X., Lamora, S.: Breaking barriers on reuse
of
digital devices ensuring ﬁnal recycling. In: 29th International Conference on Environmental
Informatics. EnviroInfo 2015, Copenhagen, Denmark, pp. 281–288. Atlantis Press, Amster-
dam, Netherlands (2015)
16. Franquesa, D., Roura, M., Navarro, L.: eReuse datasets (2020)
17. Gladek, E.: The seven pillars of the circular economy (2017)
18. Goedhart, N., Tensen, P., Dedding, C.: Iedereen verbonden’ met een refurbished laptop, een
praktijk
evaluatie (2020)
19. Goedhart, N.S., Broerse, J.E., Kattouw, R., Dedding, C.: ‘just having a computer doesn’t make
sense’:
the digital divide from the perspective of mothers with a low socio-economic position.
New Media Soc. 21(11–12), 2347–2365 (2019)
20. Hischier, R., Böni, H.W.: Combining environmental and economic factors to evaluate the reuse
of
electrical and electronic equipment—A swiss case study. Resour. Conserv. Recycl. 166,
105307 (2021)
21. ITU-T.: Measuring digital development: facts and ﬁgures 2019 (2019)
22. ITU-T.: Greenhouse gas emissions trajectories for the information and communication tech-
nology
sector compatible with the UNFCCC Paris agreement. Recommendation ITU-T L.1470
(2020)
23. ITU-T.: The potential impact of selling services instead of equipment on waste creation and
the
environment—Effects on global information and communication technology. Recommen-
dation ITU-T L.1024 (2021)
24. Joyce, A., Paquin, R.L.: The triple layered business model canvas: A tool to design more
sustainable
business models (2016). https://doi.org/10.1016/j.jclepro.2016.06.067
25. Makov, T., Font Vivanco, D.: Does the circular economy grow the pie? the case of rebound
ef
fects from smartphone reuse. Front. Energy Res. 6, 39 (2018). https://doi.org/10.3389/fenrg.
2018.00039
26. Meadows, D.H., Meadows, D.H., Randers, J., Behrens III, W.W.: The limits to growth: a report
to
the club of Rome. Google Scholar 91 (1972)
27. Navarro, L., Kazi, S., Finnegan, S.: A guide to the circular economy of digital devices (2021)
28. Navarro, L., Roura, M., Franquesa, D., Meseguer, R.: eReuse poster: the circular economy
of
digital devices, p. 449–452. Association for Computing Machinery, New York, NY, USA
(2021)
29. Ostrom, E.: Governing the Commons: the Evolution of Institutions for Collective Action.
Cambridge
University Press, Cambridge, UK (1990)
30. Prakash, S., Köhler, A., Liu, R., Stobbe, L., Proske, M., Schischke, K.: Paradigm shift in
green
it-extending the life-times of computers in the public authorities in Germany. In: 2016
Electronics Goes Green 2016+(EGG), pp. 1–7. IEEE (2016)
31. Proske, M., Winzer, J., Marwede, M., Nissen, N.F., Lang, K.D.: Obsolescence of electronics-
the
example of smartphones. In: 2016 Electronics Goes Green 2016+(EGG), pp. 1–8. IEEE
(2016)
32. Raworth, K.: A Safe and Just Space for Humanity: can We Live Within the Doughnut?
33. Roura, M., Franquesa, D., Navarro, L., Meseguer, R.: Circular digital devices: lessons about the
social
and planetary boundaries. In: Proceedings of the 2021 Workshop on Computing within
Limits, LIMITS ’21. Association for Computing Machinery, New York, NY, USA (2021)
34. Roura, M., Franquesa, D., Navarro, L., Meseguer, R.: Policy in practice: reducing the digital
di
vide by improving the circular economy of digital devices (2021)
35. Schlager, E., Ostrom, E.: Property-rights regimes and natural resources: a conceptual analysis.
In:
Land Economics, pp. 249–262 (1992)
36. Stahel, W.: The utilization-focused service economy: resource efﬁciency and product-life exten-
sion.
In: The Greening of Industrial Ecosystems, pp. 178–190 (1994)
37. Statista: number of smartphones sold to end users worldwide from 2007 to 2021 (2021)
38. Statista: carbon intensity of the power sector in Spain from 2000 to 2021 (2022)

Property Rights in Servitisation … 35
39. Tacchi, J.A., Slater, D., Hearn, G.: Ethnographic Action Research: A User’s Handbook.
UNESCO,
New Delhi, India (2003)
40. Zink, T., Geyer, R.: Circular economy rebound. J. Ind. Ecol. 21(3), 593–602 (2017). https://
doi.or
g/10.1111/jiec.12545

Sustainable Mobility and Sustainable
Communities

Carbon Travel Budgets (CTB):
An Alternative Approach to Reduce
Corporate Travel Emissions
Sebastian Frers, Rene Kessler, and Jorge Marx Gómez
Abstract 2 emissions and
thus contributes massively to climate change. The mobility revolution is intended to
provide a remedy: On the one hand, more sustainable means of transport can be used
or, on the other hand, the need for mobility can be reduced. In this article, an approach
to CO2 budgeting for companies will be presented in order to be able to save business
trips. To this end, the need for such a solution is ﬁrst presented and related work is examined. The insights gained are then translated into a novel approach to budgeting and demonstrated in a proof of concept. Companies can adapt the resulting approach
to perform CO
2 budgeting fair to all employees. All ﬁndings and results were ﬁnally
evaluated in a study with a company from a business travel-intensive industry. The overview of the budget creates transparency and can motivate employees to design
more sustainable mobility.
Keywords ·Carbon travel budgets ·sustainability ·Monitoring ·
Sustainable travel
1 Business Travel in Transition
Climate change is one of the central challenges of the 21st century [1]. For some years
now, it has been a scientiﬁc fact that this climate change is primarily caused and driven
by humans and, at the same time, poses a massive threat to the entire ecosystem [2, 3].
This massive threat is intensiﬁed by the rapid speed at which climate change occurs,
resulting in a clear increase in temperature compared to pre-industrial levels [4, 5].
In order to counter this threat, the United Nations (UN) adopted the 2030 Agenda
S. Frers B)
University of Oldenburg, Ammerländer Heerstr. 114-118, 26129 Oldenburg, Germany
e-mail: [email protected]
S. Frers e-mail:
[email protected]
J. M. Gómez e-mail:
[email protected]
© The Author(s), under exclusive license to Springer Nature Switzerland AG 2023 V. Wohlgemuth et al. (eds.), ,
Progress in IS,
https://doi.org/10.1007/978-3-031-18311-9_3
39

40
together with 17 SDGs [6]. The 2030 Agenda sets international goals for a more
sustainable future and is the basis for national sustainability strategies.
CO2 emissions generated by vehicles account for a decisive share of climate
change of about 30% [7]. This share can be explained by the current importance
of individual transport as well as air and rail trafﬁc: in the last three decades alone,
there has been an increase of 34% here [8]. For this reason, the mobility turnaround
or trafﬁc turnaround and thus the establishment of sustainable mobility is considered
one of the most important measures against climate change in Germany [8].
In addition to personal mobility, business mobility and, in particular, business
travel are also coming into focus since air travel in particular accounts for a large share of the carbon footprint of many companies. Travel behavior has a signiﬁcant
impact on sustainability [
9, 10]: in recent years (2012–2019), the volume of business
travel has steadily increased, although slight ﬂuctuations in growth have occurred. At the same time, it should also be noted that one-day business trips, in particular, i.e.,
business trips with exceptionally high CO
2 emissions measured in terms of working
time, have also steadily increased until 2019 [11]. Drastic changes accompanied
the onset of the Covid 19 pandemic and the associated travel restrictions. This is
particularly evident when looking at business travelers in 2020. A company survey
in Germany showed that a decrease in business travelers of up to 74.9% could be
identiﬁed (from approximately 13 million to approximately 3.3 million) [11]. As a
result, companies have been forced to switch to virtual meetings (for example, via
videoconferencing) [9].
Since the pandemic has not yet ended, it is not yet possible to determine whether
the recognized opportunities and possibilities of remote collaboration will last and become ﬁrmly anchored in corporate strategies. However, it is apparent from vari-
ous company surveys and studies in the ﬁeld that an inevitable rethinking is taking
place: According to the German Travel Management Association (Verband deutsches
Reisemanagement e.V.), more and more companies are incorporating the option of
home ofﬁce into their ﬁxed planning and at the same time also examining the added
value of a business trip (compared to a virtual meeting) more closely [
11]. For exam-
ple, according to the company survey, 80% of large companies expect a permanent decrease in business travel of about 30% compared to pre-pandemic levels [
11].
Studies by the global consulting ﬁrms McKinsey, Deloitte and Roland Berger also
come to the same conclusions. Thus, travel volume will increase again, especially for
necessary business trips. However, many business trips will continue to be replaced
by virtual meetings, and overall a “slow return” is expected [
12–14]. Another survey
also showed that many corporate executives consider replacing travel with virtual meetings to be one of the most critical measures for achieving the UN climate goals,
along with using more sustainable modes of transport such as trains instead of planes and combining multiple appointments instead of one-day short trips [
15]. European
companies are even willing to pay a premium for sustainable business travel [16].
Companies’ efforts are commendable in view of climate change. However, addi-
tional tools are needed within companies, particularly for acceptance and implemen- tation. Limiting annual CO
2 emissions for business travel could help companies act
more economically and ecologically sustainable. Similar to the global CO2 budget

Carbon Travel Budgets (CTB) … 41
and the proportional quota of the countries, there would thus be a framework for how
much CO2 should be emitted in a ﬁscal year in the company and per employee. On
the one hand, this allows companies to save costs by reducing travel expenses and
ofﬁce space and minimizing levies for CO2 emissions. On the other hand, the mobil-
ity revolution can be further strengthened by less CO2 released and, at the same time,
more transparency created in these areas. However, it is also essential to ensure that this measure is compatible with previous standards. For example, budgets must be set
within a feasible framework to weigh up the necessity of a trip but still allow personal contact with the customer. In addition, it should serve as an incentive to rely on more sustainable mobility solutions. It could become more attractive if employees receive
additional bonuses by managing their CO
2 budgets well. The Covid 19 pandemic, in
particular, shows that many activities are also possible from the home ofﬁce and that appointments can be held via video conferencing. These forms of work would have
been possible and necessary even before the pandemic, as they signiﬁcantly reduce the need for mobility within companies. They offer signiﬁcant advantages for both employees and companies. Work commutes are eliminated through the home ofﬁce
and business travel through video conferencing tools. For companies, this forced change offers the opportunity to act more ecologically and economically sustainable
in the future. In addition to eliminating travel costs, real estate costs can be saved simultaneously [
17].
In summary, it can be seen that saving on business travel can offer great potential
from a company perspective, particularly from a sustainability perspective. Intro- ducing a CO
2 budget for business travel can trigger this change in companies. The
approach presented here is therefore intended to provide an answer to the question:
– What factors need to be considered when implementing a CO2 travel budget to
determine a fair budget for each employee?
This paper is structured as follows. Chapter one introduces the topic and opens the
problem space. Chapter two discusses related approaches and reﬂects the literature
review results, then categorizes business travel and its occasions in chapter three.
The derivation of budgeting and the results obtained are presented in chapter four
and then transformed into a proof of concept in chapter ﬁve. Finally, a conclusion is
drawn, and future work is presented.
2 Related Work
Since relations between climate change and budgeting actions are not new, a struc-
tured review is necessary to include others’ opinions and approaches. Therefore best
relevant literature is selected based on the thematic and methodical background.
Further, the constraint of business travels will be resolved to allow identifying com-
petitive approaches in other ﬁelds resulting in CO
2-
term with some variations. A total of 1258 hits were identiﬁed in the

42
Fig. 1
and
and narrowed down to the period 2019–2022.
Categorizing those results to their thematic focus, three main actions and ﬁve
sectors referring to those actions can be identiﬁed. These range from energy supply to trafﬁc and agriculture (summarized as others) (see Fig.
1). These are just a few
sectors that need to transform signiﬁcantly to greater sustainability and are affected
by the totality of actions, including those described below.
CO2- 2-Budgets are most often mentioned in the global context deﬁned
by the IPCC. Among other things, the fairness and strategy of the proportional dis-
tribution among countries are discussed. This fundamentally differentiates the dis-
tribution based on the population rate or the basis of the current share of emissions.
However, the latter approach is often accused of grandfathering [
18]. When applying
the budgeting to other ﬁelds, national, urban or sectorial contexts are most popular in current science. Indirectly also, emission trading markets set limits for companies by
striking a penalty ﬁne after overﬁtting the emission target at the end of a period [
19].
Emission trading markets also be used to regulate CO
2 emissions. Those markets enable legally required atten-
dants to buy or sell emission certiﬁcates to remain below the emission limit deﬁned by the market per period. It is a system both companies with low emissions, as they can sell excess certiﬁcates, and companies with much higher emissions, as they can
purchase certiﬁcates to avoid paying a ﬁne, can beneﬁt from. Such cap-and-trade systems can be found in the most critical two markets, the EU ETS and the north American RGGI. However, emission trading markets are not only available interna-
tionally. Further, they can be at a national, subnational or regional level [
19]. There are
also voluntary markets so that companies that are not subject to the legal obligation
can also use such systems [20].
CO2- 2 pricing. By setting a price
on a certain level of CO2, polluters are addressed to create social justice with those
harmed by the effects. Simultaneously it creates an economic incentive for companies
to reduce emission [19]. However, the determination of a tax rate poses difﬁculties,

Carbon Travel Budgets (CTB) … 43
whereby it can be assumed that too low pricing results in massively high follow-up
costs.
Apart from the three main actions targeted in the selected papers, the focus is
partly on carbon capture and storage. It refers to a technology to bind atmospheric CO
2 emissions in order to compensate for other sources of emissions [21]. However,
this state-of-the-art technology reduces the efﬁciency of power plants because the
storage locations are often far away from the sources [22].
3 Categorization of Corporate Travel
The focus of CO2 travel budgets in this article is business travel. With regard to a
possible reduction in business travel, companies must always consider the reason for and the necessity of the trip when making their decision. Companies often pursue two overriding goals with business trips: If the business trip is undertaken for product
sales reasons, it can be said to be a business trip for acquisition purposes. Suppose the trip takes place on behalf of a speciﬁc customer, for example, because a contract
for a speciﬁc service has already been concluded. In that case, it is referred to as a business trip for production [
23]. The focus of business trips is typically on direct
exchange with customers, such as workshops or discussions, to achieve a knowledge
exchange. In order to decide whether a business trip is essential or whether it can be
replaced by a video conference or similar, the different types of business trips must
ﬁrst be considered.
Classic business trips are the most frequently encountered type of travel and
are typically directly related to professional or ofﬁcial duties. Business travel takes place whenever work on a product or service requires it. Typical activities of these
business trips are presentations, meetings, or visits to company sites [
24]. Meetings,
seminars, conferences, or conventions, on the other hand, are usually planned on a longer-term basis and have a time-limited, structured event as their occasion. Such
trips aim to exchange information on a speciﬁc topic with other participants or acquire knowledge from lecturers [
24]. Trade fairs and exhibitions represent a business trip
focusing on sales activities. Products or services are usually exhibited and promoted
there. Travelers can be divided into two roles: Exhibitors seek to acquire customers,
while visitors seek to gather information or procure products [23]. Some companies
rely on incentive trips to reward employees, for example, for special merits or provide
an incentive for performance. Usually, such trips are characterized by a destination
that is attractive to employees. They serve less of a speciﬁc economic goal and more
to strengthen social ties with the company [24]. Related to this are business trips of
the corporate hospitality type, where customers or partners are invited to participate
in joint activities (for example, sailing tours or golf sessions) [24].
Furthermore, the ﬁeld of activity of the traveler also has a signiﬁcant inﬂuence
on the implementation of business trips [23]. According to Schneider [25], the fre-
quency of business travel varies massively between the different activity groups
within a company. In terms of total travel, national salespeople and consultants form

44
the largest share of total business travel, accounting for nearly 70%. On the other
hand, trade show visitors represent only 3% of the total. At the same time, according
to Schneider, it is clear that international travel is primarily by air, while national sales
representatives primarily use cars [
25]. It is also clear that employees at higher hierar-
chical levels travel signiﬁcantly less frequently than employees at lower hierarchical levels [
25].
The necessity can now be considered based on the reasons for the business trips
described and their purpose. Regarding sustainability aspects, it must be weighed up whether a physical presence is actually necessary or whether the purpose of the trip can also be achieved via video conference. A study conducted by Borderstep
in 2021 showed that business trips for informal or organizational reasons (simple arrangements) could be replaced. In contrast, substitution is difﬁcult for trips in the context of a product that cannot be presented either by telephone or virtually or for
trips that are geared toward direct human contact. According to the interviewees, video conferencing is a sensible alternative, especially for short trips [
26].
Essential and irreplaceable business trips, on the other hand, are sales trips or prod-
uct site inspections. In addition, according to those surveyed, it is also difﬁcult to completely virtualize teambuilding, networking or staff events, as these would have
a diminished effect without human interaction [
27]. In contrast, trips from the meet-
ings, seminars, conferences, and conventions category appear to be predestined for sustainable alternatives, provided that no direct customer contact is necessary [
27].
Concerning the savings potential, it can be assumed that a reduction in air
travel of 16–32% is forecast by dispensing with optional or non-mandatory busi- ness trips. Furthermore, in an optimistic scenario, it is assumed that through the
change in the travel and tourism sector triggered by the Covid 19 pandemic, almost 40% of business trips initiated by German companies can be avoided and replaced by virtual alternatives, thus saving 10.9 million tons of greenhouse gas emissions per
year [
27, 28].
4 Results
To understand the actual travel emission and a fair budget foundation before actually approaching the ﬁnal budgeting, the current situation is shown based on accurate company data. Therefore this work can refer to a dataset of 3,900 entries related to
711 employees from the practical assistance of the abat AG, where business travel is an essential good since the company deals mainly with a customer near consulting.

Random documents with unrelated
content Scribd suggests to you:

Tegnap még sok millió ura volt. Százmilliók kinálkoztak eléje,
hogy fogadja; holnap ezer kéz fog utána nyulni, hogy a meglevőt is
atomokra tépje, a milliókat garasokra váltsa.
Nincs más választás, mint vagy főbe lőni magát, vagy
belemarkolni a saját pénztárába s a mennyit magával vihet belőle,
futni vele, a merre világ van.
Kaulman az utóbbit választotta, és futott.
SEMMIVÉ LENNI.
Evelina úgy érezte magát, mint a kinek egy roszúl kezdett élet
után megadatott, hogy ujjászülessék.
Nem asszony többé.
Nem is özvegy, a kinek van mit siratnia elmúlt örömein.
Leány ismét, ki előtt az élet virágos mezeje terül, azt sem tudja,
mit szakaszszon belőle.
Tele felébredt vágyakkal, reménynyel, névtelen ábrándokkal a
szív. Egy bűbájos titok, mely megoldóját keresi.
Midőn másnap meghallotta, hogy Kaulman megszökött s vissza
sem térhet többet, rablánczait érezte lehullni.
A vad madár kiszabadult kaliczkájából.
Hová repül a vad madár, ha a szabad levegőt érzi szárnyai alatt?
Jut-e eszébe, milyen fényes volt kaliczkája? milyen nyájasan hizelgett
gazdája, milyen gazdagon táplálták, mint védve volt a hideg ellen,
üldözők ellen? milyen szépen tanították énekelni?
A vad madár csak arra gondol, hogy elrepüljön.

Künn meglehet, hogy széttépik, megfagy, talán nem is tudja már,
hogyan kell élelmet a földből kikeresni, de mégis elrepül. Bokrot
keres. Párját keresi.
Evelinának nem jutott az eszébe, hogy Kaulman megszökési híre
az ő hirét is magához lánczolva hurczolja. Hogy minden ember azt
kérdezi már most, kire marad a szép asszony?
A szép asszony, a ki nagyobb szerepet játszik a salonban, mint a
szinpadon. Itt csak dillettansnak tünik fel, amott gyakorlott
művésznőnek.
Kit fog választani új királyának? Mert ez a rebellis birodalom, a
kinek szép asszony a neve, örökké megtartja királyválasztási jogát,
hamar meg van nála irva a decheanceacta. Furcsa constitutionalis
monarchia; miniszteriummal, mely a királynak nem felelős, s a hol a
civillistáról való fogalmak diametraliter különböznek a mieinktől!
Tehát most senkije sincs. A ház üres. S a szív teli örömmel,
melynek nincs még neve. Vajjon mi nevet adjon neki?
Kire gondoljon? Ki van hozzá legközelebb?
Kinek mondja el leghamarább, hogy boldog, véghetetlen boldog?
hogy új emberré lett? Hogy szabad?
Asztalán ott hevert Árpád látogató-jegye.
Befogatott, inasának átadta a lakás jegyzékét s elment
meglátogatni Belényiéket.
Messze künn laktak azok Párisnak valamelyik külvárosában, a hol
még földszinti házak vannak.
Belényiné szeretett földszinti házban lakni. Az ő háza is olyan
volt, a mit tőle elkótyavetyéltek.
Azután még más jó is volt abban.

Akárminő nagy városban szálltak meg, hangversenyeket adni,
vagy zongorára tanítani, Árpád anyja mindenütt úgy intézkedett,
hogy ő konyhás szállást kaphasson, otthon főzhessen, együtt
étkezhessék a fiával. Hogy ne szokjék el az anyai felügyelettől, ne
kerüljön korhely társaságokba, a miket a vendéglői életben
okvetlenül fel kell találnia.
Az özvegy asszony természetesen maga főzött és Árpád imádta
anyja főztét s ha valaki rosz szivességet akart neki tenni, csak úri
ebédre hítta légyen magához. A hol lehetett, kimentette magát, nem
ehetik másutt: homœopathiával él.
Azt csak nem mondhatta az invitáló uraságoknak, hogy
köszönöm, de az anyám otthon paszulyt főzött disznófüllel s azt én
az egész dicsőségtekért ott nem hagyom.
Munkába került Evelina kocsisának és inasának rátalálni arra az
utczára, valahol a Mont-Martre körül, a melyben Belényiék
letelepültek.
Evelina nem engedte a hintóját az utczába behajtatni a
fordulónál leszállt s gyalog ment, inasa kiséretében, a házat
felkeresni.
Egy olyan primitiv emberi építményben, a melynek még hátul
kertje is van, fogadott Belényiné két szobácskát, a miket egy konyha
választott el egymástól.
Valami cseléd, ki az udvaron mosogatott, megmutatta Evelinának
a szobát, melyben az ifjú úr lakik.
Evelina halkan nyitott be a konyhába s vette észre, hogy az
udvarszoba ajtaja is rögtön nyilik, de csak annyi rést engedve, hogy
azon egy kémlelő asszony-arcz kitekinthessen.
Ez bizonyosan Árpád anyja lesz, ki akarja tudni, ki jön látogatóba
fiához?

Evelina lábhegyen suhant a másik ajtóhoz s nesztelenül benyitott
rajta.
Meg akarta lepni Árpádot.
Árpád szobájában meglepő csin és lakályosság volt otthon.
Látszott rajta az anya keze. Asztalát, falait magas uraságoktól kapott
emlékek díszíték; serlegek, faragványok, antik fegyverek, remek
festmények; ablakaiban nyiló virágok, szekrényében pompás
könyvtár.
Az anya úgy rendezte azt, hogy fia szeressen otthon lenni. A
bérlett zongora Erardi legjobb készítményei közül való, mely most is
kinyitva áll.
S e zongora előtt ül Árpád, háttal fordulva a hangszernek és egy
kis asztalon fest!
A zongoraművész fest!
Szokott ilyen bogara lenni mindenféle művésznek; a melyik hires
festő, az szereti hegedűszóval kínozni a szomszédait, a melyik kitünő
zenész, az belekontárkodik a versirásba, s a melyik regényt ir, szereti
elrontani a márványt, elefántcsontot, esetlen szobrokat faragván
belőle.
Azután mit fest Árpád?
Eveline odasuhan a háta mögé. Hanem a selyemruha suhogása
mégis elárulja; Árpád felriad, s a festményt hirtelen elzárja fiókjába
ijedten. Evelina csak annyit lát meg róla, hogy az valami arczkép.
– Ah! Ön az? hebegi zavarodottan Árpád. Azt hittem. az anyám.
– Ahá! Úgy-e most megint olyan dolgot csinált, a mi meg van
tiltva. Az anyja nem engedi, hogy fessen. Micsoda gondolat! Egy
zongoraművésznek festéssel töltetni az időt. Azután mit festett?
– Ah! bohóság. Egy virágot.

Hogy hazudik! Arczkép volt.
– Adja nekem, ha virág volt.
– Azt nem adom.
– De ha virág volt!
– Nem adom önnek.
– No hát ne haragudjék rám. Mondja már, hogy üljek le.
Már pedig Árpád haragudott rá.
Mi szükség volt őt így felriasztania? Máskor talán nagyon szivesen
látta volna.
De ez a bevezetés egészen szerencsétlenné tette a további
pásztorórát.
Az az arczkép nem Evelina képe volt.
– Azután üljön le mellém. Különben azt hiszem, hogy fél tőlem.
Lássa, azt vártam, hogy el fog hozzám ma jönni, s elmondja tegnapi
játékom felőli véleményét, s hogy ön nem jött, hát én kerestem fel
önt. Nos, mit mond? Úgy-e roszul énekeltem?
– Igen roszul! felelt Árpád kedvetlenül. Ön hátrafelé megy,
visszatanul. Pirultam a nézők között ön miatt! Hát még a játék! Azt
hittem, az automát-szinházban vagyok.
– Lássa, igen rosz kedélyhangulatban voltam. Házi
kellemetlenségeim voltak: annyira, hogy Kaulmantól végkép
elváltam.
– No bizony az egész Kaulman nem elég ok önnek arra, hogy egy
hamis hangot adjon s elválhatik tőle, a nélkül, hogy az ütenyből
kiessék. Kaulman úr hadd üljön a milliói között. Ön eddig sem sokat
törődött vele.
Á

Árpád nem tudja még, hogy Kaulmannal mi történt? A hír még
nem terjedt el a Mont-Martreig.
– Azután csak legalább koszorukat ne hajigáltatna magának,
mikor olyan roszul énekel!
Evelina nagyon érzékeny részén és nagyon igazságtalanul volt
sértve.
Csaknem sírva menté magát.
– De, kérem, hisz nem én hajigáltatom magamnak a koszorukat.
– No, hát önnek valamelyik tisztelője. Valami őrült herczeg. Hisz
az egyre megy. Szépnek lenni, roszul énekelni, koszorút kapni: az
három olyan bűn egy bokrétában, a mit a világ soha sem enged
külön választani.
– Jól van; szidjon ön, korholjon ön, zsémbes vén professorom!
Tud-e még valami roszat felőlem?
Árpád elmosolyodott s kezét nyújtá Evelinének.
– Bocsánat, szép asszony! Az eddigi gorombáskodások a művész
tanító zsémbelései voltak a művésznő tanítványhoz. Ez meg van. Hát
már most megint legyünk gyermekek és enyelegjünk. Előhozzam az
ostáblát? akar ön «hanzlit» játszani velem? vagy kézreverősdit?
Ez a vidám hang ismét átmelegítette Eveline kedélyét.
Nevetett s ráütött Árpád ingerkedő kezére.
– Hát már most mihez kezd ön, ha Kaulman urat elcsapta
magától? Férjhez megy megint? Van már földből kibujó új férj? Úgy
hiszem terem az, mint a champignon. Vagy fentartjuk a művésznői
autonomiát?
Eveline lesüté a szemeit és elgondolkozott.
– Nekem senkim sincs, szólt elszomorodva.

– Ühüm! De ez nem annyit tesz, hogy «én senkinek sem
vagyok.»
– Ugyanazt teszi. Nem is akarok senkié lenni. Én magamon soha
úrrá nem teszek mást, mint a ki velem egyenlő rangú! Lássa ön. A
szénhordó-leány, ki mezítláb szökött el a tárnából, feltartja rangját. A
kinek én valaha helyet engedek a szivemben, annak szabad,
korlátlan úrnak kell lenni, mint a milyen asszonynak én vagyok. Nem
függni semmi úrtól, nem függni semmi más, mint saját lángeszétől.
Csodáltatni nem a pénzért, hanem saját ragyogásáért. Művésznek és
büszkének kell lennie.
Ez elég vallomás volt annak, a ki érti.
Árpád értette azt. Nagyon elfanyarodott rá.
– Hm! Szép asszony! Hanem akkor olyan úton indúlt ön el, a
melyen ilyen emberrel nem fog szemközt találkozni.
– Mit akar ön mondani?
Árpád szeleskedő indulattal kelt fel.
– Azt, hogy a művész fajtának vannak bizonyos bizarr fogalmai az
élet felől. Nézze ön, itt az asztalomon egy szép antik-billikom,
Demidoff herczegtől kaptam ajándékba egy hangversenyem
alkalmával. Ő viszont az ősétől örökölte azt, kinek Nagy Péter czár
ajándékozá. Híres emlék, remek mű. Fejedelmek, herczegek ittak
belőle. Meg is becsülöm. Benne tartom látogató-jegyeimet. Hanem
asztalomhoz, ivásra, egy üveg poharat használok, melyet magam
vettem tizenöt sousért s a melyből más nem ivott rajtam kívül soha.
Eveline mélyen elpirult e kegyetlen mondásra.
Árpád pedig feltette magában, hogy meg is magyarázza neki azt.
– Ön, szép asszonyom, egy művészt keres, a ki büszke, szabad,
korlátlan ura saját régiójának, a ki önlángeszével világít maga körül s
ön azt képzeli, hogy egy ilyen szabad, büszke ember fog az ön oldala

mellett ülni, mikor ön a Champs Elyséesbe kocsikázik s hagyja maga
után mondatni a világtól: «Nézzétek, az ott Apollónak felkentje, de a
lovak, mik kocsiját húzzák, nem a Hyppocrenét rugott Pegazus
utódai, hanem X. herczeg telivérei s a mitől az asszony ragyog, az
nem férjének dicsősége, hanem Y. marquis gyémántjai!» Talál ön
egy ilyen embert, szép asszonyom?
Szegény Eveline! vesztére azt gondolta ki, hogy védelmezze
magát e kegyetlen gyermek ellen.
– És ha én elvetem magamtól a gyémántokat, az egész idegen
ragyogást, mindent, a mi nem az enyém, a mit meg nem
érdemeltem, a mihez úgy jutottam, hogy nem adtam érte semmit,
még egy mosolygó köszönetet sem: és azután leszek semmi más,
mint a mi vagyok önmagamtól: művésznő; ha éjt, napot egygyé
teszek, hogy tehetségemet kiműveljem, hogy rajtam se ragyogjon
semmi más, mint a művész dicsősége…?
Árpád erre azután megmondta neki, a mit még nem tudott.
«A gyermekek és a bolondok igazat mondanak!» S Árpádban
mind a kettőből volt valami. Amabból életkora, emebből művészete
virtualis jogánál fogva.
– Szép asszonyom! önből soha, de soha nem lesz művésznő. Ön
azok közé a mostoha leányai közé tartozik a muzsának, a kiknek
minden tehetség meg van adva pazarul, csak egy nincs: a bátorság
hozzá. Ön gyönyörűen énekel idehaza, lángészszel, humorral játszik
három ember előtt, de a mint a proscenium lámpásait meglátja,
hangja elfogódik, keble összeszorul, hamisan intonál, nem lát, nem
hall, nincs szeme, nincs füle. És a mellett úgy játszik, mint egy
fabáb. Ezt úgy nevezik, hogy lámpaláz, és ebből soha sem gyógyul ki
senki. Ez több szép tehetséget megölt már, mint a kritika. Ön persze
a fejét rázza erre, s kivívott diadalai tényére hivatkozik. Ne csalja ön
magát. És ismerem ezt a mi mesterségünket egész a szinpadi
villámcsináló gépig s tudom, hogy mi okozza a szinpadi
mennydörgést? Ön diadalt ül, tapsokat kap, koszoruk közt jár

minden föllépésekor. Másnap magasztaló birálatokat olvas azokban a
lapokban, a mik asztalát ellepik. Az mind aranyfüst. Tart addig, a míg
önnek gazdag pártfogói vannak. Azok tudják, mibe kerül ez a módja
az udvarlásnak? De próbálja ön meg egyszer szétkergetni udvarlóit,
becsukni az ajtaját a magas pártfogók elől s álljon ki a szinpadra
azzal a követeléssel: «most ne nekem, de értem tapsoljatok!» majd
meg fogja tudni, milyen olcsó a fütty? a megölő kritika pedig épen
ingyen!
Eveline megsemmisülve hajtá le fejét.
Hiszen tudta ő jól, hogy ez mind igaz.
Árpád könnyen vette a dolgot, mint művész s nehezen vette,
mint ifju.
A divathölgyet látta maga előtt, a kinek nincs miért hizelegjen az
egyenes lelkű műértő, miért szédítse hiú ábrándokkal? de szánta
benne a játszótárst, a ki olyan jó volt mindig hozzá. Őt soha sem
bántotta. Hát miért bánt vele oly kegyetlenül?
Miért nyúlt Eveline olyan húrjához a szívének, a mihez nem volt
szabad nyúlnia?
Minek riasztotta fel festő palétája mellől? Minek kérdezősködött
az elrejtett kép felől, mi az?
Akármi!
Hadd legyen virág!
S ha virág, minek kérte azt magának?
Ha hozzá nyúlt, kezére kellett ütni? Az nem neki termett…
– S mit tegyek hát most? Mi van számomra hátra? kérdé Eveline
elcsüggedten, s könyben úszó szemeit választ kérve emelé
Árpádhoz.
A fiú gondolkozott rajta, megmondja-e neki?

Ha kérte a poharat, igya ki fenékig!
– Megmondom, szép asszony. Önnek csak két dolog közt lehet
választani. Mert a harmadikat: azt, hogy térjen vissza férjéhez
Kaulman úrhoz, én nem tanácslom. Ha asszony volnék, inkább
feküdném a Morgue asztalán, mint az ő hidegvérrel összerabolt
milliói között. Tehát csak két választása marad önnek: maradni a
szinpadon, mint eddig, fogadni a koszorúkat, tapsokat, a hogy
jönnek s válogatni a herczegekben; vagy pedig, visszamenni: szenet
talicskázni!
Eveline felkelt helyéről, shawlját szorosra húzta termete körül s
elfogult hangon e szót rebegé: «Köszönöm!»
És azzal elsietett.
Árpád mégis megkönyezte, mikor eltávozni látta.
De hát miért jött épen akkor, mikor ő azt az arczképet festi?
Alig távozott el az úrhölgy: Árpád kihúzta fiókját, megnézni, ha
nem törlődött-e el a nagy sietséges elrejtésben az a virág?
Igazán virág volt.
Egy szőke gyermek kék szemekkel.
Az ajtó megint nyilik. A képet megint el kell rejteni.
Nem jön be senki, csak Árpád anyja szól be a nyíláson keresztül:
– Árpád fiam! Ki volt az a szép herczegasszony, a ki most téged
meglátogatott?
– Ez, anyám, egy szegény asszony, a ki koldul!
– Hm! Csodálatos, milyen czifra koldusok vannak ebben a
Párisban. Selyemruhában és persa shawlban! Adtál neki valamit?
– Nem adtam neki semmit, anyám!

– Azt jól tetted, fiam!
Azzal becsukta az ajtót, s visszament hátulsó szobájába: fia
inggallérjait varrni.
A KŐSZÉN!
Eveline úgy tett, mint a ki nem akar meghalni.
Csak azért sem akar meghalni, mert az orvos azt mondta, hogy
nem élhet tovább.
Ez a fiú sok igazat mondott neki, de egyben még se legyen neki
igaza:
Abban, hogy mi az a mi «lehet,» a minek lenni «kell!»
Eveline fölébredni érzé lelkében az erélyt, a visszadaczolást, a
mint azt látta, hogy egyedül maradt a világban.
Sok embernek új erőt adott már ez a tudat: «Ha senkim nincs,
legyek magam magamnak!»
Feltette magában, hogy «lenni fog!»
Művésznő fog lenni!
Csak azért is megmutatja a világnak, hogy tud, ha akar.
Fog bátorsága lenni a lámpák előtt. Abból fogja meríteni a
bátorságot, hogy ezt tagadni merik mások.
Úgy fog énekelni, mintha egyedül önmagának énekelne. Teheti,
hisz az egész világ, mely körülötte van, a «senkinek» és a
«semminek» összessége rá nézve.
Egész éjszakája kínos volt; szorongatá a szemrehányó pompa,
mely termeiben körülvette, minden remekmű asztalán,

szekrényeiben; drága vázák, billikomok, drágaköves kelyhek azt
beszélték lelkének: «mit ér, hogy arany vagyok, ezüst vagyok; ha
tizenöt garasos pohár nem vagyok!» de az álom végre is elnyomta s
reggelre aczélozott kedélylyel ébredt fel.
Az nap ismételve lett az a dalmű, a melyben tegnapelőtt játszott.
Délelőtt próba volt belőle.
Meg fogja mutatni már a próbán, hogy mit tud? Nem fogja látni
az embereket. Úgy fog énekelni, mint a vak csalogány.
Befogatott hintójába, midőn a próbára felment s a szinházhoz
érve, hazabocsátá fogatát, megrendelve, hogy két óra múlva jőjjön
vissza érte. A próba addig fog tartani.
Mikor azonban a foyerbe lépett, a rendező eléje jött és tudtára
adá, hogy szerepét ma más primadonna fogja játszani.
Eveline felingerült e szóra. Miért vették el azt tőle? miért nem
tudatták vele? Ez figyelmetlenség volt!
A rendező sajnálta, hogy nem adhat rá felvilágosítást. Kérdezze
meg az impressariótól.
Eveline felindúlt kedélylyel kereste fel az impressariót. Az nem
volt hivatal-szobájában.
Hanem a titkárja feszes udvariassággal kézbesíte Evelinének egy
levelet, melyet épen el akart számára küldeni az impressarió
rendeletéből.
Eveline átvette a levelet s a mint az előcsarnokba kiért, feltörte
azt és elolvasá.
Felmondás vott. Rögtöni felmondás. Indokolta a tegnapi balsiker.
Hogyan jutott ki a szinház csarnokából a hölgy? hogyan került ki
az utczára? maga sem tudta. Csak akkor tért magához, mikor a

népár közé kijutott, s akkor jutott eszébe, hogy elbámuljon saját
magán.
Milyen különös az az ember, a ki már nem él, és még mindig jár a
föld felett!
Ő még látja az embereket, de már azok nem látják őtet.
Még jár, még halad, de már teste és lelke két külön úton járnak.
Milyen különös dolog semmivé lenni!
Tehát mindaz igaz volt, a mit az a kegyetlen gyermek mondott!
Hogy a felhők aranyozása csak addig tart, a meddig a nap le nem
megy?
Hogy kívülről jött minden ragyogás, belülről semmi sem jött?
Hogy csak bűnös játékszer volt a szép alak még bűnösebb
kezekben?
Hogy a bolond szerencse csak addig tart, a míg szerencsétlen
bolondok vannak a világon?
Eveline sokáig elődöngött az utczákon, a míg hazatalált. Hiszen
gyalog járt.
Szégyenlett kocsiba ülni, vagy talán nem mert megszólítani egy
bérkocsist, attól tartva, hogy az kinézi a szeméből, hogy ő már senki
s azt fogja kérdezni: de hát ki fizet meg nekem azért, hogy önt
valahova viszem?
Egy csepp csodálni valót sem talált volna rajta, ha hotelje
kapujában azt mondták volna neki, hogy itt nem lakik olyan nevű
asszony, mint ő. Az régen meghalt, kiköltözött.
Pedig még maradt fenn a számára valami, a mi csodálkozásra
rázza fel kábulatából.

A mint lakosztálya termein végig ment, legbelső öltözőszobájában
talált egy férfit, a ki egy karszéken kényelmesen ült, elnyujtózva.
Ez Waldemár herczeg volt.
Ideje, hogy bemutassuk e sokat emlegetett hősünket.
Hibátlan szabású gentleman, elegáns tournure, gondosan ápolt
haj és szőke szakáll, két oldalt csüngő cotelettekben nekieresztve,
felsütött bajusz, kerekre felnyilt szemek, felvetett kicsiny ajkak.
Mosolygása előkelő és kiállhatatlan. Szemei kedvesek és sértegetők.
Eveline a meglepetés és ijedelem dühével kiálta rá:
– Uram! Mit keres ön itt?
– Önre várok, szép hölgy! szólt a herczeg souverain orrhangon, s
fel sem kelt helyéből, a hol olyan kényelmesen látszott heverészni.
– Ki adott önnek engedelmet ide jönni? kérdé Eveline
indulatosan.
– Nem kértem azt senkitől!
– Tehát hol veszi a jogot arra, hogy itt legyen?
– Innen veszem, asszonyom! szólt a herczeg, nagy renyheséggel
kabátzsebébe nyulva s egy hirdetmény-lapot vonva ki belőle,
melynek minden sora veres irallal volt aláhuzva. Azt odanyujtá
Evelinének. Eveline kezében reszketett a lap, midőn azt végigolvasá.
Bámulva kérdezé:
– Mi ez? Nem értem!
– Pedig nagyon érthető a dolog! szólt Waldemár herczeg, elvégre
rászánva magát, hogy felkeljen a karszékből.
Kaulman úr hitelezői birói foglalást intéztek önnek ingóságai
ellen. Kaulman úr elég figyelmetlen, vagy szórakozott volt neje
holmijait a saját magáé gyanánt jelenteni be s most önnek mindenét

lefoglalták; távollétében törvényes erőhatalommal nyittatva fel
szobáit s a hitelezők rögtön kiragaszták a hirdetményt a kapura,
melyben meghivják a venni szándékozókat, hogy tekintsék meg az
elárusítandó holmit. E meghivás következtében van szerencsém itt
lenni és körültekinteni. Mint látja ön, itt minden butoron a hivatalos
pecsét van. Én vevő vagyok itt!
Eveline körülnézett s látta, hogy a mit a herczeg mondott, az
rideg való.
– De uram, ez lehetetlen! Hisz Kaulman jól tudta, hogy itt semmi
sincs, a mi az ő tulajdona volna.
– Azt én elhiszem. Mindenesetre az ön jegyzőjének a hibája,
hogy ez iránt önnek biztosítékot nem szerzett. Így csak az van tudva,
hogy Kaulman úr szállíttatott ide mindent. Ő vett, ő hozatott
mindent. Kaulman úr pedig, fájdalom, nem fog, a legjobb akarat
mellett is, most már ön mellett bizonyítani, mert vele az a kis fátum
történt, hogy a mint a calaisi vasuton észrevette, hogy a rendőrség
nyomában van, kiugrott a waggonból s oly szerencsétlenül, hogy
rögtön meghalt.
Eveline fáradtan rogyott le egy pamlagra s homlokát kezére
nyugtatá.
– Ha egy pár könyet akar ön szentelni Kaulman úr emlékének,
asszonyom, úgy félrefordulok! mondá Waldemár herczeg, hideg
bókkal.
Eveline nem szólt rá semmit.
Hadd vesszen utána minden!
Ha meghalt, jó éjt neki. A tolvaj, ha futtában ejtik el, jól járt;
legalább nem akasztják fel.
Egy banqueroutier neje, kinek férje halálhirét hozzák, adjon hálát
az Istennek. Jól tett vele!

A hant eltemeti a férjet és a gyalázatot.
Mire gondolhatott még egyébre?
Pörölni talán az elvesztett vagyonért?
Törvényszék elé állni? Merész orczával megjelenni a birák előtt?
Tanukat hozni elő, a kik bebizonyítsák, hogy ez és ez az ékszer, ez a
drága garnitura nem a férj tulajdona volt, hanem egy ősz, becsületes
magyar főúr ajándéka, mit az minden önzés nélkül, minden
szégyenletes utógondolat nélkül ajándékozott a müvésznőnek,
fogadott leányának? Ezt bizonyítani a gúnykaczagók előtt? Keresni
valakit, a ki elhigyje? Átadni a köznevetségnek jóltevője nevét a
saját magáé mellett?
Inkább vesszen oda minden!
– Nem sírok, uram! szólt Eveline. Beszéljen ön, mi jót tud még?
– Sok egyebet tudok! szólt Waldemár, s nekitámaszkodott az
ezüst rácsozatú kandallónak. Tibald herczeg, önnek magas
pártfogója, gyermekei által birói gondnokság alá vétetve,
megfosztatott minden további tevékeny befolyástól a világ
eseményeire.
– Azt már tudom!
– S így azon egy millió forint árú részvény is birói zár alá került, a
mi az ön részére volt letéteményezve.
– Arról is értesítve vagyok.
– De maga ez a substratum is nagy alteratiót szenved; mert a
bondavári részvények a tárna föllobbanása és olthatlan égése miatt
egyszerre hanyatt estek.
– Mit bánom én azt!
– Azt ön hát mit bánja? De egyidejüleg megbukott az az
államférfi is Bécsben, ki önnek leghatalmasabb védelmezője volt.

– Nem törődöm vele.
– Még mind nincs vége. A pap, ki önnek jó barátja volt s a
püspökségről álmodozott, visszatért kolostorába.
– Régen tudom.
– Úgy látszik, mi mindent egyszerre tudtunk meg. Tehát én is
tudom azt, hogy önnek, szép asszony, ma reggel az impressariója
egy levelet irt, melyben rögtön felmondja a szerződését.
– Itt van a levél! szólt Eveline, kivonva zsebéből az összegyűrt
iratot s levetve az asztalra.
S azután száraz szemekkel nézett Waldemár herczeg szemei
közé.
Nagyon szép volt e perczben ez asszony.
– Csak azért jött ön, uram, ide, hogy nekem ezeket elmondja?
kérdezé Eveline. És szemei ragyogtak mellette: nem víztől, de tűztől.
– Nem «csak» ezért jöttem! szólt Waldemár, odalépve a
pamlagon ülő hölgyhöz s kegyesen lehajolva hozzá. Hanem azért,
hogy önnek egy okos szót mondjak. Ime mindannak vége, a miből
eddig az ön aranyálmai eredtek. A bondavári tárna ég. A részvények
hanyatthomlok esnek. Az állambölcs megbukott. A herczeg
gondnokság alá jutott. A férj elszökött s agyonütötte magát. A bécsi
Maximilián-utczai palotát lefoglalták. A párisi vagyont árverezik. A
szinháznál felmondták a szerződést. Ennek a drámának mind az öt
felvonása be van fejezve. Tapsoljunk neki, ha tetszik s kezdjünk újat!
Én visszaadom önnek elveszett «rente» papirjait, én megszerzem
önnek a Maximilián-utczai palotát, én visszavásárlom önnek
elkobzott butorait, gyémántjait és lovait, én visszaadatom önnek
szinházi szerződését, sokkal előnyösebb föltételek mellett, mint az
eddigi volt. Én nagyobb úrnővé teszem önt, mint volt eddig s adok
önnek egy sokkal hívebb, feláldozóbb, imádóbb rabszolgát, mint a
minőkkel birt eddig. Annak neve Sondersheim Waldemár herczeg.

S azzal mélyen meghajtotta magát Eveline előtt.
Eveline sötét megvetéssel tekinte a férfi lába hegyeire.
Waldemár arról volt meggyőződve, hogy most ő ura a helyzetnek.
S midőn a hölgy sokáig hallgatott, azt tette, hogy kivonta óráját
mellénye jobb zsebéből (pompás chronometer volt) s odanyomta azt
a hölgy kezébe.
– Asszonyom! Az én időm drága. A börzén várnak. Megyek a
Kaulman-vállalatokat tönkre zúzni. Most épen tizenkét óra. Adok
önnek egy órai gondolkozási időt. Határozzon sorsa felett. Én addig
itt fogok várakozni. Rövid felelet, a mit öntől kérek: «igen» vagy
«nem?»
Eveline még annál is rövidebb feleletet adott.
Úgy vágta a kezébe adott chronometert a földhöz, hogy
háromezermilliom darabban repült széjjel a nyomorult jószág.
Ez volt a felelete.
Waldemár herczeg nevetett, s azzal melénye bal zsebébe nyult s
egy másik órát húzott ki s gúnyosan lehunyva szempilláit, mondá:
– Tökéletesen készen voltam erre a feleletre, szép asszony, azért
még egy másik chronometert is hoztam magammal. Kérem, vágja
még ezt is a földhöz. Akkor előadom majd a harmadikat.
Hanem a második chronometert nem vette kezébe Eveline. A
helyet hevesen felpattant helyéből s kitiltó mozdulattal kiálta
Waldemárnak;
– Ha butoraimat megvette ön, vitesse el! De szállásom még az
enyim. Távozzék el ön innen!
Waldemár herczeg büszkén emelé föl örök mosolygású arczát.

– Szép asszony! Ez könnyen van kimondva. De gondolja meg, mi
vár önre, ha engem elutasít magától? önnek nincs hova lennie.
– Még van egy menedékem! kiálta keserűen a delnő. A kihez
folyamodhatom minden időben!
– És az?
– És az a kőszén!
Waldemár herczeg meghajtotta a fejét, egy szót sem szólt
többet, vette a kalapját és eltávozott.
A hölgy, ki a kőszénre apellál, nem szorult senki barátságára
többé.
A divatvilág fővárosában sok szép asszony találta már ennél
utolsó pártfogóját!
* * *
Még azon az estén Eveline ékszerésze látta a szép asszonyt.
Eveline odavitte hozzá utolsó brilliánt fülönfüggőjét. Az maradt
meg neki; a többi ékszere mind birói zár alá volt véve.
Azokat a gyémántokat eladta Eveline az ékszerésznek. Az árát ott
hagyta nála, azzal a meghagyással, hogy annak a kamatjából kis
öcscse sírját a pére la chaiseben minden évben kétszer
felhantoltassa s a minden halottak napján friss virágokkal ültettesse
teli.
Azt mondta neki, hogy messze el fog utazni.
Úgy látszik, hogy el is utazott nagyon messze!
Másnap korán reggel egy csomagba kötött kashmiröltönyt
találtak meg a Seine partján, melyben az eltünt énekesnő ruháira
ismertek rá házi cselédjei.

Waldemár herczeg nagy jutalmat igért annak, a ki a szép asszony
holttestét feltalálja.
De úgy látszik, a szép asszony még azt is oly féltékenyen el tudta
rejteni, hogy soha sem akadtak rá.
Talán csak cselfogás volt tőle a Seine partján elvetett
öltönycsomag, s míg minden ember a víz fenekén kereste: ő
csakugyan szavát tartotta s menekült a kőszénhez, a csendesen
betakaró, haldoklók szemeit lefogó, más világra elszállító
kőszénhez…
Waldemár herczeg soha sem tudott meg felőle semmit. S hat
hétig mind maga, mind összes cselédsége gyászruhát viselt utána.
A GÖRÖG VÉGRENDELETE.
A bondavári részvények már hatvanon álltak a parin fölül s még
mindig feljebb akartak menni.
De már Csanta uram mégis megelégelte a nyereséget.
A mi sok, csak sok. A jóból is sok, a mi sok. Az ember ne legyen
telhetetlen. Ne kivánja az egész világot elnyelni. Hiszen elég szép
nyereség egy esztendő alatt hatvanezer forint semmiért.
Azután meg – valljuk meg az igazat! – elég nagy szivszorongatás,
egy esztendeig ellenni valakinek a nélkül, hogy az alatta levő pincze
tele legyen vert aranynyal és ezüsttel. Próbálja meg ezt a kínt valaki.
Aludni azzal a tudattal, hogy nem hál tallérokon!
De már rászánta magát, hogy akármit beszél Spitzhase uram, itt
az idő, a midőn jó lesz a részvényeit apránként beadogatni a börzén
a beteg embereknek. Hadd gyógyuljanak meg szegények tőle.
Egy idő óta már ugyis nagyon megállapodott az áruk. Egészen
megszokta már a börzeárfolyamban ott látni a stereotyp számot:

«Bondavár 60 parin fölül.»
Egy szép reggelen tehát, mikor Csanta uram épen azzal a
szándékkal kelt föl, hogy küldi a részvényeit Bécsbe, felvetődik a
kávéházba s kezébe veszi a legelső lapot, melyet épen nem foglalt le
más, s természetesen kezdi a hátulján olvasni, ott, a hol a tőzsdei
táviratok vannak öreg betükkel közölve.
Ott a legelső, a mit meglát, ez a compact betűs sor:
«Bondavár: 60 parin alól.»
«Oh! Ez sajtóhiba, de öreg! Részeg volt az ujságiró, az akasztófa,
mikor ezt idenyomatta. Be kell csukatni a semmirekellőt! Ha van még
policzáj Bécsben, és igazság a monarchiában, az iyen gonosz tettért
bizonyosan vasra fogják verni, a ki így megijeszti a becsületes
embereket! Mert ez már, ha valami, hát «közcsendháborítás».
De azután sorba nézte a többi lapokat is. S úgy találta, hogy ezen
a napon valamenyi ujságiró csodálatos módon összebeszélt, hogy
úgy leigyák magukat, hogy a «parin fölül», és «parin alól» között
különbséget ne tudjanak tenni.
Pedig április elseje sincs, hogy azt valami juxból tennék.
Elvégezte magában, hogy itt valami óriási félreértésnek kell lenni,
s rögtön táviratozott Spitzhasenak, mi baj van?
Spitzhase távirata keresztezte az övét; az még előbb táviratozott
neki.
«Nagy baj… Bondavári tárna ég… Panique nagy… Részvények 60
parin alól… Eladni mind!…»
«Hüh! A ki áldotta! káromkodék Csanta uram. Eladni mind!
Hatvannal parin alól! Hatvanezer forint veszteséggel! Most már
igazán, hol a harangkötél, hol a folyosóvas? hadd akasztom fel
magamat! Hat hordó ezüst oda! Embert ölök! Embert eszem!
Megyek Bécsbe! Szétrugom Bécs városát, mint a hangyavaczkot, ha

az én ezüstömet vissza nem adja! Nem azért vittem én fel az
ezüstömet, hogy az ott maradjon!»
És dúlt-fult, mint a veszett bivaly! és kihányta ládájából mind a
részvényeket és a hasukra taposott a sarkával.
«Ti czudarok! Ti gyalázatosak! Ti piszkos papiros-koldusok! Hát ti
akarjátok nekem megenni hatvanezer forintomat ezüstben?
Kigyúrom a béleteket! Kihasítom a hátatokból az ezüstömet!
Agyonverlek! Eltaposlak!»
Hát a nagy hányás-vetés közben valami akad a kezébe. Egy irás.
«De nini! Hát mit dühösködöm én itt, mint egy fél bolond a
ketreczben? Hát van énnekem valami bajom? Nincs én nekem annyi
bajom sem, mint a máknyi mag! ’Sz itt van az öcsém uramnak a
levele, ni! De jó, hogy ezt vissza nem adtam neki! A melyben
kötelezi magát, hogy ezer darab bondavári részvényt tartozik tőlem
átvenni alpari, bármikor. Ej de emberséges ember voltam érte, hogy
pipára nem gyújtottam egyszer ezzel az irással. Megcsókolhatnám
magamat érte, hogy ilyen okos ember voltam! Oh! én édes eszem!
Oh! én előrevigyázó orrom! Most ebbe az irásba beletakarózom
egészen. Eshetik tőlem a jeges zegernye zápor; engemet ettől egy
csepje sem érhet.»
Azzal szépen visszatette tűzmentes fiókjába a részvényeket is,
meg a drága levelet is, s egészen meg volt vigasztalva.
Mindjárt leült levelet irni az ő kedves uraöcscsének Párisba, kinek
fel volt nála jegyezve az üzleti irodája; felszólította egész
emberséggel, hogy minekutánna így meg így állanak a dolgok,
tessék valakit ide küldeni a részvényeiért, a ki azokat átvegye; vagy
akár azt a barátságot is megteszi még a kedveért, hogy maga
helyébe viszi, csak mondja meg, hogy hová, és hogy ki fizeti ki? A
közbeeső kamatok iránt majd kiegyeznek.
Erre a levelére pedig egy hétig nem kapott választ. Hanem hiszen
Páris nem is bolhaugrás X.-hez.

Annak a hétnek pedig minden napján kapott reggel is, délben is
táviratot Spitzhasetól, melyben az sürgetve unszolja, hogy adjon túl
a részvényein, mert nagyon rohannak lefelé. Mindennap tíz forinttal
buknak lejebb. A hét utolsó napján már csak 80 forint értéket
jegyeznek utánuk: az is «lanyha kereslet!» A contremine borzasztóan
felülkerült.
Csanta uram a füle gombját sem billentette mindezen táviratokra.
«Beszélj, beszélj! Csak te koptasd a körmödet a sok
táviratozásban. Bánom is én, ha már most lefelé kezdenek is nőni a
részvényeitek, mint a sárgarépa, s a jövő héten annak adnak száz
forintot, a ki egyet örökbe fogad közülök keresztyéni barátságból.
Nekem nem részvényeim. Kell is nekem a ti papirostok! Tietek!
Vigyétek el. Nekem az ezüstöm kell vissza. Én fogom a fületeket.»
És a mellett mindennap eljárt a kávéházba és mutatta, hogy
nincs rossz kedve. Egy csepp rossz kedve sincsen. A mi másnak fáj,
annak jajgasson más!
Hanem azután a nyolczadik napon, mikor egy reggeli lapban azt
a párisi táviratot olvasta, hogy a Kaulman-czég főnöke, Félix úr
megszökött, hátra hagyva rémítő mennyiségű fedezetlen
kötelezettségeket, s utána mindjárt a calaisi táviratot, hogy a
futamodó Kaulman az üldöző rendőrség elől a gyorsvonatról
leugorván, nyakát szegte: akkor közel volt hozzá, hogy a guta
megsimítsa.
Rögtön táviratozott Spitzhasenak, hogy adja el minden
részvényét azonnal, ha veszik, 80 forintért; ha nem veszik, azon alul;
akármi áron, csak adja el.
Spitzhase aztán visszafelelt neki, hogy:
«Jókor már! Hetvenen áll az árfolyam. Az is csak névleges
jegyzés. Csak kinálók vannak, vevő senki. Oda a tárna, oda a vasut!
Oda minden. Mért nem adta egy hét előtt, a hogy üzent neki. Most
már befűthet vele s süthet rajta makkot!»

«Meg vagyok lőve!»
Ez volt a szava Csanta uramnak.
«Haza megyek. Lefekszem. Meghalok. Nem lehet tovább élnem.
Tiszta absurdum, hogy még három napig éljek.»
Elbucsuzott minden ismerősétől. Ne féljenek semmit. Nem öli ő
meg magát. Meghal szépen magától, csak úgy: bújában, mint a
hogy megszokott halni az ember betegségben.
Hisz ha meg lehet halni az embernek egy hideg szélfuvallattól,
egy lenyelt rosz falattól, egy ragályos lehellettől, hogy ne lehetne
meghalni egy ilyen veszteség fájdalmától?
Kétszázezer forint oda!
Szépen rendberakott, hordóba eltett, tallérokra felváltott
kétszázezer igazi forint!
Nem olyan képzeleti forint, olyan papirosra festett forint: ma
veres forint, holnap zöld forint! Valóságos igazi csengő-pengő,
ezüstből kivert forint. A mi ezer esztendő múlva is pénz!
Oda!
Csanta uram hazavezetteté magát irgalmas lelkek által a
lakóházába. Magától világért haza nem talált volna soha. Az egész
utcza minden házát végig bekopogtatta volna, azt tudakolva, hogy
nem lakik-e ő itten?
Az emberek azt hitték volna, hogy valahol nagy mulatságban volt,
s nagyon sokat bevett a jóból.
Hazaérve, még egyszer levezetteté magát a pinczéjébe, a mi oda
a patak alá volt építve, hogy még egyszer lássa élő szemeivel:
csakugyan valóban nincsenek-e ott az ő ezüsttelt hordói?
Nincsenek! Egy sincs ott! Az utolsóig kicsalogatta valamennyit az
a furfangos bécsi rabló.

Oh! hogy miért tört ki neki a nyaka? Miért nincs neki annyi nyaka,
a hány hordót kihengerítettek innen a kivánatára!
Milyen szépen feküdtek itt egymás mellett! Osztályozva. Ez itt
huszas. Ez forintos. Ez birodalmi tallér. Ez koronás tallér!
Milyen szép pénz az az ezüst! Milyen igazi pénz! Bukhatnak
királyok, bukhatnak forradalmak, ő megmarad. Hirdetheti a törvényt
német potentát, magyar potentát: ezeknek nem parancsol!
S ezt a szép pénzt, ezt az igazi pénzt engedte ő kicsalogatni a
pinczéjéből! Abból a biztos pinczéből, a mibe rablónak sem lehetett
betörni, mert egy nyomással a víz alatt volt minden!
– Ereszszétek bele a vizet a pinczébe! hörgé magán kívül a
tőzsér. Hadd teljék meg a pincze! Fulladjon oda, a ki belemegy.
Késő már az!
Hamarább kellett volna azt a vizet ráereszteni a pinczére!
Mikor még a hordók mind ott voltak, hogy ne nyulhatott volna
hozzájuk maga a gazdájuk sem. Akkor most is ott volnának! Szépen
megzöldülve a huszasok, tiszta fehérre mosva a tallérok. Most pedig
béka kuruttyol a vízben s azt mondja: «vak, vak, vak!»
Csanta uram levetkőztetteté magát s lefeküdt az ágyba.
Hivatta a papot, meggyónt s felvette a szentséget.
Azután hivatta a magistratualis personákat és testamentumot
tett.
Rendelkezett világi vagyonáról.
Sok birtoka volt még. De mit ér az, ha oda az alap, oda a
győzelem trophæuma, oda az ezüst?
Házait, az egész utczasort eltestálta annak az üres templomnak,
a mibe most már nem fog járni senki többé, a minek a küszöbén

most már ki fog nőni a kövek közül a fű s körülzöldeli az egész falat;
s az udvarán pullus diákok fognak laptázni minden csütörtök délután.
Azért legyen annak a templomnak papja, egyházfia, harangozója.
A pap tartsa a misét, a harangozó húzza meg a harangokat, az
egyházfi nyissa ki az ajtót mindennap, mint a mikor még százan meg
százan mentek be a kinyitott templomajtón, szép ezüst gombos
férfiak s hosszú selyem uszályos asszonyok, a kiknek ivadéka nem
maradt a földön.
Az a templom hirdesse, hogy ők «voltak!»
A szomszéd ház pedig bocsáttassék vissza annak az özvegy
asszonynak a tulajdonába, a ki utolsó leánya az utolsó görögnek a
városban, a kitől ő vette azt el egykor kótyavetyén.
S minthogy ezzel az asszonynyal maradt fenn még régibb időkből
valami vitája, a miben Isten a biró: papirosról volt szó, a mi ma
sokat ért, holnap semmit sem ért; tehát neki hagyományozza még
és az ő fiának azt a kárbaveszett, azt az elátkozott papiroshalmazt is,
a minek «bondavári részvények» a neve, a mik őt most megölik.
Legyen az övék. Ha elvész, veszszen el nekik; ha megmarad,
nyerjenek ők vele.
Ekként rendbehagyva világi vagyonát szépen, megpecsételé a
végrendeletet, aláirta saját kezével; kiosztotta utolsó ezüst, arany
pénzét az ismerősök, a cselédek között; a harangozónak
megmondta, hogy húzza meg rögtön a harangokat és minden két
órában húzzon három verset, s ha kérdik, kinek szól? mondja azt,
hogy a vén Csanta meghalt!
Azzal kiküldött mindenkit magától.
És másnap reggelre meg volt halva.
Nem érte semmi erőszak.

Csak a bánat ölte meg. Mint a hogy meg tud halni az öreg ember,
mikor az öreg felesége meghal, a kivel együtt megvénült, mint a
hogy meg tud halni az olyan ember, a kinek erős akarata van, s ha
kimondta, hogy nem marad itt többé, hát el tud menni!
MIKOR A FÖLD ÉG A TALPUNK ALATT.
Szaffrán Péter átka beteljesülésnek indult: «ne zöldüljön hát a fű
azon a mezőn!»
Még ugyan zöldül a fű azon a mezőn, de alant a föld keblében
nem tudni mi történik?
A részvénytárna igazgatósága azt a védelmet gondolta ki a
tárnaégés ellen, hogy minden hozzájárást betömetett: tárnák, aknák
nyilásait; igy ha nem fér a küllég a tűzhöz, magában el kell annak
aludni.
Hanem ebből azután az a baj támadt, hogy a szénkészlet
elfogyott s nem volt mivel tüzelni a kohókban.
Próbáltak fával tüzelni, erdő volt elég; hanem azzal meg nem
tudott bánni a kezelő személyzet, s tömérdek vasat rakásra
rontottak.
Vasuti sinek helyett csak úgy hevertek a hámor körül a kilökött
medvék.
Mert a hámorhoz is összeszedték a külföldi gyárakból, a ki csak
kimustrált, hasznavehetlen, korhely és kontár munkás volt, csakhogy
ők port hinthessenek vele a világ és a részvényesek szemébe, hogy
nekik nagyban dolgozó gyáruk emelkedett ki egy varázsütésre.
Az igaz, hogy a varázsütés megvolt, hanem egészséges
kalapácsütés többet ért volna annál.
Á

Álmodni sem lehetett arról, hogy a szerződött sineket a vasuti
vállalkozónak a határnapra elő tudják állítani. A biztosíték úszott!
Viszont a vasutépíttetők biztosítéka forgott nagy veszélyben, ha a
kitűzött időre a vasut a közforgalomnak át nem adatik.
Így aztán egymásba fogózva a tárnarészvény-vállalat a
vasutvállalattal, hengergőztek a veszedelmes lejtőn alá, hol az egyik,
hol a másik alul, de folyvást lefelé mind a kettő.
Végre az egyik igazgatóság szorította a másikat, hogy venni kell a
szenet, a hol és a mi áron kapható. Ott van Berend Iván bondavölgyi
tárnája, ott kell elég szénnek lenni, mert egy év óta nem volt vására,
vegyenek attól.
Rauné úr tehát rászánta magát, hogy irjon Ivánnak s kérjen tőle
szenet! Szép gazdaság. «Kovácstól venni a szenet.»
Az Ivánhoz intézett leveleivel azonban az a sajátságos fátum
történt, hogy feltöretlenül kerültek hozzá vissza.
Mikor azután még jobban szorították Rauné urat, végre elszánta
magát, hogy személyesen menjen el Ivánhoz szénre alkudni.
Ez a látogatás pedig igen röviden ütött ki. Rauné úr mindössze
nem volt két perczig Iván szobájában s azután az történt vele, hogy
előbb jött ki maga, mint a kalapja és mind a kettő után Ivánnak ez a
szava: «Én denunciánssal többé szóba nem állok!»
Járult-e valami tettlegesség is Iván részéről ehhez az
elbúcsúztatáshoz? azt nem tudjuk; annyi bizonyos, hogy Rauné úr
sem pert nem indított Iván ellen, sem a cartelvivőit nem küldte el
hozzá, hanem a helyett irt egy hosszú levelet a directoriumnak,
melyben elmondja, hogy Berend egy piszkos haszonleső ember. Most
fel akarja használni a részvénytárna szerencsétlenségét s semmi
áron nem ad el szenet, a helyett inkább maga készíttet egyre-másra
vasuti sineket, arra speculálva, hogy majd a társulat kénytelen lesz
azt ő tőle minden áron megvenni. Ezt nyilatkoztatá ki ő előtte.

Megfoghatatlan, hogy az alatt a két percz alatt, melybe a
bemenetel és kijövetel is beleszámíttatik (az utóbbi az igaz, hogy
röviden történt) hogy lehetett azt a hosszú értesülést nyernie?
Hanem azzal csak azt vitte ki Rauné úr, hogy a vasutigazgatóság
egyenesen Ivánhoz fordult, s tett neki egy ajánlatot a sinkészletére,
mely nagyon megtoldta a kiállítási árt. És ha Iván azt mondta volna,
hogy még ötven perczenttel többet kiván, azt is megadták volna
neki.
Mindenkinek égett a föld a talpa alatt.
Meg volt tehát a nyeremény-osztalék busásan Iván hűnek maradt
munkásai számára.
Az elpártoltak is visszakérezkedtek: amott megszünt a munka.
Hanem most már válogatva bánt velük az őstárna.
A «hivek» juryje szavazattal határozott: visszavehető-e az
eltávozott, vagy befogadható-e egy uj tag a telepbe?
A «nem» száműzte az elitéltet, s Ivánnak sem volt
megkegyelmezési joga számára. S a bevettnek egy évig kellett
szolgálnia a tárnában, rendes munkabér mellett, akkor aztán nem is
a jury, de a suffrage universelle döntötte el: érdemesítette-e magát
az uj tag arra, hogy az állandó telepítvényesek sorába fölvétessék és
az osztalékban részesüljön jövőre?
A munka pedig gyönyörűen ment: minden munkás egyúttal
sajátjának is tekintette a tárnát. Kevesebb volt a kár, több volt a
munka látatja; nem veszett kárba sem idő, sem erő. Rend uralkodott
parancsszó nélkül.
De hát a tárna jövője nem volt-e veszélyeztetve a szomszéd tárna
égése által?
Igen.

A széntelep fekvéséből ki lehetett okoskodni, hogy a tárnaégés a
Bondavölgy felé terjed. Évek kellenek hozzá, míg odáig elér; de
elvégre mégis csak az lesz a sorsa, hogy az is elhamvad a másikkal
együtt.
Mennyi kincsnek kell elveszni a föld alatt!
Pedig a föld felett is sok elveszett már a bondavári fátum miatt.
Eleinte a részvénytársulat igazgató-tanácsa azt gondolta ki, hogy
meglevő tőkéjével maga vásárolja vissza bukó részvényeit, s azzal
kettős hasznot csinál; először: alparin kiadott részvényeit messze a
parin alul kapja vissza, másodszor: megállítja azoknak további
hanyatlását.
De nem ért vele egyebet, mint hogy a tartalék-tőkéjét
apródonkint ki hagyta szivárogni a pénztárából s utoljára a
legszükségesebb kiadásokra sem maradt.
A részvények hanyatlását pedig meg nem akadályozhatta. Alig
jutottak szegény vizbeesettek egy kis lélekzetvételhez, megint jött a
contremine, s a víz alá nyomta a fejüket.
Waldemár herczeg is tudta, hogy mire valók a hirlapok.
Kifogyhatlan rovatot képezett a tárczákban, ujdonságokban a
bondavári hegy égésének minden kitalálható változata.
Leirták, hogy repedezik meg a föld, rossz szagu gőzöket eresztve
hasadékaiból. E gőzöknek az a csodahatásuk van, hogy minden piros
virág kék szinűvé válik tőlük.
A fű nagy térségeken kiszárad gyökerestől s egész erdők lombja
lehull kora tavaszszal.
A szántó-vető bámulva látja, hogy az a szép agyagos föld, a mit
ekéje feltúr, milyen veres!
Az agyagvermek fenekén jáspisalakú égett tömegek kezdenek
mutatkozni, mint a kegyetlenül égetett téglákon.

A márga és palarétegek beszakadoznak a gyepszín alatt.
A bondavári őskastély kútjában először meleg kezd lenni a víz és
kén ízű, azután lassankint elfogy, szétpárolog, utoljára egészen
kiszárad. Még később forró gőzök törnek ki belőle. Utoljára már
sublimatumok tapadnak a köveihez, mik új ismeretlen kristály-
képződésekben rakodnak le.
Ott vannak közszemlére kitéve az antiquariusok, a természetrajzi
kereskedők kirakataiban a jáspissá égett agyaghantok, a kiforrott
földsalak-darabok, s a soknemű kristályozatok, mik a bondavári
hegyégésről tanuskodtak, s a tudósok, a geologok bizonyítják, hogy
ezek valóban a hegyégés productumai.
Hiába tiltakoznak a részvényesek azután, hogy mind ebből egy
szó sem igaz. Zöld a fű, zöld az erdő Bondavárott; hogy ezek az
égett tanuk a duttweileri hegyből valók, mely százhúsz év óta ég,
meg a planitzi kőszénbányából, mely már kiégett; a kristályok az
epterodei és bilini földkiégés alkotásai; nem használ semmit.
A megijedt ember mindig a roszabbat hiszi.
Tény, hogy a föld alatt tűz van Bondavárott.
Ha ma nem, tíz év mulva, húsz év mulva csakugyan így lesz az
összedüledezve, égve, forrva, mint a hogy most írják róla.
S Waldemár herczeg szüntelen készen volt valami új riasztással.
Lenyomta már a részvényeket harminczig, húszig, még azon is
alul akarta nyomni. Egész a semmiig.
Épen akkor volt rá példa, hogy egy roppant pénztársulat
részvényeit még a semmin is alább nyomták. Egy perczentet kináltak
a birtokosok annak, a ki egyet elfogad a maga nevére.
Szép játék volt ez! Ezer meg ezer embernek lett kezébe nyomva
a koldusbot.

Az a sok szegény apró ember, a ki egy év előtt futott a maga
megtakarított forintocskáival a roppant nyereséget hirdető bondavári
papirt megvenni; a kis-hivatalnok, ki beleölte a szállásbérét, a
szatócs, ki a mit a sajton nyert, sajttakaróba verte; a cseléd, ki
félretett bérét vélte igen jól elhelyezni, az özvegy asszony, ki szűken
kamatozó papirjait cserélte ki a gazdagon fizetővel s a pénztárnok, ki
a rábizott összeget e biztos nyereségért koczkáztatni merte, s most
elveszté a pénzzel együtt a becsületet is: mind, mind koldussá,
nyomorulttá téve, kenyerétől megfosztva! Szilárd iparűző emberek,
kiket a kaczér szerencse műhelyeikből kicsalogatott, tönkre téve!
Hintónjáró urak gyalogjárókká csapva.
Jaj! és jaj mindenfelé!
Hanem mulatságnak nagyon szép ez a másik fél részére, a ki felül
került.
Most is van lárma a börzén, csakhogy most a «baisse» lármázik.
Közel az idő, a midőn Waldemár herczeg azzal a szóval fog a
kerek sorompó előtt megjelenni:
«Kinek kell Bondavár tiz forintért? Én adok!»
És nemcsak az apró emberek sírnak. Vannak magas urak is, a
kiket ez a csapás ledöntött a lábaikról.
Ott a Bondaváry herczeg és a grófnők.
A herczeg veje tapasztalá, hogy nem lehet egy boltívnek a
zárkövét kilökni, a nélkül, hogy az egész boltozat összeessék. A
Tibald herczeg ellen kért birói gondnokság maga után vonta a
hitelezők összejövetelét.
És azzal az óriási birtokok, miknek tulajdonosa nagyobb úr volt
akárhány uralkodó herczegnél, hitelezők kezelése alá kerültek.
Akkor égett azután igazán a föld a lábuk alatt.

Welcome to our website – the perfect destination for book lovers and
knowledge seekers. We believe that every book holds a new world,
offering opportunities for learning, discovery, and personal growth.
That’s why we are dedicated to bringing you a diverse collection of
books, ranging from classic literature and specialized publications to
self-development guides and children's books.
More than just a book-buying platform, we strive to be a bridge
connecting you with timeless cultural and intellectual values. With an
elegant, user-friendly interface and a smart search system, you can
quickly find the books that best suit your interests. Additionally,
our special promotions and home delivery services help you save time
and fully enjoy the joy of reading.
Join us on a journey of knowledge exploration, passion nurturing, and
personal growth every day!
ebookbell.com

Advances And New Trends In Environmental Informatics Computational Sustainability Volker Wohlgemuth

About This Presentation

Slide Content

Tags

Categories

Download

Quick Actions

Statistics

Related Slideshows

Advances And New Trends In Environmental Informatics Computational Sustainability Volker Wohlgemuth

About This Presentation

Slide Content

Slide 1

Slide 2

Slide 3

Slide 5

Slide 6

Slide 7

Slide 8

Slide 9

Slide 10

Slide 11

Slide 12

Slide 13

Slide 14

Slide 15

Slide 16

Slide 17

Slide 18

Slide 19

Slide 20

Slide 21

Slide 22

Slide 23

Slide 24

Slide 25

Slide 26

Slide 27

Slide 28

Slide 29

Slide 30

Slide 31

Slide 32

Slide 33

Slide 34

Slide 35

Slide 36

Slide 37

Slide 38

Slide 39

Slide 40

Slide 41

Slide 42

Slide 43

Slide 44

Slide 45

Slide 46

Slide 47

Slide 48

Slide 49

Slide 50

Slide 51

Slide 52

Slide 53

Slide 54

Slide 55

Slide 56

Slide 57

Slide 58

Slide 59

Slide 60

Slide 61

Slide 62

Slide 63

Slide 64

Slide 65

Slide 66

Slide 67

Slide 68

Slide 69

Slide 70

Slide 71

Slide 72

Slide 73

Slide 74

Slide 75

Slide 76

Slide 77

Slide 78