Applied Digital Signal Processing Theory and Practice 1st Edition Dimitris G. Manolakis

Applied Digital Signal Processing Theory and Practice 1st Edition Dimitris G. Manolakis
Applied Digital Signal Processing Theory and Practice 1st Edition Dimitris G. Manolakis
Applied Digital Signal Processing Theory and Practice 1st Edition Dimitris G. Manolakis

1. Applied Digital Signal Processing Theory and
Practice 1st Edition Dimitris G. Manolakis pdf
download
https://ebookfinal.com/download/applied-digital-signal-
processing-theory-and-practice-1st-edition-dimitris-g-manolakis/
Explore and download more ebooks or textbooks
at ebookfinal.com

2. We believe these products will be a great fit for you. Click
the link to download now, or visit ebookfinal
to discover even more!
Detection Theory Applications and Digital Signal
Processing 1st Edition Ralph D. Hippenstiel
https://ebookfinal.com/download/detection-theory-applications-and-
digital-signal-processing-1st-edition-ralph-d-hippenstiel/
Digital Signal Processing International Edition Proakis
https://ebookfinal.com/download/digital-signal-processing-
international-edition-proakis/
Digital Signal Processing 3rd Edition S. Salivahanan
https://ebookfinal.com/download/digital-signal-processing-3rd-edition-
s-salivahanan/
Digital Signal Processing and Applications Second Edition
Dag Stranneby
https://ebookfinal.com/download/digital-signal-processing-and-
applications-second-edition-dag-stranneby/

3. Digital Signal Processing DSP and Applications 1st Edition
Dag Stranneby
https://ebookfinal.com/download/digital-signal-processing-dsp-and-
applications-1st-edition-dag-stranneby/
Digital Signal Processing Laboratory Second Edition B.
Preetham Kumar
https://ebookfinal.com/download/digital-signal-processing-laboratory-
second-edition-b-preetham-kumar/
Understanding Digital Signal Processing 2nd Edition
Prentice Hall Ptr
https://ebookfinal.com/download/understanding-digital-signal-
processing-2nd-edition-prentice-hall-ptr/
Digital Signal and Image Processing Using MATLAB Gérard
Blanchet
https://ebookfinal.com/download/digital-signal-and-image-processing-
using-matlab-gerard-blanchet/
Digital Signal Processing using MATLAB 2nd Edition Vinay
K. Ingle
https://ebookfinal.com/download/digital-signal-processing-using-
matlab-2nd-edition-vinay-k-ingle/

5. Applied Digital Signal Processing Theory and Practice 1st
Edition Dimitris G. Manolakis Digital Instant Download
Author(s): Dimitris G. Manolakis, Vinay K. Ingle
ISBN(s): 9780521110020, 0521110025
Edition: 1
File Details: PDF, 10.94 MB
Year: 2011
Language: english

7. This page intentionally left blank

8. Applied Digital Signal Processing
Master the basic concepts and methodologies of digital signal processing with this system-
atic introduction, without the need for an extensive mathematical background. The authors
lead the reader through the fundamental mathematical principles underlying the operation
of key signal processing techniques, providing simple arguments and cases rather than
detailed general proofs. Coverage of practical implementation, discussion of the limita-
tions of particular methods, and plentiful M
ATLABillustrations allow readers to better
connect theory and practice. A focus on algorithms that are of theoretical importance or
useful in real-world applications ensures that students cover material relevant to engineer-
ing practice, and equips students and practitioners alike with the basic principles necessary
to apply DSP techniques to a variety of applications. Chapters include worked examples,
problems, and computer experiments, helping students to absorb the material they have just
read. Lecture slides for all figures and solutions to the numerous problems are available to
instructors.
Dimitris G. Manolakisis currently a Member of Technical Staff at MIT Lincoln Laboratory
in Lexington, Massachusetts. Prior to this he was a Principal Member of Research Staff
at Riverside Research Institute. Since receiving his Ph.D. in Electrical Engineering from
the University of Athens in 1981, he has taught at various institutions including Northeast-
ern University, Boston College, and Worcester Polytechnic Institute, and co-authored two
textbooks on signal processing. His research experience and interests include the areas of
digital signal processing, adaptive filtering, array processing, pattern recognition, remote
sensing, and radar systems.
Vinay K. Ingleis currently an Associate Professor in the Department of Electrical and
Computer Engineering at Northeastern University, where he has worked since 1981 after
receiving his Ph.D. in Electrical and Computer Engineering from Rensselaer Polytech-
nic Institute. He has taught both undergraduate and graduate courses in many diverse
areas including systems, signal/image processing, communications, and control theory,
and has co-authored several textbooks on signal processing. He has broad research expe-
rience in the areas of signal and image processing, stochastic processes, and estimation
theory. Currently he is actively involved in hyperspectral imaging and signal processing.

10. AppliedDigitalSignal
Processing
THEORY AND PRACTICE
DIMITRIS G. MANOLAKIS
Massachusetts Institute of Technology
Lincoln Laboratory
VINAY K. INGLE
Northeastern University, Boston

11. CAMBRIDGE UNIVERSITY PRESS
Cambridge, New York, Melbourne, Madrid, Cape Town,
Singapore, São Paulo, Delhi, Tokyo, Mexico City
Cambridge University Press
The Edinburgh Building, Cambridge CB2 8RU, UK
Published in the United States of America by
Cambridge University Press, New York
www.cambridge.org
Information on this title:www.cambridge.org/9780521110020
cCambridge University Press 2011
This publication is in copyright. Subject to statutory exception
and to the provisions of relevant collective licensing agreements,
no reproduction of any part may take place without
the written permission of Cambridge University Press.
First published 2011
Printed in the United Kingdom at the University Press, Cambridge
A catalogue record for this publication is available from the British Library
Library of Congress Cataloging-in-Publication Data
Manolakis, Dimitris G.
Applied digital signal processing : theory and practice / Dimitris G. Manolakis, Vinay K. Ingle.
p. cm.
Includes bibliographical references.
ISBN 978-0-521-11002-0 (Hardback)
1. Signal processing–Digital techniques. I. Ingle, Vinay K. II. Title.
TK5102.9.M359 2011
621.382

2–dc23
2011019455
ISBN 978-0-521-11002-0 Hardback
Additional resources for this publication atwww.cambridge.org/9780521110020
Cambridge University Press has no responsibility for the persistence or
accuracy of URLs for external or third-party internet websites referred to
in this publication, and does not guarantee that any content on such
websites is, or will remain, accurate or appropriate.

12. To my wife and best friend Anna
and in memory of Eugenia, Gregory, and Elias
DGM
To my loving wife Usha and daughters
Natasha and Trupti for their endless support.
VKI

14. CONTENTS
Preface pagexiii
1 Introduction 1
1.1Signals 2
1.2Systems 9
1.3Analog, digital, and mixed signal processing 13
1.4Applications of digital signal processing 16
1.5Book organization 18
Learning summary 20
Terms and concepts 20
Further reading 21
Review questions 21
2 Discrete-time signals and systems 23
2.1Discrete-time signals 24
2.2Signal generation and plotting in M
ATLAB 27
2.3Discrete-time systems 31
2.4Convolution description of linear time-invariant systems 37
2.5Properties of linear time-invariant systems 45
2.6Analytical evaluation of convolution 50
2.7Numerical computation of convolution 55
2.8Real-time implementation of FIR filters 57
2.9FIR spatial filters 59
2.10Systems described by linear constant-coefficient
difference equations 61
2.11Continuous-time LTI systems 69
Learning summary 75
Terms and concepts 75
Further reading 78
Review questions 78
Problems 79
3Thez-transform 89
3.1Motivation 90
3.2Thez-transform 91
3.3The inversez-transform 99
3.4Properties of thez-transform 103
3.5System function of LTI systems 106

15. viii Contents
3.6LTI systems characterized by linear constant-coefficient
difference equations 110
3.7Connections between pole-zero locations
and time-domain behavior 114
3.8The one-sidedz-transform 118
Learning summary 121
Terms and concepts 122
Further reading 123
Review questions 123
Problems 124
4 Fourier representation of signals 134
4.1Sinusoidal signals and their properties 135
4.2Fourier representation of continuous-time signals 142
4.3Fourier representation of discrete-time signals 157
4.4Summary of Fourier series and Fourier transforms 169
4.5Properties of the discrete-time Fourier transform 171
Learning summary 188
Terms and concepts 189
Further reading 191
Review questions 191
Problems 192
5 Transform analysis of LTI systems 201
5.1Sinusoidal response of LTI systems 202
5.2Response of LTI systems in the frequency domain 210
5.3Distortion of signals passing through LTI systems 215
5.4Ideal and practical filters 221
5.5Frequency response for rational system functions 224
5.6Dependence of frequency response on poles and zeros 231
5.7Design of simple filters by pole-zero placement 237
5.8Relationship between magnitude and phase responses 247
5.9Allpass systems 249
5.10Invertibility and minimum-phase systems 254
5.11Transform analysis of continuous-time LTI systems 258
Learning summary 274
Terms and concepts 275
Further reading 276
Review questions 277
Problems 278
6 Sampling of continuous-time signals 292
6.1Ideal periodic sampling of continuous-time signals 293
6.2Reconstruction of a bandlimited signal from its samples 297
6.3The effect of undersampling: aliasing 300

16. ix Contents
6.4Discrete-time processing of continuous-time signals 311
6.5Practical sampling and reconstruction 318
6.6Sampling of bandpass signals 327
6.7Image sampling and reconstruction 333
Learning summary 339
Terms and concepts 340
Further reading 341
Review questions 342
Problems 343
7 The Discrete Fourier Transform 353
7.1Computational Fourier analysis 354
7.2The Discrete Fourier Transform (DFT) 357
7.3Sampling the Discrete-Time Fourier Transform 363
7.4Properties of the Discrete Fourier Transform 374
7.5Linear convolution using the DFT 392
7.6Fourier analysis of signals using the DFT 396
Learning summary 418
Terms and concepts 419
Further reading 421
Review questions 422
Problems 423
8 Computation of the Discrete Fourier
Transform 434
8.1Direct computation of the Discrete Fourier Transform 435
8.2The FFT idea using a matrix approach 436
8.3Decimation-in-time FFT algorithms 440
8.4Decimation-in-frequency FFT algorithms 450
8.5Generalizations and additional FFT algorithms 454
8.6Practical considerations 456
8.7Computation of DFT for special applications 459
Learning summary 470
Terms and concepts 470
Further reading 472
Review questions 473
Problems 474
9 Structures for discrete-time systems 485
9.1Block diagrams and signal flow graphs 486
9.2IIR system structures 488
9.3FIR system structures 501
9.4Lattice structures 511
9.5Structure conversion, simulation, and verification 519
Learning summary 522

17. x Contents
Terms and concepts 522
Further reading 524
Review questions 525
Problems 526
10 Design of FIR filters 537
10.1The filter design problem 538
10.2FIR filters with linear phase 544
10.3Design of FIR filters by windowing 556
10.4Design of FIR filters by frequency sampling 573
10.5Chebyshev polynomials and minimax approximation 582
10.6Equiripple optimum Chebyshev FIR filter design 586
10.7Design of some special FIR filters 601
Learning summary 608
Terms and concepts 608
Further reading 610
Review questions 610
Problems 612
11 Design of IIR filters 624
11.1Introduction to IIR filter design 625
11.2Design of continuous-time lowpass filters 627
11.3Transformation of continuous-time filters
to discrete-time IIR filters 653
11.4Design examples for lowpass IIR filters 668
11.5Frequency transformations of lowpass filters 673
11.6Design examples of IIR filters using M
ATLAB 680
Learning summary 687
Terms and concepts 687
Further reading 689
Review questions 689
Problems 691
12 Multirate signal processing 705
12.1Sampling rate conversion 706
12.2Implementation of multirate systems 727
12.3Filter design for multirate systems 736
12.4Two-channel filter banks 746
12.5Multichannel filter banks 759
Learning summary 764
Terms and concepts 764
Further reading 766
Review questions 766
Problems 768

18. xi Contents
13 Random signals 777
13.1Probability models and random variables 778
13.2Jointly distributed random variables 786
13.3Covariance, correlation, and linear estimation 792
13.4Random processes 796
13.5Some useful random process models 809
Learning summary 815
Terms and concepts 816
Further reading 818
Review questions 818
Problems 820
14 Random signal processing 829
14.1Estimation of mean, variance, and covariance 830
14.2Spectral analysis of stationary processes 834
14.3Optimum linear filters 858
14.4Linear prediction and all-pole signal modeling 866
14.5Optimum orthogonal transforms 877
Learning summary 884
Terms and concepts 885
Further reading 886
Review questions 887
Problems 888
15 Finite wordlength effects 902
15.1Number representation 903
15.2Statistical analysis of quantization error 909
15.3Oversampling A/D and D/A conversion 919
15.4Quantization of filter coefficients 928
15.5Effects of finite wordlength on digital filters 936
15.6Finite wordlength effects in FFT algorithms 950
Learning summary 952
Terms and concepts 953
Further reading 954
Review questions 955
Problems 956
References 968
Index 977

20. PREFACE
During the last three decades Digital Signal Processing (DSP) has evolved into a core area
of study in electrical and computer engineering. Today, DSP provides the methodology
and algorithms for the solution of a continuously growing number of practical problems in
scientific, engineering, and multimedia applications.
Despite the existence of a number of excellent textbooks focusing either on the theory
of DSP or on the application of DSP algorithms using interactive software packages, we
feel there is a strong need for a book bridging the two approaches by combining the best
of both worlds. This was our motivation for writing this book, that is, to help students and
practicing engineers understand the fundamental mathematical principles underlying the
operation of a DSP method, appreciate its practical limitations, and grasp, with sufficient
details, its practical implementation.
Objectives
The principal objective of this book is to provide a systematic introduction to the basic
concepts and methodologies for digital signal processing, based whenever possible on fun-
damental principles. A secondary objective is to develop a foundation that can be used by
students, researchers, and practicing engineers as the basis for further study and research in
this field. To achieve these objectives, we have focused on material that is fundamental and
where the scope of application is not limited to the solution of specialized problems, that
is, material that has a broad scope of application. Our aim is to help the student develop
sufficient intuition as to how a DSP technique works, be able to apply the technique, and
be capable of interpreting the results of the application. We believe this approach will
also help students to become intelligent users of DSP techniques and good critics of DSP
techniques performed by others.
Pedagogical philosophy
Our experience in teaching undergraduate and graduate courses in digital signal process-
ing has reaffirmed the belief that the ideal blend of simplified mathematical analysis and
computer-based reasoning and simulations enhances both the teaching and the learning of
digital signal processing. To achieve these objectives, we have used mathematics to support
underlying intuition rather than as a substitute for it, and we have emphasized practical-
ity without turning the book into a simplistic “cookbook.” The purpose of M
ATLAB
R
code integrated with the text is to illustrate the implementation of core signal process-
ing algorithms; therefore, we use standard language commands and functions that have
remained relatively stable during the most recent releases. We also believe that in-depth

21. xiv Preface
understanding and full appreciation of DSP is not possible without familiarity with the
fundamentals of continuous-time signals and systems. To help the reader grasp the full
potential of DSP theory and its application to practical problems, which primarily involve
continuous-time signals, we have integrated relevant continuous-time background into the
text. This material can be quickly reviewed or skipped by readers already exposed to the
theory of continuous-time signals and systems. Another advantage of this approach is that
some concepts are easier to explain and analyze in continuous-time than in discrete-time
or vice versa.
Instructional aids
We have put in a considerable amount of effort to produce instructional aids that enhance
both the teaching and learning of DSP. These aids, which constitute an integral part of the
textbook, include:
•FiguresThe graphical illustrations in each figure are designed to provide a mental pic-
ture of how each method works or to demonstrate the performance of a specific DSP
method.
•ExamplesA large number of examples are provided, many generated by M
ATLAB
R
to
reflect realistic cases, which illustrate important concepts and guide the reader to easily
implement various methods.
•M
ATLAB
R
functions and scriptsTo help the reader apply the various algorithms
and models to real-world problems, we provide M
ATLAB
R
functions for all major
algorithms along with examples illustrating their use.
•Learning summariesAt the end of each chapter, these provide a review of the basic yet
important concepts discussed in that chapter in the form of a bullet point list.
•Review questionsConceptual questions are provided at the end of each chapter to
reinforce the theory, clarify important concepts, and help relate theory to applications.
•Terms and conceptsImportant phrases and notions introduced in the chapter are again
explained in a concise manner for a quick overview.
•ProblemsA large number of problems, ranging from simple applications of theory and
computations to more advanced analysis and design tasks, have been developed for each
chapter. These problems are organized in up to four sections. The first set of problems
termed as Tutorial Problems contains problems whose solutions are available on the
website. The next section, Basic Problems, belongs to problems with answers available
on the website. The third section, Assessment Problems, contains problems based on
topics discussed in the chapter. Finally, the last section, Review Problems, introduces
applications, review, or extension problems.
•Book websiteThis website will contain additional in-depth material, signal datasets,
M
ATLAB
R
functions, power-point slides with all figures in the book, etc., for those
who want to delve intensely into topics. This site will be constantly updated. It will also
provide tutorials that support readers who need a review of background material.
•Solutions manualThis manual, which contains solutions for all problems in the text, is
available to instructors from the publisher.

22. xv Preface
Audience and prerequisites
The book is primarily aimed as a textbook for upper-level undergraduate and for first-year
graduate students in electrical and computer engineering. However, researchers, engineers,
and industry practitioners can use the book to learn how to analyze or process data for
scientific or engineering applications. The mathematical complexity has been kept at a
level suitable for seniors and first-year graduate students in almost any technical discipline.
More specifically, the reader should have a background in calculus, complex numbers and
variables, and the basics of linear algebra (vectors, matrices, and their manipulation).
Course configurations
The material covered in this text is intended for teaching to upper-level undergraduate
or first-year graduate students. However, it can be used flexibly for the preparation of a
number of courses. The first six chapters can be used in a junior level signals and systems
course with emphasis on discrete-time. The first 11 chapters can be used in a typical one-
semester undergraduate or graduate DSP course in which the first six chapters are reviewed
and the remaining five chapters are emphasized. Finally, an advanced graduate level course
on modern signal processing can be taught by combining some appropriate material from
the first 11 chapters and emphasizing the last four chapters. The pedagogical coverage of
the material also lends itself to a well-rounded graduate level course in DSP by choosing
selected topics from all chapters.
Feedback
Experience has taught us that errors – typos or just plain mistakes – are an inescapable
byproduct of any textbook writing endeavor. We apologize in advance for any errors
you may find and we urge you to bring them or additional feedback to our attention at
[email protected]
Acknowledgments
We wish to express our sincere appreciation to the many individuals who have helped
us with their constructive comments and suggestions. Special thanks go to Sidi Niu for
the preparation of theSolutions Manual. Phil Meyler persuaded us to choose Cambridge
University Press as our publisher, and we have been happy with that decision. We are
grateful to Phil for his enthusiasm and his influence in shaping the scope and the objectives
of our book. The fine team at CUP, including Catherine Flack, Chris Miller, and Richard
Smith, has made the publication of this book an exciting and pleasant experience. Finally,
we express our deepest thanks to our wives, Anna and Usha, for their saintly understanding
and patience.
Dimitris G. Manolakis
Vinay K. Ingle

24. 1 Introduction
Signal processing is a discipline concerned with the acquisition, representation, manip-
ulation, and transformation of signals required in a wide range of practical applications.
In this chapter, we introduce the concepts of signals, systems, and signal processing.
We first discuss different classes of signals, based on their mathematical and physical
representations. Then, we focus on continuous-time and discrete-time signals and the
systems required for their processing: continuous-time systems, discrete-time systems,
and interface systems between these classes of signal. We continue with a discussion
of analog signal processing, digital signal processing, and a brief outline of the book.
Study objectives
After studying this chapter you should be able to:
•Understand the concept of signal and explain the differences between
continuous-time, discrete-time, and digital signals.
•Explain how the physical representation of signals influences their mathematical
representation and vice versa.
•Explain the concepts of continuous-time and discrete-time systems and justify
the need for interface systems between the analog and digital worlds.
•Recognize the differences between analog and digital signal processing and
explain the key advantages of digital over analog processing.

25. 2 Introduction
1.1 Signals
•••••••••••••••••••••••••••••••••••• •••••••••••••••••••••••••••••••••• ••••••••••••••••••••••••••••••••
For our purposes asignalis defined as any physical quantity that varies as a function of
time, space, or any other variable or variables. Signals convey information in their pat-
terns of variation. The manipulation of this information involves the acquisition, storage,
transmission, and transformation of signals.
There are many signals that could be used as examples in this section. However, we
shall restrict our attention to a few signals that can be used to illustrate several important
concepts and they will be useful in later chapters. The speech signal, shown as atime
waveforminFigure 1.1, represents the variations of acoustic pressure converted into an
electric signal by a microphone. We note that different sounds correspond to different
patterns of temporal pressure variation.
To better understand the nature of and differences between analog and digital signal pro-
cessing, we shall use an analog system which is near extinction and probably unknown to
many readers. This is the magnetic tape system, used for recording and playback of sounds
such as speech or music, shown inFigure 1.2(a). The recording process and playback
process, which is the inverse of the recording process, involve the following steps:
•Sound waves are picked up by a microphone and converted to a small analog voltage
called the audio signal.
•The audio signal, which varies continuously to “mimic” the volume and frequency of
the sound waves, is amplified and then converted to a magnetic field by the recording
head.
•As the magnetic tape moves under the head, the intensity of the magnetic field is
recorded (“stored”) on the tape.
•As the magnetic tape moves under the read head, the magnetic field on the tape is
converted to an electrical signal, which is applied to a linear amplifier.
•The output of the amplifier goes to the speaker, which changes the amplified audio signal
back to sound waves. The volume of the reproduced sound waves is controlled by the
amplifier.
Time (t)
Acoustic Pressure 
s(t)
“Signal”
Figure 1.1Example of a recording of speech. The time waveform shows the variation of
acoustic pressure as a functions(t)of time for the word “signal.”

26. Discovering Diverse Content Through
Random Scribd Documents

27. csak arról folyt a vita, hogyan lehetne a tanárikar tekintélyének
sérelme nélkül az ügyet elintézni. Hosszu tanácskozás után végre
meghozták az ítéletet, amely jóval enyhébb volt, mint a milyennek az
utolsó hirek jelezték. A tekintetes tanári kar megelégedett azzal,
hogy az ifjúság fejét általánosságban keményen megmosta, a három
főbűnöst: Cseróczyt, Hertelendit és Vitnyédit pedig félévre eltiltotta
az aulától. Ellenben kimondotta, hogy ha a félévet, mint az
erdőrendezés nehéz műveletének dijtalan segédei, hasznos
munkával töltik el, úgy a tanárok szíve irgalmat fog ismerni s
elvesztett szemeszteröket javukra tudja be. Immár rajtok áll, hogy
bűnüket jóvá tegyék. Ebbe az ifjúság belenyugodhatott.
Az erdőrendezés az alkotmányos éra kezdetével akkor folyt
országszerte. A szabadságharcot követő időkben a felvidéki tót és
német lakosság ugyanis rajta volt, hogy a zavarost mentől jobban
meghalászsza. Az egyes emberek és községek határai ugyancsak
kibővültek, az állami erdők pedig szemmelláthatólag
összezsugorodtak. Ilyenformán uj felmérésre volt szükség s a nagy
munka az egész erdészeti kart mobilizálta. Hogy nem volt könnyü
föladat, följebb is jeleztem; elképzelhetjük, hogy az alacsonyabb
néposztály nem szívesen egyezett bele néhány év óta kellemesen
élvezett határai helyesbítésébe s így a véres összeütközések
napirenden voltak. Az erdőrendezésnél szolgálni annyi volt, mint
háboruba menni. Nos, erre a munkára jelölték ki a három jóbarátot.
Mialatt a diákok útjokra indultak, lássuk, mit csinálnak a Judex-
lányok az emlékezetes esküvő óta?
Helén és Málika ezalatt elérkeztek Eperjesre. A családnak volt egy
javithatatlan bácsija, aki itt töltötte öreg korát. Javithatatlanság alatt
azt kell érteni, hogy egykoron katona volt, – a familia ama bizonyos,
úgynevezett rossz útra tért sarja, – aztán megunta a verekedést és
mellében egy golyóval, rajta egy érdemjellel, visszatért a porosz
gránicról. Kis kuriájában szítta a pipákat és nem rosszakaratból, sem
lelki szükségből, hanem szórakozásból nagyokat mondogatott.
Hajdan szép asszonyoknak hazudott, most, öregkorában nem volt
oly válogatós s bárkit megtisztelt kalandos fantáziájával. Soha szebb

28. környezetet nem találhatott volna, mint a magyar Gascogne-t: itt
megértették és méltányolták, mert a szívével és nem az eszével
hazudott, s erről lehet a sárosi embert megismerni. Amint tehát az
öreg úr ott üldögél pipatóriumában és nézi, hogy szállnak át
Lengyelországból a havas felhők, egyszerre csak betoppan hozzá két
unokahuga, s kijelenti, hogy most már itt fognak nála lakni.
Az öreg szó nélkül fölugrott.
– Fényesen lesztek itt, – szólt. – Tudtam én, hogy ez lesz a vége,
megmondtam apátoknak már negyvennyolcban (akkor még egyik
lány sem élt) nem való nektek az a vén bagolyles!
S ezzel az ügy el volt intézve, többet sor rá nem került. A két
testvér visszavonultan, csöndesen élt a szomorúan szép felvidéki
városkában. Egyik nap követte a másikat anélkül, hogy az idő
tengeréből kagylót vetett volna föl. Eperjes csöndesebb, mint Selmec
s a síkon fekvő városok néma hangulata még jobban megtompítja a
színeit. Az ember itt messzire követheti a felhők járását s a szíve
tovább fáj, ha elgondolkozik, hová repül a boldog égi vándor.
Látnivaló nincs sok a városon, a kopár, törmelékké vedlő torony egy
csomó egyforma, hosszu udvaru házba néz, az utcák szerények és
hallgatagok, a tótok szomorúak s megdermedtek. Ha pedig kimégy a
városból, a világ csupa cirokkerítés, agyagos vacak és juhkosár; a
hegyi legelőkön nagy szikladarabok hevernek, mintha nyomtatéknak
lennének a füvön, nehogy a szél az egész mindenséget elhordja.
Mert a szél a legnagyobb úr errefelé. Végigsívit a Branyickótól a
messze fenyves erdőkig és sehol semmi sincsen, ami neki
ellentálljon: földig hajlanak előtte a vékony nyárfák, a borókás
bokrok, a szegénység virága: a mák meg a napraforgó s maguk a
tótok is, akiknek még szentelt gyertyára se telik, ami az alföldi
magyart az ilyen istentelen időjárástól megvédi…
A két lány egyetlen szórakozása az volt, hogy kisétálgattak a
távoli hegyekhez, a sóvári bányák, vagy a borkút felé s azután
visszatérve oltárterítőket himeztek, meg a furcsaalaku, alacsonyan
járó sárosi felhőket nézték. Málikát a viszontagságok komolylyá és

29. hallgataggá tették, Helén pedig egyre sírt, anélkül, hogy lelke
közelről is annyit szenvedett volna, mint nénjéé. Sírt, ha aludt, sírt,
ha sétált, sírt, amikor puliszkát evett, sírt, amikor csinosította magát
és sírva-ríva egyre jobban hízott s olyan pirospozsgás lett, mint az
alma. Az öreg úr nem szerette ezt a szomorúságot, s hogy
megvigasztalja a két bánatos virágszálat, próbálta őket társaságba,
emberek közé vinni. Hiszen a magyar Gascogneban, tessék csak rám
hallgatni, lehet ám mulatni is!
Sárosban nem ritkák azok az emberek, akik augusztusban
kukoricát, szeptemberben krumplit, októberben puliszkát,
novemberben borsót s decemberben káposztát, januárban száraz
babot ebédelnek, februárban azonban csörgős négyes fogaton
járnak Zborótól Abaujig s még a kutyákat is feketekávéval traktálják.
Február a sárosi Saturnália hónapja. Akkor tartják a híres
megyebálokat, a disznótorokat, az eljegyzéseket, meg egyéb
cécókat, amelyek gyülekezésre szólítják a sárosi szlahcicokat. A
megye egyszerre csodálatosan átváltozik: a cigányok leteszik a
vályogot s hegedüt meg klarinétot ragadnak, a Cincinnatusok
elmennek az eke mellől és kipödörvén bajszukat, berobognak
Eperjesre, a lovakat tök helyett zabra veszik s megnyírják,
megvasalják, kicifrázzák, a lakásokba új függönyök meg
butordarabok kerülnek, az asszonyok, akik egész nyáron
gyöngélkedtek, nehogy a tavalyi kalapjukban kelljen járniok, iziben
suhogó selyembe ruházkodva sétálnak végig a főtéren s maga az
egész megye mintha nekifiatalodnék s a Tarca meg a Tapoly közti tér
bálterem volna, ahol még a szalmafedeles viskók kalapja is félre van
csapva. Egész éven át a nehéz sor az úr, februárban következik el a
Saturnália s a röghöz csapott, hétszilvafás nemes Kosciusko gőgjével
mulatja el a gyapju meg a pohánka árát. Itt még van érzék a régi
világ előkelő gyönyörüségei iránt; ócska rudasokon meg
nyergeseken hajtóvadászatot rendeznek farkasra meg rókára s
útmestereket, végrehajtókat, megyei irnokokat, piros frakkban,
kezökben hajító dárdával és oly büszkén, mint lord Durham láthatsz
lovagolni; mesés lampiónos, muzsikás szánkó-kirándulások történnek
Ceméthére, majd hatalmas körvadászatok következnek s ebédnél

30. cigány játszik, tokaji bor folyik; a kaszinóban híres ferblitársaságok
verődnek össze; a táncterem tele van gyönyörü, királynői
megjelenésü lánykákkal.
Mindenütt terített asztal, fűtött kemence: a nagy kürtőkből
kacskaringózó füst az égbe is hírül viszi, hogy van pénz
vendégségre. S ha elmúlt február, egyszerre varázsütésre az éj
homályába vész a látomány, a lovakról leszedik a csipkés szerszámot
meg a csörgő zablákat, a parforce-lovasok hallgatagon másolják a
belügyminiszteri rendeleteket, a híres polonaise-táncosok
visszavonulnak apró, fekete kúriáikba s a drága fa helyett
kukoricacsutkával fűtenek, az asszonyok pedig megint
betegeskednek, mert új kalapra csak jövő februárban telik… De
mindez természetes, megszokott és senkisem sajnálja az eltékozlott
garasokat, senki sem kéri vissza a cigánytól a nagy bankót, senki
kétségbe nem esik a sors forgandóságán. S nem a dínom-dánom: ez
az igazi virtus, a mulatság után kiállani a borús következményeket,
derűs megadással viselni a nehéz gazdasági helyzetet s lemondani
minden hívságos költekezésről.
Aranyos vármegye, amely szerényen tud szegény lenni s gőgösen
gazdag, okosságában balga s balgaságában okos.
Amikor a februári nagy cécók megindultak, az öreg úr
megpróbálta, hogy Málikát és Helént is belevigye a kellemes
örvénybe. De bizony nem sikerült a terve. Hiába húzta reggelig a
cigány, hiába aprózta előttük a táncot a legdélcegebb Szinnyei-
Merse, hiába szólott ablakuk alatt reggelig a nóta, a két Judex-leány
kedve csak nem akart földerülni, s piros ajkuk körül nem játszott
mosoly. A fantasztikus sárosi mulatságok nyomtalanul siklottak el
mellettük, a nagy jókedvből szemernyi sem ragadt rájuk és bár
szépségüknek ezer bámulója akadt, ők csak hidegek, némák,
bánatosak maradtak. Az öreg úr egy ideig próbálgatta, hogy jobb
kedvre hangolja őket, maga is rendezett egy mulatságot, amelyen ő
járta el az első keringőt, de hiába, a jókedv madara nem akart a
háztetőre szállni… A két Judex-leány csak a Garam felé vonuló nagy
felhőket nézte és odasúgott nekik valamit, hogy vigyék magukkal

31. hosszu égi utjukra… A lelkük, az vele szállt a felhőkkel, át a
hegyeken és ott lebegett a zeg-zugos Selmec fölött, amelynek tarka
házfalai szomorúan gubbaszkodtak a februári szürkeségben…
Hagyjuk hát magára a két leányt az ablak mellett álmodni és
lássunk az eltűnt Cseróczy után.
Vitnyédi a nagy eset után ismét Cseróczyt ment keresni. Ezúttal
nehezebben akadt nyomra, mint mikor barátja Vihnyén üdült. A
korcsmárosok nem adhattak fölvilágosítást s a vidéki
mesterlegények, akikkel Cseróczy kóborlásai között nagy szeretettel
szokott megbirkózni, sajnálattal vonták meg vállukat: ezúttal senki
sem verte be a fejüket. Sokáig hasztalanul kóborolt így, amikor végre
fáradozását egy nap siker koronázta. Egy üveges tót vezette nyomra:
a csöndes felvidéki vándor egy fiatal úriembert látott az erdőben, aki
a favágónak segített fát dönteni… Ez rávallott a diákra: ha fájdalom
érte, mindig testi megerőltetéssel próbálta szívét legyőzni. A jóbarát
rögtön elindult e nyomon s amint beljebb hatolt az erdőbe,
csakugyan rá is akadt barátjára.
Épp egy csomó favágó közt ült s egy leterített óriás fenyőben
gyönyörködött, kabátja a földön hevert, izzadt üstökét fagyos szél
lóbálta… A munkások csodálkozva nézték hatalmas alakját s fölgyűrt
inge alól elődomborodó izmait.
Amikor megpillantotta Vitnyédit, a diák arca egyszerre borussá
vált és rosszkedvüen lökte félre a baltát.
– Mit akarsz? – förmedt rá barátjára. – Nem akarok semmiről
sem tudni. Hagyjatok engem békében. Én már leszámoltam veletek.
Én se kereslek titeket, mi közötök hát nektek hozzám?!
Vitnyédi egy pillanatig bambán nézett maga elé, aztán egyszerre
pulykapiros lett és botjával a hóba csapott.
– Hogy mi közünk van hozzád? Hogy mi közünk? – bömbölte. –
Az a közünk, hogy nem türjük, hogy bolondságot csinálj. Igen: ez és
semmi, egyéb. Én jó fiú vagyok, de ebben a dologban nem tűrök
Ő

32. tréfát! Talán egész életeden végig fát akarsz vágni?… Őrült vagy,
igenis őrült! Ez a közöm a dologhoz, akár tetszik, akár nem!
Cseróczy egy pillanatra meghökkent, míg Vitnyédi tűzbe jött s
megrészegedve szavától folytatta:
– Velem fogsz jönni! – ordította. – Azonnal velem jösz! Ha pedig
nem akarsz, hát viszlek!
– Viszel? Minő jogon? – pattant föl Cseróczy.
– Milyen jogon? egyszerüen zsebre raklak és viszlek!
– Nohát: nem megyek! – jelentette ki a favágó-diák.
– Nem-e? majd elválik!
Vitnyédi nem vette tréfára a dolgot, ledobta bundáját, kalapját s
ökölre ment barátjával. Tudja Isten: a nagy elhatározás vagy a harag
adott neki erőt, annyi bizonyos, hogy pokoli tűzzel támadt rá
Cseróczyra. A széles Vitnyédi életében most birkózott először, arra
sose volt szíve, hogy az ellenségeit bántsa. De jóbarátokkal szemben
kötelességeink vannak: Cseróczyt le kellett gyűrni. Gyönyörü
küzdelem támadt tehát, lábuk alatt porzott a hó, karjukon
megroppant az izom. Az összegyüjtött erő ugyacsak működött s
miután különben sem volt gyönge legény, Vitnyédi néhány perc
mulva legyőzte a félelmetes Cseróczyt. Az ellenfél válla a havat
érintette.
Cseróczyval ez még nem esett meg, csodálkozva, hitetlenül
nézett maga elé.
– Nohát jösz?! – bőgte Vitnyédi.
Cseróczy terrorizálva volt.
– Látom, hogy nagyon szeretsz, – dörmögte maga elé, – majd,
majd… beszélünk a dologról.
A bukás egészen összezavarta az eszét. Kishitü lett.

33. – Az embernek vannak kötelességei önmaga s a társadalom iránt,
– parancsolt rá Vitnyédi az erősebb intoleranciájával, – s ez
megköveteli, hogy velem gyere. (A logika gyönge volt, de szívből
fakadó.) Mit akarsz itt csinálni? Kóborolni? Fát aprítani? Akkor,
barátom, inkább lődd magad főbe… Mindenekelőtt azonban vedd föl
a kabátodat, mert meghülsz és aztán induljunk!
– No jó, hát veled megyek, – dünnyögte Cseróczy, – de mi
hasznod belőle?
– Az majd elválik; valahogy csak lesz. Az volna szép, ha az ilyen
bikaerejü fiatalemberekre Magyarországon nem volna szükség.
Gyere már! – kiáltott rá, – vagy viszlek! Még minden jóra fordulhat.
A tanári kar is ezt tartja. Induljunk!
Nekivágtak a hegynek Selmec felé. A leányvár lassan bontakozott
ki a távol ködéből. A birkózás után tele tüdővel szítták magukba az
erős levegőt.
Cseróczy ajka többször megmozdúlt, de aztán megint csak
elhallgatott. Végre összeszedte magát s megkérdezte barátjától:
– És Málika…
Vitnyédi intett a kezével.
– Úgy történt, ahogy kellett, – mondta komoran. – Hertelendi
feleségül vette.
A diák megállt és fölordított.
– Nőül vette?! Hát mit akarsz tőlem, ember? És ezek után tovább
menjek veled?! Kivánhatod, hogy tovább menjek?!
Vitnyédi ránézett.
– Hát természetesen, – mondta, mintha a legegyszerübb dologról
volna szó. – Tehetett volna Hertelendi egyebet?
– De…

34. – Semmi de. Válaszolj őszintén. Másként cselekedhetett volna
tisztességes ember létére az adott helyzetben?
– Igaz, – sóhajtotta Cseróczy megadással.
– És mersz-e talán azért rosszat gondolni Málikáról? – ordított rá
ökölbe szorított kézzel a jó barát. – No, beszélj!
A fiatalembernek köny gyült a szemébe.
– Hogyan gondolhatnék ilyet róla… De minek is van az embernek
esze meg szeme… S a világ oly rossz… Azt a pillanatot soha el nem
feledem, amikor Vihnyéről hazatértem… de hidd meg, csak a
gondolkozásom hitvány, a szívem egy percig sem kételkedhetett…
– De mit tehetett mást Málika? Védelmet keresett nálunk s a
helyett éppen vesztébe rohant. Csak lettem volna én otthon, minden
rendben lett volna. De nekem, – tette hozzá dühösen – utánad
kellett csavarognom! Te okoztad az egész bajt s most még őt
vádolnád!
– Igaz, igaz, – bólintott szomorúan Cseróczy. – Én vagyok a világ
leghaszontalanabb embere!
– Ide akartam kilyukadni én is, – hagyta helyben Vitnyédi. – Sőt
én tovább megyek, haszontalan vagyok én is, Hertelendi is,
valamennyien! Mi volt a mi életünk? Korhelykedés, verekedés,
bakafántoskodás, naplopás, semmi más. Amint egyedül baktattam
végig az erdőkön, ezt a kérdést vetettem föl magam elé: „Minek is
éltünk tulajdonképpen a világon? Mi szükség van reánk? Hogy a
vendéglősöket gazdagítsuk, hogy a csavargók számát szaporítsuk,
hogy a levegőt rontsuk? Kinek a kedvéért létezünk és kinek van
öröme az exisztálásunkban?“ És arra a következtetésre jutottam,
hogy senkinek. Még a férgekre is szükség van e világon, – mert
miből táplálkoznának a fecskék, meg a fülemülék? – még a
vadembernek is hasznát látjuk, csak mi nem nyomunk semmit a
latban, mi nem érdemeljük meg, hogy az Úristen napja ránk süssön,
mert nálunk nélkül ez a világ épp úgy elforogna, mint így. Cél,

35. tartalom nélkül élünk napról-napra, mint az élősdiek, s ha egyszer a
lelkünk mélyébe néznénk, meg kellene tőle undorodnunk. Fiatalság,
erő, egészség – ez a te életed? Csak annyit érsz, hogy ablakokat
tudsz bezúzni, csak arra vagy jó, hogy a bor erejét kibírd? Pfúj, –
tette hozzá megvetéssel, – nyakon tudnám magamat ütni, ha elmult
korhelyexisztenciámra gondolok.
Cseróczy szomorúan bólintgatva hallgatta barátját.
– Igazad van, – szólott megvetéssel, – csapni való naplopók
vagyunk. Nem érdemeljük meg, hogy a nap ránk süssön.
Vitnyédi nem zavartatta magát.
– A bánkódás nem ér semmit, – folytatta tovább elmélkedve. –
Azzal nem megyünk előbbre, ha azt mondjuk: mea culpa, és a
mellünket verjük. Itt tenni kell valamit, itt meg kell mérni magunkat,
tulajdonképp mennyit is érünk. Ha azt látjuk, hogy csakugyan
haszontalanok vagyunk, akkor akár vissza se menjünk a világba! Ha
pedig érezzük, hogy mégis van bennünk valami nemesebb tartalom,
akkor ki kell fejteni lelkünkből a salakot és mindenek előtt: ki kell
váltani a nemes fémet.
– A zálogházból? – kérdezte Cseróczy ártatlanul.
– A lelkünkből! – ordított rá Vitnyédi megzavartatva logikájában.
– Azt akarom mondani, hogy meg kell vizsgálnunk magunkat és meg
kell kisérelni végre, hasznára tudnánk-e lenni a világnak vagy
csakugyan csiszlikek vagyunk?
– De hogyan? – vetette föl a kérdést Cseróczy.
– Hogyan?… Elég sokat haszontalankodtunk, most próbáljunk
meg egyszer komolyan élni, ahogy a többi tisztességes emberek…
Próbáljunk dolgozni, próbáljunk nemesebb tartalomra szert tenni…
Legfőbb ideje, hogy a fejünk lágya benőjjön.
Cseróczy ránézett barátjára.

36. – Dolgozni? – mondta. – De hol? Kinek a számára?
Vitnyédi előadta tervét.
– Az akadémia félévre eltiltott az aulától, te ezt persze még nem
tudod. Egyben azonban fölszólított, hogy vegyünk részt az
erdőrendezésben… Ha jól viseljük magunkat, akkor megbocsátják
vétkeinket, ha nem, akkor mehetünk a pokolba. Nekem ez tetszik.
Akkor legalább vége mindennek, be lesz bizonyítva, hogy megértünk
a kötélre… De én azt hiszem, vagy legalább próbálom hinni, hogy
nem ez a sors van a mi életünk lapjára írva, én azt hiszem, hogy mi,
igenis, tudunk dolgozni, tudunk tisztességes, rendes emberek lenni s
reánk, igenis, szüksége van a világnak… Legalább ami engem illet,
és azt hiszem, ez áll rólad és Hertelendiről is… Én ismerlek
benneteket és tudom, hogy alapjában jóravaló fiúk vagytok, csak a
körülmények rontottak el, úgy mint jómagamat is. És éppen azért,
mert tudom, hogy a lelketek tiszta, hiszem, hogy sikerrel fogjátok
megállani e próbákat és félév mulva mint becsületes,
megkomolyodott, derék emberek fogtok visszatérni.
– És te hiszel benne? – kérdezte Cseróczy fölcsillanó szemmel. –
Gondolod, hogy még jóra is fordulhat minden?
– A világon már nagyobb csodák is megestek, – jegyezte meg
Vitnyédi áhitatosan. – E hat hónapra ki vagyunk küldve a
rendezőséghez. Ha tudtunk bálokat és verekedéseket rendezni, talán
az erdővel is tisztába jövünk.
Lassan tovább haladtak. A leányvár nyájasan, biztatóan
mosolygott feléjük. Az öreg harangok lassu kongással üdvözölték a
megtért vándorokat…
Estére beérkeztek Selmecre s még aznap jelentkeztek a tanári
karnál s tudomásul vették az itéletet. Azután útra csomagoltak: egy
vadászzsákba belefért minden holmijuk: egy pokróc, fehérnemü, egy
teaforraló, egypár könyv, meg egypár pisztoly. Ennyi éppen elég a
kéthónapi csavargásra.

37. Amint összekészültek, megjelent Hertelendi is. Csak egy
pillanatra néztek össze s aztán szemök megértette egymást,
Cseróczy megölelte barátját, az viszonozta ölelését s kezet szorított
vele.
Amint Cseróczy kinyitotta kezét, ott találta benne Málika
nyakláncát… Szeme egyszerre megtelt könynyel s a kemény legény
zokogott, mint a gyermek.

39. Az erdőkben.
A februárius dermesztő hideggel illeszkedett a tél havas keretébe.
Amikor a hónap végén a diákok útra keltek, még olyan fehér volt a
világ, mint karácsonykor. Az égbolt kék volt, éjjel gyönyörűen
csillagos, mintha kedvére volna a pattogó hideg, amely határozott,
kemény vonásokat adott a vidéknek. Úgy látszott, mintha a tél
ezúttal nem könyörülne a természeten és jogarát harcba akarná
vinni a messziről közeledő tavaszszal, amikor egy nap egy lanyha
fuvallat ereszkedett s a Tátra „könyezni kezdett“.
A gyertyánfák csodálkozva rázkódtak össze és a hó lecsúszott
róluk a földre. „Lehetséges-e?“ A nagy fenyők kiemelkedtek társaik
sorából és zöld fejükkel kémkedve tekintettek a völgybe, látják-e már
a tavaszt? S azután visszailleszkedtek a zöld sorba és lassan azt
mondták, hogy igen, jön már, nemsokára itt is lesz… Kora tavasz az
erdőben, sejtéseiddel, halk leheleteiddel, titokzatos hangjaiddal be
szép vagy! Milyen nehéz lesz a szív, ha estere elborul az égbolt, csak
nehezen mondva búcsút az ébredésnek, s a párás fehér hótakarók
fölött könnyü lehelet száll északnak. Milyen mohón szívod magadba
a friss föld szagát, amelynek illata átnyomul a hó szagán! A fülednek
mily bájos zene, amikor, engedve a langyos szellőknek, a jég, a hó, a
fák, a kövek pattogva, hosszan zúgva törik szét a tél bilincseit s a
zajtól megriadva, messziről egy fácán karattyol vagy egy róka ugat…
Az ifjaknak azonban nem lehetett a természetben gyönyörködni,
amint az idő enyhült, elkezdődött a mérési munka.
Egyhangu és sívár föladat volt ez, egész nap nem láttak egyebet,
mint a mérőpóznát s a piszkossárga sárba olvadó havat, este tűz
köré ültek s rosszkedvüen szárították átázott ruháikat, éjjel pedig
nyirkos, jéghideg sátrakban háltak. Magasan a városok és falvak

40. fölött jártak, élelmiszert hétszámra kellett magukkal vinni, az is
elposhadt, megromlott, tiszta és szép, csak az istenadta víz volt,
amely csillogó patakokban, szivárványszínü port hintve a
nyomorúságos, elrothadt levelekre, s egyéb tavalyi avatagra szaladt
úton, útfélen.
Haladtak, lassan haladtak az Alacsony-Tátra gránitpadozatán, a
Polyána trachitján át a messze Hernád-völgy felé. Már hetek óta
végezték a robotot. Egyik nap olyan volt, mint a másik, tele
munkával, fáradtsággal, nyomorúsággal. A természet lassan
elvesztette előttük varázsát, a hatalmas tölgyek összezsugorodtak, a
szakadások eltűntek, mintha mindig ebben a környezetben forogtak
volna… Semmi ujság, semmi változás: mindig csak kövek,
bundapálinka, nyirkos fák, piszkos bárányok és kormos szénégetők.
Még a felhők is bárány- meg szénégető alakot öltöttek, a folyókban
is ez tükröződött vissza, az álomban is az kisértett. Mikor találkoznak
már legalább egyszer egy kecskével?
Egy nap aztán lecsapott rá a válasz; elkezdődtek a villongások. A
tótok nem engedték talpuk alól a földet kihúzni s az unalmat
csatazaj váltotta föl.
A nép, amely télen vacakjaiban aludta medveálmát, arra a hírre,
hogy a mérések megkezdődtek, egyszerre talpra állt s nyomon
követte a csapatot. Akármerre jártak, mindenütt megjelent a község
bírája, egy hatalmas tót s a nyomában járó tömeg nevében
tiltakozott a közigazgatás ellen. Ez már nem volt tréfa. A nép még
emlékezett a szabadságharci véres időkre s kaszával, villával
fölfegyverkezve erősítgette jogait. A tót máskülönben jámbor, isten-
és emberfélő, de ha a földről van szó, amelyet véres verejtékével
táplál, nem ismer sem Istent, sem embert s legkevésbbé félti a
maga szegény bőrét. Nem volt nap, hogy kisebb-nagyobb
összeütközések elő ne fordultak volna s a kirendeltség háborus
életre rendezkedett be. Eleintén próbáltak szép szóval, rábeszéléssel,
aztán szigorúsággal meggyőzni az embereket, de egyik eszközzel se
boldogultak. Akkor nem maradt más hátra, mint a puskatus. Bizony,
ha nem tudták másként a bírónak megmagyarázni az enyémet meg

41. a tiédet, előkapták a karabélyt s azzal diktálták bele a
törvénytiszteletet. Azt megértette, de persze, ez nem ment olyan
símán.
Akárhányszor megesett, hogy egy-egy diák munkájánál az erdő
sűrűjéből puskadörrenés hallatszott s a mérő-készülék darabokra
zúzódott. Egy-két szem sörét a mérnököt is érte. A sebesültnek
ilyenkor nem volt szabad teketóriázni, beléfújt havasi kürtjébe, amely
bajtársainak a veszedelmet jelentette, s aztán uccu! rohant neki a
lesipuskásnak. Ha elcsípte, jól elnadrágolta, de megtörtént az is,
hogy egész csomó vad ábrázatu tótra akadt s akkor a golyónak is
dolga akadt. Heves, hosszu csaták következtek, a mérnököknek
minden erejüket kellett megfeszíteniük, hogy megállják helyüket. Ha
csak egyszer is engednek, elvesztek volna, de látva
elhatározottságukat s erejüket, a tótok az utolsó pillanatban mindig
meggondolták a dolgot s apróbb-nagyobb sebek árán visszavonultak.
Akkor az erdőrendezőségnek volt egy percnyi ideje pihenni, kiszedni
a bicskát és kikaparni a bőr alól a sörétet, aztán megint hosszu
rajvonalra bomlottak föl s mintha mi sem történt volna, folytatták
munkájukat. Az emlékezésre s elmélázásra nem sok idő maradt.
A három diák méltóan állotta meg a helyét, most látszott csak,
hogy Selmec minden ízében tudományos város, még a verekedésre
is jól kioktatta őket. Vitnyédinek és Hertelendinek is akadt egy-két
szép munkája, de mindenek előtt járt Cseróczy. Ez neki való hivatás
volt. Goromba és könyörtelen volt a tótokkal, az állam jogát nem
hagyta megcsorbulni s ha a legkisebb morgást hallotta, már fölkapta
Vojteket vagy Velikit, a bírót s vele páholta el a többit. Elszántsága
lassan a vakmerőségbe csapott át, a legmegbízhatatlanabb
munkással járt, dacos megvetéssel mindig hátat fordított a
veszedelmet rejtő erdőnek, s ha úgy tetszett, még puskát sem vitt
magával. Amíg társai kétes esetekben inkább engedtek egyet-mást a
népnek, Cseróczynak hiába jött ki a falu apraja-nagyja a pappal az
élén, egy paraszthajszálnyit sem tágított az állam területéről. S ez az
elszántság hatott, a nép nem mert a diákkal kikezdeni s ha esett is
rá a rejtekből egy-két lövés, látva, hogy Cseróczyt ez éppen nem

42. alterálja, csak arra a meggyőződésre lyukadtak, hogy az ördöggel
cimborál s bőre sebezhetetlen. A három jóbarát példája egyébként
lassan az egész rendezőségre átragadt: mindenki szégyelte volna, ha
elmarad mellőlük, valamennyien az ő bátor rendszerük szerint
dolgoztak s a munka haladt is, mint a karikacsapás.
Ünnep volt, ha város közelébe értek, kettős ünnep, ha legalább
pár napig benne lakhattak. Már hosszu ideje kószáltak hegyről-
völgyre, – a tavaszi erdőben szalonkák berregtek, – amikor
elvetődtek Lőcsére. A tótokat cipszerek váltották föl, kevésbbé
elszántak, de ravaszabbak amazoknál. Ezekkel már nehezebb
elbánni. A cipszer mindjárt egy macskaugrással az örmény után
következik. Ők már tudták, hogy a régi határokat cserepek jelzik s
azért nem vasvillát, sem dorongot nem ragadtak, hanem szépen
meghamisították a jelző-dombocskákat, megsemmisítették a régieket
és újakat építettek, persze a saját tetszésük szerint, a saját imitált
cserepeikkel megtöltve.
– Most légy okos Domokos! – szólt Osztropszki, a rendezőség
vezetője, amikor az első hamisított határjelzőre bukkantak. – Itt a
világ vége. Az örményt tíz zsidóból főzik, a cipszert pedig tíz
örményből. Most visszatérhetünk Selmecre, mert ezeken nem fogunk
ki.
A rendezőség lehorgasztott fejjel tanakodott, mitévők legyenek?
A régi térképek elpusztultak a szabadságharcban, a községi
följegyzések pedig valószínüleg éppen olyan hamisak, mint a földbe
dugott cserepek. Osztropszki esze megállt, fogta hát magát, leült és
hosszu jelentést küldött a minisztériumnak, hogy mitévők legyenek?
Míg a válasz megérkezett, a társaság kiülhetett a Poprád partjára
pipázni és lapos kavicsokkal kacsázni. Két napig szórakoztak ilyen
módon, amikor egy délután Cseróczy, aki valami nagy dolgon
törhette az eszét, mert egész nap föl és alá járt és nagyokat fújt,
diadalmas arccal állott Osztropszki elé.
– Mester uram, – szólt büszkén. – A cipszerek meg vannak fogva.

43. Tekintetén látszott, hogy valami különös dologra bukkant, ezért a
parton kacsázó társaság egyszerre talpra ugrott és kiváncsian fogta
körül.
A diák egy ideig gyönyörködött az általános izgalomban, aztán
néhány torokköszörüléssel még jobban feszítette meg a kiváncsiság
amúgy se laza húrját s végül így szólt:
– Tisztelt uraim! Aki foglalkozott valaha pincészettel, – s én
foglalkoztam vele, – az tudhatja, hogy a földbe dugott borospalackok
üvege, aszerint, hogy rövidebb-hosszabb ideig a homokban fekszik,
színben lassan átváltozik. Látom csalódott ábrázatukról, hogy ezt
mindenki tudja. A kérdés azonban azon fordul meg, milyen módon
változik meg a palackok színe? A legtöbben azt hiszik, hogy az üveg
a homokban megtompul. No, ez nem áll. A frissen elásott palack
ugyanis, uraim, csillogni fog, mert a homok ahelyett, hogy
megtompítaná, az ásás súrlódása révén még fényesebbé teszi az
üveget. Két-három év kell hozzá, míg a palackok színe tompulni
kezd, egy évtized míg színe elborul. De a pincészetnek egy másik
titka, a rája boruló homok után ítélni meg az elásott palack korát. A
frissen elföldelt üvegről, uraim, a homok magától pereg le, amint a
palackot kiássuk. De az évek során át elásott üvegen a homok már
úgy tapad, hogy kezünkkel két-háromszor kell rajta végigsimítani,
hogy a por elváljék tőle… Ezt jól megtanultam Gerstakkernél s most
az uraknak rendelkezésére bocsájtom, ama megjegyzés kiséretében,
hogy Selmecen még a korcsmákban is tudományon táplálkozik az
ember.
Osztropszki a homlokára ütött. Hogy az neki nem jutott eszébe!
Természetes, hogy így van, nem is lehet másképen, a Columbus
tojása nem volt egyszerűbb. Azonnal kimentek a határba és
megvizsgálták az üvegcserepeket. Bizony azok csillogtak, mint a jég
a napon s a homok pergett róluk, mintha fizetnék… Osztropszki arca
ragyogott az örömtől, egyszerre azonban elborult. Megvakarta a
fejét.

44. – Mindez nagyon szép, – szólt nyájasan, – de mit érünk vele, ha
a cipszerek tagadnak? Mit tehetünk, ha kétségbevonják a fizika
törvényeit? Hátha azt állítják, hogy a szepességi üvegcserepek
mások, mint a hontiak?
Cseróczyt ez se hozta zavarba.
– Erre is gondoltam, – felelt homlokára mutatva. – Adjatok egy
üveg mohos rajnai bort s holnapra a kérdés másik része is meg lesz
oldva.
Osztropszki ránézett. Egy üveg rajnai bor? Hát az mire jó? Talán
a diák be akar csípni, hogy aztán megálmodja a megoldást? Avagy
talán meg akarja tréfálni a főnökét?… Tagadólag intett fejével.
Cseróczy vállat vont.
– Nekem úgy is jó, – mondta és rágyújtva pipájára, elindult
sétálni. – Alászolgája.
Az erdőrendező gondolkodóba esett. Hátha tényleg tud valamit
az a fiatalember? Az előbbi bevezetése is teljesen logikus volt s
végre is, Cseróczy annyi időt töltött a különböző pincékben, hogy
bizonyára gyakorlata van e téren…
– Megálljon, – szólt Osztropszky hirtelen. – Az üveg rajnai bor
rendelkezésére áll, de ha felültet, akkor fegyelmi jogomnál fogva
három annyira itélem… Megértette?
Cseróczy bólintott s bement a városba. A vendéglősnél
kiválasztotta a legrégibb palackot, – amelyen moha nőtt s amelynek
homokját késsel kellett levakarni – s aztán elindúlt az erdőbe. A
titokzatos útra nem vitt magával senki emberfiát, csak Treffet, öreg
vizsláját, amelynek, mint a diák mondogatta, annyi esze volt, hogy
egy fejben nem is fért el. Éppen azért a kutya a fele eszét kiadta
albérletbe a selmeci patikusnak. (Mint látjuk, a gyógyszerészek
szellemi képességét már akkor is kevésre becsülte a rosszindulat.)

45. Az erdő mélyébe érkezve, Cseróczy mindenekelőtt leült egy
mohos törzsre és élvezvén az ébredő tavasz szépségeit, lassan
kiszürcsölte a palack nemes tartalmát. Amikor ez megtörtént, a
földhöz vágta az üveget s aztán egy cserepet megköpött – ahogy azt
a falusi gyerekek kövekkel szokták, mikor apportirozni tanítják a
fiatal kuvaszokat – és a bokrok közé dobta. Az öreg vizsla
természetesen, szó nélkül bement a rekettyébe és óvatosan kihozta
az üvegdarabot. Cseróczy megsimogatta az eb fejét, aztán párszor
még megújrázta a produkciót, a vizslának mindannyiszor
odadörmögve:
– Hozd el az üveget!
Amikor a kutya már járatos volt a kutatásban és meg tudta
különböztetni az üveg mohos szagát. Cseróczy egy fához kötötte
Treffet s maga puskalövésnyire ment az erdőbe s ottan elásta az
egyik cserepet.
– Hozd el az üveget! – szólt ekkor a kutyára.
Treff elment, összevissza kereste a cserjést, farkával izgatottan
verdeste a páfrányokat, kotort, fújt, jobbra-balra ugrott, de végre is
diadalmasan hozta elő az üveget… Ezzel meg volt oldva a probléma.
A diák másnap kora reggel kiment a határba és Treff egy-kettőre
kifürkészte hol vannak a mohos cserepek elásva… Mire társai kiértek,
a diák már ott pipázott egy frissen felbontott halomnál és ártatlan
arccal kérdezte meg a községi bírót, vajon hogyan kerültek a
cserepek egyszerre száz méterrel beljebb? A szepesi bírónak e
boszorkányság láttára leesett az álla, fogai vacogtak és siralmas
arccal vallotta be, hogy a határ végesvégig meg van hamisítva.
Egyszerre előkerültek a községi írások is s huszonnégy óra alatt az
egész farkasvölgyi járás föl volt mérve…
Osztropszki csak vakarta a füle tövét és álmélkodott.
– Ebből az emberből még erdőfelügyelő lesz, – mondta. – Erről
vegyetek példát! Vajjon, hogyan csinálta ezt a boszorkányságot?

46. De Cseróczy nem árulta el titkát, csak később mondta el a dolgot
úgy, ahogy én, bona fide, szavai nyomán föntebb leírtam. Bona fide
– mondom, – mert a dolog, akármennyire becsülöm is a vizslákat –
kissé gyanusnak látszik, mint a legtöbb kutyahistória. Különösen
gyanus volt pedig azért, mert ez időben a diák sokat trécselt a bíró
tenyerestalpas lányával, akinek az ügy érdekében vaskos bókokat
mondogatott s aki szintén sejtett valamit a vizsla buzgólkodásán. Ám
ez mellékes, a fődolog az, hogy a kérdés meg volt oldva, a munka
szaporán haladt.
Mielőtt azonban a diákok búcsút mondtak volna a zeg-zúgos
Szepességnek, el kell mondanunk Hertelendi egy különös kalandját,
amelynek előzményei gyanánt jegyezzünk meg annyit, hogy mint az
akkori időben a felvidéken mindenütt: a Szepességben is két párt
állott egymással szemben: a magyar és a német, amelyek közt a
gyűlölet, rosszakarat és bosszu építette falak emelkedtek.
A német párt egyik kemény embere volt Höller, a
vászonkereskedő. Háza a vén sáncok tövében, takaros kert közepén
állott. Igazi, otthonos kis német telek volt: a fenyőtetős ház
barátságos, mint egy nagy puha fészek, a szobák mindmegannyi régi
hangulatu zugolyok; bútorokon, embereken, minden tárgyon jómódu
otthonosság és bizalom. A német ház szép erényét, a családot két
fiatal leány képviselte, mindakettő üde és fiatal, mint a romokon
végigfutó lonc. Amikor a diákok egy reggel a hegyek felé siettek, a
kerítés mögött víg nevetést és magyar szót hallottak. Hertelendi, aki
minden iránt érdeklődött, megállt s bekandikált a rácson. A két fiatal
Höller-leány ült ott s megijedve néztek rá, azt hitték, hogy valami
német polgár fedezte föl őket s most beárulja őket atyjuknak.
Hertelendi meglóbálta kalapját a magyar szóra.
– Háromszoros éljen! – kiáltotta s aztán társai után sietett.
Amikor este a sáncok felé kerültek haza, a két leány künt állt a
kert előtt és mikor Hertelendi erre került, félig szégyenkezve, félig
pajkosan mosolyogtak maguk elé.

47. A diák úgy gondolta, hogy illő bemutatkoznia. A kisasszonyok
zavartan néztek rá, de aztán megbiccentették fejüket s kezet
nyújtottak. Csak első pillanatban voltak elfogultak, aztán tetszett
nekik a csiny, hogy szülőik akarata ellen magyarokkal, pláne
diákokkal barátkoznak s huncutkodva nevettek össze.
Amikor másnap Hertelendi találkozott velük, már bizalmas
barátként üdvözölték egymást. Elmondták neki, hogy titokban
magyarul tanultak meg, mert apjuk mindig haragra gyúlt, ha magyar
szót hallott. Akkor pedig kell benne valami kellemesnek lennie, mert
hiszen tiltott gyömölcs volt, – a cigarettával is úgy voltak. De ha
apjuk megtudja mire vetemedtek, kitagadja őket. Pedig a magyar
nyelv nagyon szép, – mondották rapszodikusan, – tetszik is nekik,
kivált a népdalok… Talán Hertelendi is tud egyet-kettőt?
Hogyne tudna, hiszen tisztavidéki; azonnal elő is állt egypár régi
nótával Rózsa Sándorról meg Bogár Imréről.
– Jaj de szép, – tapsolt Linka kisasszony és utána próbálta
énekelni. – Hanem tud ön németül?
Hertelendi bevallotta, hogy selmeci tartózkodása dacára, elvből
egy szó sem ragadt rá.
– Ez hiba, – mondta Linka. – Megeshetik ugyanis, hogy apánk
meglep, akkor ugyanis jaj nekünk. De tudja-e mit? Azt fogjuk neki
mondani, hogy ön vándorló csipkekereskedő. Az ilyenek csomóstul
fordulnak meg errefelé. Tudja mit? Majd megtanítjuk egypár német
szóra s ha a papával össze találunk akadni, majd gyorsan németre
fordítjuk a szót… Csak azt ne árulja el neki, hogy magyar diák!
– Kitünő! – lelkesedett Hertelendi. – Természetesen, elveim
föntartása mellett. Mi lesz az a pár szó? – Megpödörte a bajszát és
hozzátette. – Egy német szót tudok. Így hangzik: Liebe! Jó lesz?
Linka meg Klári összenéztek s aztán elmosolyodtak.
– Majd inkább mást, – szólt az idősebbik. – Tudja, a papa
szegény már nem hall valami nagyon jól. Ha esetleg németül

48. szólanánk önhöz, felelje csak azt: „Allerdings bin ich im Zechgelage
einigermassen dumm geworden…“ Ő erre megnyugszik, a
„Zechgelage“ meg az „einigermassen“ oly törzs német szavak, hogy
minden szepesinek öröm, ha őket hallja s nem törődik többet önnel.
A Zechgelaget az, aki Magyarországon tanult németül, sose
használja. Az Wirtshaust mond.
Hertelendi gyanútlanul bólintott.
– Allerdings… Zechgelage… Zechgelage… einigermassen…
valóban gyönyörü, – mondta – szörnyen ősnémetül hangzik.
A lányok összenevettek: ezt a diákot jól megtréfálták. Ha ez
tudná, hogy mit mond!
Az első próba, majd az első föllépés kitünően sikerült. Hertelendi
egy nap épp a rács előtt beszélt a hölgyekkel, amikor az öreg Höller
megjelent.
– Ki ez az úr? – kérdezte az apa Linkától s gyanakodva nézte a
fiatalembert.
Klári a füléhez hajolt és belekiáltott.
– A csipkeverőket keresi, papa.
– Fahrender Kaufmann? – kérdezte Höller jóakaró
leereszkedéssel.
– Allerdings bin ich, – vetette oda a diák kellő szemtelenséggel.
Szép porosz akcentussal beszélt, nem hiába, szép lányok tanították.
Az öreg bólintott.
– Wohl eingekauft?
– Im Zechgelage einigermassen, – tette hozzá Hertelendi, jobbra-
balra mozgó fejbólintással, ahogy a kereskedők szokták.

49. Höller helybenhagyólag bólintott. A csipkeverőket tényleg
legjobban a kocsmában lehet megfogni. Ha két pohárral megisznak,
fejökbe száll a mindenség s elkótyavetyélik a holmit. Ki ne becsülné
többre a bort, mint a cérnát? Az okos kereskedő kihasználva a
csipkeverők mámorát itt csinálja a legkitünőbb üzleteket.
Höller tovább sétált.
– Dumm geworden – szólt még a diák, sok méltósággal, de azt
már az öreg nem hallotta. Beszélni különben sem szeretett sokat,
kivált idegenekkel, akik előtt röstelte a süketségét. A Zechgelage szó
teljesen megnyugtatta, aki magyar szón nevelkedett, ugyan sose érti
meg, hogy lehet ily uri csengésü szóval a dorbézolást illusztrálni…
Hertelendi ez idő alatt mérnöki kötelességeit kissé lazán
teljesítette, de mentségére legyen mondva, hogy a magyar
kulturának tett szolgálatot. Különösen az egyik kis leányra: Linkára
volt befolyással; az oly szépen tanulta meg tőle a magyar nótákat és
szokásokat, hogy egy napon Hertelendi azon vette észre magát,
hogy nemcsak a dalai meg a mondásai, hanem a szíve is átköltözött
hozzá…
Ez a meglepetés egy mulatságon – a rendezőség elutazása előtt
– pattant ki és pedig így.
Hertelendi a legnagyobb nyugalommal táncolt kedves
barátnőivel. Ha németek közelébe jöttek, egyszerűen előszedte
szókincseit s nem törődött vele, hogy háta mögött ugyancsak
nevettek rajta. Amikor pedig nyugodt, kém nélküli területeken
galoppoztak, akkor nagyokat sóhajtott, a torkát köszörülte és folyton
ezt mondta:
– Csak szivesen!
Vajon tud-e ennek női szív ellentállani, ha egy csinos ifju egész
éjjel a torkát köszörüli és ezt mondja: Csak szívesen? Én azt hiszem,
nem. A Linkáé sem tudott, csakhamar fülig szerelmes volt a diákba,
aki egyre sóhajtott s egyre csak a torkát köszörülte…

50. Welcome to our website – the ideal destination for book lovers and
knowledge seekers. With a mission to inspire endlessly, we offer a
vast collection of books, ranging from classic literary works to
specialized publications, self-development books, and children's
literature. Each book is a new journey of discovery, expanding
knowledge and enriching the soul of the reade
Our website is not just a platform for buying books, but a bridge
connecting readers to the timeless values of culture and wisdom. With
an elegant, user-friendly interface and an intelligent search system,
we are committed to providing a quick and convenient shopping
experience. Additionally, our special promotions and home delivery
services ensure that you save time and fully enjoy the joy of reading.
Let us accompany you on the journey of exploring knowledge and
personal growth!
ebookfinal.com