Biological Science Canadian 2nd Edition Freeman Solutions Manual

Biological Science Canadian 2nd Edition Freeman Solutions Manual
Biological Science Canadian 2nd Edition Freeman Solutions Manual
Biological Science Canadian 2nd Edition Freeman Solutions Manual

1. Download the full version and explore a variety of test banks
or solution manuals at https://testbankdeal.com
Biological Science Canadian 2nd Edition Freeman
Solutions Manual
_____ Follow the link below to get your download now _____
https://testbankdeal.com/product/biological-science-
canadian-2nd-edition-freeman-solutions-manual/
Access testbankdeal.com now to download high-quality
test banks or solution manuals

2. Here are some recommended products for you. Click the link to
download, or explore more at testbankdeal.com
Biological Science Canadian 2nd Edition Freeman Test Bank
https://testbankdeal.com/product/biological-science-canadian-2nd-
edition-freeman-test-bank/
Biological Science 6th Edition Freeman Solutions Manual
https://testbankdeal.com/product/biological-science-6th-edition-
freeman-solutions-manual/
Biological Science Canadian 3rd Edition Freeman Test Bank
https://testbankdeal.com/product/biological-science-canadian-3rd-
edition-freeman-test-bank/
Cost Accounting Foundations And Evolutions 7th Edition
Kinney Test Bank
https://testbankdeal.com/product/cost-accounting-foundations-and-
evolutions-7th-edition-kinney-test-bank/

3. Macroeconomics Canadian 5th Edition Mankiw Test Bank
https://testbankdeal.com/product/macroeconomics-canadian-5th-edition-
mankiw-test-bank/
Principles of Economics 8th Edition Mankiw Solutions
Manual
https://testbankdeal.com/product/principles-of-economics-8th-edition-
mankiw-solutions-manual/
Manufacturing Engineering and Technology 7th Edition
Kalpakjian Solutions Manual
https://testbankdeal.com/product/manufacturing-engineering-and-
technology-7th-edition-kalpakjian-solutions-manual/
Survey of ECON 2nd Edition Sexton Solutions Manual
https://testbankdeal.com/product/survey-of-econ-2nd-edition-sexton-
solutions-manual/
Payroll Accounting 2017 27th Edition Bieg Solutions Manual
https://testbankdeal.com/product/payroll-accounting-2017-27th-edition-
bieg-solutions-manual/

4. Macroeconomics A Contemporary Introduction 9th Edition
McEachern Test Bank
https://testbankdeal.com/product/macroeconomics-a-contemporary-
introduction-9th-edition-mceachern-test-bank/

5. Freeman, Biological Science, 2Ce, Chapter 7 Instructor Guide − 1
 2014 Pearson Canada, Inc.
Chapter 7 – Inside the Cell
Learning Objectives: Students should be able to …
• Describe the structure and function of individual cell components.
• Explain what molecular “postal codes” are and how they function.
• Describe the structural and functional importance of the cytoskeleton.
• Explain the dynamic nature of the cell.
Lecture Outline
I. Bacterial and Archaeal Cell Structures and Their Functions
A. A revolutionary new view (Fig. 7.1)
1. Bacterial cells are highly organized, with an array of distinctive
structures.
B. Prokaryotic cell structures: a parts list
1. The bacterial chromosome is found in a localized area of the cell
called the nucleoid.
a. The single circular chromosome consists of a DNA molecule
associated with a few proteins.
b. In order to fit within the nucleoid, the chromosome is
supercoiled. (Fig. 7.2)
c. Some bacterial cells have additional circular, supercoiled DNA
molecules called plasmids that carry genes that help cells adapt
to unusual circumstances.
2. Bacterial ribosomes are the sites of protein synthesis.
3. Many bacterial species have internal photosynthetic membranes
that convert solar energy into chemical energy. (Fig. 7.3)
4. Bacterial organelles perform an array of tasks.
5. Canadian Research 7.1: Bacterial cells have their own
cytoskeleton. (Fig. 7.4)
6. The plasma membrane separates life from nonlife.
7. Some bacteria have flagella that are used to power movement.
8. The cell wall protects the bacteria from osmotic stress. (Figs. 7.5
and 7.6)
II. Eukaryotic Cell Structures and Their Functions
A. The benefits of organelles
1. Eukaryotic cells are compartmentalized by membrane-bound
organelles.
a. Compartmentalization separates incompatible chemical
reactions.
b. Compartmentalization increases efficiency inside the cell in two
ways:
(1) It allows for the maintenance of high concentrations of
reactants.

6. Freeman, Biological Science, 2Ce, Chapter 7 Instructor Guide − 2
 2014 Pearson Canada, Inc.
(2) It clusters enzymes and reactants together, thus shortening
the diffusion distance.
2. Prokaryotic versus eukaryotic cells (Summary Table 7.1)
a. Eukaryotic chromosomes are inside a membrane-bound
nucleus.
b. Eukaryotic cells are usually much larger than prokaryotic cells.
c. Eukaryotic cells have extensive amounts of internal membrane.
d. Eukaryotic cells feature a diverse and dynamic cytoskeleton.
B. Eukaryotic cell structures: a parts list (Fig. 7.7)
1. Nucleus (Fig. 7.8)
a. The nucleus is the largest organelle in the cell.
b. It is enclosed by a double membrane called the nuclear
envelope.
c. It has a nuclear envelope that is supported by the nuclear
lamina.
d. It contains the genetic information of the cell, DNA.
e. It contains the nucleolus, the site of rRNA synthesis and
ribosome assembly.
f. The nuclear envelope is continuous with the endoplasmic
reticulum.
2. Rough endoplasmic reticulum (Fig. 7.9)
a. The rough endoplasmic reticulum (RER) is a network of
membrane-bound sacs and tubules.
b. The RER has ribosomes bound to the cytoplasmic surface on
which secreted and transmembrane proteins are made.
c. In the lumen of the RER, newly manufactured proteins undergo
folding and other types of modification.
3. Smooth endoplasmic reticulum (Fig. 7.10)
a. The smooth endoplasmic reticulum is a portion of the ER that
does not have ribosomes attached.
b. It contains enzymes that are involved in the synthesis of lipids,
detoxification of harmful substances, andstorage of calcium
ions.
c. The ER (smooth and rough), the Golgi apparatus, and
lysosomes make up the endomembrane system, which is the
primary centre for protein and lipid synthesis.
4. Golgi apparatus (Fig. 7.11)
a. The Golgi apparatus consists of flattened membrane sacs
called cisternae.
b. It has polarity: a cis side that receives proteins from the rough
ER and a trans side oriented toward the plasma membrane that
ships proteins to their final destination.
5. Ribosomes (Fig. 7.12)
a. Ribosomes are found attached to the RER and scattered
throughout the cytosol.

7. Freeman, Biological Science, 2Ce, Chapter 7 Instructor Guide − 3
 2014 Pearson Canada, Inc.
b. They are complex molecular machines that manufacture
proteins.
c. Because they are not membrane-bound, ribosomes are not
considered organelles.
6. Peroxisomes (Fig. 7.13)
a. Peroxisomes are centres for oxidation reactions.
b. They generate hydrogen peroxide as a by-product of these
reactions.
c. They contain an enzyme, catalase, which converts hydrogen
peroxide into water and oxygen.
d. Plants have special peroxisomes called glyoxosomes that
convert the products of photosynthesis into storable sugars.
7. Lysosomes (Fig. 7.14)
a. Lysosomes function as digestive centres in animal cells.
b. Lysosomes have a proton pump in their membrane that keeps
the lumen acidic.
c. They contain digestive enzymes, called acid hydrolases, which
work best in acidic conditions to hydrolyze macromolecules.
d. Lysosomes receive material destined for hydrolysis via three
mechanisms: (Fig. 7.15)
(1) Phagocytosis: the plasma membrane of a cell engulfs a
smaller cell or food particle, forming a structure called a
phagosome that is delivered to a lysosome for digestion
(2) Autophagy: the delivery of damaged organelles to
lysosomes for recycling
(3) Receptor-mediated endocytosis: targeted cell ingestion of
extracellular molecules, some of which are destined for the
lysosome (Fig. 7.16)
8. Vacuoles (Fig. 7.17)
a. Vacuoles occupy most of the volume of plant and fungal cells.
b. They act as a storage depot for water, ions, and sometimes
proteins.
c. Plant vacuoles may contain noxious substances that protect the
plant from predators.
9. Mitochondria (Fig. 7.18)
a. Mitochondria are the sites of ATP synthesis.
b. They have two membranes.
(1) The outer membrane is smooth.
(2) The inner membrane contains folds called cristae.
(3) The mitochondrial matrix is inside the inner membrane.
c. Mitochondria contain their own small circular chromosome.
d. They make their own ribosomes and synthesize some proteins.
e. Mitochondria grow and divide independently of cell division.
10. Chloroplasts (Fig. 7.19)
a. Algal and plant cells contain organelles called plastids.

8. Freeman, Biological Science, 2Ce, Chapter 7 Instructor Guide − 4
 2014 Pearson Canada, Inc.
b. Photosynthetic cells contain plastids called chloroplasts, which
convert the energy in sunlight into the chemical energy in sugar.
c. Chloroplasts have two membranes.
(1) The outer membrane is smooth.
(2) The inner membrane is filled with a series of flattened sacs,
called thylakoids, which are stacked in grana.
(3) Thylakoids are surrounded by stroma, the fluid filling the
inner membrane.
d. Chloroplasts have their own DNA and divide independently of
nuclear division.
11. Cell walls (Fig. 7.20)
a. Algal, fungal, and plant cells have cell walls.
b. Cell walls are composed of carbohydrate rods and fibres
running through a stiff polysaccharide and protein matrix.
12. Cytoskeleton (Fig. 7.21)
a. The cytoskeleton is a system of protein fibres.
b. It provides structural support to the cell.
c. It facilitates many types of cellular movement.
III. Putting the Parts into a Whole
A. Structure and function at the whole-cell level (Summary Table 7.2)
1. Examples (Fig. 7.22)
a. Pancreatic cells are specialized for secreting digestive
enzymes. They are packed with RER and Golgi apparatus, the
organelles that manufacture secreted proteins. (Fig. 7.22a)
b. Animal testis cells are specialized for making testosterone, a
steroid hormone. They have an extensive smooth ER network.
(Fig. 7.22b)
c. Plant leaf cells are specialized for absorbing light and
manufacturing sugars. They contain a large number of
chloroplasts. (Fig. 7.22c)
d. Potato tuber cells are specialized for storing sugars. They
contain a large storage vacuole. (Fig. 7.22d)
B. The dynamic cell
1. Light and electron microscopes allow us to see the shapes and
locations of organelles inside a cell.
2. Differential centrifugation allows us to isolate and study the
functions of individual organelles (see BioSkills 11 in Appendix B).
3. Modern imaging techniques allow us to track how the organelles
in a cell act together (see BioSkills 10).
IV. Cell Systems I: Nuclear Transport
A. Structure and function of the nuclear envelope
1. The nucleus is enclosed by a double membrane called the nuclear
envelope. (Fig.7.23a)
a. The outer nuclear membrane is continuous with the rough ER.
b. The space between the inner and outer membranes is
continuous with the lumen of the rough ER.

9. Freeman, Biological Science, 2Ce, Chapter 7 Instructor Guide − 5
 2014 Pearson Canada, Inc.
2. Nuclear pores penetrate the nuclear envelope and connect the
cytoplasm to the nucleoplasm. (Fig. 7.23b)
a. Nuclear pores consist of 50 different proteins called the nuclear
pore complex.
b. Molecules travel into and out of the nucleus through the nuclear
pores.
(1) rRNA and ribosomal subunits are made in the nucleolus but
are functional in the cytoplasm.
(2) mRNA and tRNA are made in the nucleus but function in
the cytoplasm.
(3) Nucleotide triphosphates, building blocks for DNA and
RNA, and enzymes involved in DNA replication,
transcription, and ribosome assembly are made in the
cytoplasm but function in the nucleus.
B. How are molecules imported into the nucleus?
1. Researchers studying viral proteins noticed that changing a single
amino acid could disable the protein’s ability to enter the nucleus.
2. This observation led to the hypothesis that proteins destined to be
imported into the nucleus contain a nuclear localization signal
(NLS).
3. Experiments using a protein called nucleoplasmin (involved in
chromosome assembly) revealed the nature of the nuclear
localization signal. (Fig. 7.24)
a. What portion of the molecule targets it to the nucleus?
(1) Experimental design: Researchers used enzymes called
proteases to separate the tail region of nucleoplasm from
the head region. They labelled each region with a
radioactive atom and injected them into different living cells.
(2) Results: The researchers found that only the tail regions
were transported into the nucleus.
(3) Conclusion: The tail region contains the nuclear transport
“postal code” tag.
b. Further experiments demonstrated that a 17-amino-acid
stretch of the nucleoplasm in the tail region made up the
nuclear localization signal. Follow-up studies showed that other
proteins have nuclear localization signals that interact with
proteins called importins and exportins, which act as delivery
trucks.
V. Cell Systems II: The Endomembrane System Manufactures and
Ships Proteins
A. Studying the pathway through the endomembrane system (Fig. 7.25)
1. George Palade and his colleagues studied pancreatic cells that
secreted a large volume of proteins in order to understand the role
of the endomembrane system in the production and processing of
secreted proteins.

10. Freeman, Biological Science, 2Ce, Chapter 7 Instructor Guide − 6
 2014 Pearson Canada, Inc.
2. Secretory pathway hypothesis: The rough ER and Golgi apparatus
form an endomembrane system that directs the production and
secretion of specific proteins.
3. Experimental design: Palade used the pulse-chase technique to
label newly synthesized proteins and visualize them over time.
a. Palade exposed cells to a brief “pulse” of a radioactively
labelled amino acid(leucine).
b. Then he gave the cells a large amount of unlabelled amino
acid (the “chase”).
c. After varying amounts of time, he killed the cells and examined
them under the electron microscope (see BioSkills 9 and 10).
4. Results: The proteins pass from the rough ER to the Golgi
apparatus to secretory granules and are ultimately secreted
outside the cell. (Fig. 7.26)
B. Entering the endomembrane system: the signal hypothesis
1. Günter Blobel and his colleagues hypothesized that proteins
destined to be secreted have a signal in the first few amino acids
that functions as an address tag directing them to the ER.
2. Researchers found that when secreted proteins are synthesized in
a test tube without the ER, they are about 20 amino acids longer
than the same protein that is secreted by cells.
a. When the researchers added ER to their test tubes, the
synthesized proteins were the same length as the endogenous
proteins.
b. The sequence of 20 amino acids is located on the N-terminus
(the beginning) of the protein. It has been named the ER signal
sequence.
3. Recent studies have documented the mechanism by which
proteins with signal sequences are received by and enter into the
rough ER. (Fig. 7.27)
a. A ribosome synthesizes the ER signal sequence, which then
binds to a signal recognition particle (SRP) in the cytoplasm.
b. The ribosome, new polypeptide, and SRP all bind to an SRP
protein receptor on the surface of the rough ER.
c. After binding to the rough ER, the SRP is released, the signal
sequence is removed, and there are two possibilities for the
polypeptide:
(1) The polypeptide may be transferred to the lumen of the ER
so that it can be processed and ultimately packaged into an
organelle or secreted from the cell.
(2) It may be integrated into the rough ER membrane so that it
can be processed and shipped to the plasma membrane.
d. What happens to proteins when they are in the rough ER?
(1) Proteins are folded into their 3D structures with the help of
chaperone proteins.

11. Freeman, Biological Science, 2Ce, Chapter 7 Instructor Guide − 7
 2014 Pearson Canada, Inc.
(2) Other enzymes modify proteins to glycoproteins by adding
carbohydrate groups (glycosylation). (Fig. 7.28)
C. Moving from the ER to the Golgi
1. Palade and colleagues hypothesized that vesicles bud off of the
ER, move through the cytoplasm to the nearby Golgi apparatus,
fuse with the cis face of the Golgi apparatus, and dump their
contents inside.
2. Studies using electron microscopy combined with differential
centrifugation confirmed this hypothesis and demonstrated that
distinct types of vesicles shuttle materials to the Golgi apparatus.
D. What happens inside the Golgi apparatus?
1. Recent studies have shown that the cisternae in the Golgi are
constantly regenerated by the fusion of vesicles with the cis face
and disposed of as vesicles bud off the trans face.
2. The function of the Golgi is well understood.
a. Cisternae have a different set of enzymes at each stage of
maturation, which catalyze different parts of the glycosylation
reactions.
b. Existing sugargroups on proteins are modified,
phosphorylated, or even removed, while new sugar groups
may be added.
E. How do proteins reach their destinations?
1. Once proteins are manufactured and processed through the ER
and Golgi, they must be sent to the appropriate location or
organelle within the cell.
2. Studies involving lysosomal enzymes reveal that these proteins
are tagged with specific carbohydrate groups (mannose-6-
phosphate) acting as molecular postal codes that target the
proteins to the vesicles destined for the lysosome. (Fig. 7.29)
3. Proteins that are to be secreted are packaged into vesicles
destined for the plasma membrane, where they will fuse and dump
their contents via a process called exocytosis.
4. Proteins that are synthesized in the cytoplasm also have postal
codes directing them to mitochondria, chloroplasts, or other
destinations.
a. The arrays of proteins produced in a cell are sorted via
distinctive postal codes.
b. These molecular address labels allow proteins to be shipped to
the compartment where they function.
VI. Cell Systems III: The Dynamic Cytoskeleton (Summary Table 7.3)
A. Actin filaments
1. Actin filaments or microfilaments are long, fibrous polymers of
globular protein called actin.
a. Actin resembles two long strands twisted together.
b. Actin has polaritya plus end and a minus end; microfilaments
grow at the plus end.

12. Freeman, Biological Science, 2Ce, Chapter 7 Instructor Guide − 8
 2014 Pearson Canada, Inc.
2. Actin filaments form a matrix that helps define the cell’s shape.
3. Actin filaments are also involved in several types of cell movement
that are facilitated by the action of myosin binding to actin
filaments, causing them to slide across one another. (Fig. 7.30)
a. Cell crawling: Extension of actin filaments in one part of the cell
forms pseudopodia that move the cell in a given direction.
b. Cytokinesis: During animal cell division, actin filaments form a
ring beneath the plasma membrane of a dividing cell;
contraction of this ring pinches the cell in two.
c. Cytoplasmic streaming: The directed flow of cytosol and
organelles around plant cells occurs along actin filaments,
powered by myosin.
B. Intermediate filaments (Summary Table 7.3)
1. Intermediate filaments are arranged as fibres wound into thicker
cables.
2. Intermediate filaments called nuclear lamins form a dense network
on the inside of the nuclear envelope that maintains the shape of
the nucleus.
3. Intermediate filaments also form a flexible skeleton between the
nucleus and the rest of the cell that helps the nucleus stay in
place.
C. Microtubules
1. Microtubules are composed of tubulin dimers that polymerize to
form a hollow tube that has polarity (a plus end and a minus end).
2. Microtubules move and separate chromosomes during mitosis.
a. Microtubules originate from a structure called the microtubule-
organizing centre (MTOC) and grow outward to radiate
throughout the cell.
b. In animals, the MTOC is called a centrosome. (Fig. 7.31)
Animal centrosomes contain two bundles of microtubules
called centrioles.
c. Canadian Research 7.2: Pathogenic bacteria alter the
cytoskeleton of human cells. (Fig. 7.32)
3. Microtubules act as “railroad tracks.” (Fig. 7.34)
a. Ronald Vale and colleagues studied how vesicles move
throughout the cell by using the extruded cytoplasm of a squid
giant axon.
(1) They found that vesicle transport occurred along a
filamentous track in the cytoplasm and that vesicle
transport requires the presence of ATP.
(2) They found that vesicle transport was abnormal when
microtubule-disrupting drugs were added to the
preparation.
(3) The researchers concluded that vesicle transport was
occurring along microtubules and required the energy from
the hydrolysis of ATP.

13. Freeman, Biological Science, 2Ce, Chapter 7 Instructor Guide − 9
 2014 Pearson Canada, Inc.
4. A motor protein generates motile forces.
a. Vale went on to identify the means by which a vesicle moves
along a microtubule.
(1) Kinesin is a motor protein that contains three major regions:
a head region with two globular pieces, a tail associated
with small polypeptides, and a stalk that connects the head
to the tail. (Fig. 7.35a)
(2) The globular pieces on the head contain microtubule
binding sites as well as ATP binding sites; the tail region
can bind the transport vesicle.
(3) Kinesin walks along the microtubule when the head region
binds to ATP. (Fig. 7.35b)
D. Flagella and cilia: moving the entire cell
1. How are cilia and flagella constructed? (Fig. 7.37)
a. Cilia and flagella have nine pairs of microtubules that surround
two individual microtubules. This “9 + 2” structure is called an
axoneme. (Fig. 7.37a)
b. The axoneme attaches to the cell at the basal body, a structure
identical to a centriole.
c. Electron microscopic studies revealed that the nine
microtubule pairs are connected by motor proteins called
dynein, and the centre microtubules are connected to the nine
doublets by protein spokes. (Fig. 7.37b)
2. What provides the force required for movement?
a. Dynein hydrolyzes ATP and changes shape, thus “walking”
along in a manner similar to that of kinesin.
b. This walking causes the microtubules within the cilia or flagella
to slide past one another.
c. However, this sliding is limited because the whole structure is
anchored to the centre microtubules by the protein spokes.
d. This constrained movement results in the bending of the cilia
or flagella, thus creating movement. (Fig. 7.38)
Chapter Vocabulary
plasma membrane
morphology
phylogeny
chromosome
prokaryote
eukaryote
gene
nucleoid
plasmid
ribosome
cytoplasm
organelle
cytoskeleton
flagellum
cell wall
glycolipid
nucleus
nuclear envelope
nuclear lamina
nucleolus
rough endoplasmic
reticulum (RER)
lumen
smooth endoplasmic
reticulum (SER)
Golgi apparatus
cisterna
cytosol
perixosome
glyoxysome

14. Freeman, Biological Science, 2Ce, Chapter 7 Instructor Guide − 10
 2014 Pearson Canada, Inc.
lysosome
autophagy
phagocytosis
receptor-mediated
endocytosis
early endosome
late endosome
endocytosis
pinocytosis
endomembrane
system
vacuole
mitochondrion
crista
mitochondrial matrix
plastid
chloroplast
thylakoid
granum
stroma
differential
centrifugation
nuclear pore
nuclear pore
complex
nuclear localization
signal (NLS)
secretory pathway
hypothesis
pulse-chase
experiment
culture
ER signal sequence
signal recognition
particle (SRP)
glycosylation
glycoprotein
exocytosis
microfilament
actin filament
motor protein
cytokinesis
cytoplasmic
streaming
cell crawling
intermediate filament
nuclear lamin
microtubule
dimer
microtubule
organizing centre
(MTOC)
centrosome
centriole
pathogenic
kinesin
cilium
axoneme
basal body
dynein
Lecture Activities
Case Study: Asbestosis
Estimated duration of activity: 15+ minutes
Case studies are an excellent way to increase student interest in biology.
This exercise may be done completely in class (if the class or a discussion
section can meet in a computer lab), or it may be started in class and
finished as an out-of-class assignment. It may also be assigned as
homework and discussed during the next class session.
This case study guides students to investigate the important roles that
lysosomes play in human cells and to understand the consequences of
lysosomal dysfunction.
Procedure:
1. After dividing the students into groups, hand out the first part of the case
study; ask them to brainstorm and make a list of questions about the
case.
2. Have each group come up with one or two questions that will be
assigned to each group member for part 1 (see the following part
descriptions).
3. After the lists are complete (this should take about 10 minutes), give the
groups part 2; have students add to their lists and revise their questions
from part 1.

15. Freeman, Biological Science, 2Ce, Chapter 7 Instructor Guide − 11
 2014 Pearson Canada, Inc.
4. Repeat for parts 3 and 4. By the end of the class period, each group
should have formulated a list of questions that can be divided among the
group members.
5. Group members must then find the answers to their questions. As
information sources, encourage them to use the Internet (reputable,
referenced sources only), their textbook, other textbooks, scholarly
journals, and so on. You may want to have them bring their information to
the next class, allowing groups to meet again to finish the assignment.
6. Alternatively, students may report to each other by e-mail (or on a class
website) and then write individual responses to the assignment.
7. As a third alternative, you may choose to do this exercise quickly as a
class. In this case, you may provide all the answers to the brainstorming
group questions. This approach allows the students to reach a
conclusion by the end of class but does lose the self-directed research
aspect of the exercise.
Part descriptions:
•Part 1: Chuck hasn’t been feeling well lately. He is often out of breath, his
chest feels tight, and he isn’t eating much. But, worst of all, he is
constantly coughing up mucus.
•Part 2: Chuck has worked for American/Atlantic Construction Company
for 25 years. They are renovation specialists who restore old office
buildings. Chuck is on the team that removes the old asbestos-containing
insulation in the buildings, replacing it with asbestos-free insulation.
Chuck likes his job, but he hates the protective suits he must wear while
removing the old insulation. He much preferred the early years with the
company, when they didn’t have to wear all that stuff! The company says
the suits are protection against asbestos. Chuck doesn’t understand the
big fuss about asbestos. He can’t see it, so how could it possibly hurt
him?
•Part 3: Chuck goes to the doctor and describes his symptoms. The
doctor listens to his chest and says he can hear a crackling sound when
Chuck breathes. He also has Chuck breathe into an instrument and then
comments that Chuck has very low tidal volume. Last, the doctor orders
chest X-rays and, after reviewing them, tells Chuck that he has found
bilateral calcified plaques in the lower quadrant of the lungs as well as
several irregular opacities in the same regions.
•Part 4: You are a health-care representative for the union that Chuck
belongs to. Chuck is overwhelmed by medical bills and is contacting you
to see whether he has a valid case to claim this condition on the
company’s worker’s compensation program. Chuck has not yet gotten a
diagnosis from his doctor, but he hopes that you can help him figure out
what is going on and what caused this problem. He hopes that you can
explain to him what is happening. Compose an e-mail to Chuck covering
these questions: What is wrong with Chuck? Which specific organ is
affected by this ailment? What is happening in the affected cells? What
caused this ailment? What are the treatment and prognosis for this

16. Freeman, Biological Science, 2Ce, Chapter 7 Instructor Guide − 12
 2014 Pearson Canada, Inc.
ailment? Do you think this is a valid claim for worker’s compensation? Do
you think the company was at fault, or was Chuck?
Internet resources:
www.mayoclinic.com/health/asbestosis/DS00482
www.nlm.nih.gov/medlineplus/ency/article/000118.htm
Think, Pair, and Share
Estimated duration of activity: 20–25 minutes
Toward the end of Chapter 7, pose the following question to the students to
Think about in preparation for the next class. In the next class, have them
form groups, or Pair with each other, and discuss their thoughts on the
question. Then, ask each group to Share their thoughts with the entire class.
The question is: Eukaryotic cells are generally about 1000 times the size of
prokaryotic cells. What are the structures and mechanisms that evolved in
eukaryotic cells that enabled them to become so much larger than
prokaryotic cells? Tell the students there are at least two major differences
between the two types of cells that account for their size difference.
Here are the answers that should come out by the end of the
discussion:
1. Prokaryotes have only one membrane surrounding each cell. This limits
the size of the cell because the cell’s internal volume cannot be so large
that the force of diffusion is unable to move a molecule from the outside
of the cell to the centre of the cell. If the distance from the cell surface to
the centre of the cell becomes too large, molecules will not be able to
diffuse into the centre of the cell because diffusion is a local force that
cannot move molecules great distances.
2. Eukaryotic cells, in contrast, have evolved many internal membrane-
bound organelles. All of those membranes count as part of the total
surface area of the cell. Therefore, the distance from one membrane to
another is never so great as to prevent the force of diffusion from moving
a molecule.
3. The first two answers are part of the one major difference the students
need to identify. The other difference is how molecules are moved
around in the eukaryotic cell—packaged in vesicles traveling on the
fibres of the cytoskeleton. This is directed motion, powered by the
hydrolysis of ATP. Thus, the expenditure of energy allows the cell to
overcome the limitations of the force of diffusion.
Exercise objectives:
• Review the relevant portions of Chapter 7 that cover the internal structure
of prokaryotic and eukaryotic cells.
• Compare and contrast those structures.
• Come up with ideas that address the question.
• Participate in class discussions that further the entire class’s
understanding of the topic.

17. Freeman, Biological Science, 2Ce, Chapter 7 Instructor Guide − 13
 2014 Pearson Canada, Inc.
Procedure:
1. Ask students to review Chapter 7 and compare eukaryotic cell
structures with prokaryotic cell structures.
2. Ask students to think about the question and then write down their
responses, issues, and additional questions that are relevant.
3. Ask students to bring their written ideas to class and then form groups
to discuss their ideas. At the end of the class period, collect each
student’s written ideas. The written ideas should be evaluated in a
formative way, as should anything collected from this exercise. The
evaluation should be just a check mark to indicate that the exercise
was done. Provide students with helpful comments to consider for the
next time this type of exercise is attempted.
4. The groups must discuss each person’s idea(s), refine the ideas, and
then write down the answers the group is most comfortable with.
Collect these ideas for a formative assessment. The discussion
should be limited to 10–15 minutes.
5. The groups should then informally share their ideas with the rest of
the class. After each group has spoken, say something like, “What
does everybody think about the other groups’ ideas? Are any of the
ideas really good? Are there any ideas we can develop further?”
Survey on Think, Pair, and Share Activity
Name (optional) _____________________
Course/section # _____________________
Date of the discussion: _____________________
1. How much time did you spend on your own thinking about the
question for discussion?
2. How much time did you spend discussing the question with your
group?
3. How well did the group discussion go for you? Did you feel you made
your opinion known? Did you feel your opinion was carefully
considered by the group?
4. How well did you think the class discussion went?
5. Overall, how much did you get out of this exercise?
6. Any other comments?
In-Class Demonstration: Pulse-Chase Experiment
Estimated duration of activity: 5 minutes as you are lecturing, then 3–5
minutes to explain the demonstration
This activity is rather elementary but will give the students a fun way to
visualize how a pulse-chase experiment works. Because so many students
are visual learners, role-playing demonstrations are often a fun and visual
way to help them understand dynamic biological processes. Even the
brightest students will at least appreciate the break from lecture.

18. Freeman, Biological Science, 2Ce, Chapter 7 Instructor Guide − 14
 2014 Pearson Canada, Inc.
After or during an explanation of the pulse-chase experiment and its
usefulness in visualizing molecule movement in a cell, perform the following
demonstration.
Purpose: Tell students they are going to create a pathway that you will be
able to define without knowing it ahead of time (even the students won’t
know the pathway because it is created as the demonstration progresses)
and without watching the pathway directly.
Instructions to students: Tell students that when they are handed a piece of
paper (different-coloured sticky notes work well), they must discreetly hand it
to a nearby student of their choosing. The main rule is that each student
must always hand every note they are given to the same nearby student.
They must pass their note along only when they receive a new note. Instruct
them to end the “pathway” after a reasonable number of students have
become involved; the self-designated “end” person may accumulate the
sticky notes. Instruct students to temporarily stop passing when you say
“Data collection.” At that time, only the people holding pink notes should hold
them up. You can then say “Resume” to indicate that they can start passing
notes again.
Logistics: Start the demonstration by handing a student in the front row a
yellow note (it works better when a student or a teaching assistant does this,
so the instructor can turn his/her back or simply lecture without paying
attention to where the notes are going). Ask the students to wait several
seconds before passing the note along. After they have given their note
away, keep handing that first student yellow notes and have him/her pass
them along. After the 10th note or so, begin handing the first student pink
notes. After handing out five or six pink notes, switch back to yellow. (The
pink is your “pulse” and the yellow is your “chase.”) When you “collect data,”
record the position of the students holding pink papers. After several cycles
of data collection, you should be able to map the pathway that the students
have created.
Analogies: The classroom represents the interior of the cell, and the
students represent an organelle system (the endomembrane system or the
cytoskeleton, for example). The sticky notes represent molecules: The pink
notes are labelled molecules that form the pulse, and the yellow notes are
the chase of unlabelled molecules. The data-collection periods represent the
method researchers use to “stop” different samples in order to visualize
where the label is at different times after the pulse has been initiated.
Discussion Idea
After discussing protein synthesis and modification through the
endomembrane system, ask your students the following questions: How are
proteins sorted into vesicles? How are those vesicles targeted to the
appropriate destination? Then ask students to develop one or more
hypotheses, and ask them what experiments they might perform to test their
hypotheses. Describe the experimental design performed by Lippincott-
Schwartz and her colleagues. Describe each experiment and review each

19. Freeman, Biological Science, 2Ce, Chapter 7 Instructor Guide − 15
 2014 Pearson Canada, Inc.
data figure, pointing out the pertinent points. As you look at each figure, ask
a student to summarize each experiment and record the data on the board.
When all of the data have been recorded, ask the students to summarize the
major findings of the paper. Then use their conclusions to segue into
discussing Figure 7.29, the current model for how proteins are sorted into
distinct vesicles and targeted to the appropriate destination.
Note: This activity will work best in a classroom that is outfitted with
computer projection and an Internet connection, or in a computer lab.Presley
et al. 1997. ER-to-Golgi transport visualized in living cells. Nature. 389: 81-85.

20. Other documents randomly have
different content

21. Rokomozer a szívére tette a kezét s egész érzékenységgel
mondá:
– Hát ilyen hazugnak hisz engemet a tekintetes úr? Ez nekem fáj.
Jól van. Nem beszélek többet. Hanem hát adjon engedelmet arra,
hogy felkeljek a helyemről, aztán előkereshessem azt a – minek is
hívják csak? – soha sem tanulom meg a nevét, – diadémot.
– Jó. Menjünk oda.
– De, kérem, ne mutogassa a pisztolyt odakinn a fehérnép előtt,
mert elsikoltja magát mind. Egy szót se szólok hozzájok másképen,
mint németül, még csak a szememmel sem intek nekik.
Ferencz zsebébe dugta a revolvert, karjára akasztá a táskát s
maga előtt ereszté a gazdát.
A konyhában borzas leányhad sürgött-forgott a tűzhely körül,
melyen lobogott a megrakott tűz.
– Hát ti ökröt akartok sütni, vagy mi? hogy ilyen nagy bolond
tüzet raktatok! Még kicsap a kürtőn a lángja. Takarodtok be a
hátulsó szobába valamennyien!
Mikor egyedül maradtak a konyhában, Rokomozer bereteszelt
minden ajtót: nagy ovatosan levette a kemencze szájáról az
agyagtévőt s neki állt a baltával felfeszíteni az égett agyagot a
kemencze fenekén.
Ott volt a négyszögű kő s alóla előkerült a horpadt rézfazék, a
mibe a diadém volt eldugva.
– Ez-e az? szólt, odanyujtva Illavaynak. Azt se tudom, minek
hívják? Hát ez mind gyémánt? Én azt gondoltam, üveggyöngy, olyan
mint az én csilláromon lógg.
Egy sem hiányzott belőle.
Az egyik tolvaj tehát igazat mondott, különös volna, ha a másik
szava is megállna.

22. Rokomozert visszakisérte a szobába Illavay.
– No hát, tekintetes úr, mondja csak, úgy-e, hogy jó ember a
Rokomozer?
– Különös kivánság!
– De csak meg van már most velem elégedve?
Felelet helyett Illavay megint leült a szalmaszékre az asztal mellé.
Úgy látszott, hogy a fenyegetését be akarja váltani, hogy megvárja
míg az osztrák csendőrök megérkeznek.
Rokomozernek pedig nagy szüksége lehetett azt az időt a maga
számára megnyerni. Sok más elintézni való volt még Z..án.
– Hát azzal sincs megelégedve a tekintetes úr, a mit elmondtam a
zsiványokról, hogy a jövő éjjel belopóznak a gargói várba, megölnek
mindenkit, csak a grófkisasszonyt viszik el élve magukkal.
– Az hóbortos mese. Nem hiszem, szólt Illavay, s az asztalra
könyökölt.
– Nem hiszi el? No hát majd mindjárt elhiszi.
Erre Rokomozer elővett egy nagy, borjúbőrbe kötött kapcsos
könyvet, s azt felnyitotta. A jobbról balra olvasandó keleti betűs
sorok alkalmasint valami vallásos tanokat hirdethettek; hanem
azonkívül még más haszna is volt e könyvnek. Néhol két lap a
szélein egymáshoz volt ragasztva, s a mint Rokomozer éles késsel
szétválasztá a lapokat, a kettő közé dugott iratok jöttek elő azok
közül, a miket Rokomozer egyenkint Illavay elé rakott.
Különféle keletű levelek voltak, mind ugyanazon kézirással.
Illavaynak nagy tapasztalata volt az irások felismerésében.
Megtudta mondani, hogy franczia irta-e vagy angol, vagy olasz, de
még azt is, hogy kálvinista irta-e vagy pápista a levelet? Ezekben
Cousin úr irására ismert.

23. Azok mind Rokomozernek szóltak.
Használva volt bennük a tolvajnyelv, a maga mákvirágos
kifejezéseivel, csakhogy azokat a terminusokat mind nagyon jól
értette Illavay.
Az első levelek a nagy üzletről szóltak, a mihez társak
kerestetnek. «Belzázár» (ez a gróf), az Augusztus főpublikánusává
lett. Tizenkét cherubim (csendőr) van a Semiramis kertjében (a
várban). Éjjel-nappal strázsálnak az előszobájában. Legalább kétszer
annyinak kell lenni az «elihud»-oknak (martalóczok). A sas szedje
össze a vércséket mindenünnen. (A sas volt a Zsiborák tolvaj neve.)
Készen legyen minden a lakodalomra, mikor a Mammuth
megérkezik. (Mammuth annyit jelent, hogy «egy millió».)
A következő levélben aztán már az alkudozások kezdődnek a
zsákmány felosztása fölött. A mammuth a napokban megérkezik.
Hanem ez egy légió «gadarenus»-ból áll (ezeres bankjegyek).
Azoknak a szagát megérzik. Mihelyt a lakodalom meglesz. Eliézernek
(ez volt Rokomozer) el kell menni Ninivébe s a gadarénusokat
átváltani kakasokra és unicornisokra (louisdorok és guinéek) tíz
százalék az ő osztaléka, húsz az Orolé, húsz az «enyim» és a
Szulamith egészen. «Azon nem osztozunk az Orollal.»
Illavaynak kezdett a fejébe menni a vér. Kitalálta, hogy az a
Szulamith: Pálma.
A következő levél egészen ez utóbbi tárgygyal foglalkozott. Úgy
látszott, hogy az Orol is magának követelte ezt a ráadást. A levéliró
azt az ajánlatot tette, hogy a dolgok végén válaszszon a Szulamith
maga kettőjük közül, hogy melyiké akar lenni?
Illavaynak a szemei vérben forogtak. Még egy levél volt hátra.
Abban már az egész megrohanási terv részletezve volt.
A Mammuth már megérkezett. Nem kell késedelmezni, mert
másnap már itt lesznek a filiszteusok (a hitelezők) s megmellesztik
erősen. Az elihudok rejtőzzenek el nappal a közeli erdőkben. A

24. várhegygyel átelleni hegyoldalban van egy kis kőépület, a teteje is
kő: az ajtaja vas, kettős keresztrúddal elzárva. Ez a forrás cisternája,
a honnan egy alacsony boltozatú alagút vezet fel a várba: ezen
megy fel a vízvezetéki cső, mely a vár alatti tágas sziklapinczébe
torkollik. Magasabbra nem megy fel önnyomása által a víz, innen
lóhajtotta gép emeli tovább a vízművek medenczéjeig. A czimborák
ez éjjel a cisterna ajtaját nyitva fogják találni. Azon keresztül az
alagúton át felhatolhatnak a várpinczéig. A jó barátnál vannak a
pinczék kulcsai. Este a jó barát, mikor kiadja a cherubimok számára
való bort, egy kis holdvilágot (mákony) fog beleönteni. Az alvókból
aztán könnyű lesz angyalokat csinálni. A Malchusok (inasok) be
lesznek zárva a szobáikba. A Belzázár parityái nem dobják el a követ.
A Szulamith hálószobája a park fölötti lakosztályban van, távol a
cselédségtől; ő nem fog semmi neszt észrevenni. A szobához való
álkulcsok már készen vannak…»
Tovább nem birta Illavay olvasni. Őrületes dühében felugrott a
helyéből, torkon ragadta Rokomozert s nem törődve vele, hogy ha
behemóti ordításával fellármázza is az egész falut, rárivalt haragja
emberevő kedvében:
– Hát te irtóztató gazember! Te ezt mind tudtad, és engedted
volna megtörténni, ha én véletlenül meg nem érkezem?
S minden szónál úgy megrázta, hogy annak keze, lába, feje, a
hány annyifelé kalimpált.
– Engedted volna te istentagadó azt, a kiről tudtad, hogy több
nekem, mint ez az egész világ, ilyen irtóztató sorsra jutni?
S azzal odadobta őt a karszékbe vissza, hogy szék és ember
nagyot nyekkent.
Hanem az ember azért nagyra volt a diadalával; mintha ő rázta
volna ki amabból a lelket, mosolyogva döczögé:
– No hát, úgy-e, igazságom van?
– Veszekedj meg az igazságoddal együtt, akasztófára való!
Ú

25. – Úgy-e, hogy jó lesz, ha siet a tekintetes úr megakadályozni ezt
az irtóztató dolgot?
– Kedvem volna elébb a fejedet szétzúzni ezzel az ólombunkóval.
– No az szép volna! Hát miért?
Ferencznek most még egyszer kedve támadt torkon ragadni a
házigazdát s a képébe ordítani:
– Hát nem tudtad, te gazember, hogy az a nő az én jegyesem?
Nem tudtad, hogy ő az enyém? Nem tudtad ezt följelenteni?
És annyira megszorongatta neki a nyakát, hogy már annak a
szemei kezdtek kidüledezni; míg végre eszébe jutott, hogy ha az
ember valamire feleletet akar kapni, annak a legmulhatatlanabb
föltétele, hogy a kikérdezettnek a torkát ereszsze szabadon.
Rokomozer pedig ezzel a második dührohammal még jobban
meg volt elégedve.
– Isten a világ fölött! Milyen hűséges ember a tekintetes úr.
– Nem arról van szó, hogy én milyen ember vagyok? hanem,
hogy miért nem jelentetted fel ezt magad?
– Tekintetes úr, mondok valamit. Olyan igazán éljek. Én nagyon
szeretem a tekintetes urat.
– Szeresd az ördögöket!
– No. Én csak nagyon szeretem a tekintetes urat. Ha egy
oroszlán akarná megenni a tekintetes urat, odaállnék elejbe, azt
mondanám, egyél meg előbb engem. Micsoda úr! Csak egy ilyen igaz
ember volt a világon, több nem volt! Micsoda vitézség volt, mikor a
lövöldözés közepébe berohant azért a gézengúz Opatovszky
ségetzért, hogy megszabadítsa; no, én nekem semmi panaszom
ellene: nekem megfizetett az úrfi mindent, még a kamatokat is; a
tekintetes úrtól pedig nem kaptam még eddig egyebet, mint az öt
ujjának a kék helyeit a torkomon, hanem azért mégis azt mondom,

26. hogy a tekintetes úr egy hatalmas derék ember, ellenben az
Opatovszky úrfi, annak ismertem az apját; derék, becsületes ember
volt, hanem ő még nagyobb hunczfut, gazember, mint az apja.
– Hallgass! Szószátyár! Mi közöd hozzá?
– Hiszen hallgatok. Hanem csak azt mondom, hogy én, Isten a
világ fölött, annyi ideig éljek, a meddig igazat mondok, hogy nem
vétettem a tekintetes úr ellen. Majd megérti ezt a tekintetes úr, csak
most siessen Gargóvárra. Mert hát bolond a világ: rosszak az
emberek. Nem mondhatok többet. S ha aztán visszajön ide a
tekintetes úr s akkor is azt fogja még mondani, hogy «Rokomozer,
én te rád haragszom!» hát leveszem a sipkámat a fejemről s azt
mondom, hogy ide üssön a tekintetes úr azzal az ólom bunkóval.
Illavay már nem tudott a dühtől mit mondani, csak az öklével
ütögetett a kezében tartogatott levelekre. Azok nagyon is
élőbizonyságok voltak.
Aztán összeszedte nyugalmát, eltette a leveleket a zsebébe, az
ékszereket berakta a táskájába s több szót nem váltott az
orgazdával. Sietett ki a házból.
Rokomozer kikisérte s még a pitvarajtóban is odadörmögte a
fülébe:
– Csak azt mondom tekintetes úr, hogy «bolond a világ, rosszak
az emberek!» Majd megérti ezt a tekintetes úr!
Illavay nem ügyelt a fecsegésre, hanem sietett a szekeréhez
vissza; befogatott újra s visszatért azon az úton, a min jött.
Az elhagyott faluban pedig egyszerre nagy füttyöngetés támadt,
minden háznál nagy lótás-futás volt: vermekbe, kutakba másztak le
kötélen, lábtókon, a felmálházott szekerekről leszedték a rongytelt
zsákokat s czepelték a házakba; készültek a bécsi csendőrök
látogatására.

27. Rokomozer, úgy látszik, hogy a rabló czimborákat jól belemártotta
a vízbe, azért, hogy az orgazda pajtásokat kihúzza a szárazra.
Inkább azoknak a torkát szorongassa Illavay, mint az övékét.
Hja biz ez így van. Rosszak az emberek. Még a rossz emberek is
rosszak. Azok között sincs hűség. Mert hát ilyen a világ! – Bolond
világ.
A PIROSRUHÁS HÖLGY.
Illavay vágtatott lóhalálban Gargóvár felé.
Most már mindenütt szóba állt azokkal az emberekkel, a kik a
szállások körül settenkedtek, keresve a módot, hogy egy elvetett
szót kaphassanak el tőle. Minden faluvégen azt hagyta meg az
atyafiaknak, hogy holnap estig a gargóvári piaczra gyüljenek fel,
mintha vásárra jönnének, a szekérben elrejtett fegyverekkel; valami
munka lesz. Azok úgy hallgattak rá, mint az orákulumra.
Bolond világ volt az akkor.
Az volt a nóta, hogy
«Dárum, madárum!
Agyonverünk a nyáron!»
Hogy kit? azt nem tudta senki. Valakit, a sok közül, a ki bánt.
Fejsze, kasza mindig készen volt rá. Csak egy olyan ember kellett
hozzá, a ki rámutasson az ujjával: «azt ni!» Illavay épen ilyen ember
volt.
Illavay másnap délután érkezett meg Gargóra. Útközben a
kocsisaitól sokat tanult. Históriát. Az ujabb kor történetét. Úgy
találta, hogy az alatt, a míg az ellenlábasoknál járt, a világ két
századot haladt – hátrafelé. Most aztán úgy érezte magát, mintha
még mindig talppal állna ellenében az ittlakó népnek. Egészen

28. lehangolta a kedélyét, a mit megtudott. A régi jó barátok, ismerősök,
nagyemberek mind eltüntek; elmultak. Újak, ismeretlenek jöttek
helyükbe. No, ezt még nem olyan nehéz megszokni, mint azt, hogy
ha az ismerősből lett ismeretlen. Legnehezebben esett a szivének,
mikor az megtudta, hogy Temetvényi Ferdinánd most az új korszak
egyik vezérnagysága ezen a vidéken, ő a kerületi biztos. Minő
találkozás lesz ez!
Az emlékzetes patakmalomnál összegyülve találta az egykori
hiveket, a kik az Orol Krivánszki csatájában vele voltak Azok is
tudták, hogy az egykori szabadcsapat-vezér ismét itt a vidéken
csatangol. A csendőrök nem vadásznak rá. Ennek is
megmagyarázták az okát. Illavay kiadta nekik az utasításokat: hol
tartsák magukat készen a jövő éjszaka s minő jeladásra, hol
jelenjenek meg egyszerre. Bátorságot nem kellett beléjük önteni: az
több volt bennünk az elégnél.
Onnan azután felhajtatott Illavay a várba. A piaczon már
gyülekeztek a vásárosok szekereikkel s csendesen köszöntötték a
közöttük elhaladót.
Gargóvár kapujában meg kellett állani a szekérrel: a bemenetel
nem volt olyan könnyű, mint máskor. Csendőr állt a felvonó hidnál,
feltüzött szuronynyal, s «megálljt» parancsolt, míg az őrmester
előjön a tanyaszobából, átvenni a vendég útlevelét.
Illavay még mindig angol volt, az útlevele szerint, az őrmester
hazája pedig Budweis, a hol nagyon keveset beszélnek angolul. Azt
mondtá, hogy ő ezt az irást nem érti, hanem majd felviszi s
megmutatja a «Gestrenger Herrnek». Addig ott kell maradni a
szekéren.
Jó ideig várhatott a kapuban Illavay, a míg az őrmester előkerült
a «Gestrenger Herrel». Ki is lett volna az más, mint Cousin úr!
– Ah! Monsieur! Kiálta örvendő arczczal a titkár (neki is volt már
egy csillag a gallérján). Hozta Isten! Mi azt hittük már, hogy ön
elveszett.

29. – Ime megkerültem. Szólt s a mellett olyan képet csinált rá,
mintha le akarná a fejét harapni.
– Talán bizony a gyémántokat is megtalálta?
Illavay boszusan ránczolta össze a homlokát. Hát mégis tudatták
Cousinnal, az ő kérése ellenére.
– Igenis, mind visszahoztam. Szólt odanyujtva az utitáskáját.
– No, annak nagyon örvendek.
Erre Illavay önkénytelen elnevette magát, megmutatva azt a két
hatalmas fogsort, a min képes volna az emberét összemorzsolni. Az
jutott eszébe, hogy «örülsz bizony, mert épen apropos jöttem meg a
gyémántokkal, hogy azokat még egyszer ellopjátok».
– Ő excellentiája nagyon fog örülni monsieur megérkeztének.
– Kérem, vigye fel hozzá a táskát. (Monsieur megbántott arczot
vágott, ő nem domestique, a ki táskát hord fel a szekérről.) Benne
vannak a gróf gyémántjai mind, csak biztos kéznek adhatom át. (Ez
már megtisztelő nyilatkozat volt. Mr. Cousin átvállalta a megbizást.)
Illavay pedig nagyon okosan tette, hogy az egycsillagos úrra bizta
az utitáskáját; mert abban volt még a gyémántokon kívül a revolvere
is, s ha azt a bekövetkezett motozás alkalmával ott az őrszobában
nála találják, bizony azon kezdi a mai háztüznézését, hogy
becsukatik a tömlöczbe, s onnan nem kerül ki hamarább, mint mikor
a grófnak felviszik róla a rapportot. Így azonban, miután sem a
zsebeiben, sem a kalapja béllésében, sem a csizmája száraiban nem
találtak semmi gyanus tárgyat, egy rövid negyedórai darabokra
szedés után megengedték neki, hogy felmehet a kastélyba. Egy
csendőr, vállravetett puskával, kisérte a gróf lakosztályának ajtajáig,
a hol aztán az ajtónálló átvette a kezéből s beeresztette az
előszobába, a melyből ismét, egy kis várakoztatás után,
átcomplimentirozta a komornyik ő excellentiája belső termeibe.

30. Bizony ő excellentiája is nagyon megváltozott. Nem a hivatalos
egyenruha, nem is az előirásszerű kiborotvált arcz magában, hanem
az egész megjelenés. Az egykori tétovázó, méla bizonytalan kifejezés
helyett az imponáló, önbizalmas magatartás; az officiosus félmosoly,
a leereszkedés éreztetése. Ez nem az a Temetvényi Ferdinánd, a ki
az előbbi volt. De hiszen Illavay sem a régi már.
Ám azért a régi szivelyesség még mindig fennáll közöttük. A gróf
kezét nyujtja az érkező elé s ő kezdi a beszédet.
– Nagyon szép öntől, hogy visszakerült. Mi nagyon aggódtunk ön
miatt. A gyémántok egy részét, a mit ön még Londonban fedezett
föl, megkaptuk a nagykövetség útján s azontul nem kaptunk önről
semmi hírt. Hol járt ön?
– Amerikában. A gyémántok egyharmada még oda volt.
– Hagyta volna ön veszni. Kár volt fáradnia miattuk.
(Itt vagyunk? Hát már egy pár százezer forint számba sem jön?)
– Azonban ezeket is megtaláltam, egy részét az újvilágban, a
többit idehaza.
Azzal kinyitotta az utitáskáját s előszedte a megtalált ékszereket.
– Ah, ez igazán remek tett volt öntől! Méltó az új Pitaval
krónikájára. Ön valódi talentum ezen a téren. Ez egy angol
rendőrnek becsületére válnék. No, de csakhogy ön maga
megérkezett, ennek örülök legjobban. Nem képzeli ön, mennyit
emlegettem magamban! Hányszor kivántam önt vissza! De most már
nem is eresztjük önt el magunktól, itt kell maradnia.
Illavay gondolt valamit az ittmaradásról s azt igen is természetes
következménynek tekintette.
– Önnek itt kell maradnia én mellettem. Ön mintha teremtve
volna annak, a mit én keresek. Önnek el kell vállalnia az alattam levő
vármegyék egyikének Comitats-Vorstandságát.

31. Illavay hátrahőkölt: mi a kék csodát kell neki elvállalni?
A gróf magyarázta.
– No, ez ugyanaz (de nagyobb hatáskörrel és fizetéssel), mint a
mi ezelőtt az alispánság volt.
Illavaynak egészen elsötétült az arcza. Nem akaródzott neki
felelni.
– Nos! Hát mit szól ön hozzá?
– Köszönöm a megtisztelő kitüntetést; de ez órában azt sem
tudom, hogy mi feladat jár vele? s képes vagyok-e azt betölteni?
Szándékom egy időre visszavonulni a magánéletbe.
– Azt pedig nagyon rosszul teszi ön. Az olyan nagy tehetségnek,
mint az öné, vétek parlagon heverni. Önnek nem lehet magát teljes
tétlenségre kárhoztatni.
Illavay kereste az ürügyek kibuvó ajtajáit.
– Elég dolgom lesz nekem az apátvári birtok viszonyainak
rendezésével.
– Ah! Nem! Nem! Az alól fel van ön már mentve. Ön azt persze
még nem is tudja. Az ifju Opatovszky Kornél, azokért az érdemekért,
a miket a hadjárat alatt szerzett, elismerő megjutalmazásul a
kormány által nagykorusíttatott s egyuttal fölmentetett a régi
vármegye által elrendelt örökös gyámság alól. Most ő átveszi birtokát
s bárói rangot kap.
Illavaynak egy perczre nyitva maradt a szája a bámulattól. Itt van
ni! A hány okos ember volt a vidéken, annak mint görbére ment az
útja; ez az egy bolond találta meg az egyenes utat.
Ez biz úgy van.
Nem állhatta meg, hogy mégis azt az észrevételt ne tegye rá,
hogy:

32. – Nekem nagyon kedves dolog, ha ez a teher lemulik rólam, de
azt kétségtelennek tartom, hogy ha ez a hóbortos ember szabadon
fog rendelkezni a birtokával, tíz év alatt földönfutó koldus lesz belőle.
Temetvényi magas fölénynyel mosolygott az ellenvetésre, s
nagyon biztos nyugalommal felelt rá.
– Csak hagyjuk azt a maga sorára. Majd egészen más ember
válik az ifjuból egy okos asszony kezében, a ki őt ujjá alakítandja.
De erre már egészen felháborodott Illavay.
– Micsoda? Még meg is akarják őt házasítani? Hát volna a világon
olyan szerencsétlen apa, a ki tudná annyira gyülölni valamelyik
leányát, hogy azt egy őrülthöz kösse házastársul?
Temetvényi még magasabb mosolyra emelte arczát.
– Kérem. Barátom. Ne hamarkodja ön el az itélétét. Már akadt
ilyen leány. Legyen szives ön megtekinteni az ifju jegyesek
arczképeit.
S azzal egy festő-támlányon álló képről félrehúzva a függönyt,
odamutatott, elegans kézmozdulattal.
Egy szép fiatal hölgy arczképe volt ott, bordeaux piros ruhában.
Pálma grófnő.
– Nos? Jól van-e találva? Kérdé a gróf.
Ferencznek pedig úgy rémlett, hogy a z...ai orgazda kérdi tőle,
hogy: «nos? hát nem jó ember a Rokomozer?» S a mint a vér a
fejének indult, az a gondolat támadt az agyában, hogy annak a vén
orgazdának kezet csókoljon, s azt az öt ujjának a kék foltját
átszállítsa ennek a másiknak a nyakára.
Most értette már meg, hogy mit tesz az? «Bolond a világ! rosszak
az emberek!»

33. Hát ugyan mit bánta azt a Rokomozer, ha Opatovszky Kornél
menyasszonya Zsiboráknak jut-e, vagy Cousinnak, midőn az
osztozáskor koczkát vetnek rája? Hiszen nem Illavay menyasszonya
volt.
Ferencz mereven bámult a pirosruhás arczképre, mintha
kérdezne tőle valamit. Ilyen könnyű a változás? csak a violaszín
helyett haragos verest kell felvenni?
S aztán megerőltette az emlékezetét, hogy vajjon csakugyan volt-
e valaha az a szó kimondva, hogy Pálma az ő menyasszonya? S
aztán rájött, hogy valóban ő, formaszerint a gróftól soha sem kérte
meg a leánya kezét. Fölöslegesnek tartotta még a szóbeszédet is,
mikor a tények, a valóság oly szorosan összefűzték már őket.
– Jól van-e eltalálva? Ismétlé a gróf.
– Nem tudom. Régen láttam már. Szólt elszoruló kebellel Ferencz.
– Keresse föl ön. Szobájában fogja találni. Már tudattam vele,
hogy ön itt van. Még egyszer köszönöm, hogy ön annyi fáradságot
tett a mi érdekünkben s nem mondok le a szerencséről, hogy azt
önnek meghálálhassam.
Ferencz ott hagyta a grófot s aztán megkérdezte a komornyiktól,
hogy merre van Pálma grófnő lakosztálya, Cousin leveléből
megtudta, hogy az most a park felőli szárnyban fekszik.
– Nem akar átöltözni a tekintetes úr? szólt a komornyik
készségesen.
– Köszönem. Nem.
Arra gondolt, hogy hiszen ez még továbbutazással is végződhetik.

34. Mikor a magyar embert valami kriminális boszuság éri, olyankor
jól esik egyet pödörni a bajuszán. Ferencz most vette észre, hogy ő
ettől a vigasztól meg van fosztva. Még most is az amerikai
fizimiskáját hordja magával. Abban pedig maga magának sem
tetszik. Most igazán rútnak találja magát. No, de hiszen «ő» azt
mondta neki: «te szép vagy!» s eszébe jutott a költő szava: «de a
csók édességét még most is érezem». Érdemei, hűsége, fáradsága,
mind nem értek már egy batkát sem, hanem a csók emléke az egy
kincs volt!
Benyitott a hölgyek szobájába.
Ketten voltak. A grófnő nem volt már egyedül, egy angol miss
került hozzá, a kit csak úgy félszemmel vett észre Ferencz: annyira
leköté a figyelmét az a másik.
Az a «másik». Nem az, a kit itt hagyott, hanem a másik Pálma.
Egy délczeg hölgy, gránátvirágszín bársonyruhában, szőke haja oldalt
választva és homlokán köröskörül hunczutkákba csavarítva. Öltöny
és hajzat még hagyján, de ez a kifejezés az arczon, e magatartás, ez
egész lény; az úri dévajság, a noble föl sem vevés, a szuró tekintet:
ez nem a te Pálmád.
Hanem arra a felcsendülő s aztán hirtelen visszafojtott kaczajra
rá lehetett ismerni. Így kaczagott fel akkor, így takarta el hirtelen
ajkait a finom zsebkendővel mikor Soma úrfit eléje hozták, abban a
kifordított piros bélésű kabátban, a ki olyan volt, mint egy beszélő
majom. Imhol a nagyobbik majom!
A másik perczben azután az önkénytelen derültséget egyszerre
visszaparancsolva arczán (a mi a belépőnek olyan kegyetlenül jól
eshetik) felkelt a helyéről s eléje sietett és kezét nyujtá neki, ez
üdvözlő szóval:
«God bye.»
(Hiszen még angol vagyok! biztatá magát Ferencz!)
É

35. És aztán Pálma grófnő kétszer megrázta a kezét. Csak kétszer,
nem háromszor. Angolok így szokták. Jó barát kezét kétszer, a
jegyesét háromszor.
Az angol üdvözlés is meg lett magyarázva: Pálma odafordult a
miss felé s bemutatta a jövevényt.
«Mister Illavay.»
Most aztán az is kezét nyujtá neki s megrázta egyszer. Többet
aztán nem is akarta kiereszteni a kezéből.
A miss nagyon beszédes volt. S nem elég, hogy a nyelve beszélt,
minden arczvonása beszélt hozzá, még az orra is mozgékony volt.
Erősen üdvözölte mister Hallovájt, a ki a grófné «dájmond»-jait
olyan ügyesen feltalálta, s nagyon szerette volna, ha mister Ajlóvi az
intereszszent kriminel inkvizisen szinzesóz diteljeiből egy kis
rikepicsulésnt bocsát közre.
Ferencz pedig azt a tapasztalást tette e közben, hogy nem lehet
az embernek egyszerre látni is hallgatni is. Ő csak azt látta, hogy
Pálma visszaült a tabourettejére s folytatta a félbemaradt himzést:
(egy vadásztáska készült ott: kinek?) s csak az ő hallgatását hallotta.
Annyira, hogy a missnek meg kellett ujítani az egész diatribát,
hogy a «szőr»-t a dájélakba belevonja: nevezve őt minden
megszólításnál valami más néven: a miből azt is kikalkulálhatta
Illavay, hogy biz az ő nevét a távolléte alatt nem igen koptatták
ennél a háznál.
A miss egyébiránt egészen informálva volt már arról, hogy a nagy
becsű gyémántok hogyan vesztek el, hogyan indult el azokat
nyomozni valaki, hogy találta meg? hogy küldte egy részét vissza; az
utolsó legszebb darabokat pedig épen most hozta el magával.
Hanem, hogy «kicsoda és micsoda» ez a «valaki», arról a missnek
semmi tudomása sem látszott lenni. Exorbitáns volt a
magasztalásában a magyarországi rendőröknek. Soha sem hitte,

36. hogy ilyen kitünő detectivek legyenek ebben az országban. Szentül
valami derék rendőbiztosnak nézte mister Lullabájt.
Illavay utoljára megboszankodott a quiproquo miatt, megunta az
erőszakolt angol nyelvgyakorlatot, s mikor kezdte észrevenni a miss
alattomos szemhunyorításából, (a mi Pálma felé volt intézve), hogy
ebben valami malice is van, gondolta magában, no megállj, majd
visszaadom én neked mindjárt, a pikántoskodást, hogy beéred vele;
s egyszerre csak odafordult az angol discursus közepett a grófnőhöz:
magyarul szólítva őt meg.
– Rossz időben jöttem ide, grófnő, úgy-e?
A missnek az orra fölfelé mozdult e szóra, mint a szaglászó
egerkéé. A lehető legnagyobb «shoking», ha egy harmadik előtt
olyan nyelven szólalnak meg, a mit az nem ért! Pálmára tekintett,
úgy húzva félre a száját, hogy az által a félarcza mosolygóvá, a
másik fél fanyalgóvá fintorodott. Pálma azonban magyarul felelt a
kérdésre.
– Üljön hozzám közelebb. S abbahagyta a hímzést.
A miss erre boszusan taszítá hátrább kereken gördülő karszékét,
s valamit mormolva a «turkish spoken»-ról, hátat fordított a
társaságnak, s kezébe vette a letett könyvet, tovább olvasva azt az
érdekes regényt, a miben Cserlsz Dikknsz épen egy ilyen detectivet ír
le, mint ez a mister Vájlovill.
– Nagyon szeretem, hogy volt önnek bátorsága ezt a a kérdést
megtenni, és ilyen nyelven. Felelni fogok mindenre. Mondá Pálma,
leszórva öléből a színes haraszfonalakat. Ön volt már az atyámnál s
látta azt a két arczképet egymás mellett.
– Én csak egyet láttam. A nőt.
– S önnek az is elég volt. A másikra nem volt kiváncsi. Pedig az is
meglepte volna. Egy délczeg alak, dzsidástiszti egyenruhában. A
festő remekelt rajta. Ön a nő arczképéből is megtudott mindent. Ez
nem az a nő, a kit ön itt hagyott.

37. – Nem.
– Hallgasson ki. Nehéz dolgokat mondok el; de tegyünk úgy,
mintha csak fecsegnénk. Magyarul nem ért, a ki velünk van, de a
hanghordozásból megtudhatná, hogy minő tárgyról beszélünk. Tehát
kérem, hogy majd mikor én nevetek, nevessen ön is.
– Megpróbálom.
– Azt is előre megmondom önnek, hogy ön épen olyan ura a
helyzetnek ma, mint utolsó búcsuvételünkkor, s a mit ön fog
mondani, azok után, a miket tőlem meghall, hogy ennek így kell
történni! az úgy fog történni. Meg van ön nyugodva?
– Meg.
– No, hát nevessen egy kicsit. Úgy. Tehát a mint a világ
megváltozott: ön tudja már, hogy nagyon megváltozott, az ön
barátjai elmultak a földről; ügye semmivé lett, új rend állapodott
meg, új intézők jöttek s ebben az új mexicói napórában jelentékeny
hierogliffé vált a Temetvényiek halfarkú syrénje. Egy nagy új kerület
uraivá lettünk. Csodák történtek. Nagyságok lettek semmivé, és
semmik lettek nagysággá. Mi közöm volt nekem mindezekhez?
Egyszer aztán meg kellett tudnom, hogy a világváltozásnak az én
sorsomra is alakító befolyása van. Egy napon az atyám azt a hírt
közölte velem, hogy a szomszéd nagybirtok ura, kitünő érdemeiért,
feloldatott az eddigi gondnoki zár alól s bárói czímmel fog birtokába
behelyezkedni; pénzviszonyai az úrbéri kárpótlás által könnyen
rendezhetők lévén. Azt mondtam rá, hogy gratulálok neki hozzá.
Atyám erre így szólt: gratuláljak magamnak, mert ez a kitünő ifju a
kezemet megkérte. Most szabad nevetni!
– Tessék.
– Hát arra atyám azt mondta, hogy nincs rajta mit nevetni, s
elsorolta a kérő nagy előnyeinek egész sorozatát, a mik között
legjobban ajánlók azok, a miket más embereknél hibának neveznek.
Nem mondtam neki ellent. Biz az jó partie. Kaphatnak rajta. A ki ért

38. hozzá, egy ilyen alakot kihasználhat. De hát nekem már ez a
szerencsés esély elkésve kinálkozik; mert én már el vagyok jegyezve
s a jövendőbelim úton van hazafelé: mindennap várom. Erre nekem
azt felelték, hogy még ugyan formaszerint az az úr nem kérte meg a
leánynak a kezét az atyjától, sőt még gyűrűt sem cserélt vele;
hanem azért mégis bőven tudomása van az atyámnak arról, hogy ők
egymást el akarják venni. Nem is tett ellene kifogást soha. Hanem
azzal az úrral egy kis baj van ez idő szerint. Ő meg van jegyezve a
forradalomban való részvét miatt, ő kiváló szerepet játszott, császári
szabadcsapatot vert széjjel, fegyveres népfölkeléssel. Nevessen!
Nevessen kérem! s ne nézzen rám olyan csodálkozó szemekkel.
Biz ez nevetni való volt.
– Én erre azt mondtam, hogy «te magad tudod, hogy ő épen
minket szabadított meg a rablócsapattól s az nem volt forradalmi
cselekvény». – «Igaz, hogy nem volt az, mondák erre; de az ő
barátai ott Debreczenben ezt hőstetté kanonizálták s ennek folytán
őt kinevezték «Felső-Magyarország kormánybiztosává!» – «De hiszen
te tudod, hogy ő ezt a kinevezést soha sem kapta meg» mondám
én. «Ő nem kapta azt meg, de ellenben az okmány olyan kezekbe
került, melyek azt ellene fölhasználhatják.» – «De hiszen te tudod,
hogy ő elment a külföldre, ide benn sem volt az egész válságos idő
alatt.» – «Igen, de erre meg azt mondják, hogy a külföldön is
forradalmi missióval járt.» – «De te legjobban tudod, hogy ő a mi
ellopott gyémántjainkat visszaszerezni futkosta be a félvilágot s
neked csak egy szavadba kerül felvilágosítani a vádlóit, hogy a
vádból egy szó sem igaz.» – «Való, hogy mind ezt én tudom
legjobban s én nekem csak egy szavamba kerül, hogy ő neki csak
egy hajszálát se görbítsék meg, s azt meg is teszem, ha te nem
akarsz menyasszonya lenni; hanem elfogadod Opatovszky kezét.» –
«S ha nem mondok le róla?» – «Akkor én is hallgatni fogok.» – «S
akkor mi történik vele?» – «Kapni fog tíz esztendei várfogságot.»
Nevessünk uram. Nagyon nevessünk!
Hahaha!

39. Hogy is mondta Rokomozer: «bolond a világ, rosszak az
emberek!» S azok között a rossz emberek még nem a
legrosszabbak.
Illavay olyan nagyon nevetett, hogy még a szemeit is meg kellett
törülni utána.
– Igy került az a két kép egymás mellé, barátom, szólt Pálma,
ujra hozzá fogva a himzéshez; már most határozzon ön, hogy mit
tegyek?
E közben a himző tű hegyével számlálgatta a tuffon a szemeket,
mintha az érdekelné legjobban.
– Férjhez menjek-e máshoz azért, hogy önt tíz évre holt emberré
ne tegyék? Az bizony keserű sors: nagy szenvedés. Nekem aztán
mindegy: ki az, a ki elvesz? törpe-e vagy óriás? okos, vagy bolond,
sánta-e vagy daliás? Beszélő majom mind. Ő lássa, hová lesz velem?
Nem leszek boldogtalanabb, mint százezren az én fajtámból.
Nevetek már rajta. Ha pedig azt mondja ön, hogy «én nem adom
vissza a szavadat; fogadásod tartsd meg, a hogy én megtartom;»
hát én arra is rá állok. Ön beül tíz évre, viseli a maga lánczait, én
pedig itt maradok, viselem az én lánczaimat; kiadok minden kérőn,
várok a tíz esztendő leteltéig, s ha akkor kiszabadul ön, s lesz még
kedve egy idegbajokban képzelgő, migrainekkel, vapeureökkel
megszállt, környezetét boszantó, arczát kendőző, szeszélyes, rigolyás
vén kisasszonyt feleségévé tenni, megtalálhat. Döntse el ön a
kérdést. Én mehetek, én maradhatok.
Itt pedig mind a ketten elfelejtették, a nevetést; pedig nagyon
alkalomszerü lett volna. Szerencsére a miss igen el volt merülve egy
érdekfeszítő jelenetébe a gyönyörű Black Housenak.
A kérdés föl volt téve. S a kérdezett nem tudott rá mit felelni.
Pálma arczát vizsgálta. Abból akarta kitanulni, mi ebben az
igazság, mi a költemény?
Nincs-e neki magának is része ebben?

40. Ez a félreválasztott haj, ezek a hunczutkák a homlokon, hát még
ez a változás; ennyi jelensége az ellenszenves átalakulásnak. Hátha
belül is más lett?
Pálma észrevette a töprengését.
– Ne válaszoljon ön rögtön: mondá neki, himzésére hajolva.
Elébb gondolja ezt jól végig. Maradjon ma nálunk. Holnap
megkérdem a válaszát atyám előtt.
Ferencz fölkelt és távozni készült.
Erre Pálma is fölkelt és az ajtóig kisérte.
Még volt valami mondanivalója hozzá.
– Ne hamarkodja el ön a válaszát. Tartson elébb tanácsot
magával. Menjen a szobájába. Legyen egyedül. Van önnek egy igaz
barátja, a ki önnek tanácsot szokott adni. Kérdezze meg azt.
E szóra Illavaynak az arcza olyan kifejezést vett föl egyszerre,
hogy Pálma visszarettent tőle. Tűz-láng gyuladt ki rajta, s a szemei
villámokat szórtak!
Pálma elárulta magát, hogy ő Ferencz torz-tükrének a titkát
tudja.
Pedig tudatta vele az ibolyaszín levél, hogy ezzel fenevadakat költ
fel alvásukból.
Sok embernek van az a bolondsága, hogy mikor magában van,
fenhangon vitatkozik. Ez a bölcseknek és az eszelősöknek a közös
bolondsága. De a ki ezt észreveszi rajtuk s tudatja velük, arra
megharagszik a bölcs, úgy mint a bolond.
Illavay e szó után oly gyorsasággal hagyta el a szobát, mely a
közönséges udvariasság szabályaival is ellenkezett. Sietett fel jól
ismert szobájába. Az ő számára volt az egészen egyszerű butorokkal
berendezve.

41. Egyhirtelen nem tudott magához jönni. A meglepő fordulatok, a
visszás érzések oly zürzavaros tömegben rohantak egyszerre a
kedélyére, hogy egészen el volt kábulva bele. Az az egy csepp
örökölt vér Stibor vajda ereiből, a mit Pálma utolsó szava felkavart
benne, a maga jogait követelte elő.
Mit fontoljon meg? Miről tanakodjék magában? Hát lehet itt
valami kétség az adandó válasz iránt? «Eredj a a másik bolondhoz!
Én is az vagyok.» Az egy gyáva bolond: én egy brutális bolond! Hisz
kiszámított játék ez. A míg azt hitték, hogy ők a bukott emberek, ez
a másik a fölemelkedő: ragaszkodtak hozzá; a mint ez lett a bukott
ember, ők az újra fölemelkedők: menekülnek tőle. Mire való az a
mese azzal a tíz évi fogsággal? Hiszi azt a leány maga? Nem tudná
talán, hogy ő maga írta azt a levelében, melyben azt mondja:
szabadítson ön meg a barátainktól? Nem rabolták-e meg ugyanezek
az emberek? Nem kétségtelen-e, hogy tolvajbanda volt ez, a mit a
nép szétvert, és nem császári hadcsapat? Hisz a hadbirák is
emberek: ezt három szóval meg lehet nekik magyarázni; s akkor szó
sincs a tíz esztendei fogságról. A kormánybiztosi kinevezést ő soha a
kezébe sem kapta, s az egész idő alatt külföldön járt; hogy ott mit
végzett, bizonyítják a biróságok, a követségek, s az útlevelére írt
láttamozások. Hogy ez útlevél birtokosa és ő, ugyanazon személy,
azt legjobban tudhatják a Temetvényiek, a kik e czímen leveleztek
vele. Tehát semmi oka sem lehet Pálmának attól félni, hogy őt a
haditörvényszék elé állítják. Majd szabadon eresztik. Ezért nem
szükség neki magát feláldoznia, ha szereti.
De vajjon szereti-e?
Megint előtámadt a régi kétség, formátlan dæmon alakjában.
Ugyan hogy hiheted el, hogy téged szeretnek? Kell tükör, a ki
szemtől-szembe kicsufoljon? Igen a torztükör! Az ellesett, a
kinevetett titok. Felfedeztek, hogy te is bolond vagy!
A düh forralta vérét.

42. Hiszen – nem szerettetni – ez férfi sors, de kigunyoltatni a
szerelemért!
S hogy ez kétszer történhetik meg az életben az emberen! Hogy
a ki ott viseli szüntelen a mellén azt a kis aranykarikát, a mit már
egyszer annyi keserű csalódás árán vásárolt vissza, el tudta magát
áltatni, hogy még egyszer végig szenvedje mindazt hatványra
fokozottan!
Heves léptekkel járt végig hosszú szobáján, a minek az ablakai a
parkra nyiltak.
A parkból vidám kaczagás hangzott fel hozzá.
Jól ismerte ez édes hangot, Pálma nevetését. Ritkán hangzott az
s olyankor ő mindig jelen volt. Pálma maga mondá: «mikor ön távol
van, nem hall engem nevetni senki».
Hát hiszen közel volt.
Bizonyosan ő rajta nevetnek. Azon a bohókás emberen, a ki a
tükrével beszél, mikor magában van. Ez annyira rögeszméje volt,
hogy az ajtóhoz sietett, azt felnyitni, ha nem leskelődik-e most is
utána valaki?
A kaczajhang újra zengett s ismét az ő ablaka alatt. Úgy tetszék,
mintha ott megálltak volna.
Ugyan mit nevethet?
Nagy volt a büszkesége, mit bánom azt? Tovább ment az
ablaktól. Nem fog kinézni rajta.
Hanem a nevetés ujra felhangzott s most már oly dévaj módon,
hogy a kiváncsiság erőt vett a büszkeségen. Mégis csak oda ment az
ablakhoz s a félig csukott redőnyökön kitekintett.
Meg is lett büntetve érte.
A mit látott az a leggyülöletesebb jelenet volt előtte.

43. Welcome to our website – the perfect destination for book lovers and
knowledge seekers. We believe that every book holds a new world,
offering opportunities for learning, discovery, and personal growth.
That’s why we are dedicated to bringing you a diverse collection of
books, ranging from classic literature and specialized publications to
self-development guides and children's books.
More than just a book-buying platform, we strive to be a bridge
connecting you with timeless cultural and intellectual values. With an
elegant, user-friendly interface and a smart search system, you can
quickly find the books that best suit your interests. Additionally,
our special promotions and home delivery services help you save time
and fully enjoy the joy of reading.
Join us on a journey of knowledge exploration, passion nurturing, and
personal growth every day!
testbankdeal.com