Building Web Services with Java Making Sense of XML SOAP WSDL and UDDI 1st Edition Steve Graham

Building Web Services with Java Making Sense of XML SOAP WSDL and UDDI 1st Edition Steve Graham
Building Web Services with Java Making Sense of XML SOAP WSDL and UDDI 1st Edition Steve Graham
Building Web Services with Java Making Sense of XML SOAP WSDL and UDDI 1st Edition Steve Graham

1. Building Web Services with Java Making Sense of
XML SOAP WSDL and UDDI 1st Edition Steve Graham
download
https://ebookultra.com/download/building-web-services-with-java-
making-sense-of-xml-soap-wsdl-and-uddi-1st-edition-steve-graham/
Explore and download more ebooks or textbooks
at ebookultra.com

2. We have selected some products that you may be interested in
Click the link to download now or visit ebookultra.com
for more options!.
J2EE Web Services XML SOAP WSDL UDDI WS I JAX RPC JAXR
SAAJ JAXP Monson-Haefel
https://ebookultra.com/download/j2ee-web-services-xml-soap-wsdl-uddi-
ws-i-jax-rpc-jaxr-saaj-jaxp-monson-haefel/
Programming Web Services with SOAP 1st ed Edition James
Snell
https://ebookultra.com/download/programming-web-services-with-
soap-1st-ed-edition-james-snell/
XML Programming Web Applications and Web Services With JSP
and ASP 1st Edition Alexander Nakhimovsky
https://ebookultra.com/download/xml-programming-web-applications-and-
web-services-with-jsp-and-asp-1st-edition-alexander-nakhimovsky/
Java Tools Using XML EJB CORBA Servlets and SOAP 1st
Edition Andreas Eberhart
https://ebookultra.com/download/java-tools-using-xml-ejb-corba-
servlets-and-soap-1st-edition-andreas-eberhart/

3. Cocoon 2 Programming Web Publishing with XML and Java 1st
Edition Bill Brogden
https://ebookultra.com/download/cocoon-2-programming-web-publishing-
with-xml-and-java-1st-edition-bill-brogden/
XML and Web Services Unleashed 1st Edition Ron Schmelzer
https://ebookultra.com/download/xml-and-web-services-unleashed-1st-
edition-ron-schmelzer/
RESTful Java Web Services Second Edition Jobinesh
Purushothaman
https://ebookultra.com/download/restful-java-web-services-second-
edition-jobinesh-purushothaman/
Service oriented Architecture A Field Guide To Integrating
Xml And Web Services Thomas Erl
https://ebookultra.com/download/service-oriented-architecture-a-field-
guide-to-integrating-xml-and-web-services-thomas-erl/
AJAX Creating Web Pages with Asynchronous JavaScript and
XML 1st Edition Edmond Woychowsky
https://ebookultra.com/download/ajax-creating-web-pages-with-
asynchronous-javascript-and-xml-1st-edition-edmond-woychowsky/

5. Building Web Services with Java Making Sense of XML
SOAP WSDL and UDDI 1st Edition Steve Graham
Digital Instant Download
Author(s): Steve Graham, Simeon Simeonov, Toufic Boubez, Glen Daniels,
Doug Davis, Yuichi Nakamura, Ryo Neyama
ISBN(s): 9780672321818, 0672321815
Edition: 1st
File Details: PDF, 3.95 MB
Year: 2001
Language: english

6. Building Web Services with Java™: Making Sense of XML,
SOAP, WSDL, and UDDI
By Steve Graham, Simeon Simeonov, Toufic Boubez,
Doug Davis, Glen Daniels, Yuichi Nakamura, Ryo Neyama

Publisher : Sams Publishing
Pub Date : December 12, 2001
ISBN : 0-672-32181-5
Pages : 600
Slots
:
1

The Web services approach is the next step in the evolution of distributed computing.
Based on open industry standards, Web services enable your software to integrate with
partners and clients in a fashion that is loosely coupled, simple, and platform-
independent. Building Web Services with Java: Making Sense of XML, SOAP, WSDL, and
UDDI presents the concept of Web services and explains how to incorporate Web services
into your business. The book addresses emerging standards associated with Web
services, such as Simple Object Access Protocol (SOAP), Web Services Description
Language (WSDL), and Universal Description Discovery and Integration (UDDI).
Copyright
Copyright © 2002 by Sams Publishing

7. All rights reserved. No part of this book shall be reproduced, stored in a retrieval system,
or transmitted by any means, electronic, mechanical, photocopying, recording, or
otherwise, without written permission from the publisher. No patent liability is assumed
with respect to the use of the information contained herein. Although every precaution
has been taken in the preparation of this book, the publisher and author assume no
responsibility for errors or omissions. Nor is any liability assumed for damages resulting
from the use of the information contained herein.
Library of Congress Catalog Card Number: 2001090920
Printed in the United States of America
First Printing: December 2001
04 03 02 01 4 3 2 1
Trademarks
All terms mentioned in this book that are known to be trademarks or service marks have
been appropriately capitalized. Sams Publishing cannot attest to the accuracy of this
information. Use of a term in this book should not be regarded as affecting the validity of
any trademark or service mark.
Warning and Disclaimer
Every effort has been made to make this book as complete and as accurate as possible,
but no warranty or fitness is implied. The information provided is on an "as is" basis. The
authors and the publisher shall have neither liability nor responsibility to any person or
entity with respect to any loss or damages arising from the information contained in this
book.
Executive Editor
Michael Stephens
Acquisitions Editor
Michael Stephens
Development Editor
Tiffany Taylor
Managing Editor
Matt Purcell
Project Editor
Christina Smith
Copy Editor
Tiffany Taylor
Indexer

8. Eric Schroeder
Proofreader
Plan-It Publishing
Technical Editor
Chad Fowler
Craig Pfiefer
Team Coordinator
Pamalee Nelson
Media Developer
Dan Scherf
Interior Designer
Anne Jones
Cover Designer
Aren Howell
Page Layout
Heather Stephenson
About the Authors
Steve Graham is an architect in the Emerging Technologies division of IBM Software
Group. He has spent the last several years working on service-oriented architectures,
most recently as part of the IBM Web Services Initiative. Prior to this, Steve worked as a
technologist and consultant on various emerging technologies such as Java and XML, and
before that he was an architect and consultant with the IBM Smalltalk consulting
organization.
Before joining IBM, Steve was a developer with Sybase, a consultant, and a faculty
member in the Department of Computer Science at the University of Waterloo. Steve
holds a BMath and MMAth in computer science from the University of Waterloo. You can
reach him at [email protected]
.
Simeon (Sim) Simeonov has been developing software for more than 15 years. Sim's
areas of expertise encompass object-oriented technology, compiler theory, Internet
tools, enterprise computing, and the broad spectrum of XML technologies. As chief
architect at Macromedia Inc., Sim provides direction for the evolution of the company's
technology and product strategy as well as the architecture of its server-side platform
products. Previously, Sim was chief architect at Allaire Corporation, where his initiatives
brought about numerous innovations to the core product lines.
Sim is currently working on service-oriented architectures for the next generation of
distributed XInternet applications. He is actively involved with the Java Community

9. Process in the areas of Internet applications, XML, and Web Services. Sim also
represents Macromedia on the W3C working group on XML Protocol. He is a regular
speaker at conferences and a monthly columnist for XML Journal. Sim holds a B.A. in
Computer Science, Economics, and Mathematics and a MSc in Computer Science.
Toufic Boubez is the chief technology officer of Saffron Technology. Prior to joining
Saffron, he was a senior technologist in IBM's Emerging Technologies group, and lead
architect of IBM's Web services initiative. He was IBM's technical representative to the
UDDI Web Services Consortium with Microsoft and Ariba and co-authored the UDDI API
specification. He was also the IBM technical lead on the UN/CEFACT/OASIS ebXML
initiative and helped drive IBM's early XML and Web services strategies.
Dr. Boubez has more than 15 years of experience in IT and has published and presented
on Web services, XML, object technology, distributed computing, intelligent agents, B2B,
business modeling, simulation, neural networks, and wavelet analysis. He holds a
doctorate in Biomedical Engineering from Rutgers University.
Doug Davis works in the Emerging Technology organization of IBM, working on IBM's
Web Services Toolkit, and he is one of IBM's representatives in the W3C XML Protocol
working group. Previous projects include WebSphere's Machine Translation project,
TeamConnection, and IBM's FORTRAN 90 compiler. Doug has a Bachelor of Science
degree from the University of California at Davis and a Master's degree in Computer
Science from Michigan State University.
Glen Daniels, in his 13 years in the software industry, has run the gamut from device
drivers and network stacks up through user interface and Web site work, in everything
from assembly language to C++ to Lisp. Distributed computing has always been a
passion, and as such he is currently technical lead for the JRun Web Services team at
Macromedia. Glen is an active member of the W3C XML Protocol group as well as one of
the lead developers of Axis. When not coding, he can often be found playing bass or
harmonica, hanging out with his many crazy friends in the Boston area, or relaxing with
his cats.
Yuichi Nakamura is an advisory researcher at the IBM Tokyo Research Laboratory. His
research interests are Web services including SOAP and XML security, object-oriented
systems, J2EE, multiagent systems, B2B e-commerce, and knowledge engineering. He
received an MSc and a PhD in Applied Physics from Osaka University in 1987 and 1990,
respectively.
Ryo Neyama is a researcher at the IBM Tokyo Research Laboratory. His research
interests are distributed object systems including Web services, object request brokers,
and security. He received an MSc in Information and Computer Science from Waseda
University in 1999.
Acknowledgments
To Karen, Erin and Jessie, my family, my inspiration. For all the moments sacrificed to
create this book, my most heartfelt thanks for your understanding.
My thanks to my coworkers at IBM, and in particular the WSTK team for doing such an
outstanding job. My thanks also to Rod Smith for fostering an excellent environment for
creative work.
My thanks also to the staff at Sams, particularly Tiffany Taylor and Michael Stephens, for
the hard work that went into making this project a reality.
Romans 12:2.
—Steve Graham

10. It is much easier to write a book when others believe you can. My deepest thanks to
Pyrra: my true love and a constant source of inspiration. Thanks also to all my friends
and co-workers who never stopped being interested in Web services and the progress of
the book. See? It's done.
—Sim Simeonov
To Lucy and Yasmine: Thank you for your patience, love, and understanding. This was a
major undertaking for a new dad with another full-time job. To my old IBM team, Sam
Adams, Steve Burbeck, Jay Casler, Steve Graham, Maryann Hondo, and Rod Smith,
thank you for the great, challenging, and receptive work environment. I seriously don't
think the concept of Web services would have evolved to where it is today in a different
environment. To my new team at Saffron, thank you for replicating that environment!
—Toufic Boubez
Lin—I owe so many things to your patience, support, and most of all your sense of
humor. I can never say it enough, but thank you.
—Doug Davis
For all my friends and family who so patiently continue to be there for me through even
the busiest times—love and thanks to all of you.
—Glen Daniels
To Michiyo: Thank you for your understanding and patience during this work. Thanks to
my kids, Arisa and Ryotaro: You always made me happy with your lovely smiles.
My thanks to all XML and Security team members at IBM Tokyo Research Laboratory.
—Yuichi Nakamura
My thanks to my parents, Jun and Sachie, for bringing me up and always supporting me.
My thanks also to Takako and my friends for their encouragement and understanding.
My thanks to my coworkers at IBM Tokyo Research Laboratory for their deep insights on
Web services and related technologies.
—Ryo Neyama
Tell Us What You Think!
As the reader of this book, you are our most important critic and commentator. We value
your opinion and want to know what we're doing right, what we could do better, what
areas you'd like to see us publish in, and any other words of wisdom you're willing to
pass our way.
As an Executive Editor for Sams Publishing, I welcome your comments. You can fax, e-
mail, or write me directly to let me know what you did or didn't like about this book—as
well as what we can do to make our books stronger.
Please note that I cannot help you with technical problems related to the topic of this
book, and that due to the high volume of mail I receive, I might not be able to reply to
every message.
When you write, please be sure to include this book's title and authors' names as well as
your name and phone or fax number. I will carefully review your comments and share
them with the authors and editors who worked on the book.
Fax: [phone]

11. E-mail: [email protected]
Mail:
Michael Stephens
Executive Editor
Sams Publishing
201 West 103rd Street
Indianapolis, IN 46290 USA




Introduction
Welcome to the world of Web services! This is a rapidly evolving set of standards and
implementation technologies that have great promise for the world of application
integration and distributed computing.
Before we get going, we need to clarify some things about the purpose and structure of
the book. Let's talk about them now.
Goals of this Book
The overall goal of this book is to familiarize you with the concept of Web services and
what it will take to incorporate Web services as part of your business.
We will introduce the concept of Web services and give you a framework that describes
how you can position the various emerging standards that are associated with Web
services, such as Simple Object Access Protocol (SOAP), Web Services Description
Language (WSDL), and Universal Description Discovery and Integration (UDDI).
We will help position Web services from a business and technical perspective, explaining
and demonstrating how Web services can be used to address various business problems,
particularly related to application integration.
Another goal of this book is to help developers understand the issues and details related
to building Web services using the techniques covered by this book. What pieces are
required when you're planning a Web services strategy? What things do you need to take
care of when developing Web services? We provide lots of examples and running code to
demonstrate these approaches. We also review in detail the Apache Axis Web services
infrastructure with our running examples. Other tools and Web services infrastructures
are discussed as well, but not in the same detail as Axis.
Assumed Background
This book is meant for computing technical professionals with some experience building
Web applications and distributed computing systems. You don't need to be a seasoned
veteran of the distributed object wars to appreciate this book, but some familiarity with
Web-based architectures and techniques such as HTTP and HTML is assumed. If you do
not have any experience with these techniques, some of the material could be a little
confusing—particularly some of the code examples—but you should still be able to get a
lot out of this book.
We assume you are familiar with Java, and in particular the Java Server Pages (JSP) and
Java servlet technologies. We also briefly discuss the relationship between Enterprise
Java Beans (EJBs) and Web services, so some familiarity with EJBs is helpful as well. If
you need to supplement your understanding of these techniques, many, many good
books on programming with Java, JSP, servlets, and EJB are available on the market.

12. You will also discover that the Extensible Markup Language (XML) is at the core of all
things dealing with Web service. Although we devote an entire chapter to explaining the
core pieces of XML needed to build Web services, the more understanding of XML you
have, the more successful you will be in building Web services.
Philosophy
It is difficult to structure a book on Web services. The concepts and standards are very
much interdependent. It is hard to cover each topic in isolation, because it is the
combination of these concepts and standards that make Web services important to
distributed computing.
The philosophy of this book can be summarized by four points: pragmatics, progressive
disclosure, a running example, and a service-oriented architecture framework.
Pragmatics
In this book, we try to get to programming examples and running code as quickly as
possible. In particular, we focus on building and consuming SOAP-based Web services
using the Apache Axis Web services infrastructure. This is a Java-centric approach to
building Web services. Whereas we emphasize that Web services are fundamentally
programming language neutral, ultimately, any given Web service is implemented in
some programming language technology. In the case of this book, we have chosen Java.
Where issues of interoperability with Web services written in other programming
languages might appear, we note them. Detailed coverage of other Web services
implementation approaches, such as Microsoft's .NET, is beyond the scope of this book,
although we do give some basic examples of .NET and other environments in Chapter 8
,
"Interoperability, Tools, and Middleware Products."
Progressive Disclosure
After the overview of Web services, we start with the fundamentals of XML, and then
layer on new concepts, motivated by a business computing problem. These layers
produce a series of Web services technology "stacks." For each of the technologies and
standards in the Web services arena, we focus on understanding the technology from the
perspective of what problems it solves, balancing the explanation of the technology itself.
Running Example
The technologies and standards that make up the Web services concept are each
examined in the context of a running example (which we discuss later in this
introduction). The use of the running example adds insight to the explanation of the
concept in the text of the book and supports the progressive disclosure approach as we
follow the example, adding the layers of Web services technology to the solution. This
approach helps position various best-practices approaches to Web service development
and deployment. You can download the source code for these running examples from
www.samspublishing.com
. When you reach that page, enter this book's ISBN number
(0672321815) in the search box to access information about the book and a Source Code
link.
Service-Oriented Architecture
The examples and Web services concepts are discussed in the context of a service-
oriented architecture (SOA) that we introduce in Chapter 1
, "Web Services Overview."
We use the SOA framework to help position the various Web services concepts back into
a bigger picture.
Overview of the Book's Composition

13. Chapter 1
begins the book with an explanation of what the Web services approach is all
about. We describe what a Web service is, what standards and technologies are
associated with Web services, and what problems can be solved using Web services. We
use this chapter to introduce the SOA conceptual framework and begin to explain how
the various Web services standards such as SOAP, WSDL, and UDDI fit together. This
chapter will give you a solid conceptual basis for the rest of the book.
Before we can get into the core Web services standards, we take a brief side trip to
explain XML in Chapter 2
, "XML Primer." Because XML is at the heart of all the Web
services standards and techniques, it is important you understand it well. XML is a huge
topic, but we focus our examination of XML on what you will need to know in order to
understand the rest of the Web services topics.
After the review of XML, Chapter 3
, "Simple Object Access Protocol (SOAP)," dives in to
the core problem of invoking a Web service. We review the topic of XML messaging in a
distributed computing environment, focusing on the SOAP message enveloping standard.
SOAP forms the core basis of communication between a service requestor and a service
provider in a Web services environment.
Chapter 4, "Creating Web Services," refines your understanding of SOAP in the context of
a particular SOAP infrastructure: the Apache Axis project. Chapter 4 dives into the details
of how Axis works and how you can use it to make it easy to deploy Web services and
have your applications consume Web services.
At this point, you will have a great background understanding of SOAP and at least one
way to make SOAP real: Axis. But SOAP alone is not enough to do more than very simple
Web services. Chapter 5, "Using SOAP for e-Business," adds detail to the concepts
introduced in Chapters 3 and 4 by explaining how you can build Web services for
complete business computing problems. Chapter 5 discusses how Web services
addresses many distributed computing problems including security, performance, quality
of service, reliability, and so on.
Chapter 6, "Describing Web Services," introduces the important notion of service
description, which is key to making Web services the great application integration
technology for building loosely coupled systems. Chapter 6 discusses how Web services
uses service description to address the problem of communicating what details the
service requestor needs to know about the Web service in order to properly understand
how (and why) to invoke it.
Now, you need to understand how the service requestor got the service description in the
first place. Chapter 7, "Discovering Web Services," picks up where Chapter 6 left off,
discussing the various techniques for Web service discovery. This chapter examines the
standards related to finding what Web services are provided by businesses with which a
company might want to collaborate.
Chapter 8
, "Interoperability, Tools, and Middleware Products," fills out your
understanding of best practices in the Web services arena by examining various other
Web services infrastructure and tooling environments.
The book concludes with a forward-looking Chapter 9, "Future Concepts," which
speculates on some possible future uses of Web services technologies to address other
problems in distributed computing.
Note
This book introduces quite a few terms with which you might not be familiar. We have
included a glossary at the back of this book that acts as a great reference guide to the
terminology used in the book. We will annotate the first use of each term appearing in
the glossary using the
symbol.

14. So, before we get started, let's introduce the fictional company we'll use for our
examples throughout this book: SkatesTown. We will follow SkatesTown as the company
exploits Web services to improve its business.
Introducing SkatesTown
SkatesTown is a small but growing business in New York founded by three mechanically
inclined friends with a passion for cars and skateboards. They started by designing and
selling custom pre-built boards out of Dean Carroll's garage, and word soon spread about
the quality of their work. They came up with some innovative new construction
techniques, and within months they had orders piling up. Now SkatesTown has a small
manufacturing operation in Brooklyn, and the company is selling boards, clothing, and
equipment to stores around the city. Dean, Frank Stemkowski, and Chad Washington
couldn't be happier about how their business has grown.
Of the three, Chad is the real gearhead, and he has been responsible for most of the
daring construction and design choices that have helped SkatesTown get where it is
today. He's the president and head of the team. Frank, gregarious and a smooth talker
ever since childhood, now handles marketing and sales. Dean has tightly tracked the
computer revolution over the years, and is chief technical officer for the company.
A few years back, Dean realized that networking technology was going to be big, and he
wanted to make sure that SkatesTown could catch the wave and utilize distributed
computing to leverage its business. This focus turned out to be a great move.
Dean set up a Web presence so SkatesTown could help its customers stay up-to-date
without requiring a large staff to answer phones and questions. He also built an online
order-processing system to help streamline the actual flow of the business with network-
enabled clients. In recent months, more and more stores who carry SkatesTown products
have been using the system to great effect.
Our Story Begins¡­
At present, Dean is pretty happy with the way things are working with SkatesTown's
electronic commerce systems. But there have been a few problems, and Dean is sure
that things could be even better. He realizes that as the business grows, the manual
tasks associated with order gathering and inventory resupply will limit the company's
success. Always one to watch the horizon, Dean has heard the buzz about Web services,
and wants to know more. At the urging of a friend, he got in touch with Al Rosen, a
contractor for Silver Bullet Consulting. Silver Bullet specializes in Web services solutions,
and after a couple of meetings with Al, Dean was convinced—he hired SBC to come in,
evaluate SkatesTown's systems, and help the company grow into a Web service–enabled
business.
As we move through the rest of the book, we'll keep an eye on how SkatesTown uses
technologies like XML and, later, SOAP, WSDL, and UDDI to increase efficiency,
productivity, and establish new and valuable relationships with its customers and
business partners. Silver Bullet, as we'll see, usually lives up to its name.

Chapter 1. Web Services Overview
IN THIS CHAPTER
•
What Is a Web Service?

• The Web Service Opportunity

15. • Trends in e-business

• Why Do We Need a Web Services Approach?
• Service-Oriented Architectures
• Web Services Interoperability Stacks
In this chapter, we will provide the basic terminology and set of concepts that put the
remainder of the book into context. We will define what we mean by a Web service
and describe situations in which Web services will play an important role. We will
describe a simple framework, called service-oriented architecture , that helps
structure the application of Web services technologies. We will also provide a framework,
in the form of three "interoperability" stacks that position how the various Web services
technologies such as Simple Object Access Protocol (SOAP) , Web Services
Description Language (WSDL) , and Universal Description Discovery and
Integration (UDDI) relate.
The rest of the book, then, is an elaboration of the basic concepts presented here.

What Is a Web Service?
This is a book about building Web services. We cannot describe how to build a Web
service without first clarifying what we mean by a Web service.
The term Web services has gained a lot of momentum in the last year. Many software
vendors (large and small) are announcing Web services initiatives and adoption (see the
sidebar "Web Services Market Dynamics
"). Many organizations are involved in the
refinement of Web services standards. Although there seems to be a slow convergence
towards a common understanding of what the term means, there is no single, universally
adopted definition of what is meant by the term Web service. This situation is
reminiscent of the early days of object-oriented programming: Not until the concepts of
inheritance, encapsulation, and polymorphism were well defined did object-oriented
programming become accepted into the mainstream of development methodologies.
Several major Web services infrastructure providers have published their definitions for a
Web service:
IBM offers this definition at
http://www4.ibm.com/software/solu tions/Webservices/pdf/WSCA.pdf
:
A Web service is an interface that describes a collection of operations that
are network accessible through standardized XML messaging. Web services
fulfill a specific task or a set of tasks. A Web service is described using a
standard, formal XML notion, called its service description, that provides all
of the details necessary to interact with the service, including message
formats (that detail the operations), transport protocols, and location.
The nature of the interface hides the implementation details of the service
so that it can be used independently of the hardware or software platform
on which it is implemented and independently of the programming
language in which it is written. This allows and encourages Web services
based applications to be loosely coupled, component-oriented, cross-

16. technology implementations. Web services can be used alone or in
conjunction with other Web services to carry out a complex aggregation or
a business transaction.
Microsoft has a couple of definitions for Web service. The first is at http://
msdn.microsoft.com/library/default.asp?url=/nhp/Default.asp?contentid=28000442 :
A Web service is a unit of application logic providing data and services to
other applications. Applications access Web services via ubiquitous Web
protocols and data formats such as HTTP, XML, and SOAP, with no need to
worry about how each Web service is implemented. Web services combine
the best aspects of component-based development and the Web, and are a
cornerstone of the Microsoft .NET programming model.
The other Microsoft definition is at
http://msdn.microsoft.com/library/default.asp?url=/library/en-
us/dnWebsrv/html/Websvcs_platform.asp :
A Web service is programmable application logic accessible using standard
Internet protocols. Web services combine the best aspects of component-
based development and the Web. Like components, Web services
represent black-box functionality that can be reused without worrying
about how the service is implemented. Unlike current component
technologies, Web services are not accessed via object-model-specific
protocols, such as the distributed Component Object Model (DCOM),
Remote Method Invocation (RMI), or Internet Inter-ORB Protocol (IIOP).
Instead, Web services are accessed via ubiquitous Web protocols and data
formats, such as Hypertext Transfer Protocol (HTTP) and Extensible
Markup Language (XML). Furthermore, a Web service interface is defined
strictly in terms of the messages the Web service accepts and generates.
Consumers of the Web service can be implemented on any platform in any
programming language, as long as they can create and consume the
messages defined for the Web service interface.
Sun provides the following definition at
http://www.sun.com/software/sunone/faq.html#2
:
Web services are software components that can be spontaneously
discovered, combined, and recombined to provide a solution to the user's
problem/request. The Java™ language and XML are the prominent
technologies for Web services.
As you can see, there is broad agreement on what a Web service might be, but no single
agreed-upon definition. Many developers will claim they cannot define what a Web
service is, but they know one when they see one.
From the perspective of this book, a Web service is a platform and implementation
independent software component that can be:
•
Described using a service description language
• Published to a registry of services
• Discovered through a standard mechanism (at runtime or design time)
• Invoked through a declared API, usually over a network
• Composed with other services

17. One important point is that a Web service need not necessarily exist on the World Wide
Web. This is an unfortunate historical naming issue. A Web service can live anywhere on
the network, Inter- or intranet; some Web services can be invoked by a simple method
invocation in the same operating system process, or perhaps using shared memory
between tightly coupled processes running on the same machine. In fact, Web services
have little to do with the browser-centric, HTML-focused World Wide Web. Sometimes,
the names we choose in the information technology (IT) industry don't make a lot of
sense; they simply take on a life of their own.
Another important point is that a Web service's implementation and deployment platform
details are not relevant to a program that is invoking the service. A Web service is
available through its declared API and invocation mechanism (network protocol, data
encoding schemes, and so on). This is analogous to the relationship between a Web
browser and a Web application server: Very little shared understanding exists between
the two components. The Web browser doesn't particularly care if the Web application
server is Apache Tomcat, Microsoft IIS, or IBM Websphere. The shared understanding is
that they both speak HTTP and converse in HTML or a very limited set of MIME types.
Similarly, the Web application server really doesn't care what kind of client is using it—
various brands of Web browsers or even non-browser clients. This minimal shared
understanding between components allows Web services to form a system of loosely
coupled components.
Business Perspective
To a business person, the Web services approach is all about integration: integrating
application functionality within an organization or integrating applications between
business partners (in a supply chain, for example). The scenario in this book illustrates
this approach, particularly in Chapter 7
, "Discovering Web Services." This application
integration allows time and cost efficiencies for receiving purchase orders, answering
status inquiries, processing shipment requests, and so on. The important point is that
application integration is enabled without tight lock-in to any particular business partner.
If another supplier has a better price, shipping terms, or quality assurance, then a
company's reorder systems can be easily repositioned to use that supplier; doing so is as
easy as pointing a Web browser at a different Web site. With a broader adoption of Web
services and XML document format standards, this style of dynamic business partner
integration will become more broadly used.
When systems are this easy to integrate, an organization's reach to suppliers, customers,
and other business partners is extended, yielding cost savings, flexible business models,
better customer service, higher customer retention, and so on. Just as IT is fundamental
to the efficient operations of an organization, Web services-based systems integration
will be fundamental to flexible, lightweight systems integration—for internal application
integration within an organization over an intranet and external partner integration over
the Intranet or extended virtual private network.
So, from a business perspective, a Web service is a business process or step within a
business process that is made available over a network to internal and/or external
business partners to achieve some business goal.
Technical Perspective
From a technical perspective, a Web service is nothing more than a collection of one or
more related operations that are accessible over a network and are described by a
service description. At this level, the Web services concept is not new. With Web
services, the IT industry is trying to address the fundamental challenge of distributed
computing that has been around for decades—locating and accessing remote systems.
The big difference is that now the industry is approaching this problem using open
technology (XML and Internet protocols) and open standards managed by broad
consortia such as the World Wide Web Consortium
(W3C, which manages the

18. evolution of the SOAP and WSDL specifications). Further, the approach often taken with
Web services uses capabilities-based lookup
, where the kind of service is searched
for, as opposed to a service of a particular name or object identifier.
The Web Service Opportunity
The Web services approach is an application integration concept; it is a set of
technologies that provides access to business functionality, such as purchase order
processing. Often, the business functionality already exists in the form of legacy
transaction processing systems, existing Web applications, Enterprise Java Beans, and so
on. Web services technology is about access and application integration; it is not an
implementation technology.
Organizations use Web services technology in two broad categories: Enterprise
Application Integration (EAI)
and business-to-business (B2B) partner integration
over the Internet. In either of these categories, Web services can range in sophistication
from simple request response functions such as a credit card check to very complicated
multi-party, multi-stage long-running business transactions such as a supply
configuration and order system. Web services can be invoked by PC-based programs,
mainframe systems, Web browsers, or even small mobile devices such as cell phones or
personal digital assistants (PDAs).
Regardless of the application, Web services will be used for systems integration: flexible,
loosely-coupled systems integration yielding systems that can be decomposed and
recomposed to reflect changes in the business.
Enterprise Application Integration
Enterprise Application Integration is still a field where large consulting companies
command multimillion dollar contracts to help their clients deal with a mess of
applications that were never meant to interoperate.
The state of the art within many enterprise systems remains that of large, monolithic
application "silos." These systems are often extremely difficult to change, let alone
integrate with other systems. These applications often define unique data formats, and
sometimes (for historical, often performance-related reasons) even define their own
communications protocols. Furthermore, many systems, particularly in large
organizations, can exist on multiple different platform technologies. Interoperability
between systems is a significant challenge. In many organizations, particularly
organizations that result from a merger of two previously independent companies, IT
integration costs can seriously impact the financial health of the company.
The Web services approach offers an attractive set of technologies by which existing
legacy systems can be wrappered as Web services and made available for integration
with other systems within the organization. Applications exposed as Web services are
accessible by other applications running on different hardware platforms and written in
different programming languages. Using this approach, the complexity of these systems
can be encapsulated behind industry-standard XML protocols. Pair-wise system
integration projects can be replaced with one-to-many systems interactions based on
Web services. The promise of higher-level interoperability initiatives is that over time we
will be able to develop the set of standards, technologies, and tools that will enable small
and large businesses all over the world to easily integrate systems internally, and then
mix and match the implementation of various activities within a business process,
maintaining the option to, at any time, choose to outsource any or all of these activities if
doing so makes business sense.
For many organizations, their first implementations using Web services technology will be
internal application integration, because that is the biggest problem for them to address

19. with IT. Flexible systems will yield flexible business models. Flexible business models will
yield organizations better able to adapt to changes in the business environment.
B2B
Another key driver behind the rise of Web services is the continuing evolution of B2B
computing. B2B computing is about integrating the business systems of two or more
companies to support cross-enterprise business processes such as supply chain
management. Some industry pundits claim that supply chain integration will be the killer
application of Web services, particularly as a result of the standardization of common
industry formats for XML and Web services related to supply chain business processes.
B2B applications can be as simple as automated credit card validation or as complex as
the full automation of the multi-billion- dollar supply chain of a Fortune 100 company.
The challenges of building B2B applications combined with their huge market potential
drove rapid innovation that has taken the industry from simple business-to-consumer
(B2C)
applications to SOAP-enabled Web services in a matter of five years.
B2C, B2B, and Web services
Online HTML-based applications are consumer-oriented. The classic example of a B2C
Web application is the Amazon book search. To access this functionality, a human being
needs to use a Web browser to navigate the company's site through multiple page
transitions, input information using Web forms, submit them, and get the results back in
human-readable form. The only way to automate this process is to simulate how a
human uses the system. Doing so involves reverse-engineering the Web application to
see how it moves data between pages, passing the data automatically from page to
page, and, finally, parsing any data contained in the response HTML of pages. This
screen-scraping approach was popular in the early years of the Web (1995–97). It is very
error prone. Any changes in the Web application—even changes that are completely UI-
centric and do not change the data being passed back and forth—can break screen-
scraping applications. These problems are compounded because most of these
applications do not properly separate presentation from application processing logic. The
only true way to integrate applications on the Web is to use a B2B-focused solution.
Because B2B applications are designed to have other applications as their clients, they
are fundamentally different from B2C applications. Table 1.1
summarizes some of these
differences for Java applications. Both types of application are unrestricted as to the type
of backend they can use—typically, Java classes or Enterprise Java Beans (EJBs). (We
discuss how Web services work with EJBs in more detail in Chapter 5
, "Using SOAP for e-
Business.") This is where the similarities end, however. To customize backend logic, B2C
applications use servlets or Java Server Pages (JSPs) that are hosted in a servlet engine.
B2B applications customize their backends using straight Java code (often EJBs) that is
hosted inside a Web service engine. B2C applications communicate with a browser over
HTTP. B2B applications can use any of the open Internet protocols such as HTTP, SMTP,
or FTP, or proprietary networks such as EDI. B2C applications handle data over the
straight HTTP protocol. Input comes as GET parameters (on the URL/query string) or as
POST parameters from Web forms. Only strings can be exchanged. Any other datatypes,
even numbers, need to be encoded as strings. For output, data is mixed together with
formatting rules inside HTML pages. This is in marked contrast with B2B applications that
use XML for both data input and output. XML is perfect for B2B computing because it is
programming language- and platform-neutral, it can represent arbitrary data structures,
it is easy to process, and it can be validated independently of its processing. B2C
applications need to have some UI (typically HTML, although some have used Java
applets) because their clients are humans. B2B applications have no UI because their
clients are other applications.
Table 1.1. Comparing B2C and B2B Java Applications

20. Area B2C application B2B application
Backend logic Java classes and EJBs Java classes and EJBs
Custom logic Servlets and JSPs Web service engine
Communication
protocol
HTTP HTTP, SMTP, FTP, TCP/IP, EDI,
JMS, RMI/IIOP…
Data input HTTP GET/POST
parameters
XML
Data output HTML XML
UI HTML + script N/A
Client Human behind a
browser
Software application

Trends in e-business
It is clear that the network economy is currently driving the evolution of business.
Businesses must respond to increasingly dynamic marketplaces. Within corporate
departments, application integration has been a major issue in the last few years.
Traditional architectures are brittle, and this brittleness is being exposed as the scale,
demand level, transaction volume, and rate of change of transaction volume increases.
Interoperability, particularly between heterogeneous distributed systems components,
has been one of the major themes in software engineering in general, and EAI in
particular, for the last decade. It's unfortunate that the seamless interoperability vision is
still a dream. Brittleness in all current architectures is preventing software from achieving
this vision. Brittleness comes from tightly coupled systems that generate dependencies at
every level in the system. One of the most important lessons we learned as developers
and architects is that systems need to be able to find resources (software or otherwise)
automatically, when and as needed, without human intervention. This ability frees
business people to concentrate on their business and customers rather than worry about
IT complexities. At the same time, it frees system developers to concentrate on enabling
their business and their customers rather than deal with interoperability headaches by
writing glue code and patching systems together. More than any technical consideration,
this concept of implicit, seamless integration as a major business benefit is one of the
main drivers for service orientation. In other words, the time has come for "just in time"
integration!
Trends in application design are moving from rigid structures to flexible architectures.
Trends in business partner interactions are moving from static agreements to more
dynamic agreements. Trends in B2B integration are moving from technology-based
integration to business process-based integration. There is a corresponding shift in
programming and architecture models to enable these trends: from tightly coupled
applications to loosely coupled services.
On the technical side, major shifts have occurred toward flexibility and interoperability,
through open and widely accepted standards. The first major shift happened two decades
ago with the advent of TCP/IP as an open platform for networking. This step enabled
such important and pervasive architectures as client-server computing. It took the
advent of the World Wide Web for the next major shift, with HTML and HTTP providing
the first truly universal open and portable user interface. Next, Java gave us truly open
portable programming, and finally XML brought with it open portable data exchange. The
next step in this evolution of open standards is the integration step. How do all these
ingredients come together to facilitate the next evolution of e-business? Web services.

21. Random documents with unrelated
content Scribd suggests to you:

22. XXVI.
Visszatéret Csáth megállt a kapuban és ideadta a süvegét.
– Vidd be, – mondotta – és kérd el a feleségemtől a palotait.
Hát én benyargaltam és fölmentem az emeletre.
A folyosón Emőke jött velem szemben. Látogatóra volt
öltözködve: fehér ruha; piros saru; fátyol a haján; a kezében
lovaglóvessző.
A mint meglátott, szinte megrohant, és szinte haragos szemmel
nézett reám:
– Hogy kerültél ide? Mért jöttél vissza?
Ruhájából az a finom illat áramlott reám, a melyet Rika királyné
palotájából ismertem.
A kezemben levő süvegre pillantott. Megragadta a karomat és
betolt egy félig nyitott ajtón a szobába.
Az ruhás szoba volt. A falakon köröskörül ruha lógott. A szoba
közepén asztal és szék. Három rend pánczél is állott egy rudon.
– Mért jöttél vissza? – ismételte türelmetlenül.
S olyan közel hajolt hozzám, hogy az orra csaknem érintette az
orromat: mintha a szememből várná a feleletet.
– Akartam, – szóltam elszántan, míg a szivem malomként
döbögött.
– Akartad? te magad akartad?
É

23. – Én magam.
– Dehát miért? Te szabad voltál. Apám azt mondja, hogy
Priszkosz ajándékozott hozzánk. Most rab vagy.
– Én magam tettem magamat rabbá. Tudd meg, hogy elszöktem
Priszkosztól. Levelet írtam az ő nevében. Mindezt csak azért, hogy
visszajöhessek.
A leány nézett rám merően.
– Nem értelek. Miért cselekedted ezt?
– Csupán azért, – feleltem a keblembe nyúlva, – hogy
megtudjam: te adtad-e nekem ezt a rózsát?
Bámulva, a szemöldökét összevonva nézett a rózsára.
Aztán fölemelte a szemét:
– Nem.
Azzal még egyszer az arczomra pillantott. Hideg volt a pillantása,
szinte fenyegető. Kiment a szobából.
Én is kitámolyogtam. Utána néztem, a míg csak láttam. Az egész
világ összezavarodott a fejemben.

24. XXVII.
A következő napokon még erősebb sajtó alá került az
érzékenységem.
A cselédek barátságtalanok voltak irántam, a míg egyszerű görög
fogolyként jelentem meg köztük. Megszokták, hogy foglyok
változnak az udvaron, s mindössze annyi érdekelte őket, hogy
előkelő származású vagyok-e és hogy várok-e váltságot?
Amint megtudták, hogy az apám mezitláb jár és hogy soha
senkinek eszébe nem jut az én kiváltásom, megszünt az érdeklődés.
Ilyen megjegyzéseket hallottam:
– A kezed ugyan uras. No majd itt megvastagodik a tenyered.
A másik:
– A haját is szagosítja. Kopi, gondoskodjál reggel mandulatej-
mosdóvízről.
Az említett Kopi vízhordó mindenes volt.
A harmadik:
– Nem szoktál-e selyem ágyon feküdni? Mert itt azt meg kell
szoknod.
És röhögtek.
– Embertársaim, – feleltem nyugodtan, – mindenkor örülök, ha
jókedvet okozok nektek. De ne rosszakarattal tréfáljatok velem.
Szomorú vagyok. Elhagyottnak érzem magamat. Szolga vagyok, de
szolgája leszek mindegyiteknek, a ki kiméletet tanusít irántam.

25. Egy perczre elhalgattak. Azután a vízhordó szólalt meg először
(egy nyomorék, sánta hun), a kinek mindig tréfára állt a bajusza.
– Olyan urasan beszélsz, mint valami gyiák. Te talán a rovást is
érted?
– Tud ez mindent, – szólt közbe a horgasorrú cseléd, – a hogy az
úrnak elmondta, hogy mit tud, csuda volt, de köszönni mégse tudott.
Erre megint kaczagtak.
De a durva tréfálkozás csak akkor vált gyülöletté, mikor azt
látták, hogy engem Csáth magával hordoz. Napokig nem szólt
hozzám egyik se. Ha köszöntem, nem feleltek. Ha feléjök mentem,
elfordultak.
Egyszer, mikor bemegyek közéjök ebédelni, Rába asszony, a
szakácsné, csodálkozva szólott:
– Minek jösz te ide? Azt hallottam, hogy ma az úrral ebédelsz!
– A ki beáll kutyának, – szólott Uzura, az ajtónálló, – ott a helye a
gazda asztala körül.
– Érti ez a hizelgést, – fűzte tovább Karacs, egy soványképű
fekete kazár, – úgy hajlong az úr előtt, mint valami római szenátor.
Hallgattam. Nem állok szóba velök, – gondoltam. A műveletlen
emberek olyanok, mint az ebek: nem tűrik az idegent, a míg meg
nem szokják.
De a szakácsnéval mégis barátságban kellett élnem: ő mérte ki a
tányérba az ételemet. Hát akármilyen morczos volt is irántam,
mindig szóltam hozzá egy-két jó szót. A mit adott, megköszöntem.
Akkor aztán reá is repültek a nyilak:
– Csak a javát neki, Rába néni! – kiáltotta Uzura, – mert nagyon
szépen köszön. Holnap már kezet is csókol.

26. – Elveszi Rábát feleségül! – rikkantott Kopi.
Erre nagy kaczagás támadt. Rába asszony idős hölgy volt már;
bajuszos, férfihangú és legalább is kétmázsás. A Kopi szavát napokig
röhögték.
Persze, Rába asszony még dühösebben nézett reám, s bizony
nem volt érdemes megköszönnöm, a mit adott.
De azért megköszöntem.
– Beszélhettek, a mit akartok, – mondottam, – én nem az ételt
köszönöm meg, hanem a fáradságát. Az ételt a gazda adja, Rába
asszony pedig foglalkozik velem akaratlanul is. Én ezt megköszönöm
neki, ha elfogadja, ha nem.
Lehet, hogy urak is olvassák e bús soraimat, s talán csodálkoznak
azon, hogy nem hagytam ott őket, vagy hogy másképen nem
segítettem magamon. De haj, nem volt az soha a nyomoruság
lánczán, a ki nem tudja, hogy enni nemcsak szokás, hanem
kénytelenség is. Az ember megeszi éhségében a fakérget is, és
megiszsza a pocsolyavizet is. S hogy a bibliai tékozló fiu egy vályuból
evett a disznókkal, azon én nem csodálkozom.

27. Gyere kis tollas ördög, ne félj.
Mindössze annyit tettem meg, hogy nem a konyhai asztalnál
ettem, hanem kiültem a küszöbre a sánta Kopi mellé, a ki utolsó
szolga volt a háznál, s a kire nem tudtam haragudni. Látszott rajta,
hogy a tréfálkozás nem eszköze neki a boszantásra, hanem csak
mulatsága.
A konyha előtt baromfiak tanyáztak. Azok között föltünt nekem
egy sovány és sánta fekete tyúk. Még csirke-korában elsántult
szegény, hát nem ölték meg, de tán különben se került volna soha
nyársra, mert fekete volt. A fekete csirkét oda szokták adni a
táltosoknak. Az persze, hogy sánta volt, oda se kellett.

28. Hát mondom: ahogy ott eddegéltem a küszöbön, föltünt nekem
az a szegény kis tollas állat. Rút volt és szomorú. A szeme szinte
állandóan rémületre volt kikerekedve. A taraja halavány. Azért
költötte föl a figyelmemet, mert azt láttam, hogy minden tyúk vágja.
Ha kivetnek valamit a konyhából s őt is odahajtja az éhség a többi
közé; hol az egyik, hol a másik csíp rajta. Néha szinte sikolt szegény
a fájdalomtól.
Bizonyosan azért gyülölték a társai is, hogy fekete.
És ő csak megvolt egyedül, szomorú magányosan. A többi tyúk
elment az istállók köré: vidáman, társaságban kapirgáltak. Az az egy
ott maradt magányosan, a konyha közelében! Csak akkor rebbent
meg, ha ember közelített feléje. Olyankor ijedten sántikált tovább.
Félt mindenkitől.
Milyen furcsa, gondoltam: az állatok között is van gyülölt és
üldözött, egyedül élő, némán szenvedő, mint az emberek között.
Dobtam neki a kenyeremből.
Eleinte meg-megrebbent minden dobásomtól. A szemén látszott,
hogy azt hiszi, kővel dobálom. Nehány nap mulva azonban elmult az
ijedsége. Megösmerte, hogy nincs tőlem mit tartania.
Aztán egyre közelebb merészkedett. Már látszott a szemén némi
bizalom. Már tudta, hogy tőlem csak jót várhat.
S míg többi cselédtársam odabent beszélgetve evett, én azzal a
tyúkkal társalogtam.
– Gyere kis tollas ördög, ne félj. Nesze! Hopp: kapd föl!
Nem telt belé két hét, a tyúk a kezemből evett. Annyira ismert,
hogy mikor kiültem a küszöbre, egyenesen hozzám biczegett. Mellém
állt. A szavaimra káriczálással felelt. Okosan és félelem nélkül nézett
reám. Még később az ölembe is beleült és engedte, hogy
simogassam, pedig a madárféle nem igen szereti a simogatást.

29. Az a tyúk aztán annyira szeretett engem, hogy reggelenkint
mindig ott találtam magam mellett. Ült az ágyam alatt és várta az
ébredésemet.

30. XXVIII.
Elmult a nyár. A sátorok városa megváltozott. Minden sátor
mellett szénaboglya, szalmakazal. A kazlak közé ágakból,
gerendákból istállót raktak. Oldalt veszőfonás és magas földhányás.
A tető szalma.
A sátorokra is több bőr került. A sátornyílást mindenütt lóbőr
vagy tehénbőr lógta be. Nappal félreakasztották; éjjelre kellett.
Az emberek is átváltoztak. A lobogós ing és gatya bozontos bőr-
ruha alá került. Farkasbőr, medvebőr, kutyabőr, borjúbőr, de mind
szőrösen. A könnyű posztó-süveg helyét is tornyos prémsüveg
váltotta föl. A közrendi embereké bárányprémből való, a jómódúaké
rókaprém, hódprém. Atilla süvege oroszlánsörényből készült. A
fővezér és más előkelők medvekucsmát tettek föl. A gazdám is
medvekucsmát viselt.
Csupán a rabszolgák jártak tovább is hajadonfővel.
Én még mindig csatlósa voltam Csáthnak. Az istállóban való
alvást megszoktam. Nehezen törődtem belé, s könnyeztem is néha
miatta, de mikor az idő hidegre fordult, az állatok melege enyhítette
az állapotomat.
Emőkét mindennap láttam. Rám se nézett. Csak néha, mikor
tanuk nélkül találkoztunk, szólt egy-két szót hozzám.
Egyszer azt kérdezte, hogy meg vagyok-e elégedve a sorsommal?
– Kisasszony, – feleltem sóhajtva, – én vagyok a föld
legszerencsésebb boldogtalanja.

31. Az következett volna, hogy megkérdezze, miért mondom
magamat szerencsésnek, és miért boldogtalannak, de ő e helyett így
szólt:
– Megbántad úgy-e, hogy eljöttél? Őrültség volt ezt cselekedned!
– Ha téged látlak, – feleltem, – elfeledem minden
szenvedésemet.
– Tudod-e, – mondotta, – hogy az életeddel játszol semmiért?
– Neked semmi, – feleltem, – nekem mindenem.
Erre haraggal elfordult.
Egyszer a kert felől való ablakon könyökölt. Szürke őszi est volt. A
hold akkor kelt.
Én arra mentem és köszöntem neki.
– Jó estét kiván neked a te rabszolgád.
Rám nézett. Az arcza nyugodt volt. Megálltam egy perczre, hogy
talán mond valamit, de nem mondott semmit. S nekem tovább
kellett mennem, mert a szolgák megláthatták volna, hogy a
kisasszonynyal beszélgetek.
Egyszer meg ott ültem búsan az ajtó előtt. Annyira elmélyedtem
a gondolataimban, hogy nem is ügyeltem arra, kik járnak mellettem.
Csak akkor pillantottam föl, mikor már ott állt, s a ruhája illata
megérintett. Vadmacskából készült prémköntös volt rajta. A fején
ugyanolyan süveg.
A lovát várta.
Fölkeltem és meghajoltam.
Akkor halkan szólott:
– Egészséges vagy-e?

32. – Köszönöm, – feleltem, – halottnak érzem magamat.
Többet nem beszéltünk.
Pedig én, a mikor csak lehetett, mindig kerestem a fonalat, a
mely bevihetne a házba. A gyermekeknek szüntelen kedveskedtem:
hol játékot csináltam nekik, hol virágot vagy gyümölcsöt vittem, és
azok szerettek is. Csakhogy a többi rab épp úgy kedveskedett nekik,
s a nők jobban értik a csirkenyelvet, a melyen a gyermekekkel
beszélni kell; nőrabszolga pedig volt ott tíz is.
Csáthtal lehetett beszélnem, hiszen azért is tartott maga mellett,
hogy gyönyörködjék bennem, mint valami köszörült kőben. Az ő
rabja vagyok, tehát a műveltségem is az övé.
Hordott magával, mint a hogy a lánczait, gyűrűit hordta. Érezte,
hogy érték vagyok, csak azt nem tudta, hogyan lehet beváltania.
Én hát kedves kutyája lettem. A rabszolgák is kezdtek becsülni.
Ha valami kérni valójok volt, rám bízták, s én ügyesen bele tudtam
szőni a beszédembe a kivánságaikat. De a magam ügyeiben ostoba
voltam és szerencsétlen. Hiába példálóztam neki, hogy az
ebédlőjében nem izlésesen vannak elrakva a szőnyegek, hogy a
kincseit, fegyvereit velem tisztíttassa. Megkérdezte, hogyan
gondolom, aztán betaníttatta velem másvalamelyik cselédjét.
Látszott rajta, hogy igen alkalmas csatlósnak tekint s hogy
minden tudomány érdekli. Bárhova ment, kisérnem kellett őt
hajadonfővel, nyergetlen lovon és beszélnem kellett neki akármiről.
Elképzelhetetlenül tudatlan ember volt. Néha, mikor azt
gondoltam, hogy ért, olyan kérdést vetett, hogy alig bírtam a
kaczagásomat elnyeldesni.
A tudatlansága arra vitt, hogy magam kalapáljak olykor
tudományos tételeket, soha meg nem történt történelmet,
nemlétező országok és népek leírását.
Ő

33. Ő mind elhitte. A kutyafejű emberek, a fejetlen emberek, az
egylábúak neki mind hihetők voltak.
De ez tartotta bennem az életet, a lelki fensőségnek ez a
folytonos érzése. Máskülönben megölt volna a szomorúság.
Különösen búsított, hogy a ruhám szakadozik.
Nem annyira a hidegtől féltem, mint inkább Emőke látásától.
A rabszolgák mind hajadonfővel és rongyos, piszkos ruhában
jártak. A ruhát olykor csak egy szíjj tartotta össze a derekukon. Csak
néha mosdottak és fésülködtek, mikor az úr napokig távol volt. A
hajuk, szakálluk bozontosan állt. Szánalmasak voltak.
És időnkint kimostam magam a ruháimat, s megvarrtam, ha
elszakadt. Rendesen mosdottam és fésülködtem. De még mindig a
római ruha volt rajtam, és a sarum annyira szétszakadt, hogy pirulva
néztem a lábamra.
Már szégyeltem magamat Emőke előtt. Ha jönni láttam, elbújtam
előle, vagy hátat fordítottam. Reszkettem egy pillantásáért, s mégis
kerültem, hogy ne lásson.
Mikor az első hó leesett, dideregve ültem a gazdám mellett. A
kezem kék volt, s az orrom vörös.
– Ördög vigyen el, – mondotta, – mit vaczogsz, mit dideregsz?
Mért nem kérsz ruhát Csokonától? Hiszen meggebedsz ebben a
hidegben!
– Oh uram! – feleltem búsan. – Az öreg Csokona olyan ronda
ruhákat osztott széjjel, hogy attól tartottam, ha felveszem magamra,
megutálsz engem. Én veled járok, mint az árnyék, s félek attól, hogy
az emberek megszólnak téged az én ruhám miatt.
– Ki mer énrólam rosszat gondolni! Senki se járatja a rabját
selyemben!

34. Mégis, mikor hazaérkeztünk, Csáth fölhítt és maga szórta szét a
ruháit, hogy nekem válaszszon belőlük.
Már régen vágytam arra, hogy hun ruhám legyen. Én hun
akartam lenni. Ha hun vagyok, egy lépéssel közelebb vagyok
Emőkéhez. De máskülönben is tetszett már nekem a hun viselet: a
hófehér ing, gatya, sastollas süveg, a lóhátonjárás. Csak az őszi
viselet nem tetszett még. Az emberek olyanok, mintha valami
rokonságban volnának az állatokkal: lovon ülő medvék.
Csáth sok fújás és káromkodás között kiválasztott egy rókabőr
nadrágot, farkasbőr köntöst és borjubőr csizmát.
Az asszony pörölt vele:
– Megbolondultál-e, – mondotta, – hogy jó ruhát adsz ennek a
rabnak?
– Hallgass! – mordult rá Csáth olyan hangon, a minőt úri
körökben nem igen hallottam.
Az asszony boszúsan kifordult.
A ruha csakugyan díszes volt. A köntöst oroszlánkörmös
aranylánczok fogták össze. Persze azokat Csáth lemetélte, s nekem
apró szíjjakat adott. De azért szép köntös volt. Mindössze egy kis
molyrágás látszott a hóna alatt. A nadrágnak se volt más hibája,
csak egy kis kopás hátul, de azt a köntös eltakarta.
– Uram, – mondottam farizeus képpel, – nem érdemlem én ezt,
talán hitványabb ruha is akad itten.
– Ennél hitványabb nem akad, – morgotta. – Süveget is adnék,
de akkor úrnak néznek, hát azt nem adok. Hanem ha fázik a fejed,
kösd be kendővel, mint a többi.
Őszinte voltam, a mikor hálálkodtam a ruháért. Ha meglát
Emőke! – ez volt a legnagyobb örömöm.

35. Bezzeg leestem hamar az egemből! Mikor a ruhát fölpróbáltam,
akkor láttam, hogy Csáth sokkal szélesebb és magasabb testű, mint
én. Bő volt minden. Úgy álltam a köntösben, mint a két lábra
emelkedő medve. Szíjjal kötöttem aztán át a derekamat.
A nőcselédek kaczagtak, mikor az öltözőből kimásztam. Maga
Csáth is annyira nevetett, hogy könnyezett belé. Előkiáltotta a
házbelieket is. És most már az asszony is nevetett. De csak Emőke
ne nevetett volna!
Szégyeltem magamat. Szerettem volna leszórni a ruhát s
elbujdosni a világba. De a határszéli keresztre még emlékeztem.
– Uram, – mondottam egyszer, – annyi szűcs van a táborban,
nem lehetne-e ezt a ruhát átigazíttatni?
– Hova gondolsz, – felelte boszúsan. – Azt hiszed-e, hogy én
minden esztendőben adok neked egy rend ruhát? Még nőhetsz,
vastagodhatsz, aztán ez az egész életedre való!
Ebből megértettem azt is, hogy milyen kilátásaim nyílnak a
jövendőmre.
Mikor a téli hidegek beálltak, akkor láttam, hogy miért viselnek a
hunok szőrös ruhát. Hát bizony nem egyébért, hanem hogy szőrrel
befelé fordíthassák.
Az emberek ha rakhatnak is tüzet a sátorban, nem ülhetnek
mellette. Mindig kint vannak zord időben is, mert csak társaságban
érzik jól magukat és csak lóháton. Hát akkora sátor nincs, hogy tíz-
húsz ember benne ülhetne. Nekik így jó. A ruha melegíti őket.
Csikorgós időben keztyűt is húznak. A süveget levonják a fülükre.
Nincs olyan hideg tél, a mely a prémes ruhát által bírná járni.
De télen a nők is más ruhában járnak. Az uri nők fejéről a fátyol
eltünt. Prémes süveget viselnek ők is. Csizmájok puha nyúlbőr, vagy
macskabőr, térden fölül érő. Köntösük olyan, mint a férfiaké,
csakhogy hosszabb és finomabb.

36. Az én hajam megnőtt, vállig ért már. Száraz hidegben nem is igen
fáztam, de mikor a hó esett, részint elolvadt a fejemen, részint jéggé
fagyott a hajamon.
Hanem a befordított prémes ruha pompásan melegített.
Atillához majdnem minden héten érkezett valami követség. Néha
királyok is jöttek látogatóba. Persze nem olyan királyok, mint a római
császárok, hanem barbár királyok, a kik sátorban laknak s félmázsa
aranyat czipelnek magukon. Műveletlenek, de méltóságosak. A
puhaságot nem ismerik, de nem is keresik. Atillát önként vallják
feljebbvalójuknak.
Hát olyankor, mikor királyi látogató érkezett, a palotában nagy
zengő lakoma volt, s reggel felé az uramat többnyire
másodmagammal vezettem haza. A hunok veszettül ittak Atilla
palotájában. Azt mondják: néha Atilla maga is jókedvű volt.
Lakodalom is esett mindennap. A nép muzsika mellett tánczolt és
kumiszt ivott, a gazdagja azonban borral részegeskedett. Egyszer
nálunk is azt beszélték a szolgák, hogy Emőke férjhez megy, s hogy
Aladár királyfi veszi el, de nem lett belőle semmi. A királyfi egy
szegény hunnak a leányát vette feleségül. Láttam a leányt. Nem volt
olyan szép, mint Emőke.
Azokban a napokban sokat szenvedtem lélekben.

37. XXIX.
Akkor már ha ebédre ment a gazdám Atillához, nem ácsorogtam
a palota előtt. Tudtam, hogy csak napnyugta után kell érte menni;
ha pedig a fővezérhez megy, akkor csak éjfél felé. Hát olyankor
betelepedtem a konyhába.
Széles nagy rakott tűzhely volt ott, mindössze kétarasz magas.
Nagy hasábfákkal tüzeltek, s délután jó volt ott ülni a meleg kövön, s
bámulni a tüzet.
A téli hosszú estéken néha tízen is ültünk a tűz körül. De csak a
csikósok, gulyások, a hun nemzetbeli szolgák, meg én és Csokona,
az öreg főrab. Néztük a tüzet. A hunoknak kedves mulatsága az.
Nyári estéken is tüzet raknak a mezőn és nézik.
Egyszer magam ültem ott. A nők részint mostak, részint a
padláson terigettek. Az idő napalkonyat felé járt s künn dara esett.
A konyhába benyitott Dsidsia és rámvillantotta fekete mosolygó
szemeit.
– Zéta bácsi, – mondotta. – Örülök, hogy itt talállak.
Azzal leült mellém, s kezét a parázsnál melengetve, locsogott:
– Olyan ritkán találkozhatunk, – pedig én úgy szeretnék veled
beszélni. Mert az én anyám is római alattvaló volt, és gondolnád-e
azt, hogy én már tizennégy éves vagyok?
Nem gondoltam, de nem is törődtem vele.
A leány nem látszott tizenhárom évesnek se. Semmi leányi nem
volt rajta: olyan volt, mint egy szoknyában járó sovány fiu,

38. szárazképű és többnyire szomorú. De ha engem látott, mindig
mosolygott és köszönt. Ezt én nem szerettem.
Miért mosolyog? és miért köszöntget? ha ő nem volna a világon,
talán rám bíznák a gyermekeket!
– Mert onnan számítjuk, – folytatta – hogy a kisasszony akkor
született, a mikor Atillát fejedelemmé választották. Én meg utána két
évre.
A korsóhoz ment és ivott, azután úgy ült, hogy szembefordult
velem. Az Emőke viselt ruhája volt rajta, de a lábaszára meztelen
volt, s vörös a hidegtől.
– A gyermekek alszanak, – mondotta. – A kisasszony a palotában
van. Tánczolnak ma.
Aztán nem tudom még miket beszélt. A szeme szüntelen rajtam
bolygott. Egyszer megint visszaült, és hozzám hajolt, mintha a
vállamra akarná hajtani a fejét.
– Eredj innen – mondottam boszúsan.
Akkor szomorúan fölkelt.
Sohajtott.
És kiment a konyhából.

39. XXX.
Egy deczemberi délelőttön görög köntösű lovasok állítanak be az
udvarunkba. Az egyikben megismertem a Vigilász fiát, a másikban
Nómusz patriciust, a ki a császárhoz szokott járni.
Csáth még az éjjeli álmát horkolta. Én a kapu eresze alatt
guggoltam. Néztem a hóesést.
Ahogy a görögöket megláttam, egyszerre elfűtött a meleg:
halálra szégyellem magamat, ha Priszkosz csak rámtekint is!
Három szolga volt is velök, meg egy tolmács.
– Itthon van-e a gazda? – kérdezte tőlem a tolmács.
– Itthon, – feleltem hunul.
S magamban csodálkoztam, hogy nem ismernek reám.
Egy cseléd bejelentette őket, s ők fölmentek. Ajándékot vittek
egy kis ládában, s körülbelül negyedóráig időztek Csáthnál.
Én csak főttem a kapu alatt.
Végre megszólítottam az egyik szolgát görögül.
– Vagytok-e sokan?
– Vagyunk jócskán, – felelte meglepődve.
– Micsoda urak jöttek?
– Csak két patricius: Anatoliusz úr és Nómusz úr, meg egy írnok,
meg a tolmács.

40. – Maksziminosz úr nem jött el?
– Nem.
– Hát Priszkosz úr?
– Ő se.
Megkönnyebbülten lélekzettem. Egyszerre kinyújtottam a
nyakamat, s vallató hangon folytattam:
– Hát a Krizafiosz úr feje?
– Az rajta van a nyakán.
– Akkor baj lesz.
– Hoztunk sok aranyat. Három láda arany van velünk. Talán csak
fölér egy embernek a fejével?
Azután ők kérdezősködtek, hogy ki vagyok én? Pedig gyakran
láthattak Konstantinápolyban. Én valamennyit ismertem látásból.
A ruhám változtatott-e el, vagy hogy a bajuszom és szakállam az
utóbbi hónapokban erősen kimohodzott, nem tudom.
Azt feleltem nekik, hogy hosszú lenne, elbeszélni a történetemet,
hanem majd lesz rá alkalom.
Alighogy eltávoznak, hivat a gazdám, hogy menjek át a királyi
palotába Konstantinosz írnokért.
Látom, hogy levél van az asztalán, s még a pecsét sincs föltörve.
– Uram, – mondom rosszat sejtve, – ha kívánod, hogy elolvassam
a levelet…
– Nem, – feleli hidegen. – Ezt Priszkosz küldi. Hátha rólad is van
benne szó.
Az írnok csakhamar megjelent…

41. – Maradj te is, – mondotta a gazdám. – Hátha olyasmi van a
levélben, a mire a te magyarázatod szükséges.
Fogta fölszakította a levelet, s átadta Konstantinosznak.
Az a Konstantinosz római eredetű ember volt; sovány, csontos
legény, de eszes ember és hideg, mint a tekenős béka. Még Aéciusz
ajándékozta volt Atillának.
Hát az írnok olvasta:
Tisztelt Uram.
Kivánok neked minden jót.
Továbbá azért írok neked, mert az én kedves szolgám, Zéta, elhagyott engem,
és hozzátok utazott. Mind e napig vissza nem tért.
Én azt a fiút gyermekkorától fogva neveltem, s tanítottam. Az volt vele a
czélom, hogy a császári palotában szerzek neki állást, a mit meg is érdemel, mert
elméje kitünő, s becsületessége páratlan.
De annak a szerencsétlen fiúnak valami megzavarta az eszét. Elszökött tőlem, s
most valahol Atilla országában kóborol.
Kérlek, kerestesd őt meg, és küldd vissza e követekkel. Ha pedig valaki elfogta
volna, s rabságban sinlődne, izend meg: kinél van, s hogy mennyiért válthatom ki?
Ha nem nagy az összeg, mindent megteszek érte, a mit csak tehetek.
A követek egy aranyozott ezüstből való vázát visznek neked. Az én csekély
ajándékom ez. Fogadd szívesen.
Tisztelő szolgád
Priszkosz rétor.
Csáth bámulva nézett rám. A felesége a vázát forgatta az
ablaknál. Emőke végighallgatta a levelet, és átfordult a másik
szobába.
– Nem értem, – mondotta Csáth összevonva bozontos
szemöldökeit. – Nem Priszkosz maga ajándékozott-e téged nekem?
Hiszen levelet is irt! Hé anyjuk, keresd csak elő azt a levelet. Olyan
kicsi vékony. Ott van a gerenda alatt az öregházban.

42. – Uram, – mondottam összeszedve minden lelki erőmet, –
vallomással tartozom neked. Azt a levelet nem Priszkosz írta, hanem
én.
Csáth rám meredt:
– Te?
– Én.
– Hát az a levél hamis volt?
– Hamis.
Elfelejtettem, hogy barbárral beszélek, s nem művelt emberrel. A
barbárnak nemcsak a ruhája barbár, hanem a lelke is. Időnkint kitör
belőle az állat. Az ember földönélő isteni lélek. De állatokkal van
összegyúrva. A művelt ember isteni mivolta mindig tisztán fénylik, a
műveletlen ember isteni mivolta csak olykor ragyog elő, mikor
szenved, vagy szeret.
Csáthban is egyszerre megbődült az állat. Nem várt
magyarázatot. Ő csak azt látta, hogy én meg mertem csalni.
Fölkapta a széket és nekem rohant.
– Gazember! – ordította olyan hangon, hogy a faház reszketett
belé.
És irtózatos csapást mért reám.
Én csak a karomat tartottam védelmül a fejem fölé. De a
rettenetes csapástól a karom leroppant, leletytyent, – eltörött. A szék
is eltörött. Csáth kezében csak a székláb maradt. Azzal is úgy sujtott
főbe, hogy eszméletlenül terültem el a szőnyegen.

43. XXXI.
Mikor eszméletre tértem, a szakácsné kamarájában láttam
magamat.
Egynéhány nő állt mellettem. Az egyik az ágylábra borulva,
hangosan sírt.
Megismertem, hogy Dsidsia.
A többi nő arcza is könnyes volt. Azt gondolták, hogy meghaltam.
De amint megmozdultam, egyszerre ők is megmozdultak.
– Él, – rikoltotta Rába asszony, a szakácsné, – hozzatok vizet!
Vizet hoztak. Rába asszony lehúzta rólam a köntöst, és az ölébe
fogta a fejemet. Mostak.
Hogy mekkora a sebem, s mi történt velem, nem tudtam, csak a
dézsába csurgó vizen láttam, hogy bíborszínű.
Később egy táltos lépett be. Bial nevű göthös ember. Fakérget,
földet és háncsot hozott. A karomat beleillesztette a fakéregbe. A
földdel körültapasztotta, azután az egészet körülkötötte háncscsal.
Dsidsia ott sirdogált.
– Ugyan ne picsogj itt, – mondotta neki a táltos. – Nem hótt ez,
hogy siratni kölljön.
Lenyirta a hajamat, és bekötötte a fejemet is valami agyaggal.
Aztán, mikor kiment, meghallottam a deszkafalon át, hogyan
vigasztalja a cselédeket. Így vigasztalta:

44. – Ezt hát jól meglapította az úr. Nem sokáig eszi ez se a
kenyeret!
Orrhangon beszélt, s valami fitymálást éreztem mindig a
hangjában. Később ismertem meg azt az embert, hogy becsületes,
jólélek.
A seb okozta-e, vagy az a sötétség, a mely a lelkemre borult,
érzéketlen voltam, mint a kő.
Rába asszony másutt keresett tanyát. A szobácskát átengedte
nekem. És a cselédek fölváltva ápoltak.
A cselédek… itt meg kell állanom. Azok a cselédek mind rabok
voltak, csak a csikós, gulyás, kanásznép között akadt egy-egy
nyomorodott kezű, vagy más hibával járó hun ember. Meg a két
ajtónálló volt hun, az egyik a vastag derekú Uzura, a másik az óriás
termetű, de gyermekhangú Ladán.
Én azokkal nem igen beszéltem, azután se, mikor már
összeszoktak velem. Nekem az ember a betűismeretnél kezdődött. A
ki nem olvasta Plátót vagy legalább is Vergiliuszt, az én előttem állat
volt.
Hát biz azok hirét se hallották Plátónak, s még kevésbé
Vergiliusznak. Emberarczú állatok voltak. Gondolataik csak a napi
dolgaikon forogtak, meg egymás személye körül. Semmi eszmei
soha a beszédükben! Megvetettem őket. A gazdámat is.
Csak az egy Emőke volt, a kivel nem birtam leszámolni.
Sokszor mondottam magamban:
– Ez is csak olyan állat, mint a többi, csak hogy a természet szép
alakba öntötte.
De hát láttam már én szép alakot sokszor; sőt ha a márványba
faragott nőt tartjuk próbaképnek, akkor még szebbet is láttam.

45. Nem volt szabályos az arcza. Azon arczok közül való volt, a
melyekre rápillant az ember, de nem áll meg rajta a tekintete.
Hanem ha a szavát hallja az ember, az a kellemes, jóságos, zenés
hang, az már megfogja. Az arcz megelevenül. A tekintet nem birja
többé elhagyni.
Akkor látja az ember, hogy voltaképen szép arcz az. Bűvölően
szép! Minden vonása hallgató zene. S ő maga csupa rejtelem!
Így voltam Emőkével az első ismeretségemben. Később
mindinkább lekötött. Úgy tetszék nekem, mintha nem is földi
teremtés volna, hanem valami magasabb rendű. Aztán ha nem is
jártas a tudományokban, lám a galamb egy betűt se tud, mégis
kedves. Az ember, ha galambot fog, meg nem állja, hogy meg ne
csókolja.
De azért a többit lenéztem.
Akkor láttam, mennyire nem voltam igaz!
A nők kivétel nélkül érdeklődtek irántam. Mintha testvérük
volnék. Egy pillantásom elég volt, hogy tudják, mikor kivánok vizet,
mikor ételt, mikor csendességet.
Azt is gondoltam, hogy talán mégis úrnak éreznek ezek engem, s
önkénytelenül is hódolnak az én műveltségemnek.
Nem. Szenvedő voltam. Csak a szenvedőt látták bennem.
Nem tudtam, mekkora zúzódás van a fejemen, de nagy lehetett,
mert fölemelni nem birtam. Sebláz rontott reám. A fejemet
mérhetetlen hegynek éreztem. S mintha akkora tüzes folyó
hömpölygött volna benne, mint a Duna!
Meddig feküdtem a láz viharában, nem tudom. Egyszer csak
magamhoz tértem, s fölnyitottam bágyadtan a szememet. A
szobában nem volt más, csak Kopi: akkor tett be vizet. A hogy
megfordult, s látta, hogy nyitva a szemem, megszólított:

46. Jobban vagy? – kérdezte jólelküen.
– No, hálistennek!
– Kopi, – rebegtem, – a Tollas Ördög él-e?
– Él hát.
– Adtok neki enni?
– Adunk hát.
– Ugyan hozd be.

47. Ma is különös nekem, hogy az a tyúk jutott először eszembe.
Örültem, mikor megláttam, s mintha testvérem volna, úgy
szólítottam meg:
– Ördög! Ördög!
A tyúk rettenetesen meg volt ijedve, mikor hozták, de a szavamra
azonnal lecsillapult. Mellém ült, s nézett, s boldogan kariczált.
Látszott rajta, hogy megismer. Beszélgettünk, mint mikor egészséges
voltam. Elkérdeztem:
– Kapsz-e enni, inni öreg? Nem vágnak-e a tyúkok? Odajársz-e
hálni még az ágyam alá?
Ő mindenre felelt a maga tyúknyelvén.
De én még mindig nem voltam egészséges. Aludtam csaknem
szünetlenül.
Egyszer, mikor magamhoz tértem, valami kellemes hűvösséget
éreztem a homlokomon. Ahogy fölnyitom a szememet, látom, hogy
Emőke ül mellettem, s az ő keze az a hűvös.
Mellette Dsidsia áll. Halkan beszél valamit. A hólyagablak
napfénytől sárga. A szoba világos.
Amint észrevette, hogy a szemem nyitva van, a kezét elvonta és
fölemelkedett.
– Ne menj el, – rebegtem, – maradj még szép álom!
Habozva nézett reám, aztán Dsidsiához fordult:
– Eredj, – mondotta, – hozdd tele a tálat friss vízzel.
És újra leült.
– Jobban vagy? – kérdezte jólelkűen. – Féltünk, hogy meghalsz.
– Ha téged látlak, nem vagyok beteg. Úgy érzem, mintha május
volna körülöttem. És mikor a te szavadat hallom, mintha angyal-

48. éneket hallanék.
Elgondolkozva nézett reám, aztán mintha másra akarná fordítani
a beszélgetést, azt mondja:
– Apám is sajnált. Tudod, hogy hirtelen ember. Mért mondtad
meg, hogy te hamisítottad a levelet? Néha bölcsebb vagy a
táltosoknál, néha meg olyan gyerek vagy, hogy nem biznék rád egy
tejes bögrét.
– Hazudni nem tanultam.
– Ez a baj. A hazugság önvédelem. Kell. A férfi fegyvert visel az
oldalán, a nő és a rabszolga hazugságot. Az a mi pajzsunk.
Hallgatódzott, aztán folytatta:
– Bort fogok küldeni. Idd, hogy meggyógyulj. Azután: igérd meg
nekem, hogy hazamégy. Apám elbocsát váltságdíj nélkül. Már meg is
izente Priszkosznak.
– Én nem megyek haza. Én nem bánom, akármennyit kell is
szenvednem, nem tudok élni annélkül, hogy téged ne lássalak.
– Dehát te őrült! – szólt halk szemrehányó hangon, – nem tudod
azt, hogy ennek a te szenvedésednek czélja nincsen!
– De tudom.
– Ha egy óvatlan pillantásodat elfogják, a következő órában
rettenetes halállal ölet meg az apám.
– Azt is tudom.
– És én nem jogosítottalak téged arra, hogy bármi bizakodással
is…
– Nem jogosítottál, de meg sem tilthatod. Rab vagyok; keresztre
feszíthettek, a mikor akartok, de azt meg nem tilthatja nekem semmi
hatalom, hogy azt ne álmodjam, a mit álmodom.

49. Egy perczig szótlanul nézett reám, s úgy tetszett nekem, mintha
könyben úszna a szeme.
Azután megmozdult:
– És ha kérlek, hogy menj el, ha én kérlek.
– Mért kérnél arra? Én neked terhedre nem leszek. Ha láthatlak,
öröm az nekem. Ha a ruhád a szegen függ, én titkon megsimítom.
Az nekem gyönyörűség. Tudom, hogy nem lehetsz enyém soha. De
csak azt mondd meg, azt az egyet, te adtad-e a rózsát?
Az arcza szenvedő kifejezést öltött. A fejét rázta.
– Mért tagadod? Ez téged semmire se kötelez. Engem boldogít.
– Nem én adtam, – szólt halkan, hidegen.
Dsidsia belépett. Vizes kendőt borított a homlokomra.
Mikorra a kendőt föltette, Emőke már nem volt a szobában.

50. Welcome to our website – the ideal destination for book lovers and
knowledge seekers. With a mission to inspire endlessly, we offer a
vast collection of books, ranging from classic literary works to
specialized publications, self-development books, and children's
literature. Each book is a new journey of discovery, expanding
knowledge and enriching the soul of the reade
Our website is not just a platform for buying books, but a bridge
connecting readers to the timeless values of culture and wisdom. With
an elegant, user-friendly interface and an intelligent search system,
we are committed to providing a quick and convenient shopping
experience. Additionally, our special promotions and home delivery
services ensure that you save time and fully enjoy the joy of reading.
Let us accompany you on the journey of exploring knowledge and
personal growth!
ebookultra.com