Joe Celko s SQL for Smarties Fourth Edition Advanced SQL Programming Joe Celko

Joe Celko s SQL for Smarties Fourth Edition Advanced SQL Programming Joe Celko
Joe Celko s SQL for Smarties Fourth Edition Advanced SQL Programming Joe Celko
Joe Celko s SQL for Smarties Fourth Edition Advanced SQL Programming Joe Celko

1. Joe Celko s SQL for Smarties Fourth Edition
Advanced SQL Programming Joe Celko download
https://ebookultra.com/download/joe-celko-s-sql-for-smarties-
fourth-edition-advanced-sql-programming-joe-celko/
Explore and download more ebooks or textbooks
at ebookultra.com

2. We have selected some products that you may be interested in
Click the link to download now or visit ebookultra.com
for more options!.
Joe Celko s SQL for Smarties Advanced SQL Programming
Third Edition Joe Celko
https://ebookultra.com/download/joe-celko-s-sql-for-smarties-advanced-
sql-programming-third-edition-joe-celko/
Joe Celko s SQL for smarties advanced SQL programming 3rd
ed Edition Joe Celko
https://ebookultra.com/download/joe-celko-s-sql-for-smarties-advanced-
sql-programming-3rd-ed-edition-joe-celko/
Professional SQL Server 2005 Programming Robert Vieira
https://ebookultra.com/download/professional-sql-
server-2005-programming-robert-vieira/
Oracle PL SQL Programming Sixth Edition Steven Feuerstein
https://ebookultra.com/download/oracle-pl-sql-programming-sixth-
edition-steven-feuerstein/

3. Play and Child Development Fourth Edition Joe L Frost
https://ebookultra.com/download/play-and-child-development-fourth-
edition-joe-l-frost/
SQL Server T SQL Recipes 4th Edition Jason Brimhall
https://ebookultra.com/download/sql-server-t-sql-recipes-4th-edition-
jason-brimhall/
Microsoft SQL Server 2012 T SQL 1st Edition Tom Coffing
https://ebookultra.com/download/microsoft-sql-server-2012-t-sql-1st-
edition-tom-coffing/
Essential SQL on SQL Server 2008 1st Edition Dr. Sikha
Bagui
https://ebookultra.com/download/essential-sql-on-sql-server-2008-1st-
edition-dr-sikha-bagui/
Murach s SQL Server 2008 for Developers 3rd Edition Bryan
Syverson
https://ebookultra.com/download/murach-s-sql-server-2008-for-
developers-3rd-edition-bryan-syverson/

5. Joe Celko s SQL for Smarties Fourth Edition Advanced
SQL Programming Joe Celko Digital Instant Download
Author(s): Joe Celko
ISBN(s): 9780123820228, 0123820227
Edition: 4th Edition
File Details: PDF, 10.82 MB
Year: 2011
Language: english

7. Acquiring Editor: Rick Adams
Development Editor: David Bevans
Project Manager: Sarah Binns
Designer: Joanne Blank
Morgan Kaufmann is an imprint of Elsevier
30 Corporate Drive, Suite 400, Burlington, MA 01803, USA
© 2011 Elsevier Inc. All rights reserved.
No part of this publication may be reproduced or transmitted in any form or by any means, electronic or mechanical,
including photocopying, recording, or any information storage and retrieval system, without permission in writing
from the Publisher. Details on how to seek permission, further information about the Publisher’s permissions policies
and our arrangements with organizations such as the Copyright Clearance Center and the Copyright Licensing Agency, can be found at our website: www.elsevier.com/permissions.
This book and the individual contributions contained in it are protected under copyright by the Publisher (other than as may be noted herein).
Notices
Knowledge and best practice in this field are constantly changing. As new research and experience broaden our
understanding, changes in research methods or professional practices may become necessary. Practitioners and
researchers must always rely on their own experience and knowledge in evaluating and using any information or
methods described herein. In using such information or methods they should be mindful of their own safety and
the safety of others, including parties for whom they have a professional responsibility.
To the fullest extent of the law, neither the Publisher nor the authors, contributors, or editors assume any liability for any injury and/or damage to persons or property as a matter of product liability, negligence or otherwise, or from any use or operation of any methods, products, instructions, or ideas contained in the material herein.
Library of Congress Cataloging-in-Publication Data
Application submitted.
British Library Cataloguing-in-Publication Data
A catalogue record for this book is available from the British Library.
ISBN: 978-0-12-382022-8
Printed in the United States of America
10 11 12 13 14 10 9 8 7 6 5 4 3 2 1
Typeset by: diacriTech, Chennai, India
For information on all MK publications visit our website at www.mkp.com.

8. ABOUT THE AUTHOR  xix
About the Author
Joe Celko served 10 years on ANSI/ISO SQL Standards Committee
and contributed to the SQL-89 and SQL-92 Standards.
He has written over 900 columns in the computer trade and
academic press, mostly dealing with data and databases, and has
authored seven other books on SQL for Morgan Kaufmann:
• SQL for Smarties (1995, 1999, 2005, 2010)
• SQL Puzzles and Answers (1997, 2006)
• Data and Databases (1999)
• Trees and Hierarchies in SQL (2004)
• SQL Programming Style (2005)
• Analytics and OLAP in SQL (2005)
• Thinking in Sets (2008)
Mr. Celko’s past columns include:
• Columns for Simple Talk (Redgate Software)
• “CELKO,” Intelligent Enterprise magazine (CMP)
• BMC’s DBAzine.com e-magazine (BMC Software)
• “SQL Explorer,” DBMS (Miller Freeman)
• “Celko on SQL,” Database Programming and Design (Miller
Freeman)
• “WATCOM SQL Corner,” Powerbuilder Developers’ Journal
(SysCon)
• “SQL Puzzle,” Boxes and Arrows (Frank Sweet Publishing)
• “DBMS/Report,” Systems Integration (Cahner Ziff) “Data Desk,”
Tech Specialist (R&D)
• “Data Points,” PC Techniques (Coriolis Group)
• “Celko on Software,” Computing (VNC Publications, UK )
• “SELECT * FROM Austin” (Array Publications, The Netherlands)
In addition, Mr. Celko was editor for the “Puzzles & Problems”
section of ABACUS (SpringerVerlag) and he ran the CASEFORUM
section 18, “Celko on SQL,” on CompuServe.

9. INTRODUCTION TO THE FOURTH EDITION  xxi
INTRODUCTION TO THE
FOURTH EDITION
This book, like the first, second, and third editions before it, is
for the working SQL programmer who wants to pick up some
advanced programming tips and techniques. It assumes that
the reader is an SQL programmer with a year or more of actual
experience. This is not an introductory book, so let’s not have any
gripes in the amazon.com reviews about that like we did with the
prior editions.
The first edition was published 10 years ago, and became a
minor classic among working SQL programmers. I have seen
copies of this book on the desks of real programmers in real pro-
gramming shops almost everywhere I have been. The true com-
pliment are the Post-it
®
notes sticking out of the top. People
really use it often enough to put stickies in it! Wow!
What Changed in Ten Years
Hierarchical and network databases still run vital legacy systems
in major corporations. SQL people do not like to admit that IMS
and traditional files are still out there in the Fortune 500. But SQL
people can be proud of the gains SQL-based systems have made
over the decades. We have all the new applications and all the
important smaller databases.
OO programming is firmly in place, but may give ground to
functional programming in the next decade. Object and object-
relational databases found niche markets, but never caught on
with the mainstream.
XML is no longer a fad in 2010. Technically, it is syntax for
describing and moving data from one platform to another, but
its support tools allow searching and reformatting. There is an
SQL/XML subcommittee in INCITS H2 (the current name of the
original ANSI X3H2 Database Standards Committee) making sure
they can work together.
Data warehousing is no longer an exotic luxury only for major
corporations. Thanks to the declining prices of hardware and
software, medium-sized companies now use the technology.
Writing OLAP queries is different from OLTP queries and prob-
ably needs its own “Smarties” book now.

10. xxii  INTRODUCTION TO THE FOURTH EDITION
Open Source databases are doing quite well and are gaining
more and more Standards conformance. The LAMP platform
(Linux, Apache, MySQL, and Python/PHP) has most of the web
sites. Ingres, Postgres, Firebird, and other products have the ANSI
SQL-92 features, most of the SQL-99, and some of the SQL:2003
features.
Columnar databases, parallelism, and Optimistic Concur­rency
are all showing up in commercial product instead of the labora-
tory. The SQL Standards have changed over time, but not always
for the better. Parts of it have become more relational and set-­
oriented while other parts put in things that clearly are proce-
dural, deal with nonrelational data, and are based on file system models. To quote David McGoveran, “A committee never met a feature it did not like.” And he seems to be quite right.
But with all the turmoil the ANSI/ISO Standard SQL-92 was
the common subset that will port across SQL products to do use-
ful work. In fact, years ago, the US government described the SQL-99 standard as “a standard in progress” and required SQL-92 conformance for federal contracts.
We had the FIPS-127 conformance test suite in place during the
development of SQL-92, so all the vendors could move in the same direction. Unfortunately, the Clinton administration canceled the program and conformance began to drift. Michael M. Gorman, President of Whitemarsh Information Systems Corporation and secretary of INCITS H2 for over 20 years, has a great essay on this and other political aspects of SQL’s history at Wiscorp.com that is
worth reading.
Today, the SQL-99 standard is the one to use for portable code
on the greatest number of platforms. But vendors are adding SQL:2003 features so rapidly, I do not feel that I have to stick to a minimal standard.
New in This Edition
In the second edition, I dropped some of the theory from the book and moved it to Data and Databases (ISBN 13:978-1558604322).
I find no reason to add it back into this edition.
I have moved and greatly expanded techniques for trees and
hierarchies into their own book (Trees and Hierarchies in SQL, ISBN 13:978-1558609204) because there was enough material to justify it. There is a short mention of some techniques here, but not to the detailed level in the other book.
I put programming tips for newbies into their own book (SQL
Programming Style, ISBN 13:978-0120887972) because this book

11. INTRODUCTION TO THE FOURTH EDITION  xxiii
is an advanced programmer’s book and I assume that the reader
is now writing real SQL, not some dialect or his or her native
programming language in a thin disguise. I also assume that the
reader can translate Standard SQL into his or her local dialect
without much effort.
I have tried to provide comments with the solutions, to
explain why they work. I hope this will help the reader see under-
lying principles that can be used in other situations.
A lot of people have contributed material, either directly or
via Newsgroups and I cannot thank all of them. But I made a real
effort to put names in the text next to the code. In case I missed
anyone, I got material or ideas from Aaron Bertrand, Alejandro
Mesa, Anith Sen, Craig Mullins (who has done the tech reads
on several editions), Daniel A. Morgan, David Portas, David
Cressey, Dawn M. Wolthuis, Don Burleson, Erland Sommarskog,
Itzak Ben-Gan, John Gilson, Knut Stolze, Ken Henderson, Louis
Davidson, Dan Guzman, Hugo Kornelis, Richard Romley, Serge
Rielau, Steve Kass, Tom Moreau, Troels Arvin, Vadim Tropashko,
Plamen Ratchev, Gert-Jan Strik, and probably a dozen others I am
forgetting.
Corrections and Additions
Please send any corrections, additions, suggestions, improvements,
or alternative solutions to me or to the publisher. Especially if you
have a better way of doing something.
www.mkp.com

12. 1
1
DATABASES VERSUS FILE
SYSTEMS
It ain’t so much the things we don’t know that get us in trouble. It’s
the things we know that ain’t so.
Artemus Ward (William Graham Sumner), American Writer and
Humorist, 1834–1867
Databases and RDBMS in particular are nothing like the file systems
that came with COBOL, FORTRAN, C, BASIC, PL/I, Java, or any of
the procedural and OO programming ­languages. We used to say that
SQL means “Scarcely Qualifies as a Language” because it has no I/O of its own. SQL depends on a host language to get and receive data to and from end users.
Programming languages are usually based on some underly-
ing model; if you understand the model, the language makes much more sense. For example, FORTRAN is based on algebra. This does not mean that FORTRAN is exactly like algebra. But if you know algebra, FORTRAN does not look all that strange to you. You can write an expression in an assignment statement or make a good guess as to the names of library functions you have never seen before.
Programmers are used to working with files in almost every
other programming language. The design of files was derived from paper forms; they are very physical and very dependent on the host programming language. A COBOL file could not eas-
ily be read by a FORTRAN program and vice versa. In fact, it was hard to share files among programs written in the same program- ming language!
The most primitive form of a file is a sequence of records
that are ordered within the file and referenced by physical
­position. You open a file then read a first record, followed by a
series of next records until you come to the last record to raise
Joe Celko’s SQL for Smarties. DOI: 10.1016/B978-0-12-382022-8.00001-6
Copyright © 2011 by Elsevier Inc. All rights reserved.

13. 2  Chapter 1 DATABASES VERSUS FILE SYSTEMS
the ­end-of-file condition. You navigate among these records
and ­perform actions one record at a time. The actions you take
on one file have no effect on other files that are not in the same
­program. Only programs can change files.
The model for SQL is data kept in sets, not in physical files. The
“unit of work” in SQL is the whole schema, not individual tables.
Sets are those mathematical abstractions you studied in
school. Sets are not ordered and the members of a set are all of the
same type. When you do an operation on a set, the action hap-
pens “all at once” to the entire membership. That is, if I ask for the
subset of odd numbers from the set of positive integers, I get all
of them back as a single set. I do not build the set of odd numbers
by sequentially inspecting one element at a time. I define odd
numbers with a rule—“If the remainder is 1 when you divide the
number by 2, it is odd”—that could test any integer and classify it. Parallel processing is one of many, many advantages of having a set-oriented model.
SQL is not a perfect set language any more than FORTRAN is
a perfect algebraic language, as we will see. But when in doubt about something in SQL, ask yourself how you would specify it in terms of sets and you will probably get the right answer.
SQL is much like Gaul—it is divided into three parts, which
are three sublanguages:
• DDL: Data Declaration Language
• DML: Data Manipulation Language
• DCL: Data Control Language
The Data Declaration Language (DDL) is what defines the
database content and maintains the integrity of that data. Data in files have no integrity constraints, default values, or relation-
ships; if one program scrabbles the data, then the next program is screwed. Talk to an older programmer about reading a COBOL file with a FORTRAN program and getting output instead of errors.
The more effort and care you put into the DDL, the better
your RDBMS will work. The DDL works with the DML and the DCL; SQL is an integrated whole and not a bunch of discon-
nected parts.
The Data Manipulation Language (DML) is where most of
my readers will earn a living doing queries, inserts, updates, and deletes. If you have normalized data and build a good schema, then your job is much easier and the results are good. Procedural code will compile the same way every time. SQL does not work that way. Each time a query or other statement is processed, the execu-
tion plan can change based on the current state of the database. As quoted by Plato in Cratylus, “Everything flows, nothing stands still.”

14. Chapter 1 DATABASES VERSUS FILE SYSTEMS  3
The Data Control Language (DCL) is not a data security
­language, it is an access control language. It does not encrypt the
data; encryption is not in the SQL Standards, but vendors have
such options. It is not generally stressed in most SQL books and I
am not going to do much with it.
DCL deserves a small book unto itself. It is the neglected
third leg on a three-legged stool. Maybe I will write such a book
some day.
Now let’s look at fundamental concepts. If you already have a
background in data processing with traditional file systems, the
first things to unlearn are:
1. Database schemas are not file sets. Files do not have relation-
ships among themselves; everything is done in applications. SQL does not mention anything about the physical storage in the Standard, but files are based on physically contigu-
ous ­storage. This started with punch cards, was mimicked in
magnetic tapes, and then on early disk drives. I made this item first on my list because this is where all the problems start.
2. Tables are not files; they are parts of a schema. The schema is the unit of work. I cannot have tables with the same name in the same schema. A file system assigns a name to a file when it is mounted on a physical drive; a table has a name in the
­database. A file has a physical existence, but a table can be
­virtual (VIEW, CTE, query result, etc.).
3. Rows are not records. Records get meaning from the applica-
tion reading them. Records are sequential, so first, last, next, and prior make sense; rows have no physical ordering (ORDER BY is a clause in a CURSOR). Records have physical locators, such as pointers and record numbers. Rows have relational keys, which are based on uniqueness of a subset of attributes in a data model. The mechanism is not specified and it varies quite a bit from SQL to SQL.
4. Columns are not fields. Fields get meaning from the appli-
cation reading them, and they may have several meanings depending on the applications. Fields are sequential within a record and do not have data types, constraints, or defaults. This is active versus passive data! Columns are also NULL-able, a concept that does not exist in fields. Fields have to have physi-
cal existence, but columns can be computed or virtual. If you want to have a computed column value, you can have it in the application, not the file. Another conceptual difference is that a file is usually data that
deals with a whole business process. A file has to have enough
data in itself to support applications for that one business ­process.

15. 4  Chapter 1 DATABASES VERSUS FILE SYSTEMS
Files tend to be “mixed” data, which can be described by the name
of the business process, such as “The Payroll file” or something
like that. Tables can be either entities or relationships within a
business process. This means that the data held in one file is often
put into several tables. Tables tend to be “pure” data that can be
described by single words. The payroll would now have separate
tables for timecards, employees, projects, and so forth.
1.1 Tables as Entities
An entity is a physical or conceptual “thing” that has meaning by itself. A person, a sale, or a product would be an example. In a relational database, an entity is defined by its attributes. Each occurrence of an entity is a single row in the table. Each attribute is a column in the row. The value of the attribute is a scalar.
To remind users that tables are sets of entities, I like to use
collective or plural nouns that describe the function of the enti-
ties within the system for the names of tables. Thus, “Employee” is a bad name because it is singular; “Employees” is a better name because it is plural; “Personnel” is best because it is col- lective and does not summon up a mental picture of individual persons. This also follows the ISO 11179 Standards for metadata. I cover this in detail in my book, SQL Programming Style (ISBN
978-0120887972).
If you have tables with exactly the same structure, then they
are sets of the same kind of elements. But you should have only one set for each kind of data element! Files, on the other hand, were physically separate units of storage that could be alike—
each tape or disk file represents a step in the PROCEDURE, such as moving from raw data, to edited data, and finally to archived data. In SQL, this should be a status flag in a table.
1.2 Tables as Relationships
A relationship is shown in a table by columns that reference one or more entity tables.
Without the entities, the relationship has no meaning, but
the relationship can have attributes of its own. For example, a show business contract might have an agent, an employer, and
a ­talent. The method of payment is an attribute of the contract
itself, and not of any of the three parties. This means that a
­column can have REFERENCES to other tables. Files and fields
do not do that.

16. Chapter 1 DATABASES VERSUS FILE SYSTEMS  5
1.3 Rows versus Records
Rows are not records. A record is defined in the application
program that reads it; a row is defined in the database schema
and not by a program at all. The name of the field is in the
READ or INPUT statements of the application; a row is named
in the database schema. Likewise, the PHYSICAL order of the
field names in the READ statement is vital (READ a, b, c is not
the same as READ c, a, b; but SELECT a, b, c is the same data as
SELECT c, a, b).
All empty files look alike; they are a directory entry in
the operating system with a name and a length of zero bytes
of storage. Empty tables still have columns, constraints, secu-
rity privileges, and other structures, even though they have
no rows.
This is in keeping with the set theoretical model, in which the
empty set is a perfectly good set. The difference between SQL’s set model and standard mathematical set theory is that set the- ory has only one empty set, but in SQL each table has a different structure, so they cannot be used in places where nonempty ver-
sions of themselves could not be used.
Another characteristic of rows in a table is that they are all
alike in structure and they are all the “same kind of thing” in the model. In a file system, records can vary in size, data types, and structure by having flags in the data stream that tell the program reading the data how to interpret it. The most common exam-
ples are Pascal’s variant record, C’s struct syntax, and COBOL’s OCCURS clause.
The OCCURS keyword in COBOL and the VARIANT records in
Pascal have a number that tells the program how many times a subrecord structure is to be repeated in the current record.
Unions in C are not variant records, but variant mappings for
the same physical memory. For example:
union x {int ival; char j[4];} mystuff;
defines mystuff to be either an integer (which is 4 bytes on most C compilers, but this code is nonportable) or an array of 4 bytes, depending on whether you say
mystuff.ival or mystuff.j[0];.
But even more than that, files often contained records that
were summaries of subsets of the other records—so-called control break reports. There is no requirement that the records in a file be related in any way—they are literally a stream of binary data whose meaning is assigned by the program
reading them.

17. 6  Chapter 1 DATABASES VERSUS FILE SYSTEMS
1.4 Columns versus Fields
A field within a record is defined by the application program that
reads it. A column in a row in a table is defined by the database
schema. The data types in a column are always scalar.
The order of the application program variables in the READ
or INPUT statements is important because the values are read
into the program variables in that order. In SQL, columns are ref-
erenced only by their names. Yes, there are shorthands like the
SELECT * clause and INSERT INTO <table name> statements,
which expand into a list of column names in the physical order in
which the column names appear within their table declaration,
but these are shorthands that resolve to named lists.
The use of NULLs in SQL is also unique to the language.
Fields do not support a missing data marker as part of the field,
record, or file itself. Nor do fields have constraints that can be
added to them in the record, like the DEFAULT and CHECK()
clauses in SQL.
Files are pretty passive creatures and will take whatever an
application program throws at them without much objection.
Files are also independent of each other simply because they are
connected to one application program at a time and therefore
have no idea what other files look like.
A database actively seeks to maintain the correctness of all its
data. The methods used are triggers, constraints, and declarative
referential integrity.
Declarative referential integrity (DRI) says, in effect, that data
in one table has a particular relationship with data in a second
(possibly the same) table. It is also possible to have the database
change itself via referential actions associated with the DRI. For
example, a business rule might be that we do not sell products
that are not in inventory.
This rule would be enforced by a REFERENCES clause on the
Orders table that references the Inventory table, and a referen-
tial action of ON DELETE CASCADE. Triggers are a more general
way of doing much the same thing as DRI. A trigger is a block of
procedural code that is executed before, after, or instead of an
INSERT INTO or UPDATE statement. You can do anything with a
trigger that you can do with DRI and more.
However, there are problems with TRIGGERs. Although there
is a standard syntax for them since the SQL-92 standard, most
vendors have not implemented it. What they have is very propri-
etary syntax instead. Second, a trigger cannot pass information to
the optimizer like DRI. In the example in this section, I know that
for every product number in the Orders table, I have that same

18. Chapter 1 DATABASES VERSUS FILE SYSTEMS  7
product number in the Inventory table. The optimizer can use
that information in setting up EXISTS() predicates and JOINs in
the queries. There is no reasonable way to parse procedural trig-
ger code to determine this relationship.
The CREATE ASSERTION statement in SQL-92 will allow the
database to enforce conditions on the entire database as a whole.
An ASSERTION is not like a CHECK() clause, but the difference is
subtle. A CHECK() clause is executed when there are rows in the
table to which it is attached.
If the table is empty then all CHECK() clauses are effectively
TRUE. Thus, if we wanted to be sure that the Inventory table is
never empty, and we wrote:
CREATE TABLE Inventory( . . .
CONSTRAINT inventory_not_empty
CHECK ((SELECT COUNT(*) FROM Inventory) > 0),
. . . );
but it would not work. However, we could write:
CREATE ASSERTION Inventory_not_empty
CHECK ((SELECT COUNT(*) FROM Inventory) > 0);
and we would get the desired results. The assertion is checked at the schema level and not at the table level.
1.5 Schema Objects
A database is not just a bunch of tables, even though that is where most of the work is done. There are stored procedures, user-defined functions, and cursors that the users create. Then there are indexes and other access methods that the user cannot access directly.
This chapter is a very quick overview of some of the schema
objects that a user can create. Standard SQL divides the database users into USER and ADMIN roles. These objects require ADMIN privileges to be created, altered, or dropped. Those with USER privileges can invoke them and access the results.
1.6 CREATE SCHEMA Statement
The CREATE SCHEMA statement defined in the standards brings an entire schema into existence all at once. In practice, each product has very different utility programs to allocate physical storage and define a schema. Much of the proprietary syntax is concerned with physical storage allocations.

19. 8  Chapter 1 DATABASES VERSUS FILE SYSTEMS
A schema must have a name and a default character set.
Years ago, the default character set would have been ASCII or
a local alphabet (8 bits) as defined in the ISO standards. Today,
you are more likely to see Unicode (16 bits). There is an optional
AUTHORIZATION clause that holds a <schema authorization
identifier> for security. After that the schema is a list of schema
elements:
<schema element> ::=
<domain definition> | <table definition> | <view definition>
| <grant statement> | <assertion definition>
| <character set definition>
| <collation definition> | <translation definition>
A schema is the skeleton of an SQL database; it defines the
structures of the schema objects and the rules under which they
operate. The data is the meat on that skeleton.
The only data structure in SQL is the table. Tables can be per-
sistent (base tables), used for working storage (temporary tables),
or virtual (VIEWs, common table expressions and derived tables).
The differences among these types are in implementation, not
performance. One advantage of having only one data structure is
that the results of all operations are also tables—you never have
to convert structures, write special operators, or deal with any
irregularity in the language.
The
<grant statement> has to do with limiting access by users
to only certain schema elements. The
<assertion definition> is still
not widely implemented yet, but it is like constraint that applies
to the schema as a whole. Finally, the
<character set ­definition>,
<­collation definition>, and <translation definition> deal with
the display of data. We are not really concerned with any of these schema objects; they are usually set in place by the database administrator (DBA) for the users and we mere programmers do not get to change them.
Conceptually, a table is a set of zero or more rows, and a row
is a set of one or more columns. This hierarchy is important; actions apply at the schema, table, row, or column level. For example the DELETE FROM statement removes rows, not col-
umns, and leaves the base table in the schema. You cannot delete a column from a row.
Each column has a specific data type and constraints that
make up an implementation of an abstract domain. The way a table is physically implemented does not matter, because you access it only with SQL. The database engine handles all the details for you and you never worry about the internals as you would with a physical file. In fact, almost no two SQL products use the same internal structures.

20. Chapter 1 DATABASES VERSUS FILE SYSTEMS  9
There are two common conceptual errors made by program-
mers who are accustomed to file systems or PCs. The first is
thinking that a table is a file; the second is thinking that a table
is a spreadsheet. Tables do not behave like either one of these,
and you will get surprises if you do not understand the basic
concepts.
It is easy to imagine that a table is a file, a row is a record, and
a column is a field. This is familiar and when data moves from
SQL to the host language, it has to be converted into host lan-
guage data types and data structures to be displayed and used.
The host languages have file systems built into them.
The big differences between working with a file system and
working with SQL are in the way SQL fits into a host program.
Using a file system, your programs must open and close files
individually. In SQL, the whole schema is connected to or dis -
connected from the program as a single unit. The host program
might not be authorized to see or manipulate all the tables
and other schema objects, but that is established as part of the
connection.
The program defines fields within a file, whereas SQL defines
its columns in the schema. FORTRAN uses the FORMAT and
READ statements to get data from a file. Likewise, a COBOL pro-
gram uses a Data Division to define the fields and a READ to
fetch it. And so on for every 3GL’s programming; the concept is
the same, though the syntax and options vary.
A file system lets you reference the same data by a differ-
ent name in each program. If a file’s layout changes, you must
rewrite all the programs that use that file. When a file is empty,
it looks exactly like all other empty files. When you try to read an
empty file, the EOF (end of file) flag pops up and the program
takes some action. Column names and data types in a table are
defined within the database schema. Within reasonable limits,
the tables can be changed without the knowledge of the host
program.
The host program only worries about transferring the values
to its own variables from the database. Remember the empty
set from your high school math class? It is still a valid set. When
a table is empty, it still has columns, but has zero rows. There
is no EOF flag to signal an exception, because there is no final
record.
Another major difference is that tables and columns can have
constraints attached to them. A constraint is a rule that defines
what must be true about the database after each transaction. In
this sense, a database is more like a collection of objects than a
traditional passive file system.

21. Random documents with unrelated
content Scribd suggests to you:

22. – Vigye haza az én feleségemet. Mindegyiknek a palota készen
van, kiki szálljon bé a maga feleségével együtt. A legküssebb leányt,
az én feleségemet tartsa magánál, mert ingemet az ördögnek adott,
mikor a kapun keresztül mentek, és én mennem kell a pokolba. De
onnat ës kiszabadulok, és jól kapjam a feleségemet.
Azzal hazamentek a bátyjai, kiki a maga szobájába vitte a
feleségét. De mivelhogy soká maradt el a kicsi királyfi, az ő feleségét
libapásztornak tették ki a mezőbe.
Elmënën a kicsi királyfi az ördöghöz, mivelhogy akkor csak egy
ördög volt a világon, és béköszön hëzza:
– Jó napot, nagyapám.
Az ördög kést hajított utánna és azt mondja, néki:
– Mondjad: jó napot, édes apám.
Azt mondja a kicsi királyfi:
– Nem mondom addig, míg meg nem fërëdsz egy kád tébe
(tejben).
Az ördögnek tetszett a fërëdés s azt mondta, nem bánja, ő
mëgfërëdik. A királyfi megtöltött ën nagy kádat tével, és akkor
bément az ördöghöz és azt mondta az ördögnek:
– Volt magának egy lova vaj egyszer. Meg van-é a kantárja?
Azt mondja az ördög:
– Valahol a füstön megkapja.
Elment a királyfi és csakugyan megkapta a kantárt. Aval a földhöz
ütött, és a tátos ló kijött a földből. Akkor azt mondja a lónak a
királyfi:
– Fújd meg a tejet, hogy főjön a kádban.

23. A ló csakugyan belefújt a tébe, hogy az igazán főtt a kádban. Azt
mondta most a lónak:
– Fújd meg a tetején, hogy csak kissé legyen meleg, de alatta
főjön a kádban a té.
Akkor bément az ördöghöz és azt mondta neki, hogy mán készen
van, jőjön fërëdőre. Az ördög kiment és látta, hogy csak gyenge
meleg a té, és beleugrott a tébe, a kádba. Akkor azt mondta a
királyfi a lónak:
– Fújd meg a tejet, hogy főjön igazán.
És az ördögöt megfőzte és kiszedte a csontjait és ësszetörte
mozsárban és a szélnek eresztette. Abból minden morzsából egy
ördög lett, s azután lett a nagy pokol.
Ekkor felült a tátos lóra és hazament az édesapja házához. A kis
leány, az ő felesége, őrzötte a libákat a mezőn, és ő az ostorával egy
ütésre tizet lecsapott. A kis leány sírt, hogy azért a bátyjai meg
fogják ölni. Azt mondta a királyfi:
– Ne búsulj, mert nem lesz bántásod.
Aval hazament a leánynyal. Azt mondta a bátyjainak:
– Én palotát csináltam néktek, az én feleségemet rátok bíztam, tü
pedig libapásztornak tettétek, engemet ördögnek adtatok, de onnét
ës kiszabadultam, de nektek most pusztulni kell!
Azzal a lovával elfuvatta a palotákat, hogy csak a poruk maradt a
helyén. Az öreg király pedig királyságát neki adta, és máig ës élnek,
ha meg nem haltak.
(Fejér M. György, Pürkerecz.)

24. 18. Ezeregy János.
Volt egyszer egy ember, Ezeregy Jánosnak hítták. Volt neki
ezeregy fia, s ő úgy akarta, hogy azokat egyszerre házasítsa meg.
Elindult az úton, hogy kapna valahol ezeregy leányt. A mint ment,
mendegélt az úton, egy vasárnap reggel, hát látta, hogy egy ember
a jegenyefa tetején cséplett kölest. S kérdette tölle:
– Mit csinálsz, mit dolgozol?
Azt felelte vissza:
– Hogyne dolgoznám, mikor ezeregy leányom vagyon. Muszáj,
hogy dolgozzam, csépeljek, mert nem győzöm őket étellel, ruhával.
Azt felelte az ember, hogy:
– Nékem ezeregy fiam van, úgy akartam, hogy kapjak valahol
ezeregy leányt, hát jó hogy összetalálkozunk. Gyerünk, nézzük meg
a leányokat.
Azonnal meg is kérte őket, mikor megnëzte. Egyik mezítlen volt,
a másik még mezítlenebb, hát gyenge állapotban voltak. Oda ës
igérték.
Aval hazament Ezeregy János. A legküssebb fia már tudta, mert a
tátos volt, s azt mondta, hogy:
– Jó, hát menjenek el és hozzák el a leányokat, addig
mindnyájoknak házat csálok. De van egy gyémánterdő s egy
aranyerdő és egy ezüsterdő. De arra menet vagy erre jövet egy ágat
se bántsanak, mert jaj lesz nekem.

25. El ës mentek, azt fogadták, hogy nem bántnak semmit. Ott a
többi mëgeskëttek a leányokkal, csak ő nem, mert nem volt ott. És
hogy ettek s ittak jól, megittasodtak. Mikor visszajövet a
gyémánterdőn és aranyerdőn keresztül mentek, nem bántottak
semmit, de mikor az ezüsterdőn jöttek, kezdték az ágakat tördelni le,
mert azt hitték, hogy ott már nem bántja senki. És mikor kijöttek az
erdőből, a hétfejű sárkány elejükbe állott, hogy mért rontották ëssze
az ezüsterdőt, és azt mondta, hogy egyiknek sem szabad elmenni,
még meg nem fizetik az erdőt, vagy egy fiát ott nem hagyja.
Az atyjuk azt gondolta fel magában, hogy azt a fiút, a melyik
otthon van, azt odaigéri, mert abból úgy se lesz semmi.
Mikor hazaértek, az ezeregy ház készen volt az ezeregy fiúnak.
De az otthon való fiú búsult erősen, mert tátos volt, mert tudta,
hogy mit csináltak az édes apjáék. Kérdezte a fiút:
– Mért búsulsz fiam, mert elhoztuk neked ës a feleséget, mind a
többieknek.
Azt felelte:
– Nékem jábo (hiába) hozták, mert megmondtam, ne bántsanak
semmit egy erdőn ës keresztül. Engemet mán odaigért a hétfejű
sárkánynak, mán holnap oda kell menjek és itt kell hagyjam a
feleségemet.
Arra azt felelte az édes apja:
– Azzal ne törődj semmit, mert nem kell menned, csak
kóbítottunk neki, azért ne menj el.
– De nekem mennem kell, – azt felelte, és el ës indúlt, és mikor
odaért a sárkánykirályhoz, köszöntötte:
– Adjon isten jó napot. Ammint ígérte apám, megjelentem
szolgálatjára.

26. – Hát akkor itt maradsz nállam addig, míg hogy három
kérdésemre meg nem felelsz. Itt az égő kemencze, ha ki nem
találod, a mit kérdek, ezer itt elégett már, te léssz az ezeregyedik.
A fiú azt felelte, hogy jó lesz, és azt kérdezte tölle (t. i. a
sárkány), hogy:
– Van nékem három leányom. És egyforma a három. Holnap
reggel, ha meg nem mondod, melyik a küssebb, fejedet veszem.
És elrekesztette a legényt egy külön szobába. És a leány is, a
legküssebb, tátos volt. Mikor az apjáék lefeküdtek, a sárkánykirály,
akkor a leány a legényhez bébútt a kócsjukon s azt kérdezte tölle:
– Nézd meg, nekünk az ujjunkon mindegyiken egyforma gyürű
van, és az én középső ujjamon küjebb lesz húzva a gyürű, mind a
többiekén s arról megtudod, hogy én vagyok a legküssebb. És édes
apám reggel körbe állít hármunkat és az ujjamon a gyürűt nëzd jól.
Reggel korán a sárkánykirály eléállította a leányokat és a tátos
legényt elévezette és kérdette:
– No most mondd meg, hogy melyik a legküsssebb leányom,
mert hanem a fejedet veszem.
A legény nëzëgette őket és egyszer azt felelte:
– Ez a legküssebb leányod, sárkánykirályom!
Akkor azt mondta a király:
– Igazad van, ha önfejedtől van, ha nem tanított senki.
Úgy még visszatette a szobába, hogy holnap reggel mutassza
meg, hogy melyik lesz a második leányom.
És úgy a második leány ës bébútt a kócsjukon és azt mondta a
legénynek, hogy az ő fejrevalója (kendője) nem lesz úgy megkötve,
mind a többieknél, meg lesz tágítva a fején.

27. Reggel korán megint sorba állította őket és még eléhívta Jánost,
hogy mondja meg, melyik a második leányom, mert hanem fejét
veszi. És János egy keveset gondolkozott, és mindjárt megmondta,
hogy melyik a második leánya. És azt mondta a sárkánykirály:
– Igazad van, János, ha önfejedből tudod s nem tanított meg
senki.
És így történt a harmadikkal ës mind. Mikor kijött a harmadik
próbára, akkor ës rëaüsmert, hogy melyik a nagyobbik leánya, mert
meg volt tágítva a fülbevalója. S ismét mondta a király:
– Igazad, van János, ha meg nem tanított rá senki. Hát téged
megszabadítlak, hogy nem égetlek el. De itt tartlak élted hosszáig,
itt szolgálj engemet.
Hát míg ott szolgált, szerelembe esett a küssebb leánynyal. És
mindig kéregette a sárkánykirályt, hogy adja neki a legküssebb
leányát. De a király sohasem akarta a leányt oda adni a szolga
legénynek. Hát egyszer ësszebeszéltek a leánynyal, hogy ugorjanak
meg, vessenek kecskebucsát. S lett belöllük két galamb, s úgy
elrepültek, hogy máig ës repülnek, ha meg nem állottak valahol.
(Papp A. István, Pürkerecz.)

28. 19. A csaló vándorló legények.
Voltak egyszer valami vándorló legények hárman. Ők
vándoroltak, elmentek egy városba és nékik nem volt egy keréczár.
Hát azt számították, hogy menjenek és egyik egyet szerezzen bé, a
másik mást.
Az első azt mondja, hogy ő megy, és kenyeret szerez. Hát ő
elment. A mind a szolgáló mënyën a kenyérszërën, kérdi tölle:
– Nincs egy kis hubeszkád, hugom?
Hát azt mondja a szolgáló:
– Álljon meg egy kicsit, leteszem a kast, visszafutok haza, és
hozok én egyet magának.
No letette a szolgáló a kast, és visszament. Addig a vándorló
legény a kast csak fëlvëllintëtte, és elment oda, a hol voltak szállva.
No immán a kenyér megvolt.
Most a második elment, a hol árulták a halakat. Volt egy
cseberben egy tíz darab pisztrang, egy öreg ember árulta egy
gyermekkel. Azt mondja az öreg embernek, hogy mit kér azért a tíz
darab halért. No hát a mit kért, megigérte, s hogy ő azt viszi a
főtisztelendő úrnak, és hogy a gyermek menjen vélle, és ott kifizetik.
Elvitték egy oan helyré, a hol egy ajtón bément, és ott letette a
halakat, aztán bément a tiszteletes úrhoz és azt mondta:
– Itt van egy gyermek, a ki meg van hibázva az eszében, és hogy
imádkozna réta, hogyha tudna segíteni réta. Itt hagynám a
gyermeket a főtisztelendő úrnál.

29. Hát ő ott ës hagyta a gyermeket, de a halakat a nagy pap nem
látta. Ő a halakkal elment, és a gyermek ott maradt. A gyermek
hallgatott, és a pap imádkozni kezdett. És egyszer azt mondja a
gyermek, hogy:
– No mán a halakért fizessen.
Hát a nagy pap aztán látta, hogy bolond, és elkergette a
gyermeket.
No immán, kenyér volt, hal volt, no immán a harmadik
szokotáljon bort. Elment a kórcsomába, és mind ott leskelődött a
pincze torkában. Éppen a szolgáló hozta ki a bort egy nagy korsóval.
Azt mondja a szolgálónak, adjon neki egy deczi pálinkát. A szolgáló
leteszi a korsót a borral, és elmënyën a pinczébe hátra, hogy hozzon
neki egy deczi pálinkát. No ő aval felvette a korsót a borral, és
elment a szállásukra.
No most ettek, ittak, minden volt elég. Immán azt számították,
hogy hogy mesterkedjenek ők, hogy pénzt tudjanak faszolni. Hát a
három vándorló legény közül egynek jó ismerős volt egy nagy
gazdag uraság. Azt mondja a vándorló legény:
– Menjünk el, kérjük el a kocsiját s a lovait, s a legszebb öltöző
ruháját.
Elmentek ők oda és elbeszéli ez a legény, hogy ők el akarnak
menni egy másik városba, hát legyen szíves adja oda a hintót a
lovakkal, s a legszebb öltöző ruháját csak huszonnégy órára. Adnak
száz forintot, de csak akkor fizetik meg a pénzt, mikor visszajőnek.
No odaadta, felültek ők hárman. Az öltöző ruha bé volt pakolva
egy kocsiládába. Elindultak, a mint mentek a mezőben, találkoztak
egy sátoros czigánynyal. Azt mondja egy a három közül a sátoros
czigánynak:
– Dobd el azt az üstöt a hátadról, jere ide, légy király, mert né
ebbe és ebbe a városba kell király, és most megyünk, hogy
keressünk.

30. No a czigány eldobja az üstöt, egyszeribe levetkeztetik, de
mossák igen-igen mindennel, de úgy ës feteke volt. Felöltöztetik
abba a szép rend öltöző ruhába, felültetik a hintóba, elmennek abba
a városba, a melyikbe volt szándékuk. Elmennek egy nagy
vendéglőbe, békéredznek, kérdik a vendégfogadóst, hogy lenne-é
egy tisztességes szoba a király számára, külön.
– No igen – azt mondja a vendégfogadós.
Bévezetik a czigánykirályt egy szép terembe, ëppeg esve volt
vacsorakor, egy hat órakor. No hát viszik a királynak az ételeket,
italokat, de ő nem tudott németül, és meg volt tanítva, hogyha
kérdik, hogy az étel hogy tetszik, mondja, hogy: ja ja. Csak annyit
mondjon.
No hát aztán a czigányt esve, mikor le kellett feküdni, a királyt
levetkeztetik abból a gunyából. Ott volt egy szép vetett ágy, a
czigányt mezíttelen oda lefektetik.
No hát reggel ezek felköltek hamarébb a vándorlegények, s azt
mondják a vendégfogadósnak, adjon nekik egy ezer forintot, hogy
ők menjenek ki a piaczra egyet-mást vásárolni, míg a király ő felsége
felkel, aztán ő megfogja fizetni. Egyszeribe kiolvassa a
vendégfogadós nekik az ezer forintot, felülnek a hintóba, mennek a
vásárba, de többet vissza se mentek.
Várja a vendégfogadós, hogy vissza menjenek, vagy a király ő
felsége felkeljen, de nem mentek vissza, a király se kőlt fel, mert
csórén volt az ágyban, hogy keljen fel? Egy tíz órakor nem győzték
várni, elmënyën egy inas, megnyitja az ajtót és visszahúzza magát.
Elmënyën a másik, az ës megnyitja az ajtót, hát akkor a király
felemelkedik mezittelen. Mondja a legény a vendégfogadósnak:
– Ni a király itt van, de csupa mezíttelen.
Oda mënyën a vendégfogadós, látja minyát, hogy meg van
csúfolva. Elvëszën egy kólbácsot, úgy elverte a czigányt, hogy azt a

31. szép házat mind összegazolta, a mint sokat ëtt volt az este a jó
ételekből. No hát ennyi volt a dolguk, az ezer forintot elvitték.
(Id. Fazekas Fóris Mihály, Pürkerecz.)

32. 20. A három tanács.
Volt egyszer egy gazdag ember, és annak volt egy fia, de leánya
nem volt. És az anyának segítsége nem volt, egy szolgáló leányt
kellett tartani. És a leány, szegény, szép, de nagyon szép volt, és a
gazdag ember fia nagyon megszerette. A szolgáló leány
elterhesedett, és a gazdag ember nagyon megharagudott a fiára.
Úgy se engedi, a szegény szolgáló leányt hogy feleségül vegye. De a
legény azt mondta, néki az mindegy, mert ő a leányt szereti és
feleségül elveszi. Az édes apja azt mondta, van az udvar széjin egy
kicsi kunyhócska, aztot odaadja, hogy benne lakjanak, de egyebet
semmit nem fog adni.
No a legény búsult, mert nem volt miből élődjenek. Hiába az
apjának sok vagyona van, mert nékik nem ës volt mit egyenek.
Kiment egy écczoka az udvarra, felsóhajtott az úristenhez, hogy
vegye ki az ő feleségét az ő szüvéből, hogy ő menjen el vándorolni,
keressen, hogy legyen miből elődjenek.
El ës ment húsz esztendeig. A királyhoz talált menni, és ott
töltötte le a húsz évet szolgálatban. Mikor a húsz év letőlt, eszébe
jutott az ő kedves felesége. Mindennap szomoruan ült az udvaron,
nem volt semmi kedve. Mondták a többi szolgalegények a királynak,
hogy:
– A mű szolgatársunk harmadnapja, hogy mindig oan szomorú és
sír.
A király felhívta magához és felkérdezte, hogy mi oka lehet az ő
szomoruságának. És ő megmondotta, hogy húsz éve, hogy eljött az
ő feleségétől, és most eszébe jutott, és nem marad többet, hanem
hazamegy, hogy lássa, hogy az ő felesége él-é, vaj nem. A király

33. felhozatott egy kenyeret, azt kettőbe vágta, a belét kivájta és a
kenyérnek a héját megköttette (valószínűleg nyelvbotlás:
megtőttette helyett), egyet aranynyal, a másikat ezüsttel. S azt
mondta a szolgának, hogy:
– Menj az istállóba és hozz ki egy lovat. Nem ës a legjobbat, nem
ës a leghitványabbat.
És ő bément, kihozta a leghitványabbat. De a királynak nem
tetszett ez, és a király maga hozta a legjobbat ki az istállóból. A
kenyeret bétette az átólvetőbe, az egyiket az egyikbe, a másikat a
másikba. (T. i. az átólvetőnek, a kettős tarisznyának egy-egy felébe.)
Adott neki egy puskát és azt poroncsolta:
– No te hűséges szolgám voltál, fogadd el, ezzel én
mëgjándékozlak. És fogadd meg az én tanácsomat. Mikor mész,
menj az igaz úton, ne térj az ösvenútra. És a hol meghálsz, a hol
háboruság van az életben (a házban) az asszony az urával, ott meg
ne hálj, hanem keress a szomszédban alkalmatos szállást. Az estvéli
haragodat hadd el reggelre, és a reggelit estvére. És azzal
elbócsúzott.
A mint ment, találkozott két más utazóval. Mentek továrosságban
együtt. A két utazó ember eltért az ösvenútra, de néki eszébe jutott
a király tanácsa. Mikor mentek egy darabég, az ösvenúton, a két
utazó embert a tolvajok megfogták és meg akarták fosztani. Azok
kiábáltak, ennek híre lett, az erdőn keresztül vágott és rëok lőtt. Úgy
futottak el a tolvajok. Akkor ez a két utazó ígért kétszáz forintot az ő
megmentésükért. Ő megköszönte, de nem fogadta el.
Mentek aztán hárman együtt. Béesvéllëdëtt, mán meg kellett
szállaniok. Egy vendéglőbe mentek, ott a kórcsomáros veszekedett a
feleségével. A király szolgája nem hált meg ott és hítta ezeket ës.
Ezek azt mondták:
– Itt mán mű meghálunk.

34. A király szolgája a felső szomszédba ment szállásra. A
kórcsomárosnéhoz a pap járt. Nagyon örvendett a kórcsomárosné,
écczoka kimentek a pappal, elbeszélték együtt, hogy öljék meg a
kórcsomárost s tegyék a kést a két utazó átólvetőjébe s úgy azt
mondják, hogy ezek a két utazók ölték meg. De a király szolgája
mindent hallott, mert écczoka kiment az udvarra sétálni. A sziny
(kocsiszin) alatt volt ez a beszéd, s ő egy hasadékon keresztülnyúlt,
a papnak a rókját keresztülhúzta, s egy darabot kivágott. Azt
gondolta magában:
– Erre nékem szükségem lesz még.
Úgy ës lett. Reggel zaj kerekedett: a kórcsomárost megölték. Az
utazókat elfogták, hogy ők ölték meg a kórcsomárost. Elvitték a bíró
elejébe és felmondták az itéletet, hogy őket fel fogják akasztani. A
király szolgája ës felkérte, hogy őt ës megengedjék, hogy látására
odamenjen. Oda ës ment s felmondta a bírónak, a mit hallott. A bíró
odahivatta a kórcsomárosnét és a papot. A pap ëszre se vette, hogy
a rókjából ki van vágva. Mikor felhítták, ők tagadták, hogy nem igaz,
mert a két utazó ölte meg, annak találtatott az átólvetőjében a két
kés véresen. Akkor a király szolgája kivette a róknak a darabját, és a
bírósággal megnëzették, hogy éppen talál a papnak a rókjához. Aval
megszabadult onnét ës a két vándorló legény. A papot és a
kórcsomárosnét felakasztották, és ők hárman elutaztak együtt. Ott
ës igértek neki kétszáz forintot, de ő nem vette el töllik. A két utazó
megköszönte a szüvességét, és ő eltért más útra, hazafelé.
A mint hazaért, hát bé ës esvéllëdëtt. Elment haza a feleségéhez,
de nem ment bé, csak bénëzëtt az ablakon. A feleségének, terhes
volt, mikor elment, és két ikergyermeke született és mindakettő fiú.
A felesége kitaníttatta, egyiket deáknak (kántornak), a másikat
papnak. Mán másnap reggel esketni kérték fel a két ifjút. Az anyjuk
futott egyiknek, csókolta, futott a másiknak, azt ës csókolta. Ezt az
ura meglátta. Bé akart lőni az ablakon, de eszébe jutott a király
tanácsa, hogy az esvéli haragját hagyja el reggelre. S azzal
leeresztette a puskáját és elment a szomszédba. Ott kért szállást,
hogy kitudja, hogy az ő felesége micsoda fiatalokkal csókolódzik.

35. A szomszédban beszélték, hogy húsz éve, hogy az ő ura elment,
s a fejérnépnek ikergyermeke született. Isten tudja, hogy nevelte fel
őket apa nélkül. És most a szegény asszony azért csókolja, bólcsuzik
töllik, mert holnap esketik fel az egyiket papnak, a másikat deáknak.
Sajnálta, hogy meg kell válni töllik.
És kiváncsi volt ő ës elmenni az esketésükre. Reggel el ës mënën.
Mikor megeskették őket, hazamentek. Akkor ő ës odament hëzzik és
kérdette az asszonyt, hogy:
– Há magának hol a férje?
A nő elbeszéllëtte, hogy mióta elment a férje, semmit nem tud
felölle. A férje kérdezte:
– Megesmerné a férjét, ha meglátná?
Az asszony azt mondta:
– Meg, mert egy légy van a hátán.
Akkor az ember kirántotta az ingét a nyakába, és az asszony
mindjárt megüsmerte, hogy az az ura. Egymásra borultak, úgy sírtak
örömükben. De az egyik fél kenyeret adta a gyermekeinek, az
aranynyal, a másikkal ők élődtek. Nagy öröm lett az apjának, és
nékik ës egymással. És máig ës élnek, ha meg nem haltak.
(Fejér Györgyné, Lőrincz Kata, Pürkerecz.)

36. 21. Palkó és a boszorkány.
Volt egy szegény embernek két fia. Azokat nevelte
szegénységgel, s mikor húsz évesek voltak, elmentek országot-
világot látni, s azt mondták az anyjuknak, hogy süssön nékik
pogácsát. Az anyjuk sütött pogácsát nékik, de mindkettőnek egy-egy
hármat. Bétarisznyálta s kikisérte a falu végéig, és sírva haza kellett
menni, elbólcsuzott töllik.
Mennek, mendegélnek, elérnek egy nagy erdőbe. Egyik fiút
Jankónak hívták, s a mást Palkónak. Mikor mennek egy kicsidég, azt
mondja Jankó Palkónak, hogy:
– Égeti valami az oldalomat, tovább nem tudom tűrni.
S azt mondja Palkó:
– Nézz hátra te.
Hátra nézett, egy nagy lompos farkas okádta a tüzet az oldalára.
S azt mondja Palkó Jankónak:
– Dobj bé egy fél pogácsát a szájába
És ő bédobott egy fél pogácsát, s a farkas úgy megpajtásult,
hogy ment utánuk örökké, nem hagyta el. Mikor mennek még egy
kicsidég, azt mondja:
– Jaj, hogy égeti most valami a bal oldalamat.
Azt mondja Palkó:
– Nézz hátra.

37. Hátra nézett, akkor egy nagy medve okádta a tüzet a bal
oldalára. Azt mondja:
– Dobj belé a szájába egy fél pogácsát.
Abba ës belédobott, s úgy megszelidült a medve, hogy mind
ment utánuk. Mikor még mennek egy kicsidég, azt mondja Jankó
Palkónak:
– Juj, most hogy égeti valami mind a két oldalamat.
S azt mondja Jankó Palkónak:
– Nézz hátra.
S akkor még egy nagy oroszlán hét singnyire okádta a tüzet mind
a két oldalára néki, Jankónak. S azt mondja:
– Dobj belé a szájába egy fél pogácsát.
Akkor ës dobott belé, és megszelidült, és mentek utána mind a
hárman. Mikor mentek még egy kicsidég, azt mondja Palkó:
– Juj, hogy égeti nékem ës valami az oldalamot.
És hátra nézett, és egy farkas okádta a tüzet az oldalára. S akkor
ës belédobott a szájába egy fél pogácsát és ment utána. S későbben
egy medve, s az után egy oroszlán. Mind a kettőnek bédobott a
szájukba egy fél pogácsát és mentek utánuk.
Most mindenik fiúnak volt három állatja. Az egyiknek is, s a
másiknak is. Mennek, mendegélnek ketten, az erdőben egy nagy
tisztát találtak s egy friss forrást. Tüzet csináltak, s ettek ott. Azt
mondja Palkó Jankónak:
– Itt van két keresztút, te menj jobbra, én mënëk balra.
Akármelyik visszatérjen, vaj egyik meg lesz halva, hát a forrásból vér
jőjön víz helyett. Arról tudjuk meg, hogy él-e vaj hal, mikor
visszajövünk.

38. Elindul Palkó a jobb úton, mënën, mendegél, elér egy országot.
Elér egy országot és látja, hogy gyászba van borítva, mindenütt
gyászlepedők vannak. Bémënën egy öreg asszonyhoz, hogy kérjen
vizet. Megkérdezte, hogy hát ez az ország mért van gyászba borítva.
S elmondta az öreg asszony, hogy az ország szélén egy nagy tó van,
a melyikben egy tizenkétfejű sárkány lakik. S minden harmadik nap
egy huszonegy éves leányt kell adni neki, addig nem ad vizet, s most
a király leányára került a sor, s azért van gyászban az ország. S
kihirdette a király, hogy a ki megváltja, a leányát a sárkánytól, hát
neki adja, s fele királyságát.
Palkó, hogy hallotta az öreg asszonytól, hát elment az országba,
és szerzett magának egy rozsdás kardot. S eljött a nap, a melyikben
a király leányát kivezessék a sárkányhoz. Akkor ő is elment a tóhoz,
három állatjával. S egyszer csak a víz kezdett a tóban hánykolódni,
hányta magát, a sárkány jött fel a tó fenekéről. S azt mondta:
– Te emberi lélek, te ingem akarsz legyőzni? Azt a királyleányt te
akarod elvenni?
Azt mondta Palkó:
– Én, ha az isten megsegít.
S kezdtek verekedni a sárkánynyal. A sárkány ës megfogta, s ők
ës négyen, de egyik se győzött. Addig verekedtek, míg elfáradtak, s
a sárkány lement s azt mondta:
– Várj egy kicsit s még újra küzsdjünk.
S mikor feljött, mégannyi ereje volt. S azt mondta a legény:
– Megállj! Ha tudtam volna, nem állottam volna meg, küzsdöttem
volna tovább.
Azt mondja akkor az állatjainak:
– Fogjátok meg állatjaim.

39. S azok megfogták, s felhúzta a kardját s egy vágásra mind a
tizenkét fejét levágta s a fejekből a nyelveket kivette s a táskába
bétette. Akkor a királyleány a vállára borult s örömében sírt. Azt
mondta:
– Te az enyém, én a tiéd, kasza-kapa válaszszon el egymástól.
Hazamennek, látja a király, hogy megváltotta a leányát, s
örvendett. Megmátkásodtak, lett a lakadalmuk másnap aztán. Az
asztalnál mindenki mondani kellett egy verset. Mikor erre a legényre
került a sor, hát a táskája ott volt vele, s azt mondja:
– Felséges uram, királyom, megszabadítottam a leányát a
tizenkétfejű sárkánytól, itt vannak a nyelvek.
S megmutasztotta a nyelveket. Mindenki örvendett, s a
lakodalom után éltek boldogul, s máig ës élnek, ha meg nem haltak.
Élnek egy darabig boldogul egymással. Azt mondja a legény:
– Vissza kellene menjek az öreg anyámhoz, a honnan eljöttem.
A király leányát ott hatta az apjánál s ő elindult hazafelé. S mikor
elért oda a tisztához, a hol tüzet csináltak volt, hát lájta, hogy a
forrás igen tiszta, hogy a bátyja még él. S ott futott el egy
nyulacska, s meglőtte s nyársra húzta s a tűz mellett sütötte. S a
mind ott sütötte, egy nagy fa volt ott a tűz mellett, s arra szállott
valami s kájtotta ott, hogy:
– Fázom!
Azt mondja Palkó:
– Gyere le, mert jó tűz van, ha tisztalelkű ember vagy.
S akkor azt mondja, egy boszorkány volt az öreg asszony:
– Me (nesze) ez a három hajszál. Tedd az állatjaidra, mert félek
töllik.
É

40. És Palkó elvette és a három állatjára tette. Akkor kőbálványnyá
váltak a három állat, s akkor nem félt a boszorkányné. Akkor
leszállott, kígyót, békát fogott egy nyársra s ott sütötte. S azt
mondta Palkónak:
– Te kígyót, békát eszel, de én a nyúlhúst.
Azt mondja Palkó:
– Adok én néked. Nem érsz meg aval, hogy ideeresztettelek a tűz
mellé, hogy melegedjél?
S ott kezdtek verekedni a nyárssal. De mivel az állatok nem
voltak meg, legyőzte a boszorkány Palkót, összevagdalta egy
tekenyőbe s feltette egy fának a tetejébe.
Hát egyszer visszatért a testvére is, Jankó. Látja, hogy a forráska
megállott a tűz mellett, látja, hogy a forráskából vér jő, nem víz. Azt
mondja:
– Az én bátyámat megölték valahol.
S ott futott el egy nyulacska, s meglőtte ő ës és nyársra húzta. S
akkor ës arra a nagy fára szállott a boszorkányné. Azt mondja:
– Huhú, hogy fázom!
Azt mondja ő ës:
– Gyere le, ha tisztalelkű ember vagy, mert jó tűz van, melegülj
meg.
S azt mondja a boszorkányné:
– Me ez a három hajszál, s tedd a három állatodra, mert félek
töllik.
Ő igaz, hogy elvette, de nem tette az állatokra, hanem a tűzbe
bévetette, s a boszorkányné nem vette számba, hogy ő a tűzbe
vetette. Leszállott, húzott egy nyárs kígyót, békát, s azt mondja néki:

41. – Te kígyót, békát eszel, de én nyúlhúst!
Azt mondja Jankó néki:
– Adok én neked! Nem elég, hogy idehíttalak, még nyúlhúst enni
akarsz? Csak hetvenkedj, ne hogy megverjelek.
S aval verekedni kezdtek a nyársakkal, s Jankó egyet füttyentett,
s a három állat eléjött s megfogta a boszorkánynét, s könyörgött a
boszorkányné, hogy hagyják meg az életét. Azt mondta:
– A testvéredet ës én pusztítottam el, s ha meghagyod az
életemet, akkor felélesztem.
Adott Jankónak egy pálczát. Azt mondta:
– Hágj fel a fa tetejébe s veregessed, ott van egy tekenyőbe,
mert feléled.
Azt mondja Jankó az állatoknak:
– Fogjátok meg jól.
S azok megfogták, mind a vasat, nem tudott mozdulni. S felment
a fára aval a pálczával s kezdte veregetni. Látja, hogy egyik
darabocska ës, meg a másik ës, mind úgy szërre (rendre) forrnak
össze, míg egy test lett belölle. Akkor felült s kezdett dermeszkedni
az a test. Mondja ő:
– Mióta aludtam!
Azt mondja Jankó:
– Aludnál bizony te bátya, ha én ne lettem volna, még máig
(mostanig) ës.
Kérdezte, hogy hát mért? És elbeszélte, hogy ő hogy járt. S akkor
az ő három állatja még átváltoztak, a hogy voltak, farkasé, medvéé s
oroszláné. Akkor megfogták nyolczan, hat állat s két fiú, s

42. ësszetépték, tűzön elégették s a hammuját a széllel elfújatták. Azért
nincsenek most boszorkányok.
S ők mennek, mendegélnek, elmennek haza az öreg anyjukhoz,
elbeszélik, hogy hogy jártak. S csudálkozott az öreg anyjuk. S azt ës
kocsiba tették s elvitték magukkal a királyhoz. Élnek öten boldogul,
ha meg nem hóltak.
(Korodi Sándor, Pürkerecz.)

43. 22. A disznyópásztor leánya.
Volt egyszer egy szegény disznyópásztor, annak volt egy igen
szép leánya. S kihajtják a disznyókat ők a tollóra. Abban a városban
volt egy gazdag kereskedő ember, annak ës volt egy fia s aztán eljött
mán az üdő, hogy megházasodjék. Hát ő egy écczoka azt látta
álmotta, hogy menjen ki jó reggel s talál egy szegény leányt, a ki
vizet viszen a korsóval. Kérjen vizet tölle s azt vegye nőül.
Nohát ëppen annak a szegény disznyópásztornak a leánya ment s
vitte a vizet. Megszólítja a leányt, hogy adjon neki vizet, hogy igyék.
A leány szüvesen odaadta s mondja az úrfinak, ilyen jó reggel hogy
esik jól neki a víz? Mondja:
– Azon ne csodálkozzék, kedvesem, mert az éjjel sokat mulattunk
s jól esik.
És azonnal meg ës kérte őt feleségül.
No de ő azt mondta, hogy hogy ës kéri őt, mikor ő olyan szegény
leány, tám csúfolódik vélle. De a legény csak azt mondja neki:
– Menj el haza s űzzétek el a disznyókat apáddal s kéredzz el
tölle. Mondjad apádnak, hogy valami dolgot keressz a városban s
gyere az én ruhaboltomba.
A leány úgy is tett. Elkéredzett az apjától, s rögtön elment az
úrfinak a boltjához. A legény ës rögtön bészólítja s azt mondja:
– Gyere, válaszsz magadnak egy rend gunyát, a mi a testedhez
áll.
A leány választott ës magának tetőtől talpig egy rend szép
gunyát s felöltözött beléje. Oan gyönyörű szép küsasszony lett

44. belölle, a milyent soha életében se látott. Most azt mondja az ő
kedvese:
– Vesd le azt a gunyát, hogy pakoljam bé. És adok még száz
darab aranyat, vidd haza, és tedd el szépen a ládába úgy, hogy senki
semmit róla ne tudjon. És apádnak készíts jó gazdag vacsorát.
És mikor az öreg hazaért, megérzette az öreg a finom jó
vacsorát. Még künn mosolygott a jó büzütől hogy:
– Most mán kapok jó vacsorát!
Béér az öreg a házba és mondja leányának, hogy:
– Még soha oan jóillatú vacsorát nem éreztem a házamban!
De csak akkor örvendett az öreg igazán, mikor a disznyósültet
elejébe rakja az ő leánya, és egy kulacs bort. Azt mondja:
– Leányom, én téged még máskor ës eleresztlek a városba, hogy
keress dolgot magadnak.
– De azt jól teszi apám – mondja a leány – mert ëssze volt
beszélve az ifjúval, hogy ő még két reggel elmënyën a más
boltjához, mert három boltja volt annak.
Másnap, mikor kihajtják megint a disznyókat, mondja az öreg:
– Édes leányom, menj el, hogy este még készíthess olyan jó
vacsorát.
El is mënyën a leánya, nem várja, hogy kecczër (kétszer)
mondják. És ismét elment az úrfinak a más boltjához és az úrfi mán
az ajtóban várta.
– Ó be jó, hogy jösz, kedvesem. Jer be és válassz magadnak
még szebb öltöző gunyát, mind a más volt. Tiszta selyemből hogy
legyen.

45. Oant választott a leány, hogy még hétszerte inkább megszerette
az ő kedvese.
– No most mán vesd le, hogy pakoljam be és vidd haza. És adok
hozzá még kétszáz aranyat, tedd a ládádba. Ne mondj semmit az
öreg apádnak, hanem megint készíts neki jó vacsorát.
No most oan jó vacsorát készített az ő atyjának, hogy még
messze volt és örvendett már örvendett az ő leányának, hogy olyan
jó vacsorát készített. Bémënyën az öreg és kérdi az ő leányától:
– Kaptál-é fiam jó munkát? S erre a leány igennel felelt.
– No leányom – mondá – holnap reggel, ha kiüzzük a disznyókat,
csak még menj el.
El ës ment az ő leánya harmadszor ës az ifiúr harmadik
ruhaboltjához. Itt már nagyon várta az ő kedvese s mondá:
– Most válaszsz magadnak aranyszínű gúnyát, milyent még szem
nem látott.
Kapja magát a leány és oant választ magának, hogy mikor
felvette, úgy megszerette az ő kedvese, hogy ki se akarta ereszteni.
De mégës azt mondja:
– Vetkezz le, hogy pakoljam bé s mesze, mostan adok háromszáz
darab aranyat, vidd haza és tedd bé a mások mellé a ládába, mert
én utánad fogok jőni, hogy menjünk el a bálba.
Hazajött a szegény disznyópásztor, megérzi a sok jó büzüt, azt
mondja a leányának:
– Máma este még tán jobb vacsoránk lesz?
Történt abban a városban egy nagy bál. Meg volt híva a
kereskedőnek ës a fia és ő kocsit rendel, elküldi a szegény
disznyópásztornak a házához. Azt mondja:
– Öltözz fel abb a gunyába, a kit néked elsőben adtam.

46. Azzal felülnek a kocsiba és elmennek a bálba. Olyan szép
küsasszony volt, hogy mindenkinek szeme-szája tátva maradt.
Húzzák a mozsikások, és tánczba kerekednek. Kézről kézre veszik,
mind a mennyi úgy szereti, hogy mán a kereskedőnek a fia kiveszi
onnan és a kocsiba ülteti és haza mennek. Azt mondja neki, hogy ha
még majd bál fog történni, még kétszerig vele menjen el.
Úgy ës történt, még lőn egy nagy bál. Akkor ës kocsira ül és
elhajtatott a szegény disznyópásztorhoz. Azt mondja a leánynak:
– Most mán vedd fel, a kit másodszor adtam gunyát.
Felveszi a leány és oan szép küsasszony lett belölle, hogy oant
még életébe sohase látott. S most mán elhajtnak. Bémennek a bálba
s minden vendégnek a szeme csak a szép küsasszonyon volt. Most
mán esznek és vígan lakomáznak, míg a mozsikások húzni kezdik, és
mindenki a szép küsasszonynyal akarnak tánczolni.
– Megállj! – gondolja magában a kereskedőnek a fia – így nem jó
ám a dolog. Menjünk haza.
Megint kocsiba ülnek és haza mennek.
Most má megint következik a harmadik bál. Most mán azt
mondja:
– Vedd fel, a kit harmadszor adtam neked, azt az aranyszínű
gunyát.
Magára veszi, felöltözködik. Oan szép küsasszony lett belölle,
hétszerte szebb, mint máskor. Most mán esznek, isznak, vígan
vannak, de mindennek a szeme csak a szép küsasszonyon volt. Ott
volt a király fia ës, úgy megkedvelte, hogy azt mondja:
– Én ës elvenném magamnak nőül.
Megsejti a kereskedőfiú, azonnal kocsiba ülteti és hazamennek.
Azt mondja:
– Csak légy türelemmel, mert holnap meg foglak kérni apádtól.

47. Haza mënyën a kereskedőfiú ës, és az apjáék azt mondják neki:
– Jó volna fiam, ha megházasodnál. Néztünk ës ki leányt a te
számodra egy nagy herczegi családból.
A mire a legény bús és szomorú volt, s azt mondta:
– Én má néztem ki leányt az én számomra.
A mire kérdik az ő szülői:
– Kit néztél ki édes fiam?
– Éppen a disznyópásztornak a leányát.
– No azt mán nem hagyjuk, hogy megvedd (elvedd).
De a legény azt mondta, hogy neki nem kell más. Hanem úgy ës
beléegyeztek, mert nagyon szerették a fiút. Azt mondták, hogy a
leányt vigyék el egy más rokonukhoz, városba.
Másnap este két jóbarátja a legénynek és a legény beállnak a
disznyópásztorhoz, köszöntik és hogylétéről tudakoznak, a mire az
öreg nagyon megijedt, hogy még ilyen nagy úr nem jött bé a házba.
Mostan széket vesz elé és leülteti őket és kérdi a jó öreg, hogy
miben fáradnak. A mire a kereskedőfiú kijelenti áperté, hogy az ő
leányát kérné nőül magának. Mire az öreg azt felelé, hogy tán
csúfolódnak az ő leányával. Melyre a legény kijelenti komolyan, hogy
ő már érte jött volna. Az alatt a leány felöltözött abba a a szép
gunyába, a kit elsőben adott. Olyan szép küsasszony lett belölle,
hogy az öreg is egészen elbámult, hogy hát ezt a leány honnan
kapta.
– De sebaj, ha úgy áll a dolog, édes leányom, legyetek az
egymásé.
El ës vitték. Most mán kocsiba ültették a szép leányt és elvitték
egy atyjafiához, onnét vitték a kereskedői nagy kastélyba.

48. Tőlt-múlt az üdő s a gazdag kereskedő meghalt, csak a fiú
maradt. A fiára maradt minden gazdagság és kereskedés. Boldogul
ës éltek az ő szeretett kedvesével, hogy mindenki irigyelte az ő jó
életüket.
Egyszer útra kelt a gazdag kereskedő, hogy portékát vásároljon
az ő boltjába. Ez alatt az ő nőjére bízza a boltokat s elindul, hogy
vásároljon. Elbúcsuzott az ő nejétől, de mikor elindult, az ő nőjét
terhesen hagyta.
Ez alatt egy hunczut zsidó a kereskedőhöz ment és mondá:
– Mibe kötelezed magadat, ha én feleségeddel élek.
Azt mondá a kereskedő, hogy:
– A három boltom és a kastélyom mind a tied legyen és én neked
legaljasabb szolgád fogok lenni.
Má most meg volt kötve azzal, a mit a kereskedő mondott, és
elindult a sok szekérrel, hogy portékát vásároljon.
Ezalatt az ő nője fiat szült, és a zsidó szövetkezett a bábával,
hogy ő egy üres ládába béfekszik, a kin likak vadnak, és a bába kérje
meg az asszonyt, hogy azt a ládát vihesse bé, a hol ő hál. Ezennel a
bába kéri a kereskedőnét, hogy engedje meg, hogy a ládát vihesse
bé, mivel ott sok portékája van és az ura részeges, könnyen
kivehetne belőle valamit, hogy ide tenné be, a mit a kereskedőné
szívesen meg ës engedett, No most mán béviszik a ládát és oan
helyré viszik, a hol ő mindent láthat.
Estére levetkezik a kereskedőné meztelenre, s meglátja, hogy a
bal csöcsü alatt vagyon egy sümölcsü (szemölcs).
No, gondolá a zsidó: Jó, hogy ezt megláttam.
No most mán lefeküdt a kereskedőné és első álmába elaludott. S
a zsidó kijött a ládából, elvette a fehér zsebkendőt és a jegygyűrűt,
és szépen eltakarodott.

49. De azonban érkezik meg a hír, hogy jő a gazdag kereskedő a sok
portékával. És a zsidó elejébe mënyën, azt mondja neki, ismeri-é ezt
a zsebruhát és ezt a jegygyűrűt, a melyen a kereskedőnek a neve
volt.
Egészen megváltozott má most a képében és mondá:
– E még nem elég jegy.
Mire a zsidó azt mondta, hogy még a bal csöcse alatt van egy
sümölcsü.
– No má mostan meg vagyok verve – mondá a kereskedő.
Hazament és a feleségét egy ládába bézárta és a tengeren
leeresztette. No most a tenger vitte egy dararabig, míg kifogták a
halászok. Hagyjuk a kereskedőt, hogy szolgálja a zsidót.
No má most az asszonyt a tengerből kifogták a halászok, orvost
híttak és azonnal életre hozták. S kérdi a halásztól, hogy ő hol van,
mert mán egész más országban volt. No má most megköszönte az ő
jótevőinek az ő szabadítását és elindult, hogy menjen hazafelé.
De egy mezőn kellett keresztül menjen, a hol száz tolvaj volt. No
má most ő mit tegyen, mert elfogták a tolvajok. És a tolvajok
kapitányuk megszerette. Azt mondá:
– Asszony, te itt fogsz maradni véllem!
De megengedte, hogy künn az ajtó előtt sétáljon.
Mi jutott eszébe az asszonynak? Egy faoszlopot felöltöztet,
mintha ő volna, és megindul hazafelé. A tolvajok vígan esznek,
isznak, hogy az ő kapitányuknak olyan szép asszonyt tudtak
szokotálni. De az asszony már messze elhaladt egy erdőbe.
Csodák-csodája, hát mit lát álmában? Egy öreg ősz ember
odament és azt mondja neki:

50. – Kelj fel, nem messze innét e fa mellett van egy forrás, kinek oly
csodás ereje van, hogy mindenféle szembetegséget meggyógyít. Itt
van egy korsó és töltsd meg, vigyed magaddal, nemsokára nagy
szerencséd vár reád.
Úgy ës tett az asszony. Felkelt s úgy találta, a mint az öreg ember
mondta. Megtalálta a forrást és merített egy korsóval, és ment, míg
elért egy nagy városba, a melyben a király lakott. És ottan a
királynak a leánya nagy szemfájós betegségben volt. A király
kihirdette, hogy a ki leányának a szemét meggyógyítja, a leányát és
fele királyságát adja neki.
Meghallja ezt az asszony és vëszën magának orvosi gunyát,
jelenti a királynak, hogy ő volna egy orvos, a ki a leányának a
szemét megjavítaná (meggyógyítaná). Erre a király nagyon megörült
és jutalmul a fele királyságát és a leánya kezét igérte.
Az asszony most a leányt egy külön szobába vezette, háromszor
abból a vízből megmosdatta és mindjárt megjavult (meggyógyult) a
királyleány szeme. A király annyira megörvendett, hogy vivátot ës
lövetett, hogy éljen a jó király. De ő ezt el nem fogadhatta, hanem
azt mondá, hogy neki van felesége, adjon a király, a mit a szüve
kíván.
Most mán a király a legvitézebb huszáraiból négyszáz
huszárlegényt rendelt, s egy kocsit aranynyal. Úgy hajtottak most a
városba, a hol az ő urának a kastélya volt, a melyben egy zsidó
lakott most.
A zsidó elejükbe ment és nagy alázatossággal béereszti a
katonákat és az orvost vagy tisztet, mert olyan, mind egy kapitány,
olyan volt, bé az első szobába. És a hogy kitekint az ablakból,
meglátja az urát nagy bocskorosan és rongyosan, hogy hányja a
ganyét az istállóból, a lovak alól. Kérdi a zsidótól, hogy ki volna az az
ember?
A zsidó azt mondja:

51. – Az egy hányódó rossz szolga.
– De hogy is jutott hát a kastélyhoz? – kérdi.
A mire a zsidó mondja:
– Fogadásból nyertem.
No má most azt mondá az asszony:
– Hívja be azt a szolgát nekem.
A mire a zsidó nagyon meg volt ijedve, de mégës csak bé kellett
hogy hívja azt a szolgát.
Bémënyën a szolga és kérdi most a felesége, de ő nem ismerte:
– Jó ember, ez egykor, ez a kastély, úgy hallottam, a magáé volt.
Hát hogy került ennek a zsidónak a birtokába?
A melyre ő mondá:
– Fogadást tettem ezen kereskedő zsidóval, és azt mondta, hogy
ő a feleségemmel hál és én odaigértem a boltjaimat, a kastélyomat,
minden gazdagságomat, és én neki legaljasabb szolgája leszek. Úgy
volt a fogadásunk kikötve, s én egykor megérkeztem a portékáimmal
a város végére s elémbe jött és a zsebruhát és a jegygyűrűt, a kin a
nevem volt, megmutatta, és én mondám, hogy ez még nem elég, és
ő akkor mondá, hogy a bal csecse alatt még egy sümölcsü ës van.
Akkor mán egészen hittem neki.
Akkor a felesége kibongolja az ő lájbiját s mutatja mind a
kettőnek s mondja a zsidónak:
– Hált-é velem?
Jó két pofot adott a zsidónak, s az urának ës, mire a zsidó
egészen megvallotta, hogy vele nem hált, s hogy mesterségből tette.
S úgy megharagudott az asszony, hogy felakasztatta a zsidót. Ott

52. minden vagyonukat kezéhez vette s boldogan élnek ma ës, ha meg
nem haltak.
(Lukács István, Pürkerecz.)

53. 23. Az ágy alá esett gyűrűs ujj.
Volt egyszer egy király a feleségével s egy leányával. Ez a
királyleány nagyon szelid volt. Csak az az egy volt, az anyja nagyon
őrzötte, hogy ne menjen akárhova. Egykor odament két királyleány s
hivták, hogy menjen el véllik sétálni. A királyné gondolkozott, hogy
vajjon elereszsze, vagy ne ereszsze. Az a más két királyleány erősen
biztatták az anyját, hogy jó helyré mennek s visszajőnek, de
elvezették messze egy erdőbe. A mint mennek, mendegélnek,
elfáradott a királyleány. Leültek, az álom megütötte s elaludt. Az a
más kettő irigyek voltak rëa; ott hagyták aluva s eljöttek.
Mikor megébredett, hát már este felé volt. Búsult, hogy má most
ő hazamenne. Megindult s ott az erdőben látott ő egy szép házat, s
bátorkodott, s elment ahhoz a házhoz. Ott volt egy öreg szakácsné.
Mondta az az öreg szakácsné:
– Jaj fiam, hogy bátorkodtál ide jőni, mert itt tizenkét tolvaj lakik.
Akkor tanította az az öreg szakácsné, hogy menjen bé a közepső
szobába, bújjék bé az ágy alá. S ő elment, mert bátor volt. Bénézett
az első szobába ës, hogy ott mi van. Ott látott mindenféle szép
küsasszonyi gunyát, királyi gunyát, mindent. Ott volt egy
oldalszobácska ës, bénézett oda ës, hát ott látott mind
küsasszonyfejet és emberfejet. Akkor megirtózott, kijött abból a
szobából s az ágy alá bébújt. Ő gondolta magában: Isten velem!
Akkor jöttek három királyfiforma, de csak azok a tolvajok voltak.
Vittek egy küsasszonyt, aval úgy bántak el, hogy ő egészen
megijedett. Levágták a fejét, de elsőbe levették róla a szép öltözetet.
Volt egy szép arany gyűrű, az az ujjában volt s a neve rëa volt
vágva. Nem tudták kihuzni azt a gyűrűt az ujjából s úgy levágták,

54. Welcome to our website – the ideal destination for book lovers and
knowledge seekers. With a mission to inspire endlessly, we offer a
vast collection of books, ranging from classic literary works to
specialized publications, self-development books, and children's
literature. Each book is a new journey of discovery, expanding
knowledge and enriching the soul of the reade
Our website is not just a platform for buying books, but a bridge
connecting readers to the timeless values of culture and wisdom. With
an elegant, user-friendly interface and an intelligent search system,
we are committed to providing a quick and convenient shopping
experience. Additionally, our special promotions and home delivery
services ensure that you save time and fully enjoy the joy of reading.
Let us accompany you on the journey of exploring knowledge and
personal growth!
ebookultra.com