Natural Food Flavors and Colorants IFT Press Series 1st Edition Mathew Attokaran

Natural Food Flavors and Colorants IFT Press
Series 1st Edition Mathew Attokaran download
https://ebookgate.com/product/natural-food-flavors-and-colorants-
ift-press-series-1st-edition-mathew-attokaran/
Get Instant Ebook Downloads – Browse at https://ebookgate.com

Get Your Digital Files Instantly: PDF, ePub, MOBI and More
Quick Digital Downloads: PDF, ePub, MOBI and Other Formats
The Natural Pet Food Cookbook Healthful Recipes for
Dogs and Cats 1st Edition Nan Rees
https://ebookgate.com/product/the-natural-pet-food-cookbook-
healthful-recipes-for-dogs-and-cats-1st-edition-nan-rees/
Packaging for nonthermal processing of food papers of
two symposia 2005 IFT Institute of Food Technologists
annual meeting July 15 20 2005 New Orleans Louisiana
USA 1st Edition Jung H. Han
https://ebookgate.com/product/packaging-for-nonthermal-
processing-of-food-papers-of-two-symposia-2005-ift-institute-of-
food-technologists-annual-meeting-july-15-20-2005-new-orleans-
louisiana-usa-1st-edition-jung-h-han/
Nanomedicine and Cancer Therapies 1st Edition Mathew
Sebastian (Editor)
https://ebookgate.com/product/nanomedicine-and-cancer-
therapies-1st-edition-mathew-sebastian-editor/
Pharmacy Crc Press Pharmaceutical Education Series 1st
Edition William N. Kelly
https://ebookgate.com/product/pharmacy-crc-press-pharmaceutical-
education-series-1st-edition-william-n-kelly/

Carcinogenic and Anticarcinogenic Food Components
Chemical and Functional Properties of Food Components
Series 1st Edition Wanda Baer-Dubowska (Editor)
https://ebookgate.com/product/carcinogenic-and-anticarcinogenic-
food-components-chemical-and-functional-properties-of-food-
components-series-1st-edition-wanda-baer-dubowska-editor/
Nonthermal Processing Technologies for Food Institute
of Food Technologists Series 1st Edition Howard Q.
Zhang
https://ebookgate.com/product/nonthermal-processing-technologies-
for-food-institute-of-food-technologists-series-1st-edition-
howard-q-zhang/
Religion and Knowledge Sociological Perspectives 1st
Edition Mathew Guest (Ed.)
https://ebookgate.com/product/religion-and-knowledge-
sociological-perspectives-1st-edition-mathew-guest-ed/
Fundamentals of Information Technology 1st Edition
Anoop Mathew
https://ebookgate.com/product/fundamentals-of-information-
technology-1st-edition-anoop-mathew/
The Making and Unmaking of a Saint 1st Edition Mathew
Kuefler
https://ebookgate.com/product/the-making-and-unmaking-of-a-
saint-1st-edition-mathew-kuefler/

Natural Food Flavors
and Colorants
Natural Food Flavors and Colorants Mathew Attokaran
© 2011 Blackwell Publishing Ltd. and Institute of Food Technologists. ISBN: 978-0-813-82110-8

A John Wiley & Sons, Inc., Publication
The IFT Press series reﬂ ects the mission of the Institute of Food Technologists—to
advance the science of food contributing to healthier people everywhere. Developed in
partnership with Wiley-Blackwell, IFT Press books serve as leading-edge handbooks for
industrial application and reference and as essential texts for academic programs. Crafted
through rigorous peer review and meticulous research, IFT Press publications represent
the latest, most signiﬁ cant resources available to food scientists and related agriculture
professionals worldwide.
Founded in 1939, the Institute of Food Technologists is a nonproﬁ t scientiﬁ c society with
22,000 individual members working in food science, food technology, and related profes-
sions in industry, academia, and government. IFT serves as a conduit for multidisciplinary
science through leadership, championing the use of sound science across the food value
chain through knowledge sharing, education, and advocacy.
IFT Press Advisory Group
Casimir C. Akoh
Christopher J. Doona
Jung Hoon Han
David B. Min
Ruth M. Patrick
Syed S. H. Rizvi
Fereidoon Shahidi
Christopher H. Sommers
Yael Vodovotz
Mark Barrett
Karen Nachay
Margaret Kolodziej
Betty A. Bugusu
IFT Press Editorial Advisory Board
Malcolm C. Bourne
Dietrich Knorr
Theodore P. Labuza
Thomas J. Montville
S. Suzanne Nielsen
Martin R. Okos
Michael W. Pariza
Barbara J. Petersen
David S. Reid
Sam Saguy
Herbert Stone
Kenneth R. Swartzel

Mathew Attokaran, Technical Director,
Plant Lipids Limited, Cochin, India
Natural Food Flavors
and Colorants
A John Wiley & Sons, Inc., Publication

Edition ﬁ rst published 2011
© 2011 Blackwell Publishing Ltd. and Institute of Food Technologists
Blackwell Publishing was acquired by John Wiley & Sons in February 2007. Blackwell’s
publishing program has been merged with Wiley’s global Scientiﬁ c, Technical, and Medical
business to form Wiley-Blackwell.
Editorial Ofﬁ ce
2121 State Avenue, Ames, Iowa 50014-8300, USA
For details of our global editorial ofﬁ ces, for customer services, and for information about how
to apply for permission to reuse the copyright material in this book, please see our Website at
www.wiley.com/wiley-blackwell.
Authorization to photocopy items for internal or personal use, or the internal or personal use
of speciﬁ c clients, is granted by Blackwell Publishing, provided that the base fee is paid directly
to the Copyright Clearance Center, 222 Rosewood Drive, Danvers, MA 01923. For those
organizations that have been granted a photocopy license by CCC, a separate system of
payments has been arranged. The fee code for users of the Transactional Reporting Service is
ISBN-13: 978-0-8138-2110-8/2011.
Wiley also publishes its books in a variety of electronic formats. Some content that appears in
print may not be available in electronic books.
Designations used by companies to distinguish their products are often claimed as trademarks.
All brand names and product names used in this book are trade names, service marks, trademarks
or registered trademarks of their respective owners. The publisher is not associated with any
product or vendor mentioned in this book. This publication is designed to provide accurate and
authoritative information in regard to the subject matter covered. It is sold on the understanding
that the publisher is not engaged in rendering professional services. If professional advice or
other expert assistance is required, the services of a competent professional should be sought.
Library of Congress Cataloging-in-Publication Data
Attokaran, Mathew.
Natural food ﬂ avors and colorants / Mathew Attokaran.
p. cm. – (IFT Press series)
Includes bibliographical references and index.
ISBN 978-0-8138-2110-8 (hardback)
1. Flavoring essences. 2. Coloring matter in food. 3. Natural food. I. Title.
TP418.A88 2011
664'.5–dc22
2010041001
A catalog record for this book is available from the U.S. Library of Congress.
Set in 10/12 Times by Toppan Best-set Premedia Limited
Disclaimer
The publisher and the author make no representations or warranties with respect to the accuracy
or completeness of the contents of this work and speciﬁ cally disclaim all warranties, including
without limitation warranties of ﬁ tness for a particular purpose. No warranty may be created
or extended by sales or promotional materials. The advice and strategies contained herein may
not be suitable for every situation. This work is sold with the understanding that the publisher
is not engaged in rendering legal, accounting, or other professional services. If professional
assistance is required, the services of a competent professional person should be sought. Neither
the publisher nor the author shall be liable for damages arising herefrom. The fact that an
organization or Website is referred to in this work as a citation and/or a potential source of
further information does not mean that the author or the publisher endorses the information the
organization or Website may provide or recommendations it may make. Further, readers should
be aware that Internet Websites listed in this work may have changed or disappeared between
when this work was written and when it is read.
1 2011

Titles in the IFT Press series
• Accelerating New Food Product Design and Development (Jacqueline H. Beckley, Elizabeth
J. Topp, M. Michele Foley, J.C. Huang, and Witoon Prinyawiwatkul)
• Advances in Dairy Ingredients (Geoffrey W. Smithers and Mary Ann Augustin)
• Bioactive Proteins and Peptides as Functional Foods and Nutraceuticals (Yoshinori Mine,
Eunice Li - Chan, and Bo Jiang)
• Bioﬁ lms in the Food Environment (Hans P. Blaschek, Hua H. Wang, and Meredith E. Agle)
• Calorimetry in Food Processing: Analysis and Design of Food Systems (G ö n ü l Kaletun ç )
• Coffee: Emerging Health Effects and Disease Prevention (YiFang Chu)
• Food Carbohydrate Chemistry (Ronald E. Wrolstad)
• Food Ingredients for the Global Market (Yao - Wen Huang and Claire L. Kruger)
• Food Irradiation Research and Technology (Christopher H. Sommers and Xuetong Fan)
• Foodborne Pathogens in the Food Processing Environment: Sources, Detection and Control
(Sadhana Ravishankar, Vijay K. Juneja, and Divya Jaroni)
• High Pressure Processing of Foods (Christopher J. Doona and Florence E. Feeherry)
• Hydrocolloids in Food Processing (Thomas R. Laaman)
• Improving Import Food Safety (Wayne C. Ellefson, Lorna Zach, and Darryl Sullivan)
• Microbial Safety of Fresh Produce (Xuetong Fan, Brendan A. Niemira, Christopher J.
Doona, Florence E. Feeherry, and Robert B. Gravani)
• Microbiology and Technology of Fermented Foods (Robert W. Hutkins)
• Multiphysics Simulation of Emerging Food Processing Technologies (Kai Knoerzer, Pablo
Juliano, Peter Roupas, and Cornelis Versteeg)
• Multivariate and Probabilistic Analyses of Sensory Science Problems (Jean - Fran ç ois
Meullenet, Rui Xiong, and Christopher J. Findlay)
• Nanoscience and Nanotechnology in Food Systems (Hongda Chen)
• Natural Food Flavors and Colorants (Mathew Attokaran)
• Nondestructive Testing of Food Quality (Joseph Irudayaraj and Christoph Reh)
• Nondigestible Carbohydrates and Digestive Health (Teresa M. Paeschke and William R.
Aimutis)
• Nonthermal Processing Technologies for Food (Howard Q. Zhang, Gustavo V. Barbosa -
C à novas, V.M. Balasubramaniam, C. Patrick Dunne, Daniel F. Farkas, and James T.C. Yuan)
• Nutraceuticals, Glycemic Health and Type 2 Diabetes (Vijai K. Pasupuleti and James W.
Anderson)
• Organic Meat Production and Processing (Steven C. Ricke, Michael G. Johnson, and Corliss
A. O ’ Bryan)
• Packaging for Nonthermal Processing of Food (Jung H. Han)
• Preharvest and Postharvest Food Safety: Contemporary Issues and Future Directions (Ross
C. Beier, Suresh D. Pillai, and Timothy D. Phillips, Editors; Richard L. Ziprin, Associate
Editor)
• Processing and Nutrition of Fats and Oils (Ernesto M. Hernandez and Afaf Kamal - Eldin)
• Processing Organic Foods for the Global Market (Gwendolyn V. Wyard, Anne Plotto,
Jessica Walden, and Kathryn Schuett)
• Regulation of Functional Foods and Nutraceuticals: A Global Perspective (Clare M. Hasler)
• Resistant Starch: Sources, Applications and Health Beneﬁ ts (Y
ong - Cheng Shi and Clodualdo
Maningat)
• Sensory and Consumer Research in Food Product Design and Development (Howard R.
Moskowitz, Jacqueline H. Beckley, and Anna V.A. Resurreccion)
• Sustainability in the Food Industry (Cheryl J. Baldwin)
• Thermal Processing of Foods: Control and Automation (K. P. Sandeep)
• Trait - Modiﬁ ed Oils in Foods (Frank T. Orthoefer and Gary R. List)
• Water Activity in Foods: Fundamentals and Applications (Gustavo V. Barbosa - C à novas,
Anthony J. Fontana Jr., Shelly J. Schmidt, and Theodore P. Labuza)
• Whey Processing, Functionality and Health Beneﬁ ts (Charles I. Onwulata and Peter J. Huth)

Contents
Preface xi
Acknowledgments xiii
About the Author xv
Part I. General 3
Chapter 1. Analytical Matters 5
Chapter 2. Flavors 9
Chapter 3. Spices 11
Chapter 4. Essential Oils 13
Chapter 5. Food Colors 17
Chapter 6. Preparation of Plant Material for Extraction 21
Chapter 7. Methods of Extraction of Essential Oils 25
Chapter 8. Solvent Extraction 29
Chapter 9. Supercritical Fluid Extraction 33
Chapter 10. Homogenization of Extracts 35
Chapter 11. Suspension in Solids 41
Chapter 12. Deterioration During Storage and Processing 45
Part II. Individual Flavors and Colorants 49
Chapter 13. Ajwain (Bishop’s Weed) 51
Chapter 14. Allspice (Pimenta) 53
Chapter 15. Anka-Red Fungus 59
Chapter 16. Aniseed 61
Chapter 17. Annatto 63
Chapter 18. Asafoetida 69
Chapter 19. Basil 71
Chapter 20. Bay Leaf (Laurel) 75
Chapter 21. Beet Root 79
Chapter 22. Bergamot Mint 83
Chapter 23. Black Cumin 85
Chapter 24. Black Pepper 87
vii

viii Contents
Chapter 25. Capsicum 95
Chapter 26. Caramel 103
Chapter 27. Caraway 107
Chapter 28. Cardamom 111
Chapter 29. Carob Pod 117
Chapter 30. Carrot 121
Chapter 31. Cassia 125
Chapter 32. Celery Seed 129
Chapter 33. Chicory 135
Chapter 34. Cinnamon 137
Chapter 35. Cinnamon Leaf 141
Chapter 36. Clove 145
Chapter 37. Clove Leaf 151
Chapter 38. Coca Leaf 153
Chapter 39. Cochineal 155
Chapter 40. Cocoa 159
Chapter 41. Coffee 163
Chapter 42. Coriander 167
Chapter 43. Coriander Leaf 171
Chapter 44. Cumin 173
Chapter 45. Curry Leaf 177
Chapter 46. Date 181
Chapter 47. Davana 185
Chapter 48. Dill 189
Chapter 49. Fennel 195
Chapter 50. Fenugreek 199
Chapter 51. Galangal: Greater 203
Chapter 52. Galangal: Kaempferia 207
Chapter 53. Galangal: Lesser 209
Chapter 54. Garcinia Fruit 211
Chapter 55. Garlic 215
Chapter 56. Ginger 221
Chapter 57. Grape 227
Chapter 58. Grapefruit 231
Chapter 59. Green Leaves 235
Chapter 60. Hops 241
Chapter 61. Hyssop 245
Chapter 62. Japanese Mint 247
Chapter 63. Juniper Berry 251
Chapter 64. Kokam 255
Chapter 65. Kola Nut 259
Chapter 66. Large Cardamom 261
Chapter 67. Lemon 263
Chapter 68. Lemongrass 267
Chapter 69. Licorice 271
Chapter 70. Lime 275

Contents ix
Chapter 71. Long Pepper 279
Chapter 72. Lovage 283
Chapter 73. Mace 285
Chapter 74. Mandarin 289
Chapter 75. Marigold 293
Chapter 76. Marjoram 299
Chapter 77. Mustard 301
Chapter 78. Nutmeg 307
Chapter 79. Onion 313
Chapter 80. Orange 317
Chapter 81. Oregano 323
Chapter 82. Paprika 325
Chapter 83. Parsley 333
Chapter 84. Peppermint 337
Chapter 85. Red Sandalwood 341
Chapter 86. Rosemary 345
Chapter 87. Saffron 349
Chapter 88. Sage 355
Chapter 89. Savory (Sweet Summer) 359
Chapter 90. Spearmint 361
Chapter 91. Star Anise 365
Chapter 92. Sweet Flag (Calamus) 369
Chapter 93. Tamarind 373
Chapter 94. Tarragon 377
Chapter 95. Tea 379
Chapter 96. Thyme 383
Chapter 97. Tomato 387
Chapter 98. Turmeric 391
Chapter 99. Vanilla 399
Part III. Future Needs 407
Chapter 100. Opportunities in Natural Flavors 409
Chapter 101. Opportunities in Natural Colorants 415
Index of Systematic Biological Names 419
Subject Index 421
Color plates appear between pages 240 and 241

Preface
Ever since man started adding crushed roots, fruits, and leaves to food with a view to
improving its organoleptic appeal, the search for more and more diverse ﬂ avors had
continued. In addition, consumers want their food to be pleasing to the eye. It was
soon found that some plant materials gave a good color to the food. One of the dis-
tinctive features of humans that differentiates us from other animals is our innovative
approach to improve the quality of our food. This enabled the production of such plant
material in ground, crushed, distilled, and extracted forms so as to obtain the ﬂ avor
and color in a convenient and effective form, to be used as an excellent natural
additive.
With the development of modern chemistry , synthetic chemical molecules capable
of producing delicious ﬂ avors and attractive colors started emerging. But as man
became more and more conscious of his own physiology and the interference of
external molecules, leading to allergy, toxicity, and carcinogenicity, he took a decisive
step back to natural substances. After all, the human body is a biological engine and
compatibility with bio - derived materials is only natural.
A recent survey (Food Technology, IFT, 2010, April) of the top 10 food trends
reports that blending foods and drinks with naturally rich nutrients to be the second
most popular trend, and avoidance of chemical additives and artiﬁ cial colors as the
ﬁ fth most important trend that Americans seek now.
It was Ernest Guenther who pioneered the production of a six - volume treatise, The
Essential Oils , which covers the largest group of natural aroma and ﬂ avor materials
used in food. Even after 60 years, the volumes are widely consulted by food scientists
and technologists. Brian M. Lawrence continued the great tradition of reviews in the
form of “ Progress in Essential Oils, ” which appears in the journal Perfumer and
Flavorist . While the aroma - contributing natural ﬂ avors of essential oils are well
treated, the same cannot be said regarding nonvolatile natural ﬂ avors.
There are many books on spices, but only a few deal with the chemical constituents
that are referred to in this book. For spices and other materials, the compilation by
Albert Y. Leung and Steven Foster, Encyclopedia of Common Natural Ingredients , is
indeed a very valuable one. There are some good books and reviews on food colors.
Nevertheless, the author believes that there is room for a book that includes all the
available natural food ﬂ avors and colorants with adequate coverage of plant products,
tips on extraction procedures, the chemistry of active principles, guidance on analyti-
cal methods, and links to regulatory bodies. This book is designed to assist people
associated with food science, technology, and industry to realize the newfound dream
xi

xii Preface
of consumers for a return to natural substances that can be added to food to improve
its appeal.
Almost all the products dealt with in this book may indeed be familiar to ordinary
people. However, their scientiﬁ c signiﬁ cance, methods of production, and recognition
in food laws are matters that laypeople will not be fully conversant with and will be
a great help to students, researchers, and those in the industry.
The book is divided into three parts. Part I deals with matters connected with
analysis, general properties, and techniques. Part II describes the various natural
ﬂ avors and colorants that are available. Part III covers the future prospects that can
be pursued by research workers and manufacturers.
Mathew Attokaran

Acknowledgments
This book has been the fulﬁ llment of one of my cherished dreams. In making available
this publication, it is my humble wish that it will serve food scientists, technologists,
and industrialists the world over, to move toward ﬂ avors and colors of natural origin,
a trend that is preferred by today ’ s consumers. However, this effort of mine would
never have seen the light of day had it not been for the benevolent and generous
support and encouragement I received from C.J. George, Managing Director of Plant
Lipids Limited, a natural ﬂ avor and color producing company that is in the forefront
of technical excellence and quality management.
Furthermore, I wish to express my indebtedness to all staff members of Plant Lipids
for their excellent cooperation throughout this effort. In particular, may I express my
gratitude to C.P. Benny, K.V. George, Thomas Mathew, and Binu V. Paul for useful
discussions; John Nechupadom for his keen interest; Neelu Thomas for making the
ﬁ gures; Moby Paul for assistance in word processing; and the scientiﬁ c staff for
helpful hints. I must also acknowledge Professor Madhukar Rao for his valuable
advice on the usage of language.
I will be failing in my duty if I do not express my gratitude to Salim Pushpanath
for the beautiful photographs. (All photographs copyright © Salim Pushpanath.)
I am indeed grateful to the authorities of the Food Chemical Codex (FCC) for
allowing me to quote the relevant descriptions of physical speciﬁ cations of about 40
natural ingredients, most of which are essential oils. They are reprinted with permis-
sion, the United States Pharmacopeial Convention, copyright 2009, all rights reserved.
Last but not least, I thank the Institute of Food Technologists, USA, for the encour-
agement and acceptance of my proposal for publication.
Mathew Attokaran

xiii

About the Author
Mathew Attokaran (formerly A.G. Mathew) was born in Kerala State in India. He has
taken his MSc. in Oils, Fats, and Aromatics and Ph.D. in Food Chemistry. He has
carried out research in Food Science and Technology for over 28 years in the Central
Food Technology Research Institute, Mysore and Regional Research Laboratory
(CSIR), Trivandrum, before moving to the industry. He has guided Ph.D. students and
published over 200 scientiﬁ c papers.
Many of his research ﬁ ndings have been successfully developed into viable tech-
nologies, which have been effectively utilized by the industry. His team developed
the highly successful two - stage process for making spice oleoresin.
Twice he has been the leader of the Indian Delegation for the International Standards
Organization (ISO) Committee meetings on Spices and Condiments held in Hungary
(1983) and in France (1986). He was the President of Essential Oils Association of
India for two terms. He has widely traveled in the United States, Europe, and Asia for
visits to research and industry centers as well as for participation in international
conferences. He has completed Short - term Missions in three United Nations agencies:
the Food and Agricultural Organization of the United Nations, Rome; the United
Nations ’ Industrial Development Organization, Vienna; and the International Trade
Centre, of the UN and WTO, Geneva.
He is happily married and lives with his wife in Cochin, where he continues to
work as the Technical Director of Plant Lipids Limited. He has two daughters and ﬁ ve
grandchildren. Dr. Attokaran can be reached at [email protected] .

xv

Part I
General
Introduction
Before we discuss various ﬂ avors and colorants, many general aspects will have to be
understood. There are several eminent organizations, which on a regular basis, review
methods of determination, speciﬁ cations, and safety assessments of these. This part
deals with techniques and general characteristics of certain classes of ﬂ avors and
colors that are necessary for a better understanding of the food technology related to
these ingredients.
Various chapters cover subjects related to analysis, techniques in extraction, and
modiﬁ cations necessary for application in foods. General characteristics of some
important classes of products like spices, essential oils, ﬂ avors, and colors have also
been given some emphasis so as to help researchers, manufacturers, and formulators
of food.
Natural Food Flavors and Colorants Mathew Attokaran
© 2011 Blackwell Publishing Ltd. and Institute of Food Technologists. ISBN: 978-0-813-82110-8

The analysis of natural ﬂ avors and colorants involves three different types of
determinations: (1) chemical analysis of constituents, (2) analysis of residues, and
(3) microbiological analysis.
Chemical Analysis
The most important determination is the content of the active components. Some
indications are given under each item. In these, in addition to conventional analysis,
instrumental analysis may be needed. For many constituents, estimation based on UV
or visible spectra is relevant. Furthermore, some volatile components can be analyzed
by gas chromatography (GC) and nonvolatile components by high - pressure liquid
chromatography (HPLC). An advanced method is GC/MS where GC is combined with
a mass spectrometer (MS) to identify compounds separated by GC.
In the case of many substances containing volatile oils, such as spices, the moisture
content cannot be determined by loss of weight . The American Spice Trades
Association, Inc. (ASTA) describes the toluene distillation method; the volatile oil
content can be determined by distillation using the Clevenger trap.
The AOAC ’ s Ofﬁ cial Methods of Analysis is a veritable bible as far as analysis of
plant products is concerned. The U.S. Food and Drug Administration (FDA) and
European Union (EU) have the Code of Federal Regulations (CFR) and the European
Food Safety Authority (EFSA), respectively, where regulatory, speciﬁ cation - based,
and analytical matters are described. Similarly, in the case of ﬂ avoring materials, IOFI
gives some details. Codex Alimentaris also speciﬁ es and gives directions for analysis.
A wide range of ﬂ avors, colorants, and test methods are very well described by the
Food Chemicals Codex (FCC).
Residue Analysis
Generally, the residues that are unwelcome but likely to be present in natural ﬂ avors
and colorants are (1) solvents (in the case of extracts), (2) aﬂ atoxins, (3) pesticides,
and (4) heavy metals.
The residual solvent is limited according to food laws (see Chapter 8 on solvent
extraction). This residue is determined by taking 50 g of the extract and collecting the
residual solvent in 1 mL of toluene by water distillation under speciﬁ ed conditions.
The solvent present is determined by GC.
Analytical Matters 1
5
Natural Food Flavors and Colorants Mathew Attokaran
© 2011 Blackwell Publishing Ltd. and Institute of Food Technologists. ISBN: 978-0-813-82110-8

6 General
This is a method based on the paper by Todd (1960) done about half a century ago.
Many efforts have been carried out to standardize an improved method but without
success. Details of the determination are given in the FCC.
Aﬂ atoxins are produced by the fungus Aspergillus ﬂ avus (from which the name is
derived) and a few members of Aspergillus and Penicillium species. EU limits are
5 ppb for B1 and 10 ppb for total. The FDA limit is 20 ppb for total aﬂ atoxins. Methods
are available from AOAC and ASTA (for spices only).
The EU has recently included limits on ochratoxin contamination. The recom-
mended limit is 30 ppb. The AOAC gives methods of analysis. Aﬂ atoxins are deter-
mined using HPLC with a ﬂ uorescence detector.
For the analysis of pesticide residues , detailed methods are given by the Pesticide
Analytical Manual published by the FDA. The AOAC is also a good reference source.
The residues come under organo - chlorine, organo - phosphorus, and pyrethroids. These
are determined using GC. For organo - chloro compounds and pyrethroids, electron
capture detection (ECD) is required, while for organo - phosphorus compounds, ﬂ ame
photometric detection (FPD) is used.
Heavy metal residues that are considered to be harmful and frequently found
include mercury, cadmium, arsenic, copper, lead, and zinc. Methods of testing are
given by the AOAC. The measurement is carried out using atomic absorption spec-
trometry (AAS).
Artiﬁ cial colors became the focus of attention when there was an attempt to adul-
terate red chili extract with Sudan dyes. This is not a general problem of all ﬂ avors
and colorants, and its emphasis is slowly vanishing. For capsicum and turmeric,
restriction was introduced by the EU for the following dyes: butter yellow, fast garnet
GBC, methyl yellow, metanil yellow, orange II, para red, p - nitro - analine, rhodamine,
Sudan black B, Sudan orange, Sudan red B, Sudan red I to IV, and toluidine red. Bixin
was also introduced more as a measure of preventing cross contamination.
The initial limit for these artiﬁ cial dyes was 10 ppb, which means the analysis needs
LC/MS/MS , in which a liquid chromatograph (LC) is combined with two mass spec-
trometers to quantify low levels of target compounds. Now the limit may be increased
to 500 ppb, which can be determined by HPLC. This is a point that must be checked.
There is a general feeling that adulteration at these levels is not an advantage that
can be exploited. Additionally, contamination can result from many other means.
Pesticide manufacturers use colors like rhodamine for color coding their products for
farmers to identify. Lubricants for machines used in farm operations and grinding are
sometimes color coded. Farmers use dye to write on the bags, details such as weight,
date, and lot number.
Microbiological
For steam - distilled essential oils and solvent - extracted ﬂ avors and colorants, microbial
contamination is not a major issue due to the sterilizing effect of processing. However,
for plant products and aqueous extracts, microbial contamination is important. In
ordinary cases where hygiene is well maintained, an evaluation of total plate count,
yeast, and mold will sufﬁ ce. However, in badly contaminated cases, the following
pathogenic bacteria need to be tested for: coliforms, especially Escherichia coli ;
Salmonella ; Staphylococcus aureus ; and Bacillus cereus .

1 Analytical Matters 7
Important Agencies
The FCC has described a wide range of ﬂ avoring and coloring materials. AOAC and
ASTA (for spices) have given analytical procedures. Identiﬁ cation numbers of differ-
ent natural ﬂ avorings and colorants are given by the Flavor Extract Manufacturers
Association (FEMA) and the Chemical Abstracts Service (CAS). The EU gives
E - numbers to various items after examining all aspects that make them safe for use.
To date, they have covered food colors and a few other items. Spices and their active
components are yet to be given numbers. The FDA gives speciﬁ cations and CFR
numbers. FEMA, CAS, CFR, numbers and E - numbers, wherever available, are given
under each item.
The full name and address of each of these valuable agencies are given below:
American Spice Trades Association, Inc. ASTA
560 Sylvan Avenue
P.O. Box 1267
Englewood Cliffs, NJ 07632
Ofﬁ cial Analytical Methods
(for methods of analysis on spices)
AOAC International AOAC
481 North Frederick Avenue, Suite 500
Gaithersburg, MD 20877
(for methods of analysis of plant products and
impurities)
Food Chemicals Codex FCC
Legal Department of United States
Pharmacopeial Convention
12601 Twinbrook Parkway
Rockville, MD 20852
(for speciﬁ cation and test methods)
European Union
European Food Safety Authority EFSA
(for food regulation, standards, and award of
E - number)

U.S. Food and Drug Administration FDA
10903 New Hampshire Avenue
Silver Spring, MD 20993
(for regulatory matters and standards)
Code of Federal Regulations (CFR)
Codex Alimentaris CODEX
Secretariat
Viale delle Terme di Caracalla
00153 Rome, Italy
(for food safety, standards, and related matters)

8 General
International Organization of the Flavor Industry IOFI
Secretariat, 6 Avenue des Art
1210, Brussels, Belgium
(consisting of national association of ﬂ avor manufacturers of several
countries)

Flavor Extract Manufacturers Association FEMA
1620 1 Street NW, Suite 925
Washington, DC 20006
(generally recognized as safe [ GRAS ] list)
Chemical Abstracts Service CAS
American Chemical Society
Columbus, OH 43202
FCC (FCC 6 2008 – 2009 ) is a body that gives descriptions, speciﬁ cations, and
testing methods for a wide range of food additives, including natural ﬂ avors and colo-
rants. Today, the body has become an authority on food additives. It is being operated
by the U.S. Pharmacopeial Convention (USP), and it is certain that professionalism
of the USP will also be extended to food chemicals.
The following are the abbreviations for units of measurements used.
% percentage
° C degree Celsius
μ g microgram (10
− 6
g)
μ m micrometer (10
− 6
m)
g gram
kg kilogram (1000 g)
km kilometer (1000 m)
L liter
m meter
mg milligram (10
− 3
g)
mL milliliter (10
− 3
L)
mm millimeter (10
− 3
m)
mt metric tonne (1000 kg)
ng nanogram (10
− 9
g)
nm nanometer (10
− 9
m)
ppb part per billion
ppm part per million
v/w volume/weight
References
FCC 6 . 2008 – 2009 . Food Chemicals Codex , 6th edition . Rockville, MD : United States Pharmacopeial
Convention .
Todd , P.H. 1960 . Estimation of residual solvents in spice oleoresin . Food Technol . 141 , 301 – 308 .

Sources of Natural Flavors
In today ’ s world, there is great preference for natural materials for use in food. As
chemistry has developed, a large array of wonderful chemicals were synthesized.
Thus, the chemist could create compounds that give aroma, taste, and color. But as
some chemicals, upon testing, were found to be toxic and carcinogenic, consumers of
food have made a decisive retreat to nature. Development of organic foods, opposition
to genetically modiﬁ ed items, avoidance of unwanted residues during processing, and
strict limits to mycotoxins, pesticide residues, and heavy metals are all manifestations
of man ’ s urge to get back to nature as far as food materials are concerned.
One of the largest groups of ﬂ avors is spices. Spices have been used in food for a
very long time. They contain essential oils, which contribute toward the ﬁ ne aroma.
In addition, many of them have pungency or hotness, which gives piquancy to the
food. Man started using spices to make bland food more attractive for consumption.
Since spices are important, Chapter  3  is devoted to them.
The only other major group that is valuable in ﬂ avoring through the ﬁ ne aroma
contributed by the essential oils contained in them is citrus fruits. The peel of various
citrus fruits contains ﬁ ne essential oils. These oils can be extracted from the cells
without the need to resort to steam distillation. In fact, the peels are valuable only for
the essential oils, as they do not contain any nonvolatile component that contributes
toward ﬂ avor. Only in some rare cases is the whole peel used as a ﬂ avorant, such as
in cakes, some pastries, and orange marmalade. The whole lime or lemon with peel
is used in pickles. In most other cases, separated essential oil is used.
There are also ﬂ avoring materials whose attractiveness is due to the alkaloids and
polyphenols present in them. But unlike spices, these are not used as such in food.
They are mainly used as extracts either in beverages or for mastication.
Perception of Flavor
Flavor is a combination of taste, odor, and mouthfeel. Sweet, sour, salty, and bitter
were regarded as the true tastes. Now  “ umami, ”  the brothy, meaty, or savory taste of
glutamates, is also included in the list. A true taste is felt at a specialized nerve ending
on the tongue.
Sweetness is given by sugar and other sweeteners, while a salty taste is
provided by sodium chloride. Both of these categories play a vital role in food and its
Flavors 2
9
Natural Food Flavors and Colorants Mathew Attokaran
© 2011 Blackwell Publishing Ltd. and Institute of Food Technologists. ISBN: 978-0-813-82110-8

10 General
preparation. Sourness, caused by H
+
ions of acids, is provided by products such as
tamarind, garcinia fruit, lime, tomato, citric acid, and vinegar. Bitterness, as in quinine,
is generally appreciated at an appropriate level only along with other tastes. Bitterness
is contributed by alkaloids as in cocoa and coffee, by saponins as in fenugreek, and
by burned sugar as in caramel.
In addition to true tastes, there are other sensoric factors that do not require special-
ized nerve endings. They are felt all over the body, but when felt in the mouth along
with other factors, they are perceived as a desirable factor in some food. Pungency,
astringency, coolness, and warmth belong to this class. Pungency is caused by chemi-
cals such as capsaicin in red chili, piperine in black pepper, and gingerol in ginger. It
is essentially a pain reaction. Astringency is a touch feeling caused by polyphenols as
in tea and coffee, which temporarily link to proteins in the mouth. It is somewhat
similar to the tanning of leather. Coolness or warmth is an effect of temperature as in
the cool feeling of ice cream or the warmth of hot coffee. Some chemicals such as
menthol also create a sense of coolness. Alkaloids in general affect the nervous system
and cause a sensation that will modify the ﬂ avor as one feels.
Mouthfeel includes the texture of the food, such as hardness, toughness, tenderness,
or crispness. Flavoring and color extract have a minor role in texture, as they are added
at low levels.
Odor or smell is caused by volatile compounds in food. Generally, such compounds
are organic. When a desirable odor is referred to in food, it is called aroma. There are
two steps in the perception of a smell. When a volatile compound diffuses, the stimuli
are captured by the receptors in the nose. These are then processed by a section of the
brain responsible for olfaction.
The science of smell and its detection is much more complicated than the detection
of taste. Over the years, many studies have been conducted. According to the molecu-
lar size and shape, molecules are divided into some primary odors such as campho-
raceous, pungent, ethereal, ﬂ oral, pepperminty, musky, and putrid.
The overall feeling of taste, mouthfeel, and aroma deﬁ nes the ﬂ avor of a food. All
of the ﬂ avor ingredients described in this book contribute signiﬁ cantly toward taste
and aroma. But however attractive the ﬂ avor is, the appearance (especially color) is
very important. Attractive and appropriate colors improve the appreciation of ﬂ avor
and satisfaction of eating (see Chapter 5 on food colors).

Spices are a vast reservoir of good ﬂ avors. Even in ancient times, Europe has shown
its acceptance of the appetizing ﬂ avors of spices. In the ﬁ fteenth century, many daring
maritime expeditions were undertaken to get to the source of the spices of the Orient.
The voyages of Columbus and Vasco da Gama are two examples. While Columbus
stumbled upon the great continent of America, Vasco da Gama came around the Cape
of Good Hope in South Africa and landed in Calicut, a thriving port in those days on
the southwest coast of India. Earlier Arab tradesmen were doing business with the
Middle East, the Mediterranean region, and European countries mainly using land
routes combined with sea routes from southwest India and the East Indies. Marco Polo
in the thirteenth century experienced the attractions of spices from the Orient in his
travels. But the successful landing of Vasco da Gama and his team made the export
of Asian spices to Europe a thriving business.
Barring leafy spices, such as Mediterranean herbs and mint, most of the major
spices need the warm humid weather conditions of the tropics. Even in the case of
chili, the hot variety needs warm weather, and only paprika, which is primarily used
for color, is grown in colder weather conditions. To Asians, spices are indeed the soul
of their food. In the Western world, they evoke dreams of tropical lands, exciting
expeditions, and the rise and fall of empires.
Spices come from different parts of a plant. They can be fruits (cardamom, chili),
berries (juniper, black pepper, pimenta), seeds (celery, cumin, fennel), kernels
(nutmeg), aril (mace), ﬂ ower parts (saffron, clove), bark (cassia, cinnamon), leaves
(mint, marjoram, bay), rhizome (turmeric, ginger), or bulbs (garlic, onion).
In trade, black pepper, chili, ginger, and turmeric are regarded as the major spices.
Seed spices, tree spices, and others are minor spices. In India, because of high trade
rate, it is a general practice to treat cardamom as a major spice. However, it may be
noted that many of the seed spices, such as coriander, cumin, anise, and celery, are
really the fruits, which when dried are called seeds.
Spices, especially major spices, are in general used in savory foods. This is because
of the high level of hotness they impart. Black pepper, capsicum, and ginger are called
hot spices. However, many seed spices and herbs are used in sweet preparations, such
as cardamom, mint, and cinnamon.
While almost all the spices are described in Part II , some general aspects need
further consideration. In almost all spices except chili the aroma is contributed by the
essential oil present. Many major spices and, in fact, all spices (barring herbal and
Spices 3
11
Natural Food Flavors and Colorants Mathew Attokaran
© 2011 Blackwell Publishing Ltd. and Institute of Food Technologists. ISBN: 978-0-813-82110-8

12 General
some seed spices), have nonvolatile pungent constituents, which give piquancy to the
food. A few of them, such as paprika, turmeric, and saffron, give an attractive color
to the food. The pungent and color - contributing components as well as essential oils
are discussed below for the relevant spices. However, essential oils have some common
properties and therefore need some examination (see Chapter 4 ).
Spice Oils and Oleoresins
During World War II, soldiers and some civilians had to spend long periods in a totally
alien world. It was therefore necessary to have convenient foods and additives that
reﬂ ected preferred ﬂ avors. This convenience food trend grew after the war, and the
development of standardized spice oils and oleoresins was the natural result of such
a need.
As already indicated, the spices have two main ﬂ avor attributes. The one that
catches the immediate attention of a consumer is the spice aroma. This is contributed
by the essential oil or spice oil, which is detected by the olfactory organ of the nose.
Spice oils can be separated by steam distillation.
The other ﬂ avor attribute is the hot, pungent taste felt in the mouth while masticat-
ing. Pungency is caused by chemicals that are nonvolatile. Spices also have color,
although only some of them are considered to be attractive as in the case of paprika
and turmeric. The coloring components are also nonvolatile. If all the ﬂ avor attributes
of aroma, taste, and color are required, only solvent - extracted oleoresin will be a
complete extractive. Even the volatile spice oils will be found in the extract.
Before the improved two - stage method of preparation of oleoresin was introduced
in India in the 1970s, oleoresins used to be produced in a single stage of solvent
extraction. However, there are drawbacks in that the quality of oil is not as good
because of interference of solvent. During the removal of solvent, some ﬁ ne aroma
can be lost.
In the two - stage process, spice oil is separated by steam distillation as the ﬁ rst step.
The deoiled spice, after drying and lump breaking, is extracted with an appropriate
solvent for nonvolatile fraction. The solvent chosen can be the best suited for non-
volatile components only, as the essential oil has already been recovered. The resin
fraction, so obtained after removal of solvent, is blended with an adequate quantity
of oil collected in the ﬁ rst stage to obtain oleoresin.
The spice oils removed in the ﬁ rst stage are unaffected by solvent. Generally, the
yield of the oil is so high that only about half the quantity need be used for blending
with the resin extract. In fact, during steam distillation of the ﬁ rst stage, oil can be
collected as two fractions. The ﬁ rst fraction will be richer in the harsher smelling
monoterpenes. The second fraction will be richer in sesquiterpenes and oxygenated
compounds. This second fraction can be used as salable oil. The ﬁ rst fraction with its
strong top note will be ideal for blending with nonvolatile resin obtained in the second
stage by solvent extraction. Due to the improved two - stage process, production of
quality spice oils became a part of the oleoresin industry, thus making the process
more commercially viable.

     Essential oils are volatile, generally aroma - contributing liquids produced by plants.
The term  “ essential oil ”  is derived from  “ essence, ”  as it carries the distinctive scent
or essence of the plant material. Because they are volatile, they are also called volatile
oils. Speciﬁ c essential oils are named after the plant from which they are extracted,
for example, ginger oil, nutmeg oil, and orange oil. As a group they are also called
spice oils and citrus oils.
An essential oil is a concentrate of lipophilic and hydrophobic chemical com-
pounds, which are volatile. Plants also produce ﬁ xed oils or fatty oils, which are not
volatile. Fixed oils are fatty acid esters of glycerol called triglycerides. Triglycerides,
which are also present in the animal kingdom, are viscous materials. They can be used
as cooking oil and are nutritionally  signiﬁ cant. The role of essential oils in food is to
provide aroma and ﬂ avor. In some cases, they have a medicinal role. Essential oils
are extensively used in the fragrance industry. In recent times, the popularity of aro-
matherapy has given a boost to essential oils. Aromatherapy is an alternative medicine
wherein it is believed that speciﬁ c notes of odor, contributed by essential oils, have
curative power.
An essential oil is composed of terpenes. More than 100 years ago, it was seen that
the hydrocarbons found in essential oils are C
10 , C
15 , and occasionally C
20   compounds.
C
10  hydrocarbon typically has C
10 H
16  formula. They can be considered to be derived
from two isoprene units of C
5 H
8 . Similarly, C
15  and C
20  compounds are derived from
3 -  and 4 - isoprene units, respectively. Thus, C
10 , C
15 , and C
20  compounds are called
monoterpene, sesquiterpene, and diterpene, respectively. Monoterpenes can be acyclic,
as in   α   - pinene; monocyclic, as in limonene and  p  - cymene; dicyclic, as in camphene;
and even tricyclic. C
10 H
16  terpene acyclic hydrocarbon has three double bonds, while
a monocyclic has two, dicyclic one, and tricyclic none. With additions of hydrogen
or other derivatives, this rule of number of unsaturation may be different.
C
15 H
24  hydrocarbons are sesquiterpenes and can be considered to be made up
of three isoprene units. Here, an acyclic compound will have four double bonds,
monocyclic three, dicyclic two, and tricyclic one. Sesquiterpenes will have a higher
boiling point than monoterpenes, usually above 250 ° C. In general, signiﬁ cant aroma -
contributing terpenes will be derived from a monoterpene or a sesquiterpene structure.
Diterpenes, being less volatile, are not commonly seen as aroma - contributing com-
pounds in most essential oils.
The terpene and sesquiterpene compounds occur as oxygenated derivatives.
Monoterpenes can be alcohol (citronellol, geraniol, menthol), aldehyde (citral,
Essential Oils 4
13
Natural Food Flavors and Colorants Mathew Attokaran
© 2011 Blackwell Publishing Ltd. and Institute of Food Technologists. ISBN: 978-0-813-82110-8

14 General
cinnamaldehyde), ketone (menthone, carvone), phenols (thymol, eugenol), esters
(acetyl derivatives of alcohols), and oxides (cineole). There are also acids, lactones,
and coumarins. Sesquiterpenes also occur as oxygenated derivatives as above.
Since volatility reduces with increased molecular size, sesquiterpenes are less vola-
tile than monoterpenes. Oxygenated derivatives also have lower volatility than hydro-
carbons. Despite these, sesquiterpenes and high boiling oxygenated derivatives are
very important in food ﬂ avoring. While chewing, the food containing the ﬂ avor is
kept for some time in the mouth, which is very close to the olfactory organ. In such
cases, the molecules do not have to travel a long distance. Spices are generally used
in savory foods that are eaten after warming; heating will increase the volatility. Very
volatile molecules, such as monoterpene hydrocarbon, will be very harsh on the olfac-
tory system, if held very close to the nose for a long duration or if heated.
It should be borne in mind that in many salable spice oils, the quality is measured
by the content of a marker compound represented by heavy oxygenative terpene or
sesquiterpene (Table  4.1 ). A higher percentage of high boiler markers ensures that it
has sufﬁ cient of oxygenated terpenes and sesquiterpenes.
A higher level of sesquiterpenes and oxygenated derivatives in salable spice oil is
obtained by resorting to fractional steam distillation. In India, an improved two - stage
extraction procedure is employed for making oleoresin. In this process, spice oil is
ﬁ rst steam - distilled. In the second stage, deoiled spice is extracted with solvent. As
mentioned earlier, in the ﬁ rst stage of steam distillation, the oil is collected into two
fractions. The ﬁ rst fraction will have more of the low boilers such as monoterpenes
and the second will have more of high boilers such as sesquiterpenes and oxygenated
derivatives (Table  4.2 ). The ﬁ rst fraction, with stronger top notes, will be very good
for blending with the solvent - extracted nonvolatile resin to get a good oleoresin. The
Table 4.1. Quality marker constituents of major spice oils
Spice Oil Quality Marker Chemical Nature
Nutmeg oil Myristicine Dicyclic oxygenated terpene
Celery seed oil Selinene Dicyclic oxygenated sesquiterpene
Ginger oil Zingiberine, ar - curcumene Sesquiterpenes
Pepper oil β - Caryophyllene Dicyclic sesquiterpene
Table 4.2. Distribution of high boiler marker compounds in the ﬁ rst and second fractions
during fractional steam distillation
Spice Oil First Fraction Second Fraction
% of the
Total
Oil
High Boiler
Marker
% of the
Marker
in Oil
% of the
Total
Oil
High Boiler
Marker
% of the
Marker
in Oil
Nutmeg oil
(Sri Lankan)
25 Myristicine 0.2 – 0.5 75 Myristicine 2.5 – 3.5
Celery seed oil 40 Selinene 3 – 5 60 Selinene 16 – 18
Pepper oil 50 β - Caryophyllene 4 – 6 50 β - Caryophyllene 25 – 27
Ginger oil 10 Zingeberene 8 – 12 90 Zingeberene 42 – 44

4 Essential Oils 15
second fraction, with enriched high boilers, will be good salable spice oil. Again, the
way to further increase the sesquiterpene and oxygenated derivatives is by using
prolonged steam distillation.
Some of the simple hydrocarbons can undergo oxidation during storage. This
happens in limonene, which is the major monoterpene hydrocarbon in citrus oils. On
oxidation, limonene gives off an unpleasant camphoraceous odor and ﬂ avor. Excessive
presence of hydrocarbon not only dilutes the desirable ﬂ avor given by oxygenated
compounds, but also limits oil ’ s dispersibility in water and dilute alcohol when used
in beverages. To avoid these problems, terpene hydrocarbons are removed to obtain
terpeneless citrus oils. The hydrocarbons, being more volatile, can be separated by
fractional vacuum distillation. Liquid partitioning using aqueous alcohol and hexane
is also possible, but residual solvent can be a problem. Oxygenated compounds, being
more polar, go into aqueous alcoholic fraction, while nonpolar hydrocarbons go to
hexane. Since residual hexane is unwelcome in a refreshing beverage, generally a
single liquid fractionation with appropriately dilute alcohol is recommended. It must
be stressed, however, that fractional vacuum distillation is the preferred procedure as
it is more efﬁ cient.
Although it is old, the exhaustive six - volume books of Ernest Guenther  (1948 –
1952)  is still a valuable reference source for essential oils. For more detail, it would
be worthwhile to look into the recent book by Baser et al.  (2010) .
References
    Baser , Husnu  ;   Can , K.  ; and   Buchbauer , Gerhard  . 2010 . Handbook of Essential Oils, Science, Technology
and Application .  Boca Raton, FL :  CRC Press, Taylor and Francis Group .
    Guenther , Ernest  . 1948  –  1952 . The Essential Oils . 6   vols. Malabar, FL : Robert E. Krieger .

According to food technologists, food is ﬁ rst “ eaten ” by the eye. An attractive and
appropriate color of a food product will gain the approval of consumers. Consumers
also expect a certain color for a particular food, for example, light yellow for pineapple
juice, orange for orange juice, and pink for strawberry juice. If these are interchanged,
the result will not be satisfactory. Similarly, some foods are plain white, such as
cooked rice or milk. If these are deeply colored, however attractive the color is, it will
not be accepted. Generally, browning of a food like cut apple is regarded as unwel-
come, but consumers accept browning as a desirable attribute in the case of baked
products.
During processing and storage, some color could be lost. Similarly, some off - season
fruits may not have adequate color. In such cases, color has to be added to make the
product acceptable. For products for children, especially, a colorful appearance is
welcome as in the case of candy, cereal, ice cream, and so on. The color of a food can
inﬂ uence the opinion of a consumer and can suppress or increase the appetite.
Mechanism of Color Perception
Color is derived from the spectrum of light, which then interacts in the eye with spe-
cialized light receptors with spectral sensitivities. These receptors are referred to as
cone cells. Varying types of cone cells present in the retina react appropriately to
various parts of the spectrum, enabling the subject to identify and to quantify the color
by the degree to which each component can stimulate these cells.
The human eye can identify light radiation of any wavelength between 380 and
740 nm; toward the lower wavelength is blue and toward the upper wavelength is red.
This range is called visible spectrum. Below the wavelength of visible light is the
ultraviolet region and above is infrared. When the eye looks at an object, three types
of cones yield three signals based on the extent to which each is stimulated. These
values are called tristimulus values. But sufﬁ ce it to say that the eye sees the object
as a whole and the perceived color is the sum total of the stimulation in the various
cones. In such cases, the background color can inﬂ uence our reading of the color,
since the eye sees the situation in totality.
Pigments are chemicals that selectively absorb and reﬂ ect different spectra of light.
While the background color is inﬂ uential, the overall color is described assuming the
background color as white. However, the same food viewed in sunlight and artiﬁ cial
Food Colors 5
17
Natural Food Flavors and Colorants Mathew Attokaran
© 2011 Blackwell Publishing Ltd. and Institute of Food Technologists. ISBN: 978-0-813-82110-8

18 General
light may appear different. When light is dimmed, the judgment can also be inﬂ uenced.
This is a factor to be noted when food is displayed in a supermarket or a restaurant.
Food Colors
From the early days of food processing, efforts to make food attractive through the
addition of color and color - contributing ingredients were made. Even in household
cooking, the value of the ultimate color of the food is well understood. With the
development of synthetic pigments, artiﬁ cial colors were in demand for use in food.
However, quite a few of them were subsequently identiﬁ ed as toxic and some as
carcinogenic. After much screening based on toxicological studies, food laws of major
countries now allow only a small number of synthetic colors. The Code of Federal
Regulations (CFR) of the U.S. Food and Drug Administration (FDA) allows only
seven synthetic colors for use in food. Their E - numbers and color shade are given in
Table 5.1 .
A recent study conducted by the University of Southhampton and published in
Lancet has shown evidence of higher levels of hyperactivity among children when
they were consuming a mixture of artiﬁ cial colorings as well as sodium benzoate,
which is used as a preservative. Unfortunately, the colors were not tested individually
but only as mixtures; this makes it difﬁ cult to pinpoint the source of the physiological
disorder that was noticed. Conﬁ rmatory and more systematic research is planned, and
it would be prudent to wait for the results.
University experts and the European Food Safety Authority are convinced that
artiﬁ cial colors have a role in creating hyperactivity in children. It is possible that the
European Union (EU) may look into these aspects. However, so far the FDA has not
been convinced of these results.
Consumer concerns surrounding synthetic dyes have projected natural color as a
very desirable alternative. Food colors are tested for safety by different organizations
around the world. In the United States, FDA approval indicates that the colorant is
usable in foods, drugs, and cosmetics. The European Commission of the EU is now
engaged in a detailed testing and approving process. An E - number indicates safety for
use. Many advanced countries have their own regulations and a list of approved food
colors that can be used, including maximum daily intake.
Natural food colors are not generally required to be tested by a number of regula-
tory bodies and very rarely is a maximum limit for intake insisted on. Almost all the
Table 5.1. Synthetic food colors allowed in the United States
Serial No. Synthetic Color E - No. Color Shade
1 Brilliant blue FCF E. 133 Blue
2 Indigotine E.132 Blue
3 Fast green FCF E. 143 Bluish green
4 Allura red AC E. 129 Red
5 Erythrosine E. 127 Pink
6 Tartrazine E. 102 Yellow
7 Sunset yellow FCF E.110 Orange

5 Food Colors 19
natural food colors presently used in food are described in Part II . Many regulatory
bodies consider caramel to be a natural color.
Measurement of Color
Color measurement of foods can be done with a Lovibond tinctometer. Here, ﬁ lters
of three primary colors, red, yellow, and blue, with graduation are provided. There are
also ﬁ lters of white to account for haziness and turbidity. Color can be matched for
both transmission (for liquids) and reﬂ ectance and expressed in red, yellow, blue, and
white units. It is a subjective but standardized determination. Later objective spectro-
photometric reﬂ ectance was used with tristimulus combination ﬁ lters designed to be
similar to the three cones, human retina, and brain use.
An objective method is the determination of L, a, and b values that describe the
color of a product as the eye perceives. In the determination, the L value stands for
white to black. If the reading is 100, then the product has 100% whiteness. A reading
of zero stands for 100% blackness. Value a represents red and green. If the value is
+ ve, it is red, and if − ve, green. Value b represents yellow and blue, with + ve value
showing yellow and − ve value blue. Both reﬂ ective and absorption color values can
be described objectively using equipment specially made for this end. Equipment
made by Minolta Lab Services, Hunter, and Associates Laboratory, Inc., are well
accepted.
Some spices contribute toward making food colorful. In addition to spices, there
are vegetables and fruits that can make food attractively colored. However, color
sources like green leaves, ﬂ owers, microbes, and insect materials have to be extracted
for use in food, as the whole material does not have any ﬂ avor or food value.
Constituents that give color, such as curcumin, xanthophylls, and anthocyamins, can
also be quantitatively determined by spectrophotometric or HPLC methods.

Processing of natural ﬂ avoring and color materials requires some unit operations,
especially while making extractives. Two major steps, steam distillation (Chapter 7 )
and solvent extraction (Chapter 8 ), are dealt with later. Some of the other operations
are brieﬂ y mentioned in this chapter. There are many theories, ﬁ ner details, and modi-
ﬁ cations that are needed in these operations when it comes to applying to a speciﬁ c
product. Therefore, readers are advised to refer to specialized books and articles if
in - depth understanding is required.
Drying
Almost all plant materials, whether for use as such or for making extractives, require
drying. A few exceptions are when extracts with fresh ﬂ avor or with a water - soluble
colorant such as anthocyanin are required. Drying ensures protection from spoilage.
It also helps to break down the cells, enabling active components to ﬂ ow out when
steam or solvent is applied. The bulk of these materials, especially in the tropics, are
sun dried. A few materials are dried in a dryer where previously heated air is passed
through the material by either cross ﬂ ow or through ﬂ ow. Normally, drying is carried
out as part of the agricultural operation or in premises close to the growing area. The
processors of extractives buy dried material. In some rare cases, the processor has to
do some ﬁ nishing drying using either sunlight or a dryer.
In rural areas, smoke drying is not uncommon, but this is not a desirable option as
smoke can affect the ﬂ avor. Natural ﬂ ow hot pipe drying rooms are often used in crops
such as cardamom, when an assured electricity supply is not available. The ideal
drying is done by previously heated air obtained using a heat exchanger.
Size Reduction
All natural ﬂ avoring and coloring materials require size reduction. Even when they
are used as such, size reduction ensures proper distribution in the manufactured or
cooked food products. For the preparation of the extractive, size reduction is needed
so that access to the inside of the cells becomes easier.
Impact, attrition, shearing, and compression are the forces that can be used for size
reduction of agricultural products. For products that are brittle, such as black pepper
and nutmeg, compressive strength is very useful for size reduction. For a sheath - like
Preparation of Plant Material
for Extraction
6
21
Natural Food Flavors and Colorants Mathew Attokaran
© 2011 Blackwell Publishing Ltd. and Institute of Food Technologists. ISBN: 978-0-813-82110-8

22 General
material, as in the case of red chili, attrition and shearing action will be useful. For
tough and hard products such as ginger, coffee, turmeric, and chicory, a combination
of these forces will be needed. Jaw and gyratory crushers, which are very useful in
the mineral industry, are not very useful in the food industry. Similarly, ball mills are
not usually applicable for powdering dry plant products.
Hammer Mill
In this process, swinging hammer - like heads attached to a disk rotate at high speed
inside a metal case. The material is pulverized due to the impact of the swinging
hammers, which rotate inside the casing with only a small clearance. The escape
opening in the bottom of the mill can be ﬁ tted with screens with different sieve sizes.
The material will be subjected to impact until the size of particles is small enough to
pass through the selected sieve.
The hammer mill is a very efﬁ cient type of size - reducing equipment for tough
products. The major disadvantages are possible high heat formation and difﬁ culty in
regulating the particle size.
Fixed Head Mills
Here, instead of a swinging hammer arrangement, ﬁ xed stout projections rotate against
a ﬁ xed casing with narrow clearance. A modiﬁ cation in the design is a moving disk
with two or three rows of thick pins, which will move inside rows of ﬁ xed pins with
narrow clearance. This type of mill is also called a pin disk mill. Since the grinding
is done by pins that are well distributed, there is less heat development.
Plate Mill
In this type of mill, material is ground between two circular plates, one of which is
moving. Material passing through will be ground, primarily through shearing and
attrition actions. The surface of plates can be made suitably rough. Although in the
plate mill, plates are placed vertically, it is similar to hand - rotated stone mills where
the movement is horizontal. Because of high friction, the heat developed will be
normally high.
Roller Mill
Here, the material is passed through two heavy rollers rotating in opposite directions.
The roller mill is used in wheat ﬂ our milling. Modiﬁ cations can be two rollers moving
at different speeds, grooved instead of smooth rollers, two pairs of rollers placed one
below the other, and so on. Here, the main force acting will be compression with some
amount of shearing, especially when rollers move at different speeds. Heat develop-
ment usually will be low.
In the case of black pepper, passage through two sets of rollers will ﬂ atten each
berry into a ﬂ ake. Rather than size reduction, it is the squeezing effect that opens up
cells that is more important.

6 Preparation of Plant Material for Extraction 23
Plant products that are large and tough such as rhizomes of ginger, turmeric, and
galangal need a preliminary size reduction in a hammer mill or pin disk mill before
passing through the rollers.
For spices, passage through a roller mill will help to break up the cells without an
increase in temperature. With impact mills, heat is generated. Higher yields of volatile
oils are obtained in the case of celery seed (Sowbhagya et al. 2007 ) and cumin seed
(Sowbhagya et al. 2008 ) when a roller mill is used instead of a hammer mill.
Cutter Mills
Here, thin blades rotate at high speed in a case with high clearance. This type of mill
is useful for fresh undried plant materials and is somewhat similar to a kitchen mixer.
For slicing, sharp thin knives rotate such that the plant product is kept somewhat
perpendicular to the motion of the blades.
References
Sowbhagya , H.B. ; Sampathu , S.R. ; and Krishnamurthy , N. 2007 . Evaluation of size reduction on the yield
and quality of celery seed oil . J. Food Eng. 80 , 1255 – 1260 .
Sowbhagya , H.B. ; Sathyendra , Rao ; and Krishnamurthy , N. 2008 . Evaluation of size reduction and expan-
sion on the yield and quality of cumin ( Cuminum cyminum ) seed oil . J. Food Eng. 84 , 595 – 600 .

     Essential oils are volatile, and therefore the most logical method of extraction would
be distillation. However, the most essential oil constituents — terpenes, sesquiterpenes,
and their oxygenated derivatives — are destroyed or charred before they reach boiling
point.
Liquids boil when their vapor pressure becomes equal to the external (atmospheric)
pressure. However, as mentioned earlier, an essential oil cannot be heated to a level
where its vapor pressure becomes equal to atmospheric pressure due to decomposition.
In such a case, there are two ways to proceed. One is to reduce external pressure, that
is, through vacuum distillation. In many essential oil - containing materials, the amount
of volatile matter is very low, and therefore resorting to vacuum distillation is very
expensive and impractical. For the removal of fractions or compounds from an essen-
tial oil, vacuum distillation can be employed as in deterpination of citrus oils. The
other method is steam distillation (see below).
Size Reduction
To hasten the release of oil from the cells, it may be necessary to grind the material.
However, care should be taken to avoid ﬁ ne grinding. Fine particles will pack tightly
in the still, making it difﬁ cult for steam to pass through the bed uniformly. This will
encourage channeling of steam. Coarse grinding is more advantageous in such cases.
In some plant products such as black pepper, merely passing through a roller mill
once or twice will be sufﬁ cient. The berry will ﬂ atten into a ﬂ ake, and cells will open up.
In hard materials such as rhizomes, an initial coarse grinding using a hammer mill
or a pin disk mill may be required before passing through a roller mill. In a hammer
mill, because of the heavy impact, the temperature rise of the material can be signiﬁ -
cant. Because of the distribution of points of impact, pin disk mills produce less heat.
In cardamom, the essential oil is in the seeds, but they are covered by husk. So the
capsules are led to a loosely adjusted plate mill, when the husk opens without damag-
ing the seeds, which are then separated from the husk. Seeds alone are taken for steam
distillation.
Steam Distillation
Steam distillation is a practical method that does not require the use of a vacuum
to recover essential oils. When a mixture of two immiscible liquids is heated, with
Methods of Extraction of Essential Oils 7
25
Natural Food Flavors and Colorants Mathew Attokaran
© 2011 Blackwell Publishing Ltd. and Institute of Food Technologists. ISBN: 978-0-813-82110-8

26 General
agitation, to increase the vapor pressure, each liquid independently exerts its own
vapor pressure. This pressure, which is dependent on the temperature, exerts as if other
constituents are not present. This results in an increased total vapor pressure contrib-
uted by individual constituents of the mixture. Boiling starts at a much reduced tem-
perature when the sum of partial vapor pressures of the constituents is more than the
outside (atmospheric) pressure. Thus, in steam distillation, essential oil vapors distill
along with water vapor at a temperature close to the boiling point of water.
Steam distillation is the most common method of collecting essential oil from a
plant product. On cooling of the mixture of vapors, essential oil that is immiscible
with water at ambient temperature separates. Generally, most of the essential oils are
lighter than water, and in such cases, they ﬂ oat on top of water. However, there are
some essential oils that are heavier than water. In some cases, it may be a mixture of
lighter and heavier fractions.
Steam distillation was developed from water distillation. Here, the plant material
after size reduction is boiled with water to produce steam, which along with vapor
passes on to a receiving vessel after cooling. In crude distillation, there may be no
condenser to cool the vapor. Cooling is carried out by keeping the receiving vessel
immersed in water or, better, in a stream of running water. As improvements were
made, an external source of steam and an efﬁ cient water - cooled condenser were
introduced.
A modern - day steam distillation unit consists of an external source of steam, in the
form of a boiler, and a distillation unit with a false bottom to hold the size - reduced
plant product, water circulated condenser, and a receiver where water and essential
oil can be collected and separated. The condenser is so designed that vapors are effec-
tively cooled with minimum quantity of water. To obtain this efﬁ ciency, the heat
exchange area is increased by providing multiple tubes for the passage of vapors. The
tubes are surrounded by cooling water. The cold water enters the outlet end of
the condenser so that the partially cooled vapors are effectively further cooled. As
the cooling water gets partially warmed and moves up toward the inlet end of the
condenser, emerging hot vapors will be cooled to some extent, which by further
moving down will be completely cooled to ambient temperature.
The cooled mixture of essential oil and water then enters a receiver. In the case of
steam distillation of essential oil, because of the high boiling point, the mixture coming
out after cooling will be over 90% water and a small quantity of essential oil. It may
not be practical to collect the large volume of mixture in order to recover a small
quantity of essential oil. In such cases, collection, separation, and removal of water
are carried out in a Florentine ﬂ ask receiver. Most of the essential oils are lighter than
water, and an arrangement for such oil separation is presented in Figure 7.1 . In the
receiver ﬂ ask, oil ﬂ oats on top and water collects at the bottom. Discharge is at the
bottom so that only water ﬂ ows to the next compartment. To avoid loss of essential
oil in the form of entrapped drops, generally two or three ﬂ asks are combined.
Since the outlet is on the bottom, no loss of the lighter oil collected at the top will
occur. However, if the oil is heavier, then the outlet should be on the top. In this
arrangement, no oil will be lost as it will be collected at the bottom and the separated
water ﬂ ows from the top to the next ﬂ ask. Here, also to save entrapped drops of oil
going with the water, two or three ﬂ asks can be arranged. However, in most cases of

7 Methods of Extraction of Essential Oils 27
heavier oils, some fractions that are lighter may collect at the top. In such cases, the
outlet should start from a little below the top but with a siphoning effect so that water
column will be maintained as shown in Figure 7.2 . Depending on the proportion of
lighter fraction in the oil, the point of outlet of separated water should be properly
adjusted.
Figure 7.1. Receiver for lighter - than - water oil with no heavy fraction.
Figure 7.2. Receiver for heavier - than - water oil with minute amount of lighter
fraction.

28 General
Separation of Water from the Oil
Generally, one can separate the oil from water from the receiver itself. Considering
the high cost of ﬂ avor essential oils, every effort to recover oil is often worth it. There
is no set procedure, although certain steps can be helpful. In the case of heavy oils
such as clove bud oil, the interphase of oil and water may not be very clear. In such
cases, the use of a glass separating funnel for the separation of oil and water from the
foamy interphase will be helpful. In large commercial ﬁ rms, unseparated portions from
several batches are stored in a stainless steel vessel with a conical bottom and a tap
for removing liquid. After some days, water dispersed in the oil will collect, and this
can be drawn out and the oil removed.
If the oil is hazy, then it can be treated with anhydrous sodium sulfate, which will
absorb the moisture to leave the oil crystal clear. Using a large amount of chemical
to clarify essential oil can be expensive. So this treatment is carried out judiciously.
The oil absorbed by sodium sulfate can be liberated by adding water. Oil separates
easily from the aqueous sodium sulfate. This fraction can be added to the next batch.
Salting out is an old process to separate lighter essential oil from water, when the
separation is difﬁ cult. Salt dissolves in water, increasing its density. Lighter oil gets
pushed to the top of the water phase. This technique is not possible for heavy oil,
where oil will be occupying the lower layer. Long storage and careful separation is
the way this is accomplished. Some people add the emulsion of oil and water, which
is difﬁ cult to separate, to the next batch of steam distillation.
Some of the other methods for obtaining essential oils from plant sources are
solvent extraction, enﬂ eurage, and cold pressing.
Essential oils being hydrophobic and nonpolar can be extracted by organic solvents,
especially petroleum solvents. But the main problem in solvent extraction is extraction
of nonvolatile components in the plant material. In the case of spices, such solvent
extracted product is known as the corresponding oleoresin. This is described in
Chapter 8 .
Enﬂ eurage is a classic method for extracting aroma from ﬂ owers. Here, ﬂ owers
are spread on a fat - smeared chassis, which is really a framed glass plate. The aroma
and the essential oil get transferred to the reﬁ ned fat. After the removal of the ﬂ owers
the next day, the fragrance - containing oil is extracted with alcohol to obtain an  “ abso-
lute. ”  This process is not common these days. Instead, ﬂ owers are extracted by hexane
followed by the removal of hexane by distillation to obtain what is known as the
“ concrete. ”  From the concrete, the absolute is prepared by extraction with alcohol,
removal of waxes by wintering and ﬁ ltering, and partial or full removal of alcohol by
careful distillation. It must be stressed here that the above method is generally relevant
for fragrance essential oils.
The cold - pressing method is used in the case of fresh citrus peels. Scratching will
open the oil cells and pressing will liberate the oil. Scratching is sometimes carried
out by rotating in a vessel with a rough surface or with pins. Raspers are also used.
Pressing can be by hand, gadgets, or a screw press. Recovery of oil is generally low.
More details are given in relevant chapters on citrus oils.

Chemical constituents that contribute toward taste and color are nonvolatile. To extract
such compounds, solvent extraction is the standard practice. In the case of major
spices, the most important taste contributed is pungency, or hotness. Black pepper has
piperine, capsicum has capsaicin, and ginger has gingerol. Some of the sulfur -
containing essential oil components, as in the case of garlic, onion, mustard, and so
on, do contribute toward pungency along with powerful aroma. They are exceptions
as they can be extracted by steam distillation.
Pungency, or hotness, is not a true taste like sweetness, sourness, bitterness, and
saltiness, which are felt by specialized nerve endings in certain regions of the tongue.
Pungency, like astringency, coolness, and warmth, are felt almost anywhere in the
body especially in the soft and sensitive tissues. Pungency is a pain reaction. When
it is felt in the mouth in the right dosage along with other desirable taste and aroma
components in a food, it is perceived as a desirable sensoric factor.
Flavoring materials such as coffee, tea, cocoa, and coca leaves contain alkaloids.
While bitterness is a distinct taste in these components, they are also capable of affect-
ing the nervous system, which is a desirable sensation at the right concentration.
Alkaloids are nonvolatile.
Paprika, turmeric, annatto, and other colored plant products contain natural colo-
rants. They are also nonvolatile and require solvent extraction to produce a
concentrate.
Solvent extraction is the process of transferring a substance from any matrix by
the use of a liquid in which the substance is soluble. When the extractable component
is a solid, as is the case with dried, ground plant material, it is a form of leaching.
The simplest process is batch percolation at ambient temperature. Here, ground
dried powder of the plant material to be extracted is ﬁ lled in a vertical vessel with
false bottom. A cloth cover at the bottom will prevent passage of ﬁ ne particles along
with miscella. The packing should be uniform to avoid channeling. Additionally, size
reduction should be such that easy and uniform ﬂ ow of solvent is possible. Recently,
countercurrent methods are used in what is known as batch countercurrent extraction.
A battery of two or more vessels is used. The early extract will be richer, and this is
taken for distillation to produce the extract. The following weaker miscella is directed
to the next percolator ﬁ lled with fresh ground plant material. Since the concentration
of the solute is highest at this stage, exchange of this with the weak miscella
will occur. Progressively weaker and weaker miscella passes through progressively
Solvent Extraction 8
29
Natural Food Flavors and Colorants Mathew Attokaran
© 2011 Blackwell Publishing Ltd. and Institute of Food Technologists. ISBN: 978-0-813-82110-8

30 General
partially extracted plant material. Finally, fresh solvent passes through nearly com-
pletely extracted material to complete the process. This procedure goes on in an
unbroken manner using two or more extraction vessels.
Generally for spices, organic solvent at ambient temperature is satisfactory. For
coffee or tea, hot water is the ideal solvent. In the case of solvent, there is a need to
recover the residual solvent adhering to the spent material. Otherwise, the process will
become uneconomical. For this, the percolator is provided with a steam jacket and
arrangements to connect to a condenser and receiver. Since ﬂ avor and color extracts
are used in food, it is necessary to have stainless steel in all contact parts.
The batch - type extraction vessels come in different sizes capable of holding half a
tonne to 5 tonnes. They require manholes at the top for feeding ground material and
at the bottom for removing spent material. These openings should have closures to
prevent leakage of solvents. The percolator should also have a discharge opening with
tap to withdraw the extract. When plant material is heat - treated while removing adher-
ing solvent, a cake tends to form, causing a problem in removal. Bottom - unloading
vessels are often used so that when the bottom is opened on a hinge, the material will
ﬂ ow down and can be collected in a suitable wheeled tray arrangement capable of
being pulled out by a motor tractor. The bottom closure should be perfectly made so
that when it is shut and secured by bolts, there is no leakage of solvent.
Much of the problem of loading and unloading can be avoided if a continuous
extraction facility is used. Here, the dried, size - reduced material is fed into a moving
metallic chain. Solvent is sprayed from the top, and fresh solvent at the discharge end
where there is nearly extracted material. The partially enriched miscella is pumped up
and sprayed at the next segment. Usually, the spraying is carried out in segments
numbering between six and 12. From the fresh solvent at the discharge end, each
segment progressively enriches the miscella until in the ﬁ nal segment, the enriched
miscella will come in contact with fresh plant material, which will have solute at
maximum concentration.
Fully enriched miscella after the ﬁ nal segment is taken for distillation, when the
extract freed of solvent will be obtained. The spent material at the discharge end is
taken out and passed through a heated toasting arrangement to recover the adhering
solvent. For feeding of plant material and discharge, a special rotary arrangement to
prevent leakage of solvent and its vapors is needed.
While continuous extractors are quick and efﬁ cient, they are high on capital cost.
In the case of spices, there are many seed spices whose oleoresins will be required in
smaller quantities. Even in major spices such as black pepper and ginger, spice oleo-
resin of different distinct origins is required. Because of this, batch countercurrent
extraction cannot be avoided. Continuous extractors are very valuable in the case of
Capsicum annuum , where oleoresins are speciﬁ ed according to the content of active
components rather than the origin. Moreover, such extracts are required in very large
quantities. In continuous extraction, the particle size, rate of movement of the chain,
thickness of bed, and the number of stages of spraying are all determined according
to the type of plant material. A few experimental runs to standardize the process may
be required to get maximum efﬁ ciency.
Removal of the last traces of solvent is of paramount importance since the extracts
and oleoresins are used in food. If water or ethyl alcohol is the solvent, then residue

Other documents randomly have
different content

E férfiak állásfoglalása két dolgot jelentett. Az egyik az, hogy az
1848-iki törvények helyreállitásáról alig lehet szó. A másik pedig,
hogy az ország kormányzását ép ugy, mint 1848 előtt, a konzervativ
urak, mágnások és főpapok akarják kezükbe venni.
Deák nézetét mindenki ismerte.
Ő konzervativ mágnást és főpapot, a régi korszak udvari embereit
az ország élén nem szenvedhette. Főleg ezek okozták az ő erős
meggyőződése szerint az elmult háromszáz év nemzeti szenvedéseit.
S ezeket okolta nagy részben azért az összeesküvésért is, melyet az
uralkodócsalád 1848 előtt s 1848-ban Magyarország ellen szitott és
szervezett.
Másrészről pedig magánuton is százszor kijelentette, hogy
koronázás, királyi eskü és hitlevél nélkül nincs törvényes és
alkotmányos király, az 1848-iki törvények elismerése és végrehajtása
nélkül pedig nincs alkotmány és nincs kibékülés.
Mit csináljanak hát a konzervativ urak?
Vagy elfogadják Deák nézetét, csakhogy akkor rájuk semmi
szükség. Az ország élére Deák emberei állanak, ők pedig térjenek
vissza a magányba és a feledésbe.
Vagy Deákot beleszoritják az ellenzékbe, mint volt 1833-tól 1848-
ig. Csakhogy nehéz dolog alkotmánynak nevezni oly állapotot, a
mikor Deák mögött áll a nemzet s a parlament nagy többsége, a
kormányt még se az ő emberei vezetik, hanem a bécsi udvar
kegyeltjei.
Vagy pedig minden kisérletet és szelid erőszakot elkövetnek arra,
hogy Deákot a maguk nézetének megnyerjék legalább annyira, hogy
Deák ne ellenezze az átmeneti konzervativ kormány alakulását.
A három közül ez utolsót választották.
Igy indult meg a bucsujárás Deákhoz. A puszta-szent-lászlói
urilak igy fogadhatott falai közt oly látogatókat, a milyenek se

azelőtt, se azóta ott meg nem fordultak és ezentul soha meg nem
fordulnak.
Klára urasszony nem élt már. Hatodik éve ott porladt a
temetőben. Hires asztalai nem görnyedtek többé az izletes magyar
ételek sulya alatt. De azért volt, a ki az éléskamrára ügyeljen s a
konyhát vezesse. Még mindig a régi vendégszerető ház volt az urilak
az öregedő urasággal s világhirü vendégével.
Julius utolsó hetében Deák Balaton-Füredre ment felejtkezni s a
fürdőt használni. Zala neves férfiai közül már többen voltak ott s volt
egy-két országos közférfiu is. Nem hajón ment Deák, nehogy
ágyuszóval, lobogó diszszel fogadják s ünnepi szónoklatokkal
untassák. Kocsin jött feltünés nélkül. Sőt az udvarlására siető
igazgatót, a jó öreg Écsyt még arra is megkérte, hogy a zenekar
üdvözlő zenéje is maradjon el.
Semmi sincs, a minek örülni és ujjongani lehessen. A zajos és
tömeges ünnepeltetést pedig épen nem szerette.
Az országos férfiak közül legelőször Somssich Pál kereste föl.
Mintha csak Somogyból, birtokáról véletlenül jött volna a
fürdőhelyre. Pedig küldve jött.
Régi, legénykori ismerőse Deáknak. Remek és magyar miveltségü
férfiu erős elmével s jeles szónoki tehetséggel. Jól tudott irni is. De a
konzervativ tábor embere 1848 előtt is és most is. Ügyes, ravasz,
kitartó és bátor. Később ugyan őszintén Deák pártjához csatlakozott,
de csak akkor, a mikor Deák a konzervativ pártot szétverte s a
parlamentből kiszoritotta. Deák azonban sohase melegedett fel
iránta tökéletesen. Jól tudom. Én is ültem vele együtt a
törvényhozásban s Deák kétszer is nyilatkozott róla előttem.
Somssich azért jött, hogy Deák nézetét a kibontakozás nehéz
kérdéseiről megtudja s a vezető konzervativ államférfiak iránti
érzületét kipuhatolja. S azután Mailáthnak és Sennyeynek jelentést
tegyen.

Deák bizony nem titkolódzott előtte. Már csak azért se, mert
tudta, hogy Somssich alkorlátnokságra – vicekanczellárnak – van
kijelölve, tehát Mailáth jobb keze lesz.
Somssichnak e látogatásáról Mailáth-hoz intézett levelében van
megörökitve az a név, melyen a konzervativek Deákot mintegy
gunyosan maguk között nevezték. Bizony ők csak vastag urnak
nevezték.
»Vastag ur.«
Sehogyse megtisztelő szó. Különös kegyeletet semmikép se
jelent. Talán inkább kicsinylést s némi gunyt is. Czélzás ez Deák
vállas, zömök termetére s kövér, vastag derekára. Igazi mágnások
közt az ily termet nem divatos. Waldstein János grófon Széchenyi
benső barátján és Zichy Manó grófon kivül nem is igen emlékszem,
hogy az országos nevü mágnások közt oly zömök, terebélyes
testalkat lett volna, mint Deáké. Wesselényi Miklós báró hasonlitott
hozzá, de a magyarországi habsburgi mágnások őt már inkább
erdélyi mágnásnak, nem közülök valónak tekintették.
Deák mellékneve 1839 óta ez volt: »a haza bölcse«. Később 1848
óta bizalmas körökben csak »öreg ur«-nak nevezték. Kedves szó
mind a kettő. Az »öreg ur« talán kedvesebb, mint a »haza bölcse«.
Az »öreg« szó, a mint népünk használja, gyakran nem az életkor
nagyságát jelenti, hanem a nagyobb erőt, nagyobb hatalmat,
nagyobb sulyt jelzi. Az öreg Isten, öreg fejsze, öreg biró, öreg béres,
öreg ur szólásokat igy kell érteni.
Később, az 1867-iki kiegyezés után a vastag ur jelzés a
konzervativok közt is kiment a divatból, hiszen ők maguk is kimentek
a divatból. A mikor már Ferencz József király is használni kezdte az
»öreg ur« s németül az »alter Herr« szólást, akkor már észre tértek
az öregebb mágnás urak is.
Egy nappal előbb vagy utóbb, szintén augusztus 4-ike körül
felkereste Deákot Füreden gróf Mikó Imre is.

Mikót Deák az 1848 előtti időkből nem ismerte, vagy legalább
vele semmi közelebbi érintkezésben nem volt. Először az 1855-ik év
végén érintkezett vele levélben. Mikó nem tartozott Wesselényi
Miklós táborához, őt is konzervativnak tartották, még pedig erdélyi
értelemben. Az önkényuralom azonban felnyitotta szemeit s a tőlünk
ujra elszakitott Erdélynek ő lett egyik legelső s legünnepeltebb
vezérférfia. Megalapitotta nagy áldozattal az erdélyi Nemzeti
Muzeumot. Élére állt összes nemzeti és közművelődési
törekvéseinknek Erdélyben. Erdély Széchenyiének nevezték el és
pedig nem méltatlanul. A mikor Kemény Ferencz bárót az
alkotmányos élet derengésekor Erdély főkorlátnokává kinevezték,
Mikó is buzgón közreműködött abban, hogy a törvényesen
alkotmányos állapotok utjából az akadályokat el lehessen háritani.
Később a Deák által alkotott és támogatott első kormányban, gróf
Andrássy Gyula kabinetében ő is tárczát vállalt.
Deák, a mikor a Vörösmarty árvák gyámjává és gondnokává lett,
levélben fordult hozzá, hogy az árvák számára a nemzeti adomány
ügyét Erdélyben vegye kezébe. Mikó nagy buzgósággal felelt meg a
felhivásnak. Ettől kezdve közte és Deák közt benső nemes barátság
fejlődött ki. Mikó méltó volt Deák barátságára.
Mailáthék és báró Kemény Ferenczék felkérésére igy kereste fel
Mikó Deákot. Deák teljes nyiltsággal megmondta neki is nézetét.
Külön erdélyi országgyülés nem lehet. 1848 óta Erdély
Magyarországba van bekebelezve, az unió szent, Erdélyből is csak a
választókerületek utján lehet Pestre az országgyülésbe követeket
küldeni, másként nem.
Alig távozott Füredről Somssich és Mikó: jött báró Wenckheim
Béla. Ő Deák pártjához tartozott 1848 előtt is. Deák kedvelte hű
ragaszkodásáért. Az első miniszteriumban a belügyi tárczát vette
kezébe. Őt egyenesen Mailáth és Sennyey kérte meg, hogy Deákot
keresse fel, nézetét puhatolja ki s Deák netaláni szigoru felfogását
kisértse meg enyhiteni.

Végül Szent István király napján, augusztus 20-án Füredre jött
báró Kemény Ferencz maga is. Az erdélyi kérdés igen nehéz volt. Az
erdélyi követek nélkül nincs kiegészitett országgyülés. Csonka
országgyülés pedig nem koronázhat, ki nem egyezhet. Az 1848-at
szentül meg kell tartani. Bécsben pedig épen csak ezt nem akarták.
Azért jártak hát Deák nyakára, hogy ő javasoljon valami
kibonyolódást.
– Meg kell tartani a törvényt!
Deák minden fejtegetésének ez volt utolsó szava.
Deák mindenkivel szemben előzékeny volt. A nagy nemzeti ügy
fontossága is ugy hozta magával. De a sok kisérlet és kérdezősködés
utóbb mégis izgatta kissé. Báró Bánffy Albert is fölkereste néhányad
magával. Bánffy maga beszélte nekem, hogy Deák őket már
egyenesen összeszidta.
– Nézzétek meg az 1848-iki törvényeket, magatok is rájöhettek,
mit tegyetek.
Végre megunta a sok tanácskozást ott a fürdőhelyen. Nem arra
való a fürdőhely. Összecsomagolt, fölkerekedett s visszament Puszta-
Szent-Lászlóra. Oda nem vezet se hajó, se vasut; ott félig-meddig
kivül van a világon, ott nem zaklatják.
Csalódott. Sőt vederből-csöbörbe jutott. Ott hajszolták még meg
igazán.
Mindjárt szeptember 8-án meglátogatta Tisza Kálmán.
Tisza Teleki László gróf halála után az 1861-iki országgyülésen a
határozati párt vezére lett. E párt volt többségben s vele szemben
Deák a kisebbséget, az ugynevezett felirati pártot vezette. Igaz,
hogy a mikor kenyértörésre került a sor, saját többsége elől a
határozati párt megfutamodott s igy az országgyülés sikere vagy
sikertelensége iránt való felelősség látszólag Deák nyakára
tekeredett.
É

De utóbb Deák mellé állt a valódi többség is. És pedig annyira,
hogy az 1865-iki országgyülésre a követek kilencz-tized részét Deák
nevével választották meg. Tisza ezt igen jól látta. Deák mögé állani
nem akart. Ösztöne, egyénisége arra birta, hogy Deák ellenese vagy
utóbb ellenzéke legyen, de Kossuth-párti még se legyen. Tisza
bizony ily helyzetben szükségesnek látta, hogy Deák nézete iránt jó
eleve tájékozódjék.
Ez volt oka a puszta-szent-lászlói látogatásnak.
Én ugy tudom, volt még másik mellékes, noha elég érdekes oka
is.
Megtudni, vajjon Deák kiengesztelhető-e Ghyczy Kálmán iránt.
Deák nem szerette Ghyczyt, sőt eléggé nem is becsülte. Ezt
ugyan külsőleg nem igen vették észre az emberek, de én igen jól
tudom, mert magától Deáktól tudom. Idegenkedésének valódi okait
talán másutt fogom előadni, itt csak annyit jegyzek meg, hogy az
irányadó férfiak már suttogtak arról, hogy Deák az uj országgyülésen
Ghyczyt nem fogadja el a parlament elnökének. Ez kedvetlenné tette
Ghyczyt. A mult 1861-iki országgyülésen ő volt az elnök, elnöksége
ellen nem is volt kifogása s ime, most mégis kibukik az elnökségből.
Ha Deák elfogadja Ghyczyt: ez valószinüleg nyomban az ő
pártjához csatlakozik. Ha el nem fogadja: Tiszáékhoz áll. Igy látta
mindenki.
Deák mégse fogadta el. Inkább megbarátkozott azzal a
kellemetlenséggel, hogy elveszti és az ellenzékbe kergeti Ghyczyt.
Hiába: nem szerette őt. Ghyczy se 1848 előtt, se 1861-ben nem
tartozott az ő pártjához. Azonkivül Deák ingadozónak s
megbizhatatlannak tartotta az elnöki székben. Az országgyülés
esetleg koronázó és kiegyező országgyülés lesz, az elnöki székben
tehát oly férfiunak kell ülni, a ki szivvel-lélekkel Deák embere. Igy
lett elnöke az öreg Szent-Iványi Károly, Deák régi barátja.

Tisza Kálmán tehát azért is ment Puszta-Szent-Lászlóra, hogy ott
Deákkal bizalmasan Ghyczyről is beszéljen s ha lehet Ghyczy iránt
kiengesztelje. Nagy előnye lesz ugyan Tiszának, ha Ghyczy hozzá
csatlakozik, de magára és pártjára mégis nagyobb előnyt látott
abban, ha Ghyczy lesz az elnök.
Alig ment el Tisza, egy-két nap mulva Puszta-Szent-Lászlóra
érkezett Nyáry Pál, a kit Jókai a vasembernek, rendithetetlennek
nevezett el.
Érdekes történelmi alak. Élete, halála különös és megrenditő.
Jellemének, sőt még tehetségének is sok részlete egészen egyezik
Deákkal. Sok részlete azonban természetesen nem egyezik. Mégis
Deák másának lehet tekinteni, de egészen nyers állapotban.
Történelmünknek hézaga támadna, ha alakját s történeti
cselekményeit alkalmas irói tehetség nagy gonddal és szeretettel
meg nem örökitené.
Nyáry Pál a kiegyezés eshetőségeiről óhajtotta Deák nézetét
ismerni. De talán még inkább arról, hogy a vármegyéket
visszaállitsák-e és minő hatáskörrel s hogy a felelős kormányzatot
miként egyeztessék össze a vármegyével.
Óriási kérdések voltak ezek egykor. S ha egészséges lesz a
nemzet alkotmányos élete: fölmerülnek egykor még ezen túl is. A
mai nemzedék lelke sokkal bágyadtabb, semhogy e kérdésekkel
megbirkózhatnék.
Ekkor beszélte el Nyáry Deáknak a Beleznay grófok rettenetes
tragédiáit. Nyáry ismerte a grófokat személyesen is s ismerte
ügyeiket, mint szomszédbirtokos közvetlenül is, de a peres iratokból
is. Egész délután s még fél éjszakán át is folyt ezekről a beszélgetés.
Deák figyelmét nagyon lekötötte a beszélgetés.
Érdekes, miként tértek rá a Beleznay ügyekre.
Arról volt szó, hogy Deák mennyit ás-vés, fur-farag, kerekit.
Nyáry Pál csodálkozott e fölött.

– Sohase csodálkozzál e fölött, Pali. Nekem ez orvosságom.
Közdolgok, magándolgok gyakran fölháboritanak. A furás-faragás,
kerekités megnyugtatja, lecsillapitja a lelket.
Ezt mondta Deák. A kerekités alatt az esztergályozást értették
abban az időben.
Nyáry azt felelte:
– Nem vagyok meggyőződve az efféle kézimunka lélekcsillapitó
természetéről. A fiatal Beleznay gróf élete sehogyse igazolja e
felfogást.
S elmondta a következő esetet:
A mikor a lefejezett gróf fia agyonlőtte a szolgabirót, a ki pedig
tiszti megbizásban volt nála, akkor fia, a most is élő kis gróf talán öt-
hat éves gyermek volt. Szép, pufók, erős, egészséges gyermek.
Mindenki ismerte már a Beleznay grófok vad, szilaj természetét, a
bajorpusztitó hires tábornoktól kezdve a szolgabiró gyilkosáig, de
azért mégis közbeszéd tárgya volt a szomoru eset. Hiszen a gróf
apját is apagyilkosság miatt fejezték le. S ime, fia mégis csaknem
olyan borzasztó cselekményt követett el.
Naponkénti beszéd tárgya volt ez az eset a budai várban, a
nádorispán udvarában is.
Mi hát az oka annak, hogy ily kiváló főuri családot annyira üldöz a
végzet?
A vér. Az öröklés. A szelidithetlen vad természet. A fékezhetetlen
szilaj indulat. A mely apáról-fiura száll harmad és negyediziglen s
talán mindaddig, mig a nemzetség ki nem hal.
Ez volt az általános vélemény.
Dorottya főherczegasszony, a nádorispán felesége másként
vélekedett.
Ő

Ő azt mondta: a nevelésben van a hiba és a környezetben.
Rosszul nevelték a grófokat s a szilaj magyarok társaságában
könnyen elvadultak. Ám adják ő neki a kis öt-hat éves gyermeket,
majd ő fölneveli, a magyar környezetből kiszabaditja s majd ő
megmutatja, hogy szelid, jó ember lesz belőle.
József főherczeg nádorispán szaván fogta feleségét. A kis grófnak
ugy is kellett a gyámság, neveléséről ugy is kellett gondoskodni, a
főherczegi udvar nem is keriti költségbe a nevelést, mindenképen
czélszerü, ha a vármegye elfogadja Dorottya főherczegasszony
ajánlatát. Tetszett az eszme Dubraviczky Simonnak, az alispánnak;
tetszett Szentkirályi Móricznak és Nyáry Pálnak, a vármegye
vezérembereinek is. A kis grófi gyermek Dorottya kezére és
gondjaira került.
Nosza, tegyünk hát kisérletet.
A főherczegasszony a legtudósabb és legeszesebb német
pedagógusoktól kért tanácsot. Ezek, mint afféle szakértők,
természetesen egyetértettek a fönséges gyámanyával. A kis grófot ki
kell szabaditani a nyers magyarok közül, el kell küldeni Drezdába,
németté és tudóssá kell nevelni s különösen meg kell tanitani az
esztergályos mesterségre. Furjon-faragjon, kerekitsen,
gömbölyitsen: ember lesz belőle.
Igy történt.
Mire a kis gróf tizennégy-tizenöt éves lett: tökéletes németté lett
s egy szót sem tudott már magyarul. Belevertek annyi tudományt,
ugy füstölt tőle a feje, mint a kémény. Az esztergályos mesterséget
is tökéletesen megtanulta. Annyi orsót, rokkakereket, tálczát,
tintatartót, butordiszletet kerekitett és gömbölyitett, hogy tele lett
vele egy raktár.
Szóval: tökéletesen sikerült minden.
Azonban magyar gróf fiu még se lehet esztergályosmester. A kire
tizezer hold föld néz Pest-Pilis és Solt törvényesen egyesült

vármegyékben: az már még se válthat munkakönyvet, még se
köthet bugyrot a hátára s még se mehet városról-városra, szállóról-
szállóra nyavalyogni, kéregetni, műhely után esenkedni, mint valami
mezitlábas, foltos nadrágu, éhenkórász vándorlólegény.
Hozzá méltó pálya kell a magyar gróf fiunak, ha mindjárt német
tudós is, kitanult esztergályos is. Mi lehetne pedig hozzá méltóbb,
mint a hatalmas és dicső bécsi császári udvarnál való alkalmazás?
Oda beteszik udvari apródnak, lassanként megnő, megszépül,
megerősödik; vivni, lovagolni, katonáskodni megtanul; sorsát fölviszi
magasra neve, gyámanyja és a jó szerencse; valami előkelő udvari
hölgy, grófi vagy herczegi kisasszony beleszeret és igy tovább
gyorsan, dicsőn mindig előbbre.
Valóban özönével ontá rá áldását az égnek kegyelme. Neve nagy,
ősapja hires tábornok, diadalmas ellenségverő, személye érdekes,
öregapja is gyilkos volt, apja is; apja most is vasat hord lábain s
naponkint söpri a vármegyeház udvarát; nevelése jó, alakja délczeg,
erős, mint a bika, otthon uradalmai, itt a legmagasabb figyelem
kiséri, maga a fiatal császár Ferencz József is ismeri és kegyelmében
tartja. Még magyarul is ujra megtanult. Az udvari istállók körül rá
akadt egy-két kiszolgált huszárra, azok ujra belehozták ősei
nyelvébe.
Lehet-e ennél szebb pálya, boldogabb élet, biztosabb jövő?
Lehet-e vagy nem lehet: a fölött az ifju grót nem sokat tünődött.
Hanem, a mikor tizenkilencz éves lett, egyik barátjába ott a császári
udvarnál beleveszett, annak a fejét beszaggatta, földhöz vágott
kardot, diszes egyenruhát, fényes jövendőt s ugy ott hagyta azt a
fényes és hatalmas császári udvart, azt se mondta, hogy
befellegzett.
Elszökött.
Hogy hamarosan meg ne találják, hazament Magyarországba.
Mezőszentgyörgyön, Veszprém vármegyében lakott anyai
nagybátyja, annál keresett és talált menedéket. Azzal is összeveszett

két hét alatt. Haragjában puskát ragadt s rá lövöldözött saját
nagybátyjára, csak az isten őrizte, hogy agyon nem lövöldözte.
Nos hát a sok német tudománynak, furás-faragásnak ez lett a
vége. Szegény gyámanyja, Dorottya főherczegasszony elájult volna,
ha mindezt igazán megtudja.
Bizony a vér, a vér! Sohase lesz a párduczból mopszli.
Deák nagyokat nevetett, Oszterhuber József még a hasát is
fogta, ugy nevetett Nyáry Pál elbeszélésén. Igy jött azután a sor a
nagy tragédiák elmesélésére is.
De még Nyáry Pállal se végződhettek el a nagy tanácskozások.
Báró Sennyey Pál főtárnokmesternek volt valami megbizása
apósa, báró Fiáth Ferencz részére. Báró Fiáth Veszprém vármegye
főispánja lett. Deáktól kellett tanácsot kérni: miként kezdődjék a
vármegye élete, hogy azután a szerint igazodjanak a többi
vármegyék is. Báró Fiáth Késmárky Józsefet, későbbi alispánt küldte
Deákhoz tanácsért. Igy tett a többi szomszéd vármegye, Zala,
Somogy, Vas vezető emberei egymásnak adták Puszta-Szent-Lászlón
az ajtókilincset.
Egyszer fényes fogat kanyarodik be a kapun s robog el a hires
vadgesztenyefák előtt. Négy fekete a kocsi előtt, ezüstre a szerszám,
nagy rózsás kürtőkalap a kocsis fején, ezüst paszomántos, ragyogó
öltönyü inas a bakon.
Vajjon ki lehetett?
Sohase szokott ilyes kocsi járni Puszta-Szent-Lászlón. A kis falu
népe összefut a kapu előtt. Talán csak maga a császár jött a
»tekintetes« urat meglátogatni.
No, nem épen maga a császár, de mégis a főkorlátnok, a
hatalmas Mailáth György. Gróf Festetich György kocsiján jött
Molnáriból.

Szeptember 21-ikén történt ez a látogatás. Száz mende-monda
lett belőle Zalában. Pedig a főkorlátnok is csak azért jött, hogy Deák
jó tanácsát s egyelőre legalább sok mindenféle dologra kegyes
elnézését kikérje.
Még két látogatást kell felemlitenem.
Az egyik a königgrätzi csata után történt.
A császár seregeit szétverték, mint a polyvát. Jött a diadalmas
ellenség Bécs ellen, mint a felhő. Egyes ellenséges csapatok már
Pozsony körül Magyarország határainak közelében száguldoztak.
Fönt a Kárpátoknál Klapka György hozta az ország felszabaditására
légióit. Magát a császárt gyülölködő szavakkal kisérték uton-utfélén
Bécs polgárai. Ugy látszott, mintha felbomlott volna minden.
A császárnak az jutott eszébe: most érne már sokat a jó tanács.
Hol van Deák Ferencz? Senki sincs más, a kinek bölcseségében ugy
meg lehet bizni.
1866. évi julius 17-én, késő esti órák egyikén ért oda Bécsből az
udvari futár a császár nagy pecsétes levelével. Az ispán, a jó öreg
Szabó Antal háta borsódzásával emlékszik ma is ez éjszakára. Sötét
volt, esett az eső, fujt a szél. Hideg is volt, elbujt mindenki. Az
uraságok rég nyugalomra tértek már s aludtak mélyen, nyugodtan. A
»tekintetes« ur is rég eloltotta már gyertyáját. Bizonyára ő is aludt.
Jön az idegen, ismeretlen ember s fölveri az ispánt.
– Bécsből jövök, udvari futár vagyok. Deák ur ő nagyságának van
átadni való levelem, keltse föl ő nagyságát iziben.
Az ispán néz. Nem érti a szót, pedig magyarán van mondva.
– Kit keltsek föl?
– Deák Ferencz ur ő nagyságát.
– A tekintetes Deák urat keltsem föl?

– Azt, azt, ő nagyságát.
Az ispán megcsóválja a fejét.
– Már pedig azt én meg nem cselekszem.
Most azután az udvari futár néz nagyot.
– Boldogtalan ember! Miért nem kelti föl?
– Miért? Elgondolhatja az ur könnyen. Tekintetes Deák Ferenczet,
a mikor édesdeden aluszik, álmából fölzavarni nem szabad az
angyalok kedvéért se, de még a Herkó páterért se. Pedig az csak
valaki.
Az udvari futár nem tudta ugyan, ki az a Herkó páter, de azért
nem kérdezősködött utána, hanem e helyett kegyetlen tekintélylyel
förmedt rá Szabó Antal uramra:
– Most pedig ne teketóriázzon kend, hanem takarodjék rögtön,
verje föl a cselédeket, engem a császár ő felsége küldött, az ő
levelét kell Deák ur ő nagyságának átadnom, még pedig azonnal.
Érti kend?
Hűh, a ki áldója van! Most akadt meg már Szabó Antal uram. A
császár talán mégis nagyobb ur, mint a Herkó páter!
– No hát, isten neki. Valamit megkisértek.
A kulcsárnét felzörgette a cselédszoba ablakán keresztül. A
kulcsárné keltse föl a szobaleányt, a szobaleány keltse föl az
uraságot, az uraság keltse föl a »tekintetes« urat, császár embere
van itt Bécsnek városából, izenetet hozott a császártól, sietős a dolga
nagyon.
Ezen az uton elvégre csakugyan fölkelt Deák Ferencz s átvette a
császár levelét. Az udvari futár nyomban vissza is indult. Hiába
marasztalták, hiába kinálták még egy pohár borral is, sárban,
esőben, szélben, sötétben elutazott, meg sem állott Bécsnek
városáig.

Igy tudja a vidék. Igy beszéli Szabó Antal ispán uram.
Pedig hát nem egészen igy történt a dolog.
Az az udvari futár nem udvari futár volt, hanem Szegedy György,
Mailáth főkorlátnok unokaöcscse s Deák Ferencznek is valami nagy
messzeségből rokona, különben akkor az udvari korlátnokságnál
tisztviselő. Nem is a császár levelét vitte, hanem Mailáth Györgyét,
de a levélben csakugyan ő felsége hivta Deákot, hogy tanácsát
kikérje.
Szegedy György esti kilencz óra után ért oda. A jó ispánnak igaza
volt abban, hogy a kastély ajtai már be voltak zárva. Hiszen épen
három év előtt estennen rohanták meg a haramiák az uraságokat.
Most is háborus idők jártak s most is czélszerü volt az óvatosság.
Egyébiránt Szegedy György küldetése és látogatása Kónyi
könyvében bővebben olvasható.
Deáknak ő felségével való beszélgetéséből azonban a
legfontosabb rész Kónyi könyvében sincs megirva. Ezt nem
hallgathatom el.
Ő felsége részletesen előadta Deáknak a hadi helyzetet. Nem
csinált titkot abból, hogy a hadsereg ellenállóképessége a
legnagyobb mértékben meggyengült s a birodalom állapota
válságos. S igy folytatta:
– A magyar nemzet hűségében és erejében nagy bizodalmam
van. Biztosithat-e ön Deák ur arról, hogy ha őszinte nyilt felhivást
intézek a nemzethez, a nemzet ép oly buzgósággal és lelkesedéssel
siet a birodalom védelmére, mint a hogy dédanyám, Mária Terézia
idejében cselekedte?
Deák egy pillanatig gondolkodott, ő felsége nagyon el volt
érzékenyülve, az jutott eszébe, vajjon az uralkodót a nyers valóság
föltárásával megfossza-e ábrándjaitól? Végre is kötelességérzete
győzött. Az uralkodónak mindig a nyers valóságot kell megmondani.
Deák más kérdést tett föl.

– Fölséged bocsánatára számitok, ha én azt kérdem, vajjon
biztos-e arról Fölséged, hogy Ausztria s különösen fővárosa Bécs
teljes buzgósággal és lelkesedéssel utolsó erőfeszitésig kész a
birodalom védelmére?
Ő felsége izgatottan és gyorsan felelt.
– Épen erről nem vagyok biztos. A legbotrányosabb jelenetek
történnek itt. Rám kiabálnak az utczán.
– Fölséges ur, én a Mária Terézia alatt történt dolgok
ismétlődéséről nem tudom, nem merem biztositani fölségedet. Az
ország szegény, kimerült, az idei fagy is inséggel fenyeget. A nemzet
szegény s bizodalma megcsökkent. Mennyit áldozott Bécsért a
birodalom, sőt Magyarország is s ime, Bécs mégis szükkeblü, még
sem hajlandó semmi áldozatra, semmi erőfeszitésre. Hogy lehessen
hát ezt várni a magyar nemzettől? A nemzet bizodalmát kell minél
előbb visszaállitani. Ez csak a nemzet alkotmányának s jogainak
visszaállitásával történhetik. De a mig a háboru tart, ez lehetetlen.
Kössön békét fölséged minden áron és minél előbb. Én egyéb
tanácsot nem adhatok.
Több kiváló férfiunak mondta ezt el Deák. Egészen bizonyosnak
tartom, hogy Csengery Antalnak is elmondta s ha csakugyan
elmondta, Csengery naplójában nyomának kell lennie. De biztosan
tudom, hogy báró Kemény Zsigmondnak és Kerkapoly Károlynak
elbeszélte. Kerkapolytól két-három izben is hallottam s Kemény
Zsigmondtól is egy izben, 1869-ik évi májusban, tehát az eset után
közel három év mulva. De feljegyeztem magamnak gondosan mind a
két férfiu szavait. Kemény báró az eset után nem egészen két hónap
mulva Pulszky Ferencznek is elbeszélte s Pulszky a maga
emlékirataiban meg is jegyezte. Csonkán és hebehurgyán jegyezte
meg, de azért lényeges tartalmára nézve megegyezik az én
följegyzésemmel.
Pulszky Ferencz is ellátogatott Puszta-Szent-Lászlóra.

Pulszkyt képzelhetlen családi szerencsétlenség érte az 1866-ik év
szeptember havának első napjaiban. Imádott neje, Harrie leánya s
Gábor fia rövid néhány nap alatt halt meg itthon Magyarországon.
Pulszky akkor még számüzött és bujdosó volt. Hogy haldokló
leányával, ennek forró óhajtására még beszélhessen, barátai
menedéklevelet eszközöltek ki számára. Igy jött haza néhány napra.
A nagy szerencsétlenség minden hidegvére daczára is egészen
elkábitotta. Csaknem ösztönszerüleg gondolt arra, hogy Deákot meg
kellene látogatnia. A bölcs talán nyujthat vigasztalást.
Elindult Puszta-Szent-Lászlóra szeptember 9-én. Deákot nem
értesitette előre, látogatásával ugy lepte meg. Szép őszi délután volt,
mikor odaért. Deák a kastély homlokfalának tövében üldögélt,
szivarozott és faragott magánosan. A kocsi zörgésére fölnézett s első
pillanatra megismerte látogatóját, pedig tizennyolcz év óta nem
találkozott vele.
Pulszkyt az 1839-ik évi országgyülésen ismerte meg, mint
fiatalabb követtársát. Sokoldalu tudását, erős tehetségét, elmésségét
s röpködő eszejárását különösen megkedvelte. Pulszky műveltsége
se magyar, se ugynevezett remek műveltség nem volt. Tudása nagy,
korszerü s a követek közt uj és sajátságos. Minden művelt európai
nyelven tudott beszélni. Sokat utazott már fiatal korában. A
műtörténetben s a régiségtanban már akkor is járatos volt s e
tudományokban nem volt társa az országgyülésen s az országban is
alig egy-kettő. Ezenkivül érzéke volt a korszerü törvényhozási
kérdések iránt. S e kérdések szakirodalmát német, franczia, angol,
olasz könyvekből jól ismerte. Munkaszerető, fáradhatlan, jókedvü
mindig.
Csoda-e, ha Deák megkedvelte?
1848-ban Esterházy herczeg miniszteriumában foglalt el magas
állást. Szinte csoda, hogy a forradalomhoz s annak is hevesebb,
gyökeresebb árnyalatához csatlakozott. A függetlenségi harcz
folyamán nagy tevékenységet fejtett ki. Pedig nem volt forradalmi

szellem. Mély érzés, erős lelkesülés, eszmények imádása az ő
gyakorlati gondolkozásában nem verhetett gyökeret. Talán inkáb
összefért volna természetével, hogy udvari ember legyen, semmint
forradalomszitó. Gyökeres ujitásokra igen is erős hajlama volt s
forradalmi hajlamának az erős, gunyolódó természeten kivül más
jelenségét észrevenni nem lehetett.
A bujdosásban sok éven át Kossuthnak volt benső bizalmasa s a
megélhetés gyakorlati kérdéseiben – mondhatni – jobb keze. Meg is
maradt Kossuth iránya mellett mindaddig, mig európai szükségnek
ismerték a hatalmak Ausztria gyöngitését. A mint a königgrätzi csata
után Ausztria kimélése lett a jelszó s a mint a franczia, olasz és
porosz udvar a magyar bujdosókkal minden összeköttetést
megszakitott: Pulszky is Deák Ferenczhez csatlakozott.
De 1866 szeptember 9-ikén, a mikor Puszta-Szent-Lászlóra ment,
ez még nem volt nyilvános dolog. Nem is lett volna rá ok és alkalom.
Hiszen ő csak menedéklevél oltalma alatt, családi gyásza miatt
néhány napig lehetett itthon. E napon legalább még igy állt a dolog.
Maradhatatlan szellem volt Pulszky még a bujdosásban is. Folyton
olvasott, tanult, utazott, buvárkodott, s élénk, sőt erős tehetségü
gyermekeit, fiukat, leányokat gondosan nevelte. Deákkal is levelezett
s Deák néhány szép levelet irt hozzá.
Deák, a mint meglátta Pulszkyt, fölugrott ültéből, odament hozzá,
s mint nagyon rég nem látott jó barátját, szives érzéssel megölelte
és megcsókolta. Ő volt első látogatója a rég elmult nagy korszak
kiváló emberei közül, a bujdosók közül.
Deák tudta már Pulszky rettenetes családi szerencsétlenségét.
Tudta, hogy Pulszkynak vigasztalódásra, felejtkezésre van szüksége.
Sehogy se hozta elő a családtagok halálát. De nem hozta elő a
politikát se. Nem akarta szaggatni a bánkódó férj és apa fájdalmas
sebjeit. Bölcs ember gyöngéd figyelmével csak a rég mult idők közös
érzelmeiről s törekvéseiről, s egykori közös barátaikról hozakodott
elő. S engedte Pulszkyt beszélni. Nagy szeretettel kérdezősködött

tőle Kossuthról, a kit csak »Lajos« néven, családi bizalmassággal
emlitett, és Kossuth két fiáról. Az idősebb fiu Ferencz, Deák
keresztfia volt, azért kapta a Ferencz nevet is, csak az ifjabbik kapta
meg atyja nevét.
Érdekes Deák egyik akkori megjegyzése.
Kérdezte: miként tanulnak, mit dolgoznak, testben-lélekben
miként izmosodtak meg Kossuth fiai?
– Mig itthon voltak – ugymond – sokan ugy vélekedtek, hogy
Lajos erősebb elme, mint az én keresztfiam, Ferencz.
Deák keresetlen, bölcs, szives modora ugy elringatta, ugy
megvigasztalta Pulszky lelkét, hogy hazajötte óta Puszta-Szent-
Lászlón töltötte el az első éjszakát, a melyen jól és nyugodtan tudott
aludni s a melyen gyötrelmei is szüneteltek.
VII.
(Atyafilátogatás. – Fürdőzése otthon. – Miért nem dolgozott? – Hogy
dolgoznak az államférfiak? – Deák irói képessége. – A szerénység, a
hiuság és a nagyravágyás természete. – Irodalmi művei. – Levelei. –
Kövérsége és restsége. – A nyolczszáz levél egy ügyben. – Mekkora az
1861-iki második felirat? – A természet szeretete. – Antal bátyjához
hasonlit.)
Nemcsak államférfiak s nemcsak országos nevü és szerepü férfiak
látogatták Deákot. Hanem megyei nevezetességek is. Főispán,
alispán s egyéb oszlopos emberek, minden nagyobb kérdés
felmerülésénél fölkeresték nagy buzgósággal. Ebben a buzgóságban
szerepe volt az ártatlan hiuságnak is.
– Az öreg urtól jövök Puszta-Szent-Lászlóról.
Mert a ki az »öreg ur« ismerősei közé tartozhatott, az már különb
embernek tartotta magát, mint a ki oda nem tartozott.

Rokonai sürün jártak hozzá Kehidán is, Puszta Szent-Lászlón is.
Sok rokona volt. Jozéfa nénjét, Nemeskéri Kissnét sok gyermekkel
áldotta meg az isten. A gyermekek férje, felesége, s ezek gyermekei
gyakran mentek Puszta-Szent-Lászlóra tanácsért, osztályrészért,
segitségért, pártfogásért. Sok barátja lakott Söjtörön és komája és
komaasszonya és keresztfialeánya. Ezek is fölkeresték minden
ünnepélyes alkalommal. Vittek neki ajándékot, emléktárgyat.
Természetesen nem olyat, mely észrevehető pénzbe került volna. Az
ilyet nem fogadta volna el. De minden ajándékot szivesen viszonzott,
a mennyire szerény jövedelméből kitelt. Néha erején túl is ment.
Jozéfa nénjét, s tőle való unokaöcscseit és hugait ő is meg szokta
látogatni Tolna vármegyében. Hol Puszta-Szent-Lászlóról kocsin, hol
Pestről hajóval. Klára nénjét rendesen ő kisérte el atyafilátogatóba.
Az atyafilátogatás hajdan nagyobb divatban volt, mint most.
Jelentősége is nagyobb volt, mint most. Az öröklés végtelen évig
terjedt, nagyobb birtoku családoknál sok volt az osztatlan birtok is,
sok a pörösködés, egyezkedés, tárgyalás is. Hol összevesztek, hol
kibékültek, de az atyafiságot megtartották. Erre pedig a leveleken
kivül legbiztosabb társadalmi intézmény volt az atyafiságos
látogatás.
Puszta-Szent-Lászlón nem fürdött rendesen Deák. De fürdött
azért, kivált a forró juliusi napokban hetenként kétszer-háromszor.
Gyakran elvitte fürödni magával sógorát is. A fürdő az urbonaki
puszta birkausztatója volt. Hüvös patakviz, a Valiczka vize.
Nyári falunlétét soha be nem fejezte a nélkül, hogy előbb Tolna
vármegyében látogatásba el ne ment volna. S ilyenkor nemcsak
rokonait, hanem belső barátját Bezerédj Istvánt, Csapó Dánielt,
Bartal Györgyöt s Vizsolyi Gusztávot is meg szokta látogatni.
Miért nem dolgozott Deák?
Ez a kérdés önkénytelenül felmerül előttünk.

Az 1855-ik évet ne számitsuk a dologtalanság évei közé. Ez év
őszén s telén gyámgyermekei, a Vörösmarty-árvák érdekében óriási
munkát végzett. A hatvanas évekből is ki kell vennünk 1861-et,
1863-at és 1865-öt s utána a többit. Agguló állapota, betegsége s
törvényhozási működése lehetetlenné tették a hosszabb, egyszerü
irodalmi munkásságot. De az 1856-ik, 1857-ik, 1858-ik, 1859-ik és
1860-ik s az 1862-ik és 1864-ik évek a nélkül tüntek el, hogy
nagyobb, terjedelmesebb irodalmi művet alkotott volna.
Azt kellene hinnünk, hogy oly nagy irói képesség, oly erős agy,
oly gondos megfigyelés s annyi tapasztalat, mint az övé,
gyümölcstelenül nem tünhet el. Hét tél, hét nyár nagy eredmény
nélkül nem veszhet el.
Pedig nem dolgozott. Mi ennek az oka?
Tisztába kell jönnünk azzal, mit értünk államférfi dolga és
munkássága alatt? Különösen: mi látható munkát végzett Deák?
Vezető államférfi voltaképen csak háromféle munkát végezhet.
Beszédeket tart. Irodalmi művet alkot, ideértve leveleit is. És a mi a
legfőbb: cselekszik. A mi azt teszi, hogy bölcseségével s eszének és
egyéniségének sulyával valamely ország ügyeit vezeti és igazgatja.
Köznapi nyelven mondva: kormányoz.
Deáknál arról lehet szó: miféle irodalmi műveket alkotott és
mennyit?
Az állapotok nem mindig fértek össze természetével. Vagyis nem
mindig volt vezető államférfi, nem mindig állt az ügyek élén, nem
kormányozhatta az országot mindig.
1833-ban lépett föl a nyilvánosság előtt, az egész ország
szemeláttára, a törvényhozás mezején. Még nem volt egészen
harmincz éves. Az 1876. év elején halt meg. A munkás, tevékeny
férfikorból tehát 42 évet adott neki a végzet.
De ebből sokat le kell számitanunk.

Le kell az utolsó két évet: 1874-et és 1875-öt. Ezt sulyos
betegsége nyelte el.
Le kell 1862-őt, 1863-at, 1864-et és felét az 1865-ik évnek. Ez
években a bécsi hatalmi erőszak leszoritotta a törvényhozás és
kormányzás teréről.
Le kell 1849-et. Harcz és háboru, forradalom, összeesküvés,
idegen seregek hadjárata folyt a nemzet ellen. Deák nem volt
hadvezér, hanem bölcs. Nem katona volt, hanem kormányzó és
törvényhozó. Részint önként, részint kényszeritve félrevonult.
Le kell számitani 1844-et, 1845-öt, 1846-ot és 1847-et. E négy év
alatt nem lehetett törvényhozó, nem avatkozhatott az ügyek
vezetésébe, a munkásságra kevés tér nyilt előtte.
Végre le kell számitani az 1850-től 1860-ig terjedő évsort.
Tizenegy esztendőt. Az önkényuralom buta és gonosz rendszere volt
az ur ez idő alatt. Még Deákra nézve is lehetetlenné tette az állami
közéletben való szereplést.
Tehát az országos munkásságra forditható 42 évből le kell
számitani 21 és fél évet. Deák tehát igazán csak husz éven keresztül
vezette a törvényhozást s az ország ügyeit. Nem teljes hatalommal,
nem bölcseségének és honszerelmének egész erejével, de husz éven
át mégis alkotó államférfi volt. Ugymint 1833 közepétől 1843-ig,
1848-ban és 1861-ben majd egy-egy egész évig s 1866-tól kezdve
1873-ig.
A kényszerü pihenés éveit egyik fele részben Kehidán, másik fele
részben Puszta-Szent-Lászlón töltötte. Tiz vagy tizenegy évet itt,
ugyanannyit amott. Mit dolgozott és mit dolgozhatott volna
huszonegy év alatt? Minő irodalmi művet alkothatott volna ily hosszu
időn át? Csak irodalmi műről lehet szó a félrevonulás e többször
ismétlődő korszakaiban.
Az ország élén álló államférfi terjedelmes és egész irodalmi
művet nem alkothat. Ha egyéb nem: az időnek és az emberi erőnek

korlátozottsága szab neki határt. Még oly határtalan elménél s nagy
tapasztalatokkal még oly gazdaggá lett szellemnél is, mint Deák.
Batthyányi Lajos és Andrássy Gyula grófoknak nem készült és
nem maradt irodalmi alkotásuk.
Lónyay Menyhért gróf és Tisza Kálmán irtak ugyan valamit, de
nagyobb, becsesebb tartalmu munkát egyik se. A mit irtak is:
ellenzéki korukban irták, a mikor csak kevéssé folyhattak be az
ügyek vezetésébe.
Igy áll a dolog idegen művelt nemzetek államférfiainál is. Igy áll a
legnagyobbaknál is. Van néhány jelentékeny iró, kivált angol,
franczia, olasz s német, ki egyuttal kormányzó, sőt vezető államférfi
is volt. Csakhogy ezeknél is más-más életkorban támadt az iró,
semmint az államférfi. A kettős minőség egyszerre, egy időben,
ezeknél se állott elő.
Nálunk a nemzeti fölébredés korszakában sok nagy szellem
támadt. Köztük irók is. Vörösmarty nem a közélet férfia volt. Kölcsey
beletévedt egyszer-másszor a közéletbe is, kivált a vármegyében, de
az állami közélet szereplői közt inkább csak figyelő, semmint
cselekvő volt. Felső-bükki Nagy Pál, idősebb és ifjabb Balogh János,
az 1825-ik és 1832-iki országgyülések vezető tagjai egyáltalán nem
irtak, Széchenyi, Wesselényi, Kossuth iró volt, de irodalmi mű
alkotása nem volt az ő czéljuk se. Kossuth és Wesselényi közéleti
czélra törekedtek irói működésükkel. Kossuth is csak leveleiben, és
csak akkor emelkedett irói magaslatra, a mikor a gyakorlati állami
közéletből kiszorult s bujdosásának korszakában 1868 után – ugy
lehet mondani – nyugalomba vonult.
Széchenyi szelleme csodálatos gazdag volt s benne óriás
arányokban megvolt az irói képesség is. Ám e képességet a közélet
nagy czéljai iránt való buzgalma részint elnyomta, részint bénitotta.
Hitel és Világ és Kelet Népe czimü műveiben, de egyebütt is vannak
lapok és fejezetek, melyek a világ legnagyobb irói alkotásaival
fölérnek. De egészben véve ezek mégis csak töredékek, mint

Kossuthnál a Felelet és Irataim czimü műveiben néhány magasztos
fellobanása.
Deáknak sem beszédeiről, sem állami, közéleti cselekvéseiről e
könyvben nem akarok beszélni. Még irodalmi alkotásait is másutt
méltatom, ha lesz rá időm. Itt csak azt a kérdést akarom
megvilágitani, miért nem dolgozott ő többet, sokkal többet a közéleti
pihenés amaz éveiben, a mikor 1844-től 1847-ig, s 1850-től – az
1861-ik évet nem számitva – 1865-ig procul negotiis élt Kehidán és
Puszta-Szent-Lászlón?
Volt-e Deáknak irói képessége?
Volt, óriási volt. Nagyobb volt, mint talán, Széchenyit kivéve,
mindazoknak, kik az ő korában, vagy előtte és utána mind máig
magyarul irtak. Eszméje, megérlelt gondolata, gondos figyelése oly
sok volt és oly mély, hogy senkinek se lehetett több. S a hogy
eszméit és gondolatait meg tudta alakitani, a hogy a nyelv
szépségeit s tartalmi tökéletességét gondolatainak megalakitására fel
tudta használni: mind ezzel elérte azt, a mit mi felülmulhatlan
remeknek szoktunk mondani. Ha egy-két beszéde s néhány levele
külön könyvben együtt volna összegyüjtve s más nem maradt volna
utána még emlékezetben sem: az egész emberiségnek egyik
legnagyobb irója állna előttünk, a kinél nagyobb egy sincs s hozzá
hasonlitható is kevés.
Volt hát irói képessége. Ezt bebizonyitotta. Kölcsey, Szemere
Bertalan, Fábián, Kemény Zsigmond báró, hogy kötetlenül dolgozó
legnagyobb komoly iróinkat emlitsem, sőt Széchenyi és maga
Kossuth is mind messze következnek utána. Ha eszmék és érzések
gazdagságában elérik is, az eszmék és gondolatok megalakitásának
tökéletességében el nem érik.
De volt-e hát irói kedve?
Nem volt.

Welcome to Our Bookstore - The Ultimate Destination for Book Lovers
Are you passionate about books and eager to explore new worlds of
knowledge? At our website, we offer a vast collection of books that
cater to every interest and age group. From classic literature to
specialized publications, self-help books, and children’s stories, we
have it all! Each book is a gateway to new adventures, helping you
expand your knowledge and nourish your soul
Experience Convenient and Enjoyable Book Shopping Our website is more
than just an online bookstore—it’s a bridge connecting readers to the
timeless values of culture and wisdom. With a sleek and user-friendly
interface and a smart search system, you can find your favorite books
quickly and easily. Enjoy special promotions, fast home delivery, and
a seamless shopping experience that saves you time and enhances your
love for reading.
Let us accompany you on the journey of exploring knowledge and
personal growth!
ebookgate.com

Natural Food Flavors and Colorants IFT Press Series 1st Edition Mathew Attokaran

About This Presentation

Slide Content

Tags

Categories

Download

Quick Actions

Statistics

Related Slideshows

Natural Food Flavors and Colorants IFT Press Series 1st Edition Mathew Attokaran

About This Presentation

Slide Content

Slide 1

Slide 2

Slide 3

Slide 5

Slide 6

Slide 7

Slide 8

Slide 9

Slide 10

Slide 11

Slide 12

Slide 14

Slide 15

Slide 16

Slide 18

Slide 21

Slide 23

Slide 24

Slide 25

Slide 26

Slide 27

Slide 28

Slide 29

Slide 30

Slide 31

Slide 32

Slide 33

Slide 35

Slide 36

Slide 37

Slide 39

Slide 40

Slide 41

Slide 43

Slide 44

Slide 45

Slide 46

Slide 47

Slide 48

Slide 49

Slide 50

Slide 51

Slide 52

Slide 53

Slide 54

Slide 55

Slide 56

Slide 57

Slide 58

Slide 59

Slide 60

Slide 61

Slide 62

Slide 63

Slide 64

Slide 65

Slide 66

Slide 67

Slide 68

Slide 69

Slide 70

Slide 71

Slide 72

Slide 73

Tags

Categories

Download

Quick Actions

Statistics

Related Slideshows

MGV Residential Design projects for different clients, including a New Mexico Adobe project-1-.pdf

EUNITED_Advocacy and Public Engagement through Visual Media

DESIGN THINKINGGG PPT 2 TOPIC IDEATION.pptx

DESIGN THINKING CHAPTER 1 PPTT PPT 1.pptx

Hinduism and Its History - PowerPoint Slides.pptx

Service Attributes of Manufactured Parts.pptx