Neutron scattering in condensed matter physics Strässle

nowsadyet 3 views 51 slides Apr 17, 2025
Slide 1
Slide 1 of 51
Slide 1
1
Slide 2
2
Slide 3
3
Slide 4
4
Slide 5
5
Slide 6
6
Slide 7
7
Slide 8
8
Slide 9
9
Slide 10
10
Slide 11
11
Slide 12
12
Slide 13
13
Slide 14
14
Slide 15
15
Slide 16
16
Slide 17
17
Slide 18
18
Slide 19
19
Slide 20
20
Slide 21
21
Slide 22
22
Slide 23
23
Slide 24
24
Slide 25
25
Slide 26
26
Slide 27
27
Slide 28
28
Slide 29
29
Slide 30
30
Slide 31
31
Slide 32
32
Slide 33
33
Slide 34
34
Slide 35
35
Slide 36
36
Slide 37
37
Slide 38
38
Slide 39
39
Slide 40
40
Slide 41
41
Slide 42
42
Slide 43
43
Slide 44
44
Slide 45
45
Slide 46
46
Slide 47
47
Slide 48
48
Slide 49
49
Slide 50
50
Slide 51
51

About This Presentation

Neutron scattering in condensed matter physics Strässle
Neutron scattering in condensed matter physics Strässle
Neutron scattering in condensed matter physics Strässle


Slide Content

Neutron scattering in condensed matter physics
Strässle pdf download
https://ebookfinal.com/download/neutron-scattering-in-condensed-
matter-physics-strassle/
Explore and download more ebooks or textbooks
at ebookfinal.com

We have selected some products that you may be interested in
Click the link to download now or visit ebookfinal.com
for more options!.
Condensed Matter Physics 2nd Edition Michael P. Marder
https://ebookfinal.com/download/condensed-matter-physics-2nd-edition-
michael-p-marder/
Zhang Jie Advances in Optical Physics Advances in
Condensed Matter Optics Zheng
https://ebookfinal.com/download/zhang-jie-advances-in-optical-physics-
advances-in-condensed-matter-optics-zheng/
Quantum field theory in condensed matter physics 2nd
Edition Alexei M. Tsvelik
https://ebookfinal.com/download/quantum-field-theory-in-condensed-
matter-physics-2nd-edition-alexei-m-tsvelik/
Techniques in High Pressure Neutron Scattering 1st Edition
Stefan Klotz (Author)
https://ebookfinal.com/download/techniques-in-high-pressure-neutron-
scattering-1st-edition-stefan-klotz-author/

Symmetry and Condensed Matter Physics A Computational
Approach 1st Edition M. El-Batanouny
https://ebookfinal.com/download/symmetry-and-condensed-matter-physics-
a-computational-approach-1st-edition-m-el-batanouny/
Neutron Scattering Methods and Studies 1st Edition Michael
J. Lyons
https://ebookfinal.com/download/neutron-scattering-methods-and-
studies-1st-edition-michael-j-lyons/
Multivalued Fields In Condensed Matter Electromagnetism
and Gravitation Hagen Kleinert
https://ebookfinal.com/download/multivalued-fields-in-condensed-
matter-electromagnetism-and-gravitation-hagen-kleinert/
Diffusion in condensed matter methods materials models 2nd
Edition Paul Heitjans
https://ebookfinal.com/download/diffusion-in-condensed-matter-methods-
materials-models-2nd-edition-paul-heitjans/
Muon Spin Rotation Relaxation and Resonance Applications
to Condensed Matter Alain Yaouanc
https://ebookfinal.com/download/muon-spin-rotation-relaxation-and-
resonance-applications-to-condensed-matter-alain-yaouanc/

Neutron scattering in condensed matter physics Strässle
Digital Instant Download
Author(s): Strässle, Thierry; Furrer, Albert; Mesot, Joël
ISBN(s): 9789810248314, 9810248318
Edition: Repr.
File Details: PDF, 49.86 MB
Year: 2010
Language: english

Series on Neutron Techniques and Applications - Vol. 4
Neutron Scattering in
A ^
« •
Condensed Matter
Albert l urrer
Joël Mesot
Thierry Strässle
World Scientific

Neutron Scattering in
Condensed Matter
Physics

SERIES ON NEUTRON TECHNIQUES AND APPLICATIONS
Editors: J. L. Finney and D. L. Worcester
Voi. 1 : Modulation Spectrometry of Neutrons with Diffractometry Applications
by Pekka Hiismâki
Vol. 2: Single Crystal Neutron Diffraction from Molecular Materials
by Chick C. Wilson

Series on Neutron Techniques and Applications - Vol. 4
Neutron Scattering in
Condensed Matter
Physics
Albert Furrer
Joel Mesot
Thierry Strassle
ETH Zurich & PSI Villigen, Switzerland
World Scientific
NEW JERSEY • LONDON • SINGAPORE • BEIJING • SHANGHAI . HONG KONG • TAIPEI . CHENNAI

Published by
W orld Scientific Publishing C o . Pte. Ltd.
5 Toh Tuck Link, Singapore 5 9 6 2 2 4
USA office: 27 Warren Street, Suite 4 0 1 -4 0 2 , Hackensack, NJ 07 601
UK office: 5 7 Shelton Street, Covent Garden, London W C 2 H 9H E
British Library Cataloguing-in-Publication Data
A catalogue record for this book is available from the British Library.
Cover Illustration: The scene depicts an incom ing and outgoing neutron scattered on a single
crystal o f Z n S , to visualize the m oving neutron the incom ing and outgoing neutrons are shown
in decreasing degrees o f opacity.
Series on Neutron Techniques and Applications
NEUTRON SCATTERING IN CONDENSED MATTER PHYSICS
Copyright © 2 0 0 9 by W orld Scientific Publishing C o. R e . Ltd.
All rights reserved. This book, or parts thereof, may not be reproduced in any form or by any means,
electronic or mechanical, including photocopying, recording or any information storage and retrieval
system now known or to be invented, without written permission from the Publisher.
For photocopying o f material in this volum e, please pay a copying fee through the Copyright
Clearance Center, In c., 2 2 2 R osew ood D rive, D anvers, M A 0 1 9 2 3 , U S A . In this case perm ission to
photocopy is not required from the publisher.
IS B N -1 3 9 7 8 -9 8 1 -0 2 -4 8 3 0 -7
IS B N -1 0 9 8 1 -0 2 -4 8 3 0 -X
IS B N -1 3 9 7 8 -9 8 1 -0 2 -4 8 3 1 -4 (pbk)
I S B N -10 9 8 1 -0 2 -4 8 3 1 -8 (pbk)
Printed in Singapore by World Scientific Printers

Preface
This book grew out of lectures presented by the authors at the ETH Zurich
for master students in condensed matter physics in their last year of study.
The first author started these lectures in 1979, continued by the second
author in 2003, and assisted by the third author in 2007 up to the present.
Initially, the lectures were largely based on the excellent book entitled In­
troduction to the Theory of Thermal Neutron Scattering by G.L. Squires
(Cambridge University Press, Cambridge, 1978). During all these years,
however, the contents of the lectures have been gradually improved as a
reaction to the feedback by the students, new developments in the neutron
scattering techniques have been included, and the presentation of experi­
mental results has been extended to take account of the rapid progress in
the application of neutron scattering to novel aspects of condensed matter
physics. As a result of all these developments, the lectures cover today a
broad spectrum of relevant topics in condensed matter physics studied by
neutron scattering techniques which can hardly be found in existing text­
books. The authors therefore appreciated the request by World Scientific
to upgrade the existing lecture notes to a comprehensive book entitled Neu­
tron Scattering in Condensed Matter Physics.
We emphasize that the book is written by experimentalists with some
interest in theory, thus it is mainly addressed to experimentalists, but also
to theoreticians interested in experiments. It should assist the readers in
planning and analyzing neutron scattering experiments in the vast field of
condensed matter physics. No previous knowledge of the theory of neutron
scattering is assumed, but a reasonable familiarity with the basic concepts
of both condensed matter physics and quantum mechanics is expected for a
proper understanding of the text. The book is confined to the major issues

VI Neutron Scattering in Condensed Matter Physics
in condensed matter physics (excluding soft condensed matter), but it does
not cover all the applications. Nevertheless, we believe that the readers
can tackle some specialized topics not treated in the book by applying the
ideas and procedures described in the appropriate chapters. In conclusion,
the book is a comprehensive guide for both lecturers and students of intro­
ductory courses at the graduate and post-graduate level. It will also prove
useful to all scientists starting to employ neutron scattering techniques in
their research in condensed matter physics, as well as to all the scientists
already active in this field.
The book starts with three chapters introducing general, theoretical and
instrumental aspects of neutron scattering, followed by twelve chapters on
the most important topics of condensed matter physics where neutron scat­
tering has provided important information. Whenever possible, the topical
chapters include illustrative experimental results which were chosen from
the myriads of literature data according to their didactical suitability for
a textbook. The results thus include both “historical” data from the pio­
neering time of neutron scattering and data of today’s research. Exercises
have been given at the ends of some topical chapters, which are intended to
illustrate the concepts as well as to deepen the understanding of the text.
The exercises thus form an essential part of the book. The readers are
encouraged either to solve these problems or to look at the solutions sum­
marized at the end of the respective chapter. In order to keep the topical
chapters to a reasonable length, some mathematical and tabular material
has been removed from the text and collected in several appendices.
The references given in each chapter are by no means complete in terms
of a professional review, but they should merely be regarded as being rep­
resentative for the particular subjects. In fact, we tried to keep the list of
references short in order to allow a smooth reading of the text, and ref­
erences are mainly used to indicate the source of the experimental results
presented. Nevertheless, for each chapter we added some references in the
section Farther Reading for those who are interested to enter the subjects
from a different point of view.
We profited a great deal from discussions with colleagues and students
whose positive criticism was helpful in properly shaping the text. It is im­
possible to recall all the occasions when we received advice from colleagues
during enlightening discussions on numerous issues. So we anonymously

Preface vii
thank all those who provided assistance and gave permission to display fig­
ures from their publications.
Finally, the authors are indebted to World Scientific for the invaluable
efforts towards a rapid and professional publication of the book.
Villigen, March 2009 Albert Furrer, Joël Mesot, Thierry
Thierry Stràssle, Joël Mesot and Albert Furrer (from left to right).
A bout the authors
Albert Furrer received his Masters and Ph.D. degrees in experimental
physics at ETH Zurich (Switzerland). He held post-doctoral and research
scientist positions at the Riso National Laboratory (Denmark) and at the
Oak Ridge National Laboratory (USA). In 1984 he became Head of the
Laboratory for Neutron Scattering, a joint venture between ETH Zurich
and the Paul Scherrer Institute (PSI) Villigen. His main research activities
cover neutron scattering studies in the fields of magnetism and superconduc-

Neutron Scattering in Condensed Matter Physics
♦ « «
vin
tivity. He is author and co-author of more than 400 scientific publications
and editor of seven books. He received (together with H.U. Güdel) the
Walter Haig Prize 2005 of the European Neutron Scattering Association
in recognition of pioneering neutron scattering investigations of magnetic
molecular compounds and spin-dimer systems. At present he is Professor
Emeritus at ETH Zurich and one of the Managing Directors at SwissNeu-
tronics.
Joël Mesot received his Masters and Ph.D. degrees in experimental
physics at ETH Zurich (Switzerland). Prom 1992 to 1997 he built the
time-of-flight spectrometer FOCUS at the spallation neutron source SINQ
of the Paul Scherrer Institute (PSI). He then spent two years at Argonne
National Laboratory (USA) performing angle resolved photoemission spec­
troscopy (ARPES) experiments. From 2004 to 2008 he lead the Laboratory
for Neutron Scattering, a joint venture between ETH Zurich and PSI Vil-
ligen. Since 2008 he has served as Director of PSI and occupies a chair in
solid-state physics jointly at ETH Zurich and EPF Lausanne. His research
interests are in the field of metal oxides with unusual electronic and mag­
netic properties. In 2002 he was .awarded the Latsis prize of ETH Zurich
and from 2003 to 2008 he was the main Editor of Neutron News.
Thierry Strâssle received his Masters and Ph.D. degrees in experimen­
tal physics at ETH Zurich (Switzerland). He has acquired expertise in the
field of high-pressure neutron scattering during his post-doctoral stay at
the Université Pierre & Marie Curie, Paris (France). In 2005 he joined the
Laboratory for Neutron Scattering at PSI Villigen, where he is principally
responsible of the time-of-flight spectrometer FOCUS at the Swiss Spal­
lation Neutron Source. His research activities include neutron studies on
multiferroic materials, unconventional superconductors, magnetic clusters
and molecular solids under high-pressure.

Contents
Preface v
1. Introduction 1
1.1 Why neutron scattering?
........................................................ 1
1.2 Basic properties of the neutron............................................ 2
2. Basic Principles of Neutron Scattering 7
2.1 Aim of a neutron scattering experim ent
............................ ?
2.2 Neutron scattering cross-section............................................ 8
2.3 Correlation functions
.............................................................. 10
2.4 Coherent and incoherent scattering
..................................... 12
2.5 Principle of detailed balance.................................................. 14
2.6 Magnetic scattering ............................................................... 15
2.7 Polarized neutrons.................................................................. 10
2.8 Dynamical neutron scattering............................................... 21
2.9 Further reading........................................................................ 23
3. Instrumentation 25
3.1 Neutron sources........................................................................ 25
3.1.1 Historical evolution of neutron sou rces
................. 25
3.1.2 Practical requirements for neutron sources .... 26
3.1.3 Fission sources
........................................................... 26
3.1.4 Spallation sources
..................................................... 27
3.1.5 Moderation of neutrons............................................ 29
3.2 Instrument com ponents
........................................................ 30
3.2.1 Beam tubes and static collimators.......................... 30
IX

3.2.2 Neutron guides
............................................................ 31
3.2.3 Time-of-flight monochromators................................ 33
3.2.4 Monochromator (and analyzer) crystals
................ 34
3.2.5 Neutron beam filters ................................................ 37
3.2.6 Spin polarizers (and spin analyzers)
...................... 38
3.2.7 Guide fields and spin flippers................................... 39
3.2.8 Detectors...................................................................... 40
3.3 Neutron instruments
............................................................... 41
3.3.1 Introductory rem arks
............................................... 41
3.3.2 Powder diffractometers
............................................ 42
3.3.3 Single-crystal diffractometers
................................... 43
3.3.4 Small-angle scattering instruments
......................... 45
3.3.5 Reflectometers
............................................................ 46
3.3.6 Time-of-flight spectrom eters
................................... 48
3.3.7 Triple-axis spectrometers
......................................... 50
3.3.8 Backscattering spectrometers
................................... 51
3.3.9 Spin-echo spectrometers
......................................... 52
3.4 Sample environm ent
............................................................... 54
3.4.1 Temperature
............................................................... 54
3.4.2 Magnetic fie ld
............................................................ 56
3.4.3 P ressure...................................................................... 57
3.5 Further reading......................................................................... 61
4. Structure Determination 63
4.1 Cross section ............................................................................ 63
4.2 Examples of structure factors................................................ 65
4.3 Polycrystalline materials......................................................... 66
4.4 Single crystals............................................................................ 69
4.4.1 Rotating crystal m eth od
......................................... 70
4.4.2 Laue m ethod
............................................................... 70
4.5 Extinction and absorption...................................................... 71
4.6 Characterization of residual s tre s s
...................................... 73
4.7 Further reading......................................................................... 74
4.8 Exercises .................................................................................. 76
4.9 Solutions .................................................................................. 79
5. Lattice Dynamics 85
5.1 Cross section for one-phonon scattering
.............................. 85
x Neutron Scattering in Condensed Matter Physics

Contents xi
5.2 Phonon dispersion relations and phonon polarization vectors 89
5.2.1 Linear chain with identical a to m s
............................ 89
5.2.2 Linear chain with two different atom s...................... 91
5.2.3 Experimental
.............................................................. 93
5.3 Incoherent scattering: phonon density of sta tes................ 95
5.4 Multi-phonon processes: coherent scattering
........................ 98
5.5 Further reading........................................................................ 98
5.6 Exercises ................................................................................. 98
5.7 Solutions ................................................................................. 101
6. Liquids and Amorphous Materials 105
6.1 Introduction.............................................................................. 105
6.2 Static structure fa cto r
........................................................... 107
6.3 Diffusion.................................................................................... 112
6.4 Further reading........................................................................ 118
6.5 Exercises ................................................................................. 119
6.6 Solutions ................................................................................. 120
7. Magnetic Structures 123
7.1 General cross section
.............................................................. 123
7.2 Paramagnets........................................................................... 123
7.3 Ferromagnets........................................................................... 124
7.4 Antiferromagnets..................................................................... 125
7.5 Helical spin structures (magnetic spiral structures) .... 127
7.6 Magnetic ordering wavevector............................................... 130
7.7 Zero-field magnetization
........................................................ 130
7.8 Spin densities........................................................................... 131
7.9 Further reading........................................................................ 132
7.10 Exercises ................................................................................. 133
7.11 Solutions ................................................................................. 134
8. Magnetic Excitations 137
8.1 Magnetic cluster excitations.................................................. 137
8.1.1 D im ers........................................................................ 137
8.1.2 Trimers........................................................................ 139
8.1.3 Tetramers .................................................................. 142
8.1.4 N -m ers........................................................................ 143
8.2 Spin waves .............................................................................. 145

xii Neutron Scattering in Condensed Matter Physics
«
8.2.1 Ferromagnets ............................................................ 145
8.2.2 Antiferromagnets
..................................................... 149
8.2.3 The random-phase approximation
................... 151
8.3 S olitons..................................................................................... 154
8.4 Further reading........................................................................ 156
8.5 Exercises .................................................................................. 157
8.6 Solutions .................................................................................. 160
9. Crystal-Field Transitions 163
9.1 Elementary concept of crystal fields ................................. 163
9.2 Crystal-field interaction of /-electron system s
.................... 166
9.3 Neutron cross-section
............................................................... 169
9.4 Interactions of the crystal-field split ion s
............................ 172
9.5 Inter multiplet crystal-field transitions
............................... 174
9.6 Calculation of thermodynamic magnetic properties .... 174
9.7 Further reading
........................................................................ 176
9.8 Exercises .................................................................................. 176
9.9 Solutions .................................................................................. 177
10. Phase Transitions 181
10.1 Introduction............................................................................... 181
10.2 Structural phase transitions
.................................................. 182
10.3 Phase transitions in ice ......................................................... 185
10.4 Magnetic phase transitions
.................................................. 191
10.5 Quantum phase transitions
.................................................. 193
10.6 Further reading
........................................................................ 197
11. Superconductivity 199
11.1 Introduction............................................................................... 199
11.2 The flux-line lattice ............................................................... 202
11.3 Phonon density of states
........................................ 204
11.4 Phonon energies and linewidths
...............................................206
11.5 Relaxation effects of crystal-field transitions
..........................208
11.6 Spin fluctuations in high-temperature superconductors . . 210
11.7 Further reading........................................................................ 213
12. Superfluidity 215
12.1 Introduction............................................................................. 215

Contents
12.2 Liquid 4H e ................................................................................ 216
12.2.1 Phase diagram
...............................................................216
12.2.2 Elementary excitations.............................................. 216
12.2.3 The condensate fraction.............................................. 218
12.2.4 Static structure factor................................................. 219
12.3 Liquid 3He ................................................................................ 221
12.3.1 Phase diagram
............................................................. 221
12.3.2 Elementary excitations.............................................. 222
12.4 Further reading.......................................................................... 223
13. Defects in Solids 225
13.1 Introduction..................................................................................225
13.2 Short-range order of point defects.............................................226
13.3 Macro-defects............................................................................. 230
13.4 The triangulation m ethod....................................................... 232
13.5 Resonant and local m odes....................................................... 233
13.6 Further reading............................................................................236
14. Surfaces and Interfaces 237
14.1 Introduction................................................................................ 237
14.2 Specular reflection
................................................................... 240
14.3 OfF-specular reflection
............................................................. 244
14.4 Grazing incidence scattering.................................................... 246
14.5 Further reading.......................................................................... 247
15. Hydrogen Dynamics 249
15.1 Introduction................................................................................ 249
15.2 Dynamics of the hydrogen bond.............................................. 249
15.3 Hydrogen tunnelling
................................................................ 255
15.4 Further reading.......................................................................... 259
15.5 Exercises ................................................................................... 260
15.6 Solutions ................................................................................... 261
Appendix A Dirac 6-function and Lattice Sums 263

Appendix B Neutron Scattering Lengths and Cross Sections 265
Appendix C Pauli Spin Operators 271

XIV Neutron Scattering in Condensed Matter Physics
Appendix D Cross Section for Magnetic Neutron Scattering 273
Appendix E Crystal Lattice and Reciprocal Lattice 277
Appendix F The 3-j and 6-j Symbols 279
Appendix G Impulse Approximation 281
List of Symbols 285
Bibliography 289
Index 295

Chapter 1
Introduction
1.1 W hy neutron scattering?
In order to understand the materials naturally occurring in our world and
artificially produced by modern technologies, a detailed understanding of
their properties is required on an atomic scale. This information is the
basis for any kind of research in physics, chemistry, biology, and materi­
als science. Among the various experimental methods neutron and x-ray
(photon) scattering have become the key techniques of choice. Both tech­
niques are highly complementary. The most relevant, unique character of
slow neutrons, which can hardly be matched by any other experimental
technique, can be summarized as follows:
• The neutron interacts with the atomic nucleus, and not with the elec­
trons as photons do. This has important consequences: The response of
neutrons from light atoms (e.g., hydrogen, oxygen) is much higher than
for x-rays; neutrons can easily distinguish atoms of comparable atomic
number; and finally, neutrons easily distinguish isotopes which allows,
e.g., by deuteration of specific parts of macromolecules (or biological
substances), to focus on specific aspects of their atomic arrangement. A
comparison of the scattering strength of some atoms and isotopes for x-
rays and neutrons is sketched in Fig. 1.1.
• For the same wavelength as hard x-rays the neutron energy is much lower
and comparable to the energy of elementary excitations in matter. There­
fore, neutrons do not only allow the determination of the static average
chemical structure, but also the investigation of the dynamic properties
of atomic arrangements which are directly related to the physical prop-
l

2 Neutron Scattering in Condensed Matter Physics
erties of materials.
• By virtue of its neutrality the neutron is rather weakly interacting with
matter which has several important consequences:
(i) The neutron produces a very small disturbance of the sample’s prop­
erties which can be treated as small fluctuations from the equilibrium
state, thus linear-response theory is an excellent approximation to
extract the scattering law from the experimental data on an absolute
scale. This condition is not always fulfilled in experiments with x-rays.
(ii) The neutron has a large penetration depth and therefore the bulk
properties of matter can be studied.
(iii) The large penetration depth of the neutron is beneficial for the inves­
tigation of materials under extreme conditions such as very low and
very high temperatures, high pressures, high magnetic and electric
fields, or several of these together; in such cases the studied sample is
always surrounded by numerous shields which largely prevent the use
of x-rays.
(iv) Due to the weak interaction there is almost no radiation damage to
the objects under study (e.g., living biological objects).
• The neutron carries a magnetic moment which makes it an excellent
probe for the determination of the static and dynamical magnetic prop­
erties of matter (magnetic ordering phenomena, magnetic excitations,
spin fluctuations).
In summary, the neutron scattering technique covers an ideal wavevector-
energy range (Q,w) for investigations of condensed matter as visualized in
Fig. 1.2.
1.2 Basic properties of the neutron
The energies of free neutrons span many orders of magnitude. For neu­
tron scattering we are only interested in slow neutrons. Table 1.1 gives a
summary of terms commonly used to characterize different neutron energy
regimes. The kinetic energy of slow neutrons with velocity v is given by
mv2
а л )

Introduction 3
<-rays
0 H
neutrons
o O
O co
o 0o
o
Ti
QOoOo
o
Feo ° o °
o
Ni
oO°o
)•o
Fig. 1.1 Scattering strength of some atoms and isotopes for x-rays and neutrons. For
neutrons only coherent scattering cross-sections are considered. Thick and thin lined
circles refer to elements in their natural abundance and to selected isotopes, respectively.
Isotopes with pronounced incoherent scattering are shown shaded.
Table 1.1 Approximate limits of neutron energy regimes classified by names.
Energy range Classification Energy range
nuclear physics neutron scattering neutron scattering
< 1 keV
1 keV -4 0.5 MeV
0.5 -r 10 MeV
10 -r 50 M eV
0.05 -r 10 GeV
> 10 GeV
ultra cold
very cold
slow cold
thermal
epithermal or hot
resonant
intermediate
fast
very fast
high energy or ultra fast
relativistic
< 0 .1 meV
0.1 -r 0.5 meV
0.5 5 meV
5 -4 100 meV
0.1 -4 1 eV
1 -4 100 eV
where m = 1.675 • 10 27 kg is the mass of the neutron. The de Broglie
wavelength A of the neutron is defined by
mv1
(1.2)

4 Neutron Scattering in Condensed Matter Physics
M
CO
GL
Q /Â
-1
Fig. 1.2 Dynamical ranges (r, t) and (Q,o>) in real and reciprocal space, respectively,
for neutrons and some other probes used for investigations of condensed matter. The
variables Q and u> are defined by Eqs (2.1) and (2.2), respectively (taken from The ESS
Project, VoL II, ed. by D. Richter (FZ Jiilich, 2002), p.5-4)
where h = 6.626 *10 34 J-s is the Planck constant. The wavevector k of
the neutron has the magnitude
f c = y , (1.3)
its direction being that of its velocity v. Eqs (1.1) - (1.3) define the mo­
mentum p and the energy E of the neutron:
p — hk, (1.4)
E =
h2k 2
2m
(1.5)
with h = h/2n. It is conventional to say that a neutron with energy E
corresponds to a temperature T:
E — k ß T, (1.6)

Introduction 5
where kB = 1.381 • 10 23 J/K is the Boltzmann constant. Combining
Eqs (1.1) - (1.6) yields
E =
h2 h2k2 mvÂ
= kBT. (1.7)
2mA2 2m 2
By inserting the values of the elementary constants we arrive at the fol­
lowing relations between the energy, wavelength, wavevector, velocity, and
temperature for thermal neutrons:
E = 81.81 • -pr = 2.072 • k? = 5.227 • v2 = 0.08617 • T,
xz
(1.8)
where the units are meV for E, A for A, A“1 for k, km/s for v, and K
(Kelvin) for T. In neutron scattering the energies are usually quoted in
meV. Another energy unit frequently used is terahertz (THz), and other
spectroscopic techniques often use wavenumbers in units of cm-1 . We then
have
1 meV = 0.242 THz = 8.07 cm“ 1 = 11.6 K = 17.3 T, (1.9)
where the conversions to temperature (K) and magnetic field (T=Tesla)
are included for completeness.

Discovering Diverse Content Through
Random Scribd Documents

BALAHÓ URAM TEMPÓJA.
A második betörésnél Ausztriába, Ocskay a Duna jobb partját
választotta küzdtérül.
Mikor már Fischamendig felhatolt, utoléri egy gyorsfutár a
fővezértől, hogy forduljon azonnal vissza, Heister, a császári fővezér,
egész derékhadával megindult Pozsonyból s Rákóczy ellen siet, a ki
seregével Lipótvárát vívja. Siessen, ha lehet, a fejedelemmel
egyesülni; ha nem lehet, fogja oldalba Heister seregének balszárnyát
s igyekezzék azt apró csatározásokkal feltartóztatni.
Nehéz volt Ocskaynak az engedelmeskedés: eddigi útja csupa
gyors diadalból állt; hanem a jó sors segített azt neki könnyüvé
tenni. Még jól ki sem áldotta magát, a midőn betoppan a sátorába
Czinka Panna. Ő már megjárta Bécset.
– Nincs a feleséged a kolostorban.
– Hát hová tették?
– Bevitték a belsővárosba s ott bezárták. Strázsa áll a kapuja
előtt.
Ezzel aztán porba esett az egész szép kicsinált terv.
Balahó uramnak sem volt miért fölevezni csónakjával a Dunán.
Lehetett visszamenni.
Az egész eredménye a regényes vállalkozásnak egynehány ezer
darab vágómarha volt; azokat Ocskay, minthogy az útját nem
késleltethette velük, eladta a pozsonyi mészárosoknak készpénzért.
A pénz jó volt az ő hadainak zsoldra, az olcsón vett ausztriai

marhákat pedig a pozsonyiak levágták az osztrák hadsereg számára:
mindenki nyert benne.
Ime a «közös hadügyi budget!» Semmi sem új a nap alatt!
Ocskay a maga dandárából a bocskoros hadakat hazaküldé a
Fehérhegyek közé, hogy ott alkalmatlankodjanak Heisternek, ha arra
felé akarna átkelni, a lovasságával és a hajduival pedig átment a
Csallóközbe, úgy került el a császári derékhad háta mögött. Hid volt
akkor mindenütt a Dunán: be volt fagyva keményen. Deczember
vége felé járt az idő. Az ágyukat ott kellett hagynia, mert ha a
csallóközi sár megfagy, azon hat ökör se vontat keresztül egy ágyut.
A Csallóközben aztán megtudta, hogy Heister a Fehérhegyek
keleti oldalán vonul előre, elkerülve a nyugoti szorosokat. Sajnálta
most már, hogy a «talpas»-ainak az ezereit oda küldte strázsálni.
A hajduságát most már előre akarta küldeni a fejedelem
derékhadához: az ő feladatában gyalog népre nem volt szükség.
Mielőtt útnak indította volna őket, összegyüjté valamennyit. Sok
mindenféle vidékből származott népek voltak azok. Félő volt, nehogy
útközben megint elszéledjenek. Azért az egész gyalogcsapatnak
nagy ünnepélyességgel egy pompás veres selyemzászlót adott át, a
mit háromféle pap szentelt fel, kálvinista, pápista és görög. Annak
dobszó mellett a hadirendbe felállított fegyveres nép katonai módon
hűséget esküdött. Még azonfelül Ocskay László maga, lóhátról tartott
nekik egy szép lelkesítő orátiót, a miben sok drága igazságot
elmondott a haza szenvedéseiről, az ősök dicső példájáról s a szent
szabadságról. Remek előadása lévén, párosulva a legcsengőbb
organummal, beszéde bizonyára nagy hatást keltett a harczosok
szivében. Siettek is neki az alvezérei gratulálni hozzá; a
közkatonaság pedig háromszor kiálta rá harsány vivátokat.
Csak Balahó uram nem volt kielégítve egészen.
– Nem tökéletes munka ez! mondá Ocskaynak. Majd én hadd
beszélek az én nemzetségemnek!

Azzal előkereste a rongyosabbik dolmányát a szeredásából, még
jobban begyűrte a kalapját, fogott magának, hol, hol nem, egy olyan
hosszú kardot, hogy hatalmas termete mellett is, az állával
támaszkodhatott a markolatjára, ha maga elé állította, s azzal
felkapaszkodott a Czinka Panna kordéjának a kassába, s onnan
kezdte meg a szónoklatot.
– Én édes véreim! Drága nemzetségem. Ismertek engem
bizonyára, de ismer az egész ország! Én vagyok az a hirhedett
Balahó Mátyás, a ki egész életében a nemzetet szolgálta és semmi
veszélytől soha meg nem rettent. De sok ezernyi ezer embert segíték
hajdan a kivánt révpartra! (Igaz is volt, mert révészmester volt.)
Jóltevője voltam az egész országnak, volt is módom benne, mert
nekem adózott egész két vármegye. Kastélyaim voltak Tiszáninnen
és Tiszántúl (nádgunyhó tudniillik), s mindennap száz meg száz jó
ember pihent meg azokban. Most mind ennek vége! A gonosz
labanczok gazdag vetésemet mind elpusztították, lábon
meggyujtották; erdőim kivágták, kastélyaim a fekete földig
leégették. Így szabadultam meg, a hogyan itten láttok, a gunyám
csupa rongy, testemen annyi seb, a hány lyuk a köntösömön:
megfogtak, megkinoztak, börtönbe vetettek, körmeim alá töviseket
vertek, parázson sütöttek, hogy a hazámat eláruljam; de mégsem
tettem meg. De mit panaszkodom én a magam bajáról? Ezt mind
elviselném. Csak azt ne láttam volna, a mit házam népével gonoszul
elkövettek. Volt jó feleségem, derék hűséges asszony, azt két fára
kötve, kettéhasították, kis csecsemő fiam felszúrták dárda hegyére,
szép gyönyörű hajadon leányom, hogy meg ne gyalázzák, a szemem
láttára a kútba ugrott, öreg nagyanyámat szurokba mártották és úgy
gyujtották meg! (Már akkor általános volt az elszörnyedés hangja az
egész hajduság közt.) És ki tette mindezt? Maga a «nagyfejű», az a
gonosz Heister. Az ő parancsára, az ő intésére gyilkolták le ilyen
kegyetlenül az én cselédimet s velük együtt ezernyi ezer ártatlan
véreinket! (Átok reá! ordítá a fegyveres had.) Nem maradt egyebem,
mint ez az ősi kardom. (E szónál felemelte erős öklében azt a hosszú
pallost.) De fogadom igaz hitemre, hogy addig nem nyugszom, a míg
ennek az élét csorbára nem verem a gyilkos koponyáján!

Mindnyájunknak ő a gyilkosa, hóhéra. Mindnyájatoknak volt valaha
otthon ősi háza, anyja, felesége, kis gyermeke. Azt mind ő égette, ő
gyilkoltatta le. Nincs otthon mit keresnünk, hanem a gyilkost, a
gyujtogatót kell keresnünk a csatatéren, s a hogy ő fizetett nekünk,
úgy fizetni neki vissza tízszeresen. Itt ez az én kardom, a hol ezt
látjátok villogni, ott villogjon a tietek is, ottan ordítsátok: «halál a
nagyfejűre!»
Balahó uram rikácsoló hangja túlrecsegte még azt a riadalt is, a
mit a hajduságnál keltett. Ez aztán nem az a taktusra adott vivátszó
vala már, a mivel a vezér szónoklatára feleltek, hanem egy
folytonosan kitörő ordítás, kísérve kivont kardok csörömpölésétől;
alig birt ez a vihar lassankint elcsendesülni, akkor is csak az
elszörnyedés morajává csillapult alá, mint mikor a Balaton szélvész
multa után még soká elháborog.
Balahó uram pedig – megtéve a tempót – megelégült szívvel
szálla le a kordéról s rágyujtott a makrapipára.
– Mi a tatár! Balahó uram! mondá neki Ocskay. Hogyan
égethették le a labanczok a kelmed vetését? hisz a kelmed egész
dominiuma a Tisza háta volt.
– Hát biz azt sehogy sem.
– Talán hát a feleségét sem hasították kelmednek kétfelé?
– Soh’ se volt nekem feleségem.
– Hát a kis fia, a kit lándzsára szúrtak, meg a kútba ugrott
leánya, hol vette azokat?
– Bizony sehol sem én, ha csak a fáról nem szedtem volna őket.
– Hát az öreg anyja?
– Husz esztendeje, hogy meghalt, Isten nyugtassa meg!
– E szerint hát azt sem égették meg?
Í

– Mindegy az. Ha nem tették velem, megtették mással. Így kell a
sokaságnak beszélni, vitéz ezredeskapitány uram, nem úgy, a hogy
kegyelmed cselekedte. Ha az ember a hazáról beszél a hadinépnek,
elbusulja magát, elszomorodik rajta. A busulástól pedig az embernek
csak az ivókedve jön meg. Nem kell a katonát a hazával szomorítani,
mert megszomjazik rá s azt várja, hogy áldomást ihassék. Ha itt nem
kap bort, hazamegy, ott iszik. Hanem így kell neki beszélni, a hogy
én kiraktam. Ettől aztán nem bort szomjazik, hanem vért. Majd meg
kell őket nézni, hogyan rohannak ezek csoportostól a nagyfejűre,
csak egyszer megkaphassák. Így kell azokat felpaprikázni!
Azzal benyomta az égő taplót a pipájába s a nagy bolond kardot
a vállára vetve, visszaballagott a maga csapatjához, otthagyva a
tanult uraságokat, hogy csinálják utána ezt a tempót, ha értenek
hozzá!
Ocskay pedig rögtön szekerekre ülteté a hajduságát s a Duna
jegén keresztül megindítá őket a fejedelem táborhelye felé.
Maga pedig sietett felkeresni Heister táborát, s attólfogva
mindennap volt vele csatározása; rendetlen csikóscsapatjai minden
oldalról körülcsiripelték, s a hol nagy erőre találtak, szépen
visszatértek a vezérükhöz. Ezektől megtudá, hogy ezúttal nem egy
szokott labancz sereg indult meg a hadjáratra, a mit kétharmadában
kénytelen-kelletlen felültetett magyar bandériumok s fegyelmezetlen
rácz hordák képeznek: könnyű ellenfél a kurucz lovasságnak, hanem
egy egész rendezett valóságos osztrák hadsereg vonul előre, taktikai
hadirendben; a szine-java a hős Eugén herczeg seregének, a zentai
diadal veteránjai, kiknek trombitaharsogása előtt a hatalmas szultán
seregei a Dunába rohantak. Itt most hatvanhárom kompánia nehéz
lovasság van együtt, a legkitünőbb ezredekből, s azonkívül csak
három század magyar labancz huszárság, azt csak szénázásra
használják. Gyalogságuk csupa muskétás, új szerkezetű
lőfegyverekkel és hosszú dárdákkal ellátva, huszonnégy ágyút
visznek magukkal.

Mindezekről jó eleve értesítette Ocskay a fejedelmet, s Rákóczy
úgy készült, hogy maga is hasonló erejű hadsereget vigyen
ellenfelére. Ha ennek erősebb volt a gyalogsága, ő nála a lovasság
volt számosabb. Tizenhárom ezerre teszik a számát. Hanem ágyút
csak hatot hozott magával, a mi megfoghatatlan: hisz volt neki elég
lövege. Talán Lipótvár ostrománál volt azokra nagyobb szükség?
vagy a régi magyar harczi szokás dívott még, hogy egyszer kilőjjük
az ágyút, s aztán rajta-rajta! Ez csak jeladásra való, azt pedig hat
ágyu is úgy megteszi, mint huszonnégy. Majd csinál elég lármát a
maga ágyuival az ellenség!
Gyalogsága igen szép és rendezett volt a kurucz seregnek. A
hajduság jól felfegyverkezve, puskával és karddal. A kuruczok nem
hordtak már a háborúba dárdát, hanem kardot. Kiment a
használatból az a hires jelszó, a mivel Kinizsi buzdítá a kenyérmezei
ütközetben a maga seregét: «Előre dárdások! Utána kopjások! Ne
féljetek szászok! A hol fáj, szúrjátok!» A magyar most karddal
harczolt. Az osztrák még dárdát hozott magával. Első próbatét volt,
hogy melyik a jobb kézbeli szerszám? Bizonyos, hogy el fog válni,
mert mind a két félen olyan legénység jő szemközt, a melyiknek a
kezében szikrát szokott adni a vas.
Egészen franczia mintára voltak felszerelve Rákóczy palotásai, a
testőr-muskétások, sáfránszin dolmányban, kék paszománttal, s a
franczia gránátos zászlóalj hatalmas medvebőr kalpagjaival, a szálas
legénységből válogatva, betanítva, hogyan kell a tarsolyban hordott
granát kanóczát meggyujtani s az ellenségre hajigálni, mikor az
négyszögöt formál, vagy erősített sánczot védelmez. A mi pedig a
szabályos hadmozdulatokat illeti, azokban legkitünőbb volt a
fejedelem seregében Sárody ezredes német zászlóalja. Dobszóra
lépni, kanyarulatokat csinálni, puskával sortüzet adni egyik csapat
sem tudott oly pontossággal, mint az övé. A mellett szigorú
fegyelemtartásáról is hires volt, vezére nem tűrt el semmi kihágást, s
a milyen tréfás czimbora volt a jó társaságban, olyan jó katonának
ismerte mindenki a táborban. Néha egyesítve produkálta mind a
kettőt: a jó katonát, meg a víg czimborát. Mikor Lipótvárát elkezdték

ostromolni, s az ilyen mesterséges munkához még nem szokott
kuruczság húzódozott a ví-árkok ásásától, a várbeliek bombáitól
rettegve, Sárody oda vitetett ki magának egy hordót, tele borral a
két sáncz közé, s a hordó fenekére ülve, áldomásozott, s gitárral a
kezében, dalolta a várbeliek boszantására azt a víg nótát, hogy: «Als
die Schneider Hochzeit hatten, da waren alle froh!» A kuruczság
kedvet kapott tőle, lassankint odagyülekeztek melléje, mind megitták
a hordó bort, s aztán együtt énekelték vele, hogy: «Da schliefen alle
Schneider, auf einem halben Stroh!» (pedig nem is értették, hogy
mit tesz), a várbeliek nagy boszuságára, a kik hasztalan röpítgették
feléjük a «pumáikat», egy sem talált oda.
Az ilyen tréfákért még a magyarok is nagyon szerették ezt a
renegátot. Volt ott több ilyen német tiszt is. Általában az a jó regula
volt, hogy hadifogoly senki sem szeretett lenni, hanem ha az
ellenség el nem eresztette, beállt hozzá katonának.
De különösen kedvencze volt Sárody a kurucz sereg franczia
táborkari főnökének, vicomte de Feirvillenek, kit XIV. Lajos azért
küldött Rákóczy táborába, hogy hadvezéri tudományával pótolja ki
azt, a mi a magyar tapasztalatlan főuri hadvezéreknél hiányzik, a
kiknél a személyes vitézségből állt az egész strategia.
Sárodyval lehetett a francziának magasabb hadműveletekről is
beszélni. S egyáltalában lehetett vele beszélni, mert tudott
francziául, míg a magyar urak csak diákul értettek. Cicero nyelve
pedig mindenre jó, csak hadászati értekezésre nem; a nagy Róma
idejében nem lőttek pisztolylyal; annálfogva ha az ilyen eseményt
valaki latinul akarja elmondani, ekképen rakja ki: «kézbeli cső
makkjával áthajíttatott» (sclopi manuarii glande trajectus est).
Még egyébre is jó volt Sárody. Mint régi osztrák seregbeli főtiszt
minden ezrednek ismerte az erejét, létszámát, vezetőit s a szerint, a
hogy a kémek és portyázók hirül hozták a kurucz táborba, mely
csapatok milyen hadirendben vonulnak fel Heister parancsnoksága
alatt, Sárody előre meg tudta mondani, hogy minő erőt kell azzal
Ú

szembeállítani? Úgy hogy az ő jelenléte a haditanácsban, mikor az
ütközet tervét elkészítették, valóban kivánatos volt.
Karácsony éjszakája volt.
Mulatságos babonákkal teljes este. Játszanak ilyenkor minden
házban éjfélig, akkor misére mennek; imádkoznak, meg tréfálóznak,
ropogtatják a kártyán nyert diót.
«De mi most nem diót ropogtatni jöttünk ide!»
Ezt izené Rákóczy Bercsényinek, a ki szerette volna Heisternek
engedni át a támadást s a nagyszombati halmokon védelmi állást
foglalni.
Elhatározták a haditanácsban, hogy leszállnak a sikra, a hol
előnyösebb a harcz a túlnyomó magyar lovasságra nézve. Igaz, hogy
a sík tért két patak szeli keresztül, a Tirna és Parna, de azok most be
vannak fagyva, nem akadályozzák a lovasságot.
A fejedelem, derékhadával a Tirna partján fekvő
Nagyszombatnak támasztva a hátát, elfogadja az ütközetet
Heisterral, míg a két portyázó dandárvezér, Ebeczky a jobb-, Ocskay
a baloldalon fogja azt közre, s a hátába kerülve, négy tűz közé
szorítja.
Nagyon szép terv volt ez! Csalhatatlan a sikerülése. A csapatok
égtek a harczvágytól. A csapatvezérek együtt maradtak egy
karácsonyi víg lakomára a tirnai hétkerekű malomban, s igen
kedélyesen mulatoztak. Sárody megint ezermesterkedett. Ólmot
öntött s abból jövendőt mondott. Gombóczokat főzött, a miben az a
tréfa, hogy a forró viz melyik gombóczot dobja fel legelébb? Minden
gombóczban czédula van valami névvel. Mikor a leánykák csinálják
ezt a karácsonyi tréfát, akkor az a jelszó, hogy a mely nevet a
legelső gombócz felhoz a viz szinére, az megy férjhez a jövő
farsangon. Sárody gombóczaiba egy-egy csapatvezérnek a neve volt
elrejtve, s az volt a tréfa jelszava, hogy a kinek a gombócza legelébb
felvetődik, az hal meg a holnapi ütközetben. A fejedelem nevét

azonban nem engedték a tréfába belekevertetni. A tréfa azonban
annál tökéletesebb lett, mivelhogy a hebehurgyán előre felbuggyanó
gombócz ezt a nevet rejté: «Balahó kapitány!»
Mindenki hahotával nevetett a tréfán. Mivelhogy Balahó uramat
szerte úgy ismerték, mint egy szörnyű nagyszájú embert, a ki
rettenetes a fenyegetőzésben, utolérhetetlen a mások
felbuzdításában, ellenben mindig ő az első az ütközetben, a ki, mikor
lőnek, rögtön hasra fekszik.
Balahó uram azonban szörnyen megrestellte azt az ő rovására
feltámadt vigasságot, s ökleivel ütve az asztalt és a mellét,
fogadkozott, hogy meg is halok én, ha kell, az én hazámért és
fejedelmemért! De minden dibdáb labancznak nem adom bitangra az
életemet. De kaphassam csak egyszer azt a gyilkos Heistert magát a
kezemügyére, a ki a feleségemet ketté hasíttatta, a ki porontyomat
dárdára szuratta, tudom, hogy egyikünk elmegy izenetet vinni
Belzebúbnak!
– Hát hisz azt most legkönnyebben megkaphatod, Bruder, mondá
neki Sárody. Itt fogják mutogatni holnap a vásáron dobszó mellett.
Minden markos legényt meginvitálnak rá, hogy ki birkózik meg vele.
– Magam leszek az a legény! mondá Balahó uram. Csak rá
ismernék az istentelenre!
– Óh azon könnyen segítünk, Balahó uram, mindjárt lepingálom
én kegyelmednek az egész Heistert, a hogy áll és él, hol van egy
darab papiros?
Sárody fránya ügyes torzkép-rajzoló volt. Nehány vonással
hirtelen úgy odaveté a papirra Heisternak a carricaturáját, hogy a ki
egyszer látta, rögtön ráismert róla: ott volt az idomtalan nagy feje, a
mit hosszú paróka fedez, fekete szemöldökei, félrehuzódó szája, a mi
fölött az egyik bajusz makacsul fölfelé, a másik ép oly
megátalkodottan lefelé irányul, a homlokon három egyenközű «s»
betü alakú barázda; a nagy előre rugó dupla áll, hozzá a kurta nyak,
a köpczös váll, ez a szakasztott Heister tábornok!

Mindenki kaczagott rajta s magasztalá a majszter remeklését. A
sok magasztalástól elvégre Sárody annyira elkapatta magát, hogy
még alá is firkantotta a képnek, hogy «pinxit Sárody.»
– No, Balahó uram, hát itt van, ráismerhet erről, mondá Sárody.
Ha már akkor meg nem nézte jól, a mikor a feleségét ketté
hasíttatta, s a kastélyát felgyujtatta Heister.
– Bomolj meg, német! sötét volt akkor! Hadd látom azt a képet!
No iszen nagyfejű! Már most hát búcsuzz el a fejedtől, mert elhozom
én azt; a milyen igaz, hogy az én jó öreganyámat szurokba
mártattad, úgy gyujtattad meg a szemem láttára.
– S annál se látta meg a képét Balahó uram?
– Vakapád! németje. Hát ’sz a szurok fekete! De most már
elteszem ezt a képet, ide a keblembe! S esküszöm a szent
Herkopáterre, hogy a holnapi szent keserves napon, ezt az én
kardomat belemártogatom a gonosz vérébe!
S azzal végig fekteté a kihuzott kardját az asztalon, hogy az a
táblának az egyik végétől majd a másikig ért, a vezér uraknak
általános nagy nevetése közben. Balahó uram pedig mind ehhez igen
komoly képet csinált.
Mikor a vezérek szétoszlának, az ezredeikhez visszasietve, azt
dörmögé Tormássy László, a nyárádi hajduk kapitánya, Esze Tamás
fülébe:
– Hallod-e, bajtárs, sehogy sem tetszik az nekem, hogy ennek a
Sárodynak mindenüvé oda szabad ütni az orrát. Kár volt ezt
Ocskaynak idehozni közénk. Nem hiszek én ennek, ha százszor
kikeresztelkedik is magyarnak, mert mindig mosolyog. Az ilyen
ember csak befelé haragszik.
– De hát már arról ő nem tehet, hogy olyannak teremtette az
Isten a képét, hogy mindig mosolyogjon. Nem lehet minden ember
Balahó uram, a ki mindig káromkodik.
É

– És én mégis inkább hiszek Balahó uramnak, mikor legjobban
hazudik, mint Sárody uramnak, mikor legjobban igazat mond.
– No majd meglássuk holnap, melyik az igaz ember?
Meg is látták, mert másnap a hadirendben akként lettek felállítva,
hogy a hadsereg zöménél Sárody német zászlóalja képezte az
ágyufedezetet, ezt tartotta a legfegyelmezettebb csapatnak Feirville,
azért állította első sorba; mindjárt mellette volt Tormássy uram
hajdusága, aztán a háta mögött, a második vonalban Esze Tamás
tiszántúli hajdui, jobbról Tormássy mellett pedig a tiszáninneni
borsodi hajduk, azok között Ocskay gyalogcsapatjának az élén jó
Balahó uram a hosszú pallosával. Tehát nagyon közelről
tapasztalhatták egymásnak a viselt dolgait.
Fehér karácsonyra virradt az éjszaka. Egész addig a szent napig
megbecsülte magát az időjárás, akkor egyszerre a holdujsággal
megfordult s már hajnalban olyan sűrűen elkezdett havazni, hogy a
fejedelem seregei nem láttak a förmetegtől husz lépésnyire s csak
úgy találomra foglalták el az előre meghatározott helyeiket a Tirna
nyugoti partján. Kémeik hirül hozták, hogy Heister tábora is átkelt a
Parna patakon s hadirendben áll a sikon. De a két tábor még nem
láthatta egymást a nagy hóeséstől. De azt már mind a két fél tudta,
hogy a másik is itt van. A vezényszó áthallatszott egyik táborból a
másikba.
A fejedelem, kisérete élén, maga járta sorba a hadcsapatokat,
buzdító szavakat intézve hozzájuk.
Egyszerre megszólaltak Nagyszombat valamennyi tornyában a
harangok, szent Karácsony ünnepére. Talán a nagy harangszó tette:
a hófelhők felszakadoztak, a havazás elmult, s a két tábor meglátta
egymást, szemközt felállítva ágyulövésnyi távolban. A magyar tábor,
mint egy nagy E betű látszott körülölelni a császári tábor négysoros
hadirendben felállított tömegét.
Abban a pillanatban megkezdődött az ütközet. A kurucz tüzérek
nem várva a parancsszóra, kisüték az ágyuikat az ellenfélre. Arra az

is megkezdte az ágyuzást. Különösen a fejedelem és kisérete volt az
ágyutekék czéljául kiválasztva. Egy ágyugolyó Rákóczy közelében
terítette le a kiséret egyik tagját, erre Feirville odanyargalt a
fejedelemhez s indulatosan követelte, hogy vonuljon vissza az ágyúk
lőtávolából, ha az ő személyét valami baj éri, veszve az ütközet s az
egész magyar ügy. Rákóczy rá hagyta magát venni, hogy a tartalékul
felállított testőrkarabélyosokhoz vonuljon vissza, a kik egy
dombtetőn tanyáztak, onnan nézte az ütközetet.
A kurucz hadsereg kezdte a támadást, a kicsinált csataterv
szerint. A jobb szárnyon Ebeczky, a balon Ocskay lovasezredei
vágtak be a császári sereg oldalába, mind a kettő nagy remekeléssel.
A Heister tábora balszárnyán csakhamar össze-vissza volt keverve
lovasság, gyalogság, s egy tömegben gomolyodott a felállított
ágyuüteg felé, a minek e miatt nem lehetett hasznát venni. Ebeczky
sikere magával ragadta Ilosvayt, Deák Ferenczet, Srétert, azok is
bevágtak parancsszó nélkül a császáriak közé; a vakmerőség jól
ütött ki; áttörték az első hadsort, megrohanták az ágyuüteget, annak
a fedezetét is elverték. Nem tartóztatta fel az ádáz rohamot se vasba
öltözött lovasság, se puskázó nép, se dárdasövény, még az ágyutűz
sem, mindenen áttörtek. Hanem ekkor következett egy fegyvernem,
a mely megállította diadalmas előrohanásukat. A legveszedelmesebb
fegyvernem. A podgyász-szekerek. A mint a kurucz lovasság a
császári podgyászszekér-vonatig eljutott, ez veszedelmesebb lett
ránézve minden sánczároknál és tűzaknánál; ez megállította,
szétrobbantotta, összekuszálta a győzelmes dandárt. Nem hallatszott
többé se vezényszó, se «rajta magyar!» hanem csak az, hogy «cape!
rape!» Dugd el, vedd el! A fejedelem seregének ez a szárnya abban
az ütközetben nem tett többé emberszámot.
Hej nem így volt Ocskaynál! A hol ő bevágott, nem néztek ott
másra, csak a győzelemre. Ötezer lovas harczolt a nyomában. Maga
Rákóczy azt irja felőle, hogy csodáit mivelte a vitézségnek ebben az
ütközetben. Nem sokára a császári sereg jobb oldalán is elhallgattak
az ágyúk, a kurucz lovasság azokat is elfoglalta.

Heistert unszolták az alvezérei, hogy hozza elő a tartalékját, s
verje vissza vele Ocskay rohamát. A tábornok mérgesen utasítá
vissza a sürgetőket, ne avatkozzanak az ő dolgába! tiszta munka, a
mit ő csinál, semmi baj sincsen még. Még vár valamire. Majd ha az
bekövetkezik, akkor kezdődik el az ő cselekvése! Addig hadd ugrálja
ki magát a kurucz!
Most Feirville eljöttnek látta az időt, hogy a derékhaddal általános
rohamot intézzen a császári sereg zöme ellen. Bercsényi a jobb-,
Eszterházy a balszárnyon, ő maga a középen riadót fuvattak.
Példás rendben indult meg az egész hajduság, hat ezred egy
sorban. Szembe az ellenség ágyuütegével haladt épen a borsodi
hajduezred. Annak kellett a keserűjét kiállni. Mikor kilőtték az
ágyúkat: «bukj le!» kiálta Balahó uram, s már akkor hason feküdt,
mellette a kardja; de a mint az ágyugolyó elbúgott felettük, megint
talpra ugrott mindenki s futott nagy zsivajjal; mintha csak laptást
játszanának. Olyan közel érték már az ágyúkat, hogy azok nem
tehettek bennük kárt. Hanem ott maguk előtt találták a Wobezer,
Trisler és Firmont kompániáit. Ostromsisakos, pánczélos gyalogság,
muskétával és hosszú dárdával ellátva. Itt lett először kipróbálva,
hogy melyik a jobb szerszám, a kard-e, vagy a dárda? A kard volt a
jobbik. A borsódi hajduk széttörték kardjaikkal az ellenük meredő
dárda-erdőt s a három legvitézebb kompánia veterán hanyatt-
homlok meghátrált.
A hajduezred parancsnoka ekkor észrevette, hogy az ő csapatja
nagyon is gyorsan rohant előre, s «megállj»-t parancsolt, nehogy az
ellenség hirtelen körülfogja: időt akart engedni a mellette felvonuló
Tormássy Lászlónak, meg a még hátrább jövő Sárody német
zászlóaljának, hogy egy vonalba jöjjenek, s aztán egyszerre
folytassák a rohamot.
A három veterán kompánia meghátrálása már Heistert is kihozta
a hadvezéri nyugalmából. Odavágtatott maga, csak nehány
segédjétől kisérve, a megfutamodókhoz, s elkezdte őket hangosan

szidni s kergette kivont karddal vissza a harczvonalba. Az arcza
egész veres volt a dühtől. Sem látott, sem hallott.
Csak ez teszi felfoghatóvá, a mi ezután történt.
– No Balahó kapitány uram! szól egy tréfás hajduhadnagy a
nagyszájú kérkedőhöz. Hát ihol van a nagyfejű la! Ott van maga
Heister.
– A biz ő maga, a gyilkos.
– A ki a kegyelmed feleségét, gyerekeit, öreg anyját megölette.
– Bizony azt tette az! (Annyiszor elmesélte ő ezt, hogy már maga
is egészen elhitte.)
– No hát most, hadd lássuk, mit tud kegyelmed azzal a hosszú
pallossal? Mindig azt mondta kegyelmed, hogy csorbára veri azt a
gyilkosnak a koponyáján, csak egyszer közelre kaphassa. Hát most
elég közel van.
– Hát azt gondoljátok, nem teszem meg?
– Elhiszem, ha látom.
– No hát lásd meg!
Azzal Balahó uram kiugrott a sorból, megköpte a tenyerét,
marokra fogta a kardját s elkezdett loholni arrafelé, a hol Heister
szedtevettézve kardlapozta a muskétásait.
A hajdutársak azt hitték, hogy csak bolondozik az öreg kurucz,
majd visszajön fele útjáról, ha megsokalja.
De az csak dobogott előre, s mondogatta egyre magában:
«szegény feleségemet két fához köttetted, ketté hasíttattad, kis
porontyocskáimat dárdára szurattad, öreg anyámat szurokba
mártattad, úgy megégettetted. Itt vagy gyilkos, itt vagy a kezem
közt!»

Azok amoda át észre sem is vették; ha látták, mit törődtek vele?
Egy öreg ember, rongyos parasztgúnyában, egymaga, mit akarhat? A
mellett a tért ellepő sűrű rekettye is takarta a bujkáló alakot.
És ezalatt egészen közelért a császári fővezérhez.
Csak egy ugrás kellett, odaszökni hozzá, megkapni balkézzel a
lova zabláját, jobbjával felemelni azt a hosszú kardot, és rákiáltani:
«egész familiám kiirtattad, gyilkos! Nesze nagy fejednek!»
Jó szerencséje Heisternek, hogy a tollas kalapja aczélsipkával volt
béllelve, meg hogy az a széles kard a lapjával érte a fejét; mert így
csak egy kegyetlen ütést kapott rá, a mitől hátra lódult. Hanem
akkor aztán Balahó uram két kézre kapta a pallost s megsuhintva azt
kegyetlenül a feje fölött, egy olyan csapást mért a fővezérre, hogy
az, ha megéri, a nyeregkápáig hasítja kétfelé. De hát nem érhette. A
sors harmadperczeken fordul meg. Egy fiatal magyar főúr, a császári
fővezér labanczhadsegéde, Czobor Márk, hirtelen kirántotta a
pisztolyát s sziven lőtte Balahót, mielőtt az a kardjával másodszor is
lecsaphatott volna.
Szegény jó Balahó! Nem mondta hiába: megtette a tempót.
Ez volt az igazi kurucztempó. Csinálja utána, a ki tudja!

AZ ALTER EGO. (MÁSIK MAGAM.)
Heistert ez a vakmerőség egészen dühbe hozta. Külömben is
haragos egy úr volt. Alvezérei mind azt hitték, hogy már el van
veszve az ütközet s visszavonulásról kezdettek beszélni. A tábornok
főbelövetéssel fenyegetett mindenkit, a ki a visszavonulás szót ki
meri mondani. Hisz ez az ütközet meg van nyerve.
Két sakkhuzás, és azzal «matt!»
Az egyik sakkhuzás az volt, hogy két tartalék-lovasezred rohanjon
előre s a hol a kurucz tábor jobbszárnya a deréktól elvált s kedvére
fosztogatja a podgyászszekér-vonalt, oda ékelje be magát. Ezzel a
kurucz sereg kétfelé van vágva. Ez az egyik sakkhuzás.
– Hát az a pernahájder ugyan hol késik még? dörmögé
haragosan a tábornok.
Az a «Bärenhäuter» nem késett már. Sárodyt értették alatta.
Sárody tervét még azon éjjel előre megküldé Heisternek egy
szökevénytiszt által. Arra alapítá Heister a magáét.
Sárody szépen maga mellett engedé előrehaladni Tormássy
hajdu-ezredét, s akkor egyszerre az egész zászlóaljával közvetlen
közelből sortűzet adott rá.
– No Tormássy uram, hát hogy tetszik a keresztelő! kiálta át
Sárody a hajduezredesre nagy csufondárosan, s azzal még egyszer
megtöltetve a puskákat, felrántatta a fehér lobogót a kurucz zászló
helyébe s szemközt fordulva a kurucz sereggel, hátráló léptekben
rukkoltatta a zászlóalját a császári sereg felé.
Ez az árulás egy percz alatt megfordította az ütközet sorsát.

Tormássy hajdui, saját szomszédaiktól hátban összepuskáztatva,
rémülten rohantak hanyatt-homlok vissza, s vészkiáltásukkal, véres
fejeikkel elrémíték a hátuk mögött álló tiszai hajduságot, még
magukat a fejedelem palotásait is, a kurucz sereg legderekabb
csapatját; a futásnak indult négy gyalogezred magával sodort két
lovasezredet is, a harmadikat, egy dragonyos-ezredet, a mi
németekből állt, nehogy Sárody példája ráragadjon, maga az
ezredes vonta vissza; s ezzel a második sakkhuzás is megtörtént: a
kurucztábor három darabra volt szétvágva. A zöme előretört, a
tartalékja megfutott, a jobbszárnya el volt szakítva.
Rákóczy, a vész láttára, sarkantyuba kapta a lovát, s a muskétás
ezredével be akart vágni a csatatérre, hogy a diadalt visszacsikarja
ellenfele kezéből. Személyes megjelenése még talán megfordította
volna az ütközet sorsát. Bizonyosan megfordította volna. Túlbuzgó
hivei megakadályozták benne. Megragadták a lova kantárát s nem
eresztették a küzdelembe. Fátum volt az!… A ki fel akar törni az
égbe, annak hinnie kell a saját csillagában… Vagy ott van az a csillag
a feje fölött, vagy nincs: ha ott van, akkor mit félnek? ha nincs ott,
akkor mit remélnek?
A zürzavar tökéletes lett.
Mind a két táborban vége volt az összefüggő hadműködésnek.
A fejedelem táborának egy része sietve, futvást kelt át a Tirnán s
a halmokra vonult fel, a másik rész, a jobb szárny lovassága,
zsákmányát nyerge mögé akasztva, mint a ki dolgát legjobban
végezé, rugtatott el a Fehérhegyek felé; a harmadik rész, a gyalog
hajduezredek, a mik a borsodiakkal nagyon mélyen behatoltak a
császári sereg derekába s három hadvonalat keresztül törtek már,
vissza már nem vonulhattak, kapták magukat, «előre hátráltak»;
keresztül törték magukat még a tartalékon is, az ellenség hátából
kerültek elő a Parna patakon át, a futó zömmel épen ellenkező
irányban. A negyedik része pedig a kurucz tábornak, az az ötezer
lovas a bal szárnyon, még egyre harczolt, s nem akarta elhinni, hogy
vége van az ütközetnek, s mikor már a tulsó oldalon Heister bevonult

az üresen hagyott Nagyszombatba, Ocskay László még akkor is ott
nyargalászott a csatatéren, nagy angol paripája hátán s a hol egy
futó kurucz csapatot megpillantott, azt megfordította, vitte vissza az
ellenségre.
– Hová futtok? Hiszen miénk a győzelem! Hiszen le van gázolva a
labancz!
Az igaz, hogy ott, a hol ő száguldozott, csak temetője volt már a
császári hadaknak. Mint a kévék keresztjei gazdag aratás után, úgy
hevertek a hullák halomban; lovasai csak futó ellenség visszafordított
ijedt képével találkoztak mindenfelé. Dobok, zászlók, fegyverek
elszórva hevertek a mezőn, gazdátlan paripák, a magas német
nyergekkel a hátukon, száguldoztak rémülten nyerítve, s az ágyúk
ott álltak mind a két táborhelyen, magukra hagyva, kuruczé,
labanczé, mint valami bitang jószág. Olyan ütközet volt ez, melyben
mind a két fél úgy szerteszéjjel verte egymást, hogy egyiknek a hada
sem volt többé sereg.
És Ocskay László még mindig azt hitte, hogy meg lehetne azt a
fátumot fordítani. Égett az arcza attól a vágytól, hogy a mit a híres
nagy hadvezetők, a franczia haditanácsosok elvesztettek, azt ő, a
lenézett, kicsúfolt portyázó vezér újra kivívhassa! Csak egy akkora
dandárt verhessen össze, a mekkorát Bécs alá vezetett, most ezt a
szétzilált ellenséget kiveri vele a helyéből.
Nem vette észre, hogy sisyphusi munkát folytat. A futó csapatok,
a miket visszafordít az ellenségre, csak addig állnak helyt, a míg ő
velük van; de a mint egy másik rajt állít meg, hogy azt rendbeszedje,
rögtön felbomlanak.
E megátalkodott makacs munkájában legjobb alvezéreit itt-ott
elhagyogatja, a toborzott csapatokat rájuk bizva, s maga egyedül
száguldoz, keresve, hol találna még kurucz csapatot?
Egyszer csak megpillant a császári sereg podgyászszekerei
mögött valami háromszáz lovast. Magyar huszárok voltak, világoskék
dolmányban, farkasbőr-kaczagánynyal, piros leffentyüs csákókkal.

Azt hitte, hogy valamelyik kurucz ezred kompániái vannak ott, s a
podgyászt zsákmányolják.
Rögtön arra fordítá a lovát s odavágtatva, elkezdé őket szidni
keményen, hogy mit lebzselnek itt, mikor harczolni kellene?
– Indulj! Fordulj! Előre!
Azok csak bámultak rá egy ideig, s aztán nézegettek egymás
szeme közé.
– Nos? Hát? Nem értitek a magyar szót? rivallt rájuk Ocskay. Nem
halljátok, hogy mit mondok? Kifúrjam a fületeket? Ki népei vagytok?
Azok csak nem feleltek neki semmit. Csak egyre bámulták.
Nem kuruczok voltak azok, hanem a császári sereghez tartozó
labanczok, a kiket Bagocsay hozott el magával Dunántúlról. Heister
nem bizott ezekhez úgy, mint Feirville a maga labanczból lett
zászlóaljához s otthagyta őket podgyászfedezetnek.
Ocskayt boszantá ez a néma, rábámuló engedetlenség.
– Előre, legények! Utánam, a ki magyar! Én vagyok Ocskay
László!
– Hahhó! kiálta fel erre a kapitány Bagocsay Náczi. Ez a mi
emberünk. Csipd meg, fogd meg, legény! Ezer arany van ennek a
fején.
Az ezer arany szóra egyszerre megelevenedett az egész csapat, s
neki rugtatott a magányos lovagnak, kardot rántva.
Ocskay most vette észre, hogy kikkel van dolga.
– Czéda zsebrákhad! dörmögé fogcsikorgatva, s egyet jobbra,
másikat balra vágva, kiugratott a csoport közül, azok hasztalan
keresték őt a kardjaikkal a bő mentéjében, a pánczélingét nem járta
a kardjuk; keresztülvágta magát rajtuk. Aztán könnyedén
elszáguldott előlük jó telivér paripáján.

Hanem az a háromszáz labancz csak a nyomában maradt, s mind
szélesebb karéjt alakítva, elkezdte megkeríteni. Ocskay csak szidta
őket, hisz utól nem érik. Egyszer aztán megtudta, hogy mi jó
szándékkal vannak iránta? Neki szorították a Parna pataknak.
A Parna vize pedig azok közé tartozik, a mik télen is melegek
maradnak, nem fagynak be soha, sőt a körülöttük levő sömlyéket
sem engedik befagyni. Ezért választotta ezt a patakot Heister
hátvédül: ez hiusította meg a kurucz portyázó-csapatok minden
törekvését őt hátulról megtámadhatni.
Ocskay belejutott a sömlyékbe; lova csülökig kezdett süppedni az
ingoványba: a friss hótól nem vehette azt elébb észre.
Lehetetlen volt innen kiszabadulnia.
Ezer arany szép pénz.
A labancz az édes apját is levágja ezer aranyért.
Saját csapatja szerteszét csatangolt, s ha látta is valaki közülök
ezt a kergetőzést, épen úgy kurucznak nézhette a labanczot, mint a
hogy ő elnézte.
Csak egyre gondolhatott még, hogy élve el ne hagyja fogatni
magát.
Kiszemelt a sömlyékben egy emelkedettebb helyecskét, a mennyi
épen egy lovasnak elég; oda kikaptatott. S akkor aztán egyik kezébe
fogta a csákányát, másikba a kardját s úgy várta be az üldözőit.
Körül nem foghatták, mert mögötte volt a patak, csak szembe
támadhatták meg. De azok mégis háromszázan voltak, ő pedig
egyedül; ha minden kardcsapása egy emberhalál volna is, mégis neki
kell abba belefáradnia.
E keserves szorongattatásban egyszerre csak rivallgó
tárogatóhang szólal meg a mezőn, s Ocskay László egy csapat

kuruczlovast lát vágtatva jönni a patak mentében az innenső oldalon.
Az már igazi kurucz volt, mást mutat annak az arcza!
Milyen «rajta-rajta!» rivallással jöttek! Egyszeribe elment attól a
labancznak a verekedő kedve; pedig azok csak kétszázan voltak,
másfél labancz jutott egyre-egyre.
De a min legjobban elbámult Ocskay, az a varázslatos tünemény
volt, hogy annak a kétszáz kurucz lovasnak az élén ő saját magát
látta lovagolni. Ugyanazon arcz, az a tekintet; a büszke fejhordozás,
a fenyegető nevetés, még a hogy a kardcsapásokat osztogatja is,
villámsebesen, kaczagva, az ellenséget kérkedő tekintetével
megbénítva: maga Ocskay! Így szokta az ember maga magát látni
álmában.
Bagocsay, a labancz kapitány, onnan hátulról kommandéroz a
csapatjának, tele torokból ordítva:
– Ti csak verjétek le Ocskayt az alatt! s maga a most jövő ellen
fordul.
S arra ez, szakasztott azon a csengő hangon, a mi Ocskay
Lászlóé, ezt kiáltja:
– Mi kell te neked Ocskaytól? Labancz! Gyere csak! Itt jövök! Én
vagyok Ocskay!
S azzal visszakézzel olyat vág Bagocsaynak a karjára, hogy az
kardostól együtt a porba esik.
– Ez az én vágásom! Motyogja magában Ocskay László. De hát
hogy vagyok én most ottan? Ott is, meg itt is?
A labancz szétfutott.
A felmentő csapat siet üdvözölni Ocskay Lászlót. Ráismer a
kapitányra, Pongrácz Gáspár az, a szabadcsapat vezére; vele jött
Csajághy Márton. Az vezette őt elzüllött ezredese nyomába.

De Ocskay egyre csak arra a saját képmására bámul, a ki még
akkor is, mikor már a kurucz csapat zöme megszünt üldözni a
labanczokat, egymagában vágtat utánuk, s üti, püföli a hátukat
egyedül, a kit ér a csordából. Épen úgy, a hogy ő szokta.
S még azután, a mint visszatér a nagy verekedésből ez a
rejtélyes alak, mintha nem lett volna testének-lelkének elég, a
levegőbe is csapásokat osztogat a karddal. Akár csak saját magát
látná Ocskay László.
– De hát ki ez az ember itten? kérdi ámuldozva Csajághytól.
– Hát nem ismertél rá? Ez a te öcséd, Ocskay Sándor.
Olyan nagyon hasonlítottak egymáshoz, csak két év
korkülömbsége volt közöttük. Ocskay Sándor nem volt ugyan olyan
szép férfi, mint a bátyja a mindennapi életben; de a harcz hevében
szakasztott hasonmása volt Lászlónak.
A két testvér átölelte egymást forrón. Gyermekkoruk óta nem
látták egymást szinről-szinre. Mind a kettő bámult azon, hogy olyan
nagyon hasonlít a másik hozzá.
– Épen ugyan jókor jöttünk; monda Csajághy.
– Hátha nem jókor? Dörmögé Ocskay László.
– Siessünk innen, vezér uram, szorgolá Pongrácz; a napnak vége
van már.
Igaz volt. Az éj alászállt. Abba kellett itt már hagyni minden
munkát. A takarodó bús hangja üvöltött a síkságon és a hegyek közt
egyformán: a tárogató oly messze elhallik!
Mikor Ocskay László, öcscsét és Pongráczot előre bocsátva, maga
Csajághyval a csapat hátulján lovagolt, azt mondá neki:
– Tudod, mért mondtam neked az imént azt, hogy «hátha nem
jókor?» Másodperczeken fordul meg a fátum. Ha ti még egy
másodperczet késtek, én már azon gondolkoztam, hogy élve nem

hagyom magam labancz kézre kerülni: egy pisztolylövés a homlok
közepére megszabadít közülök. És akkor milyen derék dolog lett
volna. Én itt maradok; eltemetnek. Ilonka özvegy lesz, szabadon
bocsátják; helyettem feltámad az én alter egom, a ki őt szereti.
Milyen jól jártunk volna mind a hárman.
És Csajághy nem mondta neki erre azt, hogy «nem.»
*
Az éj alászállt, a harcznak vége volt már, egyes elzüllött csapatok
loholtak még erre-arra az esthomályban, nem keresve, hanem
kerülgetve egymást. Nem kellett már senkinek ellenség. Kurucz
igyekezett a kuruczhoz, labancz a labanczhoz találni – valahová, –
erre-arra. – Az ágyúk ott maradtak a síkon, egymással szemközt
ásítozva, őrizet nélkül, lovak nélkül, mintha ők akarnák még maguk
szakállára folytatni a nagy bajvivást. A véres hómezőn nyögnek,
kiáltoznak a világ minden nyelvén az ott hagyott sebesültek, a kiket
senki sem jő felszedni; a csatatér hyenái, a fosztogató marodeurök
még elég dolgot találnak az elhagyott podgyászszekerekben, csak
azután kerül a holtak, sebesültek kifosztására a sor; az eltemetés a
jezsuiták dolga! S ezen az elpusztult csatamezőn barangol alá s fel,
gyalog, fedetlen fővel egy magányos ember: – Feirville, a kuruczhad
franczia táborvezére. Bámul és bolyong. A maga rendes eszével és
strategiai ismereteivel ki nem birja okoskodni, hová lett a háta mögül
a kurucz tartaléksereg? hová tünt el a fejedelem? a hatalmas
testőrmuskétások, a harczedzett palotás-ezred: Esze Tamás hajdui,
az igazi hajduk, a legelső felkelő sereg? Föld nyelte el őket? Nem is
látták az ellenséget! Merre mentek? Ki mondja meg?
Találkozik erre-arra bandukoló csapatokkal. Kérdéseket intéz
hozzájuk. Azok nem értik a kérdést, ő meg a választ. Annyit már ért,
hogy egy elveszett csatatér közepén maradt magára, a hol az
ellenség az úr, meg kell adnia magát hadifogolynak. Kinálgatja a
kardját mindenkinek, a kit útban talál. Senki sem érti, mit akar?
Vállat vonnak, odább mennek. Utoljára rábukkan egy csapatra, mely
egy fűzfa rekettyésben húzta meg magát, s onnan nem akaródzik

előjönni. Nem ismer rájuk, mert azok minden jelvényt letéptek
magukról; de a megszontyolodásukból sejti, hogy kicsodák? A
második német zászlóalj maradványa az, mely a kurucz táborban
küzdött és nem szökött át, csak meglapult, mikor a vastaga
következett a bajnak. Ezek közé vegyül a tábornok, s ott töri rajta a
fejét a tenger-éjszakán át, hogy miként lett ez az ütközet elvesztve.

Welcome to our website – the ideal destination for book lovers and
knowledge seekers. With a mission to inspire endlessly, we offer a
vast collection of books, ranging from classic literary works to
specialized publications, self-development books, and children's
literature. Each book is a new journey of discovery, expanding
knowledge and enriching the soul of the reade
Our website is not just a platform for buying books, but a bridge
connecting readers to the timeless values of culture and wisdom. With
an elegant, user-friendly interface and an intelligent search system,
we are committed to providing a quick and convenient shopping
experience. Additionally, our special promotions and home delivery
services ensure that you save time and fully enjoy the joy of reading.
Let us accompany you on the journey of exploring knowledge and
personal growth!
ebookfinal.com