megvannak határai s az egyenlőség kiterjesztésére nézve tévedések
elkerülésére mindenki közönségesen önmagát választja azon
határpontnak, melyen túl a nivellatiót veszély nélkül terjeszteni nem
lehet. Ha gyűléseken pártolás, vagy tisztujításnál szavazat kell,
nemességed el fog ismertetni, az első rész kilenczedik czíme, a
magyarok ezredes alkotmánya, a pusztaszeri vér, mely a nagy
áldomásnál összekevertetett, itt nem feledtettek még el s mihelyt
valakinek szüksége van reád, nem látsz senkit magad mellett, ki
magát egyenlőnek ne vallaná. De menj csak egyszer szabadelvű
nemes társad lakához, nyujtsd neki inasai előtt tisztválasztáskor
annyiszor szorítgatott jobbodat, mert szeretni vagy nőül választani
leányát: s ha ezt megpróbáltad, majd alkotmányos egyenlőségedről
szólunk ismét s meg foglak kérdezni, mit tartasz felőle? A magyar
nemesség vérrel szerzé hazáját, vérrel vívá ki szabadságát, vérrel
oltalmazza közös birtokát, ha az valaha megtámadtatnék, – így szól
a törvény – s ha vér helyébe pénzt teszesz, mi úgy is mindenértéket
képvisel, az egész való maradt még napjainkban is, azon kis
különbséggel, hogy mivel vérből mindenikünknek majdnem hasonló,
pénzből pedig igen különböző mennyiség jutott, az egyenlőség, mely
a régi theoriából mintegy önkényt következett, újabb időkben a
történetek legtávolabbikai közé számíttatik.
Minden ember, ki többnek akarna látszani, mint a minek önmagát
érezi, azon iparkodás által, melylyel kitűzött ideáljait akarja elérni,
nevetségessé válik; s a félénk, ki asszonyok közt párviadalairól
beszél; a szegény, ki másodkézből összeszedett rongyokkal
fényüzést utánoz, mely alatt mindenünnen szükség tekint ki; a pór, ki
hogy nemesnek tartassék, magas ösmeretségeivel kérkedik s kőbe
faragva, szinekkel mázolva slenyomva minden kanálon új czimerét
koptatja, gúny s megvetés tárgyává válnék, bármik lennének is
egyébiránt érdemei. A társaság, mely még azon érdemeket is,
melyeket valóban birunk, csak ritkán ismeri el, nem bocsát meg
annak, ki tőle még ennél többet kíván smajdnem úgy bánik vele,
mint uzsorásokkal bánni szoktak, vagy jobban mondva, bánni
kellene: kit, mert törvényes kamataival megelégedni nem akar,
megfosztanak tőkéjétől is. Egészen ilyhelyzetben valának a Rétyek
is. Régi nemesség, szép vagyon, alispánság és szép fiok, kinek még