Plant Physiology 4th Edition Lincoln Taiz

Visit https://ebookultra.com to download the full version and
browse more ebooks or textbooks
Plant Physiology 4th Edition Lincoln Taiz
_____ Press the link below to begin your download _____
https://ebookultra.com/download/plant-physiology-4th-
edition-lincoln-taiz/
Access ebookultra.com now to download high-quality
ebooks or textbooks

Here are some recommended products for you. Click the link to
download, or explore more at ebookultra.com
Introduction to Plant Physiology 4th Edition William G.
Hopkins
https://ebookultra.com/download/introduction-to-plant-physiology-4th-
edition-william-g-hopkins/
New Plant Physiology Research 1st Edition Robert T. Devane
https://ebookultra.com/download/new-plant-physiology-research-1st-
edition-robert-t-devane/
Handbook of plant and crop physiology 3rd ed. Edition
Pessarakli
https://ebookultra.com/download/handbook-of-plant-and-crop-
physiology-3rd-ed-edition-pessarakli/
Handbook of Plant Crop Physiology Revised Expanded 2nd
Edition Mohammad Pessarakli
https://ebookultra.com/download/handbook-of-plant-crop-physiology-
revised-expanded-2nd-edition-mohammad-pessarakli/

Essentials of Animal Physiology 4th Edition S.C. Rastogi
https://ebookultra.com/download/essentials-of-animal-physiology-4th-
edition-s-c-rastogi/
Fundamentals of Human Physiology 4th Edition Lauralee
Sherwood
https://ebookultra.com/download/fundamentals-of-human-physiology-4th-
edition-lauralee-sherwood/
Heart Physiology and Pathophysiology 4th ed Edition N.
Sperelakis
https://ebookultra.com/download/heart-physiology-and-
pathophysiology-4th-ed-edition-n-sperelakis/
Laboratory Manual for Anatomy and Physiology 4th Edition
Allen
https://ebookultra.com/download/laboratory-manual-for-anatomy-and-
physiology-4th-edition-allen/
Lincoln Sports and Exercise Science Degree Pack BIOS
Instant Notes in Sport and Exercise Physiology 1st Edition
Karen Birch
https://ebookultra.com/download/lincoln-sports-and-exercise-science-
degree-pack-bios-instant-notes-in-sport-and-exercise-physiology-1st-
edition-karen-birch/

Plant Physiology 4th Edition Lincoln Taiz Digital Instant
Download
Author(s): Lincoln Taiz, Eduardo Zeiger
ISBN(s): 9780878938568, 0878938567
Edition: 4th
File Details: PDF, 17.80 MB
Year: 2006
Language: english

Lincoln Taiz
Professor Emeritus
University of California, Santa Cruz
Eduardo Zeiger
Professor Emeritus
University of California, Los Angeles
Fifth EditionifthditiFifth Editi

Sinauer Associates Inc., Publishers
Sunderland, Massachusetts U.S.A.
TAIZ_FM_JD.indd III 5/19/10 4:08:58 PM
©2012 Sinauer Associates, Inc. This material cannot be copied, reproduced, manufactured
or disseminated in any form without express written permission from the publisher.© Sinauer Associates, Inc. This material cannot be copied, reproduced, manufactured
or disseminated in any form without express written permission from the publisher.

Contents
Plant Life: Unifying Principles 2
Overview of Plant Structure 2
Plant cells are surrounded by rigid cell walls 2
New cells are produced by dividing
tissues called meristems 2
Three major tissue systems make up the
plant body 4
Plant Cell Organelles 4
Biological membranes are phospholipid
bilayers that contain proteins 4
The Endomembrane System 8
The nucleus contains the majority of the
genetic material 8
Gene expression involves both transcription
and translation 10
The endoplasmic reticulum is a network
of internal membranes 10
Secretion of proteins from cells begins with the
rough ER (RER) 13
Glycoproteins and polysaccharides destined
for secretion are processed in the Golgi
apparatus 14
The plasma membrane has specialized regions
involved in membrane recycling 16
Vacuoles have diverse functions in plant cells 16
Independently Dividing Organelles Derived
from the Endomembrane System 17
Oil bodies are lipid-storing organelles 17
Microbodies play specialized metabolic roles in
leaves and seeds 17
Independently Dividing, Semiautonomous
Organelles 18
Proplastids mature into specialized plastids in
different plant tissues 21
Chloroplast and mitochondrial division are
independent of nuclear division 21
The Plant Cytoskeleton 22
The plant cytoskeleton consists of microtubules
and microﬁ laments 22
Microtubules and microﬁ laments can assemble
and disassemble 23
Cortical microtubules can move around the cell by
“treadmilling” 24
Cytoskeletal motor proteins mediate cytoplasmic
streaming and organelle trafﬁ c 24
Cell Cycle Regulation 25
Each phase of the cell cycle has a speciﬁ c set of
biochemical and cellular activities 26
The cell cycle is regulated by cyclins and
cyclin-dependent kinases 26
Mitosis and cytokinesis involve both microtubules
and the endomembrane system 27
Plasmodesmata 29
Primary and secondary plasmodesmata help to
maintain tissue developmental gradients 29
SUMMARY 31
CHAPTER 1 Plant Cells 1
TAIZ_FM_JD.indd XVI 5/19/10 4:09:15 PM
©2012 Sinauer Associates, Inc. This material cannot be copied, reproduced, manufactured
or disseminated in any form without express written permission from the publisher.© Sinauer Associates, Inc. This material cannot be copied, reproduced, manufactured
or disseminated in any form without express written permission from the publisher.

Nuclear Genome Organization 35
The nuclear genome is packaged into
chromatin 36
Centromeres, telomeres, and nucleolar organizers
contain repetitive sequences 36
Transposons are mobile sequences within
the genome 37
Polyploids contain multiple copies of the entire
genome 38
Phenotypic and physiological responses to
polyploidy are unpredictable 41
Plant Cytoplasmic Genomes: Mitochondria
and Chloroplasts 42
The endosymbiotic theory describes the origin
of cytoplasmic genomes 42
Organellar genomes consist mostly of linear
chromosomes 43
Organellar genetics do not obey
Mendelian laws 44
Transcriptional Regulation of Nuclear
Gene Expression 45
RNA polymerase II binds to the promoter
region of most protein-coding genes 45
Epigenetic modiﬁ cations help determine gene
activity 48
Posttranscriptional Regulation of
Nuclear Gene Expression 50
RNA stability can be inﬂ uenced by
cis-elements 50
Noncoding RNAs regulate mRNA activity via
the RNA interference (RNAi) pathway 50
Posttranslational regulation determines
the life span of proteins 54
Tools for Studying Gene Function 55
Mutant analysis can help to elucidate
gene function 55
Molecular techniques can measure the
activity of genes 55
Gene fusions can introduce reporter genes 56
Genetic Modiﬁ cation of Crop Plants 59
Transgenes can confer resistance to
herbicides or plant pests 59
Genetically modiﬁ ed organisms are
controversial 60
SUMMARY 61
CHAPTER 2 Genome Organization and Gene Expression 35
Water in Plant Life 67
The Structure and Properties of Water 68
Water is a polar molecule that forms hydrogen
bonds 68
Water is an excellent solvent 69
Water has distinctive thermal properties relative to
its size 69
Water molecules are highly cohesive 69
Water has a high tensile strength 70
Diffusion and Osmosis 71
Diffusion is the net movement of molecules by
random thermal agitation 71
Diffusion is most effective over short distances 72
Osmosis describes the net movement of water
across a selectively permeable barrier 73
Water Potential 73
The chemical potential of water represents the
free-energy status of water 74
Three major factors contribute to cell
water potential 74
Water potentials can be measured 75
Water Potential of Plant Cells 75
Water enters the cell along a water potential
gradient 75
Water can also leave the cell in response to a water
potential gradient 77
Water potential and its components vary with
growth conditions and location within the
plant 77
Cell Wall and Membrane Properties 78
CHAPTER 3 Water and Plant Cells 67
UNIT I Transport and Translocation of Water and Solutes 65
TAIZ_FM_JD.indd XVII 5/19/10 4:09:15 PM
©2012 Sinauer Associates, Inc. This material cannot be copied, reproduced, manufactured
or disseminated in any form without express written permission from the publisher.© Sinauer Associates, Inc. This material cannot be copied, reproduced, manufactured
or disseminated in any form without express written permission from the publisher.

XVIII TABLE OF CONTENTS
Small changes in plant cell volume cause large
changes in turgor pressure 78
The rate at which cells gain or lose water is
inﬂ uenced by cell membrane hydraulic
conductivity 79
Aquaporins facilitate the movement of water across
cell membranes 79 Plant Water Status 80
Physiological processes are affected by plant water
status 80
Solute accumulation helps cells maintain turgor
and volume 80
SUMMARY 81
Water in the Soil 85
A negative hydrostatic pressure in soil water
lowers soil water potential 86
Water moves through the soil by bulk ﬂ ow 87
Water Absorption by Roots 87
Water moves in the root via the apoplast,
symplast, and transmembrane pathways 88
Solute accumulation in the xylem can generate
“root pressure” 89
Water Transport through the Xylem 90
The xylem consists of two types of tracheary
elements 90
Water moves through the xylem by
pressure-driven bulk ﬂ ow 92
Water movement through the xylem requires
a smaller pressure gradient than movement
through living cells 93
What pressure difference is needed to lift water
100 meters to a treetop? 93
The cohesion–tension theory explains water trans-
port in the xylem 93
Xylem transport of water in trees faces physical
challenges 94
Plants minimize the consequences of
xylem cavitation 96
Water Movement from the Leaf to the
Atmosphere 96
Leaves have a large hydraulic resistance 96
The driving force for transpiration is the
difference in water vapor concentration 96
Water loss is also regulated by the pathway
resistances 98
Stomatal control couples leaf transpiration to
leaf photosynthesis 98
The cell walls of guard cells have specialized
features 99
An increase in guard cell turgor pressure
opens the stomata 101
The transpiration ratio measures the relationship
between water loss and carbon gain 101
Overview: The Soil–Plant–Atmosphere
Continuum 102
SUMMARY 102
CHAPTER 4 Water Balance of Plants 85
Essential Nutrients, Deﬁ ciencies,
and Plant Disorders 108
Special techniques are used in nutritional
studies 110
Nutrient solutions can sustain rapid
plant growth 110
Mineral deﬁ ciencies disrupt plant metabolism
and function 113
Analysis of plant tissues reveals mineral
deﬁ ciencies 117
Treating Nutritional Deﬁ ciencies 117
Crop yields can be improved by addition of
fertilizers 118
Some mineral nutrients can be absorbed by
leaves 118
Soil, Roots, and Microbes 119
Negatively charged soil particles affect the adsorp-
tion of mineral nutrients 119
Soil pH affects nutrient availability, soil microbes,
and root growth 120
Excess mineral ions in the soil limit plant
growth 120
Plants develop extensive root systems 121 Root systems differ in form but are based on
common structures 121
CHAPTER 5 Mineral Nutrition 107
TAIZ_FM_JD.indd XVIII 5/19/10 4:09:15 PM
©2012 Sinauer Associates, Inc. This material cannot be copied, reproduced, manufactured
or disseminated in any form without express written permission from the publisher.© Sinauer Associates, Inc. This material cannot be copied, reproduced, manufactured
or disseminated in any form without express written permission from the publisher.

TABLE OF CONTENTS XIX
Passive and Active Transport 132
Transport of Ions across Membrane
Barriers 133
Different diffusion rates for cations and anions
produce diffusion potentials 134
How does membrane potential relate to ion
distribution? 134
The Nernst equation distinguishes between
active and passive transport 136
Proton transport is a major determinant of
the membrane potential 137
Membrane Transport Processes 137
Channels enhance diffusion across
membranes 139
Carriers bind and transport speciﬁ c substances 140
Primary active transport requires energy 140
Secondary active transport uses stored
energy 142
Kinetic analyses can elucidate transport
mechanisms 143
Membrane Transport Proteins 144
The genes for many transporters have
been identiﬁ ed 144
Transporters exist for diverse
nitrogen-containing compounds 146
Cation transporters are diverse 147
Anion transporters have been identiﬁ ed 148
Metal transporters transport essential
micronutrients 149
Aquaporins have diverse functions 149
Plasma membrane H
+
-ATPases are highly
regulated P-type ATPases 150
The tonoplast H
+
-ATPase drives solute
accumulation in vacuoles 151
H
+
-pyrophosphatases also pump protons at
the tonoplast 153
Ion Transport in Roots 153
Solutes move through both apoplast and
symplast 153
Ions cross both symplast and apoplast 153
Xylem parenchyma cells participate in xylem
loading 154
SUMMARY 156
CHAPTER 6 Solute Transport 131
Photosynthesis in Higher Plants 164
General Concepts 164
Light has characteristics of both a particle
and a wave 164
When molecules absorb or emit light,
they change their electronic state 165
Photosynthetic pigments absorb the light that
powers photosynthesis 166
Key Experiments in Understanding
Photosynthesis 167
Action spectra relate light absorption to
photosynthetic activity 168
Photosynthesis takes place in complexes
containing light-harvesting antennas and
photochemical reaction centers 169
The chemical reaction of photosynthesis is
driven by light 170
Light drives the reduction of NADP and the
formation of ATP 171
Oxygen-evolving organisms have two
photosystems that operate in series 171
Organization of the Photosynthetic
Apparatus 172
The chloroplast is the site of photosynthesis 172
CHAPTER 7 Photosynthesis: The Light Reactions 163
UNIT II Biochemistry and Metabolism 161
Different areas of the root absorb different
mineral ions 123
Nutrient availability inﬂ uences root growth 124
Mycorrhizal fungi facilitate nutrient uptake
by roots 125
Nutrients move from mycorrhizal fungi to
root cells 126
SUMMARY 126
TAIZ_FM_JD.indd XIX 5/19/10 4:09:15 PM
©2012 Sinauer Associates, Inc. This material cannot be copied, reproduced, manufactured
or disseminated in any form without express written permission from the publisher.© Sinauer Associates, Inc. This material cannot be copied, reproduced, manufactured
or disseminated in any form without express written permission from the publisher.

XX TABLE OF CONTENTS
Thylakoids contain integral membrane proteins 173
Photosystems I and II are spatially separated
in the thylakoid membrane 174
Anoxygenic photosynthetic bacteria have a
single reaction center 174
Organization of Light-Absorbing
Antenna Systems 176
Antenna systems contain chlorophyll and
are membrane associated 176
The antenna funnels energy to the
reaction center 176
Many antenna pigment–protein complexes
have a common structural motif 176
Mechanisms of Electron Transport 178
Electrons from chlorophyll travel through
the carriers organized in the “Z scheme” 178
Energy is captured when an excited chlorophyll
reduces an electron acceptor molecule 179
The reaction center chlorophylls of the two
photosystems absorb at different
wavelengths 180
The photosystem II reaction center is a
multisubunit pigment–protein complex 181
Water is oxidized to oxygen by
photosystem II 181
Pheophytin and two quinones accept electrons
from photosystem II 183
Electron ﬂ ow through the cytochrome b
6
f
complex also transports protons 183
Plastoquinone and plastocyanin carry electrons
between photosystems II and I 184
The photosystem I reaction center
reduces NADP
+
185
Cyclic electron ﬂ ow generates ATP but no
NADPH 185
Some herbicides block photosynthetic
electron ﬂ ow 186
Proton Transport and ATP Synthesis
in the Chloroplast 187
Repair and Regulation of the
Photosynthetic Machinery 189
Carotenoids serve as photoprotective agents 190
Some xanthophylls also participate in energy
dissipation 190
The photosystem II reaction center is easily
damaged 191
Photosystem I is protected from active oxygen
species 191
Thylakoid stacking permits energy partitioning
between the photosystems 191
Genetics, Assembly, and Evolution of
Photosynthetic Systems 192
Chloroplast genes exhibit non-Mendelian patterns
of inheritance 192
Most chloroplast proteins are imported from
the cytoplasm 192
The biosynthesis and breakdown of chlorophyll
are complex pathways 192
Complex photosynthetic organisms have evolved
from simpler forms 193
SUMMARY 194
The Calvin–Benson Cycle 200
The Calvin–Benson cycle has three stages:
carboxylation, reduction, and regeneration 200
The carboxylation of ribulose 1,5-bisphosphate ﬁ xes
CO
2
for the synthesis of triose phosphates 201
Ribulose 1,5-bisphosphate is regenerated for
the continuous assimilation of CO
2
201
An induction period precedes the steady state
of photosynthetic CO
2
assimilation 204
Regulation of the Calvin–Benson Cycle 205
The activity of rubisco increases in the light 206
Light regulates the Calvin–Benson cycle via the
ferredoxin–thioredoxin system 207
Light-dependent ion movements modulate en-
zymes of the Calvin–Benson cycle 208
Light controls the assembly of chloroplast enzymes
into supramolecular complexes 208
The C
2
Oxidative Photosynthetic Carbon
Cycle 208
The carboxylation and the oxygenation of ribulose
1,5-bisphosphate are competing reactions 210
Photorespiration depends on the photosynthetic
electron transport system 213
Photorespiration protects the photosynthetic ap-
paratus under stress conditions 214
Photorespiration may be engineered to increase
the production of biomass 214
CHAPTER 8 Photosynthesis: The Carbon Reactions 199
TAIZ_FM_JD.indd XX 5/19/10 4:09:15 PM
©2012 Sinauer Associates, Inc. This material cannot be copied, reproduced, manufactured
or disseminated in any form without express written permission from the publisher.© Sinauer Associates, Inc. This material cannot be copied, reproduced, manufactured
or disseminated in any form without express written permission from the publisher.

TABLE OF CONTENTS XXI
Inorganic Carbon–Concentrating
Mechanisms 216
Inorganic Carbon–Concentrating Mechanisms:
The C
4
Carbon Cycle 216
Malate and aspartate are carboxylation products of
the C
4
cycle 217
Two different types of cells participate in the C
4

cycle 218
The C
4
cycle concentrates CO
2
in the chloroplasts
of bundle sheath cells 220
The C
4
cycle also concentrates CO
2
in single
cells 221
Light regulates the activity of key C
4
enzymes 221
In hot, dry climates, the C
4
cycle reduces photo-
respiration and water loss 221
Inorganic Carbon–Concentrating Mechanisms:
Crassulacean Acid Metabolism (CAM) 221
CAM is a versatile mechanism sensitive to environ-
mental stimuli 223
Accumulation and Partitioning of
Photosynthates—Starch and Sucrose 224
Formation and Mobilization of
Chloroplast Starch 225
Starch is synthesized in the chloroplast
during the day 225
Starch degradation at night requires the
phosphorylation of amylopectin 228
The export of maltose prevails in the nocturnal
breakdown of transitory starch 230
Sucrose Biosynthesis and Signaling 231
Triose phosphates supply the cytosolic pool
of three important hexose phosphates in the
light 231
Fructose 2,6-bisphosphate regulates the hexose
phosphate pool in the light 235
The cytosolic interconversion of hexose phos-
phates governs the allocation of assimilated
carbon 235
Sucrose is continuously synthesized in the
cytosol 235
SUMMARY 237
Photosynthesis: Physiological and Ecological
Considerations 243
CHAPTER 9
Photosynthesis Is the Primary Function of
Leaves 244
Leaf anatomy maximizes light absorption 245
Plants compete for sunlight 246
Leaf angle and leaf movement can control light
absorption 247
Plants acclimate and adapt to sun and shade
environments 248
Photosynthetic Responses to Light by the
Intact Leaf 249
Light-response curves reveal photosynthetic
properties 249
Leaves must dissipate excess light energy 251
Absorption of too much light can lead to
photoinhibition 253
Photosynthetic Responses to
Temperature 254
Leaves must dissipate vast quantities of heat 254
Photosynthesis is temperature sensitive 255
There is an optimal temperature for
photosynthesis 256
Photosynthetic Responses to Carbon
Dioxide 256
Atmospheric CO
2
concentration keeps rising 257
CO
2
diffusion to the chloroplast is essential to
photosynthesis 258
Patterns of light absorption generate gradients of
CO
2
ﬁ xation 259
CO
2
imposes limitations on photosynthesis 260
How will photosynthesis and respiration change in
the future under elevated CO
2
conditions? 261
Identifying Different Photosynthetic
Pathways 263
How do we measure the stable carbon isotopes of
plants? 263
Why are there carbon isotope ratio variations in
plants? 264
SUMMARY 266
TAIZ_FM_JD.indd XXI 5/19/10 4:09:15 PM
©2012 Sinauer Associates, Inc. This material cannot be copied, reproduced, manufactured
or disseminated in any form without express written permission from the publisher.© Sinauer Associates, Inc. This material cannot be copied, reproduced, manufactured
or disseminated in any form without express written permission from the publisher.

XXII TABLE OF CONTENTS
CHAPTER 10 Translocation in the Phloem 271
Pathways of Translocation 272
Sugar is translocated in phloem sieve
elements 273
Mature sieve elements are living cells specialized
for translocation 273
Large pores in cell walls are the prominent feature
of sieve elements 274
Damaged sieve elements are sealed off 274
Companion cells aid the highly specialized sieve
elements 276
Patterns of Translocation: Source to Sink 276
Materials Translocated in the Phloem 277
Phloem sap can be collected and analyzed 278
Sugars are translocated in nonreducing form 279
Other solutes are translocated in the phloem 280
Rates of Movement 280
The Pressure-Flow Model, a Passive
Mechanism for Phloem Transport 281
An osmotically-generated pressure gradient drives
translocation in the pressure-ﬂ ow model 281
The predictions of mass ﬂ ow have been
conﬁ rmed 282
Sieve plate pores are open channels 283
There is no bidirectional transport in single sieve
elements 284
The energy requirement for transport through the
phloem pathway is small 284
Positive pressure gradients exist in the phloem
sieve elements 284
Does translocation in gymnosperms involve a
different mechanism? 285
Phloem Loading 285
Phloem loading can occur via the apoplast or
symplast 285
Abundant data support the existence of
apoplastic loading in some species 286
Sucrose uptake in the apoplastic pathway
requires metabolic energy 286
Phloem loading in the apoplastic pathway
involves a sucrose–H
+
symporter 287
Phloem loading is symplastic in some
species 288
The polymer-trapping model explains
symplastic loading in plants with intermediary
cells 288
Phloem loading is passive in a number of
tree species 289
The type of phloem loading is correlated with a
number of signiﬁ cant characteristics 290
Phloem Unloading and Sink-to-Source
Transition 291
Phloem unloading and short-distance transport
can occur via symplastic or apoplastic
pathways 291
Transport into sink tissues requires metabolic
energy 292
The transition of a leaf from sink to source is
gradual 292
Photosynthate Distribution: Allocation and
Partitioning 294
Allocation includes storage, utilization, and
transport 294
Various sinks partition transport sugars 295
Source leaves regulate allocation 295
Sink tissues compete for available translocated
photosynthate 296
Sink strength depends on sink size and
activity 296
The source adjusts over the long term to changes
in the source-to-sink ratio 297
The Transport of Signaling Molecules 297
Turgor pressure and chemical signals coordinate
source and sink activities 297
Proteins and RNAs function as signal molecules
in the phloem to regulate growth and
development 298
SUMMARY 299
TAIZ_FM_JD.indd XXII 5/19/10 4:09:16 PM
©2012 Sinauer Associates, Inc. This material cannot be copied, reproduced, manufactured
or disseminated in any form without express written permission from the publisher.© Sinauer Associates, Inc. This material cannot be copied, reproduced, manufactured
or disseminated in any form without express written permission from the publisher.

TABLE OF CONTENTS XXIII
CHAPTER 11 Respiration and Lipid Metabolism 305
Overview of Plant Respiration 305
Glycolysis 309
Glycolysis metabolizes carbohydrates from
several sources 309
The energy-conserving phase of glycolysis
extracts usable energy 310
Plants have alternative glycolytic reactions 310
In the absence of oxygen, fermentation
regenerates the NAD
+
needed for
glycolysis 311
Plant glycolysis is controlled by its products 312
The Oxidative Pentose Phosphate
Pathway 312
The oxidative pentose phosphate pathway
produces NADPH and biosynthetic
intermediates 314
The oxidative pentose phosphate pathway is
redox-regulated 314
The Citric Acid Cycle 315
Mitochondria are semiautonomous
organelles 315
Pyruvate enters the mitochondrion and is
oxidized via the citric acid cycle 316
The citric acid cycle of plants has unique
features 317
Mitochondrial Electron Transport and
ATP Synthesis 317
The electron transport chain catalyzes a ﬂ ow of
electrons from NADH to O
2
318
The electron transport chain has supplementary
branches 320
ATP synthesis in the mitochondrion is coupled to
electron transport 320
Transporters exchange substrates and
products 322
Aerobic respiration yields about 60 molecules
of ATP per molecule of sucrose 322
Several subunits of respiratory complexes
are encoded by the mitochondrial genome 324
Plants have several mechanisms that lower
the ATP yield 324
Short-term control of mitochondrial
respiration occurs at different levels 326
Respiration is tightly coupled to other
pathways 327
Respiration in Intact Plants and Tissues 327
Plants respire roughly half of the daily
photosynthetic yield 328
Respiration operates during photosynthesis 329
Different tissues and organs respire at different
rates 329
Environmental factors alter respiration rates 329
Lipid Metabolism 330
Fats and oils store large amounts of energy 331
Triacylglycerols are stored in oil bodies 331
Polar glycerolipids are the main structural lipids in
membranes 332
Fatty acid biosynthesis consists of cycles of two-
carbon addition 334
Glycerolipids are synthesized in the plastids
and the ER 335
Lipid composition inﬂ uences membrane
function 336
Membrane lipids are precursors of important
signaling compounds 336
Storage lipids are converted into carbohydrates
in germinating seeds 336
SUMMARY 338
TAIZ_FM_JD.indd XXIII 5/19/10 4:09:16 PM
©2012 Sinauer Associates, Inc. This material cannot be copied, reproduced, manufactured
or disseminated in any form without express written permission from the publisher.© Sinauer Associates, Inc. This material cannot be copied, reproduced, manufactured
or disseminated in any form without express written permission from the publisher.

XXIV TABLE OF CONTENTS
Nitrogen in the Environment 344
Nitrogen passes through several forms in a biogeo-
chemical cycle 344
Unassimilated ammonium or nitrate may be dan-
gerous 346
Nitrate Assimilation 346
Many factors regulate nitrate reductase 347
Nitrite reductase converts nitrite to
ammonium 347
Both roots and shoots assimilate nitrate 348
Ammonium Assimilation 348
Converting ammonium to amino acids requires
two enzymes 348
Ammonium can be assimilated via an
alternative pathway 350
Transamination reactions transfer nitrogen 350
Asparagine and glutamine link carbon and
nitrogen metabolism 350
Amino Acid Biosynthesis 351
Biological Nitrogen Fixation 351
Free-living and symbiotic bacteria ﬁ x
nitrogen 351
Nitrogen ﬁ xation requires anaerobic
conditions 352
Symbiotic nitrogen ﬁ xation occurs in
specialized structures 354
Establishing symbiosis requires an exchange of
signals 354
Nod factors produced by bacteria act as signals
for symbiosis 354
Nodule formation involves phytohormones 355
The nitrogenase enzyme complex ﬁ xes N
2
357
Amides and ureides are the transported
forms of nitrogen 358
Sulfur Assimilation 358
Sulfate is the absorbed form of sulfur in
plants 358
Sulfate assimilation requires the reduction of
sulfate to cysteine 359
Sulfate assimilation occurs mostly in leaves 360
Methionine is synthesized from cysteine 360
Phosphate Assimilation 360
Cation Assimilation 361
Cations form noncovalent bonds with carbon
compounds 361
Roots modify the rhizosphere to acquire iron 362
Iron forms complexes with carbon
and phosphate 363
Oxygen Assimilation 363
The Energetics of Nutrient Assimilation 364
SUMMARY 365
CHAPTER 12 Assimilation of Mineral Nutrients 343
CHAPTER 13 Secondary Metabolites and Plant Defense 369
Secondary Metabolites 370
Secondary metabolites defend plants against her-
bivores and pathogens 370
Secondary metabolites are divided into three ma-
jor groups 370
Terpenes 370
Terpenes are formed by the fusion of ﬁ ve-carbon
isoprene units 370
There are two pathways for terpene
biosynthesis 370
IPP and its isomer combine to form larger
terpenes 371
Some terpenes have roles in growth and
development 373
Terpenes defend many plants against
herbivores 373
Phenolic Compounds 374
Phenylalanine is an intermediate in the
biosynthesis of most plant phenolics 375
Ultraviolet light activates some simple
phenolics 377
The release of phenolics into the soil may
limit the growth of other plants 377
Lignin is a highly complex phenolic
macromolecule 377
TAIZ_FM_JD.indd XXIV 5/19/10 4:09:16 PM
©2012 Sinauer Associates, Inc. This material cannot be copied, reproduced, manufactured
or disseminated in any form without express written permission from the publisher.© Sinauer Associates, Inc. This material cannot be copied, reproduced, manufactured
or disseminated in any form without express written permission from the publisher.

TABLE OF CONTENTS XXV
There are four major groups of ﬂ avonoids 378
Anthocyanins are colored ﬂ avonoids that attract
animals 378
Flavones and ﬂ avonols may protect against dam-
age by ultraviolet light 379
Isoﬂ avonoids have widespread pharmacological
activity 379
Tannins deter feeding by herbivores 380
Nitrogen-Containing Compounds 381
Alkaloids have dramatic physiological effects on
animals 381
Cyanogenic glycosides release the poison
hydrogen cyanide 384
Glucosinolates release volatile toxins 385
Nonprotein amino acids are toxic to
herbivores 385
Induced Plant Defenses against Insect
Herbivores 386
Plants can recognize speciﬁ c components of
insect saliva 386
Jasmonic acid activates many defensive
responses 387
Some plant proteins inhibit herbivore
digestion 389
Damage by insect herbivores induces
systemic defenses 389
Herbivore-induced volatiles have complex
ecological functions 389
Insects have developed strategies to cope
with plant defenses 391
Plant Defenses against Pathogens 391
Pathogens have developed various strategies to
invade host plants 391
Some antimicrobial compounds are synthesized
before pathogen attack 392
Infection induces additional antipathogen
defenses 392
Phytoalexins often increase after pathogen
attack 393
Some plants recognize speciﬁ c pathogen-derived
substances 393
Exposure to elicitors induces a signal transduction
cascade 394
A single encounter with a pathogen may increase
resistance to future attacks 394
Interactions of plants with nonpathogenic bacteria
can trigger induced systemic resistance 395
SUMMARY 396
CHAPTER 14 Signal Transduction 403
UNIT III Growth and Development 401
Signal Transduction in Plant and
Animal Cells 404
Plants and animals have similar transduction
components 404
Receptor kinases can initiate a signal
transduction cascade 406
Plants signal transduction components have
evolved from both prokaryotic and eukaryotic
ancestors 406
Signals are perceived at many locations
within plant cells 408
Plant signal transduction often involves
inactivation of repressor proteins 409
Protein degradation is a common feature in
plant signaling pathways 411
Several plant hormone receptors encode
components of the ubiquitination machinery 413
Inactivation of repressor proteins results in a
gene expression response 414
Plants have evolved mechanisms for switching
off or attenuating signaling responses 414
Cross-regulation allows signal transduction
pathways to be integrated 416
Signal Transduction in Space and Time 418
Plant signal transduction occurs over a wide range
of distances 418
The timescale of plant signal transduction ranges
from seconds to years 419
SUMMARY 421
TAIZ_FM_JD.indd XXV 5/19/10 4:09:16 PM
©2012 Sinauer Associates, Inc. This material cannot be copied, reproduced, manufactured
or disseminated in any form without express written permission from the publisher.© Sinauer Associates, Inc. This material cannot be copied, reproduced, manufactured
or disseminated in any form without express written permission from the publisher.

XXVI TABLE OF CONTENTS
The Structure and Synthesis of
Plant Cell Walls 426
Plant cell walls have varied architecture 426
The primary cell wall is composed of
cellulose microﬁ brils embedded in a
polysaccharide matrix 428
Cellulose microﬁ brils are synthesized at
the plasma membrane 430
Matrix polymers are synthesized in the
Golgi apparatus and secreted via vesicles 433
Hemicelluloses are matrix polysaccharides
that bind to cellulose 433
Pectins are hydrophilic gel-forming components
of the matrix 434
Structural proteins become cross-linked in
the wall 437
New primary walls are assembled during
cytokinesis 437
Secondary walls form in some cells after
expansion ceases 438
Patterns of Cell Expansion 441
Microﬁ bril orientation inﬂ uences growth
directionality of cells with diffuse growth 441
Cortical microtubules inﬂ uence the orientation
of newly deposited microﬁ brils 443
The Rate of Cell Elongation 443
Stress relaxation of the cell wall drives water
uptake and cell elongation 445
Acid-induced growth and wall stress relaxation
are mediated by expansins 446
Many structural changes accompany the
cessation of wall expansion 448
SUMMARY 448
Cell Walls: Structure, Biogenesis,
and Expansion 425
CHAPTER 15
CHAPTER 16 Growth and Development 453
Overview of Plant Growth and
Development 454
Sporophytic development can be divided
into three major stages 455
Embryogenesis: The Origins of Polarity 456
Embryogenesis differs between dicots and
monocots, but also features common
fundamental processes 456
Apical–basal polarity is established early
in embryogenesis 457
Position-dependent signaling guides
embryogenesis 458
Auxin may function as a mobile chemical
signal during embryogenesis 460
Mutant analysis has helped identify genes
essential for embryo organization 461
The GNOM protein establishes a
polar distribution of auxin efﬂ ux proteins 463
MONOPTEROS encodes a transcription factor
that is activated by auxin 463
Radial patterning guides formation of tissue
layers 464
The differentiation of cortical and endodermal
cells involves the intercellular movement of a
transcription factor 465
Many developmental processes involve the
intercellular movement of macromolecules 467
Meristematic Tissues: Foundations for
Indeterminate Growth 468
The root and shoot apical meristems use similar
strategies to enable indeterminate growth 469
The Root Apical Meristem 469
The root tip has four developmental zones 469
The origin of different root tissues can be
traced to speciﬁ c initial cells 470
Cell ablation experiments implicate directional
signaling processes in determination of cell
identity 471
Auxin contributes to the formation and
maintenance of the RAM 471
Responses to auxin depend on speciﬁ c
transcription factors 472
Cytokinin activity in the RAM is required for root
development 473
TAIZ_FM_JD.indd XXVI 5/19/10 4:09:16 PM
©2012 Sinauer Associates, Inc. This material cannot be copied, reproduced, manufactured
or disseminated in any form without express written permission from the publisher.© Sinauer Associates, Inc. This material cannot be copied, reproduced, manufactured
or disseminated in any form without express written permission from the publisher.

TABLE OF CONTENTS XXVII
The Shoot Apical Meristem 474
The shoot apical meristem has distinct zones
and layers 474
Shoot tissues are derived from several discrete
sets of apical initials 475
The locations of PIN proteins inﬂ uence SAM
formation 476
Embryonic SAM formation requires the
coordinated expression of transcription
factors 477
Negative feedback limits apical meristem size 478
Similar mechanisms maintain initials in the RAM
and in the SAM 479
Vegetative Organogenesis 480
Localized zones of auxin accumulation promote
leaf initiation 480
Spatially regulated gene expression determines
the planar form of the leaf 481
Distinct mechanisms initiate roots and shoots 483
Senescence and Programmed Cell Death 484
Leaf senescence is adaptive and strictly
regulated 484
Plants exhibit various types of senescence 485
Senescence involves the ordered degradation of
potentially phototoxic chlorophyll 487
Programmed cell death is a specialized type of
senescence 487
SUMMARY 488
The Photochemical and Biochemical Properties
of Phytochrome 494
Phytochrome can interconvert between Pr
and Pfr forms 496
Pfr is the physiologically active form of
phytochrome 496
Characteristics of Phytochrome-Induced
Responses 497
Phytochrome responses vary in lag time and
escape time 497
Phytochrome responses can be distinguished by
the amount of light required 497
Very low–ﬂ uence responses are
nonphotoreversible 497
Low-ﬂ uence responses are photoreversible 498
High-irradiance responses are proportional to
the irradiance and the duration 499
Structure and Function of Phytochrome
Proteins 499
Phytochrome has several important functional
domains 500
Phytochrome is a light-regulated protein
kinase 501
Pfr is partitioned between the cytosol and
the nucleus 501
Phytochromes are encoded by a multigene
family 502
Genetic Analysis of Phytochrome
Function 503
Phytochrome A mediates responses to
continuous far-red light 504
Phytochrome B mediates responses
to continuous red or white light 504
Roles for phytochromes C, D, and E
are emerging 504
Phy gene family interactions are complex 504
PHY gene functions have diversiﬁ ed during
evolution 505
Phytochrome Signaling Pathways 505
Phytochrome regulates membrane
potentials and ion ﬂ uxes 506
Phytochrome regulates gene expression 506
Phytochrome interacting factors (PIFs) act
early in phy signaling 507
Phytochrome associates with protein kinases
and phosphatases 507
Phytochrome-induced gene expression
involves protein degradation 508
Circadian Rhythms 509
The circadian oscillator involves a
transcriptional negative feedback loop 510
Ecological Functions 512
Phytochrome enables plant adaptation to
changes in light quality 512
Phytochrome and Light Control of Plant
Development 493
CHAPTER 17
TAIZ_FM_JD.indd XXVII 5/19/10 4:09:16 PM
©2012 Sinauer Associates, Inc. This material cannot be copied, reproduced, manufactured
or disseminated in any form without express written permission from the publisher.© Sinauer Associates, Inc. This material cannot be copied, reproduced, manufactured
or disseminated in any form without express written permission from the publisher.

XXVIII TABLE OF CONTENTS
Decreasing the R:FR ratio causes elongation in
sun plants 512
Small seeds typically require a high R:FR ratio
for germination 513
Reducing shade avoidance responses can
improve crop yields 514
Phytochrome responses show ecotypic
variation 515
Phytochrome action can be modulated 515
SUMMARY 516
The Photophysiology of Blue-Light
Responses 522
Blue light stimulates asymmetric growth and
bending 523
Blue light rapidly inhibits stem elongation 523
Blue light stimulates stomatal opening 524
Blue light activates a proton pump at the
guard cell plasma membrane 527
Blue-light responses have characteristic
kinetics and lag times 528
Blue light regulates the osmotic balance of
guard cells 528
Sucrose is an osmotically active solute in guard
cells 530
The Regulation of Blue Light–Stimulated
Responses 531
Blue-Light Photoreceptors 532
Cryptochromes regulate plant development 532
Phototropins mediate blue light–dependent
phototropism and chloroplast movements 533
Zeaxanthin mediates blue-light photoreception
in guard cells 534
Green light reverses blue light–stimulated
opening 536
SUMMARY 539
Blue-Light Responses: Morphogenesis and
Stomatal Movements 521
CHAPTER 18
The Emergence of the Auxin Concept 546
The Principal Auxin: Indole-3-Acetic Acid 546
IAA is synthesized in meristems and young
dividing tissues 549
Multiple pathways exist for the biosynthesis of
IAA 549
Seeds and storage organs contain covalently
bound auxin 550
IAA is degraded by multiple pathways 550
Auxin Transport 551
Polar transport requires energy and is gravity
independent 552
Chemiosmotic potential drives polar transport 553
PIN and ABCB transporters regulate cellular auxin
homeostasis 555
Auxin inﬂ ux and efﬂ ux can be chemically
inhibited 556
Auxin transport is regulated by multiple
mechanisms 558
Auxin Signal Transduction Pathways 560
The principal auxin receptors are soluble
protein heterodimers 561
Auxin-induced genes are negatively regulated
by AUX/IAA proteins 561
Auxin binding to a TIR1/AFB-AUX/IAA
heterodimer stimulates AUX/IAA
destruction 562
Auxin-induced genes fall into two classes:
early and late 562
Rapid, nontranscriptional auxin responses
appear to involve a different receptor
protein 562
Actions of Auxin: Cell Elongation 562
Auxins promote growth in stems and coleoptiles,
while inhibiting growth in roots 563
The outer tissues of dicot stems are the targets
of auxin action 563
The minimum lag time for auxin-induced
elongation is ten minutes 565
Auxin: The First Discovered Plant Growth
Hormone 545
CHAPTER 19
TAIZ_FM_JD.indd XXVIII 5/19/10 4:09:16 PM
©2012 Sinauer Associates, Inc. This material cannot be copied, reproduced, manufactured
or disseminated in any form without express written permission from the publisher.© Sinauer Associates, Inc. This material cannot be copied, reproduced, manufactured
or disseminated in any form without express written permission from the publisher.

TABLE OF CONTENTS XXIX
Auxin rapidly increases the extensibility of
the cell wall 565
Auxin-induced proton extrusion increases cell
extension 565
Auxin-induced proton extrusion involves activation
and protein mobilization 566
Actions of Auxin: Plant Tropisms 566
Phototropism is mediated by the lateral redistribu-
tion of auxin 566
Gravitropism involves lateral redistribution of
auxin 568
Dense plastids serve as gravity sensors 569
Gravity sensing may involve pH and calcium ions
(Ca
2+
) as second messengers 571
Auxin is redistributed laterally in the root cap 572
Developmental Effects of Auxin 573
Auxin regulates apical dominance 574
Auxin transport regulates ﬂ oral bud development
and phyllotaxy 576
Auxin promotes the formation of lateral and
adventitious roots 576
Auxin induces vascular differentiation 576
Auxin delays the onset of leaf abscission 577
Auxin promotes fruit development 577
Synthetic auxins have a variety of commercial
uses 578
SUMMARY 578
Gibberellins: Their Discovery and Chemical
Structure 584
Gibberellins were discovered by studying
a disease of rice 584
Gibberellic acid was ﬁ rst puriﬁ ed from Gibberella
culture ﬁ ltrates 584
All gibberellins are based on an ent-gibberellane
skeleton 585
Effects of Gibberellins on Growth and
Development 586
Gibberellins promote seed germination 586
Gibberellins can stimulate stem and root
growth 586
Gibberellins regulate the transition from juvenile
to adult phases 587
Gibberellins inﬂ uence ﬂ oral initiation and sex
determination 588
Gibberellins promote pollen development
and tube growth 588
Gibberellins promote fruit set and
parthenocarpy 588
Gibberellins promote early seed
development 588
Commercial uses of gibberellins and
GA biosynthesis inhibitors 588
Biosynthesis and Deactivation of
Gibberellins 589
Gibberellins are synthesized via the terpenoid
pathway 589
Some enzymes in the GA pathway are
highly regulated 591
Gibberellin regulates its own metabolism 592
GA biosynthesis occurs at multiple plant organs
and cellular sites 592
Environmental conditions can inﬂ uence
GA biosynthesis 593
GA
1
and GA
4
have intrinsic bioactivity for
stem growth 594
Plant height can be genetically engineered 595
Dwarf mutants often show other phenotypic
defects 595
Auxins can regulate GA biosynthesis 595
Gibberellin Signaling: Signiﬁ cance of
Response Mutants 596
GID1 encodes a soluble GA receptor 596
DELLA-domain proteins are negative
regulators of GA response 600
Mutation of negative regulators of GA may
produce slender or dwarf phenotypes 600
Gibberellins signal the degradation of negative
regulators of GA response 601
F-box proteins target DELLA domain proteins
for degradation 601
Negative regulators with DELLA domains have
agricultural importance 602
Gibberellin Responses: Early Targets
of DELLA Proteins 602
Gibberellins: Regulators of Plant Height and
Seed Germination 583
CHAPTER 20
TAIZ_FM_JD.indd XXIX 5/19/10 4:09:17 PM
©2012 Sinauer Associates, Inc. This material cannot be copied, reproduced, manufactured
or disseminated in any form without express written permission from the publisher.© Sinauer Associates, Inc. This material cannot be copied, reproduced, manufactured
or disseminated in any form without express written permission from the publisher.

Exploring the Variety of Random
Documents with Different Content

The Project Gutenberg eBook of Délvirágok;
Oceánia

This ebook is for the use of anyone anywhere in the United
States and most other parts of the world at no cost and with
almost no restrictions whatsoever. You may copy it, give it away
or re-use it under the terms of the Project Gutenberg License
included with this ebook or online at www.gutenberg.org. If you
are not located in the United States, you will have to check the
laws of the country where you are located before using this
eBook.
Title: Délvirágok; Oceánia
Author: Mór Jókai
Release date: February 8, 2018 [eBook #56525]
Language: Hungarian
Credits: Produced by Albert László from page images generously
made
available by the Google Books Library Project
*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK DÉLVIRÁGOK;
OCEÁNIA ***

Megjegyzések:
A tartalomjegyzék a 291. oldalon található.
Az eredeti képek elérhetők innen: http://books.google.com/books?
id=zOhkAAAAMAAJ.
Facebook oldalunk: http://www.facebook.com/PGHungarianTeam.
JÓKAI MÓR
ÖSSZES MŰVEI

NEMZETI KIADÁS

XX. KÖTET
DÉLVIRÁGOK * OCEÁNIA

BUDAPEST

RÉVAI TESTVÉREK KIADÁSA
1894
DÉLVIRÁGOK

IRTA
JÓKAI MÓR

A FRANKLIN-TÁRSULAT TULAJDONA

BUDAPEST
RÉVAI TESTVÉREK KIADÁSA
1894

AZ UTOLSÓ TENGERISTEN.
Mikor még II. Constans uralkodott Sicilián, Krisztus után
hatszázhatvanhárom évvel, az egész háromszög népe valami
keveréke volt keresztyénnek és pogánynak. A régi pogány hitregék
megmaradtak emlékében, s ha a vad Læstrygonok utóda imádságait
mondta védszentjéhez, hátát egy omladozó pogány templomnak
vetve, eszébe jutottak a homályos mesék azon csodás istenekről,
kiket az új Messiás elűzött az égből és földről.
A délnyugoti parton áll az óriási Taormina előhegy, messze
benyulva a tengerbe, mely viharos éjszakákon harsogva csapkod fel
reá. Alakja mintegy vulkáné, körülötte szakadékos sziklás
hegycsoportozat, melynek sivár tekintetét sehol sem enyhíti egy
közbe épített emberi lak. Az évenkinti iszonyatos földrengések egész
hegyeket szakítanak olykor egymásra, vagy a földalatti ár indítja meg
a sziklákat, s egész havakig látszik lassú haladásuk, a mint odább
csúsznak a rajtuk levő erdőkkel, mezőkkel együtt, majd a
legtermékenyebb mezőkön fakad fel véletlenül egy-egy iszapos
forrás, s mocsárral borítja el az egész vidéket, majd ismét egész
erdők égnek el ismeretlen tűz által gyujtogatva, majd roppant
repedések támadnak a sziklák közepén, mikből jéghideg szél fuvall
elő, bömbölő üvöltéssel. Az emberek nem örömest telepednek meg
ily vidéken, hol a föld még mindig élet jelenségeit adja.
Maga a Taormina a legbujább növényzettel van ellepve. Az olasz
éghajlat bokrai, fái, a szentjános-kenyér, a gyapotfa, a törpe pálma,
az olajfa lepik el sziklás oldalait, összegubanczolva óriási folyondár,
myrtusz és babérbozótokkal.
A hegy nyugoti oldalán, egy meredek sziklaemelvényen, melynek
lábát közvetlenül a tenger locsolja, áll egy omladozó templom. Egy

kerek márvány épület, köröskörül jóniai oszlopokkal. A kúptető már
beomlott, a falak töredékén sárgulnak a kövi-rózsák; a küszöbön
nagyszerű aloe nőtt fel vastag, kékzománczú fogas leveleivel; benn a
templomban a heverő kövek között egy talapjáról ledőlt szobor
látszik, mely egy kigyófarkakon végződő férfit ábrázol, meglánczolt
kezekkel. Ez volt Proteus.
Körül a repedezett falakon még látszanak a domborművek,
melyek az alakváltoztató pogány isten csodáit mutogaták, majd
kigyó, majd tigris, majd fa, majd folyam, majd repülő madár alakjai
látszanak kiemelve, melyeket mind ugyanazon láncz bilincselt a
földhöz, mely az emberalak kezeire volt kötve.
A mythos szerint Proteus csak akkor mondott jövendőt, ha kezeit
a földhöz lánczolák.
A fanumtól nyolcz széles kőlépcső vezet a meredek széleig,
melynek szédítő magasából messze ellátni a tengerre, a sík
láthatárra, melyen alig-alig tünik föl valaha egyes fehér vitorla, mint
valami fehér sirály, a hosszú zátonyok itt-ott kifehérlenek a zöld
hullámok közül, s a kopár szakadékos parti sziklák között apály
idején megjelennek a csodás tengernövények, mik a mély tenger
fenekén vertek gyökeret, a növényállatok, mozgó élő ágaikkal, az
óriási polypok, mik hosszú karjaikkal a víz szinén tétováznak élő
préda után lesve, s a látogatatlan partokon a sötétzöld kálmosberkek
alatt, hol a ragyogó homokban szivárványszinű csigák közt hevernek
a parthoz vágott hajók deszkadarabjai, ott ülnek viharos éjszakák
előestéin a vészmadarak, a fekete hojszák, hosszú sorban,
berzengetett tollaikat rázva, s kiabálva a közelgő szelek elé, s oda
jönnek ki napfényes délutánokon, a zöldhéjú tekenősbékák,
hinárlepte hátaikkal, tojásaikat a meleg homokba kaparni.
Hojszák és tekenősbékák most, egykor tengeristenek látogatták e
magános partokat; mikor még a Nereidák kora le nem járt, ide
szálltak ki csigahéj csónakaikból Peleus aranyhajú leányai, hófehér
testöket bámultatva a napvilággal, s a vesztükre ide tévedt halandók
szemeivel, itt kötött ki halfarkú paripáival a vizek királyistene,

Neptun, itt dalolta csábénekeit a syrén, hosszú aranyhaját piros
korálokkal fésülve, itt fútt csigakürtjébe Triton, a tengerszellemek
hirnöke, s itt sírták könyeiket a patakok nymphái, epedő nefelejts-
szemekkel leskelődve a sás-liliomok levelei közül a szép ifju halandók
után. És végre itt e templomban adá rejtélyes feleleteit a jóslatra
felszólított Sybilla, háromlábú réz széken ülve.
Mind e regényes alakjait a mesevilágnak száműzte a lét sorából a
komoly utókor. Az emberi ész meg akarta tudni a csodák okait, s
mindent fölfedezett, a mit oly sokáig a rejtély nimbusa vett körül. A
doradok danáját nem tartja többé senki syren-zenének; a delphinek
nem hordják hátaikon az embereket többé, mióta a gőzhajók föl
vannak találva, ott hevernek a csigák, a korallok, ott virulnak a
liliomok, a nefelejtsek; a syrenek, a nymphák, a hamadryadok nem
jönnek el értük, nem szállnak ki a partokra többé; a fregáttok és
gőzhajók mindenünnen elhajtották a tengeri isteneket.
De a Taormina környéke azért még mindig a régi, embernek nem
való vadon. A zátonyok és szirtek miatt messze kikerüli minden vizen
utazó, s a szárazföld felől visszariasztják azt a volkános szakadékok.
Második Constans idejében hetedik százada volt már a mythoszi
világ elenyésztének, s a sziget lakosai, kiket az új vallás ereje nem
ért oly közvetlenül, még mindig félve kerülték Taormina bérczeit,
mintha óvakodnának zavarni az oda gyülekező fényes csoportokat, s
csak néha akadt merészebb kalandor, ki az elhagyott berkeket meg
merte gázolni, többnyire egyedül, titokban keresvén föl Proteus
templomát, hol egykor a Pythonissák jövendőt szoktak mondani.
A fánum régóta elhagyatva állt már, a borzadálylyal belépő nem
láta benne senkit. Itt-amott lehete csak észrevenni tán egy zöld
kigyó húzódozó farkát, mely a közelgő léptek elől búva, a
kőhasadékok között eltünt.
De lent a part közelében állt egy nyomorult kis viskó, a leomlott
templom köveiből összerakva, melyben egy magános nő lakott, a
kiről azt tartá a világ, hogy a jövendőket látja, mert a Proteus

pythonissáinak utóda, kik vallásuk elromlása után is ott maradtak az
elhagyott berekben, ivadékról-ivadékra adva a bűvészet titkait, mik a
köznép előtt magasra emelték őket, s nem egyszer fölkeresve a
babonás hivők által.
A legutolsó volt közöttük, kiről a rege emlékezik, Tritanhéla. A
mese azt tartá felőlük, miszerint férfit soha nem ismerve szülték
gyermekeiket, valami virág erejétől téve termékenynyé, mely Juno
mythoszából maradt hagyományul, s egyetlen gyermekük rendesen
leány volt, annak a gyermeke ismét leány s így származott alá
egyesével a természetkívüli ivadék, míg végre Tritanhélának fia
született, s eként vége szakadt a további nemzedéknek.
A nép rendkívüli ismereteket tulajdonított e lénynek, miből a
mesés részt elhagyva, csupán azokat mondom el, miket mai világban
is meg lehet hallani. Bizonyos szerek által, miket hetekig tartó
bőjtölés után bevett, úgy el tudta magát altatni, hogy halottkint el
lehete temetni, s ha azután a határozott időre ismét fölásták a sírból,
újra magához tért, fölébredett és el kezde jövendölni. Gyakran kiállt
a tengerpartra, s valami zúgó, dongó danát énekelve, oda csalta
magához a delphineket, mik kiuszkáltak elé a partra, ott holmi
bogyókat szórt nekik, s e vadállatok, mint megszelidített házi
barmok, látszottak hivását megismerni. Az erdőkből, barlangokból
elődalolta a kigyókat, sündisznókat, s azok fejüket föltartva
kisérgették egész kunyhójáig, a hol enni adott nekik. Zivataros
éjszakákon a legnagyobb viharokban könnyű csónakára ülve a
tengerre ereszkedett; menekvő hajósok sokszor látták őt nyugodtan
uszkálni a sziklák és örvények között, vészmadaraktól körül
repkedve, s olyankor mintha beszélt volna valakivel.
Midőn gyermeke születék s meglátta, hogy fiu, iszonyú dühbe jött
s meg akarta azt fojtani. Belenyomta fejével egy vízzel tölt
medenczébe s ott tartotta sok ideig, míg azt hivé, hogy az már
megfúlt. S ime midőn kiemelte azt a vízből, a gyermek még folyvást
élt.
Ú

Újra lenyomta azt a vízbe, sok ideig lemerítve tartá, a csecsemő
folyvást mozgott, kapálózott a vízben, a szemeit sem hunyta le
benne, hanem a mint a száján beszívta a vizet, az orrán ismét
visszafútta.
Tritanhéla elcsudálkozva ragadta ki a gyermeket a vízből s maga
mellé helyezve azt, megdöbbent borzadálylyal tekinte rá.
De a gyermek most már sírva, kiáltozva eviczkélt, kapálózott, s
addig csúszott-mászott, míg ismét a medencze szélére jutva, nagy
örömmel veté bele magát, s kaczagva, viczkándozva lubiczkolt a
vízben, egészen otthon érezve benne magát, s csak olykor ütve föl
fejét egyet lélekzeni.
Tritanhéla elborzadva tekinte csodaszülöttére s reszketni kezde
tulajdon gyermekétől.
Érzé, hogy ez nem abból a fajból való, melyből ő, nem azon
légkör lakója, melyé a többi emberek.
A gyermek születése perczétől fogva a tengert választá
elemének. Anyja elnevezte őt Colan-nak, később e névről messze
ismeretes lőn.
Szüntelen a tengerben lakott, ruhát nem tűrhetett magán, s ha
olykor meglátogatta anyját, nem tudott sokáig maradni a szárazon, a
lég fojtani látszott, epedett, nehezen lehelt, s ismét visszaszökött a
habok közé, ott játszott napos időben a delphinekkel, viharban elbújt
a korallok közé s tarka gyöngyházakat hordott föl a tenger fenekéről
anyja számára, ki őt beszélni tanítá; de Colan csak kevés szót tudott
kimondani, bár mindent megértett, s beszéde valami ügyetlen
állatias hangokkal volt keverve, hanem ha olykor kiült sütkörézni a
kopasz fekete sziklákra, s magában elmerengve, elkezde csöndesen
dúdolni, akkor annyi bűbáj, annyi sajátszerű édesség hangzott
töredezett danáiban.
A fiu évről-évre jobban kezde szokni a nem emberek számára
teremtett elemhez, mindig ritkábban tért vissza anyja kunyhójához,

végre egészen elmaradt, s Tritanhéla hosszú, hosszú évekig nem
látta többé fiát.
A nő megvénült, elaggott, érzé, hogy nem soká meghal, s
nyugtalanítá azon eszme, hogy mindazon rejtelem, melyet elődei
ezredévről-ezredévre gyűjtögettek a világ előtt ismeretlen
bűvészeteül, vele együtt mind elvesszen, a nélkül, hogy azt fia
örökölné.
Ez aggodalommal kiment egy délután a tengerpartra Tritanhéla, s
szokott bűvös dúdolásait elkezdve, várta, hogy megjelenjenek a
tengeri állatok, miket magához szoktatott. S a mint ott dalolna,
körüle gyűjtve a hullámok lakóit, ime a habok közül egy férfi alakja
merül föl s lábai elé úszik.
Colán volt az, ki a többi tengeri lakókként kényszerült a parthoz
jőni a bűvös danára s nem látszott anyjára ismerni többé.
Elvadult arczán sem volt semmi emberi. Haja hosszan lenőtt
nyakára, orra kitágult és szája összehúzódott. Szemei gömbölyűre
voltak nyilva, a szempilla soha sem csukódott le rájok, s egész testét
valami kemény kéreg lepte el, ujjai közt úszóhártya formára nőtt fel
a bőr.
Tritanhéla ráismert a tengerszörnyre, s azzal kábító bogyókat
hintett a víz szinére, melyet a halak mohón kapkodtak el; legtöbbet
megevett Colán, két kézzel kapkodva a maszlagos eledelt, melynek
megevése után a megbódult halak hanyatt fordulva jöttek fel a víz
szinére, maga Colán is elnyult az iszapban ittasan.
Ekkor Tritanhéla ölébe vette fiát s kunyhójába vivé, testét elkezdé
borszeszszel dörzsölni, mire Colán lassankint föleszmélt, s a mint
magához tért, epedve kezde széttekinteni, mintha vizet keresne
szomja eloltására. Tritanhéla borszeszt adott neki egy palaczkban,
Colán mohón megitta azt, úgy látszott, mintha jól esett volna neki.
Attól azután lerészegült s ittason elkezde dalolni, a dalból emberi
hangok hallatszottak elő; tántorgott, eldűlt, Tritanhéla ölébe vette
fejét, s elkezdé hosszú haját fésülgetni. A szörny halforma merev

szemei mozogni kezdtek, szempillája megmozdult s lassan
lecsukódott szemeire, Colán anyja ölében elaludt.
Tritanhéla ezentúl szüntelen erőlködött fiát újra emberré
változtatni. Testét bekente balzsamokkal, miáltal arról lassankint
lehullt a szokatlan kéreg. Inni csak bort és borszeszt adott neki, mi
szunnyadó lelkét újra felkölté, a szörny lassankint emberré változott,
s hogy a bezárt kunyhóból, melyet átlépnie nem volt szabad, a
tengert nem láthatá, mindinkább elhagyá szokatlan ösztöne. Ismét
megtanult beszélni, kezeit, lábait emberi módon használni. Kezdének
benne a szellem tehetségei mutatkozni. Tudott emlékezni rövid
időre, megismerte anyját, kaczagott ha örült, s tudott sírni, ha
valami boszantá, ha valamit kapott, megköszönte. Majdan kezde
kiváncsi, tudnivágyó lenni, kérdezősködött egyről-másról, magára
engedte adni a ruhát, sőt tetszett neki a csattos öltöny. A borszesz
mindig jobban kezdé visszatéríteni állatiságából, szüntelen
izgatottságban tartva idegeit, Tritanhéla mestersége legnagyobb
csodáját követé el, midőn a lelket visszavarázsolta fiába, mikor az
már csaknem állattá fajult el, s alig különbözött a fókáktól, mikkel
együtt nőtt fel.
A pythonissa fáradatlan kitartása annyira vitte már Colánt, hogy
az elkezde olvasni, s hosszú idők óta kihült elméje ismét annyira
átmelegült, hogy a leirt dolgokat képes lőn maga elé képzelni s
gyönyörét találni azon titkos beszédekben, miket anyjától hallott.
Tritanhéla elkezdé fiát beavatni bűvészete rejtélyeibe, midőn egy
napon alabárdos lovagok üték be kunyhója ajtaját, hová fiával együtt
elzárkózott, s a kunyhó ajtaján kívül megálló parancsnok fenyegető
hangon, de félelmes arczczal kérdé a jósnőtől:
Te vagy a taorminai boszorkány?
Én vagyok, felelt Tritanhéla büszkén.
A lovagok minden további kérdezősködés nélkül megkötözték a
jósnőt, Colánt mellé bilincselék, s mindkettőt lófarkra kötve
elhurczolák Panormusba.

Constans király épen akkor vérinquisitiót tartott a szigeten
elhatalmasodott bűvészek és boszorkányok fölött; az istenitéletek
tömérdek népet gyűjtöttek össze a tengerparton, hol zsolozsmák
éneklése s phreneticus hahota közt hányták bele a boszorkányokat a
tengerbe. A melyik elmerült és befúlt a vizbe, az ártatlannak
nyilváníttatott; a melyiket fölvetette a hullám, azt kihalászták, s
rögtön máglyára kötözve megégették.
Idehozták Tritanhélát is fiával együtt.
Colán egy oszlophoz lánczolva nézte a végtelen tengert, melynek
látása újra föléleszté szivében az állati vágyat, lemerülhetni a hideg
habok közé s elbúhatni sötét vízfenékre, játszani a tengerparton a
csigákkal s hintáltatni magát az égig csapkodó hullámok tetején,
mikor zivatar van.
Egyszer anyjára került a sor. Azokat, kiket ő előtte a vízbe
hajigáltak, mind elnyelte a hullám s Colán nem talált rajtok semmi
sajnálni valót. A mint Tritanhélát a víz felé vitték s a jósnő iszonyattal
eltelve vonakodott a hullámoktól, Colán utána kiáltott: «ne félj a
víztől, szállj le a fenekére és fuss alatta».
A következő perczben Tritanhélát belehajíták a magasról a
tengerbe.
A hullám összecsapott fölötte, az emberek feszülten nézték, hogy
fel fog-e bukni.
Néhány percz mulva szélylyel vált a hab, s a felmerülő Tritanhéla
feje előtünt felbomlott hajakkal, elkékült ábrázattal, összekötött kezei
nem engedték úszni, egyedül lábai segélyével iparkodott magát a víz
szinén tartani.
A népség örömordítva üvöltött, hogy valahára egy boszorkányt
sikerült föltalálnia s Tritánhélát rögtön kifogták a vízből s vitték egy
máglyára s arra felkötözve, meggyujták alatta a tüzet.
Colán maga is örvendve kiáltozott anyjára, midőn meglátta, hogy
az a vízszinén lebeg, de a mint észrevette, hogy anyját meg akarják

égetni, egyszerre megmerevült lánczai között, szája összecsukódott,
szemei halformára kinyiltak, s úgy nézte holt mereven, mint kötözték
föl anyját a máglyára, mint gyujtják alá a tüzet, hogy vonaglik a
kínzott alak izzó lánczai között, milyen sokáig tudja kiadni lelkét, s
midőn porrá égett, hogy rohan hamvaira a nép, mint rugdossa
azokat szét, hogy szórja a szeleknek és a tengerekbe.
Colán meg volt merevülve. Nem szólt, nem mozdult. Kerekre
fölnyilt szemei elvesztének minden emberi kifejezést, hagyta magát
a csónakba vitetni, melyről a bűvészeket a tengerbe hányták, s
engedé magát bevettetni a tengerbe.
A népség várta sokáig, hogy föl fog-e bukkanni? s miután az nem
merült föl többé a vízszinére, hozták a többieket, a kik még hátra
voltak.
* * *
Néhány év folyt le. – Siciliában nagy volt a zavar. A rettenetes
saracenok jöttek roppant hajóhaddal meghódítani a szigetet. A
chalifa, Al-Hamair győzelmi hire megelőzte jöttét, s Constans király
nem volt képes apró halászbárkáival megvédeni országát ellene.
Ekkor Panormus lakosaiban fölbuzdult még egyszer a régi görög
vér, eszökbe jutott, mit tudtak tenni a corinthi elődök hazájuk
védelmére, s hirtelen hadihajókká alakítva kereskedő hajóikat,
tengerre szálltak a saracenok ellen.
Előre látható volt, hogy a harczot el fogják veszteni, de Miziz, a
syracusi hajóhad armén vezetője, nagyszerű gondolattól áthatottan
horgonyt vetve a taorminai zátonyok és sziklák előtt, oda várta a
saracen hadat, s a mint az egy napon a magas tengeren megjelent,
éjszaka kivonult elébe, azon szándékkal, hogy maga után fogja
csalni a taorminai öbölbe, s ott vele együtt elveszend a sziklák
között.
Constans király ezalatt seregével ott állt a parton, fölszedni a
menekvőket saját hajóhadából, s leöldösni a saracenokéból

megmaradót.
A hosszú ácsorgás megizzasztá a királyt, s míg hadvezére a
saracenok elé vitorlázott, ő maga leszállt a tengerbe számos
kisérőivel fördeni. Alig telt bele néhány percz, midőn a fürdő király
egyszerre elkiáltja magát, hogy valaki megragadta lábát, s azzal
rögtön lerántatik kisérői közepéből.
A mellette lévő búvárok egyszerre utána buktak a víz alá, s
látták, hogy a királyt valami húzza lefelé a több ölnyi magasra felnőtt
hinárba.
A búvárok kezeiket nyújták Constansnak, ki egyet közülök
elkapva, kétségbeesetten kapaszkodott bele; de az ismeretlen
erőszak, mely őt lefelé húzta, ellenállhatlanul rántotta őt le a sűrű
hinár közé, s vele együtt a mentésére sietett búvárt is, kit Constans
görcsös erővel fogott s el nem bocsátott magától; a többi búvárok, a
mint mindkettőt elmerülni látták a hinárban, ijedten riadtak szélylyel,
azt vélve, hogy valami polyp karolta őket át oda lenn.
Hosszú idő mulva fuldokló küzdéssel jelent meg a vízszinén a
lerántott búvár, egészen kifogyva erejéből, s a mint a csónakba
emelék, Constans még akkor is mindkét kezével és fogaival bele volt
fogózva egyik karjába, holtan, megfulladva. Az ijedt testőrök
kivonták őt a vízből s egyik lábára egy csodás jegyekkel teleirt
szalagot találtak rákötve. Visszaborzadának; az Tritanhéla öve volt,
melyet halála előtt fiának adott át.
A siciliai hajóhad ezalatt megtámadta a saracent, s az első
összecsapásnál, mintha megfutamodnék, egyszerre visszafordult, s
minden vitorlát kifeszítve, sietett a taorminai öböl felé.
Al-Hamair nyomban üldözé elleneit, s nem sokára lehete látni a
nagyszerű vadászatot a tengeren, a mint Miziz hajóhada egy
csomóba tömve, négy annyi ellenhajótól félhold alakú körben
üldöztetik az öböl felé.

Az ég lassankint elborult, a tenger duzzadni kezdett, fekete
felhők fogták el a láthatárt, s nem sokára mennydörgő zivatarral
köszöntött be az éjszaka.
Az irtóztató vihar fölforgatá a tengereket. Mindkét csatázó
hadsereg játékszere lőn a magasabb erőknek, a dühödt szelek verték
a habot a taorminai sziklákhoz, s űzték mindkét hajóhadat a
veszélyes öböl felé.
A syracusi hajósoknak nem lehete már többé menekülniök e
helytől, de ezt nem is akarták, ott volt szándékuk elveszni. Az
ellenség bizonyosan odáig üldözendé őket, s akkor velök együtt
kénytelen leendett a sziklákon elmerülni.
Legelől repült a tajtékzó hullámokon Miziz hajója, mindinkább
közelítve a fekete sziklák felé, melyeken néha keresztülcsapott a
hullám.
S im a villámlobogásnál egy emberalakot vélnek észrevenni a
hajósok, ki úgy látszék magát hintálni a habok tetején, mintha függő
ágyban ülne. Majd kiemelkedék a tengercsoda a habok közül, s oly
hangon, mely a tengervészt túldörgé, kiálta a siciliaiakra:
– Nyomorúak! Panormus és Messina lakói! kik Tritánhéla hamvait
a tengerbe szórtátok: e hamvakból hajóhad támadt ellenetek.
Pusztuljon el országotok.
Iszonyú roppanás felelt átkaira
Az első hajót a sziklához vágta a hullám.
A parton álló siculok kétségbeesett ordítással vevék észre, hogy
míg saját hajóhadaik a zátonyok és sziklák között elmerülnek, a
saracen had egyszerre félbeszakasztja az üldözést, s horgonyt vetve,
megáll a vészes öböl előtt.
Colán, szemközt úszva a zivatarral, hirül adá a saracenoknak a
veszélyt, mely hajóikra vár, s még azon éjjel, a mint a szél fordult,
elvezette őket más kikötő felé, mely egyedül előtte volt ismeretes.

Reggelre virradva a saracenok urak voltak Siciliában.
Ötszáz esztendeig pusztította e naptól kezdve Siciliát e barbar
ellenség.
Colánt még azután is sokszor találták idegen hajósok majd itt,
majd amott, többnyire zivatarban, gyakran a legmagasabb tengeren.
Ha nevéről szólíták, fölült a hajóra, borszeszt kért a hajósoktól,
elmondá nekik, hogy most mely helyen vannak, merre menjenek, hol
őrizkedjenek zátonyoktól, örvényektől, kőszikláktól? ha hajótöréseket
szenvedtek, parthoz vezeté tutajaikat, vagy hírt adott felőlök, ha
elmerültek.
1)
De ha siciliai hajóval találkozék, azt köröskörül csapongá, mint
valami éhes szörny, éjszakánkint fenyegetőleg támadt elő a
tengerből, kiáltozásaival ijesztgetve a hajósokat, mint rémlő
tengerkisértet, s ha viharban találta őket utól, lehete hallani ijesztő
átkozódásait, a mint a habtorlat tetejéről letekinte a düledező
hajóra, s imáik közé kaczagva kisérte őket, míg el nem sülyedtek
valahol, hogy ott fölkaczaghasson, midőn a hullám fölöttük
lassankint összecsap, s akkor ráüljön a még kiálló árboczra, s
elénekelje azt a bűbájos dalt, melyre Tritanhéla megtanítá, a figyelő
delfineknek; míg az utolsó árboczhegy is a víz alá merül.

KELET KIRÁLYNÉJA.
(Historiai novella).
Én nem tehetek róla, ha gondolataim mindig visszavisznek
keletre, a honnan támad a fény és minden, a mi fényes, – a honnan
támad a nap is.
Igaz ugyan, hogy illendőbb volna e helyett, hogy azon földről
beszélek, mely bölcsőnk volt, arról beszélnem, mely sírunk lesz! de
mit tehetek én arról, ha álmodni szebb, mint ébren lenni.
Ha olvasni akartok arról, mi ujat talált föl tegnap óta a
divatbölcsek, diplomaták, journalisták és börzeüzérek tudománya?
fordítsatok a túlsó lapra, ott talán megtaláljátok, a mit kerestek:
vezérczikk oraculumokat, becsületes, józan, fekete kabátos
rendszereket, telegraphi mondatokat, örvendetes hireket
tánczvigalmakról, s szomorú tudósításokat vasuti balesetekről, börze
fluctuatiókról és ministerkrisisekről, ott megtudtok mindent a mi lesz,
lehet és a minek úgy kell lenni.
De ha akarjátok tudni azt, a mi volt, a mi elmult, a mi nem lesz
többet, ha meguntátok ezeket a czivilizált utczákat, ezt az egyszinű,
esernyővel járó népet, hallgatni a kávéházak politikáját, s olvasni
bölcs dolgokat, miket a ki irt sem értett, – jőjjetek velem; én
elvezetlek benneteket oly helyekre, oly időkbe, mikről maga a
historia is azt mondja: ennek fele is csak álom!
I.

Azon időkben, midőn Róma határa ott volt, a hol Persiáé, s a
nagy világváros az ismert föld legvégső tartományait nevezte
szomszédjainak, – akkor volt Róma legkisebb.
A nagy respublika császárjai birták a félvilágot, melyet őseik
meghódítottak, de nem azoknak szellemét. Rövid életű istenek
voltak, ész és erő nélkül, – törpék, kikre óriások fegyverzete maradt.
De a hősök, a historiai gyászok szelleme nem maradt föld alatt, s
ha Rómában obeliskokat raktak hamvaikra, kitört a szabadság,
dicsőség és honszeretet lelke távol Persia, Armenia és Palmyra ege
alatt.
Míg Rómában egy Commodus, egy Caracalla trónra ültette a
bűnt, s nyilvános tiszteletet adott a gyalázatnak, míg ott harcz
helyett árulás adta a győzelmet, diadal helyett pénz vásárolta meg a
békét, míg Heliogabal rokka és orsó, Galienus főzőkanál által örökíté
nevét, addig keleten új életre támadt a száműzött erény és dicsőség,
s mintha szégyelné magát a férfiak által meggyalázott hősi szellem,
egy nőbe költözött át, hogy azt minden élőkön túl emelje.
A keleti tartományok közt, mik Róma védurasága alatt álltak, volt
Armenia is, veszélyes közelében Persiának, hol Sapor király Cyrus
birodalmának helyreállításáról álmodozott. Tizennyolcz satrapáját
Ázsiának hajtotta már trónja zsámolya alá, s engedte őket
királyoknak hivatni, hogy magát királyok királyának nevezhesse.
A tizenkilenczediknek következék Chosrus király, Armenia
fejedelme. Harmincz évig tartott a harcz, melyet Chosrus a királyok
királya ellen országát védve viselt, s a szabadságharczba utoljára is a
hódító fáradt bele; a hőst, kinek paizsán kardja eltompult,
orgyilkosok tőrével öletve meg. Csak így juthatott annak országához.
A hatalmas védúr, Róma, ezalatt folytatta ittas életét, saját
fejével sem birva többé, nemhogy távolabb eső tagjaira ügyelhetett
volna. Csak akkor ébredt föl, midőn egyik kezét levágták.

Armenia elestét megboszulni, összegyűjté legióit az akkori
császár, Valerian, átkelt az Euphráton, s mielőtt a hír érkezhetett
volna, maga előtt látta Sapor király lovas seregeit, – s nem sokára
háta mögött is, – a láthatár végtelenéből köröskörül porfellegek
húzódtak elő, melyek nem sokára összeértek a római legiók körül,
mintegy aczélláncz-szem. A præfectus prætorio, Marcian, elárulá az
ellenségnek a császárt, s az minden oldalról körülvéve látta magát,
mielőtt seregeit csatarendbe állíthatá. Még a kétségbeesés sem
segített: az első merész, de sikertelen menekvési harcz után lerakta
a római sereg fegyverét, s császárját kiadta a barbar fejedelemnek.
A királyok királya lánczot tetetett a császári fogoly nyakára, s
általa vezetteté magát saját provinciái ellen, miket a viharnál
sebesebben elgázoltak a persa lovasok patkói. Egyik város a másik
után esett el, árulás, gyáva megadás, vagy vitéz védelem után.
Antiochiában a szinházi mulatság közepett lepte meg a népet az
ellenség, Edessában a főpap védte maroknyi népével a várost és
templomait, s Cæsarea falai közt Demosthenes állítá meg a
diadalmenetet. Mind hasztalan; elvesztek a városok, palotáikkal,
templomaikkal, a hősök és az árulók egy sírba lőnek hányva. Sapor
király egész völgyeket töltetett meg holttestekkel, s míg a szétdúlt
provinciákból kiölt mindent, a mi élet, csúfságból új római császárt
nevezett ki számukra, egy ismeretlen rabot a legalsó börtönökből, kit
bűnei miatt halálra itéltek; azt felöltözteté az elfogott császár
biborpalástjába, s kikiáltatá és megéljenezteté az elfogott legiók
által, míg az igazi császár, a szerencsétlen Valerián, a despota lova
előtt térdelt, ki az ő nyakára hágott előbb, úgy ült fel nyergébe.
Valeriánt megölte a szégyen. Egy rómainak tudni kellett a
gyalázat miatt meghalni. Az elbizott győztes kitömette a holt
fejedelem bőrét, s ott állt az századokig a nap templomában
borzasztó diadaljelül, császári palásttal vállán, rabszolga lánczczal
nyakában, barbar kemény gúny a legmagasabb büszkeségen ejtve.

Három országot kipusztított már az eleven dögvész, a halál
angyala emberi alakban; a határos birodalmak remegve várták,
melyik fog közülök következni? midőn egy napon Sapor király elé
követség érkezett Palmyrából, egy levelet hozva neki, melynek
tiszteletteljes, de bátor szavai haragra gerjeszték a despotát.
A levél Odenath palmyrai polgár által volt aláirva, ki a hódító
engesztelésére kétszáz tevét külde kincsekkel rakottan, minőket csak
a fejedelem adhatott fejedelemnek.
Kicsoda ez az Odenath? kiálta föl büszke dölyffel az ellenállhatlan
hódító; ki a vakmerő, a ki levelezni mer urával? hányjátok ajándékait
az Eufratba! Fejedelem-e ő, hogy nekem ajándékot mer küldeni? s
nem alacsony rabszolga-e? kinek a porban fekve kell előttem
megjelenni, mert a mije van, az csak irgalomból övé. Mondjátok meg
neki, hogy ha kegyelmet akar találni arczom előtt, s büntetése
enyhítését reményli, hátán összekötött kezekkel csúszszék
térdenállva trónom elé. Ha késlekedni mer, gyors pusztulás fejére,
pusztulás a családra, mely hozzá tartozik, pusztulás a városra,
melyben született és a népre, mely azon várost fölépíté!
II.
– Fel, fel, ti szabad lakói az ősi pusztának, ti pásztorok, kik
csordáitokat legeltetitek a sivatag forrásai körül, te szilaj vadásznép,
ki elfogod a futó antilopét s kihúzod az oroszlánt barlangjából, ti, kik
sátrak alatt laktok, ősidőktől fogva nem tanulva mást, mint
fegyverforgatást, te soha meg nem számlált nomádfaj, ki adót nem
fizettél, s hódító arczát nem ismerted soha, ti délczeg ifjak, kik
három nap, három éjjel kitartjátok a nyargalást a szilaj paripán,
átúsztok ragadó folyókon, keresztültörtök országokat ellepő erdőkön,
s megelőzitek a homokfelleget, mit a puszták szele hajt a láthatárra,
– fel!

Im fényes ellenség közelg nyugalmas berkeid felé; jer, mutasd
meg neki, hogy itt minden porszem szabad, s föltámad az ellen, a ki
reá tapod, minden férfi bajnok, minden rekettye nyilvessző, s
minden bércz fellegvár, mely ellen vívni kell!
Az arab síkságok mintegy varázsszóra egyszerre megnépesülnek.
A vad homokpuszták, miken azelőtt alig találkoztak az átvonuló
karavánok egyes kóborcsapatokkal, egyszerre eláradnak száguldó
hadseregekkel, az ismeretlen helységek vad, bőrrel övedzett
harczosokat bocsátanak alá végetlen rajokban a syriai rónákra, kik
mind Palmyra felé sietnek, s a mint a hegyekről jövők találkoztak a
pusztákról érkezőkkel, daczos örömmel szorítanak kezet, mint kiket
egy közös czél egyesíte fegyvert fogni. A fegyver egyszerű volt,
buzogány, nyíl és dárda; de a ki látta az izmos karokat, a mik azokat
forgatták, el kellett ismernie, hogy azon fegyverek jók fognak lenni.
E zajongó tömegek közt két vezéralak válik elő, kik jelenlétökkel
bátorságot öntenek a harczosokba, rendezik a csapatokat, s minden
vészt, a táborinség nélkülözéseit, éhséget, fárasztó útat, forró napot,
hideg éjet együtt tűrve velök, vezetik Palmyra felé.
E város kapuinál találkozik mindkét vezér.
Az egyik egy szelid, de bátor tekintetű férfi. Mellét nem védi
semmi vas, elégnek tartja a kardot védelemre, ruháján semmi arany;
tetteiről ismerje meg a nép vezérét, ne palástja gombjairól.
A másik vezér – egy nő; magas, istennői alak, villámszemek,
barnapiros arcz, királyi homlok. Karcsú, idomos, mint egy antik
szobor; sűrű, gazdag hajfürtei fel vannak szorítva arany-sisakja alá,
mi arra mutat, hogy a női piperével keveset szokott bajlódni, s a
nagy, széles görbe pallos oldalán azt gyaníttatja, hogy a vállig
meztelen, gömbölyű sima karokban férfierő van elrejtve.
A két vezér bámulva tekinte egymásra, mintha két nap támadna
fel egyszerre az égre. A hölgy hófehér paripája büszkén emelte föl
fejét, míg a fekete mén, melyen a férfi ült, aláhajtott fejjel húzódék
hátra.

– Ki vagy te hős? Mi neved? Miért jösz? kérdé a nő, hangja édes
volt, mint a szerelmi dal és erős, mint a harczriadó.
– Nevem Odenath, felelt a férfi, palmyrai polgár vagyok, ki
fegyvert emeltem a hódító ellen, hogy fejemet ne hajtsam meg
előtte. S ki vagy te, istennő, ki paizsoddal védni jöttél minket?
– Én Zenobia vagyok, Syria királynője, egyptusi királynők s
macedon királyok utóda, ki fölemelém kormánybotomat, hogy
országom idegen ellenségtől megvédjem; – vagy az ellen törjék
össze, vagy királyi pálczám!
A férfi lehajlék lováról, hogy Zenobia palástja szegélyét ajkaihoz
emelje.
– Üdv neked királynőm.
– Hagyd a királyi czímet, s nevezz egyszerűen nődnek.
– Mit mondál?
– Azt, hogy ki tőlem távol, tőlem nem ismerve, velem egy
gondolattól lelkesült át, annak lelke egy lélek az enyimmel. Te férjem
leendsz.
– Én egyszerű polgár vagyok.
– És én egyszerű nő. A sors, mely előttünk áll, mindkettőnkre
nézve egyenlő, dicsőség vagy halál, – trón vagy kataphalk.
Mindannyi király és despota közül, kik kezeiket ajánlák nekem, egy
sem jelent meg, midőn kardjokat kértem, és én nem akarom
koronámat oly főre tenni, mely porba hajol meg ellenségem előtt; ők
királynak születtek, bár inkább férfinak születtek volna, a sors
rabszolgákat alkotott belőlök. Az első férfi, a kire találok, te vagy,
különben egy asszonyban kellene kihalni a dicsőségnek. Igy ketten
leszünk. Ha te hős léssz, én méltó leszek hozzád, ha én király leszek,
te méltó leendsz hozzám. Elfogadod-e jobbomat, arczom nem taszít-
e vissza?

Odenath gyönyörteljes pillanattal voná ajkaihoz a nyujtott szép
kezet s szívből eredt hódolattal viszonzá:
– Arczod Cleopatrától örökléd, ősanyádtól, jobbodat Nagy
Sándortól, ősödtől apai ágon.
– Ősöm isteneire! kiálta föl lángragyulladt arczczal a hölgy; – e
kard is oldalamon ősapámról maradt, s nemde Sapor király nem
Dárius utóda-e? E kard, mely az ős kezében összetörte az őst, az
unoka kezében össze fogja törni az unokát; Nagy Sándornak Dáriust
adta a sors, nekem Sapor királyt!
A tömegek lázas kiáltása szájról-szájra adta e hangokat, s
Palmyra körül érczfal támadt lelkesült férfiak karjaiból.
A királyok királya közelgett győzelmekhez szokott táborával.
Kétszázezer lovas jött legelől, a keleti ragyogás sokféleségével. A
külön nemzetek hadai saját szineikben, fegyverzeteikkel, egész
ezredek csupa fehér lovon, mások mind feketén, utánok jött ötszáz
elefánt, balistákkal, hajítógépekkel terhelve, mik mázsás köveket,
dárdákat és görögtüzet hánytak ezer lépésnyire, magát a királyt
tizezer válogatott lovas környezé, ezüst-sisakos, arany-paizsos
vitézek, drága kövekkel kirakott fegyverzettel, a legutolsó is
pompásabb, mint egy skandináv király.
Ezeket követte a hadi zsákmány, tizezer dromedár hátára
fölhalmozva. Kipusztított országok kincsei, föl nem számítható érték,
arany és drágakő. Leghátul maradt a gyalogság, léha, rendezetlen
csoport, dárdával és parittyával, csak ütközet után rabolni jó, vagy
ostromlott városok árkait betölteni holttestével.
Sapor király soha sem hagyott háta mögött ellenséget, azért
serge roszszát és kincseit mindig leghátul tartotta s javát maga előtt
hajtá.

Mi volt e rendezett hadak ellenében a palmyrai sereg?
Hirtelen összecsoportosult nomádnép, pásztorok, vadászok és
békés kereskedők, kiknek kezébe a kétségbeesés adott fegyvert,
kopját, nyilat vagy buzogányt, s kiknél a hadirend helyét csak a
szabadságszeretet pótolta.
De kettőjük között feküdt a sivatag!
És e sivatag ezeknek hazájok volt, amazoknak ellenségök,
harczra ellenök, s nem egyszer volt rá eset, hogy a persa hadsereg,
midőn ellenét legyőzte, az éhség által veretett szélylyel.
Az első nap megnyerte a csatát a persa had a sivatag ellen. Még
ellenségre sem talált sehol a puszta homokon kívül, de ez is elég volt
annak.
A forró szél, mely szemközt fujt arczaikba, keresztülszitálta a
légen a finom homokot, mely mint megannyi tűszúrás hatott át a
ruhákon keresztül, be a pórusokba, le a mellre, át a szemek idegein,
az olthatlan szomj kiszárasztá a hőségtől égő ajkakat, a szúró
napsugár elkábítá a főket.
A hadsereg kiállta e védtelen harczot az elemek ellen, s reggeltől
estig épen egy napi járó földet foglalt el a sivatagból. Estefelé elmult
a szél, csak az éhség és szomj maradt meg, a paripák fáradtan
feküdtek le a földre, a tevék elszabadultak vezetőik kezeiből, s
bőszülten nyargaltak valamely távoli forrás felé, melynek irányát
hatalmas ösztönük megsejté. Az eltikkadt katonák csoportosan
futottak a tevék nyomait követve, némelyik elmaradt s ott eldűlt a
sivatagban, a ki győzte velök a futást, meglátta az alkonyégen az
ingadozó pálmákat, melyek az oázt jelölék, honnan a forrás fakadt, s
a kik odáig vánszorogtak, nem is tértek vissza többet, mielőtt
szomjukat elolthatták volna, láthatlan nyilak elolták az éltöket.
Éjféltájon egy, az éj homályában is meglátszó hosszú árny látszék
húzódni a persa sereg sátorai felé, s a mint csöndesen odaért,

mintegy ijesztő kisértettábor rohant rémes ordítással a nomád
lovagok ismeretlen száma az alvó, elcsigázott táborra.
A persák minden oldalról támadva voltak az ismeretlen
ellenségtől, melynek erejét az éj sötétje még félelmesebbé tette. Ha
visszaverték egy helyen, pillanat mulva a túlsó oldalon támadt,
sokszorozva önmagát, s ijesztő üvöltésével fárasztva, csalva,
bőszítve elleneit. A süvöltő nyílvesszők mindenütt élőczélt találtak az
összetömött hadsorokban, az őrtüzek által világított tömegekben, s
ki lövöldözhetett ő utánok? a láthatlan éjbe, a külön álló, szökellő,
nyargaló alakokra? Ki üldözhette őket a fekete pusztaságban, hol
csak az ő szemeik ismerték az útat?
Ez így tartott szürkületig; reggelre csatarendbe állítá a király
egész éjjel nyugtalanított seregeit, s ime ellenség nem volt sehol;
mintha valóban a puszta rémei lettek volna, kik körül rajongák egész
éjjel a tábort, s reggelre visszatértek volna sírjaikba, a persa had
előtt nem volt köröskörül semmi, csak a homokpuszta.
Sapor király elbizott dölyffel parancsola előrenyomulást a
hadseregnek, s még egy nap folytatta hódító útját a pusztában, de
már e nap sikere alig volt néhány órai út, az eltikkadt hadsereg
minden forrásnál megállt, mindeniket holttestekkel találta
betemetve, s azon véresen itta ki belőlük a vizet az utolsó cseppig.
Újra eljött az éj. Csatarendben állt mindenki, sok, ki lefeküdt
pihenni, ott elaludt és meghalt. Várták az éji támadást, s most már
azt sem tudhaták, melyik oldalról jön az? Sokáig nem hallatszott
semmi hang, csak az elefántok szomjdühös ordítása verte föl
szokatlan hangokkal az éj csöndjét, s benn a tábor közepében a
harsogó zene és pohárcsörgés.
Míg a sereg epedve itta ki a források vérrel kevert vizét s az
elhullt tevék husából lakozott, az alatt Sapor király sátorában a világ
legtávolabb tengereiből hozott halak, a legdrágább madarak s
gyümölcsök illatoztak arany tálakban. Sátora hátulját nubiai zenészek
foglalák el görög eunuchok énekét kisérve hárfáik és tollas sípjaikkal,

s a sátor elején lybiai almék tánczoltak áthevült arczczal átlátszó
öltönyeikben.
Sapor király maga hófehér, gyémántokkal himzett pongyolában
hevert bibor nyugágyán; két kedvencz nője, kiket országok
szépségei közül választott ki, mellette ült, egyiket ölébe vette,
másiknak keblére hajtá ittas fejét, míg egy rabszolga ajkáig emelte
az arany serlegbe töltött gránátszín cziprusit, melyre damaszki
rózsák levelei voltak hintve, másik fűszeres gyümölcsökkel becsinált
pávanyelvekből készült étellel iparkodék a királyok királyának
eltompult étvágyát ingerelni, midőn egyszerre véletlenül, mint
álomra az ébredés, rémes sikoltás hallik a sátoron kívül, s a nyilásnál
őrt álló szerecsen halálra sebesülten bukik be a sátorba.
Sapor ijedten kapott fegyver után, s nem vevé észre, hogy a mit
kezébe ragadott, az kedvencz nőjének arany ollója volt.
A következő perczben egy magas, harczias alak állt előtte, kivont
karddal, csatától hevült arczczal, villogó szemekkel.
– Ki vagy? mit akarsz? ordíta rá Sapor mintegy helyére bűvölten.
– Nevem Odenath! felelt a férfi. Hivattál, itt vagyok.
Sapor dühös ordítással ugrott fel helyéről s sátora hátuljába
futva, míg magukat közbevető rabszolgái élte megmentésében
elestek, alvó testőrei közt lármát ütött és megmenekült.
Hogy neki kellett örülnie a megmenekvésen, hogy szemeivel kelle
látnia, mint verik szét a mindenünnen támadó alakok egész
gyalogságát, az éj sötétében háta mögé kerülve s egész sátoráig
lopózva, mint oldják fel lánczra fűzött rabszolgáit, mint hajtják el
tevéit, mint rabolják el minden kincseit s két kedvencz hölgyét, kiket
mind e kincsekért nem adott volna.
Ő rabolta el a babért, koronákat s rózsakoszorúkat, s mindazt
más tette fejére, s ki tette azt? Egy megvetett asszony és egy
tudatlan paraszt.

Welcome to our website – the ideal destination for book lovers and
knowledge seekers. With a mission to inspire endlessly, we offer a
vast collection of books, ranging from classic literary works to
specialized publications, self-development books, and children's
literature. Each book is a new journey of discovery, expanding
knowledge and enriching the soul of the reade
Our website is not just a platform for buying books, but a bridge
connecting readers to the timeless values of culture and wisdom. With
an elegant, user-friendly interface and an intelligent search system,
we are committed to providing a quick and convenient shopping
experience. Additionally, our special promotions and home delivery
services ensure that you save time and fully enjoy the joy of reading.
Let us accompany you on the journey of exploring knowledge and
personal growth!
ebookultra.com

Plant Physiology 4th Edition Lincoln Taiz

About This Presentation

Slide Content

Tags

Categories

Download

Quick Actions

Statistics

Related Slideshows

Plant Physiology 4th Edition Lincoln Taiz

About This Presentation

Slide Content

Slide 1

Slide 2

Slide 3

Slide 5

Slide 6

Slide 7

Slide 8

Slide 9

Slide 10

Slide 11

Slide 12

Slide 13

Slide 14

Slide 15

Slide 16

Slide 17

Slide 18

Slide 19

Slide 20

Slide 21

Slide 25

Slide 26

Slide 27

Slide 28

Slide 29

Slide 30

Slide 31

Slide 32

Slide 33

Slide 34

Slide 35

Slide 36

Slide 37

Slide 38

Slide 39

Slide 40

Slide 41

Slide 42

Slide 43

Slide 44

Slide 45

Slide 46

Slide 47

Slide 48

Slide 49

Slide 50

Slide 51

Tags

Categories

Download

Quick Actions

Statistics

Related Slideshows

8-top-ai-courses-for-customer-support-representatives-in-2025.pptx

7-essential-ai-courses-for-call-center-supervisors-in-2025.pptx

25-essential-ai-courses-for-user-support-specialists-in-2025.pptx

8-essential-ai-courses-for-insurance-customer-service-representatives-in-2025.pptx

Know for Certain

PPT OPD LES 3ertt4t4tqqqe23e3e3rq2qq232.pptx