Research in communication sciences and disorders methods for systematic inquiry 4th Edition Jaimie L. Gilbert

Research in communication sciences and disorders methods for systematic inquiry 4th Edition Jaimie L. Gilbert
Research in communication sciences and disorders methods for systematic inquiry 4th Edition Jaimie L. Gilbert
Research in communication sciences and disorders methods for systematic inquiry 4th Edition Jaimie L. Gilbert

1. Research in communication sciences and disorders
methods for systematic inquiry 4th Edition
Jaimie L. Gilbert pdf download
https://ebookfinal.com/download/research-in-communication-
sciences-and-disorders-methods-for-systematic-inquiry-4th-
edition-jaimie-l-gilbert/
Explore and download more ebooks or textbooks
at ebookfinal.com

2. We believe these products will be a great fit for you. Click
the link to download now, or visit ebookfinal
to discover even more!
Research Methods for the Behavioral Sciences 4th Edition
Frederick J Gravetter
https://ebookfinal.com/download/research-methods-for-the-behavioral-
sciences-4th-edition-frederick-j-gravetter/
Atlas of Neuroanatomy for Communication Science and
Disorders 2nd Edition Leonard L. Lapointe
https://ebookfinal.com/download/atlas-of-neuroanatomy-for-
communication-science-and-disorders-2nd-edition-leonard-l-lapointe/
Research Methods for Everyday Life Blending Qualitative
and Quantitative Approaches Research Methods for the
Social Sciences 1st Edition Scott W. Vanderstoep
https://ebookfinal.com/download/research-methods-for-everyday-life-
blending-qualitative-and-quantitative-approaches-research-methods-for-
the-social-sciences-1st-edition-scott-w-vanderstoep/
EEG Methods for the Psychological Sciences 1st Edition
Cheryl L Dickter
https://ebookfinal.com/download/eeg-methods-for-the-psychological-
sciences-1st-edition-cheryl-l-dickter/

3. Research Methods for Business Students 4th Edition Mark
Saunders
https://ebookfinal.com/download/research-methods-for-business-
students-4th-edition-mark-saunders/
Counseling in communication disorders a wellness
perspective Third Edition Audrey L. Holland
https://ebookfinal.com/download/counseling-in-communication-disorders-
a-wellness-perspective-third-edition-audrey-l-holland/
Research in Practice Applied Methods for the Social
Sciences 2nd Edition Martin Terre Blanche (Editor)
https://ebookfinal.com/download/research-in-practice-applied-methods-
for-the-social-sciences-2nd-edition-martin-terre-blanche-editor/
Explorations in Communication and History Shaping Inquiry
in Culture Communication and Media Studies 1st Edition
Barbie Zelizer
https://ebookfinal.com/download/explorations-in-communication-and-
history-shaping-inquiry-in-culture-communication-and-media-
studies-1st-edition-barbie-zelizer/
Research Methods in Crime and Justice 1 edition Edition
Brian L. Withrow
https://ebookfinal.com/download/research-methods-in-crime-and-
justice-1-edition-edition-brian-l-withrow/

5. Research in communication sciences and disorders
methods for systematic inquiry 4th Edition Jaimie L.
Gilbert Digital Instant Download
Author(s): Jaimie L. Gilbert; Lauren Nelson
ISBN(s): 9781635502114, 163550211X
Edition: 4
File Details: PDF, 3.91 MB
Year: 2021
Language: english

6.      elsnle
METHODS FOR SYSTEMATIC INQUIRY
research in
communication
sciences and
disorders
fourth
edition
Lauren K. N elson _ Jaimie L. GilbertAResecncncencesdsdes

7. RESEARCH in COMMUNICATION
SCIENCES and DISORDERS
Methods for Systematic Inquiry
Fourth Edition

9. RESEARCH in COMMUNICATION
SCIENCES and DISORDERS
Methods for Systematic Inquiry
Fourth Edition
Lauren K. Nelson, PhD, CCC-SLP
Jaimie L. Gilbert, PhD, CCC-A

10. 5521 Ruffin Road
San Diego, CA 92123
e-mail: [email protected]
Website: https://www.pluralpublishing.com
Copyright ©2021 by Plural Publishing, Inc.
Typeset in 10.5/13 Garamond by Flanagan’s Publishing Services, Inc.
Printed in the United States of America by McNaughton & Gunn, Inc.
All rights, including that of translation, reserved. No part of this publication may be
reproduced, stored in a retrieval system, or transmitted in any form or by any means,
electronic, mechanical, recording, or otherwise, including photocopying, recording,
taping, Web distribution, or information storage and retrieval systems without the prior
written consent of the publisher.
For permission to use material from this text, contact us by
Telephone: [phone]
Fax: [phone]
e-mail: [email protected]
Every attempt has been made to contact the copyright holders for material originally
printed in another source. If any have been inadvertently overlooked, the publisher will
gladly make the necessary arrangements at the first opportunity.
Library of Congress Cataloging-in-Publication Data:
Names: Nelson, Lauren, author. | Gilbert, Jaimie L., author.
Title: Research in communication sciences and disorders : methods for
systematic inquiry / Lauren K. Nelson, Jaimie L. Gilbert.
Description: Fourth edition. | San Diego, CA : Plural, [2021] | Includes
bibliographical references and index.
Identifiers: LCCN 2020027010 | ISBN 9781635502053 (paperback) | ISBN
9781635502114 (ebook)
Subjects: MESH: Communication Disorders | Biomedical Research--methods |
Research Design
Classification: LCC RC423 | NLM WL 340.2 | DDC 362.196/8550072--dc23
LC record available at https://lccn.loc.gov/2020027010
Disclaimer: Please note that ancillary content (such as documents, audio, and video, etc.) may not
be included as published in the original print version of this book.

11. v
CONTENTS
Preface xi
Chapter 1. Empirical and Nonempirical Research: An Overview 1
Systematic Inquiry 1
Some R
oles for Research
2
T
ypes of Research
5
V
ariables
7
Getting Started with Research 8
Summar
y
9
Review Questions 10
R
eferences
11
Appendix 1–1. Tips for Reading a Research Article 13
Chapter 2. Ethical Considerations 15
Protection of Human Participants 15
Special Protec
tions
18
Historical P
erspective
19
Institutional R
eview Boards
25
R
esearch Integrity
25
A
voiding Conflicts of Interest
26
Credit f
or Intellectual Effort
27
Attribution of Ideas 28
A
ccuracy in Reporting Information
29
Data Management 30
Conf
identiality and Privacy
30
Health Insur
ance Portability and Accountability Act
31
Summar
y
32
Review Questions 33
Lear
ning Activities
33
R
eferences
34
Appendix 2–1. Research Scenario 38

12. vi RESEARCH IN COMMUNICA TION SCIENCES AND DISORDERS
Chapter 3. Identifying and Formulating Research Questions 41
Identifying Important Questions 41
F
ormulating Research Questions
44
W
ays to Formulate a Research Problem
46
Evidence-Based Pr
actice Questions
51
Criteria f
or Well-Formed Questions
53
Establishing
Validity and Reliability
54
Summar
y
60
Review Questions 60
Lear
ning Activities
62
R
eferences
63
Chapter 4.
 Completing a Literature Search 65
Purposes of a Literature Search 65
Planning and Conduc
ting a Search
67
Search T
ools
67
Designing a Search Str
ategy
72
Or
ganizing and Documenting Your Literature Search
74
Summar
y
75
Review Questions 75
Lear
ning Activities
76
R
eferences
76
Appendix 4–1. Electronic Literature Search 78
Chapter 5. Writing a Literature Review 89
Research Phases 89
Purposes of a Liter
ature Review
90
Or
ganization
90
Note T
aking
92
W
riting the Paper
93
Example of an Outline 93
Summar
y and Conclusions Section
95
Citations and R
eferences
95
Liter
ature Review Checklist
98
T
ypes of Literature Reviews
98
Summar
y
99
Review Questions 99
Lear
ning Activities
100
R
eferences
101
Chapter 6.
 Nonexperimental Research Design 103
Nonexperimental Research Designs 103

13. CONTENTS vii
Survey Research 104
Case Studies 107
Longitudinal R
esearch
108
Cor
relation and Regression
109
Group Comparisons 110
Causal-Compar
ative Research
111
Qualitativ
e Research
113
Ethnogr
aphy
115
Grounded Theory 116
Case Study 117
Phenomenology 118
Conversation Analysis 119
Scientif
ic Rigor in Qualitative Research
120
Summar
y
122
Review Questions 123
Lear
ning Activities
124
R
eferences
125
Appendix 6–1. Examples of Research Designs 131
Chapter 7. Experimental Research and Levels of Evidence 135
Experimental Research Designs 136
P
osttest-Only Designs
137
Pretest–P
osttest Randomized Control Group Design
138
Solomon Randomized F
our-Group Design
139
Switching R
eplications Design
140
F
actorial Designs
140
Impor
tance of Experimental Control
145
Histor
y
145
Maturation 147
Statistical Regression 147
Instr
umentation
147
Selection 148
Mortality 148
Quasi-Experimental Approaches 149
Nonequiv
alent Control Group Designs
150
R
epeated Measures Group Design
151
Single-Subjec
t Designs
153
Single-Subjec
t Design Quality
158
Experimental Designs and Le
vels of Evidence
160
Summar
y
163
Review Questions 165
Lear
ning Activities
166

14. viii RESEARCH IN COMMUNICA TION SCIENCES AND DISORDERS
References 167
Appendix 7–1. Research Scenario 171
Chapter 8. Research Participants and Sampling 173
Populations and Samples 173
Sample Char
acteristics
175
Sampling Methods 176
Simple Random Sampling 176
Systematic Sampling 177
Str
atified Random Sampling
177
Cluster Sampling 179
Purposiv
e Sampling
179
Random Assignment 180
Sample Size 182
Summar
y
184
Review Questions 185
Lear
ning Activities
186
R
eferences
186
Chapter 9.
 Data Analysis: Describing Different Types of Data 189
Levels of Measurement 189
V
isual Representation of Data
191
Descriptiv
e Statistics
195
F
requencies and Percentages
196
Measures of Centr
al Tendency
198
Measures
of Variability
200
Means as Estimates 202
Shapes of Distributions 203
Summar
y
206
Review Questions 207
Lear
ning Activities
208
R
eferences
208
Chapter 10.
 Data Analysis: Inferential Statistics 211
Inferential Statistics 211
Measures
of Association
213
P
earson Product-Moment Correlation Coefficient
214
Coef
ficient of Determination
218
Spear
man Rank-Order Correlation
219
Chi-Square and Contingency Coef
ficient
220
Simple R
egression and Multiple Regression
221

15. CONTENTS ix
Testing for Differences Between Two Samples 224
Independent and P
aired t-Tests
224
Confidence Intervals 228
Mann-Whitne
y U
229
Sign Test and Wilcoxon Matched-Pairs Signed-Ranks Test 230
T
esting for Differences Among Three or More Samples
231
Statistical
Analysis for Factorial Designs
236
A
dditional Tools for Analyzing Clinical Data
238
Caution in the Use and R
eporting of Statistics
241
Summar
y
241
Review Questions 242
Lear
ning Activities
243
R
eferences
245
Appendix 10–1. Examples of Data Analysis Procedures 247
Chapter 11. 
Research Outcomes: Clinical Guidance, Research Reports 249
Knowledge Base for Evaluating Clinical Research 249
Critical Appr
aisal
250
Ho
w Applicable Are the Findings
256
R
eporting Research Findings
257
Components of a R
esearch Report
257
W
riting Guidelines and Writing Style
260
Disseminating R
esearch Findings
261
Summar
y
262
Review Questions 263
Lear
ning Activities
264
R
eferences
265
Index 267

17. xi
PREFACE
When Dr. Lauren Nelson finished the first
edition of this textbook in 2010, evidence-
based practice, the use of research to inform
clinical decision making, was an emerging
concept in the field of communication sci-
ences and disorders. Currently the situation
is much dif
ferent with widespread recogni-
tion of the importance of evidence to sup-
port clinical practice. Students and profes-
sionals benefit from consistent discussion
of research e
vidence throughout the fields
of audiology and speech-language pathol-
ogy. If you browse current books on nearly
an
y communication disorders topic
 — such
as child language
disorders, articulation
and phonological disorders, adult neuro-
genic disorders, aural rehabilitation, and hearing aids — you will find a major section
or chapter on research evidence. The topic of research evidence has become pervasive throughout our field of study and is a sub-
ject in many courses.
F
or the first time, this textbook has a
coauthor. The fourth edition benefits from Dr. Jaimie Gilbert’s background in audiol-
ogy and hearing science. Dr. Gilbert’s areas of
specialization complement Dr. Nelson’s
background in speech-language pathology and child language. We both have experi-
ence teaching a research course for gradu-
ate students in communication sciences and disorders.
Only a small number of these
students plan to pursue a career in research and/or higher education and the majority anticipate working in a clinical setting as an audiologist or speech-language patholo-
gist; yet, they nearly all express an appre-
ciation of the role of research in the field of
communication sciences and disorders.
Occasionally students still worry about their motivation, expecting the topics of a research course to be less than exciting. But more often, they have already discovered that research is essential for high-quality clinical practice, and that audiologists and speech-language pathologists need skills to investigate the existing research base and even to conduct their own original research. Our goal in writing this textbook is to help students and professionals develop knowl-
edge and skills in research that will serve them throughout their prof
essional careers.
Students frequently express concerns
about the topics they expect to cover in
a research methods course. Many of their concer
ns are similar from year to year and
may be concerns you share. Students worry that they would have difficulty understand-
ing the content of research articles, par-
ticularly the statistical information. Others d
escribe prior frustration with their attempts
to read research reports because they spent considerable time rereading material that was difficult to understand. They think that time management could be an issue, both in “keeping up” with their assigned read-
ings and working on their own research projec
ts. Many students are uneasy about
finding a “good” topic for their own gradu-
ate research project.
If y
ou have similar concerns, ideally
this textbook will offer you some strategies

18. xii RESEARCH IN COMMUNICA TION SCIENCES AND DISORDERS
for tackling those concerns. Recognizing
that the way one approaches scientific
inquiry is similar to the way audiologists
and speech-language pathologists think
about assessment and treatment of persons
with communication disorders is an impor-
tant first step. Our students have identified
ideas f
or research projects by understand-
ing that high-quality research stems from
genuine curiosity and interest about a topic,

and that research in the field of communi-
cation sciences and disorders takes many
f
orms. In their personal reflections, students
report that repeated practice in reading
research articles and a better understand-
ing of the content and structure of those
a
rticles helped them use their study time
more efficiently and effectively.
The concerns our students express
about research and the strategies we de-
veloped to address those concerns are
the basis f
or this text. This fourth edition
adds a full chapter on writing a literature
review. The fourth edition also updates
the resources and tools available to assist
us in finding and evaluating research evi-
dence. The knowledge and skills needed
to engage in empirical research and to use
re
search in clinical practice are comparable,
and that is how these topics are presented
in this text. Rather than treating empirical
research and searching for clinical evidence
as separate topics, this text presents both
as different applications of a process of
scientific inquiry. The order of the chap-
ters reflects the steps a researcher or clini-
cian might complete when conducting an
inv
estigation. We recognize, however, that
research is not a linear process and some-
times requires revisiting or revising your
prior w
ork.
Chapter 1 introduces the topic of sci-
entific inquiry and its different applications
in the f
ield of communication sciences
and disorders. Because ethical practice is
a primary concern for both clinicians and
researchers, Chapter 2 covers responsible
conduct of research and ethical issues that
affect the design and utilization of research,
as well as the challenges associated with
securing and using electronic records.
Chapter 3 describes how researchers and
clinicians might formulate questions as the
starting point for their investigations. Some
of these questions might be answered in
the existing literature and others might be
refined based on that literature. Thus, Chap-
ter 4 addresses the information you might
need to conduc
t a good quality literature
search using traditional Web-based search
engines as well as some new tools that
became available in recent years. Chapter 5
is the new chapter on writing a literature
re
view. This chapter incorporates informa-
tion on citations and references previously
co
vered at the end of Chapter 4. Chapter 5
also provides expanded coverage of orga-
nizing and writing a literature review as
w
ell as different types of literature reviews.
Chapter 6 and Chapter 7 cover the different
types of research that are common in the
field of communication sciences and dis-
orders and the relationship between these
types of research and the e
vidence audi-
ologists and speech-language pathologists
need t
o support their clinical endeavors.
Chapter 8 reviews how researchers select
persons to participate in research and issues
associated with that process. Chapter 9 and
Chapter 10 describe the analysis of research
data using various statistical procedures.
The final chapter, Chapter 11, covers how
researchers and clinicians use the informa-
tion gathered through their investigations.
F
or researchers this often involves prepa-
ration of a research report to disseminate
to other prof
essionals, and for clinicians it
usually leads to a decision about the most
appropriate assessment and treatment
approaches for their clients. For both clini-

19. PREFACE xiii
cians and researchers, criteria for evaluating
the quality of evidence are important.
Each chapter includes examples from
the field of communication sciences and
disorders to illustrate important concepts.
Review questions are included at the end
of each chapter along with some sugges-
tions for additional learning activities.
T
wo research scenarios or case studies are
included in Chapter 2 and Chapter 7 to illus-
trate a practical application of concepts and
to facilitate discussion.
The online resources
provide opportunities to work with exam-
ples and figures in a more dynamic way.
Where appropriate,
the learning activities
include a list of research articles from jour-
nals in communication sciences and dis-
orders that illustrate topics covered in the
chapter
. The learning activities could serve
as homework assignments or, in some cases,
as the focus of in-class discussions. In our
own courses, we use the review questions
in small group activities. Students benefit
from explaining difficult questions to each
other and doing so in a way that illustrates
their own mastery of the concepts.

21. 1
1
Empirical and
Nonempirical Research:
An Overview
For many students, learning that they need
to complete a research course is a cause
of considerable anxiety. Audiologists and
speech-language pathologists who are
already engaged in their professional prac-
tice often recognize the importance of a
strong research base in communication sci-
ences and disorders but may view research
as an ac
tivity unique to those who hold
research-oriented doctoral degrees. Perhaps
you are someone who views research as a
requirement to endure rather than as a topic
to embrace; or perhaps you acknowledge
the importance of research in communica-
tion sciences and disorders but consider it
something that others with unique talents
under
take. One aim of this introductory
chapter is to establish the fact that research
encompasses many different kinds of activi-
ties, and professionals in clinical settings
already engage in some of these.
Further-
more, the knowledge and skills we need to
be ef
fective researchers are not necessarily
unique talents but often parallel the pro-
cesses and procedures employed by audi-
ologists and speech-language pathologists.
Systematic Inquiry
One way to view research is as a process of systematic inquiry. Making an inquiry
involves asking a question and then engag-
ing in a process to determine the answer to that question.
Asking and answering ques-
tions is at the heart of research endeav-
ors. Research is systematic because the approach y
ou use to find answers has prede-
termined procedures, and these procedures are car
ried out in a regular, orderly man-
ner. Usually, the questions that researchers inv
estigate are ones that are recognized as
important to a field of study, such as com-
munication sciences and disorders, and to p
ersons in society, such as children and
adults with communication disorders.
The scientific method is an approach
to systematic inquiry. This method involves a series of steps that lead from identifying a problem and formulating a question to dis-
covering possible answers to that question. T
he generally accepted steps include the
following: (1) identify a problem and further

22. 2 RESEARCH IN COMMUNICA TION SCIENCES AND DISORDERS
define that problem through background
research, (2) develop a specific hypothesis
or question to investigate, (3) plan a set of
procedures for testing the hypothesis or
answ
ering the question, (4)  collect data
using those procedures, (5) analyze the data,
and (6) make a decision about the viability
of the hypothesis or answer to the question.
You would expect to find the steps
of the scientific method in a research text.
However, Haynes and Pindzola (2011)
included similar steps in their diagnosis
and evaluation textbook. These authors
observed that clinicians engage in a way
of thinking that parallels the method scien-
tists employ in their experimental research.
When faced with a clinical problem,
such
as a person referred for an evaluation, audi-
ologists and speech-language pathologists
gather and analyze data to test a h
ypoth-
esis. In the case of a speech, language, or
hearing e
valuation, the hypotheses relate
to whether or not someone has a disorder,
the nature of that disorder, and how to best
treat that disorder. Although the types of
questions or hypotheses differ, both clinical
practice and research involve ways of think-
ing and problem solving that are systematic
in nature.
When the process of inquiry is
systematic, both clinicians and scientists
have greater confidence that the informa-
tion they provide is accurate and trustwor-
thy, whether providing that information
to individual clients and their families or to
the scientif
ic community.
Some Roles for Research
Scientific research has many roles in the
fields of audiology and speech-language
pathology. Perhaps the most basic role is
to satisfy scientific curiosity. Researchers
in communication sciences and disorders
regularly participate in a process of iden-
tifying unanswered questions and design-
ing information-gathering procedures to
answ
er those questions. Researchers focus
on questions they regard as important for
understanding the nature of human com-
munication; the underlying physiology of
speaking and hearing;
the causes of speech,
language, and hearing disorders; and so
forth. Researchers who are motivated pri-
marily by scientific curiosity might still
include
persons with speech, language,
or hearing disorders in their studies and
conduct research that has implications for
assessing and treating communication dis-
orders. For example, researchers gained
ne
w evidence about the neurological bases
of speech and language by including per-
sons with aphasia in their studies. These
t
ypes of studies provided information about
the effects of brain lesions on speech and
language use but did not necessarily lead
directly to specific assessment or treatment
recommendations.
Research is also valuable in guiding
clinical practice in audiology and speech-
language pathology. Sometimes audiolo-
gists and speech-language pathologists are
motiv
ated to conduct research because of
unanswered questions they encounter in
their clinical practice. The term clinician-
investigator is a way to refer to health care
professionals, including audiologists and
speech-language pathologists, whose pri-
mary responsibility is providing clinical
ser
vices but who also engage in research
in their profession (Silverman, 1998). In
many ways such individuals are ideally
positioned to conduct research that guides
the way audiologists and speech-language
pathologists diagnose and treat commu-
nication disorders. Clinician-investigators
ha
ve firsthand knowledge regarding infor-
mation that is lacking, as well as work with
clients in their prof
essional practice who

23. 1 n EMPIRICAL AND NONEMPIRICAL RESEARCH: AN OVERVIEW 3
would be most representative of children
and adults with speech, language, and hear-
ing disorders.
The notion of using research to guide
clinical pr
actice is important even for audi-
ologists and speech-language pathologists
who do not conduc
t their own original
research. In recent years a strong move-
ment toward use of scientific evidence to
guide
decisions emerged in both the fields
of medicine and education. Because audi-
ologists and speech-language pathologists
are emplo
yed in medical and educational
settings, this movement has encompassed
those fields as well. The term evidence-
based practice refers to an approach in
which clinicians use the best available sci-
entific evidence to guide their decisions
about ho
w to evaluate and treat persons
with communication disorders. When cli-
nicians engage in evidence-based practice,
the
y are making decisions about how to
serve their clients effectively based on three
sources of information: (1) the best avail-
able evidence from systematic research,
(2) their o
wn professional experience and
expertise, and (3) client and/or family con-
siderations (American Speech-Language-
Hearing
Association [ASHA], 2004; Fey et al.,
2014).
1
When audiologists and speech-language
pathologists participate in evidence-based
practice, they might do so by consulting an
existing evidence review. Usually a panel of
experts prepares such reviews. They are
published in prof
essional journals or per-
haps published in electronic format on a
w
ebsite. When the authors of the reviews
conduct a well-defined, qualitative critique
of the existing research, the review is a
systematic review. When the authors apply
both qualitative and quantitative analysis
in their review, it may be a meta-analysis.
Some examples include a systematic review
of telehealth in hearing aid rehabilitation

(Tao et al., 2018), a systematic review and
meta-analysis of consonant and vowel iden-
tification for individuals with cochlear im-
plants (Rødvik et al., 2018), meta-analyses
of w
ord-finding treatment for persons with
aphasia (Wisenburn & Mahoney, 2009),
and parent-implemented intervention for
children language delays (Roberts & Kai-
ser, 2011). The American Speech-Language-
Hearing
Association (ASHA) has docu-
mented many examples of evidence reviews
published through 2020 (ASHA,
n.d.). Rec-
ommendations for systematic reviews and/
or meta-analyses,
which may be useful for
speech-language pathology and audiol-
ogy, have been developed in the Preferred
R
eporting Items for Systematic Reviews and
Meta-Analyses (PRISMA) (Liberati et  al.,
2009; Moher et al., 2009).
Sometimes audiologists and speech-
language pathologists conduct individual
evidence searches on behalf of a particu-
lar client (Gallagher, 2002). Such searches
begin with a client-specif
ic question and
culminate with review, evaluation, and
application of existing research. Clinicians
might use existing research literature when
answering questions such as which of two
treatment approaches produced the most
improvement in the shortest time, whether
a particular diagnostic procedure yields
results that are accurate and reliable, or
what the most effective treatment for a cli-
ent with a specific diagnosis is. Evidence-
based pr
actice reflects a movement away
1 
The American Speech-Language-Hearing Association (2005) position statement on evidence-based practice can be
found in the document Evidence-Based Practice in Communication Disorders [Position Statement], available from
http://www.asha.org/policy. In this document ASHA established the position that audiologists and speech-language
pathologists should engage in evidence-based practice to ensure provision of the highest quality clinical services.

24. 4 RESEARCH IN COMMUNICA TION SCIENCES AND DISORDERS
from sole reliance on expert opinion and
toward an approach that relies on careful
consideration of research evidence in con-
junction with clinical expertise and client/
family consider
ations (Gallagher, 2002).
Another reason audiologists and speech-
language pathologists engage in research is
for program evaluation and support. This
type of research is conducted at a local
level sometimes in response to external
requirements and sometimes due to local
initiatives. For example, a medical center
might evaluate the quality of its programs
and services by comparing them to a set
of nationally recognized standards. Profes-
sionals employed in educational settings
are v
ery much aware of the use of student
achievement testing to evaluate school
programs. Again, such evaluation involves
comparisons to state and national standards
purported to reflect the quality of school
programs. At other times program evalu-
ation questions emerge from local rather
than state or national initiativ
es. For exam-
ple, a medical center might conduct con-
sumer satisfaction research with the goal
of impro
ving its programs and services and
increasing the likelihood that consumers
choose that medical center as their health
care provider. A school district might con-
duct program evaluation research after
making changes to cur
riculum or teaching
practices to determine if these changes led
to improvements in student learning and
achievement. Although professionals such
as audiologists, speech-language patholo-
gists, nurses, physicians, and teachers often
d
ebate the best approaches for program
evaluation, nearly all agree that research of
this type plays an important role in their
professions.
Scientific research also may influence
public policy, particularly policy regarding
the allocation of resources. When research
evidence is particularly strong, legislators
and policy makers may consider this evi-
dence in making decisions about spend-
ing public funds. An example of this is
the growth of publicly funded early child-
hood education for all 3- and 4-year-olds.
One reason f
or the increase in public fund-
ing is research that consistently demon-
strated that children who attended good
quality
preschool programs performed
better in school and were more success-
ful in their later lives. The research actually
demonstr
ated that the funds spent early
in childhood were offset by savings that
occurred later through reduced educational
spending on special services and reduced
need for public assistance in adulthood
(Barnett, 2000).
Research that demonstrates how a ser-
vice or program impacts society is some-
times referred to as cost-effectiveness or
cost-benef
it research. Cost-effectiveness
research looks at the cost of a program or
service relative to the outcomes produced
(Barnett, 2000). For example, if different
treatment programs or different technolo-
gies varied in cost, an audiologist or speech-
language
pathologist would probably want
confirmation that the more expensive
approach produced better outcomes for
their clients. Cost-benefit research looks at
the cost of a program or service relative
to its impact on costs that occur later in
life. For preschool education, the analysis
included documentation of the cost of the
educational program and long-term fol-
low-up of the children who participated.
The long-ter
m follow-up revealed actual
cost benefits to society in several different
ways. For example, children who received
early childhood education were less likely
to need special education services dur-
ing the school years, were less likely to
need
other public services such as juvenile
detention, were less likely to participate in
public assistance programs as adults, and

25. 1 n EMPIRICAL AND NONEMPIRICAL RESEARCH: AN OVERVIEW 5
typically earned more income per year as
adults (Barnett, 2000). Thus, individuals
who advocated for public funding of early
childhood education could point to a body
of research that suggested such programs
produced a net financial benefit to society
that greatly offset the initial cost. Audiolo-
gists and speech-language pathologists
would profit from a body of research dem-
onstrating the benefits of our programs.
Types of Research
Taking some time to peruse published
research in audiology and speech-language
pathology, such as that found in our pro-
fessional journals, reveals many forms of
research.
Generally, research studies share
at least one similarity: a question that needs
an answer or problem that needs a solution.
How researchers formulate their questions
or how they plan and conduct their studies,
however, can be quite different. In this sec-
tion we consider some of the terminology
researchers use to char
acterize these differ-
ences (Figure 1–1).
Most of the time when prof
ession-
als in the fields of audiology and speech-
language pathology use the ter
m research,
they are referring to empirical research.
Empirical research involves the collection
of new information or data through obser-
vation and measurement of behavior and/or
ph
ysical properties (Trochim et al., 2016).
Review of recent issues of professional
journals in communication sciences and
disorders reveals several ways that human
behavior was observed and measured, such
New 
Observatons
Format of 
Observaton
ManipulamonE
of Variables
Random 
Assignment
Manner of 
Reportng 
Results
Empirical
Quanttatve
Experimental
True Experimental Group
Quasi-
Experimental
Group
Single Subject
Nonexperimental
Qualitatve Nonexperimental
Empirical
researchrequires
newobservatons
Observatonscan
havenumerical
orverbalformat
Experimental
researchrequires
amanipulated
variable
True
experimental
researchrequires
random
assignment
Singlesubject
researchreports resultsseparately
foreach
partcipant,not aggregatedby
group
Figure 1–1.
 Types of research.

26. Discovering Diverse Content Through
Random Scribd Documents

27. Egy éjszakát töltöttek még a szigeten. Haraszttal és szőlőlevéllel
a tutajt még este jól megrakták, az elbontott házikók tetőfáiból
evezőket és kormánylapátokat készítettek, néhány napra való sült
halat s minden szilvájukat a tutajra hordták s korán hajnalban útra
keltek.

29. ÁZSIAI MŰHELYBEN.
(Utasokkal találkoznak. – A kirdai baleset. – A jenotajevszki fogság. – A
kalmuk csikós megint segit. – Balán uraság. – Valahára jól érzik magukat.
– Ujra föltámad a vágy: meglátni Francziaországot. – Hiába!)
Utazásuk a folyam mentében lefelé történt. A nyugoti szárazföld,
a hol a kalmuk fiú őrizte ménesét, szintén csak sziget, noha nagy
sziget volt. Délre végét érték s uj folyamágra bukkantak. Egész nap
és egész éjjel haladva s még vagy négy folyamágon áthatolva, végre
nyugat felé egy óriási vízre bukkantak, melyet eleinte valamely
tengernek véltek, miután határait, partjait, alig látták. Ez volt az igazi
Volga, a Volgának nyugoti főága. Szélessége itt megközelíthette az
egy mérföldet.
A francziák is folyton nyugot felé tartva, csakhamar észrevették,
hogy folyóvizen úsznak. S miután jól emlékeztek, hogy a kalmuk fiú
ez irányban mutatta Jenotajevszket: egész erejükkel eveztek folyton
nyugot felé. Néhol az óriás folyam oly zátonyos, oly sekély vízü volt,
hogy a tutajt az evezők segélyével tolni taszitani lehetett. Késő éjjel
érték el a partot, most már az igazi szárazföldet.
A következő napon, kellő pihenés után Henri vezetése alatt hatan
kimentek a szárazra útat keresni, falu vagy város után nézni,
emberrel találkozni. Nemsokára a parton találtak is egy nagy, széles,
járt országútat, mely nyugatról vonult kelet felé. Henri nyugot felé
tartott s nemsokára összejött néhány, gyalogszerrel utazó orosz
paraszttal.
Henri a szokásos üdvözlés után azt kérdezé, hogy micsoda falu
vagy város esik ide legközelébb.

30. Az oroszok nyilván koldusoknak vélték a francziákat, mert a
kérdésre nem is felelve, iszákjukat elővették s szegényes
árpakenyerükből egy-egy kis darabkát adtak mindegyik francziának.
– Köszönjük az isten nevében, – mondá Henri, – de mi nem
koldusok vagyunk, hanem szerencsétlen utazók; nem tudjuk: merre
járunk, mondjátok meg: hol érünk mi legközelebb várost s merre
menjünk Jenotajevszkbe.
– Jenotajevszk messze van, – mondá az egyik paraszt – hanem
ha ezen az úton egyenesen mentek, nemsokára Kirdába értek.
– Kedves testvérek – mondá Henri a szokásos orosz
megszólitással – adjatok tanácsot, mi tévők legyünk. Mi szegény
mesteremberek vagyunk, munkát keresünk, ti, látom, jó
keresztyének vagytok, minket egy kalmuk kirabolt, nincs semmink,
mondjátok meg, hol találhatunk munkát? Az isten megáld
benneteket Szent György és Szent Miklós segítségével.
– Mi nem tudunk munkát adni, se tanácsot – mondá az orosz –
mi is szegény emberek vagyunk, most pedig Asztrakánba megyünk
halásznak elszegődni. Hanem menjetek Kirdába, menjetek ott a
pópához, én vagyok Petrov, a pópa pedig az én testvérbátyám, az
majd ád jó tanácsot.
Az oroszok tovább mentek s már jól elhaladtak, mikor Henrinek
valami jutott eszébe. Azt gondolta, hátha a tutajt el lehetne adni az
orosz parasztoknak.
Rögtön megfordult társaival s utánuk sietett az oroszoknak.
Utánuk sietett és utánuk kiabált. Az oroszok végre megálltak s Henri
beérte őket.
– Kedves testvérek, szólt hozzájuk, miért mentek gyalog
Asztrakánba, nekünk van tutajunk, mi odaadjuk azt, ha valami
csekélységet adtok érte.
Az oroszok összenéztek, tanakodtak s elhatározták, hogy
megnézik a tutajt. Most már valamennyien együtt haladtak a Volga

31. partján egész addig, a hol a tutaj feküdt, a rajta hagyott
francziákkal.
Az oroszok jól megvizsgálták a tutaj fáját, s megvallották
őszintén, hogy ők azt Asztrakánban 4–5 rubelért eladhatják ugyan,
de ők azért annyit nem fizethetnek, mert annyi pénzük nincs, hanem
adnak fejenként húsz kopeket s mivel heten vannak, összesen 140
kopeket, három tarisznyát és három kenyeret. A francziák
megcsinálták az alkut, csakhogy még egy tarisznyával s még egy
kenyérrel többet csikartak ki vételár fejében.
A tutajról a tarisznyákat megrakták sült hallal és szilvával, az
oroszokat a tutajra vezették, tőlük elbúcsuztak s útnak indultak Kirda
felé. Volt most már pénzük is, igaz hogy fejenként csak tíz kopek, s
volt kenyerük is. Szegényes árpakenyér, de mégis útközben oly jól
ízlett nekik, mint a legfinomabb sütemény. Hiszen oly rég óta nem
ettek már kenyérfélét.
A nap már lenyugodott, noha még meglehetős világos volt, mikor
a francziák a kirdai pópához betértek. A pópa a lakház tornáczán
iddogált egy másik oroszszal s a szeszes ital már meglehetősen
meglátszott rajta. A francziák alázatosan hozzájárultak s kezét
egyenként megcsókolták.
– Szent atyám, – mondá Henri, – mi szegény vándorló
mesterlegények vagyunk. Szaratovban egy kis pénzt kerestünk, de
egy kegyetlen kalmuk kirabolt bennünket s egy puszta szigetre kitett.
Majdnem éhen vesztünk, míg megszabadultunk. Most munkát
keresünk, adj nekünk bölcs tanácsot, hol keressünk munkát? A te
testvéred, a jó Petrov, a kivel útközben találkoztunk, ide küldött
bennünket jó tanácsért.
– Ni ni, igaz az! – kiáltott fel az az ember, kivel a pópa együtt
iddogált. – Ez a tarisznya a Petrov tarisznyája, jól ismerem a
madzagjáról. Ezek a csavargók bizonyosan megölték és kirabolták
Petrovot.

32. A francziák közül egyik elnevette magát, a másik megijedt,
valamennyien zavarba jöttek a képtelen gyanúra. Legelőbb tért észre
Henri s azt mondá a pópának:
– Isten mentsen szent atyám, mi jó emberek vagyunk, Petrovnak
és társainak egy tutajt adtunk el, ezért adtak heten 140 kopeket és
négy tarisznyát.
– Hazugság az, – kiáltott az idegen ember, – hol vettétek a
tutajt?
Henri elmondotta a szigeti kalandokat, a tutajkészítést s a
menekülést.
– Tehát ezek az emberek, – mondta az idegen, – kirabolták a
Betegek-szigetét is s elpusztították a betegek házait. Hé, hé,
emberek, jertek csak ide! – kiáltott be a konyha felé.
Egy háziszolga előugrott a kiabálásra.
– Eredj, fuss csak Ilia a községházhoz s hívd ide a községi
szolgákat!
A háziszolga elfutott s néhány percz mulva két fegyveres
hivatalszolgával tért vissza. Ezt az időt Henri és társai arra
használták, hogy a pópának könyörögtek s isten oltárára minden
pénzüket oda adták.
– Jól van gyermekeim, – mondá a pópa, – zsebre csúsztatván az
aprópénzt, az majd enyhítésére lesz bűnös lelketeknek. Én nem
segíthetek rajtatok, a törvény rátok tette kezét.
Az idegen, a ki senki se volt más, mint a község második
előljárója, a megérkezett hivatalszolgáknak azt parancsolta, hogy
kötözzék meg a francziákat. Szegény menekülők nem állhattak
ellent, este is volt már, lehetetlen volt az önvédelem. Megkötözve
egy ólba hurczoltattak s ott kellett tölteniök az éjt fázva, dideregve,
kopasz földön. Szomorú éjszaka volt ez.

33. Egész éjjel szemüket sem hunyták be. Ujra erőt vett rajtuk a
kétségbeesés, mint akkor, midőn a kalmuk kitette őket a puszta
szigeten. Már-már lábbadozó szerencsétlen betegjeiket ujra elővette
a kór és erőtlenség.
Reggel két lovas kozák őrizete mellett elkisérték őket. A kik
menni tudtak: azok gyalogszerrel, a betegek rozzant, fakó kocsin.
Délben egy kis darab rozs kenyeret kaptak ebédre s így hurczoltattak
be estére Jenotajevszkba, a járási főnöknek, iszpravniknak,
börtönébe.
A jenotajevszki iszpravnik börtöne bűzös, nyirkos, nyomorult hely,
mely azonban meleget mégis adott. Csak a miatt is, mert a börtön
zsúfolásig tömve volt oroszszal, kozákkal, kalmukkal és tatárokkal.
Heteket töltöttek itt a nélkül, hogy csak meg is kérdezték volna:
mi a bűnük, vagy mi a mentségük. Börtöntársaik azzal mulattatták
őket, hogy eltölthetik itt a telet is, tavaszt is, még sem vezetik őket a
biró elé, hacsak pártfogójuk nem akad. No, a szegény francziák
abban az egyben megnyugtatták magukat, hogy nekik pártfogójuk
csakugyan nem akad.
Egyszer, mikor már a hó is leesett, uj foglyokat hoztak közéjük s
az uj foglyok közt egy fiatal kalmukot, ki a francziák előtt ismerősnek
látszott. Összenéztek és összesúgtak, mintha ők ezzel már
találkoztak volna valahol. Végre valamelyiknek eszébe jutott, hogy a
fiatal ember hasonlít ahhoz a kalmuk fiuhoz, ki őket a Beteg-szigeten
tűzszerszámmal és jó tanácscsal ellátta.
Henri megszólitá:
– Héj fiú, nem vagy te csikós gyerek, a ki az uraság lovait őrizted
ezelőtt két hónappal a Beteg-sziget melletti szigeten?
A fiú szemeit mereszté s komolyan hallgatott.
– No csak beszélj, az isten azért adta szádat és nyelvedet, hogy
felelj, ha kérdeznek.
É

34. – Én őriztem az én uram lovait, de mit akarsz te én velem?
– Látod fiú, te jó ember voltál, minket a Beteg-szigeten
megmentettél, aczélt és tűzkövet is adtál, most meg akarom
köszönni szivességedet.
– Mivel köszönnéd, te is csak olyan ártatlan ember vagy most,
mint én.
– Miért hoztak ide?
A fiú elnevette magát s mosolyogva felelt:
– Mert egy kozák belém veszett a kabak mellett, én meg
védelmeztem magamat s a kozák meghalt.
– Mi lesz most már veled?
– Ha az én uram akarja, rám vernek száz kancsukát s aztán
elvisznek a kozák helyett katonának, ha pedig az én uram azt akarja,
akkor nemsokára kiszabadulok, csakhogy az Aktubán túl kell lennem
egy pár esztendeig. Mert az én uram jó ember és nagy úr.
– Hogy hivják az uradat?
– Az uram, mikor itt lakik, akkor orosz és Balanov a neve, mikor
pedig Tülmenkőjiban lakik, akkor kalmuk és Balán a neve. Az én
uram nagyobb úr, mint az iszpravnik uraság.
Henri elgondolkozott. Gondolatait közölte társaival. A fiú jó
gyerek. Ha megszabadul: ő lehet szószólójuk az uraság előtt. Hátha
az uraság őket is megszabadítja.
Ujra szóba ereszkedett a fiúval.
– Látod fiú, mi is szegény emberek vagyunk, mi is szeretnénk
szolgái lenni a te uraságodnak.
– De ti nem tudtok se lovat őrizni, se halászni, se sót mosni, hát
miért akartok ti az én uramnak szolgái lenni?

35. – Mi többet tudunk annál. Mi tudunk olyan szép ruhát varrni, a
milyen nincs a te uradnak; mi tudunk olyan szép butorokat faragni, a
milyenek még a te uradnak palotájában sincsenek. Mi tudunk
csinálni kulcsot, lakatot, zablát, kengyelvasat és mindenféle fegyvert.
Mi tudunk sok mindenfélét csinálni, mindazt a városba elvinni, sok
pénzt szerezni s neked is szép khalatot, szép nyerget, szép ostort,
szép kést és fegyvereket adni, ha innen megszabadulunk.
A fiú mosolygott és gondolkodott.
– Ha megszabadulok, megmondom a főgazdának, az majd
megmondja az én uramnak, mert az én uram én velem nem beszél.
– De nem felejted el?
– Én nem felejtem el, hanem ti se felejtsétek el, a mit igértetek.
Aztán két annyit adjatok, mint a mennyit igértetek, hogy fele annak
a főgazdáé legyen.
A francziák készségesen megigértek mindent s napról-napra mind
jobban összebarátkoztak a kalmuk fiúval. Tőle tudták meg, hogy a
Beteg-sziget arra való, hogy a falubeliek az öreg, tehetetlen és
gyógyíthatlan betegeket isten nevében oda vigyék s ott magukra
hagyják, noha azt tiltja az iszpravnik a keresztyéneknek.
A fiú, kinek Mekle volt a neve, csakugyan nem sokáig volt a
börtönben. Alig tíz vagy tizenkét nap múlva kihívták s többé a
börtönbe vissza nem vezették. Vagy megkapta a korbácsot és
elvitték katonának, vagy pedig megszabadult.
Ujév táján a francziák is megszabadultak. A börtönfelügyelő az
iszpravnik elé kisérte őket.
– No csavargó kutyák, – mondá az iszpravnik, – szerencsétek,
hogy Petrov és a többi kirdai emberek, a kiket kiraboltatok, meg nem
haltak, és szerencsétek, hogy Balanov úr szolgálatába vesz
benneteket. Most takarodjatok szemem elől. Egy szolga majd oda
kisér benneteket Balanov úrhoz.

36. Ez azt jelenté, hogy Mekle is megszabadult s hogy szószólójuk
lett a főgazdánál és az uraságnál.
A kalmuk uraság palotája csakugyan kitünt a többi jenotajevszki
házak között s Mekle azt csakugyan a legszebbnek tekintheté. Nem
az utczára dűlt, nem házsorban állott, hanem kert közepén feküdt.
Téglából a fala, égetett zsindelyből a teteje, még villámháritó is a
tető felett, melyet szareptai herrnhuti német lakatos készitett
remekben.
A palota egy emeletes volt, elől oszlopos verandával s egész
homlokzata tarka kőmives czifrázatokkal felékítve. Hat vagy hét
lépcső vezetett fel a földszinti előcsarnokba, a honnan a szobák és
mellékhelyiségek nyiltak.
A palota körül egy egész kis falu állott épületekből, melyekben a
kalmuk uraság cselédei, szolgálói, kozákjai, kalmukjai, halászai, lovai,
tehenei és kutyái laktak. Ez épületek azonban már orosz mintára
mind fából voltak faragva és összállitva. Pinczék és jégvermek is
voltak itt-ott, mindenféle módon készített halak és kaviárok
raktározására s üdén tartására. Nagy szinek, hol zsákokban fel volt
halmozva salétrom, konyhasó és csudasó. Volt egy ácstelep is, hol
hajókat, dereglyéket, csónakokat s halászó czövekeket furtak,
faragtak, kalapáltak. Egy szóval Balanov telepéből kilátszott az orosz
uraság és kalmuk kereskedő.
Az iszpravnik szolgája ide vezeté a francziákat.
A francziák valóban siralmas állapotban voltak. Tél volt, hideg
volt, hóban kellett idáig törtetniök. Mezítláb, födetlen fővel, kiéhezve,
elsoványkodva, gubanczos hajjal és szakállal, alsó fehérruha piszkos
foszlányaiban didergő testtel s vaczogó fogakkal vezettettek Balanov
elé. Inkább ázsiai vándorló czigányoknak látszottak, kik most jöttek a
sós pusztákról, mint európai képzett iparosoknak.
Balanov egy nagy földszinti teremben üldögélt és dohányzott a
kandalló mellett, melyben vígan pattogott az égő hasáb. Háta
mögött állott egyik tisztje s a mögött Mekle, a kalmuk fiu. Az uraság

37. egy korbácsot suhogtatott kezében. Ezzel játszott. Kora a 40–50 év
közti életidőre mutatott. Fekete arczszine, sűrű tömött bajusza és
szakála világosan mutatta a kalmuk eredetet. Vonásaiban ravaszság
és kedélyesség tükröződött.
Balanov hosszasan végignézte a nyomorult francziákat. Végre
lassú, némileg megvető hangon szólt hozzzájuk:
– Ti vagytok azok a hires iparosok? Hiszen ti csavargó koldusok
vagytok.
A francziák lehajták fejüket s mellükön összetett kezekkel
alázatosan hallgattak. Csak Henri szólt:
– Kegyelmes úr, most koldusok vagyunk és éhesek és rongyosak
és betegek. De ha ruhát és munkát kapunk, kegyelmes úr elhiszi,
hogy mi európai mesteremberek vagyunk.
– Igen, de csak németek, miért nem mentek Szareptába?
– Mi nem vagyunk németek, mi francziák vagyunk, azt sem
tudjuk merre van Szarepta.
Balanov egy pillanatig gondolkozott.
– Francziák, francziák! Miféle mesterséget tudtok?
– Van köztünk egy pár szabó, egy pár asztalos, ács, lakatos, van
egy órás is, egy fegyverkovács, szíjgyártó és varga. Tudunk kötelet
verni, réz és bádogos munkát is csinálni, csak műhelyünk és
szerszámunk legyen.
Balanov félig kétkedő ravasz szemekkel méregette őket s
korbácsát suhogtatá.
– Mit tudtok, mit nem tudtok, majd meglátom. Az iszpravniktól
megvettelek benneteket s azt a munkát végezitek a mit én
parancsolok. Ha meg akartok szökni: befojtatlak benneteket a sós
tóba. Értitek?
Ú

38. A francziák megijedtek. Úgy lettek eladva és megvásárolva, mint
a barom. Eszökbe jutott, nem jobb lett volna-e benn maradni az
iszpravnik börtönében. Henri azonban feltalálta magát:
– Kegyelmes úr, majd munkánk után itéljen fölöttünk, ha majd
erőnk, egészségünk helyre áll. Mi nem akarunk megszökni, ha
szabadon leszünk is. Minket köt az adott szó, mert mi francziák
vagyunk és katonák voltunk.
– Kinek a katonái voltatok?
– Mi a nagy császárnak a katonái voltunk.
– Miféle nagy császár katonái? A fölséges czáré vagy a török
szultáné?
– Mi Napoleon katonái voltunk.
– Napoleon? Miért nem mondtátok előbb? Ismertétek ti
Napoleont?
– Én láttam kétszer – szólt Henri – egyszer olyan közelről, hogy
csak tíz lépésnyire voltam tőle.
– Te akkor derék ficzkó lehetsz, – szólt Balanov s fölkelvén a
zsölyeszékből, gyöngén egyet huzott a korbácscsal Henri nyaka közé.
– Ki látta még közületek? – kérdezé.
– Én is láttam, én is láttam, – szólt vagy öt franczia. Én
Auszterlitznél láttam, én Moszkaunál kétszer láttam! – kiáltott föl
egyik s másik.
– Hát ti nyavalyások, nem láttátok? – szólt az uraság a többi
francziákhoz, a kik némán maradtak.
– Nekünk az isten nem adta meg ezt a szerencsét, – szólt
közülök egyik.
– Hát aztán milyen ember volt Napoleon? Mennyi arany meg
gyémánt volt a ruháján? Mekkora kardot szokott a csatába vinni?

39. Hány lovat vitt magával? Volt-e olyan magas termetü, mint én?
Balanov egész tűzzel, rohamosan intézte e kérdéseket a
francziákhoz. Henri egészen fölvidult, magához tért s ügyes ötlettel
kizsákmányolta a kalmuknak e kiváncsiságát.
– Olyan magas termetü nem volt, mint a kegyelmes úr, hanem ő
is erős volt, mint az aczél. Ő is olyan erős volt, mint a kegyelmes úr
és ő is úgy tudott parancsolni.
Balanov nagy önteltséggel hallgatta a hízelgő szavakat. Még
néhány perczig beszélgetett a francziákkal s aztán ekként szólt
hozzájuk:
– Most takarodjatok ki a pitvarba, várakozzatok ottan, majd
Zabdir tudtotokra adja parancsolatomat.
A francziák kezet csókoltak s kimentek a pitvarba, melynek
szellős, rideg levegője nagy ellentétben állt mind a szoba melegével,
mind az ő ruhájuk épségével. Sokáig azonban nem kellett
várakozniok; Zabdir, az a kalmuk férfiu, ki az uraság mögött állott s
ki annak egyik főtisztje volt, nemsokára kijött a teremből s vele
együtt kijött Mekle is.
– Kaptok egy házat – szólt Zabdir a francziákhoz – kaptok
ennivalót s estére ruhát is. Az uraság kegyelmébe fogadott
benneteket, legyen gondotok rá, hogy nekem is kedvemben járjatok.
Most menjetek Mekle után.
Ezzel Mekle előre ment, a francziák utána. Jó tova mentek a
palotától fák és faházak közt a hóban, midőn Mekle egy faház előtt
megállott, annak ajtaját belökte, a házba bement s egy öreg embert
és egy öreg asszonyt kilökött, a gunyájukat s rongyaikat is utánuk
hajitotta s a francziákat oda bevezette.
– Ez lesz a lakástok, míg az uraság mást parancsol. Szalmát
hozhattok magatoknak a kazalból, onnan la, fűtni való fát találtok a
ház mögött, a ruhátokat majd megkapjátok, most pedig ketten
jertek velem takaró pokróczért.

40. Két franczia elment Meklével a pokróczért, a többi rögtön neki állt
a háznak, annak egyetlen nagy szobáját kitisztogatták teljesen; a
szalmát, szemetet belőle kisöpörték, kidobálták; a kemenczében és
katlan alatt rögtön nagy tüzeket gerjesztettek, a kazalból uj tiszta
szalmát hoztak be elegendő nyalábbal s midőn pokróczaik is
megérkeztek, teljes gyönyör érzetével nyujtózkodtak végig a meleg
szobában. Ebédre forró theát kaptak, meleg pilavkását ürühussal,
zöldséget édesen s jó kenyeret. Megállapodtak abban, hogy
tizenhárom év óta, mióta Francziaországot elhagyták, még oly jól
nem érezték magukat, mint most.
Estére csakugyan kaptak uj ruhát is. Bokáig érő inget, durva házi
vászonból, de ujat, tisztát s minden főre négy darabot. Szürke
posztóból gyapottal bélelt nadrágot, uj bagaria csizmát, báránybőr
mellest s birkabőrrel bélelt ujjas orosz felsőkabátot derékszíjjal s
fekete báránybőr süveget. Mekle gondoskodott nekik ollóról és
borotválkozó eszközökről, továbbá minden szükséges edényről is,
hogy ételüket, italukat maguk készíthessék. Pár nap mulva, miután
már jól felmelegedtek, tiszta, tápláló ételt és italt élveztek, jól
aludtak s magukat egy kissé kicsinosították, maguk is alig ismertek
egymásra. Mikor pedig az urasághoz bekéredzkedtek, hogy kegyeit
megköszönjék, az uraság csak elbámult az ő uj cselédjein, a kikről
most már egyáltalán elhitte, hogy ezek bizony Napoleon katonái is
lehettek. Mondott is annyit Zabdirnek, mikor tőle eltávoztak:
– Szerencséjükre csakugyan nem németek.
A francziák munkát kértek, hogy tartozásukat leróhassák s
hálájukat kimutathassák. Az uraság azzal ereszté el őket, várjanak,
majd gondoskodik műhelyről. Ez a gondoskodás azonban nem
történt meg hamarosan. Az uraság nemsokára eltávozott
Jenotajevszkből valamelyik ismerőséhez, vagy távoli birtokaira
vadászni s nem is jött meg márczius vége előtt. Hiába esenkedtek a
francziák munka után, Zabdir csak azzal fizette ki őket, hogy mind
bolond ember az, ki munkán töri a fejét, mikor a nélkül is megélhet.
Nem tehettek egyebet, mint átengedték magukat az édes

41. semmittevésnek s a gondnélküli életnek, a mitől pedig ugyan régóta
elszoktak már.
Április első hetében elment a jég a Volgáról s ugyanekkor az
uraság is haza jött. Április közepén a francziákat fölrakták egy
dereglyére s egy csomó sziget mellett elhajózva, átszállították őket
az Aktuba partjára Szelitrennójába. Innen pedig lóháton fél nap alatt
elértek Tülmenkőjibe, Balanovnak egy kis falujába, mely a sós
puszták szélén fekszik, s melyen át vezet egy karaván út Orenburg
és Orszk felé. Ez leendett a francziáknak műhelytanyájuk.
Meklének igaza volt. Itt az uruk csakugyan nem orosz volt,
hanem valóságos kalmuk, még pedig falujában és a pusztán oly
hatalommal, mintha valóságos fejedelem lett volna. Talán valósággal
is ama kalmuk törzsfőnökök egyike volt, kik az asztrakáni
kormányzók, a kozák hetmanok, a kerületi főnökök megvesztegetése
folytán rendszeres alku mellett bizonyos korlátolt fejedelmi jogokat
élveznek.
Balán azonban nagymérvü kereskedést is űzött. Őszszel és
tavaszszal több mint ötszáz munkás foglalkozott zsoldjában és
részére halászattal Szelitrennójától Krasznojárig, sőt még a Volga
torkolatánál is. Mindenütt páczolták, szárították, sózták, füstölték a
halat, készítették a kaviárt és vizahólyagot, volgai héringet és
szareptai balzsamot. Ezenkívül óriási ménesei és juhnyájai voltak. A
lovakat egyaránt szállította Nizsni-Novgoródba és a Kaukázusba
Mosdokig.
Kereskedett prémbőrökkel és mindenféle sóval és dohánynyal. A
sós tavakon egész nyáron át dolgoztak munkásai, oroszok és
kozákok. Jenotajevszken kívül Vladimirovkában és Czárjevben is
voltak sóraktárai. Tülmenkőjiban palotája volt, palotájában háremet
tartott, noha nem egészen a törökök szigorával s voltak itt
gyermekei is nagy számmal, kiket valóságos oroszokká nevelt, noha
ő itthon még mindig ragaszkodott az ősi kalmuk szokások egy
részéhez – életmódban, mulatságban, kegyetlenségben.

42. A francziák számára egy nagy, hosszú épületet emeltetett itt,
melynek különböző rekeszei szolgáltak a francziáknak műhelyül és
lakóhelyül. Minden iparágra külön műhelyt rekesztetett el s minden
műhelybe maga szerezte be Zabdir segítségével az illető
szerszámokat. E szerszámok ugyan nem voltak a legjobbak, de Balán
mégis csakhamar meggyőződött arról, hogy a francziák teljesen urai
adott szavuknak s azért, midőn ezek panaszkodtak szerszámaik
silánysága fölött, menten felülteté őket trojkákra s elvitte Czárjevbe,
Czáriczinbe és Szareptába, hogy ott szerezzenek be olyan
szerszámokat, a minőket legjobbaknak vélnek, árát ne kérdezzék.
Ekként jól felszerelve a francziák egész erővel és jókedvvel láttak
a munkához s két év alatt 1825-ben és 1826-ban roppant tömeg
iparművet összedolgoztak az uraságnak, ki azokat az Aktubán
leszállította Asztrakánig s fölszállította Czáriczinig és Dubovkáig s
nagy vásárokat ütött és szép pénzt vett be belőlük. Az első nyártól
kezdve minden francziának adott hetenként a teljes ellátáson és
ruhán kívül 50 kopeket, a melyből a francziák a második év végére
már mintegy 400 rubelt gyűjtöttek és tettek félre.
A jóllét, a gondtalan és biztos élet s a pénz ujra feltámasztotta a
francziákban a szabadság ingerét, a menekülés szándékát s a
honvágyat, visszatérni Francziaországba. Miután Meklének és
Zabdirnak mind elkészítették azt, a mit igértek, sőt még annál is
többet s miután Tülmenkőjiban minden férfit és asszonyt jó
barátjukká tettek, a kivel csak érintkezésbe jöttek s a francziákat
mindenki jó és szelid embereknek tartotta, a francziák
megkisértették ama kérelmük előadását, hogy az uraság ereszsze
őket szabadon.
Az uraság komor képpel hallgatta meg kérelmüket s nyers
parancsoló hangon felelt:
– Akkor eresztelek el benneteket, ha majd nekem tetszik. Még
hasznot nekem nem hoztatok. Én haszonért váltottalak ki benneteket
Jenotajevszkből. Eddig csak a váltságdíjat, a műhely, szerszám, ruha
árát kerestétek meg és mégis adtam nektek hetibért. Hasznot,

43. nyereséget csak ezután várok belőletek. A birkát és lovat sem azért
szerzem, hogy annyit adjanak érte, a mennyibe nekem került.
Takarodjatok munkára.
A francziák hosszú orral távoztak. S aztán maguk között
bizalmasan tanácskoztak jövendő sorsuk felől. Mérlegelték a szökés
esélyeit. Az esélyek nem voltak kedvezők. Asztrakán felé nem
lehetett menekülni, mert a Kaspi-tengeren vagy a Kaukázusban
Európa és Ázsia legvadabb népei közé jutottak volna. A menekülés
csak nyugot felé volt lehetséges. Igen, de Balán kocsin lovon, hajón
mindenütt nyomukban lehetett s azt már tapasztalták, hogy az orosz
hatóságok előtt Balán föltétlen biztossággal keresztül tud vinni
mindent. Elhatározták tehát, hogy pár évig még maradnak s
valamely kedvező alkalomra várakoznak. Addig is azonban
biztositaniok kell az uraság kegyeit.
Ujra bekéredzkedtek az urasághoz. Henri volt – mint mindig – a
szónok.
– Kegyelmes úr jótéteményét, hogy bennünket a nyomortól és
haláltól megmentett, lelkünkből megköszönjük és meg is akarjuk
hálálni. De mi magunk mégis kevés hasznot tudunk hajtani a
kegyelmes úrnak, ha pedig meghalunk, vagy megbetegszünk, csak
terhére leszünk. De ha kegyelmes úr fiatal gyerekeket hozatna a
falukból és városokból, azokat megtanítanánk a magunk
tudományára s akkor kétszeres, háromszoros erővel dolgozva
kétszeres-háromszoros hasznot hajtanánk.
A kalmuk uraság képe felvidult. Ez még nem jutott eszébe. Pedig
olyan világos volt.
– Hozatok nektek gyerekeket.
– Köszönjük kegyelmes úr. Lehet-e majd két esztendő mulva
szabadságért könyörögnünk?
– A mi egy nap mulva lészen eljövendő, arról beszéljünk egy nap
mulva; a mi pedig két esztendő mulva lészen eljövendő, arról

44. beszéljünk két esztendő mulva. Többé nekem a szabadonbocsátást
elő ne hozzátok, mert megkorbácsoltatlak benneteket. Zabdir –
kiáltott a tiszthez – ezek az ebek két napig nem kapnak ivóvizet.
Legyen rá gondod.
Valódi harag, vagy csak rémítés volt-e az uraság szigora, azt a
francziák nem vették észre. Annyi bizonyos volt, hogy Balanov a
kapzsiság mellett is, mely a francziák helyzetének kizsákmányolására
ösztönzé, nem egyszer jó indulatot is tanusított ezek iránt. Ezúttal
azonban a büntetés végrehajtása megkezdődött. A vízhiány pedig
éppen itt a sóspuszták szélén borzasztó büntetés. Ott, hol a levegő
is, melyet beszívnak, sóval van tele, hol az ivóvízre éppen ezért
kétszeres a szükség, ott a szomjuság kínja előbb beáll s égetőbb
mint másutt. Szerencséjükre azonban a francziáknak, a második
huszonnégy órai büntetést akár Zabdir, akár az uraság elengedte.
S mégis belátták a francziák, hogy az uraság kapzsisága miatt
rendes úton-módon nincs menekvésük. Nincs mindaddig, míg el nem
gyengülnek, ki nem öregesznek a munkából. Akkor pedig minek az
élet, ha annak erejét szolgaságban, öregségét a kegyelemkenyér
gyalázatában, vagy tán nyomorban kell eltölteni. Szomoru napok
után szomoru esték és éjszakák borultak a francziákra, mikor
mindezt meggondolták s mikor a honvágy, a szép Francziaország
utáni sóvárgás eltölté szivöket s midőn más részről a fölgerjedt
képzelet túlzó vonásokban, rémletes arányokban festé előttük azt a
sorsot, mely ugyan európai szabad emberhez nem méltó, a nagy
császár katonájához szégyenletes, de a mely Balanov szeszélyei
daczára is mégis csak sokkal jobban tűrhető, mint a
petropavlovszkóji bánya, vagy az orenburgi dologház, vagy a Beteg-
szigetbeli vadember-élet.
Ez is eszükbe jutott lassankint a francziáknak. S aztán volt egy
körülmény, mely nyugalmukat visszaadta, sőt vidámságot is szerzett
nekik. Balanov csakugyan hozott vagy tizenöt orosz kozák kölyket
valahonnan; kiket aztán beállított a francziák szolgálatába
tanoncznak. Sok mulatság forrása volt ez orosz fiuk ostobasága. De
a francziák szivesen vesződtek velük, örömmel oktatták, némi

45. elégtétel érzetével tanítgatták őket. E fiuk voltak azok, kik szolgái
lévén a szolgáknak, pillanatonként azon édes csalódásba ringatták a
francziákat, hogy ők is fölebbvalói, ők is urai valakinek.
Telt az idő, múltak a hónapok; az orosz és kozák fiuk, egy párnak
kivételével, tanulékonyaknak bizonyultak, szaporodott az árúkészlet s
Balanovnak kilátása volt, hogy kettős hasznot is tud húzni lassanként
a francziákból. Ujra eltelt két esztendő a nélkül, hogy a francziák
csak néhány napra is kitették volna lábukat Tülmenkőjiból. Most már
vásárra sem eresztették őket.
De azért folyton járt eszük a szabaduláson. Száz tervet
kovácsoltak, száz tervben megállapodtak, száz esélylyel számítottak,
de a százegyedik esély, mely eszükbe jutott, mégis visszatartá őket a
szökéstől. Fülükbe jutott az is, hogy Oroszország és Törökország
között kiütött a háboru, a mi egyáltalán nem tette ajánlatossá rájuk
nézve a szökés kisérletét.

47. UJABB BUJDOSÁS.
(Mussza Nukhár bej. – Egy franczia megnősül és Ázsiában marad. –
Megalkuvás a cserkeszekkel. – A sós pusztákon. – Valahára a tengerhez
érnek. – Karaszor bég. – Megint csak rabszolgákká válnak.)
Az 1830-ik év tavaszán egy kaukázusi cserkesz főur, Mussza
Nukhár bej, látogatta meg valami czélból Balánt a tülmenkőji
palotában. Ott időzött heteken és hónapokon át. Gyakran benézett a
műhelyekbe is s gyakran elbeszélgetett egyről-másról a francziákkal.
Megtudta ekként, hogy a francziák európai emberek és menekülők.
Egy alkalommal ezt a kérdést intézte hozzájuk:
– Nem szeretnétek ti haza menni a magatok országába?
– Szeretnénk bizony, hanem nem rajtunk áll, nekünk itt
dolgoznunk kell az uraság részére.
– Hm, ilyen szolgákat, a kik pénzt keresnek az uruknak, magam
is szerettem volna az én váramban.
Néhány nap múlva Nukhár bej ujra előhozta a menekülést.
– Ha az uraságtól elkéredzkedtek Csernijárba vagy Czáriczinba,
én meg tudlak benneteket szabadítani vagy jobb szolgálatot tudok
szerezni.
– Óh kegyelmes úr, nem érdemeljük mi tőled ezt a nagy
szivességet.
E szavakat Henri mondta, de azért a francziák, mikor a cserkesz
magukra hagyta őket, mégis komoly tanácskozás alá vették szavait.

48. Welcome to our website – the ideal destination for book lovers and
knowledge seekers. With a mission to inspire endlessly, we offer a
vast collection of books, ranging from classic literary works to
specialized publications, self-development books, and children's
literature. Each book is a new journey of discovery, expanding
knowledge and enriching the soul of the reade
Our website is not just a platform for buying books, but a bridge
connecting readers to the timeless values of culture and wisdom. With
an elegant, user-friendly interface and an intelligent search system,
we are committed to providing a quick and convenient shopping
experience. Additionally, our special promotions and home delivery
services ensure that you save time and fully enjoy the joy of reading.
Let us accompany you on the journey of exploring knowledge and
personal growth!
ebookfinal.com