Solution Manual for General Chemistry, 10th Edition, Darrell D. Ebbing, Steven D. Gammon

zemogmayacu 13 views 59 slides May 21, 2025
Slide 1
Slide 1 of 59
Slide 1
1
Slide 2
2
Slide 3
3
Slide 4
4
Slide 5
5
Slide 6
6
Slide 7
7
Slide 8
8
Slide 9
9
Slide 10
10
Slide 11
11
Slide 12
12
Slide 13
13
Slide 14
14
Slide 15
15
Slide 16
16
Slide 17
17
Slide 18
18
Slide 19
19
Slide 20
20
Slide 21
21
Slide 22
22
Slide 23
23
Slide 24
24
Slide 25
25
Slide 26
26
Slide 27
27
Slide 28
28
Slide 29
29
Slide 30
30
Slide 31
31
Slide 32
32
Slide 33
33
Slide 34
34
Slide 35
35
Slide 36
36
Slide 37
37
Slide 38
38
Slide 39
39
Slide 40
40
Slide 41
41
Slide 42
42
Slide 43
43
Slide 44
44
Slide 45
45
Slide 46
46
Slide 47
47
Slide 48
48
Slide 49
49
Slide 50
50
Slide 51
51
Slide 52
52
Slide 53
53
Slide 54
54
Slide 55
55
Slide 56
56
Slide 57
57
Slide 58
58
Slide 59
59

About This Presentation

Solution Manual for General Chemistry, 10th Edition, Darrell D. Ebbing, Steven D. Gammon
Solution Manual for General Chemistry, 10th Edition, Darrell D. Ebbing, Steven D. Gammon
Solution Manual for General Chemistry, 10th Edition, Darrell D. Ebbing, Steven D. Gammon


Slide Content

Solution Manual for General Chemistry, 10th Edition,
Darrell D. Ebbing, Steven D. Gammon download pdf
https://testbankmall.com/product/solution-manual-for-general-
chemistry-10th-edition-darrell-d-ebbing-steven-d-gammon/
Visit testbankmall.com today to download the complete set of
test banks or solution manuals!

Here are some recommended products for you. Click the link to
download, or explore more at testbankmall.com
Test Bank for General Chemistry, 10th Edition Darrell D.
Ebbing Steven D. Gammon
https://testbankmall.com/product/test-bank-for-general-chemistry-10th-
edition-darrell-d-ebbing-steven-d-gammon/
Solution Manual for General Chemistry 10th Edition by
Ebbing
https://testbankmall.com/product/solution-manual-for-general-
chemistry-10th-edition-by-ebbing/
Solution Manual for General Chemistry, 11th Edition Ebbing
https://testbankmall.com/product/solution-manual-for-general-
chemistry-11th-edition-ebbing/
Test Bank for Investments Analysis and Behavior, 1st
Edition: Hirschey
https://testbankmall.com/product/test-bank-for-investments-analysis-
and-behavior-1st-edition-hirschey/

Test Bank for EARTH, 1st Edition: Thompson
https://testbankmall.com/product/test-bank-for-earth-1st-edition-
thompson/
Stern's Introductory Plant Biology 14th Edition By James
Bidlack Test bank
https://testbankmall.com/product/sterns-introductory-plant-
biology-14th-edition-by-james-bidlack-test-bank/
Test Bank for Introduction to Clinical Psychology: An
Evidence-Based Approach, 2nd Edition by Hunsley, Lee
https://testbankmall.com/product/test-bank-for-introduction-to-
clinical-psychology-an-evidence-based-approach-2nd-edition-by-hunsley-
lee/
Solution Manual for Corporate Partnership Estate and Gift
Taxation 2013 7th Edition by Pratt
https://testbankmall.com/product/solution-manual-for-corporate-
partnership-estate-and-gift-taxation-2013-7th-edition-by-pratt/
Solution Manual for Abstract Algebra: An Introduction, 3rd
Edition Thomas W. Hungerford
https://testbankmall.com/product/solution-manual-for-abstract-algebra-
an-introduction-3rd-edition-thomas-w-hungerford/

Test Bank for Western Civilization A Brief History, 9th
Edition
https://testbankmall.com/product/test-bank-for-western-civilization-a-
brief-history-9th-edition/

chromate ion). Therefore, the Pb cation must be Pb
2+
to give electrical neutrality. The name of
Pb
2+
is lead(II) ion, so the name of the compound is lead(II) chromate.

2.6. Thallium(III) nitrate contains the thallium(III) ion, Tl
3+
, and the nitrate ion, NO3

. The formula is
Tl(NO3)3.


31

32 Chapter 2: Atoms, Molecules, and Ions Chapter 2: Atoms, Molecules, and Ions 32




2.7. a. Dichlorine hexoxide

b. Phosphorus trichloride

c. Phosphorus pentachloride

2.8. a. CS2 b. SO3

2.9. a. Boron trifluoride b. Hydrogen selenide

2.10. When you remove one H
+
ion from HBrO4, you obtain the BrO4

ion. You name the ion from the
acid by replacing -ic with -ate. The anion is called the perbromate ion.

2.11. Sodium carbonate decahydrate

2−
2.12. Sodium thiosulfate is composed of sodium ions (Na
+
) and thiosulfate ions (S2O3 ), so the
formula of the anhydrous compound is Na2S2O3. Since the material is a pentahydrate, the formula
of the compound is Na2S2O3•5H2O.

2.13. Balance O first in parts (a) and (b) because it occurs in only one product. Balance S first in part
(c) because it appears in only one product. Balance H first in part (d) because it appears in just
one reactant as well as in the product.

a. Write a 2 in front of POCl3 for O; this requires a 2 in front of PCl3 for final balance:
O2 + 2PCl3 → 2POCl3
b. Write a 6 in front of N2O to balance O; this requires a 6 in front of N2 for final balance:

P4 + 6N2O → P4O6 + 6N2

c. Write 2As2S3 and 6SO2 to achieve an even number of oxygens on the right to balance what
will always be an even number of oxygens on the left. The 2As2S3 then requires 2As2O3.
Finally, to balance (6 + 12) O's on the right, write 9O2.

2As2S3 + 9O2 → 2As2O3 + 6SO2

d. Write a 4 in front of H3PO4; this requires a 3 in front of Ca(H2PO4)2 for twelve H's.

Ca3(PO4)2 + 4H3PO4 → 3Ca(H2PO4)2

■ ANSWERS TO CONCEPT CHECKS

2.1. CO2 is a compound that is a combination of 1 carbon atom and 2 oxygen atoms. Therefore, the
chemical model must contain a chemical combination of 3 atoms stuck together with 2 of the
atoms being the same (oxygen). Since each "ball" represents an individual atom, the three models
on the left can be eliminated since they don't contain the correct number of atoms. Keeping in
mind that balls of the same color represent the same element, only the model on the far right
contains two elements with the correct ratio of atoms, 1:2; therefore, it must be CO2.

2.2. If 7999 out of 8000 alpha particles deflected back at the alpha-particle source, this would imply
that the atom was a solid, impenetrable mass. Keep in mind that this is in direct contrast to what
was observed in the actual experiments, where the majority of the alpha particles passed through
without being deflected.

33 Chapter 2: Atoms, Molecules, and Ions Chapter 2: Atoms, Molecules, and Ions 33




2.3. Elements are listed together in groups because they have similar chemical and/or physical
properties.

2.4. Statement (a) is the best statement regarding molecular compounds. Although you may have
wanted to classify Br2 as a molecular compound, it is an element and not a compound. Regarding
statement (b), quite a few molecular compounds exit that don’t contain carbon. Water and the
nitrogen oxides associated with smog are prime examples. Statement (c) is false; ionic
compounds consist of anions and cations. Statement (d) is very close to the right selection but it is
too restrictive. Some molecular compounds containing both metal and nonmetal atoms are known
to exist, e.g., cisplatin, Ni(CO)4, etc. Because numerous molecular compounds are either solids or
liquids at room temperature, statement (e) is false.

2.5. a. This compound is an ether because it has a functional group of an oxygen atom between
two carbon atoms (–O–).

b. This compound is an alcohol because it has an –OH functional group.

c. This compound is a carboxylic acid because it has the –COOH functional group.

d. This compound is a hydrocarbon because it contains only carbon and hydrogen atoms.

2.6. The SO4
2-
, NO2
-
, and I3
-
are considered to be polyatomic ions. Statement (a) is true based on the
prefix poly. By definition, any ion must have a negative or positive charge; thus, statement (b) is
true. Bring that the triiodide ion has only iodine atoms bonded together, and no other elements
present, statement (c) is false. There are numerous examples to show that statement (d) is true,
e.g., chromate, dichromate, permanganate to name a few. Oxoanions are polyatomic ions
containing a central characteristic element surrounded by a number of oxygen atoms, e.g., sulfate
and nitrite given in this concept check’s. Statement (e) is true.

2.7. A bottle containing a compound with the formula Al2Q3 would have an anion, Q, with a charge of
2−. The total positive charge in the compound due to the Al
3+
is 6+ (2 x 3+), so the total negative
charge must be 6−; therefore, each Q ion must have a charge of 2−. Thus, Q would probably be
an element from Group VIA on the periodic table.

■ ANSWERS TO SELF-ASSESSMENT AND REVIEW QUESTIONS

2.1. Atomic theory is an explanation of the structure of matter in terms of different combinations of
very small particles called atoms. Since compounds are composed of atoms of two or more
elements, there is no limit to the number of ways in which the elements can be combined. Each
compound has its own unique properties. A chemical reaction consists of the rearrangement of
the atoms present in the reacting substances to give new chemical combinations present in the
substances formed by the reaction.

2.2. Divide each amount of chlorine, 1.270 g and 1.904 g, by the lower amount, 1.270 g. This gives
1.000 and 1.499, respectively. Convert these to whole numbers by multiplying by 2, giving 2.000
and 2.998. The ratio of these amounts of chlorine is essentially 2:3. This is consistent with the law
of multiple proportions because, for a fixed mass of iron (1 gram), the masses of chlorine in the
other two compounds are in a ratio of small whole numbers.

34 Chapter 2: Atoms, Molecules, and Ions Chapter 2: Atoms, Molecules, and Ions 34




2.3. A cathode-ray tube consists of a negative electrode, or cathode, and a positive electrode, or anode,
in an evacuated tube. Cathode rays travel from the cathode to the anode when a high voltage is
turned on. Some of the rays pass through the hole in the anode to form a beam, which is then bent
toward positively charged electric plates in the tube. This implies that a cathode ray consists of a
beam of negatively charged particles (or electrons) and that electrons are
constituents of all matter.

2.4. Millikan performed a series of experiments in which he obtained the charge on the electron by
observing how a charged drop of oil falls in the presence and in the absence of an electric field.
An atomizer introduces a fine mist of oil drops into the top chamber (Figure 2.6). Several drops
happen to fall through a small hole into the lower chamber, where the experimenter follows the
motion of one drop with a microscope. Some of these drops have picked up one or more electrons
as a result of friction in the atomizer and have become negatively charged. A negatively charged
drop will be attracted upward when the experimenter turns on a current to the electric plates. The
drop’s upward speed (obtained by timing its rise) is related to its mass-to-charge ratio, from
which you can calculate the charge on the electron.

2.5. The nuclear model of the atom is based on experiments of Geiger, Marsden, and Rutherford.
Rutherford stated that most of the mass of an atom is concentrated in a positively charged center
called the nucleus around which negatively charged electrons move. The nucleus, although it
contains most of the mass, occupies only a very small portion of the space of the atom. Most of
the alpha particles passed through the metal atoms of the foil undeflected by the lightweight
electrons. When an alpha particle does happen to hit a metal-atom nucleus, it is scattered at a
wide angle because it is deflected by the massive, positively charged nucleus (Figure 2.8).

2.6. The atomic nucleus consists of two kinds of particles, protons and neutrons. The mass of each is
about the same, on the order of 1.67 x 10
−27
kg, and about 1800 times that of the electron. An
electron has a much smaller mass, on the order of 9.11 x 10
−31
kg. The neutron is electrically
neutral, but the proton is positively charged. An electron is negatively charged. The charges on
the proton and the electron are equal in magnitude.

2.7. Protons (hydrogen nuclei) were discovered as products of experiments involving the collision of
alpha particles with nitrogen atoms that resulted in a proton being knocked out of the nitrogen
nucleus. Neutrons were discovered as the radiation product of collisions of alpha particles with
beryllium atoms. The resulting radiation was discovered to consist of particles having a mass
approximately equal to that of a proton and having no charge (neutral).

2.8. Oxygen consists of three different isotopes, each having 8 protons but a different number of
neutrons.

2.9. The percentages of the different isotopes in most naturally occurring elements have remained
essentially constant over time and in most cases are independent of the origin of the element.
Thus, what Dalton actually calculated were average atomic masses (relative masses). He could
not weigh individual atoms, but he could find the average mass of one atom relative to the
average mass of another.

2.10. A mass spectrometer measures the mass-to-charge ratio of positively charged atoms (and
molecules). It produces a mass spectrum, which shows the relative numbers of atoms (fractional
abundances) of various masses (isotopic masses). The mass spectrum gives us all the information
needed to calculate the atomic weight.

35 Chapter 2: Atoms, Molecules, and Ions Chapter 2: Atoms, Molecules, and Ions 35




2.11. The atomic mass of an element is the average atomic mass for the naturally occurring element
expressed in atomic mass units. The atomic mass would be different elsewhere in the universe if
the percentages of isotopes in the element were different from those on earth. Recent research has
shown that isotopic abundances actually do differ slightly depending on the location found on
earth.

2.12. The element in Group IVA and Period 5 is tin (atomic number 50).

2.13. A metal is a substance or mixture that has characteristic luster, or shine, and is generally a good
conductor of heat and electricity.

2.14. The formula for ethane is C2H6.

2.15. A molecular formula gives the exact number of different atoms of an element in a molecule. A
structural formula is a chemical formula that shows how the atoms are bonded to one another in a
molecule.

2.16. Organic molecules contain carbon combined with other elements such as hydrogen, oxygen, and
nitrogen. An inorganic molecule is composed of elements other than carbon. Some inorganic
molecules that contain carbon are carbon monoxide (CO), carbon dioxide (CO2), carbonates, and
cyanides.

2.17. An ionic binary compound: NaCl; a molecular binary compound: H2O.

2.18. a. The elements are represented by B, F, and I.

b. The compounds are represented by A, E, and G.
c. The mixtures are represented by C, D, and H.
d. The ionic solid is represented by A.

e. The gas made up of an element and a compound is represented by C.
f. The mixtures of elements are represented by D and H.
g. The solid element is represented by F.
h. The solids are represented by A and F.
i. The liquids are represented by E, H, and I.

2.19. In the Stock system, CuCl is called copper(I) chloride, and CuCl2 is called copper(II) chloride.
One of the advantages of the Stock system is that more than two different ions of the same metal
can be named with this system. In the former (older) system, a new suffix other than -ic and -ous
must be established and/or memorized.

2.20. A balanced chemical equation has the numbers of atoms of each element equal on both sides of
the arrow. The coefficients are the smallest possible whole numbers.

2.21. The answer is a: 50 p, 69 n, and 48 e

.

2.22. The answer is d: 65%.

2.23. The answer is c: magnesium hydroxide, Mg(OH)2.

36 Chapter 2: Atoms, Molecules, and Ions Chapter 2: Atoms, Molecules, and Ions 36




2.24. The answer is b: Li.

■ ANSWERS TO CONCEPT EXPLORATIONS
2.25. Part I

a. Average mass =
2.00 g + 2.00 g + 2.00 g + 2.00 g

4



= 2.00 g

Part II

a. Average mass =
2.00 g + 1.75 g + 3.00 g + 1.25 g

4



= 2.00 g

b. The average mass of a sphere in the two samples is the same. The average does not
represent the individual masses. Also, it does not indicate the variability in the individual
masses.

Part III

a.
50 blue spheres

1


2.00 g

1 blue sphere

= 100.00 g

b. If 50 spheres were removed at random, then 50 spheres would remain in the jar. You can
use the average mass to calculate the total mass.

50 spheres
1


2.00 g

1 sphere

= 100.00 g

c. No, the average mass does not represent the mass of an individual sphere.

d.
80.0 g

1


1 blue sphere

2.00 g

= 40.0 blue spheres
e.
60.0 g

1

1 sphere

2.00 g

= 30.0 spheres

The assumption is that the average mass of a sphere (2.00 g) can be used in the calculation.
Also, assume the sample is well mixed.

Part IV

a. For green spheres: X =
3 green

3 green + 1 blue

= 0.750
For blue spheres: X =
1 blue

3 green + 1 blue

= 0.250
b. Average mass = (0.750) 
3.00 g
+ (0.250) 
1.00 g


= 2.50 g
1 green sphere 1 blue sphere

37 Chapter 2: Atoms, Molecules, and Ions Chapter 2: Atoms, Molecules, and Ions 37




c. The atomic mass of an element is the weighted average calculated as in part (b) of Part IV
above, using fractional abundances and individual masses.

38 Chapter 2: Atoms, Molecules, and Ions Chapter 2: Atoms, Molecules, and Ions 38




2.26. a.
b.
c.
d.
Atom A has three protons.

The number of protons is the same as the atomic number for that element.
Lithium, Li, has atomic number 3.
The charge on element A is zero. There are three protons, each +1, and three electrons,
each −1. This yields a net charge of zero.

e. The nuclide symbol for A is
7
Li .
3

f. Atom B has three protons and thus atomic number 3. It is lithium, with symbol Li.

g. Atom B has three protons and three neutrons. Its mass number is 6. This is different from
the mass number of atom A, which is 7.

h. Atom B has three protons and three electrons and thus is neutral.

i. The nuclide symbol for B is
6
Li . The atomic number is 3 and the mass number is 6 for
3
both nuclides.


p n

n e
e
n
p
p

6 +



e
e p n
n e
e n
p

p
6 −
j.
3
Li
3
Li

In both cases the mass number is 6 and the atomic number is 3

k. Two different lithium isotopes are depicted, lithium-6 and lithium-7.

l. The mass number of an isotope is the total number of protons and neutrons in its nucleus.
Its value is an integer. It is related to the mass of the isotope but not related to the atomic
mass, which is a weighted average over the fractional abundances and isotopic masses.

■ ANSWERS TO CONCEPTUAL PROBLEMS

2.27. If atoms were balls of positive charge with the electrons evenly distributed throughout, there
would be no massive, positive nucleus to deflect the beam of alpha particles when it is shot at the
gold foil.

2.28. Once the subscripts of the compounds in the original chemical equation are changed (the
molecule N2 was changed to the atom N), the substances reacting are no longer the same. Your
friend may be able to balance the second equation, but it is no longer the same chemical reaction.

2.29. You could group elements by similar physical properties such as density, mass, color,
conductivity, etc., or by chemical properties, such as reaction with air, reaction with water, etc.

2.30. You would name the ions with the formulas XO4
2−
, XO3
2−
, and XO
2−
using the name for XO2
2−
(excite) as the example to determine the root name of the element X (exc). Thus XO4
2−
, with the
greatest number of oxygen atoms in the group, would be perexcate; XO3
2−
would be excate; and
XO
2−
, with the fewest oxygen atoms in the group, would be hypoexcite.

39 Chapter 2: Atoms, Molecules, and Ions Chapter 2: Atoms, Molecules, and Ions 39




2.31. a. In each case, the total positive charge and the total negative charge in the compounds must
cancel. Therefore, the compounds with the cations X
+
, X
2+
, and X
5+
, combined with the
SO4
2−
anion, are X2SO4, XSO4, and X2(SO4)5, respectively.

b. You recognize the fact that whenever a cation can have multiple oxidation states
(1+, 2+, and 5+ in this case), the name of the compound must indicate the charge.
Therefore, the names of the compounds in part (a) would be exy(I) sulfate, exy(II) sulfate,
and exy(V) sulfate, respectively.

2.32.

a.

This model contains three atoms of two different elements (H and O). Therefore, the model
is of H2O.

b. This model represents a crystal that contains two different elements in a 1:1 ratio
(K
+
and Cl

). Therefore, the model represents the ionic compound, KCl.

c. This model contains six atoms, four of which are the same (H), and two others
(C and O). Therefore, the model is of CH3OH.

d. This model contains four atoms of two different elements (N and H). Therefore, the model
is of NH3.

2.33. A potassium-39 atom in this case would contain 19 protons and 20 neutrons. If the charge of the
proton were twice that of an electron, it would take twice as many electrons as protons, or 38
electrons, to maintain a charge of zero.

2.34. a. Since the mass of an atom is not due only to the sum of the masses of the protons, neutrons,
and electrons, when you change the element in which you are basing the amu, the mass of
the amu must change as well.

b. Since the amount of material that makes up a hydrogen atom doesn’t change, when the amu
gets larger, as in this problem, the hydrogen atom must have a smaller mass in amu.

2.35.

a.

2Li + Cl2 → 2LiCl

b. 16Na + S8 → 8Na2S

c. 2Al + 3I2 → 2AlI3

d. 3Ba + N2 → Ba3N2

e. 12V + 5P4 → 4V3P5

2.36.







a.

b. 2A + B2 → 2AB

c. Some possible real elements with formula B2 are F2, Cl2, Br2, and I2.

40 Chapter 2: Atoms, Molecules, and Ions Chapter 2: Atoms, Molecules, and Ions 40


14
34


■ SOLUTIONS TO PRACTICE PROBLEMS

Note on significant figures: If the final answer to a solution needs to be rounded off, it is given first with
one nonsignificant figure, and the last significant figure is underlined. The final answer is then rounded to
the correct number of significant figures. In multistep problems, intermediate answers are given with at
least one nonsignificant figure; however, only the final answer has been rounded off.

2.37. a. Argon b. Zinc c. Silver d. Magnesium

2.38. a. Beryllium b. Silver c. Silicon d. Carbon

2.39. a. K b. S c. Fe d. Mn

2.40. a. Cu b. Ca c. Hg d. Sn

2.41. The mass of the electron is found by multiplying the two values:

5.64  10
−12
kg
1.602 x 10
−19
C 
1 C
= 9.035  10
−31
kg = 9.04  10
−31
kg

2.42. The mass of the fluorine atom is found by multiplying the two values:

1.97  10
−7
kg
1.602  10
−19
C 
1 C
= 3.155  10
−26
kg = 3.16  10
−26
kg

2.43. The isotope of atom A is the atom with 18 protons, atom C; the atom that has the same mass
number as atom A (37) is atom D.

2.44. The isotope of atom A is the atom with 32 protons, atom D; the atom that has the same mass
number as atom A (71) is atom B.

2.45. Each isotope of chlorine (atomic number 17) has 17 protons. Each neutral atom will also have 17
electrons. The number of neutrons for Cl-35 is 35 – 17 = 18 neutrons. The number of neutrons for
Cl-37 is 37 – 17 = 20 neutrons.

2.46. Each isotope of nitrogen (atomic number 7) has seven protons. Each neutral atom will also have
seven electrons. The number of neutrons for N-14 is 14 – 7 = 7 neutrons. The number of neutrons
for N-15 is 15 – 7 = 8 neutrons.

2.47. The element with 14 protons in its nucleus is silicon (Si). The mass number = 14 + 14 = 28. The
notation for the nucleus is
28
Si .

2.48. The element with 34 protons in its nucleus is selenium (Se).
The mass number = 34 + 45 = 79. The notation for the nucleus is
79
Se .


2.49. Since the atomic ratio of nitrogen to hydrogen is 1:3, divide the mass of N by one-third of the
mass of hydrogen to find the relative mass of N.

Atomic mass of N
Atomic mass of H

=
7.933 g

1/3 x 1.712 g

=
13.901 g N

1 g H

=
13.90

1

41 Chapter 2: Atoms, Molecules, and Ions Chapter 2: Atoms, Molecules, and Ions 41


X-63: 62.930  0.6909 = 43.4783
X-65: 64.928  0.3091 = 20.0692


The element is copper, atomic mass 63.546 amu.
63.5475



2.50. Since the atomic ratio of hydrogen to sulfur is 2:1, divide the mass of S by one-half of the mass of
hydrogen to find the relative mass of S.
Atomic mass of S
Atomic mass of H

=
9.330 g

1/2 x 0.587 g

=
31.78 g S

1 g H

=
31.8

1

2.51. Multiply each isotopic mass by its fractional abundance, and then sum:




= 63.55 amu


2.52. Multiply each isotopic mass by its fractional abundance, and then sum:

49.9472  0.002500 = 0.124868

50.9440  0.9975 = 50.81664

= 50.94150 = 50.94 amu
The atomic mass of this element is 50.94 amu. The element is vanadium (V).

2.53. Multiply each isotopic mass by its fractional abundance, and then sum:

38.964  0.9326 = 36.3378

39.964  1.00  10
−4
= 0.0039964
40.962  0.0673 = 2.75674
= 39.09853 = 39.10 amu
The atomic mass of this element is 39.10 amu. The element is potassium (K).

2.54. Multiply each isotopic mass by its fractional abundance, and then sum:

27.977  0.9221 = 25.798

28.976  0.0470 = 1.362

29.974  0.0309 = 0.9262

= 28.086 = 28.09 amu
The atomic mass of this element is 28.09 amu. The element is silicon (Si).

2.55. According to the picture, there are 20 atoms, 5 of which are brown and 15 of which are green.
Using the isotopic masses in the problem, the atomic mass of element X is

5
(23.02 amu) +
15
(25.147 amu) = 5.755 + 18.8602 = 24.6152 = 24.615 amu

20 20

2.56. According to the picture, there are 24 atoms, 8 of which are blue and 16 of which are orange.
Using the isotopic masses in the problem, the atomic mass of element X is

8
(47.621 amu) +
16
(51.217 amu) = 15.8737 + 34.1447 = 50.0184 = 50.018 amu

24 24

42 Chapter 2: Atoms, Molecules, and Ions Chapter 2: Atoms, Molecules, and Ions 42




2.57. a.
b.
c.
d.
e.
C: Group IVA, Period 2; nonmetal

Po: Group VIA, Period 6; metal
Cr: Group VIB, Period 4; metal
Mg: Group IIA, Period 3; metal
B: Group IIIA, Period 2; metalloid

2.58.

a.
b.
c.
d.
e.

V: Group VB, Period 4; metal

Rb: Group IA, Period 5; metal

B: Group IIIA, Period 2; metalloid I:
Group VIIA, Period 5; nonmetal He:
Group VIIIA, Period 1; nonmetal

2.59. a.Tellurium b. Aluminum

2.60. a. Bismuth b. Beryllium

2.61. Examples are:

a. O (oxygen)
b. F (fluorine)
c. Fe (iron)
d. Ce (cerium)

2.62. Examples are:

a. Ti (titanium)
b. Li (lithium)
c. S (sulfur)
d. U (uranium)

2.63. They are different in that the solid sulfur consists of S8 molecules, whereas the hot vapor consists
of S2 molecules. The S8 molecules are four times as heavy as the S2 molecules. Hot sulfur is a
mixture of S8 and S2 molecules, but at high enough temperatures only S2 molecules are formed.
Both hot sulfur and solid sulfur consist of molecules with only sulfur atoms.

2.64. They are different in that the solid phosphorus consists of P4 molecules, whereas the hot vapor
consists of P2 molecules. The P4 molecules are twice as heavy as the P2 molecules. Hot
phosphorus is a mixture of P4 and P2 molecules above the boiling point, but at high temperatures
only P2 molecules are formed. Both solid phosphorus and phosphorus vapor consist of molecules
with only phosphorus atoms.

43 Chapter 2: Atoms, Molecules, and Ions Chapter 2: Atoms, Molecules, and Ions 43





2.65. The number of nitrogen atoms in the 1.50-g sample of N2O is

2 N atoms
2.05  10
22
N2O molecules 

1 N
2O molecule
= 4.10  10
22
N atoms

The number of nitrogen atoms in 44.0 g of N2O is

4.10  10
22
N atoms
44.0 g N2O 

1.50 g N
2O
= 1.203  10
24
N atoms = 1.20  10
24
N atoms

2.66. Since each HNO3 molecule contains one N atom, in 4.30  10
22
HNO3 molecules there are 4.30 x
10
22
N atoms. The number of oxygen atoms in 61.0 g of HNO3 is obtained as follows.

4.30  10
22
HNO molecules
61.0 g HNO3 
3

4.50 g HNO
3


3 O atoms

1 HNO
3 molecule

= 1.749  10
24
O atoms = 1.75  10
24
O atoms
2.67. 3.3  10
21
H atoms 
1 NH
3 molecule

3 H atoms

= 1.1  10
21
NH3

molecules
2.68. 4.2  10
23
H atoms 
1 C
2
H
5
OH molecule

= 7.0  10
22
C H OH molecules
2 5
6 H atoms

2.69. a.
b.
c.
d.
N2H4

H2O2

C3H8O
PCl3

2.70.

a.
b.
c.
d.

C3H8O3

Si2H6

NH3O
SF4

2.71.

a.
b.
c.

PCl5

NO2

C3H6O2

2.72.

a.
b.
c.

H2SO4

C6H6

C3H6O

2.73.
1 Fe atom 1 Fe(NO
3
)
2
unit


1 NO

ion

3
=
1 Fe atom
=
1
1 Fe(NO
3
)
2
unit 2 NO
3 ions 3 O atoms 6 O atoms 6

44 Chapter 2: Atoms, Molecules, and Ions Chapter 2: Atoms, Molecules, and Ions 44



Thus, the ratio of iron atoms to oxygen atoms is one Fe atom to six O atoms.

45 Chapter 2: Atoms, Molecules, and Ions Chapter 2: Atoms, Molecules, and Ions 45


+
 
= =

1 PO
3−
ion

4 O atoms

1 (NH ) PO unit

1 NH
+
unit

4 O atoms 4
2.74.
4

4 3 4 4
3−
1 (NH
4
)
3
PO
4
unit 1 PO
4 ion 3 NH
4
units 1 N atom 3 N atoms 3

Thus, the ratio of oxygen atoms to nitrogen atoms is four O atoms to three N atoms.

2.75. a.
b.
c.
d.
Fe(CN)3

K2CO3

Li3N
Ca3P2

2.76.

a.

Co3N2

b. (NH4)3PO4

c. Na2SO3

d. Fe(OH)3

2.77.

a.

Na2SO4: sodium sulfate (Group IA forms only 1+ cations.)

b. Na3N: sodium nitride (Group IIA forms only 1+ cations.)

c. CuCl: copper(I) chloride (Group IB forms 1+ and 2+ cations.)

d. Cr2O3: chromium(III) oxide (Group VIB forms numerous oxidation states.)

2.78.

a.

CaO: calcium oxide (Group IIA forms only 2+ cations.)

b. Mn2O3: manganese(III) oxide (Group VIIB forms numerous oxidation states.)

c. NH4HCO3: ammonium bicarbonate or ammonium hydrogen carbonate.

d. Cu(NO3)2: copper(II) nitrate (Group IB forms 1+ and 2+ cations.)

2.79.

a.

Lead(II) permanganate: Pb(MnO4)2 (Permanganate is in Table 2.6.)

b. Barium hydrogen carbonate: Ba(HCO3)2 (The HCO3

ion is in Table 2.6.)

c. Cesium sulfide: Cs2S (Group 1A ions form 1+ cations.)

d. Iron(III) acetate: Fe(C2H3O2)3 (The acetate ion = 1− [from Table 2.6]; for the sum of
charges to be zero, three must be used.)

2.80.

a. Sodium thiosulfate: Na2S2O3 (The S2O
2−
is in Table 2.6.)

3

b. Copper(II) hydroxide: Cu(OH)2 (Two OH
-
ions must be used to balance Cu
2+
.)

c. Calcium hydrogen carbonate: Ca(HCO3)2 (The HCO3

ion is in Table 2.6.)

d. Chromium(III) phosphide: CrP (Both ions have charges of 3-.)

2.81.

a.

Molecular

b. Ionic

c. Molecular

d. Ionic

46 Chapter 2: Atoms, Molecules, and Ions Chapter 2: Atoms, Molecules, and Ions 46




2.82. a.
b.
c.
d.
Molecular
Molecular
Molecular
Ionic

2.83.

a.

Dinitrogen monoxide

b. Tetraphosphorus dec(a)oxide

c. Arsenic trichloride

d. Dichlorine hept(a)oxide

2.84.

a.

Dinitrogen difluoride

b. Carbon tetrafluoride

c. Dinitrogen pent(a)oxide

d. Tetr(a)arsenic hex(a)oxide

2.85. a.
b.
c.

NBr3

XeF6

CO

d. Cl2O5

2.86.

a.
b.
c.
d.

P2O5

NO2

N2F4

BF3

2.87.

a.

Selenium trioxide

b. Disulfur dichloride

c. Carbon monoxide

2.88.

a.

Nitrogen trifluoride

b. Diphosphorus tetrahydride

c. Oxygen difluoride

2.89.

a.
b.
c.
d.

Sulfurous acid: H2SO3

Hyponitrous acid: H2N2O2

Disulfurous acid: H2S2O5

Arsenic acid: H3AsO4

47 Chapter 2: Atoms, Molecules, and Ions Chapter 2: Atoms, Molecules, and Ions 47


2.90. a. Selenous acid: H2SeO3

b. Chlorous acid: HClO2

c. Hypoiodous acid: HIO


d. Nitric acid: HNO3

2.91.

Na2SO4•10H2O is sodium sulfate decahydrate.

2.92.

NiSO4•6H2O is nickel(II) sulfate hexahydrate.

2.93.

Iron(II) sulfate heptahydrate is FeSO4•7H2O.

2.94.

Cobalt(II) chloride hexahydrate is CoCl2•6H2O.

2.95.
3 O atoms 3 O atom
1 PbCO3  + 2 KNO3 
s
= 9 O atoms
nit























1 PbCO
3 unit 1 KNO
3 u
2.96. 2 PbO 
1 O atom

1 PbO unit

+ 2 SO2 
2 O atoms

1 SO
2 unit

= 6 O atoms

The equation is not balanced as written. There are currently only 2 oxygen atoms on the left side.

2.97. a. Balance: Sn + NaOH → Na2SnO2 + H2

If Na is balanced first by writing a 2 in front of NaOH, the entire equation is balanced.

Sn + 2NaOH → Na2SnO2 + H2

b. Balance: Al + Fe3O4 → Al2O3 + Fe

First balance O (it appears once on each side) by writing a 3 in front of Fe3O4 and a 4 in
front of Al2O3:

Al + 3Fe3O4 → 4Al2O3 + Fe

Now balance Al against the 8 Al's on the right and Fe against the 9 Fe's on the left:

8Al + 3Fe3O4 → 4Al2O3 + 9Fe
c. Balance: CH3OH + O2 → CO2 + H2O
First balance H (it appears once on each side) by writing a 2 in front of H2O:
CH3OH + O2 → CO2 + 2H2O
To avoid fractional coefficients for O, multiply the equation by 2:

2CH3OH + 2O2 → 2CO2 + 4H2O

Finally, balance O by changing 2O2 to "3O2"; this balances the entire equation:

2CH3OH + 3O2 → 2CO2 + 4H2O

48 Chapter 2: Atoms, Molecules, and Ions Chapter 2: Atoms, Molecules, and Ions 48




d. Balance: P4O10 + H2O → H3PO4

First balance P (it appears once on each side) by writing a 4 in front of H3PO4:
P4O10 + H2O → 4H3PO4
Finally, balance H by writing a 6 in front of H2O; this balances the entire equation:

P4O10 + 6H2O → 4H3PO4

e. Balance: PCl5 + H2O → H3PO4 + HCl

First balance Cl (it appears once on each side) by writing a 5 in front of HCl:
PCl5 + H2O → H3PO4 + 5HCl
Finally, balance H by writing a 4 in front of H2O; this balances the entire equation:

PCl5 + 4H2O → H3PO4 + 5HCl

2.98. a. Balance: Ca3(PO4)2 + H3PO4 → Ca(H2PO4)2

First balance Ca (appears only once on each side) by writing a 3 in front of Ca(H2PO4)2;
Ca3(PO4)2 + H3PO4 → 3Ca(H2PO4)2
Finally, balance P by writing a 4 in front of H3PO4; this balances the entire equation:

Ca3(PO4)2 + 4H3PO4 → 3Ca(H2PO4)2

b. Balance: MnO2 + HCl → MnCl2 + Cl2 + H2O

First balance O (appears only once on each side) by writing a 2 in front of H2O:
MnO2 + HCl → MnCl2 + Cl2 + 2H2O
Finally, balance H and Cl by writing a 4 in front of HCl to balance the entire equation:

MnO2 + 4HCl → MnCl2 + Cl2 + 2H2O

c. Balance: Na2S2O3 + I2 → NaI + Na2S4O6

First balance S by writing a 2 in front of Na2S2O3:

2Na2S2O3 + I2 → NaI + Na2S4O6

Finally, balance Na by writing a 2 in front of NaI; this balances the entire equation:

2Na2S2O3 + I2 → 2NaI + Na2S4O6

d. Balance: Al4C3 + H2O → Al(OH)3 + CH4

First balance Al with a 4 in front of Al(OH)3, and balance C with a 3 in front of CH4:
Al4C3 + H2O → 4Al(OH)3 + 3CH4
Finally, balance H and O with a 12 in front of H2O; this balances the entire equation:

Al4C3 + 12H2O → 4Al(OH)3 + 3CH4

49 Chapter 2: Atoms, Molecules, and Ions Chapter 2: Atoms, Molecules, and Ions 49




e. Balance: NO2 + H2O → HNO3 + NO

First balance H with a 2 in front of HNO3:
NO2 + H2O → 2HNO3 + NO
Finally, balance N with a 3 in front of NO2; this balances the entire equation:

3NO2 + H2O → 2HNO3 + NO

2.99. Balance: Ca3(PO4)2(s) + H2SO4(aq) → CaSO4(s) + H3PO4(aq)
Balance Ca first with a 3 in front of CaSO4:
Ca3(PO4)2(s) + H2SO4(aq) → 3CaSO4(s) + H3PO4(aq)
Next, balance the P with a 2 in front of H3PO4:
Ca3(PO4)2(s) + H2SO4(aq) → 3CaSO4(s) + 2H3PO4(aq)

Finally, balance the S with a 3 in front of H2SO4; this balances the equation:
Ca3(PO4)2(s) + 3H2SO4(aq) → 3CaSO4(s) + 2H3PO4(aq)

2.100. Balance: Na(s) + H2O(l) → NaOH(aq) + H2(g)
Balance H first with a 2 in front of H2O and NaOH:
Na + 2H2O → 2NaOH + H2

Then, balance Na with a 2 in front of Na; this balances the equation:

2Na(s) + 2H2O(l) → 2NaOH(aq) + H2(g)

2.101. Balance: NH4Cl(aq) + Ba(OH)2(aq) → NH3(g) + BaCl2(aq) + H2O(l)
Balance O first with a 2 in front of H2O:
NH4Cl + Ba(OH)2 → NH3 + BaCl2 + 2H2O

Balance H with a 2 in front of NH4Cl and a 2 in front of NH3; this balances the equation:

2NH4Cl(aq) + Ba(OH)2(aq)



⎯→ 2NH3(g) + BaCl2(aq) + 2H2O(l)

2.102. Balance: PbS(s) + PbSO4(s) → Pb(l) + SO2(g)
Balance S first with a 2 in front of SO2:
PbS + PbSO4 → Pb + 2SO2

Balance Pb with a 2 in front of Pb; this balances the equation:

PbS(s) + PbSO4(s)



⎯→ 2Pb(l) + 2SO2(g)

50 Chapter 2: Atoms, Molecules, and Ions Chapter 2: Atoms, Molecules, and Ions 50




■ SOLUTIONS TO GENERAL PROBLEMS

2.103. Calculate the ratio of oxygen for 1 g (fixed amount) of nitrogen in both compounds:

A:
2.755 g O

1.206 g N

=
2.2844 g O

1 g N

B:
4.714 g O

1.651 g N

=
2.8552 g O

1 g N

Next, find the ratio of oxygen per gram of nitrogen for the two compounds.

g O in B/1 g N
g O in A/1 g N

=
2.8552 g O

2.2844 g O

=
1.2498 g O

1g O

B contains 1.25 times as many O atoms as A does (there are five O's in B for every four O's in A).

2.104. Calculate the ratio of oxygen for 1 g (fixed amount) of sulfur in both compounds:

A:
1.811 g O

1.210 g S

=
1.4966 g O

1 g S

B:
1.779 g O

1.783 g S

=
0.99775 g O

1 g S

Next, find the ratio of oxygen per gram of sulfur for the two compounds.

g O in A/1 g S

=
1.4966 g O
=
1.4999 g O
g O in B/1 g S 0.99775 g O 1g O

A contains 1.50 times as many O atoms as B does (there are three O's in A for every two O's in
B).

2.105. The smallest difference is between −1.12  10
−18
C and 9.60  10
−19
C and is equal to
−1.6  10
−19
C. If this charge is equivalent to one electron, the number of excess electrons on a
drop may be found by dividing the negative charge by the charge of one electron.

−3.20  10
−19
C
Drop 1:
Drop 2:
Drop 3:
Drop 4:

−1.6  10
−19
C

−6.40  10
−19
C
−1.6  10
−19
C

−9.60  10
−19
C
−1.6  10
−19
C

−1.12  10
−18
C
−1.6  10
−19
C
= 2.0  2 electrons


= 4.0  4 electrons


= 6.0  6 electrons


= 7.0  7 electrons

2.106. The smallest difference in charge for the oil drop is −1.85 x 10
−19
; assume this is the fundamental
unit of negative charge. Use this to divide into each drop's charge:

−5.55  10
−19
C
Drop 1:


Drop 2:
Drop 3:

−1.85  10
−19
C

−9.25  10
−19
C
−1.85  10
−19
C

−1.11  10
−18
C
−1.85  10
−19
C

51 Chapter 2: Atoms, Molecules, and Ions Chapter 2: Atoms, Molecules, and Ions 51



= 3.0  3 electrons


= 5.0  5 electrons


= 6.0  6 electrons

52 Chapter 2: Atoms, Molecules, and Ions Chapter 2: Atoms, Molecules, and Ions 52


35
23


Drop 4:
−1.48  10
−18
C
−1.85  10
−19
C

= 8.0  8 electrons

2.107. For the Eu atom to be neutral, the number of electrons must equal the number of protons, so a
neutral europium atom has 63 electrons. The 3+ charge on the Eu
3+
indicates there are three more
protons than electrons, so the number of electrons is 63 − 3 = 60.

2.108. For the Cs atom to be neutral, the number of electrons must equal the number of protons, so a
neutral cesium atom has 55 electrons. The 1+ charge on the Cs
+
indicates there is one more
proton than electrons, so the number of electrons is 55 − 1 = 54.

2.109. The number of protons = mass number − number of neutrons = 81 − 46 = 35. The element with Z
= 35 is bromine (Br).

The ionic charge = number of protons − number of electrons = 35 − 36 = −1.
Symbol:
81
Br

.

2.110. The number of protons = mass number − number of neutrons = 74 − 51 = 23. The element with Z
= 23 is vanadium (V).

The ionic charge = number of protons − number of electrons = 23 − 18 = +5.
Symbol:
74
V
5+
.

2.111. The sum of the fractional abundances must equal 1. Let y equal the fractional abundance of
63
Cu.
Then the fractional abundance of
65
Cu equals (1 − y). We write one equation in one unknown:

Atomic mass = 63.546 = 62.9298y + 64.9278(1 − y)

63.546 = 64.9278 − 1.9980y

y =
64.9278 − 63.546

1.9980

= 0.69159
The fractional abundance of
63
Cu = 0.69159 = 0.6916.

The fractional abundance of
65
Cu = 1 − 0.69159 = 0.30841 = 0.3084.

2.112. As in the previous problem, the sum of the fractional abundances must equal 1. Thus, the
abundance of one isotope can be expressed in terms of the other. Let y equal the fractional
abundance of Ag-107. Then the fractional abundance of Ag-109 equals (1 − y). We can write one
equation in one unknown:

Atomic mass = 107.87 = 106.91y + 108.90(1 − y)

107.87 = 108.90 − 1.99y

y =
108.90 - 107.87

1.99

= 0.51758

The fractional abundance of Ag-107 = 0.51758 = 0.518.

The fractional abundance of Ag-109 = 1 − 0.51758 = 0.48241 = 0.482.

53 Chapter 2: Atoms, Molecules, and Ions Chapter 2: Atoms, Molecules, and Ions 53


2.119. a.
b.
c.
d.
Tin(II) phosphate
Ammonium nitrite
Magnesium hydroxide
Nickel(II) sulfite

2.120.

a.

Copper(II) nitrite

b. Ammonium phosphide

c. Potassium sulfite

d. Mercury(II) nitride

2.121.

a.

Hg2S [Mercury(I) exists as the polyatomic

b.
c.
d.
Co2(SO3)3

(NH4)2Cr2O7

AlF3

2


2.113. a.
b.
c.
d.
Bromine, Br
Hydrogen, H
Niobium, Nb
Fluorine, F

2.114.

a.
b.
c.
d.

Bromine, Br
Mercury, Hg
Aluminum, Al
Potassium, K

2.115.

a.
b.
c.
d.

Chromium(III) ion
Lead(IV) ion
Titanium(II) ion
Copper(II) ion

2.116.

a.
b.
c.
d.

Manganese(II) ion
Nickel(II) ion
Cobalt(II) ion
Iron(III) ion

2.117. All possible ionic compounds: Na2SO4, NaCl, CoSO4, and CoCl2.

2.118. All possible ionic compounds: MgS, Mg(NO3)2, Cr2S3, and Cr(NO3)3.

















Hg
2+
ion (Table 2.6).]

54 Chapter 2: Atoms, Molecules, and Ions Chapter 2: Atoms, Molecules, and Ions 54




2.122. a.
b.
c.
d.
H2O2

Mg3(PO4)2

Pb3P4

CaCO3

2.123.

a.
b.
c.
d.

Arsenic tribromide

Hydrogen telluride (dihydrogen telluride)
Diphosphorus pent(a)oxide
Silicon dioxide

2.124.

a.
b.
c.
d.

Chlorine tetrafluoride
Carbon disulfide
Phosphorus trifluoride
Sulfur hexafluoride

2.125.

a.

Balance the C and H first:
C2H6 + O2 → 2CO2 + 3H2O

Avoid a fractional coefficient for O on the left by doubling all coefficients except O2's, and
then balance the O's:

2C2H6 + 7O2 → 4CO2 + 6H2O

b. Balance the P first:

P4O6 + H2O → 4H3PO3

Then balance the O (or H), which also gives the H (or O) balance:
P4O6 + 6H2O → 4H3PO3
c. Balancing the O first is the simplest approach. (Starting with K and Cl and then proceeding
to O will cause the initial coefficient for KClO3 to be changed in balancing O last.)

4KClO3 → KCl + 3KClO4

d. Balance the N first:

(NH4)2SO4 + NaOH → 2NH3 + H2O + Na2SO4

Then balance the Na, followed by O; this also balances the H:
(NH4)2SO4 + 2NaOH → 2NH3 + 2H2O + Na2SO4
e. Balance the N first:

2NBr3 + NaOH → N2 + NaBr + HOBr

Note that NaOH and HOBr each have one O and that NaOH and NaBr each have one Na;
thus the coefficients of all three are equal; from 2NBr3, this coefficient must be 6Br/2 = 3:

2NBr3 + 3NaOH → N2 + 3NaBr + 3HOBr

55 Chapter 2: Atoms, Molecules, and Ions Chapter 2: Atoms, Molecules, and Ions 55




2.126. a. Balance the Na first:

2NaOH + H2CO3 → Na2CO3 + H2O
Then balance the H; this also balances the O:
2NaOH + H2CO3 → Na2CO3 + 2H2O

b. Balance the Cl with a 4 in front of the HCl; then balance the O's with a 2 in front of H2O:
SiCl4 + 2H2O → SiO2 + 4HCl
c. Balance the O first with an 8 in front of CO; then balance the C with an 8 in front of C:

Ca3(PO4)2 + 8C → Ca3P2 + 8CO

d. Balance the O by multiplying O2 by 3 and doubling both products to give a total of six O's
on both sides of the equation:

H2S + 3O2 → 2SO2 + 2H2O

Then balance H and S with a 2 in front of H2S:

2H2S + 3O2 → 2SO2 + 2H2O

e. Since the reaction has two N's on the left and one N on the right, try a tentative
N-balancing by writing a 2 in front of NO2:
N2O5 → 2NO2 + O2
Now there are five O's on the left and six O's on the right. Balance the O's with a ½ in front
of O2; this gives

N2O5 → 2NO2 + ½ O2

Because it is customary to balance chemical equations with whole number coefficients,
multiplying each of the reactant and product coefficients by 2 yields the desired result:

2N2O5 → 4NO2 + O2

2.127. Let: x = number of protons. Then 1.21x is the number of neutrons. Since the mass number is 62,
you get

62 = x + 1.21x = 2.21x

Thus, x = 28.054, or 28. The element is nickel (Ni). Since the ion has a +2 charge, there are 26
electrons.

2.128. Let: x = number of protons. Then 1.30x is the number of neutrons. Since the mass number is 85,
you get

85 = x + 1.30x = 2.30x

Thus, x = 36.95, or 37. The element is rubidium (Rb). Since the ion has a +1 charge, there are 36
electrons.

2.129. The average atomic mass would be


Natural carbon: 12.011  1/2 = 6.005500

Carbon-13: 13.00335  1/2 = 6.501675
Average = 12.507175

The average atomic mass of the sample is 12.507 amu.

56 Chapter 2: Atoms, Molecules, and Ions Chapter 2: Atoms, Molecules, and Ions 56


4


2.130. The average atomic mass would be

Natural chlorine: 35.4527  1/2 = 17.7263500

Chlorine-35: 34.96885  1/2 = 17.4844250

Average = 35.2107750

The average atomic mass of the sample is 35.2108 amu.

2.131. The island of stability is a region of the periodic table where a relatively stable super-heavy
nuclide is at the peak of stability and is surrounded by foothills consisting of less stable nuclides.
It is centered around the most stable nuclide, which is predicted to have an atomic number of 114
and a mass number of 298.

2.132.
70
Zn +
208
Pb →
277
Uub +
1
n
30 82 112 0

■ SOLUTIONS TO STRATEGY PROBLEMS

2.133. SO3, sulfur trioxide; NO2, nitrogen dioxide; PO
3−
, phosphate ion;
N2, nitrogen; Mg(OH)2, magnesium hydroxide
2.134. The unknown metal, M, is a cation with a 2+ charge. An example is magnesium.

2.135. The name of the product is aluminum oxide. The reaction is

4Al(s) + 3O2(g) → 2Al2O3(s)

2.136. 4NH3(g) + 5O2(g) → 4NO(g) + 6H2O(l)

2.137. (0.7721)(37.24 amu) + (1 − 0.7721)(x) = 37.45 amu

x =
37.45 − (0.7721)(37.24)


= 38.161 amu = 38.2 amu
(1 − 0.7721)

2.138. Sulfur has atomic number 16, so S
2+
has 16 minus 2 or 14 electrons, which is the number of
neutrons in the unknown ion. The number of protons is 27 minus 14 = 13, which is the atomic
number, so the element is aluminum. The number of electrons is 13 − 3 = 10.

2.139. 6.5  10
20
formula units CaCl2 
3 ions
1 formula unit

= 1.95  10
21
ions

2.140. MgCO3, magnesium carbonate
Mg3N2, magnesium nitride
Cr2(CO3)3, chromium(III) carbonate
CrN, chromium(III) nitride

57 Chapter 2: Atoms, Molecules, and Ions Chapter 2: Atoms, Molecules, and Ions 57


234


2.141. SO3, sulfur trioxide

HNO2, nitrous acid

Mg3N2, magnesium nitride
HI(aq), hydroiodic acid
Cu3(PO4)2, copper(II) phosphate
CuSO4•5H2O, copper(II) sulfate pentahydrate

2.142. HIO3, iodic acid

NaIO4, sodium periodate
Mg(IO2)2, magnesium iodite
Fe(IO2)3, iron(III) iodite

2.143. a. An aqueous solution of lead(II) chloride is mixed with an aqueous solution of sodium
sulfide to form an aqueous solution of sodium chloride and a lead(II) sulfide precipitate.

b. When gaseous sulfur trioxide is passed into liquid water an aqueous solution of sulfuric
acid is formed.

c. Graphite is combusted in an oxygen atmosphere to form gaseous carbon dioxide.

d. Gaseous hydrogen iodide forms when hydrogen gas and gaseous iodine are mixed.

2.144. Cl2(g) + 2K(s) → 2KCl(s)

2.145. Each
1
H2
16
O molecule contains 8 neutrons, 10 protons, and 10 electrons.
# neutrons in 6.0  10
23
molecules = 8  (6.0  10
23
) = 4.8  10
24
neutrons

# protons in 6.0  10
23
molecules = 10  (6.0  10
23
) = 6.0  10
24
protons

Because the water molecules are neutrally charged there must also be 6.0  10
24
electrons.

2.146. a. hydrogen chloride

b. hydrobromic acid

c. hydrogen fluoride

d. nitric acid

2.147. We are told that a
238
U nucleus decays by emitting a
4
He atom while the remaining subatomic
particles remain intact. In equation form, we can write this as follows:

238 4 y

92
U →
2
He +
z
X

Such nuclear decay processes must follow conservation laws. In this regard, the total mass
number of the reactants must equal that of the products. It follows that if 238 = 4 + y, then y =
234. Likewise, the total atomic number of the reactants must equal that of the products. Again, if
92 = 2 + z, then z = 90. The symbol for the other nuclide being produced in this decay process is
90
Th . Thorium (Th) is produced.

2.148. 2 H3PO4(aq) + 3 Mg(OH)2(s) → 6 H2O(l) + Mg3(PO4)2(s)

58 Chapter 2: Atoms, Molecules, and Ions Chapter 2: Atoms, Molecules, and Ions 58




■ SOLUTIONS TO CUMULATIVE-SKILLS PROBLEMS

2.149. The spheres occupy a diameter of 2  1.86 Å = 3.72 Å. The line of sodium atoms would stretch a
length of
Length =
3.72 A

 2.619  10
22
Na atoms = 9.742  10
22
Å

1 Na atom

Now, convert this to miles.

9.742  10
22
Å 

10
−10
m

1 A


1 mile

1.609  10
3
m

= 6.055  10
9
miles = 6.06  10
9
miles

2.150. The spheres occupy a diameter of 2  0.99 Å = 1.98 Å. The line of chlorine atoms would stretch a
length of
Length =
1.98 A



1 Cl atom

Now, convert this to miles.

1.699 x 10
22
Cl atoms
1.000 g Cl

 0.5 g Cl = 1.682  10
22
Å

1.682  10
22
Å 

10
−10
m

1 A


1 mile

1.609  10
3
m

= 1.045  10
9
miles = 1  10
9
miles

2.151. NiSO4•7H2O(s) → NiSO4•6H2O(s) + H2O(g)
[8.753 g] = [8.192 g + (8.753 − 8.192 = 0.561 g) ]
The 8.192 g of NiSO4•6H2O must contain 6  0.561 = 3.366 g H2O.

Mass of anhydrous NiSO4 = 8.192 g NiSO4•6H2O − 3.366 g 6H2O = 4.826 g NiSO4

2.152. The formula for cobalt(II) sulfate heptahydrate is CoSO4•7H2O and the formula for cobalt(II)
sulfate monohydrate is CoSO4•H2O. The equation for the described heating process is

CoSO4•7H2O(s) → CoSO4•H2O(s) + 6H2O(g)

Using the law of conservation of mass with the data provided,

[3.548 g heptahydrate] = [2.184 g monohydrate + (3.548 − 2.184 = 1.364 g H2O )]
Mass of one H2O unit per 3.548 g of CoSO4•7H2O = 1.364 g  6 = 0.22733 g
Mass of anhydrous CoSO4 = 2.184 g CoSO4•H2O − 0.22733 g H2O = 1.9567 g = 1.957 g CoSO4
2.153. Mass of O = 0.6015 L 
1.330 g O

1 L

= 0.799995 g = 0.8000 g oxygen

15.9994 amu O 
3.177 g X
= 63.538 amu X = 63.54 amu
0.799995 g O

The atomic mass of X is 63.54 amu; X is copper.

59 Chapter 2: Atoms, Molecules, and Ions Chapter 2: Atoms, Molecules, and Ions 59



2.154. Mass of Cl = 0.4810 L 
2.948 g Cl

1 L

= 1.41799 g = 1.418 g chlorine

35.453 amu Cl 
4.315 g X

1.41799 g Cl

= 107.88 amu X = 107.9 amu

The atomic mass of X is 107.9 amu; X is silver.

Random documents with unrelated
content Scribd suggests to you:

Ez már hosszabb szertartás volt, de annak is csak vége szakadt
egyszer. A pap felvette a két gyertyatartót s keresztbe téve
egymásfölé, kimondá a megáldó «mio vszem» szót; aztán háromszor
tömjénnel körülfüstölé a koporsót, s a bűnlajstromot tartalmazó
pergament, a minek végére a feloldás fel van írva, odatette, mint
túlvilágra szóló útlevelet, a holt gyermek kezei közé, s arra kioltottak
minden gyertyát a katafalk körül.
A két galamb még akkor is csókolódzott a katafalk keresztjén.
A koporsót kivitték a gyászszal bevont dereglyébe. A kert
valamennyi virágai mind vele mentek kiséretül, el volt halmozva
koszorúkkal. A lampionok kék, zöld, vörös fénye rikítóan világlott az
alkonyderületben. A kántorok folytatták zsolozsmájokat, mihez az
evezők csapása verte a lassú ütenyt. A távozó dereglye után sokáig
bámultak az ott maradottak, míg a legközelebi zöld sziget el nem
takarta azt szemeik elől.
– Ez már elutazott, mondá Zeneida. (Ő nem sírt.) Most rajtatok a
sor. Csak gyorsan. Minden búcsúvétel nélkül, az olyan unalmas.
Menjetek, vigyétek egymást! Nekem is vendégeim vannak. Víg
társaság! – Sietek. – Elég volt egy csók, Bethsába. A többit add
Alekódnak. Vidd gyorsan magaddal, a mi a tied.
– Kár, hogy nem egészen. Sohajta fel Puskin, kinek megvolt az a
bűne, hogy a mit gondolt, nem tudta elhallgatni. Egy részét magával
vitte «az», a ki ott a gondolán utazik tova, más része tenálad
szakad, ennek a szegény gyermeknek nem marad, csak a töredék.
– Nem igaz! szólt Zeneida büszke ragyogással arczán. Az, a ki az
égbe utazott, ő rá hagyta a maga részét; ez, a ki itt maradt, épen ez
órában adta neki azt, a mi az övé lehetett volna. Bethsába tudja azt
már jól. Te az övé vagy egészen! Isten veled.
S kezét nyujtá neki. (Az új korszak szövetségesei nem
csókolódtak – üdvözlésül.)

S a midőn Puskin a kezét megszorítá, Zeneida arczán egy
örömsugár villámlott végig. A szabadkőmüveseknek van egy
jeladásuk, a mivel a kézszorításkor egymásnak megfelelnek. Puskin
most elmulasztá a jelt megadni!
Már elfelejtette régi szeretőjét!
Már egészen ujé, a kinek hitvesi hüséget esküdött.
Így akarta «ő» is, s mosolyogva integetett fehér kendőjével a
távozó gondola felé, melyre a tulparton várt a befogott troika; s csak
aztán takarta el arczát azzal a fehér kendővel, mikor már azok nem
láthatták, de azt sem tudja, azon a fehér kendőn kívül senki, hogy
sírt-e vagy nem?
Csak akkor vette azt le szemeiről, mikor az ő saját gondola-
kormányosa megszólítá:
– Asszonyom! Nézd, már eregetik a röppentyüket fölfelé a
Kresztovszki-szigeten.
– Ugy, Igaz! Hisz még hátra van egy harmadik temetés is!
Azzal gondolájába szökött s a függönyös ernyőzet alá behuzva
magát, dalolá csendesen:
«Hogy a babyloni vizeknél ültünk»;
. . . . . . . . . . . . . .
«Mondták nekünk az idegenek,
Zengenénk a Sionról éneket.»
. . . . . . . . . . . . . .
«Ha én te rád meg nem emlékezem,
Felejtkezzék magáról jobb kezem!»

HAMVAK ÉS SZIKRÁK.
Zeneida sietett evezős gondolájával a Kresztovszki-szigetre
vissza, megelőzve a gyászdereglyét.
Vendégei mulatták magukat nála nélkül is. Szokva voltak már
ahhoz.
Az összeesküvők ma teljes számmal voltak együtt.
Eljött Pestel is távol Nikolajefszkből.
Ma kellett a pártoknak megmérkőzniök, hogy kinek a terve
legyen elfogadva? Azoké-e, a kik a szabadság művét a czár által
akarják kivívni, vagy azoké, a kik ő ellenére, a kik rajta keresztül,
vagy élve, vagy halva, akarják a munkát elvégezni?
Mikor a tüzijáték elkezdődött, azok, kiket «bojár» néven hívtak, a
csillogó látvány alatt félrehuzódtak – a roulette-szobába.
Huszonhárom férfi volt és Zeneida.
Csak Ghedimin herczegre vártak, a kinek a czártól kellett
megérkeznie.
Megjött az is.
Egy hosszú, öt pecséttel lezárt boriték volt a kezében.
Mindenki feszült aggodalommal várta, mit tartalmaz ez a boriték?
A herczeg felvágta a pecséteket ollóval, felnyitá a boritékot. S
ekkor – kiomlott abból – egy csomó elhervadt papirlap foszlánya,
elégve, a hogy a kandallóból előkerült. A várvavárt okmányok
hamualakban.

– Megmondtam előre! Kiáltá Pestel, diadalmaskodó arczczal.
Komédia volt az egész. Nem tartott három hónapig. Vége a szép
beszédnek! következnek a rút tettek!
Nem lehet más hátra, mint szavazni.
Megtörténjék-e a tett?
Szavaztak nyiltan és névszerint.
Tizenkettő volt az «igen», tizenkető a «nem».
– Még van egy, a kinek a szava dönt! mondá Pestel. Itt van a
«votum Minervæ!» Itt Zeneida. Döntsön az ő szavazata.
Zeneida látta Ghedimin herczeg arczán azt a halálsápadást
elterülni.
Csendes, nyugodt hangon mondá ki:
– Igen.
Tizenhárom szavazat lett tizenkettő ellen, mely azt mondá,
következzék a tett!
De mikor?
Ez volt a másik kérdés.
Pestel azt mondá: rögtön! Rylejef azt indítványozta, a
szeptemberi katonai összpontosítás alkalmával.
– Ma még! dörmögé Jakuskin, ne holnap!
Erre ismét szavazni kellett.
Azonnal-e, vagy szeptemberben?
Ismét tizenkét szavazat volt tizenkettő ellen.
Ujra felhívták Zeneidát a votum Minerværa.

Egy lehelletétől függött, hogy fenekestől felforduljon a világ még
ebben az órában.
Szeptemberben. Mondá ő. S Ghedimin nagyot lélekzett.
Pestel boszusan vállat vont.
– Akkor jobb lenne egész a jövő évi májusig elhalasztanunk, a
mikor Kiovban lesz a nagy hadseregösszpontosítás, ott a Délen
egészen mi vagyunk az urak.
– Szégyen reánk! Dörmögé Jakuskin. Tizenketten vagyunk, s nem
merünk hozzáfogni! Tizenkét Brutus! több egy armadánál. – Majd ha
magam maradok, én megteszem magam.
A tüzijáték végjelenése dörgött odakünn a néző sereg tapsai
között; a tűzkévék csillagkalászai hullottak alá köröskörül szikraeső
közepett az égből. «Tehát szeptember 20-ikán», suttogák
egymásnak, kezet szorítva az összeesküvők. A vidám vendégsereg
hahotázott s éltették a háziasszonyt. A Néva tükrén, a hulló szikrák
között sikamlott tova a gyászdereglye a mosolygó arczú halottal, s a
gyász-zsolosma felhangzott a tapsok közül:
«Ember, rettegd a holnapot,
Por vagy, kire más rátapod,
Ma kaczagva, holnap sírva,
Aztán némán néma sirba.»
. . . . . . . . . . . . . .
Aztán elmult a zaj és ének. A szikrák kialudtak, a hamvak
lehullottak. Hajnalodni kezdett. Senki sem járt már a Néván,
mindenki aludni ment, átaludni a szürke napot. A szentpétervári
délelőtt csak erre jó.
Még a hajnala is oly idegen valami! Az ég fehér lesz, s a mint a
csendes Névában visszatükröződik, az olyan, mint egy fényes ezüst
lap, a hosszú felhővonalak az égen pedig éjfeketék s a Néva tejszinű

tükréből visszatetsző fák is mind feketék. – A halál gyászpompája
égen és földön.

DAIMONA.
Grusino úrnője, a ki épen úgy uralkodott Arakcsejeff fölött, mint
Arakcsejeff az egész birodalmon, nem volt valami csodaszépség,
fiatal sem volt már. Arcza ifjú korában sem lehetett szép s termete
férfias idomokhoz közelített. Vannak ugyan rút nők, a kik tudnak
kellemesek lenni, a kik tudják azt, hogy ők nem szépek, s abból
igyekeznek kifejteni a rút vonásokkal harmoniázó sajátszerű varázst.
Daimona azonban erőltetni akarta magát arra, hogy szép legyen.
Arczbőre igen barna volt, s azt ő igen fehérre és igen pirosra festette
ki, de már a nyakán nem folytatta a helyreigazítást s annálfogva
olyan volt az arcza, mint egy lárva. Minthogy semmi szemöldöke
nem volt s ő akarta, hogy az is legyen, s a mellett rossz
szemmértéke volt, annálfogva hol az egyik, hol a másik szemöldöke
állt feljebb a szükségesnél, fogai feketék voltak az arczfestéstől, a
tulságos czukorevéstől és a pipázástól. A mellett a legnevetségesebb
bizarr szineket és divatokat szedte össze az öltözetéhez, a mi
szüntelen túl volt halmozva szalagokkal és ékszerekkel. S ha
megszólalt, a hangja durva, férfi bariton volt, vegyítve az
indulatkifejezéseknél elcsukló sikoltásokkal. Pedig egész nap lehetett
hallani a hangját. És az félelem volt mindenkinek. Mert a mibe az a
hang kapott, az mindig pör és szidalom volt; mikor szolgával,
szolganővel beszélt, sajátszerű interpunctiókat használt; a «vessző»
(komma) no az volt a vessző, a kettős pont (colon) pofon jobbról,
balról; pont (punctum) a kancsuka.
S ez volt a mindenható kegyencznek az eszményképe,
boldogítója, tündére!
Köztudomású volt országszerte az a varázs, a mivel a bizalmas
államférfit lekötve tartja. S a kinek valami elnyerni valója volt Szent-

Pétervárott, tudta jól, hogy Grusinót útba kell ejtenie; mert egy jó
szó Daimonától többet nyom, mint egy szekérderék ajánlólevél, meg
egy zsák érdem. S e jó szót nem osztogatták ingyen. Daimona
értette a dolgot. S igen jól kidolgozott tariffája volt nála az osztandó
kegyeknek. Mit kell hozni ilyen meg ilyen fokú államhivatalért? mi jár
egy szállítmányi szerződésért? mi a díja egy érdemrendnek? s mi a
váltság egy akaratlan Szibériába rándulásért, kancsukakiséret
mellett, vagy a nélkül? gyalog vagy szánkóval? Ezt ő mind akkurate
meg tudta mondani könyv nélkül.
És bizonyosan nem tartották magukhoz illetlennek az előkelő
főurak és asszonyok mindannyiszor, a mikor szükségét látták,
nyájasan, alázatos arczczal megjelenni a gruzinói úrnő előtt, a ki
nem volt se jobb kézre, se balkézre megesküdött felesége a
kegyencznek, hanem volt egy elcsapott és Szibériába küldött
matróznak a felesége, s kiszolgált markotányosné az izmailovszki
ezredből, a kit a gránátosok a «kancsal Dajna» név alatt tiszteltek.
És mégis oly teljes mértékben s oly igazán meg tudta hódítani azt
a bölcs embert, a kitől az egész ország rettegett.
Arakcsejeff csak akkor érezte jól magát, ha letehette a
szentpétervári «vas álarczot», s feltalálhatta a valódi «régi embert»
önmagában a gruzinoi asszony karjai között.
Az udvarnál mindig hidegvérű és alázatos, minden sérelmet,
megaláztatást eltürő, (azért hogy befolyását megtartsa;) sima és
hizelkedő, modorában minden diplomatánál finomabb s belsejében
tele boszuálló szenvedélylyel, féktelen dölyffel és nyers utálattal
minden iránt, a mi vele ellenkezik. Már az maga egy penitenczia volt
rá nézve, hogy folyvást francziául kellett beszélnie, mert az udvarnál,
a társaságokban ez volt a kizárólagos idioma, s a ki ott oroszul talált
megszólalni, koczkáztatta, hogy összeesküvőnek, vagy pláne
«tudóstársasági tagnak» tartják. Pedig ő gyűlölte a francziát minden
porczikájában: nyelvét, viseletét, zenéjét, italát és diplomatáit,
színműveit és philosophiáját. Aztán kénytelen volt nagyon vigyázni
magára: minden szóra, a mit száján kiejt, s minden pohárra, a mit a

száján betölt. Nemcsak azért ez utóbbinál, hogy mérget ne itassanak
meg vele, hanem, hogy annyit ne igyék, a mennyitől többet találna
beszélni, mint szükséges. Mert ismerte a természetét, hogy ha
egyszer bort iszik, akkor kitör belőle eltitkolt természete. Azért még
ascétát is kellett játszania; mert tudta jól, hogy rá nézve minden
asszonyi csáb csak finom tőrvetés, a miben ellenségei meg akarják
fogni. Olyan életet élt, mint egy remete. Pedig sardanapali vágyai
voltak.
Mikor aztán egy-egy rövid időre kiszabadulhatott az udvari
légkörből, haza, a senkitől nem ellenőrzött eleusi barlangba, s
levethette magáról a kényes francziát, öltözetestől, álarczostól
együtt, felvehette a megtagadott őseredeti oroszt, neki ereszthette
rabbá tartott nyelvét annak az igazi novgorodi stylusnak, a melyen a
hajdani köztársaság bojárja szidta a parasztot és a czárt egyformán;
versenyt pörölve a tökéletesen hozzá illő élettárssal, a kivel reggel
összeverekedett, délben összecsókolódott, délután együtt agyalták
ketten sorba a jobbágyot, szolgahadat, sztarosztát, s este együtt
itták le magukat: akkor érezte magát csak boldognak. Itt minden
szabad volt. Daimona versenyzett vele minden kicsapongásban. Ha
dühösködött, még jobban dühösítette, ha haragja epéjét kellett
kiöntenie, keresett a számára élő emberi tárgyakat, s a
kegyetlenkedésben asszonyi kifinomítással segített neki. Mikor a főur
Grusinóba hazajött, éjjel nappal volt lótás-futás, jajgatás, püfölés,
aztán evés-ivás, dorbézolás, táncz, zene, kátrányba mártott s tollban
meghempergetett asszonyok kergetése az utczán, vadászat,
kutyaheczcz, felgyujtott gunyhók, vízbe dobált leányok, bolondok
tréfái, saturnáliák, s egyszer legalább egy «szvacha» (leányvásár). A
szultánának arra is volt gondja, hogy a maga padisahjának egy
bajrám-ünnepet szerezzen.
Alexej Andreovics herczeg saját valódi «én»-jét tartotta ott a nem
szép Daimonánál s ez tette őt kedvesebbé ránézve a világ minden
szép asszonyainál.

Egy napon a derék Zsabakoff jelent meg alázatos térdfejhajtással
a hatalmas Daimona előtt. Ezuttal nem abban a rongyos öltözetben,
a mihez Puskinhoz beravaszkodott, hanem igen tisztességes úrnak
kiöltözve. Voltak neki különféle jelmezei, a felvett szerepekhez
képest.
Daimonához az hozta, hogy Zsabakoff úrnak tudomására jutott,
miszerint a czár nagy hadsereget fog megindítani a török ellen. Erről
még senki sem tud a kerek földön semmit. Még Arakcsejeff sem. De
egy ember mégis tud valamit. Ez a czár komornyikja. Ugyanaz a
jószivű lélek, a ki Jevgen úrfinak kikölcsönözte egy estére a czár
saját Wladimir-rendjét. Ez «jó barátságból» mást is megtesz.
Zsabakoff úr kedvéért például megteszi azt, hogy összetakarítás
közben belepillant a czár asztalán hagyott iratokba, s a mit azokból
megtudott, a mik még a miniszterekkel nincsenek közölve, azt (nem
üti dobra) dobszó nélkül árúsítja el. (No ezen nem kell megütközni;
valahány ház, annyi szokás; hisz az is megtörtént ebben az időben,
hogy az egyetemi tanárok – erga modicam remunerationem – a
rigorosum előtti napon azokat a kérdéseket kiszolgáltatták a
censurandusoknak, a miket másnap fel fognak nekik adni az
examenen.)
Azonban Zsabakoff urat ebben az egész dologban nem az érdekli,
hogy Hellász szabadsághősei fogják-e addig tarthatni magukat
Missolungiban, a míg az orosz sereg segítségükre megérkezik;
hanem csupán csak az, hogy a czár terve szerint az összes
katonaságnak, az eddigi felszereléshez még egy kulacs is adassék, a
mire nagy szükség van a hadjáratban. Tehát kétszázötvenezer bádog
kulacs. A ki ennek a szállítását megnyeri, urrá van téve. A becsületes
komornyik azonban ezt a titkot nemcsak Zsabakoff barátjával,
hanem sok más hasonló barátjaival is közölte, a kik valószinűleg már
csináltatják is nyakra-főre a rengeteg sok kulacsot; mert ennek két
hét alatt ki kell állítva lenni. S valószinű, hogy a ki közülök elnyeri a
megbizatást, nem az lesz, a ki legolcsóbb árt szab, hanem a ki
legjobban ért a főintendatura szekerének a kenéséhez. A miért tehát
Zsabakoff úr idejött, az a kegyes óhajtás, vetné közbe magát a

hatalmas úrhölgy a mindenható főintendáns úrnál, hogy az utolsó
órában venné rá a czárt, hogy az egészségtelen bádog kulacsok
helyett fakulacsok rendeltessenek meg. Akkor a bádog kulacsos
versenytársai mind elesnek. Zsabakoff úr maga marad a
versenytéren, s azt kérhet, a mit akar. Óhajtása nyomatékául egy kis
ajándékot is hozott, a mi nagyon jól fog illeni a bájos úrhölgy
homlokára: egy antik gyémánt ferronièret, melynek rózsája közepén
egy igen szép tüzű solitair ragyog.
– Ez természetesen csak foglaló, mondá a kegyencznő. Ilyen
nagy vállalatnál, tudhatod, hogy nekem a nyereségből osztalékot
szoktak adni.
– Számból vette ki a szót, kegyelmes asszonyom. Őszintén
beszélek. Igaz ember vagyok. Mindig az egyenes úton jártam. Minek
tagadnám. Én az általam tett árajánlat szerint minden kulacson
nyerek fél «grivát», ebből átengedek kegyelmességednek két
kopeket.
– Hát tudod mit? Szabj olyan árt, hogy nyerj rajta egy egész
grivát s abból adj nekem négy kopeket.
Zsabakoff úr azt mondta, hogy úgy még jobb lesz.
Daimona azonban nem valami nagyon gyöngéd a vendégei
irányában. Tartott a háznál egy szakértő kitanult ékszerészt (az is
jobbágya volt), azt mindjárt oda hivatta s megbecsülteté vele a
Zsabakoff által hozott ékszert, az ajándékozó jelenlétében. Ez volt a
szokás. Az ékszerismerő azt mondta, hogy megér az ezerötszáz
rubelt; de hogyha az a középső solitair nem volna sárga, hanem
tiszta fehér, megérne kétezeret.
– Kend ahhoz nem ért! Förmedt rá Zsabakoff. A sárga gyémánt a
ritkaságok közé tartozik. Azt úgy hivják, hogy «fantaisie». Aztán az
antik. Azt legjobban keresik az uraságok.
– Az igaz, az igaz; hanem azért, ha fehér volna, mégis többet
érne ötszáz rubellel.

– No látod, mondá Daimona. Ezt legközelebb ki fogod cserélni
olyan szebbel és drágábbal. Aztán tudod, jobb szeretem, ha aranyba
lesz foglalva, nem ezüstbe, mint ez.
Zsabakoff megigért mindent s nagy kéz- és lábcsókolások között
eltávozott, mintha ő kapott volna valamit.
Egy pár hét mulva megint visszakerült Zsabakoff úr. Még
nyájasabb, még alázatosabb volt, mint az első alkalommal.
– A hogy megigértem! Ezzel toppant be. Egy ember, egy szó! Itt
hozom az ujdonatúj ferronièrt a helyett a kopott helyett. Ez már
aztán csak gyönyörű. Ezt a követ kell megnézni. Micsoda tüze van!
Milyen tiszta! Igazi golkondai brilliánt. Mikor erre a nap rásüt, az
embernek elvesz a szeme fénye.
Addig dicsérte a pompás új ékszert, míg Daimona visszaadta neki
helyette a régit. S átvette az újat cserébe.
– Ezt aztán megbecsültetheted! Tudom, hogy háromezer rubelen
alól meg sem szólal az ötvös. Épen annyi volt. De nem sajnálom
tőled. Csak arra kérlek, hogy most mindjárt írj a kegyelmes úrnak
extrapostán, gyorsfutár által küldd neki a levelet, mert épen most dől
el a dolog. Aztán rád nézve is négy kopek minden kulacs. Oh én
szaladok. Sietek!
Zsabakoff úr aztán még egyszer kegyeibe ajánlva a kulacsok
dolgát, sietett kifelé: szekerébe vágta magát, a mibe három ló volt
fogva, s úgy elvágtatott, mintha kergették volna. Ezuttal nem várta
be, a míg Daimona előhivatja az ékszerészt.
Daimona mindennél sürgetősebbnek találta levelet írni
Arakcsejeffnek a kulacshistoria végett s az nála nehezen ment, mert
a toll nem akart engedelmeskedni a kezében. Csak azután, hogy ez
megvolt, adta át az ékszert a becsüsnek.
Az gyanús szemmel nézte körül a ferronièret, engedelmet kért,
hogy a műhelyébe vihesse azt vizsgálat alá, a mi megtörténvén, azt
az itéletet mondá ki, hogy az bizony testvérek között is megér három

rubelt: a gyémántok csupa strassburgi hamis kő s a foglalat nem
arany, csak similor.
Daimona az első pillanatra meg volt lepetve: el nem tudta
gondolni, megőrült-e ez az ember, hogy őt így meg akarja csalni,
épen akkor, a mikor kétszázezer kulacsról van szó. Hanem aztán meg
haragba jött. Ez mégis otromba csalás. De hallatlan megsértés
azonfelül. Három rubeles similor ékszert, hamis gyémántokkal, a
markotányosnéknak szoktak ajándékozni!
– Sinkó te! kiálta sikoltó hangon Daimona, mire rögtön ott
termett a «mindenes», egy izmos délczeg férfi, arczán
félreismerhetlen jellegével a czigány fajnak. Ülj rögtön lóra, végy
magadhoz még három csatlóst, vágtass utána annak az embernek, a
ki az imént innen három lóval elhajtatott, fogjátok el, kötözzétek
meg, hozzátok vissza! Kergessétek, a míg beéritek.
A czigány legény egy percz mulva már lovon ült, nyereg sem
kellett neki, előre vágtatott; a három csatlós alig ért a nyomába.
Daimona bizonyos volt felőle, hogy az ő Sinkója utoléri röptében
Zsabakoffot.
Azonban alig telt bele fél óra, hogy a három csatlós, Sinkóval
együtt, ugyanazon az úton vágtatva jött vissza felé s mögöttük egy
troika, a miben egy magányos férfi ült. De azt nemhogy ők hozták
volna megkötözve fogolyképen, hanem inkább úgy látszott, mintha
az kergetné őket; pedig csak egyedül volt, de kidugva a fejét a
kocsiernyő alul, egy hatalmas pálczával kegyetlenül fenyegetőzött a
futók felé, azok pedig vágtattak, a hogy a ló birta, ijedt képpel
tekintgetve hátrafelé.
– Micsoda dolog ez? sikongatott Daimona, dühösen futkározva
alá s fel a tornáczon s félrecsapva a fején a főkötőt. Sinkó te!
Kutyafülüek ti! Hát elszaladtatok! Egy embertől el hagyjátok
magatokat kergetni!

El bizony, mert olyan «egy» ember az. Mire a kastély elé ér,
sikerül neki a troika bőrfedelét hátrataszítani, s akkor felugrik az
üléséből s úgy ordít tele torokkal a futók után:
– Gazemberek! Megálljatok! Majd adok én ti nektek: fényes
nappal utazókat kergetni az országúton! Várjatok csak! Száz
kancsukát kaptok egyenkint! Kútgémre huzatlak benneteket.
Bojnyikok! voncsikok, zsiványok!
Ez «ő!» az úr: Arakcsejeff maga.
Daimona erre még dühösebb lett. Lefutott a tornáczlépcsőn az
udvarra, ott állt meg, az érkező elé rikácsolva:
– Miért kergetted vissza az én embereimet? Tolvajt kergettek, a ki
engem meglopott! Hamis ékszert hozott s kicserélte az igazival. Én
akarom őt visszahurczoltatni. A zsiványt.
Dehogy hallgatott rá az úr! Mikor ő a gazembereket szidja, akkor
a füle nem ügyelhet másra.
Egészen veres volt az arcza. Az egyik kezében egy nagy bunkós
botot fogott, a másikban a szijánál fogva egy öblös kulacsot, mikor a
troikából leszállt.
Daimona pedig azt hitte, hogy a megérkezett úr egészen az
események színvonalán áll már, annálfogva, odaszaladva eléje s
megragadva porköpenyege gallérját, csak folytatá a megkezdett
égető kérdést.
– Hisz ez Zsabakoff volt! Tudod? Zsabakoff! Csak nem adtad neki
oda tán még a kulacsokat?
– Kulacsokat? Szólt elbámulva az úr. Nekem – ihol la – csak egy
kulacsom van, s ezzel sem kinálhatok meg senkit, mert üres.
– Oh, hogy a szélvész pusztítson el! A kétszázezer kulacsot, a mit
a hadsereg kap, mikor a török háborúba megindul.
Most még nagyobbat bámult az úr.

– Kétszázezer kulacs, háboru? Lehellj csak rám! Mit ittál ma?
Az asszony toporzékolt dühében és káromkodott; összehordott
hetet-havat, négy kopeket kulacsfejenkint, kétezer rubeles
karbunkulust, Missolungit és Omer Vrione pasát, mind addig
veszekedve, míg a dühbe hozott úr jól hozzá nem vágta az üres
kulacsot a hátához s félre nem taszította az útjából, melyre aztán
Daimona (minthogy ő valósággal józan volt, s egy józan ember, meg
egy pikós ember soha sem szokott összeveszni, csak két józan, vagy
két kótyagos együtt) hogy sértett tekintélyét helyreállítsa, s boszuját
kitöltse, a maga részéről a szerencsétlen ékszerbecsüsnek esett neki
s annak a fején törte össze a végzetes corpus delictit, a hamis
gyémántos ékszert; minek mondta azt, hogy a sárga gyémánt nem
olyan jó, mint a fehér? ő az oka, hogy a tolvaj visszalopta az igazi
ékszert, s most már szépen elmenekült vele!
Ilyen volt a szives «hozott Isten» a maga «sweet home»-jába
megtérő államférfinak. A mi különben rendesen így szokott menni,
eltérő változatokkal.
Hanem azért este a vacsoránál kibékültek s akkor aztán
megérteté Daimona az úrral a kulacsok történetét.
– No édes tyúkom. (Ez volt a kegyneve Daimonának.)
Ilyenformán te többet tudsz, mint én, a kinek a hivatalához tartozott
a hadsereg fölszerelésének főintendánssága. Én el vagyok bocsátva
az udvartól. Egészségem helyreállítása végett. Ezt tudta meg a te
Zsabakoffod. Azért csalta vissza tőled az ajándékozott ékszert.
Megtudta, hogy «ilyen» beteg vagyok.
– Hát mi bajod van?
– Az, hogy a czárnak hive vagyok.
– Gyógyulj ki belőle!
– Tudom, hogy vissza fognak hivni rövid időn, s tudom, hogy
visszaesem megint a régi betegségembe.

– Tehetetlen! Csak legalább addig tartottad volna meg a czár
kegyét, a míg ezeknek a kulacsoknak a dolgát elintézted volna.
– Ejh, ne beszélj olyan ostobaságokat. Danolj inkább nekem
valami szépet. Olyan régen hallottam asszonyt énekelni.
És Alexej Andreovicsnak volt kedve Daimona hangját élvezni,
mikor az azt dalolásra fogja. A pávahang ehhez képest hattyúdal!
Hamis, elcsukló, durva hang volt az; de ha az úrnak az tetszett. Hát
maga a nótának a verse, – miben minden végsor így hangzik: «kést
neki!» Ugyan furcsa kis dal. És különös, hogy Daimonának épen ez
jutott most eszébe! De ugyan mi volna benne különös? Ha a
megbukott kegyencz gazdasszonyának épen a forradalmi dal jön a
nyelvére, mikor az urát elkergette annak az ura, elintézetlen hagyva
a kulacsok ügyét. Ez csak elég ok arra, hogy a ki tegnap még lábáról
csókolta le a port az egyedúrnak, ma az arczához vágja a port!
S a megbukott kegyencz nem szakította azt félbe. Végig hallgatta
valamennyi strófáját. Az utolsó versnél olyan jól esett az embernek –
megvakargatni a hátát!
– Hát te kitől tanulhattad meg ezt a bolondos verset?
– Vasfejű! Hát nem találod ki? Hát nem magad küldted ide
hozzám a czigányleányt – nevelőbe? Mi aztán szépen kineveltük
egymást.
– Ah, igaz! Hisz a sok keserű öröm között, a mi itt rám vár, egyik
az ő tréfája! Elkergette a fiamat Archangelszkbe! Még hírt sem
hallottam felőle. Mennyire vitted azóta a leánynyal?
– A hogy te utasítottál. Ha akarsz benne gyönyörködni, mindjárt
behivatom.
– Soha jobbkor!
Daimona intett a talpát vakaró cselédnek, hogy hivja ide
Diabolkát.

Az alatt aztán susogva beszélt valamit Alexej Andreovics fülébe,
miközben festett szemöldökei csak úgy tánczoltak a gonosz jó
kedvtől, a mit az úr teljes mértékben osztott, úgy kaczagott, hogy
egész köhögést kapott miatta s az öklével verte az asztalt. «Nagyon
jó! Fölséges! Pokoli élvezet lesz!»
Mikor aztán a leány bejött, mind a ketten komoly arczot öltöttek.
Diabolkára alig lehetett ráismerni. Kisasszonyos öltözetet viselt,
hosszú ruhát félkeztyűvel, a mellett orosz hajadon pártát a fején. A
két kezét, orosz illedelmi szabály szerint, eldugva tartá az öltönye
hosszú bő ujjaiban s csak akkor vette elő, mikor kezet kellett
csókolni az úrnak és asszonyságnak. De szemeit világért fel nem
emelte volna, azok lesütve maradtak szemérmesen.
– No hát kedves leánykám, mondá neki az úr, hogy érzed
magadat védasszonyod mellett?
A leány halk, suttogó hangon felelt:
– Istennek hála, a kegyelmes uramnak köszönet azért a
szerencséért, hogy e helyre küldettem, a hol egészen boldog vagyok.
Az úr alig fojthatta el nevetését.
– Hiszen te már egészen válogatott szavakban tudsz beszélni.
– Ez nem az én érdemem, hanem a kegyes Prokop tisztelendő
úré, ki nem sajnálta a fáradságot tőlem, hogy oktatásában
részesítsen.
– Ejnye, hiszen te egészen finom, művelt kisasszony vagy már. Te
neked ide kell ülnöd hozzánk az asztalhoz és velünk vacsorálnod. No,
ne szemérmeteskedjél. Te hórihorgos ficzkó! Adj tányért, étszert a
kisasszonynak! Ide, velem szemben!
– Nagy megtiszteltetés lesz rám nézve, érdemetlen szolgálódra,
hogy ha asztalodhoz ültetni kegyeskedel, de bocsánatodért kell
esdenem, hogyha ételt nem veszek magamhoz. A kegyes Prokop

atya vezeklésül hagyta rám, hogy egy egész esztendeig az estebéd
helyett bőjtöt tartsak.
– Ugyan mi vétkedért?
A leány nagyot fohászkodék.
– Oh kegyelmes uram, te tudod azt legjobban, mi az én nagy
bűnöm, a melyet én soha holtomig le nem tudok vezekleni.
S egész töredelmesen lehajtá fejét.
(Igazán megtért ez, vagy csak komédiát játszik?)
– Hát azután mit csinálsz az alatt, a míg mások vacsorálnak?
– Az alatt nekem zsoltárokat kell olvasnom a többiek előtt.
– Ah! Tehát már olvasni is tudsz? És még zsoltárokat. No azt
szeretném hallani. Hozzatok neki egy zsoltárt. No hát ülj ide az
asztal végére s pohár helyett olvass a zsoltárból. Melyik következik?
A leány leült az asztal-végre, egy kezét az ujjai hegyével
illedelmesen az asztal-szélre téve s a másiknak a mutatóujjával
taszigálva a szótagokat egymásután.
«Ör–ök–öd–be –ur–am –pog–ány–ok j–ött–ek.»
– Nagyszerű! Hát aztán érted te azt, a mit olvastál? Kik azok a
pogányok?
– A törökök. (A leány kiköpött a szó után, a hogy illik igazhivő
orthodox muszkának.)
– Hát az az «uram» kicsoda?
A leány felállt a helyéről.
– A mi felséges urunk: a czár.
– Hát az az «örököd» micsoda?

– Görögország.
– Nagyon jól van, mondá az úr. No lám, milyen szépen
megtanultál olvasni? Bizonyosan irni is tudsz már? Még pedig úgy,
hogy nem fogja senki a kezedet, mint mikor azt az első leveledet
irtad. Emlékezel még rá? Jól van no! Tréfa volt az! S aztán
Daimonához fordulva szólt, de úgy, hogy Diabolka is hallhassa:
Hiszen ebből egészen tisztességes leányt csináltál.
– Még majd jó keresztyén asszonyt is csinálok belőle, szólt
Daimona.
Diabolka úgy tett, mint a ki nem hallotta azt s tovább szótagolt.
«Jér–uzs–ál–em vár–os–át elr–ont–ott–ák.»
– Állj elé Sinkó! szólt Daimona a háta mögött álló legényre. No
hát nem derék vőlegényt választottam-e számára?
– Ah! Ez is az én küldöttem. Ez az a bizonyos «bátya?»
– Azért meg is becsültem. Derék egy legény. Nincs olyan hű
emberem, mint ez! Úgy fél tőle az egész parasztság, mint az
ördögtől. Ő az én jobb kezem.
– No akkor képzelem, mennyi korbácsot elnyűtt a más hátán!
– A lakodalmukat én tartom ki, s akkor Sinkót megteszem
háznagyomnak, a Diabolkát pedig belső frajomnak.
– No a nászajándékról meg majd én gondoskodom.
Diabolka csak olvasta az alatt a zsoltárt félbeszakítás nélkül. Más
leány már legalább elnevette volna magát egyszer, mikor a férjhez
adásáról beszélnek – a választott szeretőjéhez.
– De hát most lássunk egy kis tánczot, meg éneket, vacsora
végével! mondá az úrnő, Sinkónak intve.

– Ah! Hát azért csak tud még Diabolka tánczolni is, meg nem
szent nótákat is énekelni.
– Az nem tud már se tánczolni, se énekelni. Annak más hivatása
van. Lesz itt más, a ki tud hozzá.
A mellékajtón tizenkét szép fiatal parasztleány lépett be lanttal a
kezében, valamennyinek az arczán inkább elfojtott félelem, mint
mulatási vágy látszott meg. A hátuk mögött kullogott Sinkó, egy
hosszú ostorral az egyik kezében. A másikkal meg egy kis púpos
hátú törpe embervakarcsot vezetett lánczon fogva, mint a medvét, a
kinek hóna alatt duda volt. Válogatott csúf ficzkó volt: elől-hátul
púpos; nagy idomtalan feje odaszorulva felhúzott vállai közé; arcza
egy rosszul sikerült torzkép, melyet azután, mintha le akarta volna
róla törülni a teremtő keze nyomait, a himlő is össze-vissza tépett,
imitt-amott hagyva meg rajta egy-egy bajusz, szakáll sertecsomót, a
szemek közül csak az egyiket. Utálat ránézni. Hanem mikor a dudát
fujja, akkor tökéletes szörnyeteg. Annak a nyekegő kecskebőrnek
hozzáillőbb fujtatót nem lehetett volna kigondolni.
– No ez zenének elég remek, mondá az úr, de hát a táncz milyen
lesz?
– Azt várd el még. Az a java.
Sinkó még egyszer kimegy s behozza a ballerina assolutát – a
nyakánál fogva, hogy meg ne haraphassa a kezét.
Ez meg asszonyi kiadásban tökéletessége a szörnycsodának.
Törpe és púpos, s a mellett oly hosszú karjai vannak, hogy szinte a
földet érik. Pisze orra alig látszik, a haja szemöldökéig lenőve, a
szája félrehúzódva, kivigyorgó agyarakkal. S a mellett vadállati
gonoszság minden vonásában.
Ez fog ballettet tánczolni a főúr mulattatására. Szép aranyos
papiros ruhába van öltöztetve, a mit ha mérgében össze fog tépni,
sem kár.

Be van tanítva tánczra, akár egy majom, s tudja, hogy annak
meg kell történni.
– Fujjad, Vuk! Járjad, Polyka! szól tenyerébe csattantva Daimona,
s a mint a csimpolya rákezdi a nótát, a tánczosnő is elkezdi a maga
balletparodiáját, s csinál olyan piroutteket, hogy a két karjával (azok
a hosszúk, nem a lábai) elsepri maga mellől az énekkart, mely a
dudaszót dalával kiséri.
– Hoppsza! Hoppsza! kiáltoz közbe Sinkó, az ostor hegyével oda
csippentgetve a tánczosnő lábikráiba, ha az nem ugrik elég
magasan; mire a ballerina komikus dühtől fintorgó pofákat torzít. A
főúr és Daimona egymás ölébe dőlnek a kaczagástól, a nagy
államférfi, a finom diplomaták mintaképe, a sarkantyús lábával dobol
az asztalon féktelen jó kedvében s az asztal túlsó végén ott syllabizál
a Diabolka, szemeit fel nem vetve a zsoltárból: «Hus-ok-te-szent-idn-
ek.-Ét-el-ül-vett-ett-ek-A-zerd-e-i-vad-akn-ak. –» Mintha nem
történnék körülötte semmi.
Utoljára a pokolbeli mulatság végén az asszonyi szörnyeteg
megragadta a gallérját a hímnemű szörnynek, s azon módon
dudástul együtt elvitte magával keringőt tánczolni; az még akkor is
fujta a dudát, kidülledt pofával, kimeredt szemekkel; Sinkó pedig
pattogott közbe az ostorral, mint ki lovakat iskoláz.
– No ez is szép pár lesz, mondhatom, szólt tele torokból kaczagva
az úr. Együtt tartsuk meg mind a két párnak a menyegzőjét?
A miért azután Daimona olyat csipett a karjába, hogy feljajdult
bele.
Másnap mindjárt hozzáfogtak Diabolka menyasszonyi köntösének
a hímzéséhez. Valamennyi jobbágyleány, a ki Daimonát szolgálta,
mind abban fáradt. Diabolkát délben rendesen az asztalhoz ültették,
hol a főúr a vidékről összehívott notabilitásokat megvendégelte.
Mindenki szivesen látott vendég volt, a ki elszánta rá magát, hogy
Daimonának kezet csókoljon. Bizony drága ebéd!

De még másra is el kellett szánva lenniök a vendégeknek. Arra,
hogy ha egyszer többet talált inni a házi gazda az elégnél, beléjük
vesz és sorba veri valamennyit. Azért másnap megint csak
visszajöttek s hagyták a hátukat ütni. Nagyon drága ebéd!
Néha aztán a későre nyúlt lakoma egész orgiává fajult, a szép
jobbágyleányok veszedelmére. Ebben sem talált már senki valami
különöset.
Kivételt csak Diabolka képezett. Arról meg van mondva
mindenkinek, hogy arra nem szabad ránézni, mert az menyasszony.
És azonfölül Daimona fogadott leánya, kegyencze. Azt, mikor a
mulatság goromba része következett, elküldték a pópához. Annak a
háza volt egyedül biztos hely a városban. A ki még azonkívül
bizonyos volt felőle, hogy nem kap ütleget, az volt a Sinkó, Diabolka
vőlegénye. Ez is csak azért, mert ő osztotta az ütleget. Ő volt a
palota főkorbácsnoka. Minden vesszőzést, ostorozást, kancsukázást
ő hajtott végre. Hát ilyen a hivatal! A mit az embernek parancsolnak,
azt meg kell tenni. Ha azt parancsolják, hogy csépeljen rozsot, hát
csépel rozsot, ha azt parancsolják, hogy csépelje a muzsikot, hát
csépeli a muzsikot. Elég szerencse ránézve, hogy ő az, a ki üt, s nem
az, a kit ütnek. Még azonfölül czigány is volt, s annak erősebbek az
idegei, mint másnak.
A menyegzőre kitüzött nap előestéjén Daimona felpróbáltatá
Diabolkával a menyasszonyi köntösét, felöltöztette egész czifrára;
úgy mutatta be az úrnak… Az úr nagyon megdicsérte a leányt, s
megveregette az orczáját:
– No látod, mondá neki. Annak örülök, hogy ilyen tisztességes
leány lett belőled. Kiszabadítottalak abból a fertőből, a mibe el voltál
merülve. Úgy-e, milyen jó: becsületes leánynak lenni?
Diabolka odaborult a lábaihoz s megcsókolta mind a kettőt.
– Úgy-e, milyen szép dolog menyasszonynak lenni? Most már
csak szereted a Sinkó bátyádat, úgy-e?

A leány elrejté szemérmetesen arczát.
– Hadd látom, hogyan tudod megcsókolni? Hol vagy, Sinkó?
Diabolka sehogy sem hagyta magát megcsókolni. Sinkó várjon az
esküvőig.
– Derék egy leány! dicsérte őt az úr. No most kisérjétek el őt a
pópához, hadd imádkozzék, gyónjon meg, áldozzék meg: reggel
aztán majd érte mennek a nyoszolyók, a násznagyok, meg a
vőfények, s elhozzák. Eredj, kisérd el odáig, Sinkó.
Mikor ez a pár eltávozott, akkor Daimona előhozatta a másik
mátkapárt.
Az is egymáshoz illő két alak volt: Vuk meg a Polyka.
A púpos vőlegény csinos samojéd köntösbe volt öltöztetve, talpig
fókabőrbe, sipkáját két nagy nyúlfül diszítette, a ferdeszájú
menyasszony pedig török odaliszknak volt álczázva, a mi még
rettenetesebbé tette.
– Gyönyörű egy pár! mondhatom, kaczagott az úr. Csak azt
szeretném tudni, hogy ettől a nagy púptól hogy tudják ezek egymást
megcsókolni?
– Arra nincs nekik semmi szükségük, mondá az asszonyság. Elég
hosszúk a karjaik, hogy egymásnak a haját megtéphessék.
S ezeknek nem kellett volna nagy biztatás, hogy próbálják meg
esküvő előtt, egy szóra készek lettek volna a hitvesi gyöngédségnek
ilyetén tanujeleit adni egymás iránt.
– No az fölséges mulatság lesz holnap, szólt Daimona.
– Tökéletes tréfa! mondá az úr.
– Meg vagy elégedve az ötletemmel?
– Remekeltél vele!

– No már most, ha szeretsz, hát tedd azt, a mit én teszek!
Mikor ne lett volna erre kész az úr?
Hisz azért szerették egymást olyan nagyon, mert egyik nem
gondolhatott ki olyan bolondot, a mihez a másik társul ne szegődött
volna.
A dobzódás után következett a danolás. Daimona rágyujtott a
«kés dalára». És Arakcsejeff – vele danolta azt is. «Kést neki!»
Mert valamennyi tiltott gyümölcsei között a tudás fájának,
legédesebb az, mikor egy hizelgéshez, hajlongáshoz, csúszás-
mászáshoz szokott udvaroncz, úgy négy fal között, mikor már csak
feje látszik ki a borból, de annak sem a nemesebb része, az édes
ész, neki eresztheti a hangját egy forradalmi dalnak, a miben az ő
urát és annak a szolgáit végigokádhatja.
Tehát: «Kezdjük még egyszer elől!» Hol a pohár? (Mivelhogy a
kiivott pohár a falhoz vágva törött szét egymásután.)
Ekkor azonban a pohár helyett a főpohárnok, Sinkó, egy levelet
nyujt át az úrnak ezüst tálczán, a mit e perczben hozott a lovas futár.
A levél borítékján már megismeri az irást Arakcsejeff.
S ezzel felugrik a kerevetről, lebontva nyakáról Daimona ölelő
karjait, s elébb megtörli a száját hirtelen s aztán a levelet előbb a
homlokához értetve, tompa hangon mondja Daimonának:
– Add ide az ollót!
– Minek neked az olló? Törd fel úgy!
– Az ollót, ha mondom! rivall akkor az úr dörgő hangon, s
erőszakosan kapja el a Daimona övéről hosszú lánczon lecsüggő
ollót, a mivel aztán a kezében reszkető levél pecsétjét felvágja; s a
közben olyan hangon, mint a kit a hideg ráz, dörmögi: «a czár
pecsétjét nem szokták összetörni».

Welcome to our website – the perfect destination for book lovers and
knowledge seekers. We believe that every book holds a new world,
offering opportunities for learning, discovery, and personal growth.
That’s why we are dedicated to bringing you a diverse collection of
books, ranging from classic literature and specialized publications to
self-development guides and children's books.
More than just a book-buying platform, we strive to be a bridge
connecting you with timeless cultural and intellectual values. With an
elegant, user-friendly interface and a smart search system, you can
quickly find the books that best suit your interests. Additionally,
our special promotions and home delivery services help you save time
and fully enjoy the joy of reading.
Join us on a journey of knowledge exploration, passion nurturing, and
personal growth every day!
testbankmall.com