A NÉVTELEN EMBERNEK NÉVTELEN
ASSZONYA.
Hát a dictator hová lett?
Az egész mozgalom lelke, vezetője: Ghedimin?
Az az egész rémnap alatt keresett egy embert, a kit nem birt
megtalálni: saját magát.
Hogy találhatott volna rá, mikor az meg ő előle futott?
A feladat, melyet elvállalt, nem az ő lelkületéhez való volt.
Az első lépésnél észrevette az örvényt, a melybe az egész ügy,
melyet eddig vállán hordott, képviselőivel együtt alácsúszik.
Egy lelkesült nép helyett, mely a szabadság lángkeresztsége által
hősi elhatározásra elszánva lesz, talált egy csoport katonát, a ki
vezetői által azzal van elbolondítva, hogy el akarják tőle venni a régi
czárját, a kit utál ugyan, de a kinek hűséget esküdött és ordít a
«Constitutia» után, a kiről azt hiszi, hogy az a czárnak a felesége! Mi
lesz a vége, ha győzni találnak ma? Holnap már megint valami újat
kell hazudni a katonának, hogy meg ne tudja, hogy tegnap a
«szabadság» volt az, a miért harczolt. Mi neki Hekuba, s mi
Hekubának ő? Mi közük a testőrgranátosoknak, meg a szabadságnak
egymáshoz? Mit javít az ő sorsukon a Constitutia? Igen, a főnökök
azt igérték nekik, hogy a Constitutia meg fogja duplázni a
hópénzüket, de hisz annak, ki a katonát dupla zsolddal akarja fizetni,
a népre dupla adót kell vetni! Ez lesz a szabadság? S hátha
holnapután itt lesz, a kiért küzdöttek, Constantin maga? Itt lesz az
egész hadsereg élén, a mit Varsóból hoz magával, s azt mondja: