Advances in Enterprise Engineering XI 7th Enterprise Engineering Working Conference EEWC 2017 Antwerp Belgium May 8 12 2017 Proceedings 1st Edition David Aveiro

Advances in Enterprise Engineering XI 7th
Enterprise Engineering Working Conference EEWC
2017 Antwerp Belgium May 8 12 2017 Proceedings
1st Edition David Aveiro download
https://textbookfull.com/product/advances-in-enterprise-
engineering-xi-7th-enterprise-engineering-working-conference-
eewc-2017-antwerp-belgium-may-8-12-2017-proceedings-1st-edition-
david-aveiro/
Download more ebook from https://textbookfull.com

We believe these products will be a great fit for you. Click
the link to download now, or visit textbookfull.com
to discover even more!
Advances in Enterprise Engineering XII 8th Enterprise
Engineering Working Conference EEWC 2018 Luxembourg
Luxembourg May 28 June 1 2018 Proceedings David Aveiro
https://textbookfull.com/product/advances-in-enterprise-
engineering-xii-8th-enterprise-engineering-working-conference-
eewc-2018-luxembourg-luxembourg-may-28-june-1-2018-proceedings-
david-aveiro/
Advanced Concepts for Intelligent Vision Systems 18th
International Conference ACIVS 2017 Antwerp Belgium
September 18 21 2017 Proceedings 1st Edition Jacques
Blanc-Talon
https://textbookfull.com/product/advanced-concepts-for-
intelligent-vision-systems-18th-international-conference-
acivs-2017-antwerp-belgium-september-18-21-2017-proceedings-1st-
edition-jacques-blanc-talon/
Advanced Information Systems Engineering: 29th
International Conference, CAiSE 2017, Essen, Germany,
June 12-16, 2017, Proceedings 1st Edition Eric Dubois
https://textbookfull.com/product/advanced-information-systems-
engineering-29th-international-conference-caise-2017-essen-
germany-june-12-16-2017-proceedings-1st-edition-eric-dubois/
Recent Advances in Computational Engineering
Proceedings of the 4th International Conference on
Computational Engineering ICCE 2017 in Darmstadt
Michael Schäfer
https://textbookfull.com/product/recent-advances-in-
computational-engineering-proceedings-of-the-4th-international-
conference-on-computational-engineering-icce-2017-in-darmstadt-
michael-schafer/

Agile Processes in Software Engineering and Extreme
Programming 18th International Conference XP 2017
Cologne Germany May 22 26 2017 Proceedings 1st Edition
Hubert Baumeister
https://textbookfull.com/product/agile-processes-in-software-
engineering-and-extreme-programming-18th-international-
conference-xp-2017-cologne-germany-
may-22-26-2017-proceedings-1st-edition-hubert-baumeister/
Electronic Engineering: Proceedings of the 4th
International Conference of Electronic Engineering and
Information Science (ICEEIS 2017), January 7-8, 2017,
Haikou, P.R. China. 4th Edition Dongxingwang
https://textbookfull.com/product/electronic-engineering-
proceedings-of-the-4th-international-conference-of-electronic-
engineering-and-information-science-
iceeis-2017-january-7-8-2017-haikou-p-r-china-4th-edition-
dongxingwang/
Requirements Engineering Foundation for Software
Quality 23rd International Working Conference REFSQ
2017 Essen Germany February 27 March 2 2017 Proceedings
1st Edition Paul Grünbacher
https://textbookfull.com/product/requirements-engineering-
foundation-for-software-quality-23rd-international-working-
conference-refsq-2017-essen-germany-
february-27-march-2-2017-proceedings-1st-edition-paul-grunbacher/
Algorithms for Computational Biology 4th International
Conference AlCoB 2017 Aveiro Portugal June 5 6 2017
Proceedings 1st Edition Daniel Figueiredo
https://textbookfull.com/product/algorithms-for-computational-
biology-4th-international-conference-alcob-2017-aveiro-portugal-
june-5-6-2017-proceedings-1st-edition-daniel-figueiredo/
Advanced Information Systems Engineering Workshops:
CAISE 2017 International Workshops, Essen, Germany,
June 12–16, 2017, Proceedings 1st Edition Andreas
Metzger
https://textbookfull.com/product/advanced-information-systems-
engineering-workshops-caise-2017-international-workshops-essen-
germany-june-12-16-2017-proceedings-1st-edition-andreas-metzger/

123
LNBIP 284
7th Enterprise Engineering Working Conference, EEWC 2017
Antwerp, Belgium, May 8–12, 2017
Proceedings
Advances in
Enterprise Engineering XI
David Aveiro
Robert Pergl
Giancarlo Guizzardi
João Paulo Almeida
Rodrigo Magalhães
Hans Lekkerkerk
(Eds.)

Lecture Notes
in Business Information Processing 284
Series Editors
Wil M.P. van der Aalst
Eindhoven Technical University, Eindhoven, The Netherlands
John Mylopoulos
University of Trento, Trento, Italy
Michael Rosemann
Queensland University of Technology, Brisbane, QLD, Australia
Michael J. Shaw
University of Illinois, Urbana-Champaign, IL, USA
Clemens Szyperski
Microsoft Research, Redmond, WA, USA

More information about this series at http://www.springer.com/series/7911

David AveiroRobert Pergl
Giancarlo Guizzardi
João Paulo Almeida
Rodrigo Magalhães
Hans Lekkerkerk (Eds.)
Advancesin
EnterpriseEngineeringXI
7th Enterprise Engineering Working Conference, EEWC 2017
Antwerp, Belgium, May 8–12, 2017
Proceedings
123

Editors
David Aveiro
University of Madeira and Madeira
Interactive Technologies Institute
Funchal
Portugal
Robert Pergl
Czech Technical University in Prague
Prague
Czech Republic
Giancarlo Guizzardi
Free University of Bozen-Bolzano
Bolzano
Italy
João Paulo Almeida
Federal University of Espírito Santo
Vitoria
Brazil
Rodrigo Magalhães
Kuwait Maastricht Business School
Kuwait
Kuwait
Hans Lekkerkerk
Radboud University Nijmegen
Nijmegen
The Netherlands
ISSN 1865-1348 ISSN 1865-1356 (electronic)
Lecture Notes in Business Information Processing
ISBN 978-3-319-57954-2 ISBN 978-3-319-57955-9 (eBook)
DOI 10.1007/978-3-319-57955-9
Library of Congress Control Number: 2017938323
©Springer International Publishing AG 2017
This work is subject to copyright. All rights are reserved by the Publisher, whether the whole or part of the
material is concerned, speciﬁcally the rights of translation, reprinting, reuse of illustrations, recitation,
broadcasting, reproduction on microﬁlms or in any other physical way, and transmission or information
storage and retrieval, electronic adaptation, computer software, or by similar or dissimilar methodology now
known or hereafter developed.
The use of general descriptive names, registered names, trademarks, service marks, etc. in this publication
does not imply, even in the absence of a speciﬁc statement, that such names are exempt from the relevant
protective laws and regulations and therefore free for general use.
The publisher, the authors and the editors are safe to assume that the advice and information in this book are
believed to be true and accurate at the date of publication. Neither the publisher nor the authors or the editors
give a warranty, express or implied, with respect to the material contained herein or for any errors or
omissions that may have been made. The publisher remains neutral with regard to jurisdictional claims in
published maps and institutional afﬁliations.
Printed on acid-free paper
This Springer imprint is published by Springer Nature
The registered company is Springer International Publishing AG
The registered company address is: Gewerbestrasse 11, 6330 Cham, Switzerland

Preface
The CIAO! Enterprise Engineering Network (CEEN) is a community of academics and
practitioners who strive to contribute to the development of the discipline of Enterprise
Engineering (EE), and to apply it in practice. The aim is to develop a holistic and
general systems theory-based understanding on how to (re)design and run enterprises
effectively. The ambition is to develop a consistent and coherent set of theories,
models, and associated methods that: enable enterprises to reﬂect, in a systematic way,
on how to realize improvements; and assist them, in practice, in achieving their
aspirations.
In doing so, sound empirical and scientiﬁc foundations should underlie all efforts
and all organizational aspects that are relevant should be considered, while combining
already existing knowledge from the scientiﬁcﬁelds of information systems, software
engineering, management, as well as philosophy, semiotics, and sociology, among
others. In other words, the (re)design of an enterprise and the subsequent implemen-
tation of changes should be the consequence of rationalized decisions that: take into
account the nature and reality of the enterprise and its environment; and respect rele-
vant empirical and scientiﬁc principles.
Enterprises are taken to be systems whose reality has a dual nature by being
simultaneously, on one hand, centrally and purposefully (re)designed, and, on the other
hand, emergent in a distributed way, given the fact that, its main agents, the humans
that are the pearls of the organization, act with free will, in a creative and in a
responsible (or sometimes not) way. We acknowledge that, in practice, the develop-
ment of enterprises is not always a purely rational/evidence-based process. As such, we
believe theﬁeld of EE aims to provide evidence-based insights into the design and
evolution of enterprises and the consequences of different choices irrespective of the
way decisions are made.
The origin of the scientiﬁc foundations of our present body of knowledge is the
CIAO! Paradigm (Communication, Information, Action, Organization) as expressed in
our Enterprise Engineering Manifesto and the paper:“The Discipline of Enterprise
Engineering.”In this paradigm, organization is considered to emerge in human com-
munication, through the intermediate roles of information and action. Based on the
CIAO! Paradigm, several theories have been developed, and are still being proposed.
They are published as technical reports.
The CEEN welcomes proposals of improvements to our current body of knowledge,
as well as the inclusion of compliant and alternative views, always keeping in mind the
need to maintain global systemic coherence, consistency, and scientiﬁc rigor of the
entire EE body of knowledge, as a prerequisite for the consolidation of this new
engineering discipline. Yearly events like the Enterprise Engineering Working Con-
ference and associated Doctoral Consortium are organized to promote the presentation
of EE research and application in practice, as well as discussions on the contents and
current state of our body of theories and methods.

Since 2005 the CEEN has organized the CIAO! Workshop and, since 2008, its
proceedings have been published asAdvances in Enterprise Engineeringin the
Springer LNBIP series. From 2011 on, this workshop was replaced by the Enterprise
Engineering Working Conference (EEWC). This volume contains the proceedings
of the 7th EEWC, held in Antwerp, Belgium. There were 40 submissions. Each sub-
mission was reviewed by three Program Committee members and the decision was to
accept 12 full papers and 4 short papers, which were carefully reviewed and selected
for inclusion in this volume.
The EEWC aims at addressing the challenges that modern and complex enterprises
are facing in a rapidly changing world. The participants of the working conference
share a belief that dealing with these challenges requires rigorous and scientiﬁc solu-
tions, focusing on the design and engineering of enterprises. The goal of EEWC is to
stimulate interaction between the different stakeholders, scientists as well as practi-
tioners, interested in making EE a reality.
May 2017 David Aveiro
Robert Pergl
Giancarlo Guizzardi
João Paulo Almeida
Rodrigo Magalhães
Hans Lekkerkerk
VI Preface

Organization
EEWC 2017 was the seventh Working Conference resulting from a series of successful
CIAO! Workshops and EEWC Conferences over the last years. These events were
aimed at addressing the challenges that modern and complex enterprises are facing in a
rapidly changing world. The participants in these events share the belief that dealing
with these challenges requires rigorous and scientiﬁc solutions, focusing on the design
and engineering of enterprises.
This conviction has led to the effort of annually organizing an international working
conference on the topic of enterprise engineering, in order to bring together all
stakeholders interested in making enterprise engineering a reality. This means that not
only scientists are invited, but also practitioners. Next, it also means that the conference
is aimed at active participation, discussion, and exchange of ideas in order to stimulate
future cooperation among the participants. This makes EEWC a working conference
contributing to the further development of enterprise engineering as a mature
discipline.
The organization of EEWC 2017 and the peer review of the contributions to the
conference were accomplished by an outstanding international team of experts in the
ﬁelds of enterprise engineering. The organizational structure of EEWC 2017 is listed
herein.
Advisory Board
Antonia Albani University of St. Gallen, Switzerland
Jan Dietz Delft University of Technology, The Netherlands
Conference Chairs
Jan Verelst University of Antwerp, Belgium
Henderik A. Proper Luxembourg Institute of Science and Technology,
Luxembourg
Program Chairs
David Aveiro University of Madeira and Madeira Interactive
Technologies Institute, Portugal
Robert Pergl Czech Technical University in Prague, Czech Republic

Session Chairs
Foundational Ontologies
Giancarlo Guizzardi Free University of Bozen-Bolzano, Italy
João Paulo Almeida Federal University of Espírito Santo, Brazil
Organizational Design
Rodrigo Magalhes Kuwait Maastricht Business School, Kuwait
Hans Lekkerkerk Radboud Universiteit Nijmegen, The Netherlands
Organizing Chair
Jan Verelst University of Antwerp, Belgium
Program Committee
Alberto Silva INESC and University of Lisbon, Portugal
Carlos Mendes University of Lisbon, Portugal
Christian Huemer Vienna University of Technology, Austria
Duarte Gouveia University of Madeira, Portugal
Eduard Babkin Higher School of Economics, Nizhny Novgorod, Russia
Fernanda Araujo Baiao UNIRIO, Brazil
Florian Matthes Technical University Munich, Germany
Frank Harmsen Maastricht University and Ernst & Young Advisory,
The Netherlands
Frederik Gailly Ghent University, Belgium
Geert Poels Ghent University, Belgium
Giancarlo Guizzardi Free University of Bozen-Bolzano, Italy
Gil Regev École Polytechnique Fédérale de Lausanne, Switzerland
Graham McLeod University of Cape Town and Inspired.org, South Africa
Hans Mulder University of Antwerp, Belgium
Jan Dietz Delft University of Technology, The Netherlands
Jan Hoogervorst Sogeti Netherlands, The Netherlands
Jens Gulden University of Duisburg-Essen, Germany
Joop de Jong Mprise, The Netherlands
Jose Tribolet INESC and University of Lisbon, Portugal
Joseph Barjis Institute of Engineering and Management, San Francisco,
USA
Julio Nardi Federal Institute of Esp írito Santo, Brazil
Junichi Iijima Tokyo Institute of Technology, Japan
Linda Terlouw Delft University of Technology, The Netherlands
Luiz Olavo Bonino VU University of Amsterdam, The Netherlands
Marcela Vegetti Universidad Tecnol ógica Nacional, Argentina
VIII Organization

Martin Cloutier Universit édu QuébecàMontréal, Canada
Martin Op’T Land Capgemini, The Netherlands
Mauricio Almeida Federal University of Minas Gerais, Brazil
Miguel Mira Da Silva INESC and University of Lisbon, Portugal
Monika Kaczmarek University Duisburg Essen, Germany
Nelson King Khalifa University, United Arab Emirates
Niek Pluijmert INQA Quality Consultants, The Netherlands
Peter Loos University of Saarland, Germany
Petr Kremen Czech Technical University in Prague, Czech Republic
Philip Huysmans University of Antwerp, Belgium
Ricardo Falbo Federal University of Esp írito Santo, Brazil
Robert Lagerström KTH Royal Institute of Technology, Sweden
Robert Pergl Czech Technical University in Prague, Czech Republic
Robert Winter University of St. Gallen, Switzerland
Rodrigo Magalhaes Kuwait Maastricht Business School, Kuwait
Rony Flatscher Wirtschaftsuniversität Wien, Austria
Sérgio Guerreiro INESC and University of Lisbon, Portugal
Sanetake Nagayoshi Shizuoka University, Japan
Steven van Kervel Formetis, The Netherlands
Sybren de Kinderen University of Luxembourg, Luxembourg
Tatiana Poletaeva Higher School of Economics, Nizhny Novgorod, Russia
Ulrik Franke Swedish Defense Research Agency, Sweden
Organization IX

Contents
Formalisms
Formal Specification of DEMO Process Model and Its Submodel:
Towards Algebra of DEMO Models . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3
Tetsuya Suga and Junichi Iijima
A DEMO Machine - A Formal Foundation for Execution
of DEMO Models . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 18
Marek Skotnica, Steven J.H. van Kervel, and Robert Pergl
Standards and Laws
Adding Quality of Information to the Ontological Model
of an Enterprise . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 35
Ron Deen, Johan Mijs, and Martin Op’T Land
DEMO/PSI Theory and the Law of the Land . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 50
Duarte Gouveia and David Aveiro
The Perspectives of DEMO Application to COSO Internal Audit
Framework Risks Mitigation. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 66
Eduard Babkin, Pavel Malyzhenkov, and Fabrizio Rossi
VISI Revisited ............................................ 74
Niek J. Pluijmert
Business Processes
Converting DEMO PSI Transaction Pattern into BPMN:
A Complete Method . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 85
Ondřej Mráz, Pavel Náplava, Robert Pergl, and Marek Skotnica
DEMO Business Processes Design to Improve the Enterprise Business
Continuity Plans . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 99
JoséBrás and Sérgio Guerreiro
Normalized Systems and Evolvability
Investigating the Evolvability of Financial Domain Models . . . . . . . . . . . . . 111
Marjolein Deryck, Ondrej Dvořák, Peter De Bruyn, and Jan Verelst

Exploring Design Aspects of Modular and Evolvable Document
Management. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 126
Gilles Oorts, Herwig Mannaert, and Peter De Bruyn
Application of Enterprise Engineering to Lean Process Management:
An Explorative Case Study . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 141
Marjolein Deryck and Philip Huysmans
Ontologies
The REA Model Expressed in a Generic DEMO Model for Co-creation
and Co-production. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 151
Frantisek Hunka and Steven J.H. van Kervel
SysPRE - Systematized Process for Requirements Engineering . . . . . . . . . . . 166
Ana Neto, Duarte Pinto, and David Aveiro
Revisiting the DEMO Transaction Pattern with the Unified Foundational
Ontology (UFO) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 181
Tanja Poletaeva, Giancarlo Guizzardi, João Paulo A. Almeida,
and Habib Abdulrab
Organisation Design
An OD-Pearl for the EE-Oyster . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 199
L.J. Lekkerkerk
A Literature Review of Coordination Mechanisms: Contrasting
Organization Science and Information Systems Perspectives . . . . . . . . . . . . . 220
Maximilian Brosius, M. Kazem Haki, Stephan Aier, and Robert Winter
Author Index............................................ 235
XII Contents

Formalisms

Formal Speciﬁcation of DEMO Process Model
and Its Submodel
Towards Algebra of DEMO Models
Tetsuya Suga
(B)
and Junichi Iijima
Tokyo Institute of Technology, 2-12-1 Ookayama,
Meguro-ku, Tokyo 152-8550, Japan
{suga.t.ac,iijima.j.aa}@m.titech.ac.jp
Abstract.This paper discusses a speciﬁcation and merge operation over
submodels of a given Process Model (PM) in Design and Engineering
Methodology for Organizations (DEMO). In general, a submodel is a
part of a given model. An earlier work proposed how submodels of a given
DEMO Construction Model (CM) can be attained by a set-theoretic for-
malization. However, it remains unclear how to expand the formalism
to the notion of submodels of a given PM. Since the given PM should
align with the corresponding CM, a submodel of the given PM should
not only be a PM, but also conform to the corresponding submodel of
the CM. These two independent constraints indicate the desired deﬁni-
tion and formalization of submodels of PMs. The proposed approach is
shown to be applicable to a common demonstration case. Through the
formalization, this paper shows the closure, commutativity, and associa-
tivity of the merge operation over submodels of a given PM. Moreover, it
is found that the consistency between CMs and PMs is preserved during
the merge operation.
Keywords:Enterprise ontology
·Merge·Algebra·DEMO process
model
·Match
1 Introduction
In recent years, organizations have been objects of interest in a variety of disci-
plines, not only in social science and business administration, but also in engi-
neering. Enterprise engineering (EE) is an emerging discipline of systems engi-
neering that studies organizations from an engineering perspective [1]. Since
Enterprise Ontology provides models of enterprises with considerably reduced
complexity [2], a (re)design process with such a methodology inevitably requires
working with a model of the organization rather than the real-world organization
itself. Put another way, (re)designing an enterprise is substantially achieved by
building and editing models of the enterprise, and implementing the changes in
the model in the real world.
cﬀSpringer International Publishing AG 2017
D. Aveiro et al. (Eds.): EEWC 2017, LNBIP 284, pp. 3–17, 2017.
DOI: 10.1007/978-3-319-57955-9
1

4 T. Suga and J. Iijima
A vast majority of the work in this area has focused on artifacts in the
category of Way of Thinking (WoT), Way of Modeling (WoM), and Way of
Working (WoW) in ﬁve ways in information system methodologies [3], such as
artifacts that are typically involved in the process of modeling. There is, however,
relatively limited research investigating theories that may support the process of
manipulating models, a possible contribution to Way of Supporting (WoS). In
particular, the requirements of submodels of enterprise models and operations
over the submodels remain unclear.
In this article, asubmodelis apart ofa given model that has been already
created. The given model is often called theglobalmodel. Submodels are used
for diverse reasons and purposes, such as to partition the enterprise, to focus on
only some part in question, to hide some part for readability or even because of
an access control policy, and so on. Logically speaking, regardless of the reasons,
the requirements of those partial models of enterprise models should be speciﬁed
if we rigidly deﬁne what “part of” means. Unless they are deﬁned properly, we
might allow submodels that do not conform to preconditions of the global model,
including (but not limited to) its metamodel. Anoperationover one or more
models (i.e., inputs) means creating another model by input model(s). Once the
requirements of submodels have been established, we may leverage those sub-
models by considering operations over the submodels such as merge submodels.
Such operations may include merge, diﬀ, split, slice, and so forth. Again, if we do
not deﬁne the operation rigorously, we might get a model that does not conform
to the requirements of the global model as a result of performing the operation.
In addition, we should study and then be aware of properties of the operation
such as the associative and the commutative properties.
Insuﬃcient investigation of the formalization and manipulability of enterprise
models, i.e., a scarcity in WoS, stands in the way of the success of EE in the
market. Presently, such a model manipulation and the following model checking
require manual work by professionals with considerable expertise not only in
the business, per se, but also in the modeling framework and theories behind
it. However a certain part of the work could be taken over or even rendered
unnecessary by formalization and automation with computer-aided design tools.
Other disciplines, such as mechanical engineering, electrical engineering, and
computer science, demonstrate the successful implementation of computer-aided
design tools and automation.
Therefore, this research aims at investigating the structure and properties in
submodels and operations in DEMO PMs based on an earlier work on those in
DEMO CMs. Although the earlier work established the formalization of CMs,
PMs are characterized by components that are speciﬁc to PMs, such as process
step kinds and causal/waiting links. Another requirement for the formalization
of PMs is to capture the relationship between a CM and a PM when they are
integrated in one DEMO model. In this article, we say that a Process Structure
Diagram (PSD, a representation of a PM) ismatchedto an Organization Con-
struction Diagram (OCD, a representation of CMs) as deﬁned formally later in
Deﬁnition13.

Formal Speciﬁcation of DEMO Process Model and Its Submodel 5
We ﬁrst propose an algebraic structure of a PSD and its submodels. In this
step, we use the set-theoretic formalization and encode the structure of a DEMO
PSD. It is because, as the earlier work [4] extensively discussed, other forms of
formalism such as Z notation, temporal logic, description logics, and category
theory turn out to be inappropriate for the purpose of the study. Those existing
formalisms not only have diﬀerent structures in modularity than DEMO PSDs,
but are also inadequate for algebraic construction. In addition, it is beneﬁcial
to use the same type of formalism with the earlier work on CMs to leverage the
knowledge and ﬁndings there. Although a PM speciﬁes the state and transition
space of the coordination world, it seems enough to rely on the set-theoretic
formalism as long as we follow the metamodel. Secondly, an operation over the
structure, the “merge” operation, is deﬁned and associated properties are exam-
ined by formal proofs. Then, we consider a pair-wise merge operation for OCDs
and PSDs. The result corroborates the coherence and consistency of DEMO mod-
els from a diﬀerent angle. Towards the ultimate goal of constructing the algebra
of DEMO models, including four aspect models, the current research project has
worked on the algebra of PSDs. This article reports preliminary ﬁndings of the
ongoing research, which captures a DEMO PSD as a static object.
The remainder of this paper is composed as follows. In the next chapter, we
provide an overview of the background concepts and previous works related to
the issue addressed in this article. The main result is given for the construction
of an algebraic structure for DEMO PMs and an algebra over the structure, in
Sects.3and4, respectively. Section5discusses the contribution and limitations
of this work, and concludes with a look at future directions.
2 Literature Review
2.1 Background Concepts
DEMO. Design & Engineering Methodology for Organizations (DEMO) is a
modeling methodology for enterprises [2]. Although an enterprise—as an abstract
term referring to (an assembly of) collaborative activities by human beings—
has two perspectives (i.e., function and construction) in terms of systems engi-
neering, DEMO spotlights the construction perspective. In addition to its focus
on the construction of enterprises, DEMO also emphasizes the communications
within enterprises, namely from the language/action perspective. For detailed
information about DEMO, we refer the reader to [1,2].
DEMO is more suitable for the purpose and procedures of this research than
other enterprise modeling languages, including business process modeling lan-
guages. It is because it provides a strong connection between the syntax and
semantics. As shown in the rest of this article, elements of DEMO models are
formalized by mathematics and studied from their isomorphic mathematical rep-
resentations rather than the DEMO models themselves. Therefore, the strong
connection is beneﬁcial and essential to ensure the alignment between meanings
(semantics) and symbols (syntax) when we encode DEMO models to mathemat-
ical representations and decode them back.

6 T. Suga and J. Iijima
Aspect Models.The ontological model of an enterprise is represented by four
aspect models, which each reﬂect a speciﬁc aspect of the enterprise. Because of
the interest of this paper, we elaborate the Process Model here.
The Process Model (PM) of an enterprise speciﬁes the state and transition
space (i.e., the set of lawful sequences of the states) of the coordination world.
Those states and transitions are largely speciﬁed by the universal transaction
pattern. A PM is expressed in a Process Structure Diagram (PSD) for the whole
and a Transaction Pattern Diagram (TPD) for each transaction kind. Although
“exception(s)” dealt with in the model can be only speciﬁed in the TPD, the
PSD occupies the central role in the PM. In other words, if we limit ourselves
to a happy path, a PSD can be regarded as a PM without a TPD. Therefore,
as a ﬁrst attempt, this work concentrates on PSDs in the rest of this article.
Figure1a shows an example of a PSD. We use this metamodel as the grounds of
the formalization of PSDs.
Fig. 1.DEMO PM
Abstract Algebra.Set theory andstructurejointly play signiﬁcant roles in
mathematics. Intuitively, asetis simply a collection of objects known as ele-
ments that exist without any relation to each other. In contrast, a structure is a
set together with somerelationsamong elements of the set. Informally, such a
structure is deﬁned by specifying the elements and the relations. The rest of this
section introduces an algebraic structure, which is one of well-known structures
established by mathematicians.
Algebraic Structure.In abstract algebra, an algebraic structure consists of a
set (called an underlying set), with one or more operations deﬁned on the set,
that satisﬁes certain axioms. The structure enables us to formalize and analyze
objects that are more complex than just a collection of objects. Schematically,
an algebraic structure is speciﬁed as a pair℘A;Fﬃ, whereAis an underlying set
andFis a family of ﬁnitary operations onA. Although we often assume the
axioms of set theory, we may add or modify the axioms to shape the structure
in order to represent more complex systems and allow derivations. A set is an
instance of such an algebraic structure withFbeing empty (i.e.,℘A;∅), whereas
there are well-known variants such as groups, rings, lattices, and so on.

Formal Speciﬁcation of DEMO Process Model and Its Submodel 7
Algebra of Structures.Now we rise to a meta-level and introduce an algebra of
(over) a structure. In the case of a set as a simple structure,the algebra of sets
deﬁnes the laws over sets, the relations over sets (e.g., equality and inclusion),
and set-theoretic operations over sets (e.g., union, intersection, and complement).
Similarly, one may construct an algebra of an arbitrary structure. The ultimate
goal of this research is to construct an algebra of DEMO models.
2.2 Related Works
Except for an earlier work [4], there exist very few formalizations for DEMO
models, namely the CRISP model [6], Petri Nets [7,8], and XML schema [9].
Though we do not repeat the details of evaluations and insuﬃciency of those
formalizations as a solution for the issue targeted by this research, the main
deﬁciencies of the existing approaches are that none of them provide algebraic
operations to form any type of algebra [4]. Since, this present work is dependent
on the formalization of DEMO OCDs in the earlier work, we recall the essen-
tial deﬁnitions and theorem here. The full descriptions, including proofs and
rationale, are available in [4].
Algebraic Structure of DEMO OCD. An algebraic structure of a DEMO
OCD is deﬁned by elements of sets and associated operations over the sets.
Deﬁnition 1 (Society).AsocietyS=℘A,Tﬃ, as a universe, is made up of a
set of actor rolesAand a set of transaction kindsT.
Deﬁnition 2 (Actor Role).An actor role has the following mappings:
1.f
ARno:A→N
0
represents the number of each actor role, and
2.f
ARname:A→stringrepresents the name of each actor role.
Deﬁnition 3 (Transaction Kind).A transaction kindtis a pair of actor
roles(a, a
ﬃ
),whereaanda
ﬃ
are called an initiator and an executor, respectively
1
.
Formally,t∈A×A. Transaction kinds have the following mappings:
1.f
Tno:T→N
+
represents the number of each transaction kind,
2.f
T name:T→stringrepresents the name of each transaction kind,
3.f
Tin:T→Arepresents the initiator of each transaction kind,
4.f
Tex:T→Arepresents the executor of each transaction kind.
Deﬁnition 4 (OCD).Given thatAis a subset ofA,andTisasubsetofT,
an OCD is a pair℘A, T∈2
A
×2
T
that satisﬁes the following conditions:
Condition 1 (Unique Actor Role Name).
∀a
i,∀aj∈A,(f ARname(ai)=f ARname(aj)⇒a i=aj)
Condition 2 (Unique Transaction Kind Name).
∀t
i,∀tj∈T,(f T name(ti)=f T name(tj)⇒t i=tj)
1
[4] assumes that there is only one initiator for each transaction kind.

8 T. Suga and J. Iijima
Condition 3 (Numbering Convention).
∀t∈T,f
ARno(fTex(t)) =f Tno(t)
Condition 4 (Closure for Actor Role).
∀t∈T,∀a∈ActorRole, a∈f
Tin(t)∪f Tex(t)⇒a∈A
Condition 5 (Actor Role Participation).
∀a∈A,∃t∈T,a∈f
Tin(t)∪f Tex(t)
Based on this algebraic structure, we deﬁne the notion of “submodel” of a given
OCD with the following formal speciﬁcation.
Deﬁnition 5 (Sub-OCD). Given an OCD℘A
◦
,T
◦
ﬃ,acouple℘A, Tﬃis said
to be “a sub-OCD of℘A
◦
,T
◦
ﬃ”if℘A, Tﬃis an OCD (i.e., satisﬁes Deﬁnition4),
andA⊆A
◦
andT⊆T
◦
hold.
Algebra of DEMO OCDs. Toward the algebra of DEMO OCDs, the previous
work [4] introduced an operation over sub-OCDs of a given global OCD which
performs the merger of the two sub-OCDs. Here we repeat the deﬁnition and its
behavior as formulated in the form of theorems.
Deﬁnition 6 (OCD Merge). Given an OCD℘A
◦
,T
◦
ﬃand its two sub-OCDs
℘A
X,TXﬃand℘A Y,TYﬃ, the merge operation∇:
℘
2
A
×2
T
ﬃ
×
℘
2
A
×2
T
ﬃ
→
℘
2
A
×2
T
ﬃ
is deﬁned as℘A X,TXﬃﬀA Y,TYﬃ℘℘A X∪AY,TX∪TYﬃ.
Theorem 1.The family of sub-OCDs of a given OCD is closed under the merge
operation∇.
Theorem 2.The merge operation∇is commutative and associative in the fam-
ily of sub-OCDs of a given OCD.
Relationship Between a CM and a PM. Although the speciﬁcation of
DEMO [5] speciﬁes the metamodels for each aspect model separately, with less
attention to the relationship between them, there are a few articles that address
the relationship to ensure the integrity of the four aspect models. Particularly,
we use [9] as a reference, which elaborates the requirements for transformation
from a CM to a PM with coherence and consistency as “transformation rules”.
3 Construction of Algebraic Structure
This section provides a formalization of the DEMO PSD and its submodels,
which serves as the rigorous foundation for this research.
We use a common case study of Pizzeria [2] as a running example throughout
this paper. For convenience, the PSD of Pizzeria is repeated in Fig.2. Although
it is a convention to draw actor roles with swim lanes, we omit them because
they are not included in the metamodel of the PM.

Formal Speciﬁcation of DEMO Process Model and Its Submodel 9
3.1 PSD and Its Submodels
Algebraic Structure of PSD.As noted by the metamodel of the DEMO PM
in Fig.1b, the PSD has transaction kinds (TK), process step kinds (PSK), and
transaction process step kinds (TPSK) as its components, with causal links and
conditional links (denoted as “TK is an initiated from TPSK” and “TPSK is a
wait condition for [another] TPSK”, respectively). As a natural and straightfor-
ward approach, these components and links are formalized as sets and relations,
respectively, below.
LetTbe a set of transaction kinds. Transaction kinds have mappings to
provide the name and number, namelyf
T name:T→stringandf Tno:T→N.
This deﬁnition is to give a universe, which contains all the entities we may wish
to consider in a given situation. Thus, this set is not restricted to transaction
kinds in a particular enterprise under consideration.
Iis a set of process step kinds, which consists of Production-acts and
Coordination-acts, namelyI={rq,pm,ex,st,ac}in the case of the basic trans-
action pattern
2
. Since the static structure is of interest in the formalization, it
is enough forIto be a set within the scope of this article. If the dynamic aspect
in timing is considered,Ishould be accompanied by an order relation.
Based on the notations introduced so far, (t, i)∈T×Idenotes a transac-
tion process step kind, as speciﬁed in the metamodel by anaggregationof a
transaction kind and a process step kind.
Example 1.Suppose we decide to consider Pizzeria as a given DEMO model. As
it is a convention that sets and relations for the given global model are indicated
by a circle◦in the superscript, the OCD of Pizzeria is denoted as℘A
◦
,T
◦
ﬃ,
and the PSD is denoted as℘T
◦
,V
◦
,W
◦
ﬃ. In the scope of Pizzeria, we identify
four transaction kinds:T1,T2,T3,andT4.Weusetwith the corresponding
index to refer to these transactions kinds. Thus, the set of transaction kinds is
T={...,t
1,t2,t3,t4,...}. As clariﬁed in Sect.3.1,“...” is intentionally placed
to express thatTis a universe, and hence may include other transaction kinds.
Fig. 2.PSD of Pizzeria
2
When the formalization is expanded to the standard transaction pattern,Iequals
{rq,pm,ex,st,ac,dc,qt,rj,sp}.

10 T. Suga and J. Iijima
In the universe of transaction kinds, we create the set of transaction kinds for
PizzeriaT
◦
⊆Tas
T
◦
={t 1,t2,t3,t4}.
According to the names of the transaction kinds in Pizzeria, we havef
T name:
t
1→“completion”,t 2 →“preparation”,t 3 →“payment”,t 4 →“delivery”.
Based on this conﬁguration, a transaction process step kindrequest of T1,for
instance, is encoded into (t
1,rq)∈T×I.
Deﬁnition 7 (Activation Relation).LetVbe a relation over(T×I)×T,
where((t, i),t
ﬃ
)∈Vrepresents that a transaction kindt
ﬃ
is activated from a
transaction process step kind(t, i). In this case,Vis called an activation relation
overT.
Example 2.The PSD of Pizzeria has three causal links from thepromise of
T1toT2,T3andT4. In our formalism these are expressed by the relation
V⊆(T×I)×T. Thus, the relation for causal links in PizzeriaV
◦
⊆Vis
V
◦
={((t 1,pm),t 2),((t 1,pm),t 3),((t 1,pm),t 4)}.
Deﬁnition 8 (Wait Relation).LetWbe a relation over(T×I)×(T×I),
where((t, i),(t
ﬃ
,i
ﬃ
))∈Wrepresents that a transaction process step kind(t
ﬃ
,i
ﬃ
)
is a wait condition for a transaction process step kind(t, i). In this case,Wis
called a wait relation overT.
Example 3.The PSD of Pizzeria also speciﬁes three conditional links from the
accept of T2to theexecute of T4,fromtheaccept of T4to therequest of
T3, and from theaccept of T3to theexecute of T1. These are encoded into
the relationW⊆(T×I)×(T×I). In Pizzeria,W
◦
⊆Wis
W
◦
={((t 2,ac),(t 4,ex)),((t 4,ac),(t 3,rq)),((t 3,ac),(t 1,ex))}.
Just for the purpose of labeling, we deﬁne aTransaction Process Step net (TPS-
net), which is a triple-wise subset of a given tuple of sets as deﬁned below.
Deﬁnition 9 (TPS-net).A TPS-net is a triple℘T,V,Wﬃ,whereTis a subset
ofT,Vis a subset ofV,andWis a subset ofW.
Deﬁnition 10 (PSD).Given thatTis a subset ofT,Vis a subset ofV,and
Wis a subset ofW, a PSD is a TPS-net℘T,V,Wﬃthat satisﬁes
3
Property 1.∀t i,tj∈T,(f T name(ti)=f T name(tj)=⇒t i=tj),
Property 2.∀((t, i),t
ﬃ
)∈V,t∈T∧t
ﬃ
∈T,and
Property 3.∀((t, i),(t
ﬃ
,i
ﬃ
))∈W, t∈T∧t
ﬃ
∈T.
3
Although it is possible to impose more constraints such as “a wait condition must
bridge two distinct transaction kinds”, we aim for ﬁdelity to the metamodel.

Formal Speciﬁcation of DEMO Process Model and Its Submodel 11
In plain English, the ﬁrst property imposes the uniqueness of the names of
transaction kinds as name equivalence; the second and third properties ensure
the source and target transaction kinds of a link are included in the PSD. By
deﬁnition, any PSD of℘T,V,Wﬃis also a TPS-net. As we assume the basic
transaction pattern in this article, we do not explicitly writeI.
Example 4.It is easily conﬁrmed that the tuple℘T
◦
,V
◦
,W
◦
ﬃsatisﬁes the
deﬁnition of a PSD.
Algebraic Deﬁnition of PSD Submodels. So far, we have described the
formalism for PSDs. Here we proceed to deﬁne the notion of submodels for
PSDs.
Deﬁnition 11 (Sub-TPS-net). Given two TPS-nets℘T,V,Wﬃand℘T
ﬃ
,V
ﬃ
,
W
ﬃ
ﬃ,℘T
ﬃ
,V
ﬃ
,W
ﬃ
ﬃis said to be a sub-TPS-net of℘T,V,WﬃifT
ﬃ
⊆T,V
ﬃ
⊆V,and
W
ﬃ
⊆W. Accordingly, we deﬁne “the family of sub-TPS-nets brought by a given
PSD℘T,V,Wﬃ” that is the collection of all the TPS-nets℘T
ﬃ
,V
ﬃ
,W
ﬃ
ﬃthat are sub-
TPS-nets of℘T,V,Wﬃ.Weuse℘(℘T,V,Wﬃ)as a shorthand form for the family of
sub-TPS-nets of℘T,V,Wﬃ.
Deﬁnition 12 (Sub-PSD).Given a PSD℘T,V,Wﬃ, a TPS-net℘T
ﬃ
,V
ﬃ
,W
ﬃ
ﬃis
said to be a sub-PSD of℘T,V,Wﬃif℘T
ﬃ
,V
ﬃ
,W
ﬃ
ﬃis a sub-TPS-net of℘T,V,Wﬃ
and a PSD (i.e., it satisﬁes the three properties in Deﬁnition10). Accordingly,
we deﬁne “the family of sub-PSDs brought by a given PSD℘T,V,Wﬃ” that is the
collection of all the PSDs℘T
ﬃ
,V
ﬃ
,W
ﬃ
ﬃthat are sub-PSDs of℘T,V,Wﬃ.Weuse
P(℘T,V,Wﬃ)as a shorthand form for the family of sub-PSDs of℘T,V,Wﬃ.
Example 5.Figure3a illustrates one member of the family of sub-TPS-nets
made by the given PSD. As the diagram notes, this isbrokenin the sense
that the causal link from thepromise of T1toT2, butT2is not included
in Fig.3a. Let℘T
0,V0,W0ﬃdenote this diagram. SinceT 0={t 1,t4}⊆T
◦
,
V
0={((t 1,pm),t 2),((t 1,pm),t 3)}⊆V
◦
,andW 0={((t 3,ac),(t 1,ex))}⊆W
◦
,
℘T
0,V0,W0ﬃis a sub-TPS-net of the given PSD according to Deﬁnition11.How-
ever, this is not a sub-PSD of the given PSD due to the second property of
Deﬁnition12not being satisﬁed. In contrast, Fig.3b is a sub-PSD of the given
PSD.
Although this deﬁnition requires a sub-PSD to satisfy the three conditions in
Deﬁnition10, we have to ensure only the second and third properties because
of the following proposition. For readability, all proposition and theorem proofs
are detailed in the Appendix.
Proposition 1.Given a PSD℘T
◦
,V
◦
,W
◦
ﬃ, any member of the family of sub-
TPS-nets℘(℘T
◦
,V
◦
,W
◦
ﬃ)satisﬁes the following condition:
Property 1.∀t
i,tj∈T,(f T name(ti)=f T name(tj)=⇒t i=tj)

12 T. Suga and J. Iijima
Fig. 3.Example in Pizzeria
3.2 Match Between a CM and a PM
Independent of Sect.3.1, this section describes another angle to restrict the free-
dom in a formalized PSD in terms of its coherence and consistency to the corre-
sponding CM. Based on previous work [9, Chaps. 4 and 7], the requirements are
shaped as (1) the set of transaction kinds in the PSD equals that in the OCD
(up to name equivalence), and (2) the causal links between transaction kinds in
the PSD should reﬂect the product structure of the OCD. These are formally
deﬁned as follows:
Deﬁnition 13 (Match).Given an OCD℘A,Tﬃ,aPSD℘T,V,Wﬃis said to be
matchedto the OCD if
1.T=T,and
2.∀t, t
ﬃ
∈T,(∃a∈A,f ex(t)=a=f in(t
ﬃ
))⇐⇒(∃i∈I,((t, i),t
ﬃ
)∈V).
In this case, we may say an OCD and a PSD are matched.
The second condition above states the PSD is aligned to the product structure
of the enterprise. Notably, based on our formalism, the product structure is
uniquely derived from the OCD. Precisely speaking, the OCD can be uniquely
transformed to the tree of organizational building blocks, and then uniquely
converted to the tree of the product structure. According to the composition
axiom [2], a root node is uniquely identiﬁed by a transaction kind that is initiated
by the environmental actor role, or initiated by its executor itself (i.e., a self-
activated transaction kind). In a simple case such as Pizzeria, the product struc-
ture is said to be a tree, which has one root transaction. The product structures
of more complex cases, including Library [2], must be a collection of trees with
sharing. The directed adjacency relation between transaction kinds, written as
R⊆T ×T, is uniquely obtained asR={(t, t
ﬃ
)|∃a∈A,f ex(t)=a=f in(t
ﬃ
)}.
4 Algebra of PSDs
This section introduces an operation and explores its properties. As the ﬁrst
step, we deﬁne the “merge” operation for two sub-PSDs of a given PSD. Then,

Formal Speciﬁcation of DEMO Process Model and Its Submodel 13
in association with the merge operation of the OCD proposed in the earlier work
(see Sect.2.2), we elaborate the behavior of the DEMO OCD and PSD during
the “merge” operation.
4.1 Merge Operation on Sub-PSDs
Analogous to set-theoretic union, the merge operation takes two sub-PSDs of
a given PSD and produces an output that contains the two input models—
speciﬁcally, the two sub-PSDs shall be a part (submodel) of the output, as for-
mulated below.
Deﬁnition 14 (PSD Merge). Given a PSD℘T
◦
,V
◦
,W
◦
ﬃand its two sub-
PSDs℘T
X,VX,WXﬃand℘T Y,VY,WYﬃ, the merge operation:
℘
2
T
×2
V
×2
W
ﬃ
×
℘
2
T
×2
V
×2
W
ﬃ
→
℘
2
T
×2
V
×2
W
ﬃ
is deﬁned as
℘T
X,VX,WXT Y,VY,WYﬃ℘℘T X∪TY,VX∪VY,WX∪WYﬃ.
Example 6.Finally, we demonstrate the merge operation using the sub-PSDs
(Figs.4a and b) of the given PSD in Fig.2to obtain the result in Fig.4c.
The sub-PSD in Fig.4a is encoded as℘T
1,V1,W1ﬃ=℘{t 1,t3},{((t 1,pm),t 3)},
{((t
3,ac),(t 1,ex))}ﬃand in Fig.4bas℘T 2,V2,W2ﬃ=℘{t 1,t2},{((t 1,pm),t 2)},
∅. Then, the merged PSD in Fig.4c is obtained by Deﬁnition14as℘T
1,V1,W1ﬃ
T
2,V2,W2ﬃ=℘{t 1,t3}∪{t 1,t2},{((t 1,pm),t 3)}∪{((t 1,pm),t 2)},{((t 3,ac),
(t
1,ex))}∪∅ = ℘{t 1,t2,t3},{((t 1,pm),t 3),((t 1,pm),t 2)},
{((t
3,ac),(t 1,ex))}ﬃ.
Based on this deﬁnition, we claim three notable properties. First, the result of the
operation is indeed a sub-PSD of the given PSD. Furthermore, this operation
frees users from concerns about the order of the input models; changing the
order of inputs does not change the result. These properties are formulated in
theorems.
T1,V1,W1 T2,V2,W2
=
Fig. 4.PSD merge in Pizzeria
Theorem 3.The family of sub-PSDs of a given PSD℘T
◦
,V
◦
,W
◦
ﬃis closed
under the merge operation, i.e.,∀T
X,VX,WXﬃ,℘T Y,VY,WY∈P(℘T
◦
,V
◦
,
W
◦
)ﬃ,
℘T
X,VX,WXT Y,VY,WY∈P(℘T
◦
,V
◦
,W
◦
ﬃ).

14 T. Suga and J. Iijima
Theorem 4.The merge operationis commutative and associative on the
family of sub-PSDs of a given PSD℘T
◦
,V
◦
,W
◦
ﬃ, i.e.,∀T X,VX,WXﬃ,
℘T
Y,VY,WYﬃ,℘T Z,VZ,WZ∈P(℘T
◦
,V
◦
,W
◦
ﬃ),
℘T
X,VX,WXT Y,VY,WYﬃ=℘T Y,VY,WYT X,VX,WXﬃ
and
(℘T
X,VX,WXT Y,VY,WYﬃ)T Z,VZ,WZﬃ
=℘T
X,VX,WX(℘T Y,VY,WYT Z,VZ,WZﬃ).
4.2 Preserved Match Between the OCD Merge and PSD Merge
In addition to the behavior of the PSD merge as discussed so far, we claim the
ﬁnal theorem in this article guarantees the consistency between the PSD merge
and OCD merge, as illustrated in Fig.5.
X,TX Y,TY
X,TX Y,TY
TX,VX,WX TY,VY,WY
TX,VX,WX TY,VY,WY
match match
match?
Fig. 5.Illustration of Theorem5
Theorem 5.Given an OCD℘A
◦
,T
◦
ﬃand a matched PSD℘T
◦
,V
◦
,W
◦
ﬃ,let
℘A
X,TXﬃand℘A Y,TYﬃbe sub-OCDs of the given OCD and℘T X,VX,WXﬃand
℘T
Y,VY,WZﬃbe sub-PSDs of the given PSD.
If℘T
X,VX,WXﬃis matched to℘A X,TXﬃand℘T Y,VY,WYﬃis matched to
℘A
Y,TYﬃ, the result of the PSD merge is matched to the result of the OCD
merge, i.e.,℘T
X,VX,WXT Y,VY,WYﬃis matched to℘A X,TXﬃﬀAY,TYﬃ.
Practitioners may take advantage of this theorem. A project to merge two sub-
OCDs and sub-PSDs can be divided into four smaller tasks as follows: (1) ensure
one sub-PSD is matched to one sub-OCD, (2) ensure the other sub-PSD is
matched to the other sub-OCD, (3) merge the two sub-OCDs, and (4) merge
the two sub-PSDs. The four tasks can be completed separately by diﬀerent indi-
viduals and/or computers without collaboration. Moreover, nobody has to check
whether the result of task 4 (PSD merge) is matched to the result of task 3 (OCD
merge) because it is guaranteed by this theorem.

Formal Speciﬁcation of DEMO Process Model and Its Submodel 15
5 Conclusion and Future Research
The goal of this paper was to present a straightforward construction of an alge-
braic structure for DEMO PSDs and explore the merge operation as an instance
of model manipulations. The primary result states that the family of sub-PSDs of
a given PSD is closed under the merge operation, while preserving the integrity
of sub-OCDs and sub-PSDs. Furthermore, the merge operation is commutative
and associative in that family. Stated another way, the ﬁnding may reinforce the
coherence and consistency of DEMO from a diﬀerent angle.
The contribution of this work is not limited to the theoretical aspect, is but of
signiﬁcance to practitioners as well. The commutativity and associativity of the
merge operation ensure the same result regardless of the order of the operations.
If one wishes to merge three models, A, B, and C but B is not available yet, one
can ﬁrst merge A and C, then merge the result and B later when B becomes
available. Moreover, Sect.4.2exhibits the contribution of this work in terms of
division of labor in a practical scenario. As we mentioned in Sect.1, these for-
mal speciﬁcations of DEMO aspect models and investigation of mathematical
behavior should provide a solid foundation of computer-aided design environ-
ments, which may play an important role in the future development of Way of
Supporting, which has attracted less attention so far, but will be of signiﬁcance
in Enterprise Engineering.
Although this research has answered the issue addressed in Sect.1, there is
an intrinsic limitation in that the formalization only captures the static aspect of
DEMO PMs. Considering each transaction kind is a ﬁnite state machine (FSM)
in the sense of the universal transaction pattern, a PM is a composition of FSMs.
Thus, this paper ignores dynamic aspects such as the behavior of the composite
FSMs and may miss some important points. In fact, the authors noticed that a
PSD in Fig.6b is intuitively and realistically a good submodel of a given PSD in
Fig.2in the sense that the accept of T4 is a waiting condition for the execute of
T1, particularly when you interpret the purpose of making submodels is to ignore
one or more speciﬁc transaction kinds. However, the PSD in Fig.6b is invalid
in the presented formalization because the waiting condition in question is not
included in the given global PSD. This observation implies that the formalization
could be improved, probably by revising the deﬁnition ofpart ofto reﬂect the
dynamic aspects. This limitation also implies more case studies are required for
further validation.
Fig. 6.Two Sub-PSDs

16 T. Suga and J. Iijima
Future research plans include three stages. The ﬁrst is to improve the for-
malization of PSDs to reﬂect the dynamic aspects, for instance, by introducing
behavioral preorders and equivalence such as traces, failures, and (bi)similarity
of ﬁnite state machines instead of set-theoretic ones. Furthermore, the proposed
artifact could be validated through further case studies involving real organiza-
tions. Although these two steps have higher priority, the third one is to ultimately
expand the formalization by covering other operations such as set-theoretic inter-
section and complement to complete the algebra of DEMO PSDs. Nevertheless,
the authors are convinced this contribution is an abstract but important step
in evolving the research and development of Way of Supporting in engineering
enterprises.
Acknowledgments. This work was supported in part by Program for Leading Gradu-
ate Schools “Academy for Co-creative Education of Environment and Energy Science”,
MEXT, Japan.
Appendix: Proofs
Proof of Proposition1.Suppose℘T,V,Wﬃis an arbitrary member of the fam-
ily of sub-TPS-nets℘(℘T
◦
,V
◦
,W
◦
ﬃ). Considering that℘T
◦
,V
◦
,W
◦
ﬃis a PSD,
for anyt
iandt jinT
◦
,iff T name(ti)=f T name(tj) thent i=tj. Now that
T⊆T
◦
by Deﬁnition9, for anyt iandt jinT⊆T
◦
,iff Tname(ti)=f T name(tj)
thent
i=tj.
Proof of Theorem3.Since℘T
X,VX,WXﬃand℘T Y,VY,WYﬃare members
of the family of sub-PSDs of a given PSD℘T
◦
,V
◦
,W
◦
ﬃ,wehaveT X⊆T
◦
,
T
Y⊆T
◦
,VX⊆V
◦
,VY⊆V
◦
,WX⊆W
◦
,andW Y⊆W
◦
by Deﬁnition9.
Then, becauseT
X∪TY⊆T
◦
,VX∪VY⊆V
◦
,andW X∪W Y∈W
◦
hold,
it is obvious with Deﬁnition14that℘T
X,VX,WXT Y,VY,WYﬃis a sub-
TPS-net of℘T
◦
,V
◦
,W
◦
ﬃ. Next, for any ((t, i),t
ﬃ
)inV X∪VY,if((t, i),t
ﬃ
)is
inV
X[resp.V Y],t∈T Xandt
ﬃ
∈TX[resp.t∈T Yandt
ﬃ
∈TY] holds, hence
t∈T
X∪TYandt
ﬃ
∈TX∪TY.Thus,any((t, i),t
ﬃ
)inV X∪VYsatisﬁes the second
property of Deﬁnition10. Similarly, any ((t, i),(t
ﬃ
,i
ﬃ
)) inW X∪WYsatisﬁes the
second property of Deﬁnition10. Note that the ﬁrst property of Deﬁnition10
is satisﬁed by Proposition1because℘T
X,VX,WXT Y,VY,WYﬃis a TPS-
net. Hence,℘T
X,VX,WXT Y,VY,WYﬃis a PSD. Therefore, by Deﬁnition12,
℘T
X,VX,WXT Y,VY,WYﬃis a sub-TPS-net of℘T
◦
,V
◦
,W
◦
ﬃand a PSD, thus
a sub-PSD of the given PSD℘T
◦
,V
◦
,W
◦
ﬃ.
Proof of Theorem4.The commutativity and associativity of merge opera-
tionare obvious from those of set-theoretic union of sets.
Proof of Theorem5.Since℘T
X,VX,WXﬃis matched to℘A X,TXﬃand
℘T
Y,VY,WYﬃis matched to℘A Y,TYﬃ, Deﬁnition13givesT X=TX,TY=TY,
“∀t, t
ﬃ
∈TX,(∃a∈A X,fex(t)=a=f in(t
ﬃ
))⇐⇒ (∃i∈I,((t, i),t
ﬃ
)∈V X)”,
and “∀t, t
ﬃ
∈TY,(∃a∈A Y,fex(t)=a=f in(t
ﬃ
))⇐⇒(∃i∈I,((t, i),t
ﬃ
)∈V Y)”.

Formal Speciﬁcation of DEMO Process Model and Its Submodel 17
Thus,T X∪TY=TX∪TY. It also holds that∀t, t
ﬃ
∈TX∪TY,(∃a∈A X∪AY,
f
ex(t)=a=f in(t
ﬃ
))⇐⇒(∃i∈I,((t, i),t
ﬃ
)∈V X∪VY). Therefore, by Def-
inition13, the PSD of℘T
X,VX,WXT Y,VY,WYﬃis matched to the OCD
℘A
X,TXﬃﬀAY,TYﬃ.
References
1. Dietz, J.L., Hoogervorst, J.A., Albani, A., Aveiro, D., Babkin, E., Barjis, J.,
Caetano, A., Huysmans, P., Iijima, J., van Kervel, S.J., Mulder, H., Op’t Land,
M., Proper, H.A., Sanz, J., Terlouw, L., Tribolet, J., Verelst, J., Winter, R.: The
discipline of enterprise engineering. Int. J. Organisational Design Eng.3(1), 86–114
(2013)
2. Dietz, J.L.G.: Enterprise Ontology: Theory and Methodology. Springer, Heidelberg
(2006)
3. Seligmann, P., Wijers, G., Sol, H.: Analyzing the structure of IS methodologies - an
alternative approach. In: Maes, R. (ed.) Proceedings of the First Dutch Conference
on Information Systems, Amersfoort, pp. 1–28 (1989)
4. Suga, T., Iijima, J.: Does ‘Merging DEMO Models’ satisfy the associative law?
- Validation of partial models and merge operation. In: Proceedings of the 7th
International Joint Conference on Knowledge Discovery, Knowledge Engineering
and Knowledge Management, Lisbon, vol. 2, pp. 467–478. SCITEPRESS - Science
and Technology Publications (2015)
5. Dietz, J.L.G.: DEMO speciﬁcation language (version 3.3, November 2015) (2015).
http://www.ee-institute.org/download.php?id=165&type=doc. Accessed 15 Jan
2017
6. Dietz, J.L.G.: The DELTA theory - understanding systems. Technical report TR-
FIT-15-05, Czech Technical University in Prague (2015)
7. Barjis, J.: Automatic business process analysis and simulation based on DEMO.
Enterp. Inf. Syst.1(4), 365–381 (2007)
8. Fatyani, T., Iijima, J., Park, J.: Transformation of DEMO model into coloured
petri net: Ontology based simulation. In: 6th International Conference on Knowl-
edge Engineering and Ontology Development, KEOD 2014, Italy, pp. 388–396.
SCITEPRESS (Science and Technology Publications, Lda.) (2014)
9. Wang, Y.: Transformation of DEMO models into exchangeable format. Master’s
thesis, Delft University of Technology (2009)

A DEMO Machine - A Formal Foundation
for Execution of DEMO Models
Marek Skotnica
1(B)
, Steven J.H. van Kervel
2
, and Robert Pergl
1
1
Czech Technical University, Prague, Czech Republic
[email protected], [email protected]
2
Formetis, Boxtel, The Netherlands
[email protected]
Abstract.The discipline of enterprise engineering and the DEMO
methodology provide enterprise designers with a formal techniques to
design companies where competency, responsibility and authority is
clearly deﬁned. In such companies, process-based anomalies can be
avoided and people tend to cooperate more eﬀectively and contentedly.
These techniques are so far mostly used just for business process mod-
eling consultancy. DEMO-based software systems are needed to adopt
and support these techniques in professional companies. This paper pro-
poses a theoretical computation concept called DEMO Machine that
provides us with formal foundations for a simulation of DEMO models.
We demonstrate these formal foundations on a Volley Club example.
Keywords:DEMO machine
·Enterprise engineering·DEMO simula-
tion
·DEMO software implementation
1 Introduction
The Enterprise engineering community has been working on formal theories and
methodologies for more than 15 years. The results were found to surpass the
state of the art of business process management (BPM) approaches in terms
of formal correctness, ontological completeness, and anomalies [1]. But, so far
an adoption of these principles in practice is very slow. One of the reasons is
that the largest beneﬁt from these theories is provided to middle-sized or large
companies and these organizations tend to change very slowly. In addition, a
new technology adoption is associated with high risks. Large IT systems with
many complex features are required, as well, usually provided by large companies
such as IBM, Pega, Oracle, or Microsoft. There are no such large DEMO-based
IT systems so far. As argued in the FAR Ontology paper [2], it is not easy
to understand how the DEMO models are simulated. This work builds on van
Kervel’s work [3], simpliﬁes it according to the Occam’s law and enables for
further extensions. It also builds on ForMetis company professional experience
in building DEMO-based systems.
The goal of this paper is to propose a theoretical computation foundations
that are easy to understand (like BPMN) and yet allow to express all the DEMO
cﬀSpringer International Publishing AG 2017
D. Aveiro et al. (Eds.): EEWC 2017, LNBIP 284, pp. 18–32, 2017.
DOI: 10.1007/978-3-319-57955-9
2

Exploring the Variety of Random
Documents with Different Content

kuruzsolókat, bűvös bájos asszonyokat; s megkérdezte tőlök, hogy
mivel lehetne annak elejét állani, hogy az ő lánya ne lenne mindig
olyan szomorú, – azok azt mondták, hogy ha találkoznék valaki, a ki
a királykisasszonyt csak egyszer megnevettetné, többé nem lenne az
olyan szomorú. – Kihirdettette hát a király az egész országában,
hogy a ki a lányát megtudja nevettetni, annak adja feleségűl. Jöttek
is mindjárt herczegek, grófok, nagy kalapú tótok, válogatott czigány
legények a király udvarába, hogy a királykisasszonyt
megnevettessék; beszéltek ott furcsábbnál furcsábbat, csináltak
mindent, – de biz’ ott egy se ment semmire, a királyleány csak olyan
szomorú volt, mint annak előtte.
A mint ezt meghallotta Palkó, – mert hát így hitták az özvegy fiát,
– feltette magában, hogy ő bizony elmegy, szerencsét próbál, ha
nyer: úgy is jó, úgy se lesz benne száz forint kára. El is ment. A mint
oda ért a király udvarába, előkereste furulyáját, az egeret meg a
bogarat letette a földre s elkezdett furulyálni, avval az egér derékon
kapta a bogarat, s úgy megtánczoltatta, hogy jobban sem kelett. A
mint a király meg a királykisasszony meghallották a szép furulya
szót, kiszaladtak az udvarra; a hogy a királykisasszony meglátta az
egér meg a bogár tánczát: olyan jó izüt nevetett, hogy könnybe
lábadt a szeme.
Mindjárt felhivták Palkót a palotába s ott szép királyi biboros
bársonyos ruhába öltöztették; a király tüstént papot, hóhért, vas
kalapot hozatott; a pap összeadta, a hóhér seprőzte, az istennyila
kerűlgette, de soha meg nem ütötte.
A mint eljött az este, a király egyik inasa azt mondta Palkónak,
hogy ád neki száz aranyat, ha reggeli hat óráig alszik; Palkó kapott
az alkalmon, s mindjárt kezet fogott vele, aztán azt mondta a
zacskónak:
– Na zacskó! aludjam én most reggeli hat óráig.
Nem sok idő múlva Palkó meg a királykisasszony, már mint a
felesége, aludni mentek, alighogy lehajtotta Palkó a fejét a párnára,

már aludt mint a tej. Reggel panaszra mén a felesége a király elébe.
– Király atyám, nem kell nekem ez az én uram, mert mindig
alszik.
– Oh kedves lányom, még két éjtszaka van hátra, ha akkor is
egyre alszik: majd tegyünk róla.
Másnap megint azt mondja az inas Palkónak, hogy ha reggeli
négy óráig alszik: ád neki száz aranyat; megigérte, hogy alszik, hisz’
mi van abban? úgy sincs valami sürgetős dolga, a miért fel kellene
kelni; azt mondta hát a zacskónak:
– Na zacskó, aludjam én most reggeli négy óráig.
Estére kelvén alig hogy lefeküdtek, megint úgy elaludt Palkó mint
a juhász bunda; a feleségének pedig, mihelyt megvirradt, első
gondja is az volt, hogy ment az apjához s azt mondta neki:
– Király atyám, nem kell nekem ez az én uram, mert mindig
alszik.
– Oh kedves lányom, még egy éjtszaka van hátra, ha akkor is
mindig alszik, majd tegyünk róla.
Harmadnap is azt mondta az inas Palkónak, hogy aludjék reggeli
két óráig, ád neki száz aranyat; most is rálett, hanem a mint reggel a
felesége megint panaszra ment, hogy az ő ura mindig alszik egész
éjszakán át: a király rögtön ráadatta Palkóra a szürét s belevettette a
legmélyebb tömlöczbe.
Csak buslakodik Palkó a kulcs lyukán belől, csak buslakodik,
egyszer oda jön az ablak vas rostélyára egy személy, pálinkát és
kenyeret nyujt be neki. Kérdi aztán Palkó, hogy hát odafenn a királyi
palotában hogy’ vannak?
– Hej, múlatnak ott nagyban, mondja a személy, az inas azt
mondta a királynak, hogy ő is megtudta volna nevettetni a

királykisasszonyt, hanem csak várt, mert fogadása tartotta; – most
tehát a király ő vele esküdtette össze a lányát.
No jól van, gondolta magában Palkó, majd csapok én avval az
inassal egy peteket; avval azt mondja az álom-zacskónak:
– No zacskó! most meg az inas aludjék reggeli hat óráig, a miért
meg nem adta az első száz aranyat.
De még ez nem volt elég, hanem mikor besötétedett, elküldte a
bogarat is, hogy az inasból hordja ki, a mit megevett. – A ház ajtaja,
a melyben az inas a királylánynyal együtt hált, szerencsére épen
nyitva volt s a bogár bátran mehetett be rajta. – Reggelre kelve a
királylánynak első gondja is az volt, hogy az apjához futott panaszra,
ott az inast letette földtől mennytől; ez is csak olyan álmos mint a
másik volt, de amaz, ha nagyalható volt is, legalább nem keverte
össze magát mint ez.
– Oh, édes lányom, még két éjtszaka van hátra, ha azalatt is
összekeveri magát, majd tegyünk róla.
Azután a király maga elébe hivatta az inast, már mint most a
vejét, s megpirongatta jól, hogy miért nem vigyáz magára? s minek
alszik oly soká – és mit tudom én, mi mindent beszélt még neki.
Palkó másik este megint mondta az álom-zacskónak, hogy az inas
aludjék reggeli négy óráig, a miért meg nem adta a másik száz
aranyat; azonkivűl újra elküldte a bogarat is, hogy hordja ki az
inasból, a mit megevett. De most nem tudott ám bemenni a
szobába, mert az ajtó erősen be volt zárva. Visszament hát a
tömlöczbe s elhítta az egeret, hogy rágja ki az ajtót; az egér el is
ment, olyan takaros kis lyukat rágott rajta mint a peták, a bogár
bemászott a szobába, mikor aztán dolgát végezte, visszament azon
az úton, a melyiken jött.
Másnap reggel mihelyt felébredt a királylány, szaladt az apjához s
azt mondta, hogy: neki bizony nem kell ez az ilyen olyan, hozassa

vissza azt a másikat, az legalább ha álmos volt is, de nem keverte
össze magát mint ez a mostani.
– Oh lányom, még egy éjtszaka van hátra, ha ez alatt is úgy lesz,
a mint eddig volt, majd teszek róla.
Harmadik este megint azt mondja Palkó az álom-zacskónak:
– Na most az inas aludjék reggeli két óráig, a miért nem adta
meg a harmadik száz aranyat.
A mellett elküldte most is a bogarat, hogy az inassal végezze el a
dolgát. Reggel a mint felébredt a királyleány, első dolga is az volt,
hogy az atyjához szaladt panaszra.
– Király atyám, nem kell nekem ez a mostani uram, hozassa
vissza azt a másikat; az legalább ha álmos volt is, nem keverte össze
magát mint ez a mostani.
A király tüstént felhozatta Palkót a tömlöczből, az inast pedig a
helyére tetette. Csaptak aztán nagy lakodalmat, hogy hét országra
szólott a híre. A lakodalom után kérdezte a király tőle, hogy miért
aludt mindig oly soká?
– Mert magam akartam.
– Hát az inas miért aludt annyi ideig?
– Mert én akartam.
– És miért pocskolódott minden éjtszaka?
– Mert azt is én akartam.
– Szeretném látni, mondja neki a király.
– Az könnyen meglehet, felséges király atyám; avval
megparancsolta az álom-zacskónak, hogy a király aludjék reggeli
nyolcz óráig. Ugy is lett. Mikorára a király felnyitotta másnap a
szemét, már akkorra a koldús is a harmadik faluban járt.

Azután nem sokára kászolódni kezdettek; a király előparancsolt
egy regement katonát, avval felrakodtak egy üveges hintóba s
elindúltak a Palkó édes anyjához.
Mikor oda értek, az anyja alig ismert rá; azután áthivatták a
szomszéd asszonyt, ki Palkót az anyja kezéből kiszabadította, s
ráiratták a kis házat, az anyját pedig elvitte a királyi palotába. A
király pedig, minthogy már igen öreg volt, átadta a királyságot
Palkónak, a ki még most is uralkodik, hogyha él s meg nem halt.
Estére legyenek a kendtek vendégei!
IV.
TÜLÖKVÁR.
Egyszer volt, hol nem volt még az óperencziás tengeren is túl, az
üveg hegyeken is túl, még azon is túl, a hol a kis kurta farkú disznó
túr, túlonnan túl, innenen innen egy igen-igen gazdag király. Egyszer
ez a király, a mint ott űlt unatkozva a residencziájában,
elgondolkozott, hogy mije nincs még neki? Számlálgatni kezdte hát
az újján először is azt, hogy mije van. Hát volt aranyvára, ezüstvára,
rézvára, vasvára, kővára…
– Ho-hó! – felkiált egyszer örömében, – még nincs tülökváram!
Nosza maga elébe parancsolja ám minden szolgáját, meghagyja
nekik tüstént erősen, hogy járják be az országot Henczidától
Bonczidáig, parancsolják meg a lakosoknak, hogy a világ minden
részén levő tülköt rögtön hordják a vár udvarára!
Mihelyt a szolgái ezt az erős parancsolatot kihirdették: az
országában lakó emberek széltében hosszában, ki kocsin, ki
szekéren hozták a temérdek sok tülköt; nehány nap alatt annyira
szaporodott a tülök-asztag, hogy a vár udvarát, – pedig tudom, hogy
nagyobb volt mint a falu nyomása, – a sok tülök merevén még a

toronynál is magasabban boritotta el; ekkor aztán azt a töméntelen
sok, sok, sok tülköt a király mind bele hányatta a Tiszába… majd ha
egytől egyig mind megázik: tovább mondom!
V.
HARAGSZOL SZOLGA?
Egyszer volt a világon hol nem volt egy ember, volt annak egy
felesége. Jól birták magokat, szép házok tájéka volt, csak a volt a
hiba mindkettőjökben, hogy a kecskét kitolták volna egy krajczárért
a sárból; azonkivül meg az asszony, – miért? miért nem? én biz’
elfelejtettem tőle megkérdeni, – sehogy ki nem állhatta a János
nevűeket. Minthogy olyan nagyon füsvények voltak: a kenyérben
sem ettek eleget; ennélfogva se egy szolgát, még csak akkorát se
mint az öklöm, nem mertek tartani, mert attól féltek, hogy az
mindenükből kipusztitja őket. Egyszer azonban nagyon ráfelesedett
az emberre egymagára a dolog, azt mondja hát a feleségének:
– Anyjok! már ha a fejem tetejére állok se tudom egy magam
elvégezni a dolgom, már látom, hogy akár ide, akár oda, vagy
akarom, vagy nem, muszájképen is kell egy szolgát fogadnom.
– Nem bánom én, apjok, ha már annyiba telt, ha fogad is kend
egyet; de azt megmondom ám, hogy ha János nevű lesz: akkor kivűl
kerűli kend vele együtt a házat!
– Jól van, jól! csak ne papolj már neki annyit.
Elindúlt hát az ember, ment, ment hetedhét országon is keresztűl,
egyszer előtalált egy suhanczot.
– Adjon isten! fiam, mi járatban vagy?
– Fogadj isten! bátya, én bizony szolgálatot keresek.

– Nem állanál be én hozzám?… igaz, hogy hívnak?
– Jánosnak.
Mihelyt az ember ezt a szót meghallotta, tűstént hátat forditott s
ott hagyta a suhanczot a faképnél mint sz. Pál az oláhokat. Ment
aztán megint, mendegélt hetedhét ország ellen, egyszer előtalált egy
suhanczot.
– Adjon isten! fiam, mi járatban vagy?
– Fogadj isten! bátya, én bizony szolgálatot keresek.
– No én meg épen szolga után járok… hanem hogy is hínnak
csak?
– Jánosnak.
Azt se mondta az ember többet: beföllegzett, majd eső lesz,
hanem hátat fordított, avval megindúlt mint a rosz kerék agyban;
ment, ment aztán hetedhét ország ellen, egyszer megint előtalált
egy suhanczot, kérdezte tőle, hogy hogy’ hijják? de minthogy annak
is János volt a neve, nem fogadta meg. Igy járt a negyedikkel,
ötödikkel, hatodikkal is; mikor aztán már megunta a sok ödöngést,
azt mondja:
– Na nem bánom én már akár János, akár nem; a ki legelsőbb a
szemem elé akad, megfogadom, nem bánom, ha Puli czigány lesz is.
Alighogy ezt a szót kiereszti a száján, hát ehén jön vele szemközt
egy suhancz.
– Adjon isten, ecsém, messzi-e a messzi?
– Bizony, bátya, nem tudom én, mert se helyem se fenekem;
most is szolgálat után járok.
– Megfogadlak én szolgám… de hogy is hínnak csak?
– Biz’ engem Jánosnak keresztelt a pap!

A mint az ember meghallotta, hogy ezt is Jánosnak híjják,
számlálgatni kezdte az újjain, hogy megfogadja? ne fogadja? utóljára
mégis kezet csaptak, megfogadta. Egy krajczár nem sok, annyit se
kért János, hanem csak abban állapodtak meg, hogy a ki
leghamarább megharagszik valamiért: annak a hátáról hasit hasít a
másik.
– No jól van, – mondja a gazda, – majd elválik, hány zsákkal
telik!
Avval elindúltak haza felé; mentek, mendegéltek mindaddig, míg
haza nem értek. Hanem az embernek még csak otthon gyűlt ám
meg a baja, volt nagy csetépaté, a felesége szolgástól együtt
majdhogy ki nem verte a házból. Az ember mig szenvedhette,
szenvedte, de mikor aztán több volt kettőnél: az ajtó megül
előkapott egy husángot s úgy meglegyezte vele az asszonyt mind a
két fenekü dobot szokás.
Másnapra kelve azt mondja az ember a szolgájának:
– János te! ahol van a szekér, fogj bele négy ökröt, eredj az
erdőre, rakd meg fával s hozd haza; aztán meg ehen vagy egy
kenyér meg egy sajt, ebből magad is jól lakjál, a kutyát is, mely
majd veled lesz, jól tartsd, de azért mind a kettőt egészen hozd
haza; – oszt’ még egyet: mindenütt ott menj a szekérrel, a hol a
kutya mén, ott állj meg az erdőn fát vágni, a hol ez a kutya megáll!
No jól van. Befogja hát János az ökröket, hajtja a szekeret
mindenütt egyenest a kutya nyomán dinnyén kukoriczán keresztűl;
mikor az erdő közepére érnek, a kutya leűl; János megállapodik a
szekérrel, csak hamar meg is rakodik, azután előkeresi a
szőrtarisznyát, kiveszi belőle a kenyeret, sajtot, mind a kettőnek egy-
egy jókora lyukat kanyarít az alján s úgy megfűződik a kenyér és sajt
belivel, hogy csak úgy duzzog két oldalra; mikor aztán jól lakott, a
kikanyarított léket
36)
szépen beillesztette mind a sajtba mind a
kenyérbe. Hanem majd el is felejtem mondani! a kutyának nem
adott se egyikből se másikból egy falatot sem.

Avval elindúlt hazafelé; a kutya ment most is mindenütt a szekér
előtt, mikor pedig haza értek, nem várta, hogy majd kinyitják előtte
a kaput, hanem aló, keresztűl ugrott a tetején. No most mit csináljon
János? megparancsolta a gazda, hogy az ökröket mindenütt ott
hajtsa, a hol a kutya megy; üti, veri hát szegény párákat, de biz’
azok közűl egy is, nemhogy keresztűl ugrott volna a kapu tetején, de
még csak neki se ment. Mit csináljon? mit csináljon? csak ott
dévánkozik egy darabig, végre kapja a lelkét, leveszi a szekérről a
nagy favágó fejszét, avval mind a négy ökröt fejbe kollintja, aztán
szétvagdalja s darabonként hányja be a kapu tetején. A mint ezt a
gazda meglátja, kijön s kérdi:
– Hát te mit csinálsz János? nem jól van az így magyarúl.
– Hát azt mondta gazduram, hogy mindenütt a kutya után
hajtsam az ökröket, az pedig itt a kapu tetején ugrott keresztűl;
hajtottam volna is én aztán utána, de hiába mindegyik olyan nagy,
még se mert neki rugtatni; mit csináljak? mit csináljak, hogy azt ne
mondják, hogy szófogadatlan vagyok? kapom, fogom, előveszem a
favágó fejszét, avval mindegyiket vakszemen kollintom, hogy csak
felfordúl belé… s most már így darabonként hányom be egymás után
őket… de talán haragszik is gazduram?
– Dehogy haragszom, János, most van a legnagyobb kedvem.
A következő nap, mely épenséggel vasárnap volt, elment a gazda
a feleségével együtt a templomba, Jánosnak pedig meghagyták,
hogy mig ők oda járnak: a kis gyereket tisztitsa ki; aztán menjen be
az akolba s azt a juhot vágja le, mely először rátekint, midőn bemén,
főzzön a húsából egy bográcscsal paprikásan, tegyen közzé sárga
répát meg petrezselymet is.
A mint a gazda és gazdasszony elhúzta a lábát hazúlról, János
mindjárt hozzálátott ahhoz, a mit parancsoltak; legelsőbb is a kis
gyereket hasította ki, a bélét kivetve felteritette az ereszre, hogy
fújja a szél; azután bement a juh-karámba, de minthogy egy birka se
nézett rá: nagyot ütött a kezében levő bárddal a karám oldalára,

mire a sok juh egytől egyig ránézett, a jobbak közűl egynek hirtelen
lerántotta a szemfödelét, aprított belőle egy jó bográcscsal. Volt a
gazdának két nagy tanyai komondora is, egyiket hivták
sárgarépának, a másikat pedig petrezselyemnek, ezeket is
hirtelenében megnyúzta, s mind a kettőnek a húsából apritott a
bográcsba, de úgy, hogy mindegyiket megismerje. Nem sok idő
múlva haza jött a gazda meg a gazdasszony.
– Na János, kérdi tőle a gazda, kész-e a paprikás hús?
– Kész bizony gazduram, vagy ha nem az is, mindjárt ráfogom,
hogy az.
Nem sok idő múlva behozta János a bográcsot s a gazda és
gazdasszony mellé ültek s ettek.
– Na gyere te is, oszt’ egyél, mondja neki a gazdasszony.
– Csak egyenek kendtek isten áldásával, jól laktam már én, aztán
meg nem is érek rá, mert dolgom van.
– Micsoda dolgod volna most? hisz’ ma vasárnap van, mondja
neki a gazda.
– Ugy ám! de azt mondta gazduram, hogy azt a juhot vágjam le,
a mely, mikor bemegyek a karámba, legelőször rám néz, a bizony
mind rám nézett, aztán egytől egyig agyonvertem, most megyek,
nyúzom őket rakásra… de talán haragszik is gazduram?
– Dehogy haragszom, János, nem én, most van a legnagyobb
kedvem. Hanem úgy látom én, hogy te igen hanyag fráter vagy,
miért nem tettél a hús közé sárga répát meg petrezselymet?
– Oh gazduram, tettem én azt is, ez a sárgarépa, ez a
petrezselyem; avval elkezdte kiválogatni a juhhús közül a sárgarépa
meg a petrezselyem darabjait.
– Jaj, te bolond, mondja a gazdasszony, hát a kis gyereknek nem
csináltál-e valamit?!

– A mint gazduram mondta, kitisztítottam azt is, most odakinn az
ereszen fújja a szél.
A gazdasszony kiszalad nagy lelketlen, a mint meglátja, hogy a
gyermek ki van hasitva, se holt se eleven nem lett, elkezdett
keservesen sirni; azután pedig előkapott egy seprűt, úgy eldöngette
a nyelével Jánost, hogy még tán most is ütné, ha az ura ki nem vette
volna a körme közűl.
– De talán már haragszik is gazduram?
– Nem én, János, dehogy haragszom, épen most van a
legnagyobb kedvem.
János kiment a juhokat nyúzni, csak a gazda meg a felesége
maradtak odabenn.
– Lám apjok, megmondtam ugy-e, hogy János nevű szolgát ne
fogadjon, nem hajtott kend a szóra, most ezt nyertük vele, ni.
– Hej, bánom is én azt, jobban mint a mely kutya kilenczet
fiadzik, de mit csináljunk neki, már ez itt lesz esztendeig a
nyakunkon.
– Mit? esztendeig, hisz’ akkorra meg esz ez bennünket elevenen;
még harmad napja sincs, hogy itt van s már is felforditotta az egész
házat. – Hanem nem azt mondom én, ha már máskép nem lehet,
hagyjuk itt mindenestől, mi pedig bujdossunk világgá, majd csak
megsegit bennünket a jó isten meg a magunk két keze!
– No nem bánom, bujdossunk el, de mikor?
– Mentűl hamarább, mondja a gazdasszony, estére, majd ha az a
kötni való, mert jót nem mondhatok neki, elalszik.
A gazda rögtön rakodni kezdett, egy kenyeret meg holmi
egyetmást, a mire gondolta, hogy szüksége lesz, beleszuszakolt egy
zsákba; hanem János a kászolódásból észre vette, hogy miben
sántikálnak, azért este a vaczkát betakarta a subájával, a kalapját

rátette a févalyára (főalj), maga pedig belebujt a gazda zsákjába.
Indúlás előtt a gazda oda ment a János fekhelyéhez, látta, hogy van
valami a suba alatt, azt gondolta, hogy a szolga, avval hátára vette a
zsákot s elindultak világgá.
Mentek, mendegéltek hetedhét országon is túl, egyszer
elérkeztek egy kis patakhoz, híd nem volt rajta, csak úgy kellett rajta
keresztül gázolnuk; a mint lábalták át, a gazda le találta csüngetni a
zsákot úgy, hogy Jánost felérte a víz, ekkor az elővett egy nagy
gombostűt s jól oldalba szúrta vele a gazdát; erre az feljebb kapta a
zsákot s azt mondta a feleségének:
– Ejnye! lánczhordta atta! mi a manónak tetted azt a tűt ebbe a
zsákba? nem elfért volna másutt?
Az asszony nem szólt se jót se roszat; reggel, midőn már úgy jó
kenyér ebéd táján volt az idő, leültek egy kis dombra, hogy majd
falatoznak; a mint a gazda ki akarta venni a kenyeret, hát János
ugrott elő a zsákból.
– Hát te is itt vagy? – kérdi tőle a gazda elhűlve.
– Itt bizony gazduram, a jó szolga soh’se hagyja el gazdáját.
No már ez is megvan; ettől bizony nem tudtak elszökni. Egy kicsit
falatoztak, azután utnak eredtek megint. Mentek, mendegéltek,
estére kelve elértek az óperencziás tenger partjára, itt tüzet raktak,
Jánost pedig elküldték tűzrevalót kapargatni.
– Na már látom, mondja az ember a feleségének, hogy ezt a
Jánost sehogy le nem rázhatjuk a nyakunkról.
– Dehogy nem, apjok, dehogy nem, találtam már én egy módot.
– Halljuk na, ugyan mi lenne az?
– A biz’ apjok nem egyéb, minthogy mi itt a tengerparton, lábbal
a tenger felé, lefekszünk, Jánost pedig a lábunkhoz fektetjük, aztán
mikor elalszik: kend bele rudja a tengerbe.

– A bizon jó lesz, a bizon jó lesz, mondja a gazda.
No jól van. Lefeküdtek a tengerpartra, lábbal a tenger felé,
Jánost pedig lábtól fektették; de az fülhegygyel meghallotta, hogy
mit akarnak s nem mert elaludni. A gazda, gazdasszony csak lesték,
várták, hogy mikor hortyog már a szolga.
– Hé János, – kérdi egyszer a gazda, – mégse alszol?
– Nem biz én, gazduram, tudja a kő, mi ütött hozzám, sehogyse
tudok elaludni.
Aztán megint várták, csak várták, hogy elaludjék, de biz’ ott
addig várakoztak, hogy egyszer csak magok szenderedtek el.
Egyszer azonban felébredt a gazdasszony s elment félrevaló
dolgára; ezt a mint észre vette János, oda feküdt annak a helyére, az
pedig álmos észszel lábtól a János fekhelyére dölt le s nem sokára
úgy aludt, mint a juhász bunda; mikor már javában húzta a nyers
bőrt a fagyon: János oldalba bökte a gazdát s azt mondta neki:
– Lelkem, te, alszik már János ugyancsak, rugd a tengerbe.
Avval a gazda neki veselkedik s a lábtól fekvőt úgy a tengerbe
rugta, mintha ott se lett volna.
Midőn ez megtörtént: János egy nagyot nevetett. A nevetésre a
gazda is felnyitotta a holló-falatokat, széllyel nézett, hát látja, hogy a
felesége nincs sehol.
– Hát a feleségem hol van, János?!
– Én bizony nem tudom, gazduram, különben most esett a
tengerbe valami, aligha… de talán haragszik is gazduram?
– Hogyne haragudnám erre arra meg amarra, a ki áldotta, adta,
teremtette,… hogy ne haragudnám!
Hogyim megharagadott a gazda, János a jankli zsebéből
előkereste a nagy csillagos fehérvári bicskát, az élét kétszer

háromszor végig húzta a körmén, aztán lefülelte a gazdát s hasit
hasított a bőréből… Ha János a gazdája bőréből hasit nem hasított
volna: az én mesém is tovább tartott volna!

VI.
AZ ÉJFÉLI TÁNCZ.
Hol volt, hol nem volt egyszer a világon egy szegényszerü molnár,
a ki csak úgy dögönyözte a világot; annak, hogy ő olyan szegény,
világ-dögönyözi volt, hetvenhét oka foka volt, első az, hogy nagyon
szerette a tütüt. Hogy ilyen bornemszereti volt, csak nagy ínnal-
kínnal tudott annyira menni, hogy a Tiszán egy vízi malmot vehetett.
De ő mindezzel nem gondolt semmit, hanem ha egy-két krajczárja
került, annak mindjárt a torkára hágott; igy ritkán látta a napot
józanon.
Egyszer a mint egy szép holdvilágos éjtszakán kinn feküdt a
Tiszaparton, úgy éjfél tájban nagy muzsikahang ütötte meg a fülét;
feláll, körül néz, hát látja, hogy az oda alig egy parittya-hajitásnyira
eső domb tetején ugyancsak tánczolnak ám. – Kik azok, mik azok? ő
bizony akármit ád a jó isten, de megnézi; oda megy hát közel, – a
feje még most is kótyagos volt attól, a mit tegnap megivott, – hát
látja, hogy a nagy vén fűzfák ágain fenn ülnek a muzsikások mintegy
huszonnégyen, oszt’ úgy meghúzzák azokat a szebbnél szebb
nótákat, hogy szintén viszket belé az ember talpa; a sok szép
fiatalság egy része pedig a halom tetején úgy meg aprózza, úgy
megjárja a tánczot, hogy egy némelyik kis menyecskének még a
kontya is repűl bele; a másik rész pedig szerteszét hever, eszik, iszik
a szép bokáig érő fűben.
A molnár csak lesi, csak várja, hogy mikor lesz már vége a
nótának, egyszer aztán, mikor már belefáradt a várakozásba, azt
mondja a tánczosoknak:
– Adjatok hé! nekem is egy tánczost, hadd bokázzam én is.
Mindjárt elő vezettek a Tisza felől egy gyönyörű szép barna lányt;
a molnárnak elállott nemcsak a szeme szája, de még tán az esze is
bámúlásában, mert hát ő olyan gyönyörű angyali teremtést még

soha nem látott. A mint aztán jól lakott a nézésével, ölön kapta a
szép barna lányt, úgy megtánczoltatta, úgy megforgatta, hogy az a
szép selyem rokolya csak úgy repült belé; kinek volt nagyobb öröme
mint a mi molnárunknak, ugrott, tánczolt egyre mint a fiók szarvas.
Egyszer azonban már hajnallani kezdett, ekkor az egész csoport
muzsikásostúl mindenestül együtt felemelkedett és repült, repült
messze a Tisza mentében. A molnár egyszer csak azt veszi észre,
hogy maga marad tánczosával együtt, utánuk kiált hát a
tündéreknek, a kik már akkor jó messzire jártak, mert hát majd el is
felejtem mondani, hogy azok egytől egyig mind tündérek voltak:
– Hát ezt az egyet nem viszitek el? hé!
Azok nagy ihogva vihogva vissza kiáltották:
– Lökd el magadtól!
A molnár ellöki, hát csak ketté esik, mert – a csolnakjával
tánczolt!
Eddig volt, mese volt, talán igaz se volt.
VII.
A LONCSOS MEDVE.
Egyszer volt, hol nem volt még az óperencziás tengeren ís túl egy
kis gyerek. Ez a kis gyerek egyszer kiment az erdőre s felmászott egy
nagy körtefára s ott a bécsi bicskájával elkezdett körtét enni. A mint
eszegelődik, hát arra jön a loncsos medve; – nem tudom, hol járt,
hol nem, csakhogy a hátán egy üres zsák volt; – a mint a kis
gyermeket meglátta, oda ment a fa alá s azt mondta neki:
– Te kis gyerek! adjál nekem egy kis körtét a bécsi bicskáddal!

– Nem adok biz’ én, mert le rántasz.
– Dehogy rántalak, dehogy! nem én bizony, csak adjál!
Az hát szakitott egy szépet, nyujtotta le neki, de a loncsos medve
megkapta a karját, lerántotta s beletette a zsákjába. A kis gyerek
sirt, rítt, de biz’ a nem használt semmit, mert a medve hátára kapta
a zsákot s ment vele hetedhét országon keresztül hazafelé. Utközben
a medvére ráért a szüksége, letette hát a zsákot s elment dolgára
messzire egy árokba; a mint ezt észre vette a kis gyerek, a bécsi
bicskájával kihasitotta a zsákot, tele tömte tégladarabokkal meg
szervián tüsökkel, maga pedig odább állott. – Mikor a loncsos medve
dolgát végezve visszajött az árokból, hátára vette a zsákot s vitte
egyenest haza felé; egyszer csak szúrni kezdi valami az oldalát,
sziszszent egyet kettőt, aztán azt mondja:
– Ne szurkálj kis gyerek! mert megtürücsköllek!
Csak mén, csak mendegél, egyszer csak még jobban szúrják az
oldalát, azt mondja hát megint:
– Ne szurkálj kis gyerek! mert majd meglásd, megtürücsköllek!
De beszélhetsz a kő bálványnak, rá se hederit az. Nem ért
semmit a fenyegetés, annál jobban szúrták az oldalát; azt mondja
hát harmadszoriban is:
– Ne szurkálj kis gyerek! mert bizony megtürücsköllek!
Most se ért semmit a szó, azért csak szúrták az oldalát; mikor
aztán már elfogyott a tűröm olaja, levetette a zsákot a válláról s úgy
megtürücskölte, hogy jobban sem kellett. Aztán megint a hátára
vette s vitte, vitte hazafelé; mikor aztán haza ért, azt mondja a
szolgálójának:
– Eredj te szolgáló, hord tele a nagy üstöt vizzel, gyujts alá,
melegitsd fel jól!

No jól van, a szolgáló hát tele hordta a nagy üstöt vizzel, tüzelt
erősen a katlan alá; mikor felforrt a viz, a loncsos medve kioldja a
zsák száját, megfogja a csúcsát, rázza, hát úgy húll belőle ki a dirib
darab kő meg a szervián tüsök, hogy szeme szája elállt bele.
– No még igy sohase jártam! – azt mondja; avval hátára véve az
üres zsákot, elindult; ment, ment hetedhét országon keresztül, meg
sem állott, mig vissza nem ért abba az erdőbe. Hát a kis gyerek már
megint ott volt egy nagy körtefán, ette a körtét a kis bécsi
bicskájával amúgy istenigazába; a mint ezt a loncsos medve
meglátta, tüstént oda ment a fa alá s azt mondta a kis gyereknek:
– Te kis gyerek! adjál nekem egy kis körtét a bécsi bicskáddal!
– Nem adok biz’ én, mert lerántasz!
– Dehogy rántalak! nem rántalak biz’ én, csak adjál!
A kis gyerek szakitot hát, oszt’ lehajitotta.
– Oh te kis gyerek! mondja neki a loncsos medve, nem azt
mondtam én, hogy hajits, hanem hogy adjál egy kis körtét a bécsi
bicskáddal.
Addig kunyorált, árguválódott hát ott a fa alatt, hogy a kis gyerek
szakajtott egy szép körtét s azt nyujtotta lefelé a medvének, az
pedig megkapta a karját, lerántotta s beledugta a zsákjába, avval
fölkapta a hátára, vitte, vitte hetedhét országon keresztül haza felé.
A loncsos medvére útközben megint ráért a baj, de most volt
annyi esze, hogy nem tette le a zsákot, mert félt, hogy megint
elszökik a gyerek; azért mikorra haza ért, nemcsak a zsákja, de, –
tisztesség nem esik mondván, – a gatyája is tele volt.
Megparancsolta azután a szolgálójának, hogy a kemenczét tüstént
fűtse be irgalmatlanul, a kis gyereket meg süsse meg benne. Avval
maga elment, megtisztálkodott s minthogy nagyon el volt fáradva,
lefeküdt egy kicsit delelni.

A szolgáló hát sok fát hordott be, azzal úgy felfűtötte a
kemenczét, hogy majd összedőlt; mikor már csak úgy szikrádzott a
kemencze feneke, behozta a sütőlapátott, oszt’ azt mondta a kis
gyereknek:
– Na kis szó’gám, ülj fel erre a sütőlapátra!
A kis gyerek rákuczorodott hát a lapátra, de valahányszor csak be
akarta a szolgáló a kemencze száján dugni, mindanyiszor talpra
állott.
– Nem úgy, kis gagó, hanem űlj le egészen!
– Oh kedves nénikém! – mondja neki a gyerek, – nem tudom én,
hogy’ kell rá felülni, mutasd meg te elsőbb!
A szolgáló nem kérette magát sokáig, rá űlt a lapátra, – de a kis
gyerek se volt ám rest, a mint ezt meglátta, hirtelenében megkapta
a lapátnyelet s a szolgálót bevetette a tüzes kemenczébe, maga
pedig nagy ügygyel bajjal felmászott a kémény tetejébe.
Mikor a loncsos medve felébredt álmából, keresni kezdte a
szolgálóját; tűvé hegygyé tette az egész udvart, de nem találta
sehol; egyszer csak felnéz a kéménybe, hát látja, hogy a kis gyerek
oda fenn gubbaszkodik a kémény legtetejében.
– Hogy mentél te oda fel, te kis gyerek?!
– Hát az alfelembe vasnyársat dugtam, oszt’ nagyot ugrottam.
A loncsos medve gondolta, hogy ő is úgy tesz, de a mint nagyot
ugrott, a vasnyárs keresztül szurta, összeszaggatta a hurkáját és
meghalt; – a kis gyerek pedig lejött szépen a kéményből és elment
haza.

VIII.
A KIS GÖMBÖCZ.
Volt egyszer a világon, még a óperencziás tengeren is túl egy
szegény ember meg egy szegény asszony, volt nekik három lányuk
meg egy kis malaczuk. Mikor annyira zsönditették a kis malaczot,
hogy két újjnyi zöld volt a hátán, megölték, a húsát felrakták a
füstre, a gömböczöt pedig felkötötték a szelemenbe. – Ötőjöknek
csak annyi volt a kis malacz húsa mint egy eper szem, már az orja,
nyúlja, feje mind elfogyott. Egyszer a szegény asszony ráéhezett a
gömböczre, azt mondja hát a legöregebb lányának:
Eredj csak fel lányom a padlásra, hozd le a szelemenből a kis
gömböczöt, főzzük meg.
Felmén hát a lány a padlásra, a mint a szelemenből le akarja
vágni a gömböczöt, csak azt mondja az neki:
– Hamm, mindjárt bekaplak! – oszt’ nem tréfált, hanem bekapta.
Lesték, várták oda lenn a lányt a gömböczczel, hogy jön-e már?
jön-e már? de biz’ a nem halad. Azt mondja hát az asszony a
középső lányának:
– Eredj csak fel lányom nénéd után, oszt’ mondjad neki, hogy
hozza hamar azt a kis gömböczöt!
Felmén hát a másik lány is, szét néz a padláson, de nem látja
sehol a nénjét; avval oda mén a kémény mellé s leakarja vágni a kis
gömböczöt, de az azt mondja neki:
– Már a nénéd elnyeltem, hamm, téged is be kaplak! – avval
szépen bekapta.
Oda lenn csak lesi, csak várja a szegény asszony a lányokat,
mikor aztán megsokalta a várakozást, azt mondja a legkisebb
lányának:

– Eredj csak fel lányom, hidd le már a nénéidet; – azok az isten
nélkül valók most bizonyosan az aszalt megygyet szemelgetik.
A mint felmén a kis lány a padlásra, azt mondja neki a kis
gömböcz:
– Már két nénéd elnyeltem, hamm, téged is be kaplak! – oszt’
bekapta azt is.
Az asszony már nem tudta mire vélni, hogy hol maradnak azok a
lányok oly soká, felment hát a nyútófával, hogy majd le hivja ő őket,
de nem köszönik meg, mert elhányja a hátok a bőrt. – A mint
felmén, azt mondja neki a kis gömböcz:
– Három lányod már bekaptam, hamm, téged is bekaplak! –
avval úgy bekapta, hogy még a kis újja se látszott ki. – A szegény
ember pedig, mikor már elunta várni a lányait meg a feleségét,
felment a padlásra; a mint oda mén a kémény mellé, azt mondja
neki a kis gömböcz:
– Három lányod’, feleséged’ már bekaptam, hamm, téged is
bekaplak! – és nem teketóriázott sokat, hanem ízibe bekapta; de a
rosz kócz madzag már nem birt meg öt embert, hanem elszakadt, a
kis gömböcz pedig leesett; azután hogy feltápászkodott, elkezdett
gurúlni, gurúlt, gurúlt le a garádicson a földre.
A mint a kis kapun kigurúlt, kinn az útczán előtalált egy csoport
kaszás embert, s az egész csoportot mind egy szálig bekapta. Avval
gurúlt, gurúlt tovább, az ország úton előtalált egy regement katonát,
azokat is minden bagázsiástól együtt bekapta. Megint gurúlt, gurúlt
tovább. Nem messzire onnan az árokparton egy kis kanász gyerek
legeltette a csürhét, a disznók szerteszélyel cserkésztek, a kis kanász
gyerek pedig ott űlt az árokparton, s a bécsi bicskájával evett
kenyeret, szalonnát. Oda mén hát a kis gömböcz a kis kanász
gyerekhez s azt mondja neki:
– Már három lányt apjostól-, anyjostól-, meg egy csoport kaszás
embert egy regement katonával együtt bekaptam, hamm, téged is

bekaplak!
Hanem a mint be akarta kapni, a bécsi bicska megakadt a kis
gömböcz szájába, oszt’ kihasította; csak úgy özönlött ki belőle a sok
katonaság meg a sok ember. Azután ment mindenki a maga dolgára;
a kis gömböczöt pedig ott hagyták az árokparton kirepedve.
Ha a kis gömböczöt a kis kanász bécsi bicskája ki nem hasította
volna: az én kis mesém is tovább tartott volna!
IX.
A HALÁL ÉS A VÉN ASSZONY.
Egyszer volt, hol nem volt még az óperencziás tengeren is túl,
még az üveg hegyeken is túl, kidőlt bedőlt kemenczének egy csep
oldala se volt, a hol jó volt, ott rosz nem volt, a hol rosz volt, ott jó
nem volt, volt egyszer a nekeresdi s ebkérdi kopasz hegy mellett egy
folyó, ennek a partján volt egy vén odvas fűzfa, annak minden ágán
egy-egy ringyes-rongyos szoknya, ennek minden férczében
korczában egy-egy csorda bolha, – s ezen bolha csordának az legyen
a csordása, ki az én mesémre figyelmesen nem hallgat. Ha pedig
közűle csak egyet is elugrat: akkor az a bolha csorda iszonyú
vérontásának legyen kitéve s csipkedjék agyon.
Hol volt, hol nem volt, volt hát a világon egy igen igen vén
asszony, a ki öregebb volt az országútnál, vénebb volt az öreg isten
kertészinél. Ez a vén asszony soha sem gondolt arra, még akkor se,
mikor már a hamut is mamunak mondta, hogy még egyszer meg is
kéne ám halni, hanem a helyett úgy megdolgozott, úgy lótott futott
a gazdagság után; csetlett, botlott, sepert kotort, az egész világot el
akarta nyelni, pedig nem volt senkije se, csak akkora se mint az
öklöm. De volt is ám az igyekezetinek látatja, mert utóvégre úgy

Welcome to our website – the ideal destination for book lovers and
knowledge seekers. With a mission to inspire endlessly, we offer a
vast collection of books, ranging from classic literary works to
specialized publications, self-development books, and children's
literature. Each book is a new journey of discovery, expanding
knowledge and enriching the soul of the reade
Our website is not just a platform for buying books, but a bridge
connecting readers to the timeless values of culture and wisdom. With
an elegant, user-friendly interface and an intelligent search system,
we are committed to providing a quick and convenient shopping
experience. Additionally, our special promotions and home delivery
services ensure that you save time and fully enjoy the joy of reading.
Let us accompany you on the journey of exploring knowledge and
personal growth!
textbookfull.com

Advances in Enterprise Engineering XI 7th Enterprise Engineering Working Conference EEWC 2017 Antwerp Belgium May 8 12 2017 Proceedings 1st Edition David Aveiro

About This Presentation

Slide Content

Tags

Categories

Download

Quick Actions

Statistics

Related Slideshows

Advances in Enterprise Engineering XI 7th Enterprise Engineering Working Conference EEWC 2017 Antwerp Belgium May 8 12 2017 Proceedings 1st Edition David Aveiro

About This Presentation

Slide Content

Slide 1

Slide 2

Slide 3

Slide 4

Slide 5

Slide 6

Slide 7

Slide 8

Slide 9

Slide 10

Slide 11

Slide 12

Slide 13

Slide 14

Slide 15

Slide 16

Slide 17

Slide 18

Slide 19

Slide 20

Slide 21

Slide 22

Slide 23

Slide 24

Slide 25

Slide 26

Slide 27

Slide 28

Slide 29

Slide 30

Slide 31

Slide 32

Slide 33

Slide 34

Slide 35

Slide 36

Slide 37

Slide 38

Slide 39

Slide 40

Slide 41

Slide 42

Slide 43

Slide 44

Slide 45

Slide 46

Slide 47

Slide 48

Slide 49

Slide 50

Slide 51

Slide 52

Slide 53

Slide 54

Slide 55

Slide 56

Tags

Categories

Download

Quick Actions

Statistics

Related Slideshows

DTI BPI Pivot Small Business - BUSINESS START UP PLAN

CATHOLIC EDUCATIONAL Corporate Responsibilities

Karin Schaupp – Evocation; lançamento: 2000

Pillars of Biblical Oneness in the Book of Acts

7-10. STP + Branding and Product &amp; Services Strategies.pptx

Business Legislation PPT - UNIT 1 jimllpkggg

7-10. STP + Branding and Product & Services Strategies.pptx