Essentials of Contemporary Management Canadian 5th Edition Jones Solutions Manual

Essentials of Contemporary Management Canadian 5th Edition Jones Solutions Manual
Essentials of Contemporary Management Canadian 5th Edition Jones Solutions Manual
Essentials of Contemporary Management Canadian 5th Edition Jones Solutions Manual

1. Essentials of Contemporary Management Canadian
5th Edition Jones Solutions Manual download
https://testbankfan.com/product/essentials-of-contemporary-
management-canadian-5th-edition-jones-solutions-manual/
Find test banks or solution manuals at testbankfan.com today!

2. We have selected some products that you may be interested in
Click the link to download now or visit testbankfan.com
for more options!.
Essentials of Contemporary Management 5th Edition Jones
Solutions Manual
https://testbankfan.com/product/essentials-of-contemporary-
management-5th-edition-jones-solutions-manual/
Essentials of Contemporary Management Canadian 5th Edition
Jones Test Bank
https://testbankfan.com/product/essentials-of-contemporary-management-
canadian-5th-edition-jones-test-bank/
Essentials of Contemporary Management 5th Edition Jones
Test Bank
https://testbankfan.com/product/essentials-of-contemporary-
management-5th-edition-jones-test-bank/
Prentice Halls Federal Taxation 2016 Comprehensive 29th
Edition Pope Test Bank
https://testbankfan.com/product/prentice-halls-federal-
taxation-2016-comprehensive-29th-edition-pope-test-bank/

3. Business Communication Process and Product 8th Edition
Guffey Test Bank
https://testbankfan.com/product/business-communication-process-and-
product-8th-edition-guffey-test-bank/
Strategic Management and Competitive Advantage 5th Edition
Barney Solutions Manual
https://testbankfan.com/product/strategic-management-and-competitive-
advantage-5th-edition-barney-solutions-manual/
Research Methods and Statistics A Critical Thinking
Approach 4th Edition Jackson Test Bank
https://testbankfan.com/product/research-methods-and-statistics-a-
critical-thinking-approach-4th-edition-jackson-test-bank/
Canadian Politics Critical Approaches 7th Edition Dyck
Test Bank
https://testbankfan.com/product/canadian-politics-critical-
approaches-7th-edition-dyck-test-bank/
Biology Today and Tomorrow with Physiology 3rd Edition
Starr Test Bank
https://testbankfan.com/product/biology-today-and-tomorrow-with-
physiology-3rd-edition-starr-test-bank/

4. Introduction to Environmental Geology 5th Edition KELLER
Test Bank
https://testbankfan.com/product/introduction-to-environmental-
geology-5th-edition-keller-test-bank/

5. Jones, George, Haddad, Essentials of Contemporary Management, 5thCE Instructor Manual
CHAPTER SIX
MANAGING COMMUNICATION AND INFORMATION TECHNOLOGY
INSTRUCTOR MANUAL
OVERVIEW OF THE CHAPTER
In this chapter, we describe the nature of communication and the communication process and
explain why it is so important for all managers and their subordinates to be effective
communicators. We describe the communication skills that help individuals be effective senders
and receivers of messages and how barriers that create ineffective communication can be
overcome. We describe the communication networks available to managers, and the factors
that managers need to consider in selecting a communication method for each message they
send. Next we discuss the utilization of information technology (IT) and how management
information systems (MIS) are changing the way managers collect, interpret, and communicate
information. Finally, we discuss the ways that managers and organizations are using social
media to communicate with employees and with external stakeholders. By the end of this
chapter, you will have an appreciation of the nature of communication and the steps that all
organizational members can take to ensure that they are effective communicators.
LEARNING OUTCOMES
LO1 Explain why effective communication helps an organization gain a competitive advantage.
LO2 Describe the communication process and communication styles.

6. Jones, George, Haddad, Essentials of Contemporary Management, 5thCE Instructor Manual
Chapter 6 Communication and Information Technology 2
LO3 Describe the organizational communication networks and channels available to managers.
LO4 Explain how the use of information technology (IT) can be vital to organizational
communication.
LO5 Describe how managers are using social media in communication.
KEY TERMS
applications software
communication
decoding
encoding
filtering
grapevine
information distortion
information overload
information richness
jargon
management by wandering around
(MBWA)
management information systems (MIS)
medium
message
networking
noise
nonverbal communication
operating system software
perception
receiver
rumours
sender
verbal communication
LECTURE OUTLINE
Opening Case: Hootsuite Connects Business to Social Media
Hootsuite’s vision is to revolutionize the way people and businesses communicate. The
company connects individuals and businesses to over 35 social media networks and provides
hosting services to engage and monitor user activity.
After reading and understanding the concepts in this chapter, you should be able to
answer the following questions:
1. Describe Hootsuite’s social media strategy.
2. How did the company achieve such success?
Answers are located on page 241 and in the Wrap-up To Opening Case at the end of this
document.
I. THE IMPORTANCE OF COMMUNICATION IN ORGANIZATIONS
A. Communication is the sharing of information between two or more individuals or
groups to reach a common understanding.
1. Good communication is essential for an organization to function
effectively.
2. Managers spend most of their time communicating—by some estimates
85% of their time.

7. Jones, George, Haddad, Essentials of Contemporary Management, 5thCE Instructor Manual
Chapter 6 Communication and Information Technology 2
3. When all members of an organization are able to communicate
effectively, the organization is more likely to gain a competitive
advantage, by:
a. Increasing efficiency:Good communication is necessary for
managers to learn about new technologies, implement them in
their organizations, and train workers in how to use them.
b. Quality:Managers need to communicate to all members of an
organization the meaning and importance of high quality and the
routes to attaining it.
c. Responsiveness to customers: When the organizational members
who are closest to customers, such as salespeople in department
stores and tellers in banks, are empowered to communicate
customers’ needs and desires to managers, managers are better
able to respond to these needs.
d. Innovation, which often takes place in cross-functional teams, also
requires effective communication.
II. THE COMMUNICATION PROCESS and COMMUNICATION STYLES.
1. The communication process consists of two phases.
a. In the transmission phase, information is shared between two or
more individuals or groups.
b. In the feedback phase, a common understanding is reached.
2. The Transmission Phase:
a. The sender, the person or group wishing to share information with
some other person, decides on the message, what information to
communicate.
b. The sender translates the message into symbols or language, a
process called encoding.
c. Noise refers to anything that hampers any stage of the
communication process.
d. Once encoded, a message is transmitted through a medium to the
receiver, the person or group for which the message is intended.
e. A medium is the pathway through which a message is transmitted
to the receiver.
f. At the next stage, the receiver interprets and tries to make sense
of the message, a process called decoding.
3. The feedback phase is begun by the receiver.
a. The receiver decides what message to send to the original
sender, encodes it, and transmits it.
b. The original sender decodes the message and makes sure that a
common understanding has been reached.
c. Feedback eliminates misunderstandings, ensures that messages
are correctly interpreted, and enables senders and receivers to
reach common understanding.
Lecture Enhancer 12.1: “BODY LANGUAGE”

8. Jones, George, Haddad, Essentials of Contemporary Management, 5thCE Instructor Manual
Chapter 6 Communication and Information Technology 3
4. The Role of Perception in Communication.
Perception is the process through which people select, organize, and
interpret sensory input to give meaning and order to the world
around them.
a. Perception is inherently subjective and influenced by people’s
personalities, values, attitudes, moods, experience, and
knowledge.
b. When senders and receivers communicate with each other, they
are doing so based on their own subjective perceptions.
c. Perception affects both transmission and feedback.
d. Perceptual biases can also hamper effective communication.
e. Biases are systematic tendencies to use information about others
in ways that result in inaccurate perceptions.
f. For example, stereotypes, simplified and often inaccurate beliefs
about the characteristics of particular groups of people, can
interfere with the encoding and decoding of messages.
g. Accurate perceptions contribute to effective communication.
5. Communication Styles.
a. Communication styles differ along the lines of how reserved or
open one is to relationships and the pace at which they interact
with others. Other dimensions includes whether one tends to use
emotions versus using information/data to make a point and
whether one’s thinking is linear/logical or based more on free
association. These elements combine to form four communication
styles: See Table 6.1 for tips on how to communicate with each
style.
i. Analytical Communicator
a. relies on concrete data and logical thinking
b. somewhat reserved impatient and short
tempered
ii. Intuitive Communicator
a. Big picture thinking
b. may jump to the end game quickly
c. impatient with step-by-step linear thinking
iii. Functional Communicator
a. pays attention to details in procedures and
data analysis
b. following a step-by-step process is
imperative
c. gets irritated with illogical thinking
iv. Personal Communicator
a. Feelings are important as is open communication
b. high level of emotional intelligence
c. gets upset when labelled “warm and fuzzy”
6. Verbal and Non-verbal Communication
a. The encoding of messages into words, written or spoken, is
verbal communication.

9. Jones, George, Haddad, Essentials of Contemporary Management, 5thCE Instructor Manual
Chapter 6 Communication and Information Technology 4
b. Nonverbal communication shares information by means of facial
expressions, body language, and even style of dress.
c. Similarity between verbal and nonverbal communication helps
ensure that a common understanding is reached.
d. Nonverbal cues, such as the intense look being exchanged by
these people, can provide managers and employees with vital
information that helps them make better decisions.
e. People have less control over nonverbal communication.
f. Sometimes nonverbal communication is used to send messages
that cannot be sent through verbal channels.
g. It is important to be aware of nonverbal aspects of communication,
as well as the literal meaning of the words. You should particularly
be aware of contradictions between the messages.
h. When managers and other members of an organization are
ineffective communicators, organizational performance suffers,
and any competitive advantage the organization might have is
likely to be lost.
7. Developing Communication Skills
1. There are various kinds of barriers to effective communication in
organizations.
a. Some barriers have their origins in senders, such as messages
that are unclear or difficult to understand.
b. Other barriers have their origins in receivers, such as when
receivers pay no attention or do not listen to messages.
c. To overcome these barriers, managers must possess or develop
certain communication skills.
2. Communication Skills for Senders.
a. Send Clear and Complete Messages.
i. A message is clear when it is easy for the receiver to
understand and interpret.
ii. It is complete when it contains all the information that the
sender and receiver need to reach a common
understanding.
iii. Managers must learn to anticipate how receivers will
interpret messages and adjust messages to eliminate
misunderstanding.
b. Encode Messages in Symbols the Receiver Understands.
i. When managers encode messages, they should use
symbols or language that the receiver understands.
ii.Jargon is specialized language that members of an
occupation, group, or organization develop to facilitate
communication among themselves.
iii. Jargon should never be used to communicate with people
outside the occupation or organization.
3. Select a Medium Appropriate for the Message.
a. Managers can choose from a variety of communication media.

10. Jones, George, Haddad, Essentials of Contemporary Management, 5thCE Instructor Manual
Chapter 6 Communication and Information Technology 5
b. When choosing among media, managers need to take into
account the level of information richness required, time
constraints, and the need for a paper trail.
c. A primary concern is the nature of the message.
4. Select a Medium That the Receiver Monitors.
a. People differ in the communication media they pay attention to.
b. Many people select the medium that they themselves use the
most, but this can often lead to ineffective communication.
c. A related consideration is whether receivers have disabilities that
limit their ability to decode certain kinds of messages.
5. Avoid Filtering and Information Distortion.
a. Filtering occurs when senders withhold part of a message
because they think that the receiver does not need the information
or will not want to receive it.
b. Filtering can occur at all levels in an organization and in both
vertical and horizontal communication.
c. Information distortion occurs when the meaning of a message
changes as the message passes through a series of senders and
receivers.
i. Some information distortion is accidental.
ii. Other information distortion is deliberate when senders
alter a message to make themselves look good.
d. Managers should avoid filtering and distorting information by
establishing trust throughout the organization.
6. Include a Feedback Mechanism in Messages.
a. Managers should build a feedback mechanism into the messages
they send.
b. Building feedback mechanisms into messages ensures that they
get heard are received and are understood.
7. Provide Accurate Information.
a. Rumours are unofficial pieces of information of interest to
organizational members but with no identifiable source.
b. Rumours spread quickly and usually they concern topics that
organizational members think are important, interesting, or
amusing.
c. Rumours, however, can be misleading and can cause harm to
individual employees and to an organization when they are false,
malicious, or unfounded.
d. Managers can halt the spread of misleading rumours by providing
accurate information.
8. Giving Feedback.
a. Focus on specific behaviours
b. Keep feedback impersonal by describing the behaviour, rather
than judging or evaluating the person.
c. Keep feedback goal oriented, such as improving performance.
d. Make feedback well timed, shortly after the behaviour occurs.

11. Jones, George, Haddad, Essentials of Contemporary Management, 5thCE Instructor Manual
Chapter 6 Communication and Information Technology 6
e. Direct negative feedback toward behaviour that the receiver can
control and can fix.
9. Communication Skills for Receivers.
Managers must possess or develop communication skills that allow them
to be effective receivers of messages.
a. Pay Attention.
b. Individuals are often overloaded, and sometimes do not pay
sufficient attention to the messages they receive.
c. Individuals should always pay attention to messages they receive,
no matter how busy.
d. When individuals are reading written forms of communication,
they should focus their attention on understanding what they are
reading.
10. Be a Good Listener.
a. Part of being a good communicator is being a good listener, an
essential communication skill for all organizational members.
b. It is important to engage in active listening, which requires paying
attention, interpreting, and remembering what was said.
c. Active listening involves the following skills:
i. Make eye contact. Eye contact lets the speaker know that
you’re paying attention, and it also lets you pick up
nonverbal cues.
ii. Exhibit affirmative head nods and appropriate facial
expressions. By nodding your head and making
appropriate facial expressions you further show the
speaker that you are listening.
iii. Avoid distracting actions or gestures. These actions
suggest to the speaker that you’re bored or uninterested
and probably aren’t paying full attention to what’s being
said.
iv. Ask questions. Asking question provides clarification, and
reduces ambiguity, leading to greater understanding. It
also assures the speaker that you’re listening.
v. Paraphrase. Paraphrasing means restating what the
speaker has said in your own words. Paraphrasing is a
check on whether you’re listening carefully and accurately.
vi. Avoid interrupting the speaker. Interruptions can cause the
speaker to lose their train of thought and cause the listener
to jump to wrong conclusions based on incomplete
information.
vii. Don’t overtalk. Most of us prefer talking to listening. It is
important to take turns in a conversation.
viii. Make smooth transitions between the roles of speaker and
listener. It’s important to listen rather than planning what
you are going to say next.
11. Be Empathetic.

12. Jones, George, Haddad, Essentials of Contemporary Management, 5thCE Instructor Manual
Chapter 6 Communication and Information Technology 7
a. Receivers are empathetic when they try to understand how the
sender feels and interpret a message from the sender’s
perspective.
III. ORGANIZATIONAL COMMUNICATION NETWORKS AND CHANNELS
1. Typically, we find five communication networks available to managers,
illustrated in Figure 6.3.
A. The Wheel network has a manager at the centre who plays the role of
liaison and is responsible for integrating other work groups by
controlling the information communicated from the central source.
B. The Circle network is generally used among work groups and teams
who may collaborate using file sharing and reply-all email.
C. The All-Channel network allows information to flow freely among and
between members of a department or work unit.
D. The Chain symbolizes either formal horizontal or lateral
communication among people at the same level of the organization or
formal top-down or bottom-up vertical networks.
E. The “Y” network branches out to reach others from a chain network.
F. The grapevine is the informal way of communicating information
throughout an organization that is based on a gossip network or
cluster network. Surprisingly, much of the information that is sent and
received through the grapevine is seldom distorted. Not only is the
information accurate, it is also remarkably fast.
2. Choosing a Communication Network and Channel
A. There is no one best communication network or medium. The most
appropriate depends on variables such as time constraints, the
sensitivity of the information and the need for a permanent record to
be kept.
i. The level of information richness that is needed. Information
richness is the amount of information a communication
medium can carry and the extent to which the medium enables
sender and receiver to reach a common understanding.
ii. The time needed for communication. Managers’ and other
organizational members’ time is valuable, and this affects the
way messages should be sent.
iii. The need for a paper or electronic trail. An individual may want
written documentation that a message was sent and received.
B. Four Channels examined.
1. Face-to-face communication has the highest
information richness.
a. When individuals communicate face-to-face, they take
advantage of verbal communication and also can interpret
each other’s nonverbal signals.
b. Face-to-face communication also enables managers to
receive instant feedback.
i. Management by wandering around (MBWA)
is a face-to-face communication technique that is
effective for many managers at all levels in an
organization.

13. Jones, George, Haddad, Essentials of Contemporary Management, 5thCE Instructor Manual
Chapter 6 Communication and Information Technology 8
ii. Rather than scheduling formal meetings with
subordinates, managers walk around work areas
and talk informally with employees about issues
and concerns that both employees and managers
may have.
c. These informal conversations provide managers and
subordinates with important information and at the same
time foster the development of positive relationships.
2. Face-to-face communication should not always be the
medium of choice
a. It takes a large amount of time and lacks a paper or
electronic trail.
b. For messages that are important, personal, or likely
to be misunderstood, one should use face-to-face
communication and supplement it with some form
of written communication.
3. Many organizations are using videoconferences to capture
some of the advantages of face-to-face communication for
less time and money.
a. Videoconferences can speed up decisions, shorten
new product development time, and lead to more
efficient meetings.
C. Spoken Communication Electronically Transmitted.
1. After face-to-face communication, spoken communication
electronically transmitted over phone lines is second
highest in information richness.
a. Individuals speaking over the telephone have
access to the tone of voice and general spoken
manner, in addition to the actual words.
b. Individuals also can get quick feedback over the
telephone and answer questions.
2. Voice mail systems and answering machines also allow
people to send and receive verbal electronic messages.
a. Such systems are a necessity when managers are
frequently out of the office.
D. Personally Addressed Written Communication.
1. Lower in information richness is personally addressed
written communication.
a. Personally addressed written communication, such
as memos or letters also has the advantage of
demanding attention.
b. The sender can write the message in a way that the
receiver is most likely to understand.
c. Written communication does not enable a receiver
to have his or her questions answered immediately.
2. Even if managers use face-to-face communication, a
follow-up in writing is often needed.

14. Jones, George, Haddad, Essentials of Contemporary Management, 5thCE Instructor Manual
Chapter 6 Communication and Information Technology 9
3. Email, Twitter, Facebook and Blogs also fits into this
category because senders and receivers are
communicating through personally addressed written
words.
a. Short forms of written words and symbols are often
used when space is limited as it is on Twitter.
b. Text messages in capital letters are often perceived
as being shouted.
c. Many individuals complain of “email overload,” and
being unable to keep up with all the email and texts
that arrive.
Lecture Enhancer 12.2: “E-MAIL ETIQUETTE”
4. While the increasing use of e-mail and texting enabled
better communication within organizations, not all benefits
have been positive.
a. Some employees sexually harass coworkers
through e-mail.
b. Employees find their e-mail is clogged with junk
mail.
5. To avoid these forms of e-mail abuse, managers need to
develop a clear policy specifying what company e-mail can
and should be used for and what is out of bounds.
6. There are also ethical concerns as e-mail is not
always private.
E. Impersonal Written Communication.
1. Impersonal written communication is lowest in information
richness and is suited for messages that need to reach a
large number of receivers.
2. Feedback is unlikely, so managers must make sure that
messages are written clearly in language that all receivers
will understand.
3. Managers can use impersonal written communication for:
a. Rules, regulations, and policies.
b. Newsworthy information, and announcements of
changes in procedures or the arrival of new
organizational members.
c. Communicate instructions about how to use
machinery or how to process work orders.
4. The paper trail left by this communication medium can be
invaluable.
5. Impersonal written communication can be delivered and
retrieved electronically, as with personal written
communication.
6. The danger is that individuals rarely have time to read all
electronic work-related information available to them.

15. Jones, George, Haddad, Essentials of Contemporary Management, 5thCE Instructor Manual
Chapter 6 Communication and Information Technology 10
7. The problem with such information overload—a
superabundance of information—is the potential for
important information to be ignored or overlooked while
tangential information receives attention.
a. information overload can result in
thousands of hours and millions in
dollars in lost productivity.
IV. THE USE OF INFORMATION TECHNOLOGY (IT) AND ORGANIZATIONAL
COMMUNICATION
A.Advances In Information Technology
1. Computer-based information technology can greatly facilitate and improve
the communication process.
2. The link between information systems, communication, and competitive
position may determine the success or failure of organizations in an
increasingly competitive global environment.
3. Wireless Communications
a. Wireless communication technologies have experienced rapid
growth
b. Wireless communication facilitates linking together people and
computers. This greatly increases decision-making ability.
c. The tumbling price of computing power has facilitated networking,
which is the exchange of information through a group or network of
interlinked computers.
B. Software Developments
1. Computer software has also been developing rapidly.
a. Operating system software tells the computer hardware how to
run.
b. Applications software, such as programs for word processing or
database management, is software developed for a specific task
or use.
c. The increase in the power of computer hardware has allowed
software developers to write increasingly powerful programs that
are, at the same time, user friendly.
2. Management information systems (MIS) are electronic systems of
interconnected components designed to collect, process, store, and
disseminate information to facilitate management decision making,
planning, and control.
a. Four types of computer-based management information systems
can be particularly helpful in providing managers with the
information they need to make decisions and to coordinate and
control organizational resources: transaction-processing systems,
operations information systems, decision support systems, and
expert systems. See Figure 6.6
3. Limitations of information systems
a. A serious potential problem is that in all the enthusiasm for MIS,
electronic

16. Jones, George, Haddad, Essentials of Contemporary Management, 5thCE Instructor Manual
Chapter 6 Communication and Information Technology 11
communication a means of a computer network and the like, a vital
human element of communication might be lost.
b. Some types of information cannot be summarized on an
MIS report.
c. The importance of information richness is a strong argument in
favour of using electronic communication to support face-to-face
communications, not to replace it.
Lecture Enhancer 12.3: “LEARNING CORPORATE LANGUAGE”
V. HOW MANAGERS ARE USING SOCIAL MEDIA IN COMMUNICATION
A. A social media strategy includes three important elements and has three
interrelated functions.
1. Elements of a social media strategy.
a. spend time identifying the target audience
b. craft a well-thought-out message
c. choose the correct outlet
2. Functions of a social media strategy
a. It communicates the brand or identity of the organization—telling
the potentially massive audience who they are and what they stand for with very
little investment.
b. It allows rapid and real-time engagement with peers, suppliers,
employees, customers, communities, and anyone else in an easy, accessible,
and direct way.
c. It provides the opportunity to learn from instant feedback and
gather statistics and data on the users.
3. Being able to track data from users, known as analytics, does not guarantee
the social media strategy will be successful.
4. Overcoming Social Media Mistakes.
a. every goal established in the social media strategy should follow
from the vision and mission of the organization.
b. to be successful, a social media campaign needs to have
consistency in the usefulness of the information and the frequency of
communication.
c. many managers may lump all social media outlets into the same
category, often not recognizing their differences.
d. effectiveness comes from engaging the customer, not from
constantly pushing products or promotions.
e. A fifth type of mistake managers make is putting out sales pitches
and promotions all the time, rather than listening to customers to find out
what they really want to read and share.
f. monitoring and measuring the effectiveness of social media
outlets will help managers determine if their social media strategy is
working. If you don’t know which networks your customers are using, you
can’t reach them.
LECTURE ENHANCERS

17. Jones, George, Haddad, Essentials of Contemporary Management, 5thCE Instructor Manual
Chapter 6 Communication and Information Technology 12
LECTURE ENHANCERS
Lecture Enhancer 12.1: BODY LANGUAGE
Your inner feelings and personality are often revealed by the way you move your body,
experts are determining. Confidence or insecurity is telegraphed very well by nonverbal
behaviour. Take the simple handshake. If a person’s hand is cold and clammy, there’s a good
chance he or she is very tense and nervous. A confident person moves about with a certain
steadiness, while an insecure or nervous person is characterized by quick movements. People
who stand erect are probably more confident and more comfortable than people who slouch or
shift their body weight from one foot to the other.
Even the position of a person’s eyebrows when he or she speaks or looks at another can
reveal something about that person’s mood or feelings. If you say a perfectly innocuous
sentence to someone but you say it without any sign of a smile on your face and with your
brows lowered, you will convey a hostile impression. Stares accompanied by lowered brows
show anger, aggression, or assertiveness, while raised brows show fear, surprise, questioning,
or retreat.
Body language is also important in the business world. When a respected executive talks to
a subordinate, the lower-ranking person will listen intently with his eyes riveted on the
executive’s face. To look around would be a sign of disrespect. On the other hand, when the
subordinate is speaking, it is considered perfectly appropriate if the boss looks about or glances
at his or her watch.
The high-status person might also take the liberty of patting the low-status person on the
back or shoulder, something the subordinate would never do. The high-status person always
takes the lead. If he or she is standing, the other person will stand. If he sits, then perhaps the
other will feel free to sit.
And, of course, the high-status person directs the topics of conversation and how long the
talk will last. It’s the same with office visits. The higher-ranking person can exert his or her
status by simply dropping into a subordinate’s office without notice. The subordinate, of course,
calls for an appointment.
Lecture Enhancer 12.2:
E-MAIL ETIQUETTE
Many of us are awash in e-mail. There’s no question that E-mail helps us be more efficient. But
misuse can hurt. Some compare e-mail to the Interstate highway system: it works well because
motorists observe common rules and courtesies—like staying out of the left lane when not
passing—that allow for faster, more efficient travel. Those common rules and courtesies for e-
mail are evolving slowly.
Bill Howard, columnist for PC Magazine, knows the frustration first hand. By his own
estimate, he gets 50 to 100 messages a day. Howard recently outlined a proposal for e-mail
etiquette.
Good e-mail starts with a useful subject line and a short message. The subject line should
make sense to both the sender and the recipient. For instance, a subject line “Meeting” may
make perfect sense to the sender, but the recipient may go to half a dozen meetings a day—
which meeting does it refer to?
Short messages are best, even—maybe especially—the important ones. Keep them so the
message and header fit on one screen.
Keep the typesetting clean. The Internet dutifully reduced most e-mail to a single font, but in-
house electronic mail systems allow senders to use multiple fonts, colors, and clip art. How can

18. Jones, George, Haddad, Essentials of Contemporary Management, 5thCE Instructor Manual
Chapter 6 Communication and Information Technology 13
you claim to have a lean organization when the annual notice-of-carpet-shampooing memo
includes purple headlines and a clip art of a guy in a blue, zip-up service jacket?
Bill Howard suggests a special place in e-mail purgatory for people who send messages
longer then “OKAY” in all caps. It is the Internet equivalent of shouting.
Finally, unless the matter is really urgent, don’t respond too quickly. People who respond to
every message within five or ten minutes probably are paying more attention to their e-mail than
to their job. A hasty reply can also be dangerous because you may be too passionate, forceful,
or hostile. Let the draft response cool off for an hour or so before sending it.
Lecture Enhancer 12.3
LEARNING CORPORATE LANGUAGE
Despite the best efforts of English professors, business-communication consultants, and
other horrified bystanders, obfuscation in business lingo appears to be a growing and
troublesome phenomenon. This may mean big trouble for inexperienced or naive employees
who take business talk at face value. Those relatively new to management sometimes fail to
comprehend the overstatement, understatement, and evasion that characterize much business
talk.
“You won’t succeed if you don’t pick up the language,” says Felice Schwartz, president of
Catalyst, a New York resource center for career women. Subordinates, the counselors say,
should pay especially close attention to management “suggestions.” When the boss says,
“Please finish that job when you have a chance,” more often than not he or she really means,
“Do the job now, or else.” Analysts of business language say executives often disguise orders
as suggestions to avoid seeming tyrannical.
An assistant office manager at an auto-parts manufacturer discovered the perils of
understatement. She was told by her boss of “an impromptu meeting at 4 o’clock—but it’s
nothing to worry about.” She passed up the meeting to learn afterward that it dealt with the
reorganization of her department and the cutting back of her staff and responsibilities.
One consultant says a good rule to follow is that when the boss says, “Don’t worry,” then do
worry. “Management deals with change with studied casualness,” she says. “The bigger things
are, the more people try to speak of them casually.”
Recruits are often misled from the beginning by such observations as, “We don’t punch the
clock around here.” That’s probably true. Who needs a time clock when employees always
come in early and work late? When employees are told of “challenges” or “opportunities,” should
they expect high adventure and the heights of achievement? No, the counselors say. They
should expect a lot of headaches and no spare Excedrin.
Lecture Enhancer 12.4
CAUGHT IN THE CROSSFIRE
The conflicts involved in managing a working group composed of relatives is familiar to
Dennis Miller. As chief operating officer of a small electrical-supplies distributor, Miller normally
would have plenty to say about the departure of key executives. But when two top managers
resigned, Miller stayed out of the discussions. His reason: The executives who left were the
chairman’s children.
Three sons of Chairman Abraham Brand worked at Standard Electric Supply Co. when
Miller joined the Wilmington, Mass., firm in 1988. One son quit in 1990, and another left in 1995.
Both times, Miller says, he carefully avoided entangling himself in the matter.

19. Jones, George, Haddad, Essentials of Contemporary Management, 5thCE Instructor Manual
Chapter 6 Communication and Information Technology 14
Why the reticence? Miller says he knew a nonfamily manager at another family business
who took sides and paid dearly for his mistake. A family member had privately solicited the
manager’s opinion in a dispute he was having with his kin, Miller says. The manager sided with
the family member who sought his view, assuming the conversation would remain confidential.
But, in the heat of a contentious meeting that the manager attended, the family member passed
on the manager’s comments to his relatives to prove that other employees backed him. The
manager’s “relationship with the family was never the same,” Miller says.
Getting caught in the crossfire of a family feud is a daily peril for many employees of small
family firms. Big corporations controlled by families also have their share of such intrigue, of
course—but a small company’s size and informality sharply increase workers’ vulnerability to
the fallout from family rivalries.
Even outsiders who are big fans of family businesses say they can create trying work
environments. Cornell Diamond has worked for the past seven years as financial director of
family-owned Knighton Optical Inc., a manufacturer and retailer of optical lenses in Ogden,
Utah. He gets along so well with the Knighton family members that he takes mountain-biking
and pheasant-hunting trips with them. He also attended graduate school with one of the
Knightons.
Yet Diamond recalls the tense period when the family bought out one of the three Knighton
brothers. His siblings felt “he was not carrying his share of the load,” Diamond says. And
although he tried to distance himself from the decision, “I became part of it,” Diamond says.
“This brother viewed me as being on the team against him.”
His dealings with the brother become highly strained. Among the problems, according to
Diamond: The brother began to ignore Diamond’s requests for financial information related to
Knighton Optical operations, and, at meetings preceding the brother’s departure, “he treated
with sarcasm anything I tried to initiate,” Diamond says.
As a chief financial officer for two family businesses, Mark Larsen says he frequently found
himself in the middle of family dramas. “I’d spend 50 percent of my time doing things not directly
related to the traditional role of a CFO,” says Larsen, now a Beverly, Mass., family-business
consultant.
At one former employer, Larsen recalls, generational differences between family members
disrupted the company. It took hours of heated meetings over several days to decide whether
the business should buy company cars made in Germany, with a younger family member
strongly at odds with one who had lived through World War II. During such disagreements,
“sometimes I’d take on the role of referee,” Larsen says. Were there shouting matches?
“Sometimes,” he says.
Larsen continues to believe small businesses are still good places to work, partly because of
the access executives have to company owners. But on some of the days when he had to
mediate disputes, he says, he would “go home wondering, ‘Why have I chosen to work with
these people?’”
Karen Toney was asking herself the same question when she worked for a small family-
owned apparel maker in Boston. A father, his sons, and their cousins “were always fighting over
the business, doing things behind each other’s backs,” Toney says. “It was very uncomfortable.”
One relative’s suspicions about his kin grew into a distrust of all workers, Toney says: The
family member began accusing employees of stealing inventory. “He was always lurking
around, watching everyone,” she adds. After a few years, she says, “it really became impossible
for me to stay there.”
Toney has since worked for two more family firms, including her current employer, Agar
Supply Co. She joined the Boston wholesale food distributor in 1992 as an administrative
assistant to the founder’s son, Alan Bressler, who is the company’s president. Bressler’s
daughter Karen runs a company division.

20. Random documents with unrelated
content Scribd suggests to you:

21. Ilyen apróságok döntik el Mikszáth embereinek sorsát, nem pedig
nagy, a lelket összerázó külső vagy belső események. Általában ő,
mert messziről és felülről nézi az embereket, nagyon kicsinyeknek
látja őket. Olyasformán van velük, mint az óriás gyermek a német
versben a szántóvető emberrel. Fölveszi, megforgatja, megnézi őket,
játszik velük, mint valami játékszerrel. Humorának másik főeleme
ebben van: ahogy az embereivel viszonyba lép. Mulat rajtuk s rávesz
minket is, hogy mulassunk rajtuk. Érdeklik, szereti nézni, amint
tesznek-vesznek, de nem veszi őket nagyon komolyan. Nem szereti
őket, nem is haragszik rájuk, csak élvezete telik bennük. Nagy
gyermekek játéka: ez az emberi élet. Ahogy a gyermek katonásdit
játszik és csakugyan katonának képzeli magát, úgy játszanak a nagy
emberek a pénzzel, a hiúsággal, a szerelemmel, az egész életükkel.
Mindenük illuzió, ők maguk komolyan veszik, aki kivülről nézi őket –
az iró – mosolyog rajta. Megfeszítik erejüket, vesződnek, küzködnek,
cselt szőnek, szeretkeznek – mind csak játék, nem kell megijedni
tőle. Közbe szenvednek is, ekkor megindul rajtuk kissé az író; a
szenvedés mégis komolyabb dolog, – de tragikusan nem kell venni
ezt se. Az emberi élet illuzóris volta van mindenütt Mikszáth
történetei és emberei mögött. S ahogy ezt megláttatja velünk, ebből
fakad a humoros hatás.
Ezért szereti Mikszáth az olyan embereket, akiknek az élete egy
hazugságon alapul, úgy hogy rájuk nézve ez a hazugság válik
subjectiv igazsággá. A gazdatiszt, aki tolvajnak hazudja magát, hogy
így legalább valamit megmentsen a vagyonból a tönkrejutott grófi
család gyermekeinek. A gróf, aki szuggerálja magának, hogy a
középkorban él, kastélya megvíhatatlan vár, szedett-vedett népe
hadsereg. A szolgabíró, aki az önzetlen szerelem hazugságával
akarja megkapni a gazdag lányt. Butler gróf, akit Dőryék egy galádul
kitervelt kényszerrel hazudnak leányuk férjének. A sárosi gavallérok,
akik önmaguknak és egymásnak hazudnak a kölcsönkért jóléttel és
talmi pompával, holott valamennyien tudják valamennyiükről, hogy
áll a szénája. Amikor a hazugság így az ember életének fontos
elemévé válik, akkor elhomályosul a határvonal az igazság és
hazugság, a valóság és fantazma között, ami rendkívüli módon

22. fokozza az egész élet illuzórius hatását, humoros színben tünteti fel
az egész életet. Ha ennyire valósággá tud válni az, ami a képzelet
szüleménye, nemcsak a képzelet szüleménye-e az is, amit
valóságnak tudunk? S nem mulatságos-e mindig, ha képzelődésük
képeit valóságnak veszik azok, akik bennük élnek?
Harmadik forrása Mikszáth humorának a rendkívül ötletesség.
Tele van ötlettel, az elméje olyan, mint a leydeni palack, csak hozzá
kell érni és pattognak belőle az ötlet-szikrák. Olyan jól lát mindent,
hogy össze tudja kapcsolni a legtávolabb eső dolgokat, mindenből ki
tudja választani a szembeötlőt, föl tudja födözni a legkülönbözőbb
dolgok között a rejtett hasonlatosságokat. Az ötlet néha lényeg lesz
nála. Egy-egy embere nem egyéb, mint egy elmés ötlet, egy-egy
története egy ötlet alapjára van felépítve, mint valami kacsalábon
forgó várkastély. Ezért szereti a furcsa embereket, a bogarasokat, a
különcöket. Minden különcség egy ötlet, emberben megvalósulva.
Minden regényében van különc, néha több is, néha ez válik a
történet főalakjává. Legmélyebb elbeszélését, a Beszterce
ostromát a különcség e kedvelésének köszönhetjük. Viszont
ötletre van alapítva ennek ellenképe, az Uj Zrinyiász. Abban
egy mai ember van rajzolva, aki a benne érlelődő téboly hatása alatt
a középkorba képzeli vissza magát, ebben egy középkori ember kerül
a mi mai életünkbe, – mind a kettőben két egymástól különböző kor
van összeházasítva.
Ötletes a komponálása és az emberrajzolása, ötletes a stílje is.
Olyan ez a stíl, mint a pezsgő, tele van ötlet-gyöngyökkel, amelyek
kergetik egymást, összeolvadnak, szétválnak, – külön színjátékok az
egészben. Minden hasonlata ötlet s mindent ötlettel jellemez. Egy-
egy mondása sokszor egész anekdota, aminthogy egész
előadásmódja a magyar anekdotázásnak művészi kifejlesztése. Tud
tréfás, maliciózus lenni, keserű ritkábban. Gyöngéd is tud lenni,
elérzékenyülni nem tud.
Milyen gyöngéd a nők iránt! Kevés nőalakja van, voltaképen csak
kettő: a fölpezsdülő vérű szűzleány és a kikapós, szabadszájú
asszony. Az előbbit nagyon szereti. Micsoda élvezettel tudja leírni

23. szűzies szemérmetességét, amely tulajdonképen az öntudatlan
érzékiség takarója! A Szent Péter esernyőjében egy jelenet, amikor a
fiatal lány levetkőzik a sötétben és kikergeti a macskát, mert szégyeli
magát tőle, – feledhetetlen bájjal van teli. Csak férfi tud így rajzolni
egy nőt, férfit, aki finom, mámorító bor módjára szürcsöli a
szűziességben az érzéki gyönyörök igéreteit. Azok a leírások: a
domborodni kezdő kebel, a formás karcsú bokák, a ringó
mozdulatok, a piros, csókos száj, a lehúnyt szempillák alól kicsillogó
szem! Ej, hol jár az esze az írónak, mikor ezt mind olyan kedvtelve,
olyan leplezetlen írja le?… Ahol minden jóravaló férfié.
Nagy élvező Mikszáth, gyönyörködni tud mindenben, amit az élet
nyújt. Boldog ember.
IV.
Mikszáth a regényben egyenesen Jókai folytatója; élesen elválik
tőle temperamentumának, látása módjának különbségével, de ott
folytatja, ahol Jókai abbahagyta: a mesélő regénynél, amelyben
minden hangsúly a fordulatos mesére esik, a többi mind ennek
szolgálatában áll. Magasabb színvonalra emelte ezt a műformát.
Jókai teljesen elmerül a meséjébe és az alakjaiba, mint hívő áll velük
szemben. Ugy bánik a mesével, mint a gyermek, aki nemcsak élvezi,
hanem hisz is benne. Alakjainak egyenesen bámulójává válik, ezért
halmozza el őket minden lehetséges és lehetetlen tökéletességgel.
Alatta áll mondani valójának. Mikszáth mindig fölötte marad; nézi a
történetet, az embereket, de nem vegyül közéjük. Ugy gyönyörködik
bennük, mint a felnőtt ember a mesében: szkeptikus fölénnyel,
kritikával. Nem a mese anyaga, ami gyönyörködteti, hanem a
színeknek és a formáknak benne nyilvánuló játéka. Az író, mikor
illuziót kelt, mindig a maga álláspontjára állítja az olvasót. Jókai
magával ragad, bele a mese forgatagába, elkábítja kritikai

24. kétkedésemet, naivvá tesz. Mikszáth maga mellé állít, hogy én is
szkeptikus perspektivából nézzek.
Jókai megrohanja, lenyügözi ítélőképességemet, hogy ne bírjam
őt ellenőrizni, Mikszáth nem nyúl hozzá, épen hagyja, de annyi
dolgot ad a képzeletemnek, hogy nem jut eszembe őt ellenőrizni. És
Mikszáth öntudatosabb művésze a stílnek. Jókaiból indul ki, de
mindent tovább fejleszt, ami Jókai stíljében szépség. Nincs olyan
széles regisztere, de a maga regiszterében mindig biztos és tiszta a
hangja. Jókai sokszor rhetorizál, pathetikussá válik, ahol jellemzőnek
kellene lennie, Mikszáth soha. Jókai nem egyszer megmámorosodik
a maga hangjától, nem ő viszi a hangot, az viszi őt, Mikszáth mindig
tudatos, ura marad a hangjának. Jókai sokszor túlterheli a stíljét
színekkel, képekkel, Mikszáth mindig egyszerű marad. Az a szonór
bensőség, ami Mikszáth stíljének legjellemzőbb tulajdonsága,
Jókainál hiányzik. A Jókai beszéde egy csodálatos hangszer
hangjához hasonlítható, Mikszáthé az emberi hanghoz, Jókain még
érezhető egy kevés feszesség, Mikszáth a való élet teljesen fesztelen
nyelvén beszél. Jókaié marad az úttörés dicsősége, a magyar
elbeszélő stílust ő szabadította fel bilincseiből, de megérzik rajta a
küzdelem nyoma, amellyel ez a felszabadulás járt. Ő a vagyonszerző
s ez itt is, ott is meglátszik rajta. Mikszáth az örökös, aki a készet
kapta, a vagyonban nőtt fel, tehát előkelőbben tudja felhasználni.
Amenyire a maga koráról ítélni tud az ember, – Mikszáthnak
irodalomtörténeti jelentőségét abban találom, hogy ő fejlesztette ki
az eddig képzelhető leggazdagabbra a magyar elbeszélő stílust az
ötletesség, a fordulatosság, a plaszticitás és a közvetlenség
irányában, a magyar humorba, amely Jókainál gyermeteg kacagás,
Aranynál mélázó mosolygás, új elemet vitt be: az iróniát; a
tökéletesség képzelhető legmagasabb fokára emelte a magyar
mesemondás valószerűségét. Ebben teljesen hazai forrásból
merített, a népképzeletből, a nép elbeszélő módjából, a magyar
irodalmi hagyományból. Összes kiváló íróink közt ő rajta láthatók
legkevésbé külföldi hatások nyomai; az ő múzsája sohasem járt túl a

25. Lajthán. Ezt a virágot a magyar föld teljesen magából, a benne ható
erők erejével teremtette.
(1910.)

27. PETELEI ISTVÁN
A magyar novella a nyolcvanas évek terméke s a napisajtó
kifejlődése hozta virágzásba. Elhatalmasodása, hogy a
legtermékenyebb és legfontosabb írói műforma lett, az irodalom
eljournalistásodásának, a sajtó keresletéhez való igazodásának egyik
tünete. A negyvenes évek életéből kelt írók teljes erővel a regényre
adták magukat s novella csak a regény melléktermékekép került ki a
kezük alól; még a kisebbek, a rövidebb lélekzetűek is regénnyé
szélesítették elbeszélni valójukat, mert a közlés formája, amelyre
gondoltak, a könyv volt s a könyvolvasó közönség jobban szereti a
regényt, amely elejétől végig feszíti az érdeklődést, mint a
novellagyüjteményt, mely minduntalan újra kezdi az olvasóra is némi
fáradságot hárító érdekkeltést. Jókai az alkotásnak erről a módjáról
sohasem tudott leszokni, mert mikorra erre rákerült volna a sor,
tekintélye és népszerűsége oly nagy volt már, hogy a lapok
alkalmazkodtak hozzá, nem ő a lapok kívánalmaihoz.
Aki azonban a nyolcvanas években került bele az irodalomba,
annak már számolnia kellett azzal, hogy munkájának teret első
sorban az újság ad s az újság a rövid, egyszerre leközölhető
tárcanovellában támasztja a legnagyobb keresletet. Igy fejlődött ki a
tárca-novella, amelynek kereteiben el kellett helyezkedniök olyan
íróknak is, akiket tehetségük természete és dolgozásuk módja talán
inkább a regényre utalt volna s innen van az, hogy míg a nyolcvanas
évek generációjából igazi kiváló regényírót alig tudnánk megnevezni,
egész sora van köztük a jeles novella-íróknak. Még Mikszáth is
inkább novellistának számít, nemcsak azért, mert ifjabb korszaka
legnagyobb sikereit apró képekkel, rajzokkal aratta, hanem még
inkább azért, mert nagyobb, több kötetre terjedő munkái is

28. természetükre nézve inkább kiszélesedett novellák, mint annak
rendje és módja szerinti regények.
Sokféle hatás érvényesült a novellának ebben a kifejlődésében.
Ott volt a magyar tradició, legelső sorban a Jókai novellája, melyben
az érdekes, fordulatos mese kellemes elmondása, anekdotaszerű
tárgyalása a hatás legfőbb eszköze. Azután az angol eredetű
sketch, amely az egy időben annyira kedvelt rajzot hozta létre:
egy jellemző alaknak érdekes beállítása a mese háttérbe
szorításával. Ebből a kettős hatásból keletkezett a Mikszáth novellája,
amely viszont egy sereg más írónak adott példát. A francia novella-
íróktól a stílus intim, finom árnyalását, a gondos szerkesztést s a
pointe-irozott előadást tanúlták íróink s Maupassant-nal ez a hatás
vált a legerősebbé s eldöntötte a tulajdonképeni tárca-novella
fejlődésének irányát. S akkor, a nyolcvanas évek táján érvényesült
egy egészen új hang nálunk is, mint Európa-szerte: az oroszoké. Az
orosz irodalom kivirágzása revelációképen hatott nálunk is:
megtanította a mi íróinkat is arra, amit sem a franciáknál, sem az
angoloknál nem találtak meg ilyen mértékben: a mesének s az
alakoknak erős, jellemzetes levegőbe állítására és a témáknak
gyökeresebb kimélyítésére. Mi nálunk annál jobb talajra talált ez az
orosz hatás, mert az orosz novellák és regények levegője s a magyar
levegő között a nagy különbségek mellett nagy, sokszor meglepő
hasonlóságok is vannak, melyeket a kultur-fok s az életmód
hasonlatosságai teremtenek. Különösen Turgenyev novellái
termékenyítették meg a mi íróink egyik-másikát, finom, csiszolt, a
franciákéhoz a formában közelálló, de velejében mégis specifikusan
orosz szellemükkel. Az ő tájképei, falusi urai és női, ha
elmélyedésükben nem is, de életük formáiban sok rokonságot
tartanak a magyar Alföld tájaival s a falusi kúriák és muskátlis
kisvárosi házak lakóival s így érthető, ha hasonlókra hangolták a
magyar írókat is. Akad a nyolcvanas évek írói közt olyan is, akit
akkor a legjobbak közt emlegettek, de ha levonjuk novelláiból
Turgenyev hatását, alig marad belőlük valami.

29. Az oroszok és főkép Turgenyev hatása határozta meg Petelei
István alkotása módját is. Ő volt a legnagyobb tehetség azok között,
akik főleg orosz nyomokon indulva igyekeztek elérni az eredeti
művészi alkotás forrásait. A többieket el is mosta a feledés, alig
emlékszünk rájuk; Petelei nevének említésekor azonban eszünkbe jut
ma is egy sereg alak, akit ő teremtett meg, egy sajátságos milieu,
amelyet ő érzékített szemünk elé. Művész volt, aki fogékony lélek
olvasta írásait, ezt az olvasást belső életének eseményei közé
számítja ma is. Petelei ma is aktuális író, nem azért, mert csak most
halt meg (hányan vannak kortársai közül, akik még ma is élnek és
írnak, holott az írásuk teljesen közömbös, aktualitás nélküli, mert
nem volt soha tényező sem az irodalomban, sem az olvasóik lelkének
fejlődésében!) hanem azért, mert aki annak idején olvasta novelláit,
még ma is újra meg újra érzi hatásukat, aki pedig ma olvassa el
először, legtöbbjüket újaknak, meg nem fakultnak fogja találni.
Hogy van mégis, hogy ez az író, akit a komolyabb irodalmi
közvélemény mindig a legjobbak között sorolt fel, sohasem jutott
többre az atelier-tekintély rangjánál az írók között s jóformán
teljesen incognitó maradt a közönségnél? Nálánál sokkal
jelentéktelenebb emberek aránytalanul nagyobb hírnévre és
olvasóközönségre találtak. Csodálni való ebben nincs. Petelei csak a
munkáival szerepelt az irodalomban, a személyével soha. Csöndesen
élt erdélyi magányában, amelybe elvonuló természete vezette s
betegeskedése megmarasztotta; Budapesten alig fordult meg, az
irodalmi mozgalmakban – melyeket csak a túlzás nevez
mozgalmaknak, mert alapjában többnyire csak apró-cseprő
vetélkedések – sohasem vett részt, nem keresett barátokat s így
nem szerzett ellenségeket sem, nem veszélyeztette senkinek sem
érdekeit, sem becsvágyát, mert nem akart vetélytársa lenni senkinek
s arra sem volt alkalmas, hogy nevéből jelszót csináljanak, amellyel
valakik előbbre juthatnának vagy valakit agyon lehetne ütni.
Jellemző dolog, hogy róla szólva, személyi adataink úgyszólván
teljesen hiányzanak, leszámítva élete külső folyásának lexikális
adatait s egy-két másoktól hallott, de teljesen felületes és kevéssé
jellemző vonást. A legritkább dolgok egyike ez nálunk, ahol a

30. társadalmi élet köre oly szűk, hogy úgyszólván mindenki tud
mindenkiről mindent. Ennyire csak mesterségesen lehet elzárkózni s
ez az elzárkózás oka annak, hogy Petelei neve még olyanoknak is,
akik – mint e sorok írója – régóta érdeklődnek minden iránt, ami reá
vonatkozik, nem jelent semmi egyebet, mint vagy kilenc kötet
novellát, köztük olyanokat, amelyek az utolsó negyedszázad magyar
elbeszélő irodalmának legjavából valók. Munkái sokkal intimebb
természetűek, több fogékonságot és elmélyedést kívánók, semhogy
a nagy tömegekben maguktól fölébredt volna irántuk az érdeklődés;
akkora szellem pedig mégsem volt, hogy a saját súlyánál fogva,
külső támasztékok nélkül is magához tudta volna kényszeríteni az
embereket.
Nem volt sem könnyed, sem mulattató író, ami nálunk a gyors és
széleskörű népszerűséget szerzi, abból alig volt benne valami. A
csillogó elmésség, amely az eredetiség lászata alatt többnyire
köznapiságot takar, a mesemondó könnyűség épúgy hiányzott
belőle, mint az az élelmesség, amely ki tudja tapogatni, mi tetszik a
nép többségének. Nem is kereste a köznépszerűség divatos alakjait,
a csillogó nyersanyagot, amelyből, akár csakugyan gyémánt, akár
csak üveg, könnyű dolog tetszetős fényszikrákat kicsiholni. Az ő
alakjai jelentéktelenek, kívülről nincs rajtuk semmi érdekesség s nem
is történnek velük olyan dolgok, amelyek valami különösebben
csiklandoznák az olvasónak akár idegeit, akár érzékeit. Kisvárosi,
rossz kövezetű utcák, zöld zsalus, muskátlis ablakú földszintes házak,
melyeknek szobáiban a levendula és bazsalikom-illatba mindig
vegyül egy kis dohos szag az ócska, többnyire szegényes bútorokból,
a szekrényekbe zsúfolt fehérneműkből, az egésznek ósdiságából. Ez
a milieu mintha nem is ismerné az időt, a fiúk úgy élik le bennük
életüket, mint az apák s az öregapák. Látszatra áll itt az élet s állnak,
egy helyben, az emberek. Itt teremnek azok az ábrándozók, akik egy
ifjúkori fixa ideában elmerűlnek egész életükre, azok a vén leányok,
akik sírjukig melengetik egy talán soha nem is létezett, vagy
legalább soha végig nem élt szerelem emlékét, azok a bogaras
emberek, akiket hóbortba tévelyít a kifejlődésre teret nem talált
egyéniség. Fojtott, nehéz itt a levegő s időnként heves villámok

31. futkároznak keresztül-kasul benne: a soha el nem fojtható emberi
szenvedélyek villanásai. S ezek a szenvedélyek is fojtva lappanganak,
amíg egyszerre olyan feszűltség támad, hogy a maguk energiájánál
fogva tragédiákba lobbannak, hirtelen, egy pillanat alatt. Vagy csak
sustorognak, kitörésre sohasem jutnak – önmagukban emésztődnek
fel. Aki itt él, azzal kevés történik, de ez a kevés mélyen beleévődik
lelkébe. Az emlékek sohasem felejtődnek el, a sebek sohasem
gyógyúlnak be teljesen. A szigorú formák, a szűkös életviszonyok
között annál gyilkosabb belső tűzzel égnek az indulatok; a lezárt
ajkak, lehúnyt szemek emésztő szenvedélyt rejtegetnek s a néma
éjszakák fojtott könnyekkel és lázas álmokkal terhesek. Akiken pedig
ezek a szenvedélyek keresztűlvágtak, akik ezeket a könnyeket
egyszer elsírták, ezeket az álmokat átálmodták, azok vagy
belepusztúlnak, vagy örökre nyomorékok maradnak. Petelei
novelláiban igen gyakran van öngyilkos vagy elzüllött ember, vagy
félszeg félbolond. S ezt mindegyiknél egy halk, kevés szavú, de
annál viharosabb tragédia előzte meg.
A virágjában levő leány szerelmes kis huga kedvéért, akit ő
nevelt fel, megutáltatja magát azzal a férfival, akit gyermekkora óta
szeret. Az elnyomott, elnyomorodott lelkű kis kereskedő inas, akit az
öngyilkosságig kétségbeejt, hogy egyetlen barátja, a gazdája
nyomorék kislánya is kigúnyolja. A boltoslegény, aki éppen diadala
napján tudja meg, hogy ez a szűkkörű s éppen ezért kegyetlen
társadalom sohasem bocsátja meg az ifjúkori botlást s éppen attól
tudja meg, akinek kedvéért a botlást elkövette. A pedagógus, aki azt
hitte, hogy fényes diadalt arat, mint nagy fölfedező s a halálba
kergeti dicsőségének közderűltségbe fulladása. A komikus kis púpos
skatulya-csináló legény, aki a hősi lovag pózába ábrándozza bele
magát. A megcsalt férj, aki megvárja, amíg felesége bűne
leplezhetetlenné válik s így áll néma boszút. A kóbor bohém
felesége, akinek csak látnia kell visszatért hűtlen urát, hogy utána
szaladjon, pedig tudhatja, hogy a biztos nyomorba, pusztulásba
szalad. Vén leányok, kiknek egész élete egyetlen ábrándba sorvad el.
Ezek s effélék a Petelei alakjai és meséi. A kisvárosi életből, a
kispolgárságból valók. S hasonlók a parasztok, a falu fiai és leányai

32. is: a háborodott asszony, aki már-már megtalált a vallásos
rajongásban valami lelki egyensúly-félét meghalt ura utáni
bánatában, amikor egy az elhalthoz hasonlító legény láttára
tombolásba tör ki. A parázna parasztasszony, aki védi-menti urát,
mikor miatta embert ölt s csak a babonás félelem csikarja ki belőle a
rettentő vallomást. A kemény, rideg paraszt, akit a halállal való
érintkezés – apja halála – meglágyít még állatai iránt is. A szerelmes
paraszt nő, aki visszakönyörgi a férfit a csábítótól. (Ez a kedves
alakja Peteleinek, többször is visszatér hozzá épp úgy, mint a fiatal
paraszt szerelmes pár boldog kötődéshez.) Szereti rajzolni a városi
életnek a vele érintkező parasztra való bomlasztó hatását, – népünk
életének ezt a fontos elemét; a magyar városi élet gyors
kifejlődésének ezt a jellemző következményét alighanem ő vette
először észre irodalmunkban.
Alakjai mind a magyar kisvárosból és faluból nőttek ki, de nyoma
sincs rajtuk annak a piros-pozsgás egészséges színnek, mellyel
irodalmunk legnagyobb része a szabad természethez közelebb élő
embert jellemzi. A falu nem idillek, egyszerű élet, egyszerű
boldogság tanyája Petelei szemében, amilyennek Rousseau még
mindig élő hatása alatt plein-air iróink látni szokták, hanem végzet-
tragédiák szinhelye, amelyek úgy hatnak ránk, mintha zuhanást
hallanánk a sötétben. A szűk kör, amelyben itt az emberek élnek, az
a sok korlát, mely mindenfelől elébük tornyosodik, bizonytalanná
teszi járásukat, lehúzza fejüket, földre csüggeszti szemüket, ólmos
nehézzé teszi gondolatukat. Az érzés, a szenvedély nem kinyilik,
hanem úgy szakad fel bennük s elrombolja, ami életet talál. Mintha
nem is önmagukból jönne, hanem valami sötét végzet hárítaná
rájuk. Lobbanás az alkonyatban – ez Petelei egy novellájának a címe,
de ezt a képet idézi fel legtöbb novellája. Többnyire olyan életeket
rajzol, amelyeknek egész története egyetlen lobbanás, – előtte az
alkony szürkesége, mögötte ismét az alkony szürkesége vagy az örök
éjszaka.
Vajjon ilyenek-e az erdélyi kisváros és az erdélyi falu emberei és
ilyen-e ez életük? Bizonyára nem, de bizonyára vannak köztük

33. ilyenek s Petelei csak ezeket látja meg, szeme csak ezekre volt
beigazítva. Ezek találtak az ő egyéniségéhez, ezekkel tudott együtt
érezni, ezeknek története visszhangzott a lelkében. Apróra
kidolgozott, részletező, látszatra teljesen objectív rajzába
beleszövődik az egyéni vonás. Csak azt tudta újraalkotni, amivel
rokonságot érzett. Objectív formáinak felszine alatt líra rejlik. Nem
véletlen, hogy Petelei alakjain oly gyakran lehet konstatálni bizonyos
idegrendszerbeli abnormitásokat, – neki magának is, tudjuk, idegbaj
tette élete nagyobb részét kínossá. Nem véletlen az sem, hogy a
szinekben gazdag Erdélyből leginkább a télbe forduló őszi ködben
borongó tájakat látja meg s éppen az hiányzik tájképeiből, ami az
erdélyi tájban a legjellemzőbb: a változatosság. Petelei nem tudott
önmagából kikelni, nem tudta önmagát kiszélesíteni úgy, hogy
minden hangot és minden színt felfogjon és vissza tudjon adni.
Valami merevség van benne, amelytől nem tud hozzásímulni az élet
különféle jelenségeihez, hogy felfogja és visszatükrözze őket. Olyan,
mint a hangvilla, amely csak azt a hangot tudja hangoztatni, amelyre
hangolva van. Ezért a kör, melyet átfog, szűk és akármennyire
kimélyíti, nem tudja gazdaggá tenni. Önmagába sülyed, ahogy
alakjai is önmagukba sülyedt emberek.
Aránylag kevés az alakja és kevés a története s így kénytelen
gyakran ismételni magát. Formakészlete sem gazdag s ezért formáit
is ismétli. Igy novelláiban gyakran ír le öngyilkosságot (többnyire
vízbe ölik magukat az emberek) s ezeknek az öngyilkossági
jeleneteknek legtöbbjében csak a szavak különbözők, a kép ugyanaz
marad. A prózájában sok az erdélyies szépség, jellemző erő, a nyelve
teljesen az övé, önmagából fejtette ki. De ennek sincs hajlékonysága
s kevés a hangja. Egy bizonyos hangnemben tisztán, erőteljesen
szól, de aztán ki is merül s ha hangnemet akar változtatni (néha
megpróbálkozik a tréfás enyelgéssel), szinte esetlenné válik.
Stíljében csak ritkán tud bizonyos feszességtől szabadúlni, mintha
mindig kissé elfogódottan keresné a szavakat. Talán mert szűkre
szorította élete körét s szűk volt a kör, melyet a körülöttünk áradó
életből látott és rajzolt – modorossá vált. Művész volt, de a
nagyságának csak némely elemei voltak meg benne.

34. (1910.)

36. HELTAI JENŐ
Hol vannak azok az idők, amikor megütődve, egy kicsit meg is
botránkozva olvastuk Heltai Jenő első verseit? Vörösmartyn, Aranyon
nevelt szemünk, amely elé az iskolai irodalomtörténet Petőfit is
pathetikus szobor-pózban állította s amely megszokta, hogy a költő
mindig az emelkedettség kothurnusában lépjen eléje, visszásnak,
könnyelműnek, sőt léhának is látta azt a fiatalembert, aki akkor a
fiatalság nembánomságával tréfált verseiben velünk, önmagával, a
saját érzésével. Haragudtunk rá, mert arra kényszerített, hogy
módosítsuk azt a romantikus, rhetorikával teli képet, melyet akkor, a
kilencvenes évek legelejének ifjai, a költőről alkottunk magunknak.
Akartunk rá haragudni s mennél inkább éreztük, hogy báj,
szeretetreméltóság, frisseség van benne, hogy mégis csak költő –
annál jobban. Azokat a hangulatokat énekelte, amelyek bennünk is
éltek, de rösteltük önmagunk előtt is s úgy éreztük, mintha
leleplezett volna minket, mintha valami szégyenünket takarta volna
fel. Semmi sem szigorúbb, mint a romantikus fiatalság
nagyképűsége s mi szigorúan elítéltük Heltai Jenőt a verseiért, hogy
ezzel expiáljuk azt az élvezetünket, melyet olvasásukban találtunk.
És verseket írtunk, Arany Jánosra gondolva és a Heltai Jenő hangja
szólalt meg a verseinkben, bármennyire nem akartuk is. A kis csúnya
kalaposlányunkból fantáziánk romantikus hősnőt akart volna csinálni
s hogy, hogy nem, a Heltai Szerája és Katója lett belőle mégis.
Benne kellett élni a kilencvenes évek elejének a levegőjében,
hogy megérthesse valaki a Heltai Jenő akkori hatását. A hangja, a
nótája, a nyelve olyan új volt akkor, hogy már csak azért is
idegenszerűnek kellett, hogy érezzük. A költőnek addig legfontosabb
gondja volt, hogy komolyan vegye és vétesse magát, hogy költő

37. mesterségében szent dolgot lásson és láttasson. Heltai pedig azon
kezdte, hogy tréfált önmagával, gúnyolódott a saját érzésén, mintha
szégyelné, mintha félne, hogy érzékenységének nyilt bevallásával
gúny tárgyává válik s ezt a gúnyt akarná megelőzni. Ennek az
önmaga ellen fordított iróniának, ami legjobban bántotta hozzá nem
szokott fülünket – ennek nem láttuk még példáját magyar poétánál.
Hisz ez nem vesz komolyan semmit, sem magát, sem az olvasóját,
sem a szerelmet, amiről énekel, se a szerelme tárgyait. Léha költő ez
– mondtuk ki a szentenciát. Valami varázsa mégis kellett, hogy
legyen ennek a léhaságnak, mert nem tudtunk a hatásától
szabadulni. Ellene szólt minden, ami tudatos volt bennünk; a
hagyományos irodalmi megszokottságok, a tanult kritikai kategóriák,
fiatalos komolykodásunk, a belénk nevelt és hajh, sohasem követett
szigorú erkölcs. Mellette csak egy hang szólt, öntudatlan, de erős: a
magunk ifjúságának elfojtott, de mégis mindent túlzengő hangja. A
mi fiatal vérünk szégyelt, titkolt, titokban annál hevesebb pezsgése
volt ezekben a dalokban s ezért nem tudtunk ellenállani hatásuknak.
Az öregebbek még sokáig dohogtak ellene, mi fiatalok hamarosan
megadtuk magunkat neki.
Akkor még nem volt annyira öntudatos bennünk, mint ma, majd
húsz évi távolságból visszatekintve, Heltai Jenő szokatlan hatásának
titka. Benne szólalt meg először a városban élő fiatalember poézise.
Nyomai ennek megvoltak már a nyolcvanas évek egyik-másik
költőjénél, leginkább talán Reviczkynél, de egyiknél sem olyan
kifejeződött, tipikus formában. Könnyen elérhető, könnyelmű, máról-
holnapra való szerelmek, mindenre hamar reagáló érzelmesség,
melynek hangját letompítja a városi élet szükségszerűen halkabb,
diszkrétebb tónusa s amely könnyűvérű, keserűség nélküli
cinizmusba burkolózik, a routineos könnyedség a szóban s a
mozdulatban, irtózás minden nehézkességtől és nagyképűségtől, a
dolgok finomabb, differenciáltabb árnyalatai iránti fogékonyság s
ebből folyólag a beszédben odavetett célzásokkal, alig észrevehető
fordulatokkal való jellemzés, a külső formában könnyed biztonság és
zökkenéseket nem ismerő simaság, mindez egyenesen városi
termék, csupa olyan vonás, amely a városi embert elkülönbözteti a

38. nehézkesebb, vaskosabb, súlyosabb falusitól. S ebből a dispositióból
olyan virágok fakadnak, mint a Heltai Jenő versei: könnyedek, mint a
csipke, játékosak, az érzés puhaságát iróniával leplezők, minden
pózolást a pongyolaságig kerülők, parodisztikus hajlamúak,
árnyalásban gazdagabbak, mint színben, tartózkodók és elegánsak,
elmések és kissé felületesek. A világfi, a gamin, a diák, a trubadur
keveredik bennük össze, azok az elemek, amelyekből a tipikus városi
fiatalember alakul.
A hangulat, amelyből ezek a versek szövődnek, merő romantika,
a nagyvárosi fiatalság különleges romantikája. Az alapja egy adag
szentimentálizmus, mely azonban nem larmoyant formában jelenik
meg, hanem fiatalos életvágytól mérsékelve és gyors észjárású
elmésséggel szeretetreméltóvá alakítva. Nem jön azzal az igénnyel,
hogy az élet, az emberiség nagy problémáit feszegesse, semmit sem
kerül jobban, mint a nagy hangot. Még szenvedélyes kitöréseire is
szordinót tesz. Annak az embernek a hangján beszél, aki sokat van
más emberek társaságában, ahol szégyenszámba megy az
érzelmesség leplezetlen nyilvánulása és tilos a hangos szó. Ezért
csöndesen, mosolyogva, feltünés nélkül szól, az elmés beszélgető
módján. Ebben a modorban a forma, a külső megjelenés feltünő
eredetisége is megütközést kelt: ezért Heltai verseinek külső formája
minden inkább, mint feltünően eredeti. A nyelve rendkívül egyszerű,
kevés a színe, inkább a fordulatosságával jellemez, alig különbözik a
mindennapi prózától; nem az eredeti szavak, kifejezések
gazdagságával hat; még a banalitást is jobban szereti, mint a
hangos beszédet. Aki a verseket úgy olvassa, hogy hozzájuk képzeli
a költő hangját, azt kell higyje, hogy Heltai meleg, lágy tenor
hangon, kissé halkan, erős akcentusok nélkül inkább elmondja, mint
énekli dalait. S ez a hang az, ami verseinek előadását kedvessé teszi,
mert bensőség, valami bizalmas közvetlenség van benne. Heltai
legjellemzőbb tulajdonsága, a szeretetreméltóság, leginkább a
hangjában kap meg. Azok közül a hangok közül való, amelyekből
rögtön ráismerünk a két legbecsesebb sajátságra: az okosságra és a
jóságra.

39. Valamikor laza erkölcscsel és cinizmussal vádolták. Igaz, nem vett
komolyan némely tilalomfákat, melyeket a szigorú erkölcsű magyar
hagyomány állított a költő elé. Képmutatás nélkül beszélt a
szerelemről s szerelmei, melyekről szólt, nem voltak a Plató iskolája
szerintiek. Kedves, csinos, ledér és hűtlen kis grizettek hamis,
mosolygós arca kandikált ki rímei közül s betöltötte őket valami
illatos, fiatalos érzékiséggel. Ez nálunk szokatlan hang volt s mert a
falusi életet élő magyarságnál ez a grizettkultusz ismeretlen volt,
megérzett rajta, hogy a költő képzelete alakította a pesti kis Katókat
párisias grizetté. (Ebből a stilizált grizett-levegőből lettek aztán
később Heltai novellái.) De kedves volt, mert a pillanatból fakadt
benne az érzés, megérzett rajta a pillanat frissesége s megérzett a
fiatalság életvágya és pezsgő vérű életteljessége. Nem örökké tartó,
tragikus szerelmekről van itt szó, hanem a fiatal vér bohó
fellobbanásairól, amelynek hevesek a vágyódásai, fájdalmasak a
csalódásai, de aki érzi, maga is tudja, hogy sok hozzájuk hasonló fog
még jönni, a hűtlen Szerafin után a még hűtlenebb Kató fog
következni, Kató után pedig még egy sereg más. A fiatalság
szerelmeskedése ez, készülődés az érettebb, mélyebb, az élet
gyökereit jobba megfogó érzésekre. Van benne egy kis koraérettség:
az igazán fiatal ember nem tud mindig úgy fölötte maradni a saját
érzésének, mint a fiatal Heltai. Ez épen az ő okossága: ő sohasem
merül el teljesen magamagában, kicsit mindig fölülről nézi önmagát
s mintha maga is mosolyogna a saját ifjúi felbuzdulásán. Ez a forrása
iróniájának. S ebben az iróniában már kiütközik első jele annak a
belső meghasonlásnak, mely később, majd tíz-tizenöt év mulva
uralkodó vonása lesz az új magyar lírának.
Szerelem és halál, ez a két motivuma van ennek a lírának.
Majdnem oly gyakran beszél arról, hogy mi lesz, ha majd meghal,
mint a friss leánykák csókjairól. S a halállal is játszik, beleszövi
szerelmeskedésének vidám motivumaiba, nem fél tőle, kissé
tiszteletlen vele szemben. Nem félelmetes, szent probléma számára
a meghalás, hanem csak hangulat, épen olyan, mint minden más
hangulata. Ez is a fiatalságból fakad: a fiatalember sokat foglalkozik
a halállal, de épen mert fiatal s tele van az élet nedveivel, nem veszi

40. komolyan ezt a legkomolyabb valóságot, az életnek egyetlen igazi
valóságát. Olyan messze van tőle, életérzésétől annyira idegen, hogy
könnyen tréfálhat vele. „Egy csöndes este eljön értem, az ágy előtt
némán megáll, a kaszanyéllel fejbekólint a vén kaszás, a zord halál.“
Igen, eljön, de mikor lesz ez? Talán nem is igaz, hiszen olyan fiatal
vagyok, annyi élni valóm van még, annyira az életé vagyok – sipkát
teszek a zord kaszás fejébe, hogy mulatságosabb legyen, az én
könnyűvérű hangulatomhoz közelebbálló.
De mindennap meghal az ember egy kicsit. Ezt megérzi a költő is
és egyszerre megszólal benne egy új húr: a melanchólia, a fiatalság
elmulásának merengő bánata. Ebből fakadnak Heltai legmélyebb,
legszebb és leghatásosabb versei. Okos, vidám szemére néha felhőt
von ez a bánat, elmult érzések száraz leveleit csörgeti meg lelkében
az elmúlás hűvös szele s ő megborzongva húzza összébb a vállát,
lecsüggeszti elgondolkozó fejét. Olyan ez a melanchólia, mint egy
nyárvégi délután, amikor még megvan a nyár mele és a nap is fenn
van még az égen, de már halk, alig észrevehető hüvösségek jönnek
és finom, bánatos szürke színek elegyednek a nyár gazdag
pompájába. Heltai is meg tudja még találni a régi, friss hangot, a
régi, vidám ritmusokat, de a hangja tompábbá és mélyebbé válik. És
amire eddig nem ért rá: magába száll és búsan néz mindannak
utána, ami elmúlt, ami tegnap még volt, ma már nincs. Heltai lírai
tenorjába ezek a hangulatok olvasztják bele a legtöbb és
legnemesebb ércet.
Ma, hogy újra olvassuk, egészen más szemmel, mint ahogy anak
idején olvastuk Heltai verseit, különösen vagyunk velük. Azok a
hangulatok, melyeket annak idején keltettek bennünk, fölébrednek
és összekeverednek a mai, egészen más hangulatokkal. Valami
finom, fonyadt ízét érezzük a verseknek, azt az ízt, amely némely
régi, nemes borokban szokott meglenni. Ami akkor új, sokszor
meghökkentő is volt bennük, azon ma már rég túl vagyunk; ma
önmagunktól, a költőnek belőlük kibontakozó arculata által hatnak
ezek a versek. Ugy vagyunk velük, mint bizonyára a költő maga is:
eltünt ifjúságunkat keressük bennük, régi hangulatainkat, melyek

41. vággyal, melanchóliával töltenek el, de megfogni már nem tudjuk
őket.

43. PETŐFI NAPJAI.
2)
Egy kis vidéki város. Polgársága, német, rác és görög
kereskedők, apró iparűzők csöndesen tengeti életét, nem törődve,
csak a maga mindennapi nyárspolgári gondjaival, amelyek között
egy történelmi esemény szenzációjával hat egy-egy országos vásár,
világra szóló probléma egy kis utca kikövezése. Apró
kurtakocsmákban, egy-két füstös kávéházban hallgatagon pipázgató
vagy semmiségeken veszekedő filiszterek. Az ódon, egyemeletes
házak szobáiban, az ablakoknál polgárlányok varrogatnak s
szemérmesen, tükörből nézik az utcán járó-kelőket, a csoszogó
öregeket, kosaras cselédlányokat, kardcsörtető jurátusokat. Az
asszonyok a konyhában szidják a cselédet vagy az udvaron teregetik
a fehérneműt.
Banális, üres, egyhangú kis város, amilyen ezer van mindenfelé,
amerre német polgárok házakat építettek és körülvették magukat
nagy, otromba kövekből összerótt falakkal. Mintha megálltak volna
az összes órák; évtized számra semmi változás, a fiúk abban a
szobában születnek és halnak meg, a melyben az öregapáik
születtek és meghaltak, a lányok alig hogy kijöttek mirtuskoszorúval
a fejükön a dunaparti plébánia-templomból, pár év mulva olyanok
már, mintha a saját maguk anyái volnának és a saját maguk apáihoz
mentek volna nőül. Mintha itten soha többé nem akarna lenni
változás, harc, forrongás, fejlődés, új dolgok jövetele, – élet. Egy
nagy népfajnak elszakadt töredéke: elvágva a maga törzsétől, hogy
ne kaphasson tőle többé megifjító friss nedveket, önmagából pedig
nem tudva tápláló új gyökereket verni a földbe. Egy város, amelynek
csak hétköznapjai vannak, nincsenek ünnepei, amelynek nincs lelke,

44. mert nicsen kultúrája, amely néma, mert nincsen irodalma, sem
művészete. Német szinháza halvány visszhangja a bécsinek, egy-két
tengődő újságjának semmi szinvonala, tudománya egy-két jóravaló
orvos vagy tanár dilettantizmusa, sehol semmi nyoma az önálló, élő,
a fejlődés csiráival tele szellemi életnek. Ebből a városból nem lesz
soha semmi, vagy ha lesz valami, az el fogja söpörni ezt a várost,
mert nem belőle magából sarjadzik ki, hanem úgy plántálódik bele
kívülről, tőle idegen talajból, akarata nélkül, anélkül, hogy csak észre
is venné.
Pest a negyvenes évek elején. Ebben a lomha tömegben feltünik
egy pár különös ember. Egészen mások, mint a benszülött lakosság,
nem elegyednek össze vele, csak élnek közte, idegenül, csak annyira
törődve vele, amennyire éppen muszáj. Komolyképű magyar urak: itt
telelő falusi birtokos nemesek, vármegyei urak, lassú járású
táblabírák, fiskálisok, jómódú, emberséges gombkötők, asztalosok,
csizmadiák és egyéb mesteremberek, duhaj jurátusok, diákok.
Idegenek, furcsák, de érdekesek a német polgárok szemében;
legtöbbjüknek nemesi címere, úri módja vagy hivatala tekintélyt
parancsol, faluról hozott büszkeségük, amellyel rá lenéznek,
tiszteletet szerez nekik a tekintélyeket szívesen tisztelő pugrisság
előtt. Megadatik nekik minden tisztesség, a melyet az ország fölött
uralkodó fajta megkívánhat. Csak a jurátusok ne kötnének bele
minduntalan a mesterlegényekbe és ne pislognának rájuk olyan
szíves szemmel a lányok az ablakból, mikor sarkantyújuk végig peng
a csöndes utcán! Alig pár száz ember ez az egész magyarság – és ez
fogja szétrobbantani a város másfélszáz éves rendjét, fel fogja verni
a nemzedékek óta megülepedett, poros csöndet, széttöri az ódon
városfalakat s a mintegy álmukból ébredő és még káprázó
szemeknek kilátást nyit a hatvani kapuból az Alföld felé, egész az
erdélyi Kárpátokig, a rozoga hajóhíd és a budai Várhegy fölött egész
Bécsig. Ennek a pár száz magyarnak lelkében ködös álomképen,
alaktalanúl, de már lassankint bontakozva, majd hirtelenül
kibontakozva Budapest forrong, egy főváros, az ország közéletének
lüktető középpontja, egy a maga útjait kereső, kínosan vergődő,

45. Welcome to our website – the perfect destination for book lovers and
knowledge seekers. We believe that every book holds a new world,
offering opportunities for learning, discovery, and personal growth.
That’s why we are dedicated to bringing you a diverse collection of
books, ranging from classic literature and specialized publications to
self-development guides and children's books.
More than just a book-buying platform, we strive to be a bridge
connecting you with timeless cultural and intellectual values. With an
elegant, user-friendly interface and a smart search system, you can
quickly find the books that best suit your interests. Additionally,
our special promotions and home delivery services help you save time
and fully enjoy the joy of reading.
Join us on a journey of knowledge exploration, passion nurturing, and
personal growth every day!
testbankfan.com