Human Resource Management in Public Service Paradoxes Processes and Problems 5th Edition Berman Test Bank

Human Resource Management in Public Service Paradoxes Processes and Problems 5th Edition Berman Test Bank
Human Resource Management in Public Service Paradoxes Processes and Problems 5th Edition Berman Test Bank
Human Resource Management in Public Service Paradoxes Processes and Problems 5th Edition Berman Test Bank

1. Human Resource Management in Public Service
Paradoxes Processes and Problems 5th Edition
Berman Test Bank download
https://testbankfan.com/product/human-resource-management-in-
public-service-paradoxes-processes-and-problems-5th-edition-
berman-test-bank/
Find test banks or solution manuals at testbankfan.com today!

2. We believe these products will be a great fit for you. Click
the link to download now, or visit testbankfan.com
to discover even more!
Human Resource Management 5th Edition Kleiman Test Bank
https://testbankfan.com/product/human-resource-management-5th-edition-
kleiman-test-bank/
Cases in Human Resource Management 1st Edition Kimball
Test Bank
https://testbankfan.com/product/cases-in-human-resource-
management-1st-edition-kimball-test-bank/
Managing Human Behavior in Public and Nonprofit
Organizations 5th Edition Denhardt Test Bank
https://testbankfan.com/product/managing-human-behavior-in-public-and-
nonprofit-organizations-5th-edition-denhardt-test-bank/
Corporate Finance 9th Edition Ross Solutions Manual
https://testbankfan.com/product/corporate-finance-9th-edition-ross-
solutions-manual/

3. Elementary Statistics in Social Research 12th Edition
Levin Solutions Manual
https://testbankfan.com/product/elementary-statistics-in-social-
research-12th-edition-levin-solutions-manual/
Law and Ethics for Health Professions 7th Edition Judson
Test Bank
https://testbankfan.com/product/law-and-ethics-for-health-
professions-7th-edition-judson-test-bank/
Social Psychology Canadian 6th Edition Myers Test Bank
https://testbankfan.com/product/social-psychology-canadian-6th-
edition-myers-test-bank/
M Business 3rd Edition Ferrell Test Bank
https://testbankfan.com/product/m-business-3rd-edition-ferrell-test-
bank/
Communication in Business International Edition 8th
Edition Ober Test Bank
https://testbankfan.com/product/communication-in-business-
international-edition-8th-edition-ober-test-bank/

4. Managerial Accounting Decision Making and Motivating
Performance 1st Edition Datar Test Bank
https://testbankfan.com/product/managerial-accounting-decision-making-
and-motivating-performance-1st-edition-datar-test-bank/

5. Berman, Bowman, West, & Wart, Human Resource Management in Public Service, Fifth Edition.
© 2015, SAGE Publications.
1
Summary/Review/Discussion Answers
Chapter 6
1.What is employee engagement? (216)
Definitions of employee engagement typically emphasize individuals’
being psychologically present and applying themselves physically, cognitively,
and emotionally when performing their organizational roles
2.What is motivation?(216)
Motivation can be defined as the drive or energy that compels people to act, with energy
and persistence, toward some goal. (The concept of employee engagement bridges
internal states of motivation with observable behaviors in the workplace.)
3.Why does employee engagement matter? (215)
Engaged workers are more committed, conscientious, and concerned with achieving
outcomes, and they have less turnover, too. (Employees are also concerned about
motivation which can increase employees’ enjoyment, learning, and effectiveness.)
4.How does HRM affect employee engagement? (216)
Classification, compensation, promotion, training, and HRM other policies impact
engagement.
5.What percentage of employees are engaged? (216)
Schwartz (2010) notes that a survey of nearly 90,000 employees worldwide found that
only 21% feel fully engaged at work and nearly 40% are disenchanted or disengaged.
6. What effect does a strong commitment by managers have on employee
productivity? (216)
Public sector survey data by Berman and West(2003b) indicated that in jurisdictions in
which managers have a strong commitment, 77.8% of respondents also agree or strongly
agree that “employee productivity is high,” compared with only 44.1% in which most
managers only have mediocre levels of commitment.
7.What does empirical data show about motivation in the workplace? What is the 25-
50-25 rule? (216)
It shows that the level of motivation in the workplace is mixed. Typically, it follows the
25-50-25 rule. This rule states that 25% of employees are highly motivated, 50% are
fence sitters, and 25% are withdrawn or cynical.
8.What are different factors that motivation theories emphasize? (218)
Some theories focus on factors inherent to individuals, such as the need for appreciation
and achievement, and more recently, also on individuals’ mental health. Other theories
examine components relating to the external circumstances in which people find

6. Berman, Bowman, West, & Wart, Human Resource Management in Public Service, Fifth Edition.
© 2015, SAGE Publications.
2
themselves, such as the effects of work goals, salary, work obstructions, supervision, and
leadership.
6A. What is the basic principle of Vroom’s theory? (218)
People are motivated to experience pleasure and avoid pain, and that they put forward
efforts that reflect this fact. People show effort in the expectation that this will produce
performance results, which will lead to rewards that can be used to satisfy their needs.
9.What is Maslow’s “hierarchy of needs”? How does it relate to motivation? (218)
People are motivated to pursue and satisfy their needs. The hierarchy of needs included
(in order)
a.basic drives around existence such as the ability to pay for food and housing,
b.physical and psychological safety such as job security,
c.belonging such as friendship with peers and supervisors,
d.self-esteem such as recognition for a job well done, and
e.self-actualization such as the innate pleasures of doing what one likes and finds
fulfilling. This relates to the “principle of motivation” which states that people are
motivated to pursue and satisfy their needs.
10.What is Theory X? (219)
Theory X holds that all people are inherently lazy, and therefore need a “stick and carrot”
approach in order to increase motivation. They lack intrinsic motivation.
11.What is Theory Y? (219)
Theory Y assumes that people are inherently motivated to learn and grow, and therefore
the manager’s job is to help workers channel and support these drives in appropriate
ways.
12.How does MBO further motivation? (220)
First, people need a degree of autonomy and, second, The job of the manager is to lay out
clear and doable goals, and to provide a clear path with few obstacles for employees.
Management by objectives summarizes this view.
13.How does culture impact motivation? Provide examples. (Exhibit 6.1-220-221)
Motivational drives depend on culture. In the USA the assumption is that work is good
for people and that it is God’s will that people should work. In Southeast Asian societies
people believe that work is necessary but not a goal in itself.
14.List some motivational needs not included in the Maslow hierarchy. (217-219)
a)Nonwork needs
b)Predictability and control
c)Avoiding demotivators
d)Controlling the work schedule
15.What are some drivers of employee engagement? (220)

7. Berman, Bowman, West, & Wart, Human Resource Management in Public Service, Fifth Edition.
© 2015, SAGE Publications.
3
(1) supervisory support and encouragement; (2) recognition, praise, and developmental
feedback; (3) role clarity and resource adequacy; (4) supportive coworkers who are (also)
committed to doing high-quality; (5) having the opportunity to do what one does best; (6)
having opportunities to learn and grow; alignment, support, and belief in the mission or
purpose of one’s work; and (8) having a voice.
16.What role does money play in motivation? (221)
The lack of money demotivates, the prospect of making more money motivates, but
higher salaries are not associated with permanent higher motivation. Other motivational
strategies are needed to energize workers.
17.What factor has become important in determining motivation in recent years? (222)
Creativity has become increasingly important in jobs that require it.
18.How do younger employees differ in motivations from older workers? (223)
Cam Marston (2007) says that older workers, called Baby Boomers and Matures, are
motivated to work by making an income, and having identity through profession and
employment by their organization. They are also more loyal to their organization.
Younger workers, termed Generation-X and New Millennials, are motivated to make just
enough money so that they can enjoy the lifestyle they seek. They do not see loyalty to
employers as a wise strategy, and they are likely to stay with their employer as long as
the work is interesting, is educational, and serves their needs.
19.What is the “climate for motivation”? (224)
It is defined as the opportunities for workers to find motivation at work, which, in part, is
determined by the range of human resource management policies and practices.
20.From the perspective of managers and their organizations, what factors constitute a
general climate for worker motivation? (224-225)
a)Competitive salaries
b)Relevant benefits
c)Meaningful rewards and recognition
d)Opportunities for challenge and training
e)Friendly and cooperative workplace relations
f)Assignments that allow for making meaningful contributions to society
g)Feedback that provides recognition and opportunity for development.
h)Meaningful control over their work environment.
i)Minimize the demotivating effect of rules and regulations
j)Reduce negative supervisory relationships.
21.What is a psychological contract? (228)
A psychological contract is defined as an unwritten understanding about mutual needs,
goals, expectations, and procedures. It is used as a tool for increasing productivity and
motivation.

8. Berman, Bowman, West, & Wart, Human Resource Management in Public Service, Fifth Edition.
© 2015, SAGE Publications.
4
22.What are some ways in which psychological contracts can increase motivation?
(228)
It can allow managers to better understand the needs of individual employees, by helping
to provide rewards and conditions that address individual needs, and by ensuring clarity
about roles and expectations. The psychological contracts aim to improve the fit between
the person and the organization which in turn is associated with increased motivation and
reduced turnover.
23.What factors make a psychological contract effective as a motivational tool? (229-
230)
a)It helps bring to light workers’ needs that motivate them.
b)It allows the manager to clarify workers’ needs, and evaluate the extent to which
those needs can be met
c)It is perceived as fair balance between what the worker wants and what the worker is
expected to give.
d)It has a mechanism for following up, ensuring that the agreement is implemented and
addressing changes that may occur.
24.What does a psychological contract assume about people? (230)
It assumes people can have a rational dialogue and are susceptible to reason.
25.What is feedback? Why do you think it is important? (231-232)
It is defined as evaluative information given to employees about their performance or
behavior, whose purpose is to influence future performance or behavior.
The second part of the question- own answer
26.What problems does feedback help minimize? (233)
Workers do not receive sufficient feedback
Feedback is given that does not contain adequate information
Feedback is interpreted in ways that do not result in desired changes.
27.Give some examples of how inadequate feedback can be detrimental. (233-232)
Own answer (but some examples can be found in book)
a.Lack of feedback can be frustrating for those who seek to do better but do not know
what is expected from them
b.Feedback that is curt and disrespectful is dysfunctional.
c.Manager’s outburst demotivate employees and cause resentment.
d.Feedback is delivered with little social tact.
28.What is the basic strategy for dealing with “difficult people” What are some ways
difficult employees avoid being disciplined. (234)
The basic strategy is to arrest patterns of interaction with the difficult person through
avoidance, setting boundaries, and confronting each difficult behavior in appropriate and

9. Berman, Bowman, West, & Wart, Human Resource Management in Public Service, Fifth Edition.
© 2015, SAGE Publications.
5
controlling ways. Difficult employees may seek to avoid being disciplined by corrupting,
compromising, or blackmailing their supervisors through social or ethical embarrassment.
29. What is being a good manager about? What are some of the mistakes management
can make? (Exhibit 6.7, 234)
Good Management is about doing the right thing and about avoiding doing the wrong
thing. Managers can benefit from getting feedback and having psychological contracts.
Common mistakes might be:
a.Failing to get to know employees as people
b.Failing to provide clear directions
c.Failing to trust
d.Failing to listen
e.Failing to get input before decisions are made
f.Failing to react to a problem
g.Trying to be friends with those who report to you
h.Failing to communicate and withholding information
i.Not treating everyone equally
j.Blaming employees rather than taking responsibility for when things go wrong.

10. Random documents with unrelated
content Scribd suggests to you:

11. A Rózsa Sándor bandája.
Az 1830-as években, a szegedi alsótanyán még ritkásan
bólogattak jegenyefák. Az akkor kietlen alföldi pusztavidéken
ritkásan fehérlettek bokor-tanyák. A szélvész szabadjára
kontyozgatta a gazdátlan buckákat. Virágoktól még nem rengedeztek
a pusztai gyümölcsöskertek ágbogas fái. Bütykös szőlőtőkék
százmilliói nem zabolázták le a futóhomokot. A szélvész kedvetelten
kóválygott a katángkórók között. Szilaj pásztorok és vad nyájak
tanyája volt a puszta. Az egyik gulyánál bojtárkodott egy Rózsa
Sándor nevezetű legény is. A csontos arcú, széles vállú, zömök
kötésű bojtárlegényt bizonnyal megbecsülték a cimborái. Éjszakai
tanyákon, a lihogó pásztortűznél bizonnyal földhöz verte
valamennyit. Nálánál különben a lovat sem ülték meg a pusztai
legények. Akkor a gulyások is lovasnépségek voltak. Azonban az
igazi jódolguk a számadóknak volt. Azok behúzódtak a szép
csárdásnékhoz, akiknek a superlátos nyoszolyája – a nóta szerint –
hat párnára volt felvetve. Bodrosak, fehérek voltak azok a párnák.
Ám a szegény bojtárnak, ha esett, ha fujt, kint kellett emésztődni a
vadasszőrű marhák után. Ha esett, ha fujt, szegény bojtárnak
szegény volt a sorsa.
– Bezzeg gyöngy az életök a szabadlegényeknek.
– Azok bizony nem süvegelnek senkit.
– Az övék a legfutósabb paripa.
– Pénzük sohsincs fogytán.
– Ménes, gulya, úr, paraszt, vásáros nép: nékik adózik.
– Kocsmárosné nékik főzi, ami jó.

12. – Ma Tiszán innét, holnap meg már túl a Dunán ölelgetik a
menyecskét.
– Gavallérok azok.
– Bezzeg mi, szegény bojtárok.
– Csekély az éhbérünk.
– Szolgák vagyunk mi, – lihogó pásztortűznél Rózsa Sándorék
elbeszélgették. Szunnyadozott a gulya. Az éjszaka a pusztán omlós,
fekete dunyhát takart végig. Nagy kísértő az éjszaka.
– Sándor pajtás?
– No, mit főztél ki már megint?
– Hallod, annyit mondok én, egyszer már mink is próbálhatnánk
szerencsét, – kezdeményezte az öregbojtár Daru Pista, – mit szóltok
hozzá? A Pallavicsinyi földjén jó lovakat nevelnek azok a kényes
dohánykertészek…
– Bizony jutna is, maradna is azokból, – helyeselte Kusza András
a másik bojtár.
– Nem bánom, hát próbáljunk szerencsét, – felelte Rózsa Sándor
és az egyik felhős őszelő éjszaka lórakaptak a bojtárok. A hantházi
és homoki dohánykertészek a szérüskertnél egész falka lovat vertek
ki éjszakára a rétaljban fűvelni. Béklyót csörgettek a lovak. Még
külön lópásztor is vigyázott rájuk, azt azonban elnyomta az álom,
mire felneszelt és lármát ütött, néhány lóval elugrattak Daru Pistáék.
A setétben a Rózsa Sándor lovát is magukkal vitték, miközben
Sándor még a nyügöt oldozgatta. Sándor a csávában maradt, ijedten
hasalt a zsombék közé, midőn felcsődültek a vasvillás
dohánykertészek. Kabók, az urasági hajdú, vezette őket.
Veszekedettül kurjogatott Kabók:
– Csak csíphessük el valamelyiket, elveszem a kedvüket a
lókötéstől. Szalmát rakok a hátára. Elevenen sütöm meg a

13. kapcabetyárját.
Rózsa Sándor homlokán kiütött a verejték. A felgyujtott
szalmatűz véres fényt lökött az üldözők kászolódó lovascsapatjára.
Ám, hamis nyomon vágtak neki a pusztának. A zsombék között
Rózsa Sándor is becsuszkált a nádba… A három bojtár nem is a
lóért, hanem három tehén miatt került először bajba. A sikerült
lókötésen felbátorodtak és a félegyházi határból teheneket loptak a
bojtárok. A kun ember kinyomozta és a törvény kezére adta
Sándorékat. Rózsa Sándor a három tehénért esztendei börtönt
kapott, melynek még száz bot is volt a hátulütője. Huszonöt
pálcájával negyedesztendőnként szolgáltatták ki ezt a botbüntetést.
Közokulásra a szegedi városháza előtt a pellengérnél folyt le az ilyen
botozás. Rózsa Sándoron ötven pálcát már kivertek, a másik
félszázat meg akarta „spórolni“. Fergeteges téli éjszaka a kéményen
keresztül kimásztak a városháza tetejére. Vastagon szakadt a hó.
Sándorék még napközben, a rabmunkát végezve, a hóból valóságos
sáncokat lapátoltak össze a városház tövébe. Ilyen hócsomóra
ugrottak le a vakmerő emberek.
– Egy kicsit bizony lement az ábrázatomról a máz, – beszélte
későbbi életén Rózsa Sándor. A rókusi kapun kívül már találtak
ismerős orgazdát, aki – lábukról-kezükről – lereszelte a vasat.
Azután, virradatot sem várva, nekilódultak a végetlen fehér
pusztának. A Buki-csárdában Polgár Jóska nevezetű jóbarátjok volt a
csárdás. Elérték a csárdát. Szilajul villant össze a szemük. A
csárdatornác faoszlopához két pandurló volt kikötve. A perzekutorok
a tokban a pisztolyt, a nyeregkápához akasztva a karabélyt is
kinthagyták. Most már nem voltak védtelenül Sándorék. Berúgták a
csárdaajtót. Pillanat alatt lejátszódott a rémes támadás. Rózsa
Sándor kárörömmel rikoltotta:
– Ej, ni! Hát kend az, Kabók!
Az urasági hajdú Kabók ugyanis időközben városi perzekutornak
csapott fel.

14. – Tán megbolondultatok, hé? – Kabók kardjához kapott. Kiugrott
a sarokból.
– Nem a!… Most majd én égetem meg kendet, – felelte kurtán
Rózsa és a pandúrra sütötte a pisztolyt. Kabók holtan bukott a
földre. A másik perzekutort Daru Pista lőtte agyon. Rózsáék a
legyilkolt pandúrok lován és fegyverével csaptak fel futóbetyárnak.
Az 1840-es években már országos hírneve kerekedett Rózsa
Sándornak. Hozzászegődött a híres Fábján Pista is Sarkadról.
Ugyanaz a Fábján Pista volt ez, aki felől később az osztrák
zsandárvilágban azt dalolták:
Engem híjnak Fábján Istvánnak,
Kiállok én huszonhat zsandárnak…
Kiss „bácsi“ is Rózsa Sándorékhoz állott bandába. Gyilkos
természetű, vad haramia volt ez a Kiss bácsi a jászok földjéről, Móró
János és Tóth Jóska is Rózsáékhoz társultak. Tóth Jóskának olyan
remek szép asszony felesége volt, hogy még a csongrádi komiszáros
is „szömet vetött“ rá. Tóth Jóska még akkor a Körös-csárdában
csaplároskodott. Már mint futóbetyárt – Jóskát – ugyancsak a
csongrádi komiszáros lőtte agyon, de elsőbb még Tóth Jóska is
csúfot ejtett az öreg Hábel szegedi perzekutoron, aki negyven évnél
tovább szolgálta Szeged várost és már Kotolár kapitány idején
betyárt kergetett. Betyár Tóth Jóska ennek az érdemes öreg
perzekutornak az orrát lőtte le, ezentúl a szegediek Hábelt „pisze
Hábel fűhadnagynak“ tisztelték. A szegediek szerzettek nótát betyár
Elek Péterről is:
Hallottad-e hírét
Szegvár vidékinek,
Kurca partján épült
Erős tömlöcinek,
Abba bezáratott
Elek Péternek?…

15. 1848-ban már olyan félelmetes volt a Rózsa Sándor bandája,
hogy midőn Sándor – a hazát akarván szolgálni – kegyelemért
folyamodott, Jókai Mór vitte le neki a kormány kegyelemlevelét és
Rózsa Sándor betyárokból, pásztorokból egész lovascsapatot
verbuvált. A Délvidéken a rácok és a császári katonák rettegték is a
drótcsapós ostorú „pányvavetőket.“ Azonban a nemzeti
szabadságharc letörésével ismét futóbetyárnak sülyedt vissza Rózsa
Sándor. A szegedi pusztákon sok zsandárlegény és idegen katona
pusztult el a kezétől. Biztosan talált a betyárok puskája.
Kérlelhetetlen hajszák, különösen szomorú idők voltak ezek. A
zsarnokság méltó ellenfelére talált. Midőn a nemzet gúzsbakötve
hevert a bitófák tövében, a futóbetyárok felvették és állották a
harcot az oktalanul hóhér hatalom pribékjeivel. Tehát nem éppen
erkölcsi megtévelyedés szülte, hogy az Alföld magyarjainál oly sokáig
rokonszenvesek maradtak a pusztázó betyárok és a róluk költött
betyárlegendák.

17. Hortobágyi gulyások.
Már megkovácsolták a gőzekét, mellyel a Hortobágy-puszta óriás
szűzföldtestébe vágja éles barázdáit egy más korszak gazdasági
művelődése. A régi jó idők elmúltak, mikor még a hortobágyi
pusztán ezüst huszasért legelt a darab nagymarha. Akkor még voltak
pásztor-dinasztiák. A számadóság firól-fira öröklődött. Kétezer darab
ökröt vagy más jószágot kicsaptak a számadó keze alá és e lábas
kincsekért nem annyira földi vagyonával, mint becsületes
józanságával kezeskedett a hortobágyi számadó. Ezek a számadók a
gyerekkortól nevelték az utódjokat. Midőn a Pista fiú tizenkettedik
esztendejét betöltötte, cifraszűrt vásárolt neki az apja. Tavaszi
gulyakiveréskor a Hortobágyra vitte a gyereket. A Pistit „kis
talyigásnak“ fogták be a süldő bojtárlegény mellé, aki a gulyástanyán
őrködött és értett a dögnyúzáshoz. Ez a „talyigás bojtár“ végezte a
főzést is. A többi gulyás foglalatoskodása már napfeljötte előtt
kezdődött. A gulya napfeljött előtt megindult a „szép zöldellő
mezőben“. A legelésző gulyával a bojtároknak is indulni kellett.
Elsőbb – a kunyhóban – mindegyik kanyarított olyan darab
búzakenyeret, mellyel estélig beérte. És az ezernyi gulya lomha
méltósággal terült szét. A bojtárok, némelykor hat, sőt tíz bojtár is, a
gulyaszéleken lézengtek. Egymás kurjantását sem hallhatták.
Valamelyik ponton ott lappangott a számadógazda is.
A talyigás-bojtár sem nyomta el az oldalát a kunyhónál. Öt-tíz
darab fejőstehén állandóan gyepelt a tanyánál. Miután a teheneket
megfejte, öblös bográcsba elszűrte a tejet. Ha sánta marhák
maradtak vissza, megitatta szegénykéket. Lassan-lassan főzéshez
fogott. A tűzrevalót a kistalyigás szedegette össze. Hortobágyi
tőzeget bőven hullajtottak a marhák, száraz állapotban sikeres
tűzrevaló az. A szinültig tejjel tele bográcsot a „szolgafára“

18. akasztották s hogy oda ne kozmásodjék, a kistalyigás
nádszálpálcikával kavargatta a bogrács belső fenekét. Midőn
felforrott a tej, a talyigás sót, paprikát vetett bele, majd annyi száraz
tésztát, hogy hamarosan sűrű, jó leves főtt belőle. Ezt nevezték
„tejbe tésztának“. A még régibb szabadvilágban a parázshúsnak sem
voltak fogytával. Egyik-egyik civis gazdának száz-kétszáz marháját
kinyaralta a Hortobágy, kis pótlékkal meg kiteleltek az erdőn, azért
öt-hat marhának a nyári elhullásán meg sem ütődtek a gazdák.
– A Hortobágy szűlte, a Hortobágy ette meg, ez volt szavajárása
sok gazdának. Hiszen jutott is, maradt is. A baromorvosok sem
firtattak minden dögkórt. Döglött bizony ott elég Isten híre nélkül is.
A magyar pásztorhit szerint a dögöt Isten adja, tehát Isten hirével
esett dög volt az, melyet például a vértályog ölt meg. Míglen az Isten
hire nélküli jószágesésben a pásztorok bicskája is részes volt…
Amúgy, vagy emígy, de hús állandóan került a bográcsba. Almanagy
darabokra vagdalták az ilyen húst. A vasbográcsba alúl rakták a
velőscsontokat, azon felülre a felsózott, felpaprikázott parázshúst. A
húszliteres vasbográcsba három liter víznél nem töltöttek többet. A
szolgafán, csendes tűznél, rotyogtatták ezt a bográcshúst. Leve alig
látszott. Kavargatással sem törték össze. Midőn e parázshústömeg a
bográcsban reszketőn mozgásba indult, tisztában volt a pásztor,
hogy alól már megfőtt a hús. Valamelyik erős legény leemelte a füles
bográcsot és – a gyepre terített gyékényen állva – sajátságos
fogással addig rázogatta, kászolítgatta a hústömeget, mígnem az
teljesen megfordult a bográcsban. A csontok is felülkerültek. Ezeket
még visszanyomkodták – a húsba. A felülfordult húst akár
falatozhatták is… Midőn pedig a fővőhús másodszor is megmozdult
és rezgelődni kezdett, ez már annak a jele volt, hogy teljesen
elkészült – a gulyásos. A zamatos húsról letöltött lével a száraz
tésztalevest izelítették alkalomadtán. Bőség idején a főtt parázshúst
gyékényre öntögették és – a napon félig kiszikkasztva – később
hidegen csemegézték a húsostarisznyából.
*

19. A talyigás – elkészülvén a tejbetésztával, – a húsostarisznyából
szükségszerinti elég szikkasztott húst is rakott egy kisebb
vászonzacskóba, előkereste a kétméteres s mindkét végén
bemetszett válladzó rúdat, a rúd egyik végére a bográcsot, a másikra
húsostarisznyát, esetleg a vízescsobányt is felakasztotta. Várván-várt
terhével elindult a talyigás… Poroszkálva kocogta körül a szétterült
gulyát. Egyik bojtártól a másikig kocogott. Mindig pompás kisérettel
hordozta körül az elemózsiát. A fehér komondor kutyák is
elkísérték…
*
Hüse János számadó gulyás is egyetlen kedves Pisti fiát tizenkét
esztendős korában kivitte – kistalyigásnak – a Hortobágyra. Széles a
Hortobágy. A gulyának nagy a férőhelye. Mégis előfordúl, hogy a
szomszéd gulyák „barázdolnak“, azaz két gulya egymás közelébe
térül. A bojtárok parolázhatnak egymással, de ilyenkor szigorúan
vigyázniok kell, nehogy a két gulya marhája összeőgyeledjék, vagy a
szopósborjú áttévelyegjen. Ezekre a borjúkra különben is ügyelni
kell, mert, ha jóllakik a szopósborjú, hamar a fűbe vagy a tövis közé
fekszik. Lemarad a gulyától. Vagy a pusztában célttéveszt és
elbódorog. Ámbár Hüse Jánosnál ilyesmi aliglan fordult elő. Hüse
tartotta az ősi számadószokást. Pányvára bocsájtott nyerges lova
mindenkor vele volt, ahol bajt sejdített, iziben ott termett.
Naplementéig gondosan megitatták a gulyát. Miután a tévelygő
borjakat is anyjukhoz igazították, az állásra térült gulyától
alkonyatkor gazda és bojtárjai is a kunyhóhoz tértek. A port
lemosván, kész vacsorához ültek, mely idő alatt a talyigás bojtár a
Pisti gyerekkel ügyelt a kérődző gulyára. A bojtárok vacsora
végeztével váltották fel Pistiéket, ilyenkor fele bojtár – a gulyaszélre
ment, fele – maga dolgára – a kunyhónál maradt. Pistiék is
visszakullogtak a maradék vacsorára. Többször az is előfordult, hogy
nem maradt étel. Ez az ő bajuk volt, hiszen kezükben volt a
főzőkanál, ha keveset kutyultak, ehették a száraz vacsorát… Ezen az
estén is így történt. Pisti szontyolodottan bámult az üres bográcsba.
Az apja mosolygott a gyereken:

20. – No, Pista fiam, hogy lesz most?
A gyermek visszamosolygott apjára:
– Édes apám, tele a láda, tele a tarisznya. Úgy sem leszek én
pap, jó nékem vacsorára a sült szalonna is.
– No, nézd ezt a bogárt, hogy felmetszették a nyelvét, – nevetett
az apja. Nyársra húzott egy darab szalonnát és megmagyarázta a
szalonnasütés fortélyait. Midőn jóízüt vacsorált, apjához ült a gyerek.
A számadó megszólalt:
– Melyikőtök van még itt fiaim?
– Én! Én! – három hang is felelte a sötétből.
– Jól van, no! – mondotta János gazda, – fogjatok tik is
kisszéket. Gyertek közelébb. A Pista fiam oktatásából tanulhattok
még tik is… Fiam, Pista, az apád, már minthogy én, nagyapád: az én
édesapám, nagyapám, aki meg már néked szépapád volna, ha élne
őkigyelme, mindnyájan az ő elődjeik is ezen a szép pusztán vénültek
meg, mint számadó gulyások. Amikor pedig meghaltak, a legelső
gazdák kikísérték őket a temetőbe. Minek a bizonysága ez, fiam?
Bizony nem másnak, minthogy valamennyien becsületes
számadópásztorok voltak. Hál’ Istennek éngem is szeretnek a
gazdák, tehát úgy hiszem, méltó utódjok vagyok. Erre törekedj te is,
fiam. Ha különben észreveszem, hogy a jó szó nem fog rajtad,
Böszörményi komához adlak csizmadiainasnak, azért hallgass rám.
Elmondom a gulyástízparancsolatot. Fiam, az engedelmességet
tanuld meg először. A bojtároknak, mint nekem szót fogadj. A másik
az, hogy mindent halljál meg, mindent lássál meg, de semmiről ne
tudj. Azaz, bárki mit kérdez tőled, mégha legjobban tudod is, mondd
rá: – én nem tudom, a számadó gazdától kérdezze meg kegyelmed.
Harmadszor, ha a bojtárok előtted vagy neked egymásról vagy
bárkiről valamit beszéltek, senkinek el ne locsogd, csupádon a
számadónak mondd meg, mivel annak mindent tudni kell, mert
hiszen mindenekről a számadó felelős. Negyedik az, ha vendég jön a
tanyába és velem, vagy valamelyik bojtárral beszélget, se tudj, se

21. láss. Bármi után kérdezősködnek, ne emlékezz rá. Mondjad, hogy
neked más a dolgod. Mégha gazdaember jön is ki, és ha tudod is,
hogy az ő marhájának a bőre van a szárítón, akkor se tudd, hogy kié
volt az. Egy parancsolat az is, ne kívánd senkiét, de a magadét se
hagyd. A hatodikat is mindig eszedben tartsd, ha tudod is, ki volt a
tolvaj, valakinek a jószágát ki lopta el, a tudásod inkább rothadjon el
benned, mert, ha kifecseged, szólásodnak keserves árát fizetheted.
Hetedjére azt mondom, igen keveset beszélj. Még az Istenhez is
halkan imádkozz, nehogy mások is meghallják, mit kértél az Istentől.
A nyolcadik az: – bárkinél szolgálsz, hűséges szolgája légy. Dolgodat
pontosan végezd, ez a kilencedik parancsom. A tizedik sem
hosszabb: – kerüld a korcsmát és a korhely emberek barátságát…
Ha majd korosodol, többi hozzád illő tanácsom sem marad el. Most
pediglen imádkozzál s azután feküdj le! – Hüse János ilyen
tanácsokkal nevelte az ő Pista fiát, míglen az Úr, a pásztoroknak is
pásztora, őseihez szólította az öreg számadót. A javagazdák Hüse
János koporsóját is kikísérték a Péterfia-temetőbe, aholottan
„ABFTRA“
1)
eltemettetett. Hüse Pistából pedig „István gazda“ lőn;
mert, bárlan huszonötesztendős sem volt még, a nagycivisek – apja
után – rábízták a számadóságot.
*
Hüse Istvánt józan életre nevelte az apja. A hortobágyi vásárkor
– nem is csuda! – a bőségesen kinált különféle kulacsoknak
különféle tartalmától meg is kótyagosodott. Délután két órára már a
csárdában húzatta a nádudvari cigányokkal. Táncolt, dalolt István.
Node bent az uri ivószobában sem voltak csendesebbek. Görbenyakú
Hatvani úr, a birkainspektor volt a leghangosabb. Csikós és gulyás
nem barátja a birkának. A juhászt is éppencsakhogy szívelik. A
nadrágos birkainspektor meg teljesen a begyökben volt. Az izgága
természetű Hatvani Ménes nemzetes úrral vitatkozott:
– Mondom, ha mondom, öt birkának több legelő kell, mint egy
marhának.
É

22. – Én mégis hét birkát számítok egy marhára, – erősködött
Ménes.
– Ménes komámnál az igazság, – Dely Mátyás
2)
hortobágyi
állatorvos is beleszólt a vitába. Észre sem vették a kapatos Hüse
István gazdát, aki az ajtóból hallgatódzott. Görbenyakú Hatvani
Delyhez fordulva, mérgesen rákiáltotta:
– Szamár vagy te ahhoz, Matyi! – nem folytathatta tovább a
mondókát, olyan pofon csattant a képére, székéről menten lebukott
Hatvani. Hüse István számadótól származott ez a pofon,
káromkodott a gulyás.
– Még te mersz így beszélni, te birkakirály! Te mered mondani a
mi apánknak, hogy szamár!
– István gazda az úri ivószobából is ki akarta húzni és meg akarta
taposni a birkainspektort.
– Nono István! Ejnye István! – Delyék felugráltak. Körülkapták,
odébb taszigálták Istvánt, Hatvanit is felhuzgálták a földről. Dult-fult,
kurjogatott Hatvani.
– Eresszetek! Hadd tépem széjjel ezt a gyáva parasztot.
Még szerencse, hogy hátra pillantottak Delyék. Elszörnyűködtek.
Az ivóba állított ódon, öntött vaskemence felsőrésze, amely derékig
egy meztelen nőt ábrázolt, az István gazda karja között
begyeskedett. A fiatal számadó a verbunkost rakta a vasnővel.
Delyék inkább szép szóval elvették tőle és kicsalták Istvánt. Kint a
pásztorok, bent az urak és gazdák tovább mulattak…
Másnap hajnalban, az állatorvosi tanyán, korán kelt Dely. Alig
lépett át a tanyaház küszöbén, István gazda billent elébe. Kókadt és
szomorodott volt az István.
– No, mid feslett? – kérdezte Dely.
– Hej, nagy az én bajom.

23. – Mondd ki hát már iziben.
– Hej, uramatyám, nem tudom én, hogy mentem oda. Csak azt
tudom, hogy a hortobágyi vendéglős szalmája tövében ébredtem fel.
– Pista fiam, ez még nem olyan nagy baj.
– Bajnak, ez még csakugyan nem volna nagy baj! Hanem a
kazaltövében még ráadásul hatszáz pengőforintomat is ellopták.
– Ez már aztán baj, István.
A gulyás felvágta fejét:
– Baj bíz’ ez; node meg is büntetem magamat. Tíz esztendeig
soha semmiféle italt, víznél egyebet, nem iszom, – szólt, köszönvén,
elballagott a gulyás.
Múltak az évek. Dely Mátyás régen elfelejtette az István gazda
fogadását. Eljárt az idő. Állatorvos és a gulyás együtt vénültek.
Egyszer az orvos, a hortobágyi fogadó előtt elkocsizva, harsány
danát hallott odabentről.
– Már csak benézek, hogy ki lehet ez? Hó! – megállította lovait.
Kihurkolta az istrángot. Bement a csárdába. Nagyot nézett. Hüse
István számadó gulyásgazda dalolászott odabent. Takarosan bevolt
nyakalva a gulyás. Hogy meglátta az orvost, felugrott az asztaltól,
örvendezve szaladt elébe:
– Tekintetes uramatyám, jőjjön már no! Jőjjön csak be.
– De jókedved van! Hát te hozzád mi jutott István?
– Kedves jó uramatyám, tekintetes uramatyám! Ma tíz esztendeje
ugy-e részegebb voltam?
– Vagy úgy! – Delynek ekkor jutott eszébe az István gazda
fogadása, elmosolyodott, – derék ember vagy, István fiam; de, hát
ezután hogy lesz?
Ú

24. – Hogy lesz, uram? Úgy, amint más becsületes józanéletű ember
szokta, – felelte határozottan a gulyás és olyannak is maradt egész
életében. Midőn pedig megöregedtek és szemük is elgyengült és ha
találkoztak és szóbajött a régi idő, a vén gulyás mosolyogva nézett
az idősebb állatorvosra és mosolyogva mondta:
– Ugy-e, uramatyám, megtartottam, amit fogadtam?

26. Debreceni diákok.
A legkifejlettebb és kifejezettebb magyar diák-élet őstanyája a
debreceni kollégium. Multja, hagyományai több századosak.
Németország, Anglia, Olaszhon öreg egyetemeit sugározza körül
olyan meleg fény, aminő a debreceni kollégium ódon, erős
homlokfalán az ónkarikás üvegablakokból kipislog. Galambok
fészkelnek a vén iskolaház padlásán, sőt nem pusztultak ki mágyikás
Hatvani professzor fekete csókái és varjai sem. A babonás hírű
madarak lángveres téli alkonyokon károgva kerengenek az óriás
épülettömeg felett. Boltíves szobácskák ablakán kivillog a mécsfény.
Századok óta ifjú, erős diáknemzedékek ujhodnak és támadnak itt. A
Felsőtisza berkeiből, az országnagy Bihar, a Szilágyság szőlőtőkés és
erdős rónáiról, Szabolcs suhogó nyárfái alól, a Hajduság, Kúnság
széles alföldi síkjáról hamvas arccal, lángoló szemmel sereglenek ide
a színmagyar ifjak. Bocskai, Bethlen és a Rákócziak hadi népének
leszármazói a vén kollégiumban öltik fel a tudás vértjét.
Bizodalommal, hittel sereglenek ide az ifjak a régi nemes kuriákból,
tiszteletreméltó pap- és tanítói hajlékokból, a mestergerendás fehér
műhelyszobákból, a gazdás házakból… A kész férfivá itten fejlődő
ifjak derűje és dolgos kedve századok óta melegíti a vén főiskola
zugolyait. Hamvas fiatalok az arcok, a lelkek, ám a történelmi mult
sárga pergamentjei, kongós öreg tölgylépcsői saját külön öntudattal
és virtusokkal varázsolják körül a debreceni diákot. Midőn az élet
küzdelmeibe kiszármazik, aggastyán korban is hű marad a
kollégiumhoz. Nem selyemkeztyűs ifjakat nevel ez az iskola. Diáki
köztársaságában egyenlőség, testvériség uralkodik. Ötletes szilaj
jókedv, lankadatlan tudásvágy jellemzik a debreceni diákot. Találóan
illik rájok a régi diákdal:

27. Mikor Wittembergának
Kapuját döngetem,
A rektor mágnifikus
Azt mondja énnekem:
Hej, domine spektábilis!
Látszik, hogy kend magyar,
Úgy döngeti, bongati, kongati ezt a kaput,
Mint a jeges zivatar…
*
A kollégiumban az első diák a szénior. Az esküdt felügyelők és a
skribák is a belső emberekhez tartoznak. A karácsonyi és husvéti
legációk javát ők kapják. Hajdanta a makhinisták (tűzoltó-diákok) és
a kántus tagjai is elsőbbségben részesültek az ünnepi
szentkövetségek kiválasztásánál. Elekció a neve a legációk feletti
osztozkodásnak. A jobbvérű tiszteletes szénior urak, amilyen, a
mostani mándoki pap, ifjabb Görömbey Péter volt, csikóbőrös
kulacsot járattanak körben ilyenkor. Némelykor a lóvásár sem volt
hangosabb, olyan fortélyos egyezkedésekkel történt az ünnepi
követségek csereberélgetése és bár olyik-olyik falusi
szentgyülekezetnek veszekedett híre volt, a kollégiumi diákság
történelmében nem fordul elő, ha kérték a legátust, hogy ne kaptak
volna. Midőn a theológus atyafiak és jogász úrfiak előkelő
főbbrendjéből nem került vállalkozó, a prepák (tanító-jelöltek),
baglyok és vércsék (felsőbb gimnázisták) közhadi népe, jó nulatság
reményében, kapható volt a nehány pengőforintos legációkra is. A
hetedik vármegye Istenhát-megetti falúja sem volt távol a leginkább
az „apostolok lován“ kutyagolgató debreceni diáknak.
Ezermester Kovács Miska theológus, ki fanyelű bicskával sikerült
szobrokat farigcsált, sőt a brugóból (diák-kenyér) a nagytiszteletű
(négylovas, azaz akadémiai) professzor urak ábrázatját is kigyúrta,
Sámsont választotta legációul. Sámson a kedvesebb, a jobb legációk
közé tartozott mindig. Debrecennek a szomszédjában fekszik.
Homokján kiváló fajbor terem. Népe jómódu. Nemes urai a nyakas

28. kálvinista Budaházyak, Bigék, Gődényiek szerették a mulatságot. A
sámsoni kúriák kisasszonykái meg éppenséggel szemrevaló bájos
virágszálak voltak. Hajdusámsonnak volt a lakója a kollégiumban
népszerű Bagoly gazduram is, aki az igehirdető ünnepi követeket
mindig aszerint jutalmazta, ahogy tréfás kérdéseire és ötleteire
visszavágott a diák.
– Szervusz ünnep! – ezzel köszöntötte Bagoly úr Kovácsot.
– Alázatos szolgája tíz forint! – válaszolta Miska, a találékony
„requirándus“, mire Bagoly úr mindjárt markába is nyomta a tíz
forintot.
*
Még mikor Kágyiné főzött a diákoknak, abból az időből maradt
fent:
Lencse, borsó, kása
Diák táplálása…
Ez nemcsak vers volt, hanem a debreceni diákság kosztját
illetőleg az igazságnak is tökéletesen megfelelt. Mindamellett a vén
kollégiumban akkor sem került gyomorbajos diák. A lencséből
kipiszkálták a zsuzsokat. Akinek nem ízlett, odébb tolta a bögrét. A
diákasztalról ugyan nem hullott maradék étel a Kágyiné asszonyság
házi malacainak.
*
A kollégiumban a diákok tanyája a „coetus“ volt. Ma is az. Fehér
meszelt szobák, megfarigcsált asztalokkal. A vaságyakat
szalmazsákkal és hazulról hozott ágyneművel bélelték ki. Láda,
faszékek, mosdótál, esetlen mázos korsók egészítették ki a diák-
otthon berendezését. Hát még mikor – mondjuk az
ezernyolcszázhatvanas években – a kunyhósor is állott még. Ezekben
uraskodtak az esküdt diákok. Egy-egy szobának három lépés

29. megvolt a hossza. Mostan a kollégium első és második emeleti
szárnyait lakják a diákok. A keleti szárnyon a „míveletlen népek“
prepák tanyáznak a baglyokkal, a nyugati oldalon a theológusok és
jogászság képviselik – mondjuk rá – a nyugati civilizációt. A
Hungária, Dácia (nem az oláhság, az erdélyrészi magyar-székely fiúk
– mint madarasi pap Kövendy Dénesék – kifogóhelye), Békés,
Grand-Hotel, Konkordia és a Pannónia a nevezetesebb cétusok. A
Pannónia tekintély dolgában a mágnás kaszinóval vetekszik. Olyan
diákok kerültek ki a táborából, mint a néhai Erőss Lajos püspök,
Dicsőfi József debreceni pap, Magoss Gyuri doktor, debreceni városi
főügyész, a költő Szabolcska Mihály – Kahály úr diák néven, – aki a
kotyogós kulacs sestakerti nedűje mellett sűrűn népszerűsítette itt a
„bakabibliát“. A Pannónia eseményeit, amolyan Csittvári-krónikaszerű
jegyzőkönyvben, évről-évre megörökítik a cétus-urai még a
„makhinista-világ“ óta. A bentlakosok egyes kiválóbb
törzsvendégeiket konyhalatin-nyelven megírt díszoklevéllel is
kitüntetik, magukhoz felemelik; az ilyen zamatos, ötletes és csintalan
diák-oklevelek szerkesztésének a vidám tiszteletes Szarka Boldizsár
volt egyidőben jeleshírű főnótáriusa, aki azóta Panyolán, mint az
árvizektől ostromolt panyolai magyarok papja, erős lelkéről, nagy
hitéről és önfeláldozó bátorságáról is nemes példát mutatott.
*
A diák életnek bizalmas meleg kiegészítő részei a korcsmák is.
Régente Bánki bácsi, Papp Gyurka, Lisztes bácsi, a kopasz Kájnrát
(aki „alúl a németet“ szóval mindig a boros pohár aljába töltötte az
ásványvizet), a vén Torma, Szabó néni voltak a híresebb diák-
csaplárosok, míg újabban Törő bácsi, Kupecz bácsi – az
„Aranykapta“ ura, – Kemény Jankó a „Kis pipa“ lágyszívű,
áldozatkész fogadósa (pénztelen diáktól sohasem szokta a bor árát
kérni!) érdemelték ki a „diákok vendéglőse“ hírnevet… Régente
persze vígabb volt a diák élet is, amikor egy „kispetákot“ kellett
fizetni az adag kolbászért és kenyérért. Tizenhárom erős krajcárt tett
ki ez a kispeták. „Énekszós“ temetésért fizették. A „prédikációsért“
már „nagypeták“ járt ki, ami tizenhét krajcárnak felelt meg.

30. – Lelkem öcsém, ugy-e bizony megisznak még egy kancsóval? –
Bánki bácsinak meg ez volt a szavajárása diák uraimékhoz. Kis
cserép kancsókban, úgynevezett „orros“-ban mérte az ordas
sestakertit. A három szép lányát is diákok, végzett kollégyisták
vették nőül. Derék magyar diákok voltak ezek a Bánki „vők“: – Both,
Beke és Biki urak.
*
Máramarostól a Bánságig mindenhol megfordultak a debreceni
diákok, mint szuplikáns-diákok pedig széles Magyarországot
bekalandozták. Az új nótát, az új tréfát a debreceni diákok hordták
szét, amikor még nem zakatolt a vasút, nem repkedtek az útszélen
újságnyomtatványok. Táncban, birokra is megállották a helyüket. Az
ottományi „Gyilkos csárdánál“ még a menyasszonyt is ellopták a
debreceni diák úrfiak (Fráter fiú, egy jogász vezette azokat is)…
Azóta ugyan nagyot változtak az idők. Mások a szokások a debreceni
kollégiumban is, hanem azért a mágyikás Hatvani professzor fekete
csókái és varjai – lángveres téli alkonyokon – ma sem hiába keresik
fel a vén kollégium épülettömegét, még élnek itt a régi
diákhagyományok. Hiában öltött modern köntöst magára, ma is sok
debreceni diáknak „feszítik agyát karakán ideák“.

32. A kántus.
A debreceni diák énekkart, a kollégium énekkarát nevezték el
„kántus“-nak. Az ódon főiskola boltozatos termében rendezett
alkalmi ünnepélyeken kívül, a távol vidékeken is maradandó hatással
szerepelgetett a kántus. A vidéken a református „nagytemetéseknek“
legmegkapóbb ékessége mindig a kántus volt; mert a kálvinista
temetések rideg gyászpompájában a fájdalmat egyedül az énekek
felséges ereje fejezi ki. A kálvinista pap a ríkatásnak a mestere,
énekeinkből áradozik a vigasz. Ezeknek az énekeknek az első dalosai
meg a debreceni „kántista“ diákok voltak, azok ma is.
Vendégszerepléseiket ilyenkor gazdagon jutalmazták a Tiszák,
Degenfeldek, Wesselényiek, Domahidyak, Fráterek, Lubyak, Isaákok
és a többi nyakas kálvinista urak és szendeszép kálvinista úrnők
temetésein. A temetések után tálalt toroslakomán persze már nem
szívet nyilazó gyászéneket zengedeztek, azok a régi, komoly magyar
dalok csendültek fel. A kollégium mostani legrégibb, legkedvesebb
diákját is a kántus nevelte nagyra. Mácsay Sándor a debreceni kiváló
karnagy és dalszerző – a theologiát elvégezvén – 1877 óta
véglegesített vezetője a kántusnak. Bár időközben a kollégium ének-
és zenetanári székét is elnyerte ez a szerény művészlélek, mint aki a
hetvenes évek óta állandóan kántustag és énekvezér, méltán
nevezhető a debreceni kollégium legrégibb diákjának. Tavaly –
Somogyi Sándor debreceni szobrásszal – ezüst plakettet is verettek a
tiszteletére.
A kollégiumi „öreg“ kántusnak maholnap ifjabb versenytársa is
támad az egyetemi énekkarban. Bizonnyal öröm és gyönyörűség ez.
Hanem azért én mégis azt hiszem, Mácsay Sándor már csak
megmarad holtig kántistának. Mélyen érző lelkében fel-fellobognak a
régi diák-élet derűs emlékeinek őrtüzei. Visszasóvárogja a rég

33. elzengett melódiákat, midőn még maga is sort énekelt a kántusban
Timár Imre, Csiky Lajos, Fazekas Miklós, Varga Károly, Vértessy
Móric, Nyakas Balázs, Dicsőfi József, Torday Gábor, Magoss Gyuri,
Ferenczy Gyula, az orosz Kisázsiában elhunyt Kállay Ferkó és a többi
más diák-kántista cimboráival… Bizonnyal eszébe jut a pír-i
földesasszony temetése is, az az emlékezetes téli temetés, midőn a
hózivatar, szerencsére temetés után, az érmihályfalvi vasútállomáson
szorította a kántust vagy másfél napig. A vonatok felakadtak a
hóban. Még „peregrinus“ Nagy Jóska sem mert nekilódulni a
debreceni befújt útnak, pedig Jóska kocogvást szaladta keresztül a
vármegyéket.
A vasúti vendéglőbe szorultak a diákok. Másfél napig a négy fal
között „rostokolni“ annyi pihent eszű diáknak: – rengeteg idő volt ez.
Nóta, tréfa, ital: mind sorra kerültek. Dehogy kerülte el a figyelmöket
az a cilinderkalapos utazó úr sem, akit velök együtt szorított be a
fergeteg. Összesúgtak a diákok. A fogadósné konyhájából
összeszedtek minden tepsit, pléh fazekat, fedőt, mozsárt s úgy
sorakoztak fel a gyanútlanul sétáló cilinderes „uraság“ körül.
Debrecen ősmagyar vidékén még akkor nem igen volt népszerű
viselet a „köcsögkalap“. A tűzoltódiák „nagy botos“, a ki basszista is
volt egyszemélyben, jó Torday Gábor bőgőző hangon elkiáltotta:
– Ki a huncut?
– A német! – rémséges erővel zúdult fel a kántus… A tepsiket, a
pléhfedőket is összeütötték. A pokoli zajtól, a diákok felzúdult
hadától rémülten sinalt kifelé a cilinderes utazó úr.
– Nem is került többé a szemünk elé, – beszélte nekem egyszer
még Debrecenben, havas, téli délutánon, – szürcsölgetvén a piarista
atyák pincéjéből vásárolt diószegi bakatort, – néhai vén tiszteletes
Timár diák, a kalandos és tragikus életű „volt pap“, akiben nem
közönséges poéta-lélek és magyar elme égett el, tarlottan és
letörötten járván a vidéki élet kálváriáját.

35. Érmelléki szüretek.
Midőn mézesedik a gohér és vörhenyes bogyóemlőit duzzadozva
kinálgatja a bakator, a csurranós szőlőfürtökön le-lecsípik magukat a
darazsak. Node nem sokáig tart víg életük, mert rajtok ütnek a
„berr“-es dérhullajtó szeptember, október hónapok, hegy-völgyön
megkezdődnek a szüretek. A vincellérek és kádárok hűvös pincék
mélyéből csendes pajták ürömszagú szobáiból napfényre állongatják
a hordókat, taposó kádat, lihót, csebert, puttonyt és a faragott
bálványfejes homlokú vén körtefa sajtót. Karlócától fel Magyarát,
Tokaj, Miskolc, Eger, Gyöngyös, Szerednye és az egész Érmellék
bortermő vidéke megmozdul. Füstfelhők himbálódznak a hegyek
oldaláról. Szüretelő edényeit öblítgeti, forrázgatja a melegkedélyű
gazdanépség. Ha panaszkodnak is a zivataros nyárra, felderítik őket
a szüreti rózsás reménységek. Az Érmelléken is újból kivirult a
szőlőgyökér-féregtől elpusztított szőlőligetek nagyrésze, bár a
felforgató évtizedek társadalmi vízözönje sok magyar tanyáról
világgá seperte a kuriák őslakóit, a kivirult Érmelléken szüretelnek
még a régi barázdák régi uraiból is. A többször szívünket sajgató,
lelkünket szomorító birtokcserék dacára is sok érmelléki szőlő áll
még a régi néven. Ilyen jelesebb szőlők például a székelyhidi hegyen
a Gyalokay, Draveczky, Stubenberg gróf, debreceni Bészler,
Kiskágyon csokalyi Fényes, Reviczky, Magyary, Lakatos, püspök
Révész Bálint, Leszkay, Fráter, Gulácsy, Darvay, Miskolczy, Derzsy,
Nagykágyon Pongrácz gróf, Kazay, Rimay, Lovass, hegymegi Kiss,
Kólyon Básty (most Simonffy Gyuláé), Csáky gróf (most Szinay),
Diószegen Zichy gróf, Kuczik, debreceni piarista, Sankán Paksy,
Lévay, Hegyközszentimrén Dalmy, Beke s több más urak szőlői.
A filokszera-vész idejétől származik a nótás Érmellék hanyatlása.
Ezt a tündéri tükörként mosolygós szőlővidéket siralmas darabokra

36. zúzta. A zöldzsalugáteres pajták összeomladoztak. Fű nőtt az üres
pincék küszöbén. A beteg tőkéket kivagdalták és feltüzelték.
Fájdalmában sistergett a százados vén bütyök. Siratta azokat az
elmúlt gazdag időket, mikor még az urak nem szökdöstek el a
hegytől; mikor még a kapásnép nem keseredett le a
„szocilustaságra“ és a más vidékre költözött csokalyi tanító sem
panaszolta irgalmatlanul őszinte rigmusokban:
Isten hozzád Kágyi hegy,
A vizavéd
3)
már elmegy
Más vidékre, más helyre, –
Te is térj már eszedre…
Ettem kolbászt eleget,
Ittam jó bort eleget,
Hogy a szőlő kiveszett,
Vagy hat évig nem termett,
Vízre fogtam magamat,
Káromkodtam nagyokat…
*
Az érmelléki szüretek rendszerint október derekán kezdődtek.
Csupán „hegybíró“ uramék szüreteltek korábban, mert később már
sok ügyes-bajos ember dolgával kellett bibelődniök. Hiszen az
érmelléki szüretek országos vásárjárással vetekedtek. Nemcsak
Biharból, Szabolcs, Hajdu, Szatmár vármegyékből is rakott
szekerekkel özönlöttek a módosabb emberek a – hegyre. Mivel a
szüret tartama az időjárástól is függött, a kamráról, konyháról
jóelőre gondoskodtak. Némelyik „szilvásban“ egész falka „szüreti
bárányt“, sőt veresborjúkat is őrizgettek a szilvafákhoz kikötve.
Zenés hangszerszámaikkal mindenfelé cigányok nyüzsögtek a
hegyek ösvényein. Váradról, Debrecenből és a vármegyékből is a
hegyekre csődültek az első primások, mint a malaclopó
cigánybandák. Muzsikától, nótaszótól zajlott az Érmellék. Egyik
pajtánál napközben, másiknál éjszaka szólott a muzsika, nem
egyedül a dáridózás kedvéért, hanem hogy a szedőlányok,

37. menyecskék, puttonos legények és nyomók el ne széledezzenek.
Muzsikahangok mellett lelkesebben mívelték a munkát. A klarinét
rikoltozásánál a fagyos mustlét sem panaszolták fel a nyomók.
– Ujujju! – szapora táncot roptak a taposó kádban. Csokalyi
Fényes Kálmán, Bihar vármegyében nevezetes főszolgabíró,
különösen jól tudott bánni népével. Fagyos szüretkor új pár
csizmával buzdította a nyomókat, akik ilyenkor csizmában taposták a
bakatort… A kiskágyi szőlőhegy aljában hivogatólag még fentáll az a
gólyafészkes kéményű, sok szobás, széles tornácos Fényes-pajta (ma
Kovásznay Marcel székelyhidi főszolgabíróé), amelyben Fényes
Kálmánék egész Biharországra híres szüreteiket tartották. Nevezetes,
híres nemes úr volt maga Fényes Kálmán is. Kálmán úrról maradt
fent, hogy az egyik homokfutó kocsiját sem szép szóért, sem pénzért
nem akarta odadni Károly nevű kedves testvérének. Egyszer
azonban elragadta a kis kocsit a Kálmán úr négy tüzes lova. A hídnak
át úgy nekiiramodtak a lovak, hogy a kocsi két baloldali kereke a
hídszélen kívül siklott és a kis ér felett a levegőben repült. Egész
bizonyosnak látszott, hogy az erecskébe borulnak és a kocsi
darabokra törik.
– Tiéd a kocsi! – Kálmán odaszólt a mellette szorongó Károly
testvérének.
Véletlenül és meglepetésszerűleg, a gyors röperő folytán a kocsi
épen gördült át a hídontúlra, Kálmán úr szavának állott, azonnal
átadta a kocsit Károly testvérének.
Más alkalommal Fényes Kálmánék már a harmadik hete
szüreteltek a kiskágyi nagyszőlőben, midőn a szüretre elvetődött
Vértesről Irinyi József is, a gyufa feltalálója. Irinyi tudományos
módszerekkel, de kevesebb szerencsével gazdálkodott a vértesi
homokon. Persze atyafiságos magyar vendégszeretettel fogadták,
hiszen újabb keletű az a közmondás: – mihelyt vendég, mindjárt
menjék… Még az Irinyi könnyen lobbanó természete sem volt
kellemetlen Kálmán úréknak, sőt annál inkább is kötekedtek a
hajszálhasogató Irinyivel. Az ágyának a lábai alá, az ellenkező

38. oldalokon, kavicsokat dugdostak, úgy hogy mikor s merre fordult, az
ágya is arra döccent Irinyinek…
A világraszóló találmányát is méregből vesztegette el Irinyi.
Bécsben az ösmerősei tréfából lekicsinyelték az Irinyi-féle első
gyufát, mire Irinyi mérgében egy vacsoráért túladott a korszakos
találmányon.
*
Hosszú szüretek alkalmával előfordult az is, hogy fogytomra
jutott a hazai kalács és kenyér. Azért nem lyukadt ki a világ feneke. A
szépséges nemes kisasszonyok nekigyűrkőztek a dagasztóteknőnek
és frissen sűlt kaláccsal, foszlós fehér cipóval kedveskedtek a szüreti
vendégségnek; mert mint azt az én csokalyi Fényes Gyula barátom
mondja:
– A zongora távol volt tőlük. No, meg az anyák fősúlyt fektettek a
jó gazdasszony nevelésre, ami a régi nemes, úri családoknál nem is
hiányzott.
*
Enyhe estéken venyigéből raktak tüzet a pajták előtt. A pattogós
venyigetűz lángja a csillagokig felnyúlt. Ezeket a kedves jeltüzeket a
szomszéd falvakból is megbámulták, midőn a sihederek a krumpliba
dugott égő venyigével dobták a rakétát… Abból sem támadt
veszedelem, midőn a hetes esőtől felereszkedett az érmelléki agyag.
Mindössze a fuvar változott meg. Míglen a szüretre négylovas hintón
szállottak fel azok a hamvasarcú, dali madárként kedves Fráter,
Fényes, Szunyoghy, Miskolczy, Buday kisasszonyok, hazafelé menet
meg már négyes, hatos ökörfogaton indultak Álmosdra, Érkeserübe,
Érsemjénbe… Mindamellett az ökörfogaton sem volt hosszú, unalmas
ez az út. Balázs Kálmánékat is kocsira rakták. A szép biharországi
kisasszonyok kedves nótáit gyönyörűséggel muzsikálták a cigányok
uthosszant, miközben az úrfiak lóhátról csapták nem annyira a
szelet, mint inkább a sarat a szép lányokkal rakott ökör fogatok
körül.

41. Az öreg József főherceg.
A magyar honvédség 1870-ben még fiatal intézmény volt. A
közös hadsereg tisztjei idegenkedéssel, sőt kicsinyléssel bántak
honvédeinkkel. A csufondáros elbánás nem egyszer tettleges
összeütközésig fajult el. A pazonyi Elek Gusztáv ezredes és Zubovics
Fedor huszárkapitány-féle kemény honvédtiszti-bajnokoknak –
karddal és pisztollyal – sok pöffeszkedő „stiblit“ móresre kellett
tanítani, míglen a császármadarak megszokták és tisztelték a
honvédet. Ezek a napirenden lévő összeütközések még vaskosabban,
nem egyszer vérengzéssel zajlottak le a hadsereg és honvédség
legénységi állománya között felmerült villongásoknál. A piros
nadrágjukról és zsinórozásukról „paradicsomos flaskóknak“ csúfolt
honvédek többször karddal és szuronnyal vágtak vissza. 1870-ben
országos feltünést és a „császáriak“ rovására kínos csufot keltett a
székesfehérvári eset, midőn is ott egy alig huszonegy esztendős
fiatal honvédhuszár-őrmester egymagában, súlyos tölgyfaszékkel,
kilenc dragonyos altisztet – közöttük négy őrmestert – fegyverzett le
és vert ki a fogadóból. József főhercegnek, a
honvédfőparancsnoknak is fülébe jutott ez a huszárremek. 1872-ben
Székesfehérváron a honvédhuszár-tisztiiskola vizsgálatán elnökölt az
„öreg úr“ és a sikerült vizsga után a „Magyar király“-szálló emeleti
éttermében ebédet is adott. Az ebédre meghívta az
iskolaparancsnokot, a tanárokat és az iskolába vezényelt tiszteket, –
akik mindnyájan fiatal hadnagyok voltak. Fesztelenül folyt az ebéd s
eközben a fenséges huszár odafordult az alezredes
iskolaparancsnokhoz:
– Nyolcszázhetvenben nyáron itt Fehérvárott történt, hogy egy
honvédhuszár-őrmester kilenc dragonyos altisztet vert ki a
csárdából… Hallott ön erről valamit?

42. – Fenség, – felelte az alezredes, – abban az időben nem voltam
itt. Hanem az az őrmester most már hadnagy.
– Hadnagy?!… Hogy hívják?
– Csokalyi Fényes Jenő. Éppen itt ül mellettem.
A fenséges huszár kissé féljobbra fordította érdekes fejét s – az ő
vontatott beszédmódjával – halkan így szólt:
– Hát, ön volt az hadnagy úr?… Kérem, beszélje el, mint történt?
Fényes hadnagy elmondta az esetet.
– Jelentem alázatosan fenségednek, így történt…
A fenséges huszár, akit 1840 elején Jászberényben avattak fel
Nádor-huszárnak, elmosolyodott és helyeslőleg bólintott:
– Nagyon jó, nagyon jó! Örvendek, hogy a hadnagy úrnak semmi
baja sem történt.
*
Azok víg idők voltak, amikor még gróf Vay László honvédhuszár
ezredes volt a főherceg udvarmestere. Maga Vay is szókimondó,
szíves vendéglátó, derüs lelkű magyar huszár volt. A tisztekre nem a
szurkolás keserves órái, hanem igazán kedves ünnepségek voltak,
ahányszor „vizitált“ a fenséges „öreg“. A vizsgát vagy szemlét mindig
főhercegi ebéd követte. Megkivánta, de a példát is úgy adta a
fenség, minthacsak magok között lettek volna a tisztek. A
koccintgatás és diskurálás fesztelenül folyt. Az egyik ilyen ebéd
alkalmával, leves után halikrát szolgáltak fel és a vendéglős egész
tányér apróra vágott vereshagymát helyezett a fenség elé, aki –
midőn észrevette a társaság érdeklődését – megszólalt:
– Én nagyon szeretem a vereshagymát, de otthon nem juthatok
hozzá, mert a feleségem nem tűri a szagát. Azért tehát csak ha távol
vagyok az édes otthontól, akkor élhetek hagymával; node ilyenkor
azután ki is rúgok a hámfából… – Miközben ő császári és királyi

43. fensége a tányér hagymát kebelezte, Fényes hadnagy gróf Vay
ezredesnek tartott előadást a legjobbízű hagymásfalatról. Amely nem
más, mint a nyársra húzott, pártűznél sütött szalonna, midőn is a
magyar ember a sercegő szalonnazsírt a balkezében tartott, só-
paprikával füszerezett, karika-hagymával bőven rakott vékony pirítós
kenyérre csepegteti…
Gróf Vay egészen fellelkesült:
– Fenség! A Fényes hadnagy tud ám egy kitünő hagymásétel-
receptet.
– Hát beszélje el a hadnagy úr, – mondta érdeklődéssel a fenség,
– tanítson meg bennünket arra a jó eledelre.
– Minálunk Biharban úgy csináljuk azt, – Fényes hadnagy előadta
a fenti receptet.
A fenség arca felderült:
– Na, kedves Vay, ha hazamentünk, ezt megcselekedjük az
alcsúti tanyánkon.
Az ilyen főhercegi ebédek után még egyideig együtt „tislizett“ a
társaság. A fekete kávét ott itták meg. A főhercegi „cercle“ is
családiasan – táblabírósan – az ebédlőasztalnál történt meg. Forintos
szivarokat szívtak a tiszturak, – bezzeg később, mikor már a fukar
Nyáry báró volt az udvarmester, hétkrajcáros szivar járta… A fenség,
ebéd végeztével, ezüstkupakos makrapipáját szedte elő, melyre
magyar címer volt kifaragva. A rövid megyfaszárról nemzetiszín
selyembojt díszelgett és a jóféle szűzdohányt sallangos zacskóból
sajátkezüleg kapargatta kedves pipájába.
– Már én csak nem adok egy pipa jó magyar dohányt száz
havannáért sem, – szólt s ázsiai gyönyörűséggel eregette az illatos
füstkarikákat. Midőn pedig csendes pipaszó mellett kidiskurálta
magát, átment a másik szobába leheveredni. Búcsuzkodott a
társaság is, gróf Vay elmenőben mindig rájuk szólt:

44. Welcome to our website – the perfect destination for book lovers and
knowledge seekers. We believe that every book holds a new world,
offering opportunities for learning, discovery, and personal growth.
That’s why we are dedicated to bringing you a diverse collection of
books, ranging from classic literature and specialized publications to
self-development guides and children's books.
More than just a book-buying platform, we strive to be a bridge
connecting you with timeless cultural and intellectual values. With an
elegant, user-friendly interface and a smart search system, you can
quickly find the books that best suit your interests. Additionally,
our special promotions and home delivery services help you save time
and fully enjoy the joy of reading.
Join us on a journey of knowledge exploration, passion nurturing, and
personal growth every day!
testbankfan.com