Principles of Leadership International Edition 7th Edition DuBrin Solutions Manual

Principles of Leadership International Edition 7th Edition DuBrin Solutions Manual
Principles of Leadership International Edition 7th Edition DuBrin Solutions Manual
Principles of Leadership International Edition 7th Edition DuBrin Solutions Manual

1. Visit https://testbankdeal.com to download the full version and
explore more testbank or solutions manual
Principles of Leadership International Edition 7th
Edition DuBrin Solutions Manual
_____ Click the link below to download _____
https://testbankdeal.com/product/principles-of-leadership-
international-edition-7th-edition-dubrin-solutions-manual/
Explore and download more testbank or solutions manual at testbankdeal.com

2. Here are some recommended products that we believe you will be
interested in. You can click the link to download.
Principles of Leadership International 7th Edition DuBrin
Test Bank
https://testbankdeal.com/product/principles-of-leadership-
international-edition-7th-edition-dubrin-test-bank/
Leadership Research Findings Practice and Skills 7th
Edition DuBrin Solutions Manual
https://testbankdeal.com/product/leadership-research-findings-
practice-and-skills-7th-edition-dubrin-solutions-manual/
Leadership Research Findings Practice and Skills 7th
Edition DuBrin Test Bank
https://testbankdeal.com/product/leadership-research-findings-
practice-and-skills-7th-edition-dubrin-test-bank/
Fundamentals of Corporate Finance Canadian 6th Edition
Brealey Solutions Manual
https://testbankdeal.com/product/fundamentals-of-corporate-finance-
canadian-6th-edition-brealey-solutions-manual/

3. Exploring Sociology The Concise Edition Canadian 1st
Edition Ravelli Solutions Manual
https://testbankdeal.com/product/exploring-sociology-the-concise-
edition-canadian-1st-edition-ravelli-solutions-manual/
Auditing Cases An Interactive Learning Approach 6th
Edition Beasley Solutions Manual
https://testbankdeal.com/product/auditing-cases-an-interactive-
learning-approach-6th-edition-beasley-solutions-manual/
American Government Institutions and Policies 15th Edition
Wilson Test Bank
https://testbankdeal.com/product/american-government-institutions-and-
policies-15th-edition-wilson-test-bank/
Business Essentials 9th Edition Ebert Test Bank
https://testbankdeal.com/product/business-essentials-9th-edition-
ebert-test-bank/
Marriages Families and Relationships Making Choices in a
Diverse Society 11th Edition Lamanna Test Bank
https://testbankdeal.com/product/marriages-families-and-relationships-
making-choices-in-a-diverse-society-11th-edition-lamanna-test-bank/

4. Mastering Strategic Management vol1.1 1st Edition Ketchen
Test Bank
https://testbankdeal.com/product/mastering-strategic-management-
vol1-1-1st-edition-ketchen-test-bank/

5. © 2013 Cengage Learning. All Rights Reserved. This edition is intended for use outside of the U.S. only, with content that may be
different from the U.S. Edition. May not be scanned, copied, duplicated, or posted to a publicly accessible website, in whole or in part.

CHAPTER 10
How Leaders Exert Influence
The purpose of this chapter is to familiarize the reader with a wide range of influence tactics that he or
she may need to persuade others. A secondary purpose is to sensitize the reader to the difference among
ethical, ethically neutral, and unethical influence tactics.
CHAPTER OUTLINE AND LECTURE NOTES
Influencing group members to achieve a worthwhile goal is a leader’s quintessential responsibility. To
become an effective leader, a person must be aware of the specific tactics leaders use to influence
others. Although this chapter focuses on influence tactics, other aspects of leadership, such as
projecting charisma and coaching, are also influence processes. Influence is defined here as the ability
to affect the behavior of others in a particular direction. Power is the potential or capacity to influence.
(Power can also be regarded as the ability to influence others.) Influence tactics have grown in
importance because so often a leader or corporate professional has to influence others without having
formal authority over them.
I. A MODEL OF POWER AND INFLUENCE
The model shown in Figure 10–1 illustrates that the end results of a leader’s influence outcomes
are a function of the influence tactics he or she uses. The influence tactics are in turn moderated,
or affected by, the leader’s traits and behaviors and the situation.
The three possible outcomes are commitment, compliance, and resistance. Commitment
represents the highest degree of success; the target of the influence attempt is enthusiastic about
carrying out the request and makes it a full effort. Compliance means that the influence attempt is
partially successful. The target person is apathetic (not overjoyed) and makes only a modest effort
to carry out the request. Resistance is an unsuccessful influence attempt. The target person is
opposed to carrying out the request and finds ways to either not comply or do a poor job.
Traits, including personality and intelligence, impact the effectiveness of influence tactics. The
leader’s behaviors affect influence tactics in a variety of ways. Also, the situation, such as the
organizational culture, can help decide which influence tactic will be effective. For example, in a
high-technology environment, rational persuasion and expertise may be more effective than an
emotional appeal.
II. DESCRIPTION AND EXPLANATION OF INFLUENCE TACTICS

Influence tactics are classified here as those that are essentially ethical and honest, ethically
neutral, or those that are essentially manipulative and devious. Several of the tactics, however,
could be placed into more than one category.
A. Essentially Ethical and Honest Tactics
Used with tact, diplomacy, and good intent, the tactics described in this section can facilitate
getting others to join you in accomplishing a worthwhile objective. These tactics vary in
complexity and the time required for their development.

6. 96 Chapter 10: How Leaders Exert Influence
© 2013 Cengage Learning. All Rights Reserved. This edition is intended for use outside of the U.S. only, with content that may be
different from the U.S. Edition. May not be scanned, copied, duplicated, or posted to a publicly accessible website, in whole or in part.

1. Leading by Example and Respect. A simple but effective way of influencing group
members is leading by example, or leading by acting as a positive role model. Being
respected facilitates leading by example.

2. Using Rational Persuasion. To implement this tactic, the leader uses logical arguments
and factual evidence to convince another person that a proposal or request is workable
and likely to result in goal attainment. Rational persuasion is likely to be the most
effective with people who are intelligent and rational. A major moderating variable in
rational persuasion is the credibility of the influence agent. A subtle factor is that
credible people are perceived as having higher power.

3. Apprising the Target. Apprising means that the influence agent explains how carrying
out a request or supporting a proposal will benefit the target personally, including
advancing the target’s career. (Apprising is likely to be the most effective with
ambitious targets.)

4. Making a Personal Appeal. Using this approach, the agent asks the target to
implement a request or support a proposal out of friendship. Or the nature of the favor
might be unspecified as in, “How would you like to do something important for me?”

5. Developing a Reputation as a Subject Matter Expert. Becoming a subject matter expert
(SME) on a topic of importance to the organization is an effective strategy for gaining
influence. Being an SME is a subset of rational persuasion.

6. Exchanging Favors and Bargaining. Offering to exchange favors if another person will
help you achieve a work goal is another standard influence tactic. Give the other
person as much time as feasible to accomplish the task, and also give a menu of
options for different levels of assistance.

7. Legitimating a Request. A legitimate request falls into one’s scope of authority and fits
organizational policy. Making legitimate requests is an effective influence tactic
because most workers are willing to comply with regulations.

8. Making an Inspirational Appeal, Being Charming, and Emotional Display. To inspire
others a leader must obviously make inspirational appeals. Such an appeal is reinforced
by an emotional display. The influence agent will be more effective when he or she
displays personal magnetism, refers to a captivating, inspiring personality with charm
and charismatic-like qualities. For an emotional appeal to be effective, the influence
agent must understand the values, motives, and goals of the influence target.

9. Consultation with Others. Consultation with others before making a decision is both a
leadership style and an influence technique. The influence target becomes more
motivated to follow the agent’s request because the target is involved in the decision-
making process.

7. Chapter 10 : How Leaders Exert Influence 97
© 2013 Cengage Learning. All Rights Reserved. This edition is intended for use outside of the U.S. only, with content that may be
different from the U.S. Edition. May not be scanned, copied, duplicated, or posted to a publicly accessible website, in whole or in part.

10. Forming Coalitions. A coalition is a specific arrangement of parties working together
to combine their power. Coalition formation works as an influence tactic because
“there is power in numbers.” The more people you get on your side, the better. The
more powerful the leader is, the less the need for coalition formation.

11 . Being a Team Player. Influencing others by being a good team player is an important
strategy for getting work accomplished. A leader might be a team player by doing such
things as pitching in during peak workloads. Being a team player is a more effective
influence tactic in an organizational culture that emphasizes collaboration than one in
which being tough-minded and decisive is more in vogue.

12. Practicing Hands-on Leadership. A hands-on leader is one who gets directly involved
in the details and processes of operations. The hands-on approach influences
subordinates to follow the beliefs, procedures, and processes of the leader.

B. Influence Tactics Essentially Neutral with Respect to Ethics and Honesty
If the tactics in this section are implemented with good intent they tend to be positive, but if
implemented with the intent of duping another person, they tend to be negative.

1. Ingratiation. Getting somebody to like you can be considered a mildly manipulative
influence tactic—particularly if you do not like the other person. Ingratiation includes
such basic human relations techniques as asking for something in a polite way.

2. Joking and Kidding. Good-natured kidding by the leader is especially effective when a
straightforward statement might be interpreted as harsh criticism.

3. Upward Appeal. In upward appeal, the leader exerts influence on a team member by
getting a person with more formal authority to carry out the influence act.

4. Co-opting Antagonists. Co-opting is also used to resolve conflict. To co-opt is to win
over opponents by making them part of your team or giving them a stake in the system.
For example, invite an antagonist to be part of your advisory team.

C. Essentially Dishonest and Unethical Tactics
The tactics described in this section are less than forthright and ethical, yet they vary in
intensity with respect to dishonesty. The first two tactics would be considered unethical and
devious by most people; second two might be within the bounds of acceptable ethics.
1. Deliberate Machiavellianism. Machiavellians are people in the workplace who
ruthlessly manipulate others. They regularly practice deception, bluff, and other
manipulative tactics.

2. Gentle Manipulation of People and Situations. By making untrue statements or faking
certain behaviors, gentle manipulators get another person to comply. A widely used
manipulative approach is the bandwagon technique. A manager informs her vice

8. 98 Chapter 10: How Leaders Exert Influence
© 2013 Cengage Learning. All Rights Reserved. This edition is intended for use outside of the U.S. only, with content that may be
different from the U.S. Edition. May not be scanned, copied, duplicated, or posted to a publicly accessible website, in whole or in part.

president that she wants an enlarged budget for attendance at a quality seminar because
“all the other companies are doing it.”

3. Undue Pressure. When rewards become bribes for compliance, and threats of pun-
ishment become severe, the target person is subjected to undue pressure or coercion.

4. Debasement. A subtle manipulative tactic is debasement, demeaning or insulting
oneself to control the behavior of another person.

It is important to recognize that the most severe unethical influence tactics can bring
about human suffering. Particularly harmful is when the influence tactic involves
bullying, intimidation, and cruelty.

III. LEADERSHIP INFLUENCE FOR ORGANIZATIONAL CHANGE

Top-level leaders exert many of their influence attempts in the direction of bringing about
changes through the entire organization, often by attempting to overhaul the organization culture.
Before plunging ahead with attempts at massive cultural change, the leader needs to study the old
culture and understand why it contributed to the prosperity and growth of the organization.
Tactics for bringing about change yet assuring that a healthy culture is maintained include the
following.
1. Serve as a role model for the desired attitudes and behaviors.
2. Impose a new approach through executive edict.
3. Establish a reward system that reinforces the culture, such as giving huge suggestion
awards to promote an innovative culture.
4. Select candidates for positions at all levels whose values mesh with the values of the
desired culture.
4. Sponsor training and development programs that support the desired cultural values.

A leader who exhibited all of these behaviors would qualify as a transformational leader because
of all the positive changes.

IV. RELATIVE EFFECTIVENESS AND SEQUENCING OF INFLUENCE TACTICS
Influence tactics have been studied here separately, but they must also be understood in relation to
one another.
A. Relative Effectiveness of Influence Tactics

Yukl and Tracey studied the relative effectiveness of influence tactics. Included in the
survey were 120 managers, 526 subordinates, 543 peers, and 128 superiors, all of whom also
rated the managers’ use of influence tactics. Respondents were asked which of nine
influence tactics were used by the manager, and how many tactics resulted in complete
commitment. Respondents also rated the managers’ effectiveness.
The most effective tactics were rational persuasion, inspirational appeal, and consultation.
The least effective were pressure, coalition, and appealing to legitimate authority.

9. Chapter 10 : How Leaders Exert Influence 99
© 2013 Cengage Learning. All Rights Reserved. This edition is intended for use outside of the U.S. only, with content that may be
different from the U.S. Edition. May not be scanned, copied, duplicated, or posted to a publicly accessible website, in whole or in part.

Inspirational appeal, ingratiation, and pressure were used primarily in a downward direction.
Personal appeal, exchange, and legitimating were used primarily in a lateral direction. The
authors caution that any tactic can trigger target resistance if it is not appropriate for the
situation or is applied unskillfully.
A study by Wells and Kipnis indicated that both managers and employees used strong
influence tactics when they distrusted the other party—either a manager or a subordinate.
The strong influence tactics studied were appeals to higher authority, assertiveness,
coalition, and sanctions.
Another study showed that when group members perceived a poor relationship with their
leader, the leader’s use of inspirational appeal and exchange resulted in less of helping of
coworkers by members. However, the leader’s consultation tactics were positively
associated with group members helping coworkers. When group members perceived their
relationship with the leader as positive, exchange tactics by the leaders positively related to
helping behavior.
B. The Sequencing of Influence Tactics

In general, begin with the most positive, or least abrasive, tactic. Use stronger tactics only as
needed. A sensible approach is to begin with low-cost, low-risk tactics. If the outcome is
important enough, the influence agent can then shift to higher cost and higher risk influence
tactics.
The direction of influence tactics is also important. In general, the more position power an
individual exerts over another, the less the need for being cautious in exerting influence
tactics.
C. Implicit Leadership Theories and Leadership Influence

People are more likely to be influenced by leaders who match their expectation of what a
leader should be. Implicit leadership theories are personal assumptions about the traits and
abilities that characterize an ideal organizational leader. The assumptions are stored in
memory and activated when group members interact with a leader.
Prototypes are positive characterizations of a leader, whereas antiprototypes are traits and
behaviors people do not want to see in a leader. Prototypes include sensitivity, intelligence,
dedication, charisma, strength, and attractiveness. Antiprototypes include tyranny and
masculinity.

V. GUIDELINES FOR ACTION AND SKILL DEVELOPMENT

A study showed that managers tend to use tough follow-up tactics when subordinate’s refusal of a
request is related to work expected in his or her role, and when the subordinate was perceived as
malingering. Poor leader-member exchanges are also associated with tougher tactics. Managers
withdrew their request when the request was seen as outside the subordinate’s role, or the request
was ambiguous. The guideline here is that tougher influence tactics are more suitable when a
request is within a subordinate’s role, and tougher tactics may be needed if the leader-member
relationship is poor.

10. 100 Chapter 10: How Leaders Exert Influence
© 2013 Cengage Learning. All Rights Reserved. This edition is intended for use outside of the U.S. only, with content that may be
different from the U.S. Edition. May not be scanned, copied, duplicated, or posted to a publicly accessible website, in whole or in part.

COMMENTS ON EXPERIEN TIAL EXERCISES
Leadership Self-Assessment Quiz 10-1: Survey of Influence Tactics

Here is an opportunity for students to think through how frequently they use certain influence tactics.
An intended byproduct of completing this questionnaire is to remind the reader of the existence of
certain influence tactics that might be added to their repertoire. In this way, skill development is
possible.
Leadership Self-Assessment Quiz 10-2: Measure of Ingratiating
Behavior in Organizational Settings (MIBOS)

This listing of ingratiating behaviors can also be classified as political tactics. As such, the instrument
might be regarded as twenty-four suggestions for forming a positive relationship with the boss. Many
people at various stages of their career can benefit from heightened awareness of the importance of
pleasing the boss.
Leadership Skill-Building Exercise 10-1: Ethical Influence Tactics

Role playing a situation in which the two parties are attempting to take an opposite ethical stance
will require advanced interpersonal skills. Students must remember that the company
representative wants to dissuade the Air Force procurement officer from being unethical, yet
simultaneously he or she does not want or antagonize this valuable partner.
Leadership Skill-Building Exercise 10-2: Identifying Influence Tactics

This straightforward test helps the student review his or her understanding of influence tactics. The test
is more difficult than asking students to define and give an example of the various influence tactics.
Diagnostic skill is needed to answer these questions correctly.
Leadership Skill-Building Exercise 10-3: Applying Influence Tactics

Applying a leadership skill in field situations can be valuable experience. At a minimum, such practice
illustrates the point that a combination of study and practice is important for leadership skill
development.
Leadership Skill-Building Exercise 10-4: My Leadership Portfolio
Executing influence tactics is at the heart of exercising leadership, making it quite valuable for
the student to record an instance of exercising influence. Also, if the student of leadership has
not attempted to exert influence recently, this exercise might serve as a reminder to do so.
Leadership Skill-Building Exercise 10-5: A Leadership Essay
Admittedly the subject of this essay might seem similar to one found in a Sunday newspaper magazine
because it simplifies so much information in approximately one page. However, the essay might serve
as a convenient reminder of some of the major points about being a powerful and influential leader.

11. Chapter 10 : How Leaders Exert Influence 101
© 2013 Cengage Learning. All Rights Reserved. This edition is intended for use outside of the U.S. only, with content that may be
different from the U.S. Edition. May not be scanned, copied, duplicated, or posted to a publicly accessible website, in whole or in part.

Chapters 10 and 11 of this book could be a useful resource for students in preparing the essay in
question.
COMMENTS ON DISCUSSI ON QUESTIONS AND ACT IVITIES

1. Explain the following analogy: Influence is to leadership, as eggs are to an omelet.

Influence is as much as inseparable from leadership, as eggs are inseparable from an omelet. You
cannot exercise leadership without influencing others, and you cannot have omelets without eggs.
2. Which influence tactic described in this chapter do you think would work the best for you? Why?
A student’s choice of influence tactic will frequently be a function of past experience with the
tactic and his or her personality and skills. For example, knowledgeable people and expert people
are likely to choose the technique of being a subject matter expert.
3. How might a manager use “leading by example” to help develop ethical behavior in his or her
unit?
Leading by example is often an effective vehicle for developing ethical behavior. The leader
behaves as ethically as possible, thereby serving as a model for direct reports. To implement this
technique, the leader would have to be faced with an ethical dilemma, make an ethical decision,
and then find a way to inform the group about the decision. For example, the leader might tell the
group this anecdote: “We had to turn down that large contract to re-build the highway for the town
of __________. The commissioner of highways insisted that we give him a kickback of $50,000
to get the contract. It is disappointing to turn down business that we need, but our company has
ethical and legal standards to follow.”
4. Assume that you work for a large employer, and that the CEO decides that the company needs to
reduce costs by 5 percent. To get this message across, the CEO sends every employee a tweet
explaining the goal. Explain how effective you think this message might be.

A message about reducing costs by five percent is a somber and important message. The CEO is
most likely reducing his or her credibility by using tweets to disseminate the message. The cost-
reduction plan would seem more serious if the CEO used a company-specific communication
vehicle such as e-mail or an intranet. The CEO might also appear to be lacking in good judgment
because the cost-reduction target becomes public information when posted on Twitter.

5. Identify two exchanges of favor you have seen or can envision on the job.
One exchange is to offer future compensatory time off to a worker on the exempt payroll if he or
she will put in extra time on an urgent project now. Another common exchange is to get
somebody to expedite a project for you with a promise of reciprocating in the future. In one
company a service technician helped another worker prepare a spreadsheet in exchange for having
a letter translated from English into Spanish.
6. In what way is being a subject matter expert (SME) a source of power as well as an influence
tactic?

12. 102 Chapter 10: How Leaders Exert Influence
© 2013 Cengage Learning. All Rights Reserved. This edition is intended for use outside of the U.S. only, with content that may be
different from the U.S. Edition. May not be scanned, copied, duplicated, or posted to a publicly accessible website, in whole or in part.

Being a subject matter expert helps a person exert power because others come to rely on that
person for his or her expertise. Being a subject matter expert also helps the person exert influence
because others will follow the person’s advice, based on his or her expertise.

7. Why is developing a reputation as a subject matter expert important for a leader is leadership
deals so heavily with interpersonal skills?
Although leadership deals heavily with interpersonal skills, a leader’s technical or business
knowledge is still a major approach to influencing people. For example, when CEOs are
interviewed on shows such as Bloomberg Business News they often talk in depth about their
products or services. A positive example is Reed Hastings, the founder and CEO of Netflix who
speaks in great technical detail about his services during a radio interview.
8. How might a business owner use the bandwagon technique to influence his or her employees to
lead a healthier lifestyle?

The business owner might provide evidence of how many large companies have established
wellness centers to help their workers stay healthy, or become healthier. At the same time the
owner might point out that many smaller business firms are sending employees to wellness
centers shared by several companies.
9. Why should a top-level executive worry about respecting the existing organizational culture when
trying to influence an organization to change in a particular direction?

To ignore the organizational culture is to ignore one of the most powerful forces in an
organization because the culture represents the values and practices that guide the day-by-day
behavior of workers. If the culture does not change, most workers are unlikely to change. With
reference to respect, if it appears that the leader does not respect the culture many workers will
become antagonistic toward the new leader which could result in poor cooperation and poor
productivity.

10. Get the opinion of an experienced leader as to the most effective influence tactics. Share your
findings with class members.
One approach to gather information for this question is to present the leader with a list of the
tactics described in this chapter. Another approach is to be less structured, which will probably
result in the mention of various emotional tactics.
PLAUSIBLE RESPONSES TO CASE QUESTIONS
Leadership Case Problem A: Be Fit or Be Out of Favor at CFI
Westgate

This case illustrates how a business leader might attempt to influence workers in personal behavior that
has only a tenuous relationship with job behavior or performance.
1. What influence tactics does David Siegel appear to be using in his attempt to combat employee
smoking and obesity?

13. Chapter 10 : How Leaders Exert Influence 103
© 2013 Cengage Learning. All Rights Reserved. This edition is intended for use outside of the U.S. only, with content that may be
different from the U.S. Edition. May not be scanned, copied, duplicated, or posted to a publicly accessible website, in whole or in part.

With respect to smoking, Siegel emphasizes undue pressure. Employees who do not quit smoking
will face termination. Siegel is using motivation, or a positive exchange, for obesity. Workers who
attain their goal can win cash prizes or a luxury vacation.

2. What suggestions might you offer Siegel to help him be more successful in his attempts at
influencing employee weight control?

Siegel should emphasize that participation in a weight control program is entirely voluntary, and
that the company wants to be supportive. He should also be specific about the financial rewards
associated with weight loss. Siegel should also emphasize that he wants employees to be healthy,
and that anorexia could be as unhealthy as being grossly overweight.
3. What is your evaluation of the ethics of a CEO attempting to influence employees to avoid
obesity?
Here we get into a gray area. Many students will believe that a CEO is being ethical in
encouraging workers to avoid obesity because obesity has negative health consequences, and
could therefore be costly to the company. For these students, it “smells good” that the CEO is
attempting to influence employees to avoid obesity. Many other students will see influence
attempts to combat obesity as invading the private lives of employees, and as therefore being
unethical.

Associated Role Play
A focal point in this essay is how well the CEO uses influence tactics to move the worker in the
direction of reducing smoking and excessive drinking. The role player will probably want to exert
some influence related to legitimate power. Perhaps the student who plays the role of the
reservation agent will have to avoid committing any political blunders while attempting to defend
his or her personal rights.
Leadership Case Problem B: Maya the Manipulator

This case illustrates two specific ways in which a leader/manager might manipulate subordinates.
This could be helpful in understanding what manipulation can mean in practice because so often
the term manipulation is used without providing a specific example of the behavior.
1. In which specific ways is Maya being a manipulator?

Maya displayed manipulation when she said that Ivan could be eligible for a double bonus if he
closed on a big sale. Could is an effective term for manipulators to use because it implies a
negative or positive consequence without being an actual promise.
2. To what extent do you think Maya’s behavior is justifiable?

Many readers of this case will regard Maya’s manipulative behavior as totally unacceptable
because she is using unethical influence tactics. Yet a few other readers will contend that Maya
is doing what she has to do to accomplish results, and her methods are not illegal. Maya’s hint

14. 104 Chapter 10: How Leaders Exert Influence
© 2013 Cengage Learning. All Rights Reserved. This edition is intended for use outside of the U.S. only, with content that may be
different from the U.S. Edition. May not be scanned, copied, duplicated, or posted to a publicly accessible website, in whole or in part.

of a double bonus might have spurred Ivan on to a big sale. Maya taking credit for one of
Courtney’s sales did not harm the performance of her unit.
3. How should Ivan and Courtney have handled the situation?
A bold and aggressive approach for Ivan and Courtney would have been to confront Maya and say
the feel that they are being manipulated. An alternative approach would be to have prepared a
written doducmentation of the manipulation and keep it for future use against Maya should the
manipulation continue. As a last resort, Ivan and Courtney might have to use a boss bypass.

4. What suggestions might you offer Maya for being an effective leader?

The message here is obvious. For May to increase her leadership effectiveness she should
become more honest and less manipulative. Developing the reputation of being a manipulator
can damage a leader’s credibility with subordinates, and most likely block future promotions.

15. Another Random Scribd Document
with Unrelated Content

16. – Tudod barátom, ott mindenből salláriumot vágnak ki. Ott
mindennek szaga van. Ellopják a polgármester párnája alól is a város
vagyonát, ha valamelyik vállalkozó betyárnak éhe jön rá. Az
utcakövezés: panama; a csatornázás: panama; a városi legelők
bérbeadása: panama; a kaszárnyák építése: panama; az erdők
vágása: panamák panamája. Egy év alatt harminchét ügyről
rántottam le a leplet. Ismerem azokat a villákat, bérházakat, kétlovas
fogatokat, selyemruhákat, színházi páholyokat és szeretőket, akik
vagy amelyek a várostól elcsaklizott pénzből cseperedtek fel és
virulnak. Lelopják az oltári szentséget a főoltárról; ellopják a Krisztus
palástját, lelopják a mennyei Mindenhatót az égből. Hogy az
embernek az esze Ixion-kereket hány! Rettenetes!
Gózon Gyuri a lelkét is eltátotta erre a témaözönre. Hű, a
kiskésit, lesz itt mit írni, csak győzze. És épen Debrecenről! A
puritán, a legmagyarabb, a legbecsületesebb városról. Egy-kettőre
térdére fektette az adatgyűjtő füzetét, s lóhalálában vágtató sorokat
firkantott bele a magas hangon szónokoló ügyvéd beszéde nyomán.
Az ifjú Cato csak beszélt, Gózon Gyuri csak irt, mint a folyóvíz,
feltartóztathatatlanúl.
Debrecen pályaudvarán nagyot zökken a vonat, hosszút lélekzik
és megáll. A radikális ügyvéd kiugrik, Gózon Gyuri utána, de a
tolongásban hamar elveszti szem elől.
– Ejnye, pedig most értünk volna kutyakocogójára a dolognak.
Remek egy forrás. Bizonyosan zsidó, mert eleven forgású esze van.
Már mindegy. Gyerünk tovább.
A harmadik osztályú váróteremből cigányok piszkoskodtak kifelé.
Egy harminctagú banda rogyásig itta magát és förtelmesen
összeverekedett. Rendőrség, kezek összekötése, letartóztatás,
bekisérés, ment minden a maga útján. Gózon Gyuri dagadó lélekkel
feszítette neki ceruzáját a papírnak, sikerült nehány remekbe csinált
cigány-miatyánkot lefirkantania.

17. – A szerbek megverték a bolgárokat! Szenzációs kiadás! –
ordította fülébe egy mezítlábos rikkancs.
A balkáni háború ekkor járta legvéresebb kólóját. Puskaporos volt
Magyarországon is a levegő. Galiciába és a Száva mellé mozgósított
csapatokat röpített éjjelenként a külön katonai vonat. Az
állomásokon titkos rendőrök hemzsegtek. Mindenki gyanús ilyen
időben, aki csak él.
Gózon Gyuri, a népies író, nem sokat hederített a háborús
hírekre. Neki most az Isten különös gazdagsággal teregette keze
ügyébe a legmarkánsabb típusokat, a legveszekedettebb magyar
pofákat, a legföldszagubb embereket. Nagyokat nyerített magában:
ez az ő világa, ez az ő népe, ezek hajtanak legtöbb hasznot az ő
konyhájára, ez az ő életfentartó pénzforrása.
Munkasodorba került. Ilyenkor három napot is keresztűl tudott
írni étlen-szomjan. Ravasz szemekkel pislogott körűl, mindent
meglátott, mindent értékesített az állomás zsibvásári zürzavarában.
Nekivetette hátát a falnak, egy ablakfára támasztotta füzetét és írt,
írt, körmölt elolvashatatlan betűkkel, szakadatlanúl.
Tíz lépésről egy detektív kezdette figyelni. A titkosrendőrnek
feltűnt a gallérköpönyeges, bozontos hajú ember. Már régóta rajta a
szeme. Most, hogy ideges gyorsasággal ceruzázott sort sor után
titokzatos kis könyvébe: elárulta magát. Ez az ember kém. Katonai
kém. Olyan szláv pofája van; bizonyosan orosz. Pest felől jött, ott
észre sem vették. Na, innen nem menekűl, ha földi asszony szülte. A
debreceni detektívnek csak Amerikában ha akad párja.
Köpte markát a beretvált arcú már előre: jó fogás, remek fogás!
Biztos az előléptetés. Csak csendesen és óvatosan, el ne röppentsük
a drága madarat.
Gózon Gyuri pedig írt. Megtetszett neki az állomás kupolás
főcsarnoka: lefirkantotta. A málházónál új típusokat fedezett fel,
hangtalanúl kacagott örömében, míg azokat is lefirkantotta. Micsoda
témagazdagság! – gondolta magában.

18. – Ahá, most az állomás épületét rajzolja, – rémledezett az ifjú
Pinkerton. Elsétált nagy szivarozva Gózon úr előtt s félszemmel
belevizslatott kis könyvébe: látta, hogy a szöveg mellett rajz is van.
Gemacht. Ez az ember kém. Veszedelmes katonai kém. Vigyázat!
Bomba is lehet nála.
Reszketni kezdett az izgalomtól: micsoda szenzáció hőse lesz az
igénytelen kis Krausz detektív a holnapi lapokban! Az egér oroszlánt
csal verembe. Dörzsölte a kezét, ropogtatta az ujjait és úgy tett,
mintha semmi sem érdekelné a világon. Attól tartott, valamelyik
kollegája észreveszi a remek vadat, elhalássza előle, vagy elsieti a
dolgot, akkor kámpec a fényes jövőnek!
Hidegvér és elegáncia.
Gózon Gyuri, mikor teleszívta magát az állomás hangulatával,
megindult a városba befelé. Gyalog. Így lát legtöbbet az ember.
Levette a kalapját s úgy fürdette hatalmas koponyáját a májusi
ragyogásban.
A kis Krausz detektív utána.
Végigment a hosszú főutcán. Kihallgatta két civis beszélgetését,
akik a városi pótadó nagyságát panaszolták égbekiáltónak. Egy pár
fáin debreceni kiszólást itt is sikerült megcsípnie.
Befordult a Kossuth-utcára. A virágáruló és koszorúkötő
asszonyok hosszú során gyönyörködve legeltette szemét. Odabujt a
hátuk mögé, kileste moccanásukat, gesztusaikat, lefirkantotta trágár
megjegyzéseiket, istentelen huncutságaikat és megható
vallomásaikat. Homlokán kiült a verejték: a munka verejtéke, olyan
odaadással dolgozott.
A kis Krausz pedig egyik ámulatból a másikba esett. Ez a huncut
muszka még a kofák szoknyájából is kihámoz valamit. Iszonyatosan
furfangos gazember. És ír, mindegyre csak ír! Rendkívűl izgató.
Gózon Gyuri, mikor már belefáradt a följegyzésekbe, megtörölte
homlokát és szétnézett. Épen az Angol Királynő szálloda előtt állott.

19. Na, itt megszállunk, gondolta. Minek menjek tovább. Szobát kért. A
pincér fölvezette az emeletre s elébe tette a vendéglapot. Gózon úr
kitöltötte, aztán mosakodni kezdett.
Mikor a gyanús bozontoshajú belépett az Angol Királynő
küszöbén, a kis Krausznak nagyot dobbant a szíve. Hopp! Itt a
fészek. Innen nem repűl el a madár. A szobapincért megcsípte,
megnézte az új vendég nevét, mintha egy ismerőse után
tudakozódnék:
– Kovács? Nem Kovács Imre szállt ide most?
– Nem. Gózon. Valami Gózon.
Krausz fanyalogva nézte meg a kitöltött lapot és vakarta a fejét:
ejnye, hova szállhatott az én Kovács barátom?
Azzal leballagott a kapú alá. Gondolkozott.
– Gózon György, ez az álneve. Foglalkozása: író.
Értjük, bácsi, nagyon jól értjük. Állandó lakóhelye: Budapest. Az
ám. Valamelyik lengyel-orosz garnizon. Hanem tud magyarúl is, ez
bizonyos. Hm. Lehet, hogy Magyarországról elszármazott kém.
Lehet, valami nagy kutya. Hiszen az áruló Redl uraság is vezérkari
ezredes volt. Jákób Istene, ha én egy eleven ezredest fognék el
ebben a háborús időben!
A kis Krausznak talpra állt minden hajaszála. Hősi elszánás
kapaszkodott fel gyáva kis szívébe. Itt most talán országok sorsa dől
el, az ő kezén. Csak okosan, Krausz, csak óvatosan, Krausz, még Ő
Felségétől is kaphatsz metáliát.
Ott rostokolt a szálló kapujában egész délután.
Úgy hat óra tájban jön a bozontoshajú kém lefelé. Hóna alatt a
fekete könyv, szemén szemüveg. Érdekes! Mikor az állomáson
fölfedezte, nem volt szemüvege. Ez is afféle fogás. A bajusza is

20. mintha rövidebb volna; lehet, másikat ragasztott fel. Nagy mesterek
az ilyenek! Multkor a moziban látott hasonló esetet.
Gózon Gyuri pihent testtel és kiváncsiságra felajzott lélekkel
indult neki Debrecennek. A nagy paraszt-város kérődzve
nyújtózkodott el a tavaszi alkonyatban. Minden ház ablaka reá
ragyogott, minden ember szíve neki dobogott; felszippantotta a
mámoros levegőben szállongó szerelmet s olyan fiatalos üdeség
bizsergett-lázongott a tagjaiban, hogy cifra füttyszóba röpítette ki
jókedvét. Eszébe jutott a két kis leánya:
– Kolompot veszek a debreceni vásáron, gyerekek!
Egy emeletes ház nyilt ablakából nóta szürődött le hozzá. A
szobafestősegéd dalolt lehalkított hangon valami trágár nótát. Az író
felfülelt, meghallotta, megértette; döcögősen nevetett magában s
lefirkantotta a hússzagú népdal nyers szövegét.
– Mindig jegyez, mindig jegyez! – riadozott lelkében a kis Krausz
s mint a vizslakutya, szaglászott tovább a különös, gyanús ember
után.
Péterfia-utcán megállt Gózon Gyuri a honvédkaszárnya előtt.
Három nyársat nyelt, peckes termetű káplárral beszédbe őgyeledett.
A honvédek csak úgy foghegyről köpködték az áros szavakat, mikor
a szolgálat nehézségéről kérdezősködött náluk a bozontosfejű. De
mikor a lányokra fordult a beszéd, elkacarintották magukat s pompás
megjegyzésekkel gazdagították a népies író szólásanyagát.
Gózon Gyuri följegyezte.
Lassan, ténferegve, kibotorkált a vásártérre. Odakinn most
csenevész forgalom síratta a meddő időket, a híres „szabadságok“
lezajlottak. Üres falusi szekerek táboroztak a Vörös Ökörhöz címzett
csárda előtt.
– Hol vegyek én most kolompot? – tünődött a népies író. A
vaskereskedő csak afféle műkolompokat árúl. Igazi jószág a
hortobágyi, újvárosi vén mesterek kezéből kerűl ki.

21. Visszafordult. Krausz párhuzamos lomhasággal, de az izgalomtól
kigyuladva követte.
Estig így barangoltak a városban.
A kis Krausz gyönyörű megfigyeléseket tett. Észrevette, hogy a
kém sokszor leveszi szemüvegét, valamivel megtörli, azután orrára
csípteti és néz, merőn, perceken át valamelyik falra. Úgy látszik,
olyan üveget használ, amelyik vegyi bomlással bizonyos láthatatlan
jeleket fedez föl titkos házak vakolatán. Ilyenkor föl-fölrezzen a
bozontos fejű, ceruzát ragad és ír, ír, ír. Azután megfigyelte Krausz,
hogy a kém valahányszor megáll, mindig a ballábára nehezedik:
ebből azt következtette, hogy a kém jobboldalán viseli rejtett
fegyverét; ezt elárulta kabátjának jobboldali kidudorodása is. A jobb
lábával úgy kaszált menetközben, mint a katonatisztek szoktak, ha
kardjukat hanyagúl csörömpöltetik a lógószíjon. Gemacht! Ez az úr
katonatiszt. Orosz kém a gyalázatos. Krausz egy kicsit reszketett,
mert a katonáktól iszonyatosan félt. Póttartalékos korában
embertelenűl megkínozták.
Gózon Gyuri mikor tele szedte magát hangulattal, képekkel,
lepihent az Angol Királynő kávéházában. Egy újságot maga elé
terített, de közben a mellette zsongó életet, embereket figyelte.
Krausz lelkében hősies elszánás vetett hirtelen lobot. Bemegyek
utána, megismerkedem vele, – gondolta borzongó gyönyörűséggel –
lesz, ami lesz, de megfogom a drága madarat.
S bement a kávéházba.
Szemközt ült a bozontos fejűvel, egy sarokasztalnál, hogy minden
moccanását lássa.
Gózon Gyuri egyszer ránézett, észrevette. Megtetszett neki a
sovány kis ember. A szeme ragyogásában volt valami érdekes. Ejnye,
gondolta, ez a pasas olyan jó alak, megismerkedem véle. Modellnek
használom.
Felállt. Lassan megindult a sarokasztal iránt.

22. Krausz észrevette. Kis gyáva szivecskéje riadót dobogott.
Nehezen tudott nyelni; a lába akaratlanúl is taktust vert; jobban
mondva: remegett.
– Szabad kérnem egy kis tüzet? – mosolygott rá a vállas,
bozontos idegen.
– Kérem, kérem, – izgult a debreceni detektív – parancsoljon!
Égő szivarát odatartotta az író hideg cigarettájához és udvariasan
hajlongott.
A cigaretta meggyult. Füst ölelkezett a füsttel.
– Megengedi, hogy leüljek? Olyan vadidegen vagyok ebben a
városban.
– Tessék, kérem tessék! (Az oroszlán verembe lépett! Ragyogott
föl a rettenetes gondolat Krausz fejében.)
Izgatottan forgott a székén, mikor Gózon leereszkedett mellé s
percekig szótlanúl bámult a márványasztalra. Vajjon mit akar? Sejt
valamit? Csak a fegyvere el ne süljön, mert az iszonyatos lenne. Nem
árultam el talán valamit? Buta leszek, mint az iks; ebből még nagy
dolgok kerekedhetnek.
– Hol lehet itt jó kolompot venni? – ütötte föl fejét a bozontos úr.
Gyermekiesen nyílt kék szemével belenézett a kis Krausz sárga
szemébe.
– Jákób Istene az egek felett! Mit akar ez a kolomppal? –
rémüldözött magában az oroszlánvadász. Azután hebegve kérdezte
meg:
– Milyen kolompot tetszik érteni?
Gózon Gyuri elnevette magát; rózsaszínű szája, friss nyelve, mint
egy vérszopóé, olyan volt; pompás metszésű, fehér fogai
veszedelmesen villantak ki Krausz úrra, mintha megfenyegetnék:
összemorzsolunk!

23. – Milyen kolompot? Vezérbika-kolompot. Amilyet a vásárban
árulnak.
– Minek az, ha szabad kérdeznem?
Az iró fogsora megint elővillant;
– Azt nem mondhatom meg. Kell. Három.
– Aha! – fonta tovább sejtelmeinek fonalát a kis Krausz – most
már értem. Ez megint az „üzletbe“ vág. Kolomp! Valami jeladás.
Borzasztó egy ember. De már kezd a dolog világosodni. Csak
csendesen. Finoman Krausz; ezek történelmi pillanatok.
Gózon Gyuri nagyokat szippantott a cigarettájából s vidáman
legeltette szemét az ösztövér kis emberen. Valami diurnista lehet,
gondolta. Mindjárt megtapogatom, lojális érzelmekkel áldott-e, vagy
liberális?
– Mit szól a balkáni háborúhoz, uram?
Krausz elsápadt kötésig. Itthon vagyunk már, dobolta riadóját
gyávácska kis szíve. Most jön a petárda, meg a bomba. Vigyázat! A
negyedik hatványon. Ez a kém veszedelmes világ-kém. Hirtelen
összeszedte magát, szétvizslatott a teremben, közelebb hajolt az
izzadt, kövérarcú, rejtelmes idegenhez és száraz, színházi sugó
hangon suttogta:
– A világ összes szlávjai egyesülni fognak s a monarchia eltünik a
föld színéről. Az oroszok, uram, az oroszok! Micsoda nép! Micsoda
erő! Övéké lesz a világ fele, nem adok neki ötven évet!
Nesze! Gondolta az izgalom gyönyörűségével. Hídat tettem
elébed, most rá fogsz lépni, nagyságos kém úr és le fog alattad
szakadni és… Hah! telefonálok a központra, villant meg hirtelen
gubóforma koponyájában. Itt foglak el, a kávéház tükre alatt; az
újságírók is itt vannak, hadd lássák, mi az: egy modern
detektívfogás!

24. Izgulni kezdett a széken.
– Ez alighanem szerb, vagy horvát, – tünődött az író ravasz
szemcsillanással. Hadd lássuk csak. Azzal odahajolt a kis deszkaképű
emberhez:
– Le Ausztriával! Le a magyar kutyákkal! Zsivio kralj Petar! Zsivio
Car Nikolaj!
A kis Krausz alatt mintha felrobbant volna a szék: a levegőbe
ugrott. A teljes bizonyosság a vakmerőség lázával öntötte el cinege
képét. Megfogtalak! Ujjongott sovány kis lelke mélyén. Markomban
vagy, rettenetes kém úr! S most már remekűl kezdette játszani
szerepét:
– Le a betyár magyarokkal! Le a perfid Ausztriával! Éljen a
pánszlávizmus! Zsivio!
Elkezdett hadonászni az író orra előtt; alakította a szláv
forradalmárt.
Gózon Gyuri már akkor maga elébe terítette vázlatkönyvét és
nyargalvást haladó sorokban firkantotta le a furcsa kis ember
lázongásait. Új típusra talált, végtelen boldog volt. Irt.
A kis Krausz adatokat kezdett a kém úrnak diktálni, hogy még
jobban ugrassa. Hamis adatokat. Rejtelmes hangon leplezte le: hány
darab katonája van Debrecennek? Milyen erődítményeket csináltak a
Nyulason? Merre visznek a földalatti aknák Hadház irányában? Hogy
milyen nagy a közlegények közt a demoralizáció. Végűl kivágta a
legnagyobb kártyát: jó pénzért akadna ember, aki a tábornok úr
irodájából ki tudná lopni a legféltettebb titkokat is…
Gózon Gyurinak repesett a lelke; jaj, micsoda pompás figurára
akadtam! Csak el ne menne legalább hajnalig. Bort rendelt: iszunk
bajtárs! Pertut iszunk. Én is szláv vagyok! Szervusz!
– Le akar itatni a ganef! – gondolta Krausz felsőségesen. –
Megállj csak tekintetes kém uraság, mindjárt lesz itt nagy gezéresz.

25. Egy pillanatra bocsánatot kért s a telefonfülkébe suhant. Felhívta
a központot:
– Azonnal jöjjön négy civil és négy egyenruhás. Teljes
fölszereléssel! Óvatosság, vigyázat! Nagyszerű fogás. Az Angol
Királynő kávéháza.
Visszaosont a kém asztalához, kocintottak:
– Szervusz!
– Szervusz!
Ittak, kezet ráztak, összevillantották a szemüket és mosolyogtak
rejtelmesen. Mindakettő azt gondolta: hogy ugratom én most ezt a
bolondot!
Azután összedugták a fejüket és olyan borzalmas titkokról
rántották le a leplet, hogy a kés kinyilt a zsebükben. A kis Krausz
izgalmas állapotában kigyújtotta fantáziája groteszk piros lámpáját
és az államtitkok Dantei poklába világított be vele. Gózon Gyuri
pedig folytonos nevető-rázkódások között körmölte a sovány pasas
háryádáit.
Lassankint a szomszéd asztal vendégeinek is föltünt a furcsa két
ember; nem értették az egész izgalmat, de a kis madárfejű detektív
arcjátékán pompásan mulattak.
Krausz azt művelte, mint egy leitatott pincsi kutya: maga körűl
ürgött-forgott, leült, felállt, körűltáncolta az asztalt s minden
másodpercben odavizslatott az ajtóra, jönnek-e már?
Egyszer aztán jöttek. Két detektív.
Egyenesen a Gózon Gyuriék asztalához tartanak. Megállanak
komoran. Az egyik egy óriás, rábocsátja hatalmas tenyerét az
izzadásig jegyezgető író vállára s csöndesen a fülébe mondja:
– Uram. Valaki beszélni akar önnel. Odakinn.

26. Gózon Gyuri pontot tett a mondata végére s fölállt. Nevetett.
Hatalmasat nyujtózott s megropogtatta kifáradt jobbkeze ujját. Meg
volt elégedve az új modellel. Csak ekkor vette észre, hogy két idegen
úr áll előtte.
– Mi tetszik?
– Legyen szives, kérem, kifáradni, a lépcsőházban vár Önre
valaki. Meglepetés.
Az író összehúzta sűrű szemöldökét: mit akar ez a két bivaly?
Hogy velem akar beszélni? Hát jöjjön be.
– De nagyon kéri uraságodat, fáradjon ki.
Gózon föltette kalapját s ment az óriás után. A másik a kis
Krauszszal kisérte.
Ahogy a kapú alá érnek, a két ismeretlen csak közrefogja a
bozontos hajút, a hősiességtől remegő Krausz pedig megérinti
kezével a vállát s kimondja a tragikus mondatot:
– Uram, a törvény nevében letartóztatom.
Gózon Gyurival kettőt fordult a világ. Álmodik? Becsípett talán és
valami mozidrámát játszanak ezekkel az urakkal? Mi ez?
Rá sem ért megkérdezni, már szelíd erőszakkal beleültették egy
várakozó kocsiba. Az óriás mellé ült, a másik vele szembe. A kis
Krausz fölpattant a bakra. Hátúl pedig két biciklista karikázott
utánuk. A kocsi felhágóján jobbról is, balról is, egy-egy debreceni
rendőr. Csúcsos sisak, revolver, kard és cincér-bajusz.
Így vágtattak a rendőrség központi „palotájába“. Ez a palota egy
földszintes sárga ház volt, sötét és piszkos, mint a ghetto.
– De hát mit akarnak maguk? az istenit –!
A kis Krausz, a nap hőse, gúnyosan mosolygott:

27. – Kérem, csak nyugodtan kérem.
Bevitték a főkapitány úr színe elébe.
Krausz haptákba állt és jelentette:
– Főkapitány urnak alázattal jelentem: egy veszedelmes
hadikémet fogtam.
S rámutatott a mérges Gózon Gyurira: ez az.
Gózon Gyuri egy hirtelen gondolatvillanással megértette a dolgot.
Átlátott a kis detektív sovány, dicsőséget sóvárgó szívén és elkezdett
hatalmasan kacagni. Előrántotta a jegyzőkönyvét s ott, a főkapitány
és gárdája szemeláttára, folytatta debreceni kalandjainak leirását. És
közben kacagott, kacagott, olyan jóizű, olyan termetbetöltő
kacagással, hogy a hivatalbeliek először szóhoz sem juthattak. Végre
egy nagyot kiáltott a kapitány:
– Kicsoda ez az ember?
– Orosz katonai kém – jelentette Krausz.
– Honnan gondolja?
A kis Krausz elmondotta szépen, honnan gondolja. Fontos iratok
vannak nála; tessék megkoboztatni.
– Hogy hívják? – kérdezte az írótól a kapitány.
– Gózon György, fővárosi író vagyok, – de belefuladt szava a
visszatarthatatlan kacagásba. Végre összeszedte magát s odaadta
iratait a főkapitány úrnak. Regényt akar írni, modelleket keresett a
városban s igazán kitünőeket talált. Különben itt vannak az
arcképével ellátott képes levelezőlapok is. A színháznál van egy pár
jó ismerőse, maga az igazgató is; azok igazolhatják.
A főkapitány úr komolyan vizsgálta végig az arcképeket, a teleirt
füzeteket. A detektívek, a sisakos rendőrök kezdették takargatni a

28. szájukat, hogy el ne kacagják magukat, a kis Krausz pedig egy
tágranyilt szem volt, orrcimpája idegesen remegett.
Csend volt. Történelmi pillanatokhoz illő csend.
A kapitány visszaadta az iratokat, arcképeket Gózon Gyurinak s
udvariasan bocsánatot kért:
– Tévedés, kérem. Ostoba tévedés.
Gózon Gyuri nevetett; odafordult a kis Krauszhoz, aki már csak
hamvvedre volt magának:
– Köszönöm, detektív úr, a mulatságot. Kár, hogy kolompot nem
tudtunk keríteni.
Azzal elléptetett.
Alig tette ki a lábát a küszöbön, a főkapitány úr odament a
sápadt Krausz elébe s halk, hideg hangon azt mondta neki:
– Emeletes marha. Hát nincs magának szeme, esze? S maga
detektív akar lenni? El van bocsátva. Pakoljon. Mars!
A kis Krausz tántorogva ment ki a központból. Nem is látták ott
soha többé. Tengerbe vetette bűvészpálcáját, mint a Shakespeare
hőse és fölcsapott füszerkereskedőnek. A nevét is kicserélte, Kardos
lett belőle.
Gózon Gyuri pedig döcögő nevetéssel haladt Debrecen híres
utcáján, a régi Harmincados-utcán, ahol valamikor Petőfi Sándor
lakott, ahol Zoltán fia született, ahol a régi színház, a „pajta“ állott.
Egy nyitott ablakban formás szolgálólány hegyelt, az üveget
tisztogatta s dalolt. A tavaszi szél pajkosan meglengette kurta
ruháját s kilátszott vaskos két lábaszára. Gózon Gyuri odanézett,
elbámészkodott s neki ment valakinek. Sötét is volt.
– Na! – mordult rá egy viaszkos bajuszú vadmagyar. A maga
lábán járjon az úr.

29. Az összeütközésnél valami megkondult a zsíros kalapú magyar
szűre alatt. Olyan régi, kedves, ismerős hang.
– Nem kolompot visz a szűr alatt, bátyám?
– De azt viszek.
– Nem eladó?
– Eladónak nem eladó.
– Pedig nekem veszekedett módon kellene. Nem is egy, hanem
három.
– Hász, vegyék az úr, pénzen adják.
– Igenám, de azt sem tudom, hol árulják.
– A vásárban.
– De ha most nincsen vásár!
Addig-addig öltögetnek szóba szót, addig-addig karolgatja-
ölelgeti az öreg magyart Gózon Gyuri, hogy rááll az alkúra: reggelre
olyan három kolompot kerít az úrnak, amilyet nemes Debrecen
városának a tenyészbikája sem hordott még a nyakán.
Állott is szavának. Gózon Gyuri három kolomppal és tömérdek
jegyzettel gazdagodva tért haza leányfalvi kis nyaralójába.
– Gyerekek! Van már kis harang! Nem is egy, három, három!
Volt öröm.
Felkötötték mind a hármat a kerti fákra és kolompoltak derűre,
kolompoltak borúra; reggeli fölkelőre, déli ebédelőre, esti lefekvőre.
Gózon Gyuri munkába fogott; gyönyörűen szántogatta fehér földjén
a fekete barázdákat. Volt már hangulatadója. A Tiszaparti falvak, a
kúnsági tanyák különös világa föléledt; nehézkes magyarok vették
körűl s neki csak hallgatnia kellett: mit beszélnek azok; írta utánuk.

30. Hanem a szomszéd uraságot annyira kínozta a kolompszó, hogy
pár hét mulva eladta nyaralóját s elhúzódott olyan tájra, ahol nem
élnek megháborodott írók.

31. VASS MIHÁLY JÓ NAPJA.
ass Mihály, az óriástermetű fiákeres, káromkodva gyűrte neki
kalapját az időnek. Csorgott a mennyei lé lefelé fakószőrű
süvegén, állt a bak hágóján, hogy leszaladjon róla a víz. Az
eső egész nap esett; s még nem ütötte egy árva garas sem
a markát, pedig az idő már öregedőre járt.
Előtte Hajdu barátom állt a sorban; kétlovas. Apró, kis hörcsög-
ember, akinek soha nem feslett el a jókedve. A satyakos időben is
volt lelke szóba állani két levitézlett lovával; az egyiket Tündérnek
hívta, a másikat Villámnak. Patkós csizmájával ott happtoppolt a
deszkacsípőjű állatok előtt; meg-megsímogatta hideg orrcimpájukat.
– Hej, Tündér paripám, hej, Villám csikóm! Nagyon ránkderítette
az Atya ezt a mai napot. Ázunk-fázunk, éjszakázunk, kebelünkön a
kenyerünk, hátunkon a házunk.
A két öreg jószág nagyokat köhögött a figurás beszédre. Egy
kicsit beléjük esett a keh. De igen jóerkölcsű állatok voltak. Hajdu
barátom így szokta őket dícsérgetni: „Az én csikóim soha nem nézik
az út szélességét, csak a hosszát.“
Mikor a lovait már eléggé szórakoztatta, a magában füstölgő Vass
Mihályhoz fordult a kis hörcsög-ember. Tizenöt évvel idősebb volt a
morcos magyarnál, de azért bátyámnak szólította:
– Mihály bátyám, odafönn, Pest-Budán mégis csak fáinabb az
élet. Azt mondják, hogy ott a fiákeresek is figáróban járnak. A lovak
nem is zabbal élnek, hanem lebbencs-levessel. Kánikulában meg
szalmakalapot hordanak. Ajnye, be jó világ lehet arra.
Hajdu barátom tudta azt, hogy Vass Mihálynak egyetlenegy fia
odafönn tanúl Budapesten. Doktornak készűl, már ötödik esztendeje.

32. Nagy port vert föl ez annak idején a fiákeres-céhben. Sokan
rosszallották a dolgot: mit akar egy rongyos bérkocsis a fiával? Urat
akar belőle faragni? Hagyjuk el már azt a szegénységet. Aki magosra
hág, nagyot talál esni. De Vass Mihály nem az az ember volt, akit
egy füttyentésre ki lehet fordítani a sarkából. Ha van esze a
kölyöknek: tanúljon. Legyen különb ember az apjánál. Oda se
hederített a világnak.
Most sem válaszolt a Hajdu barátom piszkálgatására; pedig jól
tudta, mi szúrja az öreg oldalát. A doktorról szeretne valamit hallani.
Hanem abból nem eszik. Ránézett a toronyórára, látta, hogy hétre
jár, napos volt a vasútnál, ki kell hajtani az állomásra. Mindjárt itt
lesz a pesti gyors. Hátha akad valami.
Közévágott az egy lónak és ment vágtatvást a nagy állomásig. Az
ő lovának még nem volt pókos a lába. Nyargalt, mint az ítélet.
Hajdu barátom szörnyűködve nézett utána:
– Hej, tán örökölte ez a lovát, hogy úgy kiméli!
Maga is bakkra pattant és addig beszélt a Villámnak, míg
megindította az öreg bárkát. A Tündér épen aludt, mikor inába
döccent az indúló kocsi; felnézett búsan, egyet köhögött és ő is úgy
tett, mintha menne.
Vass Mihály türelmetlenűl várta odakünn, míg rá kerül a sor. Az
előttevalók mind kaptak vendéget. Hanem, keserves nap keserves
szerencséje, az ő kocsija itt is üresen maradt. Egy kacskaringós
miatyánkot eresztett a magasságos semmiségbe, odacsapott hittyes
lova vékonyához, a finom kis állat megugrott s kikanyarodott az
állásából.
– Megyek haza, aludni, – zörömbölt Vass Mihályból a keserűség.
Ekkor harsan föl egy hordár kiáltása:
– Egylovas! Hé!

33. – Na, a szerelmetes Jézusát. Kicsoda kínlódik még ott?
Odafordítja lovát a kijáró elébe; a hordár egy hatalmas, zöld
ládát erőlködik föl a bakra. Vass Mihály nézi, nézi; milyen ismerős ez
a pántos alkotmány.
Nem ér rá tovább töprengeni, mert egy széles vállú fiatal úr
szalad a kocsi felé. Föl akar ugrani; de nem ugrik föl, hanem kitárja
két hatalmas karját, azután összecsapja és megragadja vele az óriás
kocsist; kis híja, hogy le nem rántja a bakról:
– Édes apám! Hahó! Én vagyok!
Vass Mihály alig ismer rá; az ő nagy fia, a pesti doktor! Szeretne
leugrani hozzá, de fiákeresnek nem szabad, mert a hegyes sisakos
rendőr hiúz-szemekkel vigyázza az állomás eresze alól. Ha moccan:
felírja a kocsiszámát és fizetheti a tíz koronákat. Felkívánkozó
riadását kettéharapja s csak annyit vet oda fiának:
– Ülj fel, hamar, aki teremtése van a világnak!
Hordónyi mellkasa olyat emelkedik a teljesedő örömtől, hogy
ujjasán szétpattannak a gombok.
– Kész doktor vagyok, apám! Úgy nézzen rám!
– Ülj fel! – ordítja most már nekiveszekedve a boldog ember.
Becsapja a kocsiajtót, szemébe nyomja viharvert kalapját, odavág a
toporzékoló Rabló lovának s megindúl, mint a megbolondúlt
boldogság.
– Vigyázzatok előlem, az anyátok jómindenét! – kiáltja a fiatalabb
fiákereseknek. Tisztúl is előle, akinek kedves az élete, mert ismerik a
Vass Mihály hajráját.
A Rabló, mintha megértette volna, micsoda kimondhatatlan
boldogságot visz most a kocsiján, patkószikráztató vágtában
iramodik a sötét városnak. Eszébe jut pár éves nagygyakorlata,
mikor még egy rettenetes főhadnagy alatt szolgált a Vilmos-

34. huszároknál; akkor vitte végbe azt a bravurt, hogy felbuktatott egy
elébe tolakodó őrmesteri lovat és keresztülugrott rajta, mint a pinty.
Ettől a fiatalkori kalandjától megmámorosodik; a Vecsey-háznál
szolgáló pej csődörnek, titkos ideáljának is megakarja mutatni:
milyen nemes vérből ellett; nem parasztos döcögő kocogással,
hanem úriasan nekinyúlt versenytempóval szedi négy karcsú lábát.
Az a kis rongyos kocsi, semmi a háta mögött. Repűl vele, mint a
madár. Oh, hogy lobog most a sörénye! Legszebb asszonyi ékessége.
Most nézze meg a Vecsey-csődör az ő termetét; az ilyen kanca
Noniuséknál keresheti ősét.
Vass Mihály, a megóriásodott szilaj öröm, fönnáll a bakon és
vágja a lovát. Ordítani szeretne boldogságában, de csak az arcába
suhogó levegőt harapja. Ostorával bolondos vagdalkozást visz
véghez; sokszor nagyot ugrik a bakon álltóhelyében, hogy csak úgy
csattan a vaspatkó. Hahó! Kész doktor a fiam! Pesti doktor az én
nagyfejű kölyköm! A toprongyos, földhöz ragadt fiákeres fiából
doktor úr lett, nagyságos úr, aki gróf kisasszonyokat is
megvizsgálhat, mert többet tud, mint az egész piacsor. Az én
véremből való vér olyat rugott magán, hogy az egész sátoralja-
rokonság törülheti a szemét utána. Aranytálból eszünk,
aranypohárból iszunk, anyja! Hallod? Hej, nem is álmodod, kit viszek
én most hozzád! Hajrá, Rabló, hajrá, jó kis lovacskám! Együk meg
ezt az útat öt perc alatt. Más nyavalyás gebék, mint a Hajdu
komámé, félóráig nyöszörögnek végig rajta. A heptikások! De
nekünk van tüdőnk, úgy-e kis lovam? Van ám, az írgalmas angyalát!
A Rabló megértette gazdája gondolatát s mint a sárkány, röpült
végig a vasúthoz vezető keskeny utcán.
A torkolatnál, mint a fontolva haladó magyarság, föltűnik Hajdu
barátom két ócska táltosa. Még ők most járnak az út felén. Laptató
kocogással zörömbölnek a lelketrázó kövezeten. A kis hörcsög-ember
látja, hogy forgószelezik rá szemközt a Vass Mihály lángot nyelt
paripája. Az utca fenemód szűk, villamos is császkál ottan körűl, jó
lesz vigyázni. Rövidebbre fogja a gyeplőszárat és rimánkodva kérleli
a Villámot meg a Tündért, hogy az Isten szerelméért, csak

35. higgadtan, csak nyugodtan. El ne ragadtassák magukat, mint a
Mihály bácsi éretlen csikója.
Vass Mihály ördögszekere zúgva közeledik. Ostorát rázva ordítja
Hajdu barátomra, hogy térjen ki, mert emberhalál lesz. A figurás kis
magyar, kontyára csapva süvegét, kézzel-lábbal igyekszik kitérőre
fordítani két bánatos jószágát. De, mint minden magyar, ő is
elkésett. Az egylovas kocsi, rettentő lendületével nekivágódik a
szegény Tündérnek; az álmos állat beledől a hámba; a rúd egyet
reccsen, eltörik, az istráng is utána szakad; a Tündér ott hever a
kövezeten, mint egy sebesült csataló.
– Jaj, a csikómat, jaj a Tündéremet! Agyongázolta ez a
nehézlelkű ember! Fogják meg!
A Hajdu barátom jajszavára összeröffen egypár utcadísze;
rendőrért szaladnak és feldiktálják a Vass Mihály kocsiszámát: 15-ös
egylovas. Megállítani nem lehet; hol jár már az azóta!
A doktor úr érezte a szilaj zökkenést, ki is akarta nyitni az ajtót,
de apja füle közé csapott a jóvérű lónak, még írgalmatlanabbúl
kezdett vágtatni. Meghúzódott hát a kocsi sarkában; a házak és fák
rohanásáról látta, hogy versenyt nyargalnak a széllel.
Az óriás termetű Vass Mihály maga is megrészegedett a
rohanástól. Most már csak azért is vágtába! Hátra se nézett, mit
gázolt el Hajdu barátom alkotmányából. Nagyokat bődűl a levegőbe:
hahó! Mintha a sötétségnek is neki akarna menni, előre fúrja
bázsán-bikafejét és szinte öklelőzik a vadordítású északi széllel.
Hajrá, kis lovam! Hajrá, drága Rablóm! Olyan örömet viszünk ezen a
négykerekű kordén, hogy nem fér bele nagy Debrecen városába.
Doktor úr lett az én gatyaszáros fiamból! Ha beteg a főispány, még
azt is vissza tudja rántani a másvilág partjáról. Híj, de csillagotverő
kedvem van! Leiszom magamat otthon a sárga földig.
A piac közepén egy túlbuzgó rendőr elébe akar állani; kiterjeszti
két karját, hogy ne tovább!

36. – Tágulj, az apád irgalmát, mert lehengerezlek! – bömböli rá a
bakról rettenetes Vass Mihály.
A Rabló se veszi tréfára a dolgot: úgy hasba döfi az
alkalmatlankodó sisakost, hogy hármat hemperedve terűl el a kocsiút
szélén, mint egy béka.
Vass Mihály most megijedt. Rendőrt gázolt el. Ebből baj lesz,
kivált ha meglátta a számát. De csak van Isten az égben, hogy nem
látta meg. Na, kis lovam, most szedd össze magad. Rugjad ezt a
csatakos kövezetet, a hogy csak bírod. A hátunk mögött már kezd
dorombolni a baj.
Épen a Vecsey-ház előtt vágtatnak el. A kapuban künn áll a kocsi,
benne az a pej csődör, aki a hevesvérű Rablónak annyira tetszik. Fáj
neki, hogy a nagyúri gavallér ügyet sem vet a szegény, de nemes
kancára. Meg akarja neki mutatni magát. A hintóhoz kanyarúl, hogy
a kedves szeme előtt vágtasson el. De szerelmetes hevében annyira
közel furakodik hozzá, hogy a kocsi kocsit ér s a sárhányó recsegve
szakad le az úri fogatról.
Vass Mihály rettentő káromkodással vágja a megbolondult állatot.
Hogy a csillagos ég roggyon rád, mit akarsz? Neked is elveszett a
szemedfénye, mint a vén Hajdu pókos keselyének? Összetöröd a
kocsimat és rámszabadítod az egész nemes várost? Ezek most
jönnek utánam; ha nem bírod velök a versenyt, megdöglesz! Hajrá!
Hajrá! Szakadjon ki belőled a pára, ha bajt hozol a fejemre.
Most már az ostor boldogabb végével veri a tajtékzó állatot, mert
a csapója leszakadt. A Rabló, nekibúsúltában, hogy a Vecsey-csődör
rá se nézett s hogy a gazdája ilyen bárdolatlanúl bánik vele:
cikkcakkos kanyargással kezdi az útat futni. A kis kocsi jobbra farol,
balra farol, nagyokat nyekken; jó szerencse, ha fel nem dől.
Vass Mihály előregörbed és úgy veri a megveszekedett
huszárlovat.

37. Vágtatnak iránytalanúl, fergeteges rohanással, őrületesen. Egy
kanyarodónál valami szegény öreg asszony akar átszaladni az utcán;
de nem ér rá; az eszeveszett fiákeres elütteti. Vissza se horkannak,
zúdúlnak tovább.
A kis kocsi most már nemcsak a városba nem férő örömöt viszi,
hanem a bizonytalan rettegés óriását is. Ott ül ez a láthatatlan rém a
kocsi tetején, a Vass Mihály háta mögött. Benn, a kocsiban, a
szegény pesti fiú reszketi az eleven őrület bakugrásait. Veri öklével a
kocsi ablakát, hogy megállásra bírja bőszkedvű apját; de Vass Mihály
már se nem hall, se nem lát. Kiugrani istenkísértés; az ember a
lelkét kockáztatja. Rá kell bízni magunkat a kegyelmes véletlenre;
talán csak vége lesz egyszer ennek az útnak is.
Kezdenek maradozni az utcák; kikanyarodnak a városi kertek alá.
Vass Mihályék odakünn laknak a Köntös-gát alatt. A rettenetes
fiákeres hátranéz: nem üldözi-e valaki? Nem. Sötét és csöndes a
határ. Be jó, hogy kivergődtek a sok bajjal rakott városból. Ez a
szabadfutású mező már az ő birodalmuk. Szeretettel suhogtatja meg
ostoranyelét a pompás kis csikó füle mellett; jól van, Rabló lovam,
kirántottál egyidőre a bajból. Hanem azért a Vecsey-ház előtt való
kanyargásért megabrakollak odahaza. Csak várj.
A tajtékzó huszárlóval nem lehetett bírni; hiába próbálta
csöndesedőre fogni gazdája, rá sem hederített, csak vágta lihegve,
horkangatva az útat tovább. Beleesett a hajrá. Azt gondolta,
trombitaszót hall s erre nincs Isten, aki megállítsa.
Már bekanyarodnak a kertkapú útjára. Harapni lehet a
sötétséget; világ sehol. Ezerszer megjárta már Vass Mihály ezt az
útat ilyen vak éjszakában, de azért fél: árokba döccen, vagy tőkének
szalad.
– Hó, hó, lassan, kedves paripám; csak lassan; az ég szakadjon
rád, hova igyekszel olyan nagyon? Hiszen idehaza vagyunk már. Nem
látsz?
Azzal jót sózott a vágtató Rabló fülére.

38. Az állat megugrott, félrerántotta a kocsit; zuhé, neki egy fának. A
kocsi recsegett-ropogott, az első jobb kereke összetört, az alkotmány
félrebillent, Vass Mihály kivágódott a bakról, le a sárba. A lihegő állat
megállott.
A doktor, szegény, izzadtan ugrott ki a kocsiból.
– Édes apám, nincs valami baj?
Égzörgető káromkodással tápászkodott föl az óriás ember.
Féllábára megsántult; az arca sáros és véres volt.
Épen a házuk kapuja előtt feneklettek meg.
A kocsi megsebesülve dőlt féloldalára; a doktor zöld ládája a
Rabló négy lába közt hevert. A bravúros huszárcsikó reszketett, fújt;
tompora tajtékba szakadt, zaboláját véres habbal rágta. Egy fájt neki
most is irgalmatlanúl, hogy a Vecseyék szép csődöre még csak rá
sem nézett.
Az úton, amerről jöttek, kocsirobogás, lóvágtatás és emberek
kiáltozása kezdett kibontakozni.
Vass Mihály felfülelt:
– Aha! Jönnek a sintérek. Na, kis eszem, most ne hagyj el.
Hirtelen kifogta lovát; bevezette az udvarra. Megzörgette az
asszony ablakát, bekiáltott:
– Gyere ki, hé, feleség! Itthon a fiad! Kész doktor. Hogy az Isten
marasztotta volna Budapest városában.
Azzal kiment az ellenségei elébe.

39. JULIS NÉNI ELKÉSETT.
élután, háromórás temetésre, a Rákóczi-harang is szólott.
Úgy zengett, úgy zokogott, mintha valami kedves halottját
vinnék a testhordó kocsin.
Az utcaseprők megálltak az útkeresztezéseken, kivették az
örökégő pipát szájukból s minden keserűség vagy gyűlölet nélkül
mondogatták egymásnak:
– Valami nagy kutyát temetnek.
A Rákóczi-harang sírt. A decemberi köd úgy szállott le a házakra,
mint egy végtelen hamúszínű fátyol. Gyász és szürkeség: ez volt az
élet.
Egy városvégi zsákutcából izgalmas sietéssel bukott szinte ki Julis
néni. A harangszó verte ki napi foglalkozásából: a favágásból és
farakásból. Afféle város szegénye volt, akinek megvan rá a joga és
az oka, hogy a halottas házak előtt megtelepülve: kivárja a maga
néhány garasát a gyászoló felektől. Vagy ötvenedmagával jószerint
ebből él. Mi kell hozzá? Ügyes szimat, jó láb, szomorkás arc és
rezgősen hálálkodó koldushang. Julis nénit szerették az Istenek:
mindebből busásan juttattak neki. Fiatalsága hosszú volt, zivataros
volt; a régi keleti papnők átmodernesült szektájának volt kombattans
tagja. Mikor végigharcolta változatos csatáját, nyugalomba vonúlt.
Az ősi bűnökért templomi koldusképen vezekelt. A sok öröméjszaka
jóvoltát temetkező napok gyászával fátyolozta be. Istenhez tért,
elkészült a halálra, hitt a túlvilági életben; vágta és rendbe rakta a
fát, szerette a pálinkát és el tudott siratni minden rendű-rangú
halottat négy krajcárért.
Ennyi volt a rendes gyász-sallárium.

40. Temetéseknél mindig a legelső volt. A többi szegények
hallgatagon elismerték „kapitánynak“. Ha valaki mormogott, vagy
kegyeletet sértett: Julis asszony ítélkezett fölötte. Megvolt hozzá a
tapasztalata, megvolt a kora is: ötvenhat esztendő.
Most, ezen a Rákóczi-harangos délutánon, hogy hogynem:
elaludott. Az öreg harang mordúlt rá: „Julis asszony, temetünk!“
A derék kapitány, mikor ráeszmélt a harangszóra: elsápadt. Pedig
ennek a kékbe játszó vörös arcnak munka volt elsápadni.
– Jehova egy Isten, temetnek? Hiszen én erről nem tudok
semmit.
Máskor mindig tudta az utcát, a házat, a halott nevét, korát,
halála fajtáját, a kántort, a diákok számát, mindent. Alig hisz a
fülének.
És megindúl Julis néni, szaporán. Ötvenhat esztendejéből
odahaza hagy tizenkettőt. Nagy kampós esernyőjét hóna alá csapja,
fejét a szügyébe vágja, nekidől a ködös levegőnek és megy törtetőn,
lihegőn a harangszó irányában. Négy szögre vert patkója komoran
kopog a sáros utcakövezeten. Kimondhatatlan színű rokolyája
csatakot fog a nagy loholásban. Fekete kendője hátratorlik a
tarkójára, ősz haját csak úgy lebegteti a szél.
Uramisten, merre van az a halott?
A Rákóczi-harang pedig kong-bong, zeng-döng, vádolóan,
siratóan. Valami nagy halottat siratóan, Julis néni elmaradását
vádolón.
Szembejön egy kenyérhordó asszony. Julis néni megállítja:
– Nem tudja galambom, kit temetnek?
Az asszony egyet lök a hátát törő kenyéren, ránéz Julisra, annyit
mond:
– Nem.

41. – Azt se tudja, hunnan temetnek?
– Azt se.
Julis asszony megy hát tovább. Előre. Rá kell találnia a házra,
hiszen van annyi lelke. Négy krajcár nagy pénz, jó pénz ebben a
nincsen-világban. Estére: kettőért kenyér, kettőért szalonna. A
farakásért csak holnap fizetnek, mert ma már nem lesz készen.
Teremtő szent Isten, micsoda csúszós út! Mintha ez a bitang
sárcsatak is elébe állana, s le akarná rántani a lábáról. Előre csak
azért is.
A Rákóczi nagyon szomorúan szól.
Befordúl a kollégium sorára. A szegleten, az antikvárius boltja
előtt, kis diákok ácsorognak; Julis néni kedves arcot öltve szól rájok:
– Lelkem úrfiak, nem tudják, kit temetnek?
– Nem tudjuk mi, néni.
Julis megvakarja a tarkóját.
– Ejnye, ejnye. Vajjon mely tájon vihetik azt a halottat?
– Azt sem tudjuk.
Már itt a nagytemplom. Itt dörög feje fölött a roppant harang, a
táborszájú sirató. De a templom előtt sem halottas kocsi, se nép.
Talán még most indúltak el a háztól. De hol van az a ház, merre van
az az utca? Édes jó Istenem, miért nem gyújtasz hirtelen világot a
szegény halottsirató koldusasszony fejében? Négy krajcár forog
szóban, keserves és édességes négy krajcár!
Odaliheg az utcaseprőkhöz. Azokat is megkérdezi.
A soványabbik megpihenteti a seprőt:
– Bion, nem tudom, ki lehet. De nagy kutya lehet. Három harang
szól neki, meg a Rákóczi. Hm. Maga tán rokona?

42. Ezt már somolyogva ragasztotta hozzá.
Julis asszony nem szólt semmit, rosszúl esett neki amit hallott,
meg jól is. Nagy halott! Hiszen akkor talán nem is négy krajcár forog
kockán, hanem öt-tiz-husz, vagy menybéli seregek Istene: egy
korona! Egy korona? Igen, volt már rá eset, hogy a szegények egy-
egy koronát kaptak nagy halott után.
A siratók kapitányának elkezdett a szíve dobogni. Az a kiégett,
elrongyollott, megfásult vén szív, aki váróterme volt az egész
világnak, megfordúlhatott benne mindenki, – most úgy vert, úgy
dobogott, úgy repdesett, mint egy tizennyolcéves szűzé, aki először
indúl találkozóra. Egy korona! Egy temetésre! Amennyit máskor
tizenkét halott után kapna: most egy kivonúlásra hullana ölébe!
Egészen beleszédült ebbe a boldogságba.
Most már dühösen, vadász-szenvedélylyel vágott neki a nagy,
elterpedő városnak. Ebben a húszezernyi házrengetegben van
valahol egy ház, ahol sárga homokkal van meghintve a járó, a kapún
fekete lepel; a ház előtt húsz-harminc szegény asszony, elesett
ember: mind egy koronára vár! Oda kell jutnia, ha csákányos
fergeteg hull is ezen a gyalázatos, locsos-pocsos délutánon!
A piacon caflat keresztűl. Egyszer csak olyan bágyadtság vert
erőt rajta, hogy majd ledobban. Elréműl: ha ez a fáradtság ránehezűl
a vállára, rábéklyózik a lábára, soha el nem ér a reménységek
fokához. Egy pillanatnyi töprenkedés után betoppant a szegletboltba,
ahol italt is mérnek. Alig tudja kilihegni:
– Kettőér… tengeri…
Míg a segéd kimérte a parasztpezsgőt, Julis néni halálos
izgalommal vadászta ki zsebéből azt a keserves két krajcárt. Négy
fillért. Lecsapta a pudlira, az üveget felhajtotta, egyet kahintott s
olyan gőzerővel dobbant ki az utcára, hogy a küszöbön majd hanyatt
döntött egy fiatal menyecskét.
– Ni, a részeg… még elgázolja az embert.

43. Julis néni nem hallott, nem látott. A veszett ital lángra lobbant
benne, s őrült hajrába lendítette kimerült tagjait. Megolajozták a
gépet, most már forogtak a kerekek, mint az ítélet. Az öreg
halottgyászoló nekidőlt a ködbevesző nagy útnak s vak ösztönére
bízva magát ment, szaladt, lihegett, fújt, kopogott-csöszögött, előre,
mindig csak előre. De azért futtában boldog-boldogtalanra ráherdűlt:
„Kit temetnek? Kit temetnek?“ Sokan lekacagták, sokan
összekáromolták, mások rá se hederítettek. A bizonytalanság
ingoványos lápjába tévedt Julis néni; minden lépéssel sülyedett,
sülyedett lefelé; hanem azért csak ment, mint a bolond óra, előre. A
harang egy utolsót kondúlt, elhallgatott.
A négy krajcár mártírja összerettent, mintha valaki jól hátba
vágta volna. A harang elhallgatott, a menet kiért a temetőbe! Most
már hová? Most már merre? Kínos keserves gyászában könny
sajtolódott a szeméből. Butának, Isten bolondjának szidta le magát,
hogy épen ma kellett elkésnie. Utolsó garasát is az ügynek áldozta,
még sincs semmi látatja.
És, szégyen, nem szégyen, Julis néni ott a nyílt piac során sírt,
sírdogált, mintha jövedelmes halottat siratna.
Vagy háromszor megfordúlt a saját tengelye körűl, révedező
bárgyúsággal nézett valami mentőszál után. De az esze megállt, nem
bírt újat gondolni.
Ekkor, Kátai Zsóka, testvére a nyomorúságban és
halottsiratásban, beléje botlott. Már ugyan messziről integetett neki
piszkos zsebkendőjével, de Julis néni befelé nézett, nem látta. Zsóka
hát megbakkantotta oldalról a botjával.
– Bakk! Bikmakk! Mit ácsorog itt Julis néni?
Julis felrettent elalélásából és úgy nézett vigyorgó társára, mintha
az a másvilág követe volna. Nem bírt szóhoz jutni, csak tántorgott.
– Hej, hej, Julis néni! Hogy a kis kutyába maradhatott épen ma el
erről a mágnás-temetésről? Olyan nagy fehér pénz ütötte volna a

44. markát, mint a mienket. Ni!
Azzal kigöngyölte szennyes vörös kendője csücskéből a sirató-
pénzt; s diadalmasan odatartotta néma sorsosa orra alá.
Egy ezüst korona volt.
Julis néni először elsápadt, azután elbíborodott, azután
violaszínben kezdett játszani az arca. Az a tenger keserűség és
magaútálás, ami céltalan versenyútja közben elborította lelkét: most
megháromszorozódott, vaspántokkal szorította össze a szívét: az el
nem sírhatott könnyeket fölverte beroskadt szemeinek szürke
tavába; a száradófélben levő tavak megteltek vízzel és kiöntöttek.
Kibuggyant a fájdalmak esője Julis néni szeméből, görcsös
rázkódással sírt, sírt, zokogott.
Kátai Zsóka szívét megütötte a szánalom. Elrejtette a hatalmas
összeget és vigasztalásra fogta a dolgot:
– Na, na, nénémasszony. Ugyan már na! Hiszen nem a világ. Lesz
még szőlő, lágy kenyér. Igaz, hogy a felekezetünk koronája
hiányzott, mindenki észrevette; de hát nem utolsó nagy halottunk
volt ez a mai, csak lesz hozzánk olyan jó az a kegyelmes Úristen. Na.
Sohse sírjon kend; tudom zokon esik, de nem halunk bele.
Julis néni csak csóválta a fejét; csak ingatta, csak rengette a
fejét; a kezével meg olyan lemondó csapásokat csapott, mintha már
mindennek vége volna.
– Jaj, jaj, jaj, mindenható egy Isten, hogy lehettem én ma olyan
nyomorúlt, olyan földneheze butája! Egyszer sütne ránk a nap,
nekem akkor is szembehúnyósdit kell játszanom. Óh, ti vén
gyalázatos szemek! Ti rossz házőrző kutyák: fülek! Nem bírtatok
szólni, mikor eljött a vigyázás órája? Nem kár volna porba taposni
benneteket. Egy korona! Egy ezüst korona! Tizenkét járat egyszerre!
Egy heti keresményem oda, oda, oda.
És elkezdte öklözni vén bolond fejét, szemét, fülét, hogy nem
tudtak vigyázni, mikor a vigyázás órája eljött vala.

45. Kátai Zsóka sokallotta a dolgot. Nyílt utcán voltak, emberek
jöttek-mentek, bámúltak rájuk. Megfogta a Julis asszony kezét és
gyöngéden húzni kezdte magával.
– Jöjjön kend, ne álljunk itt csudabálványt ezeknek a szájatáti
népeknek.
Julis megbicsakolta magát. Nem állt kötélnek. Felütötte lekókkadt
fejét, mosolyogni próbált:
– Hehehe… Bolondság. Nagyon gyenge szívem van. Hát Zsóka,
csakugyan? Mind egy-egy koronát? Mind?
– Harmincegyen voltunk. Mind.
Julis néni megint feljajdúlt, mintha kést ütöttek volna a szívébe.
– Óh, csak én nem voltam ott! Egy ezüst korona! Egy drága ezüst
koronát ejtettem a kútba.
Hirtelen valami veszedelmes láng lobbant fel szürke szemében.
– Mutasd azt a koronát, te! Hátha nem is igazi korona?
Kátai Zsóka sértődötten nyúlt a zsebébe:
– Már hogyne volna!
Óvatosan kivette és hüvelyk- meg mutatóujja közé fogta, úgy
mutatta.
– Hadd lám!
Julis néni egészen közel hajolt a fehér fényes pénzhez, hogy jól
lássa. Csakugyan egy korona volt, 1900-as.
Ekkor, mint a villámlás, csak fölvillant a pénz a levegőbe, nagy
ívben elrepült a kocsiút szélére, ott élén gördűlve épen egy
kanálisrostély irányában karikázott. Megállt. Zsóka még annyit se bírt
mondani: vaskalap, – már Julis macskaugrással megcsípte a kiütött

46. pénzmagot és se szó, se tartomány: belevágta, beletaposta a
kanálisba. A szép ezüst korona elmerült.
Kátai Zsókának csak most kondúlt meg az ütője. Irgalmatlan
haraggal és sivalkodással veselkedett neki „kapitány“-ának.
Egyenesen a szemét akarta kikaparni.
– Rabló! Tolvaj! Tolvaj! – kiabálta eszeveszetten.
– Ha én nem: te sem! – lihegte Julis néni.
Ölre-birokra kaptak, egymás kontyából tépett zászlót
bomlasztottak; míg egy udvarias rendőr be nem kísérte mind a
kettőjüket a kapitányságra.

47. Welcome to our website – the ideal destination for book lovers and
knowledge seekers. With a mission to inspire endlessly, we offer a
vast collection of books, ranging from classic literary works to
specialized publications, self-development books, and children's
literature. Each book is a new journey of discovery, expanding
knowledge and enriching the soul of the reade
Our website is not just a platform for buying books, but a bridge
connecting readers to the timeless values of culture and wisdom. With
an elegant, user-friendly interface and an intelligent search system,
we are committed to providing a quick and convenient shopping
experience. Additionally, our special promotions and home delivery
services ensure that you save time and fully enjoy the joy of reading.
Let us accompany you on the journey of exploring knowledge and
personal growth!
testbankdeal.com