hangot, melyet elboritottak a kegyetlenség hangjai, – a hangot, mely
halvány kezdete volt a megelégedettség dallamának s melyet rajta
kivül senki más nem hallhatott.
Amint a napok multak, a ragaszkodás szeretetté magasztosult.
Fehér Agyar maga is mind jobban érezte ezt, noha nem tudhatta, mi
az a szeretet. Ugy jelentkezett lényében, mint valami üresség, éhes,
fájdalmas, követelő ür, mely azt akarta, hogy betöltsék. Fájdalom
volt és nyugtalanság, mely csak akkor mult el, ha uj istene
közelében lehetett. Ilyenkor a szeretet öröm volt számára, vad,
borzongató kielégülés. De ha istene távol volt, a fájdalom és
nyugtalanság visszatért, az üresség megint mardosta szivét és
éhesen kiáltott kitöltés, kielégülés után.
Fehér Agyar azon az uton volt hogy megtalálja jobbik énét.
Éveinek érettsége és életanyagának vad merevsége dacára
természete kiterjeszkedett, megváltozott. Különös érzelmek és
szokatlan erők lettek rajta urrá. Viselkedésének régi törvénye is
megváltozott. A multban jobb szerette a kényelmet és a fájdalom
megszünését, nem szerette a kényelmetlenséget, sem a fájdalmat és
ehhez mérten viselkedett. Most minden másképp ment. Uj érzése
okozta, hogy sokszor inkább választotta a kényelmetlenséget és a
fájdalmat uj istene kedvéért. Igy, kora reggel, ahelyett, hogy kószált,
vagy zsákmány után kóborolt volna, vagy valami védett zugban
hevert volna, órákig várt a kabin komor küszöbénél, hogy egy
pillantást vethessen istenének arcára. Éjszaka, ha istene hazajött,
Fehér Agyar elhagyta meleg fekvőhelyét, melyet a hóban ásott
magának, hogy egy jó szót, vagy barátságos csettintést kapjon
gazdájától. Még a hust is, még azt is otthagyta, csakhogy gazdájával
lehessen, hogy egy kis hizelgést kapjon tőle, vagy bekisérhesse a
városba.
A ragaszkodás helyébe a szeretet lépett. És szeretet volt az a
mérőón, amely leért azokba a mélységekbe, ahová a ragaszkodás
sohsem tudott behatolni. S válaszul a szeretetre a mélységből uj
érzés szállott fel: a szeretet. Amit kapott, ahhoz hasonlóval fizetett.
Istene igazi isten volt, a szeretet istene, ragyogó és meleg istenség,