Test Bank For Social Studies for the Elementary and Middle Grades: A Constructivist Approach, 4/E 4th Edition

Test Bank For Social Studies for the Elementary and Middle Grades: A Constructivist Approach, 4/E 4th Edition
Test Bank For Social Studies for the Elementary and Middle Grades: A Constructivist Approach, 4/E 4th Edition
Test Bank For Social Studies for the Elementary and Middle Grades: A Constructivist Approach, 4/E 4th Edition

1. Test Bank For Social Studies for the Elementary and
Middle Grades: A Constructivist Approach, 4/E 4th
Edition download pdf
https://testbankmall.com/product/test-bank-for-social-studies-for-the-
elementary-and-middle-grades-a-constructivist-approach-4-e-4th-edition/
Visit testbankmall.com today to download the complete set of
test banks or solution manuals!

2. Here are some recommended products for you. Click the link to
download, or explore more at testbankmall.com
Test Bank for Elementary Statistics Using the TI-83/84,
4/E 4th Edition Plus Calculator : 0133864979
https://testbankmall.com/product/test-bank-for-elementary-statistics-
using-the-ti-83-84-4-e-4th-edition-plus-calculator-0133864979/
Test Bank For Social Studies in Elementary Education Plus
MyEducationLab with Pearson eText — Access Card Package,
14/E 14th Edition
https://testbankmall.com/product/test-bank-for-social-studies-in-
elementary-education-plus-myeducationlab-with-pearson-etext-access-
card-package-14-e-14th-edition/
Test Bank For Introduction to Management Science: A
Modeling and Case Studies Approach With Spreadsheets 4th
edition by Frederick Hillier
https://testbankmall.com/product/test-bank-for-introduction-to-
management-science-a-modeling-and-case-studies-approach-with-
spreadsheets-4th-edition-by-frederick-hillier/
Fundamental Accounting Principles Wild Shaw 20th Edition
Solutions Manual
https://testbankmall.com/product/fundamental-accounting-principles-
wild-shaw-20th-edition-solutions-manual/

3. Test Bank for Managing Performance through Training and
Development, 6th Edition, Alan M. Saks Robert R. Haccoun
https://testbankmall.com/product/test-bank-for-managing-performance-
through-training-and-development-6th-edition-alan-m-saks-robert-r-
haccoun/
Solution Manual for Intermediate Accounting, 16th Edition,
Donald E. Kieso
https://testbankmall.com/product/solution-manual-for-intermediate-
accounting-16th-edition-donald-e-kieso/
Saunders Comprehensive Review for the NCLEX-RN Examination
Silvestri 5th Edition Test Bank
https://testbankmall.com/product/saunders-comprehensive-review-for-
the-nclex-rn-examination-silvestri-5th-edition-test-bank/
Test Bank For Roach's Introductory Clinical Pharmacology,
10th Edition by Susan M. Ford MN RN CNE , Sally S. Roach
https://testbankmall.com/product/test-bank-for-roachs-introductory-
clinical-pharmacology-10th-edition-by-susan-m-ford-mn-rn-cne-sally-s-
roach/
Solution Manual for Introduction to Linear Algebra for
Science and Engineering, 2/E 2nd Edition Daniel Norman,
Dan Wolczuk
https://testbankmall.com/product/solution-manual-for-introduction-to-
linear-algebra-for-science-and-engineering-2-e-2nd-edition-daniel-
norman-dan-wolczuk/

4. Test Bank for Enterprise Systems for Management, 2e
(Motiwalla/Thompson)
https://testbankmall.com/product/test-bank-for-enterprise-systems-for-
management-2e-motiwalla-thompson/

5. 15
using, examining, and writing learning cycles throughout the course. The textbook provides
many examples and asks the students to reflect on the learning cycle. Instructors also need to
encourage these behaviors with their students throughout the course.

Class Activities

1. Review several questions from the Time for Reflection: What Do You Think? portions of the
textbook.

6. 16
Chapter 2: How Do Students Engage in Powerful and Meaningful Social
Studies?




2. Compare the teacher actions and the student actions consistent with the learning cycle strategy
with the inconsistent actions. Use Tables 2.2, 2.3, and 2.4 to help you with this.

3. Carefully examine the learning cycle lesson plan in the chapter on pages 34-35. Circle the
teacher behaviors on the plan. Then compare them with the list of behaviors in the table. Follow
this with checking on the student actions. Circle these in a different color.

4. In the instructor’s manual there are discussion guides designed to examine in detail the
learning cycles in Chapter 5 of the textbook. You might have small groups of the students
complete one of these discussion guides now.

Test Questions

Multiple-Choice Questions

1. Designing a lesson as a learning cycle adapts instructional procedures to help students:
A. create a freestanding item of knowledge.
B. construct new knowledge and restructure existing knowledge.
C. apply their knowledge in situations similar to the one in which it was learned.
D. recall previous knowledge.
ANSWER: B
2. Which of the following is NOT a major purpose of the exploratory introduction?
A. Relate prior knowledge to the new social studies idea or skill.
B. Bring out and make public students’ prior knowledge about the lesson topic.
C. Get students to give correct answers to questions about the topic.
D. Introduce a new social studies idea or skill.

ANSWER: C

3. Which of the following is a teacher behavior consistent with teaching an exploratory
introduction for a lesson or unit?
A. Provide definitions and explanations of the new ideas to be learned.
B. Point out the best evidence and data students have in the materials they are using.
C. Guide students in how to use their skills to solve the problems they are confronting.
D. Observe and listen to students’ comments and questions.

ANSWER: D

7. 17
IMTB for Social Studies for the Elementary and Middle Grades 4e


4. Which of the following is NOT a characteristic of the development phase of the learning
cycle?
A. It explains social studies through a variety of teaching methods.
B. It has students seek more information so they can better explain ideas.
C. It summarizes or provides a closure on the learning of new ideas.
D. It accepts all students’ ideas without questioning their accuracy.

ANSWER: D

5. Which of the following is NOT a teacher behavior consistent with the development phase?
A. Help students to link previous experience to the social studies being studied.
B. Focus mainly on creating interest in the topic being studied.
C. Lead students step by step to define a new social studies concept.
D. Explain how to work step by step to learn a new skill.

ANSWER: B

6. Which of the following is NOT a behavior desired from students involved in a lesson’s
expansion?
A. Ask related questions that encourage future investigation.
B. Apply newly learned definitions and skills.
C. Take a written test on what they have learned.
D. Draw reasonable conclusions from new evidence.
ANSWER: C
7. In the exploratory introduction phase of the learning cycle, teachers:
A. define all new concepts and terms of the lesson or unit.
B. provide minimal guidance for student interactions with the content.
C. go over the objectives of the lesson or unit.
D. control students’ reactions with carefully selected materials.

ANSWER: B

8. Which of the following questions is NOT one that a teacher would ask when planning the
development phase of the learning cycle?
A. How should the social studies idea, skill, or attitude be practiced, modeled, or demonstrated?
B. What activities can be provided to help special learners or to provide additional practice for
those who may need it?
C. What other social studies concepts or generalizations are related to our topic of study?
D. What strategies or techniques can be used to assess the level of all students’ understanding
of the social studies idea, skill, or attitude?

ANSWER: C

8. 18
Chapter 2: How Do Students Engage in Powerful and Meaningful Social
Studies?


9. A teacher creates an activity that presents students with a confusing situation. Students realize
they are only partially familiar with the situation. This is an ideal type of activity for which phase
of the learning cycle?
A. Exploratory introduction
B. Lesson development
C. Expansion
D. All of the above
E. None of the above

ANSWER: A

10. Meaningful learning in social studies is an active process. Students are involved in:
A. recalling memorized knowledge so that they can answer a question.
B. reviewing the definitions of major concepts.
C. accessing both prior experiences and prior knowledge and applying them to a problem on
which they are working.
D. all of the above.

ANSWER: C

11. Traditional teaching focuses on:
A. the presentation of material by an authority, usually the teacher and/or the textbook.
B. facilitating students’ efforts to make connections between their prior knowledge and new
experiences.
C. using activities that convince students their existing idea does not work so they need to use
the new idea built in the lesson.
D. confronts students’ existing knowledge by helping them find it does not work in the new
situation in which they find themselves.

ANSWER: A

12. As the social studies learning cycle begins, students should be engaged in:
A. taking a pretest that will enable the teacher to find out just what they know about the
lesson’s topic.
B. a task that involves them in applying their prior knowledge to a task that reveals to the
students that they need different knowledge to solve the task.
C. listening to the reading of a book on the lesson’s topic that will be of interest to them and
will affirm the ideas they have.
D. writing down a list of everything they know about the topic.

ANSWER: B

9. 19
IMTB for Social Studies for the Elementary and Middle Grades 4e


13. The middle part of the learning cycle is teacher guided as students:
A. are first presented with the definitions on which the lesson focuses.
B. read the textbook and avoid interacting with classmates.
C. are given one example of the lesson’s topic to memorize.
D. are involved in activities that explain the content and provide multiple examples of it.
ANSWER: D
14. The last part of the learning cycle social studies lesson is the expansion. In this phase of the
lesson, students:
A. use the newly learned ideas in situations that are different from the one in which it was
learned.
B. do a “fun” food or art activity that is somewhat related to the lesson’s topic but mainly
allows student to relax.
C. take a test on the new concept to help the teacher be sure they have learned it.
D. do follow-up homework that involves them in individually reviewing the concept.

ANSWER: A

15. Which of the following is NOT a student behavior consistent with instructional strategies use
in the exploratory introduction?
A. Think freely about the topic.
B. Suspend judgment.
C. Form new predictions.
D. Seek one solution.
ANSWER: D
16. Which of the following is NOT a teacher behavior consistent with the exploratory
introduction?
A. Generate curiosity.
B. Provide definitions and answers.
C. Ask probing questions to redirect students’ investigation.
D. Observe and listen to students’ interactions.

ANSWER: B

17. Which of the following is NOT a student behavior appropriate to do in the lesson
development phase?
A. Question others’ explanations.
B. Examine data resources.
C. Listen critically to others’ explanations.
D. All of the above are proper student behaviors.
ANSWER: D

10. 20
Chapter 2: How Do Students Engage in Powerful and Meaningful Social
Studies?


18. Which of the following behaviors is NOT consistent with the teacher’s behaviors during the
lesson development phase?
A. Accept student explanations without justifications.
B. Help students link previous experiences to the topic.
C. Encourage students to explain ideas in their own words.
D. Provide explanations and new labels for concepts.

ANSWER: A

19. As a result of the exploratory introduction, the teacher might discover that:
A. students have many misconceptions to modify before the generalization can be learned.
B. students will need more structure in your assignments to teach the generalization.
C. students will need more concrete materials or examples than anticipated if they are to learn
the generalization.
D. students will need all of the above.
E. students will need none of the above.

ANSWER: D

True and False Questions

20. When teachers base their instructional decisions on knowledge of how students learn, they
increase their ability to develop social studies lessons through which students will successfully
learn.

ANSWER: TRUE

21. When teaching meaningful social studies teachers should not replace all memorization of
facts, but severely reduce it.

ANSWER: TRUE

22. Because social studies content is based on how people live, it is possible that students can
learn about a social studies topic in another time period or place about which they have no or
very little knowledge.

ANSWER: TRUE

20. In the exploratory introduction there is minimal guidance or expectations on the part of the
teacher.

ANSWER: TRUE

11. 21
IMTB for Social Studies for the Elementary and Middle Grades 4e


23. The expansion phase of the lesson includes a review or demonstration of learning
from the lesson development phase.

ANSWER: TRUE

24. The expansion phase of the lesson has students work independently to produce a product
illustrating their learning.

ANSWER: FALSE

25. The expansion phase seeks to stabilize learning and assure that it is stored in the long-term
memory.

ANSWER: TRUE

26. The expansion phase provides additional time and experiences that may modify what was
learned in the development phase of the lesson and bring about conceptual change.

ANSWER: TRUE

27. The exploratory introduction may ask the student to address only a part of the new social
studies idea to be studied in the lesson or unit.

ANSWER: TRUE

28. The best exploratory introductions ask students to begin the lesson by making a list or
diagram of their present knowledge of the topic for study.

ANSWER: FALSE

29. The activities of the expansion may also serve as assessments of student learning.
ANSWER: TRUE
30. Teachers who use the learning cycle design for their lessons and units have no reason to use
multiple-choice or true-false test questions.

ANSWER: FALSE

31. When planning lessons teachers need to incorporate clear examples of social studies ideas for
students to study.

ANSWER: TRUE

12. 22
Chapter 2: How Do Students Engage in Powerful and Meaningful Social
Studies?


32. When using the learning cycle, teachers do not provide guided practice through
step-by-step procedures.

ANSWER: FALSE

33. During the development phase teachers may explain ideas through the use of analogies or
reenactments.

ANSWER: TRUE

34. Failure to include related expansion activities in a lesson or unit may result in the students
forgetting what has been learned in the previous phases of the learning cycle.

ANSWER: TRUE

35. The expansion phase may be short or may involve out-of-school activities, or homework.
ANSWER: TRUE
36. Because students like to use computer programs that include sounds, music, and animation,
teachers should use computers when teaching social studies so students will be interested in the
lesson.

ANSWER: FALSE

37. Depending on the program selected, electronic media can be used in all phases of the
learning cycle.

ANSWER: TRUE

38. Because of their refined skills from watching television, students automatically obtain
accurate facts and information from film and video presentations.

ANSWER: FALSE

Essay Questions

39. You have been working on the concept of taxation with your fifth-grade students. You are
planning on setting up a system of three to five taxes that students would pay during a weeklong
“expansion” of your learning cycle lesson. What classroom taxes might you implement? How
will students pay the taxes (through the use of “play” money, by working off their taxes on
jobs)? Discuss in detail these two sub-questions and explain how this weeklong activity might be
expected to help students expand their concept of taxation in a new context and might deepen
their understanding of taxation.

13. 23
IMTB for Social Studies for the Elementary and Middle Grades 4e


40. If you are going to teach the concept of taxation to fifth-grade students, describe an activity
you might use in the exploratory introduction to access your students’ prior knowledge and to
confront that knowledge and to help them realize they need to know more about taxation.

41. Explain why a lesson should not simply end with a closure, but really needs to include an
expansion phase.

14. 24
Chapter 3: How Are Social Studies Inquiry Skills Learned?

Objectives

1. Explain the importance of planning for the development of social studies inquiry skills.
2. Describe types of skills needed by students in order to develop meaningful social studies
learning.
3. Describe the difference in emphasis in planning for social studies inquiry skills at the early
childhood and middle childhood levels.
4. Describe the process of teaching social studies inquiry skills.
5. Identify conditions necessary for effective teaching of social studies inquiry skills.
6. Describe methods for assessing social studies inquiry skills during a lesson or unit.

Chapter 3 presents a strong case for the need to teach the dispositions and attitudes of inquiry to
young students. It addresses the many skills as they apply to the teaching of social studies and
provides benchmarks for progress in skill learning at various grade levels. Method students do
not readily recognize the skills or the importance of teaching skills to students because
instruction in social studies skills has largely been neglected in the past. Therefore, reviewing
Tables 3.1, 3.2, 3.3, and 3.7 and Figure 3.2 in discussion will be helpful to your students in
understanding the chapter and the role of teaching social studies inquiry skill in the elementary
and middle school. The skills listed on tables in Chapter 3 are general in nature and represent a
sample of the possible skills students must apply when learning social studies content. There are
additional tables in Chapters 5, 6, 11, 12, and 13 addressing the individual content disciplines
that specifically identify skills needed to study those disciplines and themes. You might want to
point these out to reinforce the need to teach skills. Call attention to Table 3.8 that focuses on
modifications in the characteristics of development and expansion phases of a learning cycle
with the purpose of teaching an inquiry skill. The expansion of this chapter is a scenario of an
inquiry lesson accompanied by reflection questions on its procedures. It may be helpful to
examine one of the sample learning cycles in another chapter that focuses on the teaching of a
skill. These lessons include From Tree to Paper about sequencing in Chapter 1, the lesson on
latitude and longitude in Chapter 12, and the scenario in the exploratory introduction of Chapter
11 using skills in picture analysis.

Class Activities

1. Review several questions from the Time for Reflection: What Do You Think?

2. Examine any of the learning cycle lessons in this chapter or in Chapter 12 on teaching latitude
and longitude of this textbook that focus on the teaching of a skill. Locate in the lessons the
characteristics of the skill lesson identified in Table 3.8, Teaching Inquiry Skills Using the
Learning Cycle.

3. Use the Social Studies Process and Inquiry Skills: A Class Exercise as the basis for a small-
group or whole-class discussion.

15. 25
IMTB for Social Studies for the Elementary and Middle Grades 4e


4. Have students locate a lesson plan in the teacher’s guide of a K–8 social studies book or on the
Internet. Examine these lessons to see if they have the characteristics the textbook describes need
to be included in a skills lesson. Have the students modify the lesson to include all of the
necessary parts of a learning cycle social studies skill lesson.

Test Questions

Multiple-Choice Questions

1. Which of the following data-gathering skills might best be used in a project that involves a
class of fourth-graders in determining the average amount of trash their family disposes of each
week?
A. library, interviewing, and graphing skills
B. graphing, Internet, and interviewing
C. surveying, questioning, and mapping skills
D. interviewing, surveying, and questioning

ANSWER: D

2. What data-organizing skill is being used when students take data gathered about the weekly
allowances of their classmates and tally it by how many students receive each of the following
allowances: seventy-five cents, one dollar, one dollar and fifty cents, two dollars?
A. Classifying
B. Ordering observations
C. Finding patterns
D. Inferring

ANSWER: A

3. Which of the following is NOT a requirement for doing critical thinking?
A. Respecting evidence
B. Being willing to search for more evidence
C. Tolerating ambiguity
D. Staying with your conclusion

ANSWER: D

4. The emotional aspect or implications of a problem often prompt or stimulate the study of a
social studies topic. Which of the following is least likely to have been stimulated by concerns
that are a part of the affective domain?
A. A study of Presidents’ Day
B. A study of where to locate a new hospital for the community
C. A study of life in another country
D. A study of what to do with an abandoned railroad line that runs through parts of the city

ANSWER: D

16. 26
Chapter 3: How Are Social Studies Inquiry Skills
Learned?


5. Which of the following would be the most appropriate expansion activity in a lesson focusing
on making inferences about life in New Orleans in the 1830s?
A. Describing the location of New Orleans in North America with the help of a world map
B. Examining photographs of New Orleans after Hurricane Katrina
C. Examining a New Orleans’ newspaper dated July 4, 1837
D. Reading an account of the contribution of the citizens of New Orleans to the Confederacy
during the Civil War

ANSWER: C

6. Observing is a fundamental inquiry skill that involves:
A. sequencing the characteristics of a set of objects from large to small, short to tall, or in some
other systematic way.
B. identifying what a set of characteristics tell us, for example, wrinkles on a person’s face tell
us that person is older than someone who does not have wrinkles.
C. predicting where we will see a particular characteristic again.
D. identifying characteristics of an object that we can see, feel, touch, hear, and/or taste.

ANSWER: D

7. Once we have gathered some data by observing, measuring, and questioning, our next step is
to:
A. construct a map of the data.
B. organize the data by classifying it, ordering it, or by isolating important variables in it.
C. process the data by finding relationships between the items in the data.
D. quickly communicate our data by reporting it to the class.

ANSWER: B

8. “When there are no rules for a game, people will start arguing because they can’t agree on
what to do.” This statement is an example of an:
A. observation.
B. inference.
C. hypothesis.
D. fact.

ANSWER: C

9. “My pencil is not on my desk, so somebody took it!” This statement is an:
A. observation.
B. inference.
C. hypothesis.
D. fact.

ANSWER: B

17. 27
IMTB for Social Studies for the Elementary and Middle Grades 4e


10. When doing a predictive study, students might ask a question such as:
A. how might our play outside on the school playground change if the city puts a public park
next to it?
B. what beliefs are leading city planners to decide to put a public park next to the school
playground?
C. how do people’s attitudes about public parks result in the city planners choosing to put the
public park next to the school playground?
D. how much are the other city parks used?

ANSWER: A

11. Certain attitudes and dispositions promote powerful social studies. These include:
A. selecting a position on an issue because family members believe it is the right position.
B. reserving judgment until information has been obtained and considered.
C. resisting asking questions.
D. realizing that the natural environment is just the way it is and that we can do little
to control the events that change it.
ANSWER: B
12. Ms. Lopez, a fourth-grade teacher was working to help her students develop their problem-
solving ability. Which of the following was a component that she had to help them learn if they
were to become better problem solvers?
A. Recognize that problem solving means resolving a difficulty.
B. Recognize that problem solving identifies the appropriate solution for us so we do not have
to try it out.
C. Recognize that, once a solution is arrived at, there will be no obstacles.
D. Recognize that a general description of a problem rather than a detailed, specific
description is preferred.
ANSWER: A
13. Given that inquiry skills all have several stages of development, which of the following is the
most appropriate statement concerning teaching skills?
A. The social studies curriculum should teach an inquiry skill using the same content topic each
time to avoid confusing students with different information.
B. The social studies curriculum should teach the inquiry skill very well in the early grades
because students will then master it and not need additional help to further develop the skill.
C. The social studies curriculum should teach an inquiry skill in different grade levels,
developing it to a higher level each year it is taught.
D. The social studies curriculum should focus on content not on skill development because
skills cannot be fully taught in one school year.

ANSWER: C

18. 28
Chapter 3: How Are Social Studies Inquiry Skills
Learned?


True-False Questions

14. Investigating focuses on learning about a problem and reporting what you have learned.
ANSWER: TRUE
15. Problem solving involves identifying a problem and taking action to solve it.
ANSWER: TRUE
16. Skills require large amounts of practice to learn but once learned will be maintained.
ANSWER: FALSE
17. Teachers are able to determine that a student has learned a skill when the student applies the
skill in a new situation.

ANSWER: TRUE

18. One of the first steps in decision making is clearly defining the problem.
ANSWER: TRUE
19. One difference in learning cycles that teach a social studies skill is the optional nature of the
exploratory introduction phase.

ANSWER: FALSE

20. The most important skills used in teaching social studies lessons are the making of maps and
timelines.

ANSWER: FALSE

21. Making a generalization or conclusion is an easier intellectual skill than describing or
explaining what was observed or read.

ANSWER: FALSE

22. It is possible to teach all of the social studies skills in the lower grades so that middle school
teachers and high school teachers can concentrate on teaching only social studies knowledge.

ANSWER: FALSE

19. 29
IMTB for Social Studies for the Elementary and Middle Grades 4e


23. When looking for ways to solve a local problem or investigating a historical event, critical
thinking skills are also used.

ANSWER: TRUE

24. Making a database on a computer is an example of a data-gathering skills that elementary
students might be taught.

ANSWER: FALSE

25. Observations identify characteristics of objects or events through use of one or more of the
senses, which is why students are encouraged to observe and handle learning resources.

ANSWER: TRUE

26. Inquiry lessons are likely to require students to use a number of different skills.
ANSWER: TRUE
27. Asking questions throughout an inquiry lesson is an important way to encourage students in
developing their cognitive skills.

ANSWER: TRUE

28. Reflecting on the use of skills is profitable at the end of an inquiry lesson but not profitable to
do during the lesson.

ANSWER: FALSE

Essay Questions

29. No inquiry skill lesson is content free because the skill must be developed when using it with
content. However, when teaching a skill the teacher focuses more on the development of the skill
and does not assess the comprehension of the content. Describe a learning cycle lesson for
second-graders that is working to develop in students their ability to order, or sequence,
information. What content would be appropriate for second-graders to work with in order to
develop their ability at ordering information? What activity might you use in the lesson
development phase of the lesson with that content to teach the skill?

30. After developing fourth-graders’ ability to make appropriate inferences, what kind of
assessment would you use? Why?

20. 30
Chapter 3: How Are Social Studies Inquiry Skills
Learned?


Social Studies Process and Inquiry Skills: A Class Exercise

Lesson Applying the Process Skill of Observation to Social Studies Content

1. Exploration Phase
What does observing mean? What are the characteristics of an effective observer? How does one
make proper observations? Process skills relate to critical thinking and are used in several school
subjects and so have some transferability among the subjects.

2. Lesson Development Phase
Children take part in activities designed to develop and refine their abilities to make
observations. Their observational errors should be pointed out. Suggestions for improving
observational skills should be provided to students by the teacher. Use several short videos of
daily family activities or several picture books about families.

3. Expansion
Children learn social studies content when applying the process skill. For example, children
should learn about how families are organized by consciously making observations of how
family members interact with each other. They identify duties different family members
undertake and how the work of the family is divided. Next they draw inferences about the
similarities and differences between the roles various family members play. They can also
compare families by providing examples from their own families’ behaviors.

Do students observe the same basic roles and relationships in all families? Identify similarities
and differences found among the families and how they organize their work. Review the
similarities and differences students observed in daily habits such as eating meals, recreation,
play, and going to bed.

In a closure discussion considered: Just what did you learn about ...? What other observations
might have been made? Are we certain our observations are accurate? Did we guess about some
of the things we observed? How could our observations have been improved to be more
accurate? Were the differences we observed change the definition of a family? Do you think the
differences might change the feelings and loyalties of the members to their families? Why or
why not? (Recall that concepts and generalizations need a degree stability in their definitions and
conclusions if they do not remain permanent to all times and locations.)

Analyze the skills used in the activity of making a family dinner featuring chicken Kiev.
Provide students with the list of steps for making chicken Kiev listed below. Have them identify
the process skills used in each of the steps. Observing is used in each and other skills are
suggested for consideration.
1. Finding and locating a recipe for chicken Kiev—observing, reading
2. Locating a reputable meat market—observing, drawing conclusions, reading map
3. Finding the appropriate pots, pans, utensils—observing, classifying
4. Looking for other necessary ingredients—observing, classifying
5. Locating dishes, glassware, silverware—observing, finding patterns
6. Following the recipe—observing, reading skills, interpreting observations

21. 31
IMTB for Social Studies for the Elementary and Middle Grades 4e


7. Tasting food (during preparation)—observing, interpreting the taste, drawing conclusions
8. Setting a timer and listening for the “ding” to know when the chicken is done—observing,
interpreting observations, extrapolating

Ask students: How might other skills added to this activity? Survey of preferences.

22. Random documents with unrelated
content Scribd suggests to you:

23. – Keresztély bácsi, maga egy Pitavalba való fiu! – tört ki belőle a
megbotránkozás.
Fairfax mester nem sértődött meg.
– Miért, édes fiam? – kérdezte szeliden.
– Nézze, Keresztély bácsi – folytatta a Vezércsillag – én nem
mondom azt, hogy a föld nem hord a hátán nagyobb gazembert,
mint maga! Pedig mondhatnám. De nem mondom, mert maga ezt
már úgyis régen tudja. Csak azt mondom… vagy talán nem akar
meghallgatni?
– De hiszen hallgatlak! Csak éppen ezt a kis sokszorozást végzem
be. Na és aztán? Vagy csak ennyit akartál mondani?
– Keresztély bácsi! Maga június elsején többet söpört be százezer
dollárnál…
– Már hogy én?…
– Soha se tagadja. Ott volt az egész Austin, ott volt az egész
vidék, ott volt az egész Texas. Többet mondok. Még Mexikóból is
érkeztek vendégek.
– De a czirkusz nem telt meg.
– Egyetlen szék se maradt üres, és azok a tribünök, a hol csak
állóhelyek vannak, megteltek a rogyásig. Persze maga addig, a míg a
tribünök le nem szakadnak az ember-tömeg terhe alatt, a világért se
ismerné el, hogy zsúfolt háza volt. De hát én jó fiu vagyok. Velem
lehet beszélni. Mondjuk, hogy csak százezer dollárt vett be.
– Ha megfizeted nekem azt, a mennyivel kevesebbet vettem be,
akkor én holnap gazdag ember vagyok. De mi közöd neked ehhez? –
folytatta, álmélkodó arczot rögtönözve.
– Nézze, Keresztély bácsi. Maga bevesz egy vagyont, aztán, hogy
a kis lánytól visszarabolhassa a megszolgált negyvenezer dollárt,
pereskedni kezd, azon a czímen, hogy Tenbrink megtévesztette önt.

24. – Igen, mert becsapott a gazember. Jó pénzért értéktelen árút
adott el nekem. A bonczolás kiderítette, hogy gyógyíthatatlan
betegségben szenvedett. Neki tudnia kellett ezt; tehát
megtévesztett. Befont, rászedett.
– De hiszen magának azért nem kellett visszaadnia a belépti
díjakat!
– Igen, de kompromittált. Az erkölcsi kár se kutya. Az erkölcsi
kárt nekem kell megsinylenem.
– Nekem ne beszéljen az erkölcsi kárról. Mondja ezt a
mexikóiaknak; azok talán elhiszik. Mi köze magának az erkölcshöz?!
– Nem vitatkozom veled. Vegyük, mintha igazad volna; tegyük
fel, hogy te vagy Arisztidesz. De ebből még nem találhatom ki, hogy
hova akarsz kilyukadni.
– Megmondom. Magának, hogy visszarabolhassa a negyvenezer
dollárt, meg kellett kennie a bizalmi férfiakat, meg kellett kennie a
szakértőket, a tanukat, az ügyvédeket, a birákat és meg kellett
kennie a tisztességtelen sajtót. Szóval legalább is húszezer dollárt
kellett szétosztogatnia, hogy a negyvenezret visszaperelhesse,
visszacsalhassa, lophassa, rabolhassa… az igét válaszsza meg
tetszése szerint. Helyes. Húszezer dollár még mindig kevesebb, mint
negyvenezer. De valamiről meg tetszett felejtkezni. Hogyan,
Keresztély bácsi, maga pénzosztogatást rendez, sorra megken
mindenkit, a kinek csak valamelyes köze van a Tenbrink-esethez, és
a mikor kivétel nélkül mindegyik erkölcsi tényezőnek juttat egy kis
pénzt, már a maga erkölcsi jelentőségének megfelelő összeget,
éppen csak a tisztességes sajtónak nem akar pénzt juttatni?!
– Ahá, te meg akarsz engem revolverezni?! Ezzel egy kicsit
elkéstél, fiam! Hiszen volt egy kevés bevételem is. Mit akarsz, miből
fedezzem ezt az óriási rezsit, ha nincs bevételem?! Igen, volt; de
elvitték. Már nincsen pénzem; minden véremet kiszítták a pióczák.
Nem, barátom, az én hátamból már nem lehet több szíjjat hasítani!

25. A Vezércsillag nevetett.
– Nézd – folytatta Fairfax mester. – Mindössze hetven-
nyolczvanezer dollárt vettem be; május harminczegyedikén már
nyakra-főre osztogattam az ingyenjegyeket. Ebből a negyvenezer
dollárt majdnem ki kellett izzadnom. Hogy megmentsem, több mint
húszezer dollárt kellett szétosztogatnom; magad mondod, hogy
legalább is húszezer dollárt. Aztán a rezsi. Azonkivül ki kellett
fizetnem a temetési költséget; mikor a kis lányt elvitték az
árvaházba, ki kellett fizetnem az ő és a kísérője útiköltségét; az
ingyenhelyért való folyamodásra bélyeget kellett ragasztanom…
– Szóval a tisztességes sajtónak nem akar fizetni?
– Mondom, hogy nincs miből.
– Keresztély bácsi, maga nem sejti, hogyan tudok én írni, ha egy
kicsit megerőltetem magamat! És ez egyszer össze fogom szedni a
tehetségemet!
– Bánom is én, fiam. Ha megírod a dolgot, hát megírod.
Legfeljebb elmondasz mindennek és ezzel bebizonyítod, hogy komoly
ember semmit se adhat a véleményedre. Engem ez nem bánt.
Megírtak én rólam már mindent, a mit csak meg lehet írni; azért
mégis itt vagyok. Többet mondok neked. Magam is szeretném jó
fogalmazásban olvasni a Tenbrink-eset történetét; hadd legyen
öregségemre legalább egy szép emlékem.
– Beszéljünk becsületes nyiltsággal. Mennyit ad? De az utolsó
szavát mondja!
– Száz dollárt, csak azért, hogy az időt kiméljem.
– Mindössze száz dollárt ad?! Egy ilyen nagy gazságból ilyen kicsi
pénz jusson rám?! Egy ilyen rémítő gazságból?!… Különben adja ide.
Én már úgyse fogom megjavítani a világot… aztán száz dollár is több
a semminél, és ezt a száz dollárt, minthogy magától emelem el,
okvetetlenül javamra fogják írni a menyországban. De adja ide

26. hamar, mert minden perczért kár, a melyet az ember a maga
társaságában tölt el!
– Tudod-e, hogy sírni szeretnék?! Gondold el csak, mekkora
gazságot kellett elkövetnem, hogy végül ilyen kis hasznom maradjon
belőle! Persze, a míg az ember az összes erkölcsi tényezőket
kielégítheti!… De hát egyre drágább lesz az élet… olyan rettenetesen
drágul az élet, hogy nemsokára már a legnagyobb gazság se fizeti ki
magát! Száz dollárral megint kevesebb!… Becsületemre, magamnak
alig maradt valami.

28. MEXIKÓI TÖRTÉNET.
Fairfax Keresztély truppja, az Austini Neo-impresszionista
Szintársulat, minden évben kirándult Montereybe, tizenöt-húsz
előadásra. Fairfax monterey-i születésü volt; és úgy gondolkozott,
hogy szülővárosához való ragaszkodását semmivel se fejezheti ki
szebben, mint ha évről-évre bemutatja Monterey lakosainak, milyen
haladást tett a mult év óta a műveltség fejlesztése terén; hogy
semmivel se mutathatja meg jobban, milyen hű fia maradt
hazájának, mint ha minden évben hűségesen elemel szülővárosából
némi kis aprópénzt.
Sehol se talált olyan lelkes közönséget, mint éppen Montereyben.
Monterey lakói rajongtak mindenért, a minek valamelyes köze van a
művelődéshez, és semmiben se találtak nagyobb örömet, mint ha
kimutathatják egymásnak a művészet iránt való finom érzéküket.
Nem győzték eléggé csodálni a Texas államban virágzó művészeti
életet; egymást a szerint értékelték, mennyire tudják megérteni
Texas iróit és művészeit, mekkora tűzzel méltatják ezek közül a
legujabbakat, a legnehezebben megérthetőket és a legszabadabb
szájuakat, tehát a szerint, hogy fel tudnak-e emelkedni Texas
szellemi magaslatára; a monterey-i születésü szinműirókat és
művészeket ahhoz képest becsülték és osztályozták, hogy
megjárták-e már Austin zenés csapszékeit és mennyi pénzt hoztak el
onnan; gyönyörüséggel habzsoltak minden Texasból érkezett
szellemi csemegét és ha Fairfax véletlenül olyan szinműveket
szállithatott nekik, a melyeknek minden egyes felvonása korcsmában
játszik, úgy hogy a szinpadról egy kis kellemes pálinkaszag is
terjengett a nézőtérre: a monterey-i műveltek boldogságából semmi
se hiányzott.

29. Tavaly Fairfax mester még a szokottnál is szebben aratott
Montereyben. Csak három darabot vitt magával – három
szemenszedett remeket – de ezt a három darabot Monterey
közönsége talán még ma se unta volna meg. Mind a húsz előadást
zsúfolt ház nézte; csak az juthatott be a szinházba, a ki már egy
héttel előbb megváltotta a jegyét; a kik nem siettek eléggé, még
attól a szerencsétől is elestek, hogy legalább az utolsó előadást
láthatták volna. És jóval többen voltak azok, a kiknek a sokat
emlegetett élvezetről végre is le kellett mondaniok, mint azok a
kiváltságosak, a kik már idejekorán ki tudták verekedni a jegyeiket.
Ilyen anyagi eredményre természetesen csak megfelelő erkölcsi
sikerrel lehetett szert tenni. A három texasi műremek mindenkit
elragadtatásba ejtett. A szép mexikói hölgyek mámorosan szívták
magukba az uj szellemi áramlatok illatát. Öreg mexikóiak, a kik kora
ifjuságukban a skalpozás művészetén kivül semmiféle művészetet
nem ismertek, a felvonások végén ifjui tűzzel csapkodták össze
sajátságos színű keztyűiket.
Hanem azért Fairfax mesternek az öröme ez egyszer nem
lehetett teljes.
Örömét egy hófehér szakállu, patriárkaarczu, nyájas öreg úr
rontotta meg, a kit Fairfax mester jól ismert, még abból az időből, a
mikor Fairfax mester évekig habozott, hogy megmaradjon-e a
pinczéri pályán, vagy átlépjen a szinművészi pályára?
Ez a nyájas öreg úr akkor egy tánczterem tulajdonosa és
Monterey egyik legtekintélyesebb embere volt, mert intézete – mely
kedélyességével és a benne uralkodó hang fesztelenségével igen
megnyerte a monterey-i ifjuság érdeklődését – nagy
látogatottságnak örvendett. De később ebben a népszerü intézetben
annyira lábra kapott a mindennapos késelés divata, hogy néhány
nagyobbszabásu öldöklés után a rendőrség végre is kénytelen volt
becsukni úgy a táncztermet, mint tulajdonosát, a derék Suarez
mestert. Kiszabadulása után Suarez mester pályát változtatott és

30. szinházi manager lett, vagyis olyan férfiu, a ki élethivatásból és
iparszerüen űzi a szinpadi sikerek előkészitését.
Fairfax nem volt Suarez mesterrel valami vastag barátságban,
mert az öreg szinházi manager nem tudta megbocsátani, hogy
Fairfax, a ki valamikor mint előtánczos működött az ő
táncztermében, mexikói kirándulásai alkalmával soha se vette
igénybe hajdani főnökének a szolgálatait.
A szinigazgató tehát Suarez mester láttára rosszat sejtett. És
rossz sejtelmei csak megerősödtek, a mikor észrevette, hogy a
nyájas öreg úr legkedvesebb mosolyával közeledik feléje.
– Keresztély bácsi! – szólalt meg a patriárka. – Engedje meg,
hogy viharos lelkesedéssel üdvözöljem városunknak azt a nagy fiát,
a ki a messzi idegenben is dicsőséget szerez a mexikói észnek, a
mexikói élelmességnek!
A kedélyes hang hallatára Fairfax ösztönszerüleg a zsebébe dugta
mind a két kezét és görcsösen kezdte szorongatni, a mit az
aprópénzéből felmarkolhatott.
– Mivel szolgálhatok, Suarez mester? – kérdezte ridegen.
– Üzletet akarok ajánlani önnek – felelt a hófehér szakáll
tulajdonosa. – De hogy jól megértse, milyen értékes önre nézve az
ajánlatom, bevezetésül néhány megjegyzést kell tennem az ön
előadásaira. Láttam mind a három darabját és kérem, engedje meg,
hogy úgyis, mint régi és őszinte czimbora, és úgyis, mint minden
hájjal megkent szinházi szakértő, elmondjam a véleményemet
ezekről a szindarabokról.
Az »üzlet« szóra Fairfax mesternek az arczkifejezése olyan
savanyuvá lett, a milyen egy pesszimista bölcsé lehet, abban a
felséges pillanatban, a mikor mindent átölelő képzelmével egész
teljességében átértette a földi lét siralmasságát.
– Hallgatom, Suarez mester – szólt olyan hangon, mely semmi
sikerrel nem biztathatta az öreg szinházi hiénát.

31. De ez a hang nem kedvetlenitette el a beszédes patriárkát.
– Ön ügyes ember, Keresztély bácsi! – kezdte a mondókáját. –
Hanem engedelmével legyen mondva, a darabjai nagyon is
ártatlanok.
– Na, hallja, ezt még senki se mondta nekem! – szólalt meg
Fairfax mester, a ki mindenre el volt készülve, csak éppen erre a
támadásra nem.
– Nagyon is ártatlanok – ismételte Suarez mester – hogy ne
mondjam: kezdetlegesek. Mindez rózsaviz, limonádé, herbatea. Ön
azt hirdeti az ujságokban, hogy a legujabb, a legzamatosabb és a
legszabadabb érdekességeket mutatja be Monterey közönségének,
és mit kapunk? A régi módi semmiségeket. Beszéljünk kereskedők
módjára, nyiltan, egyenesen. Mit igér ön? Mindent, a mi a rendőrség
jelenlétében egyáltalán bemutatható. És becsapja a közönséget,
mint az a könyvkolportőr, a ki a leragasztott boriték alatt disznóság
helyett ártatlan hülyeségeket ad el az ostobáknak.
– Kérem – pattant fel Fairfax mester – ne tessék engem
sértegetni. Én elismerem a birálat jogát, és ha valaki azt mondja,
hogy az én darabjaim hallatlan disznóságok, nem vitatkozom vele.
Erre csak annyit mondok, hogy a közönségnek csak disznóság kell,
én tehát disznósággal szolgálok neki. De a kereskedői
becsületességemben ne tessék kételkedni. Én nemcsak igérem a
disznóságot, hanem szállitom is; azt nyujtom, a mit hirdetek:
becsületes disznóságot, a legnagyobb disznóságot, a mi a piaczon
ma egyáltalán kapható.
– Én pedig azt mondom – vitatkozott Suarez mester – hogy
mindez rózsaviz, limonádé, herbatea. Vagy hogy kereskedői
egyenességgel beszéljünk: művészet, filozófia, hogy ne mondjam:
költemény!
– Látta ön a Kloáká-t?
– Láttam.

32. – Látta ön, hogy ennek a darabnak mind a három felvonása olyan
nyilvános helyen játszik, a melyet a nyilvánosság előtt egyáltalán
nem szokás emlegetni? Látta ön, mi történik ebben a darabban? És
ez önnek művészet?
– Igen, semmi egyéb, csak művészet, tisztára művészet. Ez a
darab egy súlyos társadalmi igazságot fejez ki, azt, hogy:
mindenkinek joga van áruba bocsátania a saját személyét. Ez
szocziológia, ez filozófia, ez szentimentális költemény, szóval tisztára
művészet.
– Hát a Csür? Látta a Csür-t?
– Láttam.
– Ebben a darabban sóhajtanak, nyögnek, hörögnek,
nyöszörögnek, nyikorognak… és önnek ez nem disznóság, önnek ez
művészet?
– Igen, művészet. Ez a darab megöl egy előitéletet. Ez a darab
költőileg illusztrálja, milyen társadalmi szükségnek felel meg az a
propaganda, mely azt követeli a szülőktől, hogy sürgősen lássák el
gyermekeiket a nemi életre vonatkozó részletes magyarázatokkal. Ez
szocziológia, ez filozófia, ez szentimentális költemény, szóval tisztára
művészet.
– Hát a Marquis de Sade? Mit szól a Marquis de Sade-hoz? Ebbe
ön már nem fog belemagyarázni semmiféle társadalmi filozófiát. Két
matróz, a ki egymásért eped, egy nyolcz éves kis lány, a ki a
nagyapjába szerelmes… szeretném látni, hogy ebbe a darabba
hogyan magyarázza bele a társadalmi filozófiát? Ha ez nem
disznóság, akkor én nem tudom, hogy mi a disznóság, pedig ehhez
az egyhez, higyje el, ha valaki ért, hát én értek.
– A Marquis de Sade is csak művészet, filozófia, költemény. Ez a
darab, kissé sajátságos formában, a legfenségesebb tanulságot
hirdeti, azt, hogy a társadalmi rendnek támasza, talpköve: a tiszta
erkölcs. Mondom, hogy: limonádé, herbatea, költészet, rózsaviz.

33. Aztán a disznóság itt mellékes. Ez zenés darab, és a zene mindent
megtisztit, mindent dezinficziál. Beteg lélek az, a kit az érzéki zene
nem emel ki az érzékiségből; rossz ember az, a ki nem méltatja a
dalt. A Marquis de Sade elbájolóan, elandalitóan gyönyörü! Rózsa –
rózsa – rózsaviz!
– Suarez bácsi, mit akar maga? – kérdezte Fairfax meghökkenve.
– Mit akarok? Hát mit akarhatok? Pénzt akarok! – felelt a
fehérszakállu.
– És hogyan képzeli ezt? – rebegte Fairfax. – Beszéljünk
kereskedői egyenességgel.
– Nézze, Keresztély bácsi – szólt a patriárka – nekem egy nagy
gondolatom támadt. Columbus tojása; de Columbus milliókat
szerezhet belőle. Ez a nagy gondolat pedig az, hogy: a képmutató
disznóság már lejárta magát, az őszinte disznóságé a jövő! Figyelje
meg csak egy kissé az emberi szellem haladását, és be fogja látni,
hogy igazam van. A képmutató disznóság, a művészettel, filozófiával,
szocziológiával, költészettel takarózó, álczázott disznóság már utolsó
napjait éli. A közel jövőben meg kell érkeznie az uj áramlatnak, a
zseniknek, a kik széttörik a régi formákat és azt adják a népnek,
tisztán, hamisitatlanul, művészettől, filozófiától, költészettől
mentesen, desztillálva, és csakis azt adják, hatalmas őszinteséggel, a
mit a közönség szive igazán óhajt. Abban a perczben, mikor ez a
kérlelhetetlen bizonyossággal elkövetkező uj korszak beköszönt és az
első remekművek a nyilvánosságra kerülnek, ön besavanyithatja a
darabjait és elmehet kapálni. Ön máris viő zső, de abban a perczben
Szofoklessé sülyed. Már pedig, ha Mexikóban még egy kissé zsöngék
is a tehetségek, Texasnak vannak kitünő irói, a kik a pénzemért azt
irják, a mit én akarok, a kik már be vannak gyakorolva arra, hogy
annak adjanak irodalmi örökéletet, a mi pénzt hoz. Meg fogja látni,
milyen remekül, minden költői floszkulusoktól mentesen fogják
megirni tudni azokat az ötleteket, a melyek ma még az én lelkemnek
a rejtekén szunnyadnak! És ezek az őszinte disznóságok, a melyeket
az ön képzelete nem is sejt és a melyeknek a tárgyait én önnek

34. ingyen nem árulom el, egyszerre le fogják galoppozni, le fogják
teperni, meg fogják semmisiteni az ön avultas, képmutató, félénk,
félszeg, szerény, dadogó disznóságait!
– Csakhogy Texasnak nagyon sok kitünő irója van, és a többiek
az ön szerzőinek a szindarabjaiba is bele fogják magyarázni a
társadalmi filozófiát, a költészetet, a művészetet. Ebbe is
belegyakorolták magukat. És így ön legfeljebb vetélytársam lesz, a ki
engem soha se érhet el, mert későbben érkezett.
– Még ebben az esetben is nagy károkat okozhatnék önnek. De
nem úgy lesz, a mint ön reménykedik. Az ön jelesei, az én
disznóságaimba nem fogják belemagyarázni a művészetet, akárhogy
erőlködnek, mert ön nem képzeli, hogy az én eszméim milyen
siketitőek. Aztán ne feledje, hogy a harczban mindig az uj áramlat
győz; a közönség nagyobbik része mindig a legujabb iránynyal tart.
– De micsoda óriási tőkebefektetés kellene ehhez az akczióhoz!
Honnan veszi a pénzt?
– Ne fájjon magának az én fejem! Az olyan biztos üzlethez, a
milyen ez, nem kell keresni a pénzt; a pénz az utczasarkon kinálja
magát.
– És mennyi fáradozás, a mig összehozhat valamit!…
– Hát éppen ez az. Öreg ember vagyok már, nem szívesen
fáradozom. A nyereség tiz százalékával is megelégszem, ha nem kell
fáradoznom. És éppen ezért ajánlom fel megvételre az eszmémet.
Önnek ez az eszme rengeteg pénzt jelent. Ha elfojtja, roppant
károsodástól óvja meg magát. Ha pedig megvalósitja, egy második
nagy vagyont szerezhet vele.
– Beszéljünk kereskedői egyenességgel. Ha megvásárlom az
eszmét, mindenestül, a szindarab-ötletekkel együtt… mennyit kiván?
Suarez mester megmondta.

35. Fairfax, a szemtelen követelés hallatára, úgy kezdett nyöszörögni,
mint a Csür főszereplője. De azért nem kergette ki a szobájából a
patriárkát, hanem alkudni kezdett vele.
Három napig folyton alkudtak. Elkeseredettebb küzdelem nem
folyt le a chevy-i vadászat óta, a mely szintén három napig tartott és
a melyen northumberlandi Percy gróf emberei addig harczoltak a
skót Douglas embereivel, mig a négyezer harczos közül a legutolsó is
elhullott.
De az elkeseredett küzdelem mégis csak azzal végződött, hogy
Suarez mester szép összeget zsebelt be.
– Az igazat megvallva – szólt Suarez mester a búcsúzáskor, a
mikor a két bajvivó kezet szorított annak jeléül, hogy méltó
ellenfélnek találták egymást – az igazat megvallva, sajnálom, hogy
eladtam a tervet.
– Én pedig sajnálom, hogy megvettem – felelt Fairfax. – Mert
abban igaza van, hogy az őszinte disznóságé a jövő, de higyje el, ez
a fejlődésnek egy magasabb foka, a melyre még nem érett meg a
világ… még Texas legműveltebb közönsége sem!

37. A PORCZELLÁN.
I.
Horváth Jóska tíz évig volt jogász; ennek a korszaknak az
emlékét legendák őrzik az egyetemen, jegyzőkönyvek a
rendőrségnél, és följegyzések – igen sok följegyzés – a berczeli első
számu telekkönyv teherlapjain. A legendákról nem szólhatok
körülményesebben; egy egész kötetet kivánnának, s többnyire
ismeretesek, akár csak a Józsa Gyuri élményei. Röviden, ezeknek a
hagyományoknak a tanúsága s a rendőrség hiteles adatai szerint,
Horváth Jóska tíz év alatt huszonnyolcz embert vágott pofon. Hogy
mennyi pénzt költött el, arról a berczeli első számu telekkönyv négy
irott oldalra terjedő s kissé zavaros teherlapja nem nyujt kellő
felvilágosítást. Tartok tőle, hogy ebben a tekintetben a statisztikai
kimutatás mindig hézagos marad; mert kétségtelen ugyan, hogy a
Berczelen regisztrált ötvennégy teherpont kivétel nélkül a Horváth
Jóska inicziativájából keletkezett, de a hivatalos iratban felsorolt
összegek távolról se merítik ki ama legendás tíz év összes költségeit.
Maga Horváth Jóska se mondhatná meg pontosan, mily összeg
árán ismerkedett meg Justinianus tudományával. Azok, a kiket az
emberi élet legvégső határáig kiskoruaknak nyilvánítanak, sohase jó
matematikusok, s Horváth Jóska legborusabb pillanataiban se
törődött vele, hogy a családja mennyi adósságot csinált miatta.
Ebben a tárgyban tehát csak két öreg kisasszony adhatna
valamelyes útbaigazítást: Horváth Jóskának a nagynénjei, a kik a

38. tulajdon birtokaikat is szépen megterhelték, hogy unokaöcscsük
Pesten minél több embert vághasson pofon.
Ez a két öreg kisasszony – Ida néninek és Lotti néninek hívta
őket a berczeli intelligenczia – két áldott jó lélek volt, a kik egyebet
se tettek, csak Jóskáért imádkoztak. Emberemlékezet óta mályvaszín
selyemruhában jártak a templomba, s a fogukhoz verték a garast,
csakhogy az öcscsük úri módon élhessen. De a berczeli tyúkok nem
tojhattak annyit, a mennyit Jóska havannákban el tudott füstölni.
Eszük ágában se volt, hogy emiatt Jóskát maguk közt megitéljék,
ellenben akármilyen jó teremtések voltak, egymással sokat
veszekedtek. Mikor az ujságok Jóskának egy-egy ujabb párbaj-ügyét
jelentették, mind a ketten vörösre sírták a szemüket, s aztán
szemrehányásokkal halmozták el egymást.
– Ennek is te vagy az oka! – szólt könyörtelenül az egyik.
– Én? – pattant föl a másik. – Ki szoktatta rá a sok mindenféle
istenkisértésre? Ki ültette lóra mikor hét esztendős volt?
– És ki fösvénykedik, ha pénzre van szüksége? – vágott vissza
amaz. – El van keseredve szegény. Keresi a halált!
– Te kényeztetted el. A te nevelésed!
– Talán még a betevő falatot is sajnálod tőle?
Erre a gondolatra mind a ketten zokogni kezdtek.
Mikor aztán megjött a hír, hogy Jóska összevagdalta az ellenfelét,
diadalmasan nézték le egymást.
– Ugy-e megmondtam, hogy nem lesz semmi baja?
– Én nem pityeregtem, te pityeregtél!
Titokban mind a kettő büszke volt rá, hogy az ő öcscsük az a
hírhedt fiatalember, a ki mindenkit pofonvág.

39. Jóska volt a szerelmük, bálványuk és egyetlen gondolatok. Ez a
szerelem még Jóskánál is régibb keletü volt. Horváth Ferdi, mikor
egy szép nap eszébe jutott, hogy Isten neki, mégis csak elveszi a kis
Majoros Linkát, már vagy nyolcz esztendeig járt a házukhoz;
faluhelyen nyolcz év nagy idő, s nincs benne semmi csodálatos, hogy
mire Horváth Ferdi szint vallott, mind a három Majoros kisasszony
beleszeretett. Bizony nagy szomorúság volt az; s titokban mind a
ketten telesírták a párnáikat. Meglehet, egymást megfojtották volna,
de a kis Linkára nem tudtak haragudni.
Jóska igen korán kezdte meg a rosszaságot, s a szép kis Linka az
életével fizette meg azt az örömet, hogy a daliás Horváth Ferdit
meghódította. Az özvegy, alig hogy végig itta a gyászévet, uj
asszonyt hozott a házhoz; s ez kitünő alkalom volt rá, hogy a
Majoros-lányok Jóskát végképp elkaparítsák.
Erre az uj otthonra Jóskának nagy szüksége volt, mert apja, a ki
különben is jobban értett a parasztok, mint a gyerekek neveléséhez,
egy makranczos lóval vívott párbajában kitörte a nyakát, s a kis
ficzkó teljesen árván maradt. A Majoros kisasszonyok nem voltak
éppen kiváló pedagógusok, de ha a dajkát nem is, egyesűlt erővel
pótolni tudták a szülői gondviselést. S azt a félig anyai érzést, a
melyet valaha a kis Linka iránt éreztek, átruházták Jóskára,
megpótolva dédelgető szeretetüket egy elfojtott ábránd eddig ki nem
törhető, minden gyöngédségével.
II.
Jóska alaposan kiaknázta ezt a vak szeretetet. Fáradhatatlanul
szipolyozta »öreg«-eit, ha lehetett: egyszerüen nyájas mosolygással,
ha másként nem ment: égbekiáltó mesék segítségével. Mind a két
öreg kisasszonynak egész gyüjteménye volt azokból a levelekből,
melyek jogi könyvek czímén száz forintokat könyörögtek s igértek
fűt-fát, megtérést, szigorlatot, ügyvédi, bíborosi vizsgálatot, mit

40. tudom én mit. Néha, ha a csalafintaság igen átlátszó, s a pénzügyi
művelet fölötte nehéz volt, hol az egyik, hol a másik öreg kérette
magát, s talán makacskodott is egy kicsit, de végül Jóska mégis csak
megkapta a pénzt. A Lotti néni toalettpénzecskéje rendesen
Jóskához vándorolt; titokban így tett Ida néni is azzal, a mit
magának félrezsugorgatott. Meglopták a közös vagyont s meglopták
egymást, csakhogy Jóskának küldhessenek.
Egy álmatlan délután – a báli szezon már végefelé járt s a Jóska
talpában vagy három átvirrasztott éjszaka égett – történetünk hősét,
a ki különben örökkön derűs arczczal járt-kelt a világban,
kivételképpen komor gondolatok kisértgették. A feje fájt, a pénzét
elkártyázta; elhatározta, hogy belép a komoly és tekintélyes
emberek sorába. El fogja szöktetni Joannovics Terkát, a milliomos
bánáti kisasszonyt, családot alapít, hivatalt vállal s búcsút mond a víg
legényéletnek.
A terv regényes volt, de nem képtelen. Terka, a kinek már a
megyebál óta erősen udvarolt, határozottan belégabalyodott egy
kicsit. A Jóska arcza akkortájt olyan tarka volt a frissen kapott, félig
behegedt és régi párbajsebektől, s úgy össze-vissza volt varrva, mint
egy hímzett asztalterítő; ennek a látványnak Terka nem tudott
ellenállni.
Szóval értették egymást. Arról azonban, hogy megkérhesse, szó
se lehetett. Az öreg Joannovics különködő, sőt félbolond ember volt,
de olyan bolond ember, a ki önként, kényszerítő okok nélkül
Jóskához adja a leányát, a mi éghajlatunk alatt egyelőre nem
találkozott.
Maradt tehát: a szökés párosan. S Terkában volt vér ehhez az
operetlizéshez. A dolog nem lehetetlen. De Jóska úgy számította,
hogy a jó hajlandóságon kívül még vagy ezer pengő kellene hozzá.
Honnan az ezer forint, illetőleg: hogyan?
Éppen két napja, hogy háromszáz forintot kapott hazulról, s
éppen tizenegyedikszer szegte meg azt a szent fogadást, hogy a

41. szigorlatot le fogja tenni. Aztán meg ezer forint nagy pénz volt az
öreg kisasszonyoknak.
Jóska, a szigorlaton kívül, nem ismert lehetetlenséget. Mért ne
lehetne a Szent György-napi árendára előre fölvenni nyolczszáz-ezer
forintot? Csak ügyesen kell hozzáfogni a dologhoz, s ki kell békíteni
az öregeket.
S hirtelen egy vakító ötlet czikázott át a fején.
Ida néninek holnapután van a születése napja. Egy bonbon nem
sok, de Jóska soha még csak egy bonbonnal se adta jelét nénjeivel
szemben némelyes figyelmességnek, hogy ne mondjuk, hálának.
Valami csinos, ötletes ajándék nagy hatást tenne és sokat
lendíthetne a szöktetés ügyén. Egy okos születésnapi meglepetés
uzsora-kamatokat hozna.
Jóska kiugrott az ágyából, s egy félóra multán fejfájás nélkül,
fütyölve ment el hazulról.
III.
A kereskedő legszebb porczellánját rakta a gavallér elé.
– Négyszáz forint… kétszáz… százhetven…
Jóska az orrát fintorgatta.
– Valami egyszerü dolgot szeretnék, de olyat, hogy azért csinos
legyen.
– Ezt itt kivételes áron adhatnám. Herendi porczellán, de egy kis
törése van, s így mélyen leszállított áron…
A »törés« szó nagyon megtetszett Jóskának.

42. – Mondja, kérem, nincs véletlenül a raktárban valami, mondjuk:
egy váza, mely még töredezettebb mondjuk: egészen össze van
törve, de olyan, a mely értékes darab volt?
– Dehogy nincs! Tessék, itt is van egy. Egészen összetört, de nem
hiányzik belőle egy darab sem.
– S mennyiért kaphatnám meg ezt az eltört vázát?
– Kérem, az egész semmiség. Ha tetszik, elküldetem.
– Nagyon köszönöm. De igazán nem hiányzik belőle semmi?
– Egy darabocska sem.
Jóska még egyszer megköszönte a kereskedő szívességét, s
nyugodt lélekkel távozott a boltból. Mikor haza ment, az eltört váza
már a lakásán volt, egy uj ládában gondosan elcsomagolva. A ládán
rajta volt a rendes jelzés: »törékeny«. Jóska mosolygott.
Másnap reggel a ládával leutazott Berczelre.
IV.
A paraszt-kocsi nagyokat döczczent a rossz úton.
– Ha épen hoztam volna el – szólt Jóska magában – most
bizonyosan összetörne. Hát nem okosabb törött vázát venni?
Aztán megpillantván a szülői házat, oda szólt a kocsisnak:
– Ide figyelj, Pista. Mikor én leszállok a kocsiról, te is leszállsz, s
behozod ezt a ládát utánam a szobába. Másnak oda ne add, érted?!
Mikor már benn vagyunk a szobában, leejted a ládát a földre, én
összeszidlak és pofon váglak. Megértetted?

43. – Igenis. Beviszem a ládát a tekintetes úr után, s a szobában
leejtem a földre, mintha nem készakarva tenném.
– Jól van. Nesze öt forint.
Megérkeztek. Pista hűségesen végrehajtotta a parancsot, s
pontosan megkapta a pofont. Ida néni és Lotti néni, megértvén
Jóska haragjának okát, nem tudtak hova lenni a sajnálkozástól.
– Istenem, Istenem, milyen kár!
– Tessék – dühöngött Jóska – egy kis emlékkel akarom meglepni
Ida nénit a születésnapjára, és ez a szamár a földhöz teremti a
szászországi porczellánt! Bizonyosan össze-vissza tört az egész! Nem
megmondtam, gazember, hogy vigyázz rá, mint az életedre!
Takarodjál a szemem elől!
– Hátha mégse tört el? – reménykedett Ida néni. – Nem
hallatszott a törése, csak a zuhanása. Ha jól be volt pakolva, talán
nem is tört el.
– Dehogy nem tört el, dehogy nem tört el! – szomorkodott a nem
ok nélkül reménytelen Jóska, vígasztalanul feszegetve a ládát. –
Persze, hogy eltört, tessék…
De egyszerre a szó elhalt az ajkán, s a rettegett párbajhős, a ki,
mint gróf Rikárd, nem félt az ördögtől se, elhalványodott.
A váza – jól sejtette – csakugyan el volt törve, de minden
cserepe külön volt bepakolva, gondosan finom, fehér papirosba.
V.
Lotti néni azonban igen mulatott a történeten.

44. – Micsoda esze van a kópénak! – örvendezett magában. – De
micsoda esze van!
S másnap Ida néni is kibékült az esettel. Jóska olyan őszinte
bűnbánást mutatott, hogy nem lehetett sokáig haragudni rá; s hátha
csakugyan a kereskedő tévedt, mikor eltört vázát küldött az ép
helyett!…
A Szent György-napi árendára csakugyan fölvették az ezer
forintot, s Jóska csakugyan megszöktette a Terkát. Azóta igen szolid
és komoly férfiú. Szolgabíró Rácz-Árokszálláson, s minta-házaséletet
él. Még ma se értesült róla, hogy a botbüntetést már régen
eltörülték, s e miatt a ráczok körében nem nagyon népszerü, de az is
igaz, hogy a mióta ő a szolgabíró, Rácz-Árokszálláson a kormánypárti
jelöltet mindig ezer szótöbbséggel választják meg.

46. AZ UTOLSÓ HÚSEVŐ.
A 2780-adik esztendő egyik szép, májusi reggelén Montmorency
herczegné igy szólt Beaurepaire herczegnéhez:
– Milyen halavány ma, kedvesem! Csak nincsen valami baja?!…
– Hja, százhatvan év nem tréfa! – felelt Beaurepaire herczegné.
Noha már 2780-at írtak akkor: a Montmorency és Beaurepaire
nevek, melyek először a tizenkettedik században bukkantak ki az
ismeretlenség ködéből, jobban virágzottak, mint valaha.
– Édes istenem, ön könnyen hordja százhatvan évét – szólt
Montmorency herczegné. – Mit szóljak én, a ki alig multam
százötven, s mégis mindig beteges vagyok?!
Montmorency herczegnének fekete arczbőre volt, mely úgy
fénylett, mint a legszebb amerikai czipőfénymáz; Beaurepaire
herczegnét ellenben csak rézbőrünek lehetett mondani.
Montmorency herczegné ugyanis Beaurepaire-leány volt, s a
Beaurepaire-ek, az utolsó századok folyamán, olyan sűrűn
kényszerűltek gazdag néger lányokkal kötni házasságot, hogy
utóvégre már csak fekete ivadékoknak adtak életet. A
Montmorencyak kedvezőbb anyagi helyzetnek örvendvén,
megmaradhattak a mellett, hogy csakis egymás között
házasodjanak; bőrük azonban, megfoghatatlan módon, lassankint
mégis rézszinüvé sötétedett, s Beaurepaire herczegné, a ki
Montmorency-lánynak született, a képzelhető legtökéletesebb indián-
szépség volt, az a szépség, a kiről hajdan Vadölő álmodhatott.

47. – Hiába – felelt Beaurepaire herczegné – nehéz hozzá szokni,
hogy ilyen hamar meg kell öregednünk! Az ember egyet-kettőt
fordul, s oda az élet. No, de egy kis köhögés miatt még nem kell
kényeskedni! Önnek mindig nagy hajlama volt a hipokondriára.
– Persze, ön nem tudja, mi a betegség.
– Való, édesem, hogy egész életemben sohase voltam beteg.
Egyetlen egyszer. Az elektrom-betegségen persze nekem is keresztül
kellett esnem. De utána egészségesebb voltam, mint valaha.
– Mennyire irigylem önt! Nekem sokat kellett kiállanom. Legelső
ifjúságomban, ötven-hatvan éves koromig, minden tiz évben
megkaptam a tüdővészt, később pedig a rákkal vesződtem sokat. De
nem is szólva ezekről a jelentéktelen, de kellemetlen bajokról nem
képzeli mennyit szenvedtem a telefon-betegségtől és az
elektromosságtól! Ma is olyan elektromos vagyok, hogy az rémítő!
– Ilyen napokon, kedvesem, nem kellene fogadnia. A társaság
ingerelni fogja önt…
– Ó, csupa régi jó barát!…
– Nézze, édesem, fogadja meg a tanácsomat. Feküdjék le és ne
bocsásson be senkit. Én is magára hagyom önt; mindjárt
intézkedem, hogy készítsék elő a léghajómat.
– Ó, a világért sem eresztem el önt!… És miért ne fogadnám el a
vendégeimet? Engem a magánosság elektrizál, nem a társaság. Szó
sincs róla, kedvesem, önnek maradnia kell; nagyon érdekes
vendéget várok, a kivel meg kell ismerkednie.
– Ki az?
– Rochebaron admirál Kanadából. A különös öreg úr, a kinek
bizonyára hallotta már hirét.
– Rochebaron? Mintha a történelemből ismerném ezt a nevet.

48. – Igen, Rochebaron részt vett az utolsó csatában, a százhetven
évvel ezelőtt New-York mellett vívott nagy tengeri ütközetben, sőt ez
alkalommal annyira kitüntette magát, hogy hősiességéért a new-
yorki gróf czímet kapta a washingtoni uradalommal. Többet mondok,
ez a marczona ember húst evett!
– Rettenetes! – szörnyüködött Beaurepaire herczegné. – Hogyan?
Miféle körülmények között?
– Azt majd el fogja mondani ő maga; én már nem emlékszem
tisztán a részletekre. Egész regény ez, borzalmas, hátborsóztató
regény, de nem tudnám elmondani, mert mintegy hetven éve, hogy
elbeszélte, s az utóbbi években oly könnyen felejtek!…
Uj vendégek érkeztek, s a szerecsen szolgák frissítőt hordtak
körül: folyékonynyá változtatott gyémántot, mely rossz volt, de
drága. Beaurepaire herczegné kissé mélának látszott.
A kanadai hősre gondolt, a másvilágból való emberre, a ki még
vérben gázolt, mint Hannibal, Attila, vagy Dzsingisz kán. Beaurepaire
herczegné már nem volt fiatal, de gondolkozását és érző kedélyét a
hervadás kora nem változtatta meg. Osztozott századának
felfogásában, s iszonyodott minden embertelenségtől, de a
történelmi mult, a hőstettek és vérontás gondolata jobb
meggyőződése ellenére is édes izgatottságba ejtette. Az erőszakot
szörnyünek, de egyszersmind nagyszerünek találta; minél korosabb
lett, annál szörnyübbnek és annál nagyobbszerünek.
Végre megjött a vén hadfi, tanuja nagy időknek. Kétszáz évét
könnyedén hordozta, s a hogy belépett, régies divatú
udvariaskodással összeverte bokáját.
– Már azt hittük, hogy nem jön! – szólt a háziasszony
szemrehányóan, de hálásan mosolyogva.
– Kis hijja, hogy nem jöhettem – felelt az öreg hős. – Pár napig
beteg voltam.

49. – Ah, istenem, vigyázzon magára! – szólt ijedten Montmorency
herczegné. – Önnek már nem szabad könnyelmüsködnie; végre is
nem gyerek többé…
– Ah, csekélység! – felelt Rochebaron admirális. – Egy kis
pestises tüdőgyuladáson mentem át; be kellett oltatnom magam,
ennyi az egész. A bosszantó a dologban az, hogy a pestises
patkányok párját tegnap-tegnapelőtt három-négyezer dollárért adták
az egészségügyi piaczon, s így a kúra kissé sokba került.
– És a rokonszenves állatkák? – kérdezte Montmorency
herczegné aggodalmasan – a kik visszaadták az ön egészségét…
– Ők elhunytak – szólt az admirál ünnepiesen.
A vendégek egy pillanatra elkomorodtak, de az erőslelkü vén
tengeri farkas csakhamar vidámabb tárgyra terelte át a beszélgetést.
– Ön nagy borzalmakat élt át, admirál – szólt Beaurepaire
herczegné, mikor az öreg hőst bemutatták neki – idegeit
megkeményítették a tapasztalatok. Részt vett a föld utolsó
csatájában, mily rémes lehetett az!
– Nem olyan rettenetes, mint a herczegné gondolja – felelt
Rochebaron. – A nemzetközi jog akkor már elérte tökéletes
kifejlődését, és szabályait mind a két bajvivó fél a legteljesebb
tiszteletben tartotta. De hisz ez nem is lehetett másképpen.
Emlékezzék vissza a herczegné, hogy már a huszonkettedik
században fölfedezték a piff-paffit-et, a mely robbantó szerből egy
hordónyi egész földünket felröpítheti a Sziriuszba. Ez már a
huszonkettedik században lehetetlenné tette az ősi értelemben vett
háborút. A népeknek ettől fogva, minthogy a legcsekélyebb
erőszakosság végső megsemmisülést vonhatott maga után, anyagi
erőkkel nem, csak értelmi erőkkel lehetett küzdeniök. De a
huszonharmadik századtól fogva senki se gondolt többé
erőszakosságra. Az elektromos pisztoly fölfedezése óriás hatalmat
adott az egyes ember kezébe. Gondolja meg, herczegné, hogy ezzel
a szerszámmal, melyből egyes példányok ma is láthatók a nagyobb

50. múzeumokban, egy gyermek ezer meg ezer életet olthatott ki
látatlanul, úgy, hogy a zsebébe nyúlt és megnyomott egy gombot.
Szerencsére ez igen ritkán történt meg; a világ-rettegés, melyet a
piff-paffit felfedezése idézett elő, akkorára már czivilizálta mind az öt
földrészt. Az a tudat, hogy bármely felebarátunk szeszélye nyom
nélkül eltörölhet a föld szinéről, s hogy százunk, sőt egész seregek
életét kiolthatja egy ismeretlen, a ki örökkön inkognitó fog maradni,
mindenkit alázatossá tett; s az emberi lélek megszelidülése, mely
először Tolsztoj századában kezdett mutatkozni – a
tizenkilenczedikben-e, vagy a huszadikban, már nem emlékszem –
olyannyira előre haladt, hogy gyökeresen megváltoztatta az egész
világot. Minél inkább tökéletesedtek a gyilkoló eszközök, annál
inkább lohadt a kedv ezekkel a rettentő szerszámokkal élni. Szóval a
new-yorki nagy tengeri ütközet idején a nemzetközi jog pontosan
szabályozta a háboru formáit, és kinek jutott volna eszébe ezeket a
szabályokat megsérteni?! Így történt, herczegné, hogy a new-yorki
háboru inkább csak automobilok és hajók versenye volt, a melyben a
barbár idők vérontásaira mindössze annyi emlékeztetett, hogy
néhány matróz megboxolta egymást.
– Bocsánat, admirál, de nekem úgy tetszik, mintha a
történelemben úgy tanultam volna, hogy a new-yorki csatavesztés
rettenetes volt…
– Valóban, herczegné, iszonyu vereség volt ez Európára nézve,
mert Amerika hat billiárd dollár hadi kárpótlást fizettetett magának, a
mi a világ gazdasági életét kegyetlenül megváltoztatta. A háboru
után Amerikában a csizmadia-inasok is vastag szivarokat szívtak,
Európában ellenben egy káposztafej ára harmincz dollárra
emelkedett, s szenet csakis a leggazdagabb emberek vásárolhattak
mesés összegekért.
– De ön mégis valami véres hőstettért kapta az admiráli rangot?
– Hőstettem az volt, hogy sikerült megvásárolnom egy európait,
a ki fontos pozicziót védett. Ezért a sorhajótiszti rangot kaptam, s az
amerikai császár New-York grófjává nevezett ki. Az admiráli rangot

51. csak később, a kályhakereskedés terén kifejtett munkásságommal
sikerült kiérdemelnem.
– Ön eltitkolja előttem a legérdekesebb kalandjait. Pedig
háziasszonyunk elárulta, mily viszontagságokban volt része ama
háboru idején. Tagadja-e, admirál, – suttogta Beaurepaire
herczegné, az érdeklődéstől izgatottan – tagadja-e, hogy ön… hogy
ön még húst evett?…
Az admirál elkomorodott.
– Igen, egyszer!… De ön kegyetlen, herczegné, hogy erre
emlékeztet, ha erre gondolok, ma is összeszorul a gyomrom, majd
kitágul, szédülök és verejték ül ki az arczomra. Nézze! – szólt
elsáppadva, s batisztkendőjével homlokát törölgette.
– Ah, mondja el, mondja el mégis!… – lihegte a herczegné. A
hangja elrekedt, s szemében vad tűz lángolt.
– Nem mesélhetem el – felelte az admirál. – Az ön idegei nem
birnák ki ezt a történetet. Gyermekkoromban olvastam egy legendát,
mely jellemzi a barbár időket: a Chancellor hajótöröttjeiről, a kik
éhségükben megették egyik társukat… Csak ez a legenda vetekedik
az én történetemmel.
– El kell mondania. Nem tudnék aludni, ha nem mondaná el,
nagyon is fölizgatta a képzeletemet. Szóljon!… Sugja, ha nem akarja
hangosan mondani: milyen állat volt?
– Vaddisznó! – suttogta az admirál. – Vaddisznó!… Hiszen ha
csirke lett volna, nem tudtam volna túlélni ezt a szörnyüséget!
Hangja elfúlt s pilláin könnycsepp rezgett.
– Folytassa, folytassa!… – vallatta a herczegné, a kit lázassá tett
az izgatottság.
– Becsületes párbajban öltem meg őt – rebegte az admirál,
szinpadiasan tompa, majdnem ünnepi hangon. – Megtámadott,

52. védtem magamat, az életemről volt szó. S a kést oly szerencsétlenül
forgattam…
Elhallgatott.
– Szegény vadkan! – sóhajtott a herczegné.
– A legszörnyübb az – nyögte az admirál – hogy nő volt, meg kell
vallanom: nő. Mikor ezt megtudtam, öngyilkosságot akartam
elkövetni, de annyira irtóztam már a kiontott vértől, hogy életben
maradtam…
– S a rémtett? A rémtett? – faggatta a herczegné a verejtékező
admirált, s ráhajolt, mintha így könnyebben kivehetné titkát. – Hogy
jutott eszébe?… Mi kényszerítette rá?…
– Nagy pompával akartam elégettetni – hörögte az admirál –
hogy kiengeszteljem az Örök Természetet. Hamvait át akartam adni
az erdőnek, hogy majdan alkotó részeivé váljanak, cserjének, fának,
bokornak. De embereim, a lelketlen barmok – másfél századdal
ezelőtt még voltak ilyenek – ellopták s megsütötték. A büntett
napján engem valami mesével tettek lóvá. Kevéssel azután léghajóm
gépe éppen abban a pillanatban romlott el, midőn egy kopár sziget
felett lebegtünk. Majdnem lezuhantunk, s két napi eleséggel nyolcz
napig kellett várnunk a legelső hajóra. A többit elképzelheti. Az
éhezés harmadik napján embereim holmijából előkerült áldozatom
sülve és hidegen… Megborzadtam. De hiába tekintgettem az égre:
sehol se bukkant fel a látóhatáron a mentő léghajó, és hiába néztem
a vizet, a várt gőzös csak nem akart megérkezni. Higyje el, sokáig
küzdöttem magammal… De gondolja el: az éhség!… A hatodik napon
én is ettem a vaddisznóból!
– Jó volt legalább? – érdeklődött lázasan a herczegné.
– Fájdalom, kitünő. Legalább akkor. De később! Ó, mily gyakran
megjelent álmomban! S szeliden röfögött: »Mit tettél velem?!«
– Rettenetes! – rebegte a herczegné s aléltan hanyatlott hátra,
mint kéjjel s kinnal teli izgatottság után.

53. – Most már – végezte komoran az admirál – elcsitult
lelkifurdalásom; az ember, ha korosabbá válik, mindenbe
belenyugszik. De ma is bánt, fölizgat, s megaláz, ha ifjukoromnak
erre a ballépésére gondolok. Ön ezt nem képzelheti.
– Sajnos – szólt a herczegné, szemét törölgetve – én is oltottam
ki életet. Egy kis szunyog, egy egyszerü, árva kis szunyog volt az, a
ki miatt ebbe a bünbe kellett esnem. Rárepült az arczomra, kérő
szóval beszéltem hozzá, rimánkodtam neki: »Kis szunyog, szép
szunyog, szállj tova, szállj szaporán!« – de a kis bohó nem hallgatott
rám, s én egy önkénytelen, hirtelen mozdulattal, véletlenül úgy
találtam hozzáérni, hogy szegényke odalett, oda!…
Ebben a pillanatban kivülről panaszos lárma hallatszott a
kastélyba. Az admirál, a ki a herczegné karosszéke mellett, az erkély
közelében állott, kitekintett.
Búcsúsok hosszú sora bontakozott ki a látóhatár ködéből. A
kigyóvonalban mozgó embersor eleje, egy lengő-lobogó zöld
zászlóval az élén, körüljárta a Montmorency-kastélyt, és siránkozva
üvöltözött:
– Munkát! Kenyeret! Főzeléket! Füvet!
Némelyek már csak nyögni tudtak. Egyik-másik fiatalabb ember
követ vett fel az útról, hogy beverje vele a kastély ablakait. De az
eldobott kő, melyet erőtlen kar röpített világgá, fáradtan hanyatlott
le a félúton. Lehettek vagy tizezren.
– A munkátlanok! – magyarázta az admirál Beaurepaire
herczegnének.
– Azok – kérdezte a herczegné – kiknek gyámolítására nemrég
thé-dansant-t rendeztünk? Ez az uj szekta felette követelő, s kissé
háládatlan.
– Nem uj szekta ez – szólt az admirál. – Munkát követelő
szegények voltak s lesznek minden időben. Már Tolsztoj korában is
voltak ilyenek.

54. – Ugyan?! – csodálkozott a herczegné. – Szóval semmi sem uj a
nap alatt, mint Büchmann, a nagy görög bölcs mondja. De mondja,
admirál, nem tudná megmagyarázni nekem, hogy mit akarnak ezek
az emberek? Hogy mi az, a mit például én tőlem követelnek? Mit
remélnek? S ezzel a lármával mit kivánnak elérni?
– Főzeléket akarnak – felelt az admirál. – De sajnos, sokkal
többen vannak, mint a mennyi az összes főzelék. Nem is beszélve
arról, hogy parajt senki sem akar elfogadni, s mindegyik azt óhajtja,
hogy a másik egyék parajt.
– Eszerint, ha mindannyian akarjuk is, lehetetlen, hogy
kivánságuk teljesedjék?
– Szomorú, de úgy van.
– Akkor hát mért rendezik ezt a búcsújárást?
– Életjelt akarnak adni. Tudatni akarják velünk, hogy élnek és
éheznek.
– Hm – szólt a herczegné, csakhogy éppen valami axiomát
mondjon. – S mit gondol, admirál, ha megkérném házigazdánkat,
hogy adja ki nekik a kastélyban található összes élelmiszert?
– Ez éppen elég volna négyszáz embernek, s a többi
kilenczezerhatszáz igen haragudnék.
– Ej, ej, de hisz ez borzasztó!
– Hja, – bölcselkedett az admirál, – nagy és súlyos kérdés ez.
Nagy és súlyos kérdés, a melynek a megoldását csak a jövő
századtól várhatjuk. A jövő század azonban bizonnyal meg fogja
oldani ezt a kérdést.

55. Welcome to our website – the perfect destination for book lovers and
knowledge seekers. We believe that every book holds a new world,
offering opportunities for learning, discovery, and personal growth.
That’s why we are dedicated to bringing you a diverse collection of
books, ranging from classic literature and specialized publications to
self-development guides and children's books.
More than just a book-buying platform, we strive to be a bridge
connecting you with timeless cultural and intellectual values. With an
elegant, user-friendly interface and a smart search system, you can
quickly find the books that best suit your interests. Additionally,
our special promotions and home delivery services help you save time
and fully enjoy the joy of reading.
Join us on a journey of knowledge exploration, passion nurturing, and
personal growth every day!
testbankmall.com