A Grammar Of Aguaruna Iini Chicham Simon E Overall

A Grammar Of Aguaruna Iini Chicham Simon E
Overall download
https://ebookbell.com/product/a-grammar-of-aguaruna-iini-chicham-
simon-e-overall-49411196
Explore and download more ebooks at ebookbell.com

Here are some recommended products that we believe you will be
interested in. You can click the link to download.
A Grammar Of Aguaruna Simon E Overall
https://ebookbell.com/product/a-grammar-of-aguaruna-simon-e-
overall-7014138
A Grammar Of Nchane A Bantoid Beboid Language Of Cameroon Richard Lee
Boutwell
https://ebookbell.com/product/a-grammar-of-nchane-a-bantoid-beboid-
language-of-cameroon-richard-lee-boutwell-46138052
A Grammar Of Peve Erin Shay
https://ebookbell.com/product/a-grammar-of-peve-erin-shay-46552194
A Grammar Of Southern Unami Delaware Lenape Ives Goddard
https://ebookbell.com/product/a-grammar-of-southern-unami-delaware-
lenape-ives-goddard-46835404

A Grammar Of Darfur Arabic Caroline Jeanne Roset
https://ebookbell.com/product/a-grammar-of-darfur-arabic-caroline-
jeanne-roset-47189832
A Grammar Of Constitutionalism Part I Enchantment Of Plato Or Ghost Of
Universality 1st Edition Shahin M Aliyev
https://ebookbell.com/product/a-grammar-of-constitutionalism-part-i-
enchantment-of-plato-or-ghost-of-universality-1st-edition-shahin-m-
aliyev-48676704
A Grammar Of Constitutionalism Part Ii The Silence Of God Or The Ghost
Of The Common Good 1st Edition
https://ebookbell.com/product/a-grammar-of-constitutionalism-part-ii-
the-silence-of-god-or-the-ghost-of-the-common-good-1st-
edition-48676708
A Grammar Of Yl Dnye The Papuan Language Of Rossel Island Levinson
https://ebookbell.com/product/a-grammar-of-yl-dnye-the-papuan-
language-of-rossel-island-levinson-48806834
A Grammar Of Ugaritic John Screnock Vladimir Olivero
https://ebookbell.com/product/a-grammar-of-ugaritic-john-screnock-
vladimir-olivero-49059852

Simon E. Overall
A Grammar of Aguaruna (Iiniá Chicham)

Mouton Grammar Library
Edited by
Georg Bossong
Bernard Comrie
Matthew S. Dryer
Patience L. Epps
Volume 68

Simon E. Overall
A Grammar of Aguaruna
(Iiniá Chicham)

ISBN 978-3-11-040557-6
ISSN 0933-7636
Library of Congress Cataloging-in-Publication Data
A CIP catalog record for this book has been applied for at the Library of Congress.
Bibliographic information published by the Deutsche Nationalbibliothek
The Deutsche Nationalbibliothek lists this publication in the Deutsche Nationalbibliografie;
detailed bibliographic data are available in the Internet at http://dnb.dnb.de.
© 2017 Walter de Gruyter GmbH, Berlin/Boston
Printing and binding: CPI books GmbH, Leck
♾ Printed on acid-free paper
Printed in Germany
www.degruyter.com

|
Dedicated to the Aguaruna people, with love and respect.

Acknowledgements
This book is the product of many years of work – recording, analysing, and poring
over data – then writing, editing, rethinking and rewriting. I couldn’t have complet-
ed it alone. At every stage of the process many people helped me immensely, and I
take this opportunity to acknowledge them. Most importantly, this grammar would
not have been possible without the enthusiasm and support of the aents iiniá : the
Aguaruna people. Isaías Dati Puanchig, Pablo Santiak Kajekui, Arias Chamik
Ukuncham, Elías Mañan Wamputsag, Abiut Nanchijam Jempets, Eduardo
Cungumas Kujancham, Segundo Cungumas Kujancham, Liseth Atamain Uwarai,
and Jessica Danducho Yampis all worked closely with me at various stages of the
project, and their contributions are gratefully acknowledged. In the community of
Centro Wawik, I had the privilege of recording traditional stories and songs with the
following people: Tito Nanchijam Pegas, Benjamín Chamik Kujikat, Pascual
Majuash Jiukam, Tsatsupig Akintui Daichap, and Rubio Akintui Daichap. In
Tundusa, the following people generously provided autobiographical stories: Ana
Nanantai Shawit, Alfredo Quiac Chuin, Nuria Wampash Chamikag, and Salomé
Peas Agkuash. I remain in awe of their deep knowledge of Aguaruna oral tradition,
and I hope that this work does justice to their contributions.
Successful fieldwork is not only about data and analysis. Consultants, their fam-
ilies, and others in the communities became good friends during my time in Centro
Wawik and Tundusa. Many people helped me in innumerable ways, and although it
would be impossible to list them all, a few deserve particular mention. Apu Abel
Namarai Nanchijam in Centro Wawik and Apu Rafael Akuts in Tundusa, as the chief
elected officials, gave permission for me to stay and work in their communities and
happily provided all the assistance I required. Their personal interest in and support
of my work was vital. The indigenous organization ASODEINI (Asociación de Desar-
rollo Integral Iiniá) provided excellent accommodation for my entire time in Centro
Wawik along with generous help in all logistic matters. And I would especially like
to acknowledge the generosity of the following people, in addition to those already
mentioned: Doris Akintui, Prof Silvano Dati, Lucy Dekentai, and Pedro Nanchijam
and family. Yatsug aidautigmin, ubag aidautigmi nash, tuja muun aidautigminashkam
see tajime.
On the academic side, this work benefitted immeasurably from the excellent ad-
vice and encouragement of Sasha Aikhenvald and Bob Dixon, who supervised the
dissertation on which it is based and also advised me during the revision process.
Among the other people who were instrumental in my linguistics training, I take
this opportunity to acknowledge two of my first linguistics teachers at the University
of Auckland, the late W. Scott Allan and the late Frank Lichtenberk – inspiring men-
tors who introduced me to the possibilities of a career in linguistics and did every-
thing they could to encourage and support my pursuit of it.

viii | Acknowledgements

During the time that this grammar was a dissertation-in-progress at La Trobe
University’s Research Centre for Linguistic Typology, colleagues and visitors were
invaluable sources of information and inspiration, and my unofficial mentors Dave
Fleck and Gerd Jendraschek always found the time for enlightening discussion. I
hope that some of their insight and academic rigour is reflected in these pages.
Angel Corbera Mori, whose work on Aguaruna laid the foundations for much of this
grammar, generously shared published and unpublished material with me, which I
gratefully acknowledge. The research was funded by an Australian Postgraduate
Award and the Research Centre for Linguistic Typology.
Of course, the grammar you are reading now has been greatly revised and up-
dated from the dissertation version. The long revision process was guided by useful
comments from the dissertation’s examiners Willem Adelaar, Bernard Comrie and
John Hajek, and Mouton Grammar Library’s editor Pattie Epps read the full revised
version and gave me many detailed and helpful comments. Adella Edwards pre-
pared the maps with great patience and care. And finally, Jolene Overall unflinch-
ingly proofread the entire manuscript with an incredible eye for detail.
Most importantly, throughout all of this work, my family have tolerated my long
fieldwork absences and late nights spent writing, and I thank them with all my
heart.
Simon E. Overall
Cairns, November 2016

Abbreviations and conventions
Examples, tables and figures are numbered consecutively within each chapter, in
the form (1.2), which represents the second example in Chapter 1. Cited examples
come from five sources:
1. Texts that were recorded, translated and glossed in the field. These are cited by
the label given to the recording, of the form agr041005_27, where the first six
digits represent the date of recording (yymmdd) – this example was recorded on
4 October 2005. The audio recordings and transcriptions are currently being
prepared for archiving. Some examples are cross-referenced to the appended
texts, and these are cited as e.g. “Text 1:2”, representing line 2 of the first text.
The full labels of these recordings are included with the metadata that accom-
panies each text.
2. Notes made in the field, including elicitation, teaching moments, and observa-
tion of interactions among native speakers. All of these examples were noted
down in writing at the time and later double-checked with native speakers for
accuracy. All examples that are unmarked for source are from field notes.
3. Examples from conversation data recorded and transcribed by Clarivel Tiinch
and Jessica Danducho in the course of their own fieldwork, and shared with me
in anonymized form. These are cited as Tiinch & Danducho. I have normalized
the orthography in these examples, but only mark accent where the original
transcriptions do so.
4. Personal correspondence. These are anonymized examples from written (email
and chat) exchanges with native speakers, and are marked as such. The orthog-
raphy has been normalized, and in most cases accent is unmarked.
5. Other written sources. A few examples have been taken from published or un-
published texts, and these are referenced to the source. The orthography in
these examples follows that of the written source, but is normalized in the mor-
phemic line.
Aguaruna words cited within the text are italicized and given in the citation form,
e.g. anɨn ‘magic song’. Accent is not marked unless it is relevant to the discussion.
The underlying phonological form is included if it is relevant, e.g. anɨn /anɨnta/
‘magic song’. Since verb roots are obligatorily bound, they are cited in a nominal-
ized form that includes the suffix -ta, e.g. yuta ‘eat’; the suffix surfaces as /t/ when
the root has two or more moras, e.g. puhut ‘live’. This is the same citation form used
in the dictionaries (Wipio 1996; Uwarai et al. 1998), and is described in §15.4.5.
Where the internal morphology of a verb form is under discussion, however, I give
the underlying stem, e.g. i-waina- (
CAUS-see-) ‘show’. All other bound forms are cited
in the underlying form, for example the definite future suffix -tata, which surfaces
as /tat/ or /tta/ depending on its position within the phonological word (§8.4.4.8).

xx | Abbreviations and conventions

Accent position is generally not marked in words cited in isolation, except where it
is relevant to the discussion.

Cross-references to whole chapters are given as e.g. ‘Chapter 2’, while references
to sections within chapters are given in the form e.g. ‘§2.3’, which refers to section 3
in chapter 2. All citations in languages other than English are followed by transla-
tions in square brackets, and translations are mine unless otherwise noted. Exam-
ples in the text have four lines:
– The first line represents the surface, phonetic form
– The second line represents the morphemic form
– The third line gives interlinear morphemic glosses
– The fourth line is a translation into idiomatic English
The hyphen (-) separates roots and suffixes in examples and glosses, e.g. nuwa-uchi
(woman-
DIM) ‘girl’. The equals sign (=) separates enclitics in examples and glosses,
e.g. nuwa=na (woman=
ACC). See §1.4.1 for a description of the criteria I use to distin-
guish enclitics from suffixes.
The colon (:) separates semantically identifiable morphemes in a portmanteau,
in glosses only. For example, the suffix -mı ̵̃
marks recent past tense; third person
subject; and declarative mood.
These categories have distinct markers elsewhere in
the paradigm, and as such can be analysed as distinct morphemes within Aguaruna
grammar, but there is no principled way to identify underlying segmental markers
in this suffix, so I gloss it as
RECPST:3:DECL (§8.4.3.1).
The plus sign (+) separates phonologically identifiable forms that cannot be
segmented, and is used in glosses only. There are three contexts where this symbol
is used. The first involves suprasegmental morphemes. For example, genitive is
marked with suppression of apocope in the stem and accent shift. This is a regular
and identifiable phonological process, but there is no way to transcribe it separate-
ly, as with segmental markers, so it is transcribed as e.g. atashú (chicken+
GEN)
(§4.10.3). The second context is when vowel sandhi occurs. For example, the imper-
fective suffix -a fuses with the final vowel of the verb root puhu- ‘live’ to give
puha- (live+
IPFV-) (§8.3.2). The third function of the plus sign is to separate the gloss-
ing of a zero-marked morpheme – for example, third person subject is not overtly
marked in speculative modality but contrasts with other persons that are marked:
puha-tai (live+
IPFV+3-SPEC) ‘perhaps s/he is living’ (§9.2.4).
An underscore (_) separates the two elements of a compound, in the morphemic
line only. Compounds are glossed as one grammatical word: ikama_yawaã ‘jaguar’
(literally forest_dog).
For the English glosses, I have generally tried to remain consistent, so that e.g.
numi ‘tree, wood’ is always glossed as ‘tree’ in examples, even where the free trans-
lation uses ‘wood’. In other cases more than one gloss may be necessary, e.g. the
verb root ha- generally translates as ‘die’ in perfective aspect, or ‘be sick’ in imper-

Abbreviations and conventions | xxi

fective. The nominalized form hata may translate as ‘death’ or ‘sickness’, and I have
selected the most appropriate gloss for the context in each example.
In phonological forms, the full stop (.) represents a syllable boundary and hash
(#) a word boundary. A single asterisk (*) marks hypothetical reconstructed seg-
ments and morphemes, while two asterisks (**) mark an ungrammatical or other-
wise impossible form. Syntactic constituents (NP, clause) are enclosed in square
brackets ‘[]’ in examples where this is necessary for clarity. Speech reports in exam-
ples are underlined. Spanish words in examples retain Spanish orthography, and
are italicized in the morpheme line.
Glossing follows the Leipzig conventions as much as possible. A full list of ab-
breviations follows.

1, 2, 3 first, second, third person
1
SG>2SG etc. person of subject > person of object
SBJ>OBJ etc. role in marked clause > role in controlling clause
A most agentive argument of a transitive clause
ABL ablative
ACC accusative
ACT.NMLZ action nominalizer
ADD additive
ADJ adjective
AGR Aguaruna
ALL allative
ANA anaphoric pronoun
APPL applicative
APPR apprehensive
ATTRIB attributive
BRIDGE bridging construction
C consonant
CA current addressee
CAAAP Centro Amazónico de Antropología y Aplicación Práctica
CAUS causative
CC copula complement
CNTR.EX counter-expectation
COM comitative
COMP comparative
CONCESS concessive
COND conditional
COP copula
CS copula subject (only in glosses); current speaker (only in text and translations)
DECL declarative

xxii | Abbreviations and conventions

DESID desiderative
DETRNS detransitivizer
DIM diminutive
DIST distal demonstrative
DISTPST distant past
DISTRIB distributive
DR diphthong reduction
DS different subject
DUR durative
E recipient-like argument of a ditransitive clause
EP epenthetic segment(s)
EVEN counter-expectational adverbializer
EXCL exclamative
EXPL expletive
FAM familiar
FIRST ‘first’ marker
FRUST frustrative
FUT future
GEN genitive
HESIT hesitation
HORT hortative
IDEO ideophone
IFUT immediate future
IMP imperative
INS instrumental
INTENS intensifier
INTENT intentional
INTPST intermediate past
INTR intransitive
IPFV imperfective
ITER iterative
JUSS jussive
LOC locative
MED medial demonstrative
N noun; nasal consonant
NARR narrative marker
NARR.PST narrative past nominalizer
NEG negative
NMLZ nominalizer
NOM nominative
NONVIS non-visual

Abbreviations and conventions | xxiii

NORM normative
NP noun phrase
NSBJ non-subject
O least agentive/most patient-like argument of a transitive clause
OA original addressee
OBJ object (O/E)
OS original speaker
PC Proto-Chicham
PFV perfective
PL plural
POSS possessive
POT potential
PROH prohibitive
PROX proximal demonstrative
PRS present tense
PSSD possessed form of noun
PST past tense
Q question marker
Q.RHET rhetorical question marker
Q.TAG tag question marker
Q.TOP topic in a question
Qu. Quechua
RC relative clause
RECIP reciprocal
RECPST recent past
REDUP reduplicated material
REFL reflexive
REL relativizer
REMPST remote past
REPET repetitive
RESTR restrictive
s sole argument of an intransitive clause
SAP speech act participant
SBD non-temporal subordinator
SBJ subject
SEQ sequential
SG singular
SIM simultaneous
SIMIL similative
Sp. Spanish
SPEC speculative

xxiv | Abbreviations and conventions

SS same subject
TERM terminative
TIME time adverbial marker
TOP topic marker
TR transitive
V vowel
VBLZ verbalizer
VBLZ.INTR intransitive verbalizer
VBLZ.TR transitive verbalizer
VCC verbless clause complement
VCS verbless clause subject
VOC vocative

Maps

Map 1: The Chicham speaking area and surrounds, Peru and Ecuador
See Map 2 for details
Peru
Brazil
Colombia
Ecuador

xxvi | Maps

Key:
River Highway
Town Fieldwork locations (indigenous
communities)
Pongo de Manseriche

Map 2: Detail showing fieldwork locations

1 Introduction to the Aguaruna language
1.1 Preliminaries
This work is a description of Aguaruna, known to its speakers as iiniá chicham or
awajún chicham. Aguaruna is spoken mainly in the Peruvian department of Amazo-
nas along the Marañón River and its tributaries, of which the most important are the
Cenepa, Santiago, Nieva and Chiriaco Rivers. Peruvian census data give a popula-
tion of 55,000 for ethnic Aguaruna people (INEI 2009). Wise (1999: 309) suggested
the following sociographic figures (for an estimated population of 39,000): 35%
monolingual Aguaruna speakers; at least 80% literate in Aguaruna and perhaps
65% literate in Spanish (there are no more recent figures on bilingualism or litera-
cy). Aguaruna is part of the small Chicham family (formerly known as Jivaroan – see
§2.2), whose closely related members are all spoken in a single geographic area in
northern Peru and southern Ecuador (§2.1). Within Aguaruna, speakers recognize
two major varieties of the language: one spoken on the Nieva river and its tributar-
ies, the other spoken in the remainder of the territory, that is, on the Marañón and
its tributaries, including the Cenepa and Santiago rivers.
1
I refer to these as the
Nieva and Marañón varieties, respectively; this grammar is based on the Marañón
variety.
This first chapter provides a preliminary sketch of Aguaruna grammar, to famil-
iarize the reader with the essential points and ease access to the more detailed dis-
cussion in subsequent chapters. It follows the same general structure as the gram-
mar itself, consisting of the following sections: an introduction to orthographic
practices, and briefly to phonology (§1.2); word classes (§1.3); morphological pat-
terns (§1.4). Three sections outline the syntax: referring expressions (NPs) in §1.5,
clause structure in §1.6 and grammatical relations in §1.7. Next I cover a few points
from a more holistic, functional perspective than is possible elsewhere in the gram-
mar: finiteness (§1.8); subordination and nominalization (§1.9); and clause combin-
ing (§1.10). A detailed description of the historical and ethnographic background is
provided in Chapter 2.
||
1 A third variety of Aguaruna, spoken on the Chiriaco River in the Imaza district, was described to
me by speakers of the Marañón variety as having a distinctive intonation (medio cantando ‘almost
singing’). I was unable to collect any data on this variety. Previous analysts have recognized two
“dialects” that differ in their treatment of vowel elision, either devoicing or eliding completely.
There is no evidence for this distinction in my data (see further discussion in §3.5.6).

2 | Introduction to the Aguaruna language

1.2 Orthography and examples
A standard Aguaruna orthography was first developed in the 1950s by the SIL mis-
sionary Mildred Larson, and an official orthography was approved by the Peruvian
government on 6 November 2009.
2
It is based on Spanish orthographic practices,
and is mostly phonemic, except in a few respects. Orthographic <g> represents the
phones [ɰ] (between vowels) and [ŋ] (syllable finally). This situation arises from an
analysis by which the two were incorrectly considered allophones of one phoneme
(Pike & Larson 1964). Although it misrepresents the phonology, there is no ambigui-
ty because the two phones are in complementary distribution. Nasality is not indi-
cated in standard orthography, although publications by the Centro Amazónico de
Antropología y Aplicación Práctica (CAAAP) have used the convention of underlin-
ing nasal vowels, thus for example yawaã [ỹãw̃ ã́ã] ‘dog’ would be written <yawáa>.
3

Standard orthography does distinguish (prenasalized) oral and nasal voiced stops,
while I treat the former as allophones of the latter, as discussed in §3.4. Written
accents are included in reference works or other material intended for use by non-
native speakers,
4
but in normal usage they are only written where there is potential
for ambiguity or where a word-final vowel is accented. The official Aguaruna alpha-
bet is shown in Table 1.1, along with IPA equivalents.
Table 1.1: Standard Aguaruna orthography
Orthography IPA equivalent
a a
b
m
b
ch t͡ʃ
d
n
d
e i
̵
g ɰ [between vowels]
g ŋ [elsewhere]
h ʔ
i i
||
2 The relevant legislation is identified with the code 2554-2009-ED.
3 Although it does not form part of the standard orthography, the graph <ñ> is used by some speak-
ers to represent the nasalized palatal glide [ỹ] that appears in nasal environments, so e.g. yawaã
‘dog’ would be written as <ñawaa>. This has the advantage of indicating nasality without requiring
any vowel diacritic.
4 See for example the dictionaries Wipio (1996) and Uwarai et al. (1998), and CAAAP’s pedagogical
grammar (Regan et al. 1991).

Orthography and examples | 3

Orthography IPA equivalent
j h
k k
m m
n n
p p
r
ɾ
s s sh
ʃ
t t ts t
͡s
u u w w y j

I find the official orthography impractical for use in this grammar: the Spanish
based orthography conflicts with both IPA and English orthographic norms (the
graphs <h> and <j>, in particular, are potentially confusing); the dual function of <g>
is not intuitively obvious, nor does it accurately reflect the Aguaruna phonemic
system; and the use of underlining to mark nasality is awkward to implement, and
conflicts with more widely used orthographic norms. In Chapter 3 on phonology I
use standard IPA, although I follow established Americanist practice in transcribing
the palatal glide as /y/ rather than /j/. In the rest of the grammar I use a blend of IPA
and official orthography, aiming to provide a system that is both intuitively accessi-
ble and aesthetically more pleasing for a reader of English. The main departure from
IPA is in my use of the digraphs <ch> and <sh> to represent the affricate /͡tʃ/ and
fricative /ʃ/, respectively. This use of <sh> brings with it the potential for ambiguity
in a few examples where the phonemes /s/ and /h/ come together through elision of
an intervening vowel; in those cases I separate the letters with an apostrophe; that
is, <s’h> is to be read as IPA /sh/. Examples (1.1) and (1.2) illustrate the distinction.

(1.1) káshai [ká
ʃɛi]
‘agouti’

(1.2) dı ̵́kas’hai [
n
dı̵́kashɛi]
dɨka-tsu-ha-i
know+
IPFV-NEG-1SG-DECL
‘I don’t know’

Table 1.2 shows the graphs used in this grammar that differ from their IPA values.

4 | Introduction to the Aguaruna language

Table 1.2: Non-IPA orthography used in this grammar
this grammar IPA
b
m
b
ch t͡ʃ
d
n
d
r
ɾ
sh ʃ
s’h sh
ts t͡s
y j

Full Aguaruna words in the text are given in the citation form, after the application
of vowel elision, which is analysed as a synchronic process (see §3.5). Where rele-
vant, the underlying form is also given. Bound morphemes are cited in the underly-
ing form. Examples consist of four lines: the surface form (in italics), the underlying
morphological form, a gloss line and a free translation. Spanish words in examples
appear in Spanish orthography and are italicized in the morphological line, as in
example (1.3). Note that consonant-final Spanish words typically require an epen-
thetic vowel /a/ prior to any further morphology being added. Loans that have been
nativized to Aguaruna phonology are treated as native Aguaruna words, for exam-
ple bachit < Sp. machete .

(1.3) dúka hospitala
k
nu=ka hospital-a=ka

ANA=TOP hospital-EP=TOP
‘that hospital’
Some predictable allophonic variants are not transcribed (see Chapter 3 for details),
but allomorphs that are not strictly phonologically conditioned are transcribed dis-
tinctly. Nasality spreads across contiguous sequences of vowels and glides (§3.4), and all are transcribed as nasal in surface forms. Where one vowel can be identified as the source of nasality (by comparison with other forms), I transcribe just that
vowel as nasal in underlying forms; otherwise I follow David Payne (1990b) in tran-
scribing nasality on the rightmost segment with which it can be associated. There
are some occurrences of /m/ and /n/ that are compulsorily denasalized at the lexical
level, and I transcribe these using <b> and <d>. Those that are optionally denasal-
ized are transcribed <m> and <n>.

Word classes | 5

1.3 Word classes
Open word classes in Aguaruna show a basic division between VERBAL and NOMINAL
roots. The term nominal is used here in the classical sense, encompassing both
nouns and adjectives; within this class, nouns and adjectives can be distinguished
as they differ in their derivational possibilities, possessabi lity, and ability to head an
NP (although an adjective may be the only constituent of a headless NP – see Chap-
ter 5 on NP structure, and §4.3 on the distinction between noun and adjective). The
majority of their grammatical properties are shared, however, and the distinction is
neutralized in their most typical functions: as the sole constituent of an NP and as
the predicate in an equative or attributive clause. Because of this, nouns and adjec-
tives are for most purposes best described as a single class of nominals.
Closed word classes are personal and demonstrative pronouns; numerals; quan-
tifiers; adverbial words, with subclasses of manner adverbs, time words, location
words, and a rich set of ideophones; a set of discourse particles; and interjections –
the latter class runs through a continuum from more conventionalized words to
involuntary vocalizations and many do not fit the standard phonology. Interrogative
words are all members of other classes but share certain semantic and morphosyn-
tactic properties, described in Chapter 10. There are no true conjunctions, but the
discourse particle tuhã may function as a contrastive conjunction ‘but’, and the
interjection atsa ‘no’ may function as a disjunction ‘or’ (see Chapter 12). Table 1.3
summarizes the functional slots that can be filled by the main word classes.
Table 1.3: Word classes and functional slots

verb noun pronoun dem adjective adverb
Core or oblique argument –    ––
Equative clause comple-
ment
–     –
Head of predicate  limited – – limited –
Head of NP –    ––
Possessum in NP –  ––s ome–
Possessor in NP –    ––
Modifier in NP – some –   some
Modifier of a verb – – – – – 

Table 1.4 lists the word classes and the sections in which their properties are de-
scribed. The remainder of this chapter gives a brief overview of these properties.

6 | Introduction to the Aguaruna language

Table 1.4: Word classes
word class described in
Noun Chapter 4
Adjective §4.3
Verb Chapters 6, 8, 9, and 13
Personal and other pronouns §4.6
Numerals §5.3.1, §12.2.1
Quantifiers §5.3.2, §12.2.2
Adverbial words Chapter 12
Discourse particles §12.4.1
Interjections §12.4.2
Question words Chapter 10

Word class changing derivation is described in the chapters relating to the target
class. Table 1.5 lists the derivation types in terms of the source and target classes,
and indicates where they are described.
Table 1.5: Word class changing derivations
source class target class described in
Verb Nominal Chapter 15
Verb, adverb Adjective §4.3.3
Noun Verb §6.6.1
Onomatopeia Verb §6.6.2
Pronoun Verb §6.6.2
1.3.1 Verbs
Verbs function as predicates. While nominals can function predicatively in equa-
tive/attributive clauses, they are restricted in their morphological possibilities (see
Chapter 7). Verbs are obligatorily inflected for tense, mood, aspect, number, person
OR subordination and switch reference. The only possibility of a bare verb root ap-
pearing is directly preceding an inflected auxiliary verb, and in that case the two
form a single complex predicate (§6.7).
Semantically, verbs express actions, events and states. While there is an adjec-
tive class in Aguaruna, a number of property meanings are expressed with verbs,

Word classes | 7

e.g. tsi̵tsi̵mat ‘feel cold’, ishamat ‘be afraid’. Verb roots have inherent transitivity
values, and there is a strong preference for divalent, transitive verbs. The language
relies very heavily on verb roots in discourse, in particular in clause chaining con-
structions where many of the clauses consist only of a verb; the head-marking na-
ture of the grammar means that overt NPs are not necessary to track referents. Verbs
in this grammar are cited in a nominalized form, marked with final -ta, which sur-
faces as /t/ if the root is not monovocalic.
1.3.2 Nominals
Nominals form referring expressions, and syntactically they form noun phrases.
Nouns head NPs while adjectives modify, but this distinction is not always clear, as
headless NPs consisting only of a single adjective are possible. In discourse, adjec-
tives most frequently function as predicates, and in that function they show identi-
cal formal properties to nouns. Nominals are inflected for case with phrase-level
enclitics. There is no nominal number marking except with a nominalized plural-
marked existential verb, syntactically a relative clause. There is no grammatical
gender, nor noun classes beyond the distinction between alienably and inalienably
possessible nouns.
1.3.3 Pronouns
Pronouns share most nominal morphology, and share with nouns the syntactic
property of heading NPs. Unlike nouns, pronouns cannot be possessed, they do not
take vocative forms, and they cannot be modified by adjectives within the NP. In
discourse pronouns must have an accessible referent, whether already introduced
in the discourse or introduced by a demonstrative pronoun itself through deictic
reference. There is a set of personal pronouns, with distinct singular and plural
forms (Table 1.7 in §1.8.2); these are the only nominals that vary for number. There is
a set of demonstratives that also function anaphorically and as preposed determin-
ers in the NP. The demonstratives form a three-way contrast between proximal hu,
medial anu and distal au. There is a dedicated anaphoric pronoun nu which, like the
demonstratives, may also function as a determiner. The demonstratives and the
anaphoric pronoun also share the possibility of being postposed to a predicate to
form a relative clause (see Chapter 16). There is one indefinite pronoun, tikich
‘(an)other’. Question words are not used with an indefinite sense, as they are in
some (especially Indo-European) languages.

8 | Introduction to the Aguaruna language

1.3.4 Adverbial words
In language descriptions ‘adverb’ tends to be a something of a disparate category.
Adverbs typically divide into at least three subclasses, those of
MANNER, TIME and
LOCATION; and this is the case in Aguaruna. IDEOPHONES form an important fourth
subclass in Aguaruna, behaving syntactically like manner adverbs but considered
by native speakers to be a different class (see below). Adverbs modify predicates or
clauses, and are distinguished by their very restricted range of morphology. A sub-
set of manner adverbs is inflected for the person of the ‘subject’ (that is, the subject
of the predicate they modify), using the same set of person markers as same-subject
subordinate verbs (§12.3). Time and location words can take diminutive -uchi and
the topic enclitic =ka. Q
UANTIFIERS typically modify NPs semantically, but pattern
with adverbs in their morphology and syntax, as they are not formally part of the
NP. They may also function as adverbs semantically, modifying a clause.
1.3.5 Ideophones
Ideophones are a distinct and important class, that have most in common with the
manner adverbs in terms of their syntactic behaviour. Defined by Dingemanse (2012:
655) as “marked words that depict sensory imagery”, ideophones in Aguaruna typi-
cally, but not always, represent sounds. For example puhut represents the sound of
something heavy splashing into deep water, while tapit represents grabbing some-
thing. Ideophones cannot take any morphology, and most have the phonological
form CVCVC.
1.4 Morphology
Aguaruna is both head and dependent marking at the NP and clause level. The mor-
phology is almost entirely suffixing and basically agglutinating, although vowel
elision can obscure the regularity in surface forms. There are a few cases of fusion
and these are discussed below. The only trace of prefixing is a prefixed vowel that
forms causative verbs. This is unproductive, the quality of the vowel is not predicta-
ble, and in some cases is accompanied by other phonological changes in the root –
all very different from the generally regular and productive suffixing behaviour
characteristic of the rest of the morphology. A productive suffix is also available to
form causative verbs.
Phonological effects triggered by bound morphology include: accent shift; spe-
cial ‘combining forms’ of pronominal hosts; and simplification of sequences of iden-
tical consonants. Both affixes and enclitics may trigger the first two of these effects,
but enclitics do not trigger simplification of CC clusters.

Morphology | 9

1.4.1 Affix and clitic
Within the class of bound morphemes I distinguish between
AFFIXES and CLITICS on
syntactic grounds: affixes operate at the level of the word, while clitics operate at
the phrasal or clausal level. Affixes are thus part of word formation in morphology
while clitics are positioned by syntactic principles. The set of enclitics in Aguaruna
is somewhat diverse, comprising five types that differ from one another in their
morphological and phonological effects (Table 1.6). Those that can co-occur have
strict ordering rules. The key parameters of variation are whether the enclitic has
fixed or floating position, and whether it triggers accent shift in nominal stems. In
addition, the case markers trigger the combining forms of pronominal hosts.
Table 1.6: Clitic types
clitic type host effects
accusative, locative, comita-
tive, instrumental, ablative
(§4.10)
NP; fixed position combining form of pronominal
hosts; accent shift for some
restrictive, additive, topic
(§4.11, §4.12)
Constituent(s) in scope; float-
ing
accent shift for ADDITIVEand
RESTRICTIVE;no shift for
TOPIC
question topic, speculative (§4.13)
Constituent(s) of marked clause; floating
accent shift
polar interrogative (§4.13) NP or predicate; floating accent shift on nominal
copula (§4.14) Predicate NP; fixed takes verbal suffixes

Fixed position enclitics are restricted to a particular constituent and are positioned
by strict grammatical criteria. Case markers are enclitic to the final element of the
NP, which is always a noun, adjective, personal or demonstrative pronoun. The
copula enclitic must be attached to the final element of an NP functioning as the
predicate of an equative/attributive clause.
Floating enclitics are more flexible in their positioning, following more prag-
matic principles. The discourse markers (restrictive, topic and ad ditive) appear on a
constituent that the marker has scope over. The question topic and speculative
markers are linked to specific clausal moods and are also apparently positioned
according to scope. Both topic and question topic markers may appear on more than
one constituent. The polar interrogative marker typically appears on the predicate,
and forms part of the mood/modality paradigm, but may alternatively appear on a
constituent that is the focus of the interrogation.
Those enclitics that can co-occur follow strict ordering: within case markers,
locative and ablative may co-occur, in that order. Case markers may be followed by

10 | Introduction to the Aguaruna language

one of additive, restrictive, topic, question topic, speculative, polar interrogative, all
of which are mutually exclusive. The copula enclitic may follow polar interrogative,
but not any of the other enclitics, and in such cases the nominal stem may not in-
clude case marking.
Moving on to the discourse status markers, restrictive =kI is enclitic to the NP
over which it has scope. The topic marker =ka is enclitic to the constituent(s) over
which it has scope, or can be attached to a subordinate clause forming a conditional
clause. Additive =sha(kama) is similarly enclitic to an NP constituent, but may have
semantic scope over that NP or the whole clause. Encliticized to a subordinate
clause, the additive marker forms a concessive clause. Interrogative and speculative
clauses in addition to their verbal mood marking also involve enclitics that mark the
focus of the mood operator. Polar interrogative is usually marked on the predicate,
but the marker may instead be enclitic to the questioned constituent.
The copula is encliticized to nominal predicates, and is followed by verbal mor-
phology. In some TAM combinations the copula must take the form of a separate
verb.
There is one apparent and one actual case of endoclisis in the morphology of
Aguaruna.
5
The apparent case is that of the enclitic copula, which may be followed
by verbal suffixing morphology. In this case it is clear that the suffixes relate to the
copula, that is, they are suffixed to the copula. This is clear from the fact that the
copula enclitic alternates with a full morphologically free verb in some contexts.
The actual case of endoclisis involves the polar interrogative =ka . This enclitic
functions as part of the verbal mood/modality paradigm, and normally appears in
verbal slot G (see Chapter 6 on verbal morphology, and §10.4 on polar interrogative
clauses). It may also appear on another constituent, in which case the verb takes no
mood/modality marker. But when the verb is marked, and also includes the recent
past tense marker -ma , polar interrogative must directly follow that suffix, in which
case it precedes the person suffix. It is not clear how this unusual morphological
behaviour came about. One could analyse polar interrogative as a suffix on verbs
but an enclitic on other constituents (cf. Dixon’s 2010: 21–22 analysis of Portuguese
“endoclitic” pronouns), but this does not reflect the fact that it is clearly the same
marker, whatever its position.
A final point regards the relativizing pronouns (Chapter 16). These may be
EN-
CLITICIZED
to the predicate of the relative clause, and in previous work (Overall 2007)
I treated these as the only examples of clitics. In fact, this is better described as a
surface phonological process, and distinct from the morphological class of clitics.
||
5 I define endoclisis as the appearance of a clitic within a phonological word consisting of a root
and affixes. In the examples discussed here, this means the clitic appears between a stem and suf-
fixes. There are no examples of a clitic appearing within a root in Aguaruna.

Morphology | 11

1.4.2 Agglutination and fusion
Although mainly agglutinating, there is some fusion in the morphology. Before
describing these cases, it is necessary to distinguish a few apparently fusional mor-
phemes that are in fact the result of synchronic phonological processes. An illustra-
tive example is in (1.4), where second person subject -mɨ in a declarative clause does
not appear to be followed by the declarative suffix -i (compare example 1.5).

(1.4) wı̵́ɰami̵
wɨ-a-mɨ
go-
IPFV-2SG+DECL
‘you are going’

(1.5) wı̵́ɰahai
wɨ-a-ha-i
go-
IPFV-1SG-DECL
‘I am going’

In this case, however, the non-appearance of the declarative suffix is due to a pho-
nological rule, as the sequence /ɨi/ is disallowed. Despite not being manifested pho-
netically, the underlying presence of the suffix has a phonological effect: its pres-
ence blocks the application of apocope to the final CV syllable. Compare example
(1.6), in which polar interrogative is marked on the questioned constituent leaving
the verb unmarked for mood. In this case, the final syllable does undergo apocope.

(1.6)
pı̵́ŋki̵hak puhám
pɨŋkɨha=ka puha-mɨ
good=
Q live+ IPFV-2SG
‘are you well?’

The same apparent fusion happens with the first person plural suffix -hi when fol-
lowed by declarative -i.
Genuine cases of fusion are associated mainly with the combination of tense
markers + third person subject + declarative mood. Compare (1.7), in which tense,
person and mood can be readily separated, to (1.8), in which a single suffix is the
exponent of all three categories (see Chapter 8 for details of these markers).

(1.7) wı̵
́mahai
wɨ-ma-ha-i
go+
PFV-RECPST-1SG-DECL
‘I went’

12 | Introduction to the Aguaruna language

(1.8) wi̵mı̵̃
wi ̵-mı̵̃
go+
PFV-RECPST:3:DECL
‘s/he went’

The most spectacular departures from straightforward agglutination involve supra-
segmental morphs of two types: (i) suppression of apocope and (ii) nasality. As an
example, first person plural subject in same-subject subordinate verbs is marked
solely by non-application of apocope, as in example (1.9). Compare example (1.10),
in which third person subject in the same context is marked by nasalization of the
final vowel; as a result, both forms end in CV syllables underlyingly. Only the third
person form undergoes apocope, however. Unlike the example in (1.4) above, there
is no possibility of explaining this absence of apocope on purely phonological
grounds.

(1.9) wı̵́ɰaku
wɨ-a-ku
go-
IPFV-SIM+1PL:SS
‘as we were going, (we …)’

(1.10) wı̵́ɰa
k
wi ̵-a-kũ
go-
IPFV-SIM+3:SS
‘as s/he was going, (s/he …)’
Person marking in subordinate verbs is described in Chapter 13, and suppression of
apocope is also a marker of some interrogative clause types, described in Chapter
10.
1.5 The noun phrase
The noun phrase consists minimally of a head noun, and may include preposed or
postposed modifiers. The accusative, comitative, locative and instrumental case
markers are enclitic to the final element of the NP, except where one of the following
three determiners precedes the head: proximal demonstrative hu; distal demonstra-
tive au; anaphoric pronoun nu. In that case all elements of the NP show case agree-
ment. Possession is head-marked with a suffix and/or vowel change in the pos-
sessed noun, and the possessor, if it appears, takes the genitive form if it is a noun,
or accusative case if it is a pronoun. Relative clauses are formed with nominaliza-
tions, or by means of pronouns postposed to a predicate (Chapter 16). Although
most NPs have a simple structure, some more complex issues arise. Discontinuous

Clause structure | 13

NPs are possible, and the modifier of a discontinuous NP may functionally simulate
a separate argument. Headedness of NPs can be difficult to determine, as nouns and
adjectives share morphology. All of these issues are discussed in Chapter 5.
1.6 Clause structure
The clausal unit describes a situation – an action, event or state. The clause consists
of a single predicate, typically a verb, and its associated participants, which may be
overt NPs. Clauses can be categorized by two sets of criteria: the first is finiteness,
and relates to the the predicate itself, and the grammatical categories that are (or are
not) associated with the predicate in any given clause. The second, grammatical
relations and transitivity, is the relation between the predicate and its associated
participants.
The syntactic constituents that combine to form a clause in Aguaruna are noun
phrase(s) and predicate. Minor syntactic constituents are adjective phrase and
manner adverb phrase: each consists of an optional modifier slot in pre-head posi-
tion in addition to the head. Neither time words nor location words can be modified,
thus always form single-word constituents. There is a strong verb-final tendency in
all clause types. Subordinate clauses are always verb-final, while finite clauses
show variation for pragmatic purposes. Constituent ordering is discussed in more
detail in Chapter 18.
Subordinate clauses are embedded, to the extent that they are treated as syntac-
tic constituents of the clause on a par with NP arguments. Only nominalized clauses
can take case marking and function as core arguments (but see Chapter 17 for dis-
cussion of apparent examples of finite clause complements to the verb wainat ‘see’).
Floating enclitics marking discourse pragmatic status and focus of clausal mood
operators can equally well attach to subordinate clauses as to NPs, and subordinate
clauses can be centre-embedded.
Verbs can be categorized as intransitive, transitive, ditransitive or copula, on
the basis of the number and type of arguments they subcategorize for. This then
dictates the type of clause each verb can appear in. Valency changing derivation can
be used to adjust a verb root’s subcategorization profile. Subjects and speech act
participant (SAP) objects are indexed with verbal suffixes and NP arguments are
case-marked to show their role in the clause – core arguments take nominative or
accusative case. Equative/attributive clauses and copular clauses headed by copula
verbs all require two arguments, a subject and a complement. In the former, the
complement is marked with an enclitic copula which hosts finite verbal morpholo-
gy. Verbless equative/attributive clauses are possible within a highly restricted
range of TAM values (§7.8).
The predicate may consist of just one verb, a predicate nominal, or a non-finite
main verb and finite auxiliary. The main verb in an auxiliary construction may take

14 | Introduction to the Aguaruna language

one of several forms, and it is difficult to draw a sharp distinction between auxilia-
tion and clause-combining constructions (§6.7). Nominalized verbs are widely used
in relativization and complementation, and also function as finite verbs in some
narrative genres.
1.7 Grammatical relations
Aguaruna follows a nominative-accusative alignment. Grammatical relations centre
on
SUBJECT and OBJECT, and participant nominalizations contrast SUBJECT with NON-
SUBJECT – the latter includes objects and oblique participants such as location and
instrument. Subjects take unmarked nominative case, and objects take accusative
case, marked with the enclitic =na. There is a scenario-conditioned split in accusa-
tive case marking (§7.3), whereby third person objects remain unmarked if the sub-
ject is first person plural or second person. Case marking of all objects (notional
direct (O) and indirect (E) objects as well as those added by applicative derivation) is
identical. There is only one morphological slot for marking SAP objects on the verb,
and clauses with more than one SAP object are avoided (§7.3).
There is no voice alternation in Aguaruna. Productive valency increasing deri-
vations are applicative, which typically adds a semantic beneficiary or maleficiary,
and causative; a few valency reducing derivations are unproductive (Chapter 6).
1.8 Finiteness
Finiteness can be defined functionally for clauses and formally for verbs. A finite
clause is one that is specified for the categories of
TENSE and MOOD. These categories
allow cognitive grounding of the clause, deictically in time, and in reality status.
Finite clauses also have fully specified arguments. Functionally, a finite clause can
function independently, constituting a well-formed grammatical utterance. The
finite verb in Aguaruna is defined as one which can head a finite clause, and is
marked for the full range of verbal grammatical categories. In particular, the catego-
ries of
TENSE, PERSON and MOOD/MODALITY are obligatorily specified in finite verbs,
distinct from non-finite verb forms and other word classes. Tense is definitional for
finite verbs. Person of the subject is also marked on some subordinate verbs and
manner adverbs, but using a different set of suffixes. Mood and modality form a
single paradigm encompassing speech act distinctions, epistemicity and markers of
speaker’s attitude. There is an almost perfect co-occurrence of mood marking with
finite verbs, but polar interrogative may be marked on constituents other than the
verb – the clausal scope of speech act distinctions makes this possible. Aspect is not
a definitional criterion of finiteness for Aguaruna verbs: some finite forms are un-
marked for aspect, while some non-finite forms do take aspect marking. The basic

Finiteness | 15

template for a finite verb is given in Figure 1.1 (a more detailed schema appears in
§6.1).

A B C D E F G
ROOT VALENCY OBJECT ASPECT NEGATION TENSE SUBJECT MOOD
Figure 1.1: Morphological structure of a finite verb
Verbal morphology may be added directly to the unmarked root plus any valency
changing and object markers in slots A and B, or to one of the following four stems
(all consisting of
ROOT + (A) + (B) + C): IMPERFECTIVE ; PERFECTIVE; POTENTIAL; DURATIVE.
Some verbal suffixes always select a particular stem, others are more flexible and the choice of stem then alters the meaning of the form, as shown by the minimal
pair (1.11), with perfective stem, and (1.12), with durative stem.

(1.11)
yuwáta
yu-a-ta
eat-
PFV-IMP
‘eat (it)!’

(1.12)
yuumatá
yu-ma-ta
eat-
DU
R-IMP
‘keep on eating!’
Subordinate verbs have suffixes marking their subordinate status in slot E instead of
tense, and lack mood marking (slot G). Most subordinate verbs and some manner
adverbs take suffixes marking person of the subject, but these are a different set
from the ones used in finite verbs. All subordinate verb forms are marked for
SWITCH-
REFERENCE, a category that is absent from finite verbs (Chapter 13).
While a finite verbal clause must be headed by a finite verb, the question re-
mains what happens in clauses with non-verbal predicates. In copular clauses, the
copula may be enclitic to the predicate nominal or it may be a separate fully inflect-
ed verb, depending on TAM and person values. Both enclitic and verbal copulas are
marked with finite verbal morphology. In present tense, declarative copular clauses
with third-person singular subject, a verbless construction is possible. This can be
considered to still be specified for the clausal categories of tense and mood, as it is
restricted to specific values of these categories. Non-verbal predication is discussed
further in §7.9.

16 | Introduction to the Aguaruna language

1.8.1 Tense and aspect
Aguaruna has four synthetic past tenses, plus a past tense nominalizer, and two
synthetic future tenses, plus a future nominalizer. A range of periphrastic tensed
constructions allows for expression of aspectual distinctions (Chapter 8). Most verb
forms, whether finite or not, are formed on either a perfective or imperfective stem,
and these aspect-marked stems may also mark number of the subject (§8.3).
1.8.2 Person and number
Verbal marking of subjects involves a number of distinct suffixes in slot F, which
resemble the free pronouns only in second person. Table 1.7 shows the free pro-
nouns, which distinguish three persons and two numbers. Bound person marking
paradigms generally distinguish four persons: 1sg, 1pl, 2 and 3. Second person sin-
gular and plural are obligatorily distinguished only in finite verbs, while third per-
son shows distinct plural marking in only a few contexts. First person plural is
marked identically to second person in the object marking paradigm, and to third
person in the possession paradigm (see Table 1.9).
Table 1.7: Free pronouns
singular plural
1 wii ii~ hutii(see §4.6)
2 ami̵ atum /atumi ̵/
3 nĩĩ dita

Morphological alternations show that the underlying forms of 1sg and 3sg are /wi/
and /nĩ/, respectively, with vowel lengthening in free forms to preserve a minimal word requirement (see §3.5.1). The final /mɨ/ of the second person pronouns surfac-
es throughout the subject paradigms, and changes to /mi/ when followed by certain
bound morphemes. In contrast to the stability of the second person forms, first and
third person are represented by remarkably diverse forms. There are also differences
in the conditioning environments for the different allomorphs – second and third
person subject markers in finite verbs differ depending on the tense of the verb,
while first person singular and plural are not affected by this change (Table 1.8).

Finiteness | 17

Table 1.8: Verbal subject markers
finite verb
subordinate verb
non-past tense past tense
1sg -ha -ha -nu
1pl -hi -h i zero / -i
2sg -mi̵ -umi ̵ -mi̵
2pl -humi̵ -uhumi̵ -mi̵ ~ -humi̵
3 -wa portmanteau
TENSE +PERSON nasality

Verbal number is obligatorily marked for SAP subjects of finite verbs. There are also
optional plural markers in slot C available for all persons, which can combine with
the plural subject markers in slot F. Optional plural marking differs in imperfective
and perfective stems, and does not appear in stems that lack aspect marking (see
§8.3). In subordinate verbs, only first person makes an obligatory number distinc-
tion; use of the second person plural form is optional.
Verbal object marking (Table 1.9) is quite distinct from subject marking, and
appears in slot B, except in the combination of first person subject with second per-
son object, marked in slot F. Verb roots fall into two classes based on their marking
of objects and the form of the applicative suffix, all of which take initial /h/ in the
first class and /t/ in the second (§6.3). The applicative suffix is homophonous with
the first person singular markers in both verb classes. Third person objects are not
marked on the verb. The second person object markers when subject is third person
include the sequence /ma/, which may relate to the /mi̵/ that marks second person
in other paradigms (the allomorph -pa is a phonologically conditioned contraction
of -tama). When the subject is first person, second person object is marked with the
suffix -mi̵ combined with the subject marker in slot F (analysed as a portmanteau in
§6.3.1), and the verb class distinction is neutralized. First person plural objects are
marked as second person, but a distinct suffix -kahatu may be used to mark first
person plural exclusive object. This suffix is otherwise used to mark generic human
objects.
Nominal possession markers have some similarity to verbal markers, but only
the second person forms are clearly cognate (again we see the form /mi̵/). There are
two possession classes, one signalled with vowel change and nasalization in third
person and the other with a suffix. First person plural possessors are marked identi-
cally to third person. The distinction between classes is neutralized with first person
singular possessor. First person singular -hu may be cognate with the verbal object
marker in the hu verb class, or it may reflect an old possession marker – note that all
the possession markers in the suffix class include initial /hu/ or /h/. See §4.8 for
details of possession morphology.

18 | Introduction to the Aguaruna language

Table 1.9: Verbal object markers and nominal possession markers
object on verb possessor on noun
hu class tuclass vowel change class suffix class
1sg - hu - tu -hu -hu
1pl (as 2) / -kahatu (as 2) / -kahatu (as 3) (as 3)
2 - hama (3 subject)
-mi̵ (1 subject)
-tama/ -pa(3 subject)
-mi̵(1 subject)
vowel change + -mi̵ -humi̵
3 unmarked unmarked vowel change + nasality -hĩ

In sum, person marking is disparate not just in the forms used, but also in the ar-
rangement of the paradigms involved. There is no motivation to treat the verbal
markers of subjects and objects or the nominal markers of possessors as bound
forms of the pronouns, as they are quite distinct.
1.8.3 Mood and modality
In general, finite verbs are marked for mood/modality, a single paradigm that co-
vers traditional speech acts as well as epistemic and attitudinal distinctions. Major
mood types are declarative, interrogative, exclamatory and imperative; declarative
and interrogative moods subsume various formally and functionally distinct sub-
types.
Declarative is the basic form of a statement, and as such is functionally un-
marked; formally, however, declarative is marked with a suffix while exclamative is
zero-marked. The imperative marker is cognate with the future tense markers, and
appears in a different morphological slot to the other mood/modality markers.
For some mood/modality values, the morphological marking may be distributed
through the clause. Interrogative clauses mark one or more constituents with the
question topic enclitic =sha, and in some cases this enclitic itself may mark inter-
rogative mood. Speculative, an epistemic modality marker, utilizes both a verbal
marker and a dedicated focus-marking enclitic. Polar questions are marked with the
enclitic =ka which typically appears on the verb in slot G, but may also appear on a
questioned constituent, leaving the predicate unmarked.
1.9 Subordinate and nominalized verbs
While finite verbs are obligatorily specified for tense and mood/modality, non-finite
verbs never are; this is the criterial morphological distinction between the two
groups. Subordinate verbs may take other inflectional categories such as aspect and

Clause combining | 19

person – although the person paradigm is distinct from that used in finite verbs (see
Table 1.8 above). Non-finite verbs fall into two general groups: subordinate verbs
and nominalizations. All subordinate verbs are obligatorily marked for switch-
reference, and most also take aspect and person marking. A clause headed by a
subordinate verb must be syntactically linked to a finite clause, although this link
may be mediated by another subordinate clause; that is, subordinate clauses may
be nested.
Nominalization is an important part of Aguaruna grammar. Nominalized verbs
by definition function as constituents of a noun phrase, either heading or modify-
ing. They generally take neither person nor switch-reference marking (see §15.3 for
some exceptions to these generalizations), but some are marked for perfec-
tive/imperfective aspect. Nominalizations find use in clause combining as relative
(Chapter 16) and complement clauses (Chapter 17), and one type of nominalization
may also function as a finite verb, where it functions as a non-firsthand evidentiality
strategy (§15.5.3).
1.10 Clause combining
Aguaruna can be characterized as a clause-chaining language. Texts in all genres
have few finite verbs relative to non-finite forms. The non-finite verb forms are spec-
ified for fewer grammatical categories than finite forms, and are in that sense mor-
phologically dependent. However, they do not necessarily share the operators of
their associated finite clause. Unlike finite verbs, the verbs of subordinate clauses
are marked for switch-reference. In terms of narrative structure, non-finite verb
forms may be part of the main event line.
Syntactically, the non-finite clauses are treated as constituents of a matrix
clause, and thus subordinate. The syntactic evidence for this comes from two
sources: firstly, subordinate clauses may host floating mood enclitics and discourse
enclitics; and secondly, subordinate clauses may be centre-embedded. Subordinate
clauses may also be nested, in the sense that one may be dependent upon another,
not necessarily directly upon a finite clause (§13.7).
The notion of
SENTENCE is not particularly useful for Aguaruna grammar: the
basic multiclausal construction is the clause chain, consisting of one finite clause
and one or more associated subordinate clauses. The difficulty with identifying this
construction with the sentence of traditional grammar is that the non-finite clauses,
while subordinate by morpho-syntactic criteria, are not necessarily so by semantic
or pragmatic criteria.
Bridging constructions, in which the first verb of a clause chain recapitulates
the final verb of the preceding chain, are also widely used in texts (§14.8), and nom-
inalizations may also function in clause chaining (see §15.5.2). Coordination of finite
clauses is possible, though rare (§14.7).

20 | Introduction to the Aguaruna language

1.10.1 Switch-reference
All subordinate clauses are marked for switch-reference. Most of the switch-
reference marking involves a reflex of the ‘different subject’ suffix -(n)ĩ, and follow
the canonical pattern of marking the subordinate clause as having the same or dif-
ferent subject from the controlling clause. This is a robust distinction in simple bi-
clausal constructions in Aguaruna. Two subordinate clause markers do not follow
the canonical pattern, instead requiring that a common argument appear in both
the marked and controlling clause, in the specific grammatical functions shown in
Table 1.10. This typologically unusual type of switch-reference is a notable feature of
Panoan languages (Loos 1999; Valenzuela 2003). The non-inflecting subordinate
verb forms do not receive any person marking, nor any reflex of the different subject
suffix -(n)ĩ.
Table 1.10: Non-inflecting dependent verb markers
suffi
x stem role of common argument:
in marked clause in controlling clause
-ma perfective or
imperfective NON-SUBJECT SUBJECT
-tatamana unmarked SUBJECT OBJECT

The use of switch-reference marking in discourse goes beyond reference tracking
and into narrative structure, as different-subject clauses correlate with background-
ed information. Issues related to multiclausal constructions are discussed in Chap-
ter 14, and narrative structure in Chapter 18.

2 Cultural and historical context
2.1 The Chicham languages
The Chicham language family is usually described as having four members: Shuar,
1

Achuar-Shiwiar,
2
Huambisa (or Wampis),
3
and Aguaruna (Wise 1999). Achuar and
Shiwiar, although treated as two dialects of a single language in the literature (Fast
et al. 1996), are considered to be distinct ethnic groups with distinct languages by
their members (Martin Kohlberger, personal communication [Shiwiar]; Gerardo
García Chinchay, personal communication [Achuar]). The precise details of the lin-
guistic relationships within the family are not clear. Aguaruna is described as the
“most diverse” by Wise (1999: 312), and phonologically it clearly stands apart from
the other three languages due to a historic merger of Proto-Chicham (henceforth PC)
*/r/ and */h/ to give the phoneme /h/ in Aguaruna, where the other languages re-
tain both /r/ and /h/. On the basis of this, the traditional approach has placed Agua-
runa in opposition to a Shuar subgroup comprising the other languages (Fabre
2005; Wise 1999: 309; Stark 1985), but this division is based on an erroneous recon-
struction of a PC phoneme */ŋ/ from which the languages of the Shuar subgroup
innovated their /r/ (David Payne 1978, 1981b). On that basis, Aguaruna is seen as the
most conservative language, and therefore an earlier split of Aguaruna from the rest
of the family is implicated – see Figure 2.1.

Proto-Chicham

Shuar subgroup

Aguaruna Huambisa Shuar Achuar-Shiwiar
Figure 2.1: Chicham family tree including “Shuar subgroup” (after Stark 1985: 176)
||
1 Population 46,669 (http://www.ethnologue.org/show_language.asp?code=jiv); or 32,000
(Wise 1999: 309).
2 Population 5,000 (http://www.ethnologue.org/show_language.asp?code=acu); or 5,500
(Wise 1999: 309).
3 Population 9,333 (source: http://www.ethnologue.org/show_language.asp?code=hub); or 6,000
– 10,000 (Wise 1999: 309).

22 | Cultural and historical context

A revised reconstruction of PC */h/ and */r/ (see §3.2.4, and detailed discussion in
Overall 2008) shows that in fact Aguaruna has innovated, and the /r/ of the other
languages is a shared retention. In the absence of any shared innovation, there is no
evidence to support any internal subgrouping. In fact, given the geographical prox-
imity, high degree of mutual intelligibility, and sustained contact, any attempt at a
family tree model of relationships within Chicham is probably futile (cf. Aikhenvald
& Dixon 2001: 4). The following comment made by Fast et al. (1996) points toward
the same conclusion.
[E]n el dialecto shiwiar-maina que se habla por los ríos Corrientes y Macusari se hallan térmi-
nos poco comunes en las áreas achuar, términos que, por increíble que parezca, también se
hallan en el aguaruna … a pesar de que los shiwiar-maina viven más alejados de los aguaruna
que los achuar.

[In the Shiwiar-Maina dialect, spoken along the Corrientes and Macusari rivers, are found
terms that are not common in the Achuar areas; terms that, incredible though it may sound,
are also found in Aguaruna … in spite of the fact that the Shiwiar-Maina live further from the
Aguaruna than do the Achuar.]
Fast et al. (1996: 12)
Work currently underway suggests that Aguaruna is the only clearly demarcated
linguistic group. Huambisa–Shuar is effectively a dialect continuum (Leandro
Calvo, personal communication), as is Achuar–Shiwiar (Martin Kohlberger, person-
al communication). Furthermore, there is evidence for considerable mutual intelli-
gibility between Aguaruna and Huambisa. This suggests that the Chicham family as
a whole is better described as a cluster of dialects. As political units, the tribal
groupings are well-established, and traditionally were in a permanent state of war-
fare with each other. In the modern era, intertribal warfare has been replaced with a
sense of unity of the Chicham-speaking peoples, at least in Peru where the idea of
an etnia awajún-wampís [Aguaruna-Huambisa ethnic group] has entered political
discourse.
2.2 History
The Andes are at their lowest in the Cajamarca region of north Peru, thus forming a
natural area of contact between coast, highland and lowland zones directly to the
southwest of Chicham speaking area. The first Europeans to make contact with
Chicham speakers travelled across the Andes from the coast, around the middle of
the 16th century (Taylor & Descola 1981; Stirling 1938).
Until recently the language family has been known as Jivaroan, from the ethno-
nym xibaro (modern Sp. jívaro or jíbaro). This term was introduced in the 16th cen-
tury, and is a hispanification of the autodenomination *shiwar(a) ‘person’, the

History | 23

source of the modern ethnonyms Shuar, Shiwiar and Achuar (< achu ‘swamp-palm’
+ shiwar(a) ‘people’) (Gnerre 1973). The same etymon is present in modern Aguaru-
na as shiwaŋ ‘enemy’. The term jívaro/jíbaro has become an offensive slur in modern
Ecuador, and following Katan Jua’s (2011) proposal, the linguistic family is now
referred to as Chicham, the common word for ‘language’.
Over the ensuing centuries, a multitude of more specific ethnonyms that were
based on names of leaders or local watercourses gradually settled into the modern
ethnonyms. A further group, the Antipas, were widely mentioned until the early
19th century, but disappeared from the record some time in the early 20th century,
leaving no linguistic data (Loukotka 1968). Up de Graff (1923) spent some time living
among Antipas in the late 19th century, and some linguistic information can be
gleaned from his memoir. A list of names of Antipa men includes Najáncos, from the
toponym Naranjos (‘orange trees’ in Spanish) and Quiájui, which is translated as
‘darkness’. This can be clearly identified with the Aguaruna form in (2.1).

(2.1) kiyáhui
kĩya-ha-u=i
become.dark-
PFV-NMLZ=COP:3:DECL
‘it has become dark’

The two words Najáncos and Quiájui provide clear examples of [h] (orthographic <j>)
< *r. In Najáncos, the <r> of Spanish appears as /h/ in the Antipa form. In Quiájui,
the perfective suffix -ha has cognates -ra in the other Chicham languages and is the
reflex of PJ *-ra. This evidence is enough to conclude that the Antipas spoke a
Chicham language that shared the merger of */r/ and */h/ with Aguaruna. Up de
Graff (1923) shows that Antipas and Aguarunas identified themselves as separate
(and hostile) political units in the mid to late 19th century, and it is likely that there
were some linguistic differences, given the common Chicham pattern of marking
tribal identity by linguistic differences. It is not clear what happened to the Antipas,
but the most likely explanation is that they were absorbed by the Aguarunas (see
further discussion in Overall 2016b).
Early accounts of “Xibaros” (i.e. Chicham speakers) place them on the upper
Santiago River, as with Rodriguez’ (1684) account of a 1655 expedition:
[Padre Raymundo] Diſpuſo ſus embarcaciones, y navegando el Marañon arriba, llegò à las jun-
tas de el Rio de Santiago, y navegando por èl contra la corriente, dentro de pocos dias diò viſta
à la Provincia de los Xibaros...

[Padre Raymundo set forth his vessels, and travelling up the Marañon River he arrived at the
mouth of the Santiago River, and travelling up that river, after a few days the province of the
Xibaros came into view]
Rodriguez (1684: 206)

24 | Cultural and historical context

Von Murr (1785) also places Chicham speakers on the Santiago River:
Die Wohnsitze der Xibaros erſtrecken ſich durch meiſtens unwegſame Berge und Thäler, mit
denen beyderſeits der obere Santyagofluß weit und breit umrungen iſt, und mit welchen ſie die
Natur ſelbſt wider alle feindliche Anfälle beſtens verſchanzet hat.

[The residences of the Xibaros stretch through mostly impenetrable mountains and valleys,
with which both banks of the upper Santiago River are surrounded far and wide, and by means
of which Nature itself has protected them very well against all enemy attacks.]
von Murr (1785: 112)
4

Maldonado’s (1750) map places “Xibaros” on the mid and upper Santiago and
“Ahuarunes” (i.e. Aguarunas) on the left bank of the Marañón, just upstream from
the mouth of the Santiago. This was the first mention of the ethnonym Aguaruna
(Guallart 1990: 13), and also the first evidence of a division between Aguaruna and
the other Chicham groups. Later reports place Aguarunas and Antipas on the
Marañón centred on the Pongo de Manseriche, which lies just downriver from the
mouth of the Santiago. Rivet (1907) places Aguarunas further to the East, and Anti-
pas in the Cordillera del Cóndor. Since then Aguaruna settlements have spread in all
directions, as far as Bagua to the West, Moyobamba to the South and Saramiriza to
the East, with titled communities in Cajamarca, Amazonas, San Martín and Loreto
regions.
As for the etymology of the word Aguaruna, there is no consensus to be found. It
does not seem to stem from any Chicham language. Naïve speculation suggests that
the name means ‘water people’, combining Sp. agua ‘water’ with Qu. runa ‘people’;
but most authors consider a purely Quechuan etymology more likely, and a number
of sources have been proposed. Uwarai et al. (1998: 3) suggest that:
el término «aguaruna» proviene del quichua amazónico y significa «gente de las alturas».
«Awa» significa «arriba» en el dialecto quichua del río Pastaza y «runa» significa «gente».

[The term aguaruna comes from Amazonian Quechua and means ‘people of the highlands’.
Awa means ‘above’ in the Quechua dialect of the Pastaza River and runa means ‘people’.]
Larson & Dodds (1985: 308) suggest that “[t]he name Aguaruna most likely comes
from the Quechua words awax (weaving) runa (man) because the men are the weav-
ers in this culture.” Corbera (1994: 18-19) adds to these two sugge stions the possibil-
ity that the first element comes from Qu. háwa ‘foreign, stranger’ (cf. hawa runa
‘foreigner’ in Hornberger & Hornberger 1977); and Gnerre (1976: 306) suggests a
source in Qu. auca-runa ‘savage man’. Given that there are as many proposed ety-
mologies as there are analysts, the only clear conclusion to be drawn is that we
||
4 I am grateful to Gerd Jendraschek for his help in translating von Murr.

Random documents with unrelated
content Scribd suggests to you:

«Édes barátom. Vettem leveledet s ezt válaszolom rá
kegyelmednek. Irott betüknek sem a magam, sem az ország
ügyében nem sok hitelt adok. A ki szeret, az tudjon cselekedni,
áldozni, meghalni a szeretetért (érti kegyelmed, hogy a szeretet nem
rám vonatkozik, gyászos özvegyre, a ki kegyelmednek is anyja). Én
az embereket nem az után itélem meg, a mit mondanak, hanem az
után, a mit tesznek. Kegyelmed felől egyébiránt okom van minden
jót feltenni, s gyönyörűségemre szolgáland, ha a jövendő e kedvező
elővéleményemet igazolni fogja. Kegyelmednek igaz tisztelője:
Ilona.
P. S. A nyár derekát alkalmasint a mehádiai fürdőkben fogom
tölteni.»
* * *
A szertartásnak vége lévén, sokkal derültebb arczczal jöttek
vissza a benne résztvevők, mint minőkkel hozzáfogtak; az ilyesmin
úgy szokott örülni az ember, ha szépen, illedékesen átesett, a
vőlegény örül, hogy már most menyasszonyát magáénak nevezheti,
a menyasszony örül, hogy nem kell ez élő műkiállítást újra kezdenie,
a kántorok örülnek, hogy szépen énekeltek, az öreg asszonyok egy
hétig fognak egymásnak beszélhetni a látott öltözetekről s
ugyanannyi ideig lesz nyitva pincze és éléskamra boldognak és
boldogtalannak.
Az uri násznép vigan beszélgetve tér vissza a kápolnából a
kastélyba, ügyesen el levén rendezve, hogy mikor asztalhoz ülnek,
minden hölgyet egy jól hozzájuk választott férfi vezessen székéig, e
szabály alól csupán a főtisztelendő osztály vétetvén ki, s a két
jelenlevő török főúr: Ahmed basa és Feriz bég, kiket komoly
méltóságuk ez ártatlan nemétől az udvariasságnak visszatartóztat.
Igy jő legelől Thököli Imre, ki a fejedelem személyét képviseli, a
vőlegény öreg anyját vezetve, a tisztes Ghyka herczegnőt, utána
Béldi Pál, a menyasszonyt hozva kezén; az ő neje a házi úr karját
fogadta el, kinek kettős szerencséje jutott, balfelől a szép kis Aranka

akasztván magát karjára, a szeretetre méltó vidám gyermek, ki
gömbölyű szőke angyalfejecskéjével, piros életvidám arczával kedves
játékbábja szokott lenni a társaságnak, kivel játszani, tréfálni,
enyelegni szokás, a nélkül hogy félni kellene, nehogy arcza rózsái
elhalaványuljanak.
Feriz bég ott állt a küszöbön, komoly hallgatag arczával,
mindaddig, míg Aranka nem jött, a kis leány észrevevé az ifjut,
nyájasan köszönt neki, mire Feriz bég mély melancholiával sohajta
fel s utána indult.
A vőlegény a szép Teleki Flórát vezette kezén.
A terembe érve, a társaság csoportokra fejlett, mik közt
legkedvesebbet képeze az, melyben Flóra, Mária és Aranka voltak.
A három gyönyörű szűz egymást átölelve tartá. Ifjú leányok közt
a megismerkedés és a szeretet közt csak egy pillanat van, az első
kézszorítás örök barátságnak tud nálok záloga lenni, s régi tény,
hogy a barátsághoz hívebbek tudnak lenni a nők, mint a
szerelemhez.
Legidősebbnek látszik köztük lenni Teleki Flóra, legifjabbnak Béldi
Aranka, középen áll a szép görög leány. Amaz oly hódító szépség,
finom, halvány arcz, okos, nemes vonásokkal, apja magas homlokát
öröklé a hajadon s annak nyugodt, átható szemeit, csak ajkai körül
mosolyog édes anyja szelid, érzelgő lelke, ez a két jellemző vonás,
mely azóta is a Teleki család csaknem minden ivadékainál
feltalálható, kiknek arczvonásaiban együtt találhatni az ősapától
öröklött átható észt, az ősanya véréből közé vegyült szivjósággal, a
státus-férfiu magas szellemét, átmelegedve a honszeretet ábrándos
tüzétől, a népszerű szabadelvűség hajlamát a fajbüszkeség nemes
kinyomata alatt. Kár, hogy e szellemvegyület nem egy ivadékkal
elébb kezdődött!
Kedves ellentéte e nyugodt, komoly arcznak a szép gyermeteg
Béldi Arankáé, ez örökké nyugtalan angyalfejecske, aranyló göndör
fürteivel, nevető buzavirág-szemeivel és piros ajkaival, mikről a

mosoly el nem fogy soha, enyelgve majd egyik, majd másik társnéja
nyakán függ s csókjait pazarolja azokra.
Kettőjök között áll, mint a grácziákat szokták festeni, a szép
menyasszony, az ábrándos arczu Mária, szabályos ó-görög
vonásaival, az arcadiai myrtusz-erdők istennőire emlékeztető nagy
fekete szemeiben egy köny rezeg. Miféle köny? örömé-e vagy
bánaté?
– – – Asztalhoz uraim és hölgyeim! asztalhoz! szól a házi úr
harsány hangja, ki boldog megelégedéssel lót-fut, vendégeit a
kijelölt helyekre leültetni. Thököli a fejedelem személyét képviselve,
odajut Mária mellé: velök szemben ül a vőlegény Teleki Flóra
oldalán; Aranka Feriz béggel átellenben.
A lakoma megkezdődik és foly, a szakácsokat dicsérjük meg érte
s engedjük el az étekfogatok hosszas elősorolását, mely mind az
éhes, mind a jóllakott embert egyaránt boszantaná. Mi gondunk a
tálakra?
A végtelen pohár kezd már körbe járni, az arczok mindig
derültebbek lesznek; a menyasszony oly suttogva beszél deli
szomszédjával. Vajjon miről beszélhetnek? bizonyosan a
legjelentéktelenebb dolgokról, szép kertekről, hollandi tulipánokról,
versaillesi és luxembourgi delnők piperéiről, száz meg száz apró
bohóságról, mely alig lenne érdekes másként, mint a szép ifju
előadása által, ki udvarias feladatául vevé, szép szomszédnéját élénk
beszédben tartani, a nélkül, hogy az egész társaságot mulattatná.
Szemben velök a vőlegény hasonló udvariassággal kezde
nehányszor beszédet a szép Flórával, de a kezdett párbeszéd
mindannyiszor elakadt, pedig hiszen mívelt, szellemdús volt mind a
herczeg, mind a leány. Ah de a lélek nem volt jelen, az ajk
öntudatlanul beszélt s a herczeg mindinkább elkomorodott,
menyasszonyát a szép ifjuval oly víg, mondhatni kedélyes
beszélgetésbe merülni látva s bármennyire iparkodott is
szomszédjával elfoglalva lenni, az átellenből hangzó páros nevetés

hangja elzavarta az ő arczáról a mosolyt, s ha ő oda nem nézett is,
Flóra szemei odavezették vissza tekintetét, ki végre egészen
elhallgatott, úgy hogy a vőlegény kénytelen volt a jobbján ülő
patriarchához fordulni s azzal beszélni rettentő unalmas dolgokról.
Ki ügyelt volna más e balgaságokra? kinek volna arra gondja,
hogy mi történik a tenger fenekén?
Egy pár guszliczás szerb zenész kezdett el e közben gordonkája
mellé szomoru, egyformán busongó zenéjű hősi dalt énekelni,
melynek danái kihallatszottak olykor a férfizajongásból.
Ahmed basa ez ideig egy szót se szólt, de most fel lévén tüzelve
a sorbethes csésze által mediatizált szőlőnedvtől, hátrafordult az
énekeshez s odainté, megszólítván dörgő szóval:
– Hagyd el már azt a sok versbe-szedett harczot, énekelj helyette
valamit a mi költőnktől is, a szerelmes Hariritól, vagy a Ghulisztánból
egyet.
E szókra a mellette ülő Feriz bég arcza egyszerre elpirult,
gondolni sem lehetett: miért?
– Tudod talán «a szerető panaszait?» kérdé a zenésztől a basa.
– A danáját ismerem, de a verse nem jut eszembe.
– Oh azt Feriz bég mindjárt le fogja számodra irni, adjatok neki
pergament és irónádat.
Feriz bég vonakodni készült: a mivel azt nyerte, hogy a nők mind
rajta estek, könyörögve a szép dalért; megadta tehát magát s
felgyűrve dolmánya hosszú ujját, vevé az eléje tett irónádat s irt.
A kik bort nem isznak, azok a szép szemek pillantatától is
lerészegesznek; – Feriz bég, míg nádját a pergamenen végig
hordozá, ittas szemeit az átellenében ülő Aranka arczán feledé, s
égető szemsugárival lassanként elüldözé arról a mosolyt; a lányka
lesüté szép emlényszemeit, de azért érzé e forró tekintetet arczán,

mely a csattanásig kigyuladt miatta s anyjához kezde simulni
szemérmes nyugtalansággal e delejes hatalmú tekintet elől.
Feriz bég leirta a verset s odanyujtá a cziterás énekesnek. Az
emberek megtaszíták egymást, hogy csend legyen s figyelve
hallgattak.
A zenész végig futott cziterája hurjain s elkezdé énekelni a török
költő dalát:
«Három szép leány áll együtt, együtt állnak összeölelkezve.
Egyik a nyájas hold, a másik a tündöklő nap, harmadik a ragyogó csillag.
Sokan imádják a napot, mások a holdat szeretik, én megmaradok a csillagomnál».
«Ha a nap leszáll, a kik szerették elalszanak;
Ha lemegy a hold, álom száll tisztelői szemére;
De ha a csillag lehull, egy ember meghal akkor.
Ha az én csillagom lehull, Mashallah! haljak meg én…»
A vendégek úgy voltak hangolva, hogy tetszett nekik a dal,
kérték a dallost, hogy folytassa azt.
«Három szép leány áll együtt, egymást csókolva,
Oh szép leányok, ti a paradicsom tolvajai vagytok.
A csók a paradicsom legédesebb méze, mit Allah ajkatokra rakott, hogy férfiak
szivét boldogítsa vele.
És ti tőlünk lopjátok el e kincset, midőn egymásnak adtok belőle.
Oh szép leányok, ne csókolózzatok, midőn férfiak látják!»
Általános lőn a derü, mely a dalt követte, alig lehete hinni, hogy
e vers nem ez alkalomra született.
– Ki hinné, szólt Béldi Pál a basához, hogy nálatok nem csak
nyilat faragnak a nádból, hanem iróeszközt is szerelmes költők
számára.
– Oh a mi költőink kezében a vas is oly jól peng, mint a hárfa,
felelt Ahmed, s hogyha Hariri halántékaira babérkoszorut fűzünk, ez

csak azért történik, hogy a sebeket eltakarjuk vele, miket a csatában
kapott.
Feriz bég hirtelen zavarodottan vonta le turbánja tekercsét
homlokára, de azért voltak elegen, a kik e mozdulatot észrevették, s
az ifju török e percztől a társaság, főleg a hölgyek választottja kezde
lenni, úgy hogy lakoma vége felé maga Thököli is bámulva
tapasztalá, hogy szép szomszédnéja örömest viszi a beszélgetés
tárgyát a török költészet remekeire s azon dicső költőkre, kiknek
kezében nem rosszabbul peng a kard, mint a hárfa.
E percztől kezdve az ifju gróf kevésbé beszédes kezde lenni s
gyakran felkeresé szemeivel Béldi Aranka arczát, ki látható zavarral
ült veszélyes helyén, erősen huzódva anyja mellé, mintha annak még
mindig ragyogó szépsége árnyában akarná elrejteni gyermeteg
bájait.
A lakoma elvégződvén, Thököli udvarias nyájassággal vált meg
szép szomszédnéjától, kit azután karöltve látott eltünni Flórával
együtt egy ablakmélyedésbe s azzal megkerülé az asztalt, hogy a
szép Arankával találkozhassék; azonban utközben annyi hálálkodó
urambátyám fogta el, hogy mire odaért, már elfoglalva találta a
lánykát, ki anyja karjába kapaszkodott, a herczeg által; Aranka egy
nős férfi ellenében veszélyen kivül érezve magát, ismét visszanyeré
gyermeteg vidorságát s vigan enyelgett a vőlegénynyel.
Thököli behizelgő nyájassággal furakodék közbe, s apródonként
úgy szegletbe szorítá a herczeget, hogy annak Béldinével jutott a
beszélgetés, míg ő szerencsés volt Arankát több izben hangosan
megnevettetni bohó ötleteivel.
A herczegben forrt a méreg, azon perczen állt, hogy magáról
elfelejtkezve kitörjön. Szerencsére Béldiné észrevevé idejekorán a
két férfi közti feszültséget s meghajtva magát előttük, leányával
együtt odahagyá a termet. A herczeg megfogá Thököli kezét s epés
tréfával mondá neki:

– Ha már kegyelmed saját menyasszonyával be nem éri, legalább
megelégelhetné ráadásul az enyimmel s ne törekednék minden
leányt a pillangó-gyűjteményébe hálózni.
Thököli átérté a szavak keserű gúnyját s szelíd, de bántólag
lenéző arczczal válaszolt:
– Jó barátom, életműszered hibás, arczod szinéből látom, hogy
epe-kiömlésekben szenvedsz, nem tartod a purgátiók rendét, vagy
régen vágattál magadon eret.
A herczeg arcza elsötétült, megszorítá görcsösen Thököli kezét,
fogai közül mormogva:
– Vagy magamon, vagy máson. Mikorra rendeled e műtételt?
Thököli vállat vont. «Akár holnap reggel.»
– A keresztnél találkozunk.
A két férfi oly halkan beszélt, hogy az egész társaságból senki
sem vette őket észre, egyedül Feriz bég, ki bár a terem tulsó
szegletén állt összefont karokkal, sas-szemeivel minden arcz-,
minden ajkmozdulatát elfogá mind Béldinének és leányának, mind a
két férfinak s midőn azok egymás kezét megrázva, jelentő
pillantásokkal váltak el egymástól, egyszerre eléjök lépett s
megszólítá őket egyenesen.
– Ti Aranka miatt párbajt akartok víni?
– Minő kérdés ez? szólt a herczeg visszautasítólag.
– Az nem fog párbaj lenni, monda Feriz, mert hárman leszünk
hozzá.
Azzal megfordult és eltávozott.
– Milyen bohók ezek a komoly emberek, mondá magában
Thököli; keresik maguknak a szomoruságot. Egyetlen szóval
felvidíthatnám őket, de csak hagyom, hogy el ne rontsam a

mulatságot. Ah, ilyen párbaj sem a hires kerek asztal, sem a szerelmi
tribunal, sem az assemblée galante évkönyveiben elő nem fordul:
három egymás ellen, – mindegyik kettő ellen! Ez fölséges lesz.
E pillanatban a posta, ki a leveleket hozta, oda furakodék
Thökölihez, mondván, hogy két sürgetős levelet hozott számára.
– Jól van; csak tartsd magadnál, majd holnap elolvasom. Ma nem
rontom el a napomat unalmas dolgokkal.
S azzal egész késő éjszakáig a legvigabban mulatott a poharazó
férfitársaság közt, csak éjfél után térve szobájába s meghagyva a
levélhozó csatlósnak, hogy a mint a hajnalt pirkadni látja, siessen őt
felkölteni.

HÁROM FÉRFI.
Thököli legénye el sem mert aludni, hogy hajnalra kelvén,
fölkelthesse urát, s alig kezdett el az ég szürkülni, midőn felzaklatta.
Imre felöltözött, halvány arczán némi kedvetlenség volt
észrevehető a mult éjszakai tivornya után.
– Itt a levelek uram, szólt a csatlós.
– Hagyj nekem békét a leveleiddel, viszonzá Imre durczásan,
érek is én rá most firkáitokat olvasni. Eredj le, nyergeltesd fel
paripámat, a kocsisoknak mondd meg, hogy készüljenek fel s a
hintóval a keresztnél várakozzanak rám, az ereszkedőn túl; jártodban
tudd meg, hogy az öreg házi úr fölkelt-e már?
A csatlós ujra eltevé a leveleket, s nagy morogva eltávozott,
mialatt Imre kardját felköté s mentéjét magára ölté.
Nemsokára visszatért a csatlós, jelentve, hogy Mihály úr régóta
fenn van, miután vendégei közül többen még hajnal előtt eltávoztak:
köztük maga a herczeg is és a török urak; a menyasszony csak
délben fogja őket követni.
– Jól van, mondá Imre; a kocsikkal várjatok rám a drágumili
csárda előtt; te hozz magaddal némi hideg sültet és bort, az útban
fogunk reggelizni… S azzal elsietett az örömapához, ki őt szivesen,
könyhullatások között megölelgetvén, összecsókolá s számtalan
izeneteket küldve általa minden jelen nem volt erdélyi főur számára,
érzékeny bucsút vőn tőle.
Thököli sietve szökött fel lovára, hallván, hogy ellenfelei már
megelőzték, s sarkantyúit paripája oldalába vágva, sebesen

elnyargalt. Mihály úr bámulva nézett utána, a míg beláthatá, mint
vágtatott hegynek föl a meredek lejtős úton, s nem sokára eltünt az
erdők között. Egy csatlós kisérte nagy messziről.
Imre, elérve a kereszthez, ellenfeleit már ott találta. Feriz bég
elhozta magával Ahmed basa tábori sebészét, Thököli csak a
reggeliről gondoskodott, a herczeg semmiről sem.
– Jó reggelt, szólt a gróf leszökve lováról, mit a bég komoly
fejbólintással fogadott, a herczeg hátat fordított.
– Induljunk az erdőbe, valami szép tisztás tért keresni, monda
Thököli s hallgatag bajtársai előtt megindult, míg a csatlósok némi
távolban gyalog vezették utánok felkantározott lovaikat.
Néhány száz lépésnyi távolban egy szép kőrisfáktól környezett
térre jutottak, ott inte a herczeg a csatlósoknak, hogy maradjanak
el, s szótlanul elkezdék kabátjaikat és dolmányaikat levetni, és neki
gyürkőzni.
Gyönyörű volt e három férfit együtt látni, különnemű daliás
szépségeikkel! a herczeg izmos, erőteljes alak, minőket a természet
maga is hadak elejére szült, felgyűrve karjain lobogós, aranynyal
himzett borjuszáju ingét, izmokat mutatott elő, mik képessé tevék
egész hadosztály ellen egymagában küzdeni, s szemeinek daczos
tekintete tanusítá, mennyire tud bízni karjai erejében, miknek egy-
egy izma olyan volt, mint egy kemény daganat, öklei méltók a sulyos
palloshoz, mely fokával szegletet képezve, hegye felé kezd
legszélesebb lenni.
Feriz bég dolmányát leöltve, felgombolá vállára törökösen bő
patyolat ingujját, kivonta hüvelyéből finom damaszk szablyáját, mely
alig volt két ujjnyi széles s oly hajlékony, hogy össze lehetett volna
tekergetni, mint egy órarugót.
Karjai nem látszottak tulságosan megterhelve lenni izmokkal, de
az első mozdulatnál, melyet tett, kardját könnyedén megsuhintva,
egyszerre mintha aczél-rugók s kemény ideg-húrok rezzentek volna

meg karjában, előtünt annak egész kifejlett idegegysége, duzzadó
erek hálózata támadt kiülő vaskemény izmai felett. Arcza szilárd volt
és komoly.
Csak Imre látszott könnyelmű mulatságul venni a dolgot,
mosolyogva tűré fel csipketászlis hollandi gyolcs ingét, haját
felgyűrte kalpagja alá, s összefonta gömbölyű karjait, miknek nőies
fehérsége, plastikailag szabályos idomzata, karcsu körrajzai
legkisebb férfierőt sem látszottak elárulni. Kardja az akkori
newcastlei fegyvergyárból került, valódi sötét lilaszin acur poule
aczél, kevéssé hajlott, vége mindig vékonyabb.
– Bajtársak, szólítá meg Imre ellenfeleit, hárman vagyunk a
viadalhoz, s miután mind a hárman kettő ellen állunk, csináljunk
valami rendet, mely szerint megverekedjünk.
– Én vívok egyszerre mind a kettőtökkel, szólt a herczeg büszkén.
– Kettő ellen én is, veté utána Feriz.
– Tehát kiki magának, és mindenki a többi ellen, magyarázá
Imre, ez elég mulatságos és igen új neme lenne a viadalnak, de
legkevésbbé lovagias; én sokkal nemesebbnek találnám, hogy víjunk
meg egymással külön, ha egyikünk kidől, a győztes kezdhet új
harczot a megmaradottal.
– Azt sem bánom, csak mentül elébb, szólt a herczeg
türelmetlenül s kiállt a síkra.
– Megállj még barátom, azt nem tudhatod, hogy a viadalt nem
mi fogjuk-e kezdeni Ferizzel?
– Ejh! én nem nézőnek jöttem ide! kiálta fel a herczeg
indulatosan, aztán nekem semmi közöm a béghez.
– De van nekem hozzád; szólt közbe Feriz.
– No látod, monda Thököli, hisz én sem tudom, mivel sértettem
meg? de ő felszólított s az ilyen felhivásnak ki kell állanunk a nélkül,

hogy kérdeznők, miért? – Lehetnek gyöngéd okok.
– Ne tovább! szólt közbe Feriz, határozzon a sors.
– Helyesen, mondá a gróf, három pénzdarabot véve elő, mikre
Zsigmond király képe volt verve, egy arany, egy ezüst, egy réz, s oda
inté a török borbélyt. Fogjad becsületes férfi e pénzdarabokat, s
hajítsd fel a levegőbe. Az arany a herczeg, a réz én vagyok. Három
közül a melyik kettő egyforma lappal fog leesni, azé a viadal.
A borbély felhajítá a pénzeket, az arany és az ezüst esett
egyformára.
A herczeg boszúsan inte Feriznek.
– Tehát jer te hamarább. Látszott, hogy szeretne túl lenni az
elsőn, hogy minél elébb Thökölivel állhatna szembe.
Thököli inte a borbélynak, hogy tartsa meg a felszedett
pénzdarabokat s álljon készen kötelékeivel.
– Minek az? szólt gúnynyal a herczeg, én nem vívok első vérre,
hanem utolsóra.
Azzal szembe állt a két bajvívó.
Sokáig néztek egymás szemeibe, mintha elébb villogó tekintetök
nyilaival kezdenék a harczot s azzal egyszerre összecsaptak.
A herczeg ádáz rohanással támadta meg ellenfelét, mintha egy
lélekzet alatt le akarná azt gázolni s sűrű és heves csapásokat
intézett reá teljes erejéből, de Feriz bég megállt azon a nyomon,
melyben lábait legelőször megveté, s bár kissé hátra kelle hajolnia az
iszonyú csapások rohama elől, de karcsú damaszk szablyája, mintha
villámokból vont volna maga körül sátort, védte őt köröskörül, szikrát
adva, mikor ellenfele kardjával majd itt, majd amott találkozott.
A herczeg arcza égett a dühtől. «Nyomorult kölyök!» ordíta fogait
csikorgatva s még egy nyommal közelebb férkőzve hozzá, két-három
oly irtóztató csapást intézett reá, hogy a bég féltérdre bukott, a

midőn egyszerre sebes vérsugár szökelt valahonnan a herczeg
arczába, mire az megdöbbenten lépett hátra s leereszté kardját.
A viadal hevében nem vevé észre, hogy sebet kapott.
Vigyázatlan heves csapkodásai közben úgy szólván maga ütötte
belé kezét Feriz bég kardjába, épen az ököl alatt, hol az életerek
vannak, s a rándulás, melyet megmetszett inai tőnek, kényszeríté
kardját elejteni.
Thököli odaugrott.
– Herczeg, te meg vagy sebesítve.
A borbély elősietett a kötelékekkel, a megvágott erekből, mint a
szökőkút, lövellt föl a sötétvörös vér, s a herczeg arcza sápadt lőn
egy pillanatra.
De alig kötötte be sérült jobbját a sebész, midőn újra fellángolt
tekintete s Imrének fordulva kiálta:
– Még van egy kezem! – még meg tudok víni veled. Adjátok
balkezembe a kardot! vívok az utolsó csepp vérig!
– Ne nyugtalankodjál, herczeg, szólt Imre udvariasan. A
balszerencse ma ellened volt. Mihelyt sebed begyógyul, parancsolj
velem; szolgálatodra állok.
A herczeg szédülve rogyott elősiető csatlósai vállára, kik őt
eszméletét vesztve vivék alant váró hintajához; sebe sokkal
gonoszabb volt, mint előre látszék s még azt sem lehete tudni, hogy
nem lesz e halálos?
Csak ketten maradtak a küzdtéren: Imre és Feriz.
A bég még ott állt elébbi helyén s szótlanul inte Imrének, hogy
jőjjön.
– Megbocsáss derék bajtárs, szólt a gróf, kissé ki vagy fáradva s
egyenlőtlen lenne köztünk a harcz, ha én pihenten vívnék most

veled. Dőlj le kissé ide mellém a fűbe: csatlósom hideg étket hozott
utánunk, falatozzunk elébb együtt; azután majd ráérünk verekedni.
Feriz bégnek tetszett a fesztelen ajánlat s kardját egy fának
támasztva, leheveredék a fűbe, melyre azalatt Imre csatlósa kiraká a
hideg sültet és gyümölcsöt, melyet ura után hozott, egy lopótök-
alakú ezüst úti kulacscsal együtt, mely tele volt borral.
Imre visszaadá a csatlósnak a kulacsot.
– Nesze fiam, igyátok ki belőle a bort s merítsétek tele
forrásvízzel, mert Feriz bég nem iszsza a bort, több ivóedényünk
pedig nincsen; tehát a kedvéért ma én vizet iszom, már csak azért
is, hogy egyenlők legyünk.
Feriz bégnek megtetszett a bajtárs fesztelen viselete s szivesen
fogadá az előrakott étket, és ivott vele egy kulacsból, sőt még felelt
is neki, ha kérdezé.
Egy vékony sebforradás látszott a fiatal bég halántéka körül,
melyet a turbán tekercse nem fedezett el.
– Te azt a sebet nem magyartól kaptad? kérdé a gróf.
– Nem: olasztól. Candia szigetén.
– Mindjárt gondoltam. Magyar nem vág így a kard hegyével.
Olasz vivómester keze látszik rajta. Még azt a helyzetet is meg
tudnám mondani, a milyenben kaptad; ellenség volt melletted
jobbfelől, balfelől és szemközt. Te azon remek körvágásokkal, miket
az imént mutattál, védted magadat egyszerre minden oldalról. Ekkor
az előtted álló egyszerre felemelkedett nyergében, s egy bevágással,
melyet te a legtökéletesebben hittél elhárítani, megcsapta kardja
hegyével homlokodat.
– Egészen úgy volt.
– Ez Basanella tanítványainak mesterfogásuk. Erre vigyáznod kell
nagyon, mert e vágás csaknem védhetetlen: a kard egy percz alatt

föl és le vág, mintha sarlóval csapott volna; bármily magasan tartsad
kardodat, keresztül csap rajta. Ez ellen csak egy védelem van, az
pedig a legegyszerűbb a világon: kapd vissza a fejedet tőle.
– Valában igazad van, szólt Feriz bég mosolyogva s azután
megmosva kezeit, újra elővevé kardját. Végezhetünk.
– Nem bánom, szólt Thököli s felvevé könnyedén kardját, oly
kecsesen, mintha egy etuis játékszert fogna meg finom fehér
kezeivel, azt egy delnőnek nyujtandó.
Kiálltak a síkra.
– Még egy szót bajtárs; szólt Thököli barátságos nyájassággal.
Mikor csak másodmagaddal vívsz, ne hadakozzál úgy, mintha csata
közepén tíz ember ellen harczolnál, mert e miatt sok erőt
elvesztegetsz s közelebb bocsátod ellenfeledet magadhoz; inkább
mereszd ki a karodat, hogy csak az öklöd mozogjon.
– Köszönöm a tanítást; szólt Feriz elmosolyodva. Másnak
bizonyosan a szeme közé vágta volna a tanítást, de Imre oly
hűséges pajtáskodó hangon közlé azt vele, mintha csak tréfálni
jöttek volna ide.
Megkezdődött a viadal; Feriz bég szokott hevével nyomult
ellenfelére, mintha vissza akarná neki adni a nyájas tanítást, míg
Thököli nyugodtan, szeliden mosolyogva hányt ellent hevesebb
ellenfelének, mintha csak játszana vele, oly könnyeden, oly biztosan
forgott kezében a kard, annyi kellemmel volt párosulva minden
mozdulatja, alig látszott rajta legkisebb erőtetés; a leghevesebb
csapásokat, miket Feriz bég ellene intézett, kardjának
legkönnyedébb csúsztatásával hárította félre s egyetlen egyszer sem
csapott rá vissza, úgy, hogy utoljára Feriz bég, mintegy önkénytelen
haraggal lépett hátra és kardját leereszté.
– Te csak kötekedel velem, miért nem vágsz vissza?
– Kétszer is megkaphattad volna tőlem Basanella mestervágását,
igen hevesen harczolsz.

Párbajban semmi sem oly megölő, mint az ellenfél nemes
magatartása. Feriz bég egészen dühbe jött Thököli hideg nyugalmán
s csaknem magán kívül veté magát ellenfelére.
– Lássuk hát, hogy te ördög vagy-e?
Azon pillanatban, midőn egy lépéssel közelebb lépett Thökölihez,
az egyszerre kimereszté karját s azon perczben, midőn ellenfele
csapását elhárítá, egy alig észrevehető suhintást tőn kardja hegyével
vissza felé, s azon pillanatban egy égő veres vonal látszott Feriz bég
homlokán.
A török ifju meglepetve ereszté le karját, a mint az észre sem
vett csapás után arczára kezde folyni a vér; Thököli elveté kardját s
fehér kendőjét ragadva, rohant egyszerre ellenfeléhez, a
legőszintébb részvéttel törölve annak arczáról a vért, s a legnaivabb
ijedtség remegő hangján mondva:
– Látod: mindig mondtam, hogy vigyázz e vágásra.
Erre a borbély is oda futott kötelékeivel s megvizsgálva a sebet,
vigasztalólag mondá:
– Katona dolog! csak a bőr van megsértve. Három nap alatt
beheged.
Thököli örvendve szorítá meg Feriz bég kezét.
– Ezentúl jó barátok maradunk. Én Istenemre mondom, eddig
sem adtam tudva okot arra, hogy rám neheztelj.
– Örülni fogok barátságodnak, szólt Feriz komolyan; de ha azt
kivánod, hogy ez tartós legyen, e szómat hallgasd meg: soha se
közelíts oly leányhoz, a kit nem szeretsz, hogy téged szeressen; és
ha szereted, akkor ám szeresd, de boldoggá tedd.
– Becsületszavamra mondom, Feriz, viszonza Imre, mind azon
hölgyek közül, kiket azóta láték, mióta téged ismerlek, egyet sem
szeretek s egytől sem kivánok szerettetni.

Feriz bég nem állhatá meg, hogy fejcsóválva el ne mosolyodjék.
– Úgy látszik, elfeledted, hogy menyasszonyod is azok közt van.
Thököli zavarodottan ajkaiba harapott s nem adott feleletet, tréfa
számba hagyva menni e nyelvbotlásnak vélt vallomást.
Azzal összeölelkeztek egymással a kibékült bajtársak s a keresztig
visszahaladva, Imre kényszeríté a béget kocsiját elfogadni s azon
utazni Ibrailba, maga pedig lóra ült s elbúcsúzva tőle, megindult a
bozzai szoros felé vezető úton.
A levélhozó csatlós végre azt hivé, hogy csakugyan lesz ideje
elolvasni a sürgős iratokat s e végett megszólítá urát.
– Nos, hol van az a két levél? kérdé a gróf nagy restül.
– Már nem kettő, uram; hanem három.
– Hogy szaporodott meg?
– Flóra kisasszony bízta rám e harmadikat, hogy ezelőtt félórával
erre kocsizott haza felé.
– Tehát előre ment? Lássuk, mit irnak?
Legelső volt Teleki levele, melyet Imre átolvasott; hirtelen
keresztül futotta, mintha nem találná oly érdekesnek, minőnek
igényelve van. Mikor azon pontra jutott, a hol a Flóra feletti vigyázat
ajánltatik neki, egy kicsint megállapodott: «no de majd utolérjük»,
gondolá magában s a második levélhez fogott, mely Ilona névvel volt
aláirva.
Kétszer is átolvasá ezt, s harmadszor újra hozzá fogott, arcza
láthatólag kipirult. Önkénytelen felsóhajta, s a levelet eldugá keblébe
épen szive fölé s mélázva tekinte maga elé, mintha önszive
dobogását hallgatná.
Azután feltöré a harmadik levelet.

Jegygyűrűje volt benne, egyéb semmi. Egy szó, egy betü sem
azon kívül.
Imre nehány perczig elbámulva tartá azt kezében; még a paripa
is megállt vele. Arcza nehány pillanatra elsápadt s feje aláhajlott.
Percz mulva ismét felegyenesedék; s elég fenhangon, hogy más
is meghallhassa, kiálta:
– Istenemre, ez jobbkor nem jöhetett!
Azzal elveté a levélborítékot, melyben gyűrűje volt s azon iratot,
melyet keblébe rejte, elővevé, abba tekergeté azt bele s visszatéve
ismét szive fölé, arcza kigyuladt, keble kitágult s megfordítva lova
fejét, jó kedvvel mondá csatlósainak:
– Nem megyünk Erdélybe. Vissza Mehádia felé…

ORSZÁGOS GONDOK.
Néhány héttel idősebb az év, a mióta Rumnikból távozni láttuk
Thökölit a három levél olvasta után, és íme Teleki Mihály még mindig
Gyulafehérvárott időzik és nem indult el az erdélyi hadakkal Dévára.
Több nap óta rosszul érzi magát, a szobát sem hagyhatja el,
tagjait valami tolvaj-láz állta el, arcza elvesztette szinét, alig birja
magát fentartani, s minden ize fáj, ha mozdul.
Nyugalomra volna szüksége, de egy perczig sem lehet szabadon;
mikor már minden panaszost és ügyesbajost el bírt utasítani
küszöbétől, akkor meg majd a fejedelem, majd a török követ ront rá
a maga ügyeivel.
Most is épen Naláczi van nála, ott áll az ablakban, míg Teleki
karszékében ül. Minden tagja reszket a láz miatt, lélekzete forró és
arcza sápadt, mint a viasz, ajkait alig bírja összefogni.
Széke mellett apródja áll, a fiatal Cserei, míg oldalvást egy
szegletbe huzódva, egy alig észrevehető alak kuczorog, ki oly
megszontyolodott képpel huzódik a falhoz, mintha bele kivánna
bujni. A sötétség és a szomorú vonások miatt rá sem ismernénk ez
alakra, ha csak Teleki meg nem nevezné, szidva a meghunyászkodott
embert, mint a bokrot, a nélkül, hogy oda nézne: csaknem háttal
levén felé fordulva.
– Kegyelmed, Szénási mester, egy véghetetlen ügyetlen ostoba
ember.
– Kérem alássan…
É

– Ne kérjen semmit. Én kegyelmednek csupa szánalomból egy kis
hivatalt engedék, hogy a népet üdvös nevelésben részesítse, s
kegyelmed a helyett babonákkal bolondítja a közönséget.
– Én úgy gondoltam, kérem alássan…
– Mit gondolt kegyelmed? Tán csak nem gondolta azt, hogy
nekem szolgálatot tesz vele?
– Nekem Naláczi úr ő kegyelmessége mondta.
Naláczi a fejét csóválta s szemre főre nézett.
– Látja kegyelmed, milyen nagy bolond kegyelmed? vágott közbe
Teleki. Naláczi uram azt mondhatta kegyelmednek – mert én nem
tudom, hogy mit mondott – miszerint jó volna kegyelmednek
befolyását a népre oly módon felhasználni, hogy előtte a történt
Isten-csodáit felemlítvén, azt egymás iránt való szeretetre s hűségre
buzdítsa, de nem hogy kegyelmed maga is csodákat csináljon,
kigondoljon, azokat terjeszsze, s a népet harczi jóslatokkal
rémítgesse.
– Én azt gondoltam… (A jámbornak nem volt módjában egy
megkezdett mondatot bevégezhetni.)
– Tán biz azt, hogy mivel én most hadakat gyűjtök, nekem nagy
szolgálatot tesz vele, ha háborút predikál? Azt szeretném, ha minden
kardot eláshatnék a föld alá.
– Engedelmet…
– Takarodjék kegyelmed előlem. Meg ne lássam többet. Három
nap mulva elhagyja Erdélyt, mert különben én vitetem ki s azt nem
köszöni meg.
– Instálom alássan, rimánkodék az ember, mi tevő legyek, ha
méltóságod megvonja tőlem kegyelmét?
– Tegyen kegyelmed, a mit akar. Menjen el Szathmárba,
szegődjék be báró Kopp uramhoz inasnak, vagy Kászonyihoz

iródeáknak. Most épen irni fogok nekik, majd megemlítem
kegyelmedet a levélben, s azt maga elviheti.
– De hátha nem fogadnak fel.
– Maradjon el kegyelmed ott akármi bérre, hiszen éhen nem
hagyom meghalni. Hanem csak mentül előbb pusztuljon előlem.
A magister nagy remegve eltávozott, zsebkendőjével törülve
szemeit.
– Uram, mondá Naláczi egyedül maradva, árt ez a hevesség.
– Az ilyen emberrel ez a bánásmód: szidni mindenért, a mit tesz,
mert különben megcsal, elárul, – ütni, dobni, kergetni, éreztetni vele
nyomorult szerepét, ha azt nem akarjuk, hogy bennünket játszon ki.
– Nem úgy értettem. Méltóságodnak árt az indulatoskodás.
– Sőt inkább ez tart fenn; ha boszuságaim elfogynának, rég
ágyban fekvő beteg volnék. Fogja kegyelmed ezt a nehány tallért,
vigye utána annak a semmirekellőnek, s mondja meg neki, hogy
nagyon haragszom rá, azért iparkodjék jövendő magaviseletével
kiengesztelni maga iránt, akkor aztán én sem felejtkezem meg róla.
Mondja meg neki, hogy várjon a kapuban az irandó levélre s ha
kezéhez vette, csak iparkodjék ki Erdélyből sietve. Említse meg neki,
hogy a kolozsvári piaczon történt dolgait még nem tudom, mert ha
tudnám, korbácscsal veretném ki az országból; akkor legalább sietni
fog.
Naláczi nevetett és kiment. Teleki bágyadtan hajtotta fejét széke
vánkosára s kérte apródját, hogy egy flanelldarabbal nyakacsigáját
dörzsölje erősen.
Ezalatt jön a fejedelem maga. Arcza a részvéttől haragos. Még az
ajtóban elkezd pörölni Telekire.
– Hát kegyelmed miért nem feküdt le, ha megparancsoltam? Illik-
e ilyen meglett férfinak oly szófogadatlanul viselni magát, akár egy

makranczos gyerek? miért nem fogadja el az orvost, miért nem
enged magán eret vágatni?
– Nincs nekem semmi bajom, nagyságos uram. Egy kis
hæmorrhoidalis alteratio az egész. Megszoktam már. Minden
æquinoctium közeledtekor előfordul.
– Ej, ej, Teleki Mihály, nekem hiába beszél kegyelmed. Kegyelmed
nagy beteg. Kegyelmednél lelki baj idézi elő a testit. Illik-e ez
keresztyénhez? így megilletődni azon a házasság-elmuláson, mintha
Flóra hugom nem válogathatna akár ötven kérő közül, és különb
férjet, mint Imre úrfi, kinek «mind a vízig szárazon!»
– Bizony eszemben sem tartom én azt.
– Kegyelmed rosz keresztyén, ha mondom. Kegyelmed nem
szeret sem Istent, sem embert, sem családját, sem engemet.
– Uram! szólt könyörgő hangon Teleki.
– Mert ha szeretne bennünket, megkimélné magát és lefeküdnék,
s nem kelne fel, míg meg nem gyógyul.
– De ha én lefekszem…
– Hát azalatt pihenjen más is. Nem esik ki a világ feneke, ha
kegyelmed három nap az ágyat nyomja: csak rajta, szaporán, én
addig el nem megyek, míg kegyelmedet az ágyban nem látom.
Telekinek mit volt tenni? le kellett feküdnie felsőbb
meghagyásból.
– Innen pedig az én engedelmem nélkül fel nem szabad kelni,
szólt a fejedelem, s maga elé intve Csereit, ahoz intézé szavait: «te
fiú, gondod legyen reá, hogy urad ágyát el ne hagyja, tudod? ezt én
parancsolom! és a míg meg nem gyógyul, semminemű terhelő
munkát, sem irást, sem olvasást, sem toll alá mondást neki meg
nem engedsz, erre én felhatalmazást adok neked és annak szigorú
teljesítését követelem. Sem pedig ezen szobába rajtam, az orvoson

és családtagokon kívül senkit belépni nem engedsz. Jól
megtartottad-e? – Kegyelmed pedig, Teleki Mihály uram, takaródzék
be jól, s dörzsöltessse meg egész testét gyapjuszövettel, igyék jó
izzasztó szereket, a nyakára tetessen mustárt s hagyja rajt, a míg
kiállhatja, este felé pedig vegyen jó forró lábvizet sóval és korpával,
és ha eret nem akar vágatni, tetessen hat pióczát halántékaira, a
többit az orvos majd megmondja; addig is ne resteljen ezekből a
«pilulæ de cynoglosso»-ból szedegetni, csalhatatlan hatásuk van. –
Ezzel egy katulyát nyomott Teleki markába a fejedelem, tele azon
ártatlan szerrel, melyet akkor «árnős labdacsok» neve alatt házi
orvosságképen tartottak divatban.
– Mind jól lesz, nagyságos uram.
– Így ni. Este felé ismét meglátogatom kegyelmedet.
Azzal nyugodtan eltávozott a fejedelem, gondolván, hogy ezt
ugyan jól megijesztgette.
Alig tette be azonban maga után az ajtót, midőn Teleki inte
Csereinek, hogy hozza oda az érkezett leveleket.
Az apród tétovázva tekinte rá.
– A fejedelem ő nagysága meghagyta… szólt figyelmeztetőleg.
– A fejedelem szereti a tréfát, viszonzá a tanácsúr. Magam is
szeretem, mikor ráérek. Bontsd csak fel a leveleket s olvasd fel
előttem.
– De mit fog mondani a fejedelem?
– Neked én parancsolok fiam, nem a fejedelem. Olvasd csak és
ne törődjél velem, ha engem nyögni hallasz.
Cserei megnézte az egyik pecsétet s nem merte azt feltörni.
– Kegyelmes uram, ez secretum sigillum.

– Csak bontsd fel bátran, szolgám. Még rád nézve nem
veszedelmesek az ilyen titkok, gyermek vagy te még arra, hogy
azoktól félhess.
Cserei felbontá a levelet s megnézve az aláirást, alig hallhatóan
rebegé: «Leopoldus».
Teleki félkönyökre dőlve, hallgatá.
«Fenséges fejedelem! Nekem őszinte kedveltem!»
«Hírül vevém báró Mendingi Kopp és tisztelendő Kászonyi uraiméktól,
mily nagy jó akarattal viseltetik nagyságod irántam és az egész
keresztyénség ügye iránt, s nagy kedvvel fogadom nagyságodnak e
részbeni készségét, s valamikép a jelen mozgalmak kezdetén minden
törekvésem abban határzódott, hogy a keresztyénség fejedelmei jogaik és
szabadságaikban megtartassanak, aként nem legkisebb oka ez annak,
hogy a mostani török háború kigyuladt, s az egész ottomán hatalom
engem és birodalmaimat felforgatni készül; de reménylem, hogy e
barbarok dühének a külső királyok és választó fejedelmek egyesített
erejével s Istennek segítségével oly akadályt gördítendek elé, hogy
hitszegő harczaiknak büntetésével térendnek vissza. Egyébiránt
fenségedet s Erdély karait és rendeit királyi védelmemről mind addig
biztosítom, míg az irántami jó akaratban megmaradnak; s e jó egyetértés
fentartására a fentisztelt báró Kopp és tisztelendő Kászonyi uraimékra
bíztam az összeköttetést. Többire nézve jó egészséget és minden
szerencsét kivánok fenségednek stb.»
Cserei félve tekintgetett ajtóra, ablakokra, ha nem hallgatózott-e
valaki?
(Tehát Thököli eltávozta óta sok dolog megváltozott, a miről nem
is álmodott senki!)
Most lássuk a másik levelet.
Csereinek még csak most kezdett izzadni az üstöke, midőn a
felszakított levél alatt a fővezér aláirását megismeré, ki Nándorról irt
a fejedelemnek ily szókkal:
«Legdicsőbb fejedelem!»

«Őszinte szeretettel teljes üdvözletünk után, jelentjük te neked
barátságosan kedveltünknek, miszerint a hitetlen ellenség a mi urunknak,
a leghatalmasabb szultánnak várát, Nyitrát, megszállván, az ott
berekesztett vitézek segélyére hadseregünk egy részét megindítottuk.
Melyre nézve szükséges, hogy ti is egész haderővel s az illető hadi
készülettel minden időhaladék nélkül siessetek, észszel és erővel a mi
hadainkhoz csatlakozván, az ellenség törekvéseinek szemközt menendők.
Hiszszük, miként ti Isten kedvezése mellett a hatalmas szultánnak hasznos
szolgálatokat fogtok tenni s eként részesülendtek az ő kegyében és
bőkezűségében. Mi pedig az ünnepek bevégeztével, melyek után
bőjtjeinket szoktuk teljesíteni, követni fogjuk az előreküldött hadakat
megszámlálhatatlan seregeinkkel, azalatt ti férfiasan feküdjetek neki a
dolognak, s hűségeteket teljes hadi tettek által tegyétek ragyogóbbá. Béke
azokkal, a kik Istennek engedelmeskednek stb.»
A szegény Csereit, mire végig olvasta a levelet, jobban lelte a
hideg, mint az urát. Nyugtalanul leste a tanácsúr arczát, de a mi
annak vonásaiban látszott, az csak testi fájdalom volt, nem lelki
szorongattatás.
A vér arczába volt tolulva, halántékaiban láthatólag lüktettek az
erek.
– Eredj fiam, szólt alig érthető hangon, hozz egy pohár vizet,
tégy bele két késhegynyi rheumot, s add innom.
Cserei azt hivé, hogy beteg főnöke nem is figyelt a levél
tartalmára a visszatérő láz miatt s néhány percz alatt elkészítve a
rhebarbarás vizet, oda adta neki inni, mire Teleki takarója alá bújt.
Attól azonban semmivel sem lett jobban, a láz kitörte, hogy szinte
reszketett bele. Cserei futni akart orvosért.
– Hová indulsz? kérdé Teleki. Hozz tintát és pergament, és irj.
Az apród bámulva teljesíté a parancsot.
– Huzd ide a gömbölyű asztalt s ülj mellé. Ird, a mit mondok.
Az ifju kezében reszketett az irónád, melyet zavarában tinta
helyett a porzóba mártogatott.

Teleki szaggatott szóval mondatolt, a hogy a láz engedé.
«Méltóságos fővezér! Nekem legkedvesebb uram!»
«Miszerint a hatalmas szultán ellenségei ellen, kik Nyitra várát
ostromolják, a már megindult hadakkal egyesülni törekedjünk, azt
méltóságodnak hozzánk küldött leveléből megértettük, melyet is ez
országnak bárha kevesecske hadi maradványaival teljesíteni a
legpontosabban készek volnánk, ha-ne-ha e nem eléggé meleg
tartományban mindennemű takarmánynak, szénának, úgy mint abraknak
hiányával nem volnánk, melynek mihelyt bővében leszünk, méltóságod
rendeletének készen fogunk engedelmeskedni. Ezenkivül híre kezd
terjedezni, mintha Erdélyország határain ellenséges hadsereg kezdene
mutatkozni, mely törekvés ámbátor nem titok, mégis ha valósulni fog,
szükséges leend, hogy teljes erőnkkel és feszült vigyázással kisérjük.
Annak idejében tudósítni fogjuk kegyelmedet, kit addig is Isten
kegyelmébe ajánlunk stb.»
4)
Cserei felsóhajtott, magában gondolván, hogy hát ha azt felelik,
hogy lesz ott zab is, széna is?
De Teleki jobban tudta, hogy a tavalyi rosz termés és vizáradások
miatt a török sereg is nagy szükséget szenved széna dolgában s
ugyanaz, a mi nála ok a késedelemre, ok amannál a sietségre. (Im
ebből láthatjuk, mint épülnek a világesemények holmi
szénaboglyákon is!)
– A második levelet czimezd méltóságos báró Mendingi Kopp és
főtisztelendő Kászonyi Ákos uraiméknak, a szathmári várőrség
főparancsnokainak; folytatá Teleki s tovább mondatolt Cserei tolla
alá, az időszakok csendje alatt hallható levén fáradt nyögése, mit a
gyötrő láz sajtolt ki kebléből.
«Örömmel értesültünk kegyelmetek czéljáról, miszerint hitünk
ellenségeinek egyik bejáró kapuját, melyen át szüntelen készen állhat
megrontásunkra, iparkodnak elfoglalni: segítse kegyelmeteket e
szándékukban az irgalmas Isten! Ha ez alkalommal kegyelmetek egyuttal
Erdély ellen is ráérnek látszólagos fegyverzajt intézni, hogy ez által a
törököktől kivánt hadjáratbóli elmaradásra okszerű mentségünk lenne,
5)
nekünk nagy könnyebbséget szereznének általa: egyébiránt is, ha bár
kényteleníttetnénk is hitünk ellenségei mellett a keresztyénség ellen

hadsereget szolgáltatni, biztosítjuk kegyelmeteket, hogy annak csak neve
lesz hadsereg. Egyébiránt Isten oltalmába ajánljuk kegyelmességteket stb.
P. S. Ezen levelünk vivőjét használhatják kegyelmetek postának s más
affélének.»
Cserei bámulva kezde nézni urára, kiben a lelki izgatottság győzni
látszott a test lázas állapotján.
– Fogj egy harmadik levelet. Czimezd méltóságos Ebéni László
uramnak, Kolozsvár városa helyettes kormányzójának.
«Sietünk kegyelmeddel tudatni, miszerint a szathmári várőrség vezére
részéről oly előkészületek tétetnek, melyek gyanítani engedik, hogy általa
beütés terveztetik Erdélybe. Lehet ugyan, hogy ez nem egyéb merő
ostentatiónál, de mégis jó lesz kegyelmednek fegyvereseit a végett készen
tartani, ha netalán eszébe juthatna vak lármánál egyebet is intézni
ellenünk. Mi addig is felfüggesztjük a hadaknak Magyarországba
kiindítását, nehogy míg mi egyfelől támadunk, addig másfelől Erdélyt
védetlen hagyjuk. Még egyszer tanácsoljuk kegyelmednek a
legfigyelmesebb felvigyázást stb.»
Cserei az utolsó szót leirván, egész megnyugvással veré ki a
nádjából a tintát.
– Most fogd e leveleket s vigyed át a fejedelemhez, hogy írja alá.
– Hátha pofon üt, hogy kegyelmedet dictálni hagytam? monda az
apród megijedve.
– Ne törődjél vele, fiam. Elszenvedheted a hazáért. Engem is
megvertek elégszer, míg gyermek voltam, mégis megnőttem. Ezzel
befelé fordult és magára voná takaróját.
* * *
Cserei szerencséjére a fejedelem-asszony szobáiban találta Apafit
s így kikerülte a pofont, a levelek aláirattak s rögtön szétküldettek
minden irányban s a lehető legrövidebb idő alatt kéznél volt mind a
három. Hogy mi siker követte őket, azt majd meglátjuk.

A Kiuprili káromkodott, midőn a magáét elolvasta s esküdött
erősen, hogy ha nincs abrak Erdélyben, majd megabrakolja ő uraim
ő kegyelmeiket!
Báró Kopp és Kászonyi összemosolyogtak a nekik irt levélre; a
kormányzó szakállába mormogta: «én nem bánom, csak te ne
bánd.»
Ebéni uram pedig elolvasva a maga levelét, eltette szépen ad
acta, boszúsan mormogván: «ha én minden kószahírre, vak lármára
és azt-mondjákra fegyverbe akarnám állítani a népet, akár egyebet
sem tennék, mint egész nap üttetném a dobot. Látszik, hogy egyéb
dolga sem volt Telekinek, mint untában nekem irdogálni.»

A NAGYVÁRADI NAP.
Hogy a láthatár tisztán álljon előttünk, szükségesnek találjuk
elmondani, miszerint ezen időben két nevezetes pont vala
Magyarországon Erdély közelében: Nagyvárad és Szathmár-Németi,
melyeket úgy szólván Erdély kapuinak lehete nevezni; – jó menedék,
ha kulcsaik az ország kezében voltak, de annál nagyobb veszedelem,
ha idegen kéz rendelkezett velök.
Ez idő szerint Szathmárt német sereg tartja megszállva,
Nagyváradot a török, s amannak sisaktaréjai ép oly fenyegetőleg
tekintgetnek be az ország határán, mint ennek félholdjai.
Azon helységek és puszták lakói, kik e két vár közé szorultak,
soha sem tudhatják, melyik úton várják az ellenséget? mert oly
felfordult világban, mint az akkori, minden fegyveres ember ellenség,
akár kurucz, akár labancz, akár török, a ki elől rejteni kell buzát,
marhát és szép feleséget, s a barátság éppen annyiba kerül velök,
mint az ellenségeskedés, sőt néha két annyiba; mert ha Szathmártt
megtudják, hogy valaki szép szerével szénát és gabonát engedett
elvinni a váradi portyázóknak, a nélkül, hogy a fejét elébb beverette
volna, másnap büntetésül ők látogatják meg, s viszont, ha a török
megtudja, miszerint valamely úri háznál szivesen fogadták a
szathmáriakat, sőt tán a ház kisasszonya még beszélgetett is
valamelyik tiszttel: csak azt várja, hogy azok odább menjenek,
azonnal rajta üt az úri lakra s felgyújtja azt: hogy alatta szathmári
tisztek többet ne hálhassanak; a házi kisasszonyt pedig elviszi
háremébe: hogy szathmári tisztekkel többet ne beszélhessen.
Végezetül maradt még egy harmadik ellenség. És ez az ecsedi
láptól az alibunári mocsárig lakozó minden nemzetbeli betyárok és
rablók számbavehetetlen gyülevésze, kik aztán az okot sem keresik,

a miért valakinek a gulyáit elhajtsák s házait is feltörjék; s kik közül
néha egy-egy bátrabb és szerencsésebb legényt felkap a hír:
merényleteket beszélvén felőle, mik a hihetetlenséggel határosak, s
a kit azután a betyárok mintegy vezérökül, tekintélyül tartanak,
bárha soha nem látták is.
Ezen években valami Kökényesdi Feri a hírre kapott
haramjafőnök, kiről minden faluban, minden pusztán tudtak valami
hallatlant, valami csodálatost, valami rendkivülit mesélni: a tizenhét
zászlóalja zsiványról, kik egy szavára készen voltak a
leghihetetlenebb merényletekre, elsánczolt földvárairól a bélaborai,
az alibunári mocsárokban, miket semmi halandó ellenséges
szándékkal meg nem közelíthetett, s a hol ha körülfogták volna is,
itéletnapig elélhetett öt-hat ezred magával, – a kunsági buczkák
között elrejtett kincses tárházairól, mikre maga is csak lova szaglása
után tud rátalálni, és egy jó paripáról, mely egy itatással fut el a
Tiszától a Dunáig s kétezer lépésről megérzi az ellenséget, s nyerít,
ha az ura alszik, vagy szeretőjével a kocsmában dőzsöl; óriási
erejéről, hogy tíz pandúrral egy maga megbirkózik, és sem kard,
sem golyó nem járja, s valahányszor üldözésére mennek, tengert
áraszt maga és kergetői közé, hogy azok kénytelenek visszafordulni.
A ki azonban e mondák után akarna magának e rablóvezérről
fogalmat szerezni, az meglehet, hogy igen regényes, de nagyon
valótlan alakját látná annak maga előtt.
Kökényesdi uram se nem óriás, ki az embereket gúzsnak facsarja,
se nem bűvész, ki üldözőinek szemefényét veszti, – legfeljebb is
némi cseh pandurok nézhették az utána keletkezett délibábot
hullámzó tengernek: – ő egy jámbor tekintetű, alacsony, szikár alakú
hódmező-vásárhelyi polgár, kinek ott helyben öt háza és két tanyája
van, miktől ő becsületesen fizeti a porcziót s magának vannak gulyái
és ménesei, de a miket ő darabról-darabra be tud bizonyítani, hol és
mikor és kitől vette? Azok közt egy darab sincs lopott.
És mégis mindenki jól tudja felőle, hogy házai, gulyái, ménesei
mind nem Isten hirével szereztettek és senki sem vonja kétségbe,

hogy az elhírhedt harámbasa, kiről az ország minden szélében annyit
beszélnek, senki sem más, mint ő.
De ki birná ezt rá bizonyítani?
Látta-e őt valaki valaha rabolni?
Ismertek-e rá valaha rablások, feltörések, gyújtogatások
alkalmával?
Nem mentette-e ki magát mindenkor a legfényesebben, ha
vádoltatott?
Mikor híre volt, hogy Kökényesdi Mármaros vármegyét végig
rabolta, nem bizonyította-e be öt-hat élő tanú által, hogy ő
ugyanakkor odahaza tanyáján szántott, vetett? s lehetett-e a birónak
nagyon kutatni, ha vajjon hitelesek-e az előállított tanúk?
Hallotta-e valaki, hogy valaha Vásárhely határában loptak volna
az ő nevében, vagy adtak volna el vásárhelyi szabadságon általa
lopott jószágot?
A kik őt Vásárhelyen felkeresték, egy tisztességes, jámbor gazda
embert találtak benne, a ki maga hányta a szénáját, hogy csak úgy
izzadt bele a tenyere; a kiket pedig Kökényesdi maga keresett fel,
távol az ország tulsó szélében, azok nem látták az ő arczát soha;
utána menni pedig, hogy őt üldözzék, nagyon fáradságos munka lett
volna. Legény legyen az, a ki neki nyomába hág, ha egyszer lován
ülve a puszták végtelenjének veszi az utat, a kinek szive vissza ne
döbbenjen, ha őt a tekervényes homokbuczkák s a járatlan
ingoványokba követni akarja! s végtére, ha két-három vármegye
egyesül is, hogy őt kifogja, engedi magát hajtani a negyedik
vármegye határáig s mikor azon átugratott, akkor elkezd lassacskán
ballagni s üldözői szeme láttára legelni ereszti lovát s maga lefekszik
mellé a bundájára; – az ott már török határ, s jól tudja, hogy Lippán
túl nem mernek üldözői jőni, mert ott már a temesvári basa
parancsol.

Sőt az is gyakran megesik, hogy ha vagy egyik, vagy másik párt
nem bír ellenfeleivel, odaizen a buczkák közé, a hol mindig talál
valakit, a ki magát Kökényesdinek nevezi, nem egyet, nem is kettőt,
s előadván neki a maga ügyét, ráuszítja ellenfele vármegyéire s
Kökényesdi uraimék az ilyen dolgokban nem igen scrupulosusok; ha
a német fizet, megrabolják a törököt, ha a török fizet, megrabolják a
németet; – mikor pedig azt mondom: «törököt vagy németet»,
érteni kell alatta azokat a magyar és oláh falvakat, mik a német vagy
a török hatóság alá tartoznak.
Azonban, hogy a történet folyamára térjünk, vala ez időben a
szathmári várőrség között egy Rákóczy László nevezetű százados. A
Rákóczy-család tudniillik Zrínyi Ilona férjének pápistává létele után
nagyobbára odafenn Bécsben neveltetvén, közülök egynémelyek a
császári armádiában foglalának tiszti hivatalokat, s azon helyeken
velök született vitézségök miatt igen kedveltek valának. Így lett
Rákóczy László is muskétások századosa, s hogy századja nagyobb
részt magyar legényekből állott, azon éppen úgy nem kell
csodálkozni, mint hogy az erdélyi fejedelem német ezredeket tartott,
még pedig legfontosabb váraiban, Kolozsvárott, a fővárosban,
Székelyhidán és maga mellett, a merre járt.
Történt, hogy ezen Rákóczy László, ki igen formás, jó termetű,
de hallgatag és jószivű legény vala, beleszerete Rékason lakó
Rhédey Ádámnak Krisztina nevű hajadon leányába, s miután a leány
apja beleegyezett, hogy azt elvehesse, gyakorta lejárt hozzá
Szathmárból, – már mint menyasszonyához, – több tiszttársával
együtt s mint magától értetődik: ott a háznép által mind ő, mind
társai mindig vendégszeretettel lőnek fogadva.
Fülébe megy ez a nagyváradi basának, hogy egy rékasi földesúr
német katonatiszthez akarja adni a leányát, még tán azt is
megsúgták neki, hogy a leány igen szép és kellemetes. Nosza
lelopódzik egy éjszaka Haly basa a maga spahijaival Nagyváradból s
meglepvén a rékasiakat, ott Rhédey Ádám házát felgyújtja, prédára
ereszti, magát megvereti korbácscsal s kikötteti a kútkámvához,

leányát pedig az ijedtségtől félholtan, maga mellé vetve a nyeregbe,
az égő falu világánál visszanyargal Nagyváradra.
Rákóczy László, ki másnap menyegzőre és vigalomra jött, torra
és pusztulásra érkezék, elbujt cselédek, kik sövények mellől, honnan
bújtak elő, mondák el neki, hogy mi történt az éjszaka? s hogy Haly
basa elrabolta menyasszonyát.
A vőlegény különben is szótalan volt, de meg magyar embernek
nem is szokása sokat beszélni, mikor valami nagyon bántja: egy szót
sem szólt társainak, hanem visszament a kormányzóhoz, s arra
kérte, hogy engedje őt a maga századjával elmenni Nagyvárad ellen.
A tábornok látva, hogy arról le nem beszélheti: a fiú, ha máskép
nem, egy maga kész a törökségnek neki rontani; komolyan vevé a
dolgot, megigérve, hogy nemcsak a maga századját, de az egész
várőrséget kezére adja, csak hogy ő meg iparkodjék a környékbeli
nemességet rábirni, hogy mellette fölkeljenek a váradi török ellen.
Azoknak pedig csak egy szót kellett szólni, hogy mindnyájan
fegyvert fogjanak, mert alig volt egy, kit meg ne raboltak, meg ne
vertek, vagy legalább meg ne csúfoltak volna. Számtalannak
megölték valami rokonát, vagy elrablák nővéreit, s csak azt kellett
látniok, miszerint tekintélyesebb rendes haderő készül a török ellen,
hogy rögtön csatlakozzanak hozzá.
Ez volt azon tervezett vállalat, melyről Teleki báró Koppnak írt,
előre tudósítva levén felőle, s mely okot adott neki a magyarországi
hadjáratból elmaradni, úgy viselhetvén magát a török szeme előtt,
mint a ki veszélyben forgó szövetségesét, a váradi basát, segíteni
szándékozik, s az onnan fenyegető veszély ellen védi az országot;
egyúttal azonban arra is gondja volt a bölcs tanácsos úrnak, hogy ha
netalán báró Koppnak eszébe jutna, azt, a mit ő csak tréfa és látszat
fejében kért, oly formán teljesíteni, hogy valósággal ráüssön
Erdélyre, azon esetre a torkában fekvő Kolozsvár is el legyen
készülve a tréfát a maga korlátai közé visszautasítani; e végett írt
tehát Ebéni uramnak.

Welcome to our website – the perfect destination for book lovers and
knowledge seekers. We believe that every book holds a new world,
offering opportunities for learning, discovery, and personal growth.
That’s why we are dedicated to bringing you a diverse collection of
books, ranging from classic literature and specialized publications to
self-development guides and children's books.
More than just a book-buying platform, we strive to be a bridge
connecting you with timeless cultural and intellectual values. With an
elegant, user-friendly interface and a smart search system, you can
quickly find the books that best suit your interests. Additionally,
our special promotions and home delivery services help you save time
and fully enjoy the joy of reading.
Join us on a journey of knowledge exploration, passion nurturing, and
personal growth every day!
ebookbell.com

A Grammar Of Aguaruna Iini Chicham Simon E Overall

About This Presentation

Slide Content

Tags

Categories

Download

Quick Actions

Statistics

Related Slideshows

A Grammar Of Aguaruna Iini Chicham Simon E Overall

About This Presentation

Slide Content

Slide 1

Slide 2

Slide 3

Slide 5

Slide 6

Slide 7

Slide 8

Slide 9

Slide 11

Slide 12

Slide 13

Slide 14

Slide 15

Slide 16

Slide 17

Slide 18

Slide 19

Slide 20

Slide 21

Slide 22

Slide 23

Slide 24

Slide 25

Slide 26

Slide 27

Slide 28

Slide 29

Slide 30

Slide 31

Slide 32

Slide 33

Slide 34

Slide 35

Slide 36

Slide 37

Slide 38

Slide 39

Slide 40

Slide 41

Slide 42

Slide 43

Slide 44

Slide 45

Slide 46

Slide 47

Slide 48

Slide 49

Slide 50

Slide 51

Slide 52

Slide 53

Slide 54

Slide 55

Slide 56

Slide 57

Slide 58

Slide 59

Slide 60

Slide 61

Slide 62

Slide 63

Slide 64

Slide 65

Slide 66

Slide 67

Slide 68

Slide 69

Slide 70

Slide 71

Slide 72

Slide 73

Slide 74

Slide 75

Slide 76

Slide 77

Slide 78

Slide 79