Abnormal Child and Adolescent Psychology 8th Edition Wicks Test Bank

Abnormal Child and Adolescent Psychology 8th Edition Wicks Test Bank
Abnormal Child and Adolescent Psychology 8th Edition Wicks Test Bank
Abnormal Child and Adolescent Psychology 8th Edition Wicks Test Bank

1. Abnormal Child and Adolescent Psychology 8th
Edition Wicks Test Bank download
https://testbankfan.com/product/abnormal-child-and-adolescent-
psychology-8th-edition-wicks-test-bank/
Find test banks or solution manuals at testbankfan.com today!

2. We believe these products will be a great fit for you. Click
the link to download now, or visit testbankfan.com
to discover even more!
Introduction to Abnormal Child and Adolescent Psychology
3rd Edition Weis Test Bank
https://testbankfan.com/product/introduction-to-abnormal-child-and-
adolescent-psychology-3rd-edition-weis-test-bank/
Introduction to Abnormal Child and Adolescent Psychology
2nd Edition Weis Test Bank
https://testbankfan.com/product/introduction-to-abnormal-child-and-
adolescent-psychology-2nd-edition-weis-test-bank/
Abnormal Child Psychology 7th Edition Mash Test Bank
https://testbankfan.com/product/abnormal-child-psychology-7th-edition-
mash-test-bank/
We The People An Introduction to American Government 9th
Edition Patterson Test Bank
https://testbankfan.com/product/we-the-people-an-introduction-to-
american-government-9th-edition-patterson-test-bank/

3. Data Structures and Abstractions with Java 4th Edition
Carrano Solutions Manual
https://testbankfan.com/product/data-structures-and-abstractions-with-
java-4th-edition-carrano-solutions-manual/
Organisational Behaviour Australia 8th Edition Robbins
Test Bank
https://testbankfan.com/product/organisational-behaviour-
australia-8th-edition-robbins-test-bank/
Calculus Hybrid Early Transcendental Functions 6th Edition
Larson Test Bank
https://testbankfan.com/product/calculus-hybrid-early-transcendental-
functions-6th-edition-larson-test-bank/
Personality Psychology 6th Edition Larsen Test Bank
https://testbankfan.com/product/personality-psychology-6th-edition-
larsen-test-bank/
Art Across Time Combined 4th Edition Laurie Test Bank
https://testbankfan.com/product/art-across-time-combined-4th-edition-
laurie-test-bank/

4. Multivariable Calculus 10th Edition Larson Test Bank
https://testbankfan.com/product/multivariable-calculus-10th-edition-
larson-test-bank/

5. CHAPTER 7
MOOD DISORDERS


TRUE OR FALSE
1. The classical, or orthodox, psychoanalytic perspective suggested that depression was a
phenomenon where the superego acts as a “punisher” to the ego.

2. Depression in childhood has long been viewed as similar to adult depression.

3. The classical psychoanalytic perspective suggested that children could not experience depression.

4. The concept of masked depression posits that sad mood is often not present in children and
adolescents.

5. In the DSM-IV, depression and mania are described in the category of Mood Disorders.

6. The term bipolar refers to depression where one pole is mild and the other pole is severe.

7. In the DSM-IV description of mood episodes, a mixed episode refers to an episode
containing a mixture of depression and anxiety symptoms.

8. Mania is described as a period of abnormally elevated (or irritable) mood characterized by
features such as inflated self-esteem, high rates of activity, speech, and thinking.

9. Hypomania is a more severe form of mania.

10. According to the research by Kazdin (1989), diagnosing depression in young people can be
impacted by the criterion or assessment device used and the informant.

11. When diagnosing a depressive episode, irritability can be substituted for depressed mood in
children and adolescents.

12. Double depression means that a person has dysthymia and major depression.

13. Many youngsters who exhibit depressive symptoms, but fall short of meeting the diagnostic
criteria for a depressive disorder, may still exhibit impairment in their everyday functioning.

14. Bipolar disorder is the most frequently diagnosed mood disorder among children and adolescents.

15. Reported prevalence rates probably over estimate depression in youth.

16. Research indicates that 40 to 70% of youth diagnosed with major depressive disorder have a co-
occurring disorder.

17. Gender differences in major depressive disorders probably emerge between the ages of 12 and 14.

6. 18. Lower socioeconomic (SES) status is associated with lower rates of depression.

19. Given cognitive, language, and other developmental differences, it is unlikely that depressive
behavior in children will be similar to those of adults.

20. Studies indicate that relapse or re-occurrence of depressive episodes is common in youth.

21. Genetic influences are generally thought not to play a role in depression.

22. A common psychological explanation of childhood depression is that depression derives from
separation or loss.

23. The term anaclitic depression refers to the cognitive components of depression.

24. Youth with high negative affect and low positive affect who experience parental warmth will still
develop depression.

25. Numerous studies have found that youngsters from homes with a depressed parent are at no
greater risk for developing a psychological disorder.

26. Frank and Joe in the case study from the textbook both came from homes where a parent
experienced depression. According to this case study, parental depression is debilitating to the
child regardless of the environment.

27. Peer status has been found to be associated with adjustment difficulties, including depression.

28. Self-report instruments are the most common measures of depression.

29. Research indicates that there are low levels of correlation between parent and child reports of
measures of depression.

30. Antidepressant medications have been principally developed and marketed for American youth.

31. Tricyclic antidepressants such as imipramine are the medications most likely to be recommended
for the treatment of depression in children.

32. The Treatment of Adolescent Depression Study found that rates of remission for depression were
high.

33. The Treatment of Resistant Depression in Adolescents Study supports previous research findings
that cognitive behavioral therapy plus medication is superior to medication alone.

34. Current research indicates that universal prevention programs for depression are highly effective.

35. Mania may be expressed as irritability in children and adolescents.

36. Recent data indicates that the rate of bipolar disorder is increasing in young people.

7. 37. The heritability estimate of bipolar disorder hovers around 50 percent.


38. The primary treatment for bipolar disorder is pharmacotherapy.

39. The majority of depressed youngsters do not attempt or commit suicide.

40. Suicide among younger children is occurring at a lower rate than two decades ago.

41. Research indicates that as many as 25% of adolescents engage in non-suicidal self injury.

42. A family history of suicidal behavior increases suicide risk.

43. Suicide prevention programs have proven to be quite successful.


MULTIPLE CHOICE
44. The distinction between depression as a symptom and as a syndrome is

a. a distinction between a negative mood state compared to the negative mood state plus certain
other problems that lead to impaired functioning.
b. depression as a symptom of some other disorder compared to depression as a separate
disorder.
c. depression as a disorder that occurs by itself compared to depression as a disorder that occurs
along with other disorders (e.g., anxiety disorders).
d. a distinction between depression as manifested in young children compared to depression as
manifested in adolescents.

45. The book reports a study by Kazdin where youth were designated as depressed or non depressed
using three methods (DSM interview, parent CDI or child CDI). On the self report CDI, how did
the depressed and non-depressed groups differ?

a. The depressed group was more hopeless.
b. The non depressed group had lower self esteem.
c. The depressed group made external attributions about negative events.
d. The non depressed group believed that change was controlled by external factors rather than
themselves.

46. __________ is the primary DSM diagnostic category for depression in youngsters.

a. Major depressive episode
b. Major depressive disorder
c. Child and adolescent depressive disorder
d. Primary depressive disorder

47. In diagnosing a major depressive episode in a child, DSM-IV requires that one of the symptoms
present must be

a. depressed (or irritable) mood or sleep problems.

8. b. depressed (or irritable) mood or loss of interest/pleasure.
c. sleep problems or feelings of worthlessness (or guilt).
d. changes in weight (or appetite) or thoughts of death.

48. Tommy exhibits symptoms of irritable mood, poor appetite, disturbed sleep, low energy,
difficulty concentrating, and feelings of worthlessness. These symptoms are fairly severe and
have been present for about one month. They are interfering with Tommy’s functioning at school
and with his peers. Tommy would most likely receive a DSM-IV diagnosis of

a. masked depression. c. major depressive disorder.
b. bipolar disorder. d. dysthymic disorder.

49. Jada exhibits symptoms of irritable mood, poor appetite, disturbed sleep, low energy, difficulty
concentrating, and low self-esteem. These symptoms are not very severe but have been present
for about one year. They are interfering with Jada’s functioning at school and with her peers. Jada
would most likely receive a DSM-IV diagnosis of

a. immature depression. c. major depressive disorder.
b. bipolar disorder. d. dysthymic disorder.

50. Which of the following statements regarding empirically derived syndromes and depression is
accurate?

a. None of the empirically defined syndromes of the Achenbach measures includes depressive
symptoms (behaviors).
b. A separate syndrome of depression has emerged in the Achenbach measures.
c. A syndrome of mixed anxiety and depression symptoms (behaviors) has emerged in the
Achenbach measures.
d. The empirical approach has identified a separate category for childhood depression.

51. The most prevalent form of affective disorder among children and adolescents is

a. bipolar disorder. c. dysthymia.
b. cyclothymia. d. major depressive disorder.

52. Among youngsters with unipolar disorders, about ______ experience major depressive disorder.

a. 1 percent c. 30 percent
b. 10 percent d. 80 percent

53. In the Oregon Adolescent Depression Project, Lewinsohn and his colleagues found that by age 19
approximately _____ of adolescents had experienced an episode of major depressive disorder.

a. 2 percent c. 28 percent
b. 12 percent d. 56 percent

54. Which of the following statements regarding the relationship of age and gender to the usual
findings regarding the prevalence of depression is correct?

9. a. There are no gender differences in children (ages 6-12) or in adolescents.
b. There are no gender differences in children (ages 6-12), but in adolescence, depression is
more common in boys.
c. There are no gender differences in children (ages 6-12), but in adolescence, depression is
more common in girls.
d. Depression is more common in girls in both age groups.

55. In a study by Kistner et al. (2007),

a. European American girls reported the highest rate of depressive symptoms.
b. African American girls reported the highest rate of depressive symptoms.
c. European American boys reported the highest rate of depressive symptoms.
d. African American boys reported the highest rate of depressive symptoms.

56. Depression with onset in ______ is most similar to adult forms of the disorder.

a. preschool c. preadolescence
b. early school age d. later adolescence

57. In the text the case study of Amy, the preschooler with depression, highlights which of the
following symptoms?

a. Somatic symptoms and regression in toilet training
b. Aggression
c. Statements about wanting to die
d. Disorganized attachment

58. Regarding the duration of episodes of major depressive disorder among adolescents, it is probably
the case that

a. the median duration of an episode is 2 weeks among community samples, and about twice as
long for clinical samples.
b. the median duration of an episode is 2 weeks among community samples, and about the same
length in clinical samples.
c. the median duration of an episode is 8 weeks among community samples, and over three
times as long in clinical samples.
d. the median duration of an episode is 8 weeks among community samples, and about the same
length in clinical samples.

59. When the role of hormones in depression is discussed, the discussion concerns hormones such as

a. prolactin. c. imipramine.
b. norepinephrine. d. monoamine oxidase.

60. _______________ includes qualities such as the tendency to experience negative emotions, to be
sensitive to negative stimuli and to be wary and vigilant.

a. Paranoia
b. Hypomania

10. c. Dysthymia
d. Negative Affectivity

61. Behavioral theorists such as Ferster and Lewinsohn have suggested that separation-loss may lead
to depression because

a. of aggression turned inward.
b. of the loss of a significant source of positive reinforcement.
c. of objection to the loss.
d. it may set in motion a chain of self-punishment.

62. The statement, "research suggests that the link between loss and depression is indirect" means
that

a. the loss leads to anxiety or some other disorder and that these disorders, in turn, lead to
depression.
b. the loss may set in motion a chain of adverse circumstances that increase the risk for
depression.
c. the research shows a link to sadness and this indirectly suggests a link to depression.
d. research indicates negative correlations.

63. The ____________ perspective attributes depression to low social competence, cognitive
distortions, and low self-esteem.

a. psychoanalytic c. biological
b. cognitive behavioral d. family systems

64. An explanatory style that blames negative events on _______, _______, and _______ attributes is
hypothesized to be characteristic of depressed individuals.

a. external, stable, and specific c. internal, stable, and global
b. external, stable, and global d. internal, unstable, and global

65. Susie’s mother abandoned her when she was 5 years old. Now at age 8, Susie thinks that she has
little control over her environment. This is an example of:

a. anaclitic depression
b. learned helplessness
c. hopelessness
d. projection

66. The hopelessness theory of depression would predict that youngsters with a negative attributional
style, as compared to youngsters with a positive attributional style, would

a. be more depressed under low stress conditions, but not under high stress conditions.
b. be more depressed under high stress conditions, but not under low stress conditions.
c. be more depressed under both high and low stress conditions.
d. be less depressed under both high and low stress conditions.

11. 67. Depressed youth who catastrophize, overgeneralize, personalize, and selectively attend to
negative events are exhibiting

a. learned helplessness. c. anaclitic depression.
b. cognitive distortions. d. hopelessness.

68. A patient who challenges and changes problematic cognitions is performing

a. cognitive refocusing.
b. brain training.
c. reparenting.
d. cognitive restructuring.

69. Which of the following have been associated with depression?

a. Rumination and avoidance
b. Problem solving and social support
c. High levels of perceived competence and physical ability
d. Distraction and talking to others

70. The results of the research by Hammen and her colleagues comparing the long-term effects of
maternal depression (MD) and maternal chronic illness (MCI) on children found that

a. rates of psychological disorder in both MD and MCI children were higher than in children of
non-ill mothers, but MD and MCI children did not differ from each other.
b. rates of psychological disorder in both MD and MCI children were higher than in children of
non-ill mothers and MD children had higher rates of psychological disorders than MCI
children.
c. rates of psychological disorders were higher only for the MD children compared to the MCI
children and children of non-ill mothers.
d. neither MD or MCI children differed from children of non-ill mothers in rates of
psychological disorders.

71. Weissman and her colleagues compared offspring of parents, neither of whom had a
psychological disorder (low risk) and offspring of parents, one or both of whom had a diagnosis
of major depressive disorder (high risk). These researchers found which of the following?

a. High-risk offspring had increased rates of major depressive disorder.
b. High-risk offspring had increased rates of major depressive disorder, particularly after
puberty.
c. Low-risk offspring had increased rates of phobias and alcohol dependence.
d. Depressed offspring of depressed parents were more likely to receive treatment.

72. Beardslee and his colleagues examined the impact of parental depression in a nonclinically
referred population by conducting two measurements four years apart. Which of the following
risk factors affected the likelihood of a youngster experiencing serious affective disorder in the
time between the two assessments?

a. Parental major depressive disorder

12. b. Parental major depressive disorder and parental nonaffective diagnoses (disorders)
c. Parental major depressive disorder and the number of earlier child diagnoses (disorders)
d. Parental major depressive disorder and parental nonaffective diagnoses (disorders) and the
number of earlier child diagnoses (disorders)

73. Research on interactional patterns in families with a depressed parent or child suggest that

a. depressed behavior by a family member may be maintained because it serves to avoid
conflictual behavior among family members.
b. depressed behavior by a family member is reduced where there is marital conflict.
c. no association exists between marital conflict and depression.
d. a child is less likely to be depressed when he/she can mediate the conflict between the
parents.

74. The notion that the depressed mother may be emotionally unavailable and insensitive to her
young child is important to which explanation of the maternal depression/child depression
association?

a. Cognitive modeling c. Attachment
b. Ineffective parenting practices d. Social network

75. Research by Ivanova and Israel (2006) found

a. family stability moderates the impact of parental depression in children’s internalizing
problems.
b. parental depression causes internalizing problems in children regardless of the family
situation.
c. inconsistency in family routines lead to internalizing problems in the child even if the parent
was not depressed.
d. family stability was not a statistically significant variable in regard to child adjustment.

76. In the Kupersmidt and Patterson study of peer status and adjustment,

a. peer status was not related to clinical difficulties for boys.
b. rejected boys and girls had high rates of clinical difficulties.
c. rejected boys, but not rejected girls, exhibited high rates of clinical level difficulties.
d. rejected girls, but not rejected boys, exhibited high rates of clinical level difficulties.

77. In the Kupersmidt and Patterson study of peer status and adjustment, the group exhibiting the
strongest relationships between peer status and depression in the clinical range was

a. neglected boys. c. neglected girls.
b. rejected boys. d. rejected girls.

78. Research on peer relation difficulties and depression indicates
a. depression does not impact peer relationships until late adolescence.
b. depressed youngsters still view peers positively.
c. early disruptive behavior can affect peer relationships in childhood and lead to depression.
d. depressed youngsters tend to be overconfident in their social skills.

13. 79. Self-report measures of depression in youngsters are particularly important because

a. mothers frequently deny that their children are depressed.
b. fathers frequently deny that their children are depressed.
c. it is important that the child publicly acknowledges that he or she is depressed.
d. many of the key problems that characterize depression are subjective.

80. The Children's Depression Inventory

a. is a structured interview employed to obtain a DSM diagnosis.
b. is probably the most commonly employed self-report measure of depression in youngsters.
c. is used to primarily assess the affective component of depression.
d. lacks substantial research evidence for its usefulness.

81. Measures of a youngster’s depression completed by both the youngster and the parent

a. show low levels of correlation, and agreement is fairly constant across ages of youngsters.
b. show low levels of correlation, and agreement may vary with the age of youngster.
c. show high levels of correlation, and agreement is fairly constant across ages of youngsters.
d. show high levels of correlation, and agreement may vary with the age of youngster.

82. Regarding pharmacotherapy for childhood depression,

a. research supports the superiority of antidepressant medications in prepubertal children and
adolescents.
b. antidepressant medications have well-established guidelines for administration with
youngsters.
c. antidepressant medications are established as being safe for youngsters.
d. selective serotonin reuptake inhibitors are the medications most likely to be recommended.

83. The Treatment of Adolescent Depression Study (2007, 2009) found that initially

a. using SSRIs alone was the best treatment for depression.
b. CBT alone was more effective than other types of treatment.
c. the combined SSRI and CBT treatment worked best.
d. the suicide risk was highest in the placebo (no treatment) group.

84. In the Stark et al., studies where 9-13 year old girls received a school based treatment for
depression (Action Program), which of the following is true?

a. The girls were taught to use coping skills if they were unhappy and did not know why.
b. Behavioral activation referred to efforts made to identify behaviors that triggered depression.
c. The cognitive behavioral program alone was not as effective as the program using parent
training and cognitive behavioral therapy combined.
d. Improvements were initially strong but were not maintained at a 1-year follow up.

85. The findings of the study by Lewinsohn and his colleagues on the cognitive-behavioral treatment
of depressed adolescents suggest that

14. a. treatment is effective only if parents are included.
b. treatment is effective only if parents are excluded.
c. post-treatment, only about 55 percent of treated youngsters, but 95 percent of control
youngsters still met diagnostic criteria for depression.
d. treatment gains are not maintained at two years following treatment.

86. Research by Mufson and colleagues and by Rosselló and Bernal comparing the use of
interpersonal psychotherapy (IPT) and cognitive behavioral therapy (CBT) with depressed Latino
adolescents

a. found that CBT was the most effective in treating depression.
b. found that IPT, but not CBT, resulted in improvements in depression.
c. found that both approaches were effective for depression, but IPT helped in additional ways.
d. found that cultural influences were not relevant to the treatment of depression.

87. Research on CBT in adolescents indicates

a. the effectiveness rates are good immediately following the treatment, but diminish over time.
b. the effectiveness rates are good immediately following treatment and at long term follow up.
c. the severity of the depression appears unrelated to success.
d. the treatment is more effective for teens with co-occurring disorders.

88 . The term bipolar disorder refers to
a. the experience of both high and low levels of depression.
b. the presence of mania as well as depressive symptoms.
c. the presence of depression in the context of confusion regarding sexual identity.
d. depression that may result from extreme changes in seasonal weather conditions.

89. Ana is 17 years old and experiencing a persistent elevated mood. She feels like her thoughts are
racing. Ana reports that she needs less sleep than she did before. She has been buying an
extensive new wardrobe and has been involved in sexual relations with several older men. She is
doing poorly in school and is in conflict with her family and friends. Ana would most likely be
diagnosed, according to DSM-IV, as experiencing a

a. major depressive episode. c. dysthymic episode.
b. manic episode. d. masked depressive episode.

90. Jake is 15 years old. Since about age 10, he has had periods of sadness, irritability and
withdrawal. At times, he was so down that he could not get out of bed or make it to school.
Recently, he has begun to experience times where he felt energized and needed less sleep. He got
caught up on his homework, joined three clubs at school and tried out for the basketball team. He
asked “the best looking girl in the school,” a senior, to prom . His parents describe him as
arrogant and irritable at times. He seems annoyed that people can’t keep up with him in
conversation. Which of the following best describes Jake’s symptoms?

a. Bipolar I
b. Bipolar II
c. Cyclothmia

15. d. Depression in remission

91. The presentation of bipolar disorder in youth differs from the adult presentation in which of the
following ways?

a. Youth have more distinct episodes.
b. Mixed mood episodes are rare in youth.
c. Youth have periods of relatively good functioning in between episodes.
d. Youth tend to have a rapid cycling pattern of episodes.

92. Reported rates of bipolar disorders in children and adolescents range from ____ to ____ in
clinical samples.
a. 0-6 percent c. 10-14 percent
b. 3-9 percent d. 17-30 percent

93. Based on the work of Lewinsohn et al., and others, which of the following statements regarding
bipolar disorders is correct?

a. The median duration of the most recent manic episode was 10.8 months.
b. Youngsters with a diagnosis of bipolar disorder had a later age of onset for their affective
disorder than youngsters with major depression.
c. The total amount of time with an affective disorder was longer for the youngsters with
depression than for those with bipolar disorders.
d. Approximately 2% of the adolescents had a chronic course (nonstop symptoms until age 24).

94. Regarding the prevalence of suicide among children and adolescents,

a. the rate of completed suicides among 5 to 14-year-olds decreased between 1980 and 2007.
b. the rate of completed suicides among 15- to 19-year-olds increased considerably from 1980
to 2007.
c. among 15- to 19-year-olds, the rate of completed suicides is higher for white males than for
black males.
d. risk of completed suicide is greatest for white females.

95. The term “suicidal behavior” includes

a. completed suicides.
b. completed suicides and suicide attempts.
c. completed suicides and suicidal ideation.
d. completed suicides, suicide attempts, and suicidal ideation.

96. Based on the longitudinal study by Lewinsohn and his colleagues, which of the following
statements regarding suicidal ideation among adolescents is accurate?

a. About 7 percent of adolescents had a history of suicidal ideation.
b. Suicidal ideation was more prevalent in adolescent men than in adolescent women.
c. The frequency of suicidal ideation was unrelated to future suicidal attempts.
d. Mild and relatively infrequent suicidal thoughts increased the risk for a suicide attempt.

16. 97. Based on the longitudinal study by Lewinsohn and his colleagues, which of the following
statements regarding suicide attempts by adolescents is accurate?

a. The risk for a reattempt is significantly diminished weeks after the initial attempt.
b. Attempts by females most often involved ingestion of harmful substances and cutting.
c. Suicide attempts made before puberty were the most common.
d. Approximately 2 percent of previous attempters reattempt suicide.

98. Which of the following statements regarding suicide in youngsters is accurate?

a. The rate of completed suicide in youngsters is low as compared to adults.
b. Depression is a necessary condition for suicidal behavior.
c. Diagnostic heterogeneity is not characteristic of suicide completers.
d. Antisocial behavior/conduct disorders are rare among male adolescent suicide completers.

99. Which of the following statements regarding suicide risk is accurate?

a. A history of prior attempts is unrelated to risk for future suicide.
b. There is no evidence that suicide is “contagious” in youth.
c. There is no evidence for higher rates of completed suicides in gay and lesbian youth.
d. The period 3 months after hospitalization for a suicide attempt is a time when youth are the
safest (i.e., least likely to reattempt).


100. According to the Add Health Survey, which of the following is true regarding youth with same-
sex orientation and suicide?

a. A vast majority of the youth reported no thoughts or attempts of suicide.
b. The youth were no more likely to attempt suicide than their peers.
c. The youth were no more likely to abuse alcohol or experience depression than their peers.
d. The youth were no more likely to be victimized or have a family history of suicide.




BRIEF ESSAY QUESTIONS
101. What is masked depression? Why has the concept been important to the study of depression in
children?

102. Briefly describe the 4 mood episodes outlined in the DSM-IV.

103. What are the issues regarding how to best define and classify depression in children and
adolescents?

104. Describe the experience of depression in children. What behaviors might adults report seeing in
these children? What other disorders are often present?

105. Briefly describe the developmental course of depression by describing features in three different
developmental periods and how they compare to each other and to adult depression.

17. 106. Briefly describe the research findings on brain functioning and neurochemistry in relation to
depression. How do these results apply to children and adolescents?

107. Briefly compare the psychodynamic and cognitive behavioral conceptions of the relationship
between separation/loss and the development of depression.

108. Briefly describe three different mechanisms that may account for the link between parental
depression and depression in a child.

109. List 5 of the 11 categories that may be used to rate behaviors when observing a social interaction
task.

110. Describe the core elements of the Action program used to treat 9-12 year old girls with
depression.

111. Describe the differences between Bipolar I, Bipolar II and cylothymia.

112. Briefly describe four characteristics of manic episodes or bipolar disorder in prepubertal
youngsters or adolescents that indicate how they may differ from the presentation in adults.

113. Describe the symptoms that may be displayed by a youngster with bipolar disorder. What co-
occurring problems are possible?

114. What variables are involved in treating bipolar disorder?

115. Review the risk factors associated with suicide.


ANSWER KEY

1. T, p. 144, factual
2. F, p. 144, factual
3. T, p. 144, factual
4. T p. 144, conceptual
5. T, p. 144, factual
6. F, p. 144, conceptual
7. F, p. 144, factual
8. T, p. 144, factual
9. F, p. 144, factual
10. T, p. 145 (Table 7.1), applied
11. T, p. 146, factual
12. T, p. 146, factual
13. T, p. 146, factual
14. F, p. 147, factual
15. F, p. 148, factual
16. T, p. 149, factual
17. T, p. 149, factual
18. F, p. 149, factual

18. 19. T, p. 149, conceptual
20. T, p. 151, conceptual
21. F, p. 151, factual
22. T, p. 153, factual
23. F, p. 153, conceptual
24. F, p. 153, conceptual
25. F, p. 156, factual
26. F, p. 158, applied
27. T, p. 158, factual
28. T, p. 159, factual
29. T, p. 159, factual
30. F, p. 160, factual
31. F, p. 160, factual
32. F, p. 161, factual
33. T, p. 161, factual
34. F p. 164, factual
35. T, p. 165 (Scott case study), conceptual
36. T, p. 167, factual
37. F, p. 169, factual
38. T, p. 170, factual
39. T, p. 170, factual
40. F, p. 171, factual
41. T, p. 172 (Accent), factual
42. T, p. 173, factual
43. F, p. 174, conceptual
44. A, p. 144, conceptual
45. A, p. 145, applied
46. B, p. 146, factual
47. B, p. 146, factual
48. C, p. 146, applied
49. D, p. 146, applied
50. C, p. 146, conceptual
51. D, p. 147, factual
52. D, p. 147, factual
53. C, p. 148, factual
54. C, p. 148, factual
55. D, p. 149, applied
56. D, p. 150, factual
57. A, p. 150 (Accent), applied
58. C, p. 151, factual
59. B, p. 152 factual
60. D, p. 152, conceptual
61. B, p. 153, factual
62. B, p. 154, factual
63. B, p. 154, conceptual
64. C, p. 154, conceptual
65. B, p. 154, applied
66. B, pp. 154-155 (Figure 7.3), conceptual
67. B, p. 155, conceptual

19. 68. D. p. 155, conceptual
69. A, p. 155, factual
70. B, p. 156, applied
71. B, p. 156, factual
72. D, p. 156, factual
73. A, pp. 156-157 (Mary case study), conceptual
74. C, p. 157, conceptual
75. A, p. 157 (Figure 7.4), applied
76. B, p. 158, applied
77. C, p. 158, applied
78. C, p. 159, conceptual
79. D, p. 159, factual
80. B, p. 159, factual
81. B, p. 159, factual
82. D, pp. 160-161, factual
83. C, p. 161, factual
84. A, p. 162, applied
85. C, p. 162, applied
86. C, p. 163, applied
87. A, p. 164, conceptual
88. B, p. 165, factual
89. B, p. 165, applied
90. B, p. 165, applied
91. D. p. 165, factual
92. D, p. 167, factual
93. A, pp. 168-169, applied
94. C, p. 171, factual
95. D, p. 171, conceptual
96. D, p. 171, applied
97. B, p. 171, applied
98. A, pp. 171-173, conceptual
99. C, pp. 173-174, conceptual
100. A, p. 174, conceptual
101. p. 144, conceptual
102. p. 144, conceptual
103. p. 146, conceptual
104. p. 147 (Accent), conceptual
105. pp. 149-151, conceptual
106. p. 152, conceptual
107. pp. 153-155, conceptual
108. pp. 156-157, conceptual
109. p. 160 (Table 7.2), factual
110. pp. 161-162, factual
111. p. 165, conceptual
112. p. 167, factual
113. pp. 166-167 (Table 7.4), conceptual
114. p. 170, factual
115. pp. 173-174, factual

20. Random documents with unrelated
content Scribd suggests to you:

21. Az urak tanácstalanul meredtek utána… Már most mitévők
legyenek? Ismét összedugták a fejüket, hogy kitaláljanak valamit.
Héderi megharagudott a hitetlenségükért.
– Még most is kételkedtek? – fakadt ki idegesen.
Az urak megvonogatták vállukat.
– Ükapa, – fordult Gábris gróf Konthoz, – bizonyítsd be nekik
valahogy a személyazonosságodat.
Erre meg Kont úr vonogatta meg a vállát.
– Hogy bizonyítsam be?
– Idézz egy szellemet és tétess vele csudát.
– Ez egy eszme, – helyeselte Kont az ötletet s mindjárt ott
állóhelyében megidézte a Garay János szellemét.
– Garay János, kérlek csak egy szóra.
Attól, a mi ezután történt, kővé vált volna bárki is, nemcsak a
jelenvolt urak. Az óra megállott; a villamos csillárok kialudtak s egy
surrogásszerű nesz támadt a sötétben.
– Itt vagyok! – szólalt meg egy mély, síri hang.
– Tégy valami csudát, – kérte Kont, – mert az urak kételkednek
bennem.
– Megteszem, Kont vitéz, – mondta az előbbeni hang s
nyomában fülsiketítő robaj támadt a teremben. Egy pillanat múlva
újra kigyúltak a csillárok.
A föld emberei föllélegzettek. Kont büszkén állott a helyén.
Héderi megdicsőült mosolylyal ajkán mutatott rá a csudára, a mit
Garay János szelleme ükapja kérelmére végbevitt.
– Nézzetek oda…

22. Az urak odanéztek. Már félni se tudtak, annyira elfogódottá tette
lelküket az a látvány, a mely szemük elé tárult. A szalon összes
butorai tótágast állottak a levegőben: a székek, szekrények, az óra,
még a csillár is.
A kaszinó urai akaratuktól megfosztottan, mint álomjárók,
szótlanul Kont elé járultak, félkörbe állottak és térdet hajtottak az
immár elismert vértanú előtt.
Az intett nekik, hogy nem kiván ennyi hódolatot.
– Köszönöm, fiaim, – mondta. – De most már egy perczig sem
várok tovább. – Tette hozzá. – Hol az a bikahús?

23. II.
Héderi Gábor gróf ükapja akkreditáltatása után fiakkerbe ugratott
egy lakájt, azzal az utasítással, verjen fel egy ruhakereskedőt,
pakkoltassa vele össze valamennyi öles emberre való ruháját; a
kaszinóban majd választani fog belőle.
Egy negyedóra múlva megérkeztek a szabó, a lakáj és a ruhák.
Egy másik negyed múlva már a Rottberger úr művében feszített Kont
vitéz. Az ükunokája most már bemutathatta őt az egész kaszinónak.
A díszterembe vezette…
A csuda hirére nagyszámban összeverődött tagok ünnepies
zúgással s a várakozás lázától pirosan fogadták a 700 éves vértanút.
(Jól nézett ki az öreg a koczkás angol szabású jacketjében és piros
nyakkendőjével.) Majd fölszabadultak az izgalomtól lenyügözött
tüdők s olyan éljenrivalgás csattant ki a torkokból, hogy
megirigyelhette volna egy kortesgyülekezet is.
Kont büszkén lépett el az urak automatikusan képződött sorfala
között. Üdvözlésképen biczczentett a fejével, egynémelyik vérének
kedélyesen a vállára csapott. A terem közepén megállott és harsány
hangon a következő dikcziót vágta ki:
– Véreim! Üdv néktek és dicsőség, a miért vértanúi rangjához
méltóan ünneplitek a ti ősötöket. Sose is felejtsétek el: a kort és a
virtust tisztelni kell… Ükunokámtól hallottam, – folytatta, – hogy nem
boldog a magyar. Még az égbe üzente fel nekem, hogy
beszüntettétek a nádorságot. Ez irtó nagy hiba volt. A minthogy az
az emberfia, a kit az ő helyére a király nevez ki, nem ti választotok (s
itt az irtó hiba), már össze is szűrte a levet a némettel, félig-meddig
eladta nekik a hazát. Azért jöttem le hozzátok az égből, hogy

24. segítsek ezen a rettentő szégyenen. Hát – s magasra emelte kezét, –
fogadom is, hogy addig nem megyek vissza az égbe, a míg dicső
küldetésem sikeréről a magyarok Istenének be nem számolhatok…
Benneteket, nemes véreim, csupán arra kérlek, tartsatok össze s egy
test, egy lélek, álljatok mellém. Tudom, hiszen egyfajta vagyunk,
hogy ezt a tanácsot nehezen veszi be a természetetek, – a szellemek
birodalmában is közszájon forog a híres szállóige: «öli a magyar a
magyart!», – ámde el ne felejtsétek, volt már rá nem egy eset, hogy
egyetlen táborrá egyesült az ország, ha a szabadsága és alkotmánya
megmentéséről volt szó. Kövessétek ezen a ponton elődeitek
példáját, hiszen újból hajbakaphattok, ha elmúlt a veszély…
… A többit – folytatta a szónok, – rám lehet bízni. Nem vagyok
szerénytelen, ha azt mondom, hogy valamennyiőtöknél jobban értek
az országlászathoz. De – s lendületet vett a szava – nemcsak a
szűkebb értelemben vett országlászatot tudom én, értek a
hadviseléshez, az összeesküvéshez is. (Mozgás.) Saját kárán okul a
magyar! Azt hiszem, senki sincs köztetek olyan, a kinek alkalma lett
volna a saját feje árán kibővítenie az összeesküvés terén szerzett
tapasztalatait. Egyszóval megbízhattok bennem… Ki is nevezem
magamat tüstént a vezéreteknek, mert, úgy látszik, manapság a
kinevezések divatja járja…
Ihletten szívta fel Kont vitéz szavait a magyarok lelke. Csak az
utolsó passzust találták kissé borsosnak Árpád loyalis ivadékai.
Némelyek megfeszengtek a frakkjukban (szerettek volna a föld alá
bujni), mások egy felvilágosító szónoklaton törték a fejüket, hogy
mérsékeljék a vértanú túlzott buzgalmát. Akadtak azonban olyanok
is, örök kurucz lelkek nyugtalan, szilaj vérű ivadéki, a kik
megfeledkeztek arról, hogy egy igen bölcs, méltóságosan
konzervativ úri társaság tagjai s dörgő ujjongásban törtek ki a
merész forradalmi hangok hallatára.
– Most pedig – szalasztotta Kont vitéz a szónoklata után, –
faciamus magnum áldomás: nagy ideje.

25. Már-már megmozdult az előkelő társaság, hogy eleget teendő az
éhes vértanú kivánságának, a Gábor gróf rendeletére ünnepiesen
feldiszített étterembe vonuljon, midőn idegesen, mint egy angolna és
sápadtan, mint a liszt: egy szelidképű kopasz öreg úr utat tört
magának a sokadalomban és megállott Kont előtt.
– Tisztelt nagy uram! – szólalt meg zsebkendőjével törölgetve
gyöngyöző homlokát. – Egyetlen egy percznyi türelemért esedezem.
Kont türelmetlenül suhintott a kezével.
– Halljuk hát, de jól szaporázd a szót, mert a faképnél hagylak.
A díszes társaság helyben maradt s várakozásteljesen sugdosva
leste az öreg úr szavait.
– Az igazgató! – zümmögött, repesett a szó mindenfelől. –
Drukkban van az öreg!… Alighanem rendre akarja a vértanut
utasítani… Psz, sst – sziszegett a pisszegés… Aztán csend lőn
végre… Gróf Belényessy Nándor, az igazgató beszédjét síri csendben
mondhatta el.
– Dicső uram! – kezdte – Mélyen tisztelt barátaim! Egy,
mondhatnám, sőt közérzésem parancsára mondom is: egy kínos
kötelességet ró rám igazgatói állásom. Ez a kötelesség: a kaszinó
nemes tradiczióit, előkelő szellemét minden viszonyok között
épentartani. A mi magas, mondhatnám, sőt mondom is: a mi
magasztos vendégünk és elődünk, Istenben boldogult, de
szerencsésen újra életre kelt Kont vitéz az imént egy oly szót ejtett
ki, beösmerem: fönséges száján, a mit remegve bár, de megjegyzés
nélkül nem hagyhatok. Ez a szó: összeesküvés… Itt – folytatta a
szónok akadozva bár, de elszántan, – a mi fényes termeinkben
idegen ez a szó. Mi lojális, békés alattvalók vagyunk, imádjuk
törvénytartó királyunkat (dörgő éljenzés) s mindenféle
összeesküvésnek ellenei vagyunk… Csak ezt akartam konstatálni, –
fejezte be őexczellencziája szavait, – különben: Éljen Kont vitéz!
Kont kezet fogott az öreg kegyelmessel, jószivűen, kordiálisan.

26. – Nem értettél meg öcsém, – mondta neki. – Ki akarja bántani a
királyotokat, ha betartja a törvényt? A német király ellen izgattam
én: a császár ellen, épen hogy a királyunk mellett.
A rendes körülmények között természetes mentség Kont őszinte
(?) bámulatára roppant zavarba hozta az előkelő publikumot.
Belényessy gróf hápogott valamit, de a hangját nem lehetett
hallani, csak a szája járt. Azt is befogta (teljes tisztelettel bár),
Hédery Gábor, az ükunoka.
– Ne beszélj, holnap majd megmagyarázom ükapának a
viszonyokat.
A kegyelmes bólintott.
– Jó, – mondta, – de jól magyarázd meg, hogy megértse
valahogy.
– Bizd rám, – mondta Gábris gróf, aztán felemelte kezét.
– Uraim, – süvöltötte, – ne várassuk tovább dicső ősünket:
menjünk vacsorázni.
S karonfogván Kontot, bevezette a fényes étterembe.
Tolongva nyomult utánuk a tagok serege. Az igazgató leghátul
kullogott.
Kontot a prezidiumra ültette ükunokája, különben mindenki ott
foglalt helyet, a hol jónak látta, Héderi Gábor baloldalt vitéz ősétől.
Baj volt, hogy a vértanú jobboldalának nem akadt mulattatója.
Mindenki szepegett a hétszáz éves hőstől, a ki egyenest az égből jött
a kaszinóba. Igaz is, hogy ennyi tekintélyt kibirni nehéz… Héderi erre
is, arra is rávicsorított, csikkantott a szemével, de senki se akarta
elérteni. Végre kénytelen volt cselhez folyamodni. Karoncsípte
Vámházyt, a tudóst és addig manövrirozott a nagy férfiúval, mígnem
sikerült neki őt egy ügyes gáncscsal az ükapja melletti székbe
belepottyantania.

27. Vámházy mellett Kanut foglalt helyet, Gábor gróf mellett Gekszi
gróf. Szemben a főhelylyel Klimanóczy, a megátalkodott firtli. A
többiek is elfészkelődtek lassacskán…
A komornyik megadta a jelt s egy szempillantás alatt beröpültek
a fehérkötényes pinczérek; hatalmas ezüst tálakon hozták az
osztrigát. Először természetesen Kontot kinálták meg belőle, de az
nem kért a megtiszteltetésből, inkább elfintorította az orrát.
– Csiga? – kérdezte. – Vagy kagyló? Köszönöm, – mondta, –
nyers békát nem eszem.
Gábris gróf nem merte erőltetni, mert annyit mégis tudott a
történelemből (?), hogy Zsigmond idejében nem igen evett osztrigát
a magyar.
Az osztriga után a ragoût de volailles jött sorra.
Kont vitéz összeránczolta homlokát. Abból se kért.
– Vigyétek! Ezt az ételt már megrágta valaki.
Gábris izzadott és tűket érzett a székében. Magához pisszegte a
komornyikot.
– Hozzon valami kiadós sültet, – súgta a fülébe, – ha nincs is a
menun.
Az udvari tanácsos képű férfiú meghajtotta magát és ellibbent,
mint egy földi manó. Egy percz alatt visszalibbent a megrendelt
étellel és letette Kont elé. Egy irtózatos nagy pulyka volt,
körülteremtettézve mindenféle jóval.
A vértanú rápislantott, egy ideig gyanúsan hunyorgatott
evőeszközeire, aztán egyet gondolt mégis: fogta a villáját s
beleszúrta az iromba pulykába. Lekanyarította a czombját és
elkezdett falatozni.
– Jó? – kérdezte Gábris gróf bátortalanul.

28. – Madár! – fitymálta le ükapja a pulykát. – Igen puha és mégis
sok benne a csont.
– A következő étel – mentegetődzött Gábris gróf, – már
marhapecsenye lesz.
– Ideje, – jegyezte meg Kont, – mert ebből a csemegéből nem
lehet jóllakni.
Pedig bevette Kont úr a csemegét az utolsó porczáig,
beropogtatta még a gyengébb csontjait is. Őrölte az ételt a foga és a
gyomra.
Az urak gyönyörködve és borzalommal nézték a szörnyű vitézi
falatozást.
Mindeddig még senki se merte a vértanút megszólítani. Tudós
szomszédja e czélból kinyitotta ugyan a száját vagy ötször, de
mindannyiszor visszacsukta; a döntő pillanatban megijedt a vértanú
ételváró mérges arczától.
Végre se ő volt az első, a ki megszólította a nagy vendéget.
Kanuté lett a dicsőség.
– Nagy uram, – fordult ez a vitézhez a pulyka eltünte után, –
vajjon ismeretes volt-e Zsigmond király korában a pulyka?
– Az, a mit ettem? – kérdezte Kont.
– Az.
– Ismeretes, – vallotta a vitéz, – csak libának hivták.
Ezen nevettek az urak, de csak befelé. Kifelé még nem mertek
nevetni…
Jött a pièce de résistence, egy hatalmas borjúgerincz, à la
Provençale, sauce Suvaroff hozzá.
Kontnak felcsillant a szeme.

29. – Ez már döfi, – mondta boldogan és kivett a sültből vagy hat
személyre valót. – Hanem – kérte ükunokáját, – előljáróban jó lenne
egy kis hegyleve.
Gábris gróf egri bikavért töltött egy talpas pohárkába.
– Először ezt kóstolja meg, ükapa, nem bánja meg.
Kont felhajtotta a bort és az égre nézett ősi szokás szerint.
– Nem rosz, – mondta, – csak kevés, tölts egy nagyobb edénybe.
Gábris teletöltötte a söröspoharat.
Kont azt is kiitta fenékig, aztán hozzálátott a borjúhoz. Utána újra
innivalót kért.
Gábris most már pezsgőt bontatott neki.
A vitéznek nagyon tetszett a gyöngyöző ital. Nézegette egy
darabig, gyönyörködött a szénsav játékában, aztán – glumm! –
felhajtotta egy kortyintásra. S nagyon jól eshetett neki, mert
megköszörülte utána a torkát és elégedetten bólogatott hozzá.
– Jól éltek, – mondta, – ha boldogtalanok vagytok is…
Tudomásom szerint, – tette hozzá, – a rómaiak között is csak
Lukullusnak volt annyi kincse, hogy olvasztott gyöngyre telt belőle.
Gábris megmagyarázta neki, hogy nem gyöngy az, a mi a borban
pezseg, csak levegő.
Kont megcsóválta fejét, de nem disputált az unokájával.
– Akármi, – mondta, – de jó. Nem is aprózom többet, hozass
nekem kupát.
Hogy kupa nincs, mentegetődzött az ükunoka, de az ükapja
lehurrogta.
– Hát az mi? – s egy hűtővederre mutatott. – Öntesd ki belőle a
jeget, mert én ezentúl ebből akarok inni.

30. Gábris ötölt-hatolt, félt, hogy kinevetik vértanú ősét, de végre se
mert vele ellenkezni; egy üres jeges vedret rendelt az asztalra,
szemével általános elnézést kérve tapasztalatlan ükapácskája
számára.
Kont vitéz teleöntötte a vedret pezsgővel és turáni nyugalommal
kiitta. Utána az asztalra csapott széles jókedvében, hogy
összecsendültek a megtánczoltatott kristálypoharak.
– Jesszus! – ijedezett Gábris, de összerezzent a vitéz egyéb
környezete is.
– Ma mulatni fogok, – jelentette ki Kont, – elég idő lesz a hazát
megmenteni holnap is.
Ez a kijelentés annyira magyaros volt, hogy nem múlhatott el
tetszészaj nélkül.
– Éljen! – zúgta rá az egész kaszinó. – Ma mulatni fogunk!
– Ezt már szeretem, – dicsérte meg hiveit Kont vitéz. – Úgy
pözsögjön a véretek, mint ez a gyöngyöző bor. Velem meg ne sokat
teketóriázzatok, azért, hogy hétszáz éves vagyok. Rajta gyerekek,
igyatok!
Általános éljenzés és koczczintás. A kristálypoharak zenéje
összevegyült az ezüstveder csengésével s a vidám kaczagás trilláival.
A szemek kifényesedtek, az arczok nekipirultak. Duhaj kedvre
kerekedett a Kont vitéz által felbátorított társaság.
A fagylalt után már oly magasra hágott volt az általános jókedv,
hogy Kanut bátorságot mert magának venni, miszerint brudert
ajánljon a hétszáz éves hősnek.
– Kont bátyám, – szólította fel a vértanút, – nem illik ugyan, mert
fiatalabb vagyok, mint kigyelmed, de azért tiszteljen meg a
barátságával, szólítsuk egymást te-nek.

31. – Eb, a ki bánja! – egyezett bele Kont. – Nem vagyok én csöppet
sem büszke, ha áldomást ülök… Hanem – tette hozzá, – a
csatasorban, gyerekek, ott rettegjetek a vezéretek szemöldökétől is.
Egy ráncz az orromon s belesir egy egész banderium.
Tetszett a nagy szó, csak Gábris feszengett tőle kissé… Mi lesz,
gondolta magában, ha ükapja végkép belelovalja magát abba a
gondolatba, hogy okvetlenül csatáznia kell. Megmagyarázza ugyan
neki, hogy nem úgy értette ő (midőn lehivta az égből) a honmentést,
de hátha ragaszkodni fog a saját methodusához?…
Szegény Gábrisnak, az igazat megvallva, kissé lelohadt a
szellemek iránt eddig táplált fanatizmusa. Ő azt hitte, hogy angyali
tökéletességű lények a szellemek és ime kisül, hogy az ükapja
csöppet sem angyal. Csak olyan ember, mint más, legföljebb
erősebb, daliásabb… No de – vigasztalta magát Gábris, – akárhogy
van is, csak az ő dicsősége a Kont reinkarnáltatása: bele fog
pukkadni az egész világ minden spiritisztája…
Kont vitéznek, miután felhajtotta volt a hatodik üveg Cliquot-ot is,
végre melegedni kezdett a füle töve. Fékentartott faji szilajsága
egyszeribe fölágaskodott: felpattant székére és újból dikcziózni
kezdett.
– Nemes, nemzetes és vitézlő uraim!…
(Az igazgató kiintette a szolgaszemélyzetet. Igen drukkolt már a
vértanú szabad szájától.)
Kivonulván a szolgák, rákezdte Kont vitéz:
– Véreim! Azt már idáig is kitapasztaltam: bor és kupa mellett víg
legények vagytok, kortársaim sem voltak különbek nálatok. Úgy is
való az, gyerekek, mert hozzá tartozik a magyar virtushoz, hogy
minden téren: gyalog, lóháton, mennyben és pokolban, áldomásnál,
csata zivatarában, országgyűlésen, szép asszony lábánál: mindenütt
megállja a sarat, a ki legény.

32. A munka nem volt a listában, hát természetes, hogy roppant
hatást tett a dikczió. Hangos kaczagás, hujjahó szakította meg egy
perczre a folyását.
– Fiaim, – folytatta az ünnepelt vitéz, – azt kivánom néktek s a
haza érdekében el is várom tőletek: talpig férfiak legyetek holtig.
Akkor se rezdüljön meg a szemöldökötök, ha hóhér köti meg a
nyakkendőtöket. Akkor, véreim, meglátandjátok, nemhogy az adta
németje, de maga Asmodiás ördög sem fog veletek birni…
Esküdjetek meg, – szólította fel a társaságot, – hogy megfogadjátok
az intésemet és akkor én Isten elé fogom terjeszteni az
instáncziátokat. Esküdjetek!
Óriási, frenetikus lelkesedés.
– Esküszünk! – zúgott száz ajakról a szent fogadalom s
végigbúgott az ebédlőtermen, kicsapott az utczára, az arra járó-
kelőknek égre meredt a hajuk.
A kegyelmes igazgatónak ellenben leszállott az orra egész az
álláig. Ment volna ő haza, de a felelősség terhe lenyomta szegényt a
földig. Kínjában, mit tehetett volna egyebet, lezáratta az
ebédlőtermet. Lélek se be, se ki. Hogy ki ne süljön valahogy a nagy
– skandalum.
A kaszinó egyéb tagjai, föllelkesülve dicső vendégük példáján,
sorban beledűltek a tósztok árjába. Hovatovább három-négy szóéhes
ember dikcziózott egyszerre, a min Kont vitéz szörnyen mulatott.
– Épen így volt ez – állította kaczagva, – Zsigmond korában is.
Csak a csimpolya hiányzik, – mondta, – a hárfa, a kürt és a duda.
Hát e miatt sem kellett Kont vitéznek sokáig panaszkodnia.
Egyszerre csak, mintha a földből nőtt volna ki, a háta mögött termett
a Béla czigány bandája s fülébe húzta a Rákóczi-indulót.
Jó Kont vitéznek ugrálni kezdett a szive. Meg a lába az asztal
alatt, meg a keze a pezsgős poharak között. Hamarjában azt se
tudta, sirjon-e vagy zúzzon.

33. Gábris az utóbbi eshetőségtől való félelmében elkapta a primás
fejét és a fülébe súgta:
– Kitették a holttestet az udvarra…
Inkább sirjon az ükapja, mint hogy felrúgja az asztalt s pocsékká
zúzza a sok ezer forintot érő tükröket.
Sikerült a taktikája. A keserves áriák siró gyermekké változtatták
a hétszáz éves őst. És kompasszióból vele sirt az egész társaság.
Még a tudós sem mert nem sirni, mindössze hogy elgondolta
magában: Unter Wölfen muss man mitheulen.
Ám a magyar lélek alapos ismerője, a czigány, nem igen szereti a
keserveket hosszú lére ereszteni. Jobb az neki, ha a hallgatója az
asztalon tánczol, mint ha az ölébe sir. Béla czigány hamarosan
végzett a holttesttel s egy szilaj nótába kapott:
«Hej Jula, Jula, szól a duda,
Kecskeméti szőrös bunda,
Kvik!»
Aprózta, czifrázta, mint a veszedelem. A keze úgy mozgott,
mintha vitustánczot járna… A székek nyikorogtak… Verték a taktust a
lábak az asztal alatt s felette az öklök… Klirr-csinn! – csicseregtek a
poharak. – Csitt-csatt! – csattogtak a tenyerek, aztán – Hopp Sári
sarokra! – tánczra perdültek Árpád ivadéki Sári nélkül.
Kont csak nézte egy ideig a szilaj kavarodást, legföljebb sebesebb
tempóra izgatta véreit, de hajna, csak rövid egy pár perczig tartott
vértanúi önmérséklete… addig heczczelte unokáit, míg maga is
beleszédült a táncz őrült forgatagába. Csakhogy ő nem a parketot
taposta. Just formált magának a magasabb talapzathoz. Felpattant
az asztal tetejére s lerúgván a rajta levő ingóságokat, ott ropta el a
kállai kettőst.
Béla húzta neki, mint az eszeveszett. Az urak körülállották,
pezsgős palaczkokat nyomtak a markába, produkáljon velük valamit.

34. Hát produkált is Kont vitéz. Eljárta velük a buzogány-tánczot.
Először megforgatta Veuve Cliquot-t a feje felett, aztán felhajította a
levegőbe, – pörgött a francziája, mint az orsó, míg hattyúnyakát el
nem kapta a magyar vértanú.
Elvégezvén a produkcziót, leugrott Kont vitéz az asztal tetejéről s
elrikkantotta magát:
– Így vigad a magyar! Utánnam, a ki legény.
És röpültek az üvegek egymás után és – dirr-durr-klirr – a
velenczei nagy tükör megszünt velenczei lenni, legföljebb apró
bakatükrök czéljára maradt alkalmatos.
Gábris gépiesen a kebléhez kapott, (oda, a hol a bugyellárisa
dobogott.)
– Hatezer forint, – mormogta a fogai között, de azért víg képet
vágott a drága játékhoz, nehogy megszólják a pajtásai.
Mert azok ugyan a pártjára állottak volna Kont vitéznek. Az ő
szilaj kedve ellenállhatatlanul magával ragadott, felszítt minden
konvencziót, illendőséget, a mit a magyar géniusz hétszáz év óta
termelt s a lelkekben csupán az ősi virtus tempóit hagyta meg.
De az aztán nekigyarapodott szépen; reggelig oly terepélyes fává
nőtt, hogy még Gábris is rája került: a fejébe vette, hogy megrág
egy pezsgős poharat. Megrágta, de roszúl; össze-vissza vágta vele a
torkát és a nyelvét.
Kanut az erejét produkálta. Félkézzel felemelte Gekszi grófot
székestül.
Klimanóczy is mutatni akart valamit, lenyelt sorjában: egy égő
szivart és egy ugyanolyan gyertyát. De a Kont abbeli kivánságát,
hogy harapja és nyelje le a gyertya után a saját kisújját is, már nem
volt hajlandó teljesíteni, hiába fenyegette meg a vitéz:
– Vagy lenyeled az ujjadat, vagy én nyellek le téged, válaszsz.

35. Klimanóczy nem akart választani. Hivatkozott a czivilizáczióra, a
telefonra, grammofonra, automobilra, repülőgépre és egyéb modern
vivmányokra és a kaszinó elé vitte az ügyet.
Az úgy döntött, hogy Klimanóczy nem köteles ugyan megenni a
kisujját, de az ellen már nem tiltakozhatik, hogy más meg ne egye. A
vértanú kivánja: magyar nemesember, ha provokálják, kiáll a placzra
a sárkánynak is…
Tehát az első érdemleges ügy, a mit Kontnak a földön nyélbeütnie
sikerült, egy párbajaffér vala.
A segédek megneveztettek.
Kont Kanutot és ükunokáját bizta meg a további tárgyalással,
Klimanóczy két jámbor békebarátot: az igazgatót és Zárday grófot.
De ezzel aztán meg is áporodott a magnum áldomás ize
végképen.
Az urak szökdösni kezdtek és hazavitték Gábrist is, a ki végkép
elázott…
Kont vitéz, mikor végkép lefogyott a mulatók száma, füle mellé
rendelte a czigányt és elkezdte tanítani.
– Ismered-e ezt a régi jó nótát?
Szent Szilveszter felmászott a fára,
Onnan meg a tátos ló hátára.
A tátos ló megijedt a villámtúl
S egyenest az égbe röpült gazdástúl.
A czigány nem ismerte. A vértanú elfütyülte neki, akkor aztán
már ismerte a czigány.
Kanut és társai konyakot hozattak s miután igen erős volt a
konyak és sokat ittak belőle, reggeli nyolcz órára az asztal alá
kerültek.

36. Kont szólóban folytatta a mulatozást. Váltig dirigálta a czigányt:
– Szt, lassabban, a ki vakapád!… Mmost!… Ne czifrázd, a ki
rézangyala van… Hopp! Rázzad! Fújjad! Hajrá!
«Igri-bugri, talpas ürdüng,
Bújj az üstbe, basát süssünk!
Sellő-szellő, ringó-bingó,
Fujd a tüzet az üst alatt,
Basát sütünk, nem ráczhalat.»
Fújta a nótát és tánczolt hozzá. Recsegett, ropogott a padmaly és
a hegedű fája. A czigánynak kidűlt a szeme a fáradtságtól.
A vitéz tiz óra felé végre megkönyörült rajtuk. Elbocsátotta őket
kegyesen.
– Holnap jertek a Hédery-palotára, fiúk, egy-egy szép paripát
adok mindnyájatok alá.
A barna fiúk vigyorogtak és hajlongtak.
Még egy tus. Aztán hazavonult végre maga Kont is a Rákóczi
hangjainál.

37. III.
Héderi Gábor grófnak az ükapja tiszteletére rendezett magnum
áldomás után szerfölött nyugtalan volt az álma. Csupa macskával
álmodott. Macska a párnáján, a gyomrán, a mellén, a levegőben,
csupa sárgaszemű fekete macska mindenütt és egy se fogta volna
be a száját: keservesen nyivákolt valamennyi. A macskák még csak
hagyján, de hozzájuk szegődött egy impertinens képű gnóm is: egy
hosszúszakállú, kóczos, földszagú manó és irtózatosan kicsúfolta a
grófot. Ráült a mellére, lovagolvást, vigyorgott és a következő
szavakat intézte hozzája:
– Oh, te Isten lovacskája, hát kellett ez neked! Lebolondítod
ükapádat az égből, hogy mentené meg magyarok hazáját az
eladatás veszélyétől és nem gondolod meg, hogy egy Zsigmond
király korabeli vértanúnak mekkorára nőhettek az igényei 700 év
alatt… Ma még csak egy hatezer forintos tükröt zúzott pozdorjává,
de ki tudja, mit hoz a holnap, nem-e kerül az ükapácskád egy újabb
passziója tizannyiba! Én már tudok is valamit, de nem szólok
semmit, hadd ágaskodjék fel a hajadszála a rád váró
meglepetésektől, a miért olyan telhetetlen voltál s egy lakóval
megrövidítetted az eget… Oh, bolondos spiritiszták, – folytatta a
gnóm, – mit strébereskedtek olyan eszeveszettül, mikor ugyis
megjön a ti időtök is?… Nem jó nagy urakkal egy tálból cseresnyét
enni, mondja a közmondás, nem bátorságos az egeket
megbolygatni, mondom én… Ha nem hiszed, majd meg fogod
tanulni a magad kárán, ha elúszott a dominiumod…
Gábor gróf felhorkant, majd jajgatni kezdett álmában, de
felébredni még nem volt elég ereje. Csak szuszogott, nyögött és

38. rugdalta a fekete macskákat, hogy a hideg verejték is kicsapzott a
homlokán.
A gnóm tovább kinozta.
– Ne tégy úgy, mintha haragudnál, Gáborka, az úgyse használ
neked semmit. Inkább vágj víg képet és azon légy, hogy megoszszad
a szellemidézés dicsőségét és terhét azokkal, a kik mestereid
valának. Ha te beleharaptál, harapjanak bele a békába azok is. Nem
sokat ér e dolog vigasztalásnak, mert ezzel még nem mented meg a
dominiumodat, de legalább nem lész egyedül…
De erre már lerúgta magáról a takarót Gábris.
– Rablók! – kiabálta, a hogy csak a torkán kifért.
Szerencsére meghallotta a komornyikja és végkép felrázta az
urát.
– Roszat méltóztatott álmodni, méltóságos uram?
Gábris felnyitotta szemét.
– Hol vagyok?
– Otthon, – nyugtatta meg a komornyik.
A gróf bambán rámeredt.
– Te Móricz!
– Méltóztasson?
– Nem történt tegnap valami rendkívüli dolog?
Persze szerette volna már Gábris álommá degradálni a tegnapi
valót is, de a komornyikja legott szétoszlatta idevágó vakmerő
reményeit.
– Hogyne, méltóságos gróf úr. A méltóságos öreg gróf, a
méltóságod huszonhetedik öregapja tegnap érkezett meg.

39. – Buah! – bődült el Gábris, de a másik pillanatban már megbánta
a kegyeletsértést. – Az ám, – javította ki a felbődülését, – a
grosszikám megérkezett! – De nini, – kérdezte, tágranyitva szemét,
– honnan tudod te azt?
– Hisz’ itt alszik a szomszéd vendégszobában, – világosította fel
Móricz. – Teczczik hallani a hortyogását? És teczczik hallani a foxik
vonítását? A hortyogás – magyarázta, – tűle van, a vonítás meg a
hortyogástul, nyilván azt hiszik a foxik, hogy valami oroszlán alszik a
palotában és félnek.
– Bolond! – kárpálta inasát a gróf, – azt kérdeztem, honnan
tudod, hogy a huszonhetedik nagyapám a vendégem?
– Instállom, azt már az egész világ tudja. Tessen csak kinézni az
ablakon!
– Miért nézzek ki az ablakon?
– Tele van az utcza…
– Mivel?
– Pappal, czigánynyal, ujságiróval és vénasszonynyal.
Gabi kiugrott az ágyából.
– A terringésit, mit akarnak velem?
– A papok, – mesélte Móricz, – miséznek, az ujságirók
interjuholni akarnak, a vénasszonyok protekcziót kérnek, a czigányok
meg lovat.
– Lovat? – kiáltott fel Gabi gróf. – Megbolondultál?
Móricz nyaka közé húzta a fejét.
– Aszongyák, jár nekik a ló. Az öreg gróf úr azt igérte nekik: azzal
fizet a tegnapi mulatságért.
Gabi a hajába markolt.

40. – Az én lovammal?
– Azt hiszem, – vélte a komornyik, – mert az öreg gróf úr aligha
hozott magával az égből tizenhat lovat!
– Tizenhatot?!… Miért épen tizenhatot?
– Annyian vannak a czigányok.
Gabi visszamászott az ágyába és fejére húzta a paplant, hogy ne
halljon. De csakhamar rájött, hogy ezzel meg nem javulnak az
állapotok. Lerúgta a takarót és rárivallt Maxira.
– Gazember! Mért nem kergetted el a czigányokat?
– Parancsára! – mondta a komornyik engedelmesen. –
Megpróbálhatom.
Már a kilincsen volt a keze, midőn visszaszólította a gazdája.
– Megállj!
Ugyanis hirtelenében rettentő félelem szállotta meg az ükunoka
szivét. Attól tartott, hogy ha nem váltja be az ükpapája adott szavát,
magára zúdítja nemcsak az ő, de az egek haragját is. Már pedig ő
félt az ő ükapjátúl is, az egektől is.
– Megállj Móricz!
– Igenis értem.
– Alszik még a méltóságos úr?
– Igenis. Felköltsem?
– Azt meg ne próbáld, mert agyonüt…
Móricz megcsóválta a fejét.
– Az égből jött, oszt’ bántana?

41. – Az égből jött, – világosította fel a gazdája, elegikus hangon, –
de úgy látszik, nem hozott onnan magával semmi ujat; nyilván ott
folytatja, a hol elhagyta, mikor meghalt, s mindent elfelejtett, a mi
közbül esett. Oh, Móricz, Móricz, – sóhajtott fel a végén, –
elszámítottam magamat.
– Mire méltóztatott számítani?
– Arra, hogy csak szellemek a szellemek, ha reinkarnálódnak is,
és nem törnek hatezer forintos tükröket s nem fizetik más lovával a
czigányt.
Móricz aggodalmas képet vágott.
– Hát mégis odaadjuk nekik a lovakat?
– Muszáj lesz, ha megigérte, – kesergett Gabi gróf. – Majd ha
felébred, beszélek vele.
Alig ejtette ki az utolsó szót, homéri károgás, bődületes sóhajok
nesze hatolt be a szobába, majd meg éles, parancsoló szavak:
– Szolgák, csatlósok, hajdúk!…
Azaz ébredezett Kont úr. Gábris elsápadt.
– Nosza csak, – biztatta Móriczot, – eredj be hozzá.
– Nem üt agyon? – szepegett a komornyik.
– Ne okoskodjál, ha parancsolok.
Móricz reszketve bár, de engedelmeskedett. Beosont a vértanú
hálószobájába lábujjhegyen, mint művelt komornyikhoz illik. Gábor
az ajtóhoz szaladt és a kulcslyukhoz tapasztotta fülét.
– Ki vagy halandó? – hallatszott ki Kont úr harsány hangja… A
komornyiké nem volt hallható.
– Micsoda lárma ez itt? – folytatta a vértanú a kérdezősködést.

42. A komornyik hangját megint elnyelték a szőnyegek. Kont úr
folyton beszélt.
– A papokat meg kell traktálni, – rendelkezett, – feszítsék ki a
sátrat és bort a tövibe… Söprűt a vénasszonyok alá… ha sipitoznak,
a nyakuk közé… Zsurnaliszták? Azt nem tudom micsoda?… Ujságiró?
Tán iródeák, te szamár!… Jól van, azoknak is adhatnak egy kis
aludttejet. Azonkívül igérhetsz nekik koszorút is, ha jól fognak
énekelni… A czigányok? Hát az mi?
Gróf Gábris majd rámászott az ajtóra úgy fülelt.
– A lantosok, vagy igriczek, te tudatlan – folytatta Kont úr. –
Természetes, hogy oda kell nekik adni a lovakat… Nincs annyi?…
Asmódiás ördög, 172 falut hagytam én az utódaimra és négyezer
jobbágyot!… Üljön a kincsszedő lóra, és dézsmáljon össze vagy
hatvan lovat. A ki jobbágy ellenáll, az rövidíttessék meg egy fejjel.
Elég volt Gabi grófnak ennyi ahhoz, hogy az a rémítő perspektiva,
a melyet előtte kedves ükapja megnyitott, végkép elvegye a látását.
Homályos karikák czikkáztak a szeme előtt, a lába megcsuklott,
lecsúszott a földre. De szeretett volna még mélyebbre csúszni: a föld
alá.
Ám ez a vágya még ki se alakult egészen, midőn új ismerős
hangokat hall vala az előcsarnokból:
– Felkelt már a méltóságos úr?
Kanut volt.
Gábris gróf összeszedte minden erejét, a fizikait és az erkölcsit is.
Feltápászkodott és mosolyt erőltetett a fogai közé. Ajtót nyitott, hogy
fogadja Kanutot.
– Te vagy az, Jenő, szivem? Isten hozott.
Kanut belépett és kezelt vele.
– Mit csinál az öreg úr? – kérdezte.
É

43. – Épen most ébredt fel, – válaszolt Gabi.
– No csak siessen, – jegyezte meg Kanut.
– Miért siessen?
Kanut lenézett a házigazdára.
– Úgy látszik, elfelejtetted, hogy verekednie kell.
Ezt csakugyan elfelejtette az ükunoka.
– Hüha… kivel?
– Klimanóczival… hisz te lettél volna az egyik segédje.
– Klimanóczyval?… Én?…
– Te, de miután a Bolgár kodex inkompatibilisnak tartja a segédi
tisztséggel a le- és felmenő vérrokonságot, mást kértem fel
helyetted.
– Azt okosan tetted, – hálálkodott Gábris. – És Klimanóczi?
– Az konyakot iszik és jeget eszik.
– Konyakot? Jeget? Miért?
– Mert biztosra veszi, hogy az ükapád ketté fogja hasítani, már
nincs is egyéb ambicziója, mint hogy a döntő pillanatig meg tudjon
állni a lábán. Arra kell neki a konyak és a jég.
– Szegény Muki!
Kanut vállat vont.
– Úgy kell neki. Mit tolakodik praenobilis urak közé!…
A párbeszédet a komornyik megjelenése szakította félbe.
– Nos? – támadt rá a gazdája.
– A méltóságos gróf úr mindjárt kijön.

44. – Jókedvű?
– Jó, csakhogy a lovak…
– Tudom, – szakította félbe Gábris. – Mi közöd neked a lovakhoz?
Notabene nem akarta, hogy kinevesse Kanut… Annak nem is lett
volna rá ideje, mert ime beviharzott Kont úr.
– A Napisten süssön a fejetekre!
Úgy látszik, ez valami pogány időkből felmaradt üdvözlet lehetett,
nem minden szellem nélkül való pedig, mert tagadhatatlanul igen
lényeges életfeltétel, hogy a nap az ember fejére süssön.
– Jó reggelt ükapa! – viszonozta a köszöntést az ükunoka.
– Szervusz, urambátyám! – így Kanut.
– Köszönöm gyerekek, de adjatok valamit ennem, –
követelődzött a vitéz.
Gábor gróf csengetett. Kanut órájára nézett.
– Attól tartok, – mondta aztán, – nem lesz rá időd…
– Már mért ne lenne? – hurrogta le Kont vitéz.
– A párbaj idejét tiz órára tűztük ki, s most kilencz óra van.
Kont vitéz belevágott a levegőbe.
– Agyoncsapom én azt a czinegét reggeli után is. Addig hagy
élvezze az életét.
– Csakhogy – magyarázta Kanut illő tisztelettel, – a mai
párbajnak törvényei vannak; a kitűzött időt nem szabad
elmulasztanunk.
– Egye kánya, – mondta Kont úr, – akkor éhomra csapom
agyon… Hanem, ha így áll a dolog, – tette hozzá, – siessünk fiúk,
nyergeltessetek.

45. – Pardon, – oktatta Kanut mosolyogva, – de talán kocsin
mennénk… A városban ma már nem divat lovagolni…
Kont úgy tett, mint a ki egy szót sem ért a beszédből.
– A manóba, hisz kocsin nem lehet lándzsát törni, csak lóhátról!…
Kanut tarkójára nyomta kezét. Az bizony eszébe se jutott, holott
gondolhatott volna rá, hogy Zsigmond király idejében nem a mai
fegyvernemek voltak divatosak. No de hiszen most se késő Kont
vitézt felvilágosítani. El fogja az találni a kardvivás fortélyát is.
– Bocsánat, urambátyám, – jegyezte meg szerényen, – nem
dárdával és nem lóhátról fogunk viaskodni.
– Hát mivel és miről?
– Karddal és gyalog.
Kont vitéz karikára nyitotta szemét.
– Hallod-e fiú, tréfálsz velem?
– Ments Isten… Manapság a kard és a gyalogszer a divat…
– Hát ilyet még nem hallottam! – kiáltott fel Kont úr és őszinte
(?) bámulatában az asztalra csapott… – A kardot még csak értem, de
hogy magyar nemes gyalog viaskodjék!… Nohát ebből semmi se
lesz. Ha elcsúfítottátok a magyar vitézi tempót, a lelketek rajta, de
engem, Kont vitézt, nem kötelez a ti elfajulásotok. Ősi szokás szerint
lóhátról fogok vívni, – pont!
– De – hebegte Gábor gróf, – szegény Klimanóczi talán lovagolni
sem tud… aztán lehetetlen is a kivitel.
– Miért lehetetlen?
– A városban nem szabad és…
– Kinyargalunk a Rákos mezejére, – vágott a szavába Kont.

46. – Hallatlan! – motyogta szörnyű zavarában a szegény Gábris.
– Képtelenség! – tódította Kanut.
De csak egyet kellett Kontnak toppantania, a két úr legott
beszüntette megjegyzéseit.
– Bocsánat ükapa! – hebegte Gabi.
– Csak reggelizzék meg urambátyám kényelmesen, – biztatta
Kanut, – ugyanis elhalasztjuk a párbajt, mert előbb meg kell
tárgyalnunk a kivánságát ellenfele segédeivel is…
E közben belépett a komornyik.
– Mit parancsol ükapa reggelire? – kérdezte Gábris, Móriczra
mutatva.
– Mi van?
– Tej, vaj, kávé, tea, sült, kaviár, májpástétom!
– Elég! Ennek a felét sem ismerem. Adjatok mindenikből, majd
válogatok…
Kanut elköszönt. Ükapa és ükunoka magára maradtak. Az előbbi
kinézett az ablakon.
– Hallod-e, – kérdezte kisvártatva Gábor gróftól, – mit zsibong ez
a sok ember az utczán?
Az ám! A népről meg is feledkezett Gábris gróf: a papokról, a
zsurnalisztákról, vénasszonyokról, czigányokról… Odaállott az ükapja
mellé és meglátván a palotája körül tolongó tömeget, lógatni kezdte
a fejét, mint a porczellán kinai.
– Az ám, – motyogta – sok ember, sok…
– Sok, – ütötte rá Kont vitéz, – de mit akarnak az utczán?… A
csatlósnak rég megparancsoltam, hogy meg kell traktálni a papokat.
A vénasszonyokat meg söprűre kell ültetni… Aztán – folytatta

47. házsártoskodását, – mért nem énekel az iródeák és miért nem
játszik a kobzos meg a kürtös? Hol a sátor? A bor? A lovak?… Hát így
teljesítik a parancsomat?
Gábrisnak jó egy félórai kinjába került, mig megérttette az
ükapjával, hogy valamennyi kivánságát lehetetlen teljesítenie. A
lovakat, ha muszáj, odaadhatja a czigányoknak, de a papok el se
fogadnák a sátor alatti traktát, az iródiákok csak kiváncsiságból
vannak itt, valamint a vénasszonyok is csak a ruhája szegélyét
kivánják megcsókolni, hogy ezen a réven hamarább az égbe
jussanak…
– Hüm, hüm, – hümmögött Kont vitéz, – hát hiszen megértem én
azt, hogy nagy felfordulást csinált az én földrejövetelem hire, nem is
csúfolok érte senkit, hanem ha minden kiváncsi ember meg akar
engem nézni, akkor egyebet se csináljak reggeltől estig, mint hogy
mutogassam magamat. Már pedig nem azért szállottam én le a
földre, hanem a hont megmenteni.
Gábrisnak többé-kevésbbé még mindig lógott a feje.
– Hiszen igen, – mondotta, – gondoltam én arra, hogy miattad
állandó ostromállapot alatt lesz a palotám és környéke, ha ki nem
találunk valamit… De mit gondoljunk ki?
– Az csak egyszerű, – vélte Kont vitéz – emeltess hat öles
bástyákat a palota körül, a lőréseken át majd leágyúzzuk a kiváncsi
hadat.
Gabi gróf két kézre fogta a fejét és megringatta, mint a siró
gyereket.
– Lehetetlen, ükapa. Az utcza nem az enyém… Manapság kiki
oda állhat, a hová akar…
– Törvény ez, vagy mi? – érdeklődött Kont úr!
– Az, – világosította fel unokája, – a szabadságjogokat biztosító
törvény.

48. – Akkor – látta be a vitéz, – azt tisztelni kell, akármilyen bolond
is. Egyebet kell kitalálni.
– Hisz, hisz, – motyogta Gabi tanácstalanul.
– Bizd rám a dolgot, – vigasztalta az ükapa, – kardot a
czombomra, beszélni fogok a csőcselékkel.
– Kardot?… Beszélni?…
– Nos?
– Inkább behivatom – ajánlkozott Gabi, – a cső… a dicső népet, –
ma a csőcseléknek dicső nép a neve, – behivatom a népet az
ebédlőterembe: ott mondd meg nekik a magadét.
– Azt se bánom, – egyezett bele Kont, – ha nem félsz a
gubaszagtól. Hanem előbb befölöstökömözök…
És ezt meg is tevé Kont vitéz alaposan. Megevett egy fél sonkát,
egy kiló májpástétomot és megivott rá vagy négy csésze rumot
teával.
– No, – mondta aztán kedves ivadékának, – most már meg
vagyok békélve magammal. Első csatára hagy jőjjenek a papok…
A papok, számszerint negyvenen, beléptek a tágas
ebédlőterembe. Létániát kántált és tömjénezett valamennyi. El voltak
látva az ördögűzéshez szükséges mindenféle szerszámmal. Mert
természetes, hogy az ördög művének tartották a Kont
földreszállását. Vagy svindlinek. Akármi volt is, nagy csorbát ütött a
szent hiten. Egy ember, a ki nem tartotta be az itéletnapi terminust!
Discreditálta magát az itéletnapot, a vallást, a bibliát!… Ha így
folytatódik, becsukhatják apránkint az összes búcsújáró
templomokat, a kolostorokat, sőt a paplakokat is.
Egy öreg ferenczrendi-barát (ősidők óta a legbátrabb fajta
szerzetes) vezette a deputácziót.

49. – Apage satanas! – kezdte meg a czeremóniát, és daczosan a
Kont szemébe mélyesztette tekintetét. Nyilván meg akarta őt
félemlíteni fanatikus hite erejével… De a levegőbe vágott a kis öreg.
Irtózatosan lefőzte Kont vitéz. Kisült, hogy ő kegyelme még a
ferenczrendi-barátnál is alázatosabb keresztyén vala.
– Apage, apage! – segített a papoknak ördögöt űzni. – Majd
alázatosan meghajtotta fejét és egy hangos csókot czuppantott a
reverendissime kezére.
Általános álmélkodás. A litánia befagyott az ajkakon, a tömjéntűz,
miután elfeledték lóbálni, kialudt a tartókban. A testes barátban
bentrekedt az ige… Kont vitéz ezalatt kitárta karjait, mint egy apostol
s az ihlet mély kebelhangján a következő dikcziót intézte a papi
gyülekezethez:
– Főtisztelendő püspök uram, atyám, kegyes testvérem az Urban!
Nem volnék igazhitű keresztyén, Krisztus méltó követője, ha meg
nem sejteném Istennek tetsző jámbor szándékotokat. Hiszen nekem
is az volt első gondolatom, midőn lábam a földet érinté, hogy látható
emléket emeltessek Urunk Istenünk dicsőségére azon a helyen, a
melyet mennyből való leszállásom megszentele. Templomot fogok
emeltetni a Rákos mezején, fényes hajlékot Istennek…
Ezután kénytelen volt Kont egy pillanatra szünetet tartani az
ükunokája miatt, a ki ájuldozni kezdett… A papok segítségére
ugrottak a grófnak, megtömjénezték egy kicsit, vizet itattak vele,
míg jobban nem lett valamennyire. Azután így folytatta a vitéz:
– Tágas hajlékot Istennek. Hatalmas klastromot melléje… És az
ország első búcsújáró helyévé avatom a szent területet.
Mondván, még egyszer kezet csókolt volna a francziskánus
barátnak, de ez most már nem engedte, inkább ő kapta el a vértanú
kezét.
– Czupp!… Neked dukál a kézcsók – mondta annak elcsattanása
után, – mert te az égből jöttél.

50. – Neked, – udvariaskodott Kont, – mert én most már csak
egyszerű ember vagyok, holott te Isten felkent szolgája vagy.
És – czupp! – visszaadta neki a kézcsókot.
Roppant megható és ünnepies volt a jelenet. Mindenki sírt, de
legjobban mégis Gábris sírt. Neki külön oka is volt erre.
A papisereg kivonulása után szóvá is tette ezt az okot:
– Ükapa, az Istenre kérlek, ennyire ne pazarolj!
Bár befogta volna a száját, mert a mit az ükapa erre mondott,
olyan perspektivát tárt a szeme elé, a melynek a legfenekén ő volt
lepingálva, koldusbottal a kezében és zsíros tarisznyával a vállán.
Ugyanis azt mondta neki Kont fagyosan:
– Mi közöd hozzá, a magamét költöm!
– A magadét? – rémüldözött az ükunoka, egy kínos sejtelem
nyüge alatt. – Hogy-hogy?
– Mi hogy-hogy? – kérdezte Kont?
– Az, hogy honnan lenne neked pénzed?
– Bolond! – fitymálta le a grófot az ükapa. – Minek nekem a
pénz, mikor ott van a rengeteg földem és nyájam, százhuszonhét
falum, négyezer jobbágyom! Adnak azok pénzt, a mennyi nekem
kell, többet is…
– Nem értelek, ükapa, – kiáltott fel Gábris gróf (pedig dehogy is
nem értette), – hisz a te százhuszonhét falud rég az örököseidé.
– Volt, – nyitogatta könyörtelenül Kont úr, ivadéka szemét, – de
most már, hogy visszatértem a földre, újra az enyém.
– Oooóriási! – hebegte Gabi gróf.
– Az csak természetes, – eszelte Kont vitéz, – hogy élő embernek
nem lehet örököse.

51. Welcome to our website – the perfect destination for book lovers and
knowledge seekers. We believe that every book holds a new world,
offering opportunities for learning, discovery, and personal growth.
That’s why we are dedicated to bringing you a diverse collection of
books, ranging from classic literature and specialized publications to
self-development guides and children's books.
More than just a book-buying platform, we strive to be a bridge
connecting you with timeless cultural and intellectual values. With an
elegant, user-friendly interface and a smart search system, you can
quickly find the books that best suit your interests. Additionally,
our special promotions and home delivery services help you save time
and fully enjoy the joy of reading.
Join us on a journey of knowledge exploration, passion nurturing, and
personal growth every day!
testbankfan.com