– No, ha a grófnak csak tíz olyan buzgó kortese van, mint maga
Ákos, akkor semmitől se tartson, – nevetett az asszony. – Fölkel érte
a baglyokkal; étlen-szomjan megy utána; itt hagyja afeleségét,
gyerekeit…
– Ejnye, Ágnes, – mentegetőzött a báró, lovagostorával poros
csizmáit veregetve, – hát ha az ember egyszer valamire ráadja a
fejét, álljon meg a talpán. Ha vezér nem lehet, legyen legalább jó
közkatona. Hanem tudom jól, honnan fú a szél és miért ez a szörnyű
sok panasz. A maga szíve félig Kálozdyhoz húz!
– Ugyan, Ákos! – szólt közbe kissé hirtelenebb az asszony, mint
rendesen szokása volt s fényes szemeit csöndes, tréfás
szemrehányással emelte kötődő férjére.
– Hiába is tagadja. Különben a minap az ujságban is olvastam,
hogy a nők mind balpártiak. De lássa, a politika nem a barátság,
nem a rokonszenv, nem a szív dolga; egészen más. Nem mintha én
valami sokat értenék hozzá, épen nem. Az egész buzgóságomnak
az anyitja, hogy szeretem ezt a kis ősi birtokomat, ezt a családi
házat, azokat a szálas jegenyefákat, melyeket öregapám ültetett és
semmi vonzalmat nem érzek a felforgatók iránt, a kik Bélát a kezük
közé kerítették. Sajnálom szegényt, szívemből sajnálom, de küzdök
ellene. Meg nem foghatom, hogyan jutott ennyire. Már országos
korhely hírében áll.
Ágnes a világért sem vitatkozott volna. Még csak nem is felelt.
Nemes vonásain, szép fehér homlokán egyetlen futó árny nem árult
elsemmi ellenmondást. Nyájas barátsággal nyujtotta férjének kezét
bucsúra, szíves készséggel csókolta meg s tekintett utána, a mint a
kis könnyű kocsit, melyre fölugrott, az országút fehér poraelnyelte.
Akkor aztán szép csöndesen elővette megint a himzést. Arcza
nem egészen az volt, a mi az előbb s csak a gyermekek fel-
felharsanó zsivajára futotta át egy-egy könnyű mosoly. A mint a piros
selyemszálat a tűbe fűzte s hosszan elnézte a széles, fehér
szalagot, mely lehullott az ölébe, bizonynyal szíve volt a munkán.
És, csodálatos, tekintete egyszerre azt a régi feszes, zárkózott,
tartózkodó kifejezést vette föl, mely soká-soká tagadni látszott, hogy