Auditing and Assurance Services, 5th Edition Test Bank PDF Download Full Book with All Chapters

Auditing and Assurance Services, 5th Edition Test Bank available immediately after payment at https://testbankbell.com/product/auditing-and-assurance-services-5th-edition-test-bank. Check out additional solution manuals and test banks in https://testbankbell.com Full chapter PDF download.

1. Visit https://testbankbell.com to download the full version and
explore more testbank or solution manual
Auditing and Assurance Services, 5th Edition
Test Bank
_____ Click the link below to download _____
http://testbankbell.com/product/auditing-and-assurance-
services-5th-edition-test-bank/
Explore and download more testbank at testbankbell.com

2. Here are some suggested products you might be interested in.
Click the link to download
Auditing and Assurance Services Louwers 6th Edition Test
Bank
http://testbankbell.com/product/auditing-and-assurance-services-
louwers-6th-edition-test-bank/
Auditing and Assurance Services 16th Edition Arens Test
Bank
http://testbankbell.com/product/auditing-and-assurance-services-16th-
edition-arens-test-bank/
Auditing and Assurance Services 7th Edition Louwers Test
Bank
http://testbankbell.com/product/auditing-and-assurance-services-7th-
edition-louwers-test-bank/
Solution Manual for Statistics for People Who (Think They)
Hate Statistics, 7th Edition, Neil J. Salkind,
http://testbankbell.com/product/solution-manual-for-statistics-for-
people-who-think-they-hate-statistics-7th-edition-neil-j-salkind/

3. Test Bank for Focus on Pharmacology 3rd Edition by Moini
http://testbankbell.com/product/test-bank-for-focus-on-
pharmacology-3rd-edition-by-moini/
Solution Manual for Strategic Management in Action 6th
Edition by Coulter
http://testbankbell.com/product/solution-manual-for-strategic-
management-in-action-6th-edition-by-coulter/
Test Bank for An Introduction to Physical Science, 13th
Edition : Shipman
http://testbankbell.com/product/test-bank-for-an-introduction-to-
physical-science-13th-edition-shipman/
Legal Environment, 5th Edition Test Bank – Jeffrey F.
Beatty
http://testbankbell.com/product/legal-environment-5th-edition-test-
bank-jeffrey-f-beatty/
Information Technology Project Management Providing
Measurable Organizational Value 5th Edition Marchewka Test
Bank
http://testbankbell.com/product/information-technology-project-
management-providing-measurable-organizational-value-5th-edition-
marchewka-test-bank/

4. Test Bank for Fundamentals of Financial Accounting, 4th
Edition: Fred Phillips
http://testbankbell.com/product/test-bank-for-fundamentals-of-
financial-accounting-4th-edition-fred-phillips/

5. Chapter 01 - Auditing and Assurance Services
1-1
Auditing and Assurance Services, 5th Edition Test
Bank
full chapter at: https://testbankbell.com/product/auditing-and-
assurance-services-5th-edition-test-bank/
CHAPTER 01
Auditing and Assurance Services

LEARNING OBJECTIVES





Review
Checkpoints




Multiple
Choice


Exercises, Problems,
and Simulations


1. Define information risk and explain how the
financial statement auditing process helps to
reduce this risk, thereby reducing the cost of
capital for a company.


1, 2, 3

29, 31, 38

51*

2. Define and contrast financial statement
auditing, attestation, and assurance type
services.


4, 5, 6, 7, 8

23, 25, 28, 44,
45

47, 51*

3. Describe and define the assertions that
management makes about the recognition,
measurement, presentation, and disclosure of
the financial statements and explain why
auditors use them as a focal point of the audit.


9, 10, 11

36, 39, 40, 41

49, 53

4. Define professional skepticism and explain its
key characteristics.


12

24, 37

48

5. Describe the organization of public accounting
firms and identify the various services that
they offer.


13, 14

30, 42

50*,56

6. Describe the audits and auditors in
governmental, internal, and operational
auditing.


15, 16, 17, 18

26, 27, 32, 34, 35

50*, 52, 55*

6. Chapter 01 - Auditing and Assurance Services
1-2
7. List and explain the requirements for
becoming a certified information professional.

19, 20, 21, 22 33, 43, 46 54, 55*

(*) Item relates to multiple learning objectives

7. Chapter 01 - Auditing and Assurance Services
1-3
SOLUTIONS FOR REVIEW CHECKPOINTS

1.1 Business risk is the risk that an entity will fail to meet its objectives. In essence, it represents the collective
set of risks faced by a company that engages in business. It encompasses all threats to an organization’s
goals and objectives. It includes the chances that customers will buy from competitors, that product lines
will become obsolete, that taxes will increase, that government contracts will be lost, and that employees
will go on strike.

1.2 Each of the conditions of complexity, remoteness, time-sensitivity, and consequences increases the demand
by outside users for relevant, reliable, and, ultimately useful information. They cannot produce the
information for themselves in large part due to these conditions. Company managers and their accountants
must produce the information.

1.3 Information risk is the probability that the information (mainly financial) disseminated by a company
will be materially false or misleading. This risk creates the demand for objective outsiders, such as
financial statement auditors, to provide assurance on the information for decision makers.

1.4 Students can refer to the AAA and AICPA definitions in Chapter 1. The AAA definition is:

“Auditing is a systematic process of objectively obtaining and evaluating evidence regarding assertions
about economic actions and events to ascertain the degree of correspondence between the assertions and
established criteria and communicating the results to interested users.”

Some instructors may want to extend the consideration of definitions to include the internal and
governmental definitions of auditing (which can be found in Module D).

In response to “What do auditors do?” students can respond by stating that auditors (1) obtain and evaluate
evidence about assertions management makes about economic actions and events, (2) ascertain the degree
of correspondence between the assertions and the appropriate reporting framework, and (3) issue an audit
report (opinion). Students can also respond more generally by stating that auditors essentially lend
credibility to the financial statements presented by management.

1.5 An attest engagement is “an engagement in which a practitioner is engaged to issue or does issue a written
communication that expresses a conclusion about the reliability of a written assertion that is the
responsibility of another party”(SSAE 10, AT 101.01). To attest means to lend credibility or to vouch for
the truth or accuracy of the statements that one party makes to another. The attest function is a term often
applied to the activities of independent CPAs when acting as auditors of financial statements.

1.6 An assurance engagement is any assignment that improves the quality of information, or its context, for
decision makers. Because information (e.g., financial statements) are prepared by managers of an entity
who have authority and responsibility for financial success or failure, an outsider may be skeptical that the
information truly is objective, free from bias, fully informative, and free from material error, intentional or
inadvertent. The services of an independent auditor helps resolve those doubts because the auditor’s
success depends upon his or her independent, objective, and competent assessment of the information (e.g.,
the conformity of the financial statements with the appropriate reporting framework). The independent
auditor’s role is to lend credibility to the information; hence, the outsider will likely seek his or her
independent opinion about the financial statements.

1.7 An assurance service engagement is one that improves the quality of information, or its context, for
decision makers. Thus, an attestation service engagement is one type of an assurance service. In addition,,
the financial statement audit engagement is one type of an attestation service. Exhibit 1.3 depicts the
relationship among assurance, attestation, and auditing engagements.

8. Chapter 01 - Auditing and Assurance Services
1-4
1.8 The four major elements of the broad definition of assurance services are

Independence. CPAs want to preserve their reputation and competitive advantage by always preserving
integrity and objectivity when performing assurance services.

Professional services. Virtually all work performed by CPAs is defined as “professional services” as long
as it involves some element of judgment based on education and experience.

Improving the quality of information or its context. The emphasis is on “information,” CPAs’ traditional
area of expertise. CPAs can enhance quality by assuring users about the reliability and relevance of
information, and these two features are closely related to the familiar credibility-lending products of
attestation and audit services. “Context” is relevance in a different light. For assurance services, improving
the context of information refers to improving its usefulness when targeted to particular decision makers in
the surroundings of particular decision problems.

For decision makers. As the “consumers” of assurance services, decision makers are the beneficiaries of the
assurance services. Decision makers may or may not be the “client” that pays the fee and may or may not
be one of the parties to an assertion or other information, but they personify the consumer focus of new and
different professional work.

1.9 Financial accounting refers to the process of recording, classifying, summarizing and reporting about a
company’s assets, liabilities, capital, revenues, and expenses in the financial statements in accordance with
the applicable financial reporting framework (e.g., GAAP). In so doing, the management team is making a
number of assertions about the financial statements. The financial accounting process is the responsibility
of the management team. Financial statement auditing refers to the process whereby professional auditors
gather evidence related to the assertions that management makes in the financial statements, evaluates the
evidence and concludes on the fairness of the financial statements in a report.

They differ because accountants produce the financial statements in accordance with the applicable
financial reporting framework. After this is complete, financial statement auditors then perform procedures
to ascertain whether the financial statements have been prepared in accordance with the applicable financial
reporting framework.

1.10 The three major classifications of ASB assertions with several assertions in each classification are:

Transaction Assertions

Occurrence assertion: The objective is to establish with evidence that transactions giving rise to assets,
liabilities, sales, and expenses actually occurred. Key questions include “Did the recorded sales
transactions really occur?”

Completeness and cutoff assertion: The objective is to establish with evidence that all transactions of the
period are in the financial statements and all transactions that properly belong in the preceding or following
accounting periods are excluded. Completeness also refers to proper inclusion in financial statements of all
assets, liabilities, revenue, expense, and related disclosures. Key questions related to completeness include
“Are the financial statements (including footnotes) complete?” and “Were all the transactions recorded in
the right period?”

Accuracy assertion: The objective is to establish with evidence that transactions have been recorded at the
correct amount. Key questions include “Were the expenses recorded at the proper dollar amount?”

Classification assertion: The objective is to establish with evidence that transactions were posted to the
correct accounts. Key questions include “Was this expense recorded in the appropriate account?”

9. Chapter 01 - Auditing and Assurance Services
1-5
Balance Assertions

Existence assertion: The objective is to establish with evidence that the balance represents assets,
liabilities, sales, and expenses that are real and in existence at the balance sheet date. Key questions
include “Does this number truly represent assets that existed at the balance sheet date?”

Rights and obligations assertion: The objectives related to rights and obligations are to establish with
evidence that assets are owned (or rights such as capitalized leases are shown) and liabilities are owed. Key
questions related to this assertion include “Does the company really own the assets? and “Are related legal
responsibilities identified?”

Completeness assertion: The objective is to establish with evidence that all balances of the period are in the
financial statements. Key questions related to completeness include “Are the financial statements
(including footnotes) complete?”

Valuation assertion: The objective is to establish with evidence that balances have been valued correctly.
Key questions include “Are the accounts valued correctly?” and “Are expenses allocated to the period(s)
benefited?”

Presentation and Disclosure Assertions

Occurrence assertion: The objective is to establish with evidence that transactions giving rise to assets,
liabilities, sales and expenses actually occurred. Key questions include “are we properly presenting and
disclosing transactions that occurred during this period?”

Rights and obligations assertion: The objectives related to establishing with evidence the proper
presentation of assets, liabilities, revenues and expenses to which the company has a legal right or a legal
obligation Key questions related to this assertion include: “Has the company properly presented the assets
in its possession? And, “Are related legal responsibilities identified and properly disclosed?”

Completeness assertion: The objective is to establish with evidence that all balances of the period are
presented and/or disclosed in the financial statements. Key questions related to completeness include: “Are
the financial statements (including footnotes) complete?”

Accuracy and valuation assertion: The objectives are to establish with evidence that balances presented
and disclosed in the financial statements have been recorded accurately and have been valued correctly.
Key questions include “Are the accounts valued correctly?” and “Are expenses allocated to the period(s)
benefited?”

Classification and understandability assertion: The objective is to establish with evidence that
presentation and disclosures are properly classified on the financial statements and that financial statements
including footnotes are understandable to the financial statement users. Key questions relate to “Is this
account properly presented in the correct financial statement category” And, “are the footnote disclosures
presented to promote an understanding of the nature of the account?”

1.11 The ASB set of management financial statement assertions are important to auditors because they are used
when assessing risks by determining the different types of misstatements that could occur for each
assertion. Next, auditors use the assertions to develop audit procedures that are appropriate to mitigate the
risk of material misstatement for each assertion. In essence, the key questions that must be answered about
each of the relevant assertions become the focal points for audit procedures. Audit procedures are the
means to answer the key questions posed by management’s financial statement assertions. In fact, the
procedures are completed to provide the evidence necessary to persuade the auditor that there is no material
misstatement related to each of the relevant assertions identified for an engagement.

10. Chapter 01 - Auditing and Assurance Services
1-6
The ASB assertions differ from the PCAOB assertions in that they provide greater detail and clarity for
auditors to conceptualize the type of misstatements that may exist in the financial statements. Thus, the
PCAOB assertions are more general than the ASB assertions. Importantly, the PCAOB recognizes that
their assertions are more general and do allow auditors to use the more granular and specific ASB
assertions when completing the audit. As a result, largely all of the firms auditing public companies with
international operations feature the ASB assertions to guide their auditing processes. Importantly, a student
of auditing will note that the ASB assertions are in direct alignment with the PCAOB assertions. This is
illustrated in the text in Exhibit 1.4



1.12 Holding a belief that a potential conflict of interest always exists between the auditor and the management
team causes auditors to always be skeptical when completing the audit. Indeed, even though the vast
majority of audits do not contain fraud, auditors have no choice but to consider the possibility of fraud on
every audit. Stated simply, errors and financial reporting frauds have happened in the past, and users of
financial statements and audit reports expect auditors to detect material misstatements if they exist.

1.13 Some examples of assurance service engagements performed on nonfinancial information include

• eXtensible Business Reporting Language (XBRL) reporting.
• Enterprise risk management assessment.
• Information risk assessment and assurance.
• Third-party reimbursement maximization.
• Rental property operations review.
• Customer satisfaction surveys.
• Evaluation of investment management policies.
• Fraud and illegal acts prevention and deterrence.
• Internal audit outsourcing.
1.14 There are three major areas of public accounting services

• Assurance services (including audit services and other attestation engagements).
• Tax services.
• Consulting and Advisory services.

1.15 Operational auditing is the study of business operations for the purpose of making recommendations about
the economic and efficient use of resources, effective achievement of business objectives, and compliance
with company policies. The AICPA views operational auditing as a type of management advisory service
offered by public accounting firms.

1.16 The elements of expanded-scope auditing include (1) financial and compliance audits, (2) economy and
efficiency audits, and (3) program results audits.

11. Chapter 01 - Auditing and Assurance Services
1-7
1.17 Compliance auditing involves a study of an organization’s policies, procedures, and, ultimately, its
performance in following applicable laws, rules, and regulations. An example is a school’s policies,
procedures for a free meal program for its students, and, ultimately, its performance in determining
eligibility for the program.

1.18 Other types of auditors include Internal Revenue Service (IRS) auditors, state and federal bank examiners,
state insurance department auditors, and fraud auditors.

1.19 The purpose of the continuing education requirement is to ensure that CPAs in practice maintain their
expertise at a sufficiently high level in light of evolving business conditions and new regulations. For
CPAs in public practice, 120 hours of continuing education is required every three years with no less than
20 hours in any one year. For CPAs not in public practice, the general requirement is 120 or fewer (90 in
some states) every three years.

1.20 Not everything can be learned in the classroom, and some on-the-job experience is helpful before a person
is able to be held out to the public as a licensed professional. Also, the experience requirement tends to
“weed out” those individuals who are just looking to become certified without ever being involved in actual
accounting work.

1.21 State boards administer the state accountancy laws and are responsible for ensuring that candidates have
passed the CPA examination and satisfied the state requirements for education and experience before being
awarded a CPA certificate. At the same time, new CPAs must pay a fee to obtain a state license to practice.
Thereafter, state boards of accountancy regulate the behavior of CPAs under their jurisdiction (enforcing
state rules of conduct) and supervise the continuing education requirements. As a result, the state boards
play an important role in the CPA certification and licensure process.

1.22 After becoming a CPA licensed in one state, a person can obtain a CPA certificate and license in another
state. The process is known as reciprocity. CPAs can file the proper application with another state board of
accountancy, meet the state’s requirements, and obtain another CPA certificate. Many CPAs hold
certificates and licenses in several states. From a global perspective, individuals must be licensed in each
country. Similar to CPAs in the United States, chartered accountants (CAs) practice in Australia, Canada,
Great Britain, and India.

SOLUTIONS FOR MULTIPLE CHOICE -QUESTIONS

1.23 a. Incorrect This is an attestation to the prize promoter’s claims. Because attestation and
audit engagements are subsets of assurance engagements, this is an example of
an assurance engagement. However, each response is an example of an
assurance engagement; thus, the answer is (e).
b. Incorrect This is an audit engagement to give an opinion on financial statements. Because
attestation and audit engagements are subsets of assurance engagements, this is
an example of an assurance engagement. However, each response is an example
of an assurance engagement; thus, the answer is (e).
c. Incorrect This is an assurance engagement on newspaper’s circulation data. Because
attestation and audit engagements are subsets of assurance engagements, all are
assurance engagements. Thus, the answer is (e).
d. Incorrect This is an assurance engagement on the performance of golf balls. Because
attestation and audit engagements are subsets of assurance engagements, all are
assurance engagements. Thus, the answer is (e).
e. Correct Because attestation and audit engagements are subsets of assurance
engagements, all are assurance engagements.

12. Chapter 01 - Auditing and Assurance Services
1-8
1.24 a. Correct This statement characterizes professional skepticism.
b. Incorrect “Exclusively in the capacity of an auditor” is not an idea that seems to speak of
“skepticism.”
c. Incorrect Professional obligations” is not an idea that seems to speak of “skepticism.”
d. Incorrect This is more an assumption of necessity than of skepticism.

1.25 a. Incorrect While work on a forecast is covered by the attestation standards, the auditors
should give assurance or a disclaimer.
b. Correct This is the basic definition of attestation.
c. Incorrect Tax work is not an attestation service.
d. Incorrect Litigation and expert witness services are not attestation services.

1.26 a. Incorrect The objective of environmental auditing is to help achieve and maintain
compliance with environmental laws and regulations and to help identify and
correct unregulated environmental hazards
b. Incorrect The objective of financial auditing is to obtain assurance on the conformity of
financial statements with generally accepted accounting principles.
c. Incorrect The objective of compliance auditing is the entity’s compliance with laws and
regulations.
d. Correct Operational auditing refers to the study of business operations for the purpose of
making recommendations about the economic and efficient use of resources,
effective achievement of business objectives, and compliance with company
policies.

1.27 a. Incorrect While not the primary objective of an operational audit, auditors should still be
concerned about compliance with financial accounting standards.
b. Correct This statement is part of the basic definition of operational auditing.
c. Incorrect An operational audit does not focus on the financial statements.
d. Incorrect Analytical tools and skills are an important part of financial auditing.

1.28 a. Correct The proper reference is to the appropriate reporting framework, so this is the
correct response.
b. Incorrect The AICPA does not refer only to the FASB for the appropriate reporting
framework.
c. Incorrect The reference to the SEC is wrong.
d. Incorrect This is an abstract of the AAA definition.

1.29 d. Correct While “complexity,” “remoteness,” and “consequences” are good answers,
“skepticism,” or potential conflict of interest, generally drives the demand for
audited financial statements.

1.30 d. Correct Sarbanes-Oxley prohibits the provision of all of the services listed in answers a,
b, and c; therefore, d (all of the above) is the best response.

1.31 a. Incorrect Auditors do not reduce business risk.
b. Correct Auditors give some assurance that the information risk is low.
c. Incorrect Complexity creates demand for accounting services but is not an audit objective.
d. Incorrect Auditors only indirectly control the timeliness of financial statements.

1.32 d. Correct Answers a, b, and c refer to a financial statement audit, an internal controls
attestation engagement, and an operational audit, respectively. Compliance
refers to following laws, rules, regulations, and policies.

13. Chapter 01 - Auditing and Assurance Services
1-9
1.33 d. Correct While answers a, b, and c are true, experience, education, and successful
completion of the Uniform CPA are all necessary to be licensed as a CPA.

1.34 d. Correct The mission of the U.S. Government Accountability Office is to ensure that
public officials are using public funds efficiently, effectively, and economically.

1.35 b & d Correct The two categories of performance audits are economy and efficiency audits and
program audits.

1.36 c. Correct Review of credit ratings of customers gives indirect evidence of the
collectability of accounts receivable. Because GAAP requires the accounts
receivable balance to be valued at the amount expected to be collected from
customers, the review of credit ratings relates to valuation.

1.37 a. Incorrect Rhonda’s representations are not sufficient evidence to support assertions made
in the financial statements.
b. Incorrect Despite Rhonda’s representations, Jones must gather additional evidence to
corroborate Rhonda’s assertions.
c. Incorrect Rhonda’s representations are a form of evidence (albeit weak) that should
neither be disregarded nor blindly regarded without professional skepticism.
d. Correct Rhonda’s assertions are nice. However, to be considered as sufficient to
conclude that all expenses have been recorded, they will need corroboration with
documentary evidence.

1.38 a. Incorrect Although there is a high level of risk associated with client acceptance, this
phrase was created by the authors.
b. Correct Information risk is the probability that the information circulated by a company
will be false or misleading.
c. Incorrect Moral hazard is the risk that the existence of a contract will change the behavior
of one or both parties to the contract.
d. Incorrect Business risk is the probability an entity will fail to meet its objectives and,
ultimately, fail.

1.39 a. Correct Completeness includes cutoff, which refers to accounting for revenue, expense,
and other transactions in the proper period (neither postponing some recordings
to the next period nor accelerating next-period transactions into the current-year
accounts).

1.40 d. Correct The objective related to rights and obligations is to establish with evidence that
amounts reported as assets of the company represent assets that it really does
own and that the amounts reported as liabilities truly represent its obligations.

1.41 b. Correct Management’s existence assertion states that reported assets, liabilities, and
equities actually exist. If an addition to the equipment account cannot be located
or identified, it is possible that the amount should have been classified as repair
and maintenance expense has not been understated.

14. Chapter 01 - Auditing and Assurance Services
1-10

1.42 a. Incorrect Under Sarbanes-Oxley, professional service firms are prevented from acting in a
managerial decision-making role for an audit client.
b. Incorrect Under Sarbanes-Oxley, professional service firms are prevented from auditing the
firm’s own work on an audit client.
c. Incorrect Under Sarbanes-Oxley, professional service firms may provide only tax
consulting service to an audit client with the audit committee’s approval.
d. Correct Sarbanes-Oxley prevents professional service firms from engaging in any of the
preceding listed capacities. As a result, each of the responses above is incorrect
and this is the correct response.

1.43 d. Correct Under the concept of substantial equivalency, as long as the licensing (home) state
requires (1) 150 hours of education, (2) successful completion of the CPA exam,
and (3) one year of experience, a CPA can practice (either in person or
electronically) in another substantial equivalency state without having to obtain a
license in that state.

1.44 a. Correct Auditing is a subset of attestation engagements that focuses on the certification
of financial statements.
b. Incorrect Auditing is a subset of attestation that provides higher assurance than that
provided by an attestation engagement.
c. Incorrect Consulting engagements focus on providing clients with advice and decision
support.
d. Incorrect Assurance engagements are designed to improve the quality of information, or
its context, for decision makers.

1.45 d. Correct Although auditing is a subset of attestation and attestation is a subset of
assurance, the focus of the engagements tends to be very specific on these
elements.

1.46 a. Incorrect Credibility is a reason to become certified. Because all three responses are
reasons, (d) is correct.
b. Incorrect Advancement and promotion are reasons to become certified. Because all three
responses are reasons, (d) is correct.
c. Incorrect Monetary reward is a reason to become certified. Because all three responses are
reasons, (d) is correct.
d. Correct Credibility, advancement, and monetary rewards are all reasons to become
certified.

15. Chapter 01 - Auditing and Assurance Services
1-11
SOLUTIONS FOR EXERCISES AND PROBLEMS

1.47 Audit, Attestation, and Assurance Services

Students may encounter some difficulty with this matching question because the Special Committee on
Assurance Services (SCAS) listed many things that heretofore have been considered “attestation services”
(long before assurance services were invented). As a result, we believe that this question is a good vehicle
for discussing the considerable overlap between attestation and assurance services.

• Real estate demand studies: Assurance service

• Ballot for awards show: Assurance service

• Utility rates applications: Assurance service

• Newspaper circulation audits: Assurance service

• Third-party reimbursement maximization: Assurance service

• Annual financial report to stockholders: Audit service

• Rental property operations review: Assurance service

• Examination of financial forecasts and projections: Attestation service

• Customer satisfaction surveys: Assurance service

• Compliance with contractual requirements: Attestation service

• Benchmarking/best practices: Assurance service

• Evaluation of investment management policies: Assurance service

• Information systems security reviews: Assurance service

• Productivity statistics: Assurance service

• Internal audit strategic review: Assurance service

• Financial statements submitted to a bank loan officer: Audit service

1.48 Controller as Auditor

When Hughes Corporation hired the CPA, she or he can no longer be considered independent with respect
to the annual audit and, as a result, can no longer perform an independent audit of the financial statements.
It is true that the in-house CPA can perform all procedural analyses that would be required of an
independent audit; however, it is extremely unlikely that the CPA could inspire the confidence of users of
financial statements outside the company. Because she or he is no longer independent of the company, the
CPA cannot modify the perception of potential conflict of interest that creates demand for the independent
audit. As a matter of ethics rules, this CPA would be prohibited from signing the standard unqualified
attest opinion. Moreover, if Hughes were a public company, under Sarbanes-Oxley, it would be restricted
from hiring one of its auditors into a senior accounting position for a full year under Section 206 of the law.

16. Chapter 01 - Auditing and Assurance Services
1-12
1.49 ASB Assertions

PCAOB Assertion

Corresponding ASB assertion

Nature of assertion

Existence or Occurrence Existence Balance
Occurrence Transactions
Disclosures
Rights and Obligations Rights and Obligations Balances
Disclosures
Completeness Completeness Transactions
Balances
Disclosures
Cutoff Transactions
Valuation and Allocation Accuracy Transactions
Disclosures
Valuation Balances
Disclosures
Presentation and Disclosure Classification Transactions
Disclosures
Understandability Disclosures

1.50 Operational Auditing



One possibility is someone from the management advisory services department of a CPA firm. The major
advantage may be total objectivity. The CPA firm has no stake in making a report reflect favorably or
unfavorably on Smalltek (provided there are no prior relations of the CPA firm with Bigdeal managers that
may suggest a bias or with Smalltek). The possible disadvantage is that the CPA firm may not possess the
required expertise in Smalltek’s industry or type of business.

Another possibility is the Bigdeal internal audit department. The major advantage may be that the internal
audit department has a thorough appreciation of Bigdeal’s managerial effectiveness and efficiency
standards and a long-standing familiarity with Bigdeal’s business. The possible disadvantage could be that
the internal auditors may not be independent or objective enough from internal management pressures for
making or breaking the deal for reasons other than Smalltek’s efficiency and effectiveness.

17. Chapter 01 - Auditing and Assurance Services
1-13
Another possibility is a non-CPA management consulting firm. The major advantage of objectivity would
be similar to the CPA firm, and such firms often have experts in manufacturing, sales, and research and
development management. The major disadvantage could be a lack of appreciation and familiarity with
Bigdeal’s management standards (as possessed by the Bigdeal internal auditors). In addition, such firms
are typically very expensive.

1.51 Auditor as Guarantor. Loot Starkin appears to be uninformed on the following points:

The auditors did not prepare the Dodge Corporation
financial statement.
Inform your neighbor that Dodge management is
primarily responsible for preparing the financial
statements and deciding upon the appropriate
accounting principles.

An unqualified opinion does not mean that an
investment is safe. Rather, it merely means that the
financial statements are free of material misstatement.

Tell your neighbor that the financial statements
are a historical record of the business’
performance. The value of Loot’s investment
depends on future events, including the many
factors that affect market prices. Thus, the
financial statements are just one piece of
information that should be analyzed. Tell Loot
that the unqualified opinion means only that the
statements conform to the appropriate reporting
framework (e.g., GAAP) and that the financial
statements are free of material misstatement.

18. Chapter 01 - Auditing and Assurance Services
1-14
1.52 Identification of Audits and Auditors

The responses to this matching type of question are ambiguous. The engagement examples are real
examples of external, internal, and governmental audit situations. You might point out to students that the
distinctions among compliance, economy and efficiency, and program results audits are not always clear.
The “solution” is shown in the following matrix form, showing some engagement numbers in two or three
cells. The required schedule follows.


Type of Audit Engagement

Auditor
Financial
Statement

Compliance
Economy and
Efficiency
Program
Results
Independent CPA 2, 10
Internal auditor 6, 8 4, 8
Governmental (GAO)
auditor
1, 3 1, 3, 9
IRS auditor 5
Bank examiner 7


Type of Audit Type of Auditor
1. Proprietary school’s training
expenses
Economy and efficiency or
program results
Governmental (GAO)
auditors
2. Advertising agency financial
statements
Financial statement Independent CPAs
3. Dept. of Defense launch
vehicle
Economy and efficiency or
program results
Governmental (GAO)
auditors
4. Municipal services Economy and efficiency Internal auditors
5. Tax shelters Compliance IRS auditors
6. Test pilot reporting Compliance Internal auditors
7. Bank solvency Compliance Bank examiners
8. Materials inspection by
manufacturer
Compliance or Economy and
Efficiency
Internal auditors
9. States’ reporting chemical
use data
Program goal Governmental (GAO)
auditors
10. Sports complex forecast Financial statement Independent CPAs

19. Chapter 01 - Auditing and Assurance Services
1-15
1.53 Financial Assertions and Audit Objectives

The objectives for the audit of Spillane’s securities investments at December 31 are to obtain evidence
about the assertions implicit in the financial presentation, specifically:

1. Existence. Obtain evidence that the securities are bona fide and held by Spillane or a responsible
custodian.

Occurrence. Obtain evidence that the loan transaction and securities purchase transactions
actually took place during the year under audit.

2. Completeness. Obtain evidence that all the securities purchase transactions were recorded.

3. Rights. Obtain evidence that Spillane owned the securities.

Obligation. Obtain evidence that $500,000 is the amount actually owed on the loan.

4. Valuation. Obtain evidence of the cost and market value of the securities held at December 31.
Decide whether any write-downs to market are required by the appropriate reporting framework.

5. Presentation and disclosure. Obtain evidence of the committed nature of the assets, which should
mean they should be in a noncurrent classification like the loan. Obtain evidence that restrictions
on the use of the assets are disclosed fully and agree with the loan documents.

1.54 Internet Exercise: Professional Certification

These answers will depend on the student’s state of residence. Many states have recently reduced the
experience requirements by either (1) reducing or eliminating an audit experience requirement and/or (2)
reducing the experience requirement in lieu of additional education. For a quick link to each state, visit the
National Association of State Boards of Accountancy (www.nasba.org).

1.55 Internet Exercise: Professional Certification

The Institute of Internal Auditors does a good job explaining the benefits of becoming a certified internal
auditor. The exam consists of four parts: the Internal Audit Activity’s Role in Governance, Risk, and
Control; Conducting the Internal Audit Engagement; Business Analysis and Information Technology; and
Business Management Skills. You must have at least a bachelor’s degree to sit for this exam.

The Institute of Management Accountants also does a good job of explaining the benefits of the
certification. The parts of the exam include Business Analysis, Management Accounting and Reporting,
Strategic Management, and Business Applications. You must have at least a bachelor’s degree to sit for
this exam.

The Association of Certified Fraud Examiners also does a good job of explaining the benefits of the
certification. The areas of study tested on the exam include criminology and ethics, financial transactions,
fraud investigation, and legal elements of fraud. You must have at least a bachelor’s degree to sit for this
exam.

The Information Systems Audit and Control Association website explains the benefits of becoming
certified. You must have at least an associates’ degree to sit for this exam.

20. Chapter 01 - Auditing and Assurance Services
1-16
1.56 Mini-Case: The Market for Audit Services

NOTE TO INSTRUCTOR: For this assignment, question 4 from this Mini-Case is applicable.

4. The impact of a smaller number of major, international accounting firms on public companies
includes:

• The potential for a less competitive market for audit services (from the client’s
standpoint), providing the existing firms with increased levels of pricing power.

• The inability to receive as wide an array of nonaudit services from large accounting
firms. The prohibited services can be found in Section 201 of Sarbanes-Oxley.

• The potential need for public companies to consider smaller audit firms if the smaller
number of major firms cannot absorb the excess capacity created by the demise of one or
more major, international accounting firms.

Some of the negative impacts of a smaller number of major, international accounting firms can be
evidenced by the actions of the other major accounting firms as KPMG resolved its federal
litigation issues. See “No Poaching from KPMG, Say Audit Firms,” www.cfo.com, August 24,
2005 (http://www.cfo.com/article.cfm/4315600?), in which the other firms allegedly ordered their
partners to not approach KPMG clients.

21. Other documents randomly have
different content

22. Mikor a fogadósné „kegyes úrnő“-nek hallá magát neveztetni, a
fogadót pedig „várnak“ meg „palotának“, alig tudta hová legyen
csodájában. Viszont ő is arról biztosította a lovagot, hogy a mi tőlük
telik, szivesen szolgálnak embernek, baromnak mindennel, most
azonban csak arra legyen gondja a lovagnak, hogy felépüljön s
erejét összeszedje, a mi pedig legkönnyebben úgy történhetik meg,
ha kipiheni magát, a miért is nem akarnak körülötte tovább
alkalmatlankodni, hanem kivánnak neki csendes jó éjszakát.
S csakugyan el is távoztak s a lovagot magára hagyták
fegyvernökével. Minthogy a gyertyát magokkal vítték, a különben is
sötét padláskamra a késő esti homályban sehonnan sem kapott most
világosságot, legfölebb attól az egy-két csillagtól, mely a háztető
repedésein keresztül alámosolygott a hanyatt fekvő lovagra.
Sancho is ott vetett magának ágyat uráé mellett, mely azonban
mindössze is egy egy gyékényből s egy szál pokróczból állott s ez is
olyan, mintha nem is szőrből, hanem valóságos kenderkóczból lett
volna szőve. De hát a fáradt, törődött embert ilyenen is meglepi az
álom, s Sancho el is szunyadt volna talán azonnal, ha ura el nem
kezd ébren álmodozni, s nem beszél azokról a rémekről,
kisértetekről, elbüvölt mórokról, a kik az ilyen magánosan álló
várakban éjfél táján meg szoktak jelenni. Sancho Panzát annyira
elrémiték a sötétben kimondott s hallgatott e szavak, hogy még a
foga is vaczogott félelmében, s kérve-könyörögve rimánkodott
urának, ne beszéljen tovább ezekről a szörnyü dolgokról, mert ő úgy
megőszül még ez éjszaka, hogy holnap reggelre kelve, a tulajdon
gazdája sem ismer rá fegyvernökére. S azzal, a mennyire csak
lehetett, odahúzódott gazdája ágya mellé, úgy hogy a két fekvő, az
egész kamrának szűk járását teljesen elfoglalta.
– Hallgatok hát, te kislelkü – nyugtatá meg Don Quijote – te
pedig alugyál nyugton, alhatol bizton, hiszen Don Quijote de la
Mancha viraszt álmaid fölött, a ki nem csak egy rémtől, de a világ
minden elbűvölt mórjától is képes lenne megvédelmezni.

23. Sancho tehát végre csakugyan el is aludt, sőt utoljára maga Don
Quijote is elszunnyadt. Szunnyadásából csak egy zaj ébreszté fel, a
kakasok kukorékoltak.
– Éjfél van, a rémek órája – mondá félálomban – ám jőjjenek, ha
bajnokkal akarnak találkozni.
S ime, mintha varázsigéket mondott volna ki, melyek a
szellemeket fölidézik sírjokból, a padláskamra felé zummogó,
dongáshoz hasonló éneklés s annak nyomában léptek zaja közelíte.
Don Quijote felfigyelt, s nem kevéssé lőn maga is meglepetve, midőn
a kamra ajtaján egy sötét alak lépett be s tartott egyenesen ágya
felé. A jó lovag persze nem tudta, hogy ez az éjjeli rém senki egyéb,
mint az az öszvérhajcsár, a kinek ágya ugyancsak e kamrában volt
megvetve s a ki most meglehetősen mámoros, boros fővel botorkált
be a kamrába lefeküdni.
A lovag ágya oly közel állt az ajtóhoz, hogy egy-két lépéssel oda
lehetett jutni, s ily módon az öszvérhajcsár is egészen az ágy
végénél volt már, midőn a hosszú lovag hirtelen felült ágyában, s
csontos öklével hatalmas ütést koppantott az érkező orrára ezzel a
kiáltással:
– Vissza, kisértet!
– Gyilkos! – orditá a megrémült öszvérhajcsár, a ki szinte nem
tudta, hogy az ő kamrájában hálótársak is vannak, – s ezen kiáltása
után ijedtében, de meg kábultában is összerogyott, s rá egyenesen a
gazdája ágya mellett alvó Sanchora.
A két rémkiáltás, s a hatalmas zuhanás egy és ugyanazon
pillanatban történtek s ébreszték fel Sanchot első, édes álmábul.
– Kisértet, gyilkos! – viszhangoztatá ő is torka szakadtából, – jaj
a boszorkány nyom, jaj rajtam nyargalnak! S azzal, mint a vizbehaló,
el kezdett kezével lábával rugdalózni.
De nem hogy kiszabadúlt volna a veszedelemből, sőt még csak
most jött igazán a hadd el hadd. A földön dulakodó két ember egy

24. másodpercz alatt oda gördűlt a lovag ágyát tartó kecskelábakhoz,
melyeket – a mint mondani szokták – úgy is csak az imádság tartott,
így tehát csak egy billentés kellett, hogy az egyik jobbra, a másik
balra dőljön, s a szegény lovagot deszkástól, matraczostól,
paplanostól és flastromostól odatálalják a két viaskodó fölé.
Irgalmas isten, milyen tusakodás, öklözés, gyomrozás, kiáltozás
támadt itt ekkor a sötétben! Lett olyan dörömbölés a padláson,
mintha ezer éhes macska kergetett volna üres ládák között egy
egeret.
A pokoli zajra egy pillanat alatt felébredt az egész vendégfogadó,
az egyik „tüzet“ kiáltott, a másik „vizet“, egy poroszló pedig a ki
szinte a fogadóban volt szállva, egyre azt lármázta:
– Csendesség, a törvény nevében! A király nevében csendesség!
– s épen maga ütötte a legnagyobb zajt mindeneket túlharsogó
lármájával.
Végre a felriasztottak annyira eszükre tértek, hogy nem a
pinczében, nem az istállóban keresték a bajt, a hol persze semmise
volt, hanem a hang iránt mentek a padláskamra felé, a hol
ugyancsak elkelt a segítség.
Hol van az a toll, a mely azt a zűrzavart le tudná írni, mely e
három dulakodó között uralkodott! A pokoli sötétségben nem csak
egyik a másikat, hanem püfölte, öklözte mindegyik még tulajdon
magát is, úgy hogy mire a segítség megérkezett, akkorra mind a
hárman alig szuszogtak már a csupa kimerűltségtől.
Beletelt majd egy órába, a míg a kecskelábat, deszkát,
ágyneműt, mindent ujra össze tudtak szedni s ágygyá vetni, továbbá
a míg mind a három harczost le tudták megint fektetni, a kikre a
poroszló keményen rájok parancsolt, hogy meg ne merjenek most
már mocczanni, mert ha még csak egyet píszszennek is, olyan
kóterbe záratja őket, a honnan csak az egy halál fogja kiszabadítani.

25. Kevésbe múlt, hogy a törvény szolgájának e hatalmaskodó
fenhéjázása ujabb zavart elő nem idézett, mert ezt meg Don Quijote
utasította vissza, még majdnem félholtan is egész határozottsággal,
váltig azt lármázva, hogy ő kóbor lovag, s kikéri magának, hogy neki
akárki fia is parancsolgasson. Erre meg a poroszló duzta fel az orrát,
hogy ő nem akárki fia, hanem a törvény őre és szolgája, s van annyi
hatalma, hogy a világ minden kóbor lovagjának is parancsolhat. S
bizony ujabban is kitört volna a harcz és háború, ha a fogadós,
fogadósné s a házbeliek mind közbe nem vetik magokat s kit
kéréssel, kit fenyegetéssel le nem csillapítanak.
Végre tehát a nagy zűrzavar lecsillapúlt, kiki elment a maga
vaczkára, s mikor utójára a fogadós is távozni készült, Don Quijote
inkább nyögve, semmint beszélve így szóla hozzája:
– Maradjon uram, egy szóra, egy nagy kérésem van
nagyságodhoz.
A fogadós maradt.
Don Quijote pedig elég hosszasan és körülményesen elő adta,
hogy neki mindenekelőtt egy fazékra, azután meg egy butykosra,
végül pedig két marék rozmarinra, egy marék sóra, egy-két icze
borra s annyi forma olajra lenne szüksége.
– Adok én mindent, csak békesség legyen! – viszonzá a fogadós,
s be se várva, hogy Don Quijote miért kéri e keveréket, maga sietett
és hozta is az egészet nemsokára.
Míg a vendéglős odajárt a kivánt czikkekért, Don Quijote így szóla
Sanchohoz:
– Hogy érzed magad, Sancho fiam?
– Hogy én hogy érzem magamat? – nyöszörgé Sancho – azt csak
a hátam tudná megmondani, ha száz nyelve volna.
– Micsoda? – kérdé Don Quijote – hát téged is elvertek?

26. – Ha elvertek-e! – fakadt ki Sancho keservesen – el engemet úgy,
a ki se kóbor, se lovag nem vagyok, hogy ennek a bűvös mórnak a
döngetéséhez képest a furkósbotok csépelése csupa merő
czukorsütemény és mézeskalács volt.
– Légy nyugodt, Sancho barátom – felelé Don Quijote – tüstént
elkészítem ama híres, bölcs városló Fierabras balzsamát, – igyunk
csak egy kortyot abból s egy szemhunyorítás alatt azt is elfelejtjük
hogy életünkben valaha fájdalmat éreztünk!
Alig végezték el e párbeszédet s a fogadós csakugyan visszatért
és hozta magával mindazt, a mit tőle Don Quijote kért: a fazekat,
egy régi olajos butykost, melynek avas szagát három lépésnyi
távolból is alig lehetett kiállani, s a többi kivánt szereket.
Don Quijote alig tudott elegendő udvarias szót találni hálája
kifejezésére; midőn azonban a köszönetnek mégis végirejutott,
haladéktalanúl hozzáfogott az életmentő csodabalzsam készítéséhez.
Fogta a fazekat, s egy-egy bűvös imádság elmormogása mellett
egyenkint bele öntögette a bort, a sót, az olajat, a rozmarint: azután
úgy karélta mint a hogy a rostával szokás karajozni, s jó sokáig
zürte-zavarta a förtelmes kotyvadékot. Végre fülét is odahajtotta a
fazék szájához, s hallá, hogy a keverék hogyan pezseg az edényben.
Ekkor meg volt elégedve nagy művével, s a drága cseppeket a
jövőben eshető bajok orvoslására nagy gonddal beletöltötte a
butykosba.
Sancho és a fogadós az egész bűvös jelenet alatt olyan kiváncsi
szemeket meresztettek a lovagra, hogy majd elnyelték.
Mikor az óvatos áttöltés is megtörtént, Don Quijote
haladéktalanúl próbát akart tenni tulajdon magán a gyógyitallal, s
így azonnal szájához emelé a fazékbeli maradékot, a mi szinte
tehetett még egy jó icczére való. De alig ment le belőle még csak
egy két korty a torkán, s a csömörletes zagyvalék úgy felháborította
egyszerre a gyomrát, hogy a hányás szörnyű mértékben erőt vett

27. rajta. A korcsmárosnak se kellett több, tisztult onnét, mintha az
ördög kergette volna.
Mikor Don Quijote a gyötrelemnek vastagján átesett, mely
azonban úgy megkínozta hogy, borsónyi verejtékcseppek pöröglek
alá mind a két halántékán: arra kérte Sanchot: takarja be jól s
azután hagyja aludni.
Sancho hűségesen megtette s a kivűl belől megkinzott szegény
lovag a csupa kimerűltségtől mintegy három óra folyásig tartó olyan
mély álomba szenderűlt, hogy akár a ház tetejét lebonthatták volna
a feje fölül.
Mihelyt ez üdítő álomból felébredt, oly könnyűnek érezé egész
testét mint a pehely. Nagy könnyeden felűlt az ágyban sőt talpra is
szökött és gyorsan öltözéshez fogott.
– Hát csakugyon meggyógyúlt nagyságod? – kérdé Sancho, alig
tudva hová lenni bámultában.
– Nem ittam-e balzsamot? – viszonzá Don Quijote büszkén. –
Fierabrasnak áldott bűvös italát?
Szentül meg volt győződve a felől, hogy enyhűlését egyedűl a
kotyvadéknak köszönheté.
Sancho, a ki a bűvös mórtól való féltében, de meg a döngetés
okozta fájdalmak miatt a szemét se tudta lehunyni, s ura elalvása
óta két térde között mindig a csodabalzsamos bögrét szorongatta,
arra kérte most gazdáját, engedje meg neki hadd ürítse ki ő is azt a
fazékban lévő maradékot, mert neki is ugyancsak nagy szüksége van
a gyógyulásra.
– Ürítsd, fiam, ürítsd! – biztatá Don Quijote nagylelkűen – nem
vagyok én fukar a jótéteményben.
A derék csatlós hálás tekintetet vetett nemes szívű gazdájára,
aztán neki fohászkodott a csodaitalnak, két kézzel szájához emelé a
fazekat, s még elég bő tartalmát söprüstől magába löttyentette.

28. De jaj! irgalomnak és kegyelemnek szentséges istene! Milyen kín,
milyen gyötrelem állt bele a szegény Sancho Panzának minden
tagjába! Az ő természete sokkal keményebb volt mint gazdájáé, s a
bevett kotyvadéktól sokkal nehezebben tudott megszabadulni mint
Don Quijote. Egyik ájulásból a másikba esett, most olyan hideggé
dermedt, mintha az egész ember jégből volna, majd meg olyan
forróvá lett, mintha feje bubjától lába körméig csupa merő parázs
lenne, – feje szédült, agya kábult, gyomra émelygett, s az ízzadság
úgy szakadt róla mintha a vízből húzták volna ki. Szentül hitte, hogy
végső órája ütött, s kinjában, félelmében, mihelyest szóhoz jutott,
átkot átokra szórt minden csodabalzsam ellen, de még arra is, a ki
vele ezt a pokolbeli mérget megitatta.
Don Quijote meglepetve s fejcsóválva szemlélte vergődését.
– Azon gondolkozom – mondá aztán pillanatra sem vesztve el
nyugalmát – s bizonyosan jól tapogatok, ha azt hiszem hogy a te
egész bajod onnan származik, hogy nem vagy lovaggá ütve; s az a
meggyőződésem – a mit egyébiránt előbb is sejtettem – hogy ez az
ital nem használhat azoknak, a kik nem lovagok.
– Ha tudta nagyságod, miért nem mondta – viszonzá Sancho –
jaj énnekem minden iastúl-fiastul, mért engedte hát hogy
megigyam?
Minthogy azonban nincs az a kin, mely örökké tartson, a
csodabalzsam utoljára Sancho Panzánál is elkezdett működni, még
rettenetesebben mint gazdájánál mi közben csapott is a boldogtalan
fegyvernök olyan lármát, nyögést, jajgatást, hogy ma talán még a
verebeket se a kelő hajnal világossága, hanem Sancho Panza
jajveszékelése ébresztette fel éjjeli álmukból.
A kelő hajnal első sugarai Don Quijotét már sürgés-forgás közben
találták az udvaron. Lesietett, Rocinantét, sőt még a szürkét is maga
nyergelte meg tulajdon kezével s mihelyt a paripákkal s a maga
fegyverkezésével elkészűlt, felkiáltott fegyvernökének, siessen, itt a
hajnal, az idő drága s a kóbor lovagnak oly rendkivül sok a teendője.

29. Sancho Panza nagy nehezen feltápászkodott kínlódásai ágyáról,
minden lépten nyomon összerogyni készülő kurta kis lábaival
lebiczegett a padlásról, de a mig egy lépést tett, fohászkodott
hármat és nyögött tizenhármat.
Végre az udvarra ért, s alighogy megpillantotta szamarát,
örömében, boldogságában úgy elfacsarodott a szive, hogy a könnyei
csorogtak alá szeméből.
– Jaj, szürkém, édes szürkém, szamaraknak gyöngyvirága! –
kiálta fel egészen meghatva – de csak soha se hittem egy órával
ezelőtt, hogy meglássalak még valaha!
S azzal ráborúlt a csacsira s a két hosszú füle között igazán
megcsókolta. A mi Don Quijotenak a csodabalzsam, az volt Sancho
Panzának a szamár meglátása, a szamár megérintésére ő is
egyszerre olyan jól érezte magát, mintha nem is ő lett volna az az
ember, a kinek homlokáról egy két óranegyeddel ezelőtt a halál vize
gyöngyözött.
Szokott könnyüségével felvetette magát szamara nyergére, s
vissza se tekintve a kinos éji szállást adó megboszorkányozott
padláskamrára, indúlni akart indúlni készülő gazdája után.
De a csillagokban más volt megirva, semhogy Sancho Panza oly
könnyű szerrel megszabadúljon ez elbűvölt várkastélyból.
Mikor ugyanis immár mindketten nyeregben ültek, s a fogadó
egész népsége künn állt a tornáczon csodájokra, Don Quijote oda
szólítá a nyitott kapuhoz a vendéglőst s ünnepélyes magatartással
így szóla hozzá:
– Mind száma, mind mértéke igen nagy azon jótéteményeknek,
várparancsnok úr, melyekben kegyelmességed várában részesűltem,
s halálom órájáig örök hálára leszek értök lekötelezve. Ha valaha e
sok jóságot azzal viszonozhatom, hogy boszút álljak valamely
elbizakodotton a ki nagyságodat valamivel megsértette, csak tudassa
velem s én a legnagyobb örömmel teljesítem kivánságát.

30. Mire a fogadós hasonló nyugalommal ekképen válaszolt:
– Nincsen én nekem semmi szükségem arra, lovag úr, hogy
nagyságod a rajtam elkövetett akármily sérelemért boszút álljon;
tudok én tetszésem szerint magam is állani, ha valaki megsértett.
Nekem csak az a kivánságom, fizesse meg nagyságod az éjjeli
szállást, meg az elhasznált ágyneműt és a vacsorát, meg az abrakot.
– Tehát fogadó ez? – kérdé Don Quijote.
– Még pedig nagyon tisztességes – viszonzá a vendéglős.
– Akkor én csalódtam – felelé a lovag megütközve. De még
ebben az esetben is elegendő fizetés a hála nyilvánítása, mert
fogadós úr jól tudhatja, hogy a lovagrendet mindenki tisztelni
tartozik s díjtalanúl köteles ellátni mindennel.
– Már tegye a ki akarja – feleselt a vendéglős – de én bizony
követelem, hogy a ki nálam evett, ivott, megszállott, fizesse meg, a
mivel tartozik. Törődöm is én a világ akármilyen éhenkórász, kóbor
lovagával.
– Otromba, neveletlen korcsmáros te! – fakadt ki Don Quijote
mérgesen, s tovább egy szóra sem méltatva a vendéglőst, lovát
megsarkantyuzta s előre szegzett dárdával robogott ki az udvarból,
haragjában még arra se figyelve, vajjon fegyvernöke jön-e utána
vagy se.
E becsmérlő szavakra meg a fogadós fortyant fel kegyetlenül, s
megfogta Sancho szamara kötőfékét s azt mondá neki, el nem
ereszti addig, a mig mind a maga, mind gazdája tartozását meg nem
fizeti.
– Azt ugyan várhatja – viszonzá Sancho Panza ép oly büszkén,
mintha csak a gazdája lelke szorúlt volna beléje – a kóbor
fegyvernököknek is az a törvényök, a mi a lovagoké, ők sem fizetnek
sehol, senkinek, annál kevésbé ilyen pipotya borkeresztelőnek.

31. S azzal ő is oldalba ütötte a szamarát két sarkával s utána akart
iramodni gazdájának. De bizony csak nem eresztette a fogadós,
hanem úgy megfogta zablatövön a szamarat, hogy meg se tudott
mocczanni.
A mint mondani szokták: a kis csupor hamar felforr; ez volt az
eset Sanchonál is. Olyan keményen elkezdett pittegni-pattogni, hogy
utóljára a fogadóbeliek is megsokalták. Volt a beszállott vendégek
közt négy szegoviai posztónyírő is, ármányos, furfangos legények, a
kik szerettek tréfát űzni mindenből, a miből csak lehetett. Ezek most
összenéztek, egy szemhunyorítással megértették egymást, az egyik
beszaladt egy lepedőért, a másik három meg odasietett a fogadós
segítségére. Egyik a kaput zárta be, kettejök pedig egy pillantás alatt
lependerítették a lármás kis embert szamaráról. Mire Sancho
magához tért bámultából, meglepetéséből: már akkor benne volt a
lepedőben, melynek négy sarkát a négy ízmos, markos legény
tartotta.
– A ki olyan fenhangon tud beszélni – mondá az egyik – annak az
is elkel, ha megtanúl repűlni! Repűljön hát!
S azzal meglóditották a lepedőt egyszer jobbra, egyszer balra,
egy adott jelre aztán mind a négyen hirtelen erősen megrántották,
úgy hogy a kis gömbölyű ember a puha hintáról magasan felpattant
a levegőbe, s úgy esett megint vissza a lepedőre, mint a mesebeli
tekenősbéka, a mely arra kérte a sast, hogy tanítsa meg repűlni.
Ezt a gonosz tréfát, a mi egyébiránt inkább kellemetlen volt a
megtréfálnak semmint fájdalmas, egy pár szempillantás mulva ujra
meg ujra ismételték, rettenetes kaczagása mellett a tornáczon
állóknak, a kik a bohó látványon majd megpukkadtak nevettökben. A
hahotát még az is szította, hogy Sancho éktelen lármát csapott, s
majd jajveszékelt, majd meg fenyegetőzött azok ellen, a kik ilyen
gonoszságra vetemedtek.
A fegyverhordozó kiáltozása egész gazdájáig elhatott, a ki első
pillanatra azt gondolá, valami új kaland van készülőben s valami

32. sanyargatott szenvedő kiáltoz segítségért.
Megfordúlt; s az volt első meglepetése, hogy fegyvernökét nem
látja maga mögött; a második még nagyobb meglepetés meg az,
hogy most még igenis meglátta, de odafent röptiben a levegőben.
– Ki meri bántani az én fegyvernökömet? – kiáltá lángoló
haraggal, legyen ember, legyen szellem, szörnyű boszút állok
gonoszságáért!
S a mint Rocinantetól kitelt, oly sebességgel nyargalt vissza a
fogadó felé. De a kapu zárva lévén, be nem ronthatott, így tehát
körülnyargalta a fogadó kőkerítését s valahányszor Sanchot a
levegőben egy szempillantásra meglátta, mindig igy bátorítá:
– Ne hagyd magad, Sancho! Mindjárt nálad termek.
De bizony csak nem termett ő ott, mert a fal mindenütt oly
magas volt, hogy csak alig tudott a tetején átlátni. A falon kívül
azonban egy helyen volt valami dombocska, ide nyargalt fel a lovag,
innen ő is beláthatott az udvarra, s onnan belűl is kiláthattak ő reá.
Innen szemtanúja lehetett az udvaron történteknek. Ott pedig ez
történt. Az eleinte oly nagyon fenhéjázó Sancho Panza végtére
kérésre, könyörgésre fogta a dolgot, s rimánkodott az isten szent
szerelmére, hagyjanak már békét neki, mert még azt a kis lelkit is
kirázzák, a mit még a balzsam benne hagyott.
A legények is belefáradtak már a tréfába, de meg túlságba se
akarták vinni, nehogy valami bajt okozzanak, s így tehát a himbálást
és levegőbe röpitést abba hagyták.
Alighogy Sancho talpra állt, könyörögve fordúlt a körülállókhoz,
adjanak neki egy ital vizet. A szolgáló ment is mindjárt a kútra s
hozott neki egy egész kantával.
Don Quijote a dombról meglátta, hogy Sancho vizet akar inni.
Harsány szavával menten bekiáltott rá:

33. – Fiam, Sancho, ne igyál vizet! Ne igyál egy csöppet se, mert
halált iszol! Nézd, itt az áldott balzsam, (és oda mutatta neki a
magával vitt olajos butykosban lévő kotyvadékot) igyál csak egy
kortyot ebbűl, mindjárt meggyógyulsz tőle!
Sancho félvállról odatekinte rá, s még hangosabban visszakiáltá:
– Igya ám meg az ördög, a ki olyannal él! Hát nem tudja
nagyságod, hogy én nem vagyok lovag? Tartsa meg az italát, s
hagyjon békét nekem azzal az átkozott moslékkal!
E szavai után nagyot húzott a vizes kantából, aztán oldalba ütötte
szamarát, melyre a legények a meghimbálás után ismét ráültették, s
azt se mondván befellegzett, kinyargalt a kitárt kapun gazdájához.
– De azért még se fizettem egy fillért se! – mondá magában,
mikor a házon kívül volt.
Ez volt vigasztalása. S pedig ezen vigasztalása is hiúnak bizonyúlt
be nemsokára, a mikor nagy szomorúságára azt kellett észrevenni,
hogy az az ármányos fogadós úgy vette meg rajtok az adósságot,
hogy a Sancho tarisznyáját akasztotta le a szamárról s azt fogta ott
fizetés fejében.
XII. FEJEZET.
Két ellenséges nagy hadsereg találkozik
egymással.
Alighogy Sancho gazdájához érkezék, Don Quijote e szavakat
intézé hozzá:
– Most már csakugyan igazán hiszem, kedves Sanchom, hogy az
a vár, vagy fogadó kétségkívül meg van babonázva, mert olyan
vakmerő játékot, a milyet véled űztek, valóban egyedűl a légben
röpködő szellemek űzhetnek.

34. – Ha lepedő van kezökben – mormogá Sancho mérgesen – a mit
a négy sarknál fogva tartanak. De hagyjuk ezt! Elmúlt esőnek nem
kell köpönyeg.
Don Quijote e szavakra megrántotta lova kantárát s a fogadó felé
készült visszafordulni.
– Tehát te valóban azt hiszed, hogy közönséges emberek voltak?
– kiálta fel a fegyvernök szemébe nézve merően. Akkor jer,
forduljunk vissza, s rettenetes boszut állok rajtok, ha százezeren
volnának is!
Sancho majd halálra ijedt ura e szándékának hallatára. Szinte
érezte már, hogy az elbűvölt mór megint ujfent hogyan püföli, azok
az ép-kézláb szellemek pedig hogyan röpitgetik ismét a levegőbe; s
nehogy ez az aggodalma valósággá váljon, ura lecsendesítésére igy
válaszolt annak kérdésére:
– Jaj, dehogy voltak azok közönséges emberek, dehogy voltak!
Olyan erős volt mindegyik, mint egy egy bika, s nem is hiszem, hogy
nem a szarvukkal lökdöstek fel a levegőbe.
– Akkor hát mégis nekem van igazam – mondá Don Quijote,
Sancho kimondhatatlan örömére megint elfordítva lovát a vendéglő
felől, – s ez egy elbűvölt, megbabonázott hely, a melyben szellemek
űzik ármányos mesterségöket. Azért nem tudtam én a falon áttörni
hozzád, hogy segítségedre siessek, – nem hiába: a szellemek
varázsa ellen még a kóbor lovagnak sincs mindig elegendő hatalma.
– Már ugy látszik – toldá meg Sancho, szamarával ura mellett
ballagva – s a mint én tapasztaltam, ilyen elbűvölt szellem több van
a világon mint élő ember, s azért az én rövid eszem felfogása szerint,
jobb is lenne nekünk visszatérnünk a mi falunkba, mikor épen most
áll javában a takarás s a mi kicsink van, az után néznénk a helyett,
hogy – a mint mondani szokás – Pontiustól Pilatushoz barangoljunk s
a cseberből vederbe jussunk.

35. – Nem értesz hozzá! – mondá Don Quijote. – Hallgass és türj
békén, s lesz még idő mikor tulajdon szemeddel látod meg, mily
dicsőséges a kóbor lovagság kalandozása. Avagy monddsza csak:
lehet-e a világon nagyobb boldogság, s vajjon mi ér föl azzal az
örömmel, midőn az ember valami csatát megnyer vagy ellenségén
diadalmaskodik? Semmi, kétségkivül semmi!
– Meglehet, hogy úgy van – felelt Sancho – ámbár én bizony nem
tudom, csak azt tudom, hogy mióta kóbor lovagokká lettünk, vagyis
jobban mondva nagyságod lett azzá (minthogy engemet nem lehet
ezen tisztes rendhez számítani) mi ugyan soha se nyertünk csatát,
kivéve azt az egyet a vizcayi ellen; de nagyságod még abból is
félfüllel meg fél sisakkal kevesebbet hozott el, mint a mennyit
belevitt.
– Épen ez az, a mi engem annyira bánt! – zörrent fel Don Quijote
– s jól emlékezhetel, hogy még akkor megfogadtam, nem nyugszom
addig, a mig megrongált sisakom helyébe olyant nem szerzek
diadalmas csatában, a melyet a világ leghíresebb kóbor lovagja is
irígyelni fog tőlem. Ezt fogadom, ezt beváltom, s mig be nem
teljesül, addig senki nekem a hazatérésről szólni se merészeljen.
Sancho vette észre, hogy gazdája kissé fel van indulva, s azért
czélszerűnek látta, legalább egyidejig, szótalanúl folytatni mellette
haladását.
A múlt éjjeli álmatlanság s törödelem sokkal inkább az álmot
tették kivánatossá mindkettejöknél, semmint a falatozást, a miért is
alighogy a déli nap heve ellen árnyékba vonultak, Rocinantét és a
szamarat kicsapva a legelőre, lovag és fegyvernöke szép csendesen
elszunnyadtak.
Frissitő álmuk jó sokáig tartott, mert a mire fölébredtek, a nap
már nyugat felé folytatta pályáját. Ők is utra keltek azonnal, de alig
haladtak egy órafolyásig, Don Quijote egyszerre felfigyelt, s észre
vevé, hogy az uton, a melyen mentek, nagy és sűrű porfelleg jő

36. szembe vélök. Mihelyt ezt megpillantá, szokott hevességével s
élénkségével igy szóla Sanchohoz:
– Ez a nap az, oh Sancho, melyen nyilvánvalóvá kell lennie, minő
szerencsét tartogat a sors az én számomra. Ez a nap az, ismétlem,
melyen – mint eddig minden esetben – ki fog tűnni karomnak
hősisége, s melyen oly tetteket fogok véghezvinni, melyek méltók
lesznek arra, hogy a jövendő századok csodájára, a hir könyvébe
följegyeztessenek. Látod, Sancho, azt az előttünk emelkedő
porfelleget? Roppant hadsereg verte föl azt, különféle és
megszámlálhatatlan nemzetségek hadai, melyek ott merészen
elényomulnak.
Sancho akkorára kimeresztette mind a két szemét, a mekkorára
csak bírta, de semmi hadsereget sem tudott észrevenni, csupán két
nagy porfelleget, mely a nap hevétől hamuvá égetett országuton
felgomolygott.
– Akkor hát két olyan hadsereg van itt – mondá Sancho – mert
ime az ellenkező oldalon hasonló porfelleg emelkedik.
Don Quijote arra fordult, hogy a valóságról meggyőződjék. S ime
látta, hogy csakugyan úgy van, s rendkivüli örömre gerjedett, mert
valóban azt képzelte hóbortos könyvei által megmételyezett
agyában, hogy a mint azok irják, ugy jön itt is szemközt egymással
két hadsereg, melyek ott akarnak találkozni s megütközni a téres
mezőségen.
Pedig azt a porfelleget, a melyet látott, két igazán nagy juhnyáj
verte föl, melyek egy és ugyanazon uton jöttek egymással szemközt,
s melyeket a felkavart por miatt nem lehete mindaddig tisztán
kivenni, a mig egészen közel nem jutottak. Az irtózatos porfellegből
egy egy pillanatra szamárháton ülő juhászok, vagy gyalog terelő
bojtárok alakja tűnt elé s ezek fel-felhangzó kurjongatása vegyült a
nagy nyájak fejkábító szakadatlan bégetése közé. A zaj, a kilátszó és
eltűnő alakok, s egy-egy vasas végű pásztorbotnak néha néha
megcsillanása szentűl azt hitették el a képzelgő lovaggal, hogy itt

37. csakugyan mindjárt rettenetes harcz lesz kítörőben. Ezt olyan
határozottsággal állította, hogy Sancho maga is elhitte, miért is
megszeppenve odasugta gazdájának:
– Mit tegyünk most, uram? Nem legjobb lenne tisztességesen
eloldalogni a míg észre nem vesznek?
– Micsoda – förmedt rá Don Quijote – megfutni a veszély elől?!
Megszökni a szerencse marokkal szórt áldásai elől?! Hát azt fogjuk
tenni a mit illik, odacsatlakozunk a csekélyebb számúakhoz és
segítségére megyünk a gyengébbeknek. S tudnod kell, Sancho, hogy
azt a hadat, mely szemközt jő velünk, Alifanfaron, ama hatalmas
császár hozza és vezérli, a nagy Trapobana sziget uralkodója. Ezt a
másikat pedig, a mely hátunk mögött nyomúl előre, az ő ellensége a
Garamanták királya, a felgyürkőzött Pentapolin, ki e nevet onnan
nyerte, mert mindig felgyűrt ingújjal s meztelen karral ront a
csatába.
– S miért haragszik ez a két főúr oly nagyon egymásra? – kérdé
Sancho.
– Azért – viszonzá Don Quijote – mert ez a Alifanfaron egy dühös
pogány, a ki nőül akarná venni Pentapolin leányát, ki igen szép s
rendkivül kedves kisasszony és keresztyén; atyja azonban nem
akarja oda adni a pogány királynak, mig ez előbb le nem mond az ő
hamis prófétája Mohammed vallásáról s a leány hitére át nem tér s
meg nem keresztelkedik.
– Szakálomra mondom – kiálta fel Sancho Panza – ez a
Pentapolin egészen emberem! No már e mellé magam is
odaszegődöm, s legyűrök érte egyet-kettőt az ellenségéből.
– Ugy épen azt fogod cselekedni, a mit tenned illő, kell és szabad
is – viszonzá Don Quijote – mert az ilyen nagy csatákba való
vegyülés alkalmával, nem nélkülözhetetlenül szükség, hogy valaki
épen felütött lovag legyen.

38. – Nagyon meghiszem – mondá Sancho. De hová tegyük addig ezt
a szegény szamarat, hogy azután megint egészen biztosan
rátaláljunk, ha a csetepaténak vége lesz? Mert ilyen paripa hátán,
azt tartom, csakugyan senki fia sem ment még eddig háboruba.
– Az igaz – mondá Don Quijote – s legjobb lesz, ha saját sorsára
bizod. Ha odavesz, az se nagy baj, mert ha győztesek maradunk,
lesz itt annyi ló, hogy bizony nem tudom én, még Rocinantet is nem
cserélem-e fel másikkal. Most azonban vigyázz rám figyelmesen,
mert azonnal elsorolom előtted mind azon főbb lovagokat, kik e két
hadseregben szolgálnak. S hogy őket annál jobban megláthasd és
megjegyezhesd magadnak: jer vonuljunk félre ama dombocskára,
mely amott emelkedik s a honnét a hadseregeket áttekinthetjük.
Igy is cselekedtek s ott foglalának helyet egy halmon, honnan
igen jól meg lehetett volna látni a két nyájat, melyeket Don Quijote
hadseregeknek tartott, ha a felvert porfelleg nem gátolá s
akadályoztatá vala szemöket. A lovag azonban szokása szerint
képzeletben látva azt, mit a valóságban sem nem látott sem nem
láthatott, emelt hangon így kezde szólani:
– Az a lovag, kit amott látsz a sárga fegyverzetben, s ki pajzsán
egy kisasszony lábaihoz boruló koronás oroszlánt visel czimerül, az a
hős Laurocalco, az ezüst hid örökös ura; az a másik, az arany
virágokkal, kinek pajzsán három ezüst korona van kék mezőben, az
a félelem gerjesztő Micocolembo, Quirocia nagyherczege; az a
másik, óriás tagjaival, az előbbitől jobb kézre, az a soha meg nem
rettenő Brandabarbaran de Boliche, a három Arabia ura, a ki
kigyóbőrbe van öltözve s pajzs gyanánt egy ajtót hord, mely hir
szerint ama templom ajtainak egyike, melyet Sámson dönte romba,
midőn saját halála árán vett boszút ellenségein. Most azonban
fordítsd tekintetedet im e másik oldalra, s ott fogod látni azon
hadsereg élén a mindig győztes és soha le nem győzetett Timonel
de Carcajonát, az Uj-Vizcaya herczegét, kinek pánczélöltönye négy
színből áll, kékből, zöldből, fehérből és sárgából, pajzsán pedig a
biborszín mezőben aranymacskát visel ezen felirással: „Miu.“ a mi
kedves nejének kezdő szótagja, ki – a mint mondják – a páratlan

39. jóságú Miulina, Algarbe herczegének, Alfeñiquennek leánya. Amaz, ki
azon hatalmas mén hátára nehezül s a ki a hó fehérségéhez hasonló
fegyverzetet visel, s fehér pajzst, czimertelent: az, ujoncz- lovag,
franczia származású s neve Pierres Papin, az Utrique báróságok
tulajdonosa. Az a másik, ki ama csíkos könnyed zebrának oldalait
veri vassarkantyuval s égszín kék öltönyt visel, az Nervia hatalmas
herczege, Espartafilardo del Bosque, a ki pajzsán jelvénye gyanánt
egy csirágot hord ezen spanyol felirattal „Szerencsém hajt!“
Ily módon számtalan lovagot nevezett mind az egyik, mind a
másik hadseregből, mindnyáját úgy képzelve maga elé s
valamennyinek maga rögtönzött fegyverzetet, színeket, czímereket
és jeligéket, a mit mind, de mind a maga tulajdon elcsavart eszéből
meríte. Félbenszakasztás nélkül így folytatá:
– Ez a szemben álló hadsereg különféle nemzeteknek népeiből
áll: imitt azok foglalnak helyet, kik a nagyhirű Xanthus édes vizét
iszszák; amott azok, kik Boldog-Arábiában a legfinomabb és
legdrágább aranyat mossák. Ott a numidiaiak, a kiknek csak kötve
lehet hinni, ott a persák, kik íveikről és nyilaikról híresek, a partusok
és médek, kik visszafutamlással harczolnak; távolabb a sátorverő
arábok, azután az ép oly fehér mint kegyetlen szittyák, az átfúrt ajkú
éthiopok, s más számtalan nemzetbéliek, kiknek arczát látom és
felismerem ugyan, azonban nevökre nem emlékezem. Ebben a másik
hadseregben pedig itt jönnek azok, kik az olajfás Bétis kristálytiszta
forrásait iszszák, és azok, kik arczukat a mindig gazdag és aranyos
Tajó nedvével simítják és fényesítik; s azok, kik a fenséges Jenilnek
hasznos habjait élvezik, s azok, – ott, ott azok az aranykalászokkal
koszorúzott gazdag manchaiak, a gót vér régi maradványai, kik a
hullámos Pisuergábán fürdenek, mely a világ első folyam-fürdeje
lenne, csak oly sokszor ki ne száradna, s csak ajjal-bajjal felfogott
vizében olyan átkozott rosz szagú kendert ne áztatnának!
Teremtő szent Istenem! De hány meg hány országot említett,
hány meg hány nemzetet sorolt elé még ezeken kivül, s valamennyi
nevét oly gyorsan pergette le nyelvén, hogy Sancho kábultában
majd ledőlt a szamaráról. Jobbra balra nyujtogatta a nyakát, szeme

40. szája nyitva volt a nagy nézésben, mig utóljára megint csak szokott
kételkedése vett erőt rajta s e szavakban fakadt ki:
– Most mindjárt az ördög vigyen el engemet, ha mindazon
emberek, vagy óriások, vagy lovagok közül, a kiket nagyságod
felsorolt, csak egyetlen egynek a kis körme mutatkozik is ezen az
egész tájékon. Én legalább csakugyan egyet se látok, s tartok tőle,
hogy az egész megint olyan varázslat lesz, mint a múlt éjszakai
kisértetek.
– Hogy mondhatsz ilyet! – kiáltá fel Don Quijote – avagy nem
hallod-e a lovak nyerítését, a trombiták harsogását, s a dobok
pörgését?
– Nem hallok én semmi mást – viszonzá Sancho – mint juhok és
birkák töméntelen bégetését.
S ez valóban így ís volt, mert a két nyáj már egészen közelökbe
érkezett.
– A félelem az oka, hogy se látsz, se hallasz – jegyzé meg Don
Quijote kicsinylőleg. – Vonulj félre, s hagyj magamra engemet,
vagyok én egymagam is elegendő arra, hogy győzelmet szerezzek
azon félnek a melyhez csatlakozom.
S e szavak kimondása után tüstént sarkantyuba kapta
Rocinantét, s az előre szegzett dárdával, a lovától kitelhető
legnagyobb sebességgel száguldott alá a dombocskáról.
Sancho utána kiabált:
– Forduljon vissza, señor Don Quijote! Megálljon! Látok már,
tudom már! A nagyapám szakállára esküszöm: semmi egyebet mint
juhokat és birkákat készül megtámadni! Megálljon! Hiszen csak a vak
nem látja, hogy nincs itt se óriás, se lovag, se oroszlán se macska,
se fegyver, se paizs, se égszinkék, se pokolfekete. Mit akar hát
cselekedni, Isten legyen irgalmas bűnös lelkemnek!

41. Don Quijote azonban csak nem tért vissza, hanem a helyett
inkább fenszóval kiálta:
– Rajta vitézek, kik a neki gyürkőzött karu bátor Pentapolin
császár lobogóit követitek s azok alatt harczoltok, utánam, csak
utánam valamennyien, s meglátjátok mily könnyű szerrel állok
boszút az ellenségen, Alifanfaron de la Trapobanán!
Ezeket mondván közibe rontott a juhnyáj seregnek s oly
bátorsággal és hevességgel kezdé az állatokat felnyársalgatni,
mintha valósággal halálos ellenségeit öldösné.
A pásztorok és bojtárok, kik a nyájat hajtották, rákiabáltak
hagyjon fel vele, azonban látván, hogy ez mind nem használ,
leoldották parittyáikat s füleit hatalmas kavicsokkal és kövekkel
köszönték.
Don Quijote föl se vette a köveket, hanem majd ide majd oda
ugratva felkiálta:
– Hol vagy, kevély Alifanfaron? Jer szembe velem ki, egyes
magános lovag vagyok, ki szemtől szembe akarok erőddel
megmérkőzni s életedet venni annak büntetéseül mit a garamantai
hős Pentapolin ellen elkövetsz.
Minthogy ő mindegyre folytatta a szurkálást dárdájával, utoljára a
pásztorok sem vették tréfára a dolgot, hanem ugyancsak sűrűen
zúdították a köveket, s nem igen nézték feje mellett repülnek-é el
vagy fejét is találják. A sok kőcsapásra a szerencsétlen lovag végre
leszédült a nyeregből. A pásztorok erre odasiettek, látták
mozdulatlanúl feküdni a földön, s magok is egészen halálnak válltak,
mert azt gondolák, hogy megölték; azért tehát a legnagyobb
sietséggel összeterelték a nyájat, felnyalábolták a leszúrt birkákat s
aztán nagy sietve odább állottak.
Sancho ezen idő alatt a magaslatról nézte urának bolond
cselekedeteit és szakállát tépte s átkozta az órát és pillanatot
melyben vele, szerencsétlenségére, megismerkedék. Mikor azonban,

42. látta, hogy a földre rogyott, a pásztorok pedig távoztak már: lement
a dombról, odasietett hozzája s így szóla:
– Hát nem megmondtam-e, señor Don Quijote, térjen vissza,
hiszen csak a vak nem látta, hogy ezek nem hadseregek, hanem
juhnyájak.
– Oh, hogy az az én gonosz ellenségem, az az átkozott varázsló
ezt is így el tudta bűvölni és bájolni! Tudd meg, Sancho, ezeknek
igen könnyü azt láttatniok velünk a mit akarnak; s az az átkozott, a
ki engemet üldöz, megirígyelvén a dicsőséget, melyet – a mint tudta
– e csatában nyernem kell vala: az ellenséges hadseregeket
juhnyájakká varázsolá! Hanem az ég szerelmére kérlek, tégy meg
egyet, hogy csalódásodból kijózanodjál s belásd, hogy igazat
mondok: ülj fel szamaradra, menj utánok szép csöndesen s majd
meglátod, mihelyt kissé távolabb lesznek, azonnal felöltik előbbi
alakjokat s a birkákból megint emberekké válnak, szakasztott
azokká, a kiknek őket én festettem. Most azonban mégis, ne menj,
mert szükségem van segítségedre. Segíts felemelni, mert kegyetlenül
megütögettek, s úgy látszik egy pár zápfogammal is kevesebb van a
számban mint azelőtt.
És ez így is volt. Sancho fölemelte gazdáját, de a hű csatlósnak
oly rosz kedve volt, hogy valóságos szomorúságnak is beillett. Don
Quijote észrevette, s meg nem állhatá, hogy azt ne mondja:
– Talán dicsőségemet irígyled? Talán az szomorít el annyira, hogy
azon szerencsétlenségekből, melyek engem értek, te néked semmi
sem jutott.
– Nekem nem jutott? – viszonzá Sancho – hát valjon az, a kit
tegnap a levegőbe lódítottak, a komám vagy a szomszédom volt
talán nem én magam? S az a tarisznya, melyet elvesztettem minden
holmimmal együtt, másé volt talán s nem az enyim?
– Te a tarisznyádat vesztetted el, Sancho? – kérdé Don Quijote.
– Persze hogy elvesztettem – viszonzá amaz.

43. – Akkor hát ma nincs mit ennünk! – mondá Don Quijote,
meglepőleg lehangolva.
– Dehogy nincs! – felelt Sancho csipősen – hát azok a jóféle
fűvek itt a rétségen, a miket nagyságod olyan jól ismer, s a mikből a
kóbor lovagok olyan jóízűen szoktak falatozni.
– Az igaz – viszonzá Don Quijote – de most az egyszer, úgy
érzem, egy darab kenyér meg valami hús- vagy sajtféle, mégis csak
jobban esnék mint a rétség minden füve. Egyébiránt, az úr gondot
visel.
Ezen vigasztalással tovább folytatták utjokat.
XIII. FEJEZET.
A mit a holtak adhatnak az élőknek.
Don Quijote reménysége jódarabig nem látszék teljesülni. Sem
hajlékot nem találtak, a hol az éjen át megpihenhessenek, – sem
semmiféle eleséget, a mivel éhségöket csillapíthatták volna.
Már jóformán besötétedett, de azért útjokat tovább folytatták,
mert Sancho azt gondolá, az út mentén előbb-utóbb mégis csak kell
valami vendéglőfélére akadniok. Most az egyszer azonban egészen
más, és sokkal érdekesebb kaland volt megírva felőlök a sors
könyvében. Ugyanis a mint még jó darabig haladtak, s mindenütt
egy hivogató, barátságos fénynek, valami vendéglő megvilágított
ablakának megcsillanását lesték: az egy helyett egyszer csak számos
fénypont villant fel, de sőt közelített feléjök mint megannyi mozgó
csillagok.
Sancho egészen elhült rémültében a mint ezeket látta, sőt maga
Don Quijote is megdöbbent. Amaz megrántá szamarának kötőfékét,

44. emez lova kantárszíját, megálltak s a szemök is kidűlledt, úgy
nézték, mi lehet az a világosság.
S ime látták, hogy a fénypontok mindegyre közelebb jönnek
feléjök, s mennél közelebb jönnek, annál nagyobbakká lesznek, mely
látományra Sancho úgy remegett mint a kocsonya, Don Quijotenak
pedig minden hajaszála égnek állt; utóbb aztán mégis neki
bátorodva, így szóla:
– Ez, Sancho, minden kétségen kivül a legnagyobb és
legveszedelmesebb kaland lesz, melyben szükség, hogy teljes
erőmet és bátorságomat összeszedjem.
– Jaj nekem boldogtalannak, – mondá Sancho – ha ebben a
kalandban megint kisértetekkel gyűlik meg a bajunk, már pedig úgy
lesz: hol kapok én annyi oldalbordát, hogy még ezt is elviseljem?
– S legyenek bár kisértetek – szólt Don Quijote – nem fogom
tűrni, hogy csak ruhádnak szegélyét is megérintsék. Mert ha a múlt
alkalommal oly gonosz játékot űztek veled, ez azért volt, mert a
kerités falán át nem mászhattam; most azonban sík mezőn vagyunk,
a hol kardomat úgy villogtathatom a hogy akarom.
– Igen ám, de ha megint úgy megbabonázzák, eréjét veszik mint
a multkor tették – mondá Sancho – mit ér akkor, akár nyílt mezőn
legyünk akár sem.
– Mind a mellett bátorság, Sancho – szóla Don Quijote – csak
bátorság! Majd meglátod, hogy az nálam nem hiányzik.
– Nálam se, csak legalább egy mértföldnyire volnánk innen! –
tevé hozzá Sancho s azzal mindketten meghuzódtak az út szélén s
folyton azt vizsgálták, mik lehetnek ama közelítő fényvilágok?
Nem sokára számos fehér inges alak merűlt fel előttök, kiknek
ijesztő külseje annyira megrémíté Sancho Panza szívét, hogy a foga
úgy vaczogott bele, mint a kit a negyed napos hideg ráz, s ez a
szívdobogás és fogvaczogás még erősebben eléfogta őket, mikor az
egész dologgal tisztába jöttek.

45. Mert ime valami húsz fehér ingbe öltözött alakot vőnek észre, a
kik mind lóháton voltak, kezökben égő fáklyával. Ezek mögött fekete,
gyászszal bevont lovas függő hintó tűnt elé, ennek nyomában pedig
hat lovas ember, gyászszal borítva egész az öszvérek lábáig, mert
nyugodt menetelökből csakhamar világosan ki lehetett venni, hogy
nem lovon ülnek.
A fehér ingesek halk, siralmas hangon folytonosan mormogtak
valamit magokban.
Ez a különös látomány ily késő éji órán e magános pusztaságon,
teljesen elegendő volt arra, hogy nemcsak Sancho szívét, de még
gazdájáét is egészen elrémítse s igy, a midőn ez utóbbi még csak
megdöbbent, amannak már egészen az inába szállt a bátorsága.
Hanem a lovag egyszerre egészen más emberré lett, mert
képzelő tehetsége a legnagyobb elevenséggel, abban a nyomban
könyveinek valamelyik kalandját idézte föl lelkében. Azt képzelé,
hogy a függő hintó holttest vivő, melyben valami halálra sebzett
vagy élte fosztott lovagot visznek, a kiért boszut állani egyes-egyedül
az ő kötelessége. Igy tehát minden szó nélkül dárdarudját támadásra
feszíté, a nyeregben feszesen helyet foglalt s urias fenkölt
magatartással odaállt az útnak kellő közepére, a merre a fehér
ingeseknek okvetetlenűl el kelle vonulniok. Midőn ezek egészen közel
érkeztek már hozzá, emelt hangon rájok kiálta:
– Megálljatok, lovagok, bár kik legyetek, s adjatok számot nekem
arrúl: kik vagytok, honnan jöttök, hová mentek s mit visztek ama
ravatalon? Mert a mint látszik, vagy ti követtettek el vagy ellenetek
követett el más, valami gonoszságot, melyről nekem illő és
szükséges értesülnöm, hogy vagy titeket büntesselek azon gonoszért
a mit tettetek, vagy értetek álljak boszút azon sérelemért, a mit
rajtatok elkövettek.
– Utunk igen sietős – mondá a fehér ingesek egyike – mert a
fogadó messze van még s nem időzhetünk oly sokáig, hogy ennyi
kérdésre megfeleljünk.

46. S azzal öszvérét megsarkantyuzva tovább haladt.
Ez a válasz mélyen sérté Don Quijotet s nem volt rest, hanem
megkapta az öszvért zablatövön s harsányon felkiáltá:
– Megállj és légy udvariasabb s adj számot mindarról, a miről
kérdeztelek, mert ha nem: párbajra velem mind valamennyien!
Az öszvér ijedős volt s midőn kantárát megragadták, úgy
megbokrosodott, hogy két hátulsó lábára ágaskodva gazdáját
hanyatt vágta a földre.
Az egyik gyalog szolga látván a fehér ingesnek esését szidalmazni
kezdé Don Quijotét, ennek pedig – ki már különben is lángolt a
haragtól – több se kellett s a szögzett lándzsa rúddal neki rontott az
egyik gyászruhásnak, s egy hatalmas lökéssel kivetette a nyeregből;
majd meg a többinek esvén, érdemes volt látni, mily gyorsasággal
támadá meg s kergette szélylyel őket. A fehér ingesek mind félénk s
fegyvertelen nép valának, így tehát könnyü szerrel megszalaszthatók
a tusában; lobogó fáklyáikkal csakhamar neki is iramodtak a
mezőnek s úgy lótottak-futottak, mint a kik egészen meg vannak
keveredve. A gyászruhába öltözöttek azonban hosszú ruháikba
egészen tetőtől talpig be lévén burkolva, meg sem mocczanhattak,
úgy hogy Don Quijote kénye-kedve szerint összeszurkálhatta
valamennyit, s végre is kényszeríté őket, hogy helyöket elhagyják,
mi közben mindnyájan azt hitték, hogy ez nem is ember, hanem
maga az elszabadúlt ördög, a ki azért jött, hogy elragadja tőlök a
holttestet, melyet a függő hintón magokkal hoztak.
Sancho látta mindezt s urának bátorságán csodálkozva, ekkép
szóla magában:
– De már csakugyan kétségtelen, ez az én gazdám igazán is oly
bátor és hatalmas, mint a hogy magáról állítja.
Egy égő fáklya feküdt a földön az első lovag mellett, kit az öszvér
levetett a nyeregből; ennek világánál meglátta Don Quijote a földre

47. terültet s a rúd hegyét arczának tartva, azt mondá neki: adja meg
magát különben halálfia.
A földön fekvő erre így válaszolt:
– Már is megadtam magamat egészen úgy, hogy mocczanni sem
tudok, mert az egyik bokám kificzamodott. Esdekelve kérem
nagyságodat, ha keresztény lovag ne bántson, mert különben nagy
szentségtörést fog elkövetni, minthogy én immár felszentelt pap
vagyok.
– De ki az ördög hozta hát ide önt – kérdé Don Quijote – ha
egyházi férfiu?
– Ki hozott ide, señor? – viszonzá a földön fekvő – tulajdon
szerencsétlenségem.
– S pedig még nagyobb is fenyegeti – mondá Don Quijote – ha
meg nem felel mindazon kérdéseimre, melyeket az imént intéztem.
– Könnyü lesz mindazokra válaszolnom nagyságodnak – viszonzá
a földre terített – s először is azon kezdem, hogy az én nevem
Alonzo Lopez, szülőföldem Alconbendas, Baeza városából jövünk
más tizenegy pappal, kik amott szaladnak az égő fáklyákkal. Segovia
városába törekszünk s ama függő hintóban egy halottat viszünk, ki
életében lovag volt s ott halt meg Baezában, a hol el is temették,
most azonban, a mint már említém, porhüvelyét családi sírboltjába
viszszük, mely az ő szülőföldén van Segoviában.
– S ki okozta halálát? – kérdé Don Quijote.
– A súlyos betegség, mely másfél esztendeig gyötörte – hangzék
a válasz – míg isten kegyelme végre feloldozta szenvedéséből.
– Ily módon – viszonzá a lovag – istenem fölment azon
teendőtől, hogy az elköltözöttért bosszút álljak, a mit pedig meg
kellett volna cselekednem, ha más okozta volna halálát. S minthogy
tisztelendőséged most már udvariasan megmondá nevét, hasonlóval
tartozom én is; tudja meg tehát, hogy én manchai lovag vagyok s

48. nevem Don Quijote; tisztem és foglalkozásom pedig az, hogy szerte
járok a világban s eligazítom a ferdeségeket s jóvá teszem a
sértéseket.
– Nem tudom, mit jelenthet az: a ferdeségeket eligazítani; –
mondá a pap – legalább a mi bennem egyenes volt, azt ferdévé
tette, minthogy az egyik lábamat eltörte, a mely teljes egész
életemben se lesz többé egyenes; a sértés pedig, melyet nálam jóvá
tett, az vala, hogy nekem olyan sérelmet okozott, mely sérülés
marad mindörökre, s bizony vesztemre történt találkozásom
nagyságoddal, ki kalandokat szokott keresni.
– Minden bajnak megvan a maga oka – mondá Don Quijote – az
önöké pedig az volt, señor Alonzo Lopez, hogy úgy jöttek, a mint
jöttek, éjnek idején, beburkolózva, égő fáklyával, imádságot
mormolva, gyászszal borítva, ugy hogy az egész olyannak látszott,
mintha valami gonosz, túlvilági mesterség volna. Én tehát el nem
mulaszthatám kötelességem teljesítését s meg kelle önöket
támadnom, de meg is támadtam volna, bár a pokol valóságos
ördögeinek tudjam, a kiknek csakugyan tartottam és gondoltam is.
– Ha már a sors úgy akarta – mondá a földön fekvő – esdekelve
kérem nagyságodat, kóbor lovag úr, ki ennyire tönkre tett: segítsen
fel legalább ez az öszvér alól, mert az egyik lábam a kengyelvas és a
nyereg közé szorúlt.
– Én bizony egész reggelig elbeszélgettem volna – mondá Don
Quijote – miért előbb nem szólt bajáról?
Akkor rögtön odakiáltotta Sancho Panzát; de bizony ennek kisebb
gondja is nagyobb volt a sietésnél, mert kedvire azzal foglalkozott,
hogy egy jól megtermett s élelmi szerekkel dúsan megterhelt izmos
öszvért fosztogatott kí, melyet a tisztelendő urak magokkal hoztak.
Sancho hamarjában zsákká hurkolta a szürét, s valamit csak talált és
kaphatott, ebbe bele rakta, rávetette szamarára s csak azután sietett
urához és segített neki a szegény megsebzettet az öszvér terhe alól
kíszabadítani. Miután feltette barmára, kezébe adta fáklyáját, Don

49. Quijote pedig azt mondá neki, menjen többi társa után, s jelentse
részéről azoknak is bocsánatkérését az elkövetett sérelemért, melyet
semmi áron sem volt szabad elmulasztania. Sancho pedig még ezt
tevé hozzá:
– S ha talán azon urak tudni akarják, ki volt ama hős, ki őket így
megtámadta: mondja meg nekik atyaságod, hogy az a hírneves Don
Quijote de la Mancha volt, más nevén pedig a „Búsképü lovag.“
Ezzel a pap eltávozott; Don Quijote pedig először is azt kérdé
igen nagy érdekeltséggel Sanchotól: mi indította arra, hogy a mi
eddigelé soha se történt, a „Búsképü lovagnak“ nevezze?
– Megmondom nagyságodnak – viszonzá Sancho – erre bizony az
indított, hogy a mint ama pórúl járt egyházi ember fáklyájának
világánál néztem: nagyságod igazán olyan bús képet vágott, hogy
annál szomorúbbat soha életemben nem láttam. Nem tudom, az
volt-e az oka, hogy nagyságod ezen viaskodásban már nagyon
kimerűlt, vagy az, hogy metsző és zápfogai kipotyogtak.
– Nem ez az oka – viszonzá Don Quijote fontos képpel – hanem
bizonyára az, hogy azon bölcs, a ki tetteimet megírni hivatva lesz, az
látta jónak, hogy válaszszak én is valami melléknevet, a mint minden
régi lovag is cselekedett. Így az egyik a „Lángkardú lovag“-nak
nevezte magát, a másik az „Egyszarvnak“; ez a „Phönix-madár“
lovagja volt, amaz meg a „Halál lovagja,“ szóval: ilyen nevek alatt
valának ismeretesek a föld egész kerekségén. Kell is a kóbor
lovagnak valami nevezetes eseményről vett ilyen melléknevének
lenni, s azért mondom, ama már említett bölcs adta a te nyelvedre,
juttatá néked eszedbe most, hogy engem a Bús-képü lovagnak
nevezz el, a mint a mai naptól kezdve ezután valóban hivatni is
akarom magamat. S hogy ezen név annál jobban illjék hozzám:
mihelyt alkalmam lesz rá, pajzsomra azonnal egy igen bús alakot
festetek.
– Erre ugyan kár lesz időt és pénzt vesztegetni – mondá Sancho
– csak annyit kellene tennie nagyságodnak, hogy mutassa meg a

50. saját képét, s aki csak látja, minden egyéb kép és czímer nélkül is a
Bús-képü lovagnak fogja nevezni.
Don Quijote elnevette magát Sancho ez ármányos
megjegyzésén; mindazáltal csakugyan elhatározá, hogy felveszi ezen
melléknevet, valamint előbbi feltett szándéka szerint, a képet is
ráfesteti pajzsára. Azután így szóla:
– Nézzük már most a holttestet.
Ebbe azonban Sancho semmi szín alatt bele nem egyezett.
– Uram – mondá – nagyságod ezen veszedelmes kalandot sokkal
szerencsésebben fejezte be akármelyiknél azok közül, melyeknek
eddigelé tanúja voltam. Nem lehetetlen, hogy ennek a csapatnak, a
mely ugyan le van győzve és szélylyel van szórva, egyszer csak
eszébe jut, hogy egyetlen ember győzte le őket s erre aztán haragra
lobbannak, s megszégyenűlten visszatérnek, felkeresnek bennünket
s úgy elvernek, hogy megemlegetjük. A szamár olyan sorban van,
hogy jobb se kell, a hegység közel, az éhség gyötör: nem tehetünk
okosabbat, mint szépcsendesen kereket oldani, s aztán mint a
példabeszéd tartja: halott menjen sírba, eleven meg torba.
S azzal, szamarával előre rugtatva kérte urát induljon el utána; ez
pedig látván, hogy Sanchonak csakugyan igaza van, hajtott az okos
szóra s minden feleselés nélkül követé.
Rövid haladás után két kisebbecske hegy között téres és rejtett
völgybe jutottanak, a hol le is szálltak, Sancho pedig terhétől
megkönnyebbíté szamarát s a zöld fűre letelepűlvén, az éhségnek
fűszerével a reggelit, ebédet és vacsorát egy füst alatt költék el, s
mind a ketten igen jóízűen lakoztak a hadi törvények szerint –
legalább a mint azokat ők magyarázták – egészen jogosan ejtett
zsákmányból.
Mindazáltal a szerencsétlenség most is csak üldözte őket, a mi
fölött kivált Sancho kesergett legjobban: ugyanis nem volt egy csöpp
boruk, de még csak egy korty vizök se, a mibe ajkokat

51. belemárthatták volna. Sanchot tehát szörnyen gyötörte a szomjuság
s mihelyest meglátta, hogy azt a rétet, melyre letelepültek,
dúsgazdag zöld fű borítja, rögtön ily szavakra fakadt, mint a
következő fejezetben azonnal elmondjuk:
XIV. FEJEZET.
Azon rettenetes kalandról, melyet a hős Don
Quijote de la Mancha szerencsésebben átélt a
világ akármelyik kóbor lovagjánál.
– Már akárki mit mondjon is, uram, ez a zöld fű annak a jele,
hogy itt valahol a közelségben forrásnak vagy pataknak kell lenni,
mely ezt a gyepet nedvesíti; s igy igen jó lesz ha kissé elébbre
megyünk, hogy találjunk valamit, a mivel ezen rémítő szomjuságot
olthassuk, mely bennünket tikkaszt s a mely kinosabb magánál az
éhségnél is.
Don Quijote helyeslé a tanácsot s Rocinantet kantáron fogva,
Sancho pedig szamarát kötőféken, minekutána erre a vacsora
maradékát felvetették, a rétségen előbbre nyomultak, de csak
tapogatózva, mert olyan setét volt, hogy teljességgel nem láttak.
Alig mentek azonban mintegy kétszáz lépésnyire, midőn fülökbe
olyan hang csapódott, mint a hogy valamely magas szikláról leomló
zuhatag szokott morajlani.
Ezen zajnak kimondhatatlanúl megörültek; de midőn hallgatózni
kezdének merről hangzik fel: időnként más neszt is vettek észre,
mely a viz közelsége fölötti örömüket megzavarta, kivált Sanchoét, a
kinek igen hamar inába szállt a bátorsága.
Időről időre folytonosan ismétlődő csapások hangzottak feléjök s
közbe-közbe vasak és lánczok zörgése, mi a viznek rohamos

52. Welcome to our website – the ideal destination for book lovers and
knowledge seekers. With a mission to inspire endlessly, we offer a
vast collection of books, ranging from classic literary works to
specialized publications, self-development books, and children's
literature. Each book is a new journey of discovery, expanding
knowledge and enriching the soul of the reade
Our website is not just a platform for buying books, but a bridge
connecting readers to the timeless values of culture and wisdom. With
an elegant, user-friendly interface and an intelligent search system,
we are committed to providing a quick and convenient shopping
experience. Additionally, our special promotions and home delivery
services ensure that you save time and fully enjoy the joy of reading.
Let us accompany you on the journey of exploring knowledge and
personal growth!
testbankbell.com