Ezüst sziklák közt haladtak végig s ennek a végén vaskapuhoz
értek, amely olyan nagy volt, hogyha három akkora Nagy Bűbájos,
mint amekkora, meghajlás nélkül is átférhet rajta. Itt azonban
szörnyű nagy sárkánykutya állott, s amikor meglátta Nagy Bűbájost,
kitátotta rettentő nagy száját, úgy rohant Nagy Bűbájos felé. Szikra
vissza is kapta nagy hirtelen a fejét az ő kicsi ablakából, de a Nagy
Bűbájosnak még a szemepillája sem rebbent meg. Varázsvesszejével
csak megérintette a kutyát, az nyomban meglapult, nyöszörgött,
vinnyogott, farkát behúzta s félre oldalgott a kapu mellől. Nagy
Bűbájos ismét elmormogta a varázsszavakat, s szörnyű nagy
csikordulással nyilt ki az ajtó. Amint ez a kapu is bedöndült utánuk,
volt mit lásson Szikra, aki most nekibátorodott és kinézett az
ablakán. Mint a hangyák, úgy futkostak szerte-széjjel, össze-vissza a
kis fekete manók, törpék, tengeri sellők, vizitündérek, bámulták a
Nagy Bűbájost, ráncigálták a vállára vetett köpenyeget, huzgálták
övig érő szakállát, aztán ráfonódtak a lábára, úgy, hogy az óriás
Nagy Bűbájos meg sem tudott moccanni. Egyideig csak nézte, nézte,
mosolyogva nézte Nagy Bűbájos, hogy ezek az apró jószágok mint
lábatlankodnak körülötte, Szikra is az ablakán keresztül fel-
felfricskázta, akit csak elért a kezével, de végre is csak úgy tudott
megszabadulni tőlük Nagy Bűbájos, hogy istenesen megrázta magát,
s nagy csomókban, sikoltozva hullottak le róla ezek a furcsa
apróságok. Ugyancsak kellett vigyáznia a jó Nagy Bűbájosnak, hogy
rá ne lépjen valamelyikre, amig elébb-elébb lépdegélt.
A vaskapú kristály üvegterembe nyilt, beragyogott oldalán Isten
áldott napja s amerre lépett Nagy Bűbájos, a földön mindenütt virág
és gyümölcs hevert, a sellők, a manók, a tündérek hangos
kacagással játszadoztak köztük s dobálták egymást arany almával,
arany körtével, arany dióval s arany mogyoróval. Bezzeg, hogy
jószivvel kiugrott volna Szikra a Nagy Bűbájos zsebéből, hogy
játszadozzon velük s lakmározzon a sok minden jóból, de a Nagy
Bűbájos félre sem pillantva ment, mendegélt előre, mignem egy
selyem kárpithoz ért, azt félrehúzta, s most egyszerű nagy terembe
jutottak, ahol nagy lánggal égett a tűz. A tűz mellett egy nagy-nagy