Az addiktológiai prevenció pszichológiai szempontjai.pptx

Addiction and psychology

1. Az addiktológiai prevenció pszichológiai szempontjai

2. Szakirodalom Demetrovics , Zs . (szerk.). (2007). Addiktológia . Budapest: ELTE Eötvös Kiadó. ISBN: 9789634638249 Rácz, J. (2005). Kábítószer-probléma: Prevenció, kezelés, ártalomcsökkentés. Budapest: Új Mandátum Könyvkiadó. ISBN: 9638575932 Pilling , J. (szerk.). (2012). Orvosi pszichológia és klinikai egészségpszichológia. Budapest: Semmelweis Kiadó. ISBN: 9789633312676 Kósa, É., & Pikó, B. (2004). Egészségpszichológia a gyakorlatban. Budapest: Medicina Könyvkiadó. ISBN: 9632429049 Pikó, B. (2010). Ifjúság, káros szenvedélyek, egészségmagatartás. Szeged: JATEPress . ISBN: 9789633150230 Mrazek, P. J., & Haggerty, R. J. (Eds.). (1994). Reducing risks for mental disorders: Frontiers for preventive intervention research. Washington, DC: National Academies Press. https://doi.org/10.17226/2139 Miller, W. R., & Rollnick, S. (2013). Motivational Interviewing: Helping People Change (3rd ed.). New York: Guilford Press

3. Mit nevezünk addikciónak? 1. DSM-5 alapján „Az addikciót olyan tartós, relapszáló agyi betegségként határozhatjuk meg, amelyet kényszeres szerhasználat, a kontroll elvesztése és a negatív következmények ellenére történő folytatás jellemez.” (American Psychiatric Association , 2013). NIDA meghatározás „Az addikció egy krónikus, visszaesésre hajlamos agyi rendellenesség, amelyet a kényszeres drogkeresés és -használat jellemez, annak káros következményei ellenére.” (National Institute on Drug Abuse [NIDA], 2018).

4. Addikcióról akkor beszélünk, amikor egy személy viselkedése vagy szerhasználata olyan mértékűvé válik, hogy azt kényszeresség, kontrollvesztés és a negatív következmények ellenére történő folytatás jellemzi. Az állapot krónikus és relapszáló , vagyis hosszú távon fennmarad, és visszaesések jellemzik.

5. A leggyakoribb az addikciók pszichológiai és pszichiátriai betegségek komobiditás szempontjából .

6. 1. Hangulatzavarok (depresszió, bipoláris zavar) Miért gyakori? Az érintettek sokszor önmedikalizációként kezdenek alkoholt vagy drogokat használni (pl. szorongás vagy üresség enyhítésére). A depresszióban jellemző anhedónia (örömképtelenség) miatt a szerhasználat átmenetileg „jutalmat” ad. Bipoláris zavarban a mániás szakaszban a fokozott impulzivitás és a gátlástalanság vezet szerhasználathoz. Következmény: a szerhasználat rövid távon enyhíti a tüneteket, hosszú távon viszont súlyosbítja őket.

7. 2. Szorongásos zavarok és PTSD Miért gyakori? Az alkohol és a benzodiazepinek gyorsan oldják a feszültséget és szorongást → rövid távon hatékony, de hosszú távon függőséghez vezet. PTSD esetén az alvászavarok, flashbackek , fokozott éberség miatt az érintettek gyakran nyúlnak alkoholhoz, opiátokhoz vagy cannabis-hoz. Következmény: a szorongás tünetei kezdetben enyhülnek, de a dependencia és megvonási tünetek miatt a szorongás hosszabb távon fokozódik.

8. 3. Személyiségzavarok (különösen borderline és antiszociális) Miért gyakori? Borderline személyiségzavarban az impulzivitás és a krónikus érzelmi instabilitás miatt gyakran alakul ki alkohol- vagy drogfüggőség. Antiszociális személyiségzavarban a gátlástalanság , szabályszegés és empátiahiány miatt a szerhasználat életvezetési mintává válhat. Következmény: a függőség tovább növeli az impulzív viselkedést, agressziót és társas problémákat.

9. 4. Pszichotikus zavarok ( schizophrenia , schizoaffektív zavar) Miért gyakori? Sok páciens önkezelésként használ cannabist vagy alkoholt a hallucinációk és feszültség enyhítésére. Ugyanakkor a cannabis különösen erősen provokálhat pszichotikus epizódokat , és rontja a gyógyszeres kezelés hatását. Következmény: a tünetek hullámzóvá válnak, a kezelés következetessége sérül, a prognózis romlik.

10. 5 . ADHD (gyermek- és felnőttkorban) Miért gyakori? Az ADHD- ra jellemző impulzivitás és szenzoros ingerkeresés miatt fokozott a szerhasználat kockázata. Stimulánsok (pl. amfetaminok, kokain) átmenetileg javíthatják a figyelmet , így „önkezelésként” használják. Következmény: a szerhasználat rövid távon növelheti a koncentrációt, de hosszabb távon addikcióhoz és súlyosabb impulzivitáshoz vezet.

11. 6 . Étkezési zavarok (bulimia nervosa, binge eating) Miért gyakori? A közös alap az impulzivitás és a kontrollvesztés . Gyakori az alkohol abúzus, illetve stimulánsok használata testsúlyszabályozás céljából. Következmény: a testképzavar és a szerhasználat egymást erősíthetik, krónikus állapotot hozva létre.

12. Fejlődéspszichológiai szempontból meghatározó életperiódusok, amelyek az addikció kialakulásával szembeni sérülékenységet fokozzák

13. 1. Gyermekkor rizikófaktorai Kötődéselmélet ( Bowlby , Ainsworth ) Ha a gyermek bizonytalan kötődést alakít ki (elhanyagolás, szeretethiány, szülői hiány miatt), sérül a biztonságérzet és az érzelemszabályozás. A felnőttkori szerhasználat gyakran pótlék a biztonság és közelség hiányára. Stressz és idegrendszeri fejlődés A korai depriváció tartósan megváltoztatja a hipotalamusz–hipofízis–mellékvese (HPA) tengely működését → fokozott stresszreaktivitás. Ez növeli a szorongásra és depresszióra való hajlamot, amelyek addikcióval társulhatnak.

14. Érzelemszabályozási nehézségek Az érzelmi biztonság hiánya miatt a gyermek nem tanulja meg megfelelően kezelni a frusztrációt, szorongást. A felnőttkori szerhasználat gyakran egyfajta „önszabályozási kísérlet” . Szociális tanulás és modellkövetés Ha a szülő hiányzik vagy elérhetetlen, a gyermek gyakran a kortársaktól vagy külső modellektől vesz át megküzdési stratégiákat – ezek gyakran kockázatosabbak (pl. alkohol, drog kipróbálása).

15. 2. Serdülőkor (kb. 12–18 év) Biológiai tényezők : az agy jutalmazó rendszere ( dopaminerg pályák) nagyon aktív, miközben a homloklebeny (döntéshozás, impulzuskontroll) még nem teljesen érett. Pszichológiai tényezők : identitáskeresés ( Erikson : identitás vs . szerepkonfúzió), fokozott kíváncsiság, újdonságkeresés. Szociális tényezők : erős kortárshatás, csoportnyomás, függetlenedés a szülőktől. Ez a legkritikusabb időszak: a szerhasználat gyakran itt kezdődik, és megalapozhatja a későbbi addikciót.

16. 3. Fiatal felnőttkor (kb. 18–25 év) Biológiai tényezők : a frontális lebeny fejlődése ekkor zárul le (kb. 24–25 éves korra). A kontrollfunkciók még gyengébbek a felnőttkori stabil szinthez képest. Pszichológiai tényezők : a kísérletezés, életstílus-keresés, szabadság és felelősségvállalás közötti feszültség. Szociális tényezők : egyetemista/fiatal dolgozó életforma → gyakran társas ivás, bulikultúra, új közösségekhez való alkalmazkodás. A szerhasználat normalizálódhat, és szokásként rögzülhet.

17. 4. Középkor (kb. 40–50 év) Biológiai tényezők : stressz és egészségi problémák fokozódása, hormonális változások. Pszichológiai tényezők : Erikson szerint a „ generativitás vs . stagnálás” krízise – a középkori válság, életközépi újraértékelés, kiégés. Szociális tényezők : munkaterhelés, családi nehézségek, esetleg válás, magány → fokozhatja az alkohol- és gyógyszerhasználatot. Nem az elsődleges rizikóidőszak, de gyakori az alkoholizmus vagy a gyógyszerfüggés kialakulása.

18. Addiktológiai prevenció lehetőségei (pszichológiai megközelítésben)

19. 1. Prevenciós szintek és elméleti keretek A pszichológiában a prevenciót a Mrazek – Haggerty (1994) által kidolgozott modell alapján három szintre osztjuk: Univerzális prevenció : teljes populációra irányul (pl. iskolai programok, kampányok). Szelektív prevenció : veszélyeztetett csoportok számára (pl. hátrányos helyzetű fiatalok, traumatizált gyermekek). Indikált prevenció : azok számára, akiknél már megjelentek a rizikómagatartások (pl. problémás szerhasználat, impulzív viselkedés). Ez a modell lehetővé teszi, hogy a pszichológiai intervenciókat a fejlődési szakaszokhoz és a rizikófaktorokhoz igazítsuk.

20. 2. Fejlődéspszichológiai szenzitív szakaszokhoz illeszkedő prevenció Kisgyermekkor (0–6 év) Kockázat: szeretetmegvonás, szülői hiány → bizonytalan kötődés, érzelemszabályozási deficit. Prevenciós lehetőségek: Szülői kompetenciák fejlesztése (szülőcsoportok, nevelési tanácsadás). Korai kötődési intervenciók (pl. biztonságos kötődés elősegítése, anya–gyermek programok). Óvodai prevenció: érzelmi nevelés, társas készségek fejlesztése.

21. Serdülőkor (12–18 év) Kockázat: kortárscsoport nyomása, identitáskeresés, frontális lebeny éretlensége. Prevenciós lehetőségek: Iskolai életvezetési készségfejlesztő programok (pl. Life Skills Training – Botvin ). Kortárssegítő képzések, peer -mentorálás. Önismereti csoportok, érzelmi intelligencia tréningek. Sport- és kulturális alternatívák biztosítása.

22. Fiatal felnőttkor (18–25 év) Kockázat: kísérletezés, bulikultúra, szorongás az önállósodás miatt. Prevenciós lehetőségek: Egyetemi/munkahelyi egészségfejlesztő programok. Stresszkezelési és relaxációs tréningek. Motivációs interjú (MI) alapú tanácsadás a rizikócsoportban.

23. Középkor (40–50 év) Kockázat: munkahelyi stressz, kiégés, krízisek (válás, életközépi válság). Prevenciós lehetőségek: Munkahelyi egészségpszichológiai programok ( burnout -megelőzés, coping stratégiák). Pszichoedukáció alkohol- és gyógyszerhasználat veszélyeiről. Krízisintervenciós szolgáltatások.

24. 3. Komorbid pszichés zavarokra épülő prevenció Az addikció különösen gyakori depresszió, bipoláris zavar, szorongás, PTSD, ADHD, borderline személyiségzavar mellett. Prevenciós lehetőségek: Korai pszichiátriai szűrés és diagnosztika. Integrált kezelés (pl. addikció + depresszió együttes kezelése). Érzelemszabályozási készségfejlesztés (DBT borderline esetén). ADHD-s gyermekeknél alternatív viselkedésmenedzsment, impulzuskontroll-fejlesztés.

25. 4. Kötődés és szeretetmegvonás szerepe A szeretetmegvonás és szülői hiány miatt bizonytalan vagy dezorganizált kötődés alakulhat ki → sérül a biztonságérzet, a stresszkezelés, és a későbbi kapcsolati minták. Prevenciós lehetőségek: Korai intervenciós programok veszélyeztetett családokban. Nevelőszülők, örökbefogadó szülők képzése a biztonságos kötődés támogatására. Gyermekvédelemben dolgozók képzése az addikciós rizikófaktorok felismerésére.

26. 5. Pszichológus és multidiszciplináris csapat szerepe Pszichológus feladatai: szűrés, tanácsadás, pszichoedukáció , családterápia, krízisintervenció. Csapatmunka: orvosokkal, szociális munkásokkal, pedagógusokkal való együttműködés. Közösségi szint: stigma csökkentése, nyilvános edukáció, egészségfejlesztő kampányok.

27. Pszichológiai prevenciós módszerek és hatékonyságuk

28. 1. Életvezetési és szociális készségfejlesztő programok ( Life Skills Training – Botvin program) Leírás: A program kognitív- behaviorális alapokra épít, célja a döntéshozatali, problémamegoldó, kommunikációs és érzelemszabályozási készségek fejlesztése. A serdülők megtanulják felismerni a társas nyomást, alternatív coping -stratégiákat sajátítanak el. Miért hatékony? A serdülőkorban fokozott az impulzivitás és a kortárshatás szerepe ( Steinberg , 2008). A készségfejlesztés közvetlenül célozza meg a kockázati magatartásokat előidéző pszichológiai mechanizmusokat.Bizonyíték : Több randomizált kontrollált vizsgálat ( Botvin & Griffin, 2004; Botvin et al ., 2006) kimutatta, hogy 6 év után a dohányzás és alkoholhasználat 50–75%-kal alacsonyabb a programban résztvevőknél.

29. 2. Motivációs interjú (MI) (Miller & Rollnick, 2013) Leírás: Direktív, de kliensközpontú tanácsadási módszer, amely az ambivalencia feltárására és a belső motiváció mozgósítására épül. Miért hatékony? A szerhasználat gyakran ambivalens élmény (öröm és negatív következmények együtt). Az MI segít kognitív disszonanciát kialakítani, ezáltal előmozdítja a változási szándékot. Bizonyíték: Meta -analízisek ( Lundahl et al ., 2010; Smedslund et al ., 2011) igazolták, hogy már rövid intervenció (1–4 ülés) esetén is szignifikáns mértékben csökkent a fiatalok alkoholfogyasztása és kábítószerhasználata.

30. 3. Kognitív viselkedésterápiás (CBT) alapú prevenció Leírás: A CBT azonosítja a maladaptív gondolatokat és viselkedéseket, majd adaptív megküzdési módokat tanít. A prevencióban főleg a stresszkezelést, problémamegoldást és érzelemszabályozást célozza. Miért hatékony? Sok addiktív viselkedés stressz- vagy feszültségcsökkentésként kezdődik. A CBT megerősíti a pszichológiai rezilienciát , ezáltal csökkenti a szerhasználat szükségletét. Bizonyíték: Hofmann et al . (2012) meta -analízise szerint a CBT hatékonyan csökkenti a szerhasználati kockázatokat, különösen szorongásos és depressziós komorbiditás esetén.

31. 4. Kortárssegítő és peer -mentor programok Leírás: Olyan prevenciós modellek, amelyekben a fiatalokat saját kortársaik segítik – tapasztalataikkal, példamutatásukkal és támogató jelenlétükkel. Miért hatékony? A serdülők számára a kortárs csoport jelenti a legfontosabb referenciát (Brown & Larson , 2009). Ha a kortárscsoport normái egészségesek, a szerhasználat megelőzhető. Bizonyíték: Egyes vizsgálatok ( Valente et al ., 2007) azt mutatják, hogy iskolai közegben akár 20–30%-kal csökkenhet a szerhasználat a kortárs mentorprogramok révén. Ugyanakkor a hatás nagymértékben függ a program minőségétől és a mentorok képzésétől.

32. Az addiktológiai prevenció család - és rendszerelméleti megközelítésben

33. 1. A család szerepe az addikció kialakulásában Kötődés és szeretetmegvonás : Biztonságos kötődés → védőfaktor; bizonytalan vagy dezorganizált kötődés → sérülékenység ( Bowlby , 1988). Szülői modellkövetés : A gyermekek gyakran átveszik a szülők szerhasználati mintáit (pl. „stresszoldó ital” → normává válhat). Kommunikációs minták : Tabu, konfliktuskerülés vagy agresszív kommunikáció → növeli a szerhasználat kockázatát. Családi stressz és diszfunkciók : válás, családon belüli erőszak, szülői pszichiátriai zavarok → fokozzák a rizikót.

34. 2. Rendszerelméleti nézőpont A család egy nyitott rendszer , ahol minden tag viselkedése hatással van a többiekre. Homeosztázis-elv : A rendszer törekszik az egyensúlyra, még akkor is, ha az diszfunkcionális (pl. az alkoholista szülő ivása köré szerveződik a család működése). Trianguláció : A gyermek bevonódik a szülői konfliktusokba → sérülékenyebbé válik. Rejtett szabályok : pl. „erről nem beszélünk” → gátolja a problémák feldolgozását, erősíti a maladaptív copingot . Prevenciós következmény : nem elég az egyént kezelni, a teljes rendszert be kell vonni.

35. 3. Családi prevenciós módszerek a) Szülői edukáció és tréning Szülői készségek fejlesztése: következetes nevelési stílus, érzelmi támogatás. Kommunikációs tréning: nyílt párbeszéd szerhasználatról, érzelmekről. Hatékonyság: Kutatások ( Kumpfer & Alvarado , 2003) bizonyítják, hogy a szülők bevonása jelentősen növeli a serdülőkori prevenció sikerességét.

36. b) Családi prevenciós programok Strengthening Families Program ( Kumpfer , 2003): bizonyítottan csökkenti a serdülők szerhasználatát és javítja a családi működést. Family Check-Up ( Dishion & Kavanagh , 2003): rövid, motivációs interjú alapú családi intervenció. c) Rendszerelméleti családterápia Már indikált prevenciós szinten (rizikócsoportoknál, problémás szerhasználatnál). Strukturális családterápia ( Minuchin , 1974): határok, hierarchiák tisztázása. Multidimenzionális családterápia ( Liddle , 2010): hatékony serdülőkori szerhasználat megelőzésében és kezelésében.

37. 4. Prevenció a tágabb rendszerekben Iskola–család együttműködés : közös prevenciós programok. Közösség és társadalom : közösségi háló, civil szervezetek, vallási közösségek támogatása → védőfaktor. Multidiszciplináris együttműködés : pszichológus, pedagógus, orvos, szociális munkás összehangolt munkája.

38. A vallás szerepe az addikció prevenciójában és kezelésében

39. 1. A vallás mint védőfaktor a prevencióban a) Értékrend és normarendszer A vallási közösségek által közvetített normák (pl. mértékletesség, önkontroll, erkölcsi tiltás a szerhasználattal szemben) gátló tényezőként működhetnek. Példa: longitudinalis vizsgálatok igazolják, hogy a vallásos serdülők kisebb valószínűséggel próbálnak ki alkoholt vagy drogot (Miller, 1998; Wallace & Forman, 1998).

40. b) Közösségi támogatás A vallási közösség szociális kontrollt és támogató hálót nyújt → csökkenti az izolációt, erősíti a társas védelmet. A közösséghez tartozás érzése alternatívát kínál a kortárs szerhasználati nyomással szemben. c) Spirituális megküzdés A hit adhat értelemkeresési keretet , amely segít a stressz és életesemények feldolgozásában. Pargament (1997) szerint a vallási/spirituális coping egyik formája a kontroll átadása egy „felsőbb erőnek”, ami csökkentheti a szorongást és a maladaptív coping (pl. szerhasználat) igényét.

41. 2. A vallás szerepe az addikció kezelésében a) Spirituális dimenzió beépítése a terápiába Sok kliens az addikciót értelmi és spirituális hiányként is átéli. A hitre épülő megközelítések ezt a hiányt pótolják. A spiritualitás támogatja az öntranszcendenciát : a személy túl tud lépni saját vágyain, és nagyobb célt találhat az életében. b) 12 lépéses programok (pl. Anonim Alkoholisták, AA) A legelterjedtebb vallási/ spirituális alapú addiktológiai intervenció. Alapja a „magasabb erőbe” vetett hit, az önfeladás és a közösségi támogatás. Empirikus kutatások (Kelly, 2017) kimutatták, hogy a 12 lépéses programban részt vevők körében jelentősen alacsonyabb a visszaesés aránya.

42. c) Relapszus prevenció spirituális erőforrásokon keresztül A vallási/spirituális gyakorlat (imádság, meditáció, vallási rítusok) segíti az érzelemszabályozást, csökkenti a sóvárgást. A közösséghez tartozás és a transzcendensbe vetett hit csökkenti az izolációt és a reménytelenséget , amelyek a visszaesés fő rizikófaktorai .

43. Összegzés A kutatások egyértelműen rámutatnak: a leghatékonyabb prevenciós stratégiák azok, amelyek integráltak – egyszerre fejlesztik az egyéni készségeket (érzelemszabályozás, döntéshozatal, megküzdés), erősítik a családi kapcsolatokat, támogatják a közösségi beágyazódást, és szükség esetén kiegészülnek spirituális erőforrásokkal is. Az addikció megelőzésről akkor beszélhetünk hitelesen, ha nemcsak a kockázati tényezők kiiktatására, hanem a védőfaktorok megerősítésére is törekszünk. A prevenció lényege nem az, hogy csupán elkerüljük a függőséget, hanem hogy elősegítsük az egészséges, kiegyensúlyozott, kapcsolatokban gazdag életvezetést .

44. Köszönöm a megtisztelő figyelmüket!