Communicating for Managerial Effectiveness 4th Edition Phillip G. Clampitt

Communicating for Managerial Effectiveness 4th Edition Phillip G. Clampitt
Communicating for Managerial Effectiveness 4th Edition Phillip G. Clampitt
Communicating for Managerial Effectiveness 4th Edition Phillip G. Clampitt

1. Communicating for Managerial Effectiveness 4th
Edition Phillip G. Clampitt pdf download
https://ebookfinal.com/download/communicating-for-managerial-
effectiveness-4th-edition-phillip-g-clampitt/
Explore and download more ebooks or textbooks
at ebookfinal.com

2. Here are some recommended products for you. Click the link to
download, or explore more at ebookfinal
Quantitative Techniques for Managerial Decisions Edition 2
R.B. Khanna
https://ebookfinal.com/download/quantitative-techniques-for-
managerial-decisions-edition-2-r-b-khanna/
Home Sausage Making 4th Edition Charles G. Reavis
https://ebookfinal.com/download/home-sausage-making-4th-edition-
charles-g-reavis/
Classrooms Management Effectiveness and Challenges
Management Effectiveness and Challenges 1st Edition
Rebecca J. Newley
https://ebookfinal.com/download/classrooms-management-effectiveness-
and-challenges-management-effectiveness-and-challenges-1st-edition-
rebecca-j-newley/
Evaluation Strategies for Communicating and Reporting
Enhancing Learning in Organizations Mary E. Piontek
https://ebookfinal.com/download/evaluation-strategies-for-
communicating-and-reporting-enhancing-learning-in-organizations-mary-
e-piontek/

3. The Civil War and Reconstruction in Indian Territory 1st
Edition Bradley R. Clampitt
https://ebookfinal.com/download/the-civil-war-and-reconstruction-in-
indian-territory-1st-edition-bradley-r-clampitt/
Military Effectiveness Allan R. Millett
https://ebookfinal.com/download/military-effectiveness-allan-r-
millett/
Municipal Solid Waste Recycling and Cost Effectiveness
Recycling and Cost Effectiveness 1st Edition Mohamed
Alwaeli
https://ebookfinal.com/download/municipal-solid-waste-recycling-and-
cost-effectiveness-recycling-and-cost-effectiveness-1st-edition-
mohamed-alwaeli/
Communicating in Business A Short Course for Business
English Students 2nd Edition Simon Sweeney
https://ebookfinal.com/download/communicating-in-business-a-short-
course-for-business-english-students-2nd-edition-simon-sweeney/
50 Strategies for Communicating and Working with Diverse
Families 2nd Edition Janet Gonzalez-Mena
https://ebookfinal.com/download/50-strategies-for-communicating-and-
working-with-diverse-families-2nd-edition-janet-gonzalez-mena/

5. Communicating for Managerial Effectiveness 4th Edition
Phillip G. Clampitt Digital Instant Download
Author(s): Phillip G. Clampitt
ISBN(s): 9781412970884, 1412970881
Edition: 4th
File Details: PDF, 14.59 MB
Year: 2009
Language: english

6. Communicating
;for
Managerial
Effectiveness
PROBLEMS I STRATEGIES I SOLUTIONS
Phillip G. Clampitt

7. Improve Your Grade
by using our Student Study Site!
www.sagepub.com/clampitt4estudy
(Communicating
Managerial
Effectiveness
FROM IMS I STRATEGIES | SOLUTIONS
Phillip G. Clampitt
Video case studies accompanied by
questions for practical problem solving
Links to Web sites for additional
reading and research
■ Chapter-specific study guides that
include a chapter outline and quiz

8. OMMUNIC ATIN G
Managerial
Effectiveness

9. To Laurey, who continues to dazzle me with her charm, intellect, and spirit.

10. FOURTH EDITION
(Communicating
for
Managerial
Effectiveness
PROBLEMS STRATEGIES I SOLUTIONS
Phillip G. Clampitt
Hendrickson Professor of Business
University of Wisconsin, Green Bay
(DSAGE
Los Angeles | London | New Delhi
Singapore | Washington DC

11. Copyright © 2010 by SAGE Publications, Inc.
All rights reserved. No part of this book may be reproduced or utilized in any form or by any
means, electronic or mechanical, including photocopying, recording, or by any information
storage and retrieval system, without permission in writing from the publisher.
For information:
SAGE Publications, Inc. SAGE Publications India Pvt. Ltd.
2455 Teller Road B 1/11 Mohan Cooperative Industrial Area
Thousand Oaks, California 91320 Mathura Road, New Delhi 110 044
E-mail: [email protected] India
SAGE Publications Ltd. SAGE Publications Asia-Pacific Pte. Ltd.
1 Oliver’s Yard 33 Pekin Street #02-01
55 City Road Far East Square
London EC1Y ISP Singapore 048763
United Kingdom
Printed in the United States of America.
Library of Congress Cataloging-in-Publication Data
Clampitt, Phillip G.
Communicating for managerial effectiveness: problems, strategies, solutions /
Phillip G. Clampitt.—4th ed.
p. cm.
Includes bibliographical references and index.
ISBN 978-1-4129-7088-4 (pbk.)
1. Communication in management. I. Title.
HD30.3.C52 2009
658.4'5—dc22 2008051982
This book is printed on acid-free paper.
09 10 11 12 13 10 9 8 7 6 5 4 3 2 1
Acquisitions Editor:
Associate Editor:
Editorial Assistant:
Production Editor:
Copy Editor:
Typesetter:
Proofreader:
Cover Designer:
Marketing Manager:
Todd R. Armstrong
Deya Saoud
Aja Baker
Astrid Virding
Gillian Dickens
C&M Digitals (P) Ltd.
Scott Oney
Candice Harman
Carmel Schrire

12. Brief Contents
Foreword xv
Cal Downs
Preface xv''
Introduction XXI
SECTION 1: FOUNDATION
Chapter 1: Understanding Communication 3
Chapter 2: Examining Communication Approaches 25
Chapter 3: Scrutinizing Ethical Issues 45
Chapter 4: Imparting the Organizational Culture 71
SECTION 2: COMMUNICATION CHALLENGES
Chapter 5: Selecting and Using Communication Technologies 95
Chapter 6: Managing Data, Information, Knowledge, and Action 121
Chapter 7: Providing Performance Feedback 151
Chapter 8: Communicating across Organizational Boundaries 175
Chapter 9: Communicating about Change 201
Chapter 10: Cultivating the Innovative Spirit 233
Chapter 11: Building a World-Class Communication System 255
Index 277
About the Author 287

14. Detailed Contents
Foreword
Cal Downs
Preface
Introduction
SECTION 1: FOUNDATION
Chapter 1: Understanding Communication
Propositions 4
Proposition 1: Communication Can Best Be
Described in Terms of Probabilities 4
Proposition 2: Context Shapes the Probabilities
by Creating Default Assumptions 9
Proposition 3: Context Building Is a Dynamic Process 7 7
Proposition 4: The Context May Act Like a Black Hole 12
Proposition 5: Context Construction Is Uniquely
Sensitive to Time Sequencing 13
Proposition 6: There Are Multiple Messages
in Each Communication Event 14
Proposition 7: Content and Context Interact to Produce Meaning
Implications of the Propositions 16
Explore the Employees'Context 16
Carefully Manage Employee Expectations 7 7
Carefully Frame Messages 17
Sculpt the Proper Context 18
Anticipate Possible Interpretations (and Misinterpretations)
of Messages, Events, and Symbols 19
Be Aware of the "Law of Large Numbers" 79
Use the "Blackout" Tactic to Clarify
Potentially Ambiguous Messages 20
Pay Attention to Secondary Messages 20
Recognize the Utility of Credible Sources 20
Conclusion 21
Key Concepts 22
"Drill Down" Exercises 22
Notes 22

15. 25 Chapter 2: Examining Communication Approaches
The Arrow Approach 26
Judging Effectiveness 27
Explaining Communication Breakdowns 27
Origins 28
Evaluation 29
The Circuit Approach 31
Judging Effectiveness 31
Explaining Communication Breakdowns 32
Origins 33
Evaluation 33
Communication as Dance 36
Communication Is Used for Multiple Purposes 36
Communication Involves the Coordination of Meanings 37
Communication Involves Co-orientation 37
Communication Is Rule Governed 38
Communicators Develop a Repertoire of Unconscious Skills 39
Communication Can Be Viewed as a Patterned Activity 39
Conclusion 41
Key Concepts 41
"Drill Down" Exercises 41
Notes 42
Chapter 3: Scrutinizing Ethical Issues 45
Fundamental Assumptions 47
Every Communication Decision Has an Ethical Dimension to It 47
Communication Ethics Involves Both Motives and Outcomes 48
Fundamental Principles Should Guide Discussions of Ethics 48
Ethical Dilemmas 49
Secrecy 49
Dissent 50
Leaks 52
Rumors and Gossip 52
Lies 53
Euphemisms 55
Ambiguity 55
Apologies 56
A Strategic Approach to Corporate Ethics 58
Corporate Culture 58
Organizational Policy 60
Personal Commitments 64
Conclusion 67
Key Concepts 67
"Drill Down" Exercises 68
Notes 68
Chapter 4: Imparting the Organizational Culture 71
What Is Culture? 72
Does Culture Matter? 73

16. Culture Affects the Bottom Line 73
Culture Influences How an Organization Analyzes
and Solves Problems 74
Culture Influences How the Company Will Respond to Change 75
Culture Affects Employee Motivation and Customer Satisfaction 75
How Can We Discover the Culture? 76
Examine the Corporate Slogans, Philosophies, and Value Statements 76
Reflect on the Type of People in the Organization 78
Study Symbols and Heroes 78
How Can We Evaluate the Culture? 79
Does the Organization Seek to Close the Gap between
the Stated Culture and Actual Culture? 79
Is the Actual Culture Suited for the Organizational Challenges? 80
Does the Actual Culture Fit the Employees' Beliefs and Values? 80
How Can Leaders Effectively Impart the Culture? 81
Craft Actionable Cultural Statements 8 1
Appropriately Socialize Employees 83
Develop Symbolic Reminders of the Core Values 83
Link Values with Specific Behaviors 85
Filter Information through the Values 86
Tell the Right Stories and Create Opportunities to Originate Stories 86
Use Rewards as Powerful Reminders 87
Manage Conflict through the Values, Not the Hierarchy 88
Routinely Evaluate Progress on the Core Values 88
Assist in the Evolution of the Meaning of the Values 89
Conclusion 89
Key Concepts 90
"Drill Down" Exercises 90
Notes 90
SECTION 2: COMMUNICATION CHALLENGES
Chapter 5: Selecting and Using Communication Technologies
A Model for Selecting Appropriate Communication Technologies 97
Are the Sender's Objectives Compatible with the Attributes
of the Intended Message? (S-M Test) 98
Are the Messages Sent Compatible with
the Channels Used? (M-C Test) 99
Are the Sender's Objectives Compatible with the Type
of Channels Used? (S-C Test) 99
Are the Messages Compatible with the Receivers' Characteristics?
(M-R Test) 100
Are the Channels Used Compatible with the Receivers'
Characteristics? (C-R Test) 100
What to Do? 102
Choose the Proper Mix of Channels 102
Conduct Channel-Specific Training 104
Make the Right Trade-offs When Selecting Channels 107
Detect and Respond to Patterns That Develop
with Technology Usage 110
95

17. Conclusion 114
Key Concepts 116
"Drill Down" Exercises 116
Notes 116
Chapter 6: Managing Data, Information, Knowledge, and Action 121
The D-l-K-A Model 122
Data - Representations of Reality 123
Information = Data That Provide Relevant Clues or News 123
Knowledge = The Framework or Schema for Organizing
the Relationships between Pieces of Information 124
Action = The Deeds or Decisions Made Based on Knowledge 124
Variations of the Model 125
The D-l-K Loop 125
The K-A Loop 127
The l-A Loop 128
Managing the Data-lnformation Relationship 128
Recognize the Inherent Flaws of All Data and Information 129
Determine What Employees Really Need to Know 130
Analyze Both Quantitative and Qualitative Data 131
Harness the Power of Product-Embedded Information (PEI)
and Just-in-Time Information (JITI) 131
Use Imagery to Dramatize Information and Summarize
Complex Data Sets 133
If Possible, Reduce the Number of Links
in the Communication Chain 134
Managing the Information-Knowledge Relationship 136
Evaluate the Credibility of the Evidence 136
Organize the Same Information in Different Ways 138
Identify What You Don't Know 140
Discern the Underlying Patterns 141
Test Models and Theories 142
Managing the Knowledge-Action Relationship 143
Create Strategic Knowledge-Sharing Communities 143
Focus Reports on Actionable Issues 145
Speed Up the Transformation Process, Even
at the Expense of Accuracy 146
Conclusion 147
Key Concepts 147
"Drill Down" Exercises 147
Notes 147
Chapter 7: Providing Performance Feedback 151
Performance Feedback Principles 152
Everyone, Whether They Acknowledge It or Not,
Has Performance Standards 153
High Performance Standards Foster Employee Development
and Organizational Viability 153

18. All Employees "Receive" Feedback about Their Performance 154
The Ideal Feedback System Drives Employees to Identify, Perform,
and Commit to the Evolving Performance Standards 154
Implementing a Successful Feedback System 155
Do Employees Know Their Job Responsibilities? 156
Do Employees Know the Standards by Which They Are
Being Evaluated? 156
Do Employees Receive Useful Informal Feedback? 157
Do Employees Receive Useful Feedback
from Performance Appraisals? 158
Communicating Performance Feedback 160
The Method 160
The Message 163
Conclusion 171
Key Concepts 171
"Drill Down" Exercises 172
Notes 172
Chapter 8: Communicating across Organizational Boundaries 175
The Nature of Boundaries 177
Potential Problems of Boundaries 177
In vestmen t Losses 178
Customer Service Failures 178
Unmotivated Employees 179
Contributing Factors 179
Language Differences 179
Culture 181
Use of Space 183
Structure of Rewards and Punishments 184
The Arithmetic/Geometric Factor 185
What to Do? 186
Select and Train the Right People 186
Implement Error Correction Processes 188
Encourage Activities That Promote Shared Experiences
and Common Goals 189
Integrate Boundary Spanning into the Structure
of the Organization 192
Promote a Collaborative Communication Style 194
Conclusion 195
Key Concepts 197
"Drill Down" Exercises 197
Notes 197
Chapter 9: Communicating about Change 201
Approaches to Change 202
Top-Down 202
Bottom-Up 203
Integrative Approach 204

19. Selecting the Degree of Communication 204
Undercommunicating 205
Overcommunicating 205
"Goldilocks " Zones 205
Reactions to Change 206
The Iceberg Model 210
Contextual Analysis 211
Audience Analysis 215
S tra tegic Design 219
Conclusion 229
Key Concepts 230
"Drill Down" Exercises 230
Notes 230
Chapter 10: Cultivating the Innovative Spirit
Misconceptions 234
Myth 7—Innovation Is Risky 234
Myth 2—Innovations Spring from Revolutionary
"Big" Ideas or Grand Schemes 235
Myth 3—Innovation Is Product Focused 236
What Is Innovation? 237
Idea Generation 237
Feasibility Analysis 238
Reality Testing 238
Implementation 238
Implications 239
A Perspective on Success and Failure 242
Potential Success 242
Failure 243
Temporary Success 243
Enduring Success 243
Implications 244
Stop and Go Signs 245
Educate Employees about the Organization's Innovation
Philosophy and Policy 245
Develop Company Programs and Policies
That Encourage Innovation 246
Eliminate Lengthy Proposal Procedures
and Foster Informal Communication 247
Require and Reward Innovation 247
Learn How to Properly Reject Novel Ideas 248
Conclusion: The Challenge of Innovation 250
Note the Speculative Nature of the Innovation 250
Recall That Churchill Was Operating Well Outside
His Formal Authority and Expertise 25 7
Recognize the Importance of the Idea Champion 25 7
Key Concepts 252
"Drill Down" Exercises 252
Notes 252
233

20. Chapter 11: Building a World-Class Communication System 255
Assess 257
Communication Audits 258
Pulse Process 259
Strategize 260
What Is a Communication Strategy? 260
How Do You Craft a Communication Strategy? 262
What Makes a Communication Strategy Effective? 267
Implement 270
Assess-Strategize-Implement in Action 272
Conclusion 273
Key Concepts 273
"Drill Down" Exercises 274
Notes 274
Index
277
About the Author
287

22. Foreword
The communication that takes place in an organization is an important influ¬
ence in the success of that organization. Therefore, a good book on organi¬
zational communication can be a valuable resource for all kinds of
students—managers who want to be effective communicators, as well as academic
students who want to understand how organizations work. Phil Clampitt has
written such a book.
Over the years, I have evaluated a number of manuscripts offered to various
publishers, and many of them have good coverage of rather standard materials that
are commonly covered about organizational communication. What Phil Clampitt
has done, however, is to write a book that is original and interesting.
What strikes me most about his work is its freshness. The quotations that begin
each chapter are not typical organizational literature; they demonstrate how well-
read Phil Clampitt is and how this breadth of resources has led him to think about
organizational life in some innovative ways. He also demonstrates great originality
in the way that he uses metaphor to explain how communication works. For
example, although I love to dance, I would never have thought of using dance as
a metaphor for the way organizational communication works. Yet, Clampitt does so
in a convincing way. Furthermore, he is able to coin new phrases that are rich in
explanatory power.
I also like the way Clampitt makes this book a statement of his theory about
organizational communication. It is not merely a report on the research about
a topic. He includes basic propositions and clarifies some of his basic assumptions.
He also makes a major addition by describing some common problem areas and
then suggesting a strategic approach for resolving them. Finally, he adds some
important areas that are often overlooked. His work with communication audits
has prompted him to add chapters on facilitating boundary spanning and cultivating
an innovative spirit.
One of the great rewards of being a university professor is being able to watch
exceptional graduate students become major contributors to one’s discipline. Phil
Clampitt is doing this with his book. There are many gems in these chapters, and
I am delighted to recommend it.
—Cal Downs
University of Kansas
xv

24. Preface
Anew edition of a book provides opportunities to update material and fine-
tune critical ideas. I seized these opportunities, but I also wanted to do
something more. My goals focused on making this edition more prob¬
lem focused, user-friendly, and enriching.
• Problem focused: This edition incorporates a new subtitle that underscores the
unique orientation of Communicating for Managerial Effectiveness (CME4). Many
authors have addressed important communicative skills such as speaking, writing,
and conducting group discussions. I’ve assumed that the readers want to go beyond
the basic communication skills and learn how to make an impact on their organi¬
zations by resolving some of the most vexing communication problems. While
I cannot promise readers all the “right answers” to these problems, I can assure
them that they will learn useful ways to think about the problems.
• User-friendly: I focused on making this edition even more user-friendly in
three specific ways. (1) Since the third edition of this book, I have consulted with
numerous organizations about the communication issues discussed in the previous
editions. I learned firsthand the difficulty many organizations experience in trans¬
lating seemingly simple and straightforward principles into action. For instance,
after leading dozens of change efforts in the past few years, I have grown to appre¬
ciate the need for actionable tools based on sound theory and designed to assist
with the change-planning process. This edition includes examples of those tools.
(2) I moved some of the background research to the book’s Web site to better orga¬
nize supplemental material. For example, the citations for “By the Numbers” are on
the book’s Web site (www.imetacomm.com/CME4). The CME4 Web site also
includes a glossary of key terms, case studies, and self-tests. (3) I’ve added a
number of tools to help students understand the principles and ideas at a deeper,
more personal level. For instance, each chapter concludes with a list of key terms
for review. Readers will also find three “Drill Down Exercises” at the end of each
chapter. I’ve used this title to emphasize that learning the principles goes beyond
the mere memorization of a concept; it requires a deeper “drill down” beyond a
cursory reading of the text. Students who desire to maximize their understanding
will find these questions challenging and thought provoking.

25. XVIII COMMUNICATING FOR MANAGERIAL EFFECTIVENESS
• Enriching: Books have a capacity to enrich our lives in special ways. Some
provide a needed perspective on a vexing problem. Others offer a catchy phrase that
resonates as well as illuminates. Still others move us emotionally in some deeply
personal way. My hope is that CME4 will enrich your life in one of these ways. I’ve
made every effort to do so in this edition by tightening up the writing and relating
incidents I’ve found deeply illuminating. And I’ve tried to do something else
unique—highlighting critical thinking skills. In particular, I’ve had some success
over the years focusing on seven questions used by critical thinkers:
o Have I made reasonable assumptions?
o Have I properly identified the implications of the facts, ideas, or situation?
(i.e., So what?)
o Have I properly identified the pattern(s)?
o Have I relied on reasonable evidence to reach my conclusions?
o Have I properly defined effectiveness?
o Have I considered all the logical alternatives and selected the proper
course of action?
o Have I considered the ethical impact of my decisions?
In fact, my students have dubbed these “Phil’s 7 questions” (see www.Phils
7questions.com). Throughout the manuscript, I have underscored these questions
in one form or another. Sometimes, readers will see the question addressed directly
and at other times more obliquely. Either way, a singular desire motivated me.
I sought to use the communication problems discussed in the book as a vehicle to
help others think more critically about any challenge they face. Why? Because the
demand for critical thinkers always exceeds the supply.
In short, every chapter has been revised in some major way. I have also been
mindful of how the Internet continues to change the way organizations communi¬
cate. The “dot” is the most significant aspect of the dot.com evolution because dots
can be easily connected. The ease of connecting employees, managers, and execu¬
tives has not made organizational communication easier; it has made it more chal¬
lenging. I hope the book and Web site provide the wisdom, insight, and counsel
necessary to enhance your communication effectiveness.
Acknowledgments
C. S. Lewis once said, “Two heads are better than one, not because either is infallible,
but because they are unlikely to go wrong in the same direction.” Many wise minds
steered me in the right direction. I’m profoundly grateful for the guidance of many
friends and colleagues. First, I must thank my CME4 team headed by Laurey Clampitt
and complemented by dedicated research assistants, including Karen Sobiesczyk,
Amanda Margelofsky, Matt Becker, and Adam Behnke. Todd Armstrong at Sage
Publications provided wonderful guidance on the project and selected a number of
insightful anonymous reviewers, who provided wonderful continuous improve¬
ment suggestions. Those reviewers are Melissa M. Chastain, Spalding University;

26. Discovering Diverse Content Through
Random Scribd Documents

30. The Project Gutenberg eBook of A szentlélek
lovagja

31. This ebook is for the use of anyone anywhere in the United States
and most other parts of the world at no cost and with almost no
restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it
under the terms of the Project Gutenberg License included with this
ebook or online at www.gutenberg.org. If you are not located in the
United States, you will have to check the laws of the country where
you are located before using this eBook.
Title: A szentlélek lovagja
Author: Lajos Biró
Release date: July 17, 2020 [eBook #62681]
Most recently updated: October 18, 2024
Language: Hungarian
Credits: Produced by Albert László from page images generously
made
available by the HathiTrust Digital Library
*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK A SZENTLÉLEK
LOVAGJA ***

32. Megjegyzések:
Az eredeti képek elérhetők innen:
https://hdl.handle.net/2027/nyp.33433089892461.
Facebook oldalunk: http://www.facebook.com/PGHungarianTeam.

33. A szentlélek lovagja
BIRÓ LAJOS
KÖNYVEI:
1. Regények
A diadalmas asszony 3.–
Nyári zivatar 3.50
2. Elbeszélések
Ciklámen 3.–
Kunszállási emberek 3.50
A fekete ostor 3.50
Marie és más asszonyok 4.–
Huszonegy novella. 2. kiadás 4.–
3. Szindarabok
1913. Történelmi színmű 3 felv.
Az utolsó csók. (Egy szegény ifju története) 3 felv. 2.50
Tavaszi ünnep. Dráma 3 felv. 3.–
A rablólovag. Színjáték 3 felv. 3.–
Sárga liliom. Színmű 3 felv. 3.–
A cárnő. Irták Biró Lajos és Lengyel Menyhért. Színjáték 3
felv. 3.–
Singer és Wolfner kiadásai
Budapest, VI. ker., Andrássy-út 16. sz.

34. Biró Lajos
A szentlélek lovagja
 
 
Budapest 1914
Singer és Wolfner kiadása
VI., Andrássy-út 16.
Minden jogot fenntartunk
BUDAPESTI HIRLAP NYOMDÁJA

36. I.
Monostory rákönyökölt a márványasztalra, amely meg volt rakva
pezsgősüveggel; egy pisszenéssel elhallgattatta a cigányt a háta
mögött; elborult szemének egy másodpercnyi ingadozása után
kikereste mulató társai közül a legkülönbet és csendesen
megszólította:
– Mondd, János fiam, buta vagy?
Az aposztrofált Buzát János meghökkenve emelte föl a fejét.
Monostory nyugodtan ismételte:
– Mondd: buta vagy? – Mondd! Mondd, hogy buta vagy; mondd,
hogy tök vagy…
A hangja ingerült lett, fenyegető, mint egy oroszlán dörmögése:
– Ne kapkodd a fejedet, édes fiam, mert én belelátok ám. Én
tudom, édes jó fiam, hogy mi van benne… Nekem hiába nyalod
magadat kivülről angol lordra, belül egy szegény kupecivadék ijedt
lelke reszket benned. Nekem hiába adod a tudóst, én tudom, hogy
csak szorgalmas ujságolvasó vagy, azzal szédíted ezeket a
szamarakat, akik szorgalmasan még ujságot sem tudnak olvasni.
Nekem hiába adod a nagy szónokot, én látom, hogy elsápadsz és
reszketsz, amikor beszélni kezdesz; és én tudom, hogy két hétig
tanulod a rögtönzött beszédeidet. És én nekem hiába adod a
született vezért, én tudom, hogy született közkatona vagy, született
csatlós, született szolga, sima és ügyes lakáj. És én belátok a fejedbe
és tudom, hogy ezt te is tudod; tudom: remegsz tőle, hogy egyszer
csak kisül; tudom: nincs egy győzelmes félórád; tudom: nincs egy
mámoros perced. Ezért tehát, édes fiam, ha én azt kérdezem tőled,

37. buta vagy-e, akkor ne kapkodd a fejedet, hanem hajtsd meg, és
felelj rendesen és engedelmesen, amint illik: igenis, István bátyám,
buta vagyok.
Monostory befejezte a beszédét. A beszéd azonban még a
pezsgősüvegek között és éjfél után is nagyon kíméletlen volt. A
társaság nem nevetett, hanem csendben lázadozott és boldog
zúgással fogadta azt a választ, amelyre egyikük rátalált:
– Pista bácsi, részeg vagy.
Helyeseltek, nevettek, ütötték az asztalt, tusst parancsoltak a
cigánynak és tíz hang variálta a választ:
– Pista bátyánk berugott! Monostory István részeg, mint a tök.
Dicsőséges atyánk leszopta magát:
Monostory azonban fölugrott; kirugta maga alól a széket,
meghajlott teste úgy egyenesedett ki, mintha acélból lett volna és
fáradt száján harsány kiáltás csattant ki:
– Csend!
Csend lett. A cigány is rögtön elhallgatott. Monostory
félresimította a homlokából fehér szálakkal átszőtt fekete haját,
elborult szeme szikrákat szórt; körülnézett a társaságon, amely
kényelmetlenül és rosszat sejtve lapult meg a tekintete alatt, és
tiszta, meleg és csengő hangon mondta:
– Ti nyálasok és nyálkáslelküek, ti szomjas nyakalók és tisztátlan
berugók, mit tudjátok ti azt, milyen viszonyban vagyok én a
részegséggel. Mit tudjátok ti azt, hogy én meg tudok részegedni egy
korty ital nélkül, ha úgy jön, és hiába öntöm le magamba a világ
minden italát, ha idebent józanság, szomorúság és bánat lakik. Mi
tudjátok ti, hogy én már öt napja akarok hiába lerészegedni, és mit
tudjátok ti, miféle italokat iszom én hajnaltájban, amikor ti piszkosan
horkoltok piszkos ágyaitokban.
Egy másodpercnyi szünetet tartott.

38. – De mert ezt nem tudjátok, – folytatta azután csendesebben és
szigorúbban, – nem tudhatjátok azt sem, mit tesz az, hogy én most
veletek vagyok és sokszor hajnalig tűröm a hitvány közelléteteket. –
Minthogy pedig szemetek van, de nem láttok, minthogy…
Megakadt. Egy másodpercre megtörten, lehunyt szemmel
hanyatlott le a feje a mellére. De azután fölkapta a fejét és magából
kikelten, kigyulladt arccal és mámorosan ordította:
– Minthogy nem látjátok a géniusz ragyogását a homlokomon;
minthogy továbbá nem ismeritek az áhítatot; mithogy tiszteletlen,
arcátlan plebejus röhögők vagytok, – én titeket, gyáva had, a
szentlélek nevében, amelynek lovagja vagyok, meg foglak fenyíteni…
Az arca lángolt, a szeme mintha szikrázva akart volna kipattanni
üregéből, két keze ökölbe szorulva emelkedett föl, és az asztal körül
ijedt ugrálás támadt.
– Részeg! – Meg van őrülve. – Kitelik tőle. – Le kell fogni. –
Ilyenkor ölni is tud. – Kényszerzubbonyt rá.
Monostory elvakultan nyúlt a pezsgőspalackok után, amelyeket el
akartak kapkodni a keze ügyéből; fölemelte a kezét, hogy azt a
mulató társát, aki hozzá legközelebb volt, megüsse, amikor az öreg
cigányprímás, aki a háta mögött állott, hirtelen előre lépett és halkan
mondta:
– Nagyságos úr, lovas legény jött Erdőmonostorról.
Monostory fölemelt keze megakadt; a cigányprímás pedig már
elébe is tolta az ijedt képü legényt, akit a pincérek nem mertek
bejelenteni. A legény rémülten pislogott; Monostory leeresztette a
kezét:
– Mi kell? – kérdezte halkan.
– A nagyságos asszony kéreti a nagyságos urat, – hadarta a
legény, – tessen azonnal hazajönni. Mert igen rosszul van az öreg
nagyságos úr.

39. Monostory úgy nézett rá a legényre, mintha álomban látná.
– Micsoda nagyságos asszony? – kérdezte lehunyt szemmel és
nagyon halkan.
– A nagyságos úr felesége, – válaszolta a legény ijedten, de
engedelmesen.
– Ki van rosszul? – kérdezte újra Monostory lomhán és álmosan.
– Az öreg nagyságos úr: a nagyságos úr édesapja.
Monostory behunyta a szemét és mozdulatlanul állt egy darabig.
Azután vállon fogta a legényt, a szemébe nézett, hozzá hajolt és
csendesen így szólt:
– Mondd meg a nagyságos asszonynak, hogy ha az apám
véletlenül csakugyan nagybeteg, – attól, ha engem meglát,
egyszerre halálos lesz a baja. – Eredj.
Meglódította a bámuló legényt, villámgyorsan a kezébe nyomott
egy teli pezsgős palackot és rákiáltott:
– Idd le magad hazáig. Takarodj.
A meghökkent legény elment; a társaság időközben szétsurrant
és Monostory szédülő fejjel egyedült ült le a pezsgőpocsolyás
asztalhoz. A két tenyerébe támasztotta az arcát és hallgatott. Sokáig
hallgatott, azután a két tenyere közül halkan megszólalt:
– Marci.
A cigánybanda csendben várakozott volt a parancsára és az öreg
cigányprímás, akinek a megszólítás szólt, most ijedten kereste
láthatatlan arcát, mert a hangja józan, megtört és kongó hang volt.
– Tessék, nagyságos úr.
A Monostory hangja nyugodtan, egyenletesen, de megtörten jött
a két tenyere mögül:

40. – Marci, tudsz-e valamit, amitől megrészegszik az ember?
– A borital nagyságos úr…
– Menj a pokolba a tudományoddal.
Monostory fölállott. Az arca sápadt volt és a szeme beesett.
– No várj, – mondta, – majd keresek én magamnak olyan italt.
Odaintette a kalapját és a felöltőjét.
– Ti engem itt megvártok, – mondta a cigányoknak.
Föltette a kalapját és fölvette a felöltőjét; és csöndes, biztos,
egyenes lépésekkel kiment a kávéházból. Kint hüvös tavaszi éjszaka
volt. Fázott; zsebredugta a kezét és gyors lépésekkel indult a Piac-
térre. A Piac-téren kikeresett egy nagy emeletes házat, megállott
előtte és sorra vette a boltajtókat, amelyek éjjel be voltak csukva.
Végre megtalálta, amit keresett: a patika ajtaját. Megnyomta a
csengőt, előbb röviden és udvariasan, azután hosszan, dühbe jötten
és fenyegetően.
A csengő mellett kinyilott egy kis ablak és egy álmos fej jelent
meg benne.
– Mi tetszik?
Monostory most megint nyugodt volt:
– Adjon nekem, – mondta csöndesen, – egy üveg étert.
– Minek az?… Minek most éjszaka? Hozott-e orvosi
rendelvényt?… Nem adok.
Az álmos fej, miután szemügyre vette Monostoryt és miután
három kérdésen át felelet nélkül is eljutott a megtagadásig, vissza
akart vonulni. Visszavonulás közben azonban meg kellett állnia.
Monostoryban ugyanis mérhetetlen düh gyulladt föl és olyat vágott

41. az öklével az ablak keresztfájára, hogy a kis ablak üvege
csörömpölve hullott be.
– Hallod-e kölyök, – recsegte be az ablakon, – azt akarod, hogy
beküldjek hozzád egypár acélburkolatu golyót?
A dühnek még ebben az indulatában kirántotta a pisztolyát és
rásütötte a nagy házra, mintha gyűlölt, nagy sárga ellenség állna
előtte. A golyó lepattant a kőfalról és süvöltve zúgott el az
éjszakába; a dördülést csöndes mozgolódás követte a nagy téren; de
még mielőtt valaki jöhetett volna, egy remegő kéz már kinyujtott az
ablakon egy nagy üveget; Monostory átvette, egy marék ezüstpénzt
és bankót behajított érte az ablakon; elindult és az üveggel a
kezében befordult egy mellékutcába.
Komolyan és feszülten figyelt lépéseinek a kemény kopogására,
mintha ennek a hangnak a csöndes éjszakában különös fontossága
lett volna számára. Elválasztotta a hangot a visszhangtól és zenei
elemeket keresett bennük, hogy minden figyelme le legyen kötve és
hogy ne kelljen semmi másra gondolnia. Siető, lépései alól azonban
elfogyott az aszfaltozott gyalogjáró, puha földön járt, rosszul
világított, szűk sikátorokba tévedt bele, rozoga fakerítés mellett
rozoga fapadot talált, reszkető lábbal ereszkedett le reá, és ekkor föl
kellett emelnie és meg kellett néznie az üveget, amelyet a kezében
tartott.
Két kézzel körülfogta, fölemelte és magasra tartotta. A folyadék
megcsillant a gyér világításban és Monostory, hogy riadtan dobogó
szívét elhallgattassa, gúnyosan mondta:
– Áldozati kehely… áldozás a gonosznak: különös összetételü kén
és szénvegyületekkel…
Mosolygott. De amint ült a rozoga fapadon, nagy fáradtsága
kezdett elmulni és egyszerre ismét fölsirt a szívében részegség után
való forró vágyakozása. Részegnek lenni! Részegség! Részegség!…
Villámgyors mozdulattal kirántotta az üveg dugóját, két kezébe
keményen belemarkolta az üveget, magához húzta és ráhajolt.

42. Az éter édeskés szaga rögtön kicsapott az üvegből és elárasztotta
az orrát. Undorítónak találta ezt a szagot és szinte visszahőkölt tőle,
de gyors elhatározással még mélyebben hajolt az üvegre, a száját is
kinyitotta és szomjas, nagy lélekzettel szítta be az éter láthatatlan és
csodálatos gőzeit. Három, négy, öt lélegzet… ah, ez csak undorító,
de soha ettől részeggé nem lesz az ember. – Elszántan kapta föl az
üveget, a szájában érezte az üveg nyakát. Mindjárt, – most!…
A nyelvén, a szájpadlásán, az egész szájában türhetetlen égetést
érzett és a szája, a torka, a gyomra, a feje egyszerre tele lett a
gyülöletes édeskés szaggal. Fuldokolni kezdett és szörnyü utálattal
köpte ki a folyadékot a szájából; az üveget a földhöz vágta; az üveg
összetörött és a folyadék szétcsurgott; a földről is az éter gőzei
szállottak föl; olyan volt, mintha az egész éjszaka, a föld, a
mindenség föl a csillagokig tele volna ezzel a rémületes szaggal;
mintha a tejút odafönt étergőzökből sűrüsödött volna össze…
Ijedten, undorodva és szégyenkezve menekült a rozoga pad
közeléből és köpködve, fuldokolva próbálta eltávolítani a szájából és
az orrából az éter emlékét. Lángoló szégyenkezés és eszeveszett düh
kínozta; józanabb volt, mint amikor este inni kezdett és sírni tudott
volna a teljes, nagy részegség után való vágyában.
Bőszülten rohant bele a sötét sikátortömegbe, amely előtte volt,
és szinte fölordított örömében, amikor egy piszkos lebuj homályosan
megvilágított ajtaja akadt elébe. Ah, ez a Vitriol-kocsma… Itt más
folyadék szokott hajnaltájban megcsordulni, itt hajnaltájban kés
villog és vér folyik. Itt belevetette magát már egyszer egy hajnali
késelésbe… ha most is olyan kimondhatatlan szerencséje volna! Ez
lesz a megváltás, ez lesz az öröm, ez lesz a részegség: vércsordító
ütéseket adni és villogó kések ellen védekezni. Lihegett a
fölindulástól és az az érzése volt, hogy ha egy kést döfnének a
mellébe, ujjongva fogadná a döfést.
Lihegett a fölindulástól és lábbal rúgta be a piszkos ajtót.
Berobbant az ajtón és ökölbeszorított kézzel, villámló szemmel állott
meg a kocsma közepén. Bent azonban csöndes és ijedt mozgolódás

43. felelt csak a kihívásra; nem volt ünnepnap és a lebuj hajnali élete
csöndes volt és álmos volt; egyetlen toprongyos vendég riadt föl a
sarokból, és az álmos kocsmáros jött hajlongva Monostory elé.
Monostory megszégyenülve nézett le rá és ételt és italt rendelt nála.
Ha most már csak az éter emlékét tudná elűzni a torkából és az
orrából. Fáradtan ült le, éhesen evett és szomjasan itta a pálinkát,
amelyet vizespohárba töltetett magának.
A fölriasztott toprongyos vendég állt egy ideig, azután visszaült a
sarokba. Monostory ekkor ismert rá.
– Hohó, báró úr, – kiáltott föl örömmel.
A báró úr megháborodott szegény zsidó volt, ártatlan bolond, aki
csak akkor jött dühbe és akkor lett veszedelmessé, ha nem akarták
neki elhinni, hogy báró. A Monostory kiáltására gyanakodva emelte
föl a fejét, mert még nem tudta, hivéssel vagy csúfolódással kerül-e
szembe; de Monostory megnyugtatta:
– Báró úr, – mondta, – legyen szerencsém. Tiszteljen meg,
kérem…
A báró úr kijött a sarokból és megállt a Monostory asztala
mellett. Cserzett arcából, elvadult fekete szőrzete közül nedvesen
lángolt ki nagy szeme.
– No mi ujság, báró úr? – kérdezte Monostory.
A báró úr fölemelte kérges hüvelykujját.
– A császár – mondta halkan és figyelmeztetően – nemsokára
eljön…
– És?
– És mindenkit kivégeztet.
– És?
– Engem elismer. És akkor…

44. Gyönyörűség ragyogása ömlött el sötét arcán.
– És akkor? – kérdezte Monostory.
– És akkor azután, – súgta reszketve és áhítatosan a báró, – a
Morgenrot boltja az enyém lesz.
Monostory rábámult. Ezért kell a császárnak eljönnie és
mindenkit kivégeztetnie? Ebbe lehet beleőrülni? Elnevette magát.
– No jó, báró úr, üljön le.
A báró úr készült leülni, amikor Monostorynak eszébe jutott
valami.
– Nézze, báró úr, – mondta, – ha már ilyen szépen együtt
vagyunk, nem lehetne előkeríteni az ön kitünő barátját: a főurat is?
A báró úr félénken ránézett a kocsmárosra; a kocsmáros, aki
szolgálattételre készen állott a közelben, sietve válaszolt:
– Itt van.
– Hol?
– Az udvaron. Alszik. Nem volt szabad bejönnie, mert nem volt
pénze.
– Jőjjön be, – kiáltotta Monostory, – és ha van még egypár ebből
a nemből a közelben, csak hadd jőjjön. Én fizetek mindent.
A kocsmáros kiment az udvarra és fél perc mulva bejött az álmos,
de jókedvű főúrral. A főúr is csendes bolond volt; a román
papnevelőintézetbe járt valamikor és kétségbeesve ragaszkodott a
papi ruhához, amely mindig szétmállott a testén, mire megint kapott
valahol egy régi reverendát. Az elméjének úgyszólván semmi baja
sem volt; mindig lobogott a jókedve: ez volt az egész; mindig
nevetett és öt percenkint a fejéhez kellett kapnia a kezét és össze
kellett vernie a bokáját, mintha táncolni akarna és mintha egy lelkes
csuhajt akarna elkiáltani.
Á

45. Bejött. Álmosan mosolygott. Megállott. Monostory ránézett. A
főúr kényesen a fejéhez kapta a kezét és villámgyorsan, hetykén,
mintha táncolni akarna, összecsapta bokáját.
– Ez az! – mondta Monostory. – Üljön le, főúr. Maga az én
emberem. Magam is így mulatok: fölkapom a kezem, összeverem a
bokám, a jó Isten tudja, miért.
A főúr leült az asztalhoz. A báró már ott ült. Monostory ételt és
italt adatott nekik. Az ajtó lassan föl-fölnyilott és egy-egy új rongyos
alak lopódzkodott be. A Monostory intésére azok is odaültek az
asztalhoz és boldogan ettek és ittak. Monostory ott ült közöttük,
csendesen beszélgetett velük, vizes poharából még mindig
szomjasan itta a pálinkát és most végre úgy érezte, hogy a
részegség köde lassan elborítja az agyát. Kellemes fáradtságot
érzett, amely mégis élénkség volt; úgy érezte, hogy lebeg és
elmerül; mosolygott és semmi másra nem gondolt többé, csak arra,
amit kimond.
Végignézett az őrülteken és rongyosokon, akik között ült és
halkan, derűsen mondta:
– Symposion.
Plátóra gondolt; és körültekintett, nem ront-e be a mulató
társaságba Alkibiadesz mámorosan és ibolyakoszorús fejjel, hogy
Szokrateszről beszéljen. Úgy érezte, görög bölcsek között ül és az
őrülteknek és rongyosoknak görög bölcsek álmairól beszélt:
– A léleknek – mondta – valamikor szárnya volt és fent repült az
istenek útján. Van lélek, amely a hitvány testben is emlékszik rá,
hogy valaha szárnya volt. Ez az emlékező lélek csapkod és
vergődik…
Rongyos társasága szájtátva hallgatta és Monostory részegen
magyarázta nekik Eroszt, a Symposiont és Phaidroszt. Kint azonban
hajnalodott és a hajnal kék sugarai befénylettek a kocsma füstös
lámpája köré. Monostory egymásután ürítette ki a pálinkával telt

46. nagy poharakat és most magasra csapott benne a boldog mámor.
Fölugrott.
– Itt az édes hajnal, – mondta, – mi most megyünk és áldozunk
a Napistennek.
Összegyűjtötte rongyos seregét és otthagyta velük a kocsmát. A
báróra és a főúrra támaszkodott, a többi rongyost maga mögé
rendelte. Lassan haladtak előre és a mögötte lévő rongyos had egyre
nőtt. A kis városnak szinte minden megtépettje, elesettje és koldusa
rátalált a menetre és hozzája csatlakozott. A tömeg zúgva haladt
előre; az ujonnan jöttek kérdezősködtek, majd türelmetlenül
követelőztek. Akik már a kocsmában is ott voltak, azok a Monostory
szavait ismételték:
– A léleknek szárnya volt valamikor, – kiáltozta egy félszemü
kucséber.
– Megyünk áldozni a Napistennek, – mondták mások.
Monostory boldogan haladt elől a báró és a főúr között. Élvezte a
zúgást, amelyet maga mögött hallott; úgy érezte, ez a zúgás, mint
valami nagyszerü folyam, ringatva viszi előre; nevető örömet érzett
azon, hogy hajnalodik és tudta, hogy mámoros hadával valami
nagyszerü dolgot kell csinálnia. Valamit, ami robban és dördül.
Valamit, ami a föld széléig és az ég tetejéig harsog. Valami óriási
tűzvészt fölgyújtani…
A piacon, amely már elevenedett, egy hordó bort üttetett csapra.
Az igyék, aki akar. Egy ezüstpénzt megforgatott a kezében és
odadobta egy szomjasan nyakaló sántának:
– Eredj a Bárányba: a Marci bandája jőjjön ide. És ahány
cigánybanda van, mind jőjjön ide.
Most dadogott már egy kissé, bizonytalanul állt a lábán és
bizonytalanok voltak a tervei.

47. – A végén, – mondta dadogva, – máglyát raktok, sóval és borral
hintitek meg és engem rajta elégettek…
– Éljen a nagyságos úr, – zúgta a folyton szaporodó tömeg.
Monostory körülnézett és a Piac-tér tulsó oldalán meglátta a
Nagytemplomot. A Nagytemplom hatalmas román ívei ragyogni
kezdtek a feljövő nap fényében; a hatalmas terraszon, amelyre a
templom épült, virágzó akácfák és szentek fehér márványszobrai
állottak. Az egész kép egyre lángolóbb és egyre fényesebb lett;
Monostory kitárt karral indult feléje.
A terrasz alján megállott és bizonytalanul nézett a hatalmas fehér
kőlépcsőre, amely három menetben a templom főbejáratáig vitt.
Most mi legyen? Bemegy-e most a templomba részegen lármázó
hadával? Mámoros pillantása végigsiklott a tömegen és megpihent
egy szines bábún, egy cifraruhás kövesdi parasztlányon, aki bámulva
nézte a részeg, rongyos hadat és a rongyos had úri vezérét.
Ránézett a bámuló parasztleányra és mosolyogni kezdett örömében.
– Parasztpillangó, – mondta magában, – el ne repülj.
Odalépett a leányhoz. A leány ijedten hátrált apjához, anyjához.
Az apja védekezésre készült. Monostory belenyúlt a zsebébe és egy
nagy bankót hajított oda neki.
– Fogd meg, – mondta, – nem szúrom érte gombostűre.
A leány és az apja még mindig nyugtalankodott. Monostory a
pisztolyát mutatta nekik.
– Parasztpillangó, – mondta, – el ne repülj. – Hogy hínak?
– Orosz Zsuzsánna, – mondta a leány remegve.
Monostory megfogta kicsi, durva kezét.
– Orosz Zsuzsánna, – szólt dadogva, – mi most téged imádni
fogunk.

48. Rongyos hadához fordult:
– Imádni fogjuk most, – mondta, – mi asszonyunkat, Orosz
Zsuzsánnát.
A terrasz a lépcső két szélén erkélybe ugrott ki. Monostory
odavezette Orosz Zsuzsánnát. De itt megállott.
– Nem léphetsz a kőre, – mondta. – Szőnyeget ide.
Szőnyeg nem volt kapható. Monostory bosszúsan ordította:
– Szőnyeget ide, oltártakarót, lágyat…
A tömeg nevetni kezdett és Monostory a pisztolya után nyúlt. Egy
másodpercre úgy volt, hogy belelő a tömegbe, de ekkor a tömeg
fölött elsikló szeme virággal rakott szekeret vett észre. A kocsi lassan
döcögött a Piac-tér felé.
– A virágokat ide, – kiáltotta ekkor Monostory. – Minden virágot
ide.
Tíz ember rohant egyszerre a szekér felé és ordítva magyarázta a
parasztkertésznek, aki rajta ült, hogy a nagyságos úr minden virágját
megveszi. A lovait megfogták, a szekeret megfordították, az óriási
virághalom ott volt a Monostory lábánál. A rémült kertész ordítva
követelte a pénzét. Monostory pénzt dobott neki; a kertész
elhallgatott.
– Minden virágot föl az erkélyre.
A tömeg nekiesett a virágoknak. Sötétpiros pünkösdi rózsák
röpködtek mint a láng és mint a vér és végigcsordultak az erkélyen.
Föléjük lila iriszek borultak bágyadt, hosszu száron. Közbe röppent
még néhány szál késői orgona is, néhány szál szegfü és korai rózsa
és az egészre mint egy-egy ezüst pehely rálibbent néhány fürt
akácvirág. Az erkélyen ki volt terítve a dús szőnyeg.
– Állj rá, Orosz Zsuzsánna, – mondta Monostory.

49. Orosz Zsuzsánna térdig virágban, szégyenkezve állott a
Nagytemplom terraszának legszélső erkélyén. Monostory ekkor a
cigányokat kereste. A cigányok ott voltak már és gyanakvó arccal
várták a parancsát.
– Marci, – mondta Monostory dadogva a primásnak, – most
valami olyat kell húznotok… Valami hallatlant… Valami csodaszépet…
Valami lángoló himnuszt…
Az öreg cigányprimás kelletlenül vonogatta a vállát, mert lenézte
a csőcseléket, amely körülötte tolongott.
– Hanem kevesen vagytok, – mondta reszketve Monostory. –
Minden cigánybanda jőjjön ide; és szólaljon meg odabent az orgona
is és rendüljön meg a föld a szépség himnuszától.
Keleten, a templom mögött fölbukkant a nap.
– A Napisten, – ordította Monostory. – A Napisten himnuszát! A
föld reszkessen tőle…
Mámorosan és türelmetlenül nyult a hegedü után, de a részeg és
ordító tömegen ekkor egy lovas verte át türelmetlenül a lovát.
Monostoryt ismerős hang riasztotta föl. Visszanézett. A tömeg
közepén ismerős ló állott és a lovas dühösen kiabált:
– Nagyságos úr, itt a levél. Lehúznak ezek a gazemberek.
Monostory bágyadtan intett. A tömeg hozzáeresztette a lovast, az
erdőmonostori legényt, akit az éjjel egyszer már hazakergetett. A
legény most elszánt volt, hangos és határozott. Levelet nyujtott
feléje.
– Tessen rögtön elolvasni, – mondta határozottan.
Monostory kábultan, engedelmesen nyult a levél után és
megborzongott, mielőtt kinyitotta. A felesége levélpapirja, a felesége
írása. Elolvassa-e? Ne rakasson-e óriási máglyát csak azért, hogy ezt
a levelet rátegye és elégesse? Habozott. A cigányokhoz akart

50. fordulni; meg akarta parancsolni, hogy zúgjon a csodálatos himnusz,
amelyre vágyódott, de azután egy rántással mégis föltépte a
borítékot.
Részeg volt. A betűk táncoltak előtte. A tenyerét rászorította a
szemére, hogy szeme égését hűtse egy kicsit, azután újra megnézte,
mi áll a levélben. A levél a felesége írása volt és ez állott benne:
Jőjjön azonnal haza; apa agyonlőtte magát.
Ida.
Monostory részegen nézte ezeket a kegyetlen szavakat; előbb az
az érzése volt, hogy arccal leveti magát a földre és egy
örökkévalóságon át úgy marad; de azután észrevette maga körül a
tömeget, gőgösen fölemelte a fejét, elrugta magától azokat, akik
hozzá akartak csatlakozni és a tömegen át emelt fejjel, égő
szemmel, visszatérő, hideg józansággal, zakatoló szívvel indult a
kocsija felé.
A kocsija ott állott a Bárány-szálló előtt. Hatodik napja állott már
ott: mindennap estétől hajnalig. A kocsisnak csak akkor volt szabad
aludnia és a lovak csak akkor pihenhettek, mikor ő aludt: nappal. A
lovak most is ott állottak reszkető lábbal és a kocsis álmosan ott ült a
bakon.
Monostory odaért a kocsihoz és lassan felült a hátsó ülésre. A
kocsis ijedten kérdezte, nem ő hajt-e. Monostory szótlanul intett
nemet. Hová menjenek, kérdezte a kocsis. Monostory halkan és
eltorzult szájjal felelte hogy: haza. Nem parancsol-e valami
köpönyeget? Hűvös van. Monostory intett, hogy nem. A kocsis
leszedte a pokrócot a lovakról, a könnyü kocsi megindult és
Monostory lehajtott fővel ült a hátsó ülésen.

51. Most tökéletesen józan volt és tudott mindent: tudta azt is, hogy
mi történt és tudta azt is, hogy mi vár rá. A kocsis suhogtatta az
ostort, hogy a fáradt lovak egyenletes ügetésben maradjanak; és a
tiszta országúton, a hűvös reggelben Monostory didergő testtel,
magába sülyedve, egy óra alatt átélte egész elmult és egész
eljövendő életét.

53. II.
A kocsi fölhajtott az erdőmonostori kastély elé, Monostory
leszállott róla, bement a kőkockás előcsarnokba és tudta, hogy itt
találja a feleségét. Valóban ott találta. Eddig egy fonott széken ült
kinyitott levéllel az ölében, most fölkelt, elébe jött és megállt előtte.
Hűvös, tiszta, szőke szépsége fájt Monostorynak. Égő szemét
lesütötte és szótlanul nyult az asszony keze után, hogy megcsókolja.
– Bocsásson meg a levelem durvaságáért, – mondta az asszony.
– Attól tartottam, hogy ha nem írok ilyen nyiltan, azt hiszi, hogy csak
haza akarom csalni. Azért kellett ilyen brutálisan írnom…
– Jól tette, – válaszolt halkan Monostory. – Enélkül csakugyan
nem jöttem volna haza.
Elhallgatott, lehajtotta a fejét, és erre hosszú hallgatás támadt.
– Nem akarja, – kérdezte végre halkan az asszony, – hogy
elmondjam: hogyan történt?
Monostory fölnézett és összeszorított ajakkal felelte:
– Azt hiszem: úgyis tudom. Vacsoránál nem látszott rajta semmi,
vacsora után beszélgettek, ő azután visszavonult a szobájába,
leveleket írt, és tizenkét óra tájban egy dördülés hallatszott a
szobájából…
– Honnan tudja? – kérdezte bámulva az asszony.
Monostory nem válaszolt. Vállat vont és elnézett az asszony
szőke feje fölött. Pár másodperc múlva azonban vissza kellett néznie
az asszony tiszta, kék szemébe, amely nedvesen és megindultan
lángolt rá, mintha látná a gondolatait. Ekkor egyszerre forró és nagy

54. vágy rohanta meg. Ha most megölelné ezt a tiszta és üde asszonyt,
ha finom, keskeny és hideg ajkát egy izzó csókkal meggyujthatná
úgy, mint a házasságuk első évében… Ha oda lehetne még
menekülni ehhez a tisztasághoz, ehhez a szőkeséghez, ehhez a
nyugalomhoz, ehhez a hűvös és tartós szeretethez. Összeszorította a
fogát és könny szökött a szemébe, úgy viaskodott a vágyával.
Az asszony nem vett észre a küzdelméből semmit. De mert
Monostory nem szólt, ő kérdezte meg jósággal és gyöngéden:
– Nem akar velem beszélgetni egy kicsit arról… arról, hogy mi
lesz?
A Monostory küzdelmének ekkor egyszerre vége lett. Ez a jóság,
amelyet annyiszor tapasztalt, túlságosan pontos volt neki; ez a
gyöngédség, amely annyiszor lefegyverezte és megszégyenítette,
nagyon is gyorsan jelentkezett. Házasságuk ötéves harcában a mai
napon ő szenvedte el a végleges és döntő vereséget; minél
nagylelkűbb a kegyelem, annál nagyobb az ő szégyene.
Rákényszerítette a hangját, hogy hálás legyen:
– Köszönöm, Ida, – mondta, – de előbb szeretnék tájékozódni
egy kicsit. Hol vannak azok a levelek, amelyeket az apám
hátrahagyott?
Azt mondta: az apám, nem így általánosságban: apa. Halott apját
elvette ettől a tiszta, szép, szőke asszonytól. Eddig harcolt az
apjával, eddig sokszor megsebezték egymást, és sokszor úgy volt,
hogy ez a jó és tiszta asszony igazán a lánya az ő apjának, ő pedig
senkije; de most nyilvánvaló lett, hogy ők, ő meg az apja,
összetartoznak és ez a gyöngéd és kedves asszony egy jószívű
idegen, akihez nekik semmi közük sincs.
Az asszony habozva válaszolt a kérdésére:
– Csak két levelet írt.
– És e kettő közül egyik sem szól nekem.

55. – Egyik sem.
Az asszony aggódva nézett rá, de Monostory komolyan bólintott.
Ezt is tudta.
– A két levél közül, – folytatta azután félénken az asszony, –
egyik nekem szól.
A levél után nyult, amelyet az előbb az ölében tartott.
– Hagyja, Ida, – mondta Monostory. – Azt írja benne, hogy
magát nagyon szereti és hogy maga ne hagyjon el engem, ha meg
tud még nekem bocsátani…
– Honnan tudja? – kérdezte megint rémülten az asszony.
Monostory újra vállat vont. Nem akarta elmondani az asszonynak,
hogy az egy óra alatt, mialatt hazafelé jött, átélte a maga egész
elmult életét, benne az apjával vívott minden harcával és hogy
ezalatt az egy óra alatt értette meg, hogy az apjával azért sebezték
egymást véresre, mert neki nemcsak minden vonása, hanem a
lelkének minden hullámzása olyan, mint az apjáé volt. Ő is így lőtte
volna magát főbe. Ő is így fogja magát főbelőni, amikor majd –.
Egy legyintéssel elhárította az asszony kérdését és ő kérdezte
meg:
– A másik levél?
– A másik levél, – felelte az asszony meghökkenve és elfogódva,
– Rostásnak szól.
– Gondoltam. Átvette már?
– Igen.
– Itt van?
– Igen. Odaát dolgozik az irodában.

56. – Kedves Ida, – mondta Monostory, – akkor engedje meg, hogy
most átmenjek hozzá. Később azután, ha nincs ellenére,
bekopogtatok magához és akkor beszélgethetünk.
Az asszony elfogódva bólintott és fölment a lépcsőn. Monostory
végigment a folyosón és a folyosó végén bement egy kis szobába,
amelyet uradalmi irodának használtak. Itt találta könyvek és könnyek
között Rostást, öreg tiszttartójukat, akit lecsendesített és akivel
könyvek és írások fölött négy óra hosszat dolgozott. Tíz óra után
kijött az irodából, fölment a szobájába, megfürdött,
megborotválkozott, átöltözködött és azután bekopogtatott a
feleségéhez.
A feleségénél ott volt a fiuk is: négy éves, szép szőke fiú.
Monostory megsímogatta a fia fejét, amelynek egész formája és
minden vonása az anyjáé volt, azután kiküldte őt a szobából. A kis
fiú engedelmesen kiment.
– Én nem mentem volna így ki négy éves koromban, – gondolta
Monostory. – Ennek nem lesz baja az életben.
Elgondolkozva tekintett a fia után, azután visszafordult a
feleségéhez. Az asszony feszült figyelemmel nézett rá, az idegei
szinte megpattantak a várakozástól. Monostory kerülte a felesége
tekintetét, igyekezett elfogulatlanul játszani az óraláncával és úgy
kezdett beszélni, mint aki szeretetreméltó semmiségeket mond:
– Kedves Ida, – kezdte, – a helyzet valóban olyan, mint
amilyennek képzeltem: hogy úgy mondjam… azaz… egy bizonyos
értelemben vígasztalan.
Az asszony sápadtan várakozott és egyelőre nem szólt semmit.
Monostory folytatta:
– Az egész birtok mindenestül úgy meg van terhelve, hogy
oktalanság tovább vesződni vele. Ha olyan termésünk találna lenni,
amilyen száz év óta nem volt, ősszel akkor sem tudjuk még a
kamatokat sem fizetni. Az utolsó nagy kölcsön, amely természetesen

57. szétrepült a kezünk között, mint a pelyva, betette a kaput. Itt nem
szabad, nem is lehet tovább vergődni; itt gyorsan végezni kell:
eladni mindent, és örülni, ha mindent ki tudunk fizetni.
Az asszony még mindig hallgatott. Monostory egy pillantásra
fölnézett rá, de ezután a futó pillantás után még gondosabban
kerülte a tekintetét.
– Ebben a sivár helyzetben, – mondta halkabban és minden
erejét összeszedve, hogy elfogulatlanul beszélhessen, – ebben a
sivár helyzetben egy van, ami vígasztaló: az, hogy a maga
hozománya teljes épségben megvan. A Lápos-puszta kissé el van
hanyagolva, de teljesen tehermentes; és a pénze egy összegben el
van helyezve egy igen jó budapesti intézetben. Ez, amint mondtam,
vígasztaló… sőt azt mondhatom… igen megnyugtató… igen
örvendetes…
Akadozott. Az asszony elborult homlokkal hallgatta, és mikor
akadozni kezdett, sötéten, röviden közbevetette:
– Miért?
Monostory meglepetve nézett rá:
– De, kedves Ida, – mondta, – bocsásson meg…
Az asszony kék szeme szikrázott.
– Ahogy én magát ismerem, – mondta élesen, – mindezt azért
találja örvendetesnek és megnyugtatónak, mert engem most nemes
módon kitehet, mert elegánsan kidobhat, mert nagylelkű gesztussal
megszabadúlhat tőlem.
Monostory zavarodottan nézett rá. Az asszony lihegett és lángoló
arccal suttogta:
– Mondja meg, hogy azt akarja ajánlani, váljunk el.
Monostory kényszeredetten forgatta a fejét.

58. – Mondja meg, – sürgette az asszony. – Ugy-e, azt akarja
ajánlani? Ugy-e, azt?
– Azt, – felelte lehajtott fejjel Monostory.
Az asszonynak fölbuggyant az erőszakkal elfojtott zokogása.
Fölállott. A szívére és a szájára szorította a kezét, járkált egy ideig,
azután fölindultan és fuldokolva mondta:
– És nem érzi, milyen kegyetlen ez a maga nagylelkűsége? Nem
érzi, hogy ez a maga nobilitása milyen… milyen ordináré?
Monostory még mélyebbre hajtotta le a fejét és egy ideig megint
úgy ült ott magába sülyedve, mint ahogyan a kocsin ült, amikor
számon vette a multját és a jövendőjét. Az asszony elhallgatott és
várt a feleletére. A Monostory felelete szelid volt és bánatos.
– Jól van, Ida, – mondta, – hát maga hogy képzeli a dolgot?
– Én úgy képzelem, – felelte hevesen az asszony, – hogy amim
nekem van, az a magáé. És azzal, amim nekem van, vagy meg
tudjuk tartani Erdő-Monostort, vagy ha nem tudjuk, akkor
elmegyünk innen és élünk… élünk abból, amim nekem van.
– És?
– Mit és?
– És: hogyan képzeli maga az én életemet? Hogyan kell majd
nekem élnem?
Az asszony megzavarodott.
– Istenem, – mondta, – hát… természetesen… én azt hiszem…
Monostory bólintott. A hangjában nem volt semmi kihívás és
semmi rosszakarat.
– Természetesen, – mondta, – úgy, ahogyan maga akarja.
Az asszony kétségbeesve fakadt ki:

59. – Hát még most sem látja be, hogy az a helyesebb?
Monostory bánatosan és fáradtan elmosolyodott:
– „Helyesebb!?“, – mondta ajkbiggyesztve, – miért ne… persze,
hogy az a helyesebb…
Az asszony érezte, hogy a beszélgetés rossz irányba téved és
ijedten erőlködött, hogy megint jó hangot üssön meg. Leült,
megfogta a férje fehér és erős kezét és könyörögve mondta:
– Látja: maga most verekedhetne ki még az élettől mindent;
most lehetne minden, ami lenni akart… Ami eddig történt: az a nagy
iskola volt, amelyen át kell mennie mindenkinek, aki valami nagyot
akar elérni…
Monostory bágyadtan kérdezte, inkább magától, mint tőle:
– Hát akarok én?
– Akar! – kiáltotta az asszony. – Akar; és mindent elér, ha énrám
hallgat. Amihez maga komolyan hozzáfog, az sikerül. Ha csak akarja,
ha csak nekem… ha csak velem… ha csak úgy csinálja, ahogyan én
tanácsolom.
Monostory nagyot lélegzett és fölállott.
– Kedves Ida, – mondta lehajtott fejjel, szomorú szívvel és
lankadt lélekkel, – mindennek volna némi értelme akkor…
Megakadt. Még nem merte kimondani, amit akart.
– Arról, – kezdte újra, – hogy mi az igazi nagylelkűség, arról
beszélhetnénk…
Megint megakadt. Próbálta melegebben:
– Arról, hogy én a maga nagy jóságát elfogadjam, arról szó
lehetne akkor, ha én azt hinném, hogy maga mindezt nem csupán

60. nagylelkűségből mondja, nem csupán azért, mert maga igazán
nemes és előkelő teremtés, hanem azért, mert… még szeret engem.
Az asszony föl akart sikoltani. Monostory egy mozdulattal
elhallgattatta:
– Nézzen a szívébe, – mondta mély szomorúsággal, – legyen
őszinte: maga engem már régen nem szeret.
Az arca elszürkült a rettentő bágyadtságtól, amely most
ereszkedett le rá. Olyan irtózatos fáradtságot érzett, hogy a halál
nyugalma édesnek és kívánatosnak tünt föl előtte. De mint egy
elbúsúlt, nemes és haldokló harcos, végső erőfeszítéssel befejezte a
becsületharc munkáját, amelyet elkezdett:
– És igaza van, – mondta fáradt ajakkal és hunyó szemmel, –
hogy engem nem szeret… nem azért, mert esztendők óta rosszul
bánok magával, hanem azért, mert esztendők óta már: én sem
szeretem magát.
Az asszony összeszorított ajakkal, sápadtan nézett rá, ő
megfordult, a nagy erőfeszítéstől szinte tántorogva kiment, átment a
szobájába, lezuhant az ágyára és húsz óra hosszat aludt.
Amikor fölébredt, minden elő volt készítve a temetésre. Ő még
megnézte az apját a koporsóban, és amikor meglátta, egyedül akart
vele maradni. Egy félóra hosszat egyedül maradt a halottal és az
apjának kemény és makacs vonásaiból, amelyekhez úgy
hasonlítottak az ő vonásai, ismét megpróbálta kiolvasni a saját
sorsát. Megerősödött az az érzése, hogy tud mindent, ami még
számára eljövendő, és amikor leszegeztette a koporsót, nemcsak
nyugodt volt, hanem szinte derült.
A temetés után a felesége hivatta. Fölment hozzá. Az asszony
utiruhában állott a szobája közepén. Vele volt a fia is.
– Isten vele, István, – mondta az asszony. – Én utazom.
– Isten vele, kedves Ida, – mondta Monostory. – én…

61. Nem tudta folytatni. Az asszony azonban várakozott.
– Én nagyon hálás vagyok magának, – mondta Monostory, – és…
Újra megakadt. Az asszony várakozott.
– És remélem, bizonyos vagyok benne, – mondta Monostory, –
hogy az élet mindenért kárpótlást ad még magának.
Ekkor nem várakozott tovább az asszony. Odafordult a fiához:
– Búcsúzz el édesapádtól, – mondta neki reszkető hangon.
Monostory megölelte a kis fiut; az asszonynak kezet csókolt; az
asszony a kis fiuval azután lement az udvarra és beült a hintóba;
Monostory lekísérte őket; a hintó elrobogott és Monostory egyedül
maradt.
Két hét múlva ő is elutazott. A kastélyt és a birtokot ekkorra
megvette az a bank, amely a legtöbb kölcsönt adta rá;
Monostorynak a finom utiládáin, a cigarettatárcáin, a ruháin és a
pecsétes gyűrűjén kívül volt kerekszámban négy és fél ezer
koronája.

62. Welcome to our website – the ideal destination for book lovers and
knowledge seekers. With a mission to inspire endlessly, we offer a
vast collection of books, ranging from classic literary works to
specialized publications, self-development books, and children's
literature. Each book is a new journey of discovery, expanding
knowledge and enriching the soul of the reade
Our website is not just a platform for buying books, but a bridge
connecting readers to the timeless values of culture and wisdom. With
an elegant, user-friendly interface and an intelligent search system,
we are committed to providing a quick and convenient shopping
experience. Additionally, our special promotions and home delivery
services ensure that you save time and fully enjoy the joy of reading.
Let us accompany you on the journey of exploring knowledge and
personal growth!
ebookfinal.com