Compensation 11th Edition Milkovich Solutions Manual

Compensation 11th Edition Milkovich Solutions Manual
download pdf
https://testbankdeal.com/product/compensation-11th-edition-milkovich-
solutions-manual/
Visit testbankdeal.com today to download the complete set of
test banks or solution manuals!

Here are some recommended products for you. Click the link to
download, or explore more at testbankdeal.com
Compensation 11th Edition Milkovich Test Bank
https://testbankdeal.com/product/compensation-11th-edition-milkovich-
test-bank/
Compensation 12th Edition Milkovich Solutions Manual
https://testbankdeal.com/product/compensation-12th-edition-milkovich-
solutions-manual/
Compensation Canadian 5th Edition Milkovich Solutions
Manual
https://testbankdeal.com/product/compensation-canadian-5th-edition-
milkovich-solutions-manual/
Basics of Social Research Canadian 4th Edition Neuman Test
Bank
https://testbankdeal.com/product/basics-of-social-research-
canadian-4th-edition-neuman-test-bank/

Human Resource Selection 8th Edition Gatewood Solutions
Manual
https://testbankdeal.com/product/human-resource-selection-8th-edition-
gatewood-solutions-manual/
Dental Hygiene Applications to Clinical Practice 1st
Edition Henry Test Bank
https://testbankdeal.com/product/dental-hygiene-applications-to-
clinical-practice-1st-edition-henry-test-bank/
Financial Algebra Advanced Algebra with Financial
Applications 1st Edition Gerver Solutions Manual
https://testbankdeal.com/product/financial-algebra-advanced-algebra-
with-financial-applications-1st-edition-gerver-solutions-manual/
Management 12th Edition Robbins Solutions Manual
https://testbankdeal.com/product/management-12th-edition-robbins-
solutions-manual/
Pearson's Federal Taxation 2018 Corporations Partnerships
Estates Trusts 31st Edition Anderson Test Bank
https://testbankdeal.com/product/pearsons-federal-
taxation-2018-corporations-partnerships-estates-trusts-31st-edition-
anderson-test-bank/

Machine Learning A Bayesian and Optimization Perspective
1st Edition Theodoridis Solutions Manual
https://testbankdeal.com/product/machine-learning-a-bayesian-and-
optimization-perspective-1st-edition-theodoridis-solutions-manual/

Chapter 08 – Designing Pay Levels, Mix, and Pay Structures
8-1
© 2014 by McGraw-Hill Education. This is proprietary material solely for authorized instructor use. Not authorized for sale or distribution in
any manner. This document may not be copied, scanned, duplicated, forwarded, distributed, or posted on a website, in whole or part.
CHAPTER 8

DESIGNING PAY LEVELS, MIX, AND PAY
STRUCTURES

Overview

This chapter focuses on the major decisions and techniques involved in determining an
organization’s external competitiveness policy—establishing pay levels and pay mix forms and
designing pay structures. Most organizations survey other employers’ pay practices to
determine the rates competitors pay. Based on the survey results, an employer considers how it
wishes to position its total compensation in the market: lead, match, or lag its competitors. This
policy decision may differ for different business units and even for different job groups within a
single organization. An organization’s competitive position policy is translated into practice by
setting pay-policy lines which serve as reference points around which pay grades and ranges or
bands are designed.

There are seven major decisions involved in setting externally competitive pay and designing
the corresponding pay structures. They include:
• Specifying the employer’s competitive pay policy
• Defining the purpose of the survey
• Selecting relevant market competitors
• Designing the survey
• Interpreting survey results and constructing the market line
• Constructing a pay policy line that reflects the external pay policy
• Balancing competitiveness with internal alignment through the use of ranges, flat rates,
and/or bands

The chapter concludes with a discussion on the issues associated with combining the internal
structure (job evaluation results) with external market rates. Internal alignment and external
competitiveness merge together in a pay structure which has two aspects:
• Pay-policy line
• Pay ranges

The pay-policy line translates an organization’s external competitive policy into practice. Use
of pay grades and ranges or bands offers flexibility to deal with pressures from both external
and internal pressures on pay decisions. The process of balancing internal and external
pressures is a matter of judgment. De-emphasizing internal alignment may lead to unfair
treatment among employees and inconsistency with the fundamental culture of an organization.
On the other hand, neglecting external competitive pay practices will affect the ability to attract
and hire applicants who match an organization’s needs. External pay relationships also impact

Chapter 08 – Designing Pay Levels, Mix, and Pay Structures
8-2
© 2014 by McGraw-Hill Education. This is proprietary material solely for authorized instructor use. Not authorized for sale or distribution in
any manner. This document may not be copied, scanned, duplicated, forwarded, distributed, or posted on a website, in whole or part.
labor costs and hence the ability to compete in the product/service market.

Lecture Outline: Overview of Major Topics

I. Major Decisions
II. Specify Competitive Pay Policy
III. The Purpose of a Survey
IV. Select Relevant Market Competitors
V. Design the Survey
VI. Interpret Survey Results and Construct a Market Line
VII. From Policy to Practice: The Pay-Policy Line
VIII. From Policy to Practice: Grades and Ranges
IX. From Policy to Practice: Broad Banding
X. Balancing Internal and External Pressures: Adjusting the Pay Structure
XI. Market Pricing
XII. Review
XIII. Your Turn: Word-of-Mouse: Dot-Com Comparisons

Lecture Outline: Summary of Key Chapter Points

I. Major Decisions

• The major decisions in setting externally competitive pay and designing the
corresponding pay structures are shown in Exhibit 8.1:
o Specify the employer’s competitive pay policy
o Define the purpose of the survey
o Select relevant market competitors
o Design the survey
o Interpret survey results and construct the market line
o Construct a pay policy line that reflects the external pay policy
o Balance competitiveness with internal alignment through the use of ranges, flat
rates, and/or bands

II. Specify Competitive Pay Policy

• The first decision, determining the external competitive pay policy, was covered in the
previous chapter.
• Translating any external pay policy into practice requires information on the external
market. Surveys provide the data for translating that policy into pay levels, pay mix,
and structures.

Chapter 08 – Designing Pay Levels, Mix, and Pay Structures
8-3
© 2014 by McGraw-Hill Education. This is proprietary material solely for authorized instructor use. Not authorized for sale or distribution in
any manner. This document may not be copied, scanned, duplicated, forwarded, distributed, or posted on a website, in whole or part.

Definition: A survey is the systematic process of collecting and making judgments
about the compensation paid by other employers.

III. The Purpose of a Survey

• An employer conducts or participates in a survey for a number of reasons:
o To adjust the pay level in response to changing rates paid by competitors
o To set the mix of pay forms relative to that paid by competitors
o To establish or price a pay structure
o To analyze pay-related problems
o To estimate the labor costs of product/service market competitors

A. Adjust Pay Level—How Much to Pay?
• Most organizations make adjustments to employees’ pay on a regular basis.
• Such adjustments can be based on:
o The overall movement of pay rates caused by the competition for people
in the market
o Performance
o Ability to pay
o Terms specified in a contract

B. Adjust Pay Mix—What Forms?
• Adjustments to the different forms of pay competitors use (base, bonus, stock,
benefits) and the relative importance they place on each form occur less
frequently than adjustments to overall pay level.
• It is not clear why changes to the pay mix occur less frequently than changes
in the pay level.
o Perhaps the high costs of redesigning a different mix create a barrier.
o Perhaps inertia prevails.
o More likely, insufficient attention has been devoted to mix decisions.
That is, the mix organizations use may have been based on external
pressures such as health-care costs, stock values, government
regulations, union demands, and what others did.
• Some pay forms may affect employee behavior more than others. So good
information on total compensation, the mix of pay competitors use, and costs
of various pay forms is increasingly important.

C. Adjust Pay Structure?
• Many employers use market surveys to validate their own job evaluation
results.

Chapter 08 – Designing Pay Levels, Mix, and Pay Structures
8-4
© 2014 by McGraw-Hill Education. This is proprietary material solely for authorized instructor use. Not authorized for sale or distribution in
any manner. This document may not be copied, scanned, duplicated, forwarded, distributed, or posted on a website, in whole or part.

• The job structure that results from internal job evaluation may not match
competitors’ pay structures in the external market. Reconciling these two pay
structures is a major issue.
• Rather than integrating an internal and external structure, some employers go
straight to market surveys to establish their internal structures. Such “market
pricing” mimics competitors’ pay structures. Accurate information and
informed judgment are vital for making all these decisions.

D. Study Special Situations
• Information from specialized surveys can shed light on specific pay-related
problems.
• A special study may focus on a targeted group such as patent attorneys, retail
sales managers, secretaries, or software engineers. Unusual increases in an
employer’s turnover in specific jobs may require focused market surveys to
find out if market changes are occurring.

E. Estimate Competitors’ Labor Costs
• Survey data are used as part of employers’ broader efforts to gather
“competitive intelligence.”
• To better understand how competitors achieve their market share and price
their products/services, companies seek to examine (i.e., benchmark) practices
costs, and so forth against competitors, including in the area of compensation.
• One source of publicly available labor cost data is the Employment Cost
Index (ECI), one of four types of salary surveys published regularly by the
Department of Labor. The index allows a firm to compare changes in its
average costs to an all-industry or specific-industry average.
o However, this comparison may have limited value because industry
averages may not reflect relevant competitors.

IV. Select Relevant Market Competitors

• To make decisions about pay level, mix, and structures, a relevant labor market must
be defined that includes employers who compete in one or more of the following areas:
o The same occupations or skills
o Employees within the same geographic area
o The same products and services
• Exhibit 8.3 shows how qualifications interact with geography to define the scope of
relevant labor markets.

Chapter 08 – Designing Pay Levels, Mix, and Pay Structures
8-5
© 2014 by McGraw-Hill Education. This is proprietary material solely for authorized instructor use. Not authorized for sale or distribution in
any manner. This document may not be copied, scanned, duplicated, forwarded, distributed, or posted on a website, in whole or part.

o As the importance and complexity of the qualifications increase, the geographic
limits also increase. Competition tends to be national or international for
managerial and professional skills but local or regional for clerical and
production skills.
o However, these generalizations do not always hold true:
▪ In areas with high concentrations of scientists, engineers, and managers,
the primary market comparison may be regional, with national data used
only secondarily.
▪ Some larger firms ignore local market conditions. Instead, they emphasize
internal alignment across geographic areas to facilitate the use of virtual
teams.
• Some writers argue that if the skills are tied to a particular industry—as underwriters,
actuaries, and claims representatives are to insurance, for example—it makes sense to
define the market on an industry basis, and some research agrees.
• If accounting, sales, or clerical skills are not limited to one particular industry, then
industry considerations are less important.
• From the perspective of cost control and ability to pay, including competitors in the
product/service market is crucial. However, this becomes a problem when the major
competitors are based in countries with far lower pay rates, such as China or Mexico.
• While the quantity of data available for international comparisons is improving, using
the data to adjust pay still requires a lot of judgment. But even with good international
survey data, judgment is still required.

A. Fuzzy Markets
• New organizations and jobs fuse together diverse knowledge and experience,
so “relevant” markets appear more like “fuzzy” markets.
• Organizations with unique jobs and structures face the double bind of finding
it hard to get comparable market at the same time they are placing more
emphasis on external market.

V. Design the Survey

• Consulting firms offer a wide choice of ongoing surveys covering almost every job
family and industry group imaginable.
• Designing a survey requires answering the following questions:
o Who should be involved in the survey design?
o How many employers should be included?
o Which jobs should be included?
o What information should be collected?

Chapter 08 – Designing Pay Levels, Mix, and Pay Structures
8-6
© 2014 by McGraw-Hill Education. This is proprietary material solely for authorized instructor use. Not authorized for sale or distribution in
any manner. This document may not be copied, scanned, duplicated, forwarded, distributed, or posted on a website, in whole or part.

A. Who Should Be Involved?
• In most organizations, the responsibility for managing the survey lies with the
compensation manager.
• Outside consulting firms are typically used as third-party protection from
possible “price-fixing” lawsuits.
o Lawsuits have been filed alleging that the direct exchange of survey
data violates Section 1 of the Sherman Act, which outlaws conspiracies
in restraint of trade.
o Survey participants may be guilty of price fixing if the overall effect of
the information exchange is to interfere with competitive prices and
artificially hold down wages.
o Identifying participants’ data by company name is considered price
fixing.

B. How Many Employers?
• There are no firm rules on how many employers to include in a survey.
o Large firms with a lead policy may exchange data with only a few (6 to
10) top-paying competitors. A small organization in an area dominated
by two or three employers may decide to survey only smaller
competitors.
o National surveys conducted by consulting firms often include more than
100 employers. Clients of these consultants often stipulate special
analyses that report pay rates by selected industry groups, geographic
region, and/or pay levels.
• Publicly Available Data
o In the United States, the Bureau of Labor Statistics (BLS) is the major
source of publicly available compensation (cash, bonus, and benefits but
not stock ownership) data. The BLS publishes extensive information on
various occupations in different geographic areas.
o While some private sector firms may track the rate of change in BLS
data as a cross-check on other surveys, the data are often not specific
enough to be used alone.
o Tailoring analysis to specific industry segments, select companies, and
specific job content is not feasible.
• “Word of Mouse”
o About 15 years ago individual employees had a hard time comparing
their salaries to others’. Information was gathered haphazardly, via
word of mouth.

Chapter 08 – Designing Pay Levels, Mix, and Pay Structures
8-7
© 2014 by McGraw-Hill Education. This is proprietary material solely for authorized instructor use. Not authorized for sale or distribution in
any manner. This document may not be copied, scanned, duplicated, forwarded, distributed, or posted on a website, in whole or part.

o Today, a click of the mouse makes a wealth of data available to
everyone. This ease of access means that managers must be able to
explain the salaries paid to employees compared to those a mouse click
away.
o Unfortunately, the quality of much salary data on the Web is highly
suspect.
• Many Surveys (But Few That Are Validated)
o Opinions about the value of consultant surveys are rampant; research is
not.
o The fact that companies typically use three or more surveys (for all job
types) suggests that different surveys do, in fact, imply different pay
levels. Many firms select one survey as their primary source and use
others to cross-check or “validate” the results.
o Some employers routinely combine the results of several surveys and
weight each survey in this composite according to somebody’s
judgment of the quality of the data reported.
o No systematic study of the effects of differences in market definition,
participating firms, types of data collected, quality of data, analysis
performed, and/or results is available.
o For staffing decisions, employment test designers report the test’s
performance against a set of standards (reliability, validity, etc.).
o Job evaluation’s reliability and validity (or lack of) has been much
studied and debated. For market surveys and analysis, similar indices
and standards do not exist.

C. Which Jobs to Include?
• There are several approaches to selecting jobs for inclusion.
• Benchmark-Job Approach
o Benchmark jobs have stable job content, are common across different
employers, and include sizable numbers of employees.
o If the purpose of the survey is to price the entire structure, then
benchmark jobs can be selected to include the entire structure. In
Exhibit 8.7, the more heavily shaded jobs in the structures are
benchmark jobs.
o The degree of match between the survey’s benchmark jobs and each
company’s benchmark jobs is assessed by various means. One approach
is benchmark conversion/survey leveling. As another example, the Hay
has installed the same job evaluation plan in many companies that
participate in its surveys. Other surveys simply ask participants to check

Chapter 08 – Designing Pay Levels, Mix, and Pay Structures
8-8
© 2014 by McGraw-Hill Education. This is proprietary material solely for authorized instructor use. Not authorized for sale or distribution in
any manner. This document may not be copied, scanned, duplicated, forwarded, distributed, or posted on a website, in whole or part.
the degree of match.
• Low-High Approach
o If an organization is using skill-competency-based structures or generic
job descriptions, it may not have benchmark jobs to match with jobs at
competitors who use a traditional job-based approach.
o Market data must be converted to fit the skill or competency structure.
The simplest way to do this is to identify the lowest- and highest-paid
benchmark jobs for the relevant skills in the relevant market and to use
the wages for these jobs as anchors for the skill-based structures.
o Work at various levels within the structure can then be slotted between
the anchors.
• Benchmark Conversion/Survey Leveling
o In cases where the content (e.g., job description) of an organization’s
jobs does not sufficiently match that of jobs in the salary survey, an
effort can be made to quantify the difference via benchmark
conversion.
o If an organization uses job evaluation, then its job evaluation system can
be applied to the survey jobs. The magnitude of difference between job
evaluation points for internal jobs and survey jobs provides an estimate
of their relative value and thus guidance for adjusting the market data.

D. What Information to Collect?
• Three basic types of data typically are requested:
o Information about the organization
o Information about the total compensation system
o Specific pay data on each incumbent in the jobs under study
• Exhibit 8.9 lists the basic data elements and the logic for including them. No
survey includes all the data. Rather, the data collected depend on the purpose
of the survey, and the jobs and skills included.
• Organization Data
o This information reflects the similarities and differences among
organizations in the survey. Surveys of executive and upper-level
positions include financial and reporting relationships data, since
compensation for these jobs is more directly related to the
organization’s financial performance.
o The competitors’ data have not been used to compare competitors’
productivity (revenues to compensation) or labor costs.
o But this is changing. Metrics of organization performance such as
turnover and revenues are being collected.

Chapter 08 – Designing Pay Levels, Mix, and Pay Structures
8-9
© 2014 by McGraw-Hill Education. This is proprietary material solely for authorized instructor use. Not authorized for sale or distribution in
any manner. This document may not be copied, scanned, duplicated, forwarded, distributed, or posted on a website, in whole or part.

o Other outcomes such as earnings per share, market share, customer
satisfaction, employee pay satisfaction, and recruiting yield ratios are
not included. Financial data are gathered from other, often publicly
available sources (e.g., Google Financial, Thompson Financial).
Examples include metrics on organization success (revenues, net
income, customer satisfaction), turnover (voluntary quit rates), and
recruiting (yield ratios).
• Total Compensation Data
o Information on all types of pay forms is required to assess the total pay
package and competitors’ practices.
o Three alternatives—base pay, total cash (base, profit sharing, bonuses),
and total compensation (total cash plus benefits and perquisites)—are
the most commonly used measures of compensation. Exhibit 8.10 draws
the distinction between these three alternatives and highlights the
usefulness and limitations of each.
o Exhibit 8.11 shows some results of conducting a pay survey that
includes these three measures on a sample of engineers:
▪ Base pay: This is the amount of cash the competitors decided each
job and incumbent is worth. A company might use this
information for its initial observations of how “good” the data
appear to fit a range of jobs.
▪ Total cash: This is base plus bonus. Total cash measures reveal
competitors’ use of performance-based cash payments.
▪ Total compensation: This includes total cash plus stock options
and benefits. Total compensation reflects the total overall value of
the employee (performance, experience, skills, etc.) plus the value
of the work itself.

VI. Interpret Survey Results and Construct a Market Line

• The greatest challenge of total compensation surveys is to understand how to evaluate
the information.
• After the survey data are all collected, the next step is to analyze the results and use
statistics to construct a market pay line.

A. Verify Data
• A common first step is to check the accuracy of the job matches, and then
check for anomalies, age of data, and the nature of the organizations.

Chapter 08 – Designing Pay Levels, Mix, and Pay Structures
8-10
© 2014 by McGraw-Hill Education. This is proprietary material solely for authorized instructor use. Not authorized for sale or distribution in
any manner. This document may not be copied, scanned, duplicated, forwarded, distributed, or posted on a website, in whole or part.

• Accuracy of Match
o If a company job is similar but not identical, some companies use the
benchmark conversion/survey leveling approach; that is, they multiply
the survey data by some factor that the analyst judges to be the
difference between the company job and the survey job.
• Anomalies
o Perusal of salary data gives an analyst a sense of the quality of the data
and helps identify any areas for additional consideration.
o Anomalies may include:
▪ Does any one company dominate?
▪ Do all employers show similar patterns?
▪ Outliers?
o The best way to answer questions on anomalies is to do an analysis of
them alone.

B. Statistical Analysis
• While the statistics necessary to analyze survey data, including regression,
are covered in basic statistics classes, a number of websites are probably more
fun.
• A useful first step in the analysis is to look at a frequency distribution of the
pay rates.
• Frequency Distribution
o This helps visualize information and may highlight anomalies.
o Shapes of frequency distribution can vary. Unusual shapes indicate may
reflect problems with job matches, widely dispersed pay rates, or
employers with widely divergent pay policies.
• Central Tendency
o A measure of central tendency reduces a large amount of data into a
single number. Exhibit 8.14 defines commonly used measures.
o The distinction between “mean” and “weighted mean” is important.
• Variation
o The distribution of rates around a measure of central tendency is called
variation. Variation tells us how the rates are spread out in the market.
o Standard deviation is probably the most common statistical measure of
variation, although its use in salary surveys is rare.
o Quartiles and percentiles are more common measures in salary survey
analysis.

Chapter 08 – Designing Pay Levels, Mix, and Pay Structures
8-11
© 2014 by McGraw-Hill Education. This is proprietary material solely for authorized instructor use. Not authorized for sale or distribution in
any manner. This document may not be copied, scanned, duplicated, forwarded, distributed, or posted on a website, in whole or part.

C. Update the Survey Data
• Because they reflect decisions of employers, employees, unions, and
government agencies, wages paid by competitors are constantly changing.
Additionally, competitors adjust their wages at different times.
• A survey that requires three months to collect and analyze is probably
outdated before it is available. The pay data are usually updated (a process
often called aging or trending) to forecast the competitive rates for the future
date when the pay decisions will be implemented.
• The amount to update is based on several factors, including historical trends
in the labor market, prospects for the economy in which the employer
operates, and the manager’s judgment, among others.
• Some recommend using the Consumer Price Index (CPI). It is not advisable
to do so because the CPI measures the rate of change in prices for goods and
services in the product market, not wage changes in labor market.
• Exhibit 8.15 illustrates updating.

D. Construct a Market Pay Line
• Market pay line involves making decisions about which salary survey jobs to
include that are judged to closely match internal benchmark jobs, which
companies to include, and which measures of pay to use.

Definition: A market line links a company’s benchmark jobs on the
horizontal axis (internal structure) with market rates paid by competitors
(market survey) on the vertical axis. It summarizes the distribution of going
rates paid by competitors in the market.

• A market line may be drawn freehand by connecting the data points or
statistical techniques such as regression analysis may be used.
• Regression generates a straight line that best fits the data by minimizing the
variance around the line.

E. Setting Pay for Non-Benchmark Jobs
• Setting pay for benchmark jobs is straightforward to the degree that good
matches with survey jobs are found. Once it is known what other
organizations pay for each job, a pay level can be chosen that is a function of
what other organizations pay and what role the job plays in executing the
strategy of one’s own organization.

Chapter 08 – Designing Pay Levels, Mix, and Pay Structures
8-12
© 2014 by McGraw-Hill Education. This is proprietary material solely for authorized instructor use. Not authorized for sale or distribution in
any manner. This document may not be copied, scanned, duplicated, forwarded, distributed, or posted on a website, in whole or part.

• For nonbenchmark jobs (i.e., those jobs for which there is no good match
among jobs included in the pay survey), the market pay lines in Exhibit 8.16
are especially useful.
• Not all survey results look like the example given in the text and not all
companies use the statistical and analytical techniques given in the text. There
is no “right way” to analyze survey data.

F. Combine Internal Structure and External Market Rates
• At this point, two parts of the total pay model have merged. Their relationship
to each other can be seen in Exhibit 8.18.
o The internally aligned structure is shown on the horizontal (x) axis.
o The salaries paid by relevant competitors for the benchmark jobs, as
measured by the survey—the external competitive data—are shown on
the vertical (y) axis.
• These two components—internal alignment and external competitiveness—
come together in the pay structure. The pay structure has two aspects:
o Pay-policy line
o Pay ranges

VII. From Policy to Practice: The Pay-Policy Line

• There are several ways to translate external competitive policy into practice.

A. Choice of Measure
• For example, a company can use a specific percentile for base pay and
another percentile for total compensation as compensation measures in its
regression.

B. Updating
• If a company chooses a “match” policy but then updates survey data to the
end of the current year/start of the plan year and keeps this rate in effect
throughout the plan year, the company will actually be lagging the market. It
will match its desired market pay level only at the beginning of the plan year.
The market rates continue to rise throughout the year; the company’s rates do
not.
• Aging the market data to a point halfway through the plan year is called
lead/lag. The original survey rates are updated to the end of the current year
plus half the projected amount for the plan year.
• An employer who wants to lead the market may age data to the end of the
plan year and pay at this rate throughout the plan yea

Chapter 08 – Designing Pay Levels, Mix, and Pay Structures
8-13
© 2014 by McGraw-Hill Education. This is proprietary material solely for authorized instructor use. Not authorized for sale or distribution in
any manner. This document may not be copied, scanned, duplicated, forwarded, distributed, or posted on a website, in whole or part.

C. Policy Line as Percent of Market Line
• Another way to translate pay-level policy into practice is to simply specify a
percent above or below the regression line (market line) that an employer
intends to match and then draw a new line at this higher (or lower) level. This
pay-policy line would carry out a policy statement of, “We lead the market
by 10 percent,” for example.
• If the practice does not match the policy, then employees receive the wrong
message.

VIII. From Policy to Practice: Grades and Ranges

• The next step is to design pay grades and pay ranges. These analyses are usually
done with base pay data, since base pay reflects the basic value of the work rather than
performance levels of employees.

A. Why Bother with Grades and Ranges?
• Grades and ranges offer flexibility to deal with pressures from external
markets and differences among organizations. These include:
o differences in quality (skills, abilities, experience) among individuals
applying for work.
o differences in the productivity or value of these quality variations.
o differences in the mix of pay forms competitors use.
• A pay range exists whenever two or more rates are paid to employees in the
same job. Hence, ranges provide managers the opportunity to:
o recognize individual performance differences with pay.
o meet employees’ expectations that their pay will increase over time,
even in the same job.
o encourage employees to remain with the organization.
• From an internal alignment perspective, the range reflects the differences in
performance or experience that an employer wishes to recognize with pay.
• From an external competitiveness perspective, the range is a control device. A
range maximum sets the lid on what the employer is willing to pay for that
work; the range minimum sets the floor.

B. Develop Grades
• The first step in building flexibility into the pay structure is to group different
jobs that are considered substantially equal for pay purposes into a grade.
o The question of which jobs are substantially equal and therefore slotted
into one grade requires the analyst to reconsider the original job

Chapter 08 – Designing Pay Levels, Mix, and Pay Structures
8-14
© 2014 by McGraw-Hill Education. This is proprietary material solely for authorized instructor use. Not authorized for sale or distribution in
any manner. This document may not be copied, scanned, duplicated, forwarded, distributed, or posted on a website, in whole or part.
evaluation results. Each grade will have its own pay range, and all the
jobs within a single grade will have the same pay range.
o Jobs in different grades should be dissimilar from those in other grades
and will have a different pay range.
• Although grades permit flexibility, they are challenging to design. If jobs with
relatively close job evaluation point totals fall on either side of grade
boundaries, the magnitude of difference in the salary treatment may be out of
proportion to the magnitude of difference in the value of the job content.

C. Establish Range Midpoints, Minimums, and Maximums
• Grades group job evaluation data on the horizontal axis; ranges group salary
data on the vertical axis.
• A range has three salient features:
o Midpoint—point where the pay-policy line crosses the center of the
grade.
o Minimum
o Maximum
• What Size Should the Range Be?
o The size of the range is based on judgment about how the ranges
support career paths, promotions, and other organization systems.
o Top-level management positions commonly have ranges of 30 to 60
percent above and below the midpoint; entry to midlevel professional
and managerial positions, between 15 and 30 percent; office and
production work, 5 to 15 percent.
o Larger ranges in the managerial jobs reflect the greater opportunity for
individual discretion and performance variations in the work.
o Some compensation managers use the actual survey rates, particularly
the 75th and 25th percentiles, as maximums and minimums.
o Others establish the minimum and maximum separately, with the
amount between the minimum and the midpoint a function of how long
it takes a new employee to become fully competent. Short training time
may translate to minimums much closer to the midpoints. The
maximum becomes the amount above the midpoint that the company is
willing to pay for sustained performance on the job.

D. Overlap
• Exhibit 8.20 shows two extremes in overlap between adjacent grades.
• The high degree of overlap and low midpoint differentials in Exhibit 8.20(a)
indicate small differences in the value of jobs in adjoining grades. Being
promoted from one grade to another may include a title change but not much

Chapter 08 – Designing Pay Levels, Mix, and Pay Structures
8-15
© 2014 by McGraw-Hill Education. This is proprietary material solely for authorized instructor use. Not authorized for sale or distribution in
any manner. This document may not be copied, scanned, duplicated, forwarded, distributed, or posted on a website, in whole or part.
change in pay.
• The smaller ranges in Exhibit 8.20(b) create less overlap, which permits the
manager to reinforce a promotion into a new grade with a larger pay increase.
• Promotion Increases Matter
o The size of differentials between grades should support career
movement through the structure.
▪ A managerial job would typically be at least one grade higher than
the jobs it supervises.
▪ Although a 15% differential between manager and employee has
been offered as a rule of thumb, large overlap and possible
overtime in some jobs but not in managerial jobs can make it
difficult to maintain manager–employee pay differentials.
o Optimal overlap between grades ought to be large enough to induce
employees to seek promotion into a higher grade.
o Not all employers use grades and ranges.
▪ Skill-based plans establish single flat rates for each skill level
regardless of performance or seniority. And many collective
bargaining contracts establish single flat rates for each job.
▪ This flat rate often corresponds to some midpoint on a survey of
that job.
▪ And increasingly, broad bands (“really fat ranges”) are being
adopted for even greater flexibility.

IX. From Policy to Practice: Broad Banding

• Exhibit 8.21 collapses salary grades into only a few broad bands, each with a sizable
range. This technique, known as broad banding, consolidates as many as four or five
traditional grades into a single band with one minimum and one maximum. Because
the band encompasses many jobs of differing values, a range midpoint is usually not
used.
• Contrasts between ranges and broad bands are highlighted in Exhibit 8.22.
• Supporters of broad bands list several advantages over traditional approaches:
o Broad bands provide flexibility to define job responsibilities more broadly.
o They support redesigned, downsized, or boundaryless organizations that have
eliminated layers of managerial jobs.
o They foster cross-functional growth and development in these new
organizations. Employees can move laterally across functions within a band in
order to gain depth of experience.
o The emphasis on lateral movement with no pay adjustments helps manage the
reality of fewer promotion opportunities in flattened organization structures.

Random documents with unrelated
content Scribd suggests to you:

fajok, biborpiros szájjal; a Dávidhárfa felhúrozott márványos héjával;
a turbo chrysostomus fűzöld koronájával, aranytól ragyogó öblével; a
hatujjú pteroceras, mint egy roppant fésü kék szakállu tritonok
számára, s annak egy kisebb narancsszín faja, a nereidák kontyát
feltűzni olyan alkalmas; az égő kemenczeszájhoz hasonló cassis
rufus, s a pettyes cypraeak ezernyi népe; a királyköpenyes pecten
pallium, a czebracsikos nautilus pompilius és rokona, a hófehér,
gyöngéd argonautilus, a csokoládszín unio nigra; a tarkabarka lópata
(hyppopus maculatus); az óriási strombus gygas, a hajnal minden
színével öblében; s aztán egy csoport fehér alak mindenféle fajból,
miket az emberi gyöngédség a «szűz» melléknévvel ruházott fel:
pecten virgo, conus virgo, strombus virgo, murex virgo, a miken
tévedésből sincs egy más szinü folt; valamint nem téveszti el a conus
litteratus (az irástudó czövek) a maga dolgát soha. Alakja, mint az
összecsukott tulipáné, hófehér; körül tiz sor fekete ékirás (runa),
akkor következik egy sor sárga pont; azután ismét tiz sor fekete
runairás, s végül két sor samaritanus betü: Ghimel, Jodh, Lamed,
Nun, stb. szép világosan kiirva. Elolvashatja, a ki ért samaritanusul
és csiganyelven.
Ha charlatánkodni akarnék, azt mondhatnám, hogy ezt az egész
történetet a conus litteratusok krónikáiból olvastam. De hát minek
tegyem? Úgy is elhiszi a tisztelt közönség, ha látja hogy igaz. Hogy a
samaritánus betük ott vannak az irástudó czövek csigaházán, arról
mindenki szemeivel meggyőződhetik a legelső természettani
muzeumban; hanem a csigát hegyével lefelé kell fordítani, minthogy
tudvalevő dolog, hogy a csigák mind balról jobbra csavarodnak kifelé
(egy pár hitszegő fajt kivéve), s így azt irást jobbról balra kel nézni,
mivel hogy az keleti nyelv.
De mi a muzeumi csigaházak holt pompája az élőkéhez!
Mikor a tengerfeneket átmelegíti a nap, s a nappal élő csigák
kitárják belső alkatrészeiket, az a tündéri ragyogvány! Az élő kagyló
és csiga teste bársony, kihímezve drágakövekkel; telerajzolva szines
erekkel, a liliomok színpompája, a tulipánok lángolása, a
lepkeszárnyak mozaikja, a drágakövek ragyogványa egyesítve

szétterülő köpenyeiken, mozgó csápjaikon, hajlékony orrmányaikon;
s mikor a szűz Argonautilus hófehér menyasszonyi házával
felemelkedik a csendes tengerszínre, s e csipkefinom reczés
köntöséből kiereszti először hosszú skárlát csápjait, mik
biborpettyekkel vannak végiggombozva, s azután hanyatteresztve
fehér házát, mint egy csónakot, kifeszíti gyöngéd finom rózsaszínű
köpenyét, mint egy vitorlát s míg a szellő csendesen sikamlatja
tovább a víz színén, hat lábával kormányoz és evez, s másik két
csápját, lapos végeivel, mint két napernyőt, tartja feje fölé, akkor
tünik ki, hogy az a csigák divathölgye.
Sőt legczifrábbak azok, a kiknek semmi házuk sincsen; minő a
Cranchia, melynek hat karját egy biborvörös fátyol fogja össze, hat
sor zafirkék gombbal boglározva; karjain, testén aranyszín foltok,
minden folt ultramarin kékkel szegve; a test maga fahéjszin bibor
pontokkal behintve, mintha hímezve volna.
Ezek szökellnek, repülnek a vizekben; keresik tápszereiket, s
viszont futnak azok elől, melyek ő rájuk vadásznak.
Testvéreik a «kalappuhányok», a vizben libegő minden színű
harangok, diadémok, koronák, miknek lecsüngő lánczai mintha
virágfüzérek, gabonakalászok volnának, pedig fogócsápok.
Ott vonaglanak el közöttük a szalagpuhányok: a gyönyörű
«Venusöv» széles kék és sárga szegélyű selyemszalag, mely sebesen
úszik.
Az Atalanta és Clio repülnek valóságos szárnyakkal ellátva, a
Limacina evez, a Janthina egy gyönyörű sötét lilaszín házú csiga,
léggömbön utazik. Nyálából léggömböt csinál, azon felemelkedik a
víz szinére és úgy úszik az önkényt alkotott buborékhoz kötve. A
Litiopa valami korallhoz hozzáköt egy fonalat s azon függve, lebeg a
vízben alá s fel, mint a pók. A Trigonium és a Pecten csészéiket
hirtelen szétcsapva ugranak; ölnyi magasra tudnak szökellni a víz
felett. S van egy csodálatos csigafaj: a Pyrozoma (lánghüvely), száz
meg száz hosszú kis csiga egy közösen épített hüvelybe ragadva; a

hány annyi szinű, kék, sárga veres, zöld, és mindannyi egyszerre egy
ütenyre taszit a vizen s e lökéstől a közös lakhely versenyt úszik a
halakkal. A nyolczlábú csápjaival löki magát s háttal úszik előre. Van
egy igen szép válfaja, a «camaeleon», a színváltoztató: ha megijed,
elzöldül, ha megharagszik, piros lesz, s ha üldözi erősebb ellenség,
hirtelen sötétbarna tintát lövell szét s míg azzal maga körül
elhomályosítja a vizet, a zavarosban elmenekül.
S e repkedő pillangók alatt a tenger fenekén ott nyilnak a tenger
virágai, az egy helyben álló kagylók. De azokról már külön
beszéljünk.
III. A TENGER VIRÁGAI.
A tengerfenék földe több teremtő erővel bir, mint a szárazföld
szine. Az ő növényei nem tengnek, hanem élnek. A korallerdő
minden ágacskájának hegyében egy állat lakik, egy állat, mely eszik
és épít. A kertek, a miket építenek, kiemelkednek a tenger fenekéből
a viz szinére s lesznek belőlük szigetek. És a mellett a korall mégis
növény, a csigák, több faja rajtuk legelész; vannak csigák, a mik
mint a szú, a fai féreg, oldalaikba furják magukat, mások csak a
gyönge hajtásaikat rágják le, mint a hernyó.
A növényvilág aztán boszút áll rajtuk ezért.
Vannak növények, a mik állatokat esznek: az actiniák. Nevezik
őket tengeri tulipánoknak, tengeri kökörcsineknek.
Egy tökéletes tulipán alak, hosszú szárral, melynek végén egy
hatszirmú virágkehely van, éppen úgy szétnyiló, összecsukódó, mint
a tulipán; szineiben épen oly változatos; kék, sárga, piros, kivül
gyöngyökkel rakott, mint egy csinált virág.
Ez a virágkehely egyúttal fej, mely gondolkozik, száj, mely harap,
gyomor, mely emészt, és anya, mely szül.

Mikor kinyitja szirmait, tarkabarka csápok emelkednek ki belőle,
mint virágkehelyből a hímszálak. Azokra odacsábulnak az apró
halacskák, az úszó puhányok, a tengeri pókok és kicsi fejlábosok; azt
hiszik prédát kaptak, s mikor megérintik, a tengeri tulipán egyszerre
összezárja szirmait. Bőrből vannak azok, a legkeményebb, szivósabb
bőrből; mint a kaucsuk szorítása, olyan erő az, mely prédáját
összesajtolja, kiszivja nedvét, s mikor csak a csontja, meg a héja
maradt, akkor kiveti a maradványt, kifordítva egész tulipánját. S a
mint akkor a sokszinű csápok kidudorodnak, a tengeri teljes
mákvirág lesz; gyönyörübb mindazoknál, a miket valaha kertészek
termesztettek.
Néha pedig sokáig zárva marad az actinia; mint a költő, a ki új
művén dolgozik. Fiait nemzi, költi és szoptatja egyszerre. Midőn
kinyilik s kifelé fordítja kelyhe belsejét, egy csoport élő Actinia ömlik
ki belőle, a mik a hova hullanak, rögtön gyökeret vernek s
elkezdenek nőni. Az actiniát táplálja gyökere a földből, mint növényt,
s virágja a vízből, mint állatot. És a mint új nemzedékét lerakta az
actinia, akkor odább megy s fiainak hagyja a régi telepet. A földbe, a
csigahéjakba vert gyökere fogva tartja: ő azonban addig húzza
magát ruganyos testével, míg leszakítja szárát gyökereiről s odább
vonaglik. A letépett gyökérből új actinia hajt ki, a vándor tulipán
pedig valahol egy gazdagabb osztrigatelepig vánszorogva, ott új
gyökeret ver, s szivós virággyomrával olyan szépen fellegeli maga
körül a menekülni nem tudó osztrigákat, hogy csak a kiköpött üres
héjaik vannak körüle.
Most egy lépéssel odább megy a teremtő természet; a virágtól,
mely eszik és vándorol, átlép az állatok országába, melyek a földhöz
vannak kötve s nem tudnak helyeikből megmozdulni. Ezek mind
állatevők; a növény helyükbe nem megy, ők pedig nem tudják azt
felkeresni. Némelyiknek két teknője van, miket széttár, s kétfelé nyiló
változatos alakja pompázó szinekben takarja el teknőit. Virágok ezek
is pompájukra nézve. Némelyiknek gyökere is van, szakálla, melylyel
odaköti magát a tengerfenékhez, másnak hosszú tövisei. A spondilus
regius királypiros teknője narancsveres nyelvekkel van

felfegyverezve; a Venus Dione ajkpiros héjai hosszú szálakat
eresztenek: az egész csiga összecsukva a legidealisabb alakzat. A
tökéletes szivalakú cardium cardissa mély rovátkáival az iszapba ássa
magát. Az aspergillumok hosszú csövet furnak le a tengerfenékbe,
viztölcséren szíják a táplálékot; a solen siliqua barlangot ás az
iszapba s a lithodomus a sziklába fur házat. A Lima koralldarabokból
épít magának várat, miket selyemmel köt össze. Aztán vannak, a
miknek csak egy teknőjük van: a patellák, fissurellák, a mik megint
úgy oda tudják magukat színi a sziklákhoz, hogy onnan semmi erővel
le nem lehet őket választani, csak összetörni. Ezek a tengerfenék
állatvirágai s virágállatjai.
Van egy igen szépfajta puhány, melyet nem rég fedeztek föl, az
euplecteia aspergillum: az egy hengert sző magának
selyemszálakból, mintegy lábnyi hosszút, oly rendes szövéssel,
mintha női remekmű volna, az egyik végére divatos «frivolität» van
horgacsolva. A nálam levő példányt élő korában valami erőszak
kilyukasztotta; azt a lyukat a csiga oly finoman beöltögette, mint a
hogy lyukas harisnyát szokás betópolni. Ha ránézünk, azt hiszszük,
selyem, s ha megfogjuk, akkor érezzük, hogy «kő». A tűzben meg
nem ég.
IV. A TENGER LÁMPÁSAI.
A mint az éj közelít, a tengerfenék annál jobban megelevenedik.
A nappal a csigák éje: akkor alusznak; a legtöbb csiga éjjel eszik.
Miről tudják meg a nap felkeltét? Mikor a legtöbbnek nincsen
szeme, a világosságot nem látja: mégis megérzi.
És akkor előjönnek a tenger lámpásai.
Vannak fénybogarai is a tengernek, a Cleodora szökell a
tengerfenéken, a Phosphorax csillámlik a kövek között; de mi ennek
a fénye a pyrosomáéhoz? E csoport állat, a mint az éj beáll, mint a

tengerek futó csillaga futja be egyenes vonallal a hullámokat,
azurkék fényt hagyva nyomában, mint az éji futó csillag. Közelről
hasonlít egy fehérré tüzesített úszó vasdarabhoz. Sápadt zöld
fénynyel terjengeti csápjait a Loligo; s a Pholas Dactylusról azt
mondják, hogy fénye oly tartós, hogy mikor valaki megeszi, a száján
keresztül világít; s ha egy sötét szobában egy pohár vizbe teszik, az
a viz fehér tejhez lesz hasonló.
És aztán, mikor a napéjegyen éjszakáin előjönnek a
kalappuhányok, ezek a csodaalkotásu remekei a teremtő tengernek:
úszó koronák, menyasszonykoszoruk, főkötők, hólyagos kulacsok,
süvegek; csüngő füzérekkel, hosszú szalagokkal, némelyik borzas
bozontos bokrétával; és valamennyi oly finomtestű mint a papir, mint
hártya, és puha, mint a kocsonya; mégis félelme minden úszó
állatnak. Ők azokkal a finom szalagokkal félfontos halakat ragadnak
meg és nedvüket kiszívják. Őket pedig nem meri bántani sem állat,
sem ember, mert a ki hozzájuk ér, mintha tüzet fogott volna meg,
hólyag támad minden érintése után. Ezért nevezik őket tengeri
csalánoknak. Pedig nem növények. Ezek világítják be aztán a tengert
harmincz lábnyi mélységre. Ott látni őket, a mint rezegve haladnak a
viz alatt, mint a bolygó fény, ölnyi távolra bevilágítva maguk körül a
hullámot.
A meduza phosphorescens világa oly erős, hogy ha darabokba
tépik s a tengerbe hajítják, egyes darabjai mint hulló tűzsziporkák
szállnak a mélybe alá, s ha vizet öntenek a kifogott Meduzára, annak
a cseppjei, mint gyémántdarabok sziporkáznak szerte szét róla; s a
ki abba a vizbe dugja a kezét, melyben sokáig álltak, a keze, mintha
ezüsttel volna bevonva, úgy világit.
Ezek a tenger lámpásai.
V. A TRIDACNA GYGAS ÉS A POLYPUS
MAXIMUS TÖRTÉNETE.

Museumaink malacologiai osztályában látunk egy-egy roppant
csigamedenczét, melyet megemelni férfinak is dolgot ád; szebb
példányai két-három mázsát nyomnak.
Az óriás kagyló tiszta hófehér, kivül és belül zománczczal
bevonva, mintha chinai porczellán volna, s e medencze szétsugárzó
vastag rovátkái ugyanazon porczellán fehér anyagból készült finom
csipkesorokkal vannak befedve; olyan az, mintha egy kecskeméti
főkötő volna, körülbodrozva borotvaéles és hártyafinom
szalagfodrokkal.
A muzemőr figyelmeztet rá, hogy az egyike a legszebb
kagylóknak, becses példány, darabja százötven tallér ezüstben. A
másik része a csigának, mert két hasonló egymásba illő teknőből áll,
a párisi szent Sulpicius templomban mint keresztelőmedencze
szolgál, a kegyes XV. Lajos király ajándokából, ki azt viszont a
velenczeiektől kapta. E kagylót minden nép nyelvén
«szenteltviztartónak» nevezik. Lakik a Pápua szigetcsoport körüli
tenger sziklás fenekén s életideje száz év!
Pedig ez hát még csak a csigának a csontja. Egy darab a
pánczéljából a tengerek hősének. Milyen lehet még a hős maga, a ki
bene lakik?
Oh, az tekintélyes egy tünemény! Mikor a függőleges napsugár
keresztülvilágítja a két ölnyi mélyen átlátszó smaragdvizeket s a
tengerfenék virágágyai kinyilnak, az élő mozgó virágok, a kagylók. A
földi virágpompa megszégyenül a tengerfenék pazar fénye előtt. S
ezek között a vizek Rafflesiája a Tridacna Gygas. Mikor szétnyitja a
teknőjét s lassan kibontakoznak élő pompái.
Először egy sötétlilaszin köpeny duzzad elő, mely a mint
felbomlik, piros czafrangokat ereszt a két szélen, mik
hátracsapódnak a kagylómedencze párkányain, azután a közepén
emelkedik ki két sor sárga gomb, egy-egy ragyogó smaragdszin
szemmel a közepén, lassankint két rózsaszin csillagot engedve
tágulni; legvégre a köpeny hajlásaiból sokágú halaványsárga csápok

bujnak elő s mozognak alá s fel a vizben, csalogatva oda a csába
halakat.
Apró halak, ázalagok, tengeri férgek, holothurok odacsábulnak a
fényes csalétekre, ellepik a kiterjesztett köpenyt; akkor az
összehuzódik szépen, elfogja valamennyit s betakarítja a közös
szájba: ez az a rózsaszinű csillag a középen; azután ismét kitárul a
köpeny s folytatja munkáját, mely abból áll, hogy a tengerviz
mészanyagát saját állatmézgájával egyesítve, a nagy
porczellánmedenczének új párkányát folytassa. A köpeny két része
külön magára végzi pontosan ezt a művet; külön dolgozik
mindakettő, közös csak a száj, mely eszik. S a munkának oly
pontosnak kell lenni, hogy összecsukódáskor a két teknő minden kis
fodrozatával egymásba illjék, nehogy valami külellenség behatoljon a
nyiláson.
A két medencze hátulján van aztán egy nagyobb nyilás, olyan
forma, mint egy retek: ha valami ellenség hátával felfelé fordíthatná
a Tridacnát, azon nyilásán át megölhetné könnyen. De van arról
gondoskodva. E nyiláson át a Tridacna egy roppant vastag szakállat
eresztett ki, olyan erőset mint a lószőr; ennek a szálaival odakötözte
magát a sziklához. Olyan szilárdul fekszik ott, hogy helyéből sem
hullámcsapás, sem ellenséges állatok rohama ki nem mozdíthatja.
Mesés hazaszeretet, a mivel ragaszkodik a földhöz, a melyen
született.
Más csiga szeret utazni; a Nautilus, ha a tenger fenekén van,
hasra fekve mászik a lábaival; ha a tenger felszinén van, hanyatt
fekve úszik velük; a Pleurotoma babilonica forogva halad, mint egy
propeller, az Argonauta vitorlázik, a Sepia evez, a Mytilus ugrik, az
Echinus mamilláris mankón jár; de a Tridacna gygas egy helyen
marad selyem motringjával hozzákötve a földhöz. Ennek a selyem
szakállnak a neve «byssos»; VIII. Leó pápának ilyen selyemből volt
harisnyája.
Azt a sarkot, melynél a két csigateknő egymáshoz ér, «zár»-nak
nevezik s azt egy erős izom köti össze. Hogy milyen erős ez a kötőin,

azt bizonyítják azok a vastag hajókötelek, a mik gyakran
beletévednek a Tridacna teknőjébe s miket az összecsapódó éles
paizsok úgy harapnak ketté, mintha éles balta vágta volna el.
Maga ez a zárizom tesz a Tridacnánál huszonöt fontot, a körül
van neki fehér husa és sárga husa. A fehér husát úgy hijják a
vadnépek, a kik megeszik, hogy «tehénhus». (Legyen neki az ő hitük
szerint.) A sárga husát azonban elvetik, mert attól nem csak jóllakik,
de meg is részegszik az ember s a vademberek még nem látják át
ennek az előnyét.
Ebben a sárga husában terem az a hires drágakő, a minek
Calapites a neve: szép fehér hosszukás kő; a chinaiak azt tudják
róla, hogy a ki ilyen kőnek birtokában van, az igen meggazdagszik,
csakhogy minden pénteken meg kell füstölni benzoéval. (Ez nem
elhinni való). Az európaiak mást hisznek felőle: hogy az esős időt
megérzi; olyankor apró vizgyöngyök verik ki.
Néha, mikor különös lelkesült állapotban van, a Tridacna elkezd
éjjel villó fényben sugárzani a tenger fenekén s olyankor köröskörül
megvilágítja a körüle települt balánokat, tengeri tulipánokat és
tengeri csillagokat. Ezek azonban csak ünnepnapjai.
A Tridacnát a malajok Bia Garu-nak nevezik, a timorok Kemas-
nak, a görögök Chamaenek hítták. Hogy ő maga hogyan nevezi
magát, azt még eddigelé nem sikerült kiderítenünk, miután még
mindig hiányával vagyunk egy csiganyelvszótárnak. Hanem, hogy a
csigák egymás között beszélgetnek, sőt egymásnak szerelmes
leveleket is küldöznek, az már tény, s majd más helyen bővebben
fogunk róla értekezni.
Mint minden hatalmas lénynek, úgy a Tridacna Gygasnak is
hatalmas ellenségei vannak: azok között legfélelmesebb a Polypus
maximus.
Képzeljen magának valaki egy óriási dohányzacskót, melynek
bendője hat akós, czafrangjai pedig karvastagságuak, és két ölesek:
e hosszú csápok két sor köpölylyel vannak ellátva, minden köpöly

szája csontkemény karimával s minden karima görbe fogakkal. Az
egész állatot sürű fekete szőr fedi. Mikor a tengerben egy úszó
állatot megragad, nyolcz hosszú karját, mint az óriáskígyó tekercseit,
körüle fonja, a köpölyök oda tapadnak az áldozat testéhez, fogaikkal
belevágva magukat annak bőrébe, s odavonják azt a tengeri szörny
ijesztő fejéhez, a fején még két erősebb karja van, azokkal
odanyomja áldozatát a száj nyilásához. A száját olyan alakú fogak
ékesítik, mint a papagáj csőre. S míg kiülő két rémséges szeme az
odaszivott áldozatot kétségbe ejti, addig rettentő agyarai apróra
morzsolva eresztik azt le iszonyú bendőjébe. Megöli a csigát és a
tengeri pókot, daczára kemény pánczéljának.
Már Aristoteles ismerte e szörnyeteget, Homér megénekelte, Ovid
hasonlatait kötötte hozzá, Plautus megemlékezett róla; s Plinius
megörökítette annak ellenségeskedését a Tridacna Gygasszal, a mit
még az ő idejében «Chama Titan»-nak neveztek.
A Tridacna Gygasnak nincs semmi oka rettegni a szörnyetegtől.
Az ő zárizmának egyetlen összerántása elég, hogy a
csodaszörnynek hozzányuló százfogú karját ketté harapja, s ha az a
fejét oda találná dugni összecsapó paizsai közé, bizony fej nélkül
menne tovább.
Hanem egy baja van a Tridacnának: az, hogy nem lát. A többi
kagylóknak jó szemeik vannak, nála a szem alakja csak czifraság. A
Tridacna vak.
Maga világít másoknak; de saját világánál nem lát.
Ezért azután nem is veszi észre, ha ellenség vagy zsákmány
közelít.
Hanem a teremtő erő nem hagyott semmit kárpótolatlanul.
Ha megtagadta a tengeri állatok leghatalmasabbikától a látás
tehetségét, kipótolta neki e mostohaságot az állatok legkisebbikének
szövetségében, mely helyette lát és őrködik.

Ez a jó barát az «ősi csiga-őr». (Pinnotheres veterum.) Azért
viseli ezt a nevet, mert már az ó-egyptomiak hieroglyphjaiban
előjön: mint jelképe a fiai által gyámolított öregségnek; egy kicsiny
rákalakú féreg egy nagy csigahéjban.
A csiga-őr olyan mint valami kis parányi rák, vagy skorpio. Igazi
minoritás, ki soha majoritássá lenni nem törekszik.
Megbecsülhetetlen institutió!
A míg a lomha nagy test elterülve fekszik a tengeriszapban és
építi az óriási teknőhéjon az új sugárutakat, a míg a kettős
dualistikus köpönyeg mechanicus megszokással hárítja össze a
begyűjtött táplálékot a közös száj örökké éhes üregébe, azalatt a kis
csiga-őr éjjel-nappal őrködik jó és rossz események fölött. Ha
beseperni való préda közelít, vagy gyilkos szándékú ellenség, a
csiga-őr hirtelen egyet csíp a Tridacna érzékeny keblén éles ollójával.
A Tridacna felkiált: «átkozott kellemetlen ember!» de egyidejüleg
hirtelen összecsapja medenczepaizsait s akkor aztán, a mi
közbeszorult, az meghalt; csak a csiga-őr marad élve.
Ő a Tridacna örökös figyelmeztetője: mert ámbár vannak a
Tridacna Gygasnak saját kebléből kieresztett tapogató csápjai is, de
azok mint minden küldiplomatia, csak arra valók, hogy a közelgő
veszedelmet mindig egy nappal későbben jelentsék, mint mikor már
a titkot valamennyi ujság mind kitrombitálta.
E csiga-őrön kívül vannak még a Tridacna Gygasnak mindenféle
támogatói és tanácsadói, minők a Murex regius, a Spondilus
imperialis, a Conus princeps és a Conus generalis, azután a Voluta
musica, és a Conus literatus; nemkülönben a Mithra papalis és
Mithra episcopalis; (magyarosítva: a királyi bogoncz, a császári
tüskér, a herczegi czövek és a tábornokczövek; a zenésztekercs és a
tudós tekercs, a pápasüveg és a püspöksüveg), a kiknek és a velük
összeköttetésbe kerülendő gyöngytermő Meleagrina, Venus Dione,
szivárvány halyotis, pharaosüveg, argohajós, fehér kalapács,
víztölcsér és gyöngyös özvegy, a mérges aplysia depilans s több más

nevezetes jellemek összebonyolult sorából, hogy milyen nevezetes
történet fog kifejlődni? azt majd meglátjuk a következő
fejezetekben…
VI. A KÖLTŐ CSIGA S A KRITIKUS CSIGA.
Ki a tengeri alatti költő?
Azt a szárazföldi költők maguk megmondják, a midőn egymás
munkáit, – és néha a saját magukét is – «gyöngyöknek» nevezik.
A ki az igazi gyöngyöket készíti, az az igazi költő; és annak a
neve Meleagrina margaritifera; gyöngytermő gyöngyér.
Mindenki ismeri a gyöngyházat. Viseljük gombjainkon, hölgyeink
legyezőiken, díszbutorainkat rakatjuk ki vele. Ez a gyöngyérnek a
háza.
Hogyan terem a gyöngy?
Bœthius idejében azt hitték, hogy szent Iván éjszakáján feljönnek
a gyöngyérek a tenger felszinére, kitárják csészéiket, az égi harmat
beléjük hull, s e magas ihlettől származik kebleikben a remek
költemény, a gyöngy.
Ezt a szép mesét sokan megénekelték: «Triesmain menyegzője»,
a «Harem Romanza», a «Filicaja gyöngye» szerencsésen
felhasználták ezt az ötletet.
Csakhogy bizony ebből egy szó sem igaz.
A harmat csak víz. Vízből még a szárazföldi poéták sem tudnak
költeményt csinálni; ha még bor volna!
Már Apollonius valami reálisabb magyarázatot keresett. Szerinte a
hajósok olajat töltenek a tengerre, a gyöngyér azt feliszsza, s akkor
az olaj nedve változik át benne gyöngygyé.

De biz a ki ezt megpróbálta, az is elmondhatta, hogy «oleum et
operam perdidi». (Olaj és fáradság kárba veszett.)
Linné már közelebb találgatta. 1761-ben egy lepecsételt tekercset
ajánlott fel a hollandi államtanácsnak, melyben meg volt irva a titka
a mesterséges gyöngycsinálásnak. Az nem vette meg tőle a titkot;
hanem megvette egy kereskedő, az megint eladta egy másik
kereskedőnek, utoljára kisült a titok: a mi abból áll, hogy ha a
kagylónak a héját kivülről megfúrják, a fúrás helyén a kagyló gyöngy
idomú váladékot különít el, s ha testébe valami idegen tárgyat
fúrnak be, azt gyöngyház-anyaggal vonja be. A chinaiak ezer évvel
elébb tudták már ezt a titkot Linné előtt, s gyakorolták is széltében,
csakhogy az ilyen mondvacsinált gyöngy olyan is aztán, mint az
alkalmi költemény: – nincsen fénye.
Más természettudósok még közelebb találgatták s rájöttek, hogy
van a gyöngyérnek egy ragaszkodó kritikusa: a vermetus; ez okozza
a gyöngy születését.
Mi legyen ennek a magyar neve? Ejh, hisz ez a magyar nyelv úgy
is Csáky-szalmája, az csinál bele új szavakat, a ki hozzáférhet:
nevezzük el «kukacs»-nak; – vermes, kukacz: aztán meg hogy
mindenbe bele szeret kukkantani.
A kukacs egészen hasonlít a földi gilisztához, csakhogy van neki
egy kemény hüvelye, egy vékony cső, a miben ő épen elfér. Azt a
csövet ő néha meg is csavargatja csigaalakra, mintha meg akarná rá
tanítani a Scalaria Pretiosat, hogy milyennek kellene lenni a jól
formált csigának.
De mindenekfelett kiválasztotta a kukacs figyelme tárgyául a
gyöngyért. Annak a hátára rámászik, annak az oldalát lassacskán
kifúrja, s a gyöngyházát iparkodik keresztültörni. A gyöngyér aztán,
a mint veszi észre, hogy fúrják az oldalát, a veszélyeztetett helyre
egyre-másra tömöríti a gyöngyház-anyagot. Lassankint dudorodás
támad azon a helyen; kínjában, önvédelmében a gyöngyér
előteremti a gyöngyöt.

De hisz az még mindig nem gyöngy; mert csak fele van meg; a
lapja oda van nőve a héjához, az alakja girbe-gurba.
Elvégre is meg kell nyugodni a természettudósoknak abban, hogy
a gyöngyöt a meleagrina önszántából, maga jókedvéből teremti elő;
független az mind az égi harmattól, mind a chinaiak ravaszságától,
mind saját kritikusa szurdalásától; úgy terem, mint minden
költemény: mint a csillagok maguk, titok marad az örökké.
Mert akár az egyik, akár a másik elmélet volna igaz, az
következnék belőle, hogy minden csiga egyforma gyöngyöket
teremt; de nem úgy van.
Mik azok a «kásagyöngyök», melyek a kereskedő szitáján
áthullnak s miket latszámra vesztegetnek azokhoz a homéri,
shakespeari óriásokhoz képest, mikből egyet a velenczei köztársaság
a török szultánnak ajándékozott, százezer tallér értékűt; vagy a mi
Rudolf császár koronájában volt, kis körte nagyságú, vagy X. Leo
pápa gyöngyéhez, melyet ő szentsége 78 ezer tallérért vett; hogy ne
menjünk vissza a mesés korszakig, a melyben a római úrihölgyek
füleiben az «elenchos» csüngött, («megszégyenítő»); már tudniillik
megszégyenítő azokra a szegényebb hölgyekre nézve, a kik
hasonlóval nem pompázhattak; a milyenből Brutus anyjának,
Serviliának, egy kétszáz hatvanötezer tallérértékű darabja volt. (Ilyen
democrata én is szeretnék lenni.) Vagy a minők Cleopatra gyöngyei
voltak, mikből az egyiket, a minek hatszázezer tallér volt az ára,
eczetben felolvasztva Antonius egészségére áldomásul megitta; a
másik gyöngyét pedig, mikor aztán megölte magát, a rómaiak
kétfelé fürészelve, a capitoliumi Venus füleibe akasztották. De hát
Claudius, Aesopusnak, a költőnek a fia, a kire az apja annyi
gazdagságot hagyott, hogy nem tudott vele hová lenni, egyszer a
vendégeinek egy tál gyöngyöt adatott fel s mindenkinek meg kellett
belőle egyet enni. A legnagyobb gyöngye pedig a persa sahnak van,
mely másfél hüvelyknyi magas, s másfél milliót ér – annak a kinek
van.

Már az csak világos, hogy ezeket a gyöngyöket olyan genialis
gyöngyéreknek kellett előteremteni, a kik sem Linnétől nem tanulták,
sem a Vermetustól, sem a siliquaria angvinától, sem a többi kritizáló
furdancsoktól nem kérdezték: hogyan kell a gyöngyöt alkotni.
Hanem hát a csigák országában is úgy van, hogy a míg a gyöngy
a meleagrina keblében van, addig azt fúróval furdalják, rákollóval
szabdalják, iszappal bekeverik; csak ha egyszer már kimult,
megrohadt, s valami idegen potentát kiszedte belőle a gyöngyöt,
akkor aztán tartanak fölötte nagyszerű emlékbeszédet.
A gyöngyér a csigák hegedűse. A fehér gyöngyök, azok a
szerelmi dalok, a feketék az elegiák; minden gyöngy egymásra
tapadt rétegekből áll, melyek csillámlanak, mint a gyöngyház s
átlátszóak, még a feketénél is; képzelhetni, hogy egy olyan dió
nagyságú gyöngy micsoda? Az már egész históriai mű, a minek
lapjai száz év óta szaporodtak fel. Vannak piros gyöngyök is; azok
bizonyosan hősköltemények a csigák harczairól.
VII. A CSIGÁK HARCZAI.
Be ne csapd ennél a szónál a könyvet, kegyes olvasó,
elfohászkodván magadat, hogy de már ez mégis erős tréfa: «harcz a
csigák között!»
Tessék elhinni, hogy a csigák dühös állatok.
Mindenki ismeri azt a kerti csigabigát, a mi úton, útfélen mászkál;
a lassúság és a postai közlekedés jelképe. Ez egy vakmerő állat, ha
ellenségére talál.
Lister, hires malakolog, egyszer egy ilyen Helixet összezárt egy
Arion aterrel, s a Helix megrohanta ellenfelét, széttépte és lehúzta a
bőrét: «tántus animus est etiam pigerrimis animalibus!» így kiált fel
erre a tudós. (Ily dühe van a legrestebb állatnak is!)

Hát még azután azoknak a haragja, a mik a tengerben laknak!
És a mik kellő fegyverzettel is el vannak látva a harcz
folytatásához.
Azt már mondtuk, hogy minden kagyló húsevő: csak állatfélével
él.
De vannak azután csigák is, melyek nagy gourmandok s helyébe
mennek az áldozatnak, vadásznak rá, megtámadják, megküzdenek
vele.
Ez a csigaország armadiája.
Mindeniknek sajátságos találmányú fegyverzete van.
A Cypræának hét sor foga van a lágy husa között, s azon kezdi,
hogy az ellenfelének leharapja vele az orrmányát, ha megkaphatja; a
Conusnak a nyelvén vannak a fogai s fúrni tud velük.
A Bullának nincs külső fegyvere; neki csak egy köpönyege van, a
mivel betakarja az ellenfelét, a kit meg akar törni; a gyomrában
aztán van három kemény hegyes ék, azokkal, mint a diótörővel,
feltöri a legyőzött csigaellenfél héját s úgy eszi ki belőle az áldozatot.
A Testacellus Scutulumnak van egy hosszú pányvája, melyet
összetekergetve tartogat, mint az esti lepke a szivóját; mikor aztán
áldozatához közel ér vele, hirtelen kiveti utána a pányvát, ráhurkolja
a nyakára, mint a «lasso»-t, s úgy rántja be a gyomrába.
A Conus admiralis, a Conus generalis és a Conus princeps
született katonai talentumok: ezredes, tábornok, admirál már a
születése esztendejében. Az elsőnek szép kettős sárga szalagöve van
a derekán, gyöngyökkel hímezve; a másodiknak csak egy soros; a
princznek biborszínű egyenruhája van, rózsaszínű csíkokkal. Sokat
tartanak arra, hogy a fegyverüket mindig magukkal hordják. Soha le
sem feküsznek a nélkül.
Ez a csigaország rendes díszserege.

Ott vannak azután a strombusok; azok között egy gyönyörű szép
alak; kávébarna csigahéj, veres hajtókával: egészen a régi honvédek
színe; tudós nyelven Diána fülének nevezik.
Ez füge gyerek. Van neki egyetlen izmos hosszú orrmánya. Azzal
ő oly keményen tud verekedni, hogy ha tíz-húsz ellenséges csiga
közre kapja: egy percz mulva egy sem marad ottan, mind szétveri
őket. Még ha ember találja is megfogni, olyat üt a kezére, hogy
másnap is megérzi.
Szintén a harczoló csigák közé tartoznak a mithrák minden fajai:
a papi süvegek.
S a ki ezek között leghatalmasabb, az a Mithra Papalis: a pápai
süveg.
Pompás alak. Hófehér csigaház, biborveres négyszögű foltokkal, s
az utolsó három csavarodásán rendes ágbogok vannak nőve, úgy,
hogy olyan az alakja, mint egy hármas korona; mint szent Péter
helytartójának hármas koronája. Innen az elnevezés.
A többi mithrák is igen szépek: a püspöksüveg karmazsin
foltokkal; a Mithra Pontificalis tarka márványozással; de hármas
koronája egynek sincs. A Mithra Canonicalis meg már csak egészen
fehér.
S a Mithra Papalisnak pásztorbotja is van.
Egy hosszú hus-bot nyúlik ki a héjából, nagyobb mint az egész
alak, a végén köralakban éles hegyes tövisekkel; a mikkel oly fájó
sebeket tud ütni, hogy volt rá eset, hogy az ember, a ki megfogta,
egy ütésébe belehalt.
Fél tőle állat és ember. Mindenki tudja, hogy nem megenni való.
Az a tulajdonsága van, hogy a ki megtalálta enni, annak nem
marad a gyomrában. Ezért tisztelik nagyon és nem élnek vele.

Mikor aztán leszáll az éj, s előjőnek oduikból a csigák harczosai,
akkor kezdődik a hősköltemény.
Az ellenfelére találó csiga kiölti hosszú csápjait, felborzolja
szemölcseit, eltátja száját, kifelé fordítja fogait, előre szegzi sokfogú
proboscidesét s rohan egymásra dühvel: addig küzd, míg a másik
orrmányát leharaphatta; akkor aztán megöli. Leszakítja a farkát,
letépi a fejét és kiszakítja héjából. A győzelmes csiga kegyetlen.
Addig fel sem kel az ellenfeléről, míg egészen meg nem ette. Væ
victis!
Vannak azután okosabb csigák, a kik vegetarianusok levén, ők
maguk nem fegyverkeznek, offensiv háború nincsen szándékukban:
hanem azért jól tudják, hogy más husevőnek, ha egyszer étvágya
támad, nem sok respektusa van a neutralisok iránt, azért ők a
védelmi háborura vannak készen. Bölcs, előrelátó politikusok.
Csigaházuk minden oldalát megrakják olyan kemény szurós
tövisekkel, sarkantyúkkal, szarvakkal, hogy azokat sem a husevő
csigák fajai, sem a nyolczkezű ölelései büntetlenül meg nem
támadhatják. A Murex Regius úgy fel van bodrozva finom
csipkefodrokkal, mint egy debreczeni főkötő, kívül ünnepi hófehér,
belül feketével és biborpirossal van szépen feldiszítve: a Murex Radix
pikkelyeket hegyez előre, mint az ananász: a Murex Tenuispina
hegyes varrótűkkel borzolta fel a hátát, s még egy hosszú orrmányt
is csinált magának fűrész alakra; abba a Loligonak beleakadni
nincsen kedve, a Murex Cornutus egy veszedelmes hegyes
egyszarvat nyujtott ki csigaháza folytatásául, s körül tizenegy
sarkantyút vert az oldalába, valóságos monitor megtámadójára
nézve; a Murex Adustus olyan, mint egy kővé vált bogáncs, s a
Ricinula Horridát már a neve jellemzi: «borzasztó himboj» (pedig
nem borzasztó): szép amethyst színű csiga, fehér tüskékkel; a
Cymbium Armatum pedig szószerint «fegyveres csónak» eszméjét
fejezi ki.
De vannak aztán mások, a kik az örök békét még ennél is
tökéletesebben biztosították a maguk részére. Nem európai
tractatusok által; nem a nagy hatalmak összes garantiája alá

helyezve létüket; hanem egyszerüen az által, hogy olyan vastagra
csinálták a házukat, hogy azt a leghatalmasabb tengeri állat sem
képes összetörni, s a mellett kívülről bevonták oly fényes
üvegmázzal, hogy azt sem a kukacsok, sem a furdancsok éles
nyelveikkel ki nem birják kezdeni. Ezek a Turbók. Van nálam egy
Turbo Pica (szarka), szép fekete ökölnyi csiga, fehér szalagokkal; azt
öt Fissurella támadta meg, most is hozzá vannak tapadva; de héját
kikezdeni nem birták; pedig ezek a sziklát is kikoptatják ráspoly
talpaikkal. Vannak óriásaik, mint a gyöngyházbelsejű Turbo Olearius;
vannak luxust üző uraságaik, mint a Turbo Sarmaticus, melynek
három héja van, a külső fényes fekete, az alatt egy fényes
narancspiros, s az alatt szép gyöngyházfehér; mikor egyes helyeit
leköszörülik, a három szín pompás tarkaságot képez s akkor a
«gyöngyös özvegy» a neve. A Turbo Chrysostomus belseje pedig
olyan, mintha szinaranynyal volna bevonva. S e védelmi rendszert
kiegészíti egy bámulatraméltó intézmény. A Turbók nyilása nagy
gömbölyű torok. Hogy tehát e nyiláson az ellenség be ne
hatolhasson, készítenek ők maguknak e nyilásra egy ajtót, mely azt
tökéletes légmentesen bezárja. Némelyik Turbó-fajnál fél fontosak
ezek az ajtók, miket a gyógyszertárban «ungvis odoratus» név alatt
ismernek, s hajdan a nehéz nyavalyát gyógyították vele. A Turbo
tetszés szerint kinyitja a csapóajtót, ha ki akar rajta jönni s becsapja
maga után, ha jónak látja várába vonulni.
Pompás védelmi rendszer! Rendezett államháztartás!
És hát mirevaló már most ez a folytonos fegyverben állás,
hadgyakorlat, erődítés, offensiv és defensiv hadkészlet?
Ez mind azért van, hogy ha egyszer eltalál jőni a minden csigák
közös ellensége, a nevezetes bozontos fejű Polypus Maximus, a
kinek valamelyik őse azt hagyta végrendeletben, hogy azért van neki
nyolcz karja és kétszáz szája, hogy mindent elfoglaljon és mindent
megegyen, a mi a tengerben és a tenger fenekén él és mozog!

VIII. A CSIGÁK SZERELME.
Bizony szeretnek a csigák is. Az egész világot a szerelem tartja
fenn. A szerelem alkot, teremt a tengerfenék sötétjében is s a
boldogság érzete kiterjed azon állatokra is, a miknek félteste már
kővé van válva.
Még a virágok is szeretnek. Hím és nő a rendszer, mely a
teremtés munkáját folytatja. Szerelem nélkül csak ketten tudnak
teremteni: Isten és az ázalag. A mindenség és a semmiség urai.
(Érzékenyen hatott meg azon gyöngéd gondoskodás, melylyel
egy magyar füvészkönyvben e régi műszavak: «nő» «hím» ki vannak
hagyva, nehogy a botanikával foglalkozó gyermeket idejekorán a
«szerelem» eszméjére vezessék! – Oh tudós uraim, a szerelem
megtanítja magát elég korán a gyermekszivnek, ha
természettudományi könyvből nem olvassák is. Az akaraterőt kell
szilárdítani, az erkölcsöt kell nemesítni az ifju szivekben; ott a nemtő,
nem a tudás rejtegetésében.)
És a csigák szerelme bámulatraméltó.
Először is főerényük a hűség.
Van egy csodaszép faj, melynek életregényét Chamisso, a nagy
költő fedezte fel, sok évi tanulmány után. A tudósok eleintén
kinevették vele, azt mondták: poéta! regényt álmodott s azt kiadja
természetbuvárlatnak; most már tudják, hogy valót fedezett fel.
Van egy csiga faj, a «Salpa», egyszerű hengerded alak, mely jár
egyesével a tengerben és csoporttal. A csoportok mindenféle
művészi alakzatokat képeznek, a hogy egymáshoz vannak ragadva;
majd egy rózsa alakját tüntetik fel, majd egy maltai rendkeresztet;
némelyik kalászidomúnak, másik lánczalakra van egyesülve, s
némely csoport összebeszélt, hogy egy hosszú tengeri kígyó idomát
csinálja ki egymáshoz ragaszkodó hengereivel; – gyönyörűk ezek az

alakzatok éjjel, a mikor világítanak a hullámban, egyre változó
fénynyel: mely hol azurkék, hol zöld, hol lángveres.
A «csoportos Salpak» aztán csak «egy» eleven fiat hoznak a
világra. Hanem az az egyes Salpa hoz ismét egy olyan alakú
csoportot létre, milyen az őse volt, lánczot, keresztet, vagy rózsát,
úgy, hogy minden állat soha sem az anyjához, hanem a
nagyanyjához hasonlít, s nem firól-fira, hanem unokáról dédunokára
száll az ősi családi czímerforma.
Ezek aztán dicsekedhetnek a kék vérükkel!
Igazi vegyületlen nemesi leszármazás!
A csigának is van szíve.
Mikor a csiga tojása harmadnapos, akkor elkezd nőni maga a
tojás. Ha a górcső alá teszik, már meglátszik benne a kész csiga az
átlátszó tojáshéjon keresztül, s a csiga már akkor él, minden
perczben hármat fordul maga körül, mint egy kis órakerék. S az
átlátszó csigahéjon keresztül már meglátszik e csodálatos
teremtésnek a szíve, a mint a sötétszínű vért beszivja és kitaszítja.
Hatvanat üt egy percz alatt, mint az emberi szív rendes érveréskor.
S ez a csigaszív rejtelmes sympathiákkal van tele.
A csiga szerelme nem állati ösztön: a legnemesebb emberi
érzéssel rokon az.
A lélekző csigáknak van egy csodálatos kiváltságuk a
természettől, mely őket minden állatnál külömbbé teszi. Egyik sem
rabja a másiknak. Én és Te egyszerre. Két rokonszenvező csiga nem
egy pár, hanem kettő.
Egyedül ez a csodaszerű rokonszenv az, mely őket egyesíti.
Mikor a csiga elindul párját keresni, s magához hasonlót talál,
előbb körüljárják egymást körkörös tánczban, csápjaikat egymás felé

nyujtják, gyöngéden összeértetik; ha a két találkozó nem lelte fel
azt, a kivel rokonszenvez, ismét elválnak, odább mennek.
De ha meglelte mind a kettő azt, a kivel együtt érez, akkor soha
máshoz nem szegődik többé, s a delejes érzület annyira összeköti
őket, hogy mikor az egyik megmozdul, a másiknak is mozdulnia kell,
és ugyanazt a mozdulatot kell tennie, a mit az elsőnek. Ez a
rokonszenv még akkor is megmarad közöttük, ha egymástól
erőszakosan eltávolíttatnak. E csigarokonszenvre alapította Jackson
hires amerikai tudós titkos táviró rendszerét, melynek az a kulcsa,
hogy két Helix hortensist a rokonszenvezés legfőbb perczében
egymástól elszakítanak; az egyiket elviszik száz meg száz
mértföldnyire, akár a föld tulsó felére, s mikor az egyik Helix
birtokosa izenni akar a másiknak, előveszi a maga Helixét, egy
clematis levelet tart eléje, a Helix erre kijő házából, mert az «iszalag
bércse» leveleit szereti különösen, s megy utána. Az amerikai a
bércselevéllel betüket alakít, s a csiga mindenütt követi a betű
vonalát. Ugyanakkor az Európában maradt másik Helix a
rokonszenvtől kényszerítve, szintén megindul az eléje tett üveglapon,
s az utána hátramaradt csillámló nyál nyomairól el lehet olvasni az
Amerikában irt betüket. Ezt a találmányt eddig nagy titokban tartják,
s jó lesz, ha mi is nem beszéljük el sok embernek, mert még majd
utóbb mindenki megtudja.
A skót leányok már eddig is sejtenek felőle valamit; mert a
Helixet ők is felszedik szent Iván nap reggelén s ablaküvegre téve,
addig énekelnek neki, mig járni kezd, s a járás nyomáról az
üveglapon találgatják az ábrándos leányok jövendőbeli vőlegényük
nevének előbetüit.
A Helixnek még egy sajátságos varázsszere van: «Amor
nyilának» nevezik azt a tudósok. Egy tőr, oly hegyes mint a tű. Azzal
gyanusítják, hogy e tőr szúrásával ingerli rokonszenvre találkozó
társát.
A csigák szerelmi hűségének bizonyítványaul már a vén Plinius
felhozza, hogy mikor a csigahalászok a Loligót szigonnyal keresztül

döfik, az elrabolt puhány párja rárohan a szigonyra s megkapja azt
nyolcz kezével, hogy társával együtt haljon meg.
De legeszményibb gondolat a csiga hűségében az anyai gond,
melylyel tojásaira ügyel. Hogy a tenger el ne seperje, a csiga
egymáshoz kötözi erős selyem-nyákkal ujszülött petéit s csodás
alakzatokat formál belőle: egyik olyan lesz, mint a darázsfészek,
másik mint a virágos kel bokrétája, harmadik mint egy
összegöngyölített szalag; azokat ők a tenger alatti növények,
korallok ágaihoz hozzá kötözik, s őrzik, mig kikelnek. A leghivebb
képe az anyai szeretetnek a Janthina, mely gyönyörű törékeny
lilaszínű héját egy önmaga alkotta léggömbbel a vizszinre emelve,
tojásait mint egy hosszu gyöngyfüzért köti oda csigahéja széleihez, s
a léggömbön függve, hordja magával ezt a legszebb hölgyékszert,
mig uj ivadék lesz belőle.
IX. A CSIGA-MÉLTÓSÁGOK.
Megtudtunk a csigák belső életéből annyit, hogy az ezután
elmondandó történeteket valószinütlenségnek ne tartsuk.
A Tridacna Gygas udvaránál vagyunk.
Fényes udvar! Hemzseg az előkelő uraságoktól. Százával
csoportosulnak körüle a Conus Admiralis, Conus Generalis, Conus
Capitaneus, azok között a dicsteljes Conus Cedo Nulli (a soha le nem
győzött hadvezér!) a Conus Castrensis, melynek héjára egy egész
tábor van gyönyörű szinekkel lefestve. Ez a táborszernagy. Ezek
mind a Tridacna fényét és hatalmát növelni hivatvák. Nagyságuk,
számuk és szinük pompája határozza meg, hogy a Tridacna
mennyire elsőrendű tengerfenéki hatalom. Vannak körüle százával
elszórt mozdulatlan csigahéjak is; azok már nyugalmazott
generálisok. Nem mozdulnak, de még mindig esznek.

Ezek látszanak parancsolni a verekedő Strombusoknak, a kiket a
Tridacna a kül- és belbiztonság fentartása végett tart maga körül; a
kik azonban a Strombus Pugilis rangján felül nem vihetik, s nagy baj,
hogy a Conusok az ő nyelvüket, ők meg azokét nem értik s így
egymást veszedelem idején nem igen buzdíthatják.
Nagy szerepet játszik mindezek között a Conus Judæus, a ki a
Cipræa Moneta tömegére felügyel.
Velük egy rangban büszkélkednek a Voluta Comes aranysujtásos
gyöngyszinü házával, a Scalaria Pretiosa, remek alkotásu
filigránmunka héjával, a Trochus Magnus csupa piros gyöngyökből
himzett takarójával; a biborszülő Purpura; ezek bizonyosan a csigák
született főnemessége, a kik az állam fényét és méltóságát
fentartani vannak hivatva. A Voluta vexillum valódi zászlós ur,
«Oránzászló» a neve, fehér és sárga szalagokból alkotva.
De mind valamennyi fölött állnak a Tridacna udvaránál a Mithrák.
Kisebb-nagyobb, fényesebb és még fényesebb papi süvegek,
koronával és a nélkül. Mikor egy ünnepély alkalmával ellepik a
Tridacna párkányait, az valami lélekemelő látvány.
Zsolozsmájuk felhat a tenger felszinéig, a hol már a csigák
dogmája szerint a paradicsom kezdődik. Meghallják azt a tengeri
csillagok mind.
S e zsolozsmák tartalma oly megnyugtató a Tridacnára nézve.
Megtudja belőle, hogy ő az egyedüli idvezülendő kagyló a tenger
minden kagylói között. Egyedül ő van hivatva arra, hogy a más
világon keresztelő medenczének magasztaltassék fel. A többi mind
pokolra jut, a mi a csigák exegetái szerint egy forró olajból alkotott
tenger, melyben fekete szarvashalak usznak. A mithrák zsolozsmái
megőrzik a Tridacnát e forró olajtengerbe kárhoztatástól; ezen a
világon pedig minden tengeri veszedelemtől; ellenségtől, tenger
befagyásától és kiszáradásától, tengerfenék elsülyedésétől,
tengeralatti vulcánok kitörésétől, tenger megsótalanosodásától; a mi
mind megtörténhetnék, ha a mithrák naponkint nem figyelmeztetnék

rá a tengeri gondviselést, hogy erre nagyon ügyeljen. Sőt ez áhitatos
pártfogók könyörgéseinek köszönhetni bizonynyal, hogy a tenger
bizonyos időben trillio számra hozza elő a Salpákat, mikből a
Tridacna élelme kitelik, s mikor a salpák ideje elmulik, akkor ismét
oly mennyiségben teremti elő a Medusákat, s azokból ismét
gazdagon kikerül az évi budget.
Ezért a Tridacna részéről a Mithrák igen nagy tiszteletben is
részesülnek. Jövedelmének egy tizedrészét átengedi nekik. A miért
viszont ő reá hull minden áldása a viznek.
Igy irja meg ezeket az Unio Margaritifer, a ki készíti a historiát «in
usum Delphini».
Mert, mint említők, a Meleagrina Margaritifera is rakja az
évlapokat egymásra, a mikből készül az igazgyöngy: hanem abban
veszedelmes tudományok vannak lerakva; a mik nem minden
csigának az orrára kötni valók.
A Meleagrina gyöngylapjai azt mondják, hogy nem igaz ez az
egész dicsőség ezekkel a vitéz Conus Generalisokkal. Akárhányszor
háboruba kezdenek a csigák, mindig az a vége, hogy jól megverik
őket, daczára a Strombusok vitézségének, mert a Generálisok nagy
Haliotisok! (Engedelmet kérünk, csiganyelven így hívják a «tengeri
fület».) Az sem igaz, hogy a Voluta Comesek s egyéb zászlós urak
azért ragaszkodnának Tridacna oldalához, mintha legnagyobb hivei
volnának; sőt inkább mihelyt zivatar jön, ők a legelsők, a kik sietnek
a maguk hátát eldugni az iszapba; az meg egészen babona, mintha
a Mithrák közbenjárása használna valamit a Tridacna hiveinek; mert
még valahányszor valami bajba belebiztattak bennünket, vagy mi
fogtuk meg az ördögöt, vagy az ördög fogott meg minket; hanem
ezek a fényes urak mind valamennyien azért csoportosulnak olyan
hűségesen a Tridacna párkányai körül, mert czifra nehéz házaikat
czepelni s a Salpákra és Medusákra vadászni fáradságos dolog;
sokkal kényelmesebb ezt a nagy teknőt körülállni, s mikor az
megtelik a drága jó prédával, a legjobb falatokat az ő hosszu
ormányaikkal kiszedegetni belőle.

No hogy az ilyen hæreticus fogalmaknak tengervilágra jönni nem
szabad: az igen természetes.
A Meleagrina ily tévtanok hirdetése miatt nem csak
excommunicáltatik, hanem ráküldetnek a furkáló kukacsok, hogy
likaszszák ki az oldalát, s a veszedelmes gyöngyöket törjék össze, a
hol kapják, nehogy valamikor typis admittantur. Az indexen áll a
Meleagrina s a syllabus töri a csontját. (A gyöngyhalászok azokat a
kagylókat válogatják, miket a vermetus meglepett, arról tudják meg,
hogy abban gyöngynek kell lenni.)
Hogy pedig a tengeralatti világ historiairó nélkül ne maradjon,
megbizzák az Unio Margaritiferát, hogy csináljon olyan gyöngyöket,
a milyeneket igazhivő polgárnak csinálni illik. S az Unio Margaritifer
tud hozzá. Megirja a historiát, az övé is gyöngy: csakhogy hiányzik
belőle az «igaz».
(Ilyen «Unio» gyöngyökből készíttetett magának Julius Cæsar
Brittania elfoglalása után egy egész pánczélt, mit aztán Rómában
Venus istennő bálványának ajándékozott. Még most is megvan neki.
Viselje egészséggel!)
Megértettük e szerint, hogy miért van az igazgyöngytermő
gyöngyérnek annyi ellensége a csigák között. Hiába! a mi igaz, az a
tenger fenekén sem tetszik senkinek!
De ne siessünk. Egy valaki mégis van, a ki azzal, a mit a
gyöngyér mond egyetért; s ez a Tridacna leghivebb barátja, a
Pinnotheres Veterum.
Az az örökké sovány, örökké kicsiny, rákforma, csótányforma
puhány, a ki a legleggazdagabb helyen sem hízik meg soha.
Ez jól látja azt a gazdaságot, a mi a Tridacna területén folyik.
Innen is huzzák, onnan is huzzák. Mindenki, ki azt állítja, hogy
szolgálatot tesz neki, már tartja a markát a jutalomért. Saját
szükségeire alig marad valami abból a tömérdek adóból, a mit

csápjai összeszedegetnek. Ezt a Tridacna persze nem veszi észre,
mert vak. Hanem a Pinnotheresnek annál jobb szemei vannak.
Mikor aztán a kicsi kagyló-őr megsokalja már a fényes uraságok
gazdálkodását, nagyot csíp a Tridacna husán, arra az összerándul s
összecsapja a két teknőjét; Conusok, Purpurák, Mithrák ugyan
potyognak le róla s kapják ki a kalodából hosszu orraikat, mert
különben oda szorulnak; s akkor legalább a jámbor Tridacna békével
megemésztheti a saját magának megmaradt jövedelmecskéjét.
Hanem ilyenkor aztán a féljóllakásban maradt fényes uraságok,
kik a magas polczról lehemperegtek, ugyancsak káromkodnak
mindenféle stylusban.
«De már ez tengeri disznóság!» mondja a Conus Admiralis.
«Valódi delfinség és fókaság!» toldja a Conus Generalis.
«Óh milyen tengeri istentelen nép ez odabenn!» sóhajt a Mithra
Pontificalis.
«Neptuntagadó eretnek!» antiphonáz neki a Conus Episcopalis.
«Ezt a Pinnotherest ki kell onnan űzni!» mond egyhangú
felkiáltással az összes csigafelsőház.
De hogyan? De miképen? Ez a kérdés.
X. A PAGURI.
Az előkelő csigák valóban eljöttnek látták az időt, hogy a
hovatovább mindjobban elharapózó skepsisnek a csigák között elejét
vegyék. Hiszen a hitetlenség már annyira vetemedett, hogy több
rendbeli Murexek rajtakapattak, hogy hust esznek; pedig nekik
örökös bőjt van rendelve: hinár-koszt. Ez veszedelmes kicsapongás!
E végett az előkelő csigák egy társulatot alakítottak a «szent tengeri
kigyó» czime alatt.

E társulatnak nagy és nemes czéljai voltak.
Legelőször is annak az utbanlevő, alkalmatlan Pinnotheresnek az
eltávolítása. Legvégül pedig a husevésre kapott hitetleneknek az
erkölcsös széna-evésre való visszatérítése.
Kezdjük az elején.
Legelőször is próbáltassanak meg a szelidebb eszközök a
Pinnotheres legyőzésére.
Van a Pinnotheresnek egy atyafia: ugyanabból a familiából való;
szinte rák, vagy tengeri pók; a neve Paguri – indusul.
Ez valóságos tökéletes rák, vagy pók, vagy micsoda, hanem egy
hiba van nála: az, hogy a farka egészen csupasz; arra elfelejtett
Neptunus hüvelyt adni.
Van az emberek között is ilyen tökéletlen teremtmény elég:
például a kit a teremtő úrnak alkotott, csakhogy elfelejtett neki az úri
hajlamaihoz pénzt is adni. Hát ilyen a Paguri.
Szeretne rákot játszani, van hozzá étvágya is, ollója is; de nem
bánthat semmi állatot, mert meztelen a farka, ha azt az ellensége
megcsipi, hát vége van.
A Paguri tehát segít magán. Hiába, csak jó a jó ész, mikor van! A
Paguri keres magának valami üresen hagyott csigahéjat, abba háttal
belemászik; a csupasz farkát elhelyezi benne szépen; csak a feje,
meg a két ollója marad kívül s ezzel aztán egészen helyre van téve.
Ezért az elmés találmányáért nevezik az európaiak a Pagurit
Remete Ráknak, vagy Katona Ráknak. Remete Ráknak azért, mert
mindig a czellájában lakik, Katona Ráknak meg talán azért, hogy
pánczélt huzott fel nadrágnak.
Ha megnő a Paguri, akkor otthagyja a kisebb házat s keres
magának nagyobbat. A gyöngébb Pagurit kihuzza a házából az
erősebb s elfoglalja a helyét. Gyakran több Paguri concurrál egy üres

csigaházért s akkor nagyon szép elnézni azokat a furfangokat, a
mikkel a megürült állomást egymás kezéről elütni törekeszenek.
Látni őket gyakran napfényes délutánokon, a mint a parton az üres
csigahéjak fölött veszekednek.
Tehát egy ilyen derék Pagurit küldtek el, a kinek egy szép
Trochus Fenestratus volt felhuzva a hátuljára, hogy szóljon egy okos
szót az ő rokonával, a Pinnotheressel.
A Paguri elment látogatóba.
Messziről kezdte a discursust.
– Hogy vagy, mint vagy? De régen nem láttalak! Bizony nagyon
sovány vagy. Nem jót tesz neked ez az itteni szorult levegő, meg az
az örökös ülés; aztán ez a megfeszített munka. Egy kicsit el kellene
menned utazni, szórakozni. Kár a közügyért agyonölnöd magadat.
Látod, én hogy meglépesedtem azóta, hogy nem láttuk egymást.
Van szép kétemeletes csigaházam, huszonöt ablaka az utczára. Ha
kisajátítás alá jön, veszek az árán három emeleteset. Hja Bruder, az
embernek gondoskodni kell magáról. Nagy családom van. A
feleségem a mult héten tizenhatezer tojást hozott a világra. Meg
sem tudtam volna számlálni, ha egy becsületes német tudós itt nem
jár s ki nem kalkulálja. Hanem azért biztosítalak, hogy habár
farkomat a kormánypárt csigaháza fedi, a szivem most is igazi
rákszív, s ollóim szabadelvüek maradtak. Hiába: a rákvér nem válik
rákvizzé soha. Azért Bruder azt tanácsolom neked is, ne engedd
magadat: hagyd itt ezt a keserves veszekedést ezzel a gyalázatos
majoritással. Nem érdemes, hogy az ember küzdjön vele. Dugd bele
te is a hátulsó részedet valami üresen maradt főispánság
csigahéjába s hagyd a világnak járni a maga bolondját, a hogy neki
tetszik, úgy se tudjuk mink már a tengert megjavítani. Keserű marad
ez örökké. Aztán minden ráknak maga felé hajlik az ollója. Én tudnék
a számodra egy igen szép Turbo Chrysostomust.
Tovább nem mondhatta; mert a Pinnotheres megcsipte a
Tridacnát s a Tridacna úgy ellökte a Pagurit, hogy az házastul együtt

kilencz bukfenczet vetett, s mikor ki tudta szeméből, szájából mosni
az iszapot, elment a szent tengeri kigyó casinójába s méltó
méltatlankodással adá elő a kitünő uraságoknak, hogy nem lehet
azzal a Pinnotheressel beszélni: hiszen nem is rák az, hanem
skorpio.
Ekkor elhatároztatott, hogy tehát más eszközökkel fogják őket
onnan kimozdítani.
XI. AZ APLISIA DEPILANS.
A Mithrák, a Conusok, a fényes Voluták addig-addig tanácskoztak,
mig kitalálták, hogyan távolíthatnák el a Pinnotherest? Segélyül
hivták az Aplisiát.
Az Aplisia Depilans az utálat és undor eszményképe a
tengerekben.
A régi római classicus írók már borzadálylyal említik nevét s
iszonyú rémregéket beszélnek róla.
Nevezik «tengeri nyúlnak» is, (Lepus Marinus,) a mihez hasonlít
két csunya hosszu fülével, a mihez a feje közepére még egy konty
szegődött. Az állat arasznyi hosszú. Pliniusnál a neve Offa informis.
Szine, alakja utálatot gerjeszt. Ideges nőnek elég ránézni, hogy
görcsöket kapjon; a régi rómaiaknál a puszta látásával vallattak
asszonyokat; a ki rátekintett, rosszul érezte magát tőle s kivallotta
bűnét. De alakjánál még rettenetesebb a büze. Ha egyet véletlenül
kivet a tenger a partra, a halászok nem folytathatják dolgukat, mig a
Cesto di Maret el nem temetik. A halászok így nevezik azt. Bezárt
szobában, ha az üvegből kiveszik, az émelyítő bűztől minden ember
tengeri betegséget kap, s azt a szagot el nem felejti soha. A
természettudósok bekötik szájukat, orrukat, mikor vele bánnak, mint
a leggyilkosabb illó méregnél.

Az Aplisia, ha megfogják, kétféle nedvet izzad mirigyeiből: az
egyik biborpiros, a másik fehér mint a kutyatej. A biborpiros jó a
királyi palástok festésére, a kutyatej fehér méreg.
A legiszonytatóbb méreg, melyet a természet beteg haragjában
kigondolt.
Ismerték a rómaiak. A hires méregkeverőnő, Locusta ezzel ölte
meg áldozatait. Nero és Domitian ezt a mérget használták
alkalmatlan alattvalók, megunt szeretők elnémítására, testvér-
gyilkolásra. Ezzel a méreggel ölték meg Titust.
A méreg hatása változatos; az áldozat addig élt vele, a meddig a
mérgező akarta; elszáradt, összesorvadt tőle, úgy veszett el. De
elárulta magát a méreg; mert az Aplisia rettentő szaga megérzett a
halálos beteg lehelletén; s annak testén minden haj kihullott tőle.
Ezért a mellék neve Depilans: hajirtó.
Oly átható a méreghatvány nála, hogy elég az Aplisiat puszta
kézzel érinteni, hogy az ember keze, arcza feldagadjon; a karizmok
oly szakgatást kapnak tőle, mint a csúztól, s a kit mérgével
lefecskend: egész teste megmerevedik attól.
Egy hirhedt római perben, melynek tárgya Apuleius házassága
volt egy gazdag özvegygyel, a vádlott elleni egyik bizonyítékot az
képezte, hogy egy halászt rábirt az Aplisia Depilans keresésére.
Később Rómában halálbüntetés alatt lett megtiltva az
Aplisiafogás.
Alakja köpedelem, szaga förtelem, érintése döglelet.
Ezzel az állattal szövetkeztek a fényes csiga uraságok.
«A czél szentesíti az eszközöket!»
Meghívták azt a Tridacnához.
A Tridacnának nem csak lát-érzéke hiányzik, hanem a szagérzéke
is. Mit tudja ő, hogy a kit keblére fogadott az a romlás: latinul

corruptio.
Hanem a Pinnotheres érzékei annál finomabbak. A kit helyéről
sem elcsalogatni, sem elijeszgetni nem lehetett, nem állhatta ki a
bűzt, az undorító mérget, mit az Aplisia ellene izzadt; fogta magát,
otthagyta a Tridacnát, hazament szűk korallodujába; most aztán
szabad a tér a ragyogó társaságnak!
A Mithrák, a Conusok, a Voluták «Te Neptunum laudamus»-t
énekeltek.
Ne tessék pedig fejet csóválni ezen a szón «énekeltek», mert a
csigák igen is tudnak hangot adni: a Loligo tud röfögni, mint a
malacz; a Tritonia arborescens oly hangot ád, ha egy pohár vízbe
teszik, mintha aczél húrral ütnének vizes palaczkra, s e hangot a
szájával adja; az Eolis ketyeg, mint a zsebóra; a Helixek
«csigazenéjét» régóta ismerik: Portlock angol tudós a Helix aspersát
hallotta sírni, s Taylor a ceyloni csigák énekét olyannak mondja, mint
az Aeol hárfa, vagy az Accordion enyészetes méla zenéje; s
meglehet, hogy a többi csigáknak is van szava, éneke, csakhogy a
mi füleink nem arravalók, hogy e finom hanghullámokat megérezzék,
mint a hogy puszta szemmel nem tudjuk meglátni az ázalagokat.
Egyszer még bizonyosan fognak feltalálni egy fül górcsövet is,
melynek segélyével a legjövendőbb zenének leendő Wagnere le
fogja kottázni s divatba hozandja a csigák zenéjét, a mit a
publikumnak hallani sem kell, csak képzelni hogy hallja, s elájulni a
műélvezettől.
Tehát a csiga uraságok Te Neptunum laudamust énekeltek azon a
napon, a melyen a Pinnotheres oppositiója megszünt, s ők korlátlan
urai maradtak a Tridacna birodalmának. Hogy latinul énekeltek, az
egészen bizonyos, mert már annyi esze a tenger alatt is van
mindenkinek, hogy Neptunusnak deákul kell énekelni, mert az deák
Isten s egyéb nyelvet nem tud.
Te Neptunum laudamust énekeltek a fölötti örömükben, hogy
felfedezhették azt a mérget, a mivel a hajdankortól kezdve a

császárok az alattvalóikat s az alattvalók a császáraikat szokták
megmérgezni, s a mi megmérgezi aztán, ha belejön, apraját-nagyját,
minden ivadékát a vele érintkező egész élő világnak!
XII. A RETTENETES POLYPUS.
Hogy az alkalmatlan «kagylóőr»-től sikerült megszabadulni, volt
nagy diadal Csigaországban.
A Tridacna Gygasnak minden tengeralatti hatalom sietett
gratulálni e nagyszerű sikerhez.
A Dorisok rózsaillattal áraszták el, (ez a sajátságos csiga képes az
egész szobát rózsaillattal betölteni a hová beviszik;) az Ungvis
odoratus pézsmaillatot hinte rá s a Mithrák tömjénszaggal frissíték
föl érző idegeit. De mind a rózsaillaton, mind a pézsmán, mind a
tömjénen keresztül bűzlött az Aplisia gyomorémelyítő szaga s a
Tridacna azt nyögé, hogy «es ist etwas faul im Staate Daenemark!»
A legnagyobb hosánna közepett hömpölyög elő a hullámokon át
egy sötét alak a távolból. Nehéz messziről kivenni, hogy micsoda,
mert lilaszín tintával borítja el maga körül a vizeket s e homályból
csak sejtelmesen tünnek elő ijesztő idomai; mint más szentet a
dicsfény, úgy őtet a homály veszi körül.
Ez a Polypus Maximus!
A Mithrák, Conusok és Voluták sejték a közeledőt s dicsekedve
hirdették a Tridacnának: «Ave Caesar! jön a te legnagyobb
ellenséged, meghódolni a te hatalmadnak; ime egy nagy pálmaágat
hoz a kezében, a mi a békesség jele! Ezt a te megszilárdult
hatalmadnak köszönheted, s azt megint minekünk köszönheted. –
Unio Margaritifer irjad a te journalodba, hadd hallja az egész világ: a
Polypus Maximus közeledik a Tridacna Gygas felé, s pálmaágot hoz a
kezében!»

Csakhogy az nem volt pálma, hanem egy letört galy az Isis
nobilisból.
Az Isis nobilis: a piros koráll. Egy fa, melynek törzsöke drágakő,
ághegye, virága eleven állat. Azok a nyolczszirmú fehér virágok az
ághegyein, rózsaszinű szegélylyel, eleven polypok; csak csalképei a
virágnak, de rokonai a polypnak. Egy nemzetiség a kettő.
Mikor még virágzik, olyan lágy, hogy a csiga is lerághatja, mikor
megerősödik, oly kemény, hogy az aczélráspoly is alig fogja.
Hajh, ha a kagylóőr ott lett volna, majd sürgette volna a
Tridacnát: «most védd magad, itt a veszedelem!»
A Polypus Maximus azonban jött óriási bolyhos termetével, rémes
karjai libegtek a zavaros hullámban; megállt a Tridacna fölött, s a
mint az barátságos ölelésre kitárta medenczéit, az egyik karjában
emelt korallágat leejté reá.
A történetet ekképen irja le Plinius:
Amint a Tridacna Gygas a kemény korallágat ölébe hullani érzi,
hirtelen ösztönszerüleg összecsapja medenczéit.
Ámde a piros korall ágboga sziklakemény! Azt a Tridacna éles
párkányai nem tudják ketté harapni, s a korall mellett a két párkány
között óvatlan hézag támad. A Tridacna el van árulva ellenségének.
Rés van támasztva védművein, furfangos ravaszsággal, raffinirozott
kiszámítással. Mentül jobban szorítja az Isist, annál jobban nyilik szét
a két medenczéje.
Óh ez gonoszul kiszámított cselszövény volt! A vén Plinius biztosít
bennünket róla, hogy az állatok ilyen furfangokat is képesek
kigondolni.
A Mithrák, a Conusok, a Voluták, a Strombusok most vették már
észre, hogy itt a veszedelem!

A Mithrák nagy böjtöt rendeltek: megtiltották a Cypræaknak a
húsevést, bűnbocsánatot hirdettek minden tengeri póknak, mely
felveszi a keresztet, hogy az ellenség ellen tömegesen
demonstráljon, s búcsújárást indítottak meg a Crucibulum
imbricatum szent helyeihez; a csatába indulandóknak
nummuliteseket osztottak, mely igen drága ereklye, megóv a czápa
fogaitól és a tengeri ördögöktől, elősegíti a fiatal csigáknál a fogzást;
s azoknak, a kik jól megfizettek érte, osztogattak «Piedre de los
ojos»-okat, mely kő és állat: csiga szüli; ha czitromot facsarnak rá,
kő létére szaladni kezd, s a szembehullott szemetet kitakarítja
szépen. Elvégre pedig egy összes imádságot intéztek Neptunushoz,
melyben erélyesen lelkére kötik, hogy miután Neptunus egyedül az ő
kizárólagos istenüknek van felfogadva, s annálfogva annak más
tengerlakót pártul fogni «secundum legem Melchisedech» nem is
szabad, de az œcumeni zsinat óta nem is lehet; tehát legyen ébren,
vigye vissza a Polypus Maximust oda, a honnan elhozta, zárja be egy
korallgrottába; bénitsa meg mind a nyolcz karját s küldjön vakságot
mind a két szemére. A mit ha megtesz Neptunus, hálából száz
Loligot fognak megáldozni az ő tiszteletére s három napig minden
csiga szepia tintát fog inni, hogy illő részegsége által kifejezze,
miszerint ma Neptunus tiszteletére ünnepet ül!
De tudja tenger! mi ütött ezuttal Neptunushoz. Nem volt-e
otthon? vagy a felszolgáló Nereidák nem adták át neki az imádságot?
Vagy elfelejtett diákul? Vagy talán a Pupák, a kik meg a Polypus
Maximus hivei, még több áldozatot igértek neki? vagy hogy általában
Neptunusnak sokkal okosabb dolgai vannak, mint hogy azzal
vesződjék, két csigabiga közül melyik falja fel a másikat? denique
bizony Neptunus se el nem sodorta a Polypus Maximust, se meg
nem bénította annak a nyolcz karját; hanem kinyujtotta a Polypus
Maximus az egyik tapogatóját s azzal szétseperte a Mithrákat s
azoknak egész tengeri pók hadát: kiki bujt, a merre nagyobb iszapot
látott.
Ekkor előálltak a Voluták, a Vexillumok, a zászlósok; megindultak
egész pompás menettel az ellenség elé: no bizony nem azért, hogy

Welcome to our website – the perfect destination for book lovers and
knowledge seekers. We believe that every book holds a new world,
offering opportunities for learning, discovery, and personal growth.
That’s why we are dedicated to bringing you a diverse collection of
books, ranging from classic literature and specialized publications to
self-development guides and children's books.
More than just a book-buying platform, we strive to be a bridge
connecting you with timeless cultural and intellectual values. With an
elegant, user-friendly interface and a smart search system, you can
quickly find the books that best suit your interests. Additionally,
our special promotions and home delivery services help you save time
and fully enjoy the joy of reading.
Join us on a journey of knowledge exploration, passion nurturing, and
personal growth every day!
testbankdeal.com

Compensation 11th Edition Milkovich Solutions Manual

About This Presentation

Slide Content

Tags

Categories

Download

Quick Actions

Statistics

Related Slideshows

Compensation 11th Edition Milkovich Solutions Manual

About This Presentation

Slide Content

Slide 1

Slide 2

Slide 3

Slide 4

Slide 5

Slide 6

Slide 7

Slide 8

Slide 9

Slide 10

Slide 11

Slide 12

Slide 13

Slide 14

Slide 15

Slide 16

Slide 17

Slide 18

Slide 19

Slide 20

Slide 21

Slide 22

Slide 23

Slide 24

Slide 25

Slide 26

Slide 27

Slide 28

Slide 29

Slide 30

Slide 31

Slide 32

Slide 33

Slide 34

Slide 35

Slide 36

Slide 37

Slide 38

Slide 39

Slide 40

Slide 41

Slide 42

Slide 43

Slide 44

Slide 45

Slide 46

Slide 47

Slide 48

Slide 49

Slide 50

Slide 51

Slide 52

Slide 53

Slide 54

Slide 55

Slide 56

Tags

Categories

Download

Quick Actions

Statistics

Related Slideshows

TLE-9-Prepare-Salad-and-Dressing.pptxkkk

LESSON 1 ABOUT MEDIA AND INFORMATION.pptx

GRADE-8-AQUACULTURE-WEEKQ1.pdfdfawgwyrsewru

Feelings PP Game FOR CHILDREN IN ELEMENTARY SCHOOL.pptx

Jeopardy_Figures_of_Speech_Template.pptx [Autosaved].pptx

Jeopardy_Figures_of_Speech.pptxvdsvdsvsdvsd