keresi, a mi tartós, hogy holtig helyt álljon, még a gyermekére is
elmaradjon. S az olyan gyolcs. A kik ezt készítik, azok ismerik a
maguk piaczait. Tudják, hol laknak Németországban,
Francziaországban, a lengyel, az orosz nép között olyan gazdag
falusiak, a kik szeretik a szép dudoros, fehér ingujjakat, selyemmel,
aranyfonállal kivarrva. Azok megadják az ő portékájuknak az árát.
Csalhatatlan népismeretük van. Tudják jól, hogy mely népek viselnek
gyapot-inget, melyek semminő inget sem? azokat jól kikerülik: csak
a bizonyos vásárra mennek. Mikor aztán mind eladták a gyolcsot,
akkor meg összevásárolják, a mit ott találnak: Frankhonban a
selyemszalagot, Törökországban a sáfrányt, igaz borsot, azt meg
hazatérőben adják el. Mire visszakerülnek az otthoni szalmafödélhez,
tele van a tüszőjük pénzzel. Néha megesik, hogy a visszatérő
összetalálkozik a szemközt jövővel, a ki friss gyolcsot hoz. Mert olyan
az útjuk, mint a vándor-hangyáké. Akkor megállnak egymással
értekezni. Ha megalkudhattak, egymás tenyerébe csapnak s nagyot
ugrik mind a kettő. Az árúikat kicserélik, s az egyik megy vissza a
Kárpátok közé, a másik Elszászba, vagy Teheránba; fele utját
megnyerte mind a kettő. Így aztán némelyik tíz esztendeig sem kerül
haza. A feleség az alatt maga van és fonja, szövi, fehériti a vásznat.
– Hanem az a feleség még akkor is csak fiatal leány. – Mert mikor az
elutazás előtt összekeltek, a vőlegény ugyan már tizenhat esztendős
volt, a menyasszony azonban még csak nyolcz s így a tíz esztendei
távollét nem esik nekik keservesen.
Ez az említett esztendő azonban mindenképen kárbaveszett.
Az utolsó gyorsszállítmánynyal épen kora tavaszszal keltek útra a
legények s meghagyták a feleségeiknek, hugaiknak, öregeiknek,
hogy csak szorgalmasan lássanak az újhoz; azonban még arra is
rossz esztendő járt. A lent meglepte valami bogár, úgy, hogy az
egészen tönkrement, még csak dolgozni valót sem adott az év.
Pihenhetett a guzsaly és az osztováta.
Mikor aztán sem enni, sem dolgozni való nem volt otthon, a
nyomorult asszonynép mit tehetett? Berakta a háza ajtaját, ablakát
vályoggal, s felszedte porontyait, kit a hátára, kit kezénél fogva s