(Ebook) Agriculture, fishery and forestry statistics 2013 edition ISBN 9789279330056, 9279330055

(Ebook) Agriculture, fishery and forestry statistics 2013 edition ISBN 9789279330056, 9279330055
(Ebook) Agriculture, fishery and forestry statistics 2013 edition ISBN 9789279330056, 9279330055
(Ebook) Agriculture, fishery and forestry statistics 2013 edition ISBN 9789279330056, 9279330055

1. (Ebook) Agriculture, fishery and forestry
statistics 2013 edition ISBN 9789279330056,
9279330055 download
https://ebooknice.com/product/agriculture-fishery-and-forestry-
statistics-2013-edition-6509298
Explore and download more ebooks at ebooknice.com

2. Agriculture, forestry
and fishery statistics
Pocketbooks
ISSN 1977-2262
2013 edition

4. Agriculture, forestry
and fishery statistics
2013 edition
Pocketbooks

5. Europe Direct is a service to help you find answers
to your questions about the European Union.
Freephone number (*):
00 800 6 7 8 9 10 11
(*) The information given is free, as are most calls (though some operators,
phone boxes or hotels may charge you).
More information on the European Union is available on the Internet
(http://europa.eu).
Cataloguing data can be found at the end of this publication.
Luxembourg: Publications Office of the European Union, 2013
ISBN 978-92-79-33005-6
ISSN 1977-2262
doi: 10.2785/45595
Cat. No: KS-FK-13-001-EN-C
© European Union, 2013
Reproduction is authorised provided the source is acknowledged.
Theme: Agriculture and fisheries
Collection: Pocketbooks
© European Union, 2013
Reproduction of content other than photos is authorised, provided that the
source is acknowledged.
Photo credits: © Miroslav Kukučka — cover, chapters 2, 6 and 7;
© Simon Allen — chapter 1; © Shutterstock — chapters 3, 4 and 5;
© ChameleonsEye / Shutterstock — chapter 8.
Reproduction of photos is allowed for non-commercial purposes and within the
sole context of this publication.
Printed in Luxembourg
Printed on elemental chlorine-free bleached paper (ecf)

6. Abstract
3 Agriculture, forestry and fishery statistics
Abstract
This Agriculture, forestry and fishery statistics pocketbook provides a
selection of topical data. Information is presented for the European
Union (EU) and its Member States, and is supplemented (when
available) with data for EFTA members and for the acceding and
candidate countries to the EU. This publication aims to cover some of
the most popular data within the domain of agriculture, forestry and
fisheries statistics. It may be viewed as an introduction to European
statistics in this area and provides a starting point for those who wish
to explore the wide range of data that is freely available on Eurostat’s
website at: http://ec.europa.eu/eurostat.
Eurostat is the statistical office of the EU, situated in Luxembourg. Its
task is to provide the EU with statistics at a European level that enable
comparisons between countries and regions. Eurostat’s mission is ‘to
be the leading provider of high quality statistics on Europe’.
Acknowledgements
The editors would like to thank the many colleagues who were
involved in its preparation, in particular, Carla Martins (Special
focus — the structure of agriculture in Croatia; the structure of
agriculture in the EU — agricultural census 2010), Ruben Garcia-
Nuevo and Garry Mahon (Agricultural accounts and prices), Marjo
Kasanko and Werner Kerschenbauer (Crop production), Pol Marquer
(Livestock and meat; Milk and milk products), Miroslav Kukučka
(Greenhouse gas emissions; Ammonia emissions), Annemiek Kremer
(Manure storage; Landscape features), Teodora Brandmueller (Rural
development), Marilise Wolf-Crowther (Forestry), and Teresa Rabade
(Fisheries).
Editors
Catherine Coyette and Herta Schenk
Contact details
Eurostat
Bâtiment Joseph Bech
5, rue Alphonse Weicker
2721 Luxembourg
LUXEMBOURG
E-mail: [email protected]
Production
This publication was produced by Giovanni Albertone, Simon Allen,
Edward Cook, Andrew Redpath (Informa sàrl)
For more information please consult
Internet: http://ec.europa.eu/eurostat
Data extraction period
The statistical data presented in this pocketbook were extracted during
September 2013. The accompanying text was drafted in September
and October 2013.

7. Table of contents
4 Agriculture, forestry and fishery statistics
Table of contents
Introduction5
1. Special focus —
the structure of agriculture in Croatia 9
2. The structure of agriculture in the EU —
agricultural census 2010 21
3. Agricultural accounts and prices 43
4. Agricultural products 69
4.1 Crops 71
4.2 Livestock and meat 82
4.3 Milk and milk products 90
5. Agriculture and the environment 101
5.1 Greenhouse gas emissions from agriculture 105
5.2 Ammonia emissions from agriculture 115
5.3 Manure storage 122
5.4 Landscape features 145
6. Rural development 155
7. Forestry 187
8. Fisheries 213
Annexes 229
Data coverage 231
Glossary232
Abbreviations247

8. Introduction
5 Agriculture, forestry and fishery statistics
Introduction
This pocketbook on Agriculture, forestry and fishery statistics
presents a selection of tables and figures on a wide range of
industry-related topics, covering the 28 EU Member States. The
most recent data are presented where possible, the latest reference
year (for some data sets) being 2012.
The official statistics in this pocketbook are aimed at both
specialists (including policymakers at EU and Member State
level, enterprises, farms, producers’ and consumers’ associations,
consultancy bodies, trade unions et al ) and generalists who
have an interest in the subject. Statistics provide tools to help
inform, monitor and measure progress towards agreed goals. As
such, they are a key component of governance — for identifying
needs, formulating objectives and orientating policies and goals
— through evidence-based decision-making. For the European
Commission, statistics are also required to support dialogue with
the EU Member States and other partners.
The Common Agricultural Policy (CAP) is the agricultural policy
of the EU. Its main objectives are to ensure a decent standard of
living for farmers, to provide a stable and safe food supply chain
at affordable prices for consumers, and to ensure the development
of rural areas throughout the EU; a June 2013 reform of the CAP
focused on the sustainable management of resources. Each of these
objectives has been borne in mind when selecting the statistics
shown in this pocketbook.
There is no common forestry policy for the EU; rather, the Member
States have their own national forestry policies. Nevertheless, an
EU Forest Action Plan was adopted in 2006. Of the four objectives
laid out, statistics are most readily available to help examine the
need to improve the long-term competitiveness of the EU’s forest
sector.
The Common Fisheries Policy (CFP) is the fisheries policy of the
EU. It sets catch limits, restricts the size of the fishing fleet that sets
to sea, and lays down technical measures such as those relating
to fishing gear. In addition, the CFP aims to help producers get a
fair price for their produce and ensure that consumers can trust
the seafood that they eat. Statistics related to fishing production,
catches, landings and the fishing fleet are presented in this
pocketbook.

9. Introduction
6 Agriculture, forestry and fishery statistics
The relative weight of agriculture, forestry and fisheries in the
EU‑28 economy has been in almost perpetual decline over the
last 50 years. Over the relatively short period (2000–12) for which
an EU‑28 time series is available, the share of agriculture, forestry
and fisheries in total economic activity (as measured by gross
value added) fell from 2.1  % to 1.7  %. Agriculture’s share of total
economic activity in the EU‑28 was 1.4  % in 2012, compared with
0.2 % for forestry and 0.1 % for fisheries.
This edition of the Agriculture, forestry and fishery statistics
pocketbook is divided into eight parts.
Chapter 1 throws the spotlight on agriculture in Croatia. On
1 July 2013, Croatia became the 28th and latest Member State to
join the EU. This special feature provides readers with an overview
of essential structural statistics concerning agriculture in Croatia,
providing key information regarding the number of holdings, land
use and the agricultural labour force.
Chapters 2 to 6 present the EU’s agricultural industry with
information on the latest reference period and developments
over time. These chapters move beyond a structural presentation
of the EU’s agricultural industry, providing information on agri-
environmental and rural development issues, reflecting recent
reforms of the CAP:
• Chapter 2 presents the results of the last agricultural census
at European level (which took place in 2010). For this
pocketbook, data on Croatia has been added to the analysis so
the statistics presented now refer to the EU‑28;
• Chapter 3 covers economic developments within the
agricultural industry and presents data on output and input
values, income indicators, as well as price trends;
• Chapter 4 presents the most recent data on some of the most
important agricultural products grown in the EU, first for
crops (cereals, oilseeds, fruit and vegetables, grapes and olives)
and then for livestock, meat and milk production;
• Chapter 5 provides a small selection of indicators that
are related to the interaction between agriculture and the
environment. More specifically three of these indicators relate
to climate change issues (greenhouse gas emissions, ammonia
emissions and manure storage) and one to changing landscape
features;
• Chapter 6 presents a snapshot of agriculture within the
context of rural development, making use of statistics that
have been produced using an urban-rural typology.

10. Introduction
7 Agriculture, forestry and fishery statistics
The remaining two chapters go beyond agriculture to look at the
state of the EU’s forestry and fishery industries:
• Chapter 7 provides an overview of the most recent forestry
data;
• Chapter 8 provides a summary of fishery catches, landings of
fishery products, aquaculture production and information on
fishing fleets.
This pocketbook reflects only a relatively small proportion of the
statistics that are collected on the agricultural, forestry and fishery
industries. More detailed data as well as methodological information
both for these topics and a much broader range of economic, social
and environmental themes can be found on the Eurostat website at:
http://epp.eurostat.ec.europa.eu/portal/page/portal/eurostat/home
This website offers free access to Eurostat’s databases, predefined
tables, methodological documents and publications.

12. Special focus —
the structure of
agriculture in Croatia

14. 1Special focus — the structure of agriculture in Croatia
11 Agriculture, forestry and fishery statistics
Table 1.1: Key structural agricultural indicators, 2010
Croatia EU‑27
Share
of Croatia in
EU‑28 (%)
Number of holdings 233 280 12 014 710 1.9
Utilised agricultural area
(hectares) (
1
)
1 316 010 172 799 570 0.8
Average area per holding
(hectares)
5.6 14.4 -
Livestock units (LSU) 1 020 180 134 192 160 0.8
Number of persons
working on farms
(regular labour force)
513 680 24 960 570 2.0
(
1
) EU‑27: excluding common land in Greece.
Source: Eurostat (online data codes: ef_kvaareg and ef_olfaa)
On 1 July 2013, Croatia became the 28th and latest Member
State to join the European Union (EU). This special focus throws
the spotlight on structural aspects of agriculture in the newest
Member State.
Once every 10 years an agricultural census is conducted in the
EU, with intermediate sample surveys (farm structure surveys)
carried out two or three times between two censuses. These
censuses and intermediate surveys collect a range of information
about agricultural holdings (farms), covering land use , farm
management, the farm labour force and livestock numbers, as
well as issues related to rural development. Ahead of its accession
to the EU, Croatia conducted both a 2007 farm structure survey
(FSS) and a 2010 survey. Unlike the EU‑27 Member States, for
whom the farm structure survey in 2010 was carried out as a
census, Croatia carried out a sample survey; this chapter presents
some selected results.
Agricultural holdings
Croatia had 233  280 agricultural holdings (or farms) in 2010,
working 1.3  million hectares of land (the utilised agricultural area).
This compared with 12.0  million agricultural holdings across the
EU‑27 working 172.8  million hectares in 2010 (see Table  1.1). A
small majority (54.4  %) of farmland in Croatia was worked by the
owner in 2010, the remainder (45.6  %) being worked by tenant
farmers.

15. 1Special focus — the structure of agriculture in Croatia
12 Agriculture, forestry and fishery statistics
Figure 1.1: D istribution of agricultural holdings and utilised
agriculture area, by size class, Croatia, 2010
(%, utilised agriculture area size classes in hectares)
0fi%
10fi%
20fi%
30fi%
40fi%
50fi%
60fi%
>0–<22–<55–<1010–<2020–<3030–<5050–<100>=100
Holdings Utilised agricultural area
Source: Eurostat (online data code: ef_kvaareg )
Farms in Croatia can be characterised as being relatively small: the
average size of 5.6  hectares per holding in 2010 was considerably
less than the average of 14.4  hectares per holding across the whole
of the EU‑27. Indeed, about one half (52.5  %) of all holdings in
Croatia were less than 2  hectares in size, with the vast majority
(89.4 %) being less than 10 hectares in size (see Figure 1.1).
Agricultural land use
A little less than one quarter (23.3  %) of the total land area of
Croatia was farmland in 2010. This was a relatively low share; it
was only higher than the shares recorded in four other EU Member
States (Sweden, Finland, Cyprus and Estonia) and represented
about three fifths of the EU‑27 average (40.0 %).
A little over two thirds (68.0  %) of the land used for farming
(the utilised agricultural area) in Croatia was classed as arable
land. Of the 895  220 hectares of arable land in 2010 about two
thirds (65.0  %) was given over to cereals, of which a majority
(310 450 hectares) was land under grain maize production.
These relative shares were higher than the EU‑27 average (see
Figure  1.2). By contrast, the proportion of farmland used as
permanent grassland and meadow in Croatia (25.8  %) was much
lower than the EU‑27 average (34.0 %) in 2010.

16. 1Special focus — the structure of agriculture in Croatia
13 Agriculture, forestry and fishery statistics
Figure 1.2: Agricultural land use, 2010 (
1
)
(% of utilised agricultural area)
0 15 30 45 60 75
ARABLE LAND
Cereals
Common wheat and spelt
Barley
Grain maize
Industrial crops
Soya
Fodder crops
Fallow land
(with and w/o subsidies)
PERMANENT GRASSLAND
AND MEADOW
PERMANENT CROPS
Olive plantations
Vineyards
KITCHEN GARDENS
Croatia
EU-27
(
1
) The entries in capital letters are higher level aggregates; entries in lower case are
subcategories of the higher level aggregate below which they are found. For example,
olive plantations and vineyards are two subcategories within permanent crops.
Source: Eurostat (online data code: ef_oluaareg )

17. 1Special focus — the structure of agriculture in Croatia
14 Agriculture, forestry and fishery statistics
Figure 1.3: H oldings by farm type, 2010
(% of holdings)
0 5 10 15 20 25 30
Mixed crop-livestock
Specialist feld crops
Specialist grazing livestock
Specialist permanent crops
Specialist granivore
Mixed cropping
Mixed livestock
Specialist horticulture
Non-classifed holdings
Croatia
EU-27
Source: Eurostat (online data code: ef_oluft )
Farm typology
The general make-up of the agricultural sector in terms of farm
types was also somewhat different in Croatia when compared with
the EU‑27 (see Figure  1.3). A little over one in every five (22.6  %)
holdings in Croatia was classified as being a mixed crop and
livestock farm in 2010, compared with about one in every eight
(12.6 %) farms in the EU‑27. There was also a higher relative share
of agricultural holdings classified as mixed cropping farms in
Croatia (10.3  % compared with 4.2  % for the EU‑27). By contrast,
the proportion of holdings classified as specialist field crops
farms (with cereals, oilseeds and/or protein crops) and specialist
permanent crop farms (with vineyards, orchards and olive groves)
in Croatia was lower than across the EU‑27 (18.2  % and 14.6  %
compared with 25.0 % and 20.2 % respectively).
Even though holdings classified as being specialist grazing
livestock farms (with dairy cows, cattle, sheep or other ruminants)
accounted for only 16.1  % of holdings in Croatia in 2010, they
were estimated to have generated one third (33.4  %) of the
standard output (an average monetary value used to provide an
economic dimension). This was a much higher share of standard
output than the average from specialist grazing livestock farms
across the whole of the EU‑27 (26.5  %). Likewise, the share of
economic output generated by mixed crop and livestock farms
in Croatia (14.9  %) was much higher than the average across the

18. 1Special focus — the structure of agriculture in Croatia
15 Agriculture, forestry and fishery statistics
Figure 1.4: Economic output of holdings, by farm type, 2010
(% of standard output)
0 510 15 20 25 30 35
Specialist grazing livestock
Specialist feld crop
Mixed crop-livestock
Specialist granivore
Specialist permanent crops
Mixed livestock
Mixed cropping
Specialist horticulture
Croatia
EU-27
Source: Eurostat (online data code: ef_kvftreg )
EU‑27 (8.3  %), in part reflecting the much higher proportion of
holdings classified as mixed crop-livestock farms. By contrast, the
proportion of economic output generated by specialist granivore
farms (with pigs or poultry), specialist permanent crop farms and
specialist horticulture farms in Croatia was much lower (10.5  %,
8.4 % and 2.0  % respectively) than on average (17.9  %, 13.5  % and
9.6 % respectively) across the EU‑27 in 2010 (see Figure 1.4).
A little over two thirds (67.0  %) of the agricultural output of
Croatia in 2010 came from specialist grazing farms, specialist
field crop farms and mixed-crop livestock holdings, which was a
much higher proportion than the EU‑27 average (52.6  %), where
specialist granivore farms (with pigs or poultry) and specialist
permanent crop farms accounted for a higher share of economic
output.

19. 1Special focus — the structure of agriculture in Croatia
16 Agriculture, forestry and fishery statistics
Figure 1.5: Livestock, Croatia, 2010
(%, based on livestock units)
Pigs
37.4%
Cattle
36.6%
Poultry
14.8%
Sheep
8.7%
Equidae
1.4%
Other
1.2%
Source: Eurostat, Farm structure survey, 2010
Table 1.2: Number of holdings with livestock, by livestock unit
size class, Croatia, 2010
Livestock
unit (LSU)
size classes
Number of
holdings
Livestock
Total Equidae Cattle
(number of livestock units)
Total 194 090 1 020 180 14 220 373 090
0 990 0 0 0
> 0–< 5 157 490 250 910 2 670 39 230
5–< 10 19 610 135 930 2 620 55 240
10–< 15 6 360 77 340 1 150 44 020
15–< 20 3 160 54 360 1 490 30 220
20–< 50 4 870 142 860 2 550 87 850
50–< 100 1 020 70 370 3 150 38 350
100–< 500 510 88 720 570 28 110
>= 500 90 199 680 0 50 080
Livestock
unit (LSU)
size classes
Livestock
Sheep Pigs Poultry Other
(number of livestock units)
Total 88 620 381 420 150 810 12 030
0 0 0 0 0
> 0–< 5 28 510 126 130 48 300 6 080
5–< 10 20 890 45 180 9 930 2 090
10–< 15 9 540 18 650 2 820 1 170
15–< 20 8 740 11 090 1 940 890
20–< 50 13 960 27 470 9 380 1 660
50–< 100 5 080 18 800 4 930 60
100–< 500 1 880 47 040 11 040 80
>= 500 40 87 060 62 490 0
Source: Eurostat, Farm structure survey, 2010

20. 1Special focus — the structure of agriculture in Croatia
17 Agriculture, forestry and fishery statistics
Livestock units
A little over four in every five farms (83.2  %) in Croatia had some
livestock in 2010, a much higher proportion than that recorded
for the EU‑27 (56.0  %). In order to compare livestock of various
species and ages, numbers of animals are given a weighting
and transformed into a reference livestock unit (an LSU). On
this basis, the ‘national herd’ of 1.0  million LSU in Croatia was
dominated by pigs (37.4  %), cattle (36.6  %) and poultry (14.8  %)
— see Figure  1.5. Not only can farms in Croatia be characterised
as being small in terms of land area but also in terms of their
livestock; on average, each holding that had livestock in Croatia
had just 5.3  LSU (the equivalent of just over five adult dairy cows),
compared with 20.0  LSU on each holding that had livestock in the
EU‑27 in 2010. Indeed, the vast majority (81.1  %) of the holdings
in Croatia that had livestock had less than 5 LSU.
About one quarter (24.6  %) of the ‘national herd’ in Croatia was
found on the smallest holdings (of between 0  and 5 LSU) in 2010.
A further one fifth of the ‘herd’ was found on the largest holdings
(with over 500 LSU), even though such holdings accounted for
0.05 % of the total number of holdings in Croatia with livestock
(see Table 1.2).
Agricultural labour force
According to the EU’s labour force survey, agriculture, forestry
and fishing employed 229  200 persons aged over  15 in Croatia in
2010, the equivalent of 14.9 % of the total workforce over 15 years
old. This was one of the highest rates among EU Member States —
as the EU‑27 average was 5.2  % — only being surpassed by the rate
in Romania (30.1 %).

21. 1Special focus — the structure of agriculture in Croatia
18 Agriculture, forestry and fishery statistics
Table 1.3: Agricultural labour force, Croatia, 2010
(units)
Persons
Annual
work units
Direct labour force : 184 480
Regular labour force 513 680 179 290
Family labour force 499 350 167 560
Non-family labour
force, employed on a
regular basis, including
group holders
14 330 11 730
Labour force, employed
on a non-regular basis
: 5 200
Labour force, not directly
employed by the holding
: 300
Source: Eurostat (online data code: ef_olfftecs )
The farm structure survey carried out in 2010 suggests that a
much higher number of people worked regularly in the Croatian
agricultural industry (513  680 people). Many of these people were
family helping out on the farm but having their main employment
elsewhere. After taking into account the amount of time actually
worked, the regular agricultural labour force in Croatia was
estimated to be the equivalent of 179  290 people working full-
time (in annual work units). With the equivalent of an additional
5 500 full-time workers coming from non-regular agricultural
labour and persons not directly employed by the holding, the total
workforce in Croatian agriculture was equivalent to 184  480 full-
time workers (see Table  1.3). This represented 1.9  % of the full-
time equivalent agricultural workforce in the EU‑27 in 2010.
Farming in Croatia is very much a family affair; on average 90.7  %
of the labour input for agriculture (measured in annual work units)
was carried out by the farmer and/or a member of his/her family
in 2010. This was a much higher proportion than the average for
the EU‑27 (76.4  %). Two in every five (40.2  %) regular agricultural
workers in Croatia was female, a slightly higher proportion
than the corresponding EU‑27 average (37.5  %). However, the
proportion of female sole holders (in whose name the holding
was operated) was lower in Croatia than across the EU‑27 (20.9  %
compared with 23.2 %).
A relatively small proportion (6.0  %) of holdings in Croatia had
another gainful activity in addition to farming. Of the holdings
with another gainful activity, about one half (49.7  %) were involved
in the processing of farm products with a further quarter (25.7  %)
involved in tourism.

22. Random documents with unrelated
content Scribd suggests to you:

23. – Majd megkeresem otthon a fekete könyvben, mit jelent?
Mert arról könyvek vannak irva, hogy az álomalakok minő
eseményeket jósolnak az ébrenlétben s minő számokat képviselnek
az abrakabdarában; a legrégibb könyv a «Voile d’ Isis».
4)
Ez lehetett
Hugó birtokában. Vagy talán nem is volt neki. – Álmoskönyv azonban
minden művelt háznál volt.
– Jaj csak ne jönnének ki a számjaink; én úgy félek a mi
szerencsénktől. Én imádkozni fogok érte, hogy ne csináljunk több
ternót.
– Igazán imádkozni fog?
– S azt meghallgatja a boldogságos szüz.
– Hiszem és vallom. No hát legyen a maga imádsága szerint.
Hanem azért a maga álmának a számait még is beteszem a brünni
lutriba.
Két hét mulva volt a huzás.
Mikor a posta meghozta a brünni hirlapot, mely Bábikának is járt,
meg Hugónak is, az nap Hugó csak estefelé látogatott el
Cservenicsékhez.
Bábika igen nagy örömmel fogadta jegyesét.
– Hála legyen a boldogságos szüznek! meghallgatta
imádságomat: a brünni lotterián nincsen semmi ternó.
S diadalmasan mutatott a kihuzott számok sorozatára; mind
vékony számjegygyel voltak: nem volt köztük a három vastag betüs.
Hugó csak mosolygott.
– Azért én még is csak megnyertem a szerencse kegyéből a
menyasszonyi aranylánczra valót; már meg is rendeltem a bécsi
juvelirnál. Hétszáz forint az ára; aranyban fizetem.

24. – Hogy lehet az?
– Hát úgy lehet, hogy én nem akartam ellenkezésbe jönni sem a
maga szive óhajtásával, sem a mi asszonyunk, szüz Mária erős
hatalmával, azért hát nem tettem terno seccora a mi számainkat;
hanem betettem mind az ötöt «extrátóra» tíz forinttal egyenkint.
Tessék megnézni. Itt az öt darab reskontó az egyes számokról. Mind
az öt szám kijött extrátóra.
Bábika fölugrott a kötő asztalkájától s futni akart a szobából.
Mikor Hugó utját állta, keresztet vetett magára.
– Jézus Mária oltalmazz! Hugó! Maga nincs Istennel! Én reszketek
magától. Magát az ördögök segitik. Ez nem megy Isten hirével!
Mondja meg mi a titka ennek a maga boszorkányságának?
Hugó nevetett a leány elszörnyedésén.
– Ha megmondanám, nagyot nevetne rajta. Látná, hogy nincs
benne semmi boszorkányság. De hát nem mondom meg.
– De ha én nagyon kérem.
– Majd egyszer, ha mindenen átestünk. Maga csak imádkozzék
ellenem, hogy ne nyerjek többet. Tudja: az imádság szavai között
hézagok vannak s azokon az én szerencsém átbukik.
Hát persze, hogy nem volt semmi ördögség ebben a
nyereményben.
Hugó mind a kilenczven számot megrakta a brünni lotteriára
tizenöt külömböző lottokollekturán extrátóra tízforintjával; egy-egy
kollekturára jutott hat szám. Ötöt kihuztak a kilenczvenből: öt külön
kollekturán kifizettek az egyes extrátókért 140 forintot, összesen hét
százat, ő a 90 számra betett 900-at. Ezt a pénzmüveletet akárki

25. utána csinálhatja, – a kinek van sok lopott bankója, a mitől meg akar
szabadulni.
De még Hajdukics uram sem hordta ám a degesz bőrerszényt
többé sétabot helyett; akó kávéban sem mosogatta a penészes
tallérokat, nem is kártyázott preferánczot a gazdag czimborákkal. –
Hol vannak azok már? Ki megszökött, ki a Dunába ölte magát.
Olyan világ volt az űzérekre, mint mikor a tekegolyó eltrafálja a
bakonbirót s arra egyik kuglibáb a másikat veri le a lábáról, mind a
kilencz egymásra fekszik.
«Én fizetnék neked, ha ő fizetne nekem; ő fizetne nekem, ha te
fizetnél neki.» Ez a boszorkány háromszög, a miből az ördög sem
tudja kihuzni a lábát.
A tavalyi rengeteg gabonaárak egyszerre egy tizedrészre
zsugorodtak össze; koldus volt a hitelező is, meg az adós is. A ki az
adóslevelét mutogatta, szépen kinevették vele.
Most már hozzálátott Hajdukics uram az igazi üzletéhez, a
vaskereskedéshez. Őtet is szorongatták a meczenzéfiek, meg a
toroczkóiak. A meczenzéfiek gyártották az ásót, kapát, kaszát, a
toroczkóiak a nyers vasrudat, meg az ekevasat. Itt voltak a magyar
vasgyárosok, a kik hiteleztek. A styriaiak nem adtak vasat, csak
ezüstért; mivelhogy innen az alföldről nagyon sok hamis bankót
liferáltak nekik; «ez» volt akkor a legvirágzóbb industria.
Neki ellenben tartozott a fél vármegye, de még a szomszéd Győr
és Esztergom is elhordott vas árával. Az nála egy főkönyvben
pontosan föl volt jegyezve. Ha azt mind be tudná hajtani, még
rendbeszedhetné a dolgát.
Annyi filozofiája volt Hajdukovics uramnak, hogy fizetésre
intőleveleket irni magyar embernek tiszta fidibuszcsinálás. Praktikus
oldalán vette a dolgot. Szombaton délután, a mikor a lottókollektura
bezáratott, nyakába kerité a bundáját, felült a szánkóra, éjszaka
megérkezett hol Tatába, hol Győrbe, hol Esztergomba s aztán sorba

26. járta, a hol tartoztak neki a vas árával; a közbeeső falvakba is kitért.
Zsákszámra hozta haza a lencsét, babot, a mit pénz helyett kapott a
falusi uraktól.
Egyszer beállított Esztergomba Búzás uramhoz.
– Emlékszik rá Búzás uram, úgy-e, azokra a gyönge harmincz
forintokra?
– Hogyne emlékezném? A likas vasrudakért, a miket az a német
megrendelt nálam, párját tíz forintért; én meg nagy uramnál öt
forintért kaptam; felét meg is küldtem. Székre való pántok voltak.
S leirta Hajdukics uram előtt a megrendelőt.
– Hisz ez a mi volt perczeptorunk: a Duckmaus.
– A bizony meglehet.
– De hát miért vette ez tíz forintért a pántokat Esztergomban,
mikor ugyanazokat megkaphatta én nálam öt forintért?
– Nem tudom én; mert csak németül beszélt, azt is olyan
lepcsesen, hogy a feleségem azt mondta rá, hogy «hájliger
ivásznid.» Nekem meghozta egy hét mulva a százhusz forint másik
felét is, tetszik tudni, rézfélforintosokban. De nagy bolond voltam,
hogy akkor mingyárt el nem küldtem nagy uramnak belőle a maga
harmincz forintját. De hát, tetszik tudni, magyar ember szereti, ha
még egy nap egy szobában hálhat a pénzével; aztán meg akkor
zajlott a Duna, veszedelmes volt átkelni rajta. Mire aztán beállt a jég,
akkorra beütött az istennyila: a devalvatió. A rézfélforintosból lett hat
krajczár; most is itt van az egész a fiókomban egy rakáson, a
magam hatvan forintja, meg a nagy uram harmincz forintja is. Az
egész kilenczven forint kitesz most tizennyolczat. Az egészet
odaadom nagy jó uramnak csüstül a tartozásban, aztán legyünk
kvittek.
– Isten neki, faköröszt! mondá Hajdukics uram, elfogadva veszett
fejsze nyelében a devalvált rézfélforintosokat.

27. E közben Búzásné asszonyom is belekeveredett a diskurzusba,
megkinálva Hajdukics uramat egy kupicza szilvoriummal.
– De még más izben is járt nálunk ugyanaz az uri ember.
Ráismertem én! Ez az én két szemem. Pedig akkor már magyar volt.
Ezüst gombos bekecse volt. Aztán csak magyarul beszélt, azt is nem
komáromiasan, hanem győriesen. Tetszik tudni: a komáromiak úgy
mondják, szép lassan, hogy «túró, fúró, lú» a győriek meg sebesen:
«turo, furo, lu.»
Hajdukics uram elképedésében a nádpálczájával ütötte a pudlit
(áruasztalt).
– Ez is ugyan az. Csakhogy kifordított bőrében. A mostani
Duckmaus Hugó. Hát akkor mi dolga volt itt?
– Lutriba tett. Meg is kérdeztem tőle, hogy miért nem teszi
otthon Komáromban a számait; mert nekem azt mondta, hogy ő
Cservenics kávés.
– A csiszlik! Még hamis nevet is vett fel! Becsületes, nemes
ember nevét.
– Aztán nekem azt mondta, hogy nagy jó uram egyszer
megcsalta a betevésnél, forintok helyett krajczárokat írt be neki.
– Hazudott a csalafinta! Nálam soha sem tett a lutriba. No
megállj pernahajder! kerülj csak a szemem elé!
– Akkor jött ki az a 3600 forintos ternó a brünni lutrin. De az az
úr berakott ám ezer sorra tizezer forintot.
– Akkor az lopott pénz. Megnézte az úr a bankók serieseit? nem
a 200 meg a 300 számból valók voltak?
– Mind egyenkint megnéztem, valamennyi ezres series volt;
külömböző számokból.
– Köszönöm, mondá Hajdukics uram s menni készült.

28. – Hát ezt a pénzt nem dugja zsebre, nagy uram?
– Köszönöm. Többet ér nekem annál, a mit most hallottam
Búzásné asszonytól. Neki ajándékozom érte.
Aztán még egy kupicza pálinkát megivott és búcsút vett.
A mint hazaért, egyenesen a Weinmüller uram könyvnyomtató
intézete elé hajtatott. Otthon találta az urat.
– Ugyan, édes tipografikus úr, nem kaphatnék én kilencz
számjegyet, olyan nagyságból, a milyent Duckmaus Hugó
barátomnak tetszett adni: ugyanarra az alkalomra.
– Dehogy nem. Szivesen. Azok petitből voltak. Van még kisebb is,
azt úgy hijják, hogy nonparely.
– Jó lesz, csak a petitből.
Még egy kis nyomdafestéket is adtak neki hozzá.
Hajdukovics uram dörmögé magában: «tüz, tüz…»
Tudniillik van egy társasjáték, a miben az eldugott tárgyat kell
megtalálni valakinek; ha közeledik a rejtekhez, azt kiáltják: «tűz,
tüz!» Ha rátalált, akkor ő kiáltja: «strinksz!»
Nem sokára «strinksz» lesz!
*
A tipografiától gyalog ballagott Hajdukics uram hazafelé. Az utja
a Cservenics kávéház előtt vitt el. Betért egy pohár puncsra. Átfázott
az utban; deczember vége felé volt az idő.
A söntésben csak a Nánikát találta. Annak is meg volt dagadva a
képe, fájt a foga.

29. – Hát a Bábika kisasszony? kérdé tőle.
– A szobában van.
– A Duckmaus is?
– Az is.
– No majd nem soká lesz már ott.
– Nem ám. Négy nap mulva lesz az esküvőjük.
(A prikulics! mormogá magában Hajdukics uram. Magának szánta
ő azt a szép leányt. Jobban is illett volna ő hozzá. Aztán ő neki
szüksége is volt reá, tudott volna neki dolgot teremteni. Özvegy
ember volt; két vásott rossz kölyke odahaza. Azoknál ugyan elkelt
volna egy derék mostoha anya, a ki megregulázza őket. Iskolába
járnak a kupczihérek; mert hát nemes ember nem adhatja a fiát
lakatos inasnak; de nem ragad rájuk semmi jó tudomány. Ellenben
minden rosszat megtanulnak a többi gézengúztól!)
Most is miben találja őket? Egész asztalosműhelyt csináltak a
boltból; tele forgácscsal a palló. A pudlin meg sorba rakva holmi
kurta léczek; azokon dolgozik a Gerő, meg a Mikucz késsel, meg
furóval.
– Hát ti mit fúrtok, faragtok itten akasztófa czifrázói?
A két suhancz nem is ijedt meg nagyon a haragosan betoppanó
apától.
A Gerő megfelelt merészen:
– Hát ebből lesz a «három királyok csillaga.»
(Azt minden keresztyén ember jól tudja, hogy ez a három király
«Menyhért, Gáspár, Boldizsár», a kik ugyanegy nap ülik meg a nevük
ünnepét, ugymint január hatodikán; ezek voltak azon szentirásbeli
három keleti királyok, a kiket egy fénylő csillag odavezérelt ahhoz a

30. jászolhoz, a melyben a Jézuska első álmát aludta s hozának neki
aranyat, tömjént és mirhát.)
A gyerekek aztán megmagyarázták az apjuknak, hogy ők majd
ezzel a három királyok csillagával sorra járják az uri házakat;
aranypapirosból koronákat már ragasztottak maguknak, a
zsolozsmákat is betanulták, sok-sok krajczárt fognak kapni.
– Oh ti elvetemedett ficzkók! dörmögé Hajdukics uram. Hát ti
kápsálni akartok menni házról-házra, mint a mendikások! Majd adok
én a ti hátatoknak három királyok csillagát!
– De nézze csak apuska, milyen ügyes dolog lesz ez! Ezt a
huszonnégy léczet összerakjuk keresztbe, a srófokat a lyukakba
toljuk, az egyik végére ráakasztunk egy lámpást: ez lesz a csillag;
akkor a másik végén a két léczet összehuzzuk s akkor, nézd, hogy
felszalad a csillag egyszerre a padlásig.
Hajdukics uramnak kiesett a kezéből a pálcza, a mivel a
magzatjait el akarta lazsnakolni. Sőt ellenben ölébe kapta a fiát s
összecsókolta az orczáját.
– Aranyos, gyémántos kölykem! Hiszen te találtad ki, a mit száz
okos ember föl nem ért ököllel! Nesztek két garas, vegyetek
magatoknak hajlige striczlit rajta. Most pedig én megyek el magam a
három királyok csillagával kápsálni.
– De nem tudod a hozzávaló verset.
– Én tudom csak annak a versét!
A hó szakadt, a szél fútt; az embernek ugyancsak fogni kellett két
kezével a paraplé nyelét, hogy ki ne csavarja a kezéből.
A lámpásos gyerek, a ki hat lépésnyire járt Hugó előtt, elcsuszott
a hóban, összetörte a lámpást, az is kialudt. Most már botorkálhatott
hazáig a sötétben és hófuvásban. De hát nem meszsze van már
odáig: a városháza szegletét elhagyta. Kisérőre sincs már szükség.
Hisz itt jár a puskás strázsa.

31. Mikor «oda» ér, arra a bizonyos helyre, egy perczre fölpillant az
ablakhoz. «Itt volt az; itt! Ugyan szoros volt! Kivált mikor:…»
«… Lagon, lagon, a parlagon,
Hej, pile, pile, pile
Pile, pile pongó.»
Az ördögök szabadultak el ma?
Szembe jött rája a danoló.
Sietett, hogy hamarább az utczaajtóhoz érjen, mint a szemközt
jövő. Aztán épen összeütközött vele, a mikor már kezében volt a
nagy kapukulcs.
Hajdukics uram jó kedvében volt.
– Ej bizony meg sem látnád ettül a nagy ámbrélátul a régi jó
pajtásodat; mondá, neki dülve, pikós ember módjára.
Hugó egy perczig azon gondolkodott, hogy ne csapja-e ő agyon
azzal a nehéz kapukulcscsal ezt az ő kedves pajtását? Magára nézve
aligha jót nem tett volna vele.
– A Bábikától jösz ugy-e? A szép Bábikától? «Bábika csak úgy
busul; csak úgy busul magában, ama belső szobában.» No nem soká
busul már. Vizkeresztkor lesz a lakodalom. De már pajtás, előbb a
borkereszt. Nekem ma csinálsz egy jó krampampulit, a milyent te
szoktál csinálni; ma megiszszuk a legénységednek a torát. Hát csak
frissen be a házba! Kutyának való idő ez itt kinn.
Az külömben is minden magyar szokással ellenkeznék, hogy
valaki egy kinálkozó vendéget el ne fogadjon; de meg Hugónál a
vendégszeretet mindennapos divat is volt. A mióta olyan hire
futamodott a sok ternócsinálásának, úgy illett, hogy traktáljon. Tette
is. A gyanusított, a vizsgálat alá vetett, a félig megbélyegezett
alaknak kedves tünemény volt minden régi ismerős, a ki vállalkozott
a «kését az abroszához fenni.»

32. A hajdani vetélytársnak a gratuláczióját pedig épen nem lehetett
elutasítani; a megbukott szerető pohárköszöntését a szerencsés
vőlegénynek!
Bevitte magával a házába.
Konyha, szoba mind zárva volt; azokat elébb föl kellett nyitogatni;
azután azzal a zsebben hordott bécsi tüzcsinálóval meggyujtani a
gyertyát.
«Szerencsés jó estét kivánok!»
Hajdukics uram nem járt esernyővel; ő neki volt jó kurta, térdig
érő rácz subiczája, arról lerázta a havat már ott kinn a folyosón.
– Nem veted le azt a kaczamajkát? invitálá Hugó.
– Majd később. Még most olyan hideg van a szobádban, mint a
farkasordítóban. Az is bolond volt, a ki a belülfütő kályhát kitalálta.
Ha az ember elmegy hazulról, bezárja a szobáját, a cseléd nem
füthet be; ilyenkor aztán, mikor haza jön, hogy a lelke is fázik belül,
maga csinálhat tüzet magának. Németnek való ez, a ki
megszámlálja, hogy hány darab fát tesz a tüzre.
Azzal bizony Hugónak személyesen kellett foglalkozni.
– Az az egy jó van benne, szólt a nevetését döczögtetve a görög,
hogy ha az ember bankót talál csinálni, a mig rátörhetnék az ajtót,
beledobhatja a kemenczébe.
Hugó róka-módra nézett föl a kályha mellől a czimborára. Lőni
akar ez? Nem! Nincs fölhuzva a puskája.
Hajdukics az alatt, mig a kályha befülik, letelepedett a karszékbe
s elkezdte észrevétlenül a székpántok srófjait csavargatni.
Észrevette, hogy ezek nagyon vigan járnak.
Hugó aztán hozzá látott a krampampuli csinálásához. Nem is
várták, mig ellángol.

33. Összeütötték a czinpoharakat. Ezt nem lehet üvegklázliból inni. –
Hajdukics vigan dalolt hozzá.
«Valahányszor az oláh
Mondja: Szinetátye!
Mindannyiszor: binye Zeu
Binye, binye, binye Zeu.
Zsupánye fertátye.»
Hugónak együtt kellett vele danolni.
– No már most a szép menyasszonyért! Éljen a szép Bábika.
Vivát! Zsivila! Szetreászka!
A kék láng lobogott kettőjük között, az öblös czintálban. Olyan
volt a két férfi arcza, mintha éjféli kisértetek pokulálnának a
czinteremben.
– Hát kedves czimborám, fohászkodék neki a görög. Látod, én is
megemlékeztem rólad s én is hoztam neked ajándékot a
lakodalmadra.
Azzal elhuzta a subiczája alól azt a bizonyos csillagtoló
szerszámot.
– Nézd csak: egy «három királyok» csillaga.
S azzal kitolta a gépet, hogy annak a vége a stukkaturig szaladt.
Hugónak ijedtében nyitva maradt a szája; a szemei elmeredtek.
– Látod pajtás, ilyen «három királyok» csillagát készítettél te
vasból, ezeknek a székeknek a pántjaiból, a miket Esztergomban
vettél, holott nálam feleárán kaphattad volna; azután ezen a
vaslajtorján mentél föl a városház pénztárának az ablakáig; ott ezzel
a te csutorafejeddel keresztül préselted magadat a rácson, odabenn
aztán a fölakasztott kulcsokkal fölnyitottad a vasládát s kivetted
belőle az egész bankócsomót.

34. Hugó nevetésre kényszeríté az arczát, a mi annak a szesz kék-
zöld világánál tökéletes elkárhozott kifejezést adott.
– Beszélj, beszélj! Te nagy bolond!
– De most már arra is emlékezem, hogy a mint én azon éjjel a
csárdából jöttem vissza, egy perczre kivilágítottnak láttam a pénztár
ablakát.
– A te fejed volt akkor kivilágítva.
– Jól van, jól. A sok bankó hát a kezedben volt már. Senki sem
érte föl ököllel, hogyan lophattad el? De most nagyobb kérdés volt
az rád nézve, hogy mi módon tudsz azokon túl adni? Mert hogy az
ide küldött bankók mind a 200-as és 300-as seriessel voltak jegyezve
s azt tudatták minden pénztárral. Ejh, hogy becsülöm az eszedet,
hogy ennek is kitaláltad a módját. Nézd csak. Elmentél Weinmüller
uramhoz, kértél tőle kilencz darab számjegyet, petitből ugy-e? Ilyent,
mint itt van a lajbli zsebemben. Ezekkel kikorrigáltad a lopott
bankókat ezeres seriesüvé! Dicsérem az eszedet Hugó! Ez valóságos
Columbus tojása.
Hugó arczán végig vonaglott a halálos rémület; alig birta
eszméletét megtartani.
– De hát az még nem volt elég, hogy ennyi pénz legyen
táskádban, azért, hogy rajta ülj. Azért még is, ha egyszer elkezdesz
a pénzzel dobálózni magad körül, nyakon fognak, megkérdezik:
honnan vetted? Az előtt szegény zsugori voltál, hogy lett belőled
gazdag préda? Hát erre most mit gondoltál ki? A lopott pénzt
beraktad tizezer forintjával a lutriba s úgy nyertél nyilvánságosan
minden tizből hármat, négyet vissza, a mit nem is kellett titkolnod.
De az első betevést Esztergomban adtad föl, Búzás uramnál, hogy
itt, a mi városunkban ne tudjon róla senki. Igy csináltad azokat a
csodálatos ternókat. A német is jól járt vele, mert két harmadát
visszakapta az ellopott pénzének; te is jól jártál, mert a harmadikból
becsületes keresmény lett. – No, nem iszunk még egy pohárral ebből
a pokolitalból? Igyál pajtás! Hiszen reszketsz!

35. – Nem reszketek.
– Dehogy nem. Hallom. A fogad is összevaczog.
– Részeg vagy!
– Dehogy vagyok. Nagyon is tudós vagyok. Azt is tudom, hogy
abból a lopott pénzből még nagyon sok megvan. És várja a boldog
föltámadást. Hát már most ide hallgass. Mit gondolsz, mért jöttem
én most ide te hozzád?
– Nem tudom.
– Majd mingyárt megtudod. Hát hogy ha én most egy
raffinirozott imposztor volnék, akkor azt mondanám neked: jól van
pajtás, oszszuk kétfelé azt a pénzt, a mi még nálad dugaszban van;
most már én is tudom, hogyan lehet azt kikorrigálni. Én
nagykereskedő vagyok, ha akarom százezrekkel hajigálózom; mind a
kettőnk részét forgalomba tudom hozni; mind a ketten gazdaggá
leszünk; rajtam még nem is keresheti senki, honnan veszem a
pénzt? Nyerem a buzán, meg a kukoriczán, elnyulik a kezem a
Bánátba, meg a Szerémbe. Spekulálok. Legyünk mutyisták! Loptak
már a némettől többet is.
Hugónak a keze közeledni kezdett Hajdukics felé. Arczán a
megkönnyebbülés ernyedése váltotta föl a galvanizált rémületet.
Nem fázott már, de a veriték gyöngyözött a homlokán.
A görög azonban eltolta magától a közeledő jobbot s fölállt a
karszékből.
– Csakhogy én nem vagyok olyan gazember, a ki te neked ilyen
osztályt kinál. Én mindannak a halálos titoknak az elhallgatásáért, a
mit most neked elmondtam, csak egy árt szabok. Mondj le a
Bábikáról s aztán szedd össze az eddig harácsolt pénzedet s fuss
innen ebből a városból. Én senkinek sem szólok. Nos hát? Ülj ide az
asztalodhoz és irj egy levelet a Bábikának, én elviszem neki: «Drága
Borbála kisasszony! Én lemondok a maga kezéről, mert én egy

36. raffinirozott impostor vagyok, a kinek el kell bujnom a világ szeme
elől. Felejtsen el örökre.» – Nos! Irod, vagy nem irod?
Ez alatt, mintha a játékhoz tartozna, kétszer is fölugratta a
«három királyok» csillagát a szoba padlásáig Hajdukics.
– Nos, hát mit szólsz mindehez, Hugó barátom?
– Azt, hogy nagyon sokat ittál már, ne igyál több krampampulit.
– Nem, Hugó barátom! Én soha sem iszom annyit, hogy a
hasamban el ne férjen; a fejembe nem jut belőle. Most is vagyok
olyan józan, hogy ha te énnekem meg nem tennéd azt, a mit
követeltem tőled, oda találjak a vármegyeházához, fölkeressem a
homo regiust s azon módon elmondjam előtte a fölfedezésemet, a
hogy előtted elmondtam.
Hugó nevetést erőltetett az arczára.
– Jól van jól, pajtáskám; szép mese volt; bizony Isten nagyon jól
mulattam rajta. Meg is adom a taksáját. Nesze ez a két krajczár.
Ennyi jár a «három királyok» csillagának a mutogatásáért.
S azzal odadobta eléje az asztalra azt a szerencsétlen régi
egygarasost, a kinek még halála után sok esztendeig kellett följárni,
hogy mint kétkrajczáros kisértsen a világban.
Hajdukovics fölvette az asztalról a pénzt s még egyszer oda
tartva azt két ujja között Hugó orra elé, azt mondá neki:
– Én ezt a két krajczárost teneked, Duckmaus Hugó, nagyon
sokszor vissza fogom adni az életben.
Azzal odább ment.
*
Alig hogy elhangzott a távozó czammogása, Hugót elővette az
eddig visszafojtott láz. Nem tudta azt csillapítani a forró ital sem. Alá
s föl szaladgált a szobában. Azt sem tudta, mihez kezdjen. A

37. székekről szedje-e le a vaspántokat s a kutba dobálja? Annál
rosszabb, ha azokat itt nem találják! Az a gondolatja is támadt, hogy
a még meglevő bankjegy-csomagot fölhozza a kutból s visszalopja
ugyanazon az uton, a melyen hozta, a városi pénztárba s aztán ha
követelik, azt mondja: nézzétek meg jobban, hát ha ott van.
Lehetetlen. A lopás óta lesőlyukat csináltak a vasajtóra, a min
keresztül a strázsa bekémlelhet a pénztárba s függő olajlámpást
égetnek egész éjjel a helyiségben.
Nincs itt más hátra, mint futni.
Fölnyitotta a vasládáját, kiszedte belőle a pénzét; a nyeretlen
reskontókat a kályhába dobta s aztán a förmeteges éjszakán
kirohant a házából, minden ajtót nyitva hagyva maga után. Még a
paraplét sem vitte magával, vághatta a szél az arczába a havat.
A Bábikához futott. Nem a kávéház felől ment be, hanem a
konyhának került, hogy észre ne vegyék, hogy másodszor is itt van.
Bábika egészen elrémült a vőlegénye arczától.
– Holt ember vagyok! – Rebegé Hugó. – Halálos ellenségem
vesztemre esküdött: Hajdukics. Maga miatt akar megölni. Kezében a
fejem, meg is teszi. Elhagyott az az ördög, a ki eddig mindenben
megsegitett s magát is elveszitem, a jó angyalomat. Ne kérdezze, mi
a bajom? Magának azt nem szabad megtudni. Idehoztam magához
minden pénzemet. Tegye el. Ez a lutrinyereményem. Aztán arra
kérem, hogy akárki, akárhol veszi magát vallatóra, hogy mi pénzbeli
közünk volt egymással, maga csak mindenre azt felelje, hogy «nem
tud semmiről»; valamint én belőlem sem veszik ki soha tüzes
harapófogóval sem a maga nevét. Maga is felejtse el az én nevemet.
Legyen boldog.
Be sem várta, hogy a meglepetés után magához térjen a leány s
kérdéseket intézzen hozzá; elrohant.
Szökni akart. Csak ki ebből a keritett városból mentül elébb.
Akár gyalog.

38. Mikor aztán a győri-Duna partjára ért, akkor vette észre nagy
rémületére, hogy a jég zajlik. A nagy fehér jéghasábok egymásra
torlódva futnak sebesen a megáradt folyam hátán; a jégtörőknél
harsogva zúzódnak össze; a partra is fölhágnak. Itt lehetetlen most
átkelni.
Följebb sietett a part mentében; azt remélve, hogy a sziget
orránál, a hol zátonyos a meder, álló jeget talál.
Siettében észre sem vette azt a feketesárgára festett
tilalomtáblát, a mi az ut mellett áll.
Egyszer aztán rákiáltott a strázsa:
«Halt! Wer da?»
Az ott a lőporostár tilalmas területe volt.
Arra elkezdett oldalvást szaladni. Oldalvást, a várost elkerülve.
Az ugyan megrémlett az agyában, hogy a katonaőr a futót
agyonlőheti:… de hát ha igy lesz épen jó.
Valami villámlott. Ez a lövés lobbanása volt. Azután jött utána
valami kisértetes hang, mely olyan, mint az éjbogár dongása s
egyszerre elcsapott a füléhez közel, «huss!» ez volt a golyófütty.
Csak azután jött a lövés döreje «bumm». Milyen rut hangja van a
halálnak.
Másodszor nem lőhetett utána az őr, mert a mire megtöltötte
ujból a mangalétáját, akkorra eltakarta előle a hóesés a futó alakját.
Hugó arra gondolt, hogy a város alatt elkerülve, a Vág-Dunához
jusson; ott bizonyosan be van fagyva a folyam: azon át mehet.
Ott megint utolérte a fátuma. A Vág-Dunának a jege meg
visszafelé zajlott. A nagy-Duna árja erőszakosan nyomta a Vág vizét
hegy ellenében, föl felé.

39. Már most hová? Még itt volt a harmadik ut, a Csallóköz felé. (Még
akkor ezen oldalon nem voltak vársánczok, sem kapu.)
A nagy hóesésben nem tudta tájékozni magát.
Ki volt már fáradva, a lábai megtagadták a szolgálatot.
Egyszer aztán a hófuvaton keresztül valami magányos házat
látott előtünni. A hold küzdött a gomolygó fellegekkel. A háznak egy
ablaka veres fénynyel világított az éjben.
Oda meneküljön-e? Nem lesz-e az rossz?
Egy domb kinálkozott a leülésre. Azon a dombon valami fal volt,
a mi föltartotta a hófuvást. Száraz hely, a hová le lehet ülni.
Jól esett kipihenni magát.
Egyszer aztán fölszakadt a felhő s kibukkant a hold.
Fölpillantott a feje fölé, hogy micsoda fal az ottan, a minek a
fejét neki támasztotta?
Ráismert a négy tömör oszlopáról. Az ott a vesztőhely.
E szerint az a közelben világitó ablak – a hóhér házának az
ablaka…
Fölkászolódott a havas földről.
Visszafordult a városba.
Az embernemjárta «Bikaakol utczán» keresztül tért vissza. Itt
sem járt még soha életében.
A távolból hallatszott a bakter kiáltása:
«Éjfél után óra kettő,
Dicsértessék a teremtő!»

40. Tehát négy órája már, hogy szalad.
Mi történhetett ez alatt a négy óra alatt?
Haza sietett a házához.
*
Meg sem lepte Duckmaus Hugót, hogy a háza ajtaja előtt két
katonát látott silbakra állitva, szuronyos puskával.
Beeresztették az ajtón.
Benn a szobákban katonák és czivilek szorgalmaskodtak lámpa
világ mellett; a padláson is voltak, a pinczében is jártak s ismerős
arczok többnyire.
– Ah! Ah! kiáltának eléje, a mint a hazatérőt meglátták. Itt van ő!
Előkerült.
Azzal szépen karon fogták ketten kétfelül.
– Tessék csak a városházára jönni.
Arra sem hagytak neki időt, hogy körültekintsen a szobájában.
De annyit még is meglátott, hogy a székekről le vannak szedve a
vaspántok.
Vezették egyenesen a városházára; előlhátul egy puskás katona.
A városházán a pénztár-helyiségben ült a mixta commissio
permanentiában; a homo regius, a városbiró és a várkommendáns. –
De a feltser is ott volt.
A mint odaállitották a bizottság elé, látta, hogy az asztalra oda
van téve a már összeállitott vaslajtorja.
Ennek a láttára elájult, összeesett.
Se baj! Ott volt a kirurgus. Életre téritette.

41. Akkor aztán összeszedte testi lelki erejét, hogy helyt tudjon állni
a nagy veszedelemnek.
– Duckmaus Hugó! szólitá meg a homo regius; láthatja kend,
hogy a praktikája föl van fedezve. Most vallja meg töredelmesen és
mondja el hüségesen, hogyan rabolta ki a pénztárt.
Hugó összeszedte magát s nyugodtan válaszolt:
– Én nem raboltam ki a pénztárt. Ki az, a ki engemet vádol? Ki
az, aki ellenem tanuskodik? Ahol törvényt tartanak, ott tanunak és
vádlónak kell jelen lenni.
– Itt a tanu az asztalon: ez a furfangos vashágcsó.
– Ez nem beszél.
– De igen is beszél. Ez elmondja, hogy kend ezen mászott föl az
ablakig s ugy csuszott keresztül ennek a rácsain.
– Én mindenek előtt lehetetlennek tartom, hogy egy felnőtt
ember ezen vasrudak között keresztül bujhasson.
– Épen azért hozattuk most kendet ide, hogy ennek lehetőségét,
ad oculos, bebizonyítsa.
Hugó a legnagyobb vakmerőséghez folyamodott.
– Hogy én ezen a vasrácson keresztül préseljem fejemet, a
vállamat, a csipőmet? De hát hol van az a hatalmas ember széles ez
Magyarországon, a ki engemet erre a próbára rákényszeritsen, ha én
azt magamtól nem akarom megtenni?
– Óh! van ilyen hatalmas «ember» a világon, a ki erre rá fogja
kendet kényszeriteni. Ugy hivják, hogy «deczember».
Ő méltósága még kalauereket is tudott csinálni.
Azzal egy intésére megfogta két hajdu Duckmaust a két lábánál
fogva s betuszkolta abba a szük ketreczbe, a mit az ablak kidülő

42. rácsa képezett.
Azután pedig előhoztak egy drótrácsot, a milyenen a kavicsot
szokták átrostálni; ez épen oda illett az ablakmélyedésbe, azt
vaskampókkal a falhoz erősitették úgy, hogy az ablakba kitett
delinquenssel kedélyesen lehetett a szobából diskurálni.
No látja kend Duckmaus Hugó, hogy milyen szépen be van kend
már most kvártélyozva. Hát már most tarthat kend magával, hogy
mit csináljon? Keresztül bujjon-e a vasrácson, lemászszon-e a
vaslétrán – most – sötét éjjel, a mihor a hivatalosokon kivül senki
sem látja; vagy pedig ott dideregjen a csikorgó hidegben, a mig
megvirrad s megvárja, a mig a piacz teli lesz; holnap épen hetivásár
van s akkor aztán fényes nappal csinálja meg ezt a szép kaukleri
produkcziót, a pópulé láttára.
Nevetni kellett ezen, olyan jó ötlet volt.
– Ilyen ember ám az a deczember.
Hugó aztán, mikor látta, hogy ilyen jó kedvük van az uraknak, azt
mondá nekik a rostán keresztül:
– No hát, hogy annál könnyebb munkája legyen a deczembernek,
majd én is segítek neki.
S azzal levetette a felső kabátját s ledobta a rácson keresztül az
utczára; azután az alsó kabátját, minden ruháját, egész a legalsó
éjjeli gunyájáig; azt mind ledobálta az ablakból, akkor aztán a térdeit
a karjai közé fogta, a fejét neki támasztotta a hideg vasrácsnak.
Ez reggelre meg akar fagyni.
A várparancsnoknak, (a katonának) volt leghumánusabb
gondolkozásmódja.
– Urak! mondá a komissziónak, mikor már Hugó félig meg volt
dermedve; az arczát ellepő hó sem olvadt már el rajta. Ez így még is
nem jó lesz. Ő felsége dekretumot adott ki a tortura alkalmazása

43. ellen. Ha ez az ember itt most a mi assistentiánk mellett meg talál
fagyni, mi akkora orrokat kapunk Bécsből, hogy viselhetjük holtig,
nem lesz kisebb. Vegyük be ezt az embert.
Akkor azután kiszabadíták a ketreczéből. Már nem volt
eszméletnél. De hát a feltser értett hozzá, mindenféle dörzsölésekkel
újból életrehozta Hugót; ágyba fektették; levest adtak neki. S aztán
inkvizitorok helyett doktort, papot küldtek a nyakára.
Azok sem mentek vele semmire.
Szépen kérték, könyörögtek neki, mondja el igazán, hogyan
tette; de még inkább, hogy hová tette az ellopott pénzt? Azzal is
biztatták már, hogy kegyelmet fognak a számára kieszközölni,
megszabadul minden büntetéstől, ha fölfedezi a titkát. Utóljára még
perczentet is igértek neki az ellopott pénzből, ha előadja.
Mindenre azt felelte: «én nem loptam el semmit, nálam nincs
semmi pénz.»
Hiszen ha fölfedezte volna, azt is el kellett volna mondania, hogy
a hiányzó összeg hová lett? S a Bábika nevét nem akarta kiejteni a
száján. – «Keressétek!»
Keresték is.
Pinczét, padlást tűvé tettek érte, udvart, kertet fölásattak. Az
senkinek sem jutott eszébe, hogy a kútba is leszálljon.
Utóljára a megátalkodott makacssága miatt elítélték tizenöt
esztendei sánczfogságra.
És akkor aztán Hajdukics uram minden reggel ott várta a bolt
ajtajában, hogy mikor jön a rab, a vizes lajtot húzva, egyik lábával a
másik elé kanyargatva, (mert így kell lépegetni annak, a kinek
huszonnégy fontos bilincs van a lábán; megszokja azt az ember több

44. esztendő alatt, hogy azután is úgy lépeget, mikor már nincs vas a
lábán); akkor elébe jött a görög s markába nyomta a kétkrajczárost:
«jó lesz dohányra.» – Pipázni nem szabad a rabnak; de dohányt
rágni szabad. Ez az egyedüli élvezete a világon.
S a szegény rab köszönettel fogadta a két krajczárt. –
Mindennap. – Tizenöt esztendeig.
*
E kriminális inquisitio alatt a Bábika nevét is fölemlegették. Ő rá
ugyan semmi bűntársi részességet nem lehetett kisütni. De azért
mégis lehetetlenné vált rá nézve az itt maradás. Apjostul, nénjestül
itt hagyták a várost; eladták a kávéházat, s úgy elköltöztek, hogy
soha hirűket sem hallották többet.
De elébb a Bábika a Hugó házát, melyet az az ő nevére iratott,
oda testálta a városnak, hogy csináljon belőle szegények házát,
elnyomorodott polgárok számára. Szép összeget is hagyott a ház
leendő lakóinak táplálgatására. És azonfölül még más összeget azzal
a rendeltetéssel, hogy annak a jövedelméből a szegény rabok
számára naponkint egyszer meleg ételt főzzenek.
Soha sem vallotta meg Hugó, hogy hová tette azt a sok pénzt.
Makacssága miatt kiállatták vele az egész nehéz büntetését.
Utóljára elfelejtett beszélni is; se németül, se magyarul nem
tudott, csak diákul tudott még valamit, azt is csak egy stereotyp
mondást. Ha fölhivatták az auditorhoz, csak azt felelte neki.
Egyszer, mikor a kútat tisztították, találtak a gerendák között egy
elkorhadt ládikát.
Abban volt valami ismeretlen massza, összedagasztva penészből,
rohából, tarjagból, pinczegombából; ha ráütöttek, porzott, mint a

45. pöfeteg; fészkelt benne az áska.
Senki sem sejtette, hogy ez a maszat valamikor százezreket érő
kincs volt.
Az utolsó esztendejét a fogságának Húgó már a lazarétumban
töltötte ki; de mégis kitöltötte.
Mikor kibocsátották, már egész bárgyú volt; úgy kellett vezetni; a
hová leültették, ott ülve maradt; a mit a szájába raktak, azt megette.
Nem volt érzéke a külesemények iránt.
Hazakerülve, odaszállították a hajdani házába; most már
szegények menháza.
Föntartották számára a régi szobáját.
Mikor leültették abba a karszékbe, szemközt azzal a jóságos
tekintetű arczképpel, egy kis ravasz mosolygás derült föl az arczán:
«Látod, táti? Nem tudtak meg semmit!»
Az arczkép pedig aligha így nem szólt s azt talán megérté:
«Látod, Hugó, milyen hosszú az út a poklon keresztül!»
Mikor el volt helyezve a menedékébe, odajött hozzá a városbiró,
megnézni, hogy jól gondoskodtak-e az ápolt nyomorékról.
A városbiró arczára nem emlékezett már Hugó; (az is nagyon
megvénült már.) Hanem a mint a hangját meghallá, attól visszariadt
a lelke arra a jelenetre, a mikor a pénztár szobájában vallatóra
fogták. Ez is ott volt; ez is beszélt hozzá.

46. Azt, hogy mit kérdez most tőle, nem értette; de a válaszszal
készen volt.
Sirásra görbűltek az ajkai, gyáva nyafogással rebegé:
«Tamen ego nihil scio; iste Nyiszli scit.»
Az a Nyiszli pedig volt egy öreg kancellista, a kire a
pénzszámlálást, a bankóosztályozást bizták valaha. Régen porrá vált
már akkor…
Ez az egy mondás maradt még meg, a mivel magát a hatalmasok
ellen védelmezte.
És ez is hazugság volt.

47. Welcome to our website – the ideal destination for book lovers and
knowledge seekers. With a mission to inspire endlessly, we offer a
vast collection of books, ranging from classic literary works to
specialized publications, self-development books, and children's
literature. Each book is a new journey of discovery, expanding
knowledge and enriching the soul of the reade
Our website is not just a platform for buying books, but a bridge
connecting readers to the timeless values of culture and wisdom. With
an elegant, user-friendly interface and an intelligent search system,
we are committed to providing a quick and convenient shopping
experience. Additionally, our special promotions and home delivery
services ensure that you save time and fully enjoy the joy of reading.
Let us accompany you on the journey of exploring knowledge and
personal growth!
ebooknice.com