(eBook PDF) (AUCM) Auditing and Professional Ethics for Central Queensland U

(eBook PDF) (AUCM) Auditing and Professional
Ethics for Central Queensland U download
https://ebooksecure.com/product/ebook-pdf-aucm-auditing-and-
professional-ethics-for-central-queensland-u/
Download more ebook from https://ebooksecure.com

We believe these products will be a great fit for you. Click
the link to download now, or visit ebooksecure.com
to discover even more!
(eBook PDF) (AUCM) Auditing & Professional Ethics
CQUniversity
http://ebooksecure.com/product/ebook-pdf-aucm-auditing-
professional-ethics-cquniversity/
(eBook PDF) Translational Medicine in CNS Drug
Development, Volume 29
http://ebooksecure.com/product/ebook-pdf-translational-medicine-
in-cns-drug-development-volume-29/
Progress in Heterocyclic Chemistry Volume 29 1st
Edition - eBook PDF
https://ebooksecure.com/download/progress-in-heterocyclic-
chemistry-ebook-pdf/
(eBook PDF) (AUCM) Business Law And Ethics 2e Custom
For Queensland Universi
http://ebooksecure.com/product/ebook-pdf-aucm-business-law-and-
ethics-2e-custom-for-queensland-universi/

(eBook PDF) (AUCM) Business Law And Ethics 2e Custom
For Queensland Universi
http://ebooksecure.com/product/ebook-pdf-aucm-business-law-and-
ethics-2e-custom-for-queensland-universi-2/
(eBook PDF) Ethics and Professional Practice for
Paralegals, 4th Edition
http://ebooksecure.com/product/ebook-pdf-ethics-and-professional-
practice-for-paralegals-4th-edition/
(eBook PDF) Ethics for the Legal Professional 8th
Edition
http://ebooksecure.com/product/ebook-pdf-ethics-for-the-legal-
professional-8th-edition/
Cardiology-An Integrated Approach (Human Organ Systems)
(Dec 29, 2017)_(007179154X)_(McGraw-Hill) 1st Edition
Elmoselhi - eBook PDF
https://ebooksecure.com/download/cardiology-an-integrated-
approach-human-organ-systems-dec-29-2017_007179154x_mcgraw-hill-
ebook-pdf/
(eBook PDF) Business and Professional Ethics 9th
Edition
http://ebooksecure.com/product/ebook-pdf-business-and-
professional-ethics-9th-edition/

AUDITING
& PROFESSIONAL ETHICS
CUSTOM PUBLICATION FOR CQUniversity
PREPARED BY Sally Chaplin
COURSE CODE ACCT20075

XV
Chapter 1 ‘An overview of auditing’ sets the scene. It provides answers to fundamental
questions about auditing including what an audit is, what auditors provide, why audits
exist and their role in the capital markets and society. It also considers the environment
within which auditors operate and the standards that they operate under. Finally, the
chapter considers the important question of whether audits meet the demands of users.
Chapter 2 ‘Governance and the auditor’ is a new chapter that introduces the overarching
framework of enterprise governance and how auditing contributes to its key aspects of
business and corporate governance. The overall objectives of the auditor relating to
financial reporting, communication with those charged with governance, and risks and
controls are explained with a view to establishing the reader's appreciation of the growing
spectrum of assurance and value-adding activities that an auditor undertakes. The auditor
needs to appreciate the risks of financial misstatements and the governance processes
that safeguard the extent of earnings management. Other governance processes such as
internal auditing, operational auditing and performance auditing are discussed. The
chapter also covers accountability and governance processes in the public sector, and the
role of an audit committee in supporting corporate governance. Chapter 2 combines the
previous chapter 18 with details on the public sector, but focuses on governance to
provide the broader framework of auditing.
Chapter 3 ‘Professional ethics, independence and audit quality’ discusses the importance
of professional ethics and independence in the role undertaken by the auditor. In
particular, the chapter explains the conceptual principles underlying the Code of Ethics for
Professional Accountants and describes the regulatory and conceptual framework of
professional independence and the key guidelines for auditors. Corporate collapses are
discussed in the context of the challenges these present to the auditing profession and the
consequent regulatory reforms that often result. Finally, the chapter focuses on the issue
of audit quality and the processes that the auditor must adopt to ensure that quality
standards are met.
Chapter 4 ‘Other assurance engagements and quality standards’ discusses assurance
engagements other than the audit of an annual financial report. It starts by considering
what is and what is not an assurance engagement by looking at the criteria that must be
met. The chapter then considers a range of assurance services relating to historical and
future financial information and other assurance engagements including compliance and
performance engagements, sustainability reports and assurance on a greenhouse gas
statement, including reference to the NGERs Act. It also highlights the international
benchmark of quality standards that many international audit and assurance engagements
will be measured against. These benchmarks include the ISO standards and total quality
management standards.
Chapter 5 ‘The auditor's legal liability’, discusses the legal environment and the auditor's
liability to shareholders and auditees. The question of potential liability to third parties is
also considered. As all professionals are covered by competition laws, partnerships, audit
companies or sole practitioners and their associations have become subject to the
competition provisions of the Trade Practices Act and the competition codes, and the
issues that are of relevance to auditors are highlighted. Finally, the global financial crisis
and the potential liabilities for auditors are examined.
Part 2: Audit planning

XVI
Part 2: Audit planning
Part 2 examines the crucial evaluations and decisions associated with the audit planning
process. Proper planning is important to ensure that the audit is conducted in an effective
and efficient manner and to highlight key risk areas early in the audit process.
Chapter 6 ‘Overview of the audit of financial statements’ provides an overview of the
appointment of the independent auditor, the responsibilities and duties of auditors, and
consideration in more detail of the audit standard setting process. This chapter also
explains the important relationships that auditors have with some key stakeholders and
the benefits and limitations of an audit.
Chapter 7 ‘The auditor's report’ discusses the latest auditing standards regarding
modifications. The chapter provides details on the updated information relating to the
standards of reporting, the auditor's communication with management and some other
reporting considerations. There is also an extensive Professional Environment that
outlines the significant changes to the auditor's report that are currently under
consideration by standard setters.
Chapter 8 ‘Client evaluation and planning the audit’ reflects the ethical and legal
requirements an auditor should consider before accepting an engagement. It also
considers the steps in planning the audit as well as the important requirement of the
auditor to understand the entity and its environment as part of the audit-planning process.
The enhanced requirements for auditors to consider fraud in planning are also discussed in
this chapter.
Chapter 9 ‘Audit risk assessment’ explains how the understanding of the entity and its
environment influences the auditor's risk assessment and how risk assessments should be
framed in terms of management's financial statement assertions. This chapter also
discusses the importance of auditors undertaking a broader business risk assessment of
their clients, as well as the nature of internal control and risks related to internal control.
Finally, the chapter concludes with a discussion on the nature of audit risk.
Chapter 10 ‘Materiality and audit evidence’ looks at materiality in detail, with
explanations of the relevant audit strategies and procedures. The important aspect of
ensuring appropriate and sufficient audit evidence is explained. The nature of audit
evidence, with the respective assertions, is discussed with a view to providing students
with an appreciation of how reliability is assessed. Materiality is a judgement and the
method to collect and assess audit evidence is the key technique in arriving at the audit
opinion.
Part 3: Audit testing methodology
Chapter 11 ‘Tests of controls’ explains the link between the control risk assessment and
audit strategy. It explains how auditors test controls and the importance of communicating
control deficiencies found to management. The chapter then considers the types of
controls in an information technology environment and how auditors can perform tests of
controls in these environments.

Chapter 12 ‘Designing substantive procedures’ discusses the consideration given to
assessing the risk of material misstatement before performing appropriate substantive
procedures. This includes evaluation of the type, magnitude and likelihood of potential
misstatements. Reference is made in the scene setter and the professional environment
vignettes to recent corporate events where the quality of auditors' substantive work has
been questioned.
Chapter 13 ‘Audit sampling’ looks at sampling from an overall principles approach rather
than in-depth detail of statistical techniques, with more details in the appendixes.
Research showing why haphazard sampling is bias prone is considered in a professional
environment feature.
Part 4: Auditing transactions and balances
Chapter 14 ‘Auditing sales and receivables’ includes issues associated with overstatement
of sales by corporations and the need to protect both companies and their customers when
using electronic funds transfers.
Chapter 15 ‘Auditing purchases, payables and payroll’ illustrates transactions in computer
information systems and how payables can be manipulated to suit corporate goals.
Chapter 16 ‘Auditing inventories and property, plant and equipment’ deals with the audit
of inventories and considers the audit of property, plant and equipment.
Chapter 17 ‘Auditing cash and investments’ emphasises the risk of fraud in the main text
and in both of the professional environment vignettes. The section on investments reflects
current changes in technology, financial instruments and audit standards. For example, it
includes a discussion on the audit implications of the Clearing House Electronic
Subregister System used to process and record most listed shares.
Part 5: Completing the audit
Chapter 18 ‘Completing the audit’ summarises the responsibilities of the auditor in respect
of completing the fieldwork, evaluating the findings and communicating with the client
regarding the audit. It incorporates the changes to the accounting standard on events after
the end of the reporting period, which categorises these events as ‘adjusting’ and ‘non-
adjusting’ events. It also reflects ASA 260 Communication with Those Charged with
Governance (ISA 260), which emphasises that audit communication should be with those
charged with governance rather than with executive management. The scene setter
highlights the importance of continuing solvency of client companies that might lead to a
judgement for a qualified audit report in the Westpoint Group case.
End-of-chapter questions

XVII
The end-of-chapter questions have been revised following individual chapter changes.
Each chapter contains ten multiple-choice questions to help readers assess their
understanding of the concepts. These are followed by review questions. More practical
issues are then examined in the professional application questions and case studies. The
final question, a research-based exercise, provides opportunities for readers to investigate
interesting areas. The end-of-chapter material provides ample opportunities for self-study
and can be used for assignments, seminars and in the classroom.
Writing a textbook is a team effort. We would like to thank a number of our colleagues for
their input, interest and constructive advice during various editions of the text and we
would especially like to thank the excellent editorial, production and management team at
John Wiley & Sons Australia, Ltd.
Philomena Leung, Paul Coram, Barry Cooper and Peter Richardson
August 2014

Abbreviations
AAA
American Accounting Association
AARF
Australian Accounting Research Foundation
AASB
Australian Accounting Standards Board
ACCA
Association of Chartered Certified Accountants
AGM
annual general meeting
AGS
auditing guidance statement (Australia)
AICPA
American Institute of Certified Public Accountants
ANAO
Australian National Audit Office
APESB
Accounting Professional and Ethical Standards Board
APS
miscellaneous professional statement (Australian)
ASIC
Australian Securities and Investments Commission
ASX
Australian Securities Exchange
AUASB
Auditing and Assurance Standards Board
CAAT
computer-assisted audit technique
CALDB
Companies Auditors and Liquidators Disciplinary Board
CEO
chief executive officer
CFO
chief financial officer
CIA

certified internal auditor
CIS
computer information system
CJ
Chief Justice
CLERP 9
Corporate Law Economic Reform Program Paper No. 9
CLERP 9 Act
Corporate Law Economic Reform Program Act 2004
COSO
Committee of Sponsoring Organizations (of the Treadway Commission)
CPA
certified practising accountant
CPA Australia
formerly the Australian Society of Certified Practising Accountants
EFT
electronic funds transfer
FRC
Financial Reporting Council
GAAP
generally accepted accounting principles (US)
IAASB
International Auditing and Assurance Standards Board
IAPS
international auditing practice statement
IASB
International Accounting Standards Board
ICAA
Institute of Chartered Accountants in Australia
IFAC
International Federation of Accountants
IIA
Institute of Internal Auditors
ISA
international standard on auditing
ISAE
international standard of assurance engagements
ISO
International Organization for Standardization
JCPAA

How to use this book
Modern Auditing & Assurance Services 6th edition has been designed with you — the
student — in mind. The design is our attempt to provide you with a book that both
communicates the subject matter and facilitates learning. We have tried to accomplish
these goals through the following elements.

XX

XXI

Copyright Acknowledgements
Joint Committee of Public Accounts and Audit
LJ
Lord Justice
PY
Professional Year
SCARF
systems control audit review file
SEC
Securities and Exchange Commission
VFM audit
value-for-money audit

Acknowledgements
The authors and publisher would like to thank the following copyright holders,
organisations and individuals for their permission to reproduce copyright material in this
book.
Images

• Department of the Treasury: 24 Originally from webpage ‘Strengthening the Financial
Reporting Framework’, © Commonwealth of Australia 2013. • Taylor & Francis Group (UK):
31 Adapted from B. Porter, ‘An empirical study of the audit expectation-performance gap’,
Accounting & Business Research, vol. 24, no. 93, p. 50, 1993, Taylor & Francis Group,
www.informaworld.com. • Competition Commission UK: 46 ‘Figure 1 — Key auditor
interactions and relationships’ from Audit Market Investigation Issues Statement, 2011 ©
Competition Commission UK. • IFAC: 49 This figure is from ‘Enterprise Governance: Getting
the Balance Right’ of the Professional Accountants in Business Committee, published by
the International Federation of Accountants (IFAC) in February 2004 and is used with
permission of IFAC. • Emerald Group Publishing Ltd: 54 From Porter, B. ‘The Audit Trinity:
the key to securing corporate accountability’, Managerial Auditing Journal, vol. 24, no. 2,
2009, Fig. 3, pp. 156–82 © Emerald Group Publishing Limited. • American Institute of
CPAs: 57 ‘Relationship of Objectives and Components’ from Enterprise Risk Management,
Integrated Framework, Executive Summary, September 2004, p. 5 © 2004 by the
Committee of Sponsoring Organizations of the Treadway Commission; permission via
AICPA. • Australian National Audit Office: 77 From ‘Guidelines for the Conduct of
Performance Audits’, November 2013, p. 5 © Australian National Audit Office
(www.anao.gov.au). • AUASB: 171–2, 257 © 2014 Auditing and Assurance Standards
Board (AUASB). The text, graphics and layout of this publication are protected by
Australian copyright law and the comparable law of other countries. No part of the
publication may be reproduced, stored or transmitted in any form or by any means without
the prior written permission of the AUASB except as permitted by law. For reproduction or
publication permission should be sought in writing from the Auditing and Assurance
Standards Board. Requests in the first instance should be addressed to the Executive
Director, Auditing and Assurance Standards Board, PO Box 204, Collins Street West,
Melbourne, Victoria, 8007; 776 From ‘Going Concern Issues In Financial Reporting. A Guide
For Companies And Directors’, published by the Auditing and Assurance Standards Board
and Australian Institute of Company Directors, 2009 © 2014 Auditing and Assurance
Standards Board (AUASB). The text, graphics and layout of this publication are protected
by Australian copyright law and the comparable law of other countries. No part of the
publication may be reproduced, stored or transmitted in any form or by any means without
the prior written permission of the AUASB except as permitted by law. For reproduction or
publication permission should be sought in writing from the Auditing and Assurance
Standards Board. Requests in the first instance should be addressed to the Executive
Director, Auditing and Assurance Standards Board, PO Box 204, Collins Street West,
Melbourne, Victoria, 8007. • © KPMG: 189 Fig. 12 from ‘A Survey of fraud, bribery and
corruption in Australia and New Zealand 2012’; 335–6 From ‘A Survey of fraud, bribery
and corruption in Australia and New Zealand 2012’, pp. 4–5. • Julie Clarke: 215 From
www.australiancontractlaw.com © Dr Julie Clarke, School of Law, Deakin University. •
American Accounting Association: 340 Fig. 1 from p. 239 of ‘Earnings Management:
Reconciling the views of Accounting Academics, Practitioners, and Regulators’ by Dechow
and Skinner, Accounting Horizons, vol. 14, no. 2, June 2000, pp. 235–50 © American
Accounting Association. • © John Wiley & Sons, Inc.: 463 From ‘Modern Auditing’ by W.
Boynton and R. Johnson, 2007, p. 493; 471 From ‘Modern Auditing’ by W. Boynton and R.
Johnson, 2007, p. 479.
• © Ernst & Young Australia: 172–3, 175–9, 225–6. Reproduced with permission.
Text

Text

XXIII
• © Australian Securities & Investments Commission: 5 Media Release ‘12-301MR ASIC's
audit inspection findings for 2011–12’, 4 December 2012; 206–7 Media Release ‘13-
156MR Wickham auditor removed from industry’, 27 June 2013; 416 Media Release ‘12-
301MR ASIC's audit inspection findings for 2011–12’, 4 December 2012. Reproduced with
permission. • © European Union: 20 Press Release ‘Restoring confidence in financial
statements: the European Commission aims at a higher quality, dynamic and open audit
market’, MEMO/11/856, 1995–2013. • AUASB: 25–6, 26 © 2014 Auditing and Assurance
Standards Board (AUASB). The text, graphics and layout of this publication are protected
by Australian copyright law and the comparable law of other countries. No part of the
publication may be reproduced, stored or transmitted in any form or by any means without
the prior written permission of the AUASB except as permitted by law. For reproduction or
publication permission should be sought in writing from the Auditing and Assurance
Standards Board. Requests in the first instance should be addressed to the Executive
Director, Auditing and Assurance Standards Board, PO Box 204, Collins Street West,
Melbourne, Victoria, 8007; 49, 63, 79, 259–60, 721–3 © Commonwealth of Australia
2014. All legislation herein is reproduced by permission but does not purport to be the
official or authorised version. It is subject to Commonwealth of Australia copyright. The
Copyright Act 1968 permits certain reproduction and publication of Commonwealth
legislation. In particular, s. 182A of the Act enables a complete copy to be made by or on
behalf of a particular person. For reproduction or publication beyond that permitted by the
Act, permission should be sought in writing from the Commonwealth available from the
Auditing and Assurance Standards Board. Requests in the first instance should be
addressed to the Executive Director, Auditing and Assurance Standards Board, PO Box 204,
Collins Street West, Melbourne, Victoria, 8007; 262, 783–4 From Audit Committees. A Guide
to Good Practice, Second Edition, jointly published by the Auditing and Assurance Standards
Board, Australian Institute of Company Directors and The Institute of Internal Auditors —
Australia, August 2012 © 2014 Auditing and Assurance Standards Board (AUASB). The text,
graphics and layout of this publication are protected by Australian copyright law and the
comparable law of other countries. No part of the publication may be reproduced, stored
or transmitted in any form or by any means without the prior written permission of the
AUASB except as permitted by law. For reproduction or publication permission should be
sought in writing from the Auditing and Assurance Standards Board. Requests in the first
instance should be addressed to the Executive Director, Auditing and Assurance Standards
Board, PO Box 204, Collins Street West, Melbourne, Victoria, 8007; 775 From ‘Going
Concern Issues In Financial Reporting. A Guide For Companies And Directors’, published by
the Auditing and Assurance Standards Board and Australian Institute of Company
Directors, 2009 © 2014 Auditing and Assurance Standards Board (AUASB). The text,
graphics and layout of this publication are protected by Australian copyright law and the
comparable law of other countries. No part of the publication may be reproduced, stored
or transmitted in any form or by any means without the prior written permission of the
AUASB except as permitted by law. For reproduction or publication permission should be
sought in writing from the Auditing and Assurance Standards Board. Requests in the first
instance should be addressed to the Executive Director, Auditing and Assurance Standards
Board, PO Box 204, Collins Street West, Melbourne, Victoria, 8007. • Institute of Chartered
Accountants Australia (ICAA): 33 ‘US improves Audit committee communication’, dated 7
June 2013, provided courtesy of the Institute of Chartered Accountants Australia; 255 From

XXIV
‘Adding value — a new look audit report’ by Andrew Stringer, Charter, August 2012; 341
From ‘The must have skills of an auditor’ by Leon Gettler, Charter, October 2012; 399 From
‘The risk-based audit approach’ by Susan Fraser, Charter, December 2011; 241 Taken or
adapted from the Professional Year Program of the ICAA — 1998, Advanced Audit Module;
241–2 Taken or adapted from the Professional Year Program of the ICAA — 1996,
Advanced Audit Module; 274–5 Taken or adapted from the Professional Year Program of
the ICAA — 1998, Accounting 2 Module; 309 Taken or adapted from the Professional Year
Program of the ICAA — 1996, Advanced Audit Module; 311 Taken or adapted from the
Professional Year Program of the ICAA — 1998, Advanced Audit Module; 363 Taken or
adapted from the Professional Year Program of the ICAA — 1999, Advanced Audit Module;
407 Taken or adapted from the Professional Year Program of the ICAA — 2008, Audit and
Assurance Module; 411–12 Taken or adapted from the Professional Year Program of the
ICAA — 1996, Accounting 2 Module.; 445–6 Taken or adapted from the Professional Year
Program of the ICAA — 1998, Advanced Audit Module; 446–7 Taken or adapted from the
Professional Year Program of the ICAA — 1997, Advanced Audit Module; 448–9 Taken or
adapted from the Professional Year Program of the ICAA — 1999, Advanced Auditing
Module; 481 Taken or adapted from the Professional Year Program of the ICAA — 1999,
Advanced Audit Module; 482 Taken or adapted from the Professional Year Program of the
ICAA — 2008, Audit and Assurance Module; 484 Taken or adapted from the Professional
Year Program of the ICAA — 1999, Advanced Audit Module; 559–60 Taken or adapted
from the Professional Year Program of the ICAA — 1996, Accounting 2 Module; 561 Taken
or adapted from the Professional Year Program of the ICAA — 1996, Advanced Audit
Module; 562–3 Taken or adapted from the Professional Year Program of the ICAA — 1996,
Accounting 2 Module; 609–10 Taken or adapted from the Professional Year Program of
the ICAA — 1999, Accounting 2 Module; 612 Taken or adapted from the Professional Year
Program of the ICAA — 1997, Accounting 2 Module; 656–7 Taken or adapted from the
Professional Year Program of the ICAA — 1999, Accounting 2 Module; 657 Taken or
adapted from the Professional Year Program of the ICAA — 1997, Accounting 2 Module;
657–8 Taken or adapted from the 2006 Auditing Supplementary Exam of the ICAA; 659–
60 Taken or adapted from the Professional Year Program of the ICAA — 1999, Advanced
Audit Module; 702 Taken or adapted from the Professional Year Program of the ICAA —
1999, Advanced Audit Module; 702–3 Taken or adapted from the Professional Year
Program of the ICAA — 1999, Accounting 2 Module; 750–1 Taken or adapted from the
Professional Year Program of the ICAA — 1997, Advanced Audit Module; 793 Taken or
adapted from the Professional Year Program of the ICAA — 2000, Accounting 2 Module;
795–6 Taken or adapted from the Professional Year Program of the ICAA — 1999,
Advanced Audit Module; 796–7 Taken or adapted from the Professional Year Program of
the ICAA — 2000, Accounting 2 Module; 797–8 Taken or adapted from the Professional
Year Program of the ICAA — 1999, Accounting 2 Module; 798–9 Taken or adapted from
the Professional Year Programme of the ICAA — 1999, Advanced Audit Module. Provided
courtesy of the Institute of Charted Accountants Australia. • John Wiley & Sons Australia:
87 From ‘Current Affairs in Auditing — June 2012’ by Rod Johnson © John Wiley & Sons,
Australia; 619 From Moroney, Campbell and Hamilton, 2011, ‘Auditing: A Practical
Approach’, John Wiley & Sons Australia, pp. 101–2; 772–3 From Appendix 2, pp. 578–9 of
‘ASA 580 Written Representations Auditing & Assurance Handbook 2010’, ICAA, published
by John Wiley & Sons Australia. • Institute of Internal Auditors: 88 ‘Madoff's scheme’ from

XXV
‘Fighting the good fight’ by Russell Jackson, Internal Auditor, June 2010, p.46, reprinted
with permission from the June 2010 issue of Internal Auditor (IA), published by The
Institute of Internal Auditors, Inc., www.theiia.org. • © Commonwealth of Australia: 123 ©
Report of the HIH Royal Commission — Vol I: The failure of HIH: A Corporate Collapse and
its Lessons. Source: Licensed from the Commonwealth of Australia under Creative
Commons Attribution 3.0 Australia Licence. • Copyright Agency Limited: © Fairfax Media
137 ‘More sceptical accountants wanted’ by P. Durkin, Australian Financial Review, 5
November 2012; 164–5 ‘Integrated reporting brings legal worries’ by S. Drummond,
Australian Financial Review, 17 April 2013; 203 ‘Auditors need legal defence to act as early
warning system’ by S. Drummond, Australian Financial Review, 15 May 2013; 264 ‘Wanted:
Professional Sceptics’ by P. Durkin, Australian Financial Review, 5 November 2012; 45–6
‘UK Regulator says auditor incentives serve wrong customer’ by S. Drummond, Australian
Financial Review, 25 February 2013; 489–90 ‘Accounting board bends rules for deciding
asset values’ by B. Appelbaum and Z. Goldfarb, The Age, 4 April 2009; 569 ‘Lehman ordered
to pay councils millions’ by Eric Johnston, The Age, 21 September 2012; 759–60 ‘IAASB
shake-up has auditors on the hop’ by A. King, Australian Financial Review, 1 August 2013;
81–2 ‘NSW government CFO standards ‘20 years old’’ by S. Drummond, Australian Financial
Review, 31 October 2012; 95–6 ‘PwC: Australia not like the UK on tax avoidance’ by K.
Walsh, Australian Financial Review, 16 May 2013; © News Limited 665 ‘Sims shares slashed
after $60m British inventory fraud’ by S. Tasker, The Australian, 22 January 2013. • Ernst &
Young: 185 Reproduced with permission from Santos Limited and Ernst & Young. • ©
KPMG Australia: 188 From the ‘Forensic Fraud and Misconduct Survey 2010, Australia and
New Zealand’, p. 17. • © Dr Julie Clarke: 215 From www.australiancontractlaw.com,
School of Law, Deakin University. • © Qantas Airways Limited: 277. • IFAC: 288–93 This
figure and text are extracts from Exposure Draft ‘Reporting on Audited Financial
Statements: Proposed New And Revised International Standards on Auditing (ISAs)’,
published by The International Auditing and Assurance Standards Board (IAASB) of the
International Federation of Accountants (IFAC) in July 2013 and are used with permission
of IFAC; 467 This text is an extract from ‘Evaluating and Improving Internal Controls in
Organizations: Executive Summary’ published by the International Federation of
Accountants (IFAC) in April 2013 and is used with permission of IFAC. • © American
Institute of Certified Public Accountants (AICPA): 310 Copyright 1961–1994. All rights
reserved. Used with permission; 401 From Audit Guide: Consideration of the Internal
Control Structure in a Financial Statement Audit, 1990, pp. 117–18; 466 From Audit Guide:
Consideration of the Internal Control Structure in a Financial Statement Audit, 1990, p.
145; 613–14 Copyright 1961–1994. All rights reserved. Used with permission. • Elsevier:
315–16 From K Trotman and W Wright, ‘Triangulation of audit evidence in fraud risk
assessments’, Accounting, Organizations and Society, vol. 37, no. 1, pp. 41–53, 2012 ©
Elsevier B.V. http://dx.doi.org/10.1016/j.aos.2013.07.002. • ACCA: 332 Fig. 2 from article
‘risky business’ by Connie Richardson, Student Accountant, September 2006, p. 46. This
figure first appeared in Student Accountant, ACCA's magazine for trainees
www.accaglobal.com; 408 Adapted from ACCA 1999 Audit Framework (UK Stream),
Module C, Certificate stage; 408 Adapted from ACCA 2007, Audit & Internal Review exam;
479 Adapted from ACCA June 2006 and December 2006, Audit & Internal Review Exam
papers; 481 Adapted from ACCA June 2006 and December 2006, Audit & Internal Review
Exam papers; 482 Adapted from ACCA June 2006 and December 2006, Audit & Internal

XXVI
Review Exam papers; 483–4 Adapted from ACCA Audit and Assurance (International),
Paper F8 (INT), June 2008; 613 Adapted from ACCA Audit Framework, Paper 6(U),
December 1998; 658 Adapted from ACCA Audit Framework, Paper 6, December 1995;
658–9 Adapted from ACCA Audit Framework, Paper 6, December 1997; 660–2 Adapted
from ACCA Audit Framework, Paper 6, June 1996; 701–2 Adapted from ACCA Audit
Framework, Paper 6(U), December 1998; 703–4 Adapted from ACCA Audit Framework,
Paper 6, December 1995; 704 Adapted from ACCA Audit Framework, Paper 6, June 1997;
704–5 Adapted from ACCA June 2006 and December 2006, Audit & Internal Review Exam
papers; 749–50 Adapted from ACCA Audit Framework, Paper 6, December 1997; 751
Adapted from ACCA Audit Framework, Paper 6, June 1996; 751–2 Adapted from ACCA
Audit Framework, Paper 6, December 1997; 752 Adapted from ACCA Audit Framework,
Paper 3.4, December 1991. • CPA Journal: 383 ‘Auditing in the cloud: Challenges and
opportunities’ by Christina Nicolaou, Andreas Nicolaou, and George Nicolaou, The CPA
Journal, January 2012, copyright 2012, with permission from the New York State Society of
Certified Public Accountants; 541–2 Excerpts from ‘How Reliable is Haphazard Sampling?’
by Thomas W Hall, Terri L Herron and Bethane Jo Pierce, reprinted from The CPA Journal,
January 2006, copyright 2006, with permission from the New York State Society of
Certified Public Accountants. • © American Accounting Association: 475 From ‘An
Investigation of Factors Influencing the Use of Computer-Related Audit Procedures’ by
Jarvin, Bierstaker and Lowe, Journal of Information Systems, vol. 23, no. 1, Spring 2009, pp.
97–118. • © Worrells Solvency & Forensic Accountants: 580–1 Fact Sheet ‘Point of Sale
Fraud — Stealing Cash Receipts’; 674–5 Fact Sheet ‘Stock Fraud — Inventory Records
Fraud’. • Philip Keeffe: 628 From article ‘Be wary of fake invoice fraud ’ by Phil Keeffe, 29
April 2010, via www.suite101.com. • Smart Company: 633–4 ‘Clive Peeters hit by $20
million employee fraud — how you can avoid getting stung’ by James Thomson, 12 August
2009. This article first appeared on SmartCompany.com.au. • John Wiley & Sons, Inc.: 716
from ‘Essentials of Corporate Fraud’ by Tracy Coenen, 2008, pp. 72–84 © John Wiley &
Sons, Inc. • © Barry Fish: 730–1 ‘How safe is your money? Top 10 tips to prevent cash
register fraud and theft’, 18 September 2009, sourced via www.articlesbase.com. • CPA
Australia: 785 ‘Tips for auditors in the global financial crisis’ © 2010. Reproduced with the
permission of CPA Australia Ltd.

Abbreviations
• © Ernst & Young Australia: 11–12, 14–15, 18–20, 25, 222, 223, 268, 270, 271, 316,
317, 318, 394, 395, 396, 397, 398, 425, 426, 427, 428, 429. Reproduced with the
permission of Ernst & Young. • © Auditing and Assurance Standards Board (AUASB) 2013:
16, 35, 204. The text, graphics and layout of this publication are protected by Australian
copyright law and the comparable law of other countries. No part of the publication may
be reproduced, stored or transmitted in any form or by any means without the prior written
permission of the AUASB except as permitted by law. For reproduction or publication
permission should be sought in writing from the Auditing and Assurance Standards Board.
Requests in the first instance should be addressed to the Executive Director, Auditing and
Assurance Standards Board, PO Box 204, Collins Street West, Melbourne, Victoria, 8007. •
© Commonwealth of Australia 2013: 21, 73–5, 252, 253, 280. All legislation herein is
reproduced by permission but does not purport to be the official or authorised version. It is
subject to Commonwealth of Australia copyright. The Copyright Act 1968 permits certain
reproduction and publication of Commonwealth legislation. In particular, s. 182A of the
Act enables a complete copy to be made by or on behalf of a particular person. For
reproduction or publication beyond that permitted by the Act, permission should be sought
in writing from the Commonwealth available from the Auditing and Assurance Standards
Board. Requests in the first instance should be addressed to the Executive Director,
Auditing and Assurance Standards Board, PO Box 204, Collins Street West, Melbourne,
Victoria, 8007. • ASX: 103–4 © Copyright 2012 ASX Corporate Governance Council,
Association of Superannuation Funds of Australia Ltd, ACN 002 786 290, Australian
Council of Superannuation Investors, Australian Financial Markets Association Limited ACN
119 827 904, Australian Institute of Company Directors ACN 008 484 197, Australian
Institute of Superannuation Trustees ACN 123 284 275, Australasian Investor Relations
Association Limited ACN 095 554 153, Australian Shareholders’ Association Limited ACN
000 625 669, ASX Limited ABN 98 008 624 691 trading as Australian Securities Exchange,
Business Council of Australia ACN 008 483 216, Chartered Secretaries Australia Ltd ACN
008 615 950, CPA Australia Ltd ACN 008 392 452, Financial Services Institute of
Australasia ACN 066 027 389, Group of 100 Inc., The Institute of Actuaries of Australia ACN
000 423 656, The Institute of Chartered Accountants in Australia ARBN 084 642 571, The
Institute of Internal Auditors Australia ACN 001 797 557, Financial Services Council ACN
080 744 163, Law Council of Australia Limited ACN 005 260 622, National Institute of
Accountants ACN 004 130 643, Property Council of Australia Limited ACN 008 474 422,
Stockbrokers Association of Australia ACN 089 767 706. All rights reserved 2010.
Every effort has been made to trace the ownership of copyright material. Information that
will enable the publisher to rectify any error or omission in subsequent editions will be
welcome. In such cases, please contact the Permissions Section of John Wiley & Sons
Australia, Ltd.

Discovering Diverse Content Through
Random Scribd Documents

ÚTI LEVELEK.
I.
KOLOZSVÁROTT.
Kolozsvár, május 9. 1853.
Itt vagyok végre az annyiszor megálmodott, annyiszor
megszeretett Erdély fővárosában, a hol úgy érzem magamat, mintha
régi ismerősök, régi rokonok közé érkeztem volna, kiknek arczait is
látni véltem valaha, talán képzeletemben? talán a történet könyveit
olvasva? a midőn a hajdankor hőseinek, nagyjainak, bölcseinek
tetteiben elmerülve, azoknak alakjai végig huzódtak lelkemben, és
most, midőn Erdély földén állok, megelevülten állnak szemeim előtt.
Mert nem a holt emlékek legdrágább nevezetességei Erdélynek,
hanem azon élő ivadék, mely nemzeti és faji sajátságát Árpád és
Attila óta vegyítetlenül megtartotta, melyet sem gazdagság és
műveltség, sem szerénység és elhagyottság nemes, tiszta ősi
jelleméből ki nem vetköztetett, mely a hány lépéssel haladt a jövőbe,
annyi lépéssel nem hagyta hátra múltját, hanem magával vitte annak
emlékeit, arcza vonásain, szivében, szavában.
Még most is feltalálhatni Erdélyben mindazon alakokat, kiknek
képeit az emlékkönyvirók oly élénk színekkel festik: a kérkedés
nélküli büszke főnemest, a hallgató, érdemeire büszke bátor lelket, a
minden szépet, nagyot és nemest tárt kebellel fogadó női jellemeket,
a szív és ész sajátságairól rendkívülivé lett tüneményeket, az alapos
józan értelmű, magas készültségű tudóst és azt a szorgalmas,
becsületes népet, mely most is oly szerelmes határaiba, miként
hajdan, mely megél szorgalmával, kitartásával egy akkora darab
földön, mekkorát Magyarországon a dülő útak elfoglalnak, s nem
cserélné fel azt tízannyival ősi hegyein túl.

Délutánra érkezve, estve a szinházat látogattam meg. A
kolozsvári szinház a pesti után legnagyobb tere a magyar
szinművészetnek, ötvenkét páholya van s egész elrendezése jó izlést
és kitünő csint tanusít.
Különösen meglepő volt rám nézve az ellentét, hogy míg Pesten a
drámai közönséget a karzaton szoktuk keresni, itt a páholyokban
találjuk azt. A művészet van-e ott degradálva, vagy az intelligentia?
Képzelem, mennyivel jobb szeretnéd, ha szinházak ismertetése
helyett Erdély pompás panorámáit írnám le előtted, de csak légy
türelemmel, a Királyhágót éjjel haladtuk keresztül, azt tehát most
nem láttam, Erdély regényes részei ezután következnek.
II.
TORDA, ENYED, GY.-FEHÉRVÁR.
Benczencz, május 16. 1853.
Sokat írhatnék azon szívességről, melylyel erdélyi hazánkfiai által
elhalmoztatám; de attól tartok, hogy ez által oly színben tünnék fel,
mintha az irántam tanusított megelőző szivességet s őszinte
barátságot ilyen olcsó pénzzel akarnám visszafizetni; elég itt annyit
mondani, hogy bár merre jártam, mindenütt az édes ősmagyar
kedély mosolygott elém; a kivel csak találkozám, az mind rokon,
szívben és érzelemben.
Volt szerencsém Erdély értelmi és nemesi tekintélyeivel
megismerkedni, s nagy kedvet éreznék magamban elmondani,
miszerint Erdélyben a felsőbb aristokratia körében nem érzi magát a
nemzeti szellem jövevénynek, sőt épen ott talál legmelegebb
otthonára, – ha meg nem volnék győződve a felől, hogy ez
magyarhoni főurainknál sem leend másképen, s rövid időn azon
kellemes helyzetbe jutandunk, hogy mikor egy főnemest nemzeti

buzgalmáért magasztalunk, ez nem fog tíz másnak szemrehányáskép
hangzani.
Azon pár nap alatt, melyet Kolozsvárott töltheték, bárha azokat
mind, kihez szívem vonzott, nem láthatám is, elég alkalmam volt
meggyőződhetni felőle, hogy azon előszeretetnek, melylyel a
magyarhoni költészet Erdély földe és népe iránt viseltetik, alapos
okai vannak.
Innen Benczenczre kelle indulnom, hol gr. Lázár Kálmán várt
reám. Odáig útitársul Kővári László barátom volt szives hozzám
csatlakozni, ki Erdély földének minden foltját ismeri, a legtávolabb
idők történeti hagyományival.
Kolozsvárt elhagyva, Feleken vitt keresztül az út, melynek
hegyein teremnek azok az óriási kőgombóczok, miknek keletkeztéről
nincsenek tisztában tudósaink.
Dél tájon érkeztünk el Tordára, hol útitársam testvérével a
beomlott sóaknákat és sótavakat szemlélők meg; a tavakban semmi
élő állat, semmi növény nem terem, csupán meleg nyarakban jelen
meg felszínén valami hosszúkás pánczélbogár, s egy neme a fekete
gyíknak, melyet a hő napsugár a sós iszapból költ ki, s akkor láthatni
valami veres, levéltelen, kemény növényt is a parton, mely kék
virágokat nyit.
Torda épületei alatt egy más rég eltemetett város sírja fekszik;
minden pinczeásás alkalmával régi emlékek jönnek napvilágra.
Legközelebb a polgármester kertjébeni ásatásakor gyönyörű
Bacchus-főket, női szobortöredékeket és kisded oszlopdarabokat
legtisztább carniolból fedezett fel. A Bacchus-fők egyike fehér
márvány, a másik alabástrom. A művészi kidolgozás remek vésőre
mutat, mindkettő egészen ép, még a főt átszorító szőlőfonadék
legfinomabb levelei sincsenek megsértve. Bár ne hányódnának el,
mint annyi nagybecsű műemléke Erdélynek!
Tordán túl terjed a Keresztes-mező. Itt harczolta Decebal utolsó
csatáját Traján ellen; a szántóvas mindenütt régi kardokat, sisakokat

vet föl. Itt ölette meg Básta Mihály vajdát. Fenn a jobbról látszó
hegytetőn van még valami sánczolat, mely az utolsó dák király
várából megmaradt.
Távolabb a regényes Torda-hasadék képe tünik elénk. Egy
harmincz ölnyi széles nyilás, melynek oldalai csaknem egymásba
illenek, s melyről azt tartja a monda, hogy az Szent László csodájára
támadt, midőn ellenei üldözék, Isten szétnyitá a hegyet, a ló patkója
nyolcz szegével együtt most is lenyomva látszik a sziklában; odább
Kolozsvár felé egy tér fedve van gömbölyű pénzalakú
csigakövületekkel, mikről az a rege, hogy midőn Szent László a
kunokat üldözé, azok pénzt szórtak a magyarok elé, hogy őket
fentartsák; e pénzek váltak Szent László kértére kővé, s maig is
Szent László pénzének hivatnak…
Most hunyd be szemeidet, édes rokonom: Enyed képe áll előtted!
Nagy-Enyed hajdan gazdag, virágzó város volt, birt tizenkétezer
lakossal, és azok mind igen boldog emberek voltak. Itt állt a
reformáltak legvirágzóbb collegiuma Erdélyben, mely híres volt
páratlan könyvtára és régiséggyűjteményéről, de leghíresebb azon
nagy szellemekről, kik benne nyerték tudományos műveltségüket; itt
volt a megye székhelye és székhelye az értelmiségnek; itt talált
legelső bölcsőjére minden szép és nemes eszme.
Most – mindezek helyén áll egy csontvázgyűjtemény leégett
házakból és minden háznak története egy-egy borzalmas regény,
melyet hallani és elmondani irtózat.
A képzelet megtagadja a színeket e rajztól, és lelkem fél
visszagondolni reá. A házak kilencz tized része romban hever, s
legalább felének nincs tulajdonosa, a ki visszajőjjön azt
megnépesíteni; a kik haza tértek, sokan befödetlen házaikban
laknak, elhelyezkedve a romok között, vagy meghúzzák magukat
épen maradt pinczéikben; itt-amott látni csak egy újból felépült
lakot. A collegium tetője megmaradt, mert a romboló elem nem bírt
vele; a pompás könyvtárak, a gazdag régiséggyűjtemény hová lett?

felelnek rá a kapu alatti kormos falak. A megyeház ablakain ember
magasságnyi dudva zöldül elő, az udvarok szépen benőve fűvel; a
templomok orgona nélkül, az oltárok díszképeiktől megfosztva…
Leverten tértem vissza szállásomra, a látott kép álomlátásnak is
iszonyú volna, bár merre vetém szememet, ugyanazon nyomor, új
meg új alakban; – a midőn egyszerre jókedvű üdvözlés ver föl
mélázásaimból, s feltekintve egy régi ismerős szinészt pillantok meg.
Mit keressz te itt éneklő madár a szomorú vidéken? Bács társasága
jött ide az ünnepekre néhány előadást rendezni, s mint mondák, igen
válogatott színházaik voltak; nagy áldás az égtől, hogy az emberek
feledni tudnak, s hogy a sírokon is szabad virágnak nőni. Egyébiránt
az itt lakók azt állítják, hogy Enyed már nagyon sokat épült.
Nem birtam itt maradni éjszakára, mennem kellett akárhová,
hogy itt ne legyek, a midőn az udvarias véletlen b. Kemény Istvánnal
összehoz; vele együtt éjszakára közellevő csombordi jószágára
rándulék át.
Ez is a pusztulás szinhelye volt, valamint az egész környék. Az
erdélyi földbirtokosok legnagyobb része most azon helyzetben van,
miben egy amerikai telepítvényes: az első sátorkaróból az utolsó
járomszegig mindent újból kellett előteremtenie.
Másnap tovább haladánk. Tövisen megtekintettük Hunyadi János
templomát, melyet a keresztesmezei diadal emlékére emeltetett. Gót
izlésű ódon épület, – a homlokzatára vésett czímer és felirat
bizonyítja építője nevét, ki a győzelemadta zsákmányt Isten
tiszteletére fordítá. Nem messze innen terül az említett diadal
mezeje, most hullámzó kalászszal benőve, hátul a Maros
kanyarodása zárja el a tért, ide veszett Mezetbég vert hadának
maradványa; úgy elhallgatom a zöld kalászok susogását, a kék
habok mormogását: mit suttognak, mit mormognak a rég elmúlt idők
felől?
Tovább mind oláh falvak mellett vitt el az út. Szép helyek, költői
egyszerűség: négy karó leütve a földbe, az befonva sövénynyel,

megtapasztva sárral, arra felrakva nagy boglyaalakú szalmatető,
melyen egy lyuk van hagyva, a hol a konyha füstje kijőjjön: úgy
néznek elő e kedves házak, mintha con amore szivaroznának;
utczáknak híre sincs, kiki oda épít, a hova könnyebben leverheti
karóit, a házak egymásnak háttal és oldalt fordulva; mindenütt idylli
szenny és idealis restség.
Dél tájon érkezénk Fehérvárba. A piaczon van egymás mellett két
fogadó: egyik a Nap, másik Kovács Péterné asszonyomé, kit
közönségesen csak Sánta Péternének neveznek, de így ne próbálja
őt valaki szemtől szembe hívni, mert meg nem marad előtte. Mint
mondják, igen jó magyaros ételeket főz, de csak akkor ád belőle, ha
tekintetes asszonynak szólítod s kedvében tudsz járni. Ezuttal nem
lehetett szerencsém kisérletet tenni vele, mert a Nap-hoz szálltunk.
Délután meglátogatók a várat, melynek díszes portaléja III.
Károly király alatt épült, a mellékbástyákba egy művészi faragványú
szobortöredék s több római emlékmaradvány van befalazva.
Ezúttal időm kiszabott rövidsége miatt csupán a templomot volt
alkalmam megtekinthetni, mely belül sokkal nagyobbszerű alakot
mutat, mint kívül. A padlatba fejedelmek és püspökök síremlékei
vannak lerakva, mikről az írás a rajtajárás miatt jobbadán lekopott;
de még mindig áll négy nevezetes historiai emlék benne. Egyik
Hunyadi János koporsója, másik fiáé Lászlóé, harmadik Izabella
királyné, negyedik János Zsigmond ravatala. A két első gránit, a két
utóbbi szürke márvány. Hunyadi János kezében kard volt, melyet egy
rabló rácz elorzott s Orsi Péter győri kapitánynak vitt ajándékba, de
Orsi levágatta a szentségtörő kezét, s a kardot a Dunába vetteté,
hogy szentetlen kezekre ne jusson többé. László egy oroszlánon áll
egyik lábával, mindkettő egyszerű magyar öltönyt visel. A más két
koporsó pompás, nagy gonddal készült mű, mind a felül fekvő
alakok, miknek arczai ugyan le vannak zúzva, mind az oldal
hautreliefek a XV. század legmesteribb felfogásával vannak tartva.
Nemzeti múzeumunkban ily becses kincsek nem léteznek. A bennök
tartalmazott hamvakat a régibb harczos idők alatt kiszórták.

III.
KELEMENTELKE.
Benczenczen Lázár Kálmán barátomnál valék szállva, s az ő és
szellemdús szép nejének társaságában tölték egy napot. E falu alatt
van a Kenyérmező, most igazán Kenyérmező, mert a legszebb kalász
hullámzik rajta, de hajdan csontok mezeje. E helyt verte tönkre
Kinizsi a török tábort, s az országos diadal emlékére oszlopzatos ív
emeltetett a síkon; a falu alatt áll egy magas halom; e halom a
csatában elhullott ellenség csontjaiból támadt, melyre később
kápolnaszerű épületet raktak, annak belső oldalait pedig tele írta vad
versekkel valami szelid poéta. Az oláhok levakarták e verseket; ez
volt a legártatlanabb pusztítás, melyet elkövettek.
Másnap Kálmánnak és kedves nejének társaságában útra kelénk
a Székelyföld felé. Útitársul egy kis hat éves fiu, Ugron Lázár, Kálmán
sógorának fia volt velünk. Tudod, hogy én miért szeretem a
gyermekeket oly nagyon? Itt is egygyel több alkalmam volt
meggyőződhetni a felől, hogy az utánunk következő nemzedék
sokkal jobb, mint mi voltunk az ő idejökben.
Még egyszer át kellett mennem Enyeden és Fehérváron, hogy a
székely földre jussak, még egyszer kellett látnom azokat a haragos
mogorva arczokat, mik szemökre húzott kalappal öklelő tekintetet
hánynak a keresztül utazóra; és azokat a leéget házakat, miknél csak
a le nem égettek szomorúbbak; az ember nem tudja, melyiket
sajnálja inkább, azt-e, melybe az eső beesik, vagy azt, melyben a
füst benn marad?
Végre egy jótékony zápor fátyolt von az egész tájra, s a túlnan
kisütő nap kedvesebb panorámát világít meg.
Még a levegő is könnyebb, a mint a székely földre lépünk.

Az egész táj képe átváltozik, a girbegurba egyhangú mezőség
helyett, erdős ligetes hegyek következnek, a faluk sűrűn egymáshoz
közel, a házak rendesen építve, csinos fa- és cserépzsindelyekre, mik
hegyesen végződve oly formán tünnek elé, mint az armadilla
pikkelyei, a házak elején deszkakerítés, az ajtók felett nagy esőtartó
ereszek, néhol oszlopos kioszkszerű emelvények, szépen czifrára
kifaragva, az ablakok szellősek, farácsozattal ellátva, mik mögül nyiló
virágok tűnnek elé, az útak olyanok még a falun keresztül is, mint a
palló, és mindenütt: úton, útfélen, kapuk alatt és ablakokon vidám,
mosolygó arczok tekintgetnek az utazó elé, ki nem győzi viszonozni a
minden oldalról jövő szíves üdvözlést; ha megáll, körülfogják,
kérdezik, utasítják, ha az útat nem tudja, elkisérik, s ha meg akar
szállni, erővel huzzák házaikba.
És a házak belől ép oly csinosak, mint kívűl, tükörtisztaság
uralkodik a szobákban, minden ablak tele van virágokkal, a gerendák
befűzve friss ágakkal, hogy a szoba úgy tetszik, mintha egy leveles
szín volna, a magas lábokon álló kandalló patkáján ott a falusi
könyvtár, az évről évre eltett kalendáriumok és az énekes könyv.
Dél tájon értünk Marosvásárhelyre; a szakadó zápor meggátolt a
város megtekintésében, csupán a várat és a benne levő nagy ref.
templomot rajzolhattam le számodra.
A vár, mint rendesen minden középkori várkastély Erdélyben,
négy emeltebb donjonból áll, melyeket kettős sánczfal köt össze; a
templom is a szokott sajátságokat tünteti fel, a hosszú toronytetőhöz
négy kisebb tornyocska van ragasztva.
Ilyenek kivétel nélkül az erdélyi középkori várkastélyok, ilyen a
radnóthi vár is, hajdan fejedelmi lakhely, melynek portaléja felett ott
áll még a Bethlen-czímer, egy vasból öntött koronás kigyó a háztető
csupján felkanyarulva, szájában tart egy arany almát. Most tiszti lak.
Estére Kelementelkére értünk, hol S-nő asszonyság úri laka
fogadott bennünket, s másnap itt maradva, volt szerencsém
megismerkedhetni b. H. József úrral és szép kedélyű lelkes nejével;

itt találtam legelébb mintáját a hajdani erdélyi háztartásoknak, mert
köztünk mondva, a hol eddig jártunk, ott egy koppantó sem maradt
meg a régi felszerelésekből; – itt még minden megvolt a maga ősi
szépségében.
A falak tetőtől talpig nagybecsű képekkel, olajfestményekkel s
ritka aczélmetszetekkel fedve, a régi rococo órák mesterséges
gépezeteikkel, sajátos czifráikkal a mahagonival és elefántcsonttal
koczkázott asztalokon, vagy tarka márvány emelvényeiken, az
előteremben a kedvencz agarak, mik az erdélyi úri létnek ép oly
elmúlhatatlanul kellékei, mint a spanyoloknak a köpönyeg; nagy
kalitokban éneklő madarak; tovább igen érdekes ritkasággyűjtemény,
ősi ereklyék, antik szobrok, ritka fegyverek, óraművek és
numismatica, minőket ivadékról ivadékra gyűjtött minden erdélyi
család.
Köztük nagy érdekkel bírnak egy középkori imádságos könyv,
melynek minden szakasza elé egy a legnagyobb művészek
remekeiről másolt aczélmetszvény látható, e művészet akkori
tökélyének igen kedvező tanuságaul; továbbá Barcsay Ákos ezüst
mosdótála, melyen a víztartót egy ágaskodó szarvas képezi, nagy
gonddal készült alakokkal kiverve; az úrilak hátulsó csarnoka
üvegházon végződik, mely tele van meleg éghajlati növényekkel,
körül díszlő narancs- és czitromfák, miknek egyik ága még virágzik, a
másikat aláhuzza az aranyló almák terhe. – Ilyenek lehettek azelőtt a
többi erdélyi úri lakok is.
Míg a lelkes úri hölgy szivessége ottlétünket kellemessé
varázsolta, a tisztelt házi úr azalatt elkészíté számunkra a tervet,
mely szerint a legrövidebb idő alatt a Székelyföldnek mennél több
érdekes pontját megláthassuk. E szerint meglátogatandjuk Erdély
legregényesebb helyeit: az almási barlangot és a szent Anna tavát, a
tréfás Oláhfalut, felmegyünk Csik-Szeredáig, s onnan keresztül
Háromszéken Brassóba.

IV.
A HOMORÓDALMÁSI BARLANG.
Minél tovább hatolunk a Székelyföldbe, a táj annál regényesebbé
válik, midőn Korond felett a magas Kalonda hegy ormára
feljutottunk, egy panorama áll előttünk, melynek elragadó szépsége
leigéz szívet és lelket…
Alant a félig nyilt völgyben öt falu látszik egymáshoz oly közel,
hogy szinte egynek vélhetnők; ha tornyaik el nem különböznék; a
gyümölcskertek szelid zöldje, melybe a fehér házak bemártva
látszanak lenni, oly kellemes árnyéklatot képez a völgyteknő kalászos
oldalaihoz, mik mindig tágabb kört nyitva: a távolban a havas
bérczek kékes körrajzait engedik láthatni. A nap épen lemenni készül
e havas bérczek közé; az arany ködfátyolon keresztül, melyet
sugaraiból a völgyre szőtt, a falvak kékes füstje emelkedik; az
ünnepies alkonycsendet egy folytonos méla zúgás hatja keresztül;
száz meg száz apró patak zuhogása az, melyek alant az Olt habjaiba
vegyülnek, s a csendes falvakon keresztül tombolnak, a vidám
házikók küszöbeit mosva hűs kristálytiszta habjaikkal, s a mint a
hegytetőről egy-egy kis darab vízfolt meglátszik, az alkonyság
sugarainál úgy tünik elő, mintha száz meg száz tükördarabbal volna
behintve az egész kedves völgy.
És midőn a gyönyörű kép a lelket elragadja, eszünkbe jut a múlt,
hogy e hegytetők itt hajdan lármás várakat emeltek, miknek romjai
maig is ott vázlanak felettünk, ott Firtos vár, Rapsóné vára, Kadics
vára; és minden arcz, ki velünk szembejő, egy-egy hősnek
sarjadéka.
Utközben megtekintők Parajd sóbányáit. Már messziről
megragadják a figyelmet a hegy sötétebb színéből kivilágló
kékesszürke szirttömegek, mik itt-ott egész roppant bérczeket
képeznek. Ezek a sóhegyek kopárok mind, mert a só csak állatot
táplál, de növényt nem. Ezeknek egyikében van a sóbánya, melyből
a székelyek a legkönnyebb szerével, fa-ékekkel feszegetik fel a sót.

Az egész hegylánczról bizton el lehet mondani, hogy merőben e
nemes érczből áll. Nemes ércznek nevezhetjük, mert ez az egyetlen
egy ásvány, melyet meg lehet enni.
Makfalván felkerestük Dózsa Dani költő barátunk lakását, kit
azonban nagy sajnálatomra nem találhaték honn, s így ezúttal nem
láthatám Erdély egyik legszebb tehetségű s költői lelkületű
regényiróját.
Estére Szombatfalvára érkeztünk, hol U. Lázár úr, hajdan hosszas
ideig Udvarhelyszék királybirája, fogadott bennünket, s szivességét
oly mértékben engedé éreznünk, hogy saját maga, mint a környék
emlékezetes helyein legjártasabb, vezetett bennünket a tájak
históriai emlékű pontjaira. Meglátogattuk az ormot, melyen Attila
legelső sasfészke, Budvár állott. Nehány vasaló alakú kő most is ott
hever halomban, s roppant gödrök jelölik a leghatalmasabb király
palotájának helyét; alant egy középkori kápolna áll, Jézus kápolnája;
néhány század előtt a tatároktól űzött székelyek Budvár romjaira
vonták fel magukat, s onnan egy székely ijász a sátorban ülő tatár
khánra egy nyílat lőtt el a Jézus nevében, mely azt szíven találta. A
távolság, melyen a nyíl átrepült, mintegy hétszáz lépés. Azon helyen
építék a lövés emlékére ama kápolnát. E hegytetővel szemben áll a
Bágyi vár, romjai egy vele egyenlően magas ormon, s e
hegylánczolatban fekszik Rika, hol egy roppant kő alá temetve van
Attila legkedvesebb neje Réka. A síkon zöld kalász hullámzik, a
mezőkön virágok inganak, az ormokon fehér felhők huzódnak végig:
egykor diadalmas seregek jártak e helyen, a délczeg úrnők szálltak le
üdvözletökre, talán még most is leszállnak, s ama fehér felhő hozza
őket!
Innen leszállva, megtekintők Székelybánja várát, melynek minden
tornyába egy regény álma van elásva. Az udvaron most tengeri és
borsó terem; s a zászlós ormokon a becsületes csizmadia-czéh
száríttat fehér ruhákat.
Délután átrándulánk a nem messze levő Homoród-Almás bérczei
közé, hogy másnap korán megkezdhessük útunkat a híres barlangba,

melyben egykor az egész csiki székelység el birt rejtőzni, s ott védte
magát hetekig a körülszáguldó tatárok csordája ellen, míg végre
mind a megszállók, mind a megszállottak úgy kifogytak élelmi
szerekből, hogy az éhhalálhoz voltak közel. Ekkor egy székely
asszonynak az az ötlete jött, hogy megsütött egy óriási pogácsát,
mely belül hamuval volt pótolva, s azt egy póznán felmutatta a
megszálló tatároknak, daczosan kérkedve, hogy nekik még milyen jó
dolguk van, mire a tatárok elbúsulták magukat és eltakarodtak.
Vezetőül a szék hajdani mérnöke sziveskedett ajánlkozni, egy
genialis különcz, ki a legnagyobb tudományos képzettség mellett a
legvégsőbb szegénységben él és az a csodálatos, hogy neki e
szegénység jól esik, s hozzá hű akar maradni, soha meghivást úri
asztalhoz el nem fogad, nincs ékesen szólás, mely őt rábirhassa,
hogy ételben, italban részt vegyen, a szobában nem lehet rávenni,
hogy leüljön, s ha az utczán megszólítják, leveszi a kalapját, úgy
kiséri a megszólítót és semmi könyörgésre fel nem teszi a kalapját, –
és mind ez mily éles gúny a vílágra a tudományosságtól!
Útközben alig birtuk rávenni, hogy a szekérre felüljön, erővel
gyalog akart jönni, pedig öreg már és összeroskadt. Egyszer már
annyira elhagyta a világ, hogy a budvári romok üregeiben
éjszakázott, de azért nem kért és nem panaszkodott soha. Csupán
egy szenvedélye van, és ez a barlang. Ez volt életének
legkedvenczebb foglalatossága, ennek üregeit járta, bútta, fürkészte
untalan, több hetekig ellakott benne, csigákon, köteleken eregetve le
magát a mély, ismeretlen nyilásokba, mikbe emberi szem soha le
nem hatolt, s annyira ismerős annak minden kövével, hogy fáklya
nélkül végig tudna benne járni.
Korán reggel megindulánk Almásról, két öreg székelyt előre
bocsátva, hogy a barlang feljárását, ha netán elromlott volna,
megigazítsák. Velünk jöttek e barlangot megszemlélni Lázár Kálmán
és U. L. nejei, két testvérhölgy, a székely nők azon mintaképei, kiket
maga előtt lát a költő, ha nőket akar rajzolni gyöngéd arczczal, erős
szívvel, mert valóban erős szív kell ahhoz, hogy hölgyek e barlangba
jutásra elszánják magukat. – Egy roppant meredek szirttömeg

fekszik a Nagymál oldalában, a Hargitta havasai között, melyet
köröskörül fog az Erős bércz meredek falazata, mindenünnen óriási
toronyalakú kőszálak, mik közűl a legmagasabb Csala tornyának
neveztetik, a tatárokkali harczok hősének gyász emlékére, melyről
oldalvást esik az Ugron ürege, és a lovak csűre, mind históriai
emlékekkel gazdag helyek; a szűk hegyválut, melyet ekként a
Nagymál és az Erős bérczfalazata képez, egy rohanó hegyi folyam
tölti be, ez a Vargyas vize, mely egy helyen a mindenütt útját álló
sziklák alatt eltűnik, s a hegy túlsó oldalán tör újra elő egy
sziklahasadékból. A barlangnak e patak föld alatti folyásával
összeköttetésben kell lenni, mert a hagyomány szerint az ostromlott
székelyek e patakon szökdöstek ki élelmi szerekért; vezetőink egyike
most is tudott e patakról regéket. Szerinte e hegy legrejtettebb
üregeiben ismeretlen emberek laknak, kik sajátszerű csónakon
beeveznek a hegy oldalán, s a másikon járnak elő; ott tanyázó
pásztorok többször meglepték őket, a mint ki- és bejártak. Sokszor a
kifolyó víz egészen zavaros és szenes, mintha valamit mosnának
benne, pedig máskor kristálytiszta. Odabent tehát kétségtelenül
kincseket ásnak. Mert tudni kell, hogy a székelyek e barlangban
hiszik elrejtve Darius kincseit, s akárhány van, ki megesküszik rá,
hogy ismerte azt az öreg embert, a ki egyszer egy nagy vasajtóra
akadt a barlang egyik üregében, de lakatját nem birta leverni, s a
hogy visszatért segítséget hozni, nem talált a vasajtóra többé.
Átellenben a barlanggal látszik még azon kápolna omladéka,
melyben a tatár vezér lakott, midőn a barlangot megszállotta; innen
visz két út a barlang felé, egyik a rövidebb a szirt meredek
oldalában, hol csak hátát a sziklának vetve s kezeivel a
kőrepedésekbe fogódzva haladhat az ember a szédítő mélység felett;
másik kerülő út, melyen szekérrel kell víz ellenében a patakon
felhajtani, s akkor a meredek Nagymál bérczre felkapaszkodva,
felülről ereszkedni le a barlang szájához. Az első útról kénytelenek
voltunk visszatérni, mert azt a Vargyas megáradása ketté vágta, s
újra kellett kezdeni a kevésbbé veszélyest, de annál
fáradságosabbat.

Az emberi kezektől soha nem irtott ős erdőn keresztül haladtunk
felfelé, míg az ormot elérve, ott egy hegyvágányban valami vad
vízmosási út nyilt elénk nyolczszáz lábnyi magasban a völgy felett. Az
út omló kövekkel s porhanyó földdel, nyirkos falevéllel fedve, sehol
egy fa vagy egy bokor, melybe meglehessen kapaszkodni, csak egy
bukás, egy elszédülés, s az ember menthetetlenül veszve van, alant
a tajtékzó folyam ordít. Férfiszív megdöbbenne ily szédítő képben
látva maga előtt a halált, ha háta mögött vidám, nevető jókedvű
hölgyek hangjait nem hallaná, kik mulatságot csinálnak a veszélyből,
s kaczagva fogódznak kezeinkbe, míg lábaik alatt sikamlik az éktelen
mélységbe levezető ösvény.
Végre lejutva a szikla párkányzatára, egy bércz mögül kitűnve
előttünk áll a barlang roppant nyílása, még azon módon félig
befalazva, a hogy azt a székely menekvők hagyták. Egy hat öles
gerendákból tákolt hágcsó vezet fel e nyilásig, melyen ég és föld
között lebegve kell felkapaszkodni, úgyszólván kézről kézre adva a
gyengébb nemet, s akkor előttünk áll a historiai nevü üreg.
Legelébb egy templomszerű tágas terembe lépünk, melyet még
az Isten napja világít, innen egy mellékterem tárul elénk, mely a
barlang ablakát mutatja, másfelől kezdődik a többi üregek sorozata,
melyek négyszáz ölnyi hosszúságban elnyulva föld alatt, tizenöt
egymástól szabályosan elvált szobát képeznek, minden szoba
bejárása a tisztelt mérnök úr buzgalmából számokkal levén
megjegyezve, hogy a bejárók el ne tévedhessenek.
A harmadik terem volt a székely nők fekhelye, itt aludtak a
veszély idején gyermekeikkel együtt; a negyedik teremben állanak a
kőhombárok, mikben gabonáikat tarták eltéve; az ötödikben áll a
szónokszék, melyről papjaik az Isten igéit hirdeték, a hatodik
stalaktit barlangot mutat, a falak gót boltozata ezüstporral s kristály
csapokkal látszik takarva, mik oly csodásan ragyognak a
fáklyafényben; a hetedik barlangnál titáni kőfokok vezetnek fel
néhány ölnyi magasba, hol a nyolczadik terem feltárulva előttünk,
ennek poros padlatán halom csontok vannak lerakva, ó-világi
ismeretlen állatok agyaras állkapczái, roppant medvefők s különösen

egy gömbölyű halomban olyszerű csontok, mint az embereké,
csakhogy sokkal kisebb arányúak. – A néphit azt tartja a felől, hogy
a barlangot troglodythok lakják, vagy mint Almáson nevezik,
majomemberek, kik ott élnek, szaporodnak, leskelődnek odvaik
mélyéből, s ha az emberek közeledését veszik észre, hirtelen
elbujnak ismét; lábaik nyomát ott látni a porondon, mintha apró
gyermekek jártak volna lábujjhegyen. Évek előtt, a monda szerint,
egy almási székely ember rá lesett ez apró lényekre s egyet elfogott
közülök, azt haza vitte, magához szoktatta; a kisded alak hasonlított
valami szőrtelen majomhoz, durva kérgű bőrrel és nagy fülekkel, s
annyira megszokta már a falut, hogy ma egyik, holnap másik háznál
ebédelt, míg egy éjjel társai érte jöttek s magukkal vitték. Van-e
valami lényeges e mesében? sem állítani, sem megczáfolni nem
érzem magamat elég erősnek; a természettudományok emlékeznek
valami barlangó félemberfajról, s e csonthalom itt e barlangban
gyanítni engedi, hogy sok van még a föld alatt, a miről a bölcsek
semmit sem tudnak. A kilenczedik terem közepéről látni egy roppant
nagy lefüggő követ, mely mint egy óriási csillár, vagy szőlőfürt, a
meredekből csügg alá; a tizedik terem szurok feketeségű sárral van
tele, mely a terem padlatáról rajonkint egymásba kapaszkodó
denevérek maradványaiból hegyekké tornyosult, s már szinte bezárja
a tizenkettedik terem bejárását; itt volt az emlékezetes vasajtó,
melyet a székelyek maíg is keresnek: a terem ajtaja már oly
alacsony, hogy meg kell görnyedni az átmenetkor, s a következő
teremből ismét szűkebb nyiláson át csuszhatni a tizenharmadikba,
melyben elszórva terem az achat és carniol; a tizenötödik teremben
van felírva Wesselényi Miklós neve.
Itt hallatszanak csodálatos hangok, mintha a földfeletti kutyák
ugatása és kakas kukorikolása hallatszanék ide alá, mit a föld alatt
elzúgó patak tombolása s a bak denevérek viaskodása okoz, mely
érzékcsalódás azt hiteti el a lakókkal, hogy e helyen a csiki kutyák és
kakasok szavát lehet már hallani.

V.
SZENT ANNA TAVA.
Erdély legköltőibb helyét láttam.
Vannak nagyszerűbb, pompásabb, elragadóbb látmányok Erdély
tájai közt, de oly magasztos alig lehet több, mint a szent Anna tava.
A legrégibb időktől a legújabbig szüntelen vallásos eszmék Sion-
köde lebegett e táj fölött, ez volt a rajongók, az ihlettek Libanonja, a
mi Izraelnek az olajfák hegye, a hindunak a gangesi szent völgy, az
északi skandinavnak az Igdrazill árnyéka alatti magány, s a hellen
költészet arany árnyképeinek a Tempe: az Erdélynek a szent Anna
tava.
A mint a tusnádi regényes fürdők jóltevő nymphájától búcsut
veszünk, balra napkelet felé óriási bérczek birodalma terjeszkedik
elénk, melynek utolsó pontjai messze Kézdivásárhelynél végződnek;
a térkép nem mutat e helyen sem falvat, sem majort, ős rengeteggel
koszorúzott hegyek feküsznek egymáson, miket mindkét felől elkerül
az országút, vadászösvényeknek hagyva az ős vadont, mely most
járatlanabb, mint volt azelőtt kilenczszáz évvel, mikor még azoknak a
váraknak urai éltek, miken most az a vad fa terem, melyet a vihar
vet s a vihar tép le.
Egyikén e vadon ösvényeknek megindulva két meredek bércz
között haladunk szüntelen felfelé, miknek aljában tajtékozó hegyi
folyam tombol; szédület letekinteni rá.
Félóra múlva elhagynak bennünket a szelidebb éghajlati fák, a
bükk és tölgy, s kezdődik a fenyvesek országa. Óriási szálfák nőnek
elő a szirt meredekéből, földig eresztve sötétzöld lombpalástjukat, s
ott a hol a sötétzöld a földet éri, körülnőve kék havasi nefelejtssel;
mindig odább, mindig feljebb még vadonabb lesz a vidék, emberi kéz
soha nem irtja itt a fát, a mint a Nemere szele töveikből kifacsarva,
egymásra döntögette a roppant faderekakat, azon módon ott
rohadnak, benőve futóvirággal és csodaalakú gombákkal; egy-egy

roppant szálfa keresztül bukott a hegyvágáson, s míg töve az egyik
hegyormon maradt, hegye a másik hegy ormára feküdt, s úgy képez
veszélyes hidat az üvöltő hegyi folyam felett.
A tavaszt itt a nyár kezdi s az ősz végzi be, a hó még ott van a
sötétebb fák árnyéka alatt, míg a verőfényjárta helyeken dúsan tűnik
elő a havasi flóra; más virágok ezek, mint mik oda alant tenyésznek,
a fenyőerdők balzsamillatában, a gyantával itatott sziklás földben; a
szárazabb helyeken a törpe rózsa és a rózsaszínű gyopár virul,
nedvesebb helyen egy neme a legpompásabb ranuculusnak, mely
nagy összehajló szirmaival annyira hasonlít a rózsához, hogy méltán
hivja a köznép pünkösdi sárga rózsának. Néhol pompás tarka
orchisok tűnnek elő, egy neme az epipactisnak akkor kezdett virítani,
melynek minden virága oly alakú, mintha egy-egy madár ülne
benne; de legkedvesebb találmány volt egy szép példány czipőczím
(Cypripedium calceolus), melyet vezetőnk lelt, a virág négyes
szétálló szirma sötétveres, s a messze kinyuló papucs-alakú vitorla
aranyszín. Bármely kertnek díszére válnék.
Végre mintegy négyezer lábnyi magasba kapaszkodva fel, sík tér
nyilik meg előttünk, mintha egyenesre vágták volna a hegy tetejét, s
egy lapály tűnik elénk, melynek első látásra oly szomorú, oly
aggasztó tekintete van, az ember megdöbben, maga sem tudja
miért?
Az egész tért valami zöldesbarna sűrű moha fedi, melyből
csoportonkint állnak elő a csáténemű sötétzöld füvek zsombékjai, az
afonya és medveszőlő itt-ott bereket képez, melyekből húsz,
harmincz lépésnyire áll ki egy-egy csenevésző szomorú luczfenyő.
E helyet hivja a köznép a kokojczásnak, és azon aggály, azon
borzalom, mely az első tekintetre meglepi az embert, közös minden
emberrel, minden állattal, mert e hely halálos veszély helye; alatta
feneketlen víz van, ha ember vagy állat ez ingadozó mohos felszínre
lép, a moha lesüpped alatta, és őt elnyelik az ismeretlen
szövevények. Ösztönszerű irtózattal haladtunk végig ez elátkozott
hely partján, s midőn a fölötte álló hegytetőre jutva, még egyszer

visszatekinténk rá, tündéri látvány állt viszont előttünk: két-
háromszáz apróbb, nagyobb gömbölyű tengerszem, mint megannyi
csillag ragyog a veszélyes bérczi ingoványon, miknek hatása
leirhatatlan. Az ember a tündéreket véli látni, kik tengerszemeikből
feljőnek, hogy a halandót a vészes síkra csalják.
E bérczen túl fekszik a Szent Anna tó.
Háromezer lábnyi magasban a tengerszín felett, köröskörül
ezerkétszáz lábnyira feljebb emelkedő bérczek által képzett
medenczében, vad erdők árnyában terül egy gömbölyű nagyszerű
tengerszem, melynek körülete egy negyedrész mérföldet meghalad.
Sima tükörlapja sötétzöld a bele néző erdős bérczektől, a legnagyobb
vihar sem ingatja azt meg, hab sem fordul rajta. A körülfekvő
bérczek ide forduló oldalát cser és bükk fedi, míg a tó partján körül
roppant fenyők emelkednek, mintegy sötét rámába fogva az
érczvilágú vízlapot.
Az ünnepélyes csend, mely a szívre száll, midőn e völgybe
lépünk, érzelmekre tanít bennünket, melyeket nem érezénk soha,
melyeket talán tagadtunk. Itt e szent magányban, távol minden
emberhangtól, oly közel érezzük magunkat Istenhez. Semmi zaj sem
hallik ide; örök béke, örök csend uralkodik e kiválasztott völgyben, a
körül fekvő bérczek elvonják róla a zivatart: míg saját kiáltásunkat
oly csodásan adja vissza a völgy gyűrűjében körülfutó viszhang,
mindig feljebb emelve a hangot, míg csaknem egy octávával
magasabban halljuk azt hátunk mögött enyészetesen elzengeni, mint
a harangzúgást, mely oly soká cseng a légben, midőn már rég
megszünt szólani.
Letelepedtünk a fűben, székely vezetőnk a lobogó tűzhöz ülve
elmondja, hogy ama kisded rom ott a halmon egykor kápolna volt,
melyet kegyes szűz építtetett, kinek álmában szűz Máriának anyja
megjelent; és sokáig állt a kápolna, látogatva ájtatos lelkektől, míg
egyszer szentelt falait földi szerelem fertőzteté meg, akkor villám
csapott bele s porig leégett; sokáig jártak azután a környék leányai e
romokat könnyeikkel áztatni, ott elsírtak reggeltől estig, siratva az

Isten lakát mely így elpusztult előlük, míg e században egy püspök
újra felépítteté azt, s ismét népes búcsújárásokkal élénkült meg a
völgy: összejártak a Székelyföld minden buzgó népei, elhozták
templomi zászlóikat, körüljárták a csendes tó vizét, zsolozsmáikat
együtt énekelte velök a bércz, a templom előtt kis faház volt
haranglábbal, abban lakott a zarándok.
Újabb időben elpusztult mindez, – a templom, harangok és ének;
csak Isten lelke maradt a táj felett, mert még most is, ki ide
leereszkedett, meghatva érzi magát azon magas sejtelmektől,
miknek áhítat a neve.
Ez alatt fenn a havasi hegytetőn megszólal a méla pásztorkürt
elragadó hangja, a lélek gyönyörtől áradoz e fájdalmas édes zenétől,
melynek ugyan oly csodás hatása van, mint a harangszónak; míg ez
Istent imádni hív, amaz hazát imádni készt, hogy arczczal borulsz a
földre, és sírsz és nem bírsz megválni attól.
Ha e hangokat hallád, csak akkor érted, miért szereti a tyroli és a
székely oly igen azt a földet, a melyen született!?
Visszaemlékezünk mi is a história mondáira, és kölcsönben
elmondjuk vezetőnknek, hogy ama romok helyén állt az ősi
tűzhalom, melyen Bálványos vár lakói áldozatot hoztak a
hadistennek, midőn az ősi vallást rejtegetve, csak e völgy volt még
övék és az a vár, melynek háza a fenyvesek mögött sötétlik: itt
esküdtek véres harczot éjszakánkint a székely rhabonbánok
vérvilágló fáklyafénynél, s ősi híre van e helynek.
Most nem lakik ember e tájon és semmi állat a tóban. Habja
tiszta, mint a kristály, sem belőle, sem bele víz nem folyik és nincs
benne egy hal, egy kígyó, egy béka vagy kagyló sehol; laktalan az,
ámbár iható, mint a forrásvíz.
Gyakran azt regélik, hogy a tó tört hajók darabjait hányja ki a
felszínre, mely a tengerrel van összeköttetésben: ez rege, mit
féltudós emberek gondoltak ki.

Egy órányi távolra innen van Erdély másik nevezetessége: a torjai
kénes barlang, melynek üregéből halálos kéngáz lobog ki, oly fojtó,
hogy a fölötte elrepülő madár holtan hull le a légből, belső falai
sárga kénvirággal vannak lepve.
Belépni nagy gyönyör, de nagy istenkisértés, a kénszesz csiklandó
kéjt idéz elő a test érzékeiben, de egy lehellet belőle, és az élet ott
végződött.
Átellenében a meredek Bálványos vár falai, hajdan az Apor-család
őseinek megdönthetetlen sasfészke, most még csak azt sem
tudhatni, merre vezetett hozzá az út? – Köröskörül minden oldalról
uratlan rengeteg, melyben egy napi járatban, bármely irányban
indulva, sem találni egy gunyhót is.

A VÁG VÖLGYE.
Pozsonytól felfelé haladva, elénk tárul az elragadó szép vágvölgy.
Minden fordulata egy-egy új, megkapó, festői panorámát mutat
elénk. Egy szeszélyesen kanyargó folyóvíz örökké változó mederrel, a
mit hol elhagy, hol visszafoglal; két oldalán erdőpalásttal fedett
hegyhátak; egyike az uralkodó folyóknak; partjain az ország
legódonszerűbb városai, – egész középkori jelleggel, némelyik még
kőfallal kerítve, a lombfedte hegyoldalokban ősi várkastélyok, kívül
sánczművektől körülvéve, s benn franczia izlésű pompával
berendezve: körülöttük csodaszép parkok, hattyús tavakkal, tündéri
grottákkal, vízesésekkel, dámvad-csordákkal. Távolabb az
aranyködbe burkolt hegyek ormain emelkedő roppant várromok. A
büszke Csejthe vár düledékei, melynek árnyékos bolthajtásában a
világ szép asszonya, Báthori Erzsébet emléke kisért. Ifjú leányok
vérében szeretett fürdeni: attól lett oly fehér. Még bejárható a
pincze, a hová háromszáz áldozatát eltemette.
Amott hajlik ki a folyam fölé egy magányosan álló bércz, melynek
tetején egy bolond szavára emeltette Beczkó várát egy még nagyobb
bolond. Ott látszik az orom, melyről a vén Stibor vajda alábukott, ott
a kerti kőpad, melyen aludt, mikor a vipera szemeit kimarta. Azután
ismét más rom jön felénk: nem vár, egész város, Trencsén; itten
uralkodott fél Magyarország fölött a vidék ura, Csák, ki vitássá tette
Róbert Károlynak a koronát s harczolt vele az uralomért, mintha
maga is király lett volna. Olyan hatalma volt, hogy tudott háborút
viselni egyszerre két király, a magyar és cseh ellen s ketten se birtak
vele. A túlparti hegyeken átellenben fehérlik a büszke Oroszlánkő, s
a völgy szoros vágánya közül kimagaslik a hírneves Temetvényi
sasfészek, a szilaj Bercsényi ősi vára, s a merre a Vág kanyarodik,
mindenütt előtünik egy-egy várrommal koronázott hegytető.

Ez a romokban gazdag vidék volt a magyar függetlenségi harcz
legzajosabb küzdőtere. Várait minden időben hatalmas dynasták
lakták, birtokaikra nézve kis királyok a felföldön. Itt vetették meg
lábaikat a nemzeti fejedelmek, ide vették be magukat a
trónkövetelők, itt szövék terveiket, itt gyűjték össze hadaikat, itt
halmozták fel hadszereiket, itt vívták meg döntő csatáikat. Ott látni
még a «Kurucz-sánczot», melyben Rákóczi lova elbotlott a végzetes
ütközetben, s e bukással vége lett az egész fényes álomnak; mikor
már annak kilencz-tized része való volt.
És ez mind elmult: elmúltak a kis királyok, romba dőltek a
hatalmas várlakok, darabokra hulltak a nagy földbirtokok. Csak kettő
marad megörökülten: a szálfa és a kis emberek.
Olyan vén faóriásokat sehol az országban nem találni másutt. – S
azokhoz is annyi emlék van kötve. Az a tölgyfa, mely a rovnyei kis
templomot egészen betakarja, Lorántfy Zsuzsánnáról suttog;
amottan Rákóczi hársfái hullatják a földre hajdani gazdájok izenetét
sárgult falevélben; amottan az útfélen áll egy terepély hárs a vetés
közepett, mely egy nagy családnak czímerét ékesíti. A megmaradt
vén faóriások őrzik elmúlt gazdáik emlékét.
És azután megmaradt a nép. Csodálatos egy népfaj, a mihez
foghatót nem találni ebben az országban.
Szegényebb és szaporább, minthogy megélhessen az istenadta
földből: kénytelen szétvándorolni a széles világba. De nem koldulni
jár, nem szolgálatba állni, hanem dolgozni, kereskedni. A világ
minden nagy városában övé – az útcza, kész szállása – a házküszöb.
Ismeri e vándorlakokat Páris úgy, mint Sztambul; az egyik tudja az
utat Londonig, a másik Teheránig, meg Asztrakánig. – A mi pénzt
összeszereznek idegen országban, azt haza hozzák az ősi zsúptető
alá s javítnak vele a sors mostohaságán. A nagyvilágban szerteszét
bolyongva, megtanúlnak angolul, francziául, németül, törökül,
perzsául annyit, a mennyiben a bejárt országban érthetővé tudják
magukat tenni. És épen annyit tudnak a saját országuk úrnak való
nyelvéből is. Ez a tótok népe. Hanem azért az ő apáik harczoltak

Rákóczival végső csatái alkonyáig, s az ő fiaik ostromolták meg
1848-ban a legelső sánczot Szent-Tamás első megrohanásánál.
Beszélni nem tudnak magyarul, hanem érezni a haza szerelmét, azt
nagyon jól tudják s vérezni is tudnak érte. Még többet is: tűrni és
dolgozni is tudnak érte.
Tájképünket az ő krumpli- és pohánka-földeik, az ő szilvásaik,
káposztás kertjeik, kender- és lentáblácskáik, az ő pirosvirágú
paszulylyal, selyem tökkel befuttatott zsúpfödelű házikók egészítik ki.
Tengeri és szőlő ott már nem tenyész, ezen a földön tiszta buzát
nem aratnak már.
Azért mégis víg dal hangzik a mezőn.

NÉMET MAGYAROK.
1710 Sylvester napján a szokottnál is nagyobb vásár volt Lőcse
piaczán.
A tágas négyszögű tért minden oldalról emeletes paloták sorai
foglalják rámába, barokk stylben épült homlokzatokkal, kőből
kifaragott czímerekkel a kapuív felett, latin emlékmondatokkal a
párkányzaton, az egész piacznégyszöget mind patricziusok lakják, a
kik nemességüket Ulászló, Corvin Mátyás, Zsigmond, IV. Béla
királyokig fel tudják vinni. Hanem azért e nemesi paloták
mindegyikének az elejét a földszint hosszában árúcsarnokok foglalják
el. Ezekben a csarnokokban van felhalmozva a világ
kereskedelmének és iparának minden közszükségre és úri fényüzésre
szolgáló czikke. Lőcse város a közvetítő a kelet és nyugot között.
Karavánjai Smyrnától Danczkáig járnak szakadatlanul. A szaraczén
sheikekkel épen úgy egyezségük van, hogy őket rablótörzseik ellen
védelmezzék a pusztában, mint a hajdemákok harámbasáival, a kik a
Kárpátok közt uralkodnak. Három világrész terméke és gazdagsága
váltakozik e csarnokok alatt. A mellett a saját ipara is versenyez a
külföldével. – Hirhedettek a harangjai, mik a legkisebb csengetyűkig
sorba állítva láthatók a bazár árkádjai alatt; a posztó és len kelmének
halmaza, a miknek nevei hosszú sorban olvashatók felirva a bolt
tábláján az áraikkal együtt. Itt alkudozás nincs, az árakat a tanács
állapítja meg; s az árak mellé ki van az is függesztve, hogy melyik
kelmét szabad viselni a nemes, a polgár, a paraszt férfinak,
asszonynak a ruházati rendszabály szerint! Ott láthatni a
mesterséges óraműveket, miket lőcsei művészek alkottak; egész
boltok ragyognak a felhalmozott ezüst ötvösmunkáktól;
aranyműveseik magyar zománcz munkáját meg épen nem is tudják
utánozni a külföldön. A drága prémek halommal állnak a kis
szekereken; felaggatva a fogasokra sokféle subák, a legkeresettebb
árúczikkek a téli évadban.

Ujesztendő napján minden ember siet bevásárolni; az
oszlopcsarnokok alatt rajzik a nép, zsinóros mentékben, sarkantyús
csizmában; a férfiaknak hegyesre kipödrött bajuszai, vállaikra omló
hajuk nyuszt kalpaggal leszorítva, a nők fátyollal lekötött
aranycsipkés főkötőkben, a hajadonok gyöngyös pártával a fejükön,
leeresztett pántlikás hajjal, bogláros palástokkal a vállukon, miknek
gallérjai drága csipkékkel vannak diszítve.
S ez a sok mindenféle tarkabarka nép, a mely külső viseletére
nézve Árpád és Tuhutum ivadékaihoz hasonlít, csupa merő német.
Még az első magyar királyok alatt telepedtek ide. Nyelvüket
megtartották, minden más egyébben magyarokká lettek. Előkelőik
nem nyárspolgárok, hanem magyar nemes urak, kik magukat tekintik
a tősgyökeres aristokrátiának, s félvállról néznek le a «kivételképen»
közéjük települt egynehány magyar nemes úrra. S a kis polgárság
sem az, a mi más német városok alsóbbrendű népe. Ez egy harczban
edzett, fegyverhordó osztály, mind a harmincznyolcz czéhnek a
czéhmestere egyúttal hadnagya is; s az első ágyúszóra mindenik
czéh tudja, melyik toronyban kell megjelennie fegyverestül.
Soha még ellenség az ő kapujokon be nem tört. Még a nagy
tatárdulás keserves korszakában is ez az egy hely daczolt Batu khán
minden csordáival. Itt volt a Lapis refugii, mely oltalmul szolgált az
egész ország bujdosóinak. Annak a kövei vannak beleépítve ezekbe a
templomokba, palotákba.
Annyi viszontagságos századok során át azok a német-magyarok
mindig a legtántoríthatatlanabb hívei voltak a nemzeti szabadság
ügyének. Nem hajlongtak soha se a török császár, se a német
császár előtt.
II. Rákóczi Ferencz korszakában Lőcse fontosságát az is emelte,
hogy itt volt a fejedelemnek ágyúöntő műhelye. Ha egy elvesztett
csatában ott maradtak ágyúi a kuruczoknak: a lőcseiek rögtön
előállították az ujakat s Antæusnak megint vissza lett adva az
elvesztett ereje. Aztán, ha szakadóban volt a hadsereg mundérja,
csak Lőcsére kellett izenni: onnan előkerült az új.

Nagyon is megbecsülték ezt a várost mind a fejedelem, mind a
vezére. Ebben az esztendőben is egy egész dandár őrzi azt, a
legvitézebb kurucz vezérek alatt. Hanem azért, hogy kurucz sereg
tanyázik a városban, még sem vegyül magyar beszéd a népsokaság
zsibongása közé. Ezek itt szepességi hajduk, meczenzéfi huszárok;
üstökbe font hajuk, felcsavart bajuszuk, farkasbőr kaczagányuk azt
hirdeti, hogy kuruczok, hanem azért németek; német kuruczok.
Rákóczi Ferencz legjobb katonái.

A TORDAI HASADÉK.
A tordai hasadék a természet egyik legbámulatosabb remeke; itt
egy hegyláncz tetejétől a talapjáig kettérepedve. A két átelleni
meredek fal kiálló sziklái és mélyedései még most is egymásba
illenek, a háromezer lépésnyi sziklafolyosó hajlásai, megtörései
mindenütt egyenközűek maradnak csak itt-amott mutat tágabb
öblöket, hol a sziklaőrlő idő görgeteg kőzuhatagokká porlasztotta a
bérczfalat; míg egyes sziklatornyok, mint a gót építés pillérei állnak
el a falaktól.
A Magyarpeterd felőli bejáratát egy óriási csúcsíves sziklakapú
alkotja, több száz lábnyi magas, a világ legnagyobb diadalíve.
Az átelleni bércztetőről az egész sziklacsarnokot végiglátni, mely
megragadó szépségével az isteni némaságot egyesíti.
S e felséges táj nem volt mindig ilyen csendes. Egy darab
világtörténet ment itt végbe. A római műveltség egyik előre tolt
központja volt itten. Túl a hasadékon volt a tartomány
legnevezetesebb városa: Salinopolis s a fensíkon mellette
megerősített táborhely; lánczolata a védműveknek, honnan az
uralkodó Róma az éjszaki barbároknak parancsait osztá. A kétezer év
előtt vájt sóbányák tanui ez életnek, és a roppant kőkoczkák s a
romok alól napfényre kerülő arany ékszerek, pénzek, fegyverek,
hamvvedrek, síremlékek s művészi alkotású istenszobrok töredékei
hirdetik, hogy itt hajdan egy darab Róma volt. A hatalmas Traján-út
még most is ott domborodik a zöld szántóföldek között, hosszú,
egyenes vonalban. Azután más lakók jöttek. – A letelepedett magyar
népnek egyik szent királya: László, itt vívta döntő harczát a kúnok
ellen. A legenda azt meséli, hogy az ő imádságára hasadt ketté a
bércz, hogy ellenségeit visszatartsa; átszökellő lova patkójának
nyomát ma is mutogatják a szikla ormán s azon helyen kápolnát

építettek a szent harcz emlékére. Azt a kápolnát megint Dzsingisz
kán fiának mongol hordái pusztíták el s akkor a sziklafolyosóban
védte magát a nép az egész mongol tábor ellen. Majd a szabadság
és vallásháború alatt volt itt menedéke Rákóczi portyázó vezéreinek,
kik még a harcz bevégezte után is innen folytattak egy mesebeli
küzdelmet százan egy egész világ ellen. Azontúl csak az emlék
maradt meg s az elrejtett kincsekről szóló mondák. A szent László
kápolnája helyén egy faépület húzódott meg keleti hitű kalugyerek
számára: mely még nem rég állott. Ma már azt sem találjuk ott, csak
egy alacsony kőkereszt jelöli – a kalugyerek egykori temetőjének
helyét…
A kétnyilatú sziklakapun áthaladva, a tíz-húsz ölnyi távolra
szétnyilt két sziklafal odafenn csak egy keskeny szalagját engedi látni
az égnek: csak a déli sziklákon megtört verőfény tanusítja, hogy
nappal van.
A hegyrepedés, egy óra járásnyi távolban a Hesdád völgytől,
annyira összeszűkűl, hogy a két átellenes fal nem esik egymástól
távolabb három ölnél. Ha csak egy kissé meg van is áradva a Hesdád
patakja, a két fal medre között csak neki vetkőzve és nagy
elszántsággal lehet keresztül hatolni. Azért a tordai hasadék tulsó
kapuját nagyon kevés ember látta testi szemeivel.
Ez a szoros igazán kapu.
Még nagyon jól kivehető a két horonyzat, a mi a kirugó
sziklafalba van vágva; e rovátkokba bocsáták le a vár lakói a nehéz
tölgyfakaput, mely aztán zsilipként zárta el a patakot. E kapunak
legalább tizenöt láb magasságúnak kellett lenni: a mit világosan
jeleznek a vízmosás nyomai a sziklában, egész üregeket, gömbölyű
döböröket vájt a bezárt hullám a kapu felett. E bevágáson túl látszik
a nyoma a vasrostélynak, melyet kerekes lánczczal vontattak fel,
mikor a zsilipet megnyitották. Olyankor azután a sziklafolyosó felső
részébe felszorított víztömeg, mint a Fáraó népét elseprő tenger,
omlott az alsó mederbe s ha ostromló sereget talált benne, azt
tisztára kiseperte, ha ezernyi ezer is volt.

E vasrács és zsilip védte a két barlangvárat, mely a szűkülésen túl
egymással szembenéz, úgy hogy egyiknek kapujából a másikához
nyíllal, puskával át lehet lőni. A néphagyomány e természeti
erősséget utolsó véderejéről Balyika-várának nevezi. Két egymásra
néző barlang az a két sziklafalban, a patak medre fölött egyforma
magasságban, mely hetven lábnyi lehet. Az északi oldal barlangjához
csak szikláról-sziklára mászva lehet feljutni; tágas szája annak is be
volt falazva s a fal bejárata is oly magasan volt, hogy oda
valószinüleg csak lábtón jutottak, a kik benne laktak.
A déli oldalon levő barlangvár azonban valóságos erődítmény.
Tágas boltív alakú száját a bejáratnál széles tömör kőfal zárja el:
óriások rendszerében alkotott sziklabástya, mintegy tizenöt láb
magasan, s azonfelül még egyszer olyan magas a barlang
kapuívezete, de az első falon túl jön egy második, mely a barlangot
egész magasságban elzárja, ezen ajtók és ablaksorok látszanak,
tanuságul annak, hogy ez kellőképen berendezett otthona volt
valakinek.
Ehhez a barlanghoz egy öblös völgyteknő vezet föl. E völgyecske
a vadon virágos kertje. Még késő őszszel is tele zöldelő cserjével s az
őszi virágok ritka fajaival.
Szenvedélyes fűvészek nagyon jól ismerik e helyet. Hogy Torda
felől hozzá lehessen jutni, egy osztrák tábornok puskaporral vetteté
szét a sziklákat s úgy vágatott egy merész útat a sziklaoldalba; ezt
az utat most egy magyar főpapról nevezték el, ki tekintély és
Mecenás a botanikus világban s maga is gyakran látogatja e helyet.

A BEFAGYOTT BALATON.
I. NAPFELKELTE.
A befagyott Balaton megragadó látvány, kivált az első napokban.
Az óriási tó nem úgy szokott befagyni, mint a folyamok, mikor
töredékes jégtorlaszok csoportosulnak össze: ez egy csendes
pillanatában a víztükörnek egyszerre áll meg, mint a kristály s
reggelre ott van az egész vizen a síma, tündöklő tükör. – Ezüst tükör,
mikor a hold fénye bevilágítja. Nincs rajta semmi törés: egy darabból
van öntve. – Csak a szekérútak látszanak meg rajta, a mint a két
part sűrűn fekvő falvaiból átvonulnak, egymást keresztezik, mint ha
mértani vonalak volnának egy üvegtáblán.
A tihanyi hegyfok kettős tornyú templomával oly tisztán látszik
most meg a tükörben, tornyaival lefelé fordítva, mint maga a
valóság.
Ha virradni kezd, a hold elsápad s az egész hosszában rózsaszinű
kezd lenni, akkor az óriási jégtükör is csodálatos színt változtat,
mintha élesen kétfelé volna osztva, az egyik rész violaszín és
rézvörös fényt vesz föl, míg a napkelet felé eső, tehát a rózsaszín
éggel érintkező fele azurkék marad.
A tünemény pompája növekedik, a míg az ég egyre világosul; a
bibor, az arany az égen megkétszereződik a tiszta tükörben, s mikor
a nap fénytelen izzó gömbje feljön a látkör violabarna ködei közül,
tűzszinű páráktól körülragyogva s letekint a ragyogó jéglapra: ilyen
varázsképet semmi tenger nem mutat, semmi mozgó hullámtükör;
mert az olyan, mintha két igazi nap kelne fel egyszerre két igazi
égen.

Egyszerre szétlövelli a nap sugarait, a mint a barna ködök közül
kiemelkedett…
Mikor a beállott Balaton jegére legelőször rásüt a nap, először
valami csodálatos zengés támad a jégben: mintha ezer meg ezernyi
érczhúrok pattognának el egy tündéri hárfáról; emlékeztet az
egyiptomi zengő Memnon-szobrokra, csak hogy ez nem hagyja abba.
A titkos zing-zöngés egyre hangosabb lesz, a tündérek ott a víz alatt
már tele marokkal ragadnak hárfáik húrjaiba, éles pattanások
kezdenek hangzani, melyek folyton emelkedő erővel a lövések
hangjáig fokozódnak; és minden pattanásnál, minden durranásnál
egy-egy csillámló repedés támad az eddig üvegmódra átlátszó jég
tömegében: minden irányban össze-vissza pattog az egész óriási
jégtábla, míg utóbb olyanná válik, mintha apró koczkák, ötszögek és
minden alakú idomok milliárdjaival volna egy óriási mozaikká
összetömörítve, melynek felszíne tükör.
Ez okozza ama hangokat.
A ki azokat először hallja, a szive hevesebben kezd dobogni.
Az egész jéglap szól, beszél, zeng lábai alatt. Mennydörgést és
cziterapengést hall összekeverve. Egy-egy pattanás az ágyúdörejhez
hasonlít és mérföldekre elhangzik.
S a halászok nyugodtan látnak hálóik szétbontásához a
mennydörgő jég hátán; s a távolban szénás szekereket látni, a mint
a jégen csendesen végig haladnak négy ökörrel. Itt már ember és
állat megbarátkozott a jég haragos perlekedésével, mely azután
folytonosan tart, míg a nap ismét le nem áldozik.
Most egyszerre egy olyan rettentő dördülés hangzik, mintha száz
ágyút sütöttek volna el. Az egész jégtábla megrendül és
összerázkódik. S a dördülés munkája iszonyú; a füredi parttól rézsút
egész Tihanyig, háromezer lépésnyi hosszúságban végig repedt a
jégtábla, és kétfelé nyilt tömeg között egy ölnyi széles tátongó nyilás
maradt.

«A rianás! A rianás!» kiáltoznak a halászok, s otthagyva hálóikat,
szaladnak arra felé.
Ennek a támadt résnek a neve a nép ajkán «rianás», mely szót
sehol másutt nem ismernek; ez nagy veszedelem a keresztülutazókra
nézve, és ez be nem fagy soha, mert a víz szüntelen hullámzik közte;
azért ilyenkor a legelső dolguk a halászoknak azokra a helyekre, a
hol útnyomok szelték át a rianást, a két veszélyes partra póznákat
tűzni ki a jégbe, azokra szalmacsutakot téve keresztbe, hogy a jövő-
menők jókor meglássák a veszélyt.
II. HALÁSZAT ÉS VIHAR.
A halászat a Balaton jege alatt igen tiszta munka. Először is
abban az öbölben, melybe a halászok tapasztalatai nyomán a halak
ez időtájban seregestül össze szoktak gyűlni, kivágnak egymástól
ötven ölnyi távolban két ölnyi átmérőjű lyukat, azután egy
négyszögöt alakítanak apróbb, két láb átmérőjű lyukakból, úgy hogy
a két nagy nyilás a négyszög két átellenes szögletét képezi.
Minden jéglapot, melyet e négyszöglyukakból kivágtak, oda
támasztanak fel élével a lyuk elé, hogy a jégen járók észrevegyék azt
és bele ne botoljanak a veszedelembe.
Mikor aztán a nap rásüt ezekre a nagy jégtükrön mindenfelé
elszórt jégkoczkákra, az olyan, mintha ezernyi gyémánt-óriás
ragyogna szét a messze távolba.
A halászok a hosszú erős hálót a tó belseje felé eső öreg lékhez
viszik s akkor a két végét szétbontva, rákötik azokat két hosszú
póznára. Mindkét pózna harmadfél öles. Egy halászlegény elkezdi azt
a jég alatt előbbre tolni a rákötött hálóval együtt, a másik ott várja
azt a kisebb léknél, s a mint a pózna vége oda érkezik, megint odább
tolja azt a harmadik lékhez, a hol a harmadik legény áll, s ugyanezt
az utat teszi meg a négyszög második oldalán a másik rúd a háló
túlsó szárnyaival, míg mind a két rúd s mind a két hálóvég
összeérkezik a part felőli nagy léknél.

Welcome to Our Bookstore - The Ultimate Destination for Book Lovers
Are you passionate about testbank and eager to explore new worlds of
knowledge? At our website, we offer a vast collection of books that
cater to every interest and age group. From classic literature to
specialized publications, self-help books, and children’s stories, we
have it all! Each book is a gateway to new adventures, helping you
expand your knowledge and nourish your soul
Experience Convenient and Enjoyable Book Shopping Our website is more
than just an online bookstore—it’s a bridge connecting readers to the
timeless values of culture and wisdom. With a sleek and user-friendly
interface and a smart search system, you can find your favorite books
quickly and easily. Enjoy special promotions, fast home delivery, and
a seamless shopping experience that saves you time and enhances your
love for reading.
Let us accompany you on the journey of exploring knowledge and
personal growth!
ebooksecure.com

(eBook PDF) (AUCM) Auditing and Professional Ethics for Central Queensland U

About This Presentation

Slide Content

Tags

Categories

Download

Quick Actions

Statistics

Related Slideshows

(eBook PDF) (AUCM) Auditing and Professional Ethics for Central Queensland U

About This Presentation

Slide Content

Slide 1

Slide 2

Slide 3

Slide 4

Slide 5

Slide 6

Slide 7

Slide 8

Slide 9

Slide 10

Slide 11

Slide 12

Slide 13

Slide 14

Slide 15

Slide 16

Slide 17

Slide 18

Slide 19

Slide 20

Slide 21

Slide 22

Slide 23

Slide 24

Slide 25

Slide 26

Slide 27

Slide 28

Slide 29

Slide 30

Slide 31

Slide 32

Slide 33

Slide 34

Slide 35

Slide 36

Slide 37

Slide 38

Slide 39

Slide 40

Slide 41

Slide 42

Slide 43

Slide 44

Slide 45

Slide 46

Slide 47

Slide 48

Slide 49

Slide 50

Slide 51

Slide 52

Slide 53

Slide 54

Slide 55

Slide 56

Tags

Categories

Download

Quick Actions

Statistics

Related Slideshows

TLE-9-Prepare-Salad-and-Dressing.pptxkkk

LESSON 1 ABOUT MEDIA AND INFORMATION.pptx

GRADE-8-AQUACULTURE-WEEKQ1.pdfdfawgwyrsewru

Feelings PP Game FOR CHILDREN IN ELEMENTARY SCHOOL.pptx

Jeopardy_Figures_of_Speech_Template.pptx [Autosaved].pptx

Jeopardy_Figures_of_Speech.pptxvdsvdsvsdvsd