Economics Today The Macro View 19th Edition Miller Solutions Manual

Economics Today The Macro View 19th Edition Miller Solutions Manual
Economics Today The Macro View 19th Edition Miller Solutions Manual
Economics Today The Macro View 19th Edition Miller Solutions Manual

1. Economics Today The Macro View 19th Edition
Miller Solutions Manual download
https://testbankfan.com/product/economics-today-the-macro-
view-19th-edition-miller-solutions-manual/
Find test banks or solution manuals at testbankfan.com today!

2. Here are some recommended products for you. Click the link to
download, or explore more at testbankfan.com
Economics Today The Macro View 18th Edition Miller
Solutions Manual
https://testbankfan.com/product/economics-today-the-macro-view-18th-
edition-miller-solutions-manual/
Economics Today The Micro View 19th Edition Miller
Solutions Manual
https://testbankfan.com/product/economics-today-the-micro-view-19th-
edition-miller-solutions-manual/
Economics Today The Macro View 18th Edition Miller Test
Bank
https://testbankfan.com/product/economics-today-the-macro-view-18th-
edition-miller-test-bank/
Essentials of Political Analysis 5th Edition Pollock III
Solutions Manual
https://testbankfan.com/product/essentials-of-political-analysis-5th-
edition-pollock-iii-solutions-manual/

3. A Child's World Infancy Through Adolescence 13th Edition
Martorell Test Bank
https://testbankfan.com/product/childs-world-infancy-through-
adolescence-13th-edition-martorell-test-bank/
Nutrition Science and Applications 3rd Edition Smolin Test
Bank
https://testbankfan.com/product/nutrition-science-and-
applications-3rd-edition-smolin-test-bank/
Abnormal Psychology 8th Edition Oltmanns Test Bank
https://testbankfan.com/product/abnormal-psychology-8th-edition-
oltmanns-test-bank/
Conceptual Integrated Science 2nd Edition Hewitt Test Bank
https://testbankfan.com/product/conceptual-integrated-science-2nd-
edition-hewitt-test-bank/
Research Methods in Psychology Evaluating a World of
Information 1st Edition Morling Test Bank
https://testbankfan.com/product/research-methods-in-psychology-
evaluating-a-world-of-information-1st-edition-morling-test-bank/

4. Introducing Public Administration 8th Edition Shafritz
Test Bank
https://testbankfan.com/product/introducing-public-administration-8th-
edition-shafritz-test-bank/

5. ©2018 Pearson Education, Inc.
Chapter 7
The Macroeconomy: Unemployment,
Inflation, and Deflation
◼ Overview
In this chapter, the key concepts in macroeconomics of business fluctuations, unemployment, inflation,
and deflation are introduced. These concepts are discussed at length and their interrelationships are
examined. It is important to stress that the definition, measurement, and interpretation of each of these
concepts are somewhat arbitrary. Economists have agreed upon definitions of the terms that may differ
from their popular meanings. One should be aware that these differences exist and be extremely careful
when discussing these terms because each of these words may provoke an emotional response.
◼ Learning Objectives
After studying this chapter, students should be able to:
• 7.1 Explain how the U.S. government calculates the official unemployment rate
• 7.2 Discuss the types of unemployment
• 7.3 Describe how price indexes are calculated and define the key types of price indexes
• 7.4 Evaluate who loses and who gains from inflation and distinguish between nominal and real
interest rates
• 7.5 Understand key features of business fluctuations
◼ Outline
I. Unemployment: Unemployment is the number of adults (16 years or older) who are willing and
able to work and who are actively looking for work but have not found a job.
A. Historical Unemployment Rates: The proportion of the labor force that is unemployed. The
labor force is the number of persons 16 years of age or older who have jobs plus the number
who are looking and available for jobs. (See Figure 7-1.)
B. Employment, Unemployment, and the Labor Force: All persons 16 years of age and over
can be classified as not in the labor force (i.e., homemakers and those in school), employed,
or unemployed. Then the employed are subtracted from the labor force to get the unemployed.
The unemployment rate is the number of unemployed divided by the labor force times 100.
(See Figure 7-2.)
C. The Arithmetic Determination of Unemployment: The number of unemployed is a stock
while the number getting jobs and losing jobs is a flow concept. As long as the flows are equal,
the unemployment rate is constant. (See Figure 7-3.)

6. Chapter 7 The Macroeconomy: Unemployment, Inflation, and Deflation 97
©2018 Pearson Education, Inc.
1. Categories of Individuals Who Are Without Work: A person is considered unemployed
in any of the following instances:
a. A job loser: A person who was involuntarily terminated or laid off (40–60 percent of
the unemployed)
b. A reentrant: A person who has worked full-time before but who left the labor force
(20–30 percent of the unemployed)
c. A job leaver: A person who voluntarily ended employment (10–15 percent of the
unemployed)
d. A new entrant: A person who has never worked at a full-time job for more than two
weeks (10–15 percent of the unemployed)
2. Duration of Unemployment: The duration of unemployment is inversely related to the
overall level of economic activity. The average duration of unemployment over the past
25 years has been at least 16 weeks.
3. The Discouraged Worker Phenomenon: Individuals who have stopped looking for jobs
because they do not believe that they can find a suitable one are called discouraged workers.
4. Labor Force Participation: The proportion of noninstitutionalized working age persons
who are in the labor force. The statistic can be computed for any group.
II. The Major Types of Unemployment
A. Frictional Unemployment: Unemployment due to the fact that workers must search for
appropriate job offers. This takes time, so they remain temporarily unemployed.
B. Structural Unemployment: Unemployment resulting from a poor match of workers’ skills and
abilities with current requirements of employers. It also includes persons who are unemployed
because of labor-market policies by government that make it expensive to employ workers
(e.g., social insurance programs) and to fire them or lay them off by closing plants.
C. Cyclical Unemployment: Unemployment resulting from recession.
D. Full Employment and the Natural Rate of Unemployment: Full employment does not mean
that everyone has a job. The transactions costs in the labor market are not zero.
1. Full Employment: A level of unemployment that corresponds to frictional unemployment
in the labor market.
2. The Natural Rate of Unemployment: The rate of unemployment that is estimated to
prevail in long-run macroeconomic equilibrium, when all workers and employers have
fully adjusted to any changes in the economy. It includes only frictional and structural
unemployment and is currently estimated to be roughly 5 percent.
III. Inflation and Deflation: The situation in which the average of all prices of goods and services in
an economy is rising is called inflation. Deflation is a situation in which the average of all prices in
an economy is falling.
A. The Inflation and the Purchasing Power of Money: The value of a person’s money income
in buying goods and services is its purchasing power or the real value of the money. The price
of anything expressed in today’s dollars. The purchasing power of money varies inversely with
the price level.
B. Measuring the Rate of Inflation: Inflation is measured by a price index.
C. Computing a Price Index: A fixed quantity price index is the cost of today’s market basket
of goods expressed as a percentage of the cost of the same market basket in a base year. It is
computed by dividing the cost of today’s market basket by the cost of that same market basket
in the base year times 100. (See Table 7-1.)

7. 98 Miller • Economics Today, Nineteenth Edition
©2018 Pearson Education, Inc.
1. Real-World Price Indexes
a. The CPI: The CPI is a weighted average of a specified set of goods and services
purchased by consumers in urban areas.
b. The PPI: A statistical measure of a weighted average of prices of goods and services
that firms produce and sell.
c. The GDP Deflator: The GDP Deflator is a price index that measures the changes in
prices of all new final goods and services produced in the economy.
d. The PCE Index: A statistical measure of average prices using annually updated
weights based on surveys of consumer spending.
e. Historical Changes in the CPI (See Figure 7-5.)
IV. Anticipated Versus Unanticipated Inflation: Unanticipated inflation is inflation that comes as a
surprise. Anticipated inflation is the inflation rate that we believe will occur and can be either
higher or lower than the actual rate.
A. Inflation and Interest Rates: The nominal interest rate is the market rate of interest. The real
rate of interest is the nominal rate minus the anticipated rate of inflation. Evidence shows that
inflation rates and nominal interest rates move together.
B. Does Inflation Necessarily Hurt Everyone?
1. Unanticipated Inflation: Creditors Lose and Debtors Gain: Creditors lose because the
debtor is charged an interest rate that does not cover the actual inflation rate. If
unanticipated inflation is greater than actual inflation, creditors gain, and debtors lose.
2. Protecting Against Inflation: Banks and other lenders raise interest rates to protect
themselves from anticipated inflation. Workers seek cost-of-living adjustments, i.e.,
automatic increases in wage rates to offset inflation.
3. The Resource Cost of Inflation: Businesses and individuals use resources to protect
themselves from inflation, e.g., re-pricing goods and services. The resources could have
been used to produce additional goods and services.
V. Changing Inflation and Unemployment: Business Fluctuations: These are the ups (expansions)
and downs (contractions) in business activity throughout the economy. A recession is a contraction
or downturn in the level of business activity. The dating of recessions is done by the National Bureau
of Economic Research. (See Figure 7-6.)
A. A Historical Picture of Business Activity in the United States: Historical changes in U.S.
business activity are shown in Figure 7-7.
B. Explaining Business Fluctuations: External Shocks: Although many downturns in economic
activity have been caused by external shocks to the economy (e.g., war, changes in oil prices,
and weather), many others have occurred without any external shock. A macroeconomic theory
is needed to explain business cycles and is presented in later chapters. Leading indicators
are events that have been found to exhibit changes before changes in business activity.
◼ Points to Emphasize
Definitions in Economic Measurement
It is helpful to point out that the words “recession,” “unemployment,” and “inflation” mean different
things to different people. It is thus important to define them so that everyone understands what each
word means. It is also important to be able to measure these phenomena. Economists define these
concepts operationally. An operational definition is one that allows the measurement of a concept. Thus

8. Chapter 7 The Macroeconomy: Unemployment, Inflation, and Deflation 99
©2018 Pearson Education, Inc.
if each of us applies the same operational definition to these concepts, we should all arrive at the same
quantitative measurement. Various scientists have similar problems. Psychologists use words like
“stress,” “anxiety,” and “frustration.” Unless these words are defined operationally, psychologists will
arrive at radically different interpretations of given events.
Changes in the Economic Status: Recession and Expansion
The text stresses that recessions and expansions are relative concepts. As such, deviations from the trend
growth rate of real GDP can be thought of as recessions or expansions. When the growth rate is above
the trend rate, there is said to be an expansion. It is possible, too, that real output can be increasing, yet a
recession could exist if the output growth is less than the normal trend. This is only one definition of
recession. Some define a recession as a situation in which real GDP remains constant for two consecutive
quarters; others define a recession as a situation in which real GDP falls for two consecutive quarters;
still others (including the “official” business cycle daters) use real GDP changes and other criteria as well.
Because “recession” is such an emotional term, students can usually be drawn into a discussion of what
recession really means. It is interesting that the outcomes of political elections are said to be significantly
influenced by whether a recession or an expansion was “caused” by the current office holders.
The Unemployment Rate
“Unemployment” is as elusive a term as is “recession.” The unemployment rate is the ratio of the unemployed
to the labor force. Yet each of these terms is difficult to measure. Students should be aware that the
unemployment rate figures that they hear and read about are operationally, and therefore arbitrarily, defined.
Homemakers are engaged in productive activity. Yet the current operational definition of the labor force
does not include them. If it did, the official unemployment rate would be lower. How should the
voluntarily unemployed be treated? Are they really in the labor force and are they really unemployed?
The existence of these two groups implies that the unemployment rate is overstated. So does the fact that
some people who do not want to work say that they do want to work in order to collect unemployment
compensation and certain welfare benefits. Still other people work in the underground economy (in illegal
or otherwise legal activities), collecting social welfare benefits and listed as unemployed. Some workers
have been out of work for so long, or feel that their chances for employment are so poor, that they have
given up looking for a job. These so-called “discouraged” workers are not officially defined as being in
the labor force and therefore are not officially unemployed; some economists feel that the discouraged
worker phenomenon understates unemployment rates.
Frictional, Structural, and Full Employment
Individuals usually think of full employment as being a situation in which there is no unemployment. Full
employment is a rather vague, arbitrary concept. Because transactions costs in labor markets are positive,
there will always be some frictional unemployment. Also, there will always be structural unemployment
because of changing technology and shifts in demand. Thus the level of full employment is defined by
the sum of frictional unemployment and structural unemployment. Even these, in practice, are slippery
concepts. So, economists now generally use the natural rate of unemployment concept, which is the
unemployment rate that is estimated to prevail in the long run, when all workers and employers have
adjusted to a change in the economy. Conceptually, it would thus not include cyclical unemployment.
Inflation
Inflation evokes strong emotional reactions, yet an operational definition is simply a sustained increase in the
price level as measured by a price index. A price index is a very imperfect measure of the price level. Most
price indexes are fixed-weight indexes in which the weights are the quantities purchased in a base period.

9. 100 Miller • Economics Today, Nineteenth Edition
©2018 Pearson Education, Inc.
Changes in relative prices will result in changes in relative quantities demanded. Thus price indexes overstate
inflation. Also, quality changes, especially in services, are difficult to measure and are essentially ignored.
The issue of quality can be illustrated using medical services. Ask students whether they would prefer being
treated for a life-threatening illness or injury with current medical technology and knowledge or those of 10
to 20 years ago. Students never choose the older medical practices. An important question is whether many of
the medical services available today are even the same services that were available in the past.
Real and Nominal Interest Rates
The text examines the issue of real versus nominal interest rates under conditions of inflation. It is
important for students to be able to distinguish these two interest rate concepts. The economy is affected
by real interest rates. A nominal interest rate that is high by historical standards may nevertheless be
associated with a low or even negative real interest rate. If the rate of inflation is 15 percent and the
nominal interest rate is 12 percent, then the real interest rate is −3 percent. Thus the lender is experiencing
a 3 percent negative return on his/her loan. The borrower is incurring a real cost of −3 percent. It is as if
there was no inflation and the lender was paying the borrower 3 percent to borrow the money.
◼ For Those Who Wish to Stress Theory
Labor Surpluses and Agricultural Surpluses
For those who wish to emphasize theory, draw an analogy between labor surpluses (unemployment)
and agricultural surpluses. In order for agricultural surpluses to exist, prices must be above equilibrium
and not be allowed to fall. The resulting surpluses must be purchased and stored by individual farmers,
speculators, or the government. The same situation may exist for prolonged periods of surplus labor.
Wages tend not to fall because of unions or minimum-wage laws, and the surplus labor is “bought.”
Because unemployed workers are not likely to accept jobs that have far lower wages than those to which
they are accustomed, the unemployed, in effect, hire themselves to look for better jobs at higher wages
than they are currently being offered. Also, the government “buys” the surplus labor by paying workers
unemployment compensation, food stamps, and other social welfare benefits. Such benefits make it
worthwhile for workers to spend more time searching for higher wage rates.
Is Inflation a Purely Monetary Phenomenon?
Stating that inflation is purely a monetary phenomenon can generate controversy. Inflation arises when the
money supply is increased relative to the demand for money. This proposition can be illustrated as follows:
1. Suppose the going exchange rate is 1 gallon of oil = 1 quart of milk. Assume that a major oil discovery
is made, other things held constant. There is an increase in the supply of oil relative to the demand
for oil; the relative price of oil falls. Assume that the new exchange rate is 2 gallons of oil = 1 quart
of milk. It now takes more units of oil to purchase the same quantity of milk.
2. If the money supply increases relative to the demand for money the relative price of money will fall;
it will now take more units of money to buy the same quantities of goods and services. This is what
is meant by inflation.
3. Inflation can be understood by using the tools of supply and demand. If the demand for money is
solely or primarily determined by a desire to purchase goods and services, then the demand for
money is directly related to the quantity of goods and services produced. An increase in output will
lead to an increase in the demand for money; a decrease in output will lead to a decrease in the
demand for money. If the supply of money continually increases relative to the demand for money
(the supply of goods and services) inflation will occur.

10. Chapter 7 The Macroeconomy: Unemployment, Inflation, and Deflation 101
©2018 Pearson Education, Inc.
Does Inflation Hurt Everyone?
During periods of inflation some gain and some lose. If inflation is underestimated by contracting parties,
then workers who sign long-term contracts, moneylenders, and workers who do not have cost-of-living
clauses in their wage contracts will lose. Workers signing short-term contracts, borrowers, and workers
who do have cost-of-living contracts will gain or at least not be harmed. If some benefit from unanticipated
inflation while others are hurt, it is impossible to conclude (using positive economics) that inflation is
“bad” and that reducing inflation is “good.” Even those who claim that inflation abatement will reduce the
risks associated with contracts cannot claim universal benefits.
Cost-Push Inflation
It is a common theory that unions cause inflation or that the Organization of Petroleum Exporting
Countries (OPEC) causes inflation. It is widely believed that if unions increase wages, businesses will
merely pass these increases off as higher prices. This need not be true. In recent years, U.S. industries,
facing global competition from imports, have found that they cannot raise prices by much, if at all.
Assume that all unionized industries do pass on higher wages in higher prices. What will happen is that
(to the extent that wage increases exceed increases in productivity) union workers will be laid off. This
situation will lead to an increase in the supply of labor into nonunionized industries, ceteris paribus, and
wages will fall there. This will lead to a decrease in the prices of nonunion goods. The net effect is hard
to predict; the price level may or may not rise.
If OPEC causes the price of crude oil to rise, which leads to an increase in price of its distillates sold in
the United States, the U.S. price level will rise if such relative price changes shift the short-run aggregate
supply curve upward. Both real national output and the price level will fall ceteris paribus, and the
demand for oil will decrease, causing the price of oil to decrease.
◼ Further Questions for Class Discussion
1. Social Security cost-of-living adjustments are based on the increase in the CPI between the third
quarter of the previous year and the third quarter of the current year. The percentage increase is
then applied to Social Security benefits beginning in January of the next year. In 2010 and 2011,
Social Security recipients did not receive cost-of-living adjustments to their monthly benefits
because the consumer price index had not risen above the level at the end of the third quarter
of 2008 and by the third quarter of either 2009 or 2010. Seniors were outraged that they had not
received the annual cost-of-living increase to which they had become accustomed. Was their
outrage justifiable? No. The cost of living based on the CPI was lower on the adjustment dates
than it had been in 2008. They had, in effect, received an increase in purchasing power of their
benefits between the third quarter of 2008 and the third quarter of 2010 because the cost of living
as measured by the CPI was lower.
2. One interesting question to pose is as follows: Does a rise in the unemployment rate mean
that there is a weakening of the economy? It is generally believed that a higher unemployment
rate means that an increased number of workers have lost their jobs, and this would be due to
worsening economic conditions. In fact, an increase in the unemployment rate can occur if there
is an increase in the number of reentrants, job leavers, and/or new entrants above previous levels.
If the economy continues to create jobs at the same rate, i.e., the growth rate stays the same, the
unemployment rate increases. This phenomenon occurs regularly in May of each year, and the
government seasonally adjusts the unemployment rate to take it into account.

11. 102 Miller • Economics Today, Nineteenth Edition
©2018 Pearson Education, Inc.
3. During the recession of 2008–2009, many workers who lost their jobs were unable to afford to move
to a new job in a new city and pay rent or buy another home because they could not sell the home
they were in that still had mortgages. This was because of the crash of the housing market caused by
the financial meltdown associated with subprime mortgage lending. What effect would you expect
this to have on the natural unemployment rate? By reducing the mobility of labor, frictional
unemployment would have increased during that period. Because the natural unemployment rate
consists of frictional plus structural unemployment, the natural rate of unemployment would have
increased, ceteris paribus.
4. In practice, could nominal interest rates ever be zero in the economy? Yes, if deflation was
expected. In Japan, in the early 2000s, the nominal interest rate on some loans was zero. However,
the Japanese economy was experiencing deflation. If a lender expected deflation to be −3 percent
and wanted a real interest rate of 3 percent, then the nominal interest rate could be zero; that is,
the nominal interest rate equals the real interest rate of 3 percent plus a negative inflation rate of
3 percent. In simpler terms, the lender was being repaid in dollars that had 3 percent more
purchasing power than when the dollars were loaned out.
5. Could the real interest rate be negative in practice? How about the nominal interest rate? The real
interest rate could be negative if inflation is much higher than expected. For example, if the expected
rate of inflation was 5 percent and lenders wished to earn a real return of 3 percent, then the nominal
interest rate would be 8 percent. Suppose that the actual inflation rate turned out to be 9 percent. The
real interest rate that lenders actually earned would be equal to 8 percent nominal interest rate minus
9 percent actual rate of inflation, or −1 percent. The nominal interest rate by contrast would not fall
below zero. A negative interest rate would mean that lenders are paying borrowers to take out a loan.
A potential lender will be better off under any scenario by holding money rather than paying
someone to borrow from her.
◼ Answers to Questions for Critical Analysis
An Increase in the Duration of Unemployment (p. 146)
How might government policies that make it more difficult for businesses to fire workers cause
those businesses to consider more carefully-and hence more slowly-whom they hire to positions in
the first place? Explain your reasoning.
When it is difficult or costly for businesses to fire workers, the costs of employing workers increase.
Business would respond to higher hiring costs by considering more carefully whom they hire in the first
place.
Why a Drop in “Routine Jobs” is Elevating the Natural Rate of Unemployment
(p. 148)
Why do you suppose that many economists argue that unemployment would drop if people
developed stronger critical-thinking, writing, and science and mathematics skills that can be
applied to wider ranges of job tasks?
If people develop stronger skills that can be applied to wide range of job tasks, mismatches between the
skills of job seekers and required skills for job positions will reduce. The result is a lower natural rate of
unemployment.

12. Chapter 7 The Macroeconomy: Unemployment, Inflation, and Deflation 103
©2018 Pearson Education, Inc.
How High One’s Price-Level-Adjusted Income Is Depends on Where One
Lives (p. 151)
Even after adjusting for price-level differences, because state income tax rates vary considerable
across U.S. states, why might an income-threshold definition of who is “rich” yield very different
results across states if it were to be based on after-tax incomes instead of before-tax incomes?
Different state income tax rates result in different amounts of after-tax incomes for a given amount of
before-tax income. Hence, adjusting for state-income-tax differences gives different results regarding the
income-threshold definition of who is “rich.”
How Variations in Prices of Imported Items Can Push Apart the PPI and CPI
(p. 152)
In what way are the PPI and CPI likely to diverge for a while following a sustained increase in
import price? Explain briefly.
Following a sustained increase in import prices, the CPI will increase at a faster rate than the PPI.
Animal Spirits and Business Fluctuations: Can Fear Cause Recessions?
(p. 157)
Why do you suppose that some economists have suggested that “irrational exuberance”-unjustified
optimism about future economic performance-can contribute to business expansions?
Irrational exuberance can lead businesses to hire more worker and to increase production. Optimism
among consumers can also lead to more household consumption. Business expansions occur as a result of
increases in production and spending.
◼ You Are There
Is the Level of Prices Rising in Russia? Take a Look at the “Borscht Index”
(p. 157)
1. If each household in a nation were to track a consumer price index that averaged the prices
of items consumed solely by that household, why would you anticipate that the annual rate of
change of every household’s average of prices likely would differ?
Because households likely consume different baskets of goods and services, even if each household
were to track a consumer price index that averaged the prices of items consumed solely by that
household, the annual rate of change of every household’s average of price would likely differ.
2. Russian government economists follow the U.S. example of publishing a measure of “core
inflation” in which food and energy prices are stripped from the consumer price index before
computing annual inflation rates. Why do you think that Russian “core inflation” is lower
than the annual rate of change in the Russian CPI that includes food prices?
Because food prices in Russia rise more rapidly than the country’s overall level of prices, the “core
inflation” that excludes food prices would be lower than the change in the CPI that includes food
prices.

13. 104 Miller • Economics Today, Nineteenth Edition
©2018 Pearson Education, Inc.
◼ Issues and Applications
Interpreting Employment data as the Gig Economy Grows (pp. 158–159)
1. Why might the U.S. government, which funds Social Security, Medicare, and unemployment
insurance programs by taxing wages, desire to find a way to reduce self-employment and
inhibit the growth of the gig economy?
Self-employed workers do not receive compensations in the form of wages, and hence do not
contribute to taxes that fund Social Security, Medicare, and unemployment insurance programs.
2. Why do you suppose that some economists argue that if part-time employment rises while
unemployment remains unchanged, the economy has moved further from full employment?
Even if unemployment remains unchanged, increases in part-time employment mean proportionally
fewer workers work 35 hours per week or more. Some economists would consider an economy
with fewer total hours of work than otherwise as a movement further away from full employment.
◼ Research Project
1. To overview the U.S. government’s employment statistics, see the Web Links in MyEconLab.
2. For a glossary of U.S. government employment terminology and classifications, see the Web Links
in MyEconLab.
◼ Answers to Problems
7-1. Suppose that you are given the following information:

Total population 330.0 million
Adult, noninstitutionalized, nonmilitary population 260.0 million
Unemployment 8.5 million

a. If the labor force participation rate is 65 percent, what is the labor force?
b. How many workers are employed?
c. What is the unemployment rate?
a. Multiplying the fraction of people who participate in the labor force, 0.65, times the
adult, noninstitutionalized, nonmilitary population of 260.0 million yields a labor force
of 169.0 million.
b. Subtracting the 8.5 million unemployed from the labor force of 140.0 million yields
160.5 million people who are employed.
c. Dividing the 8.5 million unemployed by the 169.0 million in the labor force and multiplying
by 100 yields an unemployment rate of about 5.0 percent.

14. Chapter 7 The Macroeconomy: Unemployment, Inflation, and Deflation 105
©2018 Pearson Education, Inc.
7-2. Suppose that you are given the following information:

Labor force 206.2 million
Adults in the military 1.5 million
Nonadult population 48.0 million
Employed adults 196.2 million
Institutionalized adults 3.5 million
Nonmilitary, noninstitutionalized adults not in labor force 40.8 million

a. What is the total population?
b. How many people are unemployed, and what is the unemployment rate?
c. What is the labor force participation rate?
a. Summing the labor force of 206.2 million, the 1.5 million adults in the military, the
40.8 million adults not in the labor force, the 48.0 million nonadults, and the 3.5 million
institutionalized adults yields a population of 300.0 million.
b. The number of people unemployed is equal to the labor force of 206.2 million minus the
196.2 million employed adults, or 10.0 million. Dividing the 10.0 million unemployed by the
206.2 million in the labor force and multiplying by 100 yields an unemployment rate of about
4.85 percent.
c. Adding the 206.2 million labor force and the 40.8 million adults not in the labor force but also
not in the military and not institutionalized yields 247.0 million nonmilitary, noninstitutionalized
adults. Hence, the labor force participation rate is equal to 206.2 million divided by
247.0 million times 100, or 83.5 percent.
7-3. Suppose that the U.S. nonmilitary, noninstitutionalized adult population is 254 million,
the number employed is 156 million, and the number unemployed is 8 million.
a. What is the unemployment rate?
b. Suppose there is a difference of 60 million between the adult population and the
combined total of people who are employed and unemployed. How do we classify these
60 million people? Based on these figures, what is the U.S. labor force participation rate?
a. The labor force equals the number employed plus the number unemployed, or 156 million
+ 8 million = 164 million. In percentage terms, therefore, the unemployment rate is 100 times
8 million/164 million, or 4.9 percent.
b. These 60 million people are not in the labor force. The labor force participation rate is, in
percentage terms, 100 times 164 million/224 million, or 73.2 percent.
7-4. During the course of a year, the labor force consists of the same 1,000 people. Employers have
chosen not to hire 20 of these people in the face of government regulations making it too costly
to employ them. Hence, they remain unemployed throughout the year. At the same time,
every month during the year, 30 different people become unemployed, and 30 other different
people who were unemployed find jobs.
a. What is the frictional unemployment rate?
b. What is the unemployment rate?

15. 106 Miller • Economics Today, Nineteenth Edition
©2018 Pearson Education, Inc.
c. Suppose that a system of unemployment compensation is established. Each month,
30 new people (not including the 20 that employers have chosen not to employ) continue
to become unemployed, but each monthly group of newly unemployed now takes two
months to find a job. After this change, what is the frictional unemployment rate?
d. After the change discussed in part (c), what is the unemployment rate?
a. Thirty people are always unemployed due to job changes each month, so the frictional
unemployment rate is (30/1,000)  100 = 3 percent.
b. Twenty people are structurally unemployed, and 30 people are frictionally unemployed. Hence,
50 people are unemployed, and the total unemployment rate is (50/1000)  100 = 5 percent.
c. Now 60 people are always unemployed due to job changes each month, so 60 people are
frictionally unemployed. The frictional unemployment rate is (60/1000)  100  6 percent.
d. Twenty people are structurally unemployed, and 60 people are frictionally unemployed.
Hence, 80 people are unemployed, and the unemployment rate is (80/1000)  100 = 8 percent.
7-5. Suppose that a nation has a labor force of 100 people. In January, Amy, Barbara, Carine, and
Denise are unemployed. In February, those four find jobs, but Evan, Francesco, George, and
Horatio become unemployed. Suppose further that every month, the previous four who were
unemployed find jobs and four different people become unemployed. Throughout the year,
however, three people—Ito, Jack, and Kelley—continually remain unemployed because firms
facing government regulations view them as too costly to employ.
a. What is this nation’s frictional unemployment rate?
b. What is its structural unemployment rate?
c. What is its unemployment rate?
a. Four of the 100 people are always continuously unemployed because they are between jobs,
so the frictional unemployment rate is (4/100) × 100 = 4 percent.
b. Three of the 100 people are always unemployed as a result of government regulations, so the
structural unemployment rate is (3/100) × 100 = 3 percent.
c. The unemployment rate is the sum of the frictional and structural rates of unemployment, or
7 percent.
7-6. In a country with a labor force of 200, a different group of 10 people becomes unemployed
each month, but becomes employed once again a month later. No others outside these groups
are unemployed.
a. What is this country’s unemployment rate?
b. What is the average duration of unemployment?
c. Suppose that establishment of a system of unemployment compensation increases to two
months the interval that it takes each group of job losers to become employed each
month. Nevertheless, a different group of 10 people still becomes unemployed each
month. Now what is the average duration of unemployment?
d. Following the change discussed in part (c), what is the country’s unemployment rate?
a. Ten new people become unemployed each month, so the unemployment rate is (10/200)  100
= 5 percent.
b. one month
c. two months
d. Now, a total of 20 people are unemployed each month, so the unemployment rate is (20/200)
 100 = 10 percent.

16. Chapter 7 The Macroeconomy: Unemployment, Inflation, and Deflation 107
©2018 Pearson Education, Inc.
7-7. A nation’s frictional unemployment rate is 1 percent. Its cyclical rate of unemployment is
3 percent, and its structural unemployment rate is 4 percent. What is this nation’s overall rate
of unemployment?
The overall unemployment rate is 8 percent.
7-8. In 2016, the cost of a market basket of goods was $2,000. In 2018, the cost of the same market
basket of goods was $2,100. Use the price index formula to calculate the price index for 2018 if
2016 is the base year.
The price index for 2018 if 2016 is the base year is ($2,100/$2,000  100) =105.0.
7-9. Suppose that in 2017, a typical U.S. student attending a state-supported college bought 10
textbooks at a price of $100 per book and enrolled in 25 credit hours of coursework at a price
of $360 per credit hour. In 2018, the typical student continued to purchase 10 textbooks and
enroll in 25 credit hours, but the price of a textbook rose to $110 per book, and the tuition
price increased to $400 per credit hour. The base year for computing a “student price index”
using this information is 2017. What is the value of the student price index in 2017? In 2018?
Show your work.
In 2017, the value of the price index is $10,000/$10,000 ×100 = 100. In 2018, the value of the price
index is $11,100/$10,000×100 = 111.
7-10. Between 2017 and 2018 in a particular nation, the value of the consumer price index—for
which the base year is 2014—rose by 9.091 percent, to a value of 120 in 2018. What was the
value of the price index in 2017?
120/1.091 = 110.
7-11. Consider the following price indexes: 90 in 2017, 100 in 2018, 110 in 2019, 121 in 2020,
and 150 in 2021. Answer the following questions.
a. Which year is likely the base year?
b. What is the inflation rate from 2018 to 2019?
c. What is the inflation rate from 2019 to 2020?
d. If the cost of a market basket in 2018 is $2,000, what is the cost of the same basket of
goods and services in 2017? In 2021?
a. 2018
b. 10 percent
c. 10 percent
d. $1,800 in 2017; $3,000 in 2021
7-12. The real interest rate is 4 percent, and the nominal interest rate is 6 percent. What is the
anticipated rate of inflation?
The anticipated inflation rate is the difference between the 6 percent nominal interest rate and the
4 percent real interest rate, or 2 percent

17. 108 Miller • Economics Today, Nineteenth Edition
©2018 Pearson Education, Inc.
7-13. Currently, the price index used to calculate the inflation rate is equal to 90. The general
expectation throughout the economy is that next year its value will be 99. The current
nominal interest rate is 12 percent. What is the real interest rate?
The expected rate of inflation is equal to 100 × [(99 – 90)/90] = 10 percent. Hence the real interest
rate equals the difference between the 12 percent nominal interest rate and the 10 percent
anticipated inflation rate, or 2 percent
7-14. At present, the nominal interest rate is 7 percent, and the expected inflation rate is 5 percent.
The current year is the base year for the price index used to calculate inflation.
a. What is the real interest rate?
b. What is the anticipated value of the price index next year?
a. The real interest rate is the difference between the 7 percent nominal interest rate and the
5 percent expected inflation rate, or 2 percent.
b. 105.0
7-15. Suppose that in 2019 there is a sudden, unanticipated burst of inflation. Consider the
situations faced by the following individuals. Who gains and who loses?
a. A homeowner whose wages will keep pace with inflation in 2019 but whose monthly
mortgage payments to a savings bank will remain fixed
b. An apartment landlord who has guaranteed to his tenants that their monthly rent
payments during 2019 will be the same as they were during 2018
c. A banker who made an auto loan that the auto buyer will repay at a fixed rate of interest
during 2019
d. A retired individual who earns a pension with fixed monthly payments from her past
employer during 2019
a. The homeowner gains; the savings bank loses.
b. The tenants gain; the landlord loses.
c. The auto buyer gains; the bank loses.
d. The employer gains; the pensioner loses.
7-16. Consider the diagram below. The line represents the economy’s growth trend, and the curve
represents the economy’s actual course of business fluctuations. For each part below, provide
the letter label from the portion of the curve that corresponds to the associated term.
a. Contraction
b. Peak
c. Trough
d. Expansion

18. Chapter 7 The Macroeconomy: Unemployment, Inflation, and Deflation 109
©2018 Pearson Education, Inc.

a. V
b. U
c. X
d. S
7-17. Suppose that in Figure 7-2, the number of people employed were to expand by 9.2 million,
and the number of people unemployed were to rise by 7.1 million. What would be the new
values of the labor force and of the unemployment rate?
The labor force would equal the sum of the number employed, 160 million, and the number
unemployed, 15 million, or a total of 175 million. The unemployment rate would equal
(15 million / 175 million) × 100 = 9.375 percent.
7-18. Suppose that among the 15 million unemployed people in Problem 7-17, currently 6.9 million
are frictionally unemployed, 5.9 million are cyclically unemployed, and 2.2 million are
structurally unemployed. What is the natural rate of unemployment?
The natural unemployment rate includes frictional and structural unemployment but excludes cyclical
unemployment, so this rate equals [(6.9 million + 2.2 million) / 175 million] = × 100 = 5.2 percent.
7-19. Consider Table 7-1, Suppose that the 2019 price of corn were to rise to $8.50 per bushel but
that the price of a digital device were to fall to $300. The quantities of the two commodities
remain the same, however. How would these changes affect the value of the 2019 price index?
The new cost of the 2019 market basket would be the sum of $850 in corn expenditures and
$600 in spending on digital devices, or a total of $1,450. The new value of the price index
would be ($1,450 / $1,300) × 100 = 111.53.
7-20. The cost of a nation’s market basket in the base year is $1,200, and the current year’s price
index equals 125. What is the cost of the market basket in the current year?
We know that Price Index = (Cost of market basket today / Cost of market basket in base year)
× 100, so 125/100 = Cost of market basket today / $1,200. Hence, the cost of the market basket
today is equal to 1.25 × $1,200 = $1,500.

19. 110 Miller • Economics Today, Nineteenth Edition
©2018 Pearson Education, Inc.
7-21. This year’s value of the economy’s price index is 100, and people anticipate that next year’s
value will be 103. The current nominal interest rate is 5 percent. What is the real interest rate?
The anticipated future price index, 103, is 3 percent larger than the current price index of 100, so
the expected inflation rate is 3 percent. The real interest rate, therefore, equals the nominal interest
rate of 5 percent less the 3 percent anticipated inflation rate, which is 2 percent.
7-22. This year is the base year for computing the nation’s price index. The current nominal
interest rate is 6 percent, and the real interest rate is 3.5 percent. What is the anticipated
value of next year’s price index?
The anticipated inflation rate equals the nominal interest rate minus the real interest rate, or 6 percent
– 3.5 percent = 2.5 percent. Because this year is the base year for the price index, this year’s price
index has a value of 100. Thus, the anticipated value of next year’s price index is 102.5.
◼ Selected References
Alchian, Arman A., “Information Costs, Pricing, and Resource Unemployment,” Western Economic
Journal, Vol. 7, June 1969, pp. 109–128.
Alchian, Arman A. and Reuben A. Kessel, “Redistribution of Wealth through Inflation,” Science, Vol.
130, No. 3375, September 4, 1959, pp. 535–539.
Brimmer, Andrew F., “Inflation and Income Distribution in the United States,” Review of Economics and
Statistics, Vol. 53, No. 1, February 1971, pp. 37–48.
Bronfenbrenner, Martin and Franklyn D. Holzman, “Survey of Inflation,” The American Economic
Review, Vol. 53, 1963.
Brozen, Yale, Automation—The Impact of Technological Change, Washington, D.C.: American
Enterprise Institute, 1963.
Cagan, Philip et al., A New Look at Inflation: Economic Policy in the Early 1970s, Washington, D.C.:
American Enterprise Institute, 1973.
Campbell, Colin D., ed., Wage-Price Controls in World War II: United States and Germany, Washington,
D.C.: American Enterprise Institute, 1971.
Economic Indicators, January 2017, Washington, D.C.: Government Printing Office.
Feldstein, Martin, “The Economics of the New Unemployment,” The Public Interest, Fall 1973.
Kessel, Reuben A. and Arman A. Alchian, “Effects of Inflation,” Journal of Political Economy, Vol. 70,
December 1962, pp. 521–537.
Miller, Roger L. and Robert W. Pulsinelli, Macroeconomics, New York: Harper and Row, 1986.
Phelps, Edmund S. et al., Microeconomic Foundations of Employment and Inflation Theory, New York:
W.W. Norton, 1970.
Schuettinger, Robert and Eamonn Butler, Forty Centuries of Wage and Price Controls, Washington,
DC: The Heritage Foundation, 1979.
Solow, Robert M., “The Intelligent Citizen’s Guide to Inflation,” The Public Interest, Vol. 38,
Winter 1974, pp. 30–66.

20. Random documents with unrelated
content Scribd suggests to you:

24. The Project Gutenberg eBook of Harminc
novella

25. This ebook is for the use of anyone anywhere in the United States
and most other parts of the world at no cost and with almost no
restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it
under the terms of the Project Gutenberg License included with this
ebook or online at www.gutenberg.org. If you are not located in the
United States, you will have to check the laws of the country where
you are located before using this eBook.
Title: Harminc novella
Author: Lajos Biró
Release date: May 5, 2020 [eBook #62029]
Most recently updated: October 18, 2024
Language: Hungarian
Credits: Produced by Albert László from page images generously
made
available by the Google Books Library Project
*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK HARMINC
NOVELLA ***

26. Megjegyzések:
A tartalomjegyzék a 232. oldalon található.
Az eredeti képek elérhetők innen: http://books.google.com/books?
id=d_cpAAAAYAAJ.
Facebook oldalunk: http://www.facebook.com/PGHungarianTeam.
HARMINC NOVELLA
*
IRTA
BIRÓ LAJOS
 
 
BUDAPEST
AZ ATHENAEUM IRODALMI ÉS NYOMDAI R.-T. KIADÁSA
1906.
Budapest, az Athenaeum r.-t. könyvnyomdája.

27. Az ötödik szimfónia.
A férfi felment a szinpadra.
– Jössz? – kérdezte a lánytól.
– Mindjárt, – mondta a lány. – Csak a kerti jelenethez kell még
bemennem.
Később együtt mentek el vacsorázni.
– Akarsz pezsgőt? – kérdezte a férfi.
– Igen.
Másfél üveg pezsgőt ittak meg. A férfinak lobogott a szeme, a
lánynak ferdére siklott a kalapja. Lázasak voltak a jókedvtől, az élet
örömétől, az elszántságnak és a sikereknek a duhaj mámorától.
– Menjünk kávéházba?
– Nem, – válaszolt a lány egy mély pillantással.
Hazamentek a férfi lakására. Mikor a lépcsőn felfelé indultak,
akkor tört ki a férfiből az az egész öröme.
– Most, – mondta a hódítók gőgjével, – most megházasodom…
Az apró nyomoruságoknak vége. Lesz pénz. Igazgató leszek a

28. bankban. Azután a gyárban. Még husz más helyen. Százezreket
kapok, megmarkolom őket és milliókat fogok szerezni. Annyi pénzed
lesz, amennyit akarsz… Akarsz pénzt? Kapsz. Akkor élünk majd.
Hallgatott egy kicsit, felemelte az öklét.
– Aki utamban van, azon átmegyek. Legázolom. Ha párbaj kell,
legyen párbaj. Nem engedem, hogy felpiszkálják azt, ami elmult.
Tőled kaptam pénzt? Kinek mi köze hozzá?
A leány csodálkozva nézett rá.
– Te ezt nem érted, mondta a férfi. Tudod, vannak dolgok az
ember multjában, amiket nem jó ilyenkor emlegetni. De lesz rá
gondom, hogy ne is emlegessék őket. Ne gondolj velük. Rendben
lesz minden. Most mennek a dolgok. Annyi pénzt kapsz, amennyit
akarsz.
Benn voltak a sötét lakásban. A lány megcsókolta a férfit, ledobta
a kalapját és toporzékolt jókedvében. Világosságot gyujtottak.
– Ohó, szólt a lány, mi az?
A férfi odanézett.
– Még nem láttad? Egy Beethoven-maszk. Drezdából hoztam.
… Beethoven halotti álarca volt: fehér gipszből, német izlés
szerint arany koszorúval. Sötét bársonnyal bevont deszkalapon
feküdt, lezárt szemmel, komor homlokkal, dacos állal és összezárt
ajkai körül a fájdalom kettős vonásával. Félelmes volt, komor és
engesztelhetetlen.
A férfi átment a másik szobába. A lány ijedten nézte a halotti
arcot az aranykoszorúval, félelme ingadozott egy percig, azután
könnyű kedvvel, a fajtájának egész halottcsufoló
szemérmetlenségével fogott egy piros rózsát a virágai közül és
odatette a komor homlok fölé. A rózsa befeküdt az arany koszorú

29. közepébe és az ives homlokot kiáltozta be a maga durva
pirosságával. A lány nevetett.
A férfi jött ki a másik szobából. Ledobta magát a diványra.
– Urak leszünk, – mondta.
A lány odament hozzá. Mellé simult.
– Elviszel Monte-Carloba? – kérdezte.
– El. Csak legyen meg az esküvő. Három hónapra rá már
elszököm veled egy hétre. Elviszlek. Minden meglesz, amit akarsz,
kocsi, ruha, pénz… Most mennek a dolgok.
Megcsókolták egymást. A lány csendesen ujjongott.
– Most minden megy, – mondta a férfi.
Tombolt a jókedvük, a szerelmeskedésük, a győzelmes
galádságuk. Ölelkeztek. A férfi azután hallgatott. Maga elé nézett a
diadalmas akarat gondolkozásával. A lány hozzáhajtotta a fejét. A
férfi megrándult:
– Mi az?
A rózsára mutatott, amelynek piros színfoltja ledérül kiabált le a
gipsz-homlok fehérségéről.
– Mi? – kérdezte a lány.
– A rózsa, – szólt megdöbbenve és hebegve a férfi.
A lány nevetett.
– Én tettem oda…
A férfi riadtan bámult a halotti arcra. A szigorú homlok
mozdulatlan volt, a szemhéjak is, az összezárt ajak is. De ebbe a
halotti némaságba a szemérmetlen rózsa valami rettentő és kínos
diszharmoniát vitt bele és az összezárt ajak fájdalmas ráncai még

30. mélyebbre vésődtek általa. A fejre felülről esett a világítás és a fehér
arcon sötét árnyékok nyultak lefelé.
A férfi nem tudta tőle elfordítani a szemét. Komor és felséges volt
a fej, de fenn a homlokán rikoltozott a rózsa. El kellene venni azt a
rózsát. De nem mert megmozdulni. Nézte a nagy halott megcsufolt
fejét és átdidergett rajta valami félelem.
Rettenetes az a rózsa. Rémületes az az arc… Most már meg is
mozdult; a fájdalom vonása megvonaglott és a homlok komorsága
fenyegető lett. Él.
Beethoven… Megpróbálta elfordítani a fejét, a félhomályban
keresett mást, amit nézzen.
De ott volt a rózsa, a szemérmetlenség virága és színeskedett,
mozgott, kiabált, tombolt a meggyalázott homlokon. A homlok él.
Beethoven… Most már egészen élt. A mámoros férfi érezte,
tudta, látta, hogy egészen él. Ránézett és kábult agya egészen eltelt
egy fenyegető nagy erő félelmével.
A szeme előtt elhomályosult minden. A nagy sötétségből csak a
fej világított ki a rózsával homlokán. És ekkor egyszerre, váratlanul,
megdöbbentően, dübörgő hatalmassággal hangokat hallott.
Mi az? A lányhoz fordult, de az aludt. Aludt. Hogy lehet aludni
ilyen rettentő zajban?… A hangok áradtak, ütemesen robogtak,
megdagadva dübörögtek előre… Mi ez?
A férfi megrettenve könyökölt fel. Rettenetes. Mi ez? A hangok
harsogva nyomultak egymás nyomára… Nem lehet kétség benne.
Csakugyan az. A rettenetes szimfónia, az ötödik, a sors-szimfónia…
Ránézett a halotti arcra. A Beethoven-fej most már egészen élt,
mozgott, fenyegetett, sugárzott és világított. A szimfónia dübörögve
rohant előre. Hangjai kopogva, zengve, zúgva, ropogva, harsanva és
dübörgve követték egymást, óriási ütemes áradásokban, végtelen,
félelmes, ringó hullámokban. A hangok beárasztották a szobát, egyre

31. dőltek, a falat ostromolták és az ajtónak ütődtek neki. Mint a harang
kongása úgy követték egymást, a férfi agyvelején érezte az ütéseket
és ha befogta a fülét, megszázszorozódott az erejük. Nem lehetett
menekülni előlük. Az arc egyre fényesebb és egyre komorabb lett,
fenyegető, mint egy isten és mint egy isten, úgy kormányozta a
hangoknak ezt a vízözönét. Rettentő.
A sors-szimfónia ez… A férfi didergett. Alázatosan, megdöbbenve
és félve húzódott össze. A lány aludt mellette.
Mit akar itt ez a lány? Milyen szemérmetlen, ledér és alávaló
teremtés ez? Milyen hitványak ők ketten, amint galád számítással
tervezgetik a jövőt: egy másik nő kifosztását, megcsalását. Milyen
galádak és alávalóak, amint az egész világot meg akarják csalni és ki
akarják fosztani.
De a sorsot nem lehet megcsalni… A férfi hallotta, amint a sorsot
jelentő hanghullámok fenyegetően, a bűn ismeretével és
fenyegetésével robognak előre. Fázott. Mi az ő öröme, mámora,
boldogsága? Mi a biztos alapja? Csak forduljon el tőle valaki, csak
tudja meg valaki a galád árulást, csak jöjjön valaki, aki a multat
előkutatja és akit elhallgattatni nem lehet… Vége mindennek.
Reszketett.
A szimfónia még mindig áradt és dübörgött. Rettentő félelme
ekkor haragra vált a lány ellen, aki mellette feküdt. Ő a gyalázatos, a
bűn társa és a bűn szerzője. Dühödten rázta meg.
– Mi az? – kérdezte álmosan a lány.
A férfi ordított:
– Ki innen, kiáltotta rémülten és kétségbeesve, ki veled innen!
A lány védekezett.
– No, no, bolond vagy?
– Ki veled, ordította a férfi. Nem hallod?

32. A lány kétségbeesve védekezett. A férfi szorítása fájt és sajgott a
karján. Nem lehetett védekezni. Künn volt az éjszakában egyedül.
A férfi bezárta utána az ajtót. A dübörgő hangok még teljes
erejükben voltak. Alázatosan, összetörve, remegő félelemmel nézett
a meggyalázott halotti arcra. A hangok lassan, széles hullámzással,
sírva apadtak, a fehér arc az istenek győzelmes haragjával tekintett
rá és a férfi alázatosan, összetörve bukott le előtte a földre.

33. A kártya.
(Egy ujságiró naplójából.)
A szerkesztő behivott a szobájába és így szólt hozzám:
– Le kell menned a Torday Péter beszámolójára.
– Kérek költséget.
A szerkesztő kiállította az utalványt.
– Mikor utazzam?
– Még ma éjjel.
A kiadóhivatalban megkaptam a pénzt és hazamentem a
lakásomra. Becsomagoltam azt a ruhát, amire szükségem lehetett és
kimentem a vasuthoz. Kilenc órakor indult a vonat Erdély felé.
Hajnaltájban értünk a kis biharmegyei községhez. Az állomáson két
úr várakozott. Bemutatkoztak: a függetlenségi párt tagjai és a
vendégeket fogadják. Én is bemutatkoztam:
– Zsadányi Zoltán, a Független Ország munkatársa.
Nagyon örültek. Kocsira ültünk. Elvittek egy csinos, emeletes uri
házhoz.

34. – Ez a Torday Péter kastélya. Uraságod az ő vendége. Szobája el
van készítve. Tessék lefeküdni, hogy reggel friss erőben nézhesse
végig a beszámolót.
Lefeküdtem. Budapest örökös zaja után alig tudtam aludni a
nagy, falusi csendességben. Mikor felébredtem, a téli nap már jó
magasan állott. Az udvart, az utcát hangos zsibongás töltötte be. A
nép gyülekezett.
Gyorsan felöltöztem. A földszinti ebédlőben már nagy társaság
volt együtt: vidéki urak, a párt vezéremberei, köztük egy-két kékbe
öltözött parasztember. Torday nagy örömmel jött elém:
– Isten hozta, kedves barátom.
Sorba bemutatott a jelenlevőknek. Azután folytatták a
beszélgetést, szilvóriumot és apró pogácsákat fogyasztva.
A beszámoló olyan volt, mint minden beszámoló. Frázisok,
viharos éljenzés, végül bizalom és köszönet a szeretett képviselőnek.
A beszámoló után természetesen bankett következett, amely
rettenetesen unalmas volt. Itt azonban kellemes meglepetés ért.
Találkoztam Taláry Lajossal, ezzel a szeretetreméltó kalandorral, aki
csodálatos módon képviselői mandátumot, sőt tekintélyt és országos
hirt szerzett magának, pedig egy-két szerencsés párbajon kívül
igazán nem produkált soha semmit. Egy-két évvel ezelőtt mindennap
találkoztam vele a vivóteremben; akkor összebarátkoztunk.
Vele töltöttem az időt öt óráig, amikor a szerkesztőségnek
részletes tudósítást kellett telefonoznom a beszámolóról. Elmentem a
postahivatalba. Hamar összeköttetést kaptam a szerkesztőséggel és
lehadartam a tudósítást. Mikor a végére értem, Horvát, a
sztenografusunk így szólt:
– Várj csak egy percig. Távirat jött a címedre Miskolcról. Mit
csináljunk vele?

35. Miskolc! Az öcsém van ott, hadnagy a hatos huszároknál. Rögtön
válaszoltam:
– Bontsd fel kérlek a táviratot és olvasd fel.
Egy pillanatnyi hallgatás következett. Azután megszólalt újra a
Horvát hangja akadozva és zavartan:
Zsadányi, Független Ország szerkesztősége Budapest. Ezred
pénzéből négyszáz forintot elköltöttem. Hazulról nem kérhetem. Ha
huszonnégy óra alatt nem küldöd, főbe lövöm magamat. Géza.
Horvát elhallgatott. Én ijedten bámultam a telefonra és nem
tudtam szólni. Végre megkérdeztem:
– Mikor jött ez a távirat?
– Ma reggel.
– Jó. Köszönöm. Szervusz.
Horvát hangja még egyszer megszólalt:
– Kérlek, talán szólnék a szerkesztőségben. Ha esetleg
segíthetnénk valamivel…
Egy pillanat alatt átvillant az agyamon: milyen megaláztatás: én,
a horkai Zsadányi Kálmán fia…!
Durván válaszoltam:
– Semmire sincs szükségem. Szervusz.
A kagylót letettem. Indultam kifelé a postahivatalból. Mire
kiértem a havas utcára, a rémület, amely a torkomat fojtogatta,
elmult. Zavart voltan, de inkább haragos, mint rémült.
Mit akar én tőlem az a kölyök? Miért fordul én hozzám, mikor
tudja, hogy fuldoklom az adósságokban?

36. Megnéztem, mennyi pénzem van. Összesen száz forint volt azzal
együtt, amit egy regényért kaptam a Magyar Családtól. És erre a
pénzre már vár a szabóm, a házigazdám… egy egész csomó dühös,
rabló hitelező.
Honnan vegyek én négyszáz forintot? Mért nem fordul az a
kölyök a nagybátyánkhoz vagy valami uzsoráshoz vagy mit tudom én
hová.
Eh, majd segít magán valahogy. Az apánk, miután háromszor
kifizette az adósságait, megmondta, hogy a havi pénzen kívül
semmit sem ad neki. Ő tehát nem ad. Az bizonyos. De majd segít
magán valahogy. Mi közöm nekem hozzá! Elég bajom van nekem a
magam ügyeivel.
Csupa harag és keserűség volt a lelkem. Visszamentem a Torday-
kastélyba és szerettem volna felrugni mindenkit, aki elém került.
Milyen ostoba arcok, milyen bárgyú nevetések. Undorító volt az
egész társaság.
Megkérdeztem, mikor utazhatom el.
– Reggel hét órakor; akkor megy Taláry Lajos is, a többiek is.
Ostobán ődöngtem egyik szobából a másikba. Este nagy vacsora
volt. Most már nők is voltak jelen, ami szinte elviselhetetlenné tette
a társaságot.
Nagynehezen véget ért a vacsora is. Beszöktem egy távoli
szobába. Lélektelenül, üres aggyal üldögéltem és szivaroztam.
Eszembe jutott az öcsém. Gyerekkorunkban beteges, gyenge, szőke
fiu volt – én nagy, erős kamasz – én voltam mindig a védelmezője.
Talán mégis tennem kellett volna valamit. Eh, a gyenge, szőke fiuból
erős, hetyke huszártiszt lett. Majd segít magán.
… A társaság rám talált. Innom kellett. Dühöngtem, de nem
tudtam szabadulni. Az idő mulott. Végre fásultan kocintgattam és
hallgattam az ostoba fecsegéseket.
É

37. Éjfél elmult. Egy óra tájban Taláry Lajos felkiáltott:
– Most már le se fekszünk a vonat indulásáig.
Nekem már mindegy volt. Később ezt mondta valaki:
– Töltsük ki az időt egy kis ferblivel.
Általános helyeslés. Nekem ez is mindegy volt már. Minden
idegszálam elzsibbadt. Ha azt mondták volna: ugorjunk le az
emeletről, azt se bántam volna.
Torday Péter szólt még:
– De kikötöm, hogy nem szabad nagyban játszani. Csak éppen
időtöltésnek.
Már akkor az asztalon volt a kártya. Nem játszottam jogászkorom
óta a nemzeti játékot. De akkor a jogi fakultás büszkesége voltam.
A vizi-t valami Fischer nevű úr adta. A megyei urak – gyanús
hangzású neve ellenére – tegeződtek vele; ebből láttam, hogy sok
pénzének kell lennie. Később megtudtam, hogy van vagy hat
milliója.
Kivette duzzadt tárcáját és maga elé tett egy tízforintost. Oh,
gondoltam, majd csak megmondja, mennyi a vizi. Elvégre ha
időtöltésnek játszunk, nem lehet több egy-két koronánál.
Megkezdődött a játék. Összesen vagy heten játszottunk.
Egyszerre láttam, hogy a vizi: az egész tíz forint. Szentséges Isten,
hiszen ez rablóhadjárat lesz. Előttem volt az asztalon a száz
forintom: – ezt úgy elfújja a kártyatorna, mint pelyhet a szél. Ha
nincs szerencsém, két perc alatt felkelhetek az asztaltól
szégyenszemre, restelkedve. Szinte megszédültem.
Megkezdődött a játék.
– Husz forinttal beljebb!

38. – Ez a kártya tíz forint!
– Tíz forint a vak!
– Megadom!
A harci jelszavak röpködtek a levegőben. Istenem, micsoda
összegekben megy ez a játék. Hisz ez rémületes. Kacagtam volna
rajta, ha nézője vagyok, de így –! Az én szegény száz forintom
milyen szegény, milyen silány, milyen törpe volt.
Rám került a sor. Eh, nem »tartok« semmit. Veszítek egy pár
forintot, de menekülök.
Megnéztem a kártyámat és a vér a fejembe tódult. Ász volt
minden kártyám: ász, piros, zöld, gúnyos pofájú figurák. A fejemben
lüktetett a vér; eszeveszetten döngette a halántékomat.
Nem menekültem. Játszani kezdtem. Hívtak? Tartottam.
Visszahívtam. A szájam kiszáradt, a torkomat fojtogatta az
izgatottság. A szemembe egyszerre zavarosan csapódtak a színek.
Csaknem belevakultam. Négy ász volt a kezemben; a gyilkos
játékban a legfőbb hatalom, a szörnyű, nagy úr, amely legázol
mindent.
Az asztal körül már csend volt. Mindenki feszülten figyelte a
tusát.
Végül ketten küzdöttünk: Fischer, a milliomos, meg én. Ő kihúzta
a tárcáját, ezt a tárcaszörnyeteget, amelyből nagy bankók
vöröslöttek ki. Én idegesen szorongattam a négy kártyát és
megforgattam szegény száz forintomat.
A milliomos kivette a szivart a szájából és világa
legtermészetesebb hangján hívott egy irtózatos összeget.
Nyilvánvaló volt, hogy meg akar ijeszteni, »el akar kergetni«. Mert
hiszen tudtam, hogy én vagyok az úr, nálam van a legfőbb kártya-
hatalmasság, nálam van a ferbli nagy mogulja: a négy ász.

39. Szóval a milliomos hívott. Nyugalmat erőszakoltam magamra.
Megadom. Visszahívtam valami semmiséget. A milliomos megadta.
Újra hívott; ismét egy kis vagyont.
Minden szem rajtam égett. Úgy éreztem, hogy az emberek mind
gúnyosan mosolyognak az én száz forintomon. Mind tudják, hogy én
voltaképen csalok, – mert hiszen ha veszítenék, nem tudnék fizetni.
Összeszedtem az idegeimnek minden erejét. Nem birom tovább.
Belenyultam a zsebembe, kivettem a tárcámat – néhány névjegy volt
benne – lecsaptam az asztalra és ráütöttem:
– Megadom. Mi van?
… Ez végét veti a tusának. Mi van: erre a szóra le kell ereszteni a
sisakrostélyokat.
A milliomos megmutatta a kártyáját. Valami semmiség volt. Én
nyugodtan terítettem ki a négy ászomat.
Az elszörnyedés moraja zúgott fel. A milliomos rögtön elém tolta
a vesztett összeget. A többiek is. Halommal állott előttem a bankó.
Több volt ezer forintnál. Ekkor hárman is rámtámadtak:
– Hiszen te nem tudsz játszani!
Megremegtem. Csak nem tudják ezek, hogy nincs több pénzem a
száz forintnál? Nem tudták.
– Miért kérdezted, hogy mi van? Hiszen a hasába láttál. Miért
nem folytattad a veretést?
Az ismert kártyás-kifejezések kedvesen csengtek a fülemben.
Boldog voltam. Most már nem kell megfutnom szégyenszemre: itt
van a pénz, az édes pénz, száz, ötszáz, ezerháromszáz forint.
… Tovább folyt a játék. Őrült szerencsém volt. Egy-két óra mulva
négyezer forint feküdt előttem.

40. Hajnali három óra volt. Ekkor eszembe jutott az öcsém. A
szívemet megrohanta a fájdalom. Szegény fiú, vajjon mit csinál
most? Hátha csakugyan nem tud magán segíteni?
Megborzongtam. Hogy előttem volt nagy halomban a gyalázatos
pénz, kínozni kezdett a lelkifurdalás. Tennem kellett volna valamit.
Legalább egy biztató táviratot kellett volna küldenem.
Mit csináljak most? Mit csináljak?… Egy pillanatra átfutott az
elmémen: ha most el tudnék menni, menekülni, szökni, akkor
segíthetnék még. Rohannék a távíróhivatalba, vagy különvonatot
fűttetnék; vagy mit tudom én, mit csinálnék. Csak menekülni tudnék
valahogyan.
Hátha rosszullétet tettetnék? Ha lefordulnék ájultan a székről?
Elkínzott elmém belekapaszkodott ebbe a gondolatba. Megpróbáltam
bevezetni a dolgot. Végigsimogattam a homlokomat:
– Istenem, milyen fejgörcsöm van!
Taláry Lajos végignézett rajtam. Be volt csipve és veszített.
Tudtam, hogy ilyenkor kiméletlen és durva. Élesen nézett: szinte
belémfuródtak a szemei. Kihívóan mondta:
– Aki nyer, annak nem fájhat a feje!
Minden más körülmények között a szeme közé vágtam volna a
kártyát. De most éreztem, hogy nagyon is igaza van a
gyanúsításban, amely a szavaiból kisziporkázott. Vállat vontam hát.
Taláry békülékenyen mondta:
– A vonat indulásáig játszunk.
Nekem már mindegy volt. Játszottam tovább. Az éjszaka haladt
előre; a szemek álmosan és kidagadva nézték a kártya forgását; a
játék veszett tusában folyt tovább. A testemnek és a lelkemnek
minden erejét meg kellett feszítenem, hogy győzzem ezt az ocsmány
küzdelmet. Most már csakugyan fejgörcsöm volt: tépő, szaggató,
hasogató fájdalom nyilalt át a fejemen. Mintha foszlányokra hasadt

41. volna az agyvelőm. A szememet vér borította el. A torkom – hiába
ittam jeges pezsgőt – égően száraz volt.
Négy óra. Öt óra. Már nem is játszottam öntudatosan. Nyultam a
kártyáért, adtam, hívtam, visszahívtam: lélektelenül, gépiesen. A
hangom is – úgy tetszett – idegen ember hangja.
Végre jött a reggel. Ködös, szomorú téli reggel.
– Hat óra elmult, – szólt Torday – ha nem akartok elkésni,
indulnotok kell.
A játéknak vége volt. A milliomos nyugodtan kelt fel, Taláry Lajos
káromkodott, én remegő kézzel szedtem össze a bankókat, amelyek
előttem voltak. Felálltam. Reszketett a lábam. Testem az izzadtság
vizében úszott. A csontjaim mintha össze lettek volna zúzva.
Kocsira ültünk és kihajtattunk a vasutra. Dideregtem a hideg
levegőben. Az állomáson siettem be a postahivatalba és
megkérdeztem, adhatok-e fel táviratban pénzt.
– Még nem – volt a válasz. – Majd kilenc óra tájban, ha Szolnokra
ér a vonat, tessék kiszállni. Ott már felveszik.
A vonat elindult. Próbáltam aludni, de nem tudtam. Láz kínzott.
Vacagott a fogam; forró és hideg verejték ütött ki a homlokomon.
Szolnokon kiszálltam. Megnéztem, mennyi pénzt nyertem.
Összesen kétezernyolcszáz forint volt. Olyan betegnek éreztem
magamat, hogy örülni sem tudtam neki. Feladtam az öcsém címére
a négyszáz forintot. Most kilenc óra van, tizenegyre megkapja, addig
csak nem csinál valami bolondot.
Dideregve mentem vissza a kocsiba és lefeküdtem. Betegen
érkeztem Budapestre. Dél volt. Hazahajtattam a lakásomra és
lefeküdtem. Halálosan mély álomban feküdtem este nyolc óráig.
Felkeltem. A csontjaim még mindig reszkettek. A homlokomon láz
égett.

42. Bementem a szerkesztőségbe. Nem volt benn senki. Turkáltam a
papirhalmazban: a kőnyomatosok között. A táviratokban egyszerre
ez a szó üti meg a szememet: Miskolc.
Dermedten olvastam:
Miskolc. Tragikus öngyilkosság történt itt ma. Zsadányi Géza, a
hatodik huszárezred hadnagya…
… Ájultan estem össze. A fejem belevágódott egy asztalba. És
három hétig feküdtem akkor élet és halál között a leggyilkosabb
tifuszos lázban.

43. Két párbaj.
(Egy ujságiró naplójából.)
Az öreg Harmos dörmögve szidott:
– Mit művel, Zsadányi, mit művel. Ezt a szennyes nyomtatványt
csak azért veszem a kezembe, hogy a maga züllésének a
dokumentumait lássam.
Ránéztem.
– Igen, – folytatta hevesen – a züllésének a dokumentumait. Azt
hiszi, nem züllés az, ha valaki, aki különb dolgokra van hivatva,
minden nap kitapossa egy embernek a belét. Ezért iró maga?
Magának már nem izlik a fekete kávéja, ha ritkított garmond
sorokban le nem gazemberezett valakit, csak azért, mert más
véleménye van a miniszterelnökről, mint magának. Csupa olyan
embert, akikkel még nem régen egy párton volt. Borzasztó, mit
műveltet magával az a Gyáni, aki más országban lapkihordó se
lehetne, nem szerkesztő.
Az asztal körül mindenki hallgatott. Forgács egyszerre pislogni
kezdett. Ez most mindjárt mond valami komiszságot. Megszólalt.
– Apám – mondta Harmosnak melegen – ne bántsa Zsadányit.
Tudja ő, mit csinál.

44. Harmos hevesen akart válaszolni, de Forgács folytatta:
– Tudja ő jól, mit csinál. Kiválogatja az embereit. Taláry Lajosnak
még egyszer sem taposta ki a belét.
Tudtam. Ha ez az ember megszólal, komiszságot mond. Egy
pillanatig haboztam, pofonüssem-e. Azután vállat vontam. A
társaság másról kezdett beszélni.
… A szerkesztőségben eszembe jutott a kávéházi beszélgetés.
– Van valamid? – kérdezte Gyáni.
– Taláry Lajosról akarok egy dalt írni.
– Vigyázz. Harapós.
Ujra éreztem a megaláztatás dühét, és szó nélkül leültem írni.
Eleinte nehezen ment. Kínlódtam. De a szavak keményen sorakoztak
egymás mellé. Elfogott a művészi munka láza. Mit nekem az a
Taláry! Ki az a Taláry! A sorok ugy csattantak, mint a korbácsütés.
Mikor a cikket elolvastam, meg voltam vele elégedve.
… Másnap Torday jött be a szerkesztőségbe egy másik
képviselővel. Taláry nevében kértek elégtételt.
– Majd megnevezem a megbizottaimat, – mondtam nekik.
Bementem Gyánihoz.
– Vállald el, kérlek, az ügyemet. Vedd magad mellé, akit akarsz
és intézd a dolgot úgy, ahogy akarod. Csak egyet kérek: pisztolyt ne.
Kardra akárhogyan.
Másnap kissé zavartan jött Gyáni a szerkesztőségbe:
– Öregem, bocsáss meg, lehetetlen volt pisztoly nélkül
megcsinálni. Mindenképpen ragaszkodtak hozzá. Sértett fél… a
sértés súlyos volt… szinte gyáváknak látszottunk. Nagynehezen

45. kiegyeztünk egyszeri golyóváltásban: – ha sebesülés nincs, utána
kard.
– Mik a feltételek?
– Közönséges pisztolyok; huszonöt lépés; öt lépés avance; tiz
másodperc. A kard: közönséges. Bandázs nélkül. Harcképtelenség.
… A fedett lovaglóiskola homokján Torday lassan mérte ki a
huszonöt lépést. Felállítottak. A szokott ostobaságok után elhangzott
a vezényszó:
– Vigyázz. Kész. Tűz.
Ránéztem Taláryra. A szeme fellobbant és sietve tette meg öt
lépését. A torkom összeszorult. Ismertem a Taláry lövéseit. De a
szégyenkezésnek rettenetes hatalma megmozdított. Nem szabad
gyávának látszanom. Éreztem, hogy reszket a lábam és sietve
gázoltam előre, hogy meg ne lássák. Elértem a barrière-ig.
A fülembe óriási távolságból verődött a másodpercek lassú
számolása:
– Egy… kettő… három…
Taláry csendesen emelte fel a pisztolyát. A fejemet süketítő zúgás
töltötte el. Igyekeztem bátran belenézni a csőbe. Egyenesen
beleláttam, de a szemem mintha ki akart volna pattanni. Nem láttam
mást, mint a fekete csövet. A torkom körül fojtóvá lett a szorítás.
– … Négy… öt… hat…
A tüzet láttam és ugyanabban a pillanatban egy rettentő
csattanás rázta meg a fejemet. A jobb fülemen a dördülő hang
repesztve csapott be és úgy éreztem, hogy széthasítja az
agyvelőmet. A fájdalommal egy pillanatban átjárt az öröm is. A golyó
a jobb fülem mellett ment el; a pisztoly balra, felfelé hord: ennek
köszönhetem az életemet. Az agyvelőm sajgott, de a szivem
felszabadulva dobbant egyet.

46. – … Hét… nyolc… kilenc…
Felkaptam a pisztolyomat és kilőttem. A markomon nagyot
taszított a fegyver. Taláry pedig arccal végigesett a homokon.
Bámulva néztem feléje. Csak nem találtam? Mind odarohantak
hozzá. Gyáni azután felém jött.
– A mellébe ment a golyó. Te menj most innen.
Elmentem. Kábult volt a fejem. Mi történt? A pisztolyomat vakon
lőttem ki. Agyonlőttem egy embert?
Vizsgáltam a lelkiismeretemet. Mit vétett nekem ez a Taláry? Én
bántottam. A lelkiismeret fájdalmát azonban nem éreztem. De újra
éreztem a lelkem dühöngő keserűségét, a hónapok óta kínzó
alaktalan, vad bánatot, amely marja a lelkemet és amelyért marnom
kell másokat, amióta én miattam lett öngyilkos az öcsém.
Megmérgezett, vonagló, kínba facsarodott lelkem áldozatokat kíván.
Lehet-e másképpen csillapítani az embernek a maga fájdalmát, mint
hogy másoknak fájdalmat okoz?… Ah, hadd fájjon nekik is ez a nagy
bánat.
… Beültem egy kávéházba és egyik szivart a másik után szíttam
el. Lélek nélkül bámultam ki az utcára. A gyalogjárón egyszerre
megáll valaki és érzem, hogy egy szempár pihen rajtam. Odanézek.
Oh, ez a becsületes, meleg, szép szempár. Felugrottam. Bejött.
Megölelt. Dédelgetett.
– Fiam, kedves, jó fiam, de rég nem láttalak. Sápadt vagy.
Betegnek látszol.
Kifakadtam:
– János bátyám, de rút az élet.
– Hát hagyd itt ezt a várost. Ez tett beteggé. Gyere el hozzánk. A
nénéd sírni fog az örömtől.

47. … Elmenjek? Igaz. El kell mennem. A csiki hegyek közé, öt
órányira az utolsó vasuti állomástól.
– János bátyám, mikor utazik?
– Két óra mulva. Csak téged akartalak megkeresni. A lakásodon
voltam.
– Menjünk.
Két óra mulva vonaton ültünk. Reggelre kocsin. Kora délelőtt ott
voltunk a szép, nagy, kedves falusi házban. A nagynéném csakugyan
elsírta magát, mikor meglátott. A szivemet kimondhatatlan bánat
öntötte el.
… Két hete voltam már ott, vidám, jó, egészséges emberek
között. Kezdtem gyógyulni. A szivemet nem szorongatta úgy az a
nagy bánat.
A bátyám hazajött egy napon:
– Holnap medvére megyünk, mondta. Bevette magát a Bikkesbe
egy, és felette garázdálkodik. Holnap kihajtjuk.
– Megyek én is, mondtam neki.
Kicsit ellenkezett, azután ráhagyta: hát gyere te is.
Másnap elindultunk. Vagy tizen voltunk; három hallgatag paraszt
is. Szép, erős, biztos golyós fegyvert adtak a kezembe. A hajtók
elmentek és mi szétoszlottunk az erdő hosszú szegélyén. Magamra
hagytak. Láttam, hogy veszélytelen helyet kerestek ki a számomra:
erre a hosszú tisztás felé, a nagy szakadékon át nem jön a medve.
Ez se baj. Leültem és belenéztem az erdőbe. Csend volt, de az erdő
élt és hangja betöltötte a csendet. Zajok hallatszottak. Levelek
suttogása, halk kopácsolás. Ágak is reccsentek valahol. Némán és
elfogódva bámultam bele a rengetegbe és a bánatom egyszerre
égetővé vált a magánosságban. Oktalan kínok rohanták meg a
szivemet. A régi fájdalom mind feltámadt és úgy fájt, úgy fájt a

48. lelkem, hogy szinte beleordítottam a csendes erdőbe. Ez a fájdalom
oly eleven volt, olyan meglevő, élő és pozitiv valami, hogy szinte
félni kezdtem. Mi lesz velem? Mi lesz velem? Az erdő susogott,
hangos lett, harsogva zúgott. Egyedül vagyok. Mi lesz, istenem, mi
lesz? De a hangok zűrzavarát egy tiszta zaj törte meg. Ágak
reccsenése hallatszott és benn, a fák között, a zöldesbarna
homályban egy gyorsan mozgó, nagy test jelent meg.
A medve. Erre jönne? A nagy tisztás felé? Amarra vannak az
erdők.
A barna test megnőtt. Milyen gyorsan vágtat. Egyenesen felém.
Egy perc és itt lesz. Kínzó rémület dermesztett meg. Csak most
hallottam a távolból a hajtók lármáját és csak azt éreztem, hogy
most még menekülhetek. De nem tudtam megmozdulni. Felállottam
és a lábam ólmos volt. A medve csörtetve vágott át egy pár bokron.
Már tisztán láttam. Ki nem tér, egyenesen rám jön.
Ekkor ujra forró áramlással futott át rajtam a düh. Hát te mit
akarsz tőlem? Te is nekem jössz? Az villant át dölyfös haraggal az
agyamon, hogy a Taláry Lajos pisztolyával néztem én szembe, és
dühödten kaptam fel a puskámat. Te oktalan dög, te akarsz engem
bántani!?
A vágtatása kissé meglassubbodott. Hat lépésre volt tőlem. Két
lábra állott. Iszonyatos nagynak tetszett így. De én a Taláry Lajos
pisztolyával állottam szemben. Egyszerre hideg nyugalmat éreztem.
Céloztam… Szinte a puskámat érte már. Lőttem. A dörrenés
elkábított. Összekavarodott előttem az erdő, a nagy állat. A zűrzavart
egy óriási zuhanás követte. A medve egész nagy testével súlyosan
zuhanva vágódott le a földre. A feje a lábam előtt volt; óriás teste
végignyúlt a földön. Zavartan néztem. Nem mozdult. Vége volt. Fejét
fúrta át a golyó.
Most újra hallottam az erdő hangjait. Belenéztem a zöld
homályba és azután rátekintettem az állatra. Óriási fenevad,
félelmes, nagy, erős, csodaszép bestia. Oly szép volt ott a földön, oly

49. igen éreztem, hogy egy szép, nagy, erős és felséges életet oltottam
ki, hogy a részvét beférkőzött – hosszú hónapok óta először – a
szívembe. A magam életének az örömét is éreztem végre és a
megölt csodaszép, barna óriást hosszan nézve könnyek gyültek a
szemembe és lassan, lágyan, gyermekmódra sírni kezdtem.

50. Signor Sabbatto.
Egy okos, szép leány beszélte el nekem ezt a történetet.
… Az olasz tengerpartot jártuk Ancona és Rimini között. A tavasz
vége felé járt, a nyárba hajolt már. A tenger csupa mámoros
tündöklés volt és az ország csupa szerelmes csoda. Ketten voltunk az
apámmal, és abban versenyeztünk, ki szívja tele jobban a szemét
színnel, fénnyel, ragyogással, és ki szívja tele jobban a szívét ennek
a boldog országnak a gyönyörű mámorával.
Pesarroban voltunk előbb, onnan Fannoba mentünk. Harmatos,
illatos, fénytől részeg reggel volt. A kis olasz város régi házaiban
lustán indult meg az élet. Néztük ezeket a házakat: a renaissance-
nak a kis remeke egyik-másik. A függönyök néhol le voltak eresztve;
– lusta nyaralók laknak már itt.
Kerestük a templomot és nem találtuk. A Baedeker nem volt elég
világos, kerestünk hát valakit, akitől útbaigazítást kérjünk. Vidéki
parasztasszonyok mentek el előttünk, azután egy-két apró gyerek.
Ezekkel felesleges volt szóba is állni.
– Nézd, mondta ekkor az apám, megkérdezzük azt az urat.
Egy barna kis ház kapujában állott az, akit meg akart kérdezni.
Egy sötét arcú fiatal ember a husz és huszonöt év között. Csinosan

51. volt öltözve. De csak a szeme volt érdekes: egy nagy, mély, világító
szem, amelynek az élénksége, a gyors mozgása, a hirtelen
fellobbanása azt a hatást tette, mintha külön életet élne. – Az apám
odament hozzá és megemelte a kalapját:
– Signor, kérem, mondja meg nekünk, merre jutunk a
templomhoz.
A fiatal embernek fellobbant a szeme, élet futott át egész
mozdulatlan arcán, egyszerre megelevenedett az egész ember.
Készséggel, udvariasan, tüzesen kezdett magyarázni:
– Az utcán egyenesen felfelé kell menni, a harmadik
mellékutcánál jobbra fordulni…
Megakadt.
– Különben, mondta, szívesen megmutatom az utat.
Be sem várta a választ, már elindult. Mi utána mentünk. Az úton
is folyton beszélt, kedves olasz hadarással, magyarázott, fecsegett,
udvariaskodott. Mulattunk rajta és kedvesnek találtuk. A
magyarázatai rövid idő mulva csak nekem szóltak. Asszonynak nézett
és újra meg újra felhangzott a megszólítása:
– Signora… signora…
Az apám kijavította:
– Signorina.
Nem asszony: – kisasszony. Magyarázatul hozzátette:
– Mia figlia… a leányom…
A kis olasz ragyogó arccal köszönte meg a felvilágosítást. Az
öröm és a buzgóság szinte tüzelt az arcán, ragyogott, fényeskedett.
Most még udvariasabb és még szolgálatkészebb lett:
– Signorina… signorina…

52. Odaértünk a templomhoz. Megköszöntük a kalauzolást és el
akartunk búcsúzni. A barátunk azonban nem távozott:
– Megmutatom a templomot.
Egymásra néztünk az apámmal. Ő vállat vont. Olaszországban
bizony akadnak ilyen barátai az embernek – utólag azután
prezentálják a számlát. Hát prezentálja a számlát…
Egyelőre nagyon kellemes volt a kalauzolása. Mindent tudott,
mindenhol járatos volt; a templom történetéről pompás előadást
tartott és a szemtelen fiakkeressel kitünően alkudott. A délelőtt
nagyszerűen telt el. Délben ő vezetett bennünket egy vendéglőbe, a
legjobba, a legkitünőbbe. Ekkor újra búcsúzni akartunk tőle. Hiszen
bizonyosan haza akar menni. Kissé zavartan tekintett rám.
– Signorina, ha megengedi, én is itt ebédelek.
Ránéztem az apámra, ő nevetve intett igent és én is azt
válaszoltam:
– Nagyon örülök.
Csakugyan együtt ebédeltünk. A kis olasznak nagy hasznát
vettük. Itt is pompásan értett mindent: a tengeri halakat, a sültet.
Mindent értett.
Ebéd közben az apám azt mondta magyarul:
– Te, ez az ember szerelmes beléd.
Nevettem. Azután ránéztem az olaszunkra és nem nevettem
többé. Észre sem vettem előbb, hogy alig eszik. Rólunk
gondoskodott mindig és ő maga alig nyúlt valamihez. A szeme
lángolva lobogott, az arcán a hűségnek, az odaadásnak olyan
kifejezése volt, amilyent csak kutyákon láttam még. Engem nézett
egyre… Szerelmes volt csakugyan, olasz módra, fellobbanva, hirtelen
lángolással szerelmes. Egy kicsit elpirultam. Nem könnyen jövök
zavarba, de ez a három órás olasz szerelem megzavart. Az apám

53. Welcome to our website – the perfect destination for book lovers and
knowledge seekers. We believe that every book holds a new world,
offering opportunities for learning, discovery, and personal growth.
That’s why we are dedicated to bringing you a diverse collection of
books, ranging from classic literature and specialized publications to
self-development guides and children's books.
More than just a book-buying platform, we strive to be a bridge
connecting you with timeless cultural and intellectual values. With an
elegant, user-friendly interface and a smart search system, you can
quickly find the books that best suit your interests. Additionally,
our special promotions and home delivery services help you save time
and fully enjoy the joy of reading.
Join us on a journey of knowledge exploration, passion nurturing, and
personal growth every day!
testbankfan.com