Emotions, Value, and Agency Christine Tappolet

Emotions, Value, and Agency Christine Tappolet
download
https://textbookfull.com/product/emotions-value-and-agency-
christine-tappolet/
Download more ebook from https://textbookfull.com

We believe these products will be a great fit for you. Click
the link to download now, or visit textbookfull.com
to discover even more!
Biota Grow 2C gather 2C cook Loucas
https://textbookfull.com/product/biota-grow-2c-gather-2c-cook-
loucas/
The Value of Emotions for Knowledge Laura Candiotto
https://textbookfull.com/product/the-value-of-emotions-for-
knowledge-laura-candiotto/
Being for Beauty: Aesthetic Agency and Value Dominic
Mciver Lopes
https://textbookfull.com/product/being-for-beauty-aesthetic-
agency-and-value-dominic-mciver-lopes/
Common Stocks and Common Sense: The Strategies,
Analyses, Decisions, and Emotions of a Particularly
Successful Value Investor Iii Wachenheim
https://textbookfull.com/product/common-stocks-and-common-sense-
the-strategies-analyses-decisions-and-emotions-of-a-particularly-
successful-value-investor-iii-wachenheim/

Sorry Spock, Emotions Drives Business: Proving the
Value of Creative Ideas with Science Adam W Morgan
https://textbookfull.com/product/sorry-spock-emotions-drives-
business-proving-the-value-of-creative-ideas-with-science-adam-w-
morgan/
Hamlet and Emotions Paul Megna
https://textbookfull.com/product/hamlet-and-emotions-paul-megna/
Successful Emotions How Emotions Drive Cognitive
Performance 1st Edition Katharina Lochner
https://textbookfull.com/product/successful-emotions-how-
emotions-drive-cognitive-performance-1st-edition-katharina-
lochner/
Understanding Your 7 Emotions CBT for Everyday Emotions
and Common Mental Health Problems 1st Edition Howells
https://textbookfull.com/product/understanding-your-7-emotions-
cbt-for-everyday-emotions-and-common-mental-health-problems-1st-
edition-howells/
Virtuous Emotions Kristján Kristjánsson
https://textbookfull.com/product/virtuous-emotions-kristjan-
kristjansson/

Emotions, Values, and Agency
OUP CORRECTED PROOF –FINAL, 7/6/2016, SPi

OUP CORRECTED PROOF –FINAL, 7/6/2016, SPi

Emotions,Values,
andAgency
Christine Tappolet
1
OUP CORRECTED PROOF –FINAL, 7/6/2016, SPi

3
Great Clarendon Street, Oxford, OX2 6DP,
United Kingdom
Oxford University Press is a department of the University of Oxford.
It furthers the University’s objective of excellence in research, scholarship,
and education by publishing worldwide. Oxford is a registered trade mark of
Oxford University Press in the UK and in certain other countries
© Christine Tappolet 2016
The moral rights of the author have been asserted
First Edition published in 2016
Impression: 1
All rights reserved. No part of this publication may be reproduced, stored in
a retrieval system, or transmitted, in any form or by any means, without the
prior permission in writing of Oxford University Press, or as expressly permitted
by law, by licence or under terms agreed with the appropriate reprographics
rights organization. Enquiries concerning reproduction outside the scope of the
above should be sent to the Rights Department, Oxford University Press, at the
address above
You must not circulate this work in any other form
and you must impose this same condition on any acquirer
Published in the United States of America by Oxford University Press
198 Madison Avenue, New York, NY 10016, United States of America
British Library Cataloguing in Publication Data
Data available
Library of Congress Control Number: 2016930236
ISBN 978–0–19–969651–2
Printed in Great Britain by
Clays Ltd, St Ives plc
OUP CORRECTED PROOF –FINAL, 9/6/2016, SPi

For my mother Ursula and my father Luc, as well as for
Philippe, with whom I have been sailing for many a year
OUP CORRECTED PROOF –FINAL, 7/6/2016, SPi

OUP CORRECTED PROOF –FINAL, 7/6/2016, SPi

Origins
The present book supersedes, I trust, my previously published work on
these matters. This being said, all but Chapter 4 draw in part on pub-
lished works, as follows.
Chapter 1 develops ideas presented in the book that arose from my
PhD thesis,Emotions et Valeurs(Paris: Presses Universitaires de France,
2000), as well as in“Emotions, Perceptions, and Emotional Illusions,”in
Clotilde Calabi (ed.),Perceptual Illusions: Philosophical and Psychological
Essays, Houndsmill: Palgrave-Macmillan, 2012, 207–24.
Chapter 2 draws on and expands“Emotions, Action, and Motivation:
The Case of Fear,”in Peter Goldie (ed.),Oxford Handbook of Philosophy
of Emotion, Oxford: Oxford University Press, 2010, 325–45.
Chapter 3 is partly based on“Values and Emotions: The Prospects of
Neo-Sentimentalism,”in Carla Bagnoli (ed.),Morality and the Emotions,
Oxford: Oxford University Press, 2011, 117–34; and makes use of some
ideas presented in a paper cowritten with Mauro Rossi:“What Is Value?
Where Does It Come From? A Philosophical Perspective,”in Tobias
Brosch, David Sander et al. (eds),The Handbook of Value: The Affective
Sciences of Values and Valuation, Oxford, Oxford University Press, 2015.
Chapter 5 also draws onEmotions et Valeursas regards epistemo-
logical issues, and expands ideas presented in“Emotions, Reasons, and
Autonomy,”in Andrea Veltman and Mark C. Piper (eds),Autonomy,
Oppression and Gender, New York: Oxford University Press, 2014,
163–80.
OUP CORRECTED PROOF –FINAL, 7/6/2016, SPi

OUP CORRECTED PROOF –FINAL, 7/6/2016, SPi

Contents
Preface xi
Acknowledgments xv
1. Emotion and Perception 1
1.1. Sketching the Landscape 1
1.2. Theories of Emotion 8
1.3. The Perceptual Theory 15
1.4. The Disanalogies Between Emotions and Sensory Experiences24
1.5. The Irrationality of Emotions 31
1.6. Two Further Objections 39
Conclusion 45
2. Emotion and Motivation 47
2.1. Fear and the Fearsome 50
2.2. Motivational Modularity 52
2.3. The Desire Theory 58
2.4. Fearing Fictions 64
2.5. Motivational Egoism 66
2.6. Generalizing the Account 72
2.7. The Direction of Fit Objection 76
Conclusion 78
3. Emotion and Values 79
3.1. The Attractions of Sentimentalism 81
3.2. Two Versions of Neo-Sentimentalism 85
3.3. The Open Question Argument and the Normativity
Requirement
90
3.4. Values and the Justiﬁcation of Action 92
3.5. The Wrong Kind of Reason Objection 95
3.6. Circularity Threats 98
3.7. The Solitary Good Objection and the Distance Problem103
3.8. Generalizing Representational Neo-Sentimentalism 110
3.9. Sentimental Realism 116
Conclusion 121
4. Emotion and Responsibility 123
4.1. Strawson and Reactive Attitudes 126
4.2. Responsibility Analyzed? 129
4.3. The Asymmetry Problem 133
OUP CORRECTED PROOF –FINAL, 7/6/2016, SPi

4.4. Two Further Problems 145
4.5. Bringing Values into the Picture 152
Conclusion 158
5. Emotion and Agency 161
5.1. The Tracking of Practical Reasons 163
5.2. Epistemic Reasons 167
5.3. Reason-Responsiveness 173
5.4. Akratic Actions 179
5.5. Further Objections 184
5.6. Autonomy Theories 190
Conclusion 194
References 197
Index 219
x
CONTENTS
OUP CORRECTED PROOF –FINAL, 7/6/2016, SPi

Preface
As a child, I was not particularly fearful—I used to climb trees and ride
my bicycle downhill from the village school at full speed—but I was
extremely shy. I would rather have died than ring at our neighbors’door
to deliver a message. Picking up the phone was out of the question. It is
difﬁcult to say to what extent I am still shy, but in any case, ringing at the
neighbors’door or taking the phone does not trigger fear or unease
anymore. Our emotional dispositions and the emotional experiences
that come in their tow change over time. When they do so, we change.
As most would agree, the emotions we experience are crucial to who we
are, to what we think, and to what we do.
But what are emotions, exactly? This is a tricky question, for emotions
form a complicated, even messy, territory. Firstly, emotional, and more
generally affective, phenomena are varied. For instance, some things we
call“emotions,”such as fear of spiders, appear to be dispositions to
undergo a certain number of emotional experiences, while others appear
to be a state that we experience at a certain time or over a given period.
Secondly, emotions are usually taken to split into kinds, such as fear,
anger, shame, pride, or joy, to name but a few. The problem is that we
cannot assume that what appears true of one kind of emotion is true of
the others. Thirdly, emotional episodes are complex. Typical emotional
episodes involve sensory perceptions, physiological changes, conscious
feelings, cognitive processes, motivational components, and, according
to many, some kind of appraisal. This makes it hard to say what
emotions are: what, if any, is, or are the essential components, and how
do the different parts hang together?
My aim in this book is to spell out what I take to be a highly attractive
account of emotions, according to which emotions are closely related to
values or more precisely to evaluative concepts such asfearsome,dis-
gusting,oradmirableand the properties that can be taken to correspond
to these concepts.
1
The claim is that emotions consist in perceptual
1
The term“value”is often used to refer to what is believed to be good and which ought
to be promoted or respected, such as friendship, knowledge, or justice. The term can also
OUP CORRECTED PROOF –FINAL, 7/6/2016, SPi

experiences of values, and to examine the implications of that account for
a variety of interconnected questions: the role of emotions in motivation,
the nature of evaluative judgments, the relation between responsibility
and reactive attitudes, and,ﬁnally, the nature of reason-responsive
agency. A better understanding of the role of emotions in these phenom-
ena, which are central to human concern, will allow for a better grasp of
the nature of agency and the self.
Theﬁrst chapter develops the Perceptual Theory of emotion by
contrasting it with its main contenders, such as, primarily, so-called
Judgmental Theories, according to which emotions are or involve evalu-
ative or normative judgments. One central feature of the Perceptual
Theory is that it claims that emotions represent the world as being a
certain way, but that their contents are non-conceptual. The main
argument in favor of the Perceptual Theory is an argument by analogy:
emotions and perceptual experiences share many important features,
such as phenomenal qualities or the absence of direct control by the
agent. Special attention is given to so-called recalcitrant emotions, which
conﬂict with the agent’s evaluative judgments, and to their similarities,
but also to their differences, with respect to perceptual illusions.
To assess the Perceptual Theory, but also to better understand the role
of emotions in agency, it is important to examine how emotions are
related to what moves us to action. Thus, the second chapter looks into
the relationship between emotions and motivation. I argue that emotions
need not come with rigid and innate behavioral dispositions, which
would manifest themselves in automatic and thought-independent
ways, and result in a small number of speciﬁc behaviors. The relationship
between emotions and motivation is much more complex. In addition to
important arational inﬂuences on motivation, such as the focusing of
attention, emotions normally involve desires that set goals. However, as
cases of emotions which haveﬁctional objects show, emotions can be
contemplative, in the sense that they can occur without any desires.
Moreover, I argue that by contrast with what is often assumed, even
emotions such as fear need not set egoistic goals.
The third chapter examines the implications of the Perceptual Theory
with respect to evaluative concepts and the properties these concepts
refer to ideals that are action-guiding, such as when we say that democracy or autonomy are
Western values, or that integrity and generosity are someone’s personal values.
xiiPREFACE
OUP CORRECTED PROOF –FINAL, 7/6/2016, SPi

appear to pick out. According to the proposed account of evaluative
concepts such as admirable or disgusting, something falls under such a
concept if and only if feeling the relevant emotion isﬁtting or appropri-
ate. Neo-Sentimentalist accounts of this kind have recently come
under heavy attack. The chapter offers an appealing version of Neo-
Sentimentalism that, unlike standard accounts, avoids its many pitfalls.
In a nutshell, the suggestion is that an attitude can be considered to be
appropriate when it correctly represents evaluative states of affairs. The
main worry that arises is that the resulting account is too circular to be of
interest. In reply, I argue that the proposed account is illuminating from
an epistemological point of view, for it expresses the epistemic indis-
pensability of our emotional responses with respect to evaluative judg-
ments. This chapter also explores ontological issues and argues that
an attractive form of realism about values, which I call“Sentimental
Realism,”and according to which evaluative concepts are response-
dependent but pick out properties that are fully objective, is available
to Neo-Sentimentalism.
Interestingly, Strawsonian theories of responsibility can be seen as a
kind of Neo-Sentimentalism. Roughly, what such theories suggest is that
one is responsible for something on condition that a number of emo-
tions, such as resentment, areﬁtting or appropriate. The fourth chapter
aims at critically assessing the plausibility of this increasingly popular
account of responsibility. I argue that there are important asymmetries
between the case of value and the case of responsibility, so that one has to
conclude that the concept of moral responsibility is not response-
dependent. In order to preserve Strawson’s insight regarding the role of
emotions in responsibility attributions, I propose that the relation
between emotions and moral responsibility is mediated by values.
The last chapter brings the different threads together and discusses the
implications of the proposed account of emotions with respect to agency.
The central question I consider is how emotions relate to practical
reasons. I argue that in so far as emotions are perceptions of values,
they can be considered to be perceptions of practical reasons. I also
consider the relation between emotions and epistemic reasons and
spell out an account of the justiﬁcation of evaluative judgments. Fur-
thermore, I argue that on a plausible account of reason-responsiveness,
emotions not only allow us to track reasons, but also to be reason-
responsive. In contrast with the view that reason-responsiveness requires
PREFACExiii
OUP CORRECTED PROOF –FINAL, 7/6/2016, SPi

rational guidance I propose an account in terms of the exercise of
well-tuned epistemic and practical habits or virtues, something which
involves a kind of standby control instead of active control. I close with
a discussion of the implications of this account regarding the debate
about autonomous agency. One important result of the proposed
account is that emotions and autonomous agency need not be at
odds. As a consequence, accounts of autonomy in terms of reason-
responsiveness and accounts that emphasize the motivational and affect-
ive in autonomy need not be fundamentally opposed. The upshot is that
the role of emotions in our awareness of evaluative states of affairs
renders them essential to our agency.
xiv
PREFACE
OUP CORRECTED PROOF –FINAL, 7/6/2016, SPi

Acknowledgments
When I started working on emotions in the early 1990s, emotions had
barely started to arouse philosophical interest. Things have changed
quite a bit, of course. Philosophers have grown fond of emotions. Indeed,
everyone seems to be working on emotions nowadays, from philo-
sophers and ethicists to neuroscientists and psychologists. It is foolhardy
to believe that something can be added to the massive amount of
literature which has been produced on this topic. I guess I would not
have persisted in working on this project without the encouragement of
my friends and colleagues.
Because my work on emotions goes far back, the debt I incur began to
accumulate long before I started writing this book. Theﬁrst person
I would like to thank is Kevin Mulligan, for the generous and insightful
comments from which I beneﬁted when and ever since he supervised my
PhD thesis, which already focused on emotions and values. I should also
like to thank Anthony Savile, Malcom Budd, and Mark Sainsbury for
commenting on early and quite inchoate ideas on this topic when I was a
student in London, as well as David Brink, who was kind enough to
discuss my work when I spent a year in Boston writing up my thesis as a
visiting scholar at M.I.T.
My research has been generously funded by the Fonds de recherche
société et culture and the Social Sciences and Humanities Research
Council, both of which I gratefully acknowledge. Part of this book was
written when I was on sabbatical at the Centre for Ethics of the
University of Toronto, where I had the status of visiting researcher.
I wish to express my gratitude to the Centre and to its director at the
time, Joe Heath, for providing excellent work conditions.
Many thanks to Peter Momtchiloff at Oxford University Press for his
support and his patience whenever I asked for huge extensions, and to
the editorial and production teams at Oxford University Press for their
hard work, to Antoine Panaïoti for revising the English at the speed of
light, to Samuel Dishaw for doing so again on theﬁnal version, as well
as for his help on the references, and to Nigel DeSouza for his help on
the proofs.
OUP CORRECTED PROOF –FINAL, 7/6/2016, SPi

Over the years, I have beneﬁted from innumerable questions,
comments, and discussions. I particularly wish to thank Carla Bagnoli,
Jake Beck, Paul Bernier, Ian Blaustein, Frédéric Bouchard, Michael
Brady, John Broome, Krister Bykvist, Clotilde Calabi, Åsa Carlsson,
Roberto Casati, John Christman, Josep Corbi, Florian Cova, Christopher
Cowley, Justin D’Arms, Nigel DeSouza, Jérôme Dokic, Luc Faucher,
Chloë Fitzgerald, Christel Fricke, Marilyn Friedman, Olav Gjelskvik,
Bruno Guindon, Joe Heath, Bennett Helm, Louis-Philippe Hodgson,
David Horst, Tom Hurka, Kent Hurtig, Karen Jones, Uriah Kriegel,
Rae Langton, Federico Lauria, Daniel Laurier, Catriona Mackenzie,
Colin MacLeod, Barry Maguire, Heidi Maibom, Kate Manne, Olivier
Massin, Anne Meylan, Martin Montminy, Bob Myers, Mark Nelson,
Vanessa Nurock, Graham Oddie, Jonas Olson, Marina Oshana, Claude
Panaccio, Antoine Panaïoti, Philip Pettit, Christian Piller, David Pineda,
Mark Piper, Josep Lluis Prades, Huw Price, Andrew Reisner, Sophie
Rietti, Amélie Rorty, Gideon Rosen, Andrea Scarantino, Tim Schroeder,
Andrew Seppielli, David Sosa, Gopal Sreenivasan, Daniel Star, Natalie
Stoljar, Cass Sunstein, PatrickTurmel, Joey van Weelden, David
Velleman, Andrea Veltman, Augustín Vincente, and Benjamin Wald.
I owe a special debt to Ronnie de Sousa for immediately reading and
commenting on whatever piece of work I happened to send him, to Sarah
Stroud for her constant support and insightful questions, to Michele
Palmira for his advice in epistemological matters, to Mauro Rossi for his
readiness to discuss tricky points, to Stéphane Lemaire for disagreeing
with me over and over, to Sebastián Figueroa Rubio for his advice on
responsibility theories, to Julien Deonna for his comments on Chapter 1
and for discussions of most of the material, to Fabrice Teroni for having
commented on Chapters 3, 4, and 5, as well as for lots of discussions, to
Hichem Naar, who organized a reading group on the manuscript and
provided helpful feedback on the completeﬁnal draft, to Michael
Zimmerman for his comments on Chapter 4, to the late Peter Goldie
for his comments on the paper on which Chapter 3 is based, to Michael
Lacewing, who recently revealed to me that he was Reader B, and whose
detailed remarks greatly helped me to revise the manuscript, to Adam
Morton for sprinkling the text with helpful suggestions under the rather
suitable identity of Reader A, andﬁnally to Ruwen Ogien, for his
friendship and his unfailing encouragements.
xvi
ACKNOWLEDGMENTS
OUP CORRECTED PROOF –FINAL, 7/6/2016, SPi

1
Emotion and Perception
The aim of this chapter is to present and defend a thoroughly worked out
account of emotions, which importantly differs from current accounts
in the literature. Theﬁrst section surveys the somewhat messy territory
of emotions and more generally of affective states. Doing so will allow
me to introduce common distinctions within emotion theory. The
second section presents the main theories of emotions on offer, namely
Feeling Theories, Conative Theories, and Cognitive Theories, such as the
Judgmental and Quasi-Judgmental Theories, and argues that they all
have important weaknesses. Section 1.3 offers arguments in favor of what
I take to be a superior account, one which underlines the analogies
between emotions and sensory experiences and which I call the
“Perceptual Theory.”The following three sections of this chapter then
turn to objections which can be leveled against the Perceptual Theory.
Section 1.4 discusses the disanalogies between emotions and sensory
experiences, and proposes to adopt a liberal account of what counts as
a perception. Section 1.5 turns to an objection based on the observation
that emotions can be assessed in terms of rationality, and responds to it
by appealing to the plasticity of our emotional systems. Theﬁnal section
aims at rebutting two related objections, one according to which the
Perceptual Theory cannot make room for the fact that emotions allow
for reasons, and another according to which the content of emotions
is more dependent on that of other states than the Perceptual Theory
can allow.
1.1 Sketching the Landscape
Understanding what emotions are is not an easy task. There is nothing
unusual in the fact that there has been, is, and in all likelihood will
continue to be, a vast number of competing philosophical theories of
OUP CORRECTED PROOF –FINAL, 7/6/2016, SPi

emotions. That is just how things usually are in philosophy, and there is
no reason to think that the study of emotions should be an exception.
However, one thing that is special about emotions as compared to
free will or reference, say, is that they are not the private hunting
preserve of philosophers. In addition to philosophical accounts, theo-
ries about the nature and function of emotions have been proposed
by experimental scientists, such as psychologists and neuroscientists.
Some of the questions philosophers ask about emotions might well
be speciﬁcally philosophical—the question of how emotions can help
make sense of people’s action is one example.
1
But a number of these
questions are common to philosophers and experimental scientists.
The question of what emotions are is one of these shared questions.
This point raises several methodological questions. Are the philo-
sopher’s usual tools, that is, conceptual analysis, thought experiments,
introspection, and, I should add, observation, the best way to approach
emotions, or should emotion theorists all switch to experimental
methods? It is not my intention to open this can of worms. Let me
simply note that it would be wrong to think there is a deep divide
between philosophical and experimental methods. In general, philo-
sophers working on emotions are not oblivious to experimental results,
and they often use such results in their arguments. In fact, there are
reasons to think that the methods of the natural sciences are simply more
systematic ways to conduct everyday observation (Haack 2003: 94). In
any case, scientists cannot help using ordinary words and concepts, and
they are of course not devoid of imaginative, introspective, and observa-
tional skills. So, what scientists do when they put forward theories
about the nature of emotion is not different, in essence, from what
philosophers do. The proof is in the pudding, so what I propose is
to see where empirically informed philosophical methods will lead us.
1
Thus, Peter Goldie distinguishes between scientiﬁc explanation and prediction, and
another sort of endeavor:“Our thought and talk of emotions is embedded in an inter-
pretative (and sometimes predictive) narrative which aims to make sense of aspects of
someone’s life. These concepts give us, so to speak, the equipment with which to under-
stand, explain and predict what people think, feel, and do: a personal and thoroughly
normative approach”(2000: 103). Also see Roberts 2003, chap. 1 for the claim that
conceptual analysis and scientiﬁc methods are complementary because they address
different aspects of emotions.
EMOTION AND PERCEPTION
OUP CORRECTED PROOF –FINAL, 7/6/2016, SPi

The main reason for the lack of agreement in emotion theory is that
emotions form a particularly intricate territory. Aﬁrst source of com-
plication is that emotional, and more generally affective, phenomena are
varied. Episodes of emotions, such as someone’s fright when suddenly
confronted with a huge dog, are commonly distinguished from disposi-
tions to undergo emotional experiences, such as the fear of dogs a child
might have.
2
In contrast with the latter, the former has the form of an
episode, which is typically experienced consciously over a certain time,
and which has an end and a beginning.
Emotional dispositions further divide into different kinds. Arachno-
phobia is an example of an emotional disposition, but so is irascibility
and hostility. A disposition like spider phobia concerns a speciﬁc type
of object and can last for years. By contrast, dispositions like irascibility
or hostility need not be focused on a particular type of object. Moreover,
though such dispositions can be short-lived—your irascibility can dis-
appear as soon as you have had your breakfast, for instance—they are
often more deeply ingrained. There seems to be a continuum here
between passing emotional dispositions and more permanent disposi-
tions, which are more closely related to the character of persons than
passing emotional dispositions.
Following the lead of most philosophers and psychologists, I shall
mainly focus on episodes of emotions, which for the sake of simplicity
I will simply call“emotions.”In contrast with many, however, I will not
assume that such episodes are always short-lived. Emotions sometimes
last for days, months, and maybe even years. Think of a child who lives
in constant fear of bomb shells. It could be claimed that the child
undergoes a series of consecutive fear experiences, but this description
fails to account for the fact that the tenseness and readiness characteristic
of the fear persists over time and even during sleep.
3
2
See for instance Pitcher 1965: 331–2; Lyons 1980: 142; Mulligan 1998: 163; Deonna and
Teroni 2012: 8.
3
This appears to correspond to a common understanding of emotions. As Nico Frijda
remarks, when people are asked to describe one of their recent emotional incidents, more
than 50 percent describe episodes lasting more than an hour and 22 percent describe
episodes longer than twenty-four hours. His studies show that these people have a sense of
continuity of their experience; they perceive the episodes as wholes (see Frijda 1994: 62). See
also Goldie 2000 for the distinction between emotions and episodes of emotional experience,
where the former are claimed to be more enduring and more complex than the latter.
EMOTION AND PERCEPTION 
OUP CORRECTED PROOF –FINAL, 7/6/2016, SPi

A further point to note here is that we use a number of terms and
locutions to refer to affective phenomena:“moods,”“sentiments,”“passions,”
“feelings,”“commotion,”etc. So, the question arises whether these terms
refer to different kinds of affective phenomena. One distinction which is
commonly made is that between emotions and moods.
4
Being gloomy,
depressed, grumpy, but also joyful or elated, count as moods.
5
Whereas
emotions are taken to involve intentional objects, in the sense that
they are directed at something, moods are often supposed to have no
intentional objects.
6
You are afraid of a dog or proud of your new bicycle,
but when you are gloomy or joyful, there appears to be nothing particular
that your mood is directed at. According to others, however, moods
do have intentional objects, but these objects are less speciﬁc than those
of emotions.
7
In contrast with an episode of fear that is directed at a
particular dog, the mood of anxiety would be directed at the whole world
and the general threat that it is seen to pose. Alternatively, moods can be
thought to concern evaluative possibilities and their likelihood. When
you are in an irritable mood, for instance, it would seem to you that it is
likely that people will behave offensively.
8
This is a plausible view, but
I shall not argue for it. The strategy I shall adopt in this book is to focus
on paradigmatic cases of emotions, such as fear and disgust, leaving it an
open question whether what is true of these cases also applies to moods.
Some distinguish emotions and moods from yet another class of
affective phenomena, which they call“sentiments.”In ordinary language,
this term is not very well-deﬁned. We often speak of sentiments of
love and of horror, but also of religious sentiments, of patriotic, and of
racist sentiments. We also use the term to refer to mere opinions, as
when we say that we share a sentiment about a certain question. When
psychologists and philosophers use the term, what they usually have in
mind are complex dispositions to react affectively to certain objects or
kinds of objects.
9
Moral sentiments are thus often taken to be disposi-
tions to undergo a range of emotions, such as guilt if one has committed
4
See for instance Grifﬁths 1997: chap. 10; Prinz 2004: 182–8; Deonna and Teroni 2012: 9.
5
Moods seem related to temperaments, which can be thought of as tendencies to
undergo moods. See Deonna and Teroni 2012: 105–6.
6
See for instance Elster 1999: 272.
7
See Lazarus 1991: 48; Goldie 2000: 143; Prinz 2004: 185.
8
See Price 2006; Tappolet forthcoming.
9
See Frijda 1994: 64–5; Lazarus 1994: 80; Prinz 2007: 84; Deonna and Teroni 2012: 8.
EMOTION AND PERCEPTION
OUP CORRECTED PROOF –FINAL, 7/6/2016, SPi

something deemed morally dubious, and indignation if the deed is
someone else’s. These are interesting phenomena, but again my strategy
here is to mainly focus on emotions.
This brings me to a second source of complication. Emotions are
usually taken to be of different kinds. If we take ordinary language as
our guide, there appears to be a huge variety of different kinds of emotions.
In English, we can, it would seem, distinguish between fear, fright, scare,
dread, horror, panic, terror, anger, irritation, annoyance, indignation,
outrage, fury, rage, loathing, envy, jealousy, disgust, repugnance, abhor-
rence, repulsion, surprise, aversion, attraction, shame, pride, contempt,
admiration, disdain, respect, sadness, unhappiness, grief, sorrow, re-
signation, regret, remorse, guilt, embarrassment, resentment, gratitude,
contentment, happiness, joy, delight, rapture, relief, excitement, serenity,
respect, love, pity, compassion, wonder, awe, hope, boredom, interest, and
amusement, among others. This list is already long, but it becomes even
longer if we take into account distinctions from other cultures, such as the
Japaneseamae, a pleasurable feeling of dependency (Doi 1973; Morsbach
and Tyler 1986), the Chinesepa-leng, a fear of cold,
10
orsong, a feeling of
admonition with moralistic overtones but no disposition to revenge, to
name just a few examples (Lutz 1988; Wierzbicka 1999). Whether such
a list resists scrutiny or whether, as seems plausible, a tidier and signiﬁ-
cantly shorter list should replace it, it is important to keep in mind that
what appears to be true of one kind of emotion is not necessarily true of
others. Consider the relation between emotion and attention, for instance.
It is plausible that when one experiences fear, attention is focused on
what one is afraid of. But emotions such as joy or boredom appear to
have a very different inﬂuence on attention. When you are bored at a
concert, your attention drifts away from the music as you start thinking
about some philosophical puzzle, say. As experimental work suggests, joy
and more generally positive affective states come with a widening of
attentional focus.
11
Another striking example of the differences between
kinds of emotions is that a number of emotions have aﬁery, passionate
10
Thanks to Jingsong Ma for information on this emotion. According to her, it is not
clear thatpa-lengis a morbid fear of the cold, associated with a yin/yang imbalance (but see
Prinz 2004: 135 and Kleinman 1980).
11
See Fredrickson 1998: 307. More generally, on the interaction between emotions and
attention, see de Sousa 1987: 195–6; Damasio 1994: 197–8; Derryberry and Tucker 1994;
Faucher and Tappolet 2002; Brady 2013: 20–3, 2014.
EMOTION AND PERCEPTION 
OUP CORRECTED PROOF –FINAL, 7/6/2016, SPi

quality. Think of a burst of anger or the pangs of guilt. But you can also be
surreptitiously amused by a private joke or feel quiet contentment
while sharing a meal with a friend. Hence, it would be wrong to consider
theﬁery cases to be paradigmatic of all emotions. As Hume would have
expressed it, one should not forget the calm passions.
12
As many have stressed, kinds of emotions appear also to differ with
respect to their relation to thoughts. To be proud of having climbed a
mountain, for instance, you need to be able to form the thought that you
climbed that mountain. But it does not seem necessary to entertain any
thoughts to be afraid of a loud noise; it is sufﬁcient to hear it. More
generally, psychologists and philosophers have distinguished between
“basic”emotions and“higher cognitive”emotions.
13
There are different
ways to spell out this distinction, and each comes with different lists of
basic emotions.
14
The core idea that is conveyed by the notion of basic
emotions is that one has to distinguish buildings blocks, such as the
elementary molecules found in chemistry, to account for more complex
phenomena. In the recent literature, a common suggestion is that basic
emotions are innate and pan-culturally shared, whereas higher cognitive
emotions, such as indignation or envy, are culturally variable because they
depend on the availability of culturally embedded concepts and thoughts.
Given this great diversity, the question arises whether all the things
that are commonly considered to be emotions really form a useful and
uniﬁed category. Indeed, Amélie Rorty (1978), and later Paul Grifﬁths
(1997), have argued that they do not. What they claim, more precisely, is
that emotions do not constitute a natural kind. Often captured by the
phrase“nature must be carved at its joints,”natural kind discourse
supposes that nature is divided into real, naturally occurring entities
that scientiﬁc concepts and classiﬁcations purport to match. Natural
kinds are supposed to have unifying features that are independent of
12
SeeTreatise, II. 3. iii.
13
See for instance Ekman 1972; Plutchik 1980; Cosmides and Tooby 2000; Grifﬁths
1997; Panksepp 2000; D’Arms and Jacobson 2003.
14
Ekman’s initial list is fear, anger, happiness, sadness, surprise, and disgust (Ekman
1972). Later on Ekman proposed a list ofﬁfteen basic emotions: amusement, anger,
contempt, contentment, disgust, embarrassment, excitement, fear, guilt, pride in achieve-
ment, relief, sadness, satisfaction, sensory pleasure, and shame (Ekman 1999). D’Arms and
Jacobson (2003) propose the following list of what they call“natural emotions,”as opposed
to“cognitive sharpening”: amusement, anger, contempt, disgust, embarrassment, envy,
fear, guilt, jealousy, joy, pity, pride, shame, and sorrow.
EMOTION AND PERCEPTION
OUP CORRECTED PROOF –FINAL, 7/6/2016, SPi

categories imposed on them by observers. In this way, they contrast
with arbitrary collections of objects (e.g., the contents of dustbins) or
groupings that depend on human choice or interest (e.g., a collection of
jewels). More generally, natural kind terms such as“gold,”“water,”and
“tiger”denote types of naturally occurring stuffs and things, but they are
also essential to theories in so far as the function of natural kind terms is
to allow for inductive inferences and generalizations.
Now, it might well be the case that whether or not emotions form a
natural kind is in the last instance up to the scientists to settle. In light of
this, it is surely revealing that as of now, the suggestion to abandon the
category of emotions appears to have fallen on deaf ears. More import-
antly, however, there are reasons to believe that the concept of emotion
corresponds to a useful and sufﬁciently uniﬁed category, whether or not
it corresponds to a natural kind.
15
In particular, it is far from evident that
basic emotions are essentially different from higher cognitive emotions.
First, emotions that are considered to be basic emotions can involve
higher cognitive states, such as when you fear that it might rain tomor-
row. Second, even if we suppose that some emotions depend on higher
cognitive capacities, such emotions might well share enough features
with basic emotions to justify the claim that emotions form a uniﬁed
category. It is thus reasonable to assume as least provisionally that the
general category of emotions is one that makes sense. Moreover, in view
of the wide variety of putative emotion kinds, the strategy I adopt is to
mainly focus on paradigmatic cases of emotion kinds, such as fear,
disgust, and admiration.
A third source of complication is that emotions appear to be complex.
Consider a typical episode of fear. You are strolling down a lonely
mountain lane when suddenly a huge dog leaps towards you. Intense
fear overcomes you. A number of different interconnected elements are
involved here. First, there is the visual and auditory perception of the
animal and its movements. In addition, it is likely that, however implicitly
and inarticulately, you appraise the situation as acutely threatening. Then,
there are a number of physiological changes, involving different systems
controlled by the autonomic nervous system. Your heart is pounding,
your breathing becomes strained, and you start trembling. These changes
15
See Goldie 2000: 103; Roberts 2003: 14–36; Prinz 2004: 81–6; Deonna and Teroni
2012: 25–6.
EMOTION AND PERCEPTION 
OUP CORRECTED PROOF –FINAL, 7/6/2016, SPi

are accompanied by an expression of fear on your face: your mouth opens
and your eyes widen as you stare at the dog. You also undergo a kind of
experience, such as the feeling of a pang. Moreover, a number of thoughts
are likely to cross your mind. You might think that you’ll never escape and
that the dog is about to tear you to pieces. In addition, your attention
focuses on the animal and its movements, as well as, possibly, on ways of
escaping or of defending yourself. Accordingly, your fear is likely to come
with a motivation, such as an urge to run away or to strike back.
Whatever the details of the story, it is clear that a typical episode of
fear involves a number of different components. These components are
a) a sensory experience or more generally an informational component,
b) a kind of appraisal, c) physiological changes, d) facial expressions,
e) characteristic feelings, f) cognitive and attentional processes, and
g) an action-tendency or some other kind of motivational component.
One central question in the theory of emotion is which, if any, of these
components constitute(s) the emotion. For instance, is the fear you
undergo a feeling, a thought, or an action-tendency? Alternatively, does
it involve several or maybe all of the components on the list? What can
we subtract without losing the emotion of fear? In other words, the
question is what components are essential to fear.
More generally, emotion theorists have tried to determine what, if
any, are the essential components of emotions, regardless of the kind
of emotion under consideration.
16
Very different answers are proposed
in the literature. In the next section, I will brieﬂy sketch the main
theoretical options.
17
1.2 Theories of Emotion
Theories of emotion often proceed by assimilating emotions to different,
and supposedly better understood, kinds of mental states.
18
When doing
16
This is what Prinz calls“the problem of parts”(2004: 4).
17
A theory that I will not discuss here is social constructionism (see Averill 1980, 1985;
Armon-Jones 1986; Russell 2003, 2008). For an excellent book-length discussion of
emotions theories, see Deonna and Teroni 2012.
18
But see de Sousa 1987 and Goldie 2000 for the claim that emotions aresui generis
states. Note however that according to de Sousa the analogy with perception is nonetheless
important. He speaks of emotions as“apprehensions”of values. In a later text, de Sousa
claims that some emotions“are plausibly characterized as perceptions of values”(2002:
255). See also de Sousa 2011: 20–1; 36–7.
EMOTION AND PERCEPTION
OUP CORRECTED PROOF –FINAL, 7/6/2016, SPi

so, the theories generally focus on one or the other components involved
in a typical emotion episode.
19
According to one view, emotions are
kinds of feelings (James 1884; Lange 1885; Whiting 2006). William James
thus claimed that fear is the feeling that corresponds to certain physio-
logical changes, such as the racing of the heart, which are caused by the
perception of something dangerous. Another view is that emotions are
conative states, such as desires or action-tendencies (Frijda 1986;
Scarantino 2015).
20
Conative states can have propositional content—
one can desire that it rain—and satisfaction conditions—the desire that
it rain is satisﬁed when it rains—but it is usually assumed that conative
states lack correctness conditions. In terms of the direction ofﬁt, cona-
tive states have a world to mind direction ofﬁt, in the sense that the
world has to change in order toﬁt what is desired.
21
Cognitive states have
the opposite direction ofﬁt: it is the mind that has to try to match the
world. In contrast with Conative Theories, Cognitive Theories claim that
emotions are partly or wholly constituted by cognitive states. This is
often taken to mean that emotions are kinds of judgments (Solomon
1976; Nussbaum 2001), or thoughts (Greenspan 1988), or else, con-
struals (Roberts 1988, 2003; Armon-Jones 1991). However, Cognitive
Theories can also be spelled out in terms of representational content that
is not conceptually articulated.
22
This is the kind of cognitive account
proposed by those who adopt the Perceptual Theory, according to which
emotions are a kind of perception.
23
19
Another possibility is to opt for hybrid views. For instance, according to a view that
used to be popular, emotions are desire-belief pairs (Gordon 1974; Marks 1982; Searle 1983;
Green 1992). For critical discussion of hybrid views, see Goldie 2000: chap. 3 and Deonna
and Teroni 2012: chaps 3 and 5.
20
In so far as the Attitudinal Theory defended by Deonna and Teroni (2012: chap. 7,
esp. 79–80; 2014: 25–9) claims that emotions are felt bodily attitudes, which have to be
understood in terms of felt action readiness, it is plausibly interpreted as a conative theory.
For a critical discussion, see Dokic and Lemaire 2015.
21
For the notion of direction ofﬁt, see Searle 1983.
22
See Lacewing 2004: 176 for this broad use of the concept of cognition.
23
See Meinong 1917; de Sousa 1987, 2002, 2011; Tappolet 1995, 2000a; Charland 1995,
1997; Elgin 1996, 2008; Stocker 1996; Johnston 2001; Döring 2003, 2007, 2008; Zagzebski
2003, 2004; Prinz 2004, 2008; Deonna 2006; Tye 2006, 2008; Betzler 2009; Wringe 2015. In
so far as Roberts claims that construals are reminiscent of sense perception and that they
need not be propositional, he might be considered to defend a perceptual theory (2003: 75;
see also Roberts 2013: chap. 3). Goldie (2000) is sometimes interpreted as defending a
Perceptual Theory, but even though his account of emotion underlines the analogies
EMOTION AND PERCEPTION 
OUP CORRECTED PROOF –FINAL, 7/6/2016, SPi

Before I spell out the argument for the Perceptual Theory, it will be
useful to examine the limitations of the other theoretical options. Let me
start with Feeling Theories. As we saw in the fear example, emotions
typically involve feelings. Thus, an account that focuses on the experi-
ential aspect of emotions has initial plausibility. But Feeling Theories also
raise difﬁcult questions.
First, the nature of the feelings at stake is hard to pin down. Are they
sui generisfeelings (Stocker 1983) or are they bodily feelings (James 1884;
Lange 1885)? Another difﬁcult question is whether emotions necessarily
involve feelings. According to some, such as Martha Nussbaum (2001: 62),
one of the main problems with Feeling Theories is that some emotions
lack feelings. This is a moot point, however. Given that paradigmatic
cases of emotions come with feelings, one might well claim that alleged
cases of emotions involving no feeling, such as an angel’s purely intel-
lectual admiration, say, should not count as genuine emotions. More-
over, most cases of emotions that are claimed to be unconscious and
would thus lack feelings appear to be cases in which the feelings are
involved but not attended to, or not conceptualized as corresponding to
an emotion. Thus you can be angry at your partner without realizing that
you are, only becoming aware of your feelings when a friend enlightens
you.
24
In light of this, it might well make sense to consider only states
that involve feelings to be genuine emotions. A further criticism of
Feeling Theories is that such theories are not in a position to account
for the demarcation between different kinds of emotions that are ordin-
arily distinguished.
25
Thus, it is far from clear that indignation and
discontent can be differentiated only on the basis of the feelings they
involve.
26
In a similar way, it appears difﬁcult to distinguish regret and
shame only on the basis of felt bodily changes. Again, this criticism is not
decisive. There might be more to the phenomenology and especially to
the physiology of emotions than these cursory observations suggest.
Aﬁrst decisive objection to the Feeling Theories is that such theories
cannot make room for the fact that emotions are assessable in terms of
between emotions and sensory experiences, he in fact advocates that emotions aresui
generisstates.
24
See Goldie 2000: 62–72; Dainton 2000: chap. 2; Hatzimoysis 2007; Lacewing 2007;
Deonna and Teroni 2012: 16–18.
25
See Cannon 1929: 352; Bedford 1957: 282–3; Alston 1967: 482; Green 1992: 32.
26
See Bedford 1957: 282–3.
EMOTION AND PERCEPTION
OUP CORRECTED PROOF –FINAL, 7/6/2016, SPi

how theyﬁt the world. My fear can be appropriate or not, depending on
whether what I am afraid of is fearsome, that is, depending on whether it
calls for fear.
27
But feelings, such as an itch or a headache, are not things
that can be assessed in terms of how theyﬁt the world. That emotions
can be thus assessed is intimately related to the fact that emotions have
intentional objects. So, it is no surprise that a second decisive objection
to Feeling Theories is that this theory fails to make room for the
intentionality of emotions.
28
When you experience fear when confronted
with a dog, your emotion is about the dog. By contrast, your itch or your
headache is not about anything. One might reply that this objection
falsely assumes that such states lack representational content, whereas in
fact, itches and headaches have correctness conditions: they represent
bodily states (Tye 1995; Matthen 2005). But this will not do either, for it
seems unlikely that emotions represent bodily states. Typically, the
assessment of emotions depends on external states of affairs.
Let me now turn to Conative Theories. It is widely believed that
emotions are tied to motivation. As made clear in the fear example
I gave, an emotion like fear typically comes with an action-tendency,
such as the tendency to run away or to strike back. But, here again, a
number of difﬁcult questions arise. What exactly is the nature of the
motivational component? Is it a behavioral disposition? Is it a desire?
And is such a motivational component necessarily present? I will return
to these questions in Chapter 2, but what can already be noted is that it is
far from obvious that emotions necessarily come with motivation. Con-
sider admiration, for instance. If you admire an alpine landscape, say,
you might be tempted to look at it or go for a hike, but surely no
motivation at all needs to be involved. As I will argue, even an emotion
such as fear need not come with a motivation.
27
See Brentano 1889: 11; Scheler 1913–6: 263; Meinong 1917: 129–31; Broad 1954: 293;
Bedford 1957: 295–6; Hall 1961: chap. 12; Warnock 1957: 52; Pitcher 1965: 329 sqq.; de
Sousa 1978: 686; 1987: 122; Lyons 1980: 8; Wiggins 1987: 187; Greenspan 1988: 83; Gibbard
1990: 7 and 277; Armon-Jones 1991: 135; Mulligan 1995: 76 and 1998; Elster 1999: 312–14.
28
See Bedford 1957; Kenny 1963: 60. For the claim that emotions are intentional, also
see Brentano 1874; Pitcher 1965: 327; Alston 1967: 482; Wilson 1972: chap. 6; Lyons 1980:
104 sqq.; Marks 1982: 228; Gordon 1987: 22; de Sousa 1987: chap. 5; Husserl 1988: 252;
Gaus 1990: 50; Elster 1999: 271–3. Because the“feelings towards”Peter Goldie (2000)
postulates as essential to emotions are intentional, his account is not a Feeling Theory as
speciﬁed here.
EMOTION AND PERCEPTION 
OUP CORRECTED PROOF –FINAL, 7/6/2016, SPi

A further problem with Conative Theories is that even though they
can make room for the intentionality of emotions, they fail to account for
the fact that we assess emotions in terms of how theyﬁt the world. Desire
and more generally conative states are taken to have intentional content,
but the direction ofﬁt that is involved is a world-to-mind one; it is the
world which has to change in order toﬁt what is desired. So, a desire,
indeed even the most foolish desire, cannot be blamed for not matching
how things are. In reply, it might be claimed that desires in fact have
correctness conditions: to desire something involves the representation
of that thing as desirable.
29
Aﬁrst point to note here is that following
this suggestion would essentially amount to adopting a Cognitive
Theory, according to which an emotion is accurate in so far as its object
is desirable. The main point, however, is that the envisaged account
would be quite unconvincing. This is so because all emotions would
have the same type of content, i.e., that something is desirable. And in
view of the variety of emotions this claim appears much too coarse-
grained. When we assess an emotion like amusement, what we check is
whether its object is amusing, not whether it is desirable. Negative
emotions pose an even more acute problem, for surely what we fear is
not represented as desirable. One might reply that escaping from the
object of the emotion is represented as desirable, but then it becomes
difﬁcult to discriminate between fear, embarrassment, and anger. The
moral is that being desirable is thus too general a concept to characterize
the content of speciﬁc emotions.
30
By contrast, Cognitive Theories of the judgmental sort have no difﬁ-
culty in accounting both for the intentionality and the assessability of
emotions. Judgmental Theories assimilate emotions to evaluative or
normative beliefs or judgments.
31
On the simplest version, to fear some-
thing is simply to judge that the thing is fearsome, to be disgusted by
something is to judge that the thing is disgusting, to admire something is
to judge that the thing is admirable, and so forth for each emotion kind.
Other Judgmental Theories claim that further ingredients, such as
29
See Stampe 1987.
30
See Brady 2013: 32.
31
See Solomon 1976; Lyons 1980; Nussbaum 2001. Psychologists have defended the
same kind of theory under the name of“Appraisal Theory”: see Arnold 1960; Lazarus 1991.
See also the more sophisticated theory in terms of a multiplicity of appraisal dimensions
advocated by Scherer et al. (2001).
EMOTION AND PERCEPTION
OUP CORRECTED PROOF –FINAL, 7/6/2016, SPi

Other documents randomly have
different content

komikumnak, amely beférkőzött a vallásos könyvekbe is. Így a hágai francia
misekönyvben farkas, róka és bak csuhába öltözve gyóntatják egymást és
imádják a sátánt. Ezt az irányt a finom, szabatos tollrajz és a felületes szinezés
jellemzi. A naptárakhoz az egyes hónapokra vonatkozó képeket festettek,
amelyek «haviképek» néven ismeretesek s amelyek lassanként életképekké
váltak. A misekönyvek, breviariumok, pszalteriumok és imakönyvek elé bocsátott
naptárak homlok- és keretdiszítményeiben találhatjuk őket. Többnyire a földmíves
munkáját ábrázolják egy vagy több alakkal. A XIII. századbeli francia
miniatürfestészet legszebb emléke Szt. Lajos pszalteriuma, amelyet a párisi
nemzeti könyvtárban őriznek. A XIV. században a tollrajz és a színek
összhangzatosakká váltak és e század közepétől kezdve már a tulajdonképeni
festői színezés fejlődött ki. Az emberi és állati alakok is tökéletesebb kifejezést
nyertek, a csupán díszítményül szolgáló tájkép lassanként jelenezetté vált s a
haladás e menetébe belevonták az iniciálét is, miáltal a képiniciálé jött létre,
amely mindmagasabb fejlettséghez jutott. A «British Múzeum»-ban őriznek egy
«Apokalipsze»-t, amely a XIV. század elején francia művészek által készült. Ez a
könyv egész sorát tartalmazza a szép és fantasztikus rajzoknak. A miniatürök
minden lapon hosszúkás mezőkben állanak és színes vonalak veszik körül s
majdnem a lap kétharmadát foglalják el. A szöveg két hasábosan áll a miniatür
alatt és kis színes iniciálék ékesítik. A miniatürök háttere felváltva vörös és
sötétzöld. Ezenkívül a XIV. századból fennmaradt könyvek közül művészi
szempontból az értékesebbek és szebbek közé tartoznak: Berry herceg kis és
nagy imakönyve és az «Officium Beatæ Mariæ Virginis» könyve.
Francia miniatür a XIII. századból. (Ámor a költőt oktatja.)

Francia miniatür a XIII. századból. (Ámor megsebesíti a
költőt.)
A francia miniatür fejlettségi fokán állottak a XIV. században a német, az
angol, a spanyol és a hollandiai miniatürök is. Sőt a hollandiai korai
reneszánszfestészet – a Van Eyck testvérek befolyása alatt – szoros fejlődési
kapcsolatban volt a XIV. századbeli francia miniatürfestészettel. Olaszországban a
miniatür a toszkánai festészet hatása alá került, de mindamellett a francia izlés is
érvényben maradt.
A XV. században a miniatürfestészet már egyenlő arányban fejlődött minden
nyugati országban. A XV. századbeli miniatürfestészet fejlettségét a leghívebben a
Bedford-imakönyv mutatja, amely 1422-ben Angolországban keletkezett, azonban
francia művészek munkája. Az első lapokat betöltő naptár, tiszta színekben
ragyogó miniatüreivel, igen figyelemreméltó. Mint a drágakövek, úgy vannak a
finom lombozatos keretbe beillesztve. A reneszánsz beköszöntésével a
miniatürfestészet tökélyének legmagasabb fokát érte el. A reneszánszkori
miniatürfestészetnek kiváló mesterei voltak Olaszországban Antonio Liberale,
Attavante és Giulió Klovio, Franciaországban Jean Foucquet és Németországban
Dürer Albert és tanítványai.
A magyar miniatürfestészet – amint hozzávetőlegesen megállapítható – az
Árpádházi királyok korában fejlődött ki. Azonban fejlődési menetében nem volt
meg a következetesség, mint a Nyugat többi országaiban. A legrégibb könyv,
amely ebből a korból reánk maradt, a Pray-kódex (magyarországi misszale). A
XIII. század első felében (1228 előtt) készült, de művésze még teljesen a bizánci
hagyományt uralta. A könyv fődíszítménye a kánon előtti hármas kép, amely
színes tollrajzban Krisztusnak a keresztről való levételét, sírba tételét és a szent
asszonyokat a sírnál kezdetleges, jellemző felfogással ábrázolja. A szöveget
számos vörös és kék iniciálé díszíti. A XIV. század legszebb emléke az esztergomi

misekönyv, amelyet 1377-ben Steft Henrik csukárdi plébános írt és festett, aki a
burgundi művészet hatása alatt állott. A könyvben számos miniatür és iniciálé
van; de különösen szép a címlap lapszéli díszítménye és a kánon előtti két kép.
Az egyik kép lombozatos lapszéli díszítmények között a feszületet Máriával és
Jánossal, a másik pedig Krisztust az olajfák hegyén és Ecce homo alakban
ábrázolja. Művészi tekintetben mindenesetre méltó párja a «Cronica de Gestis
Ungarorum» (Bécsi képes krónika), amelyet 1358-ban Nagy Lajos király
másoltatott s a következő években pazarul kifestetett. Ebben a Magyarországra
átplántált Anjoukori miniatürfestészet teljes pompájában tünik fel. Az 1394-ből
származó misekönyv, amelyet Miskolczi László festett, már az olasz művészet
befolyását mutatja. Míg egy másik XIV. századbeli misekönyv teljesen egyéni
felfogású. A XIV. századból való a «S. Augustinus de Doctrina Christiana» is,
amelyben azonban az angyali üdvözlet rajzán a hanyatló bizánci művészet
jellemvonásai láthatók. A XV. században a magyar könyvfestők – mint a
fennmaradt emlékek mutatják – a gót miniatürfestészet nyomdokain haladtak. A
gót stílus remekműveként kell felemlítenünk az 1426-ban készült körmöczbányai
jegyzőkönyvet; de hasonló szép Selmecz városának jegyzőkönyve is, amely 1432-
ből való. A gótikus lombozatos lapszéli díszítmények sajátságos kifejlődését pedig
leginkább a misekönyvekben találjuk.

Egy Korvin-kódex lapja.
A reneszánsz-művészetet Mátyás király könyveiben, a Korvin-kódexekben
leljük fel. Csakhogy ezek nem magyar könyvfestők által készültek. Legnagyobb
részük Olaszországból, Firencéből hozatott; azok pedig, amelyek Mátyás király
budai palotájában készültek, szintén idegen könyvfestők művei. Mátyás király, a
reneszánsz egyik buzgó ápolója, igen szerette a pazar fénnyel kiállított könyveket

és így teljesen szabad tért nyitott a könyvfestőknek, kik – élve az alkalommal – a
legnagyobb pompát fejtették ki. A könyveket néha egész lapokat betöltő
kompoziciókkal díszítették, amelyek keretébe rendesen beillesztették a király s
királyné arcképét és a Hunyadi-címert. A lapszéli diszítményeket a
legváltozatosabb növényi és építészeti motivumokból állították össze. Az alakok
rajzában az anatómia még hibás és hagyományos, de a bűvös és tömör szinezés
klasszikus szépségű. A híres olasz mester, Attavante is Mátyás király
szolgálatában állott s az általa festett könyvek közül nem egy világhírűvé lett.
Magyar könyvfestőktől is ismerünk néhány könyvet, amelyekben a reneszánsz
hatása észlelhető. Ilyenek «Ptolomeusz Kozmográfiája» (1465) és Kinizsi Pálné
(született Magyar Benigna) imakönyve (1494). Ez utóbbinak különösen szép a
címlapja, amely az első lap szövegét élénk virágos lapszéli díszítményekkel
foglalja be s az iniciáléban Máriát a kis Jézussal, alul pedig a Kinizsi és Magyar
családok címerét tünteti fel. Hogy ez az imakönyv még a kenyérmezei hős halála
előtt készült neje számára, tanusítja egyik lapján az imádság «Pál uram
betegségéről, kit mind papok, mind barátok minden egyházban megmondanak».
Az írott és miniatürökkel gazdagon díszített könyvekről a nyomtatott
könyvekre való átmenetet a fametszetű nyomatok képezték. A fametszetet már a
XIII. században ismerték. Eleinte azonban csak szent képeket és játszókártyákat
állítottak így elő, amelyeket azután vízfestékkel kifestettek. A képekhez néha a
bibliából vett jelmondatot vagy rövid imát is fűztek, amelynek szövegét szintén
fába metszették. A fametszetű nyomatok közül a legrégebbiek, amelyeken
évszám is előfordul, Mária képe 1418-ból és szent Kristóf képe 1423-ból. A XV.
század első felében falemezekkel már képeskönyveket is állítottak elő, amelyek az
analfabétáknak és az alsóbbrendű papságnak voltak szánva. Ilyenek voltak
többek között a «Biblia pauperum» (Szegények bibliája), az «Apokalipsze» és a
«Hét halálos bűn».
A könyvnyomtatás feltalálásával a könyv új köntöst öltött. Ebben a köntösben
a könyv már azzá lett, ami tulajdonképeni rendeltetése: az ismeretszerzés
eszköze. A könyvnyomtatás első, 1500-ig készült termékeit inkunabuláknak
(ősnyomtatvány) nevezzük. Az inkunabulákat kezdetben pergamenre, későbben
papirosra nyomtatták. Az akkoriban használt papiros tartós és szép fehér volt és a
mély fekete nyomással igen jó hatást tett. A könyvek alakja kezdetben folió
(ívrét), majd kvárt (4-rét) volt. Ismerünk azonban oktáv (8-rét) alakút is, például
Augusztinusznak «De Singularitate Clericorum»-ját, amely 1467-ben jelent meg.
A legelső nyomtatott könyvek betűi gót jellegűek és meglehetős nagyok. Ez
azért van, mert a nagyobb betűk metszése könnyebb volt, mint a kisebbeké.
Csakhogy a nagy betűk annyiban hátrányosak voltak, hogy kevés sor fért egy
lapra és a könyv ezáltal bővült. Gutenberg János, a könyvnyomtatás
feltalálójának legelső nagyobb terméke, a biblia – mindamellett, hogy folió-alakú

– csak 42 soros. A nagy betűk hátrányos voltát, úgy látszik, hamarosan
felismerték, mert egy 1467-ben nyomtatott biblia már 56 soros és betűi kisebbek.
Pannartz Arnold és Schweinheim Konrád olasz könyvnyomtatók már az írott
könyvekből ellesett szép latin betűket öntöttek és ezekkel nyomtatták 1464–
1465-ben Ciceró «De oratore ad quintum fratrem libri tres» című művét. Az első
görög betűk a Mainzban nyomtatott «Paradoxis Ciceronis»-ban és a Rómában
1469-ben nyomtatott Gelliusz-kiadásban fordulnak elő. Azok a könyvnyomtatók
pedig, akiknek görög betűjük még nem volt, a görög szavak helyét üresen
hagyták s azokat kézírással a vevők pótolták. Az első görög szövegű könyv
Laszkarisz grammatikája volt, amely 1476-ban Milánóban jelent meg. Az akkori
különféle tipusú betűket rendszerint a velük először nyomtatott könyv után
nevezték el. Igy voltak misszale-betűk, ciceró-betűk (Ciceró műveit nyomtatták
először ezekkel) és ehhez hasonlók.
A mai értelemben vett címlapot az első könyveknél nem találunk. Az első
lapon legtöbbnyire a fejezeteket felsoroló tartalomjegyzék vagy a kiadást
ismertető levél volt. A latin könyvek rendesen ezekkel a szavakkal kezdődtek:
Incipit liber (Itt kezdődik a könyv). A könyv címét, a könyvnyomtató és a
nyomtatási hely nevét és az évszámot az utolsó lapon kolofonban (végcím)
tüntették fel. Az évszámot majdnem kivétel nélkül római számokkal jelölték. Ettől
az általánosan bevett szokástól csupán Caxton Vilmos, Angolország első
könyvnyomtatója tért el. Ő ugyanis a könyv címét a szöveg közé vagy a
tartalomjegyzék után tette. Címlappal ellátott könyvekkel csak a későbbi években
találkozunk. Az első ismert ilyen könyv a Hoernen Arnold által 1470-ben Kölnben
nyomtatott «Sermo ad populum predicabilis etc.» című mű. Monteregio János
kalendáriumának, amelyet 1476-ban Ratdolt Erhárd nyomtatott, is van címlapja
és talán egyike a legérdekesebbeknek. A címen, az évszámon és a
könyvnyomtató nevén kivül 17 latin költemény is van a címlapon, ezekután pedig
a következő vörössel nyomtatott 3 sor: Bernadus pictor de Augusta, Petrus
Laslein de Langencen, Erhardus Ratdolt de Augusta. Az első címlappal ellátott
biblia 1486-ban nyomtatott. Címe csupán ennyi: Textus Biblie. Egy 1492-ben
Velencében nyomtatott bibliának meg ez a címe: Biblia; alatta kép van, amely
szent Péter apostolt a kulccsal ábrázolja. A Fuszt János által 1466-ban nyomtatott
«De arte predicandi» című műben már margináliákat (széljegyzeteket) is találunk.
A lapszámozás csak a XV. század végén kezdődött. Legtöbbnyire azonban csak a
lap egyik oldalán volt szám és ez rendesen alul vagy fölül a szöveg közepe felett
állott. Az ívek sorrendjét jelző betűk és a «kusztodesz» elnevezés alatt ismert
szavak, amelyek a lap alján voltak elhelyezve és a másik oldalra utaltak, szintén
csak a XV. század végén fordulnak elő.
A legelső nyomtatott könyvek illusztrációi az iniciálék és a fametszetek voltak.
Az iniciálék helyét azonban a könyvnyomtató rendszerint üresen hagyta, mert
azok kifestése tetemes összegbe került. Ezáltal a könyvet olcsóbban is adhatta, a

vevő pedig a kifestést tetszése szerint pótolhatta. Ezt a munkát a könyvfestő
végezte. Kezdetben az illusztrációk a nyomtatott könyvben nem igen
érvényesültek, mert a fametszetek kidolgozásban meglehetős nyersek voltak.
Csak Pigouchet fametszeteinél észlelhető finomabb kidolgozás, amelyek –
Trechszel lioni könyvnyomtató bizonysága szerint – puszpángfába voltak metszve,
amely már akkor használatban volt. Hogy az illusztrációk nem érvényesültek,
annak nemcsak a fametszetek kidolgozása volt az oka, hanem az is, hogy a
fekete festék egyhangúságánál egyebet nem nyújtottak, már pedig a
könyvkedvelők nem szivesen nélkülözték a színgazdag kiállítást. Ezen későbben,
már a XV. század vége felé, úgy segítettek, hogy a könyvfestő a fametszeteket is
kifestette.
A fametszetekkel illusztrált legrégibb könyv az 1461-ben Pfiszter Albert által
Bambergben nyomtatott Edelstein-féle mesekönyv, amely 101 fametszetet
tartalmaz. Az első illusztrált könyv pedig, amely már a fametszet összes
kiválóságait egyesítette magában, «A szerelem és az álom harca» című mű.
1499-ben jelent meg Velencében Aldusz Manutiusz kiadásában és számos
pompás fametszeteit Giovanni Bellinónak tulajdonítják. Különösen a 6-ik lapon
levő fametszet, amely Priaposz áldozatát ábrázolja, kimagasló; de ez a lap
rendesen hiányzik, úgy hogy teljes példány valóságos kincs. Azonban a
miniatürökkel ellátott könyveket talán leginkább kárpótolták azok a pergamenre
nyomtatott imakönyvek (Livres d’heures), amelyek a XV. század végén s a XVI.
század elején Párisban Pigouchet, Vérard, Kerver, Du Pré és Hardouyn-nél
jelentek meg. Néhányban ezek közül az egész oldalas képeket a miniatürök
módjára kifestették és félig architektonikus lapszéleket gyöngén aranyozták és
akként kezelték, mintha a képek keretei volnának. Az egyik könyvben aranyozott
keretben egy kép látható: Nesszusz, a kentaur, amint elszökteti Deianirát,
Herkulesz nejét. Ez a kép a klasszikus mitológia felélesztését mutatja és a könyv
lapszéli diszítményeiben ismételve még többször előfordul.
A XV. század második felében feltalálták a rézmetszetet, azonban igen keveset
nyomtattak vele, mert a nyomtatás követelményeinek nem igen felelt meg.
Ugyanis a réztábláknak a szedés közé való illesztése felette sok nehézséggel járt
Az első rézmetszetekkel nyomtatott könyv 1477-ből való. Címe «Il Monte Sancto
di Dio» és Firencében nyomtatta a német származású Niccolo di Lorenzo. De
ebben a könyvben a rézmetszet csupán az egész oldalas képekre szorítkozott.
Ugyancsak a XV. század második felében az úgynevezett «tésztanyomás»-sal is
próbálkoztak az illusztrálásnál. Azonban úgy látszik, gyakorlatilag ez sem vált be,
mert az ilyenféle nyomatok a legnagyobb ritkaságok közé tartoznak. A
tésztanyomás eljárása az volt, hogy az érclapba bevésett rajzot nyúlós, egyszerű
színnel – rendszerint feketével – töltötték ki, s így nyomtatták sárgára festett
papirosra, úgy hogy a nyomaton a rajz domborúan, sötéten látszik.

Bizánci kötés a VIII. századból.
A kötésnek, a könyv külső ékességének, a középkorban már nagyobb szerep
jutott, mint az ókorban. Természetes azonban, hogy eleinte, épúgy mint a
könyvírás, a könyvkötés is a szerzetesek kezében volt. A könyvkötéssel külön
szerzetesek foglalkoztak, akiket azután könyvkötőknek neveztek. Egy régi
feljegyzésben olvashatjuk is, hogy a VI. században Kassziodorusz a vivariumi
kolostorba ügyes könyvkötőket hívott meg, akik a könyv külső ékesítéséhez
mesterien értettek. A kötésnél nagy fényűzést fejtettek ki, mert arra törekedtek,
hogy a miniatürfestményekkel és rajzokkal diszített könyvek értékes voltával
arányban álljon a kötés művészi becse is. A VI–XIII. században a fából készült
könyvtáblákat elefántcsont-, arany- és ezüstdomborművekkel és drágakövekkel
diszítették.

Karolingiai kötés elefántcsontmetszéssel.
Minthogy a középkor elején csak a szerzetesek foglalkoztak a könyvkötéssel,
az az időbeli kötést, barátkötésnek nevezték el. A barátkötés első csoportját az
elefántcsont-domborművekkel díszített kötések képezik. Néhány ilyen kötést a
párisi nemzeti könyvtárban őriznek, amelyeken a dombormű bizánci és karolingiai
elefántcsont-metszés. Második csoportját azok a kötések képezik, amelyeken a
díszítés ötvösmunka. A bizánci ötvösmunka jellegzetes példáját adják azok a
kötések, amelyek a velencei Márkus-templom világhírű kincseihez tartoznak.
Ezeknek a kötéseknek fatáblái aranyozott ezüstlemezekkel vannak bevonva.
Hátukat több aranyozott ezüstszalag képezi, amelyek zsinórral akként vannak
összekötve, hogy a hát a könyv kinyitásánál mozog. A legrégibb ezen kötések
közül a VIII. századból való. Önálló csoportot képeznek azok a kötések,
amelyeknek felső táblája zománclemezekkel van bevonva. A XII. század végén

már ismeretes volt a vaknyomású bőrkötés is. A legrégibb effajta kötések
Angolországban keletkeztek.
Ó-angol kötés vaknyomással a XII. századból.
A XIV. és XV. században már olyan könyvkötők is működtek, akik nem
tartoztak semmiféle rendhez. S talán ennek tulajdonítható, hogy a bőrkötés
ebben az időben már általánossá vált. Kezdetben a bőrkötést még vaknyomással
látták el, de későbben a diszítéseket már vésték, poncolták, trébelték és
bélyegzőkkel nyomták. A diszítésnél a tábla szélein a bélyegzőket egymásmelletti
szoros sorokba rakták, a tükrön pedig bélyegzőkből képzett négyszögeket,
köröket és körszeleteket különféleképen helyeztek el. A bélyegzőnyomásoknak
köralakú elhelyezése azonban egyedül csak az ó-angol kötéseknél fordul elő. A
könyvek sarkaira erős, gyakran művészi készítményű ércsarkokat alkalmaztak,
hogy a tábla a kopás ellen védve legyen. Hasonló művészi munkát fordítottak a
csatokra is, amelyek egy könyvről sem hiányoztak. A bőrön kívül használtak a
kötéshez bársonyt és selymet is. Ezeket a kötéseket rendesen aranyhímzéssel
ékesítették.

Bársonykötés a XV. századból.
A reneszánsz, amely a művészetet és iparművészetet minden téren új utakra
terelte, természetesen a könyvkötészet fejlődésében is fordulópontot jelent. A
könyvkötészetbe is egészen új technikát hozott a tábladíszítés és aranynyomás
körül; de egyúttal hozott új díszítési motivumokat is. Az új technika és az új
díszformák a XV. század végén Olaszországból indultak ki, ahonnan először
Francia- és Spanyolországba, későbben pedig Német- és Angolországba ültettek
át.
A könyvkötés átváltozására különben nagy jelentőséggel bírt az a momentum,
hogy a könyvtáblák díszítésére a keleti formákat vették át. Ugyanis a régi időben
sehol sem értettek jobban a bőr kikészítéséhez és monumentális diszítéséhez,
mint a Keleten. A reneszánsz hozta tehát a keleti bőrdiszítő-művészetet a
Nyugatnak. A reneszánsz-kötésnek azonban különös ismertetőjele a különböző
formák összeolvasztásával nyert díszítési motivumok. Magyarországon a
reneszánsz-kötést Mátyás király híres Korvin-kódexeinek kötései képviselték. A
bőrkötések préseltek és aranyos arabeszkekkel, gyűrűs hollóval vagy Magyar- és
Csehország címerével voltak díszítve. A kék- és violaszínű bársonykötések pedig
zöld selyemszalagról függő rézcsatokkal voltak ellátva.

Bécsi bőrkötés a XV. századból.
A könyvek gyűjtésére a középkorban is nagy súlyt fektettek. Azonban a
középkor elején alig voltak jelentékeny könyvtárak, mert az ókor híres és nagy
könyvtárait a folytonos villongások és harcok közepette összerombolták, úgy,
hogy azokból csak töredékek maradtak. Igy tehát nem meglevő könyvtárak
gyarapításáról, hanem újak alapításáról kellett gondoskodni. A középkori
könyvtárak alapítása körül nagy érdemeket szereztek a bencésrendiek és a
kolostori iskolák. Igy a IX. században (822) már nagyobb könyvtárral a reichenaui
és a sz. galleni kolostor rendelkezett. Előbbi 145, utóbbi 400 kötetet számlált.
Hrabanusz Maurusz apát, a híres fuldai kolostori iskola alapítója, naponta 12
szerzetes által másoltatta a régi könyveket és ezáltal hatalmas könyvtár jött létre,
amely későbben a «világhírű» jelzőt vívta ki magának, amennyiben a világon
bárhol megírt könyveket egyesítette. A korvei-i kolostor hasonló eredményt azzal
ért el, hogy 1097-ben kiadott szabályaiban elrendelte, hogy minden szerzetes,
akit a kolostorba felvesznek, egy könyvet tartozik annak szentelni. II. Frigyes

meg úgy intézkedett, hogy az aacheni kolostor jövedelmei könyvek beszerzésére
fordíttassanak.
Egy Korvin-kódex bőrkötése.
Mikor azután a középkor vége felé a kolostorok hanyatlani kezdtek, a könyvek
gyűjtését az egyetemek vették át. Első helyen említendő a párisi egyetem,
amelynek könyvtára 1292-ben 1000 kötetet számlált. Híresebb könyvtárak voltak
még az oxfordi, heidelbergi, lipcsei és prágai egyetem tulajdonában. Voltak

azonban fejedelmek is, akik könyvtárakat alapítottak. Igy az arab
Spanyolországban III. Abdurrahman és II. Hakam alapítottak könyvtárakat. Ezek
között a legnagyobb a kordovai könyvtár volt, amelyről az arab történetírók azt
mondják, hogy a kalifa 400,000 kötetből álló könyvtárt alapított, amelynek
katalogusa 24 kötetből állott. Nagy súlyt helyezett nemcsak arra, hogy könyvtára
a régi irodalomnak minden nevezetes termékét egyesítse, hanem az az ambiciója
is volt, hogy a távol országokban keletkezőben levő nevezetesebb irodalmi művek
első példánya Kordovába kerüljön a fejedelem könyvtárába.
Nyilvános könyvtárak a középkorban csak Olaszországban voltak, de ott is
kevés számmal. Ilyeneknek tekinthetjük csupán a Mediciek által alapított firencei
és az V. Miklós pápa által alapított vatikáni könyvtárt.
Mint magán-könyvgyűjtőkről megemlékezhetünk Trimberg Hugó bambergi
költőről, akinek 1300 körül már 200 kötetből álló gyűjteménye volt; Akkarsziusz
Jurisz tekintélyes olasz tudósról, akinek azonban 20 kötettel kellett beérnie. Nagy
könyvgyűjteménye volt Hutten Ulriknak s azt annyira értékesnek és becsesnek
tartotta, hogy a mainziaknak arra a fenyegetésükre, hogy könyveit
megsemmisítik, azt válaszolta: «Ha könyveimet elégetitek, én várostokat borítom
lángba.» A XIV. század folyamán, de különösen a reneszánsz-korban, a
könyvgyűjtés már annyira szenvedéllyé vált, hogy Brant Szebesztián 1494-ben
megjelent «Bolondhajó» című művében a könyvgyűjtést a divatbetegségek közé
sorozza, a könyvgyűjtőket pedig ostorozza és nevetségessé igyekszik tenni őket.
Magyarországon a könyvek gyűjtése Szent István király idejében kezdődött.
Maga Szent István volt az első, aki könyveket gyűjtött és azon volt, hogy
könyvtárak alapíttassanak. 1015-iki alapítólevelében olvashatjuk, hogy a
pécsváradi monostornak 33 könyvet adott s elrendelte, hogy a községi
templomok könyveiről a püspök gondoskodjék. Hasonlóan cselekedett Szent
László is, aki a pannonhalmi monostornak 1093-ban 73 könyvet ajándékozott. A
főpapok előtt Szent Gellért járt jó példával, aki nagy buzgalommal gyűjtötte a
könyveket, amelyeket tartalmilag is értékelni tudott. Még a krónika is feljegyezte
róla, hogy «Gellért csanádi püspök egyszerű szekéren járt, melyen ülve
olvasgatta könyveit». Az 1279-iki budai zsinat már kötelességévé tette a
plébánosoknak, hogy az istentisztelethez szükséges könyveket szerezzék meg.
Más alkalommal meg a kegyurak, akik jószágaikon plébániát alapítottak és
javadalmaztak, azt egyszersmind könyvekkel is ellátták. Igy jutott például a
bratkai (Barsmegye) egyház 1156-ban – Euzidusz alapítólevele szerint – öt kódex
birtokába.
Magánkönyvtárak is voltak ebben az időben, amiről egy 1150 körül írt oklevél
tanuskodik. Eszerint egy Adalbert nevű főúr, mielőtt Sziciliába elindult volna
követnek, minden könyvét a pannonhalmi monostornak hagyta. Gyerki László

esztergomi prépostnak is voltak könyvei, amelyekről 1277-ben kelt
végrendeletében úgy intézkedett, hogy azokat adják el és a befolyt összeget a
szegények felsegélyezésére fordítsák. Bernát spalatói érsek, Imre király volt
nevelője meg unokaöccseinek hagyta sok drága könyveit. Magánkönyvtára volt
Kálmán királynak is, akiről a krónika igy szól: «… kit a magyarok Könyves
Kálmánnak hívnak, minthogy könyvei voltak, melyekből mint a püspök
zsolozsmáit végzi vala.»
A későbbi századok könyvtárairól megemlékezvén, elsősorban a pozsonyi
káptalan könyvtárát kell megemlítenünk, amely 1425-ben 83 kötetet számlált.
Utána fölemlíthető a kolozsmonostori kolostoré és a veszprémi káptalané. Előbbi
1427-ben 51, utóbbi 1437-ben 117 kötettel rendelkezett. A külföldről hazakerült
tudós papok pedig gazdag plébániai könyvtárakat alapítottak s számukra külön
tűzmentes helyet építtettek. Ezen könyvgyűjtők közül ma csak Weiteni Orbán
soproni káplán emlékét ismerjük, aki 1400-ban 20-nál is több kötetről
végrendelkezett. A nagyszebeni plébánia 1500-ig 260 kötetet gyűjtött össze, s
ezzel ellentétben a bencésrendiek kilenc magyarországi monostora mindössze
130-at.
Nagy könyvgyüjtő volt Zrednai Vitéz János humanista, akinek fővágya
odairányult, hogy könyvtárában a tudomány minden ága képviselve legyen. Ezért
természetesen igyekezett minden lehető könyvet megszerezni. Könyvgyüjtési
szenvedélyének félszegségeit azonban unokaöccse, Janusz Pannoniusz
szeretetreméltó humorral lobbantotta szemére. «Azt kivánod – írja egyik
levelében – hogy könyveket küldjek. De vajjon nem eleget küldtem-e már is?
Csak görög könyveim maradtak meg, a latinokat mind elvittétek. Istennek hála,
hogy járatlanok vagytok a görög nyelvben. Különben a görög könyveket sem
hagytátok volna meg. De ha megtanultok görögül, én azonnal a héber nyelvet
sajátítom el és héber kódexekből állítok össze könyvtárt… Ha annyira vágytok
könyveket bírni, ne fosszatok meg azoktól másokat, főleg olyanokat, akiknek
kevesebb van mint nektek. Hisz Olaszország el van árasztva könyvekkel.
Hozassatok onnan, amennyit tetszik. Küldjetek pénzt Firencébe, az egyetlen
Veszpászián képes kielégíteni titeket.» Zrednai Vitéz János a tanácsot megfogadta
és Olaszországban összekerestette a könyveket; amit nem talált készen, azt
Firencében leíratta, nem tekintve árra, csakhogy szépek és hibátlanok legyenek.
Gazdag gyüjteményét – sajnos – halála után szétharácsolták. Legtöbb darabja
külföldre került, pedig a könyvek tábláján a Vitéz címer mellett többnyire ott
ékeskedett Magyarországé is, mivel első tulajdonosuk kétségtelenül az örököst
akarta megjelölni.
Zrednai Vitéz János álmait tanítványa, Mátyás király valósította meg, aki
fényes és gazdag könyvtárt alapított. Régi feljegyzések szerint híres
könyvgyüjteményének alapja Zrednai Vitéz János és Janusz Pannoniusz könyvtára

volt. Ma azonban már tudjuk, hogy Mátyás királynak korábban is voltak
könyvgyüjtői, akikkel valószinüleg már a tudománykedvelő I. Ulászló könyveit és
atyja hagyatékát egészíttette ki. De könyvgyüjteményének tulajdonképeni
gyarapodása akkor kezdődött, amikor a finom műveltségű Beatrix-szal, Ferdinánd
nápolyi király leányával 1476-ban házasságra lépett. Bizonyosra vehetjük, hogy a
királyné és az udvarban élő olasz tudósok ösztönözték a királyt egy hatalmas,
világraszóló könyvtár alapítására, mert tudvalevő, hogy a királyné igen szerette a
szép és pazar fénnyel kiállított könyveket, de egyszersmind nagy rajongója is volt
a tudománynak.
Középkori könyvállvány.
Mátyás király a könyvtár hatalmassá tételével nem is késett soká. Roppant
nagy mértékben indította meg a munkát. Gyüjtőket küldött Görögországba,
Olaszországba, Konstantinápolyba és mindenhol összevásároltatta a szebbnél-
szebb könyveket. Heltai szerint egyedül Olaszországban 33,000 magyar arany
fogyott el évente. Hogy a pápáknak, fejedelmeknek és a dúsgazdag
magánkönyvgyüjtőknek veszedelmes versenytársa volt, már 1475-ben
köztudomású lett, amikor Manfredini herceg bolognai könyvtárát megszerezte.
Igy csak természetesnek kell találnunk, hogy Mátyás király könyvtára csakhamar
a legelső európai könyvtárak között foglalt helyet.

A könyvek a budai várban külön e célra épült helyiségben voltak elhelyezve.
Hogy hány kötet volt, arról pontos feljegyzés nem maradt reánk. De hozzávetőleg
számítva, lehetett vagy 6–7000 kötet. Elég nagy szám, ha tekintetbe vesszük,
hogy Mátyás királyon kivül a két leghiresebb az időbeli könyvgyüjtő, úgymint V.
Miklós pápa 8 év alatt csak 5000 kötetet. Frigyes urbanói herceg pedig 13 év
alatt csak 7000 kötetet tudott összegyüjteni, holott nekik sokkal könnyebb volt a
helyzetük, mivel Olaszországban volt a kódexek igazi hazája.
Mátyás király könyvtárának őrizete és rendezése külön őrökre volt bizva, akik
a királyt, a királynét és az udvari tudósokat ki is szolgálták. A felségek
rendelkezésére pedig puha nyugágy volt a könyvtár helyiségében elhelyezve,
hogy teljes nyugalomban elégíthessék ki tudásvágyukat.
Mátyás király halála után azonban véget ért a könyvtár gyarapodása. A
világhirű kódexek az ország zászlósainak a kezébe kerültek, de azok korántsem
viselték úgy gondjukat, mint Mátyás király. Az új király, II. Ulászló, eleinte szintén
nagy könyvkedvelőnek mutatta magát, de későbben azután sorra elajándékozta a
drága könyveket. Utódja, II. Lajos idejében meg már egész Európa tudta, hogy a
Budán megforduló követek mind kódexajándékban részesülnek. Nemsokára
azután bekövetkezett a török uralom ideje, de akkor már alig pár száz kötet volt.
Budavár bevételénél a törökök gyujtogattak és a királyi palotában is rombolt a
tűz, egyebek között a könyvtárban is pusztított a kincset érő könyvek között. Amit
megmenthettek, azt a török főemberek, minthogy ismeretes volt előttük a nagy
érték, lassanként Konstantinápolyba szállították. És csak évszázadokra reá,
amikor a török uralom véget ért, sikerült néhány kötetet hazánk számára
visszaszerezni.
Amint a fennebbiekből kitünik, a középkorban elég nagy súlyt fektettek a
könyvtárak alapítására és a könyvek gyűjtésére. S mindennek dacára a könyv
mégsem szolgálta azt a célt, amelyet tulajdonképen szolgálnia kellett volna: a
felvilágosítást terjeszteni. A könyvek ugyanis igen drágák voltak s ezért megvasalt
tölgyfaládákba vagy díszes szekrényekbe zárták. De tartották fából vagy ércből
készült mozgatható állványokon is, ezekhez azonban a könyveket hozzáláncolták.
Már pedig ilyenképen a felvilágosítást terjeszteni és a könyvet közkinccsé tenni
nem lehetett. Még a nagynevű Róbert Szorbon alapítólevelében, aki a párisi
egyetem könyvtárát alapította, is ott van a tétel: «A könyvtárt csak arravaló
méltó férfiúnak lehet használnia.» A könyvnyomtatás feltalálása azonban véget
vetett ennek, mert a könyvek árát tetemesen leszállította és ezáltal
hozzáférhetővé tette. Láthatjuk azt András János alériai püspöknek a «Szent
Jeromos levelei»-ben II. Pál pápához intézett ajánlásában, amelyben azt mondja:
«Könyvek, amelyek annakelőtte 100 tallérba kerültek, most csekély 20 tallérba
kerülnek és azok, amelyekért 20 tallért fizettek, most 4-ért kaphatók.»

Az előbbi fejezetben a könyvek megsemmisítéséről is szólottunk. Ilyen esetek
a középkorban is előfordultak. A könyv elleni gyűlölség sokszor annyira lángba
borult, hogy évszázadok fárasztó munkáját hamvasztotta el. Igy hamvadt el III.
Leó császár intézkedése folytán a konstantinápolyi könyvtár, amelynek felégetését
maga a császár is végignézte. Abi Amir, II. Hakam utódjának hatalmas
minisztere, akként cselekedett, hogy a kordovai nagy könyvtárba bevezette a
legtekintélyesebb alemákat, akikkel kiválasztatta és tűzbe dobatta azokat a
könyveket, amelyek szerintök vallásellenes természetűek voltak. Nagyon sok
könyv a katolikus zsinatokon hozott határozatok folytán is megsemmisíttetett.
Ilyen volt a 681-ben tartott konstantinápolyi zsinat, amely az általa kárhoztatott
könyvek megégetését rendelte el. A trullai zsinat (692) hasonlóképen
megégetésre itélte az egyházra nézve veszélyesnek tartott könyveket. A vercelli
zsinaton (1050) pedig Berengurnak a könyvét itélték el, mig az 1120-ban tartott
szoásszonszi zsinat Abelárd könyvét itélte el, amelyet II. Ince pápa maga vetett a
tűzbe. A XIII–XV. századbeli zsinati határozatokban is találunk a könyvek
megsemmisítésére vonatkozó ítéleteket. Sőt egyes pápai rendelet határozott
formában kiközösítés terhe alatt parancsolta meg mindenkinek, hogy a
tévtanokat tartalmazó könyveket nyolc nap alatt égessék meg.
A könyv az újkorban.
A XVI. században az írott könyv helyét már kizárólag a nyomtatott könyv
foglalta el. Innen kezdve tehát csak a nyomtatott könyv fejlődését kisérhetjük.
A könyvnyomtatás első termékeit, amelyeket inkunabuláknak nevezünk,
majdnem kivétel nélkül folió-alakuak voltak. Ettől az alaktól csak ritka esetekben
tértek el. Már a XVI. századtól kezdve a kvárt- és oktáv-alak lett általánossá és a
folió-alak ritka. Eltérés észlelhető az írásban is. A XVI. század elején
általánosságban az antiqua (latin) írás volt használatos. Németországban szép
antiqua-írást metszett Auerbach könyvnyomtató, amellyel 1506-ban Szent
Ágoston művét nyomtatta. Az Auerbach-féle írás a franciáknak igen megtetszett s
ezért átvették és még ma is a «Saint Augustin» nevet viseli. A XVI. század első
felében Aldusz Manutiusz velencei könyvnyomtató kurziv (dült)-írást metszetett
és öntetett Franceszkó által Bolognában, hogy azzal Vergiliusz műveit
nyomtathassa. Erre az írásra 10 évre privilégiumot nyert, addig tehát senki sem
utánozhatta. Amikor azonban a privilégium megszünt, mindenhol utánozták, mert
igen megkedvelték. Ugyanabban az időben Németországban is keletkezett egy új
írás, amely a «fraktur» nevet kapta. Születési helye Nürnberg volt, ahol a XVI.
század elején Fischer Pál mester vezetése alatt egy szépírási iskola virágzott. Ez
az új írás valószinűleg ezen iskolából került ki. A franciáknál «batarde»
elnevezéssel külön nemzeti írás keletkezett. Az angoloknak pedig «Old English»

elnevezés alatt speciális írásuk volt, amely azonban nagyban hasonlított a
barátíráshoz.
A XVII. században az írás már valamivel rendszeresebb volt, azonban
alkalmazásában változás állott be. Németországban az antiqua-írás az általános
használatból kiszorult és helyette a fraktur-írás lett általánossá. Csak a latin
művekhez maradt meg az antiqua- és a kurziv-írás. Magyarországon is ez a két
utóbbi írás volt használatban. A legszebb antiqua-írás a XVII. században a
Garamond Klaude által metszett volt. Ezzel az írással nyomtatta Hoffmann Miklós
1624-ben a Majna melletti Frankfurtban a Plautinum lexikont, amely egyike a
legszebb könyveknek abból az időből. Igen kedvelt volt a XVII. században a kis
írással szedett miniatürkiadás, amellyel különösen az Elzevirek lettek hiressé.
Az írás körüli vetélkedés folytán 1692-ben XIV. Lajos francia király elrendelte,
hogy nyomdájában, amely a Garamond-féle írást használta, egészen eredeti írás
állíttassék elő. Minthogy azonban a rendelet úgy szólt, hogy az írás mindenképen
szép és kifogástalan legyen: a tudományos akadémia kinevezett egy bizottságot,
amelynek az volt a feladata, hogy az írás rajzát megtervezze. A bizottság által
megtervezett betűket Grandjean Fülöp és tanítványa Alexandre metszették,
amelyek azonban sok tekintetben mégis Garamond betűihez hasonlítottak. De az
tagadhatatlan, hogy a betűk tényleg szépek és formásak voltak. A bizottság
büszke is volt művére, amelyről a betűmetszésről szóló értekezésében így
nyilatkozott: «Mi szerencsére oda jutottunk, hogy a betűket tökéletességhez
hozzuk, azon szabályok által, amelyeket a betű nagysága, terjedelme, erőssége,
hajszálvonása, alapzata és távolsága tekintetében felállítottunk és több évi
gondosság által megjavítottunk. Ezt most nyilvánosságra hozzuk, hogy a
betűmetszéssel foglalkozók izlése kifejlődjön.» 1695-ben Nürnbergben német
kurrent (irott) írást metszettek, amely azonban igen kezdetleges volt. Tökéletes
formához csak a XVIII. században jutott.

Francia címlap a XVII. századból.
A XVIII. században is azok az írások voltak, amelyek a XVII. században. A
különbség csak az volt, hogy egyre tökéletesítették és bizonyos rendszert hoztak

be, amely szerint metszették és öntötték. Új írás csupán a díszírás volt. Tetszetős
díszírást az antiquához Fournier metszett.
A «Don Quijotte» első kiadásának címlapja. (1605.)
Az újkorban a könyv címlapjára nagyobb gondot fordítottak. A XVI. században
a könyvcímeket többnyire két színben nyomtatták. És pedig a fősorokat vörössel,
az alsorokat feketével. Tették ezt azért, mivel még nem voltak olyan betüik,
amelyekkel a fősorokat szembeötlővé tehették volna. A XVII. században a címlap
már változatosabb és művésziesebb volt. Kezdték belátni, hogy a könyvcímben a
leglényegesebbet ki kell tüntetni. A címsorok elosztását ugyan mellőzték, de a
fősorok az alsoroktól nagyobb írás által meg voltak különböztetve és a sorok
szélessége is különböző volt. A címlapok diszítményeit XVII. században többnyire

architektonikusan tartották és a szabályokban többé-kevésbbé a római
császárság diadalíveinek motivumaira vezethetők vissza. A címlap fősorait a
XVIII. században is többnyire vörössel nyomtatták. De a század vége felé abba a
hibába estek, hogy a könyvcímeket tömören szedték, sor sor hátán volt, minden
beosztás nélkül, olyannyira, hogy a könyv szövegétől alig lehetett
megkülönböztetni.
«Mária életé»-nek címlapja.

Lesszing műveinek (első kiadás) címlapja. (XVIII.
század.)
A XVIII. század elején még mindig tömören szedték a könyvcímeket, de
általában véve mégis a fontosnak kiemelésére és az összhangra törekedtek. Új
irányt szabott ezen a téren Bodoni, aki igazi mestere volt a címlap szövegének
arányos és szembeötlő elrendezésében. A címlapon a díszítéseket is mellőzte,
legfeljebb egy vonalkeretet alkalmazott egyszerű és izléses címlapjain. Példáját
csakhamar követték, úgy, hogy a század végén már az általa megszabott irány
dominált.
Az újkorban a könyvek illusztrálásához és díszítéséhez a fametszet, ritkább
esetben a rézmetszet szolgált. A festett iniciálékkal ellátott könyvek már ritkábbak
voltak, bár a könyvkedvelők izlése még mindig ez volt. A könyvnyomtatóknál és
könyvkiadóknál rendesen alkalmazásban állottak fametszők, akik a könyvekhez
szükséges fametszeteket elkészítették. Froschauer zürichi könyvkiadótól, aki

bibliakiadással foglalkozott, maradt is erre vonatkozólag egy feljegyzés 1545-ből:
«Nálam dolgozik a legügyesebb fametsző. Inni, enni adok neki s hetenként két
garast.» Hires fametsző volt elsősorban Dürer Albert, akinek fametszetei
utólérhetetlen szépségüek. Első fametszete az 1492-ben megjelent «Epistolæ
Sancti Hieronymi» című mű második kiadásának címlapja volt. Ennek a
kidolgozása ugyan még primitiv, de formáiban sok művészi hivatottság észlelhető,
amely későbbi metszeteiben azután teljes mértékben kifejlődött. Legértékesebb
rajzai és metszetei a XVI. század első két évtizedében készültek. Rajzai közül
felemlítendők a 12 lapból álló úgynevezett «Zöld passzió» (1508) és Miksa
császár imakönyvébe rajzolt 45 hires tollrajza (1515), amelyekkel a lapok szélét
fantasztikus, groteszk, humoros módon diszítette. Metszetei közül kitünnek azok
a sorozatok, amelyekkel a fametszet történetében korszakot alkotott. Ezek: 16
kép szent János «Jelenések» könyvéhez (1498), a 12 lapból álló «Nagy passzió»
(1500–1510), a 20 lapból álló «Mária élete» (1504–1511) és a 37 lapból álló «Kis
passzió» (1509–1511), amely formai szempontból valamennyi között a
legmagasabban áll. Dürer Albert nagy mester volt a rézmetszésben is. Itt is főleg
az által volt korszakalkotó, hogy a régi meglehetősen sovány metszetekkel
szemben festői hatásra törekedett, mit eleinte gazdagabb árnyékolással,
későbben a rézmetszés és rézmaratás technikáinak mesteri összeegyeztetésével
ért el. Holbein János a «Haláltánc» című művével és a reneszánsz-stílusba
tartozó, vonalas rajzolatú kereteivel tünt ki. A «Haláltánc» első kiadása 1538-ban
Lionban jelent meg. A fametszetek, amelyek drámai erővel és éles szatirikus
humorral ábrázolják a XVI. századbeli életet, egészen egyedül állanak a művészet
történetében. Holbein Jánosnak a bibliához készült fametszetei is
figyelemreméltók. A «Haláltánc» híressé vált metszeteit a későbbi időben nem
egy fametsző utánozta. Szép keretdíszítményeket metszett Kranach Lukács. Igen
kiváló és művészies az a keretdíszítmény, amelyet a Grünenberg János által 1520-
ban Wittembergben nyomtatott bibliához készített. Számos szép fametszetei
voltak Ammann Jobszt és Schäufelin Jánosnak is. Utóbbi 118 szép fametszetet
rajzolt a «Theuerdank» című műhöz és Puider Udalr. «Speculum passionis domini
nostri Jhesu Christi» című művének (nyomtatott 1507-ben Nürnbergben) 40
nagyobb és 37 kisebb fametszeteit is az ő alkotásának tartják, mert két kép
kézjegyével van ellátva. Olaszországban a fametszetet az Aldinák (Aldusz
Manutiusz velencei könyvnyomtató kiadványait nevezik így) virágoztatták fel.
Legszebb példája ennek Franceszko Kolona «Hipnerotomachia Polifili» című
érdekes regényének fametszetei. A festői hatású árnyékolás az olasz
fametszetben azonban csak a Tizian rajza nyomán készült s a hit diadalát
ábrázoló tíz lapból álló műben érvényesült először, amelyet 1508-ban valószínűleg
Andrea Andreani metszett fába. A színes fametszetet Ugo da Carpi művelte
először, aki találmányára 1516-ban a velencei Signoriától szabadalmat nyert. A
franciáknál a könyvillusztráció legkitünőbb képviselői a XVI. században Tory
Geofroy, Cousin János és Bernard Salamon, akiknek tevékenysége kiható

befolyással volt a francia könyvdiszítésre. Magyarországon mint fametszők
kitüntek: Abádi Benedek (XVI. század), aki Erdősi Szilveszter János «Uj
Testamentum»-ához készítette a fametszeteket; Atzél Rikárd, akinek egy
fametszete 1518 évszámmal az esztergomi káptalan egyik régi könyvén látható.
Orbisz Piktusz 1679-ben megjelent «Festett világ» című művéhez Bubenka Jónás
metszett körülbelül 150 képet, amelyek mind az alakok természetessége, mind a
kivitel tisztasága tekintetében figyelemreméltóknak mondhatók. A XVIII. század
végén két rézmetsző is volt Magyarországon. Az egyik Blaschke János;
műhelyéből számos metszvény került ki. A másik Czetter Sámuel, akinek
művészetét 1789-től 1806-ig főleg magyar könyvkiadók vették igénybe.
Gesszner «Idyllen»-jének címlapja. (XVIII. század.)

Illusztráció Molière színműveinek eredeti
kiadásához. (XVIII. század.)

Illusztráció Defoe «Robinson Crusoe» című művéhez. (XVIII.
század.)

Illusztráció Lesszing «Minna von
Barnhelm» című vígjátékához.
(Rézmetszet.)
A XVI. század végén a könyvillusztrációban hanyatlás állott be. Csak néhány
művész, mint Finé Oroncé és Tory Geofroy, igyekezett a régebbi olasz
könyvnyomtatók hagyományait fenntartani, de nem a maguk eredetiségében,
hanem saját fantáziájukkal kiegészítve. A klasszikus befolyás, amely mindinkább
uralta az illusztrátorokat, diadalmaskodott a helyes felfogáson és a gótikus és
keleti hagyományokon. Amíg a középkor művészei szín és dekorativ szépség után
törekedtek, addig az újkori illusztrátorok, tekintettel a reneszánszra, a vonal,
forma és dombormű által befolyásoltattak. Ennek oka bizonyára az volt, hogy a
klasszikus és antik művészet befolyása a szobrászatból indult ki és hogy inkább
római, mint görög forrásokból eredt. Dacára annak, hogy ezen forrásokból
kezdetben igen keveset merítettek, lassanként mégis minden egyéb befolyást
elnyomtak. A későbbi illusztrátorok a biblia-illusztrációkat és kereteket
diszítményekkel meglehetősen túlterhelték; a hézagokat pedig a klasszikus
mitológiából vett töredékekkel és diszített ábrázolásokkal töltötték meg. A
befolyás, amely kezdetben serkentett, lelkesített és finomított, a végén romboló
erővé lett. A korai reneszánsz ifjú szellemét a felszínre került pedantéria és
felfuvalkodottság súlya elborította, megalázta, majd egészen elnyomta. Az igazi

művészi stílus természetes fejlődését meggátolta és helyébe olyan tekintély és
kórság lépett, amely az antiknak utánzását követelte. Így tehát a XVII. századbeli
könyvek illusztrációiról bátran mondhatjuk, hogy messze mögötte állanak a XVI.
századbeli könyvek illusztrációinak, habár fametszeteket, fejléceket, iniciálékat és
zárójegyeket ezeknél is elég sűrűn alkalmaztak. A XVII. század végén és a XVIII.
század elején a tudományos műveket már fokozottabb mértékben illusztrálták, de
azok illusztrációi nem állottak valami művészi színvonalon. Csak a földrajzi művek
illusztrációi, amelyeknek száma a XVIII. század közepéig egyre szaporodott,
jutottak arra a fokra, amely a régi római művészetet megközelítette.
Tory Geofroy-kötés.
A XVI. században a könyvek diszítéséhez a nyomdajegyek is szolgáltak,
amelyek azonban törvényes védelem alatt állottak. Ugyanis egy 1539. évi
augusztus 31-ről kelt deklaráció így szól: «A könyvnyomtatóknak és
könyvkereskedőknek nem szabad egymásnak jegyét használniok, minden jegy a

másiktól meg legyen különböztetve, hogy a vevők láthassák, melyik műhelyben
nyomtatott a könyv.»
Grolier-kötés.
Bizonyos szempontból az ex libriszek (könyvjegyek) is a könyvdiszítéshez
szolgáló anyagnak számítandók. Az ex libriszen rendesen a könyv tulajdonosának
kezdőbetűkkel jelzett vagy más módon rejtett nevén kívül többnyire jeles
mondatok és címerrajzok voltak, amelyeket némelykor híres művészek készítettek
s ezért művészi tekintetben is becsesek.
A XVII. századtól kezdve a fametszetet lassanként háttérbe szorította a
rézmetszet; de az egyszerűen kiállított könyvek illusztrálásánál – olcsóságánál
fogva – a fametszet maradt használatban. A XVIII. század végén azonban Bewick
által Angolországban a fametszet újra életre keltetett.
Az újkorban a könyvkötés a reneszánsz-művészet kifejlődésével magas
tökélyre emelkedett. A reneszánsz-kötésnek nagy mesterei Olaszországban
voltak. A könyvtáblákat bár bőkezűleg ékesítették, de sohasem a jó ízlés

rovására. A kötéshez többnyire finoman kidolgozott, élénkszínű marokinbőrt
használtak, amelyen azután a szín és az arany a legsajátságosabb mintázatban
domborodott ki. A reneszánsz-kötés olasz mintáinak Európa többi országaiban
való elterjedésére, kétségkívül nagy hatással voltak Aldusz Manutiusz velencei
könyvnyomtató és könyvkiadó kiadvány-kötései, amelyeken a reneszánsz-
diszítmények a maguk teljes szépségükben jutottak érvényre. Nem voltak
túlterhelve, hanem kevés aranynyomású diszítéssel ellátva. Volt egy Odisszea-
kiadásához speciális kötése is. Ezen a vaknyomású keret arabeszkekből volt
összeállítva, amelynek alapját egymásba kapcsoló körök képezték.
Grolier-kötés.
A XVI. század harmadik évtizedében – Dankó József már idézett műve szerint
– «már Franciaország vette át minden más ország előtt a könyvkötés művészi
kezelésének vezérszerepét. Ettől kezdve a könyvkötészet elsőrangú műiparrá vált.
A könyvkötés esztétikai fejlődését, anyagának, valamint diszítményalakjai terének
kibővítését két ok mozdította elő: először is I. Ferenc királynak és utódjainak
élénk viszonya Olaszországhoz; másodszor azon meleg, mondhatni szenvedélyes

érdeklődés, mellyel Franciaország amatőrjei és művészei e drága iparterméket
felkarolták». A kötések művészies kiállításához nagyban hozzájárultak
Franciaország legjelesebb művészei, akik e célra terveket és mintákat készítettek.
Különösen Tory Geofroy rajzolt szép könyvtáblákat az általa kedvelt vékony
fonalakban fonódó indaszerű mintákban. A francia könyvkötés művészetének
tetőpontját Grolier Jean királyi kincstárnok kötésein érte el. Grolier Jean ugyanis
1510-től 1537-ig Olaszországban élt s ott bő alkalma volt barátainak és az olasz
neves könyvkedvelők drága kötéseiben gyönyörködni és azokat tanulmányozni.
Így tehát nem csoda, hogy hazájába visszatérte után az olasz minták után francia
könyvkötőkkel – természetesen a nemzeti jelleg szem előtt tartásával – addig
nem ismert remek kötéseket készíttetett. Az első Grolier-féle kötések egyszerűek
voltak, későbben azután már pazarabbak, különféle aranyszegélyekkel és
arabeszkekkel diszítve. Kötései ugyan hasonlítottak az olasz kötésekhez, azonban
a színek finom árnyalatának tökéletes összhangjával és a rajzban egyszerűbb
vonalornamentikájukkal mégis lényegesen különböztek. A Grolier-kötéseken
rendszerint ez a felirat olvasható: «J. Grolierii et amicorum.» (Grolier Jean és
barátai tulajdona.) Az első táblán pedig a mű címe, a hátsón jelmondata volt.
Grolier Jean kötéseivel ellentétben I. Ferenc király kötései mindig egyszerűek
voltak. II. Henrik királynak és nejének Medici Katharinának kötései szépség
tekintetében azonban már versenyeztek a Grolier-kötésekkel. IX. Károly király
idejében a könyvkötés terén egy új szokást vettek föl: liliommal és kezdőbetűvel
telehintették az egész táblát. Ez a szokás későbben III. Henrik királynál is
megvolt.

Francia reneszánsz-kötés. (XVI. század.)

Le Gascon-kötés.
Németországban a reneszánsz-kötés messze mögötte állott az olasznak és a
franciának. Mindazonáltal a könyvkötés terén figyelemreméltó eredményeket
mutattak fel. Németországban a XVI. században ugyanis erősen ki volt fejlődve a
bélyegzőmetszők művészete s főleg ezért a metszett lemezekkel való vaknyomás
játszotta a főszerepet. A kötéshez leginkább disznó- és borjúbőrt használtak. A
tábla közepére rendesen fejedelmek vagy más kiváló emberek arcképét, vagy
bibliai jeleneteket nyomtak, a külső keretet pedig összefont növényindák
képezték. A vaknyomás mellett sűrűn előfordult az aranynyomás is, amint azt a
sváb-gnündi Max Beuer kötései mutatják. Magas színvonalon tartották magukat
az ötvösmunkával ellátott kötések. A reneszánsz-kötés csak a XVI. század
második felében fejlődött ki.

Welcome to our website – the ideal destination for book lovers and
knowledge seekers. With a mission to inspire endlessly, we offer a
vast collection of books, ranging from classic literary works to
specialized publications, self-development books, and children's
literature. Each book is a new journey of discovery, expanding
knowledge and enriching the soul of the reade
Our website is not just a platform for buying books, but a bridge
connecting readers to the timeless values of culture and wisdom. With
an elegant, user-friendly interface and an intelligent search system,
we are committed to providing a quick and convenient shopping
experience. Additionally, our special promotions and home delivery
services ensure that you save time and fully enjoy the joy of reading.
Let us accompany you on the journey of exploring knowledge and
personal growth!
textbookfull.com

Emotions, Value, and Agency Christine Tappolet

About This Presentation

Slide Content

Tags

Categories

Download

Quick Actions

Statistics

Related Slideshows

Emotions, Value, and Agency Christine Tappolet

About This Presentation

Slide Content

Slide 1

Slide 2

Slide 3

Slide 5

Slide 6

Slide 7

Slide 8

Slide 9

Slide 10

Slide 11

Slide 12

Slide 13

Slide 14

Slide 15

Slide 16

Slide 17

Slide 18

Slide 19

Slide 20

Slide 21

Slide 22

Slide 23

Slide 24

Slide 25

Slide 26

Slide 27

Slide 28

Slide 29

Slide 30

Slide 31

Slide 32

Slide 33

Slide 34

Slide 35

Slide 36

Slide 37

Slide 38

Slide 39

Slide 40

Slide 41

Slide 42

Slide 43

Slide 44

Slide 45

Slide 46

Slide 47

Slide 48

Slide 49

Slide 50

Slide 51

Slide 52

Slide 53

Slide 54

Slide 55

Slide 56

Slide 57

Slide 58

Slide 59

Slide 60

Slide 61

Slide 62

Slide 63

Slide 64

Slide 65

Slide 66

Slide 67

Slide 68

Tags

Categories

Download

Quick Actions

Statistics

Related Slideshows

TLE-9-Prepare-Salad-and-Dressing.pptxkkk

LESSON 1 ABOUT MEDIA AND INFORMATION.pptx

GRADE-8-AQUACULTURE-WEEKQ1.pdfdfawgwyrsewru

Feelings PP Game FOR CHILDREN IN ELEMENTARY SCHOOL.pptx