és tudósok, államférfiak és gondolkodók maguk jelentették ki, hogy
mennyit köszönhetnek a görög és római remekíróknak. Mindezek és
hasonló okok sem képesek megállítani az idő kerekét, a classicusok
iránti érdeklődés hanyatlik, immel-ámmal tanulja az ifju, végre a
classicusok védői is felhagynak az észképző hatásból vont
bizonyitékkal s igen sokan eltörlendőnek tartják a görög-római
remekírók tanulását. Helyettök mindaz érdekli a nevelőket és
tanárokat, a mi emeli a test nevelését, egészségét, helyes
kifejlődését. Mindenfelé panaszkodnak a túlterhelés ellen, kitűnő
orvosok állanak a mozgalom élére, becses tudományos
értekezésekkel bizonyítgatják, hogy az iskola nemcsak a különféle
járványok fészke, hanem tönkre teszi az ifju szemét, gerinczét,
különösen idegeit. A szegény gyermek már az iskolában elsajátítja az
idegességet. A tanárok szigorú, sőt durva bánásmódja remegővé,
félénkké teszi. Tanúl, hogy jobb classificatiója, érdemjegye legyen s
reszketve lép a tanár elé, mikor kihívja, hogy feleljen, a ki ha rögtön
nem ad találó feleletet, megrója, korholja s elveszi a kedvét a
tanulástól. Ezért maga a kormány, a hatóság inti a tanárokat a
szelidebb, gyengédebb bánásra, eltörli a büntetések szigorúbb
fajtáit, különösen minden testi büntetést; sokan követelik az
osztályozás megszüntetését, a tanítás faggató részeinek, minő a
helyesírás tanitásának eltörlését, mert azt ugyis megtanúlja az ifju,
különben is kövesse a phoneticus, a kiejtésen alapuló, nem pedig az
állami vagy akadémiai, történeti és etymológiai helyesírást. Legyen
sok testgyakorlat, játék, korcsolya, úszás, fürdés, kirándulás. Hisz’
minderre nagy szükség van, mert az ifjunak, hogy művelt ember
legyen, zenét, éneket is kell tanúlnia, sőt hogy elsajátítsa a finomabb
modort, a szülőkkel, vagy nélkülök társaságba, színházba,
hangversenyekbe kell járnia. Az elemi iskolában sem szabad annyi
mindenre tanítani a gyermeket, elég ha írni, olvasni és kissé
számolni tanúl. Természetrajzi, természettudományi, földrajzi és más
ismeretek még nem neki valók, legfölebb olvasmány utján
nyujtandók, de nem szabad leczkére feladni. Végre igen sokan
hangoztatják, hogy megbuktatni valamely tantárgyból, senkit sem
szabad, csak haladjon előre, kiválasztja, kitanítja az élet, ez nem a
tanár kötelessége. Elég küzdelem, harcz van számára fentartva az