hogy idejének nagyobb részét Heidelbergben tölté, s a többi között,
mert hisz mely ifjúnak ne volnának számos barátai, Rétyvel,
ugyanazon teins alispán úrral, kinek falujában őtmost mint jegyzőt
találjuk, a legszorosabb barátságban élt.
E három év – kétségen kívül a legboldogabb, mely e becsületes
szívnek a világon jutott – elmúlt, s Tengelyi Jónás egy párforinttal
zsebében Pesten, azaz gyakorlati pályája küszöbén találtamagát.
Egy öreg barátom – (szegény jámbor ember, míg élt, mindig azt
hittük, sokat beszél, csak most tudjuk, mi nagy baj az, hogy oly
egészen elhallgatott) – valahányszor egy-egy fiatal emberbohóságot
követett el, vagy ellenkezőleg valamely öreg ember olyczélt ért el,
mely után soká fáradott, azt szokta mondani: – Beh kár, hogy nem
mint aggok születve, visszafelé éljük létünket, azagg koron kezdve s
hideg téli napjaiból a férfikor derült s azifjúság forró napjai felé
haladva. Ha agg fővel, hideg kebellel lépnénk az életbe, könnyen s
olcsóbban nyernők tapasztalásainkat, smidőn fáradságaink után
végre czélt érünk, legalább volna még erőnk szerencsénk
élvezésére. – Az öreg, ki csaknem mindig ily hasznos tárgyakkal
foglalkozott, sokat törte fejét e thesis bebizonyításán, s ha a világ
kormánya csak oly constitutióval birna is, mint hazánk, kétségen
kívül indítványba hozta volna retrograd rendszerét, – de én nem
osztozhatom véleményében. Meglehet, kevesebb ostobaságot
követnénk el e rendszer mellett s egyenesebben haladhatnánk
czélunk felé, de törüld ki életedből bohóságaidat, vedd el azon
tévedéseket, melyek között haladtál, s ha csak a czél maga marad s
azon poros egyenes országút, melyen azt elérhetnéd –
megelégszel-e? Igaz, nem fogsz megbotlani, nem fogsz felbukni
soha; de ha például, midőn rókavadászatra készülsz, az elfogott
rókát akkor adják kezedbe, mikor épen lóra ülsz – örülni fogsz-e? s
nem épen azon botlások s fölbukások lehetősége-e az, mi
vadászatodban legtöbb gyönyört ád? A világ, mint dr. Pangloss
mondá, legjobb úgy,mint Úristen teremé. Igaz, sokat tévelygünk,
sokat botlunk, sokat esztelenkedünk rajta, de végre e botlás és
tévelygés közt nem hiányzanak örömeink, s még nagy kérdés: ki
irigyelhetőbb, az-e, kinek léte legédesb gyümölcsöt hozott, de mint a
fügét virág nélkül, vagy kinek bájos, de gyümölcstelen virágzása juta