volna hozzá szólni, a navarrai grófnak bemutatkozni, kis szentséges
hugomról beszélni, aki Avignonban a nővérek zárdájában apácának
készül, mert rangjához méltó férfiút nem talál, őseimről: őrült
Fülöpről és a szécsényi rablóvezérekről regélni, a sánta lordot
emlegetni, majd az orleánsi házat és a titokzatos hegyekre, andalító
síkokra, a Hernád furcsa völgyeire, vagy a hajnali homályban pirosló
vashámorra mutatni, félig megtébolyodni versektől és szerelemtől –
és elcsábítani a szép román asszonyt, aki egyébként a hálókocsik
Henry IV.-szakállas kalauzát kereste. Mozdulatlanul maradtam
keskeny ágyamon és csupán önre, az ismeretlenre, az egyetlenre,
szívem királynőjére gondoltam mindig, mindig… Más nők jöttek,
sárga selyemruhában, zsidó asszonyok, akik mozdulataikkal,
szemükkel, különös nyakukkal, kéjes orrukkal, piros nyelvükkel
édesített vastag ajkukkal és szerelemre váró, ringó és emelkedő
hátukkal csábítóan vonultak el az ifjú költő előtt… Sajnálom, úrnőm,
hogy ezt leírtam. (Hisz remélhetőleg kiadja A Nap ezen utolsó
levelemet!) Senki sem jött felém: ez az igazság. Szinte félig
haldokolva néztem a gyönyörü nőket, akik az utcán, kávéházban,
vagy színházban eljártak mellettem. Tovább mentek pocakos és
zsiros külsejü férfiakkal, akik napközben talpalnak rossz szagu
üzletekben az Andrássy-úton, vagy a Király-utcában, sommás
keresetet írnak, vagy a szegény munkások orvosai, míg én hiába
néztem meg a házszámot, ahová betértek. Olykor éjszaka voltam a
legboldogabb. A kést a balszembe eresztem, ameddig csak lehet. A
pisztolyból a golyót a két szem közé küldöm. Kemény öklömmel a
gyomorra és az orra irányítom a célzást. Vagy kardpárbaj lesz az
ismeretlen nők ismeretlen férfiaival: midőn is teljes biztonsággal
gondoltam gyermekkori barátomra, Kázmér A. lengyel hercegre és
táncmesterre, aki csupán bordaközi vágásokra, hasra mért, traverzón
sujtásokra és a térdre, az inakat átvágó cselfogásokra tanította a
fiatalembereket. A karcsu flöret egykor oly könnyedén járt
kezemben, mint egy finom cigaretta és a pisztoly célgombját
megszoktam ellenfelem lábához irányítani. Gyilkosság, halál, valakit
megölni, esetleg börtönbe menni, kötelet kapni, a Browningot
egyetlen kézmozdulattal használhatóvá tenni, verekedni, orrot
leharapni, fület kitépni, fogsort széjjelzúzni: egykor úgy tünt föl