kívül azt a nehéz arany lánczot is, a császár arczképét viselő
medaillonnal, sajátkezüleg függeszté a császár Ocskay nyakába, a mi
csak a trónnak tett kiváló szolgálatokért szokott adományoztatni.
Mikor Ocskay térde kiegyenesedett e kegy elfogadása után,
egész eloquentiára nyiltak meg ajkai. A magyarnak őstulajdona az,
hogy mikor indulatba jön, szónokká lesz. Nem kereste, illik-e,
engedi-e a Hofceremonielle, hogy a jobbágy oratiót tartson
fejedelme előtt: ő indulatából adott kifejezést érzelmeinek, s esküvel
fogadta, hogy minden tehetségét arra fogja áldozni, hogy a császár
zászlóinak diadalt szerezzen.
Meg volt már lánczolva: odalánczolta a trónhoz az az arany zálog,
mely nyakát körülfogta. S tetszett neki az az álom, a mit most
álmodik! Megfordítani nemzete sorsát. Visszahozni a magyart a
királyi trón mellé s elfoglalni azt a helyet az uralkodó jobbján, a mi
azt megilleti.
Mikor elhagyta a tróntermet, már el volt mosva az emlékéből az,
hogy itt ezen ajtóban találkozott II. Rákóczy Ferencz fiaival, a kit itt
Lipót herczegnek hínak.
Visszatérőben első dolgának tartá az udvari fizető hivatalt
felkeresni, az utalványozott húszezer tallérok átvétele végett. Régi
példabeszéd: «a hol malaczot igérnek, zsákkal forgolódjál!»
A Hofkriegskassaverwalter majd ónossá lett ijedtében, a mint a
rengeteg summára szóló utalványt meglátta. Valami olyat rebegett,
hogy nincs pénz, üres a bellica cassa, de ugyan pórul járt vele! Mert
Ocskay, most már dicsősége teljes tudatában, olyan lármát csapott a
hivatalban, majd kivert minden németet a szobából; felelőssé tette a
jámbor pénzstrázsálókat az egész magyarországi hadjáratért: – ha
Rákóczy elfoglalja Bécset, ők lesznek az okai! Utoljára, csakhogy
megszabaduljanak tőle, kifizették neki az utalványát, vihette
magával. Megparancsolá, hogy a Wratislaw-palotába szállítsák utána.
Nagy hiba lett volna tőle, ha a most kapott tábornoki
mellszalagját s vitézségi arany lánczát be nem mutatta volna azonnal