Negotiation 7th Edition Lewicki Solutions Manual all chapter instant download

Negotiation 7th Edition Lewicki Solutions Manual ready for instant access post-payment at https://testbankdeal.com/product/negotiation-7th-edition-lewicki-solutions-manual. Find additional solution manuals and test banks in https://testbankdeal.com Download complete PDF chapter.

1. Visit https://testbankdeal.com to download the full version and
explore more testbank or solution manual
Negotiation 7th Edition Lewicki Solutions Manual
_____ Click the link below to download _____
https://testbankdeal.com/product/negotiation-7th-
edition-lewicki-solutions-manual/
Explore and download more testbank at testbankdeal

2. Recommended digital products (PDF, EPUB, MOBI) that
you can download immediately if you are interested.
Negotiation 7th Edition Lewicki Test Bank
https://testbankdeal.com/product/negotiation-7th-edition-lewicki-test-
bank/
testbankdeal.com
Negotiation Readings Exercises and Cases 7th Edition
Lewicki Solutions Manual
https://testbankdeal.com/product/negotiation-readings-exercises-and-
cases-7th-edition-lewicki-solutions-manual/
testbankdeal.com
Essentials of Negotiation 6th Edition Lewicki Solutions
Manual
https://testbankdeal.com/product/essentials-of-negotiation-6th-
edition-lewicki-solutions-manual/
testbankdeal.com
Auditing A Business Risk Approach 8th Edition Rittenberg
Solutions Manual
https://testbankdeal.com/product/auditing-a-business-risk-
approach-8th-edition-rittenberg-solutions-manual/
testbankdeal.com

3. Introduction to Programming with C++ 4th Edition Diane Zak
Test Bank
https://testbankdeal.com/product/introduction-to-programming-
with-c-4th-edition-diane-zak-test-bank/
testbankdeal.com
Intercultural Communication in the Global Workplace 5th
Edition Varner Test Bank
https://testbankdeal.com/product/intercultural-communication-in-the-
global-workplace-5th-edition-varner-test-bank/
testbankdeal.com
Physical Chemistry Principles and Applications in
Biological Sciences 5th Edition Tinoco Solutions Manual
https://testbankdeal.com/product/physical-chemistry-principles-and-
applications-in-biological-sciences-5th-edition-tinoco-solutions-
manual/
testbankdeal.com
Organizational Ethics A Practical Approach 3rd Edition
Johnson Test Bank
https://testbankdeal.com/product/organizational-ethics-a-practical-
approach-3rd-edition-johnson-test-bank/
testbankdeal.com
Anatomy and Physiology 6th Edition Marieb Solutions Manual
https://testbankdeal.com/product/anatomy-and-physiology-6th-edition-
marieb-solutions-manual/
testbankdeal.com

4. Global Business Today Canadian 4th Edition Hill Solutions
Manual
https://testbankdeal.com/product/global-business-today-canadian-4th-
edition-hill-solutions-manual/
testbankdeal.com

5. 51

Chapter 7
Communication


Overview

In this chapter we examine the process by which negotiators
communicate their own interests, positions, and goals —and in
turn make sense of those of the other party and of the
negotiation as a whole. Clearly, communication pervades the
negotiation process; accordingly, research on communication
sheds light on negotiation both as a process of interaction and
as a context for communication subtleties that may influence
processes and outcomes (Chatman, Putnam, and Sondak, 1991). This
chapter opens with a discussion of the basic mechanisms through
which messages are encoded, sent, received, and decoded. We then
will consider in some depth what is communicated in a negotiation,
followed by an exploration of how people communicate in
negotiation. The chapter concludes with discussions of how to
improve communication in negotiation and of special
communication considerations at the close of negotiations.

Learning Objectives

1. Basic models of communication.
2. What is communicated during negotiation?
3. How people communicate in negotiation.
4. How to improve communication in negotiation.
5. Special communication considerations at the close of negotiation.

I. Basic Models of Communication

A. Communication as an activity that occurs between two
people: a sender and a receiver.

1. A sender has a thought or meaning in mind. The sender
encodes this meaning into a message that is to be
transmitted to a receiver.

2. Once encoded, the message is then transmitted through a channel
or medium to the receiver. The receiver’s receptors—eyes and
ears—receive the transmission and then the brain decodes and
interprets it, giving meaning and understanding to the
receiver.

6. 52

B. Distortion in Communication – the elements of the model and the linkages among them
are subject to external factors that distort messages and their meaning, which inhibits
comprehension and mutual understanding. Distortions in communication occur due to
the following elements:

1. Individual Communicators (senders and receivers).
a) The more diverse the goal, the greater the likelihood that distortions and errors
will occur.
b) Individual characteristics of the sender and receiver contribute to a different way
of viewing the world.

2. Messages.
a) The symbolic forms by which information is
communicated.
b) Using symbols can distort communication.

3. Encoding.
a) The process by which messages are put into symbolic
form.
b) The encoding process will be affected by varying
degrees of skill in encoding (e.g., fluency in
language, skill at written and oral expression).

4. Channels and media.
a) The conduits by which messages are carried from one
party to another.
b) Messages are subject to distortion from channel noise,
a broad term used to describe various forms of
interference in the communication process.

5. Reception.
a) The process of translating messages from their
symbolic form into a form that makes sense.

6. Interpretations/Meanings.
a) The facts, ideas, feelings, reactions, or thoughts
that exist within individuals and act as a set of
filters for interpreting the decoded messages.
b) Meanings will vary depending on other aspects of the
communication sequence and the relationship between
the parties.

7. Feedback.
a) The process by which the receiver reacts to the
sender’s message.

7. 53

b) Feedback is useful to inform the sender that the
message was received, encoded, and ascribed with the
meaning the sender intended.
c) The absence of feedback can contribute to significant
distortions in communication.

II. What is Communicated During Negotiation?

A. Offers, counteroffers, and motives.

1. A negotiator’s preferences are communicate d during a
negotiation – they can have a powerful influence on the
actions of the other party and on outcomes.

2. A communicative framework for negotiation is based on the
assumptions that:
a) The communication of offers is a dynamic process;
b) The offer process is interactive;
c) Various internal and external factors drive the
interaction and motivate a bargainer to change his or
her offer.

B. Information about alternatives.

1. The existence of a BATNA changes several things in a
negotiation:
a) Compared to negotiators without attractive BATNAs,
negotiators with attractive BATNAs set higher
reservation prices for themselves than their
counterparts did;
b) Negotiators whose counterparts had attractive BATNAs
set lower reservation points for themselves; and
c) When both parties were aware of the attractive BATNA
that one of the negotiators had, that negotiator
received a more positive negotiation outcome.

C. Information about outcomes.

1. Negotiators should be cautious about sharing their
outcomes or even their positive reactions to outcomes
with the other party, especially if they are going to
negotiate with that party again in the future.

D. Social Accounts.

8. 54

1. The method used by negotiators to explain things to the other
party, especially when negotiators need to justify bad
news.
2. Sitkin and Bies (1993) suggests that three types of
explanations are important:
a) Explanations of mitigating circumstances, where
negotiators suggest that they had no choice in taking
the positions they did;
b) Explanations of exonerating circumstances, where
negotiators explain their positions from a broader
perspective, suggesting that while their current
position may appear negative, it derives from positive
motives;
c) Reframing explanations, where outcomes can be
explained by changing the context.

E. Communication about process .

1. This can involve how well the process is going or what
procedures might be adopted to improve the situation.

Three key questions about what is communicated during
negotiations.

1. Are negotiators consistent or adaptive?
a) When it comes to communication patterns, negotiators
are more likely to be consistent in their strategies
than to vary their approach.
b) When it comes to making choices about communication,
many negotiators prefer sticking with the familiar
rather than venturing into improvisation.

2. Does it matter what is said early in the negotiation?
a) Recent research indicates that communication during
the first five minutes had no effects on the ability
of the parties to achieve joint gains.
b) Other research points to what negotiators do in the
first half of the process has a significant impact on
their ability to generate integrative solutions and
with high joint gains.

3. Is more information always better?
a) The influence of the exchange of accurate information
does not automatically lead to better understanding of
the other party’s preferences or to better negotiation
outcomes.

9. 55

b) The effect of exchanging information during negotiation
depends on the type of issues being discussed and the
negotiators’ motivation to use the information.

III. How People Communicate in Negotiation

A. Characteristics of language.

1. Language operates at two levels: the logical level (for
proposals or offers) and the pragmatic level (semantics,
syntax, and style).
a) The meaning conveyed by a proposition or statement is a
combination of one logical, surface message and
several pragmatic messages.

2. Gibbons, Bradac, and Busch suggest that threats can be
made more credible and more compelling by negatively
polarized descriptions of the other party and his or her
position.

3. No matter the intent, how parties communicate in
negotiation would seem to depend on the ability of the
speaker to encode thoughts properly, as well as on the
ability of the listener to understand and decode the
intended message(s).

4. Negotiators’ use of idioms or colloquialisms is often
problematic, especially in cross -cultural negotiations.

5. A negotiator’s choice of words may not only signal a
position but also shape and predict it.

B. Use of nonverbal communication .

1. Attending behaviors let the other know that you are listening
and prepare the other party to receive your message.
There are three important attending behaviors:
a) Make eye contact.
(1) When speaking, one should not keep their eyes
continually fixed on the other person – occasionally
look away.
(2) When persuading someone, it is important to make eye
contact when delivering the most important part of
the message.
(3) Maintain eye contact when receiving communication as
well as when speaking.

10. 56


b) Adjust body position .
(1) To ensure that others know you are attentive to
them, hold your body erect, lean slightly forward,
and face the other person directly.
c) Nonverbally encourage or discourage what the other
says.

C. Selection of a communication channel .

1. People negotiate through a variety of communication media: over the telephone, in
writing, and increasingly through such electronic channels as e-mail and
teleconferencing systems, instant messaging, and even text messaging.

2. There is evidence that negotiation through written
channels is more likely to end in impasse than
negotiation that occurs face -to-face or by phone.

3. There is also evidence that e -mail negotiators reach
agreements that are more equal than face -to-face
negotiators. Further, negotiators using e -mail need to
work harder at building personal rapport with the other
party if they are to overcome limitations of the channel
that would otherwise inhibit optimal agreements or fuel
impasse.

4. Thompson and Nadler (2002) identified four biases that
can threaten e-mail negotiations. Face to face or over
the phone interactions can help combat these biases:
a) Temporal synchrony bias.
b) Burned bridge bias.
c) Squeaky wheel bias.
d) Sinister attribution bias.

IV. How to Improve Communication in Negotiation

A. The use of questions .

1. The use of questions aids in clarifying communication and
eliminating noise and distortion.

2. Asking good questions enables negotiators to secure a
great deal of information about the other party’s
position, supporting arguments, and needs.

3. Nierenberg (1976) proposed that questions could be
divided into two basic categories:

11. 57

a) Manageable.
b) Unmanageable.

B. Listening.

1. Passive listening: involves receiving the message while
providing no feedback to the sender about the accura cy or
completeness of reception.

2. Acknowledging: When acknowledging the message, receivers
occasionally nod their heads, maintain eye contact, or
interject responses.

3. Active listening: When receivers are actively listening,
they restate or paraphrase the sender’s message in their
own language. Successful reflective responding is a
critical part of active listening.

C. Role Reversal.

1. In general, the research supports the following conclusions:
a) Role reversal is effective in producing cognitive changes and attitude changes.
b) When the parties’ positions are fundamentally compatible with each other, role
reversal is likely to produce acceptable results (cognitive and attitudinal change);
when the parties’ positions are fundamentally incompatible, role reversal may
sharpen the perceptions of incompatibility and inhibit positive attitude change.
c) Although role reversal may induce greater understanding of the other party’s
position and highlight possible areas of similarity, it is not necessarily effective
overall as a means of inducing agreement between parties.

V. Special Communication Considerations at the Close of
Negotiations

A. Avoiding fatal mistakes .

1. Karrass suggestions to negotiators:
a) Avoid making last minute remarks that may push a
wavering counterpart away from the agreement.
b) Recognize the other party’s faux pas and do not
respond to them.
c) Watch out for last-minute problems such as nit -picking
or second-guessing.
d) Reduce the agreement to written form.

B. Achieving closure.

12. 58

1. Keep track of what you expected would happen,
systematically guarding against self -serving
expectations, and making sure you review the lessons your
feedback has provided the next time a similar decision
comes along.
Summary

In this chapter we have considered elements of the art and
science of communication that are relevant to understanding
negotiations. We began with models that show communication as
prone to error and distortion. Such distortions are more likely
to occur when communicating parties have conflicting goals and
objectives or strong feelings of dislike for one another.
Distortion may occur as information is encoded, transmitted, and
decoded. The closure of the communication loop occurs through
feedback, by which the success of the intended communication can
be checked. During transmission and feedback, the problem of
“noise” or interference might affect the clarity with which the
message and response are sent and received.

We then moved to a discussion of what is communicated during
negotiation. Rather than simply being an exchange of preferences
about solutions, negotiations covers a wide -ranging number of
topics in an environment where each party is trying to influence
the other. This was followed by an exploration of three issues
related to how people communicate in negotiation: the use of
language, nonverbal communication, and the selection of a
communication channel.

In the final two sections of the chapter we considered: (1) how
to improve communication in negotiation, where we discussed
listening skills and the use of questions; and (2) special
communication considerations at the close of negotiation, where
we discussed avoiding last -minute mistakes and achieving
closure.

13. Other documents randomly have
different content

14. Visszafordultuk tehát.
Hans azon helyen állott meg, hol a zuhatag, moraja után itélve,
legközelebb lehetett.
Én leültem a fal mellé, mialatt a viz roppant erővel rohant el
mellettem mintegy két lábnyira. De gránitfal választott el tőle.
A nélkül, hogy egy perczig is gondolkodnék a fölött, hogy nem
létezik-e módszer, mely által e vizhez lehetne jutni, ismét a
legmélyebb kétségbe estem.
Hans rám tekintett, ugy véltem, mintha ajkán mosoly jelenne
meg.
A kalauz felállott s kezébe vette a lámpát. Követtem őt; a fal
mellé lépett, fülét a száraz sziklához nyomta és figyelmesen
hallgatódzva haladt a szikla mellett. Megértém, hogy azon pontot
keresi, melyen a folyam zuhogása legerősebben hallatszott. E pontot
a balra levő oldalfalban találta fel, három lábnyira a földtől.
Mennyire meg voltam indulva! Sejteni sem mertem, hogy a
vadásznak mi szándéka! De mégis megértettem végre s örömömben
összeöleltem őt, mikor láttam, hogy csákányát fogja fel s a sziklát
megtámadni készül.
„Meg vagyunk mentve!“ kiáltám én.
„Igen“, kiáltott nagybátyám lázasan, „Hansnak igaza van! Derék,
okos kalauz! Nekünk ez soha nem jutott volna eszünkbe!“
Elhiszem! Ez eszköz, bármily egyszerű volt is, soha nem jutott
volna eszünkbe. A föld e gerinczének csákánynyal való megingatása,
roppant veszélyt okozhatott! Bedőlhetett s eltemethetett bennünket
az alagut! Vagy magával ragadhatott bennünket a sziklán áttörő
folyam! E veszélyek épen nem voltak valószinűtlenek; de akkor a
beszakadás-, vagy az elöntetéstől való félelem nem tartóztathatott
vissza bennünket; szomjuságunk annyira forró volt, miszerint ekkor
az Ocean fenekét is megfurtuk volna, csakhogy azt olthassuk.

15. Hans megkezdte a munkát, melyre sem bátyám, sem én nem
lettünk volna képesek. Türelmetlenségünkben kézmozdulatainkat
nem korlátolhattuk volna s a szikla heves csapásaink alatt darabokra
szakadt volna. A kalauz ellenben szokott higgadtságával, gyorsan
ismételt apró ütések által lassan-lassan furta meg a sziklát, félláb
átmérőjű lyukat nyitva rajta. A zuhatag zaja növekedett s már ugy
rémlett, mintha a jótékony nedv ajkimat áztatná.
A csákány csakhamar féllábnyira hatolt a gránitfalba; a munka
ekkor már félóra óta folyt; tagjaim vonaglottak a türelmetlenségtől!
Nagybátyám segiteni akart s alig voltam képes őt visszatartani; már
megragadta volt csákányát, midőn egyszerre erős füttyenés
hallatszott. Vizsugár lövelt a sziklából s a szemben levő falon tört
meg.
Hans, kit a viz ereje a földhöz vágott, nem volt képes egy
fájdalomkiáltást elnyomni. Ez akkor lett előttem
megmagyarázhatóvá, midőn kezeimet a vizsugárba meritve, szintén
fájdalmasan kiáltottam fel. A viz forró volt.
„Százfoku viz!“ kiáltám.
„Majd meghül“, válaszolt bátyám.
Az alagut gőzzel telt meg, mig a viz kis patakká alakulva folyt
lefelé a földalatti ut göringyei között.
Oh mily mennyei élvezet! mily leirhatatlan kéj! Miféle viz volt ez?
Honnan jött? Nem törtem rajta fejemet. Viz volt és bár még meleg,
mégis visszavarázsolta belém a már-már kifogyó életet. Ittam,
gyorsan nyeltem, még csak nem is izleltem.
Csak miután már egy perczig élveztem volt az üditő folyadékot,
kiáltottam fel:
„Hiszen ez vastartalmu viz!“
„Igen jó a gyomornak“, válaszolt bátyám, „nagyon ásványos viz!
Ez utazás egészségünkre oly hatást fog gyakorolni, mintha Spaaba

16. vagy Teplitzbe mentünk volna.“
„Ah! mily jó!“
„Elhiszem hogy jó az ily viz, melyet két mértföldnyire a föld alatt
meritenek! bizonyos téntaize van, mely épen nem kellemetlen. Hans
valóban felséges forrást nyitott számunkra. Azért azt ajánlom, hogy
az ő nevére kereszteljük e patakot.“
„Legyen!“ kiáltám.
És a patak e percztől kezdve Hans-bach nevet viselt.
Hansot e kitüntetés nem kevélyitette el. Miután mértékletesen
ivott, szokott nyugalmával ült le egy zugba.
„Ne hagyjuk e vizet kárba menni“, mondám én.
„Miért?“ szólt bátyám, „azt hiszem, hogy e forrás kiapadhatatlan.“
„Mindegy! töltsük meg a tömlőt és kulacsainkat s azután, ha
lehet, tömjük be a nyilást.“
Tanácsom el lőn fogadva. Hans megkisérlé a nyilást
gránitdarabokkal betömni. De a feladat nem könnyü volt. Az ember
összeégette kezét és még sem ért czélt; a viz ereje nagy volt s
törekvéseinknek nem lőn eredménye.
„Világos,“ mondám, „hogy e viznek felszine nagy magasságban
lehet; ezt lehet következtetni a sugár erejéből.“
„Erről semmi kétség,“ válaszolt bátyám; „ha e vizoszlop
magassága harminczkétezer láb, ez annyi, mintha ezer légkör
nyomása lenne rajta. De valami jutott eszembe.“
„Mi az?“
„Miért igyekszünk oly makacsul e forrást betömni?“
„Azért, mert…“

17. Nem voltam képes valamirevaló okot találni.
„Ha kulacsaink megürülnek, lesz-e azokat miből megmeriteni?“
„Ezt nem tudhatjuk.“
„Hadd folyjon tehát e viz, mely természetszerüleg lefelé fog
tartani és igy egyszersmind utmutatóul fog szolgálni azoknak, kiket
vándorlatukon felüdit!“
„Ez jó gondolat!“ kiáltám én, „hanem ha e patak utitársunk lesz,
többé nincs akadály, mely tervünk sikerét gátolhatná.“
„Ah öcsém, belátod ezt végre!“ szólt a tanár nevetve.
„Tökéletes meggyőződésem.“
„Előbb azonban néhány óráig pihenjünk.“
Én csakugyan elfelejtettem volt, miszerint éjjel van. A
chronometrum azonban felvilágositott. Csakhamar elegendőkép fel
levén üditve, mindnyájan mély álomba merültünk.

18. XXIV.
Másnap kiállott szenvedéseink már el voltak felejtve. Kezdetben
csodálkoztam, hogy már nem vagyok szomjas és önmagamtól
kérdém, hogy miért; a lábaimnál mormogva folyó patak válaszolt
kérdésemre.
Reggeliztünk és azután ittunk e felséges vastartalmu vizből. Erőm
és bátorságom tökéletesen megtért és kész voltam bármily hosszu
utra. Valóban oly határozott és mély meggyőződésű férfi mint
bátyám, miért ne érhetett volna czélt oly ügyes kalauztól, s oly
„határozott“ öcsétől kisérve, mint én? Ily magasztos eszmék
termettek agyamban! Ha valaki azt ajánlotta volna, hogy térjünk
vissza a Sneffels tetejére, megvetéssel utasitottam volna vissza e
javaslatot.
De szerencsére csak utunk folytatásáról volt szó.
„Induljunk!“ kiáltottam én lelkesedés hangján, melyre a földgömb
viszhangja válaszolt.
Pénteken reggeli nyolcz órakor keltünk utra ismét. A gránitfolyosó
számos kanyarulattal és zuggal birt s valóban labyrinthusra
hasonlitott; de azért főiránya mégis délkelet volt. Bátyám gyakran
megvizsgálta a delejtü állását, hogy utunk irányára nézve biztos
legyen.
Az alagut csaknem vizirányos, lejtője ölenként legfeljebb is csak
két hüvelyknyi volt. A patak lassan, mormogva folydogált mellettünk;
ugy tekintettem őt, mint valamely jótékony szellemet, mely a földön
át vezet bennünket és kezemmel gyakran barátságosan megsimitám

19. a langyos najádot, melynek éneke vándorlásunkon kisért. Jó kedvem
még a mythologiát is eszembe juttatá.
Bátyám sokszor kifakadt az ut vizirányossága ellen; ő mindig
függőleges vonalban kivánt volna haladni. Utunk ez által valóban
nagyon meg is hosszabbodott s a helyett, hogy a föld átmérője
irányában haladt volna, a fenékoldal irányában távozott el attól,
bátyám szavai szerint. Azonban nem volt miben válogatnunk, s
addig, mig a központhoz, habár kevéssé közeledtünk, nem lehetett
panaszunk.
Egyébiránt olykor-olykor a lejtő meredekebbé vált, ilyenkor a
patak zúgva rohant le és mi követtük azt a mélységbe.
Mindössze e napon és a következőn függőleges irányban keveset,
vizirányban igen sokat haladtunk.
Pénteken este, julius 10-kén, bátyám számitása szerint harmincz
mértföldnyire voltunk Reykjawiktól délkelet felé.
Ekkor lábaink előtt kissé rémes akna nyilt. Bátyám a lejtő
meredekségét látva, kezével tapsolt.
„Ez a jó ut,“ kiáltott a tanár, „ez vezet czélunkhoz s kényelmesen
is fogunk haladhatni, mert a szikla kidomborodásai valódi lépcsőt
képeznek.“
A kötelek a már leirt módon rendeztettek el, hogy balesetnek
elejét vegyük. Azután megkezdtük a lemenetelt. Nem nevezhetem
azt veszélyesnek, miután az efféle uthoz már hozzá voltam szokva.
Ez akna keskeny hasadása volt a gránittömegnek és nyilván a
földkéregnek meghülésekor való összeapadása által idéztetett elő.
Ha ez valóban a Sneffels által hányt lávának szolgált egykor
csatornául, meg nem foghatom, hogy az semmi nyomot nem
hagyott benne. Valóságos csigalépcsőn haladtunk le, melyet emberi
kéz müvének lehetett volna tartani.

20. Negyedóránként kénytelenek voltunk megállani, hogy
kipihenhessünk és izmaink visszanyerjék ruganyosságukat. Ilyenkor
valami kiálló oromra ültünk, s mialatt lábaink lelógtak az örvénybe,
beszélgettünk és ettünk, s a patakban oltottuk szomjuságunkat.
Magában értetődik, hogy ez aknában a Hans-bach vizeséssé
változott, mi által szélessége csökkent s a sugár megvékonyult; de
azért tökéletesen elég, sőt a szükségesnél több vizet is tartalmazott;
tudtuk egyébiránt, hogy ha később a lejtő meredeksége megszünik,
ismét csendesebben fog folyni. Jelenleg türelmetlensége és
hevessége által érdemes bátyámat juttatá eszembe, mig a kevésbbé
meredek lejtőkön az izlandi vadász nyugalmával birt.
Julius 6-án és 7-én ez akna csigavonalát követtük, és ismét két
mértfölddel mélyebbre jutottunk a földkéregben; eszerint öt
mértföldnyire voltunk a tenger szine alatt. De 8-án déltájban, az
akna iránya megváltozott; délkeletnek tartott mintegy negyvenöt
foknyi lejtővel.
Az ut ekkor sokkal kényelmesebbé és tökéletesen egyhanguvá
lett. Ez nem is lehetett volna máskép. Utunkat nem tehette
változatossá a vidékek különböző volta.
Végre szerdán julius 15-én, hét mértföldnyire voltunk a föld alatt
és mintegy ötven mértföldnyire a Sneffelstől. Habár némilég fáradtak
voltunk is, de egészségünk folyvást a legjobb állapotban maradt s uti
gyógyszertárunk még érintetlen volt.
Nagybátyám minden órában feljegyezte a delejtü, a chronometer,
a manometer és a hévmérő állását. E jegyzetek azok, melyeket
utazásunk tudományos leirásában közölt. Ő tehát mindig tisztában
volt helyzetünket illetőleg; midőn tudatá velem, hogy vizirányos
vonalban ötven mértföldnyire haladtunk, meglepetésemben nem
nyomhattam el egy felkiáltást.
„Mi lelt?“ kérdé bátyám.
„Semmi, eszembe jutott valami.“

21. „Micsoda?“
„Az, hogy ha bátyám számitása helyes, ugy többé nem vagyunk
Izland alatt.“
„Azt hiszed?“
„Erről könnyű meggyőződnünk.“
Összehasonlitottam a delejtü állását s a távolságot a földképen.
„Nem csalódtam,“ mondám; „túl vagyunk a Portland-fokon, és ha
igazán ötven mértföldet haladtunk délkelet felé, ugy a tengeren
vagyunk.“
„A tenger alatt,“ válaszolt bátyám kezeit dörzsölve.
„E szerint hát,“ kiálték, „az Ocean fejünk fölött terül el!“
„Ebben semmi meglepő nincs. A newcastlei kőszénbányák is
messzire benyulnak a hullámok alá.“
A tanár, ugy látszék, e helyzetben semmi különöst nem talált; de
engem, megvallom, hogy némileg megzavart azon gondolat, hogy a
viztömeg alatt járunk; habár feltéve, hogy a gránitgerincz szilárd,
nem tehetett különbséget, akár Izland síkjai és hegyei nehezednek
arra fejünk fölött, akár a tenger hullámai. Egyébiránt csakhamar
hozzászoktam e gondolathoz, mert az alagut, bár hol egyenes, hol
görbe volt, s lejtői, valamint kanyarulatai szeszélyesen váltakoztak,
főiránya mégis délkelet volt és mindinkább meredekebbé válván,
rövid idő alatt nagy mélységre jutottunk benne.
Négy nappal később, szombaton, julius 18-án este, elég
terjedelmes barlangba érkeztünk; bátyám átadta Hansnak három
tallérnyi hetibérét s elhatároztatott, hogy a következő nap pihenni
fogunk.

22. XXV.
Vasárnap reggel tehát felébredtem a nélkül, hogy a rögtöni
indulás által okozott izgatottságot kellett volna éreznem. És ez,
daczára annak, hogy a föld legmélyebb üregeiben voltunk, mégis
kellemes volt előttem. Egyébiránt már hozzászoktunk volt e földalatti
élethez. Nem igen jutottak már eszembe nap, csillagok, hold, fák,
házak, városok és mindazon földi fölösleges dolgok, melyeket a hold
alatt élő lények nélkülözhetetleneknek gondolnak. Mi ugyszólván már
kövületekké váltunk, és mint ilyenek nem sokat gondoltunk ama
fölösleges csodadolgokkal.
A barlang elég terjedelmes termet képezett; a gránittalajon
csendesen folydogált a hű patak. Ily távol forrásától vize már csak
langyos hévmérsékü és rögtön megiható volt.
Reggeli után a tanár néhány órát akart napi jegyzeteinek
rendezésére szánni.
„Mindenekelőtt,“ mondá ő, „pontosan ki fogom számitani
helyzetünket, hollétünket; mivel szándokom, hogy visszatértünkkor
utazásunkról földképet készitsek s annak vonalait, a mint
föggőlegesen átmetszik a földgömböt, szemmelláthatókká tegyem.“
„Ez igen érdekes munka lesz, bátyám; de a jegyzetek valjon
eléggé pontosak-e erre?“
„Igen. Gondosan feljegyeztem a kanyarulatok és a lejtők szögeit
s bizonyosan tudom, hogy nem csalódhatom. Lássuk mindenekelőtt,
hogy hol vagyunk. Keresd elő a delejtűt és vizsgáld meg, hogy mely
irányt mutat.“

23. A műszerre tekintettem és figyelmes vizsga után szóltam:
„Kelet-negyed-dél-kelet.“
„Jól van!“ szólt a tanár az irányt feljegyezve s azután gyorsan
végezve számitásait. „E számitásokból bizton következtethetem,
hogy kiindulásunk pontjától nyolczvanöt mértföldnyire vagyunk.“
„E szerint hát az atlanti tenger alatt utazunk.“
„Ugy van.“
„S e perczben ott talán rémitő vihar dühöng, mely hajókat temet
a hullámok alá fejünk fölött?“
„Az meglehet.“
„És a czethalok farkukkal börtönünk falait csapkodják.“
„Ne félj, Axel, nem fogják azokat megingathatni. De térjünk
vissza számitásainkra. Mi most a Sneffels alapjától nyolczvanöt
mértföldnyire vagyunk délkelet felé, és eddig tett jegyzeteim szerint,
tizenhat mértföldnyire jutottunk a föld szine alatt.“
„Tizenhat mértföldnyire!“ kiáltám.
„Ugy van.“
„Hisz ez végső határa a földkéregnek, a tudomány szerint, mely
annak vastagságát ennyire határozta.“
„Megengedem.“
„És itt, a hévmérsék növekvéséről való elmélet szerint, ezerötszáz
foknyi melegnek kellene uralkodnia.“
„Kellene, öcsém.“
„S e gránit nem lehetne szilárd állapotban, hanem tökéletesen
meg lenne olvadva.“

24. „Látod, hogy ebből semmi sincs, és hogy a tények, szokás szerint
megczáfolják az elméletet.“
„Ezt csakugyan nem tagadhatom, de nagyon meg vagyok
lepetve.“
„Mennyit mutat a hévmérő?“
„Huszonhét egész, hat tizedrész fokot.“
„E szerint csak ezer négyszáz hetvennégy és négytizedrész fok
hijja, hogy a tudósoknak igazuk legyen. A hévmérsék aránylagos
növekvése tehát tévedés, és e szerint Davy Humphry nem csalódott;
én pedig helyesen cselekedtem, hogy reá hallgattam. Mit felelhetsz
erre?“
„Semmit.“
Pedig sok ellenvetésem lett volna. Davy elméletének
helyességéről most sem voltam meggyőződve; most is hittem a
központi melegségben, habár annak hatását nem éreztem. Inkább
akként magyaráztam a dolgot, miszerint e kiégett tűzhányó kémény,
melyet a meleget át nem bocsátó láva környez, ez oknál fogva nem
birhat a rétegnek egyéb részeiben uralkodó magas hévmérsékével.
De a helyett, hogy ujabb argumentumokat kerestem és adtam
volna elő, a helyzetet ugy fogtam fel, a mint feltünt.
„Nagybátyám,“ mondám, „én meg vagyok győződve ön
számitásainak helyességéről; de legyen szabad azokból
következtetést vonni.“
„Csak rajta öcsém.“
„Azon ponton, hol jelenleg vagyunk, Izland szélessége alatt, a
föld sugarának hosszasága mintegy ezer ötszáz nyolczvanhárom
mértföld?“
„Ezer ötszáz nyolczvanhárom és egy negyed mértföld.“

25. „Kerek számmal ezer hatszáz. Eddig tehát tizenhat mértföldet
haladtunk az ezer hatszáz mértföldnyi uton?“
„Helyesen mondod.“
„És ez nyolczvanöt mértföldnyi vizirányos utba került?“
„Ugy van.“
„Mintegy husz nap alatt.“
„Husz nap alatt.“
„Már pedig tizenhat mértföld a földsugárnak épen egy
századrésze. Ha igy folytatjuk, kétezer nap alatt, vagyis körülbelül
hatodfél év mulva fogjuk elérni a föld központját!“
A tanár nem válaszolt.
„Hátha még tekintetbe veszszük, hogy miután tizenhat mértföld
függőleges irányban, nyolczvan mértföldnyi vizirányos utat igényel,
délkelet felé nyolczezer mértföldet kell haladnunk, s igy okvetetlenül
ismét a földgömb körületére, a felszinre jutunk, minekelőtte a
központot elérhetnők.“
„Ördög vigye a számitásaidat!“ válaszolt nagybátyám haragosan.
„Ördög vigye a hypothesiseidet! Mire alapitod őket? Honnan tudod,
hogy e folyosó nem egyenes irányban a központnak tart? Egyébiránt
nem első járok ez uton. Mit tenni akarok, más is tette s reménylem,
hogy nekem is sikerülni fog szándokom.“
„Reménylem, de utoljára is, szabad legyen…“
„Szabad legyen hallgatnod, Axel, sőt ez tanácsos lesz,
valahányszor ily badarságok jutnak eszedbe.“
Ugy vettem észre, hogy utitársam szerető rokonból ismét
rettenetes tanárrá kezdett válni s ennélfogva hallgattam.
„Most pedig vizsgáld meg a manometrumot. Mit mutat?“

26. „Igen erős nyomást.“
„Jól van. Ebből láthatod, hogy lassankint szállva le, hozzászokunk
a légkör sűrűségéhez és hogy az egyáltalában nem okoz
szenvedést.“
„Kivéve némi fülfájást.“
„Csekélység; ezt egyébiránt megszüntetheted, ha a külleget
gyors közlekedésben tartod a tüdődben levő léggel.“
„Ugy van“, feleltem, el levén határozva, hogy többé ellent nem
mondok bátyámnak. „Sőt valódi gyönyört okoz e sürü légkörben
mozogni. Vette észre bátyám, hogy a hang itt mily erővel terjed el?“
„Kétségkivül, itt a siket is tökéletesen jó hallana.“
„De e sűrűség kétségkivül növekedni fog?“
„Igen, egy nem tökéletesen meghatározható törvény szerint;
igaz, hogy a nyomás ereje csökkenni fog azon arányban, a mint
mélyebbre hatolunk. Tudod, hogy a nyomás hatása legérezhetőbb a
földnek felszinén, és hogy a földnek központján a tárgyak nem
birnak semmi súlylyal.“
„Tudom; de nem hiszi-e nagybátyám, hogy a lég végre a viz
sűrűségével fog birni az alantibb rétegekben?“
„Hétszáz tiz légkörnyi nyomás alatt mindenesetre.“
„És mélyebben?“
„Mélyebben e sűrűség még növekedni fog.“
„De mint fogunk akkor alább szállani?“
„Köveket rakunk zsebeinkbe.“
„Valóban, bátyám mindenre tud felelni.“

27. Nem mertem a hypothesisek mezején messzebb haladni, attól
tartván, hogy ismét valamely lehetetlenségre bukkanok, mely a
tanárt kihozná türelméből.
Pedig világos, hogy a lég oly nyomás alatt, mely több ezer
légkörnek súlyáig emelkedhetik, végre szilárd testté válnék és hogy
ekkor, feltéve, hogy testeink e nyomásnak ellentállhatnak, meg
kellend állanunk, daczára a világ minden okoskodásainak.
Azonban nem igyekeztem ez argumentumot érvényre emelni.
Nagybátyám ismét az annyit emlegetett Saknussemm példájával
felelt volna, mely pedig előttem semmi nyomatékkal nem birt; mivel
ha valónak ismertük is el a tudós izlandi utazását, mégis igen
könnyen lehetett ellenvetést találni, és pedig a következőt:
A tizenhatodik században sem légmérő, sem manometrum nem
voltak még feltalálva; miként tudhatta tehát Saknussemm, hogy
valóban a központig hatolt! Ez ellenvetést azonban elhallgattam, be
akarván várni, hogy az események igazolják azt.
A nap hátralevő részét számitgatással és társalgással töltöttük.
Én minden tekintetben készségesen osztottam Lidenbrock tanár
véleményét, és irigyeltem Hans tökéletes közönyösségét, ki sem
okokkal, sem hatásokkal nem törődve, vakon ment, merre a végzet
vitte.

28. XXVI.
Nem tagadhattam, hogy eddig az események folyama elég
kedvező volt és nem volt okom panaszra. Ha a nehézségek átlaga
nem növekedett, ugy czélunkat minden esetre el kellett érnünk. És
akkor mi dicsőség várt reánk! Okoskodásaim hasonlitani kezdettek
Lidenbrock tanáréira. Valjon ama különös környezetnek, melyben
éltem, volt-e ez tulajdonitható? Talán.
A következő néhány nap meredekebb lejtők, közöttük valóban
rémitő függőlegesek is, gyorsan juttatának bennünket a földgömb
mélyebb rétegeibe; voltak napok, melyeken másfél, sőt két
mértfölddel is közeledtünk a föld központja felé. E veszélyes utakon
nagy hasznunkra szolgált Hans ügyessége és csodás hidegvérüsége.
E hajthatlan jellemü izlandi valóban megfoghatatlan elszántsággal
birt, és csak neki köszönhettük, hogy egynémely nehézséget
leküzdöttünk, melylyel különben meg nem birtunk volna.
Hallgatagsága napról napra növekedett; sőt azt hiszem, hogy
ránk ragadni kezdett. A kültárgyak valódi hatással birnak az
agyvelőre. Az, ki négy fal közé zárkozik, végre elvesziti az eszmék és
szavak csoportositásának képességét. Hányszor történik, hogy
egyesekbe zárt foglyok elbárgyusodnak, ha meg nem őrülnek, a
gondolkodó képességek gyakorlatának hiánya miatt!
Az utóbbi társalgásunkra következett két héten, nem fordult elő
emlitésre méltó esemény. Csupán egy igen fontos eseménynek
emlékezete maradt meg lelkemben. Ennek részleteiről valóban bajos
is lett volna elfelejtkeznem.

29. Augusztus 7 kén, folytonos alábbhatolás után, harmincz
mértföldnyi mélységre érkeztünk volt; azaz fejünk fölött harmincz
mértföldnyire sziklák, tenger, szárazföld és városok tornyosodtak.
Ekkor mintegy kétszáz mértföldnyire lehettünk Izlandtól.
E nap az alagut, melyben haladtunk, nem nagyon lejtős volt.
Én legelől jártam; nagybátyám vitte a Ruhmkorff-féle készülékek
egyikét s én a másikat. A gránitrétegeket vizsgáltam.
Egyszerre megfordulván, azt vettem észre, hogy magamban
vagyok.
„Nagyon sebesen jártam,“ gondolám, „vagy pedig Hans és
bátyám utközben megállottak. Vissza kell térnem hozzájuk.
Szerencsére az ut nem nagyon meredeken emelkedik.“
Visszamentem tehát. Egy negyedóráig jártam, körültekintettem
és nem láttam senkit. Kiáltottam és nem nyertem választ. Szavam
elhangzott a tompa viszhang között, melyet költött.
Nyugtalankodni kezdtem. Testemen hideg borzongás futott át.
„Nyugalom!“ szóltam hangosan, „semmi kétség, hogy
utitársaimat fel fogom találni. Hiszen csak egy ut van! Miután elől
jártam, tehát vissza kell térnem.“
Egy félóráig ismét fölfelé haladtam. Hallgatództam, hogy nem
szólit-e valaki; e sürü légkörben messziről eljuthatott hozzám a hang.
De a roppant folyosóban rendkivüli csend uralkodott.
Megállottam. Nem tudtam elhinni, hogy csakugyan magamban
vagyok. Elhagytam társaimat, gondolám, de nem tévedtem el. Ha el
is hagytam, de könnyen feltalálhatom őket.
„Miután csak egy ut létezik, s ők ezen járnak,“ ismétlém
magamban, „okvetetlenül találkoznom kell velök, ha visszafelé
megyek. Kivéve azon esetet, hogy ha, engem többé nem látván és

30. felejtve, hogy előttük jártam, ők is visszafelé mennek. De még ez
esetben is, ha sietek, utolérem őket. Ez bizonyos!“
E szavakat azonban már nem tökéletes meggyőződés hangján
ismételtem. Egyébiránt nagyon sok időmbe került, mig ez egyszerü
eszméket lánczolatba hozhattam, és okoskodás alakjában
egyesithettem őket.
Ekkor kétely ébredt bennem. Valjon igazán elől jártam-e? Minden
bizonynyal. Hans mögöttem volt, és őmögötte bátyám. Sőt néhány
perczig még meg is állott volt s podgyászát erősebben kötötte
vállához. E részlet most eszembe jutott. Azon perczben, folytatván az
utat, kellett őket elhagynom.
„Egyébiránt,“ gondolám, „biztos utmutatóm van, mely nem
engedi, hogy eltévedjek; a fonal, mely e labyrinthuson át biztosan
vezet s el nem szakadhat, ez a Hans-bach. Csak ennek ellenében kell
járnom s okvetetlenül nyomára akadok társaimnak.“
Ez okoskodás visszaadta bátorságomat, s elhatároztam, miszerint
egy percznyi késedelem nélkül utnak indulok.
Mint áldottam ekkor nagybátyám óvatosságát, mint örültem,
miszerint nem engedte, hogy a gránitfalban tört nyilás betömessék!
Igy tehát e jótékony forrás, miután az uton szomjuságunkat oltotta,
most a földkéreg kanyargásai között vezetőül szolgál.
Ugy gondoltam, hogy jó lesz, ha, minekelőtte a fölfelé vezető
uton megindulnék, kissé megmosdom és felüditem magamat vizével.
Lehajoltam tehát, homlokomat a Hans-bach vizébe mártandó.
Meglepetésem leirhatatlan volt.
A viz helyett homlokom száraz és durva gránittal találkozott! A
patak többé nem mellettem folyt.

31. XXVII.
Nem irhatom le kétségbeesésemet; az emberi nyelvnek nincs
szava, mely képes volna érzéseimet kifejezni. Elevenen el voltam
temetve s előttem az éhség és szomjuság kínos halála állott.
Gépiesen tapogattam ide-oda kezeimmel a talajon. Mily
száraznak tetszett e szikla!
De mikép térhettem le a patak mentéről? Mert a patak valóban
nem volt többé mellettem. Ekkor megértettem, hogy honnan
származott ama rendkivüli csend, midőn utóljára hallgatództam,
hogy társaimtól nem érkezik-e hozzám valami kiáltás. E szerint,
mikor lépteim először vittek a tévutra, nem vettem észre a patak
távollétét. Világos, hogy azon perczben a folyosó kétfelé ágazott
előttem, mig a Hans-bach, egy más lejtő szeszélyeinek
engedelmeskedvén, társaimmal együtt ismeretlen mélységnek
tartott!
De mikép térjek hát vissza? Nyom itt nem létezett. Lábam helye
meg nem látszott a grániton. Hiába törtem fejemet e
megfejthetetlen talányon. Helyzetem tökéletesen ki volt fejezve ez
egyetlen szóban: eltévedtem.
Igen! eltévedtem oly mélységben, mely előttem mérhetetlennek
látszott! E harmincz mértföldnyi földkéreg irtózatos súlylyal
nehezedett vállaimra! Összezúzva éreztem magamat.
Igyekeztem gondolataimat ismét földi dolgokra irányozni; de erre
alig voltam képes. Hamburg, a király-utczai ház, szegény Margitom,
ama egész fölszini világ, mely alatt tévelyegtem, gyorsan lebbent el

32. zavart emlékezetemben. Szokatlanul élénk hallucinatióban utazásunk
eseményei ismétlődtek; ismét átkeltünk a tengeren, láttam
Fridriksson urat, a Sneffelst! Ugy véltem, hogy helyzetemben a
reménynek csak egyetlen sugarát is táplálni, valóságos őrültség
volna, és hogy ennél a kétségbeesés is jobb.
És csakugyan lehetett-e emberi erő képes arra, hogy e roppant
vastagságu falakat, melyek fejem fölött boltozódtak, megnyissa s
engem fölemeljen a föld szinére! Ki mutassa meg nekem itt a jó
utat, ki vezessen vissza társaimhoz?
„Oh! nagybátyám!“ kiálték kétségbeesés hangján.
Ez volt az egyetlen szemrehányás, mely ajkamra került, mert
felfogtam, hogy e szerencsétlen ember, ki most engem szintén keres,
mennyi gyötrelmet áll ki.
Midőn ekként minden emberi segély lehetőségén kivül, és
képtelennek éreztem magamat életem megmentésére, a mennyei
segélyre gondoltam. Gyermekkorom emlékei, anyám emléke, kit
nem ismertem volt, csak a csókok idejében, fölébredtek lelkemben.
Habár nem éreztem jogot arra, hogy ily későn folyamodjam istenhez,
mégis imádkozni kezdettem, forrón, buzgón imádkoztam.
E megtérés a gondviseléshez némileg visszaadta nyugalmamat,
és ezután képes voltam minden értelmi képességeimet helyzetemre
öszpontositani.
Élelmiszerekkel három napra voltam ellátva és kulacsom még teli
volt. Mindamellett ennél tovább nem maradhattam magamban. De
fölfelé menjek-e, vagy lefelé?
„Fölfelé,“ gondolám, „minden esetre fölfelé!“
Ha ez irányban haladok, okvetlenül ama ponthoz kell jutnom, hol
a pataktól letértem, hol az ut kétfelé ágazik. Ott, miután a patakot
megtaláltam, lehetséges lesz a Sneffels csúcsára visszatérnem.

33. De hogy is nem jutott ez eszembe korábban? Igy nem volt
lehetetlen a menekvés. Mindenekelőtt tehát arra kellett törekednem,
hogy a Hans-bach mentére akadjak.
Felállottam, és vasalt botomra támaszkodva fölfelé kezdtem
haladni a folyosóban. Lejtője elég meredek volt. Reményteljesen és
zavartalanul haladtam előre, mint olyan ember, ki nem válogathat az
utban, melyet követnie kell és lehet.
Mintegy félóráig haladtam a nélkül, hogy lépteim akadályozva
lettek volna. Igyekeztem utamat megismerni, s visszaemlékezni az
alagut alakjára, némely kiálló sziklákra, a kanyarulatok helyzetére.
De semmi nem emlékeztetett arra, mintha már jártam volna itt, és
csakhamar meggyőződtem, hogy e folyosó nem vezet vissza a
keresztutra. Ez alagut nem birt kijárással. Áthathatatlan szikla
tornyosult előttem, melynek tövében megsemmisülve rogytam össze.
Mily rémület, mily kétségbeesés vettek rajtam erőt, le nem
irhatom. Tökéletesen meg voltam semmisülve. Utolsó reményem e
gránitfalban tört meg. Miután eltévedtem e labyrinthusban, melynek
számtalan kanyarulatai minden irányban metszették egymást, nem
lehetett többé menekülést kisérlenem. Meg kellett halnom, a
legrettentőbb halállal! És, különös, e perczben, e helyzetben
eszembe jutott, hogy ha kővé vált testemet valaha feltalálják, itt
harmincz mértföldnyire a föld szine alatt, e fölfedezés a tudományt
foglalkodtatni fogja és fontos kérdéssé váland.
Hangosan akartam szólani, de kiszáradt ajkaimról csak rekedt
kiáltások hangzottak. Lelkendeztem.
Ez aggodalmakhoz még egy ujabb rettenet is járult. Lámpámat
elejtettem volt, s az megromlott. Lehetetlen azt megigazitanom.
Fénye mindinkább halványult és csakhamar végkép ki fog aludni!
Meredten néztem, mint fogy a készülék üvegcsövében a fény. A
setétedő falakon mozgó árnyak látszottak egymást üzni. Többé nem
mertem szemhéjaimat lecsukni, nem akarván e muló világosságnak

34. egyetlen parányát is elvesziteni! Minden perczben azt hittem, hogy
már végkép kialszik, és hogy setétség környez.
Végre az utolsó fénysugár derengett és remegett a lámpában.
Rászegezve tartottam tekintetemet, mintegy magamba akarván azt
színi szemeimmel, melyeknek minden erejét oda összpontositottam,
e világosságra, melynél többet nem fognak látni sohasem. Most
borzalmas setétség környezett.
Rémesen felkiáltottam! A földön, még a legsetétebb éjszakán is,
a világosság tökéletesen soha le nem mond jogairól; eloszlik,
megfinomul, megritkul, de a szemhártya mégis képes azt felfogni! Itt
semmi. A tökéletes homály a szó valódi értelmében vakká tett.
Ekkor fejem forogni kezdett. Fölkeltem és kiterjesztett karjaimmal
tapogatódzni kezdtem; majd futásnak eredtem, és rohantam, a
véletlenre bizva magamat, a kibonyolithatlan labyrinthuson át,
futottam, mindegyre lefelé, a földkérgen keresztül, mint a barlangok
lakója, kiáltva, sikoltozva, orditva, gyakran a kiálló sziklákba ütve
magamat, olykor elesve és azután véresen állva fel, meginni
igyekezvén a vért, mely arczomat elöntötte, azt várva, hogy valamely
sziklafalban zuzom össze fejemet, rohantam lefelé.
Mely irányban vitt ez őrült futás? Ezt soha nem fogom megtudni.
Néhány óra mulva, mikor erőmből tökéletesen kifogytam, mint
valamely élettelen test terültem el a sziklatalajon és eszméletemet
tökéletesen elvesztettem.
(Vége az első résznek.)

35. Lábjegyzetek.
1) Rumkorff készüléke egy Bunsenféle oszlopból áll, mely
festenysavanyos haméleggel hozatik működésbe, s épen nem
szagos; az oszlopban keletkezett elektricitás összeköttetésbe
hozatik egy különös alkatu lámpával, e lámpában egy üvegcső s
ebben kőszén-gáz van. Mikor a készülék működésbe tétetik, a gáz
csillogóvá válik s fehéres és folytonos világosságot szolgáltat. A
készülék bőrzacskóban tartatik, melyet az utas derekán visel. A
lámpa, mely kivül marad, eléggé megderiti a legmélyebb setétet;
ezzel a leggyulékonyabb gázak közt haladhat az ember, a nélkül,
hogy felrobbanástól kellene tartani; e mellett még a viz alatt sem
alszik el. Rumkorff ur tudományos és ügyes physikus.
Feltalálásáért 1864-ben elnyerte az ötvenezer franknyi dijat, mely
Francziaországban az elektricitás legelmésebb alkalmazására volt
kitűzve.
2) Mintegy harminczhat forint o. é.
3) Szilurinak neveztetik e réteg, mivel Angolországban igen
gyakran előfordul s e vidék egykor a Szilur celta népfaj által
lakatott.
 
 
Javítások.
Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk.
A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája:

36. 15 miaalatt mialatt
20 „oseibo“, Világos. hogy „oseibo“. Világos, hogy
46 születtem. születtem.“
46 csodál kozva csodálkozva
76 „az üres az üres
80 év óta. év óta.“
88 tizenket tizenkét
92 tartok. tartok.“
120 kér dezte kérdezte
125 tehetik. tehetik.“
152 a pala,- a pala-,
152 akár enm akár nem
156 foly osó folyosó
159 pillanatot sem. pillanatot sem.“
160 magamra! magamra!“
161 magingathatni megingathatni
166 hallhattta hallhatta
171 fájdaldalmasan fájdalmasan
 
 

37. *** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK UTAZÁS A FÖLD
KÖZPONTJA FELÉ (1. RÉSZ) ***
Updated editions will replace the previous one—the old editions will
be renamed.
Creating the works from print editions not protected by U.S.
copyright law means that no one owns a United States copyright in
these works, so the Foundation (and you!) can copy and distribute it
in the United States without permission and without paying
copyright royalties. Special rules, set forth in the General Terms of
Use part of this license, apply to copying and distributing Project
Gutenberg™ electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG™
concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark,
and may not be used if you charge for an eBook, except by following
the terms of the trademark license, including paying royalties for use
of the Project Gutenberg trademark. If you do not charge anything
for copies of this eBook, complying with the trademark license is
very easy. You may use this eBook for nearly any purpose such as
creation of derivative works, reports, performances and research.
Project Gutenberg eBooks may be modified and printed and given
away—you may do practically ANYTHING in the United States with
eBooks not protected by U.S. copyright law. Redistribution is subject
to the trademark license, especially commercial redistribution.
START: FULL LICENSE

38. THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE

39. PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK
To protect the Project Gutenberg™ mission of promoting the free
distribution of electronic works, by using or distributing this work (or
any other work associated in any way with the phrase “Project
Gutenberg”), you agree to comply with all the terms of the Full
Project Gutenberg™ License available with this file or online at
www.gutenberg.org/license.
Section 1. General Terms of Use and
Redistributing Project Gutenberg™
electronic works
1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg™
electronic work, you indicate that you have read, understand, agree
to and accept all the terms of this license and intellectual property
(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all
the terms of this agreement, you must cease using and return or
destroy all copies of Project Gutenberg™ electronic works in your
possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a
Project Gutenberg™ electronic work and you do not agree to be
bound by the terms of this agreement, you may obtain a refund
from the person or entity to whom you paid the fee as set forth in
paragraph 1.E.8.
1.B. “Project Gutenberg” is a registered trademark. It may only be
used on or associated in any way with an electronic work by people
who agree to be bound by the terms of this agreement. There are a
few things that you can do with most Project Gutenberg™ electronic
works even without complying with the full terms of this agreement.
See paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with
Project Gutenberg™ electronic works if you follow the terms of this
agreement and help preserve free future access to Project
Gutenberg™ electronic works. See paragraph 1.E below.

40. 1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation (“the
Foundation” or PGLAF), owns a compilation copyright in the
collection of Project Gutenberg™ electronic works. Nearly all the
individual works in the collection are in the public domain in the
United States. If an individual work is unprotected by copyright law
in the United States and you are located in the United States, we do
not claim a right to prevent you from copying, distributing,
performing, displaying or creating derivative works based on the
work as long as all references to Project Gutenberg are removed. Of
course, we hope that you will support the Project Gutenberg™
mission of promoting free access to electronic works by freely
sharing Project Gutenberg™ works in compliance with the terms of
this agreement for keeping the Project Gutenberg™ name associated
with the work. You can easily comply with the terms of this
agreement by keeping this work in the same format with its attached
full Project Gutenberg™ License when you share it without charge
with others.
1.D. The copyright laws of the place where you are located also
govern what you can do with this work. Copyright laws in most
countries are in a constant state of change. If you are outside the
United States, check the laws of your country in addition to the
terms of this agreement before downloading, copying, displaying,
performing, distributing or creating derivative works based on this
work or any other Project Gutenberg™ work. The Foundation makes
no representations concerning the copyright status of any work in
any country other than the United States.
1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg:
1.E.1. The following sentence, with active links to, or other
immediate access to, the full Project Gutenberg™ License must
appear prominently whenever any copy of a Project Gutenberg™
work (any work on which the phrase “Project Gutenberg” appears,
or with which the phrase “Project Gutenberg” is associated) is
accessed, displayed, performed, viewed, copied or distributed:

41. This eBook is for the use of anyone anywhere in the United
States and most other parts of the world at no cost and with
almost no restrictions whatsoever. You may copy it, give it away
or re-use it under the terms of the Project Gutenberg License
included with this eBook or online at www.gutenberg.org. If you
are not located in the United States, you will have to check the
laws of the country where you are located before using this
eBook.
1.E.2. If an individual Project Gutenberg™ electronic work is derived
from texts not protected by U.S. copyright law (does not contain a
notice indicating that it is posted with permission of the copyright
holder), the work can be copied and distributed to anyone in the
United States without paying any fees or charges. If you are
redistributing or providing access to a work with the phrase “Project
Gutenberg” associated with or appearing on the work, you must
comply either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through
1.E.7 or obtain permission for the use of the work and the Project
Gutenberg™ trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9.
1.E.3. If an individual Project Gutenberg™ electronic work is posted
with the permission of the copyright holder, your use and distribution
must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any
additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms
will be linked to the Project Gutenberg™ License for all works posted
with the permission of the copyright holder found at the beginning
of this work.
1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project
Gutenberg™ License terms from this work, or any files containing a
part of this work or any other work associated with Project
Gutenberg™.
1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this
electronic work, or any part of this electronic work, without
prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1

42. with active links or immediate access to the full terms of the Project
Gutenberg™ License.
1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary,
compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form,
including any word processing or hypertext form. However, if you
provide access to or distribute copies of a Project Gutenberg™ work
in a format other than “Plain Vanilla ASCII” or other format used in
the official version posted on the official Project Gutenberg™ website
(www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or
expense to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or
a means of obtaining a copy upon request, of the work in its original
“Plain Vanilla ASCII” or other form. Any alternate format must
include the full Project Gutenberg™ License as specified in
paragraph 1.E.1.
1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying,
performing, copying or distributing any Project Gutenberg™ works
unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9.
1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing
access to or distributing Project Gutenberg™ electronic works
provided that:
• You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive
from the use of Project Gutenberg™ works calculated using the
method you already use to calculate your applicable taxes. The
fee is owed to the owner of the Project Gutenberg™ trademark,
but he has agreed to donate royalties under this paragraph to
the Project Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty
payments must be paid within 60 days following each date on
which you prepare (or are legally required to prepare) your
periodic tax returns. Royalty payments should be clearly marked
as such and sent to the Project Gutenberg Literary Archive
Foundation at the address specified in Section 4, “Information

43. about donations to the Project Gutenberg Literary Archive
Foundation.”
• You provide a full refund of any money paid by a user who
notifies you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt
that s/he does not agree to the terms of the full Project
Gutenberg™ License. You must require such a user to return or
destroy all copies of the works possessed in a physical medium
and discontinue all use of and all access to other copies of
Project Gutenberg™ works.
• You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of
any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in
the electronic work is discovered and reported to you within 90
days of receipt of the work.
• You comply with all other terms of this agreement for free
distribution of Project Gutenberg™ works.
1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project Gutenberg™
electronic work or group of works on different terms than are set
forth in this agreement, you must obtain permission in writing from
the Project Gutenberg Literary Archive Foundation, the manager of
the Project Gutenberg™ trademark. Contact the Foundation as set
forth in Section 3 below.
1.F.
1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend
considerable effort to identify, do copyright research on, transcribe
and proofread works not protected by U.S. copyright law in creating
the Project Gutenberg™ collection. Despite these efforts, Project
Gutenberg™ electronic works, and the medium on which they may
be stored, may contain “Defects,” such as, but not limited to,
incomplete, inaccurate or corrupt data, transcription errors, a
copyright or other intellectual property infringement, a defective or

44. Welcome to our website – the ideal destination for book lovers and
knowledge seekers. With a mission to inspire endlessly, we offer a
vast collection of books, ranging from classic literary works to
specialized publications, self-development books, and children's
literature. Each book is a new journey of discovery, expanding
knowledge and enriching the soul of the reade
Our website is not just a platform for buying books, but a bridge
connecting readers to the timeless values of culture and wisdom. With
an elegant, user-friendly interface and an intelligent search system,
we are committed to providing a quick and convenient shopping
experience. Additionally, our special promotions and home delivery
services ensure that you save time and fully enjoy the joy of reading.
Let us accompany you on the journey of exploring knowledge and
personal growth!
testbankdeal.com