a felbuzdulás a meeting végén. Ilyenkor, a statisztika örökkön
ismétlődő bizonyosságával, mindig megcsipnek egy pár
kereskedősegédet, vagy ügyvédbojtárt, aki elsikkaszotta a gazdája
pénzét, hogy a lóversenyen fogadhasson, s ezek esete sok, igen
komoly, de már nem egészen uj tartalmu elmélkedésre ad alkalmat.
Ha pedig néha egy-egy nagyobb szabásu sikkasztó, aki százezreket
tüntetett el, mentegetőzik azzal, hogy őt a totalizatőr vitte a lejtőre:
mindannyiszor megszólal az egész közvélemény s még a sport-
tudósitók is egyhanguan követelik, hogy a közönség
játékszenvedélyét meg kell zabolázni, ha másként nem lehet: a
lóversenyek megszüntetésével. Az ujságokban gyakran, s egyszer-
kétszer a parlamentben is megnyilatkozott ez a közóhajtás, s bár a
sok felszólamlásnak, okos intelemnek és nemes czélzatu
kifakadásnak mind mostanáig semmi foganatja: még most is vannak
s meglehet sokan, a kik nem tettek le arról a reményről, hogy lesz
egyszer egy boldogabb idő, a mikor nem tartanak többé
lóversenyeket s a kereskedősegédek, ügyvédbojtárok, kofák,
mosónők és hordárok pénzét nem viszi el „Murád szultán“ vagy
„Götterdämmerung“.
E derék, emberszerető emberek gyakori felbuzdulása talán nem
mindenben igazolt. Vannak, szép számmal, akik azért sikkasztanak,
hogy nagyokat mulathassanak az orfeumokban és sok pezsgőt
ihassanak. Éppen annyian vannak ilyenek, sőt meglehet, még
többen, mint azok, a kik a mások pénzét eltotalizálják vagy
„elbukimukizzák“. Azért még soha senkinek se jutott eszébe, hogy az
orfeumok bezárását követelje, s azt hangoztassa, hogy nem kell
pezsgőt gyártani, vagy a mulatóhelyeken nem szabad pezsgőt
tartani. A mint hogy ebben nem is volna ráció. Azt, hogy
sikkasztások ne történjenek, vagy hogy ritkábban történjenek, nem
lehet elérni a bünre szolgáló alkalmak megkevesbitésével s azzal se,
ha rendre bezárjuk mindazokat a helyeket, a hol ma az emberek
bünbe szédülnek. Bünre szolgáló alkalom mindig lesz, éppen annyi,
mint ma, ha nem ezek, a melyeket ma ismerünk, mások; és mindig
lesznek sikkasztók is, a meddig az egész emberiség gondolkozása át
nem idomul, a mi nem a tiltó intézkedésektől függ, hanem
É