Optoelectronic Devices III Nitrides 1st Edition Mohamed Henini

faurelronno77 9 views 49 slides Apr 17, 2025
Slide 1
Slide 1 of 49
Slide 1
1
Slide 2
2
Slide 3
3
Slide 4
4
Slide 5
5
Slide 6
6
Slide 7
7
Slide 8
8
Slide 9
9
Slide 10
10
Slide 11
11
Slide 12
12
Slide 13
13
Slide 14
14
Slide 15
15
Slide 16
16
Slide 17
17
Slide 18
18
Slide 19
19
Slide 20
20
Slide 21
21
Slide 22
22
Slide 23
23
Slide 24
24
Slide 25
25
Slide 26
26
Slide 27
27
Slide 28
28
Slide 29
29
Slide 30
30
Slide 31
31
Slide 32
32
Slide 33
33
Slide 34
34
Slide 35
35
Slide 36
36
Slide 37
37
Slide 38
38
Slide 39
39
Slide 40
40
Slide 41
41
Slide 42
42
Slide 43
43
Slide 44
44
Slide 45
45
Slide 46
46
Slide 47
47
Slide 48
48
Slide 49
49

About This Presentation

Optoelectronic Devices III Nitrides 1st Edition Mohamed Henini
Optoelectronic Devices III Nitrides 1st Edition Mohamed Henini
Optoelectronic Devices III Nitrides 1st Edition Mohamed Henini


Slide Content

Optoelectronic Devices III Nitrides 1st Edition
Mohamed Henini pdf download
https://ebookfinal.com/download/optoelectronic-devices-iii-
nitrides-1st-edition-mohamed-henini/
Explore and download more ebooks or textbooks
at ebookfinal.com

Here are some recommended products for you. Click the link to
download, or explore more at ebookfinal
Handbook of Infra red Detection Technologies 1st Edition
Mohamed Henini And Manijeh Razeghi (Eds.)
https://ebookfinal.com/download/handbook-of-infra-red-detection-
technologies-1st-edition-mohamed-henini-and-manijeh-razeghi-eds/
Timer Op Amp and Optoelectronic Circuits Projects 1st
Edition Iii
https://ebookfinal.com/download/timer-op-amp-and-optoelectronic-
circuits-projects-1st-edition-iii/
Iridium III in Optoelectronic and Photonics Applications
1st Edition Eli Zysman-Colman
https://ebookfinal.com/download/iridium-iii-in-optoelectronic-and-
photonics-applications-1st-edition-eli-zysman-colman/
Organic Europium Complexes and Their Applications in
Optoelectronic Devices 1st Edition Han You
https://ebookfinal.com/download/organic-europium-complexes-and-their-
applications-in-optoelectronic-devices-1st-edition-han-you/

Handbook of Nitride Semiconductors and Devices Volume 2
Electronic and Optical Processes in Nitrides 1st Edition
Hadis Morkoc
https://ebookfinal.com/download/handbook-of-nitride-semiconductors-
and-devices-volume-2-electronic-and-optical-processes-in-nitrides-1st-
edition-hadis-morkoc/
Introduction to Organic Electronic and Optoelectronic
Materials and Devices Second Edition 2017 Sam Shajing Sun
Larry Dalton Sam-Shajing Sun
https://ebookfinal.com/download/introduction-to-organic-electronic-
and-optoelectronic-materials-and-devices-second-edition-2017-sam-
shajing-sun-larry-dalton-sam-shajing-sun/
Advanced Ceramic Processing 1st Edition Adel Mohamed
https://ebookfinal.com/download/advanced-ceramic-processing-1st-
edition-adel-mohamed/
Ovarian Stimulation 1st Edition Mohamed Aboulghar Md
https://ebookfinal.com/download/ovarian-stimulation-1st-edition-
mohamed-aboulghar-md/
The MEMS Handbook 1st Edition Mohamed Gad-El-Hak
https://ebookfinal.com/download/the-mems-handbook-1st-edition-mohamed-
gad-el-hak/

Optoelectronic Devices III Nitrides 1st Edition Mohamed
Henini Digital Instant Download
Author(s): Mohamed Henini, M Razeghi
ISBN(s): 9780080444260, 0080444261
Edition: 1
File Details: PDF, 34.46 MB
Year: 2005
Language: english

Preface
Wide bandgap Ill-nitrides differ from the rest of III-V compound semiconductors in many
aspects. They cover a broad range of optical spectrum including the ultraviolet portion;
their most thermodynamically stable structure is wurtzite; they exhibit strong piezoelectric
fields; they are chemically and physically strong, etc. In addition to these inherent
peculiarities, there are many technical challenges associated with the growth and
processing of these materials. Most specifically, lack of commercially available native
substrates has forced the researchers to use substrates with mismatched lattice constants
and thermal expansion coefficients. New ideas have had to be developed in order to reduce
the number of dislocations present in the resulting material grown atop these substrates.
Doping problems also, especially p-type doping, had plagued the development of these
materials for a long time. All these substantial differences have separated Ill-nitrides from
the rest of III-V materials and they are generally discussed independently.
In the past few years, due to the great number of potential applications (Figure 1),
Ill-nitrides have been studied vigorously and as a result significant advancements have
taken place in this field. InGaN-based blue LEDs have found their market in full color
displays and white lighting; blue laser diodes will be used in the next generation high-
capacity CD/DVD read/write systems; UV LEDs and photodetectors have seen
tremendous improvements in their properties and it will not be long before they are
commercially available to be used for detection of biochemical agents, early missile threat
warning, air/water purification, or even higher quality white lighting. Also these materials
High capacity optical data storage Detection of biochemical agents White lighting Mobile wireless
communications
I
Early missile threat warning Water purification
Power line monitoring Flame monitoring
Figure 1. Some of the potential applications of Ill-nitrides.

vi Preface
have been successfully utilized to constitute high-frequency high-power transistor for RF
transmission purposes.
The aim of this book is to gather some of the most crucial information on properties and
applications of Ill-nitrides in one place in the form of a handbook for the benefit of the
nitride community. The book chapters cover a broad range of subjects from the material
growth technology to devices such as light emitters, photodetectors, and high-power high-
frequency applications. In addition, some of the other interesting properties of Ill-nitrides
such as ferromagnetism, negative differential resistance, and phonon/electron-phonon
interactions will be discussed. Several distinguished scientists have contributed their
knowledge to this book and they have tried not only to present a historical review of the
Ill-nitrides, but also to offer up-to-date advancements and future directions towards better
understanding of these materials.
Manijeh Razeghi
Northwestern University, USA
Mohamed Henini
Nottingham University, UK

Optoelectronic Devices: Ill-Nitrides
M. Razeghi and M. Henini (Eds.)
© 2004 Elsevier Ltd. All rights reserved.
Chapter 1
Introduction
M. Razeghi^ and M. Henini''
^Department of Electrical and Computer Engineering, Center for Quantum Devices, Northwestern University,
Cook Room 4051, 2220 Campus Drive, Evanston, IL 60208-3129, USA
^School of Physics and Astronomy, University of Nottingham, NG7 2RD, UK
1.1. INTRODUCTION
Wide bandgap Ill-nitrides, including (AI,Ga,In)-N, have seen enormous success in their
development especially in the latest stages of the 20th century. Many substantial problems
had to be overcome before these materials could constitute useful devices. High density of
dislocations due to the lack of lattice-matched substrates and low doping efficiency were
the most challenging problems that researchers in this area had to face. At the beginning,
it was hard to believe that a material with a dislocation density in the order of 10^-
10^^ cm~^ would become the building block of many viable devices. However, thanks to
the hard work of researches in this field, today blue/violet light-emitting diodes and laser
diodes based on (Al,In,Ga)-N have been successfully commercialized. Blue/green LEDs
have already found their market in full-color LCD displays and traffic lights, while blue
LDs are expected to shortly replace red lasers in the current CD/DVD read/write systems.
The unique properties of Ill-nitrides lead to a range of applications from optoelectronic
devices to high-power electronics. The wide bandgap of GaN makes this material suitable
not only for light emitting source but also for high-temperature applications. GaN and its
alloys have the potential to form high power electronics such as transistors or thyristors.
UV solar-blind photodetectors based on AlGaN have been demonstrated by several groups
[1]. These detectors have applications in early missile threat detection and interception,
chemical and biological threat detection, UV flame monitoring, and UV environmental
monitoring. Due to the polar nature of the Ga-N bond, GaN does not possess inversion
symmetry. Thus, when GaN is subject to an alternating electric field, the induced
polarization is not symmetric. This property of GaN can be used in non-linear optics
applications such as second-harmonic generation [2]. The same lack of inversion
symmetry results in a huge piezoelectric field. There are some other conceivable
E-mail addresses: [email protected] (M. Razeghi), [email protected]
(M. Henini).

2 Optoelectronic Devices: Ill-Nitrides
applications for Ill-nitrides such as surface acoustic wave generation [3], acousto-optic
modulator [4], and devices that utilize negative electron affinity [5].
Group Ill-nitride materials are different from some conventional semiconductors such
as silicon (Si) and GaAs in a sense that under ambient conditions, the thermodynamically
stable structure is wurtzite. Although zinc blende structure for GaN or InN could exist by
forcing the film to grow on {001} crystal planes of cubic substrates, the intrinsic tendency
of Ill-nitrides is to form a wurzite structure with a hexagonal symmetry. The large
difference in electronegativity between the group III elements and nitrogen (Al = 1.18,
Ga = 1.13, In = 0.99, N = 3.0) leads to very strong chemical bonds in Ill-nitride material
system which together with a wide direct energy gap is the origin of some interesting
properties of Ill-nitrides [6].
Ill-nitrides have a bandgap energy tunable from 6.2 eV for AIN to 3.4 eV for GaN to
2 eV or below for InN (The energy gap of InN has been the subject of many debates and it
is not agreed upon yet. There have been some recent reports on the bandgap energy of InN
being as narrow as 0.7 eV) [7,8]. This corresponds to a wavelength range of 200-650 nm
or higher, covering a broad spectral range, from UV to visible.
Figure 1.1 demonstrates where Ill-nitride compound semiconductors stand
compared to other semiconductors in the space of lattice constant-bandgap energy.
0
C
UJ
‱ Direct Bandgap
‱ Indirect Bandgap
ZnS
ZnO
A
MgSe
InN*
—I—
3.0 3.5
I
4.0
I 1 1 1-
4.5 5.0
Lattice Constant (A)
CdTe
InSb
7.0
Figure 1.1. Bandgap energy vs. lattice constant of Ill-nitride family and some of the other ffl-V and II-VI
compound semiconductors. Note: Bandgap of InN has been reported to be as narrow as 0.7 eV (InN* on
the graph).

Introduction
Table 1.1. Some of the important physical parameters of Ill-nitrides and sapphire
Parameter
Lattice constant, a (A)
Lattice constant, c (A)
Energy gap (eV)
Thermal conductivity (W/cm K)
Thermal expansion coefficient.
a, (10-^K-^)
Thermal expansion coefficient,
a, (10"^K"^)
Electron effective mass, m* (mg)
Heavy hole effective mass, m^h (mo)
Dielectric constant (so)
GaN
3.189
5.186
3.44
1.3
4.3 (17-477°C)
4.0 (17-477°C)
0.2
0.8
8.9
AIN
3.112
4.982
6.2
2.0
5.27 (20-800°C)
4.15 (20-800°C)
0.4
3.5
8.5
InN
3.545
5.703
1.9
-
5.6 (280°C)
3.8 (280°C)
0.11
1.6
15.3
AI2O3
4.758
12.991
-
0.3
-
7.7 (20-500°C)
-
-
-
Direct and indirect bandgap semiconductors are represented by triangles and circles,
respectively.
The direct bandgap of Ill-nitrides is one of their most beneficial features for
optoelectronic device applications. In addition, the wide bandgap of Ill-nitrides results in
a low intrinsic carrier density which in turn leads to low leakage and low dark
current, especially important for photodetectors and high-temperature electronics. It is
also known that Ill-nitrides are very robust materials with high melting points and
mechanical strength. Adding to the list the ability to resist radiation damage yields a
material system suitable for high-frequency, high-power and high-temperature
applications.
Some of the physical properties of Ill-nitrides are listed in Table 1.1. The data are
complied from Refs. [9-11]. Some of the parameters for sapphire (the most widely used
substrate for growth of Ill-nitrides) are also listed in this table.
Owing to their direct bandgap, Ill-nitrides are promising candidates for optical devices
such as laser diodes (LDs), light-emitting diodes (LEDs), and photodetectors. Not long
ago, blue/violet LDs with lifetime of over 10,000 h were successfully demonstrated [12]
and consequently commercialized. Implementation of blue LDs into CD/DVD read/write
systems in computers will increase the data storage capacity by five times. This
enhancement will become even larger when using UV LDs instead. The diameter of the
focused laser beam is directly proportional to the laser wavelength. A, and inversely
proportional to the numerical aperture, NA, of the imaging lens (Figure 1.2). The spot area
is the square of the spot diameter:
A oc
VNAJ

Optoelectronic Devices: Ill-Nitrides
' Spot size
Figure 1.2. Illustration of a compact disc and a focused laser beam for read/write purpose.
The maximum areal density is the number of bits per spot, b, per spot area, A:
It has been several years since GaN/InGaN blue LEDs found their market in automotive
dashboard lighting, full-color LED displays, indicator lighting, and LCD back lighting
(Figure 1.3). The success in mass production of these highly efficient high-brightness
InGaN/GaN blue LEDs basically put an end to II-VI (ZnSe/ZnS) blue LED research.
UV solar-blind photodetectors have also been demonstrated in AlGaN/GaN material
systems. Early missile threat warning, detection of chemical/biological agents, flame
detection, power line monitoring, and non-line-of-sight (NLOS) communication (when
combined with UV light emitters) are among the most important applications of solar-
blind photodetectors.
In addition to optical devices, a lot of advances have taken place in the area of high-
power, high-frequency power transistors for RF transmission applications, thanks to the
high thermal conductivity, high melting point, low dielectric constant, and high
breakdown voltage of Ill-nitrides. GaN HEMTs can alleviate many of the problems
associated with the current LDMOS technology for mobile wireless communications due
to their inherently higher transconductance, good thermal management and higher cut-off
frequencies. The GaN HEMT technology aims at applications such as ship-board,
airborne and ground RADARs, high-performance space electronics, base station
transmitters, C-band Satcom, Ku-K band VSAT and broadband satellites, LMDS and
digital radio. GaN HEMTs are capable of generating high power per unit area that
translates into smaller devices with higher impedances. Also their high breakdown voltage
enables them to operate at high voltages eliminating the need for voltage conversion. In
addition, due to their high electron velocity, high-frequency operation is possible. These

Introduction
Figure 1.3. GaN-based blue/green LEDs have been used for traffic lights, LCD back lighting, and full-color
LED displays (image of US cellular field in Chicago, courtesy of www.diamond-vision.com).
properties combined with the direct nature of their bandgap have made the GaN family a
promising candidate for high-power high-frequency electronics.
Although not studied in as much details as InGaN-based blue light emitters, AlGaN-
based UV LEDs have also been investigated by several groups and emitters with
wavelengths as short as 267 runs have been demonstrated [13]. There are numerous
applications for ultraviolet light emitters. White LEDs for efficient, low-cost lighting,
high-density optical data storage, water purification, portable chemical and biological
agent detection/analysis systems, and NLOS communication are a few of them. Currently
available incoherent UV light sources include high-intensity arc discharge lamps and
fluorescent lamps. Table 1.2 summarizes advantages and disadvantages of these two
technologies along with those of Ill-nitride-based UV LEDs.
By combining UV LEDs and UV photodetectors, a compact system that can
immediately identify certain biological agents is possible. In principle, many biological
agents fluoresce when excited by a UV light source. The fluorescence emission is normally
several nanometers longer than the excitation wavelength. For instance. Figure 1.4 shows
the absorption and emission spectra of Phenylalanine.
In this example, a UV light source with a monochromatic emission at 257 nm along
with a UV photodetector with a band pass-like detection spectra peaked at around 280 nm
can form a system capable of detecting this particular agent (Figure 1.5). A series of such

Optoelectronic Devices: Ill-Nitrides
Table 1.2. Advantages and disadvantages of (Al,In,Ga)-N based UV LEDs compared to the existing
technologies
Technology Advantages Disadvantages
High-intensity arc
discharge lamps
Fluorescent lamps
Ill-nitride UV LEDs
High power
Efficient
Compact, low power consumption,
efficient, low turn-on, easy for system
integration, resistant to radiation
damage and magnetic fields,
light, inexpensive
Requires bulky power supply,
short lifetime, high power
consumption
Linear sources (hard to
focus their light)
Immature technology
LED/photodetector sub-systems each tuned at a particular wavelength of interest can be
used to detect a range of biological agents.
There is a need for a secure means to send messages in the field using low-power
communication systems, a requirement that cannot be met with conventional RF radios.
Covert communication is made possible by UV sources that exploit the solar-blind region
257.5 nm
279.5 nm
eHjN^ ^co^e
Phenylalanine
Absorption
Fluorescence
*0^4Am >ii"^"»» »*'
300
I I I
400 500
Wavelength (nm)
600 700
Figure 1.4. Absorption and fluorescence curves of phenylalanine peak at 257.5 and 279.5 nm, respectively.

Introduction
UV photodetector
UV light
Cloud of
unknown agent ^^ ^ ^ " Fluorescence
Figure 1.5. Basic representation of a system for detection of biochemical hazards.
located at 280 nm and below. In this region of the spectrum, the terrestrial solar flux is
essentially zero, and the very low background can be used for NLOS communications over
distances up to 250 m. The strong extinction coefficient (high scattering, high absorption)
of the signal in the UV makes it difficult to detect these emissions from a distance,
particularly in the forward direction. The success of such a portable UV frequency
communicator unit depends on the availability of
a compact, powerful and energy-efficient
optical source.
Blue/UV LEDs are also currently being utilized to generate white light. LED-
produced white light is cheap, durable, and more efficient than currently used light
sources. One of the important applications of white LEDs is in medical illuminators.
Most surgical systems are based on incandescent Ught bulbs. These light sources are
simple to use, easily dimmable, and have a low initial cost. However, they are also
sensitive to shock and vibration, sensitive to voltage variations, have short lifetime,
consume too much power, and are inefficient (10-20 ImAV). On the other hand, Hght
sources based on LED technology have long lifetime, are compact, efficient, and
durable, and require low maintenance. There are three common methods for generation
of white light: one method is to combine red, green, and blue (RGB) colors in order to
achieve white color. Although this method can be very efficient and allows for a very
good color rendering, some problems such as color mixing and existence of the
yellow-green gap are yet to overcome. Another way of generating white light is to use
blue color together with yellow phosphorus. This method is simple and exhibits good
color rendering. However, it is limited on efficiency due to phosphorus conversion
efficiency and self-absorption. In addition, multi-phosphor versions are needed to
improve color rendering. The third and last approach is to use UV LED pumped RGB
phosphors. In this case, white light is determined by phosphors only (tolerant to LED
variation), excellent color rendering is possible, and it is easy to manufacture.

Discovering Diverse Content Through
Random Scribd Documents

tallĂ©rt, azĂ©rt a tudomĂĄnyĂ©rt, a melylyel megöregbĂ­tettĂ©l. Én egyebet
nem hallottam a herczegnƑ felƑl, mint hogy Ƒ EldorĂĄdĂłbĂłl jött ide.
Edrisz bég a fejéhez vågta a Nagy Sheriffnek az ajåndéktallért.
– Allah hosszabbĂ­tsa meg a fĂŒleidet, hogy mĂĄskor többet hallj!
Azzal elrohant nagy dĂŒhösködve.
De akĂĄrkitƑl kĂ©rdezƑsködött egĂ©sz Mekka vĂĄrosĂĄban, mind csak
azt feleltĂ©k neki, hogy az Ƒ herczegasszonya Palmyra, eldorĂĄdĂłi
herczegnƑ. Ha nem hiszi, szaladjon utĂĄna, kĂ©rdezze meg tƑle.
Edrisz bég most arra a gondolatra jött, hogy ha Mekkåban nem
akarjĂĄk megmondani a herczegnƑ nevĂ©t, majd megtudja azt
DzseddĂĄhban.
Nem idƑzött tovĂĄbb: lĂłra ĂŒlt, elutazott DzseddĂĄhba.
ÚjbĂłl fölkereste a helytartĂł basĂĄt.
Az ismét igen szívesen låtta; megvendégelte; nargilét hozatott
neki.
Edrisz bég tudta jól, hogy a ravasz töröknél óvatosan kell a
tĂĄrgyat körĂŒlkerĂŒlgetni.
Kezdte az ajåndékozåson.
– Hoztam neked vĂĄsĂĄrfiĂĄt az ArafĂĄt hegyi bucsubĂłl, vitĂ©z
mohafiz!
– Allah fizesse meg, hogy ott is rám gondoltál. Mi lehet ez az
ajåndék?
– Egy szĂ©p arab kancza, szerszĂĄmostul, csojtĂĄrostul.
– Nemes ajĂĄndĂ©k. Mind te hozzĂĄd, mind Ă©n hozzĂĄm legmĂ©ltĂłbb.
Nem maradok el tƑled a nagylelkƱsĂ©gben, s kĂ©tszeres ĂĄrĂĄt
ajåndékozom neked vissza annak, a melyen te a kanczåt vetted.

– Azt Ă©n nem köszönnĂ©m meg, mert Ă©n egy hatalmas
kopjadöfĂ©st adtam annak a fekete turbĂĄnosnak, a kitƑl azt a lovat
elvettem.
– TehĂĄt vitĂ©zi harczban vetted el, hittagadĂł eretnek fekete
turbánostól? No akkor tizszeresen nagy becse lesz elƑttem az
ajåndékodnak.
– ValĂłban, tartoztam vele, hogy te rĂłlad megemlĂ©kezzem, dicsƑ
mohafiz, mert a te közbenjåråsodnak köszönhetem, hogy a
paradicsom örömeit egy rövid idƑre szĂ­nrƑl-szinre lĂĄthatĂĄm.
– Ah, tehĂĄt meg voltĂĄl elĂ©gedve a herczegasszonyoddal?
– Úgy, mint a prĂłfĂ©ta a maga AisĂĄhjĂĄval.
– No, ennek ugyan örĂŒlök.
– Csak azt sajnĂĄlom, hogy nem Ă©pĂ­thettem a szĂĄmĂĄra egy
kunyhĂłt, sĂĄrral kitapasztott pĂĄlmalevelekbƑl, mikĂ©nt a prĂłfĂ©ta a
maga AisĂĄhja szĂĄmĂĄra.
– Annyira megszeretted? E szerint nagyon hasznodra vált a
fekete kƑnek a csĂłkolgatĂĄsa, meg a Zenzem kĂștvizĂ©nek az
iszogatĂĄsa? MegszĂŒntĂ©l holtszĂ­vƱ lenni?
– De egy egĂ©sz lĂĄngbaborult vilĂĄgot hordok most a szĂ­vemben.
– És már most hova szaladsz vele? Tudod, hogy hová lett a
herczegnƑd?
– Én nem tudom; de neked tudnod kell. KĂ©rdeztem a mekkai
SherifftƑl, a ki összeadott bennĂŒnket, de az vagy bolond, vagy
hitetlen. Olyan vĂĄlaszt adott, a mivel nekimehetek a holdvilĂĄgnak. De
te okos, vilåglåtott férfiu vagy. Te nem fogsz nekem mesék
orszågåról beszélni. Te neked tudnod kell a herczegasszony nevét, és
az orszĂĄg nevĂ©t, mely Ƒt szĂŒlte; – mert te nĂĄlad volt szĂĄllva, mikor a
tengeri Ășton DzseddĂĄhba Ă©rkezett.

– Igen is, Edrisz bĂ©g, tudom a herczegnƑ nevĂ©t is; azt is, hogy
hol lakik. De azt én meg nem mondhatom.
– Én nekem nem mondhatod meg? A ki fĂ©rje voltam.
– Éppen azĂ©rt nem mondhatom meg! Mit gondolsz? Ez
ĂĄllamtitok. HĂĄt olyan czenknek tartasz te engem, a ki a rĂĄbizott
ållamtitkokat elårulja? Nem! Edrisz bég! Ezt mår velem próbåltåk a
frankok, próbåltåk az angolok: kincseket igértek; de én soha
ållamtitkot el nem årulok a vilåg minden kincseiért sem. Azért csak
vidd vissza a kanczådat, fiam; én a fejemmel jåtszom, s a fejemet
nem adom oda sem a te lopott lovadért, sem a te szivedben långoló
egĂ©sz vilĂĄgĂ©rt sem. – És most beszĂ©lj mĂĄsrĂłl.

ISMÉT AZ ALOF-BETH-GOMÁL-MOLLAH.
A szuk-el-tnini sirodu lakója még mindig szåmlålja a napok jöttét
Ă©s lementĂ©t. A vizesĂ©sen keresztĂŒl törƑ szivĂĄrvĂĄny reggel bevilĂĄgĂ­tja
a barlangja jobb oldalĂĄt, este a bal zugolyt s nap nem mĂșlik el a
nĂ©lkĂŒl, hogy igazhivƑ ne jönne hozzĂĄ, a ki a szĂĄjĂĄhoz vigye az Ă©telt
és italt. Bölcs tanåcsot kap érte cserében.
Egy reggel daliĂĄs ifjĂș lĂ©pett be hozzĂĄ, mĂ©lyen ĂŒdvözölve a
szĂĄzadok tanĂșjĂĄt.
– Allah hozott, ifjĂș dalia.
– Ismersz engem?
– RĂĄd ismerek. Te vagy Edrisz bĂ©g ibn Tefik, el Homrah. VĂĄrtalak
erre a napra.
– Hogy álmodtad azt meg?
– Az nem álom volt; hanem számítás. Mikor volt a Kurbán Bajrám
ĂŒnnep? HĂĄny nap kell annak, a ki a felkelƑ napot ĂŒldözi futvĂĄst, a
mĂ­g lemegy? Hol ĂĄll meg? Hol tart pihenƑt? MĂ­g vĂ©gre eljut a
forrĂĄsĂĄhoz annak, a mit keres.
– ValĂłban nĂĄlad van annak a forrĂĄsa. Te mondtad Tefik bĂ©gnek,
az apĂĄmnak, hogy «kĂŒldd el a fiadat MekkĂĄba a Beith Allahhoz:
csĂłkolja meg a KaĂĄba fekete kövĂ©t; tegye a kezĂ©t a fehĂ©r kƑre;
mosakodjĂ©k meg a Zemzem kĂștjĂĄnĂĄl, zarĂĄndokoljon el az ArafĂĄt
hegyĂ©re, s mire visszatĂ©r: a holt szĂ­ve eleven lesz. Új emberkĂ©nt fog
visszatérni a «Beled-el Haråm»-ból.
– Én mondtam; de hozzĂĄtevĂ©m, hogy abbĂłl nem lesz semmi jĂł.
És elƑre bocsĂĄtottam, hogy ha Allah az Ƒ fiĂĄnak a szĂ­vĂ©t Ă©rzĂ©ketlennĂ©
teremtĂ©: ne akarjon igazĂ­tani a teremtƑ munkĂĄjĂĄn. De hĂĄt Ă©n a
végzetet meg nem våltoztathatom. Rólad meg volt írva, hogy az

apĂĄd tanĂĄcsĂĄt kövesd s elmentĂ©l a nagy bĂșcsĂșra a szent földre. A
szíved él most mår?
– Él, mint az az oroszlán, a kit barlangjából kizavartak.
– Találtál nƑt, a kit szeretsz?
– Nem nƑ az, hanem tĂŒndĂ©r.
– TĂŒndĂ©rek nincsenek. Vannak angyalok; de azoknak nincsen
nemĂŒk. Vannak dzsinek, de azoknak akkora fĂŒlek adattak, hogy az
egyiken rajta fekĂŒsznek, a mĂĄsikkal takarĂłznak. Vannak ibliszek, de
azoknak a låbszåraik helyett kigyófarkból åll a végtagjuk. Hasonlít
ezekhez a te hölgyed?
– Nem! Ƒ legtökĂ©letesebb szĂ©psĂ©g, a ki volt valaha a földön.
– SzĂĄz Ă©v Ăłta hallom ezt az ĂĄllĂ­tĂĄst, szĂĄzezer fĂ©rfi szĂĄjĂĄbĂłl.
Mindeniknek az a legtökĂ©letesebb szĂ©psĂ©g, a kit Ƒ megszeretett. Ha
mĂĄst fog megszeretni: akkor az lesz a legszebb.
– De Ă©n soha sem fogok mĂĄst szeretni. Ɛrjöngve futom keresztĂŒl-
kasul a vilĂĄgot, keresve azt, a ki elƑlem eltĂŒnt: senki sem tud
nyomĂĄba igazĂ­tani.
– S mit tennĂ©l, ha rĂĄtalĂĄlnĂĄl?
– Mindent elkövetnĂ©k, hogy enyimmĂ© tegyem. Ha rabnƑ,
megvĂĄltanĂĄm mesĂ©s kincsek ĂĄrĂĄn, ha fejedelemnƑ, kivĂ­vnĂĄm csoda
hƑstettekkel, ha fĂ©rjes nƑ, özvegygyĂ© tennĂ©m: elragadnĂĄm.
– Bolond vagy te, Ă©des fiam, Edrisz bĂ©g.
– Tudom, hogy az vagyok: Ă©s abban telik gyönyörƱsĂ©gem. S nem
adnåm most mår ezt az én bolondsågomat a bölcsek minden
tudomånyåért.
– Hát akkor eredj innen, mert nálam bolondság nem kapható.

– Nem távozom el addig, a míg meg nem mondod nekem, hogy
hol talĂĄlom meg azt, a kit elvesztettem.
– Édes fiam. Ha Ă©jszaka idejösz hozzĂĄm, mikor tele van az Ă©g
csillagokkal, s rendre kĂ©rdezed tƑlem, melyiket kinek hĂ­vjĂĄk? Ă©n
rendre megnevezem neked: az ott az Altair, amaz a Denebola, ezt itt
a Mezarthim, az az Algol, az az AldebarĂĄn, ez itt a BenetnĂĄsh. De ha
egy csillag lefut az Ă©grƑl s azt kĂ©rdezed, hogy kinek hittĂĄk? azt nem
tudom megmondani.
– De az fenn ragyog az Ă©gen, csak keressed.
– MirƑl ismerjek rĂĄ? Ha elĂ©m hozatsz egy csigĂĄt a tenger
fenekĂ©rƑl, annak megmondom a nevĂ©t, akĂĄrminƑ alakja legyen. De
ha kiejted a kezedbƑl a csigĂĄdat, Ă©n a milliom csiga közĂŒl meg nem
tudom mondani, hogy melyik volt a tied, a mit elejtettél?
– Jegy van rajta, mely Ƒt a kerek föld minden asszonyai közĂŒl
felismerhetƑvĂ© teszi.
– Mi az a jel?
– A homlokĂĄn egy piros, szĂ­valakĂș anyajegy.
Az agg mollåhnak kerekre felnyíltak a szemei: a szåja is széttårult
bĂĄmulatĂĄban.
– Te láttad azt?
– Én láttam.
– ÖnkĂ©nt mutatta meg?
– Nem. Mikor aludt, álmában feltakartam az arczáról az arany
fĂĄtyolt.
– ƐrĂŒlt dolgot cselekedtĂ©l. AkĂĄrmi rosszat tettĂ©l volna vele; csak
az arczåt ne takartad volna fel, csak a homlokåt ne nézted volna
meg.

– Te tudod, hogy ki Ƒ?
– MĂ©rt volna Alof-bet-gomĂĄl-Mollah a nevem, ha mĂ©g azt sem
tudnĂĄm?
– Úgy kĂ©rlek a prĂłfĂ©ta nevĂ©re, az angyalok dicsƑsĂ©gĂ©re: tudasd
velem, hogy hol találom Ƒt meg?
– Édes fiam, Edrisz bĂ©g el Homrah. Ne kĂ©rdezd ezt tƑlem.
Megmondtam az apådnak is, Tefik beynek, a Ghåzinak, hogy érje be
azzal, hogy Allah a fiĂĄt hƑsnek alkotta a fĂ©rfiak elƑtt, vitĂ©znek az
ellensĂ©ggel szemben: ne kivĂĄnja Ƒt megvĂĄltoztatni, hogy hƑs legyen
az asszonyok elƑtt Ă©s holt szĂ­vƱ a fĂ©rfiak között. Tudod, hogy hol jĂĄr
most a te apĂĄd?
– Nem tudok róla semmit.
– Ɛ most gyƑzelmes sereggel halad elƑre a fekete hitetlenek
orszågåt behódítani; a kik megtagadtåk a próféta hitét s beålltak
gyaur nemzetnek: Egyptom legfĂ©lelmesebb ellensĂ©gĂ©vel harczol. És
te nem vagy Ƒ mellette.
– Nem vagyok mellette.
– S nem Ă©g szĂ©gyentƑl az orczĂĄd, hogy ilyenkor, midƑn apĂĄd a
sivatagon keresztĂŒl hatol elƑre a prĂłfĂ©ta zĂĄszlajĂĄval: te egy asszonyi
kötény utån szaladsz.
– A prĂłfĂ©ta zĂĄszlaja is asszonyi kötĂ©ny volt: Aisha kötĂ©nye.
– De szent jelvĂ©ny lett belƑle! Fordulj vissza Ă©s keresd fel az
apĂĄdat.
– Kerestem mĂĄr; de ĂŒresen talĂĄltam a palotĂĄjĂĄt.
– És nem találtál senkit, a ki megmondta volna, hogy az apád
egy nagy tartomåny kormånyzójåvå lett emelve s oda költözött.
– Az alatt törtĂ©nhetett ez, a mĂ­g Ă©n MekkĂĄban voltam.

– A hĂĄny lĂ©pcsƑn az apĂĄd fölfelĂ© hĂĄgott: te annyit szĂĄlltĂĄl lefelĂ©.
HĂŒvelyĂ©be rozsdĂĄsodott-e a kardod? Elveszett-e a lelked?
– JĂłl mondod. Elveszett. Föl kell talĂĄlnom azt, a ki magĂĄval vitte.
Te tudod, hogy ki Ƒ Ă©s hol tanyĂĄz?
– Tudom, de nem mondom meg neked. Mert abból nagy
szerencsétlenség fog tåmadni.
– Mollah. KĂ©rj tƑlem akĂĄrmit! Kincseket, drĂĄgasĂĄgokat. Én a
lĂĄbaidhoz rakom. Csak mondd meg, hol talĂĄlom fel azt, a kit
szeretek.
– Kincseket? Drágaságokat? Nekem? Hát nem látod, hogy
minden kincsem egy vizes korsó, meg egy pålmahéjkosår,
datolyĂĄkkal; palotĂĄm egy sĂ­rĂŒreg! Adhatsz-e nekem Ășj kezeket Ă©s
låbakat, hogy a drågasågaidat fölszedhessem s innen kimehessek
velĂŒk? Meg vagy te bolondulva, fiam.
– Az vagyok! ƑrjöngƑ vagyok. PusztĂĄban futĂł bolond vagyok. S
eskĂŒszöm neked, hogy ha meg nem mondod nekem a kedvesem
hollĂ©tĂ©t, a szĂ­vedbƑl fogom azt kivĂĄgni ezzel a kĂ©ssel.
S azzal az esztelen ifjĂș kirĂĄntĂĄ az öve mellƑl a hosszĂș tƑrĂ©t, s
odarohanva az öreghez, baljĂĄval belemarkolt annak az ezĂŒstszĂ­n
szakĂĄllĂĄba, jobbjĂĄval magasra emelve a fegyvert.
Az öreg mollah pedig nyugodt hangon beszélt hozzå.
– Édes fiam, Edrisz bĂ©g; Ă©n itt ĂŒlök ebben a sirboltban oly
messze idƑk Ăłta, a mikor mĂ©g se te, se az apĂĄd a vilĂĄgon nem
voltatok. Szåzhuszonhét év óta szåmlålom a napokat. Minden este
megåldom Allaht azért, hogy egy napot hozzå adott a többihez s
minden reggel vĂĄrom, hogy elkĂŒldi hozzĂĄm a maga angyalĂĄt, a ki a
sártestbƑl meg fog szabadítani. Milyen legyen az angyalnak az
åbråzatja? Abban én nem vålogatok. Allahval én nem vitatkozom.
KĂŒldheti Ƒt sivĂł oroszlĂĄn kĂ©pĂ©ben. Jönnek hozzĂĄm elĂ©gszer olyan
alakban is, mikor megszomjazva a vízhez sietnek. Látom Ƒt a
szemembe nézni. Megszólítom: Te vagy-e Allahnak az az angyala, a

ki hozzĂĄm kĂŒldetett, hogy Ƒ elĂ©je vigyen? Nagyot ordĂ­t, megfordul Ă©s
odĂĄbb megy. NĂ©ha hosszĂș napok sorĂĄn ĂĄt nem jön hozzĂĄm emberi
teremtés, a ki a szåjamhoz emelje az ételt és italt, a mire mår az én
kĂ©t kezem kĂ©ptelen. Szemeim elƑtt megjelenik az az alaktalan
sötétség, a minek mégis felségesebb és rettenetesebb åbråzatja van,
mint a sivĂł oroszlĂĄnnak. Azt kĂ©rdem tƑle: te vagy-e Allahnak az az
angyala, a ki engem megszabadĂ­t e szomorĂș vilĂĄgtĂłl? A sötĂ©tsĂ©g
kĂ©tfelĂ© oszlik s belĂ©p a homĂĄlybĂłl hozzĂĄm egy Ășj lĂĄtogatĂł, s ismĂ©t
felfrissĂ­t, tĂĄplĂĄl, s tovĂĄbb folynak a napjaim. Ha azt rendelte Allah,
hogy az Ƒ angyala egy dali ifjĂș alakjĂĄban jelenjen meg elƑttem, s a
mit ifjĂșkorom gyönyörĂ©nek ismerek, a fĂ©nyes Ă©les vas jĂĄrja ĂĄt
testemet, azt mondom: «Allah akbĂĄr! Ɛ az egyedĂŒli Isten! S Ășgy
törtĂ©nik minden, a hogy Ƒ rendelte». VĂ©gezd be, ifjĂș levente, a mire
kĂŒldve vagy. Én alszom ezzel a mĂĄsik örök alvĂłval itt, mellettem.
Edrisz bĂ©g kiejtĂ© kezĂ©bƑl a tƑrt s tĂ©rdre esve az agg prĂłfĂ©ta elƑtt,
összecsókolta annak fehér szakållåt és bocsånatåért rebegett.
– Nem tudom, mit cselekedtem! Szám mondta, de kezem nem
teszi, a mit mondtam.
– Pedig jobb szeretnĂ©m, ha a kezed tennĂ© meg, a mit mondtĂĄl:
mert akkor hallgatnĂ©k elƑtted, s hiĂĄba kĂ©rdeznĂ©l többĂ©, nem
felelnék.
– Én pedig kĂ©rdezlek Ă©s kĂ©nyszerĂ­telek a felelĂ©sre. KĂ©nyszerĂ­telek
e hegyesre köszörĂŒlt vassal.
Edrisz bĂ©g fölvette ismĂ©t az eldobott tƑrt; de most mĂĄr a sajĂĄt
szĂ­ve felĂ© fordĂ­tĂĄ azt. A tƑr markolatĂĄt odaillesztĂ© a sziklaodĂșnak egy
repedésébe, hogy az keményen megållt benne, s akkor széttårva a
keblĂ©n az öltönyt, odahajolt a tƑr hegyĂ©hez.
– Ha nem felelsz, ez a vas keresztĂŒl jĂĄrja a szĂ­vemet.
– MegĂĄllj! ƑrjöngƑ ifjĂș! kiĂĄlta a mollah. Hagyj fel öngyilkos
szåndékoddal. Legyen neked a te kivånsågod szerint. Dugd
hĂŒvelyĂ©be a tƑrödet!

Edrisz bég e szóknål odaborult a mollah låbaihoz s åtkarolta
annak a térdeit.
Alof-bet-gomĂĄl mollah nyugodt hangon szĂłlt hozzĂĄ.
– HosszĂș Ă©letemen ĂĄt mindig azt tapasztalĂĄm, hogy az törtĂ©nik
meg, a mit Allah elƑre elrendelt. Hiába látják meg a látók, hiába
jósoljåk meg a prófétåk a veszedelmet, a kinek abba bele kell menni:
belemegy, ha mingyĂĄrt elĂ©je tartanĂĄk is azt a tĂŒkröt, a melybƑl a
jövendƑt meglĂĄthatja. Te elhatĂĄroztad a szĂ­vedben, hogy fel akarod
talålni azt a hölgyet, a ki szívét a homlokån hordja. Fel fogod talålni.
– LĂ©gy ĂĄldva e szóért!
– Majd meg fogsz ĂĄtkozni Ă©rte. Ez is meg van Ă­rva a «Kizmet»
könyvĂ©ben. Ha Ƒt feltalĂĄltad, a gyönyörök napjait fogod Ă©lvezni s a
måmor éjszakåit åtvirrasztani. De nagy szerencsétlenséget fogsz
hozni vele ifjĂș fejedre.
– Haljak meg: csak Ƒt ölelhessem Ășjra.
– Megrontod fundamentumában a házadat.
– Szakadjon rĂĄm az egĂ©sz hĂĄz, csak vele egyĂŒtt legyek
eltemetve!
– Elveszted miatta a paradicsomot.
– Egy pillanatja a gyönyörnek többet Ă©r nekem, mint a
paradicsom Ă©vezredei. Nem kivĂĄnok a tĂșlvilĂĄgon semmit: adja ki
belƑle a rĂ©szemet Mohamed itt a földön. Égjek a tĂșlvilĂĄgon inkĂĄbb
örök tƱzben, csak ez a tƱz ne emészszen tovåbb.
– Úgy beszĂ©lsz, mint a kit az iblisz megszĂĄllott. Én
ĂștrabocsĂĄtalak, mint a hogy elbocsĂĄtja Allah az ĂŒstökös csillagot,
mely vérontåst, földindulåst, döghalålt, éhinséget visz a földnek és
az Ƒ nĂ©peinek. Eredj az Ăștadra! TĂ©rj vissza a Veres-tenger partjĂĄra;
ott talĂĄlod a nagy Adrufa vĂĄrost.
– Jártam benne.

– E vĂĄrostĂłl egy ĂĄgyĂșlövĂ©snyire van egy kies völgy, a minek neve
zengƑ liget: azĂ©rt, mert tele van Ă©nekes madarakkal. Ennek a
mĂ©lyĂ©n van egy fehĂ©r mĂĄrvĂĄnypalota, melynek ezĂŒstözött kupolĂĄja
magasan kiemelkedik a pĂĄlmĂĄk Ă©s cziprusok közĂŒl.
– LĂĄttam Ă©n azt.
– És elfutottál mellette.
– KöröskörĂŒl jĂĄrtam Ă©n azt. Magas kƑfal futja körĂŒl, de az egĂ©sz
falon nem talĂĄltam se egy ajtĂłt, se egy ablakot, se a palota körĂŒl
egy Ă©lƑ lelket, a kitƑl tudakozĂłdhattam volna, hogy ki lakik benne.
– HĂĄt az Ășgy van, hogy a palotĂĄnak az ura, ki hatalmas nagy Ășr,
mikor hosszĂș idƑre eltĂĄvozik hazulrĂłl, nem bizza a maga fĂ©ltƑ
kincseit senki becsĂŒletĂ©re, hanem befalaztat a kƑkerĂ­tĂ©sen minden
kapunyilĂĄst. A bennlakĂłk el vannak lĂĄtva egĂ©sz esztendƑre
mindennel, a mi szåjnak és gyomornak kedves; de ki nem jöhetnek a
palotåból, se a te hölgyed, a ki a homlokån hordja a szívét.
– MiĂ©rt nem tudtam ezt akkor, mikor körĂŒl jĂĄrtam a hĂĄzat?
Nekem jåték lesz vala a kerítésen åthågni.
– S az lett volna a veszedelmed. A palota udvarát nem Ƒrzik
fegyveres kappanƑrök, hanem kĂ©t nagy nubiai oroszlĂĄn: egy hĂ­m,
meg egy nƑstĂ©ny. Ha ember volna, a ki a hĂĄzat Ƒrzi, azt
megvesztegethetnéd, de az oroszlånnak hiåba beszélsz. Az széttép,
jóllakik veled; s meg se köszöni, hogy jól tartottad.
– Te a szĂĄjamhoz Ă©rtetted a kelyhet, s akkor huzod vissza.
– Ne fĂ©lj! Ki hagyom ĂŒrĂ­teni fenĂ©kig. A te lelked rajta! Ha te mĂ©g
egyszer megjelensz a zengƑ liget palotája elƑtt: fel fogsz fedezni a
palota nagy kupolĂĄit körĂŒlvevƑ nĂ©gy kisebb torony egyikĂ©n egy
gömbölyƱ ablakot. Oda ĂĄllsz egy ablak alĂĄ, elƑveszed a kobzodat s
eldanolod a hĂșr pengĂ©se mellett azt a dalt, a mit a rejtĂ©lyes hölgyed
szerzett a KurbĂĄn BajrĂĄm Ă©jszakĂĄjĂĄn s elzengett elƑtted. A piros
arczĂș ifjĂșrĂłl szĂłl a dal, a kinek az arcza mĂ©g pirosabb lesz, ha
ellensĂ©ggel harczol; de fehĂ©r lesz, ha szĂ©p hölgygyel ĂŒl szembe.

– Hát te azt is ismered?
– MĂ©rt volna Alof-bet-gomĂĄl mollah a nevem? Ha ennek a dalnak
mind a hårom szakaszåt elénekelted, akkor abból a torony-ablakból
egy mestersĂ©ges messzenyulĂł vaslĂ©czezet fog elƑnyomulni, egĂ©sz a
kerítésfal pårkånyåig. Akkor arra egy råszegzett kötéllel
felkapaszkodhatol s aztån, ha van båtorsågod a léczezeten végig
lĂ©pkedni, s nem szĂ©dĂŒl a fejed, nem esel az oroszlĂĄnok közĂ©, – akkor
– akkor meglĂĄtod azt a hölgyet, a kit kerestĂ©l, s eldalolhatod neki a
negyedik strĂłfĂĄjĂĄt annak a dalnak.

A PARADICSOMBAN.
Edrisz bĂ©g Ășgy tett, a hogy a vĂ©nek vĂ©nje mondta, de nem
tanĂĄcsolĂĄ, hogy tegye meg.
Újra visszatĂ©rt a tengeri Ășton ahhoz a völgyhöz, a melyben a
körĂŒl befalazott palota volt elrejtve. A tengeren nem volt kinek
elmondania a titkĂĄt. Angol gƑzössel Ăștazott. Egyszer mĂłdjĂĄban lett
volna szĂ©pen elmerĂŒlni a tengerben. Éjjel egy török hajĂł, melyen
kapitåny, kormånyos, matrózok mind mélyen aludtak, nekiment
teljes erƑvel az Ƒ hajĂłjĂĄnak s annak az oldalĂĄn hĂĄzmagas rĂ©st ĂŒtött.
A török hajĂł maga elsĂŒlyedt, hanem az angol ki tudta magĂĄt
szabadĂ­tani a veszedelmes összeĂŒtközĂ©sbƑl, s ezzel a nagy
rongĂĄlĂĄssal is be tudott vergƑdni a kikötƑbe.
Úgy volt rendelve a Kizmet könyvĂ©ben, hogy Edrisz bĂ©g a partra
jusson.
A megrongált hajón senkinek sem volt gondja rá, hogy Ƒ hová
megy azutĂĄn.
Nem kĂ©rdezƑsködött senkitƑl: tudta mĂĄr az Ăștat a pĂĄlmaerdƑhöz.
Mikor a sƱrƱ szåraz fƱtengeren, mely a lapålyt beborítja,
keresztĂŒl bolyongott, egy ƑrĂŒlttel talĂĄlkozott, a kinek hiĂĄnyzott a fĂ©l
keze, a fĂ©l szeme, meg a fĂ©l fĂŒle. A fĂ©l esze is hiĂĄnyzott. Nem fedte
testĂ©t egyĂ©b, mint a dereka körĂŒl kötözött sĂĄs.
Ez az ƑrĂŒlt ĂștjĂĄt ĂĄllta.
– Hej, piros arczĂș fiatal ember! ne jĂĄrj ezen a fĂ©lreĂșton, a hol a
kigyĂłk laknak: a szerelem kigyĂłi. Én is jĂĄrtam ezen az Ășton. Egyszer
jĂĄrtam, elvesztettem a fĂŒlemet, mĂĄsodszor is jĂĄrtam, elvesztettem a
szememet, harmadszor is jårtam: elvesztettem a kezemet. Nézz meg
engem: låsd magadat, majd mikor vissza fogsz térni.

Edrisz bĂ©g lerĂĄzta az ƑrĂŒltet magĂĄrĂłl s ment tovĂĄbb az erdƑ felĂ©.
A pĂĄlmaerdƑ köröskörĂŒl be volt kerĂ­tve vastag, tövises
kaktuszsövĂ©nynyel, mely erƑsebb vĂ©delmet kĂ©pez minden
vasråcsozatnål. Azonban mégis lehetett e sövényen rést talålni, a
melyen egy ember keresztĂŒl fĂșrhatta magĂĄt. A mint egy ilyen rĂ©sen
ĂĄtfurakodott a bĂ©g, egy lövĂ©s dördĂŒlt el s a golyĂł a feje fölött
sĂŒvöltött el. Ott egy önmagĂĄtĂłl elsĂŒlƑ fegyver volt elrejtve, tolvajok
Ă©s dĂșvadak ellen; ha egy hĂŒvelyknyivel alĂĄbb repĂŒl a golyĂł, kioltja a
bég életét.
De hĂĄt az volt megĂ­rva a Kizmet könyvĂ©ben, hogy Ƒt golyĂł ne
ölje meg.
A mint a nap lement, az éj egyszerre beållt, alkonyfényi åtmenet
nĂ©lkĂŒl. A pĂĄlmĂĄk alatt sötĂ©t lett.
Edrisz bég kiszemelte azt a helyet, a honnan a gömbölyƱ ablakra
lĂĄtni, elƑvette a kobozĂĄt s elkezdĂ© azt a dalt, a mit ama tĂŒnemĂ©nyes
Ă©jszakĂĄn tanult az imĂĄdott hölgyĂ©tƑl.
Az ablak tĂĄblĂĄi az elsƑ vers elĂ©neklĂ©se utĂĄn kinyiltak. Az utolsĂł
strófánál az ablaknyilásból elƑkezdett nyomulni az a tolórács, mely
hasonlít ahhoz a jåtékszerhez, a melylyel a gyermekek a hårom
kirålyok csillagåt szoktåk a magasba emelni; csakhogy ez aczélból
volt. A rĂĄcs elĂ©rte a vĂ©gĂ©vel a magas kƑfal pĂĄrkĂĄnyĂĄt, mely kifelĂ©
meredƑ szegekkel volt köröskörĂŒl kiverve.
AzutĂĄn egy nyil sĂŒvöltött elƑ az ablakbĂłl, mely Edrisz bĂ©g lĂĄbĂĄhoz
hullott alå. A nyil szårnyåt egy csonkított sastoll képezte. («Ha
merész vagy, jöhetsz!») A vesszejére pedig egy zsineg volt kötve.
A bĂ©g felcsavarta a zsineget a nyilvesszƑre s az majdan egy
kötĂ©lhĂĄgcsĂłt hĂșzott alĂĄ, melynek felsƑ vĂ©ge a vasrĂĄcshoz volt
megerƑsítve.
Azutån felkapaszkodott a kötélhågcsón a fal pårkånyåra,
Ăłvatosan kikerĂŒlve a hegyes szegek sövĂ©nyĂ©t.

Most azutĂĄn elƑtte ĂĄllt a keskeny hid: az aczĂ©lrĂĄcsozat. Olyan
keskeny, hogy éppen csak egy embertalpnak felel meg. A kik az
ablakbĂłl elƑre toltĂĄk e kapcsos lĂ©czlĂĄnczolatot, a mint annak a tulsĂł
vĂ©gĂ©t beleakasztottĂĄk a kƑfal szegeibe, a tulsĂł vĂ©gĂ©nĂ©l fogva erƑsen
meghuzzåk az egészet, hogy feszesen ålljon az, mint a
kötĂ©ltĂĄnczolĂłk sodronya; mert a lĂĄgyan hajladozĂł keskeny bĂŒrĂŒn
nincs ember, a ki lebukĂĄs nĂ©lkĂŒl megkisĂ©relhesse az ĂĄtmenetelt.
A két oroszlån, a mint megorrontå az idegen alakot, ordítva
rohant elƑ az odujĂĄbĂłl s vĂ©rszomjĂș dĂŒhvel ugrĂĄlt fel a falra, a hol
Edrisz béget megjelenni låtta.
Az ifjĂș vitĂ©z az egyik kezĂ©ben a kobozĂĄt, a mĂĄsikban a kivont
kardjĂĄt tartva, szĂ©tfeszĂ­tett karokkal indult neki a veszedelmes Ăștnak.
Ha olyan gyakorlott athleta nem lett volna, ez az ƑrĂŒlt merĂ©nylet
bizony a halĂĄlĂĄval vĂ©gzƑdött volna.
Mikor a vasråcsozat közepén jårt, a falba akasztott vége a
rĂĄcsnak megcsĂșszott: a szegek engedtek, a mikbe bele volt
akasztva, s erre az egész kifeszített aczélléczezet megtågult.
Feszíteni pedig nem lehetett többé, nehogy a szegek egészen
kitĂĄguljanak a helyĂŒkbƑl s azzal az egĂ©sz vasrĂĄcs, vitĂ©zĂ©vel egyĂŒtt
alĂĄzuhanjon az udvarba.
Edrisz bĂ©g levetĂ© magĂĄt a lĂ©czbĂŒrĂŒre, Ășgy, hogy a derekĂĄval
fekĂŒdt rajta keresztben.
«KapaszkodjĂĄl a kezeiden!» – kiĂĄltĂĄ neki egy nƑi hang a
gömbölyƱ ablakból.
No az épen végveszedelme lett volna. Akkor a két oroszlån eléri
ugrĂĄs közben a lecsĂŒggƑ lĂĄbait. Edrisz bĂ©g az ellenkezƑt tette; a
térdhajlåsaival kapaszkodott a léczråcsozatba s a fejével fordult alå-
felé. Akkor aztån a kardja volt az oroszlånok felé fordulva.
A felszökƑ fenevadak megtanultĂĄk a prĂ©dĂĄjukat tisztelni. Az fejjel
lefelĂ© csĂŒngve is olyan csapĂĄsokat osztogatott a fejĂŒkre, hogy
kudarczot vallva sompolyogtak vissza, véres pofåval a bozótjukba.

Még az oroszlånok sem voltak a Kizmet könyvébe beirva.
Edrisz bég a térdhajlåsain kapaszkodva haladt végig a léczråcson
az ablakig s ott egy szökéssel felveté magåt a pårkånyra. Még a
kobozĂĄt sem ejtĂ© ki a kezĂ©bƑl.
Mikor a torony ablakån beszökött, s még egészen kåbult agygyal
szĂ©tnĂ©zett a kerek toronyszobĂĄban, csak egy nƑt lĂĄtott maga elƑtt.
Az egy rabnƑ volt: fekete arczĂș Ă©s nĂ©ma.
Mégis tudott hozzå beszélni.
Az alfabetnek csak harminczhat betƱje van, de az emberi
kezeknek és ujjaknak szåznegyvennégy. Elmondjåk a tíz szåmot: a
kéz, az ujj kér, megtagad, elutasít, hivogat, parancsol, tilt, fenyeget,
hallgatĂĄst int, eskĂŒszik, igĂ©r, kigĂșnyol, hizeleg, biztat, tapsol, ĂĄld,
åtkoz, szerelmet vall, szégyent takar, haragot szít, gyƱlöl, eped; a
kezek, az ujjak minden gondolatot el tudnak mondani, a mi az
emberi szĂ­vben megszĂŒletik, a nĂ©lkĂŒl, hogy az ajk kimondanĂĄ azokat.
Edrisz bĂ©g megĂ©rtette a nĂ©ma beszĂ©dbƑl, hogy vĂĄrjĂĄk.
A rabnƑ egy alacsony vasajtót kinyitva, azon bevezette Edrisz
béget egy sötét, ablaktalan terembe.
Ott nem lĂĄtott semmit, hanem hangokat hallott. BeszĂ©lƑ
hangokat.
Az egyik hang azt mondĂĄ:
– «Hol vagy pirosarczĂș ifjĂș?»
A mĂĄsik hang Ă­gy szĂłlt:
– «Én ĂĄlmodtam a pirosarczĂș ifjĂșval.»
A harmadik Ă­gy mondta:
– «Én öleltem Ă©bren a pirosarczĂș ifjĂșt.»

A fekete rabnƑ eltĂŒnt a mĂ©g feketĂ©bb sötĂ©tsĂ©gben. Edrisz bĂ©g
egyedĂŒl maradt.
Arra mind a hĂĄrom hang elkezdett hangosan csĂłkokat
csattogatni.
Edrisz bég a sötétben arrafelé tapogatózott, a honnan a hang
jött.
«Én öleltem Ă©bren a pirosarczĂș ifjĂșt!»
Az a mondĂĄs egyre-mĂĄsra ismĂ©tlƑdött.
Mår olyan közel ért a hanghoz, hogy a kinyujtott karjåval el
kellett érnie annak a kimondójåt. Feléje nyult. Akkor aztån jól
megharapta valami a kezét. A hårom csókoló hang helyett hårom
rikĂĄcsolĂł kiĂĄltozĂĄs tĂĄmadt körĂŒlötte.
Ekkor egy, eddig Ă©szre nem vett csapĂłajtĂł emelkedett föl elƑtte a
falban eltĂŒnve s a szomszĂ©d csarnokbĂłl tĂŒndĂ©ries zöld szinƱ
vilågossåg tört åt a sötét szobåba. Akkor låtta Edrisz bég, hogy a
hĂĄrom beszĂ©lƑ hang tulajdonosa hĂĄrom papagĂĄj: egy szĂŒrke, egy
zöld és egy bóbitås.
Ez az utolsĂł volt, a mely megharapta.
MĂ©g a madara is arra volt megtanĂ­tva, hogy elƑbb csĂłkoljon,
azutĂĄn harapjon.
A vilågos csarnokból azonban mår egészen mås hangok
zendĂŒltek elĂ©je. LeĂĄnykaczaj.
A mint a felvonult csapóajtón belépett, egy kivilågított termet
lĂĄtott maga elƑtt, melynek minden fala tĂŒkörbƑl volt.
Azt hitte, egy egĂ©sz paradicsomot lĂĄt maga elƑtt, tele hurikkal, a
mint egyik tĂŒkör a mĂĄsiknak adta ĂĄt a leĂĄnycsoportot. Egy
vĂ©ghetetlen hosszĂș folyosĂłnak lĂĄtszott az; szĂĄzszor ismĂ©telve
ugyanaz a tĂŒkörkĂ©p, az elenyĂ©szƑ homĂĄlyossĂĄgig.

S a mint belépett ebbe az érzékcsaló terembe Edrisz, sajåt magåt
lĂĄtta egyszerre a vĂ©gtelen folyosĂłbĂłl szĂĄzszorozott alakban elƑlĂ©pni.
Úgy tetszett, mintha ezer viaszgyertyĂĄt lĂĄtna Ă©gni: pedig tĂĄn csak tĂ­z
volt; éppen annyi, a håny a leåny.
Voltak közöttĂŒk fehĂ©rek, feketĂ©k, barnĂĄk, szƑkĂ©k, kĂ©k szemƱek;
fiatalok mind; a håny, annyiféle öltözetben.
Ɛ rajta nevettek.
Volt is okuk rĂĄ.
Edrisz bégnek azóta, hogy håborodott futåsåt megkezdte egy
ålomkép utån, eszébe sem jutott, hogy ruhåt is kellene våltoztatni.
Öltözete szakadozott volt, csak az arany paszomĂĄnt tartotta össze s
a selyem még rongy koråban is selyem, csakhogy a rongyok között a
selyem az egyedĂŒli nevetsĂ©ges rongy.
A haja nem volt azĂłta borotvĂĄlva; nĂ©gy Ă©vszak alatt megnƑtt,
összecsapzott elƑl-hĂĄtul, Ășgy lĂłgott szerteszĂ©t a vĂĄllĂĄra, homlokĂĄra.
Semmivel sem volt kĂŒlömb annĂĄl a mĂĄsik ƑrĂŒltnĂ©l, a kivel a bozĂłtban
összekerĂŒlt.
A kezeiben pedig tartott egy kobozt meg egy szablyĂĄt. Olyan volt,
mintha a kardjåval akarna hegedƱlni.
A fekete rabnƑ magyarĂĄzta nĂ©ma jelekkel a többinek, hogy jött ĂĄt
a veszedelmes léczhidon a vendég, fejjel alå felé fordulva s hogy
ugrĂĄltak utĂĄna fel az oroszlĂĄnok. Azon kaczagtak olyan nagyon.
Hanem a mint Edrisz bég egyet dobbantott a låbåval haragosan,
vége lett egyszerre minden nevetésnek.
A leånyhad vette észre, hogy ez parancsolåshoz szokott urasåg s
a mint egy rĂĄnczoskĂ©pƱ vĂ©n banya megjelent közöttĂŒk, egyszerre
engedelmes lett valamennyi: alåzatosan közelítettek a csodålatos
vendég felé, megcsókoltåk a kezeit, bevezették egy
mårvånyszobåba, melyben a magasból okådta alå egy réz dzsinfej a
meleg vizet egy medenczĂ©be. Ott megfĂŒrösztöttĂ©k, bedörzsöltĂ©k

illatos olajokkal; a hajåt csigåkba göndörítették; a szakållåba
gyöngyöket fƱztek; azutån felöltöztették pompås aranynyal és
gyöngyökkel himzett ruhĂĄkba, a feje körĂŒl kinai szövetbƑl csavartak
turbånt, a melybe gyémånt forgós kócsagtollbokréta lett tƱzve s
akkor a két legszebb leåny, két oldalt karonfogva felvezette Edriszt
egy szĂ©les mĂĄrvĂĄnylĂ©pcsƑn, mely perzsa szƑnyegekkel volt borĂ­tva,
egy oszlopos csarnokba, melynek hézagait roppant nagy japåni
medenczĂ©kbe ĂŒltetett pĂĄlmĂĄk Ă©kesĂ­tĂ©k.
Itt egy veres-rĂ©zbƑl kĂ©szĂŒlt, kelet-indiai mƱvĂ©szmunkĂĄval vĂ©sett
ajtĂł elƑtt megĂĄlltak, az egy titkos rugĂł Ă©rintĂ©sĂ©re felemelkedett
magåtól a falba. Itt a leånyok és a vén asszony meghajtottåk
magukat a bĂ©g elƑtt s hĂĄtramaradtak; csupĂĄn a nĂ©ma szerecsen
rabnƑ fogta a kezĂ©t, bevezetve Ƒt a megnyilt ajtĂłn ĂĄt, mely azonnal
visszasĂŒlyedt a helyĂ©re, a mint a kĂŒszöböt ĂĄtlĂ©ptĂ©k.
Edrisz bĂ©g elĂĄmult a pompĂĄtĂłl Ă©s fĂ©nytƑl, mely elƑtte fel volt
halmozva. A nagy boltozatos terem egyetlen paradicsomi kertet
tĂŒntetett elƑ. KöröskörĂŒl hajladozĂł pĂĄlmĂĄk, nĂ©melyiknek a koronĂĄja
virĂĄgfĂŒrtökkel, mĂĄsikĂ© ĂłriĂĄs gyĂŒmölcsfĂŒzĂ©rekkel kĂ©rkedik; köztĂŒk
illatterjesztƑ virágos bokrok, aranyalmákkal terhelt narancsfák,
versenytĂĄrsai a bĂŒszke granĂĄt-almĂĄnak; a karcsĂș jaspis Ă©s malachit
pilléreken kuszó növények kapaszkodnak fel, tele minden színƱ
virĂĄg-csillagokkal: s azokat tarka szĂĄrnyĂș lepkesereg dongja körĂŒl.
A terem közepĂ©n egy szökƑkĂșt lövelli magasba zöldes vĂ­zsugarĂĄt,
melynek szĂ©thullĂł ĂŒstöke szĂ­nes ĂŒveggolyĂłkkal lapdĂĄzik. A medencze
vizĂ©ben csodaalakĂș halak uszkĂĄlnak, tĂĄvol tengerek hajdani lakĂłi s
pompĂĄzĂł tengeri csigĂĄk, fejlĂĄbĂșak mĂĄszkĂĄlnak a fenekĂ©n. A
medencze vizĂ©nek tehĂĄt a tengerbƑl kell ide kerĂŒlni mestersĂ©ges
vízvezetéken åt.
S az egĂ©sz tĂŒndĂ©rkertet egy vilĂĄgĂ­tĂł kĂ©k boltozat fedezi be,
melynek gerezdjei lazurkƑvel vannak kirakva. SzĂĄz csillag Ă©s egy
fĂ©lhold terjeszt benne földöntĂșli vilĂĄgot. Itt mĂĄr hasznĂĄljĂĄk az Ășjkor
csodatalĂĄlmĂĄnyĂĄt: a vilĂĄgĂ­tĂł erƑt, a villanyt. (Ez a tĂŒndĂ©rmese a

legĂșjabb korban törtĂ©nik, a mikor mĂĄr minden bƱvĂ©szet valĂłsĂĄggĂĄ
vĂĄlik.)
Olyan fĂ©ny van itt, mint egy holdvilĂĄgos Ă©jszakĂĄra következƑ
hajnalon.
S a bokrokon szåzféle madår repked; ezek felébredtek a rögtön
tĂĄmadt vilĂĄgĂ­tĂĄsra s azt hiszik, nappal van: csevegnek, fĂŒtyörĂ©sznek,
egymĂĄst ĂĄgrĂłl-ĂĄgra kergetik; a fĂŒlemĂŒle csattog, a pacsirta
csicsereg, a seregélyek emberszavakat mimelnek.
S valami elandalító, bƱbåjos illat tölti be az egész nagy termet.
Edrisz bĂ©g bĂĄmulva jĂĄratta körĂŒl a tekintetĂ©t e megigĂ©zƑ pompĂĄn
s sorba olvasĂĄ le a falak pĂĄrkĂĄnyzatairĂłl az alkorĂĄn verseit, melyek
aranynyal voltak felirva arab betƱkben.
Ki lehet az, a kinek elég gazdagsåga van ilyen pompåt teremteni
maga körĂŒl?
Ki lehet az, a ki a keleti fényƱzésnek szolgåjåvå tette a mƱvelt
vilĂĄg Ășj talĂĄlmĂĄnyĂĄt?
AztĂĄn az is eszĂ©be ötlött, hogy ezt az Ă©jszakai napfĂ©nyt az Ƒ
kedvéért gyĂșjtottĂĄk fel.
MinƑ vĂĄrva vĂĄrt vendĂ©gnek kell annak lenni, a kit ilyen pompĂĄval
fogadnak?
A fekete rabnƑ a gömbölyƱ teremnek egy bemĂ©lyedƑ
sekrestyeszerƱ boltive felé vezette Edriszt.
Ott a bejĂĄratot egy rĂłzsalugas takarta el. FölsĂ©ges egy szƑnyeg!
mely a magasbĂłl alĂĄomlik, megrakva ezernyi sĂĄrgarĂłzsĂĄval,
melyeknek olyan illata van, mint az Ƒszi baraczknak. Egy
selyemzsinĂłr kĂ©tfelĂ© hĂșzza az eleven fĂŒggönyt s akkor belĂĄtni a
fiókboltozat mélyébe.
Az egy tĂŒndĂ©ri grottĂĄt kĂ©pez, melynek barlangszĂĄda roppant
hegykriståly-darabokból s tarkån összerakott piros, fehér és fekete

korallokbĂłl van megalkotva: a fĂŒlke belseje nemes nyuszt prĂ©mmel
van kirakva, a talaja fehĂ©r medvebƑrrel; a kerevetet pĂĄvazomĂĄnczĂș
madĂĄrprĂ©mek takarjĂĄk, felvĂĄltva hattyĂșprĂ©mmel; a grotta közepĂ©n
egy gömbölyƱ lĂĄbnĂ©lkĂŒli asztal, vert ezĂŒstbƑl.
S ennek a grottĂĄnak, a terembƑl ĂĄtderengƑ pitymallaton kĂ­vĂŒl egy
szĂĄrnyas fĂŒlƱ idomtalan dzsin ad vilĂĄgot, melynek kĂ©t szeme tƱzfĂ©nyt
lövell a magasból alå.
Itt eltĂŒnt Edrisz bĂ©g mellƑl a fekete rabnƑ.
Edrisz bĂ©g egyedĂŒl maradt a grottĂĄban. Úgy rĂ©mlett elƑtte ez az
egész, mint az Abul Haszszån története az Ezeregyéjszakåból.
Majd valami mysticus zene szĂłlalt meg fölötte. Az is Ășjabbkori
varĂĄzslat: felhĂșzott ĂłramƱ, mely hĂĄrfahangokat, orgonaszĂłt mimel,
de kĂ©sƑbb nƑi hang vegyĂŒl közĂ©je.
Visszatért ismét a virågos terembe.
MĂĄr akkor annak hĂĄttere meg volt nĂ©pesĂŒlve. Fiatal leĂĄnykĂĄk
ålltak nagy csoportban, kék és rózsaszin lengeteg ruhåkba öltözve,
lantot, fuvolĂĄt tartottak a kezĂŒkben s Ășgy tettek, mintha Ƒk
tåmasztanåk azt a zenét, a mit a rejtett aeolodicon jåtszik.
Egyszer aztån a håtsó falat takaró csillagokkal himzett nehéz
selyem fĂŒggönyt szĂ©tvontĂĄk a leĂĄnyok, s e fĂŒggönyök alĂłl kilĂ©pett
hårom hölgyalak.
HĂĄrom tĂŒndĂ©r a mesevilĂĄgbĂłl.
Az egyik szƑke; haja, mint az ezĂŒsttel vegyĂ­tett arany, hosszan,
langosan omlik végig a termetén; öltözete, mint a görög
istennƑszobrokĂ©, lĂĄgy, testhez tapadĂł; arcza fehĂ©r piros, hosszĂșkĂĄs,
ajkai vĂ©konyak, finom metszĂ©ssel, szemei sötĂ©tkĂ©kek, hosszĂș
pillĂĄktĂłl ĂĄrnyazva. JĂĄrĂĄsa olyan, mint a sellƑé.
A mĂĄsik keleti jellegƱ arcz, aranyzomĂĄnczĂș barna szĂ­n, fĂ©lhold
szemöldökkel, koralpiros ajkkal; aczélfényƱ haja göndör csigåkba

csavarva, az ajkak folyvĂĄst kĂ©rkedƑ mosolyra nyilva, s e gyilkos
mosoly közĂ© vegyĂŒl a gyöngyfogak villogĂĄsa; szemĂ©nek jĂĄrĂĄsa csupa
villĂĄmtƱz, nyugtalan orrczimpĂĄi szenvedĂ©lytƑl lĂŒktetnek, keble
feszegeti a himzett dolmånkåt, s az åtlåtszó aranyhimzésƱ inget,
melyet piros selyem öv szorít pårducz derekåhoz, a selyem bugyogó
suhog a lépteinél.
De a harmadik, a ki közĂ©pen jön, mind a kettƑt elhomĂĄlyosĂ­tja
csodaszĂ©psĂ©gĂ©vel. Úgy jön elƑ, mint Anadyomene a grĂĄcziĂĄitĂłl
körĂŒlvĂ©ve.
Ez egy királynƑ!
Homlokån egy ferroniére van åtszorítva, de a nagy, szikråzó
magånyos gyémånt nem takarja el a rózsapiros szívet, melyet a
termĂ©szettƑl kapott Ă©kessĂ©gĂŒl.
Ɛ az: a hölgy, a ki a szívét a homlokån hordja.
Edrisz bĂ©g, a mint Ƒt meglĂĄtta, Ƒrjöngve rohant elĂ©je.
Nem szĂłlt: de ordĂ­tott, mint a fenevad, mely pĂĄrjĂĄt feltalĂĄlja;
odavetĂ© magĂĄt elĂ©je Ă©s aztĂĄn elkezdte a lĂĄbujjain, Ășgy csĂłkolta
végig az egész termetét, föl egész a homlokig; egész addig a
szĂ­vjegyig a homlokĂĄn, s mikor azt is megcsĂłkolta, eszmĂ©let nĂ©lkĂŒl
rogyott össze.
A hĂĄrom hölgy fölemelte Ƒt karjaiba; Ășgy vittĂ©k a vĂ­zmedenczĂ©ig
s életre locsoltåk.
– MĂ©rt nem hagytĂĄtok, hogy meghaljak a gyönyörtƑl?
Kinevették érte.
– Hisz a gyönyör az Ă©let.
Most aztån magåhoz szorítå Edrisz imådott hölgyét.
– Milyen rĂ©gen kereslek!

Welcome to our website – the ideal destination for book lovers and
knowledge seekers. With a mission to inspire endlessly, we offer a
vast collection of books, ranging from classic literary works to
specialized publications, self-development books, and children's
literature. Each book is a new journey of discovery, expanding
knowledge and enriching the soul of the reade
Our website is not just a platform for buying books, but a bridge
connecting readers to the timeless values of culture and wisdom. With
an elegant, user-friendly interface and an intelligent search system,
we are committed to providing a quick and convenient shopping
experience. Additionally, our special promotions and home delivery
services ensure that you save time and fully enjoy the joy of reading.
Let us accompany you on the journey of exploring knowledge and
personal growth!
ebookfinal.com